Pesti Napló, 1858. február (9. évfolyam, 2413-2427. szám)

1858-02-04 / 2413. szám

,9-dik évf folyam.PESTI NAPLÓ. Csütörtök, febr. 4. Szerkesztési iroda: Egyetem-ttezá 2-dik szám, 1-ső emelet. Szerkesztő szállása Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak" Ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre,­po­s­tán , Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 6 frt pp. Évnegyedre . . 5 frt — kr. pp. Félévre ... . .. 11 frt pp.­­ Félévre . . . 9 frt 30 kr. pp. Hirdetmények dija: Előfizetés ny­it­tatik PESTI NAPLÓ 2 és 5 havi folyamára, ugyan­. 1. Vidékre postán küldve Február és martius hónapokra 4 frt. Február — junius hónapokra 9 frt. A „Pesti Napló“ kiadó­hivatala. PEST, febr. 4. Tájékozás. (Fk.) Már vagy két hét óta tudjuk, hogy Párisban — „montes partur­ant“, a lapokban már most némi eleszét veszszük annak, a­mi ott születni fog, s a­mi csakugyan nem lesz ártatlan egérke! Olvasóink ismerik az állam­tanács által már elfogadott, s most a törvény­hozó testület elé kerülendő javaslatot, ehhez hasonló törvényt egész Európában nem isme­rünk, s Francziaország bátran fogja elmond­hatni, hogy törvényhozása e téren — párat­lan! Sértésnek tartottuk volna — ámbár az eszme igen közel fekszik, e törvényt az 1819- dikiekkel párhuzamba állítani, hanem miután az indítvány maga amaz 1819-ki törvényekre hivatkozik, valamivel fesztelenebben lehet a dologról beszélni. A második restauratio idején, Decazes mi­nisztériuma alatt valósággal oly állapot léte­zett, a­minő most teremtetni akar; az 1819. jan. 9. törvény a sajtószabadságot megállapitá ugyan, hanem a censura tettleg megmaradt, s az írók üldöztettek s elnyomattak, a hol és a mint csak lehetett. Politikai tekintetben gyanús (!) egyének már 1818-ban az esküt­­székek alá állíttattak ugyan, s az úgynevezett prévetialis törvényszékek eltöröltettek, hanem he­yőkbé lépett a „secret“ azaz titkos be­börtönzés, misden előleges, sokszor még utó­lagos bírói vizsgálat nélkül is; ha vala­mely „gyanús“ egyén aztán egész éven át tömlöcében ült, anélkül, hogy tudná, miért? s végre kibocsáttatván, elégtételt kívánt, azt mondták neki : hát nem elégtétel az, hogy ismét kibocsátottunk?! Igaz, hogy ez eleinte csak alattomban „per nefas“ történt, ha­nem jövő évben „per fas“ ugyanezt tették; a „lui sur la liberté individuelle“ (1820. márt. 26.) szerint mindenki, a ki ellen a felségsér­tés gyanúja fenforog, három miniszter kivona­­tára börtönbe vettethetett, s három hónap múlva törvényszék elé vala állítandó; a „lui sur la publication des journaux“ (1820. márt. 31.) a censurát ismét behozta; a protestánsok vallási szabadsága sok helyütt megsértetett stb. . . . Menjünk e még tovább ama sötét kor­i szak vázolásában? Emlékeztessünk-e arra , mint kisérte vagy nyomban követte e rendsza­bályokat Berry hg meggyilkoltatása (1820. febr. 13.) a katonai összeesküvés (1820. aug. 19.) az úgynevezett keleti összeesküvés, a Grard - departementbeli fondorlatok és így to­vább ?! Megtalálja az ember mindezeket minden jó­­ravaló kézikönyvben, mi pedig csak azért hozzuk fel, hogy megmutassuk, miszerint az, mit most Francziaországban meg akarnak kí­sérteni, nem új és hogy már 40 év előtt nem volt sikere, va­n pedig a szándékolttal épen ellenkező. Az akkori Francziaország azonban 40 éves forrongás által szétzilált, felbomlott, alapjaiban megingatott vala; a restaurált dynastia fülé­ben szünetlenül zúgott a sz­­ilonai sziklához lánczolt sasnak szárnycsattogása és XVIII. Lajos minden hiúsága mellett is érezte, hogy az usurpator­ral sem lángeszűségre, sem nép­szerűségre nem mérkőzhetik. Azért kapasz­kodott oly görcsösen hatalmához , hogy kör­meit még a nemzet húsába is verte, azért