Pesti Napló, 1858. március (9. évfolyam, 2429-2441. szám)

1858-03-23 / 2435. szám

49-2435. OTi1 V in IVF A Dl íi 1858. ( 9-dik évi folyam.­­ Xli IO X XIII A1 1 A J. Kedd, mart. 23. Szerkesztési iroda: Egyetem­ utcza 2-dik szám, 1 -ső emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynő 58. sz. Kiadó-hivatal: Egyetem utcza, 2-dik szám, földszint. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentesen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek Vidékre, postán Évnegyedre . ... 6 frt pp. Félévre............................11 frt pp. Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . 5 frt p­kr. pp. Félévre . . . 9 frt 30 kr. pp. Hirdetmények dija: kül' H­­ I I - 2 1 külön 15 pkr. Magán vita 6 hasábos petit sor 6 pkr. Elöfiletési fölhívás PESTI NAPLÓ 3 és 6 havi folyamára: Ihó­nap. ^helyb. 91. 30 fr. (vidékre 11 frt. September} A „Pesti Napló“ kiadó­hivatala. Április Junius Április I. ,_.___(helyben 5 frt. ^hónapokra­­ .n . . ) (vidékre b­efrt. FEST, mart. 23. Tájékozás. (Fk.) Egész halmaza fekszik előttünk a lon­doni és párisi tudósításoknak, melyek mindany­­nyian a minap közzétett diplomatiai levelezést kommentálják, mintha egyáltalában nem tud­nának e tárgytól megválni. Legfurcsább, de egyszersmind a közhangulatra nézve legjellem­zőbb az, hogy Párisban a franczia, Londonban pedig az angol külügyminisztert „erély“ hiá­nyáral vádolják, mintha a diplomatiának tiszt­ségében állana, ágyú szavával szólni s vérbe mártott kardokkal csatahelyek földjére írni a „jegyzékeket.“ Azon békülékeny szellem, mely a két kormányt legalább látszólag vezeti, úgy tetszik, nem szivárgott át a két nemzetbe, s a­helyett, hogy a viszály bár­mi módoni kie­gyenlítésén örülni tudnának, majdnem saj­nálják, hogy határozottabb fellépés által a szakadás mindkét részről még tágabbá nem létetett. Nagy ingerültség uralkodhatik mind a Szaj­na, mind a Themse partjain, oly ingerültség, mely — miként ezt már február közepe táján mondtuk, korántsem egyedül a merényletből eredt, hanem hónapok, majdnem azt mondhat­nék évek óta halmozódott fel, s most csak al­kalmat nyert a kitörésre. Ha nem csalódom, Staelne mondta valahol, hogy csak az tud mélyen sérteni, a­ki gyöngé­den kímélni tud, s épen mivel a két nemzet egy ideig oly gyöngéd ügyességgel tudta pa­lástolni egymás meztelenségeit, most annál kí­méletlenebb módon tárják fel azokat. Francziaország a krími hadjáratban Angliá­nak a szárazföldöni harctban való aláren­deltségét , s állandó hadsergének jelen­téktelenségét törekedett betakarni; most le­­ránta a leplet,a franczia ezrede­k elsők vol­tak, kik fogaikat mutogatták, s valódi dühhel neki­rontottak a brit oroszlánnak. Az anyagi hatalom Francziaországnak legerősebb, An­gliának leggyöngébb oldala, s erre utalnak most nagy büszkén a franczia ezredek főnö­kei, erre a Moniteur, mely amazoknak felira­­­­tait közölte. Anglia­­ erkölcsi hatalma által nagy és erős, szilárd alkotmánya, azon tisztelet s kegyelet, melylyel a nép ősi törvényei iránt viseltetik, d­e­­ helyzetének soliditása, ez ké­pezi Nagybritannia erejének főforrását és Franciaország épen e tekintetben gyönge, épen itt található nála az Achilles sarka, s ennek most minden erővel neki ront az angol sajtó, kirívó szik­ekkel festvén a franczia tör­vényhozásnak túlságos szigorát, s mindamel­lett ingadozását, a belállapotok szétziláltsá­­gát, a nép elégületlenségét, mely a császár életét úgy, miként a fenálló kormányrendszer lételét is veszélyezteti, a jobbatlan régi dolog, mely fölé azonban Anglia mindeddig a feleba­ráti szeretet köpenyegét takarta. A barát barátjának gyöngéit