Pesti Napló, 1858. február (9. évfolyam, 2413-2427. szám)
1858-02-06 / 2415. szám
tékre és ConventióS pénzre vonva első osztályú puha lengyel búzának 4 f. 15 kr., kereskedésre még alkalmasnak 4 f., rozsnak 2 f. 10 kr., árpának 2 f., zabnak 1 f. 40 kr., kukoriczának 2 frt. 50 krjával jegyeztetett mérője. A galaczi és brailai révekben szintén csaknem a mondott árakon kelt a gabona, s ily árakon már lehetséges lett a gabonaszállítás Angolországba, holott nálunk Magyarországban mindamellett hogy tetemesen jutányosabban adhatnánk termékeinket mint az oroszok moldvaiak és oláhok, mégsem viszik külföldre. Íme mily különbség a tengereni és a vasutoni szállítás közt! A vasúton való szállítást gyorsnak, kényelmesnek , de nyers termékekre nézve olcsónak épen nem mondhatjuk. Múlt héten Pesten mintegy 20 ezer mérő tiszai és pestmegyei búza kelt el, 6 —12. p. kr. áremelkedéssel. S már azt gondoltuk, hogy a gabonaár ha nem sokat is, de folyvást fog emelkedni, miután Győrből és Bécsből is jobb híreket vettünk, azonban ma megint kénytelenek vagyunk a régi nótát pengetni. A lapokban közlött árak csak névszerintiek, venni nagyban senki nem akar, s a napokban egy haszonbérlő beszélt, hogy pár ezer mérő gabonájával egy pesti termény kereskedőt kínálván meg, ez csaknem botot fogott rá, hogy mikép merészel most ily ajánlatot tenni. Bánságban szintén nem mutatkozik kedv gabonavásárlásra s hogy a kivitel csatornáját valahogy megtalálják, Hatzfeldről próbából néhány csapat búza szállítás történt egyenesen Bodenbachba, Csehországnak Szászországgal szomszédos városkájába. Az eredményt majd meglátandjuk. Egyébiránt a gabona ára a pestiekhez hasonlítva az „ Ausztria“ nemzetgazdászati hetilap nyomán, Európa különböző,piacain következőleg áll: Búza: Pesten jan. végén volt 2 f. 44 kr., Berlinben 3 f. 30—4 f. 33 kr. Stettinben 4 f. 15 kr., Münchenben 4 f. 14 kr., Amsterdamban 5 f. 19 kr., Párisban 4 f. 27 kr., Londonban 6 f. 16 kr. , Külföldi 5 f. 18 kr., Rozs: Pesten 1 f. 36 kr., Berlinben 2 f. 43 kr., Stettinben 2 f. 28 kr., Münchenben 3 f, Amsterdamban 3 f., Párisban 2 f. 39 kr., Londonban nincs. Magyarországban legdrágább a gabonaféle Sopronban, legolcsóbb Nagy-Becskereken. Sopronban a febr. 1 napján tartott hetivásárra 3150 mérő gabonát hoztak , s a búza kelt 2 f. 30 krtól 3 frtig, rozs 1 f. 48 krtól 2 f. 6 krig; árpa 1 f. 46—59 kr., zab 1 f. 19— 33 kr., kukoricza 2 f. 30 kr. A m. cs. kir. főkormányzóság az első magyar általános biztositó társaságnak uj elnökök választását hagyván meg, e végből f. é. február 17-kére délelőtt 10 órára választó közgyűlés hirdettetett ki. Nehogy azonban azok, kik biztosításaikkal a magyar biztosító társaság működésének megkezdésére vártak, e körülmény miatt aggodalomba essenek, hitelesen tudathatjuk, hogy a társaság választmánya által nevezett, s a biztosítás megkezdhetését kérelmező küldöttséget Albrecht főherczeg , cs. k. fensége, s a Magyarország főkormányzója leereszkedő nyájassággal fogadta, s megígérni kegyeskedett, hogy a febr. 17-én történendő elnökválasztás után a biztosítási feltételek jóváhagyása rögtön meg fog történni. Gazdasági s üzleti hírek. Kunhegyes, febr. 2. — Téli vásárunkat, mely tegnap tartatott, még szegényebbnek, s futóbbnak nem tudom soha, oka azt hiszem a pénz szűke mellett, a folyvást uralgó kemény hideg volt; egy jó oldala még is volt e különben silány vásárunknak, az hogy undorító naplopókkal, a koldus-sereget értem,nem találkoztunk. Már ezek nagy sokasága miatt egy időben feljajdultunk, óhajtva