Pesti Napló, 1858. április (9. évfolyam, 2442-2466. szám)

1858-04-08 / 2447. szám

t is A Pesti Napló­t, ez­ szerkesztőségének. Megvártam volna a P. Naplótól, mely magát komoly és nagy lapnak vallja, hogy ha tapintattal nem bir is olyan emberek „értelmi“ tehetségének méltatásában, kik számára irányczikkeket írtak; komolyságát legalább megtartja s mint a „jó szellem és valódiság“ képviselője, hasábjain ama kicsinykedéseknek tért nem enged, me­lyeket másokban megró, kárhoztat, elitél, mivel az iro- Tisztelt szerkesztőség! A hozzám másolatban küldött czikkre sietek rögtön válaszolni.'— Székely ur csudálkozik, mint történik, hogy a „P. N.“ egykor czikkeket adott ki tőle, s néha napján még dicsérőleg is emlékezett róla, most pedig érthete­lenséget hány szemére. Részemről azon csodálko­zom, hogy Sz. ur nem veszi észre, hogy nem a „P. N.“­­ban, hanem magában Sz. urban van a következetlenség. Ő tud érthető czikket írni, s gyakran tud érthetlent is Azt hiszem, a „P. N.“ csak az első rendbelieket fo­gadta el tőle, s az utóbbi féleket soha el nem fogadná; sőt, mint Sz. ur láthatja, ez utóbbiakat a nyilvánosság színe előtt meg is meri róni, a nélkül, hogy következet­len volna. Székely József úrnak kedve jött azt hinni, hogy valaki csak félelemből vagy fortélyból vesz föl álne­vet. Geniális kedvtelés ! Megboldogult jeleseink, Vörös­marty, Kölcsey szerinte fortélyos, kaján emberek lehettek, mivel álnév alatt írtak -e bírálatot. Baj­­z a félénkségből rejtőzött álnév alá ! Az egész angol kritika félénk és fortélyos, mivel kivétel nélkül vagy ál-, vagy többnyire semmi név sem áll a czikkek alatt. Nem jön-e kedve Székely úrnak arra is, hogy midőn ő egyet, a tények pedig mást, s történetesen épen ellenkezőt ál­lítnak, a tényeket hagyja hazugságban ? Ám tegye és mutassa ki mély megvetését és szánalmát a tények iránt! Székely úr panaszkodik, hogy nem szóltam böngésze­temben a dolog érdemére! —Néhány mutatványt idéztem czikkéből (az egészet nem idézhetvén), s azt hi­szem minden józan gondolkodású ember belátta, hogy az idézetekben legkisebb értelem sincs. Székely úr czifra szavakkal semmit sem mondott — azt állítottam — s ez úgy hiszem épen czikke érdemére szólt; — az­az tagad­tam, hogy czikkének egyáltalában volna valami é­r­d­e­­m­e. Ellenkezőleg, épen Székely úr az, ki az előttem he­verő levélben nem szól a dolog érdemére. Ha mindjárt a gyengébbek kedvéért is, ki kell vala mutatnia, hogy a czikkéből idéztem helyekben van értelem. — Egyéb semmi sem tartozhatik a dolog érdemére! Székely úr azt mondja, az én czikkem sem elmés, hogy megnevettessen, sem sértő, hogy ingereljen; ezt azonban nem mondja :sem igaz, hogy meggyőzzön! Pe­dig ez a fődolog. Minthogy e tagadás kimaradt, hallgatva ismeri el az általam mondottak igazságát. E sokatmondó hallgatás már a dolog érdemére tartozik. Hogy czikkem nem volt sértő és ingerlő — az már bók, és szemtül szemben mondott, dicséret; — s egyebet nem mondhatok, mint annak örüljön Székely ur, hogy sértő és igerlő nem valék. — Azt pedig kereken taga­dom, hogy czikkemben ne lett volna nevettető. A Székely ur czikkéből felhozott idézetek, Székely ur saját szava­, nem voltak ugyan elmések, hanem annál nevetségesebbek. Azon nem csodálkozom, hogy Székely úr saját, nagy ko­molyan mondott szavaiban nevetségest nem tudott ta­lálni. Székely úr azon vakmerő jóslata ellenében, hogy a „P Napló“ megbukik, ha P. Nagy Sándor folytatni fog­ja böngészőjét, nagy megnyugtatásomra szolgált a t. szer­kesztő úr biztosítása, hogy folytathatom bátran a meg­kezdett vasárnapi czikkeket,­­h­­a „P. N.