Pesti Napló, 1858. január (9. évfolyam, 2387-2411. szám)

1858-01-31 / 2411. szám

lick ismét egy élő emlékes*^P* dűlt ki! — De nem fogjuk elfeledni. És egy vigasztalhatta őt, ki annyira vágyott még élni, sirja szélér a ! — És e hitében halála után sem fog csalatko««'•' — Estű tanujele lesz,hogy ma végbeme­np,id0 temetésén a tisztelők egész seregét fogjuk koporsója körül látni. Temetése ma, 31-ikén délután há­rom órakor lesz a Józsefvárosban vasutazó 4. az. alatt, honnan a Kerepesi­ ut melletti temetőbe kisértetik. Felette a háznál főt. Török Pál lelkész úr fog emlékbeszédet tartani. A háztól — a megboldogult kívánságához képest — a koporsó a nemzeti színház elé fog vitetni, hol dr. Székács lelkész ur fogja elbucsuztatni őt azon inté­zettől, melynek a megboldogult élete legdicsőbb perczeit köszöné. — Az „Uj Magyar Muzeum“ 1857-iki 10- és 11-ik füzetét vesszük. A 10. tartalma : „Még egyszer humanis­mus és realismus“ Toldy F.-től; „A Révay-család naplója 1555-től 1661-ig“, Ipolyi Arnoldtól; „A Dó­zsa pórhad egykorú emléke“, gr. Kemény Józseftől „Vitéz János és Eperjesi János 1514-beli emlékezete“ ugyanattól; „Egy érdekes adalék a magyar ipartörténet­hez“, Lugossy Józseftől. Ezenkívül „Irodalmi Napló“ „A muzeum tárczája.“ A 11-ik füzet tartalma : „Döme Károly és levelei“ Edényi Mártontól. „A velenczeiek ál­tal elfoglalt részei Magyarországnak“ gr. Kemény Jó­zseftől. — Ezekkel kapcsolatban van a „M. Academiai Értesítő 11 múlt évi 8-ik és 9-ik füzete. — Treichlinger zenemű-kiadónál jelent meg s ugyan annak mükereskedésében kapható „Estikék.“ Polka Mazurka. Szerző Hupf Ágoston. (12-ik mű). Ára 20 k.p. — Minthogy a jelenlegi időszakban a gabonavásárlá­sok nem történnek nagyban, nagyobb földbirtokosaink — mint a tapasztalás bizonyítja — a pesti heti s elővá­­sárokra a legjobb sikerrel szoktak nagyobb mennyiségű gabonát küldeni be kocsikon, minthogy az itteni lakosság kisebb mennyiségben s a mostani árakhoz képest, jó áron vásárolja össze. Kívánatos tehát, hogy a termények ezen eladási modorát minél több földbirtokosunk, saját érdeke tekintetéből is kövesse. ” Szabadkáról e következő igen örvendetes tudósí­tást vesszük : „A színházbiztosító társaság jövő évre megalakultnak mondható. Az aláírás utján ekkorig biztosított összeg 2500 frt., s kétség sem fér hozzá, hogy a 4000-et meg fogja haladni.“ A derék város nem szo­rult szóbeli hízelgésünkre, midőn a t­é­n­y egyszerű köz­zététele magában is oly hízelgő rá nézve. ” A dunai hajózásnak felszabadulása következtében a pesti földunasor telkeinek ára folytonosan emelke­dik, s már­is eladások történnek. Eddig elő egy hold 200 fton, most 600—800 fton kél. — F. hó 27-kén a pestbudai dalárda a városi re­­doutépület fenálló termeiben igen csinos bált rendezett. — Az első magyar általánosan bizto­sító társulat győri főügynökévé Hergeszell Antal urat nevezte ki a társulat vezénylő igazgatósága. Főügy­nöki kerületéhez tartoznak Győr, Mosony, Veszprém, Komárom és Esztergom megyék. Mint értesültünk, mű­ködését már a jövő hó első napjaiban megkezdendi. (Gy. K.) — Míg nálunk semmi hó, ezt írják ausztriai Or­a­s­z o­r­s­z­á­gból: „20 év óta neme­mlék szülik oly rop­pant hidegre, mint a milyen bennünket f. hó első fele óta meglátogatott. A messze kiterjedésű lombardi sikság, a határhegylánczok tövétől fogva, hóval van borítva s a Brescia és Mailand közötti vasútról a havat napon­kint le kell lapátolni. Veronában azon rendkívüli tünemény szemlélhető, hogy az Etsch folyón roppant jég­­darabok úsznak, s hogy annak egyik mellék ágán az if­júság korcsolyázási kísérleteket tesz. Velenczében 3 fok­nyi hideg uralkodik, mi ott valami rendkívüli tünemény; a környék ott is mindenütt hóval fedve. Tirolból pedig (Lienzből) a felől tudósittatunk, hogy a hóréteg vastag­sága jan. 8-kán 30 lábat tett, és még mindig vastagodott. Magyarországon, Beszterczebányán, a Kárpátok alján, a hideg 17 fokra emelkedett, s a farkasokat az erdőkből egész a város közelébe űzi.