ignorálhatja vagy legalább a világ előtt kimentheti, de ha egyszer leleplezte, s a legmaróbb gúny mérgét öntötte rá, akkor az ekként okozott sebnek kívülről be lehet ugyan hegednie, de belül folyvást éget és miként ez az emberi testen történni szokott, ha rosz idő áll be, rögtön felpattan. Ez a mi véleményünk azon stádiumra nézve, melybe az angol-franczia viszony a diploma­tiai levelezés után lépett. Mondanunk sem kell, hogy az alkotmányos rendszer ellenei e levelezés eredménytelensé­gén örülnek; ime — mondják ők­­— így van az, ha a népképviselet mindenbe beleüti orrát, s durva hangjával belekottyan a diplomatia gyöngéd suttogásába, ha nevezetesen a kül­­ügyekbe avatkozik, miknek terén Csak ronta­ni tud, de építeni nem! Igaz is! Ha a politika — miként Disraeli Vivian Grrey czímű regényében mondja — nem egyéb, mint „splendid juggle“ — csillogó szem­fényvesztés , akkor nem szabad a népnek, ille­tőleg a népképviseletnek a színfalak mögé pil­lantani ; a szemfényvesztő csak néhány meg­hitt emberét avatja be mesterségébe, s ezekkel egyetértvén, általuk gyámolittatván, hozza színre bűvmutatványait, míg a „buta nép“ fel­­tázott szájjal bámulja az ezermestert. Ily poli­tika meg nem bírja soha a nyílt szót, a részre­­hajlatlan beavatkozást. Hanem véleményünk szerint épen ezen po­litikának kora mindinkább lejár; a hagyomá­nyos finomság helyébe a becsületes őszinteség­nek kell lépnie; a nép azt mondja diplomatájá­nak : ha igazad van, akkor hangosan szólhatsz az egész világ színe előtt; ha pedig nincs iga­zad, akkor hajolj meg az igazság előtt, s az igazságtalanságot még suttogva se védelmezd. A népképviselet tévedhet, mert emberekből áll, s azoknak szenvedélyeitől teljesen ment nem lehet, de nem is hirdeti magát olympnak, a hol csak Istenek székelnek, hanem hát — mások talán nem emberek? — Nagy gyű­lésekben,melyek nyilvánosan tárgyalják ügyei­ket, s hol a szószék szabadsága nincs korlá­ HWWlll IlilUMBDaBgMHWIMIMroiMlWMKMKCTMMBaiBMMMBBMMMMjaBMWIllllVIll III «Will IT tolva, ily gyűlésekben az igazság előbb utóbb győzelmeskedni szokott. S valóban kár a diplomatia részéről elkö­vetett hibákat a népképviselet vállaira gördí­teni, s ezt okozni, mint a jelen szorultság te­­remtősét. E szorultság régen megvolt, a fran­­czia-angol szövetség huzamos idő óta már csak papíron állt, de a diplomatia hazug pirosságot festett az „alliance“ sápadt arczára; a parla­ment lerántotta az álarczot, s a­mi soká eltit­kol­tatott, nyilvánvalóvá tette, h egyebet sem­mit! A diplomatia — miként Archimedes Syra­kus ostromoltatása alkalmával— midőn a ke­délyekben már is keserű harcz dúlt, nyugodtan ült, régi formuláival bíbelődvén s most, miként ama nagy tudós a római katonára, a parla­mentre haragszik, mert — köreit zavarba hozta!“ MARTHA. Irta VALKEY. IX. Mánuel tisztában volt tervével, akkor akart Mártha elé lépni, midőn George is már jelen van, hogy ment­ségnek helye ne legyen. Behelyezett egy kis széket a zongora mögé és hitte, hogy ott nem fog észrevétetni, sőt rejteke, hogy még biztosabb legyen, a függönyt is leeresztette.­­ Helyezkedését még nem is végezte, midőn egyszerre a zárnak nyikorgását hallja, gyor­san, de alig birt menekülni a zongora mögé; a kis széket még el sem foglalta, midőn fekete selyemkö­penybe burkolt nő lépett a szobába. Az ujjlak közelé­ben megtört holdsugarak az előtért megvilágosítot­­ták ugyan, de a szoba fenéktere annál sötétebb volt s Mánuel kissé előre tolhatta fejét, a­nélkül, hogy fölfedezéstől félhetett volna. És ime Márthát látja, inkább kimerülten, mint felindulástól zaklatva a pam­­lagon helyet foglalni. — úgy látszik, hogy ezen éji kalandokat gyako­rolni szokta — szólt Mánuel magában — és én eszte­len mennyire hálás voltam B —ben tett látogatásaiért. M­­ánuelnek sok lelki erőt kellett igénybe venni, hogy csendesen helyt maradjon és bevárja, míg Ge­orge megérkezend. George csak hamar, mint őrült rohan be s a nélkül, hogy becsukná az ajtót, nagy csomó levelet oda dob a pamlagra és indulatosan igy szóll: . .