Pesti Napló, 1858. március (9. évfolyam, 2429-2441. szám)
1858-03-31 / 2441. szám
55-2441. 9-dik évffolyam.PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Egyetem-utolsa 2-dik szám, 1-be emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynő 53. az. A lap szellemi-ré/n-Az illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő Bért döntetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó -hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1858. Szerda, mart. 31. Előfizetési Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 6 frt pp. Félévre............................11 frt pp. Jma . 6hasáb, petit feltételek: , Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . * 5 frt — kr. pp. Félévre . . .• 9 frt 30 kr. pp. A V .Ír M fn C Avrill 1 Előfizetési fölhívás 'A PESTI NAPLÓ 3 és 6 havi folyamára: 'JPr,iMs (hónapokra * fr.\ Janius | 1 (vidékre 6 pírt. Április ( 6 (helyb. 91. 30 kr. September) 1 (vidékre N frt. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, mart. 31. Az uj nyilvános jegyzőség. III. Az igazságszolgáltatás a nemzeti vagyonosodás kifejlődésében, a terményzés s jövedelem előállításában épen oly fontos tényező, mint maguk a közvetlen terményző erők, mint a földmivelés, vagy műipar. Midőn tehát az utóbbiak előmozdítása napi gondjaink legfőbbjei közé tartozik, midőn e részről a tevékenység minden oldalról élénken nyilvánul, szükséges, hogy azon első tényezőre is kellő figyelemmel legyünk. Azért vizsgáljuk most részletesen, mily hasznokat ígér nekünk a jegyzőségi intézmény az igazságszolgáltatás érdekében, mely vagyonosodásunknak lényeges feltételét képezi. A nyilvános jegyzőség e tekintetből már létének legrégibb századaiban is igen nagy jelentőséggel bírt. Lényeges befolyása volt azon törvénykezési rend megszülemlésére, mely még máig is alkalmazásban van. Majdnem egyedüli forrása és szétárasztó csatornája volt a jogismereteknek, szabályok s fogalmaknak, melyek az önkény korlátlan uralgásának mindenütt gátul szolgáltak. Sőt még közvetlenül is vettek részt a bíráskodásban, mi képességük folytán a jogbiztosság emelésére nem lehetett csekély hatású. De nem csekélyek azon hasznok sem, melyeket napjainkban várhatunk e téren a nyilvánjegyzőségtől. A jogbiztosság eszközlésére, mi a törvénykezésnek végcélja, legeldöntőbb hatással van a jogigényeknek kivilágítása, a kétségtelen bizonyítékoknak előállítása. És e tekintetben igen nagy hiányaink voltak. Az életben előforduló s vagyoni életkérdéseinket képező különbféle jogügyletek feletti okmányok kiállítása, jóformán egészen a magánosok erejére volt hagyatva. A sokféle szerződések, adományok, adásverések, szállítmányok, végintézetek, egyrészt ugyan jogvédők segélyével, de legnagyobb részben egészen maguk a felek által létesíttettek s létettek írásba. Ezzel össze volt kötve már azon baj is, mikép a jogügyleti okiratok hibásan, törvényi szabályok mellőzésével, vagy a törvényes jogszabályok ellenére szerkesztettek, mi számtalan peres viszályokra vezetett, számtalan joghátrányt okozott. De ez nem volt elég. Még nagyobb volt azon baj, mikép ily okiratok, habár tanúk aláírásával láttattak is el, nem képeztek teljes hitelú irományt, nem nyújtottak teljes bizonyítékot. Véghetlen sok nehézséggel járt a bizonyíték kiegészítése. Sokszor az idő haladtával lehetetlenné is vált. A nyilván jegyzőség mind a két baj eltávolítására nagy befolyással leend. De különösen ki kell emelni azt, hogy általa a teljes hitelű okmányok kiállítása fog előmozdítatni és elő terjesztetni, mert azon okmányok, melyek a jogügyletek felett a nyilván jegyzők által fognak kiállítatni, teljes erejű bizonyítékot fog- nak