ez ügyben a kormány erélyes intézkedését, elmondánk mennyire üdvös lenne kényszeríteni a községeket, hogy mindenik saját szegényeit tartsa. Örömmel nyújtunk segélyt a szegénynek, de az ily féle koldusok, milyeket a múlt vásárkor is láttunk, kik az izgalom kizsarolt fillérein korhelykedtek, verekedtek és istentelenkedtek, ezek bizony nem méltók a könyörületre. — De hiszen én csak a vásárt, s az árakat akartam megírni. Volt mindennemű lábas jószág elég, de vevő kevés. — Szép sovány csontos ökör párja 130—150 pft középszerű 120—125 pft jó borjas tehén párja 80—90 középszerű 70—76 rúgott borjuk párja 16—20, két évesek 24—30 pft hízott sertés darabja 45 —54 pft; száraz nagyobb falkában nem volt kis mennyiségben eladva párja 2 évesnek 24 - 30, 1 éveseknek 16 —18 pforintig ment. — Ló , egyszerű paraszt ló 40, 50 pft kelt a java, volt azután 20, sőt 12 pft is.Szép ló az egész vásárban sem volt. Legjobban megtarták árukat a sovány sertések. — Az élet nemű igen olcsó. Legszebb tiszta búza 9 - 8 kétszeres 7 ft 30 kr. — 6 ft. 30 kr. rozs , 7—6 ft árpa, kukoricza 7 f. volt váltóban. — Szappan mázsája 23 f. szalonna mázsája 25 f. zsír itezéje 26 kr. széksó köble 5 f. nyers bőr (juh) magyar 100 darab 130 pf. volt pengő pénzben. — Mind a mellett hogy ily nagy mértékben olcsó az élet, a marha csakúgy lassan kelt, a ruha neműek, kivált a lábbeli ára, nem hogy lejjebb menne,hanem inkább nagyobb volt mint az előtt. Pestről is láttunk egypár ruhakereskedőt, de bizony annak nem sok öröme volt. — Tegnaptól ota hó esik, adná Isten, vetéseinkre ne lenne még egészen késő. ■— A Tisza nagyon sok helyütt fenékig van fagyva. 1. 1. LEVELEZÉSEK. Temesvár, jan. 26. A bánság fővárosának fejlődése kétségtelenül a népesség szaporodását fogja magával hozni, és ez által a proletariátus keletkezése is meglehetős biztossággal előre mondható. Ezen tekintet, mint nem különben a jelenlegi polgári kórház sülyedt állapota Temesváron azon szükséget mutatta ki, hogy a helybeli kórház nagyszerű módon átalakítassék, és hogy polgári kórházból általános gyógyintézet rangjára emeltessék. E czélra tehát nem elegendő csak a pillanatnyi szükséget tekintetbe venni, hanem kell, hogy annak jövendő növekedése is mérlegbe vettessék. Az igények ezentúl mindenesetre fokozatos haladásban annál inkább növekedni fognak,mennyivel humánusabbak azon belső felszerelések, melyeknek a létesítendő kórház örülhetend, és mennyivel inkább elenyészend ezáltal a szegény emberek nyilvános gyógyintézetektől való ama tartózkodása, melynek alapján még eddig, inkább eltűrik, házias hajlékuk nyomorúságát és sorsuk nélkülözését. A temesvári átalános gyógyintézet ügye közel áll a valósuláshoz. A kormány a városi közönségnek e czélra 80000 pengőforintot, szükség esetében többet is kölcsönzend, igen elfogadható feltételek alatt. A mostani polgári kórház épület e szerint nagyobbszerű épületnek adna helyet, mely azonban szintén a város tulajdona maradna. A tervezett gyógyintézetben betegek számára 200 ágy volna felállítva, és az épület felosztása a legczélszerűbb terv szerint véghez vive. Fürdőhelyek jégvermek, halotti kamarák, és más intézkedések a kórház minden irányú kellékeinek megfelelnének. Darányi orvos az intézet elrendezését és felszerelését illető igen gyakorlati, de szintoly felvilágosodott szellemű javaslatot is írt, mely a helytartóság egészségügyi osztályának benyújtatván, már most csak azt kívánjuk, hogy a temesvári átalános gyógyintézet minél előbb létesüljön a szenvedők javára. Gazdasági