Pesti Napló, 1858. március (9. évfolyam, 2429-2441. szám)
1858-03-16 / 2429. szám
ján a külföld hasonló szemüvegen át fogja-e a franczia ügyeket tekinteni, kérdés, hogy nem lesz-e Tamássá a röpirat többi állításai iránt is, miután egy fő pontban Laguerronni érő urat az igazságtól eltávozni látja? A bécsi „Presse“ pedig így ír: A most megjelent röpirat a Franczia és Angol nemzetközi viszonyokat tárgyalja, s igen komoly, igen ünnepies hangon van tartva. Elsorolja az áldozatokat, miket Napóleon az angol barátságnak hozott; örömest és nyíltan bevalja,hogy Francziaország, méltányolva e barátság becsét, forma szerint járt utánna; körvonalazza Francziaország helyzetét január 14-ke óta, és azon reményben él, hogy minden megpróbáltatás daczára a szövetség fentartható. A röpirat kezdete igazolás, közepe requisitorium Anglia ellen, vége békét lehellő phrasis, mely az olvasónak az előzmények álta gerjesztett aggodalmait akarja lecsendesiteni. " (K.) PESTI NAPEO. Pest, mart. 16. Öcs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 13-án kelt legfelsőbb elhatárzással Sokcsevics József altábornagyot, az egészsége helyreálltáig szabadsággal elbocsájtott gróf J e 11 a c i c táborszernagynak, mint bánnak, legfelsőbb kapitánynak, Horvátország és Szlavónia kormányzója és vezénylő tábornokának helyetteséül legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A pesti község tanács folyó hó 21-diki ülésében elhatározá, hogy az Albert Főherczeg 0 és kir. Fensége oltalma alatt álló, s a pestipárosok segélyzésére rendelt pénzalaphoz, városi segélyforrásokból 4000 pftnyi összeggeljáruland. Ezenkívül a községtanácsos urak elhatározók egymás közt ugyanezen czélra aláírást nyitni, amelynek eredménye annak idejében közzé fog tétetni. Ugyanekkor a községtanács öszhangulag elhatározó engedélyt kérni arra, hogy küldöttség által Ö és Fenségének lábaihoz tehesse a község tiszteletteljes köszönetét ezen egy oly sürgetőleg érzett szükséget orvosló pénzalap kegy teljes megalapításáért. — Lónyay Gábor ur dereknyei földbirtokos, Zemplén megyében, egy, 2 holdnyi szántóföldet szentelt egy járási faiskola felállítására, s azt a legjobb gyümölcsfajokkal ültetteté be. Lónyay Gábor ur, ki már a múlt évben 300 szép fűzfát adott a Nagy-Mihály melletti út fasor számára, a gyümölcsfa iskola alapítása által újabb érdemet szerzett magának, a fatenyésztés előmozdítása körül. — Szihalom község Borsodmegyében 2100 ft költséggel egy új iskolaházat épített, egy altanitói állás rendszeresitésére egy fél paraszttelket s a faiskolára 3 hold földet szentelt. — A 951 egyénből álló Erk község Hevesmegyében iskolaköteles ifjúsága számára új iskolát épített s rendezett be, úgy hogy sutnak utár kitűzött hasznát is veszik. — Czegléd községe a maga fő tanodájában rajztanitói állást évi 300 ftnyi fizetéssel rendszerezett. — A budapesti kereskedelmi és iparkamra a cs. kir. helytartósághoz egyik közelebbi hetekben intézett iratában véleményt adott be a pesti országos vásárok hanyatlása tárgyában, melynek főbb pontjait röviden itt közöljük. Tapasztalati tény, írja a nevezett kamra, hogy a közlekedési eszközök tsökélyesbülésével,az országos vásárok elvesztik fontosságukat. Így Angliában, Belgiumban stb az országos vásárok csaknem merőben megszűntek , ellenben Oroszországban és keleten egész óriási terjedelműkben divatoznak. Természetes, hogy minél több vasút által lesz Pest az ország különböző részeivel egybekötve, a vásárok azon mértékben fogják veszteni fontosságukat, azonban csupán a vasutak eddigi elterjedéséből nem