Pesti Napló, 1858. február (9. évfolyam, 2413-2427. szám)

1858-02-06 / 2415. szám

tékre és ConventióS pénzre vonva első osztályú puha lengyel búzának 4 f. 15 kr., kereskedésre még alkal­masnak 4 f., rozsnak 2 f. 10 kr., árpának 2 f., zabnak 1 f. 40 kr., kukoriczának 2 frt. 50 krjával jegyezte­tett mérője. A galaczi és brailai révekben szintén csaknem a mondott árakon kelt a gabona, s ily árakon már lehet­séges lett a gabonaszállítás Angolországba, holott ná­lunk Magyarországban mindamellett hogy tetemesen jutányosabban adhatnánk termékeinket mint az oro­szok moldvaiak és oláhok, még­sem viszik külföldre. Íme mily különbség a tengereni és a vasutoni szállí­tás közt! A vasúton való szállítást gyorsnak, kényel­mesnek , de nyers termékekre nézve olcsónak épen nem mondhatjuk. Múlt héten Pesten mintegy 20 ezer mérő tiszai és pestmegyei búza kelt el, 6 —12. p. kr. áremelkedéssel. S már azt gondoltuk, hogy a gabonaár ha nem sokat is, de folyvást fog emelkedni, miután Győrből és Bécs­­ből is jobb híreket vettünk, azonban ma megint kény­telenek vagyunk a régi nótát pengetni. A lapokban közlött árak csak névszerintiek, venni nagyban sen­ki nem akar, s a napokban egy haszonbérlő beszélt, hogy pár ezer mérő gabonájával egy pesti termény kereskedőt kínálván meg, ez csaknem botot fogott rá, hogy mikép merészel most ily ajánlatot tenni. Bánság­ban szintén nem mutatkozik kedv gabonavásárlásra s hogy a kivitel csatornáját valahogy megtalálják, Hatz­­feldről próbából néhány csapat búza szállítás történt egyenesen Bodenbachba, Csehországnak Szászország­gal szomszédos városkájába. Az eredményt majd meg­­látandjuk. Egyébiránt a gabona ára a pestiekhez hasonlítva az „ Ausztria“ nemzetgazdászati hetilap nyomán, Euró­pa különböző,piac­ain következőleg áll: Búza: Pes­ten jan. végén volt 2 f. 44 kr., Berlinben 3 f. 30—4 f. 33 kr. Stettinben 4 f. 15 kr., Münchenben 4 f. 14 kr., Ams­terdamban 5 f. 19 kr., Párisban 4 f. 27 kr., London­ban 6 f. 16 kr. , Külföldi 5 f. 18 kr., Rozs: Pe­sten 1 f. 36 kr., Berlinben 2 f. 43 kr., Stettinben 2 f. 28 kr., Münchenben 3 f, Amsterdamban 3 f., Páris­ban 2 f. 39 kr., Londonban nincs. Magyarországban legdrágább a gabonaféle Sopron­ban, legolcsóbb Nagy-Becskereken. Sopronban a febr. 1 napján tartott hetivásárra 3150 mérő gabonát hoz­tak , s a búza kelt 2 f. 30 krtól 3 frtig, rozs 1 f. 48 krtól 2 f. 6 krig; árpa 1 f. 46—59 kr., zab 1 f. 19— 33 kr., kukoricza 2 f. 30 kr. A m. cs. kir. főkormányzóság az első magyar általános biztositó társaságnak uj elnö­kök választását hagyván meg, e végből f. é. február 17-kére délelőtt 10 órára választó közgyűlés hirdette­­tett ki. Nehogy azonban azok, kik biztosításaikkal a magyar biztosító társaság működésének megkezdé­sére vártak, e körülmény miatt aggodalomba esse­nek, hitelesen tudathatjuk, hogy a társaság választ­mánya által nevezett, s a biztosítás megkezdhetését kérelmező küldöttséget Albrecht főherczeg , cs. k. fensége, s a Magyarország főkor­­mányzója leereszkedő nyájassággal fogadta, s megígérni kegyeskedett, hogy a febr. 17-én törté­nendő elnökválasztás után a biztosítási feltételek jó­váhagyása rögtön meg fog történni. Gazdasági s üzleti hírek. Kunhegyes, febr. 2. — Téli vásárunkat, mely tegnap tartatott, még szegényebbnek, s futóbbnak nem tudom soha, oka azt hiszem a pénz szűke mellett, a folyvást uralgó kemény hideg volt; egy jó oldala még is volt e különben silány vásárunknak, az hogy undo­rító naplopókkal, a koldus-sereget értem,nem találkoz­tunk. Már ezek nagy sokasága miatt egy időben fel­­jajdultunk, óhajtva