­­ A keleti vaspálya számára már 100,000 mázsa sin szállíttatott hajón Angolországból Magyaror­szágba. • Nemzeti színház. Jan. 27. „Katalin“, ballet. Jan. 28. Rubinstein úr utolsó­ hangversenye. A jeles művész Webernek(F-moll) versenymű­vében, melyet minden zenekedvelőnek élvezet volt hallani, rendkívüli virtuozitásának adó ismét jeleit. A nagyszámú közönség ma is élénk tapsokkal kisérte szép játékát. Rubinstein úr szives volt az előadott művek felett még a közkedvessé­get nyert török indulót s a magyar dallokat eljátszani. Kőszeghi a varázs-síp­ból énekelt egy áriát igen jelesül. A Benza és Kőszeghy közti kettős „Don Pasquale“ból Benza ur rögtönzései által mulattatott. A hangversenyt megelőző Elz 1 felv. vigjátéka „Ő nem féltékeny.“ Jan. 29. „Saine Georges lovag.“ — Ma adatik:A bakancsos és fia a k­issz.tr. Ere­deti népszínmű 3 szakaszban. Irt a Szigeti a­dománya nem volt ? Másképen : önre bízom ama kér­désnek eldöntését: felelős vagyok-e én olyanról, a­miért felelősséget nem vállaltam, minek teljesítésére magamat nem köteleztem, a­mit épen nem is tettem ? — Igen meghiszem önnek, hogy lelkéből pártolja a tudomány irodalmi formáit, — mivel ugyan nem so­kat tesz ön, mert melyik író nem pártolja ? — de so­hasem pártolhatja oly igen, hogy joga legyen engem kérdőre vonni, faggatni vagy épen sarokba szorítani. Láthatja ön, hogy eljárása lélektanivá megy át, s ön nagy loyalitására igen ráillik az, mit loyal ügyvédre Moliére Tartuffe-jében Dorine asszony mond : Ce Mon­sieur Loyal porté un air bien deloyal. Én fogom dicsérni a plasztikai formát egy múzsa, egy Venus szobrán, s ön előáll, hogy miért nem isme­rem el egy hős vagy gladiátoron. Fogom dicsérni a szeretet erényét, s ön azzal támad reám , miért, hogy az igazságról egy szóval sem emlékszem. Talán jót teszek, valamelyik felebarátommal, ki történetből épen a fehér színűek közé tartozik, s ön kérdőre von : miért, hogy nem pártolom a fekete rabszolgákat, hi­szen azt tőlem elvárná, s én egy árva szóval sem te­szek róla említést. Hanem annál inkább szólott ön a tudomány iro­dalmi formájáról. Óhajtom, hogy sorai ne maradtak legyen figyelem nélkül, nevezetesen, hogy az iroda­lombarát más egyebet is olvasott legyen ki belőle, mint csupán azt a mi ellenem szól, mert bizonyos, hogy a mi közönségünk fölötte hajlandó a személyt venni elő a dolog helyett. E tudva esett nekem roszul, hogy elméletét hozzám kötötte. Azonban ezen már túl vagyunk, s én hagyom önt; de felhasználom ez alkalmat nem ugyan magam védelmére vagy igazolá­sára, ez fölösleges, hanem arra, hogy vizsgálatot i­s tartsak Ön elmélete fölött a tudomány irodal­mi formájáról. A kérdés elég fontos, megérdemli a további szót. A kérdést ön vetette föl ily módon : „mi az az iro­dalmi forma a tudományban“ ? Reá egyelőre így vá­laszolt : „e kérdésre kielégítő feleletet adni nehéz. Az általánosság keveset mond, a részletezés pedig messze vezet, s ilyesmit csak szakemberektől várhatunk.An­nyi bizonyos, hogy szükség van éles különböztetésre. Meg kell különböztetni az úgynevezett etnikai és reál tudományokat. Ez utóbbiakban az irodalmi forma nagy részt csak annyiban érvényes, a mennyiben a tiszta szabatos nyelve s az előadásnak azon ugy­­szólva művészetére vonatkozik, mely által az ismeret természetesen, fejlesztőn s vonzón tapad az olvasó lelkébe.