fo­lyamodott kétségbeesett eszközökhez, mik ál­tal állását, a mint csak lehetett, — aláásta. Minő különbözők a körülmények most! A forradalom hét év óta le van terítve, a többi Európa nyugodt, s örömest ismeri el a franczia császár érdemeit; ez érdemek oly nagyok, hogy az állítólagos trónkövetelők akár melyi­két is háttérbe szorítják, s III. Napóleon még népszerűség tekintetében is mindezekkel ver­senyezhet. Mi indokolhatna most oly törvénye­ket, miket a józan ész mindig kárhoztass mik legfölebb a legkétségbeesettebb viszonyok közt némileg kimenthetők ?! Igen, a józan ész kárhoztat minden ilynemű törvényt, még­pedig igen egyszerű okból. A legjobb törvény sem biztosít ugyanaz el­len, hogy alkalmaztatása által néha né­ha egy-egy ártatlan nem fogna futtatni, de a törvénynek nem szabad már a priori, nem sza­bad már elvben is olyannak lenni, hogy bi­zonyossággal előreláthatni, miszerint száz eset közel kilenczvenben ártatlant fog sújtani, s hogy a még fenmaradó tíz eset közöl kilenc­­­ben a büntetés a vétekkel semmi arányban nem álland. Ismételjük : majdn­em minden törvénynél szükséggé válik, egyes esetekben valamicskét a végrehajtó belátására, eszére s szivére bizni, és a helyes útnak kitalálását értelmétől s be­csületességétől várni; ha e tulajdonok nincse­nek meg benne, akkor — fájdalom — egyik másik, hanem mindig csak kevés esetben a törvény helytelenül fog alkalmaztatni és igaz­ságtalanság elkövettetni. De mindent nem szabad a végrehajtóra bizni, mert hisz akkor nem kellene törvény, de kellenének ám angya­lok és nem gyarló emberek, kik — bármily magas állásúak is — bővében vannak a hi­báknak és gyöngéknek és nem ritkán a szen­vedély, az elfogultság hatalma alatt állnak. Az angol büszkén mondja: „házam — erős­ségem;“ a törvény szent a polgárok úgy mi­ként a végrehajtó előtt s e törvény oly vilá­gosan szól, a mint csak szólni lehet. Bűn nél­kül büntetés ott nem képzelhető; a „politikai gyanú“ ólom súlya nem nehezedik ott senki­re ; mindenki tudja, mi szabad, mi nem; e kettő közt nem elmosódó, hanem szabatosan kijelölt határ van, az ember szinte látja s kéz­zelfoghatja, úgy hogy észrevétlenül soha át nem léphet rajta; a társaság két nagy cso­portra oszlik, olyanokra, kik a törvényt tisz­telik s olyanokra, kik ellene vétnek; azon középosztály, mely se nem vétkes, se nem tel­jesen tiszta, mely törvényszék elé nem állít­ható, de mégis gyanús szemmel kísértetik, ezen föld és ég, erkölcsi élet és halál, tiszte­let és megvetés közt lebegő osztály ott nem létezik. A törvény ujjal mutat a megbélyeg­zettre, de a­kihez nem férhet, az büszkén kö­vetelheti, hogy a királynőtől kezdve az utolsó matrózig mindenki becsületes embernek tartsa. E középosztályt csak oly határozatlan, kö­dös törvény teremti és szaporítja, minőt most Francziaországban akarnak hozni; ez szüli azon „gyanús“ egyének csapatjait, kikre in­nen is onnan is csak úgy félszemmel néznek az emberek s kiknek végre sem tudja meg­mondani senki, hogy mit vétettek tulajdon­képen ?! Az angol sajtó úgyis minden alkalommal gúnyolva utal azon különbségre, mely Angol- és Francziaország közt leginkább a törvény­­hozás dolgában létezik, nem kellene e kü­lönbséget még kirívóbbá tenni........... Azt mondják, hogy Napóleon császár a szó­ban álló törvényt, mielőtt a törvényhozó test elé bocsátaná, még egyszer visszavette; bár többé ki sem adná,­­ legalább az eddigi alak­ban nem! Ha jó barátjai ellenállása nem tette figyelmeztessé e törvény czélszerűtlenségére, ügyelmetessé tehetné azon roszul palástolt öröm, melylyel ellenei e törvénytervet üdvö­zölték ! Dunahajózasi okmány Ausztria, Bajorország, Törökország és Würtemberg közt 1857. nov. 7-kéről, (Köttetett Bécsben, nov. 