“ jó hírén ez által legkisebb csorba nem esik. Minthogy maga Székely úr vitte a dolgot az érzelmi térre, — engedjen meg ne­kem a t. szerkesztőség egy megjegyzést. Székely úr utol. A tiszai vaspálya részvényeseinek mult hé 28 dikán­­i dalmat és tudományt eltörpítik. Annyival kellemetleneb­ Bécsben tartott közgyűlésében fölmerült és vitatás alá ke­rült kérdéseknek legnevezetesebb és fontosabb részét ké­pezte a Nyíregyházá, a mármarosi bányavárosok, név­­szerint Sziget, Szlatina és Iugatag irányában tovább épí­tendő vasút kérdése.­­ Ezen pályának megépítése két év előtt, részint seszállitás, részint közlekedés szempont­jából államilag jön meghatározva. Előlegeztetett is e czélra 7 millió pft, mégis mind e mai napig a kimérésnél mi sem történt több e vállalat kivitele körül. Időközben al­kudozási kísérletek létettek a tiszai részvényesekkel az említett pályának átvétele , megépítése és haszonvétele iránt, és reménlem­ lehet, hogy a jelen közgyűlés folytán az ügy véglegesen bevégeztetett.­­ — J­e­n­á­ban, hol magyar protestáns tanulók javára alapítványok vannak, a közelebb megtartandó három­százados évünnepély alkalmára „Jena Hungarica“ czim alatt egy könyv fog kiadatni, melyben életrajza fog kö­­zöltetni azon magyar ifjaknak, a kik Jenában tanultak, s maguknak kijelölt nevet vívtak ki. — A Török János által szerkesztett „Hazánk“ czi­­mű folyóirat első füzetének tartalma : 1. „Magyar kró­nika“ rovat alatt „Árpád és a magyar honszerzés. 2. „A hazai történelem oklevéltára“ rovat alatt „II Sylves­ter“, „Levéltári adat a királyi igriczekről“ (ez utóbbi Paúr Ivántól). 3. „Tanulmányok a nemzeti mivelődés történetéből“ rovat alatt „Adatok Erdély mivelődésének történetéből a mohácsi napig.“ 4. „Magyar régiségek“ rovat alatt „A Nádasdy kehely,“ Paúr Ivántól. 5 „A hazai művészet és ipar kincstára“ rovat alatt „A buda­pesti lánczhid“ (két kőmetszvénynyel) Jánosi Ferencztől. 6. „Magyarország természetrajzi nevezetességei“ rovat alatt „A nemes opál“ Török Jánostól 7. „Magyar Pan­theon“ rovat alatt „Deák Ferencz“ (emlékirat) Török Jánostól (egy arczképpel). 8. „Nemzeti és népköltészet rovat alatt „Il­ik Balassa Bálint legújabban fölfedezett egy költeménye“ (Szerelmi dal czim alatt). 9. „Mivelő­­dési s jótékonysági országos intézet“ rovat alatt „A ma­gyar gazdasági egyesület.