“ — Alább így következtet : „az irodalmi forma nem is egyéb, mint a tudomány népszerűsítése, mert (halljuk az okot!) jobban és többnek tanít mint a puszta irodalmi forma nélküli tudomány.“ De a nép­szerűsítésnek ezen egyik nemén kívül van még önnek más, „szorosabb értelemben vett népszerűsítése, mely a tudományt a tudományképi nép felfogásához és szükségeihez alkalmazza, mi az irodalmi formának egy más és alsóbb neme.“ Majd elvégre elméletét alaptételbe foglalva így állapítja meg : a forma nem ok, hanem okozat; a forma nagy­részt a czél és tartalomtól függ, sőt annyiban minden forma jó, a­mennyiben a czélt és tartalmat jól tudja szolgálni.*) Remélem, hogy ön e szavakban magáébra ösmér, hogy bennök semmi ferdítés. De mondja meg ön ne­kem : van-e oly rész szó, ki különben a helyesírás, a szórakás ellen nem vét, hogy ez elmélettel, a minő­s tág és szigortalan, a leghitványabb formát is ne véd­hesse ? Mert ha, ön szerint, minden forma jó, a­meny­nyiben a czélt és tartalmat jól tudja szolgálni; mert ha a forma nem ok, hanem okozat, mert ha nagyrészt a tartalom és czéltól függ , lesz-e első esetben rosz tartalom, melyet roszul lehetne szolgálni a formának; másodikban, hol marad az ok, ha nem fejeztetik ki az okozat által; harmadikban: miféle kisebb része az a formának, mely nem függ a tartalomtól, minő tartalom az, mely nem szeret kifejeztetni a for­mában ; s van-e ott elégtéve a czélosság fogalmának, hol ok és okozat egymástól különválvak, midőn a tar­talom, mint valamely színfalak megötti hatalom távo­­los függésben tartja magánól a formát ? Ön szereti a szabatos beszédeket, és ezek bizony nem olyanok. Theóriája nevében hívom fel önt, adjon választ e kér­désekre. Az állás, melyet ön a tudomány irodalmi formájá­nak kérdésével szemközt elfoglalt, mindent megma­gyaráz. Értekezni, fejtegetni akart ön, de belátván, hogy az általánosság keveset mond, a rész­letesség pedig messze vezet,­jónak találta e kettő nélkül végezni be feladatát. Azonban nem végezhet­te, mert csakugyan bele ment mindkettőbe, és az ál­talánossággal amúgy könnyedén készen lévén, rész­letezés helyett hozzálátok a különböztetéshez — mint­ha ez nem épen részletezés volna — s úgy járt mint az iskolás bölcsek, kik, ha arról kelle szólani, mi valamely dolognak a fogalma, rendesen azzal feleltek hányféle, azaz rendesen csak különböztettek, részleteztek de úgy, hogy e részletek kimaradtak az egészből, mint kegyednél az okozat elesik az okozat­tól, s a különböztetések megmaradtak rideg logikai lénynek, mint kegyednél a tartalom és forma nem ugyan nagy részt, hanem kis részt, nem függe­nek össze, így okoskodásai nagyon is magukon viselik a szük­ségesnek vallott éles különböztetés ritka szerencséjét. Megkülönböztette ön legelőbb is egymástól az okot és okozatot végképen, azaz életgyökerében metszette ketté a fogalmat, aztán elüti egymástól a tartalmat és formát, s ez mind nem volt elég. Hanem különbsé­get csinált mindjárt az etnikai és reál­tudományok között. Az utóbbiakról azt mondá, hogy nem igen sok jut nekik a formából, de mégis jut. Példa Arago. Az etnikaiakat, úgy mondá ön, már több forma illeti, s különösen méltó szavakban emlékezik a történetírás­ról, melyben sok a forma joga. Hanem a politikai és bölcsészeti tudományokban, a­melyek szintén etnikai­­ak, már „jóval kevesebb“ a forma joga, „mint a tör­ténetírásban.