lehet megmagyarázni a pesti vásárok hanyatlását, mely nem áll arányban a közlekedési eszközök elterjedésével. Pest még máig is főpiacza Magyarország földtermékeinek, melyek épen azon időtájakban szoktak kereskedésbe hozatni midőn a pesti vásárok történnek; továbbá Magyarország majd minden része, a Bánság és Erdély is a gyári árukat innen veszi, s végre a Dunafejedelemségek is itt adják el termékeiket s itt veszik egész és félgyártmányaikat . Ezért ez aránytalanság okait más, egészen helyi akadályokban kell keresnünk. A kamra azt hiszi, hogy ez akadályok egyike a vásárpiaczoknak 1855-ben történt szabályozása. Ezen vélemény mellett szól az,hogy mihelyt a vásár az újépület feletti térre tétetett át, a vásár azonnal tetemesen roszabbul ütött ki, s a hanyatlás mind jobban-jobban érezhetővé lett. 1852-ben, 1853 ban és 1854-ben, mikor még a váczi- és országúton tartatott a vásár, a vásári sátrak száma mindig közel 600 volt; mihelyt azonban az újépület melletti térre tétetett át, a sátrak száma Medárdkor 388, a novemberi Lipót vásárkor 338, egy évvel később 326- ra szállt, sőt a múlt novemberi vásár alkalmával 312-re. Nincs is Pesten egy tér is, mely oly kevéssé volna alkal-mas vásártartásra, mint az újépületi. Nem is említve, hogy a város középpontjától távol esvén, mindenbe és kihordatás sokba kerül, nyáron a tér igen poros, télen nagyon sáros, mi nem csak hogy az ott tartózkodást kellemetlenné teszi, hanem az oda gyűjtött gyapjú-, selyemkelmék, öltözékek, finomabb szövetekre nézve ártalmas. Ha az élénk forgalom egyik kellékéül azt ismerjük el, hogy a leglátogatottabb tájakra tétessék, a mostani pesti vásárpiac e kívánatnak teljességgel nem felel meg. Elég legyen a lipcsei, frankfurti, amsterdami stb. vásárokat hozni fel például, melyek a legnépesebb és látogatottabb utczákban tartatnak; — a pesti vásártér pedig a városnak legpusztább, elhagyatottabb részén van. Csak azok látogatják, a kik kénytelenek vele, s csak akkor teszik ki magukat egy nagy séta kellemetlenségeinek, ha a szükséges árvezikkel közelebb nem kaphatják. Főleg az aldunai és dunai fejedelemségekbeli vevőkre nézve szükséges, hogy bevásárlandó áruikat a város leglátogatottabb részeiben szerezhessék be, hogy hajóikat azonnal, nagy költség és idővesztés nélkül rakhassák meg. Ezenkívül azon tetemes jövedelemnek, melyet a város a vásári vámokból húz, gyarapodása is megkívánja, hogy a vásár a közönségre nézve kényelmesebb helyre tétessék át. — A „Budapesti Szemle“nek most V-ik füzetét veszszlik. Ebben Szalay László folytatja érdekes és uj adatok által becsessé tett történeti tanulmányát, melynek első közleménye az előbbi füzetben jelent meg : „János király és a diplomatia“, e második czikke még érdekesebb talán mint az előbbi, hazánk külügyi viszonyainak tekintetében, Zápolya és Ferdinand alatt. A második czikk kitűnő szakértőnk és írónk Lónyay Menyhértté van „A földbirtoki hitel, különösen a hitelintézetek.“ s mily tanulságos, épen oly korszerű czikk. Folytatva találjuk e fűzisben az északi afrikai utazásokat. Hunfalvy János most Barth utazását ismerteti. Minden mivert embert érdekelni fog továbbá ez igen szép történet értekezés : „Roma régi történeteinek hitelessége és eredete“. Lukács Móricztól Az irodalmi szemlében e czikket olvassuk : „Legújabb archaeologiai mozgalmak a hazában és a hazán kívül I. Kunhalmok, II Aquincum (Ó-Buda), Paul Ivántól: „Eugén életirása Arneth újabb munkája, Szalay Lászlótél. — „Béranger önéletírása és Montégut“ Szász Károlytól“. A VIk füzet megjelenése sz. György napra