Pesti Napló, 1858. április (9. évfolyam, 2442-2466. szám)
1858-04-08 / 2447. szám
t is A Pesti Naplót, ez szerkesztőségének. Megvártam volna a P. Naplótól, mely magát komoly és nagy lapnak vallja, hogy ha tapintattal nem bir is olyan emberek „értelmi“ tehetségének méltatásában, kik számára irányczikkeket írtak; komolyságát legalább megtartja s mint a „jó szellem és valódiság“ képviselője, hasábjain ama kicsinykedéseknek tért nem enged, melyeket másokban megró, kárhoztat, elitél, mivel az iro- Tisztelt szerkesztőség! A hozzám másolatban küldött czikkre sietek rögtön válaszolni.'— Székely ur csudálkozik, mint történik, hogy a „P. N.“ egykor czikkeket adott ki tőle, s néha napján még dicsérőleg is emlékezett róla, most pedig érthetelenséget hány szemére. Részemről azon csodálkozom, hogy Sz. ur nem veszi észre, hogy nem a „P. N.“ban, hanem magában Sz. urban van a következetlenség. Ő tud érthető czikket írni, s gyakran tud érthetlent is Azt hiszem, a „P. N.“ csak az első rendbelieket fogadta el tőle, s az utóbbi féleket soha el nem fogadná; sőt, mint Sz. ur láthatja, ez utóbbiakat a nyilvánosság színe előtt meg is meri róni, a nélkül, hogy következetlen volna. Székely József úrnak kedve jött azt hinni, hogy valaki csak félelemből vagy fortélyból vesz föl álnevet. Geniális kedvtelés ! Megboldogult jeleseink, Vörösmarty, Kölcsey szerinte fortélyos, kaján emberek lehettek, mivel álnév alatt írtak -e bírálatot. Bajz a félénkségből rejtőzött álnév alá ! Az egész angol kritika félénk és fortélyos, mivel kivétel nélkül vagy ál-, vagy többnyire semmi név sem áll a czikkek alatt. Nem jön-e kedve Székely úrnak arra is, hogy midőn ő egyet, a tények pedig mást, s történetesen épen ellenkezőt állítnak, a tényeket hagyja hazugságban ? Ám tegye és mutassa ki mély megvetését és szánalmát a tények iránt! Székely úr panaszkodik, hogy nem szóltam böngészetemben a dolog érdemére! —Néhány mutatványt idéztem czikkéből (az egészet nem idézhetvén), s azt hiszem minden józan gondolkodású ember belátta, hogy az idézetekben legkisebb értelem sincs. Székely úr czifra szavakkal semmit sem mondott — azt állítottam — s ez úgy hiszem épen czikke érdemére szólt; — azaz tagadtam, hogy czikkének egyáltalában volna valami érdeme. Ellenkezőleg, épen Székely úr az, ki az előttem heverő levélben nem szól a dolog érdemére. Ha mindjárt a gyengébbek kedvéért is, ki kell vala mutatnia, hogy a czikkéből idéztem helyekben van értelem. — Egyéb semmi sem tartozhatik a dolog érdemére! Székely úr azt mondja, az én czikkem sem elmés, hogy megnevettessen, sem sértő, hogy ingereljen; ezt azonban nem mondja :sem igaz, hogy meggyőzzön! Pedig ez a fődolog. Minthogy e tagadás kimaradt, hallgatva ismeri el az általam mondottak igazságát. E sokatmondó hallgatás már a dolog érdemére tartozik. Hogy czikkem nem volt sértő és ingerlő — az már bók, és szemtül szemben mondott, dicséret; — s egyebet nem mondhatok, mint annak örüljön Székely ur, hogy sértő és igerlő nem valék. — Azt pedig kereken tagadom, hogy czikkemben ne lett volna nevettető. A Székely ur czikkéből felhozott idézetek, Székely ur saját szava, nem voltak ugyan elmések, hanem annál nevetségesebbek. Azon nem csodálkozom, hogy Székely úr saját, nagy komolyan mondott szavaiban nevetségest nem tudott találni. Székely úr azon vakmerő jóslata ellenében, hogy a „P Napló“ megbukik, ha P. Nagy Sándor folytatni fogja böngészőjét, nagy megnyugtatásomra szolgált a t. szerkesztő úr biztosítása, hogy folytathatom bátran a megkezdett vasárnapi czikkeket,ha „P. N.