“ — A füzet 80 lap azaz 5 iv (8­ rét.). Ennyi rovat lévén ennyi ivén, s nem kevesebb, mint 10 czikk, természetes, hogy e czikkek nem lehetnek mind kimerítők. Reméljük, hogy „Hazánk“ szerkesztője e minden igény nélkül mondott észrevételünket nem ve­szi rész néven. — A bécs-újszőnyi vasútvonalon a grametz-neusiedli állomástól mintegy 200 lépésnyire f. hó 1 -jén a Bécsből Győrbe jövő személyszállító esti vonat mozdonya egy fel­görbült sínen felakadván, azt helyéből kiütötte. A kocsik közöl szerencsére egy sem fordult föl s az utasokon sem történt semmi sérülés. A vizsgáló­­bizottmány Bécsből 1/2 órára ez eset után már a hely­színére érkezett. Az uta­sokat egy rögtön táviratozott másik mozdony szállította Győrbe. — „Marosvásárhelyi Füzetek“ czim alatt derék tanár Mentovics Ferencz ur, egy tudományos s szépirodalmi folyóiratot szándékszik kiadni. (K. K.) — Több próba szükségeltetvén, dr. Liszt Ferencz úr miséje nem fog pénteken, hanem jövő vasárnap f. hó 11-én délutáni 4 órakor a múzeum díszteremében elő­adatni. — Nemzeti színház. Április 5. „Dalos Pista“, népszínmű. Irta Szigligeti. A zártszékek és páholyok nagyobb része üres; a földszinen kevesen Szerdahelyi az első felvonásban bajazzó öltözékben jelent meg. Az előadás elég élénk. Április 6. rendkívüli előadásul, általános bérletszü­nettel s felemelt árakkal „A P r­ó f é t a“. A czímszerep­­ben Bog­er ur, a párisi császári operaszínház első teno­ristája lépett fel. Boger ur hangjáról, énekéről ez első fellépte után nem merünk ítéletet mondani, mert a vendégművész rekedt volt s igen kimerültnek lát­szott, mi főleg a bordal éneklésekor tűnt fel, me­lyet igen lassú tempóban énekelt. Közelebbi fellépte után megmondjuk véleményünket a hires művész felett. Ellin­­gerné a­­mint Fides jelesül énekelt. A színház egészen megtelt, bál hathatott volna pedig ez én rám, minthogy a Pesti Napló, e szerepéből való kiesését, egy még gyanúsabb mozdulattal kiséri : kedve jön ugyanis az embernek azt hinni hogy egyik munkatársa vidéki mázt fen czikkére, nem tudni mi okból; az ember nem képes elképzelni: fortély ez, vagy félelem ? Részemről én rajta még nem ütközöm, hanem azt joggal és méltán kívánhattam,­hogy egy lap, mely pár évvel ezelőtt más lapban írt bírálata­imból hosszabb idézeteket vett által, valamely aestheti­­cai dolgozatomról szólván, annak érdemébe ereszkedjék ; s ha ekkor találja előadásomat homályosnak , én a gyen­gébbek kedvéért, felvilágosítással szívesen szolgáltam­­ volna. Így azonban a Pesti Naplót ama meddő és kicsi­nyes térre nem követhetem, melyen szőrszálhasogatása sem elmés, hogy megnevettessen, sem sértő, hogy inge­reljen ; legfelebb csak szánalmamat kelti fel, melyet velem - ha a Pesti Napló sokáig igy viszi a maga dolgát — minden nemes gondolkozású ember osztani fog­, mert méltatlan bánásmód, idő és tapasztalás, „bizonyos dolgok és emberek­­ igazságosabb megitélésére fogja szoktatni az értelmiség jobb részét. Pest, apr. , 1858. Székely József: szembeszállani azon százados előítélettel, mely kizárta a nőt a férfin pályáiról; üdvözlik az írónőt, mint ne­mének díszét, mint a többi nőnél fensőbb lényt, ki felülemelkedett körén s elég nagy szellemű. Itt helyett irótollat forgatni, többé nem a cselédekre zsembelni, ha­nem az államférfiakra, tudósokra és kritikusokra; gyö­nyörködnek a szellem ez uj fuvallatán, mely a lélek és szív eddig ismeretlen s a férfiak elől elzárt kincseit fogja föllebbenteni; kíváncsian várják, hogy a női kedély, melynek csak a családi kör számára kel­lene megnyitni, hogyan profanája érzéseit az egész világ előtt, minő vallomásokat tesz, minő