igértetik. Az előfizetőt figyelmeztetve vannak, azok, kik csak 5 füzetre fizettet elő, hogy ezennel a második félévi folyamra nyittatit előfizetés. Egész évre azaz 10 füzetre 1s, 5 füzetre 6 írtjával lehet előfizetni Pesten Szép utcza 3. sz. Csengery Antal szerkesztő urnát. — A magyar festészeti akadémia gyámolitására a következő adakozások jöttek be : Bibornok hg prímás 8 eminentiájától 50 fit; a veszprémi társas káptalantól 5. frt és 6 részvény 2 fijával; a kalocsai káptalantól 50 írt. A fest. academiát gyámolitó társulat közgyűlése mart. 30 kán fog tartatni elnök, titkár és pénztárnok választása végett. — Eperjesen múlt hó 18-kán Luther halála napján az határoztatott, hogy egy fölsegitési pénztár állítassák fel szűkölködő evang. egyházak és iskolák részére. — A „Wiener libh. Zeitung Corr.“-ben olvassuk . Sztben egy protestáns vallásu paraszt egy földbirtoskot vett meg egy katholikus lakostól. Az 1790-diki magyar törvényre hivatkozva, az uj birtokos nem akarta fizetni az előde által fizetett adót a katholikus papnak, mely adó 1/4 véka búza is 3 gabona kéve volt. A kath pap panaszára a tr. i. szolgabiró executiót küldött ki a parasztra. Egyik felszámlálás visszautasittatott, valamint a parasztnak egy, a megyei hatósághoz beadott folyamodványa is tagadó válaszszal utasíttatott vissza, „mivel, a kérdéses adó oly tartozásként tekinthető, mely nem a birtokos személyének minőségétől függ, hanem a földbirtokot terheli.“ A paraszt minden törvényes utat meg akart kisérteni, s panaszát a minisztériumhoz fellebbezte, ez pedig neki adott igazat, mivel a kath. pap követelésének indokolása nem alapszik a törvényeken. —I.Kanizsa városa közelebbről azon ajánlatot tette a franczia vasúttársaságnak, hogy egy pályaudvar számára nagyobb területet fog ingyen átengedni a városban. Mint mondják az egyezés helyben van hagyva, s igy alig van kétség benne, hogy a vasút egyenesen Kanizsának fog vezettetni. — Az angolok Pest mellett egy gazdasági gépgyárt szándékoznak hir szerint felállitni. —A körösi szabályozási munkálatok a Gyulavári és Békés közti csatornán. F. hó 4-én ment végbe a fehér Körös vizének az új Körös szabályozási csatornába bebocsáttatása. Hogy a fehér Körös vizének rögtöni emelkedése mellett a vízveszélyt meggátoltassák , már azelőtt azon intézkedés történt, hogy a csatorna kezdetén Várinál meghagyott s a viz betolását gátoló töltés elhordása hétfőn márt. 1 -jén a Vári község által megkezdetett s annyira folytattatott, hogy e töltés oly mélységig hordaték le, mely a Fehér-Kőrös eddigi vizágyának színvonalán fölülig ér Ezen elhordást technikai tekintetek parancsolók, mert a víz rendes elfolyására nézve nem közönyös, mint fogna a fehér Körös rögtöni emelkedése mellett annak vize a csatornába beszakadni. Míg már a hó 4-én a munkások még az említett töltés elhordásával voltak elfoglalva, a folyó hó 3-ka és 4-ke közti éjjel beállt tetemes hóesés folytán a fehér Körös jelentékenyen emelkedett, s egy helyen az elhordott töltésen már túlhágott, mire azonnal a még megmaradt töltésrészek lehető gyors kiásása rendeltetett el, hogy a fehér Körösnek az uj csatornábal rendes lefolyása eszközöltessék, mi sikerült is, úgy hogy a fehér Körösnek az uj csatornába befolyása annak egész hosszában Békésig bekövetkezett s ezáltal a vizveszély Gyuláról és környékéről elhárittatott. (B. H.) Jelentés: A magyarországi cs. k. főkormány a k. szolnokmegyei részvényegyletet, mely előlegesen „ Lovas- és gazdasági egylet“ czimmel alakult, „K. szolnokmegyei lovas- és versenyegylet“ czimmel megerősíteni