­­.­­ — íme itt­ itt minden, a mit tőlem visszakövetelhet,­­ kiált föl George indulatosan. Aztán keresztbe fonja karjait s mint szobor oly mozdulatlanul áll néhány­­ lépésre a pamlagtól. — George mérsékelje magát, esküszöm önnek — szólt egy szintén szenvedélyes hang, mely Mánuelt váratlanul lepte meg, mert nem a Martha, hanem a Julia hangja volt. Mánuelnek szívét annyira elárasztotta az öröm, hogy hirtelen fel sem bírta fogni, mennyire nevetsé­­­n­yes és kellemetlen helyzetben van, midőn az egész it- szerelmi jelenet őt távolról sem érdekli.­­ Végre át­­a látta helyzetét és még sem távozott azon okból a mely­i, miatt tulajdonképen távoznia kellett volna. A kém­­is­kedést, bár gyalázatos dolognak tartotta, mégis ez inkább elvállalta észrevétlen azt végig játszani, mint f­ elárulni magát és bevallani, hogy azt csak néhány is perczig is játszta. Hasonló okokból, mint a melyek i- Mánuelt a zongora mögött leszögezve tartottak, sok i­s a­bolondság és sok vétek követtetett el az életben. 1 .- — Többé mit sem óhajtok tudni — szólt­­Mánuel­­ magában, lelkiismeretét megnyugtatni akarván — s - y valóban nem tudom, hogy egy viszonyt megszakasz­­­­tani, mi szükség volt-e légy­ottra ? ! Azon belküzdelem, melyet csaknem egész hasábon f át festettünk, tulajdonkép két másodpercz műve volt.­­ George még folyton merevülten áll a pamlag előtt, me­­l­­­lyen Julia grófnő egy a fájdalom miatt megtört nő, d felfekvő helyzetében pihen és végre megszólal; h : — George! — az Istenért! az ajtót nyitva feledte! !. Ezen megütközött hangon tett okos megjegyzésre George felkaczagott: ■—Bánom is én, ha nyitva is az ajtó ! Asszonyom s­­i ön ma nagyon félénk és óvatos, pedig istenemre ke­­te­­­vésbé volt az, midőn szobája erkélyéről kezet nyuj­­dt , s rótta le segélyemre, hogy a falat megm­ászhassam.­­ I de az régen volt, nemde egy holnapja már és ön feledte ? Mánuel rejtekéből jól látta, hogy a grófné kétség esetten mint hajtja fejét tenyerébe. — Jobb lesz — folytatta George — mondja mi őszintén,hogy nem szeret többé, vagy vallja meg, hol sohasem szeretett. — Óhajtom a valót mi­előbb meg tudni. A grófné csak sóhajjal felelt. — Tehát való, tehát nem tagadja!— szólt Georg és haragja egyszerre lecsendesedet, de könnyűi mei eredtek s egy közel álló székre hanyatlott. Julia grófnő felált, hogy hozzá menjen, útközbe mindenek előtt becsukta az ajtót. Manuel helyzetén­ fogva nem láthatta őket, de elhaló hangon a követ­kező szavakat hallotta. — George, az istenre kérem önt, ne sírjon. — Ő nem fogja soha megérteni, hogy magam is mennyi szenvedek. George ha szeret legyen bátorsága! — De miért a tegnapi levél ? — szólt végre Georg — miért akarja, hogy többé ne találkozzunk ? — A történtek után fogadhatnám-e úgy mint va­laha? — Nem rajtunk függ-e minden szem, minden figyelem ? —­ Az egész balesetnél ön neve soha sem volt em­etve, csak Márthát említették. Szegény nemes és ál­dozatkész Mártha! — Tudni azt, hogy mily igazta­­n vádoltatik és mentségére mégis nem szólalható el! George egészen elérzékenyedett. Julia hallgatott, Márthának magasztalása sehogy­em tetszett neki, Georgetól sem volt jó tapintat azl­ani, de ilyen tapintatlanságot néha a leghűbb imá­­ók is elkövetnek. A mivel B­ártha válaktatatt, azt Julia vitte véerhez. d-­ a George szavai e szerint még jobban boszanthatták­­ Júliát, pedig a nőknek tudni kellene, hogy az őket­­e­­ őszintén szerető férfi minden földi dolgokon annyira­­ felül helyezi őket, miszerint a más nőkre könyeden­­ alkalmazott megjegyzések őket sehogy sem érdekel­­■y hetik.