egyletünk igen köszönetre méltó támogatásban részesült a kormány részéről. A társaság t. i. kérelmezvén, hogy az azelőtt a megyei hatóságok gondoskodása alatt állt szederfaültetvények ezen társulatnak saját czéljaira átengedtessenek, a helytartóság ezen kérelmet a minisztériumnak ajánlotta, de a válasz leérkezése előtt is jóváhagyás reményében már három ültetvényt bocsátott a gazdaság egyesület rendelkezésére, t. i. a temesvárit, szentandrásit és rékasit. Mindegyik ültetvény körülbelül 6 holdból áll, és ez oly ajándék melynél kedvesebbet a társaság egyhamar nem nyerhetett volna. A temesvári ültetvény épen a Józsefváros közepében a Bega csatorna mellett fekszik. Miután ily kedvező fekvésű terület czélszerűbben házhelyekül volna használandó, a városi község már régen alkudozik a helytartósággal hogy azt cserében elnyerje más terület helyébe, mely távolabb fekszik ugyan a sajátképein várostól, de nagyságára kétszer annyi, mint a Bega melletti terület. A gazdasági egylet a maga részéről a városi község kívánalmát pártolja, mert az ő czéljaira a várostól cserében nagyobb területet nyerne. Fent a városi kórházról szólván, megjegyzendőnek véljük, hogy a várbeli lakók, és kórházi betegek egésségi érdeke igen nagyon megkívánná, hogy a gyógyintézet, ne a várban, a mostani polgári kórház helyén, hanem a külvárosban a Bega csatorna mellett állíttassék fel, t. i. ugyan az ültetvényen, melynek területét e község a gazdasági egyesülettől, illetőleg a helytartóságtól cserében nyerni fogná. A várbeli kórház helyén ezen esetben lakházak támadnának, a Józsefvárosban emelendő gyógyintézet mellé pedig a szenvedők számára parkot is lehetne ültetni, — és még azonkívül is maradna a 6 holdas területből elég házhely, melyet eladni lehetne a városi pénztár tetemes előnyére. 1. 1. Szolnok, febr. 3. Ha a közelebb múlt két időjósnapnak, a derült Pál-fordulásnak, és borús gyertyaszentelőnek, — mely egyszersmind kis hóval örvendeztető meg a hosszas szárazságtól megrepedezett kopasz földet — a paraszt kalendáriom szerinti jövendölésében hihetünk: bő esztendőt, rövid telet várhatunk. Jan. 22-kén fénylett Vincze, miből azt remélik : megtelik a pincze, de nem ez a Vincze tölti meg a pinczét, hanem a tavaszi, ápril 4-ki, mely most húsvétra esik, minthogy a tájon fakad a szőlő. Már pedig, hogy ismét a paraszt kalendáriomra hivatkozzunk, fekete kartcgonunk lévén, aligha nappal, de inkább hóval fog fényleni. E jóslatok közben a gabnatermelők s vevők folyvást nagy bizonytalanság s várakozásban vannak. A porba vetett őszi magból a mi kikelt, a hosszas száraz fagyban nagyrészt kiveszett, a mi ki nem kelt, azt meg a varjúk, túzokok kiették. így lévén a dolog az őszi vetés után bő aratáshoz alig lehet reményünk, és mi javasolni bátorkodunk: ki nem szorult rá, el ne vesztegesse a mostani olcsó áron gabonáját. Gabnaszűk időben, a szegény emberek tömegében, éhség kíséretében a nyavalyák sokféle neme pusztít : a jelen gabnakő, de pénzszűk időben viszont, a mienknél kevésbbé civilisült dédeseink korában ismeretlen, de bezzeg mostanában igenis divatossá válni kezdő politikai halál: a csőd durong már nemcsak a kereskedő , de a gazdavilág soraiban is. De míg a kereskedő csődjével gyakran úgy jár, miként Antaeus óriás Heraklessel, minden csőd csapás után újabb erővel kel föl a földről néha egész a millióságig : a szegény gazdát leggyakrabban megfojtják a csőd kíméletlenül erőszakos körmei. 1. 