élmé­nyekről tanúskodik s fejti meg aj oldalról a szere­lem és házas élet nagy kérdéseit, el vannak telve hazafias büszkeséggel, hogy mi­ sem maradunk el a többi nemzetektől s nemzeti dicsőségünk fényébe egy új sugár olvad. E hangulat általános, ha nincs is épen igy rendszerbe szedve, oly általános, hogy nem lenne csoda, ha sok, igen sok nőnél divattá kezdene válni nem a zajtalan, de nyugtató, ügyes-bajos, de boldo­gító házi körben keresni a dicsőséget, hanem az iro­dalom zajos, nehéz és sivár pályáján. Mi, megvalljuk, nem osztjuk e nézeteket a nélkül, hogy az i­­­nőség jogosultságát, melyet elvben tagadni akarunk, kivételkép bizonyos körre szorítva, s némi igazoló körülmények közt, meg ne engedjék. Nem durva férfihölyf és előítélet mondatja ezt velünk, ha­nem épen mély nőtisztelet s az előítéleteknél is ve­­szélyes a társadalmi sophismák gyűlölete; mert mi egyéb az irónőség, mint be nem vallott, eltakart, félbe szerbe alkalmazott nőemancipatio, e bohó és bűnös tan, mely senkit sem tenne oly szerencsétlenné, mint épen a nőt, kinek sorsán javítani akar. A nő kőrét és pályáját nem férfi önkény vagy pusz­ta conventio szabta meg, hanem a természet rendje és a társadalom szüksége. A nő physikai és szellemi al­katánál fogva épen oly képtelen a férfiú pályájára, mint a nő a férfiúéra s Kisfaludy Sándor, nem életet,­ hanem igazságot mond, midőn igy szól: Van határa a két nemnek , S nem toldása az érdemnek, Hanem hiba, csorbaság, A ki ezen általhág. Nem kisebbíteni akarjuk a nő szellemi tulajdo­nait , azok viszonylag bizonyosan egyrangúak a fér­fiúéval, csak hogy egészen más neműek, más kör­ben kifejthetők s egyedül ott jótékonyak. Azt sem tagadjuk, hogy mindig voltak és lesznek egyes ritka és nagy tehetségű nők, kik némely férfi­pályán is felülmúlják a legtöbb férfiút. A­mit állítani merünk, sem több, sem kevesebb, mint az, hogy bár­mily nagy tehetséggel bírjon valamely nő, sem az ál­­lamügyekben, sem a költészetben, sem a tudomány­ban nem emelkedhetik egy rangra a hasonló tehet­ségű férfiúval. A nőnemen egy Napóleon, egy Was­hington, egy Homer, egy Shakespeare, egy Bacon, egy Kant, egy Phidiasz, egy Michel Angelo, teljes le­­hetlenség, mert mind­az, mi a férfiút valóban nagg­­gyá teszi, vagy egészen hiányzik a nőben, vagy soha sem fejlődhetik ki benne, teljesen. Ez annyira termé­szetes jelenség fejtegetése a legtermészetesben fejti meg az egész kérdést. A női lélekben uralkodóbb az ösztön, az érzés, az értelem, szóval: a fogékonyság, mint az akarat, az ész, a phantasia, szóval: az alkotó erő; szenvedélyei talán hevesebbek, föláldozóbbak, de nem oly mélyek, kitartók, vagy jobban mondva sivárak, hogy képesek legyenek erős becsszomjat táplálni és nagy czélt vin­ni ki. A mit megérthetnek könnyebben megértik, mint a férfiak, hamar elsajátítják s ezer változatban, szellemdúsan dolgozzák föl, de valami újat és mélyet találni teljesen képtelenek s legfeljebb csak geniális paradoxonokig vagy csillogó capriceokra tudnak föl­emelkedni. Nők még sohasem törtek uj pályát sem irodalomban, sem művészetben, egyetlen nagy eszmé­vel sem vitték előbb a tudományt s nem is fogják soha. E gyöngeség és tehetlenség, melyet