ez ügyben a kormány erélyes in­tézkedését, elmondánk mennyire üdvös lenne kénysze­ríteni a községeket, hogy mindenik saját szegényeit tartsa. Örömmel nyújtunk segélyt a szegénynek, de az ily féle koldusok, milyeket a múlt vásárkor is láttunk, kik az izgalom kizsarolt fillérein korhelykedtek, vere­kedtek és istentelenkedtek, ezek bizony nem méltók a könyörületre. — De hiszen én csak a vásárt, s az ára­kat akartam megírni. Volt mindennemű lábas jószág elég, de vevő kevés. — Szép sovány csontos ökör pár­ja 130—150 pft középszerű 120—125 pft jó borjas tehén párja 80—90 középszerű 70—76 rúgott borjuk párja 16—20, két évesek 24—30 pft hízott sertés da­rabja 45 —54 pft; száraz nagyobb falkában nem volt kis mennyiségben eladva párja 2 évesnek 24 - 30, 1 éveseknek 16 —­18 pforintig ment. — Ló , egyszerű paraszt ló 40, 50 pft kelt a java, volt azután 20, sőt 12 pft is.Szép ló az egész vásárban sem volt. Legjob­ban megtarták árukat a sovány sertések. — Az élet nemű igen olcsó. Legszebb tiszta búza 9 - 8 kétszeres 7 ft 30 kr. — 6 ft. 30 kr. rozs , 7—6 ft árpa, kukori­cza 7 f. volt váltóban. — Szappan mázsája 23 f. sza­lonna mázsája 25 f. zsír itezéje 26 kr. széksó köble 5 f. nyers bőr (juh) magyar 100 darab 130 pf. volt pen­gő pénzben. — Mind a mellett hogy ily nagy mérték­ben olcsó az élet, a marha csakúgy lassan kelt, a ru­ha neműek, kivált a lábbeli ára, nem hogy lejjebb menne,hanem inkább nagyobb volt mint az előtt. Pest­ről is láttunk egypár ruhakereskedőt, de bizony an­nak nem sok öröme volt. — Tegnaptól ot­a hó esik, adná Isten, vetéseinkre ne lenne még egészen késő. ■— A Tisza nagyon sok helyütt fenékig van fagyva. 1. 1. LEVELEZÉSEK. Temesvár, jan. 26. A bánság fővárosának fejlődé­se kétségtelenül a népesség szaporodását fogja magá­val hozni, és ez által a proletariátus keletkezése is meglehetős biztossággal előre mondható. Ezen tekin­tet, mint nem különben a jelenlegi polgári kórház sü­­lyedt állapota Temesváron azon szükséget mutatta ki, hogy a helybeli kórház nagyszerű módon átalakítas­­sék, és hogy polgári kórházból általános gyógyin­tézet rangjára emeltessék. E czélra tehát nem elegen­dő csak a pillanatnyi szükséget tekintetbe venni, ha­nem kell, hogy annak jövendő növekedése is mérlegbe vettessék. Az igények ezentúl mindenesetre fokozatos haladásban annál inkább növekedni fognak,mennyivel humánusabbak azon belső felszerelések, melyeknek a létesítendő kórház örülhetend, és mennyivel inkább elenyészend ez­által a szegény emberek nyilvános gyógyintézetektől való ama tartózkodása, melynek alapján még eddig, inkább eltűrik, házias hajlékuk nyomorúságát és sorsuk nélkülözését. A temesvári átalános gyógyintézet ügye közel áll a valósuláshoz. A kormány a városi közönségnek e czél­ra 80000 pengőforintot, szükség esetében többet is kölcsönzend, igen elfogadható feltételek alatt. A mos­tani polgári kórház épület e szerint nagyobbszerű épü­letnek adna helyet, mely azonban szintén a város tu­lajdona maradna. A tervezett gyógyintézetben betegek számára 200 ágy volna felállítva, és az épület felosz­tása a legczélszerűbb terv szerint véghez vive. Fürdő­helyek jégvermek, halotti kamarák, és más intézke­dések a kórház minden irányú kellékeinek megfelel­nének. Darányi orvos az intézet elrendezését és felsze­relését illető igen gyakorlati, de szintoly felvilágoso­dott szellemű javaslatot is írt, mely a helytartóság egészségügyi osztályának benyújtatván, már most csak azt kívánjuk, hogy a temesvári átalános gyógy­intézet minél előbb létesüljön a szenvedők javára. Gazdasági egyletünk