1. KÜLFÖLD. Angolország, London, febr. 1-jén. A menekültek ügyében a fontosabb hetilapok mind a Timessal tartanak. A Moniteur megijesztési kísérlete, mely katonai demonstratiókkal támogatta Persigny beszédét, igen sértette az angol nemzeti büszkeséget, míg az 1852-ki benyomásokat megint felújitá. Végre is, mond az Advertiser által képviselt közönség, akkor igazunk volt, s Napoleon Lajos utolsó diadalául invasiót tervez Anglia ellen. Az Advertiser már fel is hívja a kormányt, hogy a hajóhadat a csatornán állítsa hadilábra, s a franczia partokat tartsa szemmel. Sokan talán nevetségesnek tartják ily komolyan venni a Moniteur fenyegetéseit, de se az alsóbb osztályú polgárok érintett közlönyének kísértet látása, se azon gúny, melylyel a Moniteur katonai phrasisait a többi lap kiséri, nem szolgál a szövetség erősítésére a két nemzet közt. Az Examiner élesen megtámadja Napoleon Lajos politikáját, mint az absolutismus ne továbbját. A sajtó irányában követett eljárás ellenében kiemeli a katonák féktelen szólásszabadságát, akik uruknak szövetségeket diétáinak, tanácsolják, hova vezesse őket. Ily katonai szabadságot Anglia soha sem tűr. Ezután megtámadja az Examiner Persigny beszédét, melyet merőben jogkatlannak mond. Majd „nyilvános“ összeesküvésről beszél, majd azt mondja, hogy az angol kormány értesítette volna a francziát, ha tudta volna az összeesküvést. Bármint takargatta Persigny úr beszédét, lényegileg mégis csak egyre ment az de Castagny és Gudin katonái nagy szavainak tartalmával. Végre azt mondja az Examiner, hogy Lajos Fülöp igazán követelhette volna egykor Napoleon Lajos kiadatását, mint aki ellen a közönséges bűntett (egy serreant meglövése), melyet Boulogneban elkövetett, meg volt mutatva___A Weekly Dispatch a clubbok, lapok stb. denunciálását emeli ki a franczia követ beszédéből. Megint életbe akarnák, úgymond, léptetni ami egykor a sötét időkben nyomta Angliát; összeköttetésbe akarják hozni a vélemények szabad nyilatkozását mások tetteivel; elvont elméletek felállítását is bűnnek keresztelvén. De az angol népnek semmi kedve sincs annyi évi küzdelem gyümölcsét a franczia követ lábai elé rakni le. A Spectateura franczia repressiv szabályokra azt mondja : „a császár alkalmasint úgy vélekedik, hogy Francziaország (éretlen) szelleme, mint a mi sörünk, nyerni fog, ha üvegekbe lehúzzák. De az ekkép lehúzott sör készítője megmondhatja, hogy a palackokban levő sör azért drágább a hordóbelinél, mivel a palackok gyakran elpattannak.“ Feltűnő egyébiránt a lapok hallgatása a múlt héten „search-warrant“ nélkül tett házkutatásokról. Maga az Advertiser is elhallgatott, ahol az illetők először panaszt emeltek. Alig hihető, hogy valaki neve aláírásával törvénytelen tett miatt a rendőrség ellen alaptalan vádat merne emelni. S azóta se bővebb felvilágosítás nem jött, se az Advertisert nem cáfolták meg. Csak a Globe és Observer közöl némi általános adatokat a nyomozás felől, de amelyek valószínűleg nem az Advertiser által leírt törvényellenes módon hajtottak végre. A Globe írja: nyomozó tiszteink nyomában vannak, hol forralák ki az összeesküvők tervek egy részét A Leicester square közelében van a gyanús pont, s a már elfogottak szövetségeseit erősen szemmel tartja rendőrségünk és néhány franczia rendőr, kik a merény elkövetése óta Londonban vannak. Az Observer szerint a Birminghamban talált bombát (kézi gránátok ?) a londoni rendőrséghez, innen a belügyminisztériumba küldék. Készítője e bombáknak egy tiszteletben álló birminghami mérnök, kinek a megrendelők azt mondák, tudományos kísérletek végett kellenek nekik