annál in­kább éreznek, mennél nagyobb tehetségüek, elfojtott dühvel tölti el őket s önkénytelenül ragadja bizarr eszmékre, tulságokra, hamis genialitásra. S ekkor is, bár akaratlanul, a férfiak befolyása alatt állanak, pél­dául,. Sand­e századnak bizonyosan leggeniálisabb asszonya, mégis művein ujjal kimutatható, hogy phi­­losophiáját, társadalmi irányát, mely mű­veinek leg­ gyöngébb oldalát képezi, ez s amaz barátjától kölcsö­nözte, kiket kedveseinek tartott a világ, alkalmasint hibásan, mert Sand aligha képes volt igazán szeretni s a férfiakat legfeljebb csak költői izgalmakra vagy irodalmi czélokra használta föl. Ez alkotási tehetlen­ség kevésbbé észrevehető oly művészetekben, melyek nem annyira teremtők, mint visszateremtők lévén, leg­inkább fogékonyságra vannak alapítva, sőt épen csak női sajátságok által kivihetők, milyenek a színészet, az előadó zene és ének. Ezért lehetségesek a nagy énekesnők és színész­nők. Azonban itt is, mihelyt szo­­ros­ értelemben vett alkotásról van szó, a nők messze maradnak a férfiaktól. Egy Beethoven a nőnemen épen oly lehetlenség, mint Shakespeare. A nők képtelenek a fáradságos és szigorú abstractióra, a mélyen ható analysisre, s helyzetükből folyó korlátolt látkörök mi­att és heves szenvedélyeiknél fogva mindig egyoldalú­ságra ragadtatnak, mi lehetlenné teszi nekik, hogy urai lehessenek a művészet és tudomány anyagának. Ezért alkotásaikban inkább egyes részletek sikerül­nek , mint az egész ; bizonyos körben bámulatos nagyságra emelkedhetnek , de körök mindig kor látott marad, finomságuk, ragyogásuk, érzéseik heve elragadtatja a műértőt, de az erőteljességet, mélysé­güket, szabatosságukat senki sem bámultatja bennük jogosan. Nem bírnak elég nyugodtsággal a mély és közvetlen intuitióra, nincs elég erejük az akarat és lelki tehetségek öszpontosítására, pedig e nélkül sem­mi nagy nem születik. Innen legsikerültebb műveikben is mindig észrevehető bizonyos habozás, lágyság, egy­formaság, töröttség,meghasonlás. — Se meghasonlás követni fogja őket az életben is. Szegények kétszere­sen ki vannak téve azon számtalan veszélynek, me­lyek a tudós, írói és művészi pályát körülörvénylik. A hiúság talán sehol sem fejlődik ki oly nagy mérték­ben, mint'a pályákon, mi leginkább a helyzet termé­szetéből foly. Az úgy szólva elkerülhetlen hiúságból kevésnek van ereje fölemelkedni ama büszke önérze­tig, mely beelégszik önmagával,ama fönséges türele­mig, melyet semmi sem tud kifárasztani, ama erényes becsszomjig, mely összetörvén az önszeretet bálványát, az eszmét, az eredményt emelte kultussá, dicsőségévé. Csaknem kétségtelen­ igazság, hogy az írók, tudósok és művészek közt aránylag legtöbb hiú embert talál­hatni. E tekintetben a nagy szellemek közöl is csak kevesen mentiek sok szánandó és nevetséges gyönge­­ségtől. S a nő, ki már természeténél, neveltetésénél fogva sokkal hiúbb, mint a férfiú, mily könnyen válik hiúsága bábjává. Hányan nem lesznek csak azért írónők, hogy hiúságuknak, melyet más téren nem elé­gíthetnek ki, tápot nyújtsanak ? Hány előtt nem válik az irodalom önkénytelen, észrevétlenül salonná­, bál­teremmé, a kaczérság színpadává, hol untalan a kaczérság