igen köszönetre méltó támogatásban részesült a kormány részéről. A társa­ság t. i. kérelmezvén, hogy az azelőtt a megyei ható­ságok gondoskodása alatt állt szederfaültetvények ezen társulatnak saját czéljaira átengedtessenek, a helytar­tóság ezen kérelmet a minisztériumnak ajánlotta, de a válasz leérkezése előtt is jóváhagyás reményében már három ültetvényt bocsátott a gazdaság egyesület ren­delkezésére, t. i. a temesvárit, szentandrásit és réka­­sit. Mindegyik ültetvény körülbelül 6 holdból áll, és ez oly ajándék melynél kedvesebbet a társaság egy­hamar nem nyerhetett volna. A temesvári ültetvény épen a Józsefváros közepében a Bega csatorna mellett fekszik. Miután ily kedvező fekvésű terület czélszerűb­­ben házhelyekül volna használandó, a városi község már régen alkudozik a helytartósággal hogy azt cse­rében elnyerje más terület helyébe, mely távolabb fekszik ugyan a sajátképein várostól, de nagyságára kétszer annyi, mint a Bega melletti terület. A gazda­sági egylet a maga részéről a városi község kívánal­mát pártolja, mert az ő czéljaira a várostól cserében nagyobb területet nyerne. Fent a városi kórházról szólván, megjegyzendőnek véljük, hogy a várbeli lakók, és kórházi betegek egés­­ségi érdeke igen nagyon megkívánná, hogy a gyógy­intézet, ne a várban, a mostani polgári kórház he­lyén, hanem a külvárosban a Bega csatorna mellett állíttassék fel, t. i. ugyan az ültetvényen, melynek területét e község a gazdasági egyesülettől, illetőleg a helytartóságtól cserében nyerni fogná. A várbeli kórház helyén ezen esetben lakházak támadnának, a Józsefvárosban emelendő gyógyintézet mellé pedig a szenvedők számára parkot is lehetne ültetni, — és m­ég azonkívül is maradna a 6 holdas területből elég ház­hely, melyet eladni lehetne a városi pénztár tetemes előnyére. 1. 1. Szolnok, febr. 3. Ha a közelebb múlt két időjós­napnak, a derült Pál-fordulásnak, és borús gyertya­szentelőnek, — mely egyszersmind kis hóval örven­deztető meg a hosszas szárazságtól megrepedezett ko­pasz földet — a paraszt kalendáriom szerinti jöven­dölésében hihetünk: bő esztendőt, rövid telet várha­tunk. Jan. 22-kén fénylett Vincze, miből azt remélik : megtelik a pincze, de nem ez a Vincze tölti meg a pinczét, hanem a tavaszi, ápril 4-ki, mely most hús­­vétra esik, minthogy a tájon fakad a szőlő. Már pedig, hogy ismét a paraszt kalendáriomra hivatkozzunk, fekete kartcgonunk lévén, aligha nappal, de inkább hóval fog fényleni. E jóslatok közben a gabnatermelők s vevők foly­vást nagy bizonytalanság s várakozásban vannak. A porba vetett őszi magból a mi kikelt, a hosszas szá­raz fagyban nagyrészt kiveszett, a mi ki nem kelt, azt meg a varjúk, túzokok kiették. így lévén a dolog az őszi vetés után bő aratáshoz alig lehet reményünk, és mi javasolni bátorkodunk: ki nem szorult rá, el ne vesztegesse a mostani olcsó áron gabonáját. Gabnaszűk időben, a szegény emberek tömegében, éhség kíséretében a nyavalyák sokféle neme pusz­tít : a jelen gabnakő, de pénzszűk időben viszont, a mienknél kevésbbé civilisült dédeseink korában is­meretlen, de bezzeg mostanában igenis divatossá vál­ni kezdő politikai halál: a csőd durong már nemcsak a kereskedő , de a gazdavilág soraiban is. De míg a kereskedő csődjével gyakran úgy jár, miként An­taeus óriás Heraklessel, minden csőd csapás után újabb erővel kel föl a földről néha egész a milliósá­gig : a szegény gazdát leggyakrabban megfojtják a csőd kíméletlenül erőszakos körmei. 1. 