s az alapszabályokat csekély módosításokkal jóváhagyni méltóztatott. Ezen alapszabályok az egyletnek máj. 9-én Török-Sz.Miklósot tartandó közgyűlésében végső tárgyalás alá fogván kerülni, a részvényeseket megjelenésre kéri fel, s az egyletet a honfiak további buzgó pártolásába ajánlja a k. szolnok megyei lovas- és verseny egylet elnöke gr. SZAPÁRY GYULA. Az első magyar általános biztosító társaság, Felybór elsején megkezdvén az „első magyar általános biztosító társulat“ működését, azóta az ügyek folyvást örvendetes gyarapodással haladnak, s bár vidékre csak ezelőtt pár nappal küldethettek el az Ügynök-utasítványi szerelvények, s még eddigelé azok sem kellő mennyiségben, mindazáltal a biztosítások reményen fölül érkeznek. Például s ösztönül megemlítendőnek tartjuk, hogy egy első rangú felsőmagyarországi királyi város községtanácsa elhatározta, miszerint minden köz épületeit az első magyar általános biztosító társulatnál fogja biztosítani. Alsó-, Felső-Ausztriában is nagyban szaporodnak a társulat ügynökei, úgy hogy Csehországban a mart. 10-ki hivatalos jelentés szerint már 110 ügynök van kinevezve, s a prágai főügynökség eddig elég idegen biztosító társulattal kötött s fogadott el viszonbiztosításokat. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, márt. 15. A múlt héten lágy, idő és fagy váltakozott, hó is esett, azonban a Duna medre még sem telt meg, hogy a jegét elvigye. Amint méltánylandók az árviz elleni előintézkedések, úgy nem igazolt azon rettegés, mely főleg a vidéket elfogta, s mely sok vásárost eltartóztat Pestről. A lassú olvadás, az éjjeli fagyok megmentenek bennünket az árviztől. A matt hét gabonavására élénk volt, az ár emelkedett. Búza mintegy 20,000 mérő kelt el, rozs és árpa kevésbbé keresett, míg zab szintén nagy menynyiség kelt el kivitelre. Gyapjú nem sok kelt el, az árak alább szállottak, az augustusi árhoz képest mázsánként 30—35 írttal. Repczéből 12,000 m. kelt el 1014 írton keble. A bor szesz alig kerestetett, mindössze 300 akó kelt el 24%—25 orral hordóval.Törkölypálinka alig kelt el 1012—11 írtért hordóstól. A szilvoriumból igen csekély menynyiség vásároltatott 18—19 ftjával.Aszaltszilva nem kelt. A mintegy 2500 mázsa kék hamuzsirból csak 100 mázsa vétetett meg nyomott áron 12% fton. Borkőh ad részben fehér 26 ft., egészen fehér 27—27% ft. A készített tapbörök kerestettek , de kevés volt kapható, ellenben a nyersbőrök nem vétettek. Szűrcsáruk leszállt árakon keltek. Gazdasági tudósitás Ugocsából — A múlt évi rendkívüli szárazság miatt sokára kelt őszi vetéseink a hosszú őszön meglehetősen megerősödvén, az erősb fagyok beállta után kevéssel, t. i. még karácson előtt egy héttel jókora hótakarót nyertek, az uj év meg még több hóval köszöntött be hozzánk, úgy hogy vetéseink, a roppant erős hideg daczára is, a kifagyástól, mint szinte a hó előtti fagyások által, a kipállástól egy iránt mentve lőnek. Nálunk a repere leginkább pár év óta termesztetik, termelők még ekkorig csak néhányan vagyunk. Mi repczevetéseinkkel sokkal szerencsésebbek vagyunk az idén, mint az ország legtöbb vidékén. Ugyanis mindamellett, hogy repcténk későn kelt ki, de nagyobbrészt egyformán kelt, s a némileg megerősödött leveleket a leesett hó még zölden találta. Takarmány nálunk is, mint tán mindenütt országszerte, felényi leven, mint szokott lenni rendes időjárással, marháink, juhaink kileleltetése nem kis aggodalmat okozott. A számítóbb rész a szecskáztatásban kereste s lelte is meg az expedienst arra, hogy felényi takarmánykészlettel marháit ekkorig