egy-egy nevetséges vagy szomorú jelene­tét kell eljátszniok. S ez még csekélység. Vannak nagyobb veszélyek is ,­­ a legtehetségesebb nőket épen ezek fenyegetik. Az abstractio számokra majd mindig csak tévtanokat szül, az analysis szívek ellen fordul, s a küzdés és dicsőségszótás képte­lenekké teszi őket boldogságra és boldogításra egy­­kép. Hiába­ csalják meg magukat, ők szerelemre, szeretetre, ragaszkodásra vannak teremtve; hiában ölték ki magukból akarva nem akarva a nőiséget, az összezúzott érzelmek visszakérik jogaikat : egész a sírig betölthetlen űrt éreznek sziveikben, az eljátszott boldogság képe szüntelen kisérni,■ üldözni fogja őket, a családélet boldogságáé, melyet megvetnek és visz- só sorai nyilván elárulják, hogy ő azért, mivel a „Pesti Naplódban valaki egy rész czikkének­­ nem is minden, csak egykét gyengéjét kimutatta, az egész lapnak mennyi s minden jót kíván. Nem emleget elveket, melyeknél fogva­­ e laptól a jó gondolkozásuaknak idegenkedniük kellene, s­­­­gy csupán egyéni érzéseit fejezi ki. JEz egyéni érzel- l meket az ő érdekében jobb lesz vala elrejtenie. Azt hisz­ Szitkomidőn czikket adott a „Pesti Napló “-ba, nem ily érzelmekkel volt eltelve, s most is csak a pillanati szen­vedély ragadta el. A „Pesti Naplók­ semmivel nem mutat­ható ki jobban, mily keveset ad Székely urnak e lap fe­lől táplált érzelmeire, mint azzal, hogy sorainak saját hasábjain helyet enged. Kevés ember van, ki hasonló czikk kiadására kérné egy lap szerkesztőjét. — Eredeti­­ gondolat az is, hogy valaki akkor hivatkozzék az „értel­miség jobb részére,“ midőn értetlenséget bizonyítottak be rá, s maga egy árvaszóval sem tudja magát menteni. P. Nagy Sándor: Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, ápr. 7. A legszebb tiszta napunk van a teg­napi csendes eső után, mely azonban kevéssé, meghű­­vösítette a levegőt. Dunánk is csekély apadásából előbbi állására emelkedik vissza. 9/ 1" lévén Pesten 0 felett. A Tisza Tokajnál sebesen növekszik, mart. 22. óta apr.­l ig 4' 10"-ről 18' 5­"-re emelkedvén. A Bega csatorna Temesvárnál mart 30-án 2' 8"-on állott 0 felett ápril 3-ára 3' 7" re emelkedett. A Ferencz­­csatorna kiengedése óta jóformán egy állapotban van 4' 9"-n, ugyanezt mondhatjuk a Kulpáról Szi­szeknél , egyébiránt növekedésre hajlólag 8' 6"-on állván. A vizek ily nem a legkedvezőbb,­­ de mégis tűr­hető állása, a hajók megindult járásának elegendő élénkséget ad. Ápril 3-ka óta különösen jelentékeny számú gabonahajó érkezett be Pestre, ma nevezete­sen egyszerre 17 hajó rakoszik kifelé, melyek legin­kább Adonyból, Bajáról és Kalocsáról érkeztek s búza tartalmok mintegy 47000 m. foglal. Állomásban van ezeken kívül még 7 hajó. A berakodás ma nagyon csen­des s csupán 4 hajóra terjed, a­melyen kivü­l a dunai molnárok szállítottak még be mintegy 500 mérőt. A pesti árakról keveset mondhatunk,mert vétel csak­ házi szükségre megy kicsiben, annálfogva az árakat úgy­szólván csak névszerintieknek kell tekintenünk. Aradon lassan lassan folynak a bevásárlások 87— 88 fontos búzának mérete’ 2 ft — 2 ft 6 kr,‘ 88-789 fontos bánátinak 2 ft 6 — 12 pkron helvén, kétszeres 1 ft 38 kr, rozs 1 ft 30 kr, árpa 