Pesti Napló, 1858. január (9. évfolyam, 2387-2411. szám)
1858-01-31 / 2411. szám
lick ismét egy élő emlékes*^P* dűlt ki! — De nem fogjuk elfeledni. És egy vigasztalhatta őt, ki annyira vágyott még élni, sirja szélér a ! — És e hitében halála után sem fog csalatko««'•' — Estű tanujele lesz,hogy ma végbemenp,id0 temetésén a tisztelők egész seregét fogjuk koporsója körül látni. Temetése ma, 31-ikén délután három órakor lesz a Józsefvárosban vasutazó 4. az. alatt, honnan a Kerepesi ut melletti temetőbe kisértetik. Felette a háznál főt. Török Pál lelkész úr fog emlékbeszédet tartani. A háztól — a megboldogult kívánságához képest — a koporsó a nemzeti színház elé fog vitetni, hol dr. Székács lelkész ur fogja elbucsuztatni őt azon intézettől, melynek a megboldogult élete legdicsőbb perczeit köszöné. — Az „Uj Magyar Muzeum“ 1857-iki 10- és 11-ik füzetét vesszük. A 10. tartalma : „Még egyszer humanismus és realismus“ Toldy F.-től; „A Révay-család naplója 1555-től 1661-ig“, Ipolyi Arnoldtól; „A Dózsa pórhad egykorú emléke“, gr. Kemény Józseftől „Vitéz János és Eperjesi János 1514-beli emlékezete“ ugyanattól; „Egy érdekes adalék a magyar ipartörténethez“, Lugossy Józseftől. Ezenkívül „Irodalmi Napló“ „A muzeum tárczája.“ A 11-ik füzet tartalma : „Döme Károly és levelei“ Edényi Mártontól. „A velenczeiek által elfoglalt részei Magyarországnak“ gr. Kemény Józseftől. — Ezekkel kapcsolatban van a „M. Academiai Értesítő 11 múlt évi 8-ik és 9-ik füzete. — Treichlinger zenemű-kiadónál jelent meg s ugyan annak mükereskedésében kapható „Estikék.“ Polka Mazurka. Szerző Hupf Ágoston. (12-ik mű). Ára 20 k.p. — Minthogy a jelenlegi időszakban a gabonavásárlások nem történnek nagyban, nagyobb földbirtokosaink — mint a tapasztalás bizonyítja — a pesti heti s elővásárokra a legjobb sikerrel szoktak nagyobb mennyiségű gabonát küldeni be kocsikon, minthogy az itteni lakosság kisebb mennyiségben s a mostani árakhoz képest, jó áron vásárolja össze. Kívánatos tehát, hogy a termények ezen eladási modorát minél több földbirtokosunk, saját érdeke tekintetéből is kövesse. ” Szabadkáról e következő igen örvendetes tudósítást vesszük : „A színházbiztosító társaság jövő évre megalakultnak mondható. Az aláírás utján ekkorig biztosított összeg 2500 frt., s kétség sem fér hozzá, hogy a 4000-et meg fogja haladni.“ A derék város nem szorult szóbeli hízelgésünkre, midőn a tény egyszerű közzététele magában is oly hízelgő rá nézve. ” A dunai hajózásnak felszabadulása következtében a pesti földunasor telkeinek ára folytonosan emelkedik, s máris eladások történnek. Eddig elő egy hold 200 fton, most 600—800 fton kél. — F. hó 27-kén a pestbudai dalárda a városi redoutépület fenálló termeiben igen csinos bált rendezett. — Az első magyar általánosan biztosító társulat győri főügynökévé Hergeszell Antal urat nevezte ki a társulat vezénylő igazgatósága. Főügynöki kerületéhez tartoznak Győr, Mosony, Veszprém, Komárom és Esztergom megyék. Mint értesültünk, működését már a jövő hó első napjaiban megkezdendi. (Gy. K.) — Míg nálunk semmi hó, ezt írják ausztriai Orasz országból: „20 év óta nememlék szülik oly roppant hidegre, mint a milyen bennünket f. hó első fele óta meglátogatott. A messze kiterjedésű lombardi sikság, a határhegylánczok tövétől fogva, hóval van borítva s a Brescia és Mailand közötti vasútról a havat naponkint le kell lapátolni. Veronában azon rendkívüli tünemény szemlélhető, hogy az Etsch folyón roppant jégdarabok úsznak, s hogy annak egyik mellék ágán az ifjúság korcsolyázási