1. KÜLFÖLD. Angolország, London, febr. 1-jén. A menekül­tek ügyében a fontosabb hetilapok mind a Times­­sal tartanak. A Moniteur megijesztési kísérlete, mely katonai demonstratiókkal támogatta Persigny beszé­dét, igen sértette az angol nemzeti büszkeséget, míg az 1852-ki benyomásokat megint felújitá. Végre is, mond az Advertiser által képviselt közönség, akkor igazunk volt, s Napoleon Lajos utolsó diadalául inva­­siót tervez Anglia ellen. Az Advertiser már fel is hívja a kormányt, hogy a hajóhadat a csatornán ál­lítsa hadi­lábra, s a franczia partokat tartsa szemmel. Sokan talán nevetségesnek tartják ily komolyan venni a Moniteur fenyegetéseit, de se az alsóbb osztá­lyú polgárok érintett közlönyének kísértet látása, se azon gúny, melylyel a Moniteur katonai phrasisait a többi lap kiséri, nem szolgál a szövetség erősítésére a két nemzet közt. Az Examiner élesen megtámadja Napoleon Lajos politikáját, mint az absolutismus ne továbbját. A sajtó irányában követett eljárás ellené­ben kiemeli a katonák féktelen szólásszabadságát, a­kik uruknak szövetségeket diétáinak, tanácsolják, hova vezesse őket. Ily katonai szabadságot Anglia soha sem tűr. Ezután megtámadja az Examiner Persigny beszédét, melyet merőben jogk­atlannak mond. Majd „nyilvános“ összeesküvésről beszél, majd azt mondja, hogy az angol kormány értesítette volna a francziát, ha tudta volna az összeesküvést. Bármint takargatta Persigny úr beszédét, lényegileg mégis csak egyre ment az de Castagny és Gudin katonái nagy szavainak tartalmával. Végre azt mondja az Examiner, hogy Lajos Fülöp igazán követelhette vol­na egykor Napoleon Lajos kiadatását, mint a­ki ellen a közönséges bűntett (egy serreant meglövése), me­lyet Boulogneban elkövetett, meg volt mutatva___A Weekly Dispatch a clubbok, lapok stb. denun­­ciálását emeli ki a franczia követ beszédéből. Megint életbe akarnák, úgymond, léptetni a­mi egykor a sö­tét időkben nyomta Angliát; összeköttetésbe akarják hozni a vélemények szabad nyilatkozását mások tetteivel; elvont elméletek felállítását is bűnnek keresztelvén. De az angol népnek semmi kedve sincs annyi évi küzdelem gyümölcsét a franczia követ lábai elé rakni le. A Spectateura franczia repressiv szabályokra azt mondja : „a császár alkalmasint úgy vélekedik, hogy Francziaország (éretlen) szelleme, mint a mi sörünk, nyerni fog, ha üvegekbe lehúzzák. De az ekkép lehúzott sör készítője megmondhatja, hogy a palac­kokban levő sör azért drágább a hordó­belinél, mivel a palac­kok gyakran elpattannak.“ Feltűnő egyébiránt a lapok hallgatása a múlt héten „search-warrant“ nélkül tett házkutatások­ról. Maga az Advertiser is elhallgatott, a­hol az illetők először panaszt emeltek. Alig hihető, hogy valaki neve aláírásával törvénytelen tett miatt a rend­őrség ellen­­ alaptalan vádat merne emelni. S azóta se bővebb felvilágosítás nem jött, se az Advertisert nem c­áfolták meg. Csak a Globe és Observer közöl némi általános adatokat a nyomozás felől, de a­melyek valószínűleg­­ nem az Advertiser által leírt törvényellenes módon hajtottak végre. A Gl­o­b­e írja: nyomozó tiszteink nyomában vannak, hol forra­­lák ki az összeesküvők tervek egy részét A Leice­­ster­ square közelében van a gyanús pont, s a már el­­fogottak szövetségeseit erősen szemmel tartja rendőr­ségünk és néhány franczia rendőr, kik a merény el­követése óta Londonban vannak. Az Observer szerint a Birminghamban talált bombát (kézi gráná­tok ?) a londoni rendőrséghez, innen a belügyminisz­tériumba küldék. Készítője e bombáknak egy tiszte­letben álló birminghami mérnök, kinek a megrende­lők azt mondák, tudományos kísérletek végett kelle­nek nekik a bombák. A megrendelés