1 ft 12 pkr. Debreczenben ,mostanában egy pesti kereskedő je­lentékeny mennyiségű szalonnát vásár­lott össze. Béc­sben az olaj és repezeü­zlét mutat legtöbb­ élénk­séget. Káposzta levelű repezének méretét már 6 pftón sem akarják adni, sőt már Győrben is 6 pftot kérnek. Különben a repeze vetések állásáról Oláhországból és a dunai tartományokból is roszak a hírek, csak a cse­hek beszélik, hogy náluk nem rontotta meg nagyon a tél a vetéseket. Az olaj ára pár nap alatt 24 frtról 25-re hágott, őszi szállításra pedig 26 frtot is ígérnek, de a gyárosok így sem adják, hanem 21­­­/2—27 frtot kezdenek követelni. Triestben még a legközelebbi napokban igen élénk volt a gabonaüzlet, de a belső piaczokról érkezett nyomott hírek némileg meglankasztották azt. A gu­­bacsnak emelkedik itt nagyon az ára. KÜLFÖLD. Fi­nn­cziaor­szág. A „Presse“,melyet általában Na-­­­poleon herczeg orgánumának tartanak, apr. 2-káról , egy konstantinápolyi levelezésben felette érdekes és fontos felfedezésekkel áll elő az oroszoknak Anató­­liában, s általában ázsiai Törökországban elkövetett­­ cselszövényei felől. Írig Oroszország a török földön­­ lakó minden görög keresztény feletti protectorságot­­ magának igényelte, keveset törődött azzal, hogy Tör­­ö­rökországban saját alattvalókkal bírjon, kik tudomás­a szerint, az ő pártfogása alatt állanak. A párisi szer­­r­ződés­ óta azonban a dolgok helyzete megváltozott, s­­ most már Oroszország azon iparkodik, hogy Török-­­ ország keresztény­ alattvalóit a maga államszerkeze­,­­­tébe bevonja. E pillanatban az oroszok cselszövényei i­s főleg Anatóliára vannak irányozva. A háború előtt­­ alig volt ott harmin­cz orosz alattvaló; míg­ ma a bé-­­­kekötés után alig két,évvel azok száma 10—12,000re megy. A békekötés előtt igen nehéz volt orosz­ alatt-­­ valóvá lenni. Az illető személyeknek három évet kel­- 1 lett Oroszországban tölteniük, mielőtt ezen minőséget megnyerhették. Ma azonban elég, csupán egy utat tenni Oroszországba, ott bizonyos nyilatkozatot meg­tenni, s az illető úgy tér vissza mint orosz. Az oro­szok ezen műtét megkönnyítése végett K­u­t­a­­­s­ban (Imeretia) saját hivatalt állítottak, a­hol az orosz nemzetiséget egy egyszerű nyilatkozattal bárki meg­nyerheti. Orosz ügynökök járnak kelnek az egész országban Samsun , Sinope , , Antana Tokat-ig s egyébü­vé, rábirandók a­ görög keresztényeket, hogy az oroszszá­létel által magukat a török uralom alól vonják ki. Konstantinápolyban e helyzet annyival inkább nyugtalanít, mivel az uj orosz alattvalók, kik az orosz consulok uralmába biznak, a török hatóságo­kat kinevezik, s minden módon boszantják. Trape­­z­u­n­t­ban az új kitérítettek közt, kiknek száma másfél év óta 900 ra megy, van egy, a ki közhivatali állomást foglal el. Egy másik trapezunti lakos, ki bizonyos mezei jószágokra igényt vélt formálhatni, nem saját hatóságához a törökhöz, hanem az orosz-- consulhoz fordult segélyért. Kérését azzal­ támogatá, hogy neki szándéka­ orosz alattvalóvá lenni, s a consul azonnal felfogta ügyét. A kérelmező folyamodásában,a többi közt igy szólt„Consul ur síthajtván mielőbb. Orosz­országba menni, hogy a párisi szerződés erejénél fogva (?)