kísérleteket tesz. Velenczében 3 foknyi hideg uralkodik, mi ott valami rendkívüli tünemény; a környék ott is mindenütt hóval fedve. Tirolból pedig (Lienzből) a felől tudósittatunk, hogy a hóréteg vastagsága jan. 8-kán 30 lábat tett, és még mindig vastagodott. Magyarországon, Beszterczebányán, a Kárpátok alján, a hideg 17 fokra emelkedett, s a farkasokat az erdőkből egész a város közelébe űzi. A keleti vaspálya számára már 100,000 mázsa sin szállíttatott hajón Angolországból Magyarországba. • Nemzeti színház. Jan. 27. „Katalin“, ballet. Jan. 28. Rubinstein úr utolsó hangversenye. A jeles művész Webernek(F-moll) versenyművében, melyet minden zenekedvelőnek élvezet volt hallani, rendkívüli virtuozitásának adó ismét jeleit. A nagyszámú közönség ma is élénk tapsokkal kisérte szép játékát. Rubinstein úr szives volt az előadott művek felett még a közkedvességet nyert török indulót s a magyar dallokat eljátszani. Kőszeghi a varázs-sípból énekelt egy áriát igen jelesül. A Benza és Kőszeghy közti kettős „Don Pasquale“ból Benza ur rögtönzései által mulattatott. A hangversenyt megelőző Elz 1 felv. vigjátéka „Ő nem féltékeny.“ Jan. 29. „Saine Georges lovag.“ — Ma adatik:A bakancsos és fia a kissz.tr. Eredeti népszínmű 3 szakaszban. Irt a Szigeti adománya nem volt ? Másképen : önre bízom ama kérdésnek eldöntését: felelős vagyok-e én olyanról, amiért felelősséget nem vállaltam, minek teljesítésére magamat nem köteleztem, amit épen nem is tettem ? — Igen meghiszem önnek, hogy lelkéből pártolja a tudomány irodalmi formáit, — mivel ugyan nem sokat tesz ön, mert melyik író nem pártolja ? — de sohasem pártolhatja oly igen, hogy joga legyen engem kérdőre vonni, faggatni vagy épen sarokba szorítani. Láthatja ön, hogy eljárása lélektanivá megy át, s ön nagy loyalitására igen ráillik az, mit loyal ügyvédre Moliére Tartuffe-jében Dorine asszony mond : Ce Monsieur Loyal porté un air bien deloyal. Én fogom dicsérni a plasztikai formát egy múzsa, egy Venus szobrán, s ön előáll, hogy miért nem ismerem el egy hős vagy gladiátoron. Fogom dicsérni a szeretet erényét, s ön azzal támad reám , miért, hogy az igazságról egy szóval sem emlékszem. Talán jót teszek, valamelyik felebarátommal, ki történetből épen a fehér színűek közé tartozik, s ön kérdőre von : miért, hogy nem pártolom a fekete rabszolgákat, hiszen azt tőlem elvárná, s én egy árva szóval sem teszek róla említést. Hanem annál inkább szólott ön a tudomány irodalmi formájáról. Óhajtom, hogy sorai ne maradtak legyen figyelem nélkül, nevezetesen, hogy az irodalombarát más egyebet is olvasott legyen ki belőle, mint csupán azt a mi ellenem szól, mert bizonyos, hogy a mi közönségünk fölötte hajlandó a személyt venni elő a dolog helyett. E tudva esett nekem roszul, hogy elméletét hozzám kötötte. Azonban ezen már túl vagyunk, s én hagyom önt; de felhasználom ez alkalmat nem ugyan magam védelmére vagy igazolására, ez fölösleges, hanem arra, hogy vizsgálatot is tartsak Ön elmélete fölött a tudomány irodalmi formájáról. A kérdés elég fontos, megérdemli a további szót. A kérdést ön vetette föl ily módon : „mi az az irodalmi forma a tudományban“ ? Reá egyelőre így válaszolt : „e kérdésre kielégítő feleletet adni nehéz. Az általánosság keveset mond, a részletezés pedig messze vezet, s ilyesmit csak szakemberektől várhatunk.Annyi bizonyos, hogy szükség van éles különböztetésre. Meg kell különböztetni az úgynevezett etnikai és reál tudományokat. Ez utóbbiakban az irodalmi forma nagy részt csak annyiban érvényes, a mennyiben a tiszta szabatos nyelve s az előadásnak azon ugyszólva művészetére vonatkozik, mely által az ismeret természetesen, fejlesztőn s vonzón tapad az olvasó lelkébe.