nyújtani. Ez által a bizonyítás tetemesen könnyíttetik, a perlekedés nevezetesen meg- rövidül, s a törvénykezés költségei megkeve- sednek. Ennek hasznait könnyen fogjuk felismerni és méltánylani, ha meggondoljuk,mily sok nehézséggel jár törvénykezésünk, hogy mily sok időben költségbe kerül, míg igényeink valósításához juthatunk. A közéletben igen nagy fontossággal bírnak a hitelesítések, láttomásozások, bizonyos tények p. o. fizetés-ajánlás, fizetésrel felszólítás stb. feletti bizonyítások is. Ily tényeket — a váltók kivételével, egyedül csak a hivatalos személyek által lehetett elvégeztetni. És ebben feküdt egy uj bajnak s tetemes hátramaradásoknak forrása. Mert a hatóságok tetemesen elfoglalva lévén hivatali teendőjeik által, és ily ügyek elintézése másodrendűnek tekintetvén, természetes, hogy nem csekély időbe került, míg a kívánt hivatalos bizonyítást, hitelesítést stb. kieszközölhettük. A nyilvános jegyzők különösen ily működésekre is hivatottak lévén, s hivatásukat csak is kizárólag ily okmányok s bizonyítások kiállítása képezvén, természetes, hogy általuk ezekhez lehető leggyorsabban fogunk eljuthatni. És ezzel nem csekély előnyök vannak öszszekötve. A forgalom természete hozza magával, hogy sokszor legnagyobb érdekünk igényli, ily bizonyításokhoz lehető legsebesebben eljuthatni. Az ezekbeni késlelkedés sokszor a kereskedőt, üzletemberét nem csekély hátrányba viszi. És e hátrányok annál gyakoriabbak , annál sujtóbbak, minél nagyobb lendületnek indul valahol a forgalom, mi az oly bizonyítások eseteit szaporítja, s egyszersmind a működés, cselekvés gyorsaságának szükségét is emeli, valamint hasonlóan a jogügyletek számát is nevezetesen sokszorozza. És így vagyunk mi hazánkban, hol a forgalom növekedése kétségbevonhatlan, hol tehát legfontosabb érdekeink igénylik, hogy a késlekedés által hátramaradást ne szenvedjenek azon tényezők, melyek a forgalomnak és vagyonemelkedésnek eszközei. A kereskedés virágzása, az üzlet emelkedése, jelen feladatunknak legfontosb tárgyai közé tartoznak. Nem lehet tehát mi sem kívánatosabb és szükségesebb annál, hogy a kereskedelem s üzlet élet feltételét képező hitel s viszonos bizalom emelésére a jogügyletekbe minél nagyobb jogbiztosságot állítsunk, hogy a bizonyítási eljárás által minél kevesebb tért nyissunk a perek végtelenségének s hosszadalmasságának , és hogy minél gyorsabban eszközöltessük a napi életben folytonosan előforduló hitelesítési stb. bizonyításokat is , mire legkönnyebben csak a nyilván jegyzőség segélyével juthatunk el. SZOKOLAY ISTVÁN. MÁRTHA. Irta VALKÉY. xh. :(Mártha Ievele-Mánushez.) „Mindent tudnak. Nem lehet,többé önnel találkoznom. Hogyan beszéljem el Önnek a történteket ? Nagyon is jól láttam én : a tegnapi vadász Rosbac marquis volt. A marquisné pokoli gonoszsággal feladott minket nénémnek. Gondolni sem merek e rettenetes asszonyra. Fejem kereng, ha rá gondolok; mindjárt oly gyűlöletet, oly boszúvágyat érzek, minőről eddig fogalmam sem volt. Néném szörnyű haragra gerjedt, mint mindig, ha szokott közönyéből kizavarják. Sylvia hallá beszélgetésüket s értesített engem, még mielőtt hívatták. E nélkül nem tudom, mi lett volna; önt vádolták, talán gyalázták volna is miattam. Mánuel, bocsáss meg. Nem mondom, hogy nem szeretlek ; szerelmemet semmi árért sem volnék képes megtagadni;— de azt jelentem nénémnek, hogy két nap múlva utazol. Mit tehettem? Ha tudnád, mily bánásmóddal fenyegetődzött ellened! Néném haragja rögtön lecsillapodott; vén gyermek Ő, nem gondolkodik s mindent, ami zavarhatja, csak felejteni igyekszik. Ismerem őt, ellened való ingerültsége hamar elmúlik ; a marquisné, ki most teljesen uralkodik fölötte, el fog utazni. Néném annyira szeret engem, amenynyire általában képes szeretni, irányomban mindig nagyon gyönge volt , nem fogja akarni, hogy a bú megöljön s utóvégre rá fog állni, hogy feleségeddé legyek. „Mirevaló volna most, itt jelenléted.Itt Te nem jöhetnél többé a kastélyba, én nem mehetnék többé veled találkozni. Jobb is így. Előbb-utóbb tigris megtudták volna.’ „Ugye te mindig úgy fogsz szeretni, mint most ? Néhány hónap múlva visszajösz. Én erők leszek, ígérem. Ma reggel gyöngének láttál, még csak gyermek valók, még nem szenvedtem volt, de midőn megtudtam, hogy téged gyaláztak, jól érzem, hogy hozzád méltó szívem van. „Nem tudom, hogyan küldöm e levelet. Magam nem mertem Katalinhoz menni, mert tartok tőle, hogy utánam lesnek.“ Olyan lelkű embereknél, mint Mártha, az első fölgerjedés mindig csupa bátorság, csupa nemesség. A velük született nagyság legelőször is lemondásra s önmegtagadásra indítja őket. A női gyöngeség csak azután, a másik órában mutatkozik. Mártha nem küldhette el a levelet mindjárt, még ezt írta hozzá : " Nincs többé se erőm se bátorságom. Hazudtam, midőn a fentebbieket iráni Nem akarom, hogy elmenj. Maradj, kérlek, maradj. Lesz módom őket megcsalni Mindent tudok, csak nélküled élni nem. A majoros fiának adom e levelet, te is rá bizhatod válaszodat.“ (Mánuel levele Márthához.) „Helyeslek mindent a mit tettél. Elmegyek, és te velem jösz. Habozás nélkül rendelkezem jövöddel. Tudom, hogy oly nő, mint te, inkább szivét hagyja megszakadni, ha kötelességet kell teljesítnie de tudom azt is, hogy midőn azt mondja : „szeretlek!“ egész életét átadja. Megvetnélek, ha nem igy volna. Ekkor se nénéd iránti vétségeidet, se velem való bánásodat nem lehetne menteni. A világ elfogadott szokásait s törvényeit bűn és gyalázat nélkül csak akkor sérthetjük meg, ha valami felsőbb törvénynek engedelmeskedünk. Az Isten úgy alkotá mi kettőnk lelkét, hogy mindegyikünk csak a másik segélyével lehet boldoggá s közeledhetik ő hozzá ; ezért egyesülésünket az Isten maga szentesíti, s ezerszer nagyobb érvénynyel, mint az emberek teendik. A szerelem a legmegalázóbb bolondság volna, ha nem volna a legtiszteletreméltóbb, legszentebb kötelék. Te az enyém vagy, mikép én a tied vagyok örökre. „Enyémnek lenni. Jól tudod, szegény gyermek, hogy mi az. Én nem kínállak szerencsével. Szerencsétlen vagyok éh, akit vigasztalni kell : lám, ezért jösz velem. Mi volnál te valami szerencsés világfia életében ? Ezer vigaság után az ezeregyedik, egy kis szórakozás, talán még ennél is kevesebb fénylizési czikk, amit az ember csak hiúságból tart. És ez elégítené ki hatalmas sóvárgásaidat ? Teljesíthetnéd-e köztük a nő magasztos rendeltetését a földön ? „Azon életben, melybe én viselik, csak küzdéseket, bizonytalanságot, viharokat remélhetek; de mindennap szükségem lesz reád, és neked mindennap egyegy áldozatot kell lenned, egy-egy könyet letörülnöd. Ha az emberek engem gyűlölnek, üldöznek, gyaláznak, látni fogod, hogy boldog vagyok általad, egyedül te általad, s lábadnál hálát adok Istennek, hogy leküldé nekem az angyalt, ki a kétségbeeséstől megy. „Ki tartóztathatna téged ? Nénéd ? Ennek szukköril s engesztelhetetlen önzését eléggé ismered; ő téged nem ért s hamar el fog felejteni. A világ? Az téged rágalmaz, Júliát pedig tiszteli. Mindent előkészítek elutazásunkra, mert válaszodat bizonyosan tudom. A tiedhez hasonló lélek nem hátrálhat az áldozat előtt.