oly egyén nevében történt, kit a merény bűnrészesének tartanak, de még nem fogtak el. A bomba hasonlít ahhoz, mely a pá­risi rendőrség kezében van, s az angol nyomozó hiva­talnokok nem kétlik,hogy ugyan­akkor és ugyanazon ember készítette. — Havelock tábornoknak emlékre aláírást nyi­tottak. Azt hiszik a Trafalgar — squareon álland­óz emlék, szemközt sir Charles Napier szobrával. London, febr. 4. Clarendon lord jelenti, hogy a franczia consulok ezután csak francziák számára adnak ki útleveleket. Angolok angol útleveleket kap­nak nehézség nélkül. Francziaország. Az új közbiztossági tör­vénynek a tegnapi esti postában általunk egy belga lap után közlött szövegét a „Nat. Zig“ is hozza. A porosz lap mindenek előtt különösnek találja a közbiztossági kifejezést, miután a rendszabály köztu­domás szerint kizárólag az utóbbi merénylet által jön előidézve, s a császár személyének hasonló kísérletek elleni biztosítását tárgyazza. Ezen közbiztossági tör­vény — úgymond — egész Francziaországban a bi­zonytalanság oly köz­érzetét fogja szülni, a­minő a convent ideje óta ismeretlen volt. Csupán azok szá­mát, kik az 1848-diki júniustól 1851. decemberig végbement események által compromitáltakká lőnek, legalább 30.000-re teszik. Ezen rendszabály mind­ezektől elvesz minden törvényes utalmat, őket merő­ben a rendőrség önkényének adja át, úgyhogy ez ál­tal az eddig bekövetkezett kegyelmezések is újra visszavonulnak. Azon szépítő hír, hogy a császár utó­lagosan még egy záradékot igtatott e törvénybe, mely szerint oly nevezetességek, mint Thiers és La­­morid­ére, kik egészen önkényetesen ideig óráig hajtattak vala­ki, e visszaható rendszabály által nem sujtatnának, költöttnek bizonyul be. Damocles kardja lebeg különbség nélkül mindazok feje felett, a kik az 1851-diki államcsíny­nak azonnal teljes helyes­lésükkel nem adóztak. A törvény a forradalmi ité­­lőszékek korának egész dracoi keménységét megtar­­tá, melyet annak eleitől fogva tulajdonitanak, kivé­vén az 1-ső czikkben egyetlenegy rendelkezést, a­hol e szó „nyilvánosan“ becsúsztattatott, úgy hogy csa­ládi körben, vagy magán­társaságokban ejtett meg­gondolatlan beszédek többé ezen czikk büntetései alá nem esnek. Mind e mellett a porosz lap úgy találja, hogy e rendszabályok mellett az árulkodásnak tág kapu nyílik. S még a­hol jövőben a bírói eljá­rás megtartatik is, nagyon ügyetlennek kellene azon franczia államügyésznek lenni, a­ki a mos­tani franczia törvényszékek jó érzelmeire hiában hivatkoznék; midőn a vádat például valamely kávé­házban ejtett olyatén beszélgetésekre, vagy „fondor­latokra“ vagy levelezésre kellene alapítania, melyek a kormány ellen „gyűlöletet vagy megvetést“ hinte­gethetnek. A­ki pedig egyszer ezen vétségek egyiké­ért elítéltetett, az aztán egész életére törvényen kívül áll, és oly feladásokra, melyeket talán tudtára sem adnak, a rendőrség által tetszés szerint valahová bel­­jebbeztethetik, Algírba küldethetik, vagy átalában Francziaországból kiutasíttathatik., Az is a legkomolyabb figyelmet érdemli, hogy az illetők több mint 7 évi „erős“ kormány után a rendes jogállapotnak még csak elemeit sem bírták feltalálni, hanem újra oly rendszabályokhoz kénytelenek nyúlni, minek másutt még az ostromállapotot sem kisérik.