“ jó hírén ez által legkisebb csorba nem esik. Minthogy maga Székely úr vitte a dolgot az érzelmi térre, — engedjen meg nekem a t. szerkesztőség egy megjegyzést. Székely úr utol. A tiszai vaspálya részvényeseinek mult hé 28 dikáni dalmat és tudományt eltörpítik. Annyival kellemetleneb Bécsben tartott közgyűlésében fölmerült és vitatás alá került kérdéseknek legnevezetesebb és fontosabb részét képezte a Nyíregyházá, a mármarosi bányavárosok, névszerint Sziget, Szlatina és Iugatag irányában tovább építendő vasút kérdése. Ezen pályának megépítése két év előtt, részint seszállitás, részint közlekedés szempontjából államilag jön meghatározva. Előlegeztetett is e czélra 7 millió pft, mégis mind e mai napig a kimérésnél mi sem történt több e vállalat kivitele körül. Időközben alkudozási kísérletek létettek a tiszai részvényesekkel az említett pályának átvétele , megépítése és haszonvétele iránt, és reménlem lehet, hogy a jelen közgyűlés folytán az ügy véglegesen bevégeztetett. — Jenában, hol magyar protestáns tanulók javára alapítványok vannak, a közelebb megtartandó háromszázados évünnepély alkalmára „Jena Hungarica“ czim alatt egy könyv fog kiadatni, melyben életrajza fog közöltetni azon magyar ifjaknak, a kik Jenában tanultak, s maguknak kijelölt nevet vívtak ki. — A Török János által szerkesztett „Hazánk“ czimű folyóirat első füzetének tartalma : 1. „Magyar krónika“ rovat alatt „Árpád és a magyar honszerzés. 2. „A hazai történelem oklevéltára“ rovat alatt „II Sylvester“, „Levéltári adat a királyi igriczekről“ (ez utóbbi Paúr Ivántól). 3. „Tanulmányok a nemzeti mivelődés történetéből“ rovat alatt „Adatok Erdély mivelődésének történetéből a mohácsi napig.“ 4. „Magyar régiségek“ rovat alatt „A Nádasdy kehely,“ Paúr Ivántól. 5 „A hazai művészet és ipar kincstára“ rovat alatt „A budapesti lánczhid“ (két kőmetszvénynyel) Jánosi Ferencztől. 6. „Magyarország természetrajzi nevezetességei“ rovat alatt „A nemes opál“ Török Jánostól 7. „Magyar Pantheon“ rovat alatt „Deák Ferencz“ (emlékirat) Török Jánostól (egy arczképpel). 8. „Nemzeti és népköltészet rovat alatt „Ilik Balassa Bálint legújabban fölfedezett egy költeménye“ (Szerelmi dal czim alatt). 9. „Mivelődési s jótékonysági országos intézet“ rovat alatt „A magyar gazdasági egyesület.“ — A füzet 80 lap azaz 5 iv (8 rét.). Ennyi rovat lévén ennyi ivén, s nem kevesebb, mint 10 czikk, természetes, hogy e czikkek nem lehetnek mind kimerítők. Reméljük, hogy „Hazánk“ szerkesztője e minden igény nélkül mondott észrevételünket nem veszi rész néven. — A bécs-újszőnyi vasútvonalon a grametz-neusiedli állomástól mintegy 200 lépésnyire f. hó 1 -jén a Bécsből Győrbe jövő személyszállító esti vonat mozdonya egy felgörbült sínen felakadván, azt helyéből kiütötte. A kocsik közöl szerencsére egy sem fordult föl s az utasokon sem történt semmi sérülés. A vizsgálóbizottmány Bécsből 1/2 órára ez eset után már a helyszínére érkezett. Az utasokat egy rögtön táviratozott másik mozdony szállította Győrbe. — „Marosvásárhelyi Füzetek“ czim alatt derék tanár Mentovics Ferencz ur, egy tudományos s szépirodalmi folyóiratot szándékszik kiadni. (K. K.) — Több próba szükségeltetvén, dr. Liszt Ferencz úr miséje