“ — Alább így következtet : „az irodalmi forma nem is egyéb, mint a tudomány népszerűsítése, mert (halljuk az okot!) jobban és többnek tanít mint a puszta irodalmi forma nélküli tudomány.“ De a népszerűsítésnek ezen egyik nemén kívül van még önnek más, „szorosabb értelemben vett népszerűsítése, mely a tudományt a tudományképi nép felfogásához és szükségeihez alkalmazza, mi az irodalmi formának egy más és alsóbb neme.“ Majd elvégre elméletét alaptételbe foglalva így állapítja meg : a forma nem ok, hanem okozat; a forma nagyrészt a czél és tartalomtól függ, sőt annyiban minden forma jó, amennyiben a czélt és tartalmat jól tudja szolgálni.*) Remélem, hogy ön e szavakban magáébra ösmér, hogy bennök semmi ferdítés. De mondja meg ön nekem : van-e oly rész szó, ki különben a helyesírás, a szórakás ellen nem vét, hogy ez elmélettel, a minős tág és szigortalan, a leghitványabb formát is ne védhesse ? Mert ha, ön szerint, minden forma jó, amenynyiben a czélt és tartalmat jól tudja szolgálni; mert ha a forma nem ok, hanem okozat, mert ha nagyrészt a tartalom és czéltól függ , lesz-e első esetben rosz tartalom, melyet roszul lehetne szolgálni a formának; másodikban, hol marad az ok, ha nem fejeztetik ki az okozat által; harmadikban: miféle kisebb része az a formának, mely nem függ a tartalomtól, minő tartalom az, mely nem szeret kifejeztetni a formában ; s van-e ott elégtéve a czélosság fogalmának, hol ok és okozat egymástól különválvak, midőn a tartalom, mint valamely színfalak megötti hatalom távolos függésben tartja magánól a formát ? Ön szereti a szabatos beszédeket, és ezek bizony nem olyanok. Theóriája nevében hívom fel önt, adjon választ e kérdésekre. Az állás, melyet ön a tudomány irodalmi formájának kérdésével szemközt elfoglalt, mindent megmagyaráz. Értekezni, fejtegetni akart ön, de belátván, hogy az általánosság keveset mond, a részletesség pedig messze vezet,jónak találta e kettő nélkül végezni be feladatát. Azonban nem végezhette, mert csakugyan bele ment mindkettőbe, és az általánossággal amúgy könnyedén készen lévén, részletezés helyett hozzálátok a különböztetéshez — mintha ez nem épen részletezés volna — s úgy járt mint az iskolás bölcsek, kik, ha arról kelle szólani, mi valamely dolognak a fogalma, rendesen azzal feleltek hányféle, azaz rendesen csak különböztettek, részleteztek de úgy, hogy e részletek kimaradtak az egészből, mint kegyednél az okozat elesik az okozattól, s a különböztetések megmaradtak rideg logikai lénynek, mint kegyednél a tartalom és forma nem ugyan nagy részt, hanem kis részt, nem függenek össze, így okoskodásai nagyon is magukon viselik a szükségesnek vallott éles különböztetés ritka szerencséjét. Megkülönböztette ön legelőbb is egymástól az okot és okozatot végképen, azaz életgyökerében metszette ketté a fogalmat, aztán elüti egymástól a tartalmat és formát, s ez mind nem volt elég. Hanem különbséget csinált mindjárt az etnikai és reáltudományok között. Az utóbbiakról azt mondá, hogy nem igen sok jut nekik a formából, de mégis jut. Példa Arago. Az etnikaiakat, úgy mondá ön, már több forma illeti, s különösen méltó szavakban emlékezik a történetírásról, melyben sok a forma joga. Hanem a politikai és bölcsészeti tudományokban, amelyek szintén etnikaiak, már „jóval kevesebb“ a forma joga, „mint a történetírásban.