7-kén 1857. Az illető rati­­ficatiok kicseréltettek Bécsben, jan. 9-kén 1858.) Nos Franciscus Josephus Primus, divina fa­­vente dementia Austriae Imperator; Hungáriáé, Bo­hemia e, Lombardiáé, et Venctiarum, Dalmatiae, Croa­­tiae, Slavoniae, Galiciae, Lodomeriae et Illyriae, Rex; Archidux Austriae; Magnus Dux Cracoviae; Dux Lot­­haringiae, Salisburgi, Styriae, Carinthiae, Carnioliae, Bucovinae, superioris et inferiors Silesiae; Magnus Brinceps Transilvaniae; Marchio Moraviae; Comes Habsburgi et Tirolis etc. etc. Notum testatumque omnibus et singnlis, quorum in­terest, tenore praesentium facimus : Quum secundum stipulationes tractatus die 30. Már­tii 1856 Lutetiae Farisiorum iuiti, quo a Nobis et Au­­gustissimis ac Potentissimis Pricipibus, Britanniáé Hiberniaeque Regina, Francorum nec non Omnium Russiarnm Imperatoribus, porro Sardiniae Rege atque Magno Osmanorum Sultano, accedente quoque Augus­ TUDOMÁNY IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Külirodalmi hajtóvadászat. 1. Az evés művészete. 2. Hegelnek is neki megy a kritika. Gyermeknevelés , bot és bonbon. 3. Eugen szaba­di herczeg élete Arnethtől. Halm összes művei­n elavult újdonság. Y. Ihy. Múlt évben jelent meg Geroldnál Bécsben Halm összes műveinek gyűjteménye, hat kötetben. Halm neve a magyar művelt közönség előtt is isme­retes . Griseldis és a Vadon fia a magyar színpadon nem kevesebb szerencsével fordultak meg, mint a né­meten , sőt találkozott még, ki a ravennai viador ma­gyarításával is jónak látta szaporítani a kritikátlan s indokolatlan fordításokkal úgyis elözönlött nemzeti színházi repertoirt. Ki az a Halm ? mily állást foglal el a német szín­­h­alomban ? azzal nem csoda ha mi nem törődtünk. Halm ausztriai hazai költő, tartózkodása s irodalmi működésének s szerencséjének hazája Bécs, de a fe­­nebbi kérdésekre a jó bécsiek is legfölebb annyit tud­nak válaszolni, hogy a hires költő valódi neve báró Münch-Bellinghausen, a cs. udv. könyvtár őre. Itt nem létezik valódi irodalmi ítészet, ennélfogva nincs köz­vélemény. Az emberek becsödültek Halm vala­­mennyi szindarabjai adatására; tapsoltak vagy ne­vettek és szidkozódtak a mint jött; de nem igen kérdék, mit érnek e darabok ? sikerök érde­melt-e? mily méltánylásban részesül Halm a na­pi sikernél magasabb szempontokból induló irodalmi történészeiben ? Őt máig is dicsőítik vagy becsmérlik ítélet nélkül, mert nem tudják, mily arányokat foglal el irodalmi hatálya az összes német irodalomban; mert ezt magát is — Goethe nevén és Schiller néhány drá­máján kívül nem ismerik, mert a németországi iro­dalmi életen kívül álltak és állnak. Mit szólnak tehát Halmról a német irodalmi ítészek? mily jelentékenységet tulajdonítanak műveinek ? Schmidt Julian német irodalom­történetének 1200 lapoldalából Halmra csak négy oldal jutott, bővebben és más szavakkal de lényegben ugyanazt írja róla Gottschall: melegebben méltányolják az idealisták, de tulajdonkép csak a nagy színházi közönség az, mely őt feltétlenül elismeri. „A fényes, nem mindig szabatos képi nyelv, hangzatos vers, rhetori pathos, mely közönségességtől se ijed vissza, de a közönség rokonszenvét mindenkor megnyeri, mindenekfölött meleg költői­ kedély, mely saját érzéseiben hiszen, egy ideig Halmot a német szin kegyenetévé tevék. Szini ügyessége jóval túltesz a mai realistákon, és elrejti látásunk elől lelki szegénységét, s jellemzései valótlanságát.