­­" — Julia, tehát ön többé nem szeret! kezdette George az egyetlen tárgyat, mely őt egészen elfoglalta. — Talán nem kellett volna, hogy elhallgassam — e felelt Julia valamennyire elfogultan. — Az nem sze­retet, midőn életét veszélyeknek teszem ki, midőn el­tűröm, hogy föláldozza egész jövőjét, midőn itt tar­­a­tom Bretagneban, holott önnek utazni vagy Párisba­­ lenni kellene. George ön miatt sok lelki furdalást szenvedtem és számtalanszor föltettem magamban, hogy többé soha sem látandom.­­ — E szerint tehát, most is hívem vagy! — kiáltott föl George elragadtatással — mit bánom jövőmet ? ’ mit bánok mindent a mi kívüled van ?. De ha szeretsz, miért szenvedtetel, miért kívánod vissza leveleidet ? — Istenem mit tudom én ? hisz oly nyugtalan, oly­­ zaklatott vagyok, hát ha fölfedezik viszonyunkat ? ha anyádnak majd gyanúja támad és fölhányja iro­mányaidat. .. Senki sem képzeli, hogy a nőnek mily rettenetes helyzete, ha folyton­ a gyalázat pallosát látja feje felett. — Gyalázat ? ki merészelne valamit szólani ? Ki lehet oly korlátolt, hogy az első pillanatra föl ne is­merje helyzetednek és szellemednek magasztosságát és fönségét. E szerint tehát szeretsz, és nemde ta­lálkozni fogunk, mint eddig■ _George azt mondod, hogy szeretsz és becsüle­temmel­­ mégis oly keveset gondolsz, felelt Julia szens- i rebáovás hangján. A Budapesti Szemle ügyében. Miután a Budapesti Szemle V-ik füzete meg­jelent és egy két nap alatt mind szét lesz küldve : fi­gyelmezteti alulírt azon tisztelt előfizetőket, a­kik csak öt füzetre fizettek elő, s a vállalat folytatását is bírni óhajtják: méltóztassanak a következő öt füzet díját (6 forint pengő pénzben) azon helyre, a­hol ed­dig előfizettek, vagy egyenesen a Budapesti Szemle kiadó irodájába mielőbb beküldeni. A VI-dik füzet sz. György napra fog megjelenni. Mindenki azon úton kapja füzeteit, a melyen előfi­zetett. A Budapesti Szemle­ szerkesztési és kiadó irodája van Pesten, szép utczában, 3-dik szám alatt. Csengery Antal, kiadó-szerkesztő PESTI NAPLÓ. Pest, márt. 23. Ő cs. kir. Fensége Főkormányzó ur f. hó 21-kén este Ernő cs. kir. főhg és hadtest parancsnokkal Pozsonyba, és ő cs. kir. Fensége Hil­degard főhgasszony tegnap reggel kü­lönvonattal Bécsbe utazott. — A szűkölködő iparosok számára Albrecht fő­­herczeg- főkormányzó ur Ő cs. fensége által alapított se­gélyzés pénzalap javára , három megneveztetni nem akaró ur 100—100, összesen 300 frtnyi összeget adott át a budapesti cs. k. rendőrigazgatóságnál, mely összeg­nek egyik fele Pest, s másik fele Buda számára van szánva. Az edelényi kath. község, Borsodmegyében, az egy uj iskolaház fölépítésére, a szász koburg-gothai herczeg ö mlgának 1000 frtnyi nagylelkű adományán fölül még szükséges 1450 frtnyi építési összegnek önkénytelen ki­szolgáltatását átvállaló, valamint a főtanitó dijazását szerződésileg 330 forintra emelő, és Schoellers Reich ottani gyártulajdonosok arra kötelezték magu­kat, hogy az altanító díjazására évenként 60 forinttal fognak járulni. •­­ A Holdmező­vásárhelyi izraelita cultus­­község saját 3 osztályú iskoláját egy új osztálylyal na- ^w^mxammrnrnm-wnwuujijrmamwimHi'niiaiajKjqpmmAtgtv<woBH»—a—■miiWflf mmß ig 1 J egyzőkönyve a magyar Gazdasági Egyesület f. évi mártius 16-kán tartott közgyűlésének. . (Vége.) Ezek