“ Miért? ha mindkét rendbeli tudomány etnikai ! — A széptan és ítészeiről isten, világ tudja, hogy bölcsészeti tudományok, s váljon ezekben is, mert épen bölcsészetiek, kevesebb joga van-e a for­mának, mint a történetírásban ? Van e annyi, mint a reálban, vagy annyi sincs ? Mindezeket ön nem fejti meg, pedig elkezdette, s az lett volna rendin, hanem a helyett megint különbözteti ön az epés meg az epét­­len ítészeket, és értekezik róluk oly szépen, mintha történetírókról szólana. Hol veszi magát e sok habozás, darabonkénti, okos­kodás, biztalan rendezgetés, mely szerint nehéz ki­tudni, melyiket minő szerep illet, s név szerint formai tekintetben van-e vagy nincs más, mint etnikai és reál osztályzat a tudományokban; s miért van elütve á­l­­talánosan a bölcsészet a formától, mikor az ité­­zet és széptan, mint bölcsészetiek, különösen sze­retik azt? Azonban emez eljárással, mely szerint más *) »Pesti Napló“ tározója, 1857. febr.27. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Némely magyar ember azt gondolja, hogy a gabo­na olcsóságának pénzszűke az oka; azt hiszi, hogy a pénz, mely azelőtt forgásban volt, eltűnt; s ezt csak akkor nem­ hiszi, ha a pénzt kezébe adják, hogy érez­hesse és megtapogathassa. A gabnaüzlet pangására ugyan nagy hatással van még most is a hitel csökke­nése, mely a kereskedelmi bukások után természete­sen következik, de a gabona olcsóságát nem a pénz szűke, nem a kereskedelmi válság szülte, hanem azon körülmény, hogy Európa minden országában taval meglehetős aratás volt, s igy egyik sem szorult sokat a másikra. Minap mondottuk, hogy Londonban, hol rendesen legdrágább szokott a gabona lenni, egy mérő tiszta búza 6 pftra jő, mennyiért néhány év alatt mi itthon is eladtuk s bár nálunk jelenleg 1 ft 30 krért lehetne venni, kivinni még­sem lenne nyereséges vállalat, miután a szállítás és közbeeső vámok­ a búza londoni árát teljesen felemésztenék. Az sem igaz, mintha Magyarországban a gabona olcsóságát a tavalyi gazdag őszi aratás okozná. Hogy a tavaszi gabonafélék, főleg a kukoric­a igen roszul sikerültek, ezt mindenki elismeri, de az őszi gabona­félék sem fizettek valami rendkívül gazdagon, sőt ős a nagy vidékeken, például Szabolcsban, Békés­ben, Csongrádban, Fehérben, a Csalóközben őszi ga­bona is kevesebb termett 1857-ben, mint 1­858-ban. Mindemellett hazánk kirekesztőleg földmivelő ország lévén, a külföld pedig jelenleg ránk nem szorulván, több gabnakészletünk van, mint mennyit benn elfo­­gaszthatnánk, s azért olcsó; ellenben miben magunk is szűkölködünk, például kukoricza aránylag drága, s több helyen a tiszta búzánál magasabban fizettetik. A Tiszaszabályozás végrehajtására zükséges 15 millió kölcsönt ő cs. k. Apostoli Felsége kegyelmesen helybenhagyván s a kormány e kölcsön­ért a kezességet elvállalván , ez esemény az egész ti­szai vidéket igen kedves újévi hírrel lepte meg. Mint halljuk, ez örömhír felbátorította a csongrádi ti­­zaszabályozó társulatot, s ő cs. k. ap. Felségé­hez ismét egy folyamodványt szándékozik beadni, melyben a kiszárítandó tiszai rétségeknek a kiszárítás napjától számítandó 15 évi adómentességért esedezik. Indokul felemlíti azt, hogy e megyében, mint az egész Tiszavölgyön legalacsonyabb fekvésűben s a magas összekötési partokat csak a legnagyobb távolságban bi­­óban, a töltésépítés felette költséges ; egyegy vizszer­­kezeti töltésnek bekötése számos éveket igényelvén, mely okon az évenkinti árvizek a koronkint felépített, de be nem köthetett töltésekben tetemes károkat okoz­­­nak. Továbbá, mert az említett okoknál fogva igen költséges töltések elkészítése által már­is