­orosz alattvalóvá legyek, kérem önt, nyújtsa védelmét ,számomra az . . . . ügyben,­ hogy mielőbb elutazhassak.“ Jellemző még, miszerint az­ orosz ügynökök mindenfelé azt terjesztik, hogy a czár az utóbbi bábomban győztes volt­. Mindennap inkább in­kább napfényre jönek az oly könnyelműen megkö­tött párisi szerződés szerencsétlen következményei.­­ A független lapok közül a­ „Journal des Débats“ a török-montenegrói Ügygyel foglalkozik, még­pedig mint mondja „a helyszínen merí­tett­ adatok nyomán,“ melyekből a német lapok tudósításaiból ellenkezőleg az tűnnék ki, hogy a jog és igazság a montenegróiak részén volnának, az erőszakoskodás és megtámadás pedig a törökök részéről eredt, hogy a múlt január 29-kén a podgoritezai kerület parancsnoka Al­­­basa támadta meg a montenegrói határt, hogy a montene­gróiak csupán­­visszaverték a támadást, különben pe­dig védelmi állapotban maradtak; s hogy különösen Danilo h­erczeg ezen zűrzavarban igen nagy böl­­cseséget s mérsékletet mutatott! A tudósítás azt kérdi, valljon a Porta 1858-ban újra akarja-e kezdeni Omer basa 18.52-diki Szerencs,ellen kísérletét ? Gondolja meg, hogy Európa szemei most inkább függnek e tá­jakon mint hat évvel­ ezelőtt,­ s hogy az azóta jól igaz­gatott Montenegró­tól is nagyobb ellentállást várhat.­­ Úgy látszik, hogy a helyszínen merített tudó­sítás kiterjeszk­edik az, albániai s­zerezogovinai keresztények jogállapotára, iss a­zultánhoz in­tézett , petitikjukból­ azt ’mutogatja , hogy a ke­resztények nem akarták magukat kihúzni a kato­náskodás alól, hanem a török kormány ezen kötele­zettséget adóvá változtatta; —, most pedig midőn az adót lefizették, s fegyvereiket beadták, a tartomány kormányzója konszerí­i filmet, hogy hitsorsosaik a mon­tenegróiak ellen menjenek.­­ A „Journa des Débats“ nem mondja meg, kitől jön a „hely­színén merített“ ezen tudósítás , hanem úgy látszik előtte, hogy a ke­resztény alattvalóknak joguk van kérdeni, valljon a Porta ekként érzi-e a hatti-humajum végrehajtását. — Orsini Napoleon császárhoz intézett második le­velének, s végrendeletének a „Gazzetta piemontese“ által­ tett közzétételéről Parisban április 2-dikán so­kat beszéltek. Azt mondák nevezetesen, hogy a szar­­diniai kormány­zárásból lett volna ezen­ közlés végett megkeresve, sőt hogy a „Constitutionnel“m­ek is meg­­engedtetnék ezen okiratok közzététele. , -7- Érdekes 1-5-mond a „Neu,e Pr. Ztg“,, hogy egy­idejűleg L Napoléott levelezései k­ivonatával,‘melyek­kel’ a „Moniteur“ az­­olaszoknak hivatalosan hizeleg, a kormány költségén egy, könyv jelen meg,, melyben az olaszoknak a leggorombább bántalmak mondat­nak ugyanazon I. Napoleon, által., A porosz lap Duciié s e ur. ily­ezimti iumn,kaját érti !‘‘ Eugén herczeg emléke, s politikai és ka­tonai levelezései" Ha ‘úgymond M­ugu ‘Olaszok, minden moni­­touri czikk után mindig ...e könyvből olvasnak el egy szakaszt , akkor történeti ismeretekben minden esetre gyarapodni fognak,, ha szinte napóleoni rokon­­szenveik azáltal valamit szenvednének is.' ‘ — A „Siecle“' április 1-sején egy kopenhágai levelet­­ tesz közzé, mely Európa­­ tengeri, erővel biró államait a csirájában levő német hajóhadra

Next