“ Nem lehet találóbban jellemezni Halm musáját, mint e néhány sorban Julian Schmidt tévé. De ezen ítészet még kiegészítendő. Halm jellemzése nem csak valótlan, hanem jellemei egyáltalán valótlanok, lehetlenek,eszménytorzképek.Tekintsük bár Griseldist, Ingomárt, vagy a viadort, s ebben a viador mesternek leányát (Licisca), mindegyiknek alapja egy hamis ideal, mely se nem létez, se nem eszményi, (költői értelemben). Mert az eszményiség a tökélynek egy képzelete, mely kívánatos, mely után törekedni leg­alább is nem absurd. — Halm eszményei absurdok. Griseldis, ki egy pajkos indokból, mert férje fo­gadott a királynéval, hogy neje szerelme minden ki-1 sértetet kiáll, az egész darab alatt kinoztatik, nem egy­­ szenvedő nemes hölgy tragikai hatását teszi reánk; e hatás hasonlít ahhoz, melyet egy ketreczbe zárt tömött lúd, kínzási rendszere gyakorol reánk. Percival elő­adja nejének, miként a király egy pairjének e mésal- Vancea által annyira felbőszült, hogy gyermekét meg akarja öletni; és ő — Percival — mint ha va­­zall, mindennek aláveti magát, de királya haragját el nem viselheti. Egy részről tehát egy barbár kort kell képzelnünk, mint a történet hátterét, különben az egész história lehetlen; csak vad korban ölhette volna meg a király vazallja gyermekét, csak vad kor­ban lehet e nőt ilyesmivel ijeszteni. De e vadsággal, hogy fér meg e vazalli hűségérzet ? képzelhető-e ily ázsiai önalárendeltség egy vazallban ? hisz a vazalli hűség már a fejlődő keresztény miveltség bimbója volt, mint hiheti el ezt róla neje? s ha elhiszi, lehet­­, hogy meg ne vesse férjét ? Nem, ő szereti, és tűr, és hagyja magát kínoztatni. De mikori megtudja, hogy az egész csak játék volt, fogadás — az eddig jámbor szolgálói jellemű nő — egyszerre a női méltó­ság fogalmainak magaslatára emelkedik, s megveti férjét! — Az egészben se kor, se jellemek, se indo­kolás nem bírnak a komolyság legcsekélyebb szinével is; egy triviális érzelgős mese gyerekdajkák számára. És mily nagy volt e mű szinpadi sikere mégis! E siker a német szinirodalomnak a Halmot mege­lőzött korban való viszonyaiból, mik ismeretesek s az emlitett rendkívüli szinpadi ügyességből magyaráz­ható meg; de még inkább azon mélyebben fekvő ok­ból, mivel Hanni polgárias érzelgősségü eszményei a német nagy­közönség érzületével teljesen ösz­­hangzók. — Egy ilyen ártatlanul elkinzott Liba-Griseldis valamennyi varró- és divatárus­ leánynak s férjétől gyengédtelenül sámfázgatott burgerné­­nak kénytengerekbe került eszménye. — És ez az Ingomár, ki ín naturalibus, alig hogy egy kis ki­­valybőrrel takaródzik, már philosophál; a szív redői­­ben az én nem énjét, a szerelem abstract eszméjének gyakorlati negatióját kutatja : lehet e kétség, hogy ezen egy teotoságban már nyilatkozó Hegeli szellem viszhangra ne leljen a bölcsész nemzet nagy többsé­génél ? — Továbbá még egy teszi népszerűvé Hal­mot ; ő lelkesedni is tud, s reflexiókban is gazdag. De lelkesedése nem azon csak kevesek által utánozható sasröpte, mely a vakító napig fölszáll, vagy felhők rémeibe; ez egy kényelmes házi szárnyas állat röpte, melyen mindenki követheti. És reflexiói egy szépen­­hangzó nyelvvel betakart közhelyek vagy keresett sü­letlenségek. Mi a szerelem ? Mikor szűnik meg a sze­relem ? — csak a föltünőbbek, de még korán se a leg­jellemzőbbek e nemben. Mindamellett Qalm, ha nem nagy talentom is, de jelentékeny az újabb színirodalomban, termékenysége s sikere által. Igaz ugyan, hogy Griseldis, Vadon fia és a viadoro­n kívül valamennyi művei elhangzottak; (nem rég adatott az „Adept“ a bécsi várszínházban, de teljes részvétlenséggel fogadtatott) de színirodalmi tevékenysége egészben véve, sokoldalú talentumot ta­núsított. Az idealismus korában Griseldis, vadon fia, épen úgy a kor szüleményei voltak, mint a viadorok a német Nemzetiségi érzetre spekuláltak; s midőn Kly­­temnostra sikere mutatá, hogy az a classicitás terén is aratható babér, mert a nemzet drámai irodal­ma újjászületését türelmetlenül