“ Isten! — áldozat! — Miért képezik e szók a szerelmi beszéd alapját ? Mi titkos baj van bennök ? Honnan ered ellenállhatatlan hatalmuk ? Miért lázad túl minden, csak kissé nemes lélek is a gondolat ellen, hogy vonzalmában csak boldogságot keressen ? Oly nagy-e az ember, hogy akkor legboldogabb, ha magát másnak adhatja? Ösztönszerűleg érzi tán, hogy földi szereléseink csak egy tisztább lány viszfényei, csak az egyetemes, határtalan, minden önzést elenyésztő szeretet előleges nyilvánulásai ? — Talán csak magát akarja csalni. Ha is , még e csalódás is sülyedéses nyomora elleni tiltakozást foglalna magában. (Mártha levele Mánuelhez.) „Estve 11 órakor. „Életem a tied, tégy vele, a mit akarsz. A hova te mégy, oda megyek én is.“ „Reggel 5 órakor. „Egész éjjel anyám képe előtt térdeltem, kértem őt, tanácsoljon, vezéreljen, s úgy rémlett, mintha szavát hallanám : emlékeztetett hosszú szenvedéseire, a kötelességnek nyújtotta áldozataira, mondván, hogy ez a lelki nyugalom ára. Itt nem hagyhatom nénémet, mielőtt meg nem kisértem őt megnyerni, — nem tehetem.... Kérlek, Manuel, várj még egy fél évig. Akkor azután történhetik akármi, engem semmi sem fog tartóztatni, mert hiszen, te mondod, én a tied vagyok örökre. „Gondolni sem merek elutazásodra. Mégis haladék nélkül el kell utaznod. Saját magamtól tartok, ha még több napig itt maradnál, oda volna erőm. Segíts bátorodnom. Jerma estve a kastélyba nénémtől búcsúzni. Holnap reggel én megyek hozzád, ezt eddig megtagadtam, de most magam akarom.“ Aznap estve Manuel Cernanban volt s búcsúzott a bárónétól. Mártha énekelt, beszélgetett és nevetett. I Valljon az Isten valami angyalt küld-e ilyenkor a nőknek, aki őket erősíti ? Szinte ezt hinné az ember, sm oly megfoghatlan az önuralkodás hatalma, mit a nők hasonló körülményekben tanúsítanak. Sűrít, köd borult a földre, midőn Mártha másnap reggel hat óra tájban a kastélyt elhagyván Mánuelhez sietett. Semmi sem zordonabb, pusztább, mint borús időben a tenger melléke. A legkeményebb ember is borzongást érezi szivében, ha semmi mást nem lát maga előtt, csak de gránit tömegeket, melyek különetes idomaikkal a szürke égbe merednek, s a fagyos hullámhegyeket, melyek nyögve omlanak egy a másra. Úgy látszik, mintha meleg és világörökre elköltöztek volna a föld színéről. Tán ily érzése lehetett Márthának, midőn a parton haladt; lelkében azonban oly zavar uralkodott, hogy saját érzéseiről is csak igen határozatlan tudomása volt. Midőn látta a gunyhó egyik zugában rakásra tett málhákat, az üres könyvpolczokat, a virágtartókban az elszáradt virágokat, szóval mindazon külső rendetlenséget, minek láttára önkénytelenül minél gyorsabban távozni óhajtunk a lakhatatlanná lett lakból , midőn Mártha mindezt látta, először fogta föl teljesen, hogy Manuel megy. Bátorsága oda lett. Szó nélkül, zokogva, karjába vetette magát. Manuelnek volt ereje a boldog órákban ; a kétségbeesés órájában fogyni érző azt s csókokkal és szenvedélyes enyélgésekkel halmaza Márthát, kit szinte mint élettelent tartott szivéhez szorítva. Mártha egyszerre magához tért, kiragadta magát karjából, s a viskó túlsó oldalára futamodott, hol sápadtan, remegve, két karját mellére kulcsolva, földre szegzett tekintettel a falnak támaszkodik.— Hát igy szeretsz ! kiálta Mánuel s térdre vetette magát előtte. Elválunk, magad akartad — és futsz tőlem! Nincs e mi kettőnk élete örökre összekapcsolva ? nem vagy-e te az enyém ? nem vagy-e feleségem ? Mártha, beszélj, tekints rám! Mártha, szólj, szeretsz-e ? Mártha, mint a szobor, mozdulatlanul s hidegen hallgatta. Csak ajkának gyönge rángatódzása mutatá, hogy él. — Értem, folytatá Mánuel keserűn, és fölkelt: ön meg akarja magának tartani a jogot, hogy elfelejthessen. Egy pár hónap múlva így fog magábanszólam : „Másé is lehetek, neki csak szivemet adtam. Szívét! Ezt sem adta nekem. S kétségbeesetten a