“ Miért? ha mindkét rendbeli tudomány etnikai ! — A széptan és ítészeiről isten, világ tudja, hogy bölcsészeti tudományok, s váljon ezekben is, mert épen bölcsészetiek, kevesebb joga van-e a formának, mint a történetírásban ? Van e annyi, mint a reálban, vagy annyi sincs ? Mindezeket ön nem fejti meg, pedig elkezdette, s az lett volna rendin, hanem a helyett megint különbözteti ön az epés meg az epétlen ítészeket, és értekezik róluk oly szépen, mintha történetírókról szólana. Hol veszi magát e sok habozás, darabonkénti, okoskodás, biztalan rendezgetés, mely szerint nehéz kitudni, melyiket minő szerep illet, s név szerint formai tekintetben van-e vagy nincs más, mint etnikai és reál osztályzat a tudományokban; s miért van elütve általánosan a bölcsészet a formától, mikor az itézet és széptan, mint bölcsészetiek, különösen szeretik azt? Azonban emez eljárással, mely szerint más *) »Pesti Napló“ tározója, 1857. febr.27. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Némely magyar ember azt gondolja, hogy a gabona olcsóságának pénzszűke az oka; azt hiszi, hogy a pénz, mely azelőtt forgásban volt, eltűnt; s ezt csak akkor nem hiszi, ha a pénzt kezébe adják, hogy érezhesse és megtapogathassa. A gabnaüzlet pangására ugyan nagy hatással van még most is a hitel csökkenése, mely a kereskedelmi bukások után természetesen következik, de a gabona olcsóságát nem a pénz szűke, nem a kereskedelmi válság szülte, hanem azon körülmény, hogy Európa minden országában taval meglehetős aratás volt, s igy egyik sem szorult sokat a másikra. Minap mondottuk, hogy Londonban, hol rendesen legdrágább szokott a gabona lenni, egy mérő tiszta búza 6 pftra jő, mennyiért néhány év alatt mi itthon is eladtuk s bár nálunk jelenleg 1 ft 30 krért lehetne venni, kivinni mégsem lenne nyereséges vállalat, miután a szállítás és közbeeső vámok a búza londoni árát teljesen felemésztenék. Az sem igaz, mintha Magyarországban a gabona olcsóságát a tavalyi gazdag őszi aratás okozná. Hogy a tavaszi gabonafélék, főleg a kukorica igen roszul sikerültek, ezt mindenki elismeri, de az őszi gabonafélék sem fizettek valami rendkívül gazdagon, sőt ős a nagy vidékeken, például Szabolcsban, Békésben, Csongrádban, Fehérben, a Csalóközben őszi gabona is kevesebb termett 1857-ben, mint 1858-ban. Mindemellett hazánk kirekesztőleg földmivelő ország lévén, a külföld pedig jelenleg ránk nem szorulván, több gabnakészletünk van, mint mennyit benn elfogaszthatnánk, s azért olcsó; ellenben miben magunk is szűkölködünk, például kukoricza aránylag drága, s több helyen a tiszta búzánál magasabban fizettetik. A Tiszaszabályozás végrehajtására zükséges 15 millió kölcsönt ő cs. k. Apostoli Felsége kegyelmesen helybenhagyván s a kormány e kölcsönért a kezességet elvállalván , ez esemény az egész tiszai vidéket igen kedves újévi hírrel lepte meg. Mint halljuk, ez örömhír felbátorította a csongrádi tizaszabályozó társulatot, s ő cs. k. ap. Felségéhez ismét egy folyamodványt szándékozik beadni, melyben a kiszárítandó tiszai rétségeknek a kiszárítás napjától számítandó 15 évi adómentességért esedezik. Indokul felemlíti azt, hogy e megyében, mint az egész Tiszavölgyön legalacsonyabb fekvésűben s a magas összekötési partokat csak a legnagyobb távolságban bióban, a töltésépítés felette költséges ; egyegy vizszerkezeti töltésnek bekötése számos éveket igényelvén, mely okon az évenkinti árvizek a koronkint felépített, de be nem köthetett töltésekben tetemes károkat okoznak. Továbbá, mert az említett okoknál fogva igen költséges töltések elkészítése