jól kitartotta. Az egész vidéken eladó széna nincs, tudtommal egy helyen lehetne még méregdrágán néhány szekérnyit venni, azt is egyébiránt olyan gazdánál, ki igás marháját az eladó széna mellett búza- és rozsszalmán sanyargatja, kinek aztán tavaszra csapótáról is kell gondoskodni, hogy"ökreit, lovait lábra állítsa. Az ily körülmények közt szénaeladásból bekerülő jövedelmet alighanem paralizálja a sanyaruan teleltetett igás jószágnak hosszú időre dologtehetlenné válásából eredő kár. Életnemilekre nézve egyetlen piaczunk Tisza-Ujlak, de ez is csak kicsibeni eladásra; nagyobb menynyiségbeni eladásról szó sem lehet. Köble (2 p. m ) a tiszta búzának 5 - 5 f. 12 kr, a rozsé 3—3 f. 12 kr, a kukoriczáé 3 f. 36 - 4 frt, zabé 1 f. 30 kr. — 2 frt. Árpa a vidéken nem sok terem, s már ilyenkor a piaczra nem viszik-; ára egyforma szokott lenni a rozséval. Fuvarozásra a tél előbb szekérrel, utóbb száma egész mostanáig felette kedvező volt, s a Halmi vidéki helységek lakosai a jó tátat okosan is felhasználták, mert ősz óta ekkorig a vidék néhány erdejéből a tiszapartra Péterfalvához mintegy 30 ezer db vasúti talapot — a távolságok aránya szerint is 10—18 pontjával kiszállítottak, s ezáltal módot találtak benne, hogy a gabonaneműek kelletlensége mellett is, mind adósokat fizethetik, mind szükségeiket fedezhetik. 1 1. K I L I Ö I, D. Atigalniszág. Mielőtt a napi tudósítások registrálását újra megkezdenék, fogjuk föl az események fonalát, ott, ahol elestek, lássuk röviden a febr. 20-as óta történteket. Gibson, mint annak idejében írtuk volt, még febr. 16-kán bejelenté az alsóházban, hogy az összeesküvési bilit illetőleg egy módosítványt fog előterjeszteni. E módosítvány lényege imez : „a ház sajnálattal halla azon állítást, hogy a francziák császára ellen intézett újabb gyilkolási merényletek Angliában forraltattak; az ily gonosz merények irányában utálatát jelenti ki a ház ; kijelenti egyszersmind, hogy a büntető törvényben netalán létező hiányokon kész segíteni, mihelyt e hiányok létezése kellő vizsgálat után ki lesz mutatva , más részről azonban nem titkolhatja el a ház sajnálkozását az iránt, hogy őfelsége kormánya, mielőtt az összeesküvés iránt fenálló törvények módosítását javaslatba hozta, nem tartó kötelességének előbb a jan. 20-ai jelentékeny franczia sürgönyre, mely a parliament elé volt terjesztve (s amelyet mi is közlöttünk volt), választ adni. Ennyiből áll a módosítvány, mely az „Observer“ szerint sir James Graham sugallatából eredett, s lord John Russel által nyerte utolsó szerkezetét. Első pillanatra azonban csak kevesen fogták föl annak horderejét. Február 20-kán, midőn a módosítvány előterjesztetett, még esti 6 órakor sem mutatott Palmerston kormánya legkisebb aggodalmat, sőt azt sem lehetett tudni, a conservativek, mint párt, hová fognak szavazni. Ide járult, hogy a Palmerston által előterjesztett bili elég nagy többséggel ment által az első felolvasáson. Mindezek mellett, a kormánypárt biztossági érzete daczára, nem hiányoztak a fenyegető előjelek. Tudjuk, hogy a radicalok nyíltan, sőt szenvedélyesen megtámadták a bili alapelvét, s hogy maga lord John Russell is e nézethez csatlakozott, bár azon mérséklettel, mely államférfiúhoz illik. A peeliták némi tartózkodást mutattak, s a toryk nem támadták ugyan meg elvben a bilit, de fentarták maguknak, megmutatni a részletek tárgyalásakor, hogy egy érdeknek sem felel meg teljesen. Ilyformán nyilatkozott Disraeli. Megvolt ezek szerint minden eleme a parliamenti coalitionak. Csak abban állott a nehézség, mint lehet