után a f. év febr. 8 és mártius 11-kén tartott választmányi ülések jegyzőkönyvei nyomán, a dolgok természete szerint részint tudomásul, részint jóváha­gyás, s illetőleg további foganatosíthatás végett a je­len közgyűlés elé terjesztett tárgyak kerültek sző­nyegre. Nevezetesen tudomásul vette a közgyűlés: 1) az ideiglenes bizottmánynak az egyesületi va­­gyonállásról, s ezzel kapcsolatban a számadások át­nézésére kiküldött bizottmány jelentését a múlt évi számadások pontosságáról, s helybenhagyta a jelen évre tervezett költségvetést. 2) A szakosztályok szervezése­ és az egyesületi tisztviselők kineveztetéséről értesült. 3) Jóváhagyta a választmány azon javaslatát, hogy az idén ne általános, hanem csak juh- és sertés­­kiállítás legyen. 4) Tudomásul vette a netán szükségeseknek mu­tatkozó analysisek, úgy­szintén az egyesületi Emlék­könyv, Évkönyv és Mezei Naptár ügyében tett elő­­készítő lépéseket. 5) Szívesen fogadta az Egyesület kebeléből folyó bírálat alá bocsátott pályamunkákat, s irodalmunk érdekében hazafias örömmel üdvözlő a 100 db. arany jutalmat nyert mű­vészkönyv íróit: Brassay Sámuel és Kovács Gyula urakat. 6) Köztetszéssel helyessé a köztelken nyitandó törzskönyvek, s a dunai hajózás érdekében, va­lamint a rendezettebb jószágok s jelesebb paraszt­­gazdaságok ismertetése, Magyarország gazdasági­ le­írása, az évenkénti termésekről való tudomásszerzés, a termelési adatok gyűjtése, példánygazdaságok ke­­letkeztetése, s a köztelken tartandó gazdasági felol­vasások iránt tett javaslatokat is. 7) A választmánynak egyébiránt a gazdasági pró­bák és összehasonlító kísérletek, termelési versenyek, utaztatások, a köztelki álanda, s az egyesületi kert és szőlőiskola ügyében tett indítványait, mint helyes kívonatokat tekinti a közgyűlés; a­mennyiben azon­ban mindezen teendők, tetemesebb pénzbeli kiadások­kal járván, csak az Egyesület anyagi segédeszközei­nek gyarapodásához képest idővel foganatosíthatók , az érintett pontokra nézve a körülmények szerint in­tézkedni az Egyesület fentartja magának. 8) Jóváhagyta a választmánynak a köztelki ház­felügyelő iránti véleményét, s végül a közgyűlési tár­­j­­vvaláfink­ kiiinyit.Asft vpro­p.tf. aznn inHituAnv a­ választmányi ülésekről a jegyzőkönyvek jövöre is ki­­nyomattassanak , elfogadtatott oly megjegyzéssel, hogy azok nyolcz nappal a közgyűlés előtt a titoknoki hivatalban kaphatók legyenek. Egyesületi tag, Egan Edward úrnak felolvasás vé­gett az elnökségnél benyújtott értekezése, az idő már nagyon előre haladván, a választmányhoz tétetett át. A jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökség által Egressy Sámuel, Havas József, Lónyay Menyhért és Ürményi József urak kéretvén fel, a gyűlés eloszlott. Pesten 1858. mart. 17-kén. Hitelesíttetett: Korizmics László alelnök, Ürményi József, Lónyay Menyhért, Havas József, Egressy Sámuel. Jegyzette : Morócz István, egyesületi titoknok. Pest szabad királyi város tanácsa ré­széről — cs. kir. főherczeg Albrecht Ma­gyarország polgári s katonai főkor­mányzó ur ő fensége által, pesti, hibájukon kivül elszegényült becsületes iparosoknak kamat nélküli kölcsön által történendő fölsegélésükre alapított föl­­segélési alapítvány, minél terjedtebb sikeresítése tekintetéből — e város tehetős­ lakói oly kérelemmel hivatnak föl, hogy a mondott jótékony alapítvány tő­kéjének nagyobbításához pénzbeli segélyzéssel já­rulni szíveskednének. Az adakozási őszietek a polgármesteri hivatal ré­széről lesznek átveendők s nyugtatványozandók, egy­szersmind hírlapok utján közzé teendők. Pesten, 1858-ik évi mart. hó 18-án. A városi tanács.

Next