által máris pénzerejükben kimerült kiszárítókra újból nagy költségekkel összekötött eljárás vár. Jelesül a tiszai árvizek beömlése ellen ugyan biztosított,de az árviz emelkedése folytán még sok évig közönségesen az úgynevezett földárja által elözönöltetni szokott benső vizek elvezetésére szolgáló csatornázások s ezen kártékony víznek a töltéseken túl emeltetése által. A társulat továbbá azon hasznok felemlítésével is indokolja kérelmét, melyeket a kiszárítók a közvagyon gyarapítására a közegészségre és közbiztonságra eszközölnek, melyeknek tiszteletteljes felemlítésére annál inkább is szabadságot hitt vehetni magának a társulat, minthogy Bécsben, a birodalmi fővárosban, továbbá Budapesten de másutt is, az új laképületek, melyek pedig az építés befejezése után azonnal haszonhajtók, 15 évig adómentesek, holott az árvizek ellen emelt védgátak építése még koránsem varázsolja át a tiszai rétségeket dúsan gyümölcsöző terekké, további becsatornázás által azonban pár évtized alatt már olyanokká válnak, s akkor a kérelmezett adómentesség lejárta után az összes Tiszavölgyön pár millió holddal emelné az adóalapot. Ez adómentességet annyival inkább indokolva tekinti a társaság, mert eddig az ártérhez tartozó földek után súlyos terhet volt kénytelen hordozni. Ugyanis a földadó, provisorium behozatalakor a tiszai tétségek egyáltaljában nem jöttek kivétel alá, hanem azon kevés téren kívül, melyet mint vízmedret, vagy mint vízállást a terméketlen rovatba bealkudni sikerült; a többi rétség kivétel nélkül, mint termő vétetett fel, történvén a felmérés akkor, midőn árviz nem volt; s ekként lett 1-ső, 2-dik osztályú kaszáló, legelő és nádas; sőt itt ott találkozván a rétségi házasabb helyeken oly foltok, melyek jó remény fejében felszántalak , az ily földek mint szántóföldek vétettek fel. Szóval a területi beosztásnál a tiszai rétségeket tekintőleg azon eljárás követtetett, mely a száraz földek sorozásánál használtatott. Ez indokok támogatására nehány tiszai rétségeknek a földadó-provisorium által megállapított beosztását és jövedelmezését közölni jónak látjuk. A szentesi tiszai rétség kiterjedése 7651 13oo/16 io kataszthold. Ebből termőnek fel volt véve eleinte 3625 hold és 400 Q öl; terméketlennek kitétetett 4026 hold 900 □ öl. A földbecslő felügyelőség azonban a terméketlen tért 752 holdra szállította le 2414 kát. holdat az eredetileg terméketlennek vett térből a 2-dik osztályú legelők közé; 830 holdat 440 □ ölet pedig a 2-ik osztályú nádasok közé sorozott. 1857-ig a fentebbi összes rétség tiszta jövedelme volt 8337, 25 kr.; az 1859/7. adó évre a tiszta jövedelem 11,700 f. 36 kara és igy 43°/0 százalékkal emeltetett. Az alsó és vasháti rétség 3328 holdat, 300 □ élet terén, ebből termékeny térnek 85% vétetett fel, s a tiszta jövedelem 1856-ban 2177 forintra becsültetvén, ez az 1859. adóévre 6302 frt. 52 kara emeltetett. Gazdasági s üzleti hírek: Győr, jan. 27. A gabonaneműek ára általában javulásnak indult, mire alkalmasint a már hoszszasan tartó száraz kemény hideg idő adott okot; a termesztők aggódni kezdenek vetéseiken, a kereskedők pedig visszatartják magukat az eladásoktól. A búza különösen kerestetik s ára legjobban javult. Az árak a. a. mérőnkint v. p. ekként jegyezhetők : Búza bánáti 80—89 font., helyben 6 ft 54 kr.—7 ft 9 kr., bácskai 6 ft 30 kr.