megegyeztetni a különböző nézeteket, s miként buktathatják meg a miniszterelnököt, anélkül, hogy az angol-franczia szövetséget kockáztatnák. E czért tarta szem előtt Milner Gibson. Nem támadta meg elvben a másodszori felolvasásra előterjesztett bilit; kárhoztatta a merényt; készséget mutatott az angol öszszeesküvési törvények hiányán segítni, de mulasztással vádolta az angol kormányt. Jan. 20-ki jegyzékében vádat emelt a franczia kormány az angol nemzet ellen, s az angol kormány nem felelt e vádra. Lord Palmerston nem kimert semmi fáradságot megmutatni, hogy bilije nem sérti semmiben a renhelyjogát, semmi köze az „alien bill“-el, hanem büntető törvényről van szó, melyet egyaránt alkalmaznak az angol alattvalókra és idegenekre. Mind hiába! A sérthető pont fel volt fedezve : a miniszterelnök nem felelt a franczia kormány sürgönyére. A nemzeti becsület kérdése jön előtérbe tolva. Oly küzdtér, melyen egyesülhettek a pártok : Disraeli, Gladstone, lord John Russell, sőt maga Roebuck is; toryk, peeliták, szabadelvűek és radicalok. Lord Palmerston azon hévvel, melyet az aggkor sem volt képes kihtíteni, mondhatni egész szenvedélyességgel támadta meg ellenségeit, védte eljárását s a franczia kormány bilijét, mely nem Anglia, hanem azon menekültek ellen emelt vádat, akik Anglia vendégszeretetével viszszaéltek. Azonban hasztalan igyekvék az öreg úr a parliamenti cselt, mint nevezé, leleplezni, hasztalan inté a többséget,, ne engedje magát rászedetni , a bukást nem kerülhette ki. 234 szavazat volt a módosítvány mellett, 215 ellene. Palmerston bilije 19 szavazat többséggel el lenvetve, , és pedig oly módosítvány elfogadása által, mely a minisztérium eljárását a január 20-ai franczia jegyzékre nézve határozottan rászalta E kettős vereséget, mint az „Observer“ mondja, lord Palmerston talán kikerülhette volna, ha a viták másnapra halasztását indítványozza , de, talán először életében, roszul számított. Vagy úgymond a nevezett lap, Wise úr indítványára gondolt a nemes lord, mely mart. 4-kére a pecsétőri hivatal eltörlését hozávala javaslatba. Tudjuk, hogy e hivatalt Clariarde marquis-val töltötte be a ministerelnök, mely kinevezés nagy ellenszenvvel találkozott, s előre látható volt, hogy Wise indítványát a kormány ellenében, a többség elfogadja. Az Observer tehát azt hiszi, Palmerston jobbnak tartotta összeesküvési bili kérdésében bukni i meg, mint az érintett, merőben népszerűtlen kinevezés miatt. Részünkből nem osztozunk e nézetben; minden oda mutat, hogy a miniszterelnök nem számított azon eredményre, melynek következtében, igen természetesen, azonnal le kelle lépnie a kormány éléről. Rövid miniszteri tanácskozás után Palmerston kormánya még aznap beadta lemondását a királynőnek. Másod ízben történt ezúttal, hogy e fiatal lelkű agg államférfin a Napóleon iránti előzékenységének esett áldozatul. 1851-ben mint tudjuk, a királynő kényszerítette őt kilépni a minisztériumból, mivel a francziaországi államcsínyt önhatalmilag, s az uralkodója irányában megtartandó formaságok megsértésével, rögtön elismerte. Akkor, mint mondják, nagyon megboszankodott rá a királynő, s azzal fenyegette őt, hogy a parliament által mondat ítéletet eljárása fölött. Bukása váratlan volt, azonban megboszulta magát. A whigek nélküle megbuktak; a toryk egy évig sem tudták magukat fentartani. Európa egén fellegek mutatkoztak, s mindinkább uralkodóvá lön a nézet, hogy csak Palmerston valódi angol politikája mentheti meg Angliát. Növekedő népszerűsége csakhamar ismét a kormány élére állítost. Miniszterelnök