pamlagra vert. Majd egy negyedig mély csend uralkodott a viskóban. Csak Mártha egyenetlen libegését s Mánuel fojtott zokogását lehetett volna hallani. Végre Martha hozzá ment s megfogván kezét, melyet az szeme előtt tartott, gyön- Lapszemle. Az „Ostdeutsche Post “-nak írják Stataburból: „Az Angol és Francziaország közti viszályokról az utóbbi napokban itt a legkalandosb nyugtalanító hírek valának elterjesztve. Már a tökélletes szakadásról, a flották kievezéséről, és hadnyilvánításról beszéltek. A legfélelmesb izgatottság, mely ezen híreket a városban előidézte, a külügyminisztert arra indította, miszerint az itteni lapok szerkesztőségeihez oly utasítást bocsásson, melynél fogva előleges hatósági jóváhagyás nélkül Európából semmi távirati tudósítást nyilvánságra hozni nem szabad. A dolog oly fontosnak tekintetett, hogy Fuad pasa maga, midőn a pénzügyi bizottmányt megnyitotta, szerencsésnek tartotta magát, hogy ezen részleíteket egészen alaptalanoknak terjeszthette elő. A pénzügyi bizottmány a függő államadósságok megalapításával foglalkozik. Kamatozó államkötvényeket fognak kibocsátani. Tőke és kamatok aranyban fognak fizettetni. A kötvények, melyekből már mutatványdarabot láttunk, Párisban fognak készíttetni. Az írás a kötvényeken török és franczia nyelven van. Egyúttal a leszámítás franczia és angol pénzérték szerint is rajta van a kötvényeket. Ezen műtét szerencsés eredményét reményük. A nyugati lapokkal, melyek a mi éjszaknyugati tartományainkban történt szlávok felkelését igen veszélyeseknek festik, egészen ellenkezőleg szóknak azon hivatalos tudósítások, melyeket a magas Porta Hercegovina és Bosniából kapott, miután ezek igen megnyugtatók. A parasztok, úgymond eme tudósítás, fegyvereiket leteszik, és visszatérnek munkájukhoz. Montenegro herezege is, mint hallatszik, kiengesztelő lépéseket tett egyenesen a vultánnál. Egyébiránt a kormány ezen hírek által nem hagyja magát a tétlen biztosságba elringattatni. A meghatározott rendszabályok erélyesenognak kivitetni. Kormányunk a szerbiai ügyeket különös figyelemmel tekinti. El vannak határozva, Sándor herczeg ökhatalmúságának örökre véget vetni. Ethem pasa igen terjedelmes meghatalmazásokkal van ellátva, és minthogy Karageorgewic Sándornak, mint itt jól értesülve vannak, saját népe többsége ellene van, minél fogva helyzete rendkívül terhes, ennélfogva, hogy ha hamarjában és elhatározólag a luzerani akaratához nem alkalmazza magát, uralkodásának napjai igen megszámlálvák lehetnek.“ PESTI NAPLÓ. Pest, mart. 31. — Öcs. k. Apostoli Felséges, hó 21-ki legf. határozata által a galicziai vaspályavonalnak Krakótól Dembicáig, a Widlizka és Niepolomicébe vezető szárnyvonalakkal együtt, továbbá a Dembicától Rzezsovyig terjedő, építés alatti vasutszakasznak a keleti galicziai pályák alapítóinak kezére bocsáttatását legkegyelmesebben jóváhagyni s ezeknek a nevezett útszakaszoknak kiépítésére Przemyslig, valamint a nevezett összes vonalak üzletben tartására legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. Egyúttal a przemysl-lembergi vonalra nézve korábban adott engedély föntartatott, ellenben az 1857. mart. 3-ki engedély-okmányban említett többi vonalakra nézve az engedély helyébe az e vonalrai engedély-adásnál a nevezett alapítók más pályázók fölötti elsőbbségének legmagasb ígérete lép. (B. H.) — Angust báró helytartósági alelnök ur a budai tiszthatósági elnökségnek száz pengő forintot adott át a szűkölködő iparosok számára, Főherczeg Főkormányzó Úra cs. Fensége által alapított segélyzési pénzalap javára. B. H. — A magyar önérzete ismét emeltebb lehet, mert a hazafiak sorából ismét kiemelkedett egy tisztelt ro-