—6 ft 35 kr., magyar belföldi: 6 ft 30 kr — 6 ft 45 kr. Rozs : 3 ft 48 kr. — 4 ft 24 kr. Árpa : 4 ft—4 ft 15 kr. Kukoricza : 6 ft—6 ft 15 kr., uj magyar : 5 ft 30—40 kr. Zab : 3 ft 25—28 kr. — Folyvást száraz, kemény hideg napfénynyel. (Gy. K.) Bécs, jan. 29. A mai börze növekedő emelkedéssel kezdődött. A forgalom azonban nem volt valami nagy jelentőségű, s a börze második felében ébresztett különösen figyelmet. Dunagőzhajózási részvények 562- en kínáltattak, záratkor 558. Mint bizonyosnak állítják, a legközelebbi hétfőn megjelenendő birodalmi törvénylap a dunahajózási szerződés teljes szövegét közlendi. Ez így az állam által átvett kamatgarancia az év kezdetétől fogva teljes érvénybe lép. A börze bezártával hitelintézeti részvények 2413/4— 242. Éjszaki vasút 181%—%. Államvasút 3113/1— 312. KÜLFÖLD: Francziaország. A „Moniteur“ által közzé tett katonai feliratok, azon tény, hogy a hivatalos lap ezeket mint első rangú eseményt fogja fel, különösen azon körülmény, mely szerint a jan. 26-diki bevezető czikk ezt csaknem világosan ki is mondja — a nem franczia sajtó egy részét komoly elmélkedésre indíték. Feltűnik, hogy e feliratokban mind gyérebben történik utalás arra, hogy ül. Napóleon a nemzet választottja, és hogy a császárságban a népfenség elve van megtestesítve. E helyett azon tény látszik előtérbe lépni, hogy a fenálló kormány a fegyveres erőre támaszkodik. A fegyveres, miután felhivatott, hogy nyilatkozatai által a császárság jövőjét világosan biztosítsa — írja többi közt egy porosz lap párisi levelezője — természetesen siet a maga bizalmi szavazatát letenni, noha külföldön a demonstratio ezen neme különösnek látszhatik és a szavazat önkéntessége tán még komolyabb kétségekkel találkozhatik, mint a népválasztásoknál, melyekre a Migeon-féle per oly sajátságos világot vetett. Az igy vélekedő sajtót aligha fogja ezen véleményében megingatni a legújabb távirati tudósítás, mely Párisból jan. 29-kéről így hangzik: A „Moniteur“ tudomásul veszi a nemzetőrségnek, s különösen a hadseregnek, a franczia népnek s egész Európa uralkodóinak érzelemnyilatkozatait, s constatirozza a hadseregnek a napóleoni dynastia megvédésére való akaratát, hogy kimutassa, miszerint a demagógok és orgyilkosok ezáltal azon meggyőződésre kénytelenek jutni, hogy Francziaországban a rend nem egyetlenegy főn nyugszik. Jan. 26-dikán egyébiránt már erősen beszéltek azon rendszabályokról, melyek, mint tegnap a távirda után jelentek, jan. 28án csakugyan bekövetkeztek. Egyéb, állítólag még bekövetkezendő biztossági intézkedésekről még csak bizonytalan hírek valának keringésben, így p. a hír ismételve azon tervet tulajdonította a kormánynak, mely szerint nemcsak a titkos társulatokba, részvételre, hanem egyéb vétségekre is kiterjesztetnék a deportatio jogának gyakorlása, melylyel a nevezett bűntettre nézve egy, az elnökség alatt kibocsátott rendelet a kormányt felruházta. Hihetőbbnek tartja mind az „Indépendance“ mind egy másik lap azon hírt, mely szerint a kormány arra akarja magát felhatalmaztatni, hogy oly egyéneket, kik 1851. dec. 2-dika után a törvényszékek és vegyes biztosságok által elítéltettek, de később Francziaországba visszatértek, újra kiűzhessen, vagy kiutasíthasson, akik az amnestiára magukat érdemetleneknek mutatták, vagy mutatnak. A belga lap szerint komolyan van szó oly senatushatározat kidolgozásáról is, mely azonnal kijelölné a személyeket, kikből a kormányzósági tanács (Conseil de Régence) alakíttatnék azon esetre, ha a császár előbb halna meg, mint a császári herczeg nagykorúságát elérné. — Azon senatus-consultum, mely a tegnap közlött távirati sürgöny szerint is ezen országos testület előtt forog, és amely a törvényhozó testület jelöltjeit az alkotmányos