pénzere­jükben kimerült kiszárítókra újból nagy költségekkel összekötött eljárás vár. Jelesül a tiszai árvizek beöm­­lése ellen ugyan biztosított,de az árviz emelkedése foly­tán még sok évig közönségesen az úgynevezett föld­árja által elözönöltetni szokott benső vizek elvezeté­sére szolgáló csatornázások s ezen kártékony víznek a töltéseken túl emeltetése által. A társulat továbbá azon hasznok felemlítésével is indokolja kérelmét, melyeket a kiszárítók a közvagyon gyarapítására a közegészségre és közbiztonságra eszközölnek, me­lyeknek tiszteletteljes felemlítésére annál inkább is szabadságot hitt vehetni magának a társulat, mint­hogy Bécsben, a birodalmi fővárosban, továbbá Buda­pesten de másutt is, az új laképületek, melyek pedig az építés befejezése után azonnal haszonhajtók,­­ 15 évig adómentesek, holott az árvizek ellen emelt védgátak építése még koránsem varázsolja át a tiszai rétségeket dúsan gyümölcsöző terekké, további be­­csatornázás által azonban pár évtized alatt már olya­nokká válnak, s akkor a kérelmezett adómentesség lejárta után az összes Tiszavölgyön pár millió hold­dal emelné az adóalapot. Ez adómentességet annyival inkább indokolva te­kinti a társaság, mert eddig az ártérhez tartozó föl­dek után súlyos terhet volt kénytelen hordozni. U­­gyanis a földadó, provisorium behozatalakor a tiszai tétségek egyáltaljában nem jöttek kivétel alá, hanem azon kevés téren kívül, melyet mint vízmedret, vagy mint vízállást a terméketlen rovatba bealkudni sikerült; a többi rétség kivétel nélkül, mint termő vé­tetett fel, történvén a felmérés akkor, midőn árviz nem volt; s ekként lett 1-ső, 2-dik osztályú kaszáló, legelő és nádas; sőt itt ott találkozván a rétségi há­­zasabb helyeken oly foltok, melyek jó remény fejében felszántalak , az ily földek mint szántóföldek vétet­tek fel. Szóval a területi beosztásnál a tiszai rétsége­ket tekintőleg azon eljárás követtetett, mely a száraz földek sorozásánál használtatott. Ez indokok támogatására nehány tiszai rétségeknek a földadó-provisorium által megállapított beosztását és jövedelmezését közölni jónak látjuk. A szentesi tiszai rétség kiterjedése 7651 13oo/16 io kataszt­­hold. Ebből termőnek fel volt véve eleinte 3625 hold és 400 Q öl; terméketlennek kité­tetett 4026 hold 900 □ öl. A földbecslő felügyelőség azonban a terméketlen tért 752 holdra szállította le 2414 kát. holdat az eredetileg terméketlennek vett térből a 2-dik osztályú legelők közé; 830 holdat 440 □ ölet pedig a 2-ik osztályú nádasok közé sorozott. 1857-ig a fentebbi összes rétség tiszta jövedelme volt 8337­­, 25 kr.; az 1859/7. adó évre a tiszta jövedelem 11,700 f. 36 kara és igy 43°/0 százalékkal emeltetett. Az als­ó és vas­háti rétség 3328 holdat, 300 □ élet terén, ebből termékeny térnek 85% véte­tett fel, s a tiszta jövedelem 1856-ban 2177 forintra becsültetvén, ez az 1859.­ adóévre 6302 frt. 52 kara emeltetett. Gazdasági s üzleti hírek: Győr, jan. 27. A gabonaneműek ára általában ja­vulásnak indult, mire alkalmasint a már hoszszasan tartó száraz kemény hideg idő adott okot; a termesz­tők aggódni kezdenek vetéseiken, a kereskedők pedig visszatartják magukat az eladásoktól. A búza külö­nösen kerestetik s ára legjobban javult. Az árak a. a. mérőnkint v. p. ekként jegyezhetők : Búza bánáti 80—89 font., helyben 6 ft 54 kr.—7 ft 9 kr., bácskai 6 ft 30 kr.