a bombák. A megrendelés oly egyén nevében történt, kit a merény bűnrészesének tartanak, de még nem fogtak el. A bomba hasonlít ahhoz, mely a párisi rendőrség kezében van, s az angol nyomozó hivatalnokok nem kétlik,hogy ugyanakkor és ugyanazon ember készítette. — Havelock tábornoknak emlékre aláírást nyitottak. Azt hiszik a Trafalgar — squareon állandóz emlék, szemközt sir Charles Napier szobrával. London, febr. 4. Clarendon lord jelenti, hogy a franczia consulok ezután csak francziák számára adnak ki útleveleket. Angolok angol útleveleket kapnak nehézség nélkül. Francziaország. Az új közbiztossági törvénynek a tegnapi esti postában általunk egy belga lap után közlött szövegét a „Nat. Zig“ is hozza. A porosz lap mindenek előtt különösnek találja a közbiztossági kifejezést, miután a rendszabály köztudomás szerint kizárólag az utóbbi merénylet által jön előidézve, s a császár személyének hasonló kísérletek elleni biztosítását tárgyazza. Ezen közbiztossági törvény — úgymond — egész Francziaországban a bizonytalanság oly közérzetét fogja szülni, aminő a convent ideje óta ismeretlen volt. Csupán azok számát, kik az 1848-diki júniustól 1851. decemberig végbement események által compromitáltakká lőnek, legalább 30.000-re teszik. Ezen rendszabály mindezektől elvesz minden törvényes utalmat, őket merőben a rendőrség önkényének adja át, úgyhogy ez által az eddig bekövetkezett kegyelmezések is újra visszavonulnak. Azon szépítő hír, hogy a császár utólagosan még egy záradékot igtatott e törvénybe, mely szerint oly nevezetességek, mint Thiers és Lamoridére, kik egészen önkényetesen ideig óráig hajtattak valaki, e visszaható rendszabály által nem sujtatnának, költöttnek bizonyul be. Damocles kardja lebeg különbség nélkül mindazok feje felett, a kik az 1851-diki államcsínynak azonnal teljes helyeslésükkel nem adóztak. A törvény a forradalmi itélőszékek korának egész dracoi keménységét megtartá, melyet annak eleitől fogva tulajdonitanak, kivévén az 1-ső czikkben egyetlenegy rendelkezést, ahol e szó „nyilvánosan“ becsúsztattatott, úgy hogy családi körben, vagy magántársaságokban ejtett meggondolatlan beszédek többé ezen czikk büntetései alá nem esnek. Mind e mellett a porosz lap úgy találja, hogy e rendszabályok mellett az árulkodásnak tág kapu nyílik. S még ahol jövőben a bírói eljárás megtartatik is, nagyon ügyetlennek kellene azon franczia államügyésznek lenni, aki a mostani franczia törvényszékek jó érzelmeire hiában hivatkoznék; midőn a vádat például valamely kávéházban ejtett olyatén beszélgetésekre, vagy „fondorlatokra“ vagy levelezésre kellene alapítania, melyek a kormány ellen „gyűlöletet vagy megvetést“ hintegethetnek. Aki pedig egyszer ezen vétségek egyikéért elítéltetett, az aztán egész életére törvényen kívül áll, és oly feladásokra, melyeket talán tudtára sem adnak, a rendőrség által tetszés szerint valahová beljebbeztethetik, Algírba küldethetik, vagy átalában Francziaországból kiutasíttathatik., Az is a legkomolyabb figyelmet érdemli, hogy az illetők több mint 7 évi „erős“ kormány után a rendes jogállapotnak még csak elemeit sem bírták feltalálni, hanem újra oly rendszabályokhoz kénytelenek nyúlni, minek másutt még az ostromállapotot sem kisérik. Azon remény, hogy ez után a pártokat elbátortalanítani lehessen, tized reménynek mutatkozik. Sőt inkább új hitet merítenek ezek azon várakozásból, hogy az ily feszesre húzott megzabolázási eszközöknek hamar el kell magokat nyiniök. Alattomban még a királypártiak reménye is nő, mint