eskü letételére akarja kötelezni, mint írják, nemcsak semmiseknek nyilvánítja azon szavazatokat, melyek oly jelöltre adatnak, ki a kiszabott feltételeket be nem tölti, hanem büntetéssel is fenyegeti azokat, akik ezen rendeleteket áthágnák. Úgy hallatszik, hogy ezen utóbbi rendelkezés az államtanácsban nagyon élénk vitákra adott alkalmat, melynek több tagja nem látta szükségesnek a büntetésszabást. Szavazáskor 25-en ezen záradéknak mellette, 25-en pedig ellene nyilatkoztak, míg végre az elnök Barocheur szava a kérdést a büntető záradék felvétele mellett döntötte el. Paskievits herczeg, aki jan. 25-kén érkezett Párisba, 26-kán jön a császár által fogadva. —■ Egy bukaresti sürgöny szerint az ottani kajmakám Napóleon császár életének szerencsés megtartásáért tedeumot tartatott.• A „Nord“ az Angliából jött tagadás daczára még mindig azt állítja, hogy Jan. 22-kén Valevszki gr. oly jegyzéket küldött, mely Angliától, Belgiumtól, Piemonttól és Svájcztól a politikai menekültekre nézve bizonyos rendszabályokat kíván, melyek alkalmasak legyenek netalánt új merényletek visszatérését meggátolni. A „Gazza de Milano“ turini levelezője szinte tudni akarja, hogy a franczia kormány a piemontitól forradalmi zavarok ellen, mind a sajtót mind a politikai menekülteket illetőleg máris biztosítékokat kívánt. — Ugyancsak a „Nord“ tudósítása szerint Párisban az ottani olaszokra való felügyelet apróságokig megy, s minden házbirtokos köteles olasz lakóinak eredete, szokásai, s járáskelése iránt a legrészletesebb adatokat nyújtani. — A „Corr. Bullier“ jan. 26-ról kivonatot közöl egy jan.löki álí szólagos osztrák jegyzékből,mely a dunai hajózás kérdését tárgyazza, és amelyben a bécsi, kabinet a többi nagyhatalmak felfogásához lényegesen közeledik. A kivonat ez : „Mi készek vagyunk a Bécsben kötött hajózási szerződést haladék nélkül a párisi conferentia elé terjeszteni, hogy az illető párti államokhoz tartozók azon előnyökben, melyeket az érintett szerződés minden nemzetnek enged, még azon időpont előtt, melyben az európai bizottmány feladatának megfelelendő részt vehessenek. Csupán anynyit kell kívánnunk, hogy előre biztosak legyünk azon fogadtatásról , melylyel ezen előterjesztés a hatalmak részéről találkozandik. Ha arra számíthatnánk, hogy a conferentia a hajózási szerződésnek a bécsi congressus elveivel és a párisi szerződés határozataival való egybehangzását elismerné, s ez utóbbi szerződés 17- dik czikke 1-ső és 2-dik pontjának végrehajtását tudomásul venné , akkor részünkről annak sem állana ellene semmi a conferentia egybejövetele csupán e czélra megtartatnék. Magába értetvén, ezen előleges átalános elismerés után is, mindenik hatalomnak szabadságában állana diplomatiai után azon kifogásokkal vagy észrevételekkel előállani, melyekre annak az egyezmény egyik vagy másik rendelkezése alkalmat szolgáltathatna. Ellenben azon esetben, ha a hajózási szerződésnek az európai kötések irányadó elveivel való egyhangzásáról táplált szilárd meggyőződésünk a párisi békekötés együtt kötött felek által nem minden pontban osztatnék, s annálfogva a hatalmak a fentemlített tény előleges constatkrozásához járulni nem kívánnának; vagy ha bármely aggály miatt jobbnak láttatnék elvárni azon időpontot, midőn a conferentia a szerződés 18-dik czikkéhez képest mindkét dunai bizottmány feladatának betöltését tudomásul vehetendi: ezen esetben a hatalmak minket már most is teljesen készeknek találnának az ő, a parti államok közt létrejött szerződés tartalma ellen emelt netaláni kifo