—6 ft 35 kr., magyar belföldi: 6 ft 30 kr — 6 ft 45 kr. Rozs : 3 ft 48 kr. — 4 ft 24 kr. Árpa : 4 ft—4 ft 15 kr. Kukoricza­­ : 6 ft—6 ft 15 kr., uj magyar : 5 ft 30—40 kr. Zab : 3 ft 25—28 kr. — Folyvást száraz, kemény hideg napfénynyel. (Gy. K.) Bécs, jan. 29. A mai börze növekedő emelkedéssel kezdődött. A forgalom azonban nem volt valami nagy jelentőségű, s a börze második felében ébresztett kü­lönösen figyelmet. Dunagőzhajózási részvények 562- en kínáltattak, záratkor 558. Mint bizonyosnak állít­ják, a legközelebbi hétfőn megjelenendő birodalmi törvénylap a dunahajózási szerződés teljes szövegét közlendi.­­ Ez így az állam által átvett kamat­­garancia az év kezdetétől fogva teljes érvénybe lép. A börze bezártával hitelintézeti részvények 2413/4— 242. Éj­szaki vasút 181%—%. Államvasút 3113/1— 312. KÜLFÖLD: Francziaország. A „Moniteur“ által közzé tett katonai feliratok, azon tény, hogy a hivatalos lap ezeket mint első rangú eseményt fogja fel, különösen azon körülmény, mely szerint a jan. 26-diki bevezető czikk ezt csaknem világosan ki is mondja — a nem franczia sajtó egy részét komoly elmélkedésre indí­ték. Feltűnik, hogy e feliratokban mind gyérebben történik utalás arra, hogy ül. Napóleon a nemzet választottja, és hogy a császárságban a népfenség elve van megtestesítve. E helyett azon tény látszik előtérbe lépni, hogy a fenálló kormány a fegyve­res erőre támaszkodik. A fegyveres, miután fel­hivatott, hogy nyilatkozatai által a császárság jö­vőjét világosan biztosítsa — írja többi közt egy porosz lap párisi levelezője — természetesen siet a maga bizalmi szavazatát letenni, noha külföldön a demonstratio ezen neme különösnek látszhatik és a szavazat önkéntessége tán még komolyabb kétségek­kel találkozhatik, mint a népválasztásoknál, melyekre a Migeon-féle per oly sajátságos világot vetett. Az igy vélekedő sajtót aligha fogja ezen vélemé­nyében megingatni a legújabb távirati tudósítás, mely Párisból jan. 29-kéről így hangzik: A „Moniteur“ tu­domásul veszi a nemzetőrségnek, s különösen a had­seregnek, a franczia népnek s egész Európa uralko­dóinak érzelemnyilatkozatait, s constatirozza a had­seregnek a napóleoni dynastia megvédésére való aka­ratát, hogy kimutassa, miszerint a demagógok és or­gyilkosok ezáltal azon meggyőződésre kénytelenek jutni, hogy Francziaországban a rend nem egyetlen­egy főn nyugszik. Jan. 26-dikán egyébiránt már erősen beszéltek azon rendszabályokról, melyek, mint tegnap a távirda után jelentek, jan. 28án csakugyan bekövetkeztek. Egyéb, állítólag még bekövetkezendő biztossági intézkedések­ről még csak bizonytalan hírek valának keringésben, így p. a hír ismételve azon tervet tulajdonította a kor­mánynak, mely szerint nemcsak a titkos társulatok­ba, részvételre, hanem egyéb vétségekre is kiter­jesztetnék a deportatio jogának gyakorlása, melylyel a nevezett bűntettre nézve egy, az elnökség alatt ki­bocsátott rendelet a kormányt felruházta. Hihetőbb­nek tartja mind az „Indépendance“ mind egy másik lap azon hírt, mely szerint a kormány arra akarja magát felhatalmaztatni, hogy oly egyéneket, kik 1851. dec. 2-dika után a törvényszékek és vegyes biztosságok által elítéltettek, de később Francziaor­­szágba visszatértek, újra kiűzhessen, vagy kiutasít­hasson, a­kik az amnestiára magukat érdemetlenek­­nek mutatták, vagy mutatnak. A belga lap szerint komolyan van szó oly senatushatározat kidolgozásá­ról is, mely azonnal kijelölné a személyeket, kikből a kormányzósági tanács (Conseil de Régence) alakít­tatnék azon esetre, ha a császár előbb halna meg, mint a császári herczeg nagykorúságát elérné. — Azon senatus-consultum, mely a tegnap közlött távirati sürgöny szerint is ezen országos testület előtt forog, és a­mely a törvényhozó testület jelöltjeit az alkotmányos eskü