várva minden jó új darabban uj irányt, s minden uj irányban már a rege­­neratio tényét hajlandó üdvözölni Halm­ur is a­tissimo ac Potentissimo Borussiae Rege constitutum fuit, juris gentium normas pace Viennensi anno 1815 stabilitas, ad Danubium flamen adaptandas esse, in consilio permanente regnorum Danubio adjacentium, navigationis legibus invigilante, inter Plenipotentia­­rium Nostrum atque illos ac Augustissimis ac Poten­tissimis Principibus, Bavariae Rege, Magno Osmano­rum Sultano et Rege Würtembergae delegatos, quibus etiam juxta dictae pacis Parisiensis tenorem Commis­­sarii Principatuum Danubiensium, Moldáviáé, Serbiae et Walachiae accersiti adsisterant, cum in finem pe­­culiaris conventio inita et signata fait tenoris ad ver­bum sequentis . Miután az 1856 mart. 30-diki párisi szerződés elha­tározta, hogy a bécsi congressusokmány által elhatá­rozott s a folyóként hajózást illető s szlárdul megál­lapított elvek a Dunára is alkalmaztassanak, és hogy egy a parti államok: Ausztria, Bajorország, Törökor­szág és Würtemberg küldötteiből álló bizottmány, kik­kel a három fejedelemség biztosai, miután előbb kine­­veztetésük a magas porta által jóvá­hagyatott, fog be­helyeztetni, hogy az említett folyó hajózását e szerint rendezze, e czélból küldötteikké, még pedig: Ő Felsége Ausztria Császára , miniszteri tanácsosát a kereskedelmi, ipar, s közé­­pitészeti minisztériumben nemes Blumfeld Ferencz Szerafint, a királyi német­alföldi csillagos tölgy ko­ronarend komikárját, a császári orosz Wladimir rend negyedik osztályának vitézét. Ő Felsége Bajorország királya , Dr. Daxenberger Ferencz Sebestyén, a királyi ház és a külügyek minisztériumában tanácsost, a kir. bajor, Sz. Mihályról nevezett érdemrend lovagját, a cs. ausztriai Ferencz József rend, valamint III. Ká­roly királyi spanyol rend komikurját, a 4-ik oszt. kir. porosz vörös sasrend lovagját, a kir. görög megváltó rend tisztjét, Ő felsége az ottománok császára , ő fölsége főconsulát, Garabed Artin Davoud- O g h 1­o u-t, a negyedik osztályú Medjidie rend tulaj­donosát, a 3-ik osztályú kir. porosz vörös sasrend, a kir. németalföldi tölgykoronarend, és a kir. portu­gáliai Krisztusrend lovagját sat., Ő felsége Würtemberg királya , Müller Adolf miniszteri tanácsosát a belügyminisz­tériumban, a cs. ausztriai Ferencz József rend kom­ikurját, és biztosaikká a magas porta helybenhagyásával : Konaky-Yogoridés Miklós herczeg­­ exoja, Moldva­­ország kaimakámja ; Dr. S­t­e­e­g­e Lajos postelniket, a harmadik osztá­lyú cs. orosz Sz. Anna rend lovagját; Karageorgievitsch Sándor herczeg, Szerbia fejedelme ő fensége senátorát K­r­i­s­z­t­i­c­s Fülöpöt, jogtudort, a­k­i­k a D. Sándor herczeg a magassága, Moldva­­ország karmakámja R­o­s­e­tt­­ Miklós grófot nevezték ki. A felnevezett kiküldöttek a három biztos kizártá­val, jó és kellő rendben találtatott fölhatalmazásaik kicserélése után, mint a parti államok bizottmánya megalakultak, s miután mindenek előtt magukat az e bizottmánynak, a bevezetésben fölemlített szerződ­­mény VII. czikkének l-ső és 2-dik számai által kitű­­­­zött feladat megoldására hivatva érezték, erre nézve a következő határozatokban egyeztek meg : I. c­z­i­k­k. A hajózás a Dunán azon helytől fogva, hol e folyó már hajózható, egész a Feketetengerig és a Feketetengerből az említett helyig, a kereskedésre vonatkozólag, úgy az áru, mint a személyforgalomra nézve tökéletesen szabad legyen, e mellett azonban a jelen hajózási okmány határozatai valamint a folyam­­rendőrségi szabályok is szigorúan megtartandók. II. ez i­k k. Minden kizáró szabadalmak a Dunáni hajózásra, valamint minden olynemű kedvezések a hajózási üzletben, melyeknek bárminemű társaságok

Next