akik joggal elmondhatják, hogy oly rendszer, minőt ezen törvény felavat, Francziaország elé sem a régi monarchia, sem az orleansok által nem adatott volna soha. — A „Moniteur“ febr. 1-jei száma újra egy sereg benyújtott feliratot sorol elő. Ezenkívül közli azon beszédet, melyet a közoktatási miniszter január 31-kén a polytechnicai és philotechnicai társulatok jutalomosztásánál tartot. Ezen ünnepélyen több mint 5000 ember volt jelen, köztük két említett czélú társulat igazgatói. — A miniszter azon egyetemlegességről beszélt, mely van a társadalom minden osztálya közt, s beszélt számos magán egyletnek ily szellemben, s a köz felebaráti szeretet szellemében való közreműködéséről. „Munkások ! — mondá a többi közt, hallgatóihoz fordulva a miniszter — számítsák össze önök azon áldozatra kész férfiakat, kik mellettem állanak, kik idejüket, üres óráikat, lelki tehetségeiket arra fordítják, hogy önöket értelmes munkásokká és tisztelt polgárokká képezzék, számítsák önök össze szíveikben s mondják meg, vájjon a társadalom félreismeri-e, elfeledi-e önöket. Igenis, köztünk kölcsönösség uralkodik az emberiség magasztos törvényeinél fogva; az azonban főleg az általános felebaráti szeretet szükségképein, kölcsönös szolgálattételeiből és műveiből ered. Azonban ne csalják meg önök magukat: ezen, örök elveken nyugvó testvériségben mindenkinek megvan a maga kötelességi része. Ezt azonban gyakran iparkodtak sokan elcsavarni és önöket sophismákba s tévelygésekbe bonyolítani.“ A miniszter azt mondja, hogy a keresztényi testvériség az egyedül igazi s inti hallgatóit a vallás megőrzésére. Végül következik a legközelebbi merényletről való megemlékezés s a nyugalom, rend, biztosság fentartására való intés, mivel különben ipar és kereskedés oda lennének. A beszéd végszavai ezek : „Az egész nép felállott hogy az orgyilkosokat megbélyegezze; fel fogott volna az állam a végett is, hogy ama gyermeket megvédje, a ki mai időbeli legnagyobb népszerű névnek örököse.“ — A „D. Alig. Ztg“ szerint Persigny arról tudósította kormányát, hogy a Palmerston-minisztérium Francziaország kivonatai miatt nagy zavarban van, s alig hiszi hogy e tárgybani törvényjavaslattal a parlament elé lehessen lépnie, annyira bizonytalan annak kimenetele. Mondják hogy Persigny úr azon kedvezőtlen hatásról is jelentést ten, melyet a lord-mayorhoz intézett saját beszéde előidézett, mivel a brit nemzet a maga hagyományos eszméitől egy pillanatra sem tud eltávozni, hogy t. i. addig senkihez egy ujjal sem szabad nyúlni, míg annak büntetésre méltó volta törvényesen igazolva nincs; azt pedig az ország méltóságával nem tudják a csatornán túl megegyeztetni, hogy akármely esetben a kiszabott bírói eljárástól eltávozzanak. Febr. 1-sején ismét sok angol lapot nem adtak ki Párisban. Eleinte 50,000 frankról volt szó, mennyivel a főparancsnokokká kinevezett tábornagyok fizetése javíttatnék. Hír szerint azonban a császár ezen sommát az érintett katonai méltóságok nagy háztartása tekintetében csekélynek találta, és azt még egyszer annyira emelte volna. Az ágostai „Allgemeine“ jan. 30-kan bizonyos párbajról tesz említést, melyet Bosquet tábornagy bizonyos nős tüzértiszttel féltékenységi ok miatt vívott, és amelyben a tábornagy egy nem veszélyes sebet kapott. — Febr. 1-sején a st. Antoine külvárosban a szőnyegmunkások közt néhány elfogatás történt, úgylátszik nem politikai okból, hanem a gyáros gazdákkal való veszekedések miatt. — Még folyvást híre van, hogy az esti számok árulása valamennyi lapnál