letételére akarja kötelezni, mint ír­ják, nemcsak semmiseknek nyilvánítja azon szava­zatokat, melyek oly jelöltre adatnak, ki a kiszabott feltételeket be nem tölti, hanem büntetéssel is fenye­geti azokat, a­kik ezen rendeleteket áthágnák. Úgy hallatszik, hogy ezen utóbbi rendelkezés az államtanácsban nagyon élénk vitákra adott alkalmat, melynek több tagja nem látta szükségesnek a bünte­tés­szabást. Szavazáskor 25-en ezen záradéknak mel­lette, 25-en pedig ellene nyilatkoztak, míg végre az elnök Barocheur szava a kérdést a büntető zára­dék felvétele mellett döntötte el.­­ Paskievits herczeg, a­ki jan. 25-kén érke­zett Párisba, 26-kán jön a császár által fogadva. —■ Egy bukaresti sürgöny szerint az ottani kajmakám Napóleon császár életének szerencsés megtartásáért tedeumot tartatott.­­• A „Nord“ az Angliából jött tagadás daczára még mindig azt állítja, hogy Jan. 22-kén Valevszki gr. oly jegyzéket küldött, mely Angliától, Belgiumtól, Piemonttól és Svájcztól a politikai menekültekre néz­ve bizonyos rendszabályokat kíván, melyek alkalma­sak legyenek netalánt új merényletek visszatérését meggátolni. A „Gazza de Milano“ turini levelezője szinte tudni akarja, hogy a franczia kormány a pie­­montitól forradalmi zavarok ellen, mind a sajtót mind a politikai menekülteket illetőleg máris biztosítéko­kat kívánt. — Ugyancsak a „Nord“ tudósítása sze­rint Párisban az ottani olaszokra való felügyelet ap­róságokig megy, s minden házbirtokos köteles olasz lakóinak eredete, szokásai, s járáskelése iránt a leg­részletesebb adatokat nyújtani. — A „Corr. Bullier“ jan. 26-ról kivonatot közöl egy jan.­löki á­lí s­z­ó­lagos osztrák jegyzékből,mely a d­u­­nai hajózás kérdését tárgyazza, és a­melyben a bé­csi, kabinet a többi nagyhatalmak felfogásához lénye­gesen közeledik. A kivonat ez : „Mi készek vagyunk a Bécsben kötött hajózási szerződést haladék nélkül a párisi conferentia elé terjeszteni, hogy az illető párti államokhoz tartozók azon előnyökben, melyeket az érintett szerződés minden nemzetnek enged, még azon időpont előtt, melyben az európai bizottmány felada­tának megfelelendő részt vehessenek. Csupán anynyit kell kívánnunk, hogy előre biztosak legyünk azon fo­gadtatásról , melylyel ezen előterjesztés a hatalmak részéről találkozandik. Ha arra számíthatnánk, hogy a conferentia a hajózási szerződésnek a bécsi congres­­sus elveivel és a párisi szerződés határozataival való egybehangzását elismerné, s ez utóbbi szerződés 17- dik czikke 1-ső és 2-dik pontjának végrehajtását tu­domásul venné , akkor részünkről annak sem állana ellene semmi a conferentia egybejövetele csupán e czélra megtartatnék. Magába értetvén, ezen előleges átalános elismerés után is, mindenik hatalomnak sza­badságában állana diplomatiai után azon kifogásokkal vagy észrevételekkel előállani, melyekre annak az e­­gyezmény egyik vagy másik rendelkezése alkalmat szolgáltathatna. Ellenben azon esetben, ha a ha­józási szerződésnek az európai kötések irányadó elveivel való egyhangzásáról táplált szilárd meggyő­ződésünk a párisi békekötés együtt kötött felek által nem minden pontban osztatnék, s annálfogva a hatal­mak a fentemlített tény előleges constatkrozásához já­rulni nem kívánnának; vagy ha bármely aggály miatt jobbnak láttatnék elvárni azon időpontot, midőn a conferentia a szerződés 18-dik czikkéhez képest mind­két dunai bizottmány feladatának betöltését tudomásul vehetendi: ezen esetben a hatalmak minket már most is teljesen készeknek találnának az ő, a parti államok közt létrejött szerződés tartalma ellen emelt netaláni kifo­

Next