­­ Azon remény, hogy ez után a pártokat elbátortalaní­tani lehessen, tized reménynek mutatkozik. Sőt inkább új hitet merítenek ezek azon várakozásból, hogy az ily feszesre húzott megzabolázási eszközöknek hamar el kell magokat nyiniök. Alattomban még a király­pártiak reménye is nő, mint a­kik joggal elmondhat­ják, hogy oly rendszer, minőt ezen törvény felavat, Francziaország elé sem a régi monarchia, sem az orleansok által nem adatott volna soha. — A „Moniteur“ febr. 1-jei száma újra egy sereg benyújtott feliratot sorol elő. Ezenkívül közli azon be­szédet, melyet a közoktatási miniszter január 31-kén a polytechnicai és philotechnicai társulatok jutalom­osztásánál tartot. Ezen ünnepélyen több mint 5000 ember volt jelen, köztük két említett czélú társulat igazgatói. — A miniszter azon egyetemlegesség­ről beszélt, mely van a társadalom minden osztá­lya közt, s beszélt számos magán egyletnek ily szellemben, s a köz felebaráti szeretet szellemében való közreműködéséről. „Munkások ! — mondá a többi közt, hallgatóihoz fordulva a miniszter — szá­mítsák össze önök azon áldozatra kész férfiakat, kik mellettem állanak, kik idejüket, üres óráikat, lelki tehetségeiket arra fordítják, hogy önöket értel­mes munkásokká és tisztelt polgárokká képezzék, számítsák önök össze szíveikben s mondják meg, váj­jon a társadalom félreismeri-e, elfeledi-e önöket. Igen­is, köztünk kölcsönösség uralkodik az emberiség ma­gasztos törvényeinél fogva; az azonban főleg az álta­lános felebaráti szeretet szükségképein, kölcsönös szolgálattételeiből és műveiből ered. Azonban ne csal­ják meg önök magukat: ezen, örök elveken nyugvó testvériségben mindenkinek megvan a maga köteles­­ségi része. Ezt azonban gyakran iparkodtak sokan elcsavarni és önöket sophismákba s tévelygésekbe bonyolítani.“­­ A miniszter azt mondja, hogy a ke­resztényi testvériség az egyedül igazi s inti hallgatóit a vallás megőrzésére. Végül következik a legközeleb­bi merényletről való megemlékezés s a nyugalom, rend, biztosság fentartására való intés, mivel külön­ben ipar és kereskedés oda lennének. A beszéd vég­szavai ezek : „Az egész nép felállott hogy az orgyil­kosokat megbélyegezze; fel fogott volna az állam­ a végett is, hogy ama gyermeket megvédje, a ki mai időbeli legnagyobb népszerű névnek örököse.“ — A „D. Alig. Ztg“ szerint Pers­igny arról tu­dósította kormányát, hogy a Palmerston-minisztérium Francziaország kivonatai miatt nagy zavarban van, s alig hiszi hogy e tárgybani törvényjavaslattal a par­lament elé lehessen lépnie, annyira bizonytalan an­nak kimenetele. Mondják hogy Persigny úr azon kedvezőtlen hatásról is jelentést ten, me­lyet a lord-mayorhoz intézett saját beszéde előidézett, mivel a brit nemzet a maga hagyományos eszméitől egy pillanatra sem tud eltávozni, hogy t. i. addig sen­kihez egy ujjal sem szabad nyúlni, míg annak bünte­tésre méltó volta törvényesen igazolva nincs; azt pe­dig az ország méltóságával nem tudják a csatornán túl megegyeztetni, hogy akármely esetben a kiszabott bí­rói eljárástól eltávozzanak. Febr. 1-sején ismét sok angol lapot nem adtak ki Párisban.­­ Eleinte 50,000 frankról volt szó, mennyivel a főparancsnokokká kinevezett tábornagyok fizetése ja­víttatnék. Hír szerint azonban a császár ezen sommát az érintett katonai méltóságok nagy háztartása tekin­tetében csekélynek találta, és azt még egyszer annyi­ra emelte volna.