el fog tiltatni, kivévén a „Moniteur“t, mely e részben kiváltságot nyer. — A „Patrie“ szerint a „Saone szállító hajó febr. 5-kén indul útnak China felé csapatokkal. E csapatok parancsnokává hír szerint Rey band tengerészgyalogsági ezredes van kinevezve. A Lyoni lapok folyvásti növekedését panaszolják a hidegnek, mely ott a 9 fokot már elérte. Déli Francziaországban a tél már 30 nap óta tartja magát, mihez járul a csekély hó, és a szokatlan szárazság. Dánia, Köpenhága, febr. 3. Estve. A birodalmi tanács két napi tárgyalás után a hat holsteini indítványát 44 szavazattal 6 ellen elvetette. A tanács elnöke kinyilatkoztatta, miszerint az idítvány elfogadása hasonló volna az országtanács önmegsemmisítéséhez. Dánia állása nem volna elszigetelve. Törökország. A bécsi hivatalos újságnak írják a bosnyákországi határszélről jan. végén : „Míg Herczegovinában, mint hírlik, a törökök és keresztyének közt véres összeütközések történtek, azalatt a szomszéd Bosnyákországban lakó keresztyének egészen nyugton vannak, azultán nagylelkűsége s igazságszeretetétől várva igazságos és szerény óhajtásaik meghallgatását és teljesítését. Ily föltett szándékkal s érzülettel lelkükben épen most utazott a bosnyák ráják nyolcz képviselője Bécsbe, kérésüket a fényes kapu ott székelő követével közlendők, hogy ez, ha maga nem segíthet, legalább küldje óhajtásaikat azultánhoz Sztambulba. Úgy tudjuk, a ráják főképpen az óhajtják, hogy a föld minden terményétől a csifzlik-szahilik által — mint a keresztyének állítják — jogtalanul követelt harmad föltétlenül meg legyen szüntetve; aztán, hogy a tized, mely most — a spahik, mint a török birodalomnak hűbéresei, el lévén távolitva — az állam kincstárába foly, ne adassék bérbe, de csatoltassék az országos adóhoz s ezzel együtt legyen fizetendő; végre, hogy a keresztyének — minthogy pénz hiányánál fogva az újonczi adót évenként lehetlen volna kiteremteni — szintén soroztassanak be a hadseregbe.P ESTI POSTA. Pest, febr. 5. — Az „Oestr. Ztg.“-nak írják Páriából, hogy Liechtenstein Ferencz hg folyvást részesül a francziák császára különös kitüntetéseiben. Január 27-dikén ö, továbbá Hübner b. s az ausztriai követségi személyzet, Bourqueneyb. nejestül, Drouin de Lhuys nejestül, Potoczki gr. (a hg sógora) nejestül, Létang gr. és mások hivatalosak lévén az udvari ebédhez, a hg azon tiszteletben részesült, hogy ő a császárné, nővére pedig (Potoczka grné) a császár jobbján ült. A február 3-dikai udvari bálon a herczeg szerencsés lesz az úgynevezett quadrille-ban a császárnéval tánczolhatni. Azonfelül a császár, mihelyt az idő kedvez, még e hét folytán a Versailles melletti Satory-síkon nagy lovassági szemlét akar tartani az ausztriai „envoyé spécial“ tiszteletére, mikor is Liechtenstein hg a császár jobbján fog lovagolni. Végül pedig, elutazása előestéjén, Liechtenstein Ferencz hg magától a császártól a becsületrend nagytiszti jelvényeit fogja kapni. — Mint tegnap jelenték, a franczia senatus febr. 1-sején tartá azon emlékezetes ülését, melyben a régensségről szóló üzenet és rendeletek felolvastattak. 3'/5 órakor foglalt helyet Foud államminiszter a kormánybiztosok padján, s felolvasó a következő üzenetet, melyet annál inkább sietünk közleni, mivel a távirda közlése a titkos magántanácsról hiányos volt. Az üzenet igy hangzik : „Senator uraim! Az 1856. júl. 17-diki senatus-végzés egy bizonytalanságot hagy fel, melynek jövőre való elhárítását hasznosnak látom. Valóban azon végzés a kormányzóságot a császárnéra vagy esnek nem