lett, és pedig mailenható a parliamentben és az országban. Sime megint a francziák császára iránt tanúsított előzékenysége buktatja meg. Ezúttal azonban nem a királynő, hanem a képviselők háza kényszerítő lemondásra. Ugyanazon ház, melynek választása által diadalt ült egy év előtt a chinai ügyben szintén coalitio útján alakult többség fölött. S különös veszélye a sorsnak, hogy azon férfiú ellenében, a ki néhány év előtt a híres „cívis romanust“ emlegette, a manchesteri iskola képviselője, a békebarát, Milner Gibson emel vádat azon okból, hogy Anglia becsülete fentartását nem viselte eléggé szívén. Annál nagyobb csapás ezúttal reá nézve, mert azon hangulat, melyet Gibson módosítványa kifejez, nagy viszhangra talál Angliában. A bili első felolvasása után ugyanis a meetingek azonnal felkarolták e kérdést, s a tudósítások jelenték, hogy a keleti háború óta egy kérdésben sem mutatkozott nagyobb izgatottság, amit a Moniteur katonai feliratai és Moray beszéde kétségkívül csak növeltek. Mondják, hogy lord Derby az alsóház karzata alatt megjelenvén, a habozó conservatív párt tőle vette azon jelszót , hogy Gibson módosítványára szavazzanak. Mint az ellenzék legtekintélyesebb részének vezérei, lord Derbit bízta meg a királynő új kormány alkotásával. Az „Observer“ szerint ismerve a helyzet nehézségeit, nem nagyon kapott az alkalmon a nemes lord. Mindenek előtt Gladstone, Herbert, Graham és Cardwell közreműködését igyekvik megnyerni. Gladstone azon esetre ígérte csatlakozását, ha sikerül barátjait is a kormánybalépésre bírni. Ezek azonban nem akartak csatlakozni, valószínűleg azért főleg, mivel azt hitték, hogy ha Derby lordnak elmegy a kedve a minisztérium-alkotástól, a királynő majd lord J. Russell fogja hivatni, kinek minisztériuma tartósabb életet igér. Lord Derby azonban, ha a peelitákkal nem sikerült, is a szövetség, folytatta a mihez kezdett S tory minisztériumot alkotott, melynek főbb tagjai a következők : miniszterelnök : J. Derby; lord kanczellár : sir F. Thésiger, (ki, mint felsőházi elnök, lord Chelmsford czimet nyer); tanácselnök : Marquis of Salisbury; a kincstár kanczellára : Mr. Disraeli; külügyi államtitkár : lord Malmesbury; belügyminiszter:Mr. Wapooe; hadügyi államtitkár : Peel tábornok; kereskedelmi minister: Mr. Henley; az ind ellenőri hivatal feje: lord Ellenborough; titkos pecsétőr: lord Hardwicke; közmunkák minisztere : lord John Manners; gyarmatügyi miniszter : lord Stanley; admiralitás első lordja : sir John Packington; alföldi helytartó : lord Eglinton. Az admiralitás első lordságát, mint a lapok írják Northumberland herczegre akarták ruházni, de nem fogadta el. Öregsége miatt-e vagy egyéb okból? Nem tudjuk. Gyarmatügyi miniszternek, mint mondják, eleinte sir Edw. Bulwer Lyston volt kijelölve. Azonban szokásban van Angliában , hogy amely parlamenti tagok kormányhivatalt vállalnak, új választás alá esnek , s mint a lapok írják sir Edw. Bulwer Lystonra nézve attól tartottak , hogy nem fog ismét megválasztatni, ami mindjárt egy kis demonstrativ lett volna az új minisztérium ellen, így Stanley lordnak (Derby lord fiának) kellett e tárczát elvállalnia. Úgy látszott, habozott egy ideig, szabadelvű létére, a tory minisztériumba lépni, melynek elveiben nem osztozik, vagy talán (mint a Daily News írja) ,eleinte, nem tarta illőnek, hogy a fiú atyja kormányában kitűnő állást foglaljon el. Azonban végre is elfogadta, így alakult, meg lord Derby második minisztériuma. 1830. óta ugyanis a következő kormányai voltak Angliának. Grey minisztériuma 1830—