­­ Az ágostai „Allgemeine“ jan. 30-kan bizonyos párbajról tesz említést, melyet Bosquet tábornagy bizonyos nős tüzértiszttel féltékenységi ok miatt ví­vott, és a­melyben a tábornagy egy nem veszélyes se­bet kapott. — Febr. 1-sején a st. Antoine külvárosban a sző­nyeg­munkások közt néhány elfogatás történt, úgy­­látszik nem politikai okból, hanem a gyáros gazdák­kal való veszekedések miatt. — Még folyvást híre van, hogy az esti számok árulása valamennyi lapnál el fog tiltatni, kivévén a „Moniteur“t, mely e részben kiváltságot nyer. — A „Patrie“ szerint a „Saone szállító hajó febr. 5-kén indul útnak China felé csapatokkal. E csapa­tok parancsnokává hír szerint R­e­y b­a­n­d tengerész­gyalogsági ezredes van kinevezve. A Lyoni lapok folyvásti növekedését panaszolják a hidegnek, mely ott a 9 fokot már elérte. Déli Fran­cziaországban a tél már 30 nap óta tartja magát, mi­hez járul a csekély hó, és a szokatlan szárazság. Dánia, Köpen­h­ága, febr. 3. Est­ve. A birodalmi tanács két napi tárgyalás után a hat holsteini indítvá­nyát 44 szavazattal 6 ellen elvetette. A tanács elnöke kinyilatkoztatta, miszerint az idítvány elfogadása ha­­­sonló volna az országtanács önmegsemmisítéséhez. Dánia­ állása nem volna elszigetelve. Törökország. A bécsi hivatalos újságnak írják a bosnyákországi határszélről jan. végén : „Míg Herczegovinában, mint hírlik, a törökök és keresztyének közt véres összeütközések történtek, az­alatt a szomszéd Bosnyákországban lakó keresztyé­nek egészen nyugton vannak, a­zultán nagylelkűsége s igazságszeretetétől várva igazságos és szerény óhaj­tásaik meghallgatását és teljesítését. Ily föltett szán­dékkal s érzülettel lelkükben épen most utazott a bos­­nyák ráják nyolcz képviselője Bécsbe, kérésüket a fé­nyes kapu ott székelő követével közlendők, hogy ez, ha maga nem segíthet, legalább küldje óhajtásaikat a­zultánhoz Sztambulba. Úgy tudjuk, a ráják főkép­pen az óhajtják, hogy a föld minden terményétől a csifzlik-szahilik által — mint a keresztyének állítják — jogtalanul követelt harmad föltétlenül meg legyen szüntetve; aztán, hogy a tized, mely most — a spahik, mint a török birodalomnak hűbéresei, el lévén távolit­­va — az állam kincstárába foly, ne adassék bérbe, de csatoltassék az országos adóhoz s ezzel együtt legyen fizetendő; végre, hogy a keresztyének — minthogy pénz hiányánál fogva az újonczi adót évenként lehet­­len volna kiteremteni — szintén soroztassanak be a hadseregbe.P ESTI POSTA. Pest, febr. 5. — Az „Oestr. Ztg.“-nak írják Páriából, hogy Liechtenstein Ferencz hg folyvást részesül a francziák császára különös kitüntetéseiben. Január 27-dikén ö, továbbá Hübner b. s az ausztriai kö­­vetségi személyzet, Bourqueneyb. nejestül, D­r­o­­uin de Lhuys nejestül, Potoczki gr. (a hg só­gora) nejestül, Létang gr. és mások hivatalosak lévén az udvari ebédhez, a hg azon tiszteletben része­sült, hogy ő a császárné, nővére pedig (Potoczka grné) a császár jobbján ült. A február 3-dikai udvari bálon a herczeg szerencsés lesz az úgyneve­zett quadrille-ban a császárnéval tánczolhatni. Azon­felül a császár, mihelyt az idő kedvez, még e hét foly­tán a Versailles melletti Satory-síkon nagy lovassági szemlét akar tartani az ausztriai „envoyé spécial“ tiszteletére, mikor is Liechtenstein hg a császár jobbján fog lovagolni. Végül pedig, elutazása előesté­jén, Liechtenstein Ferencz hg magától a csá­szártól a becsületrend nagytiszti jelvényeit fogja kapni. — Mint tegnap jelenték, a franczia senatus febr. 1-sején tartá azon emlékezetes ülését, melyben a ré­­gensségről szóló üzenet és rendeletek felolvastattak. 3'/5 órakor foglalt helyet F­o­u­­­d államminiszter a kormánybiztosok padján, s felolvasó a következő üze­netet, melyet annál inkább sietünk közle­ni, mivel a távirda közlése a titkos magán­tanácsról hiányos volt. Az üzenet igy hangzik : „Senator uraim! Az 1856. júl. 17-diki senatus-vég­­zés egy bizonytalanságot hagy fel, melynek jövőre való elhárítását hasznosnak látom. Valóban azon vég­zés a kormányzóságot a császárnéra vagy esnek nem

Next