nem fog pénteken, hanem jövő vasárnap f. hó 11-én délutáni 4 órakor a múzeum díszteremében előadatni. — Nemzeti színház. Április 5. „Dalos Pista“, népszínmű. Irta Szigligeti. A zártszékek és páholyok nagyobb része üres; a földszinen kevesen Szerdahelyi az első felvonásban bajazzó öltözékben jelent meg. Az előadás elég élénk. Április 6. rendkívüli előadásul, általános bérletszünettel s felemelt árakkal „A P ró f é t a“. A czímszerepben Boger ur, a párisi császári operaszínház első tenoristája lépett fel. Boger ur hangjáról, énekéről ez első fellépte után nem merünk ítéletet mondani, mert a vendégművész rekedt volt s igen kimerültnek látszott, mi főleg a bordal éneklésekor tűnt fel, melyet igen lassú tempóban énekelt. Közelebbi fellépte után megmondjuk véleményünket a hires művész felett. Ellingerné amint Fides jelesül énekelt. A színház egészen megtelt, bál hathatott volna pedig ez én rám, minthogy a Pesti Napló, e szerepéből való kiesését, egy még gyanúsabb mozdulattal kiséri : kedve jön ugyanis az embernek azt hinni hogy egyik munkatársa vidéki mázt fen czikkére, nem tudni mi okból; az ember nem képes elképzelni: fortély ez, vagy félelem ? Részemről én rajta még nem ütközöm, hanem azt joggal és méltán kívánhattam,hogy egy lap, mely pár évvel ezelőtt más lapban írt bírálataimból hosszabb idézeteket vett által, valamely aestheticai dolgozatomról szólván, annak érdemébe ereszkedjék ; s ha ekkor találja előadásomat homályosnak , én a gyengébbek kedvéért, felvilágosítással szívesen szolgáltam volna. Így azonban a Pesti Naplót ama meddő és kicsinyes térre nem követhetem, melyen szőrszálhasogatása sem elmés, hogy megnevettessen, sem sértő, hogy ingereljen ; legfelebb csak szánalmamat kelti fel, melyet velem - ha a Pesti Napló sokáig igy viszi a maga dolgát — minden nemes gondolkozású ember osztani fog, mert méltatlan bánásmód, idő és tapasztalás, „bizonyos dolgok és emberek igazságosabb megitélésére fogja szoktatni az értelmiség jobb részét. Pest, apr. , 1858. Székely József: szembeszállani azon százados előítélettel, mely kizárta a nőt a férfin pályáiról; üdvözlik az írónőt, mint nemének díszét, mint a többi nőnél fensőbb lényt, ki felülemelkedett körén s elég nagy szellemű. Itt helyett irótollat forgatni, többé nem a cselédekre zsembelni, hanem az államférfiakra, tudósokra és kritikusokra; gyönyörködnek a szellem ez uj fuvallatán, mely a lélek és szív eddig ismeretlen s a férfiak elől elzárt kincseit fogja föllebbenteni; kíváncsian várják, hogy a női kedély, melynek csak a családi kör számára kellene megnyitni, hogyan profanája érzéseit az egész világ előtt, minő vallomásokat tesz, minő élményekről tanúskodik s fejti meg aj oldalról a szerelem és házas élet nagy kérdéseit, el vannak telve hazafias büszkeséggel, hogy mi sem maradunk el a többi nemzetektől s nemzeti dicsőségünk fényébe egy új sugár olvad. E hangulat általános, ha nincs is épen igy rendszerbe szedve, oly általános, hogy nem lenne csoda, ha sok, igen sok nőnél divattá kezdene válni nem a zajtalan, de nyugtató, ügyes-bajos, de boldogító házi körben keresni a dicsőséget, hanem az irodalom zajos, nehéz és sivár pályáján. Mi, megvalljuk, nem osztjuk e nézeteket a nélkül, hogy az inőség jogosultságát, melyet elvben tagadni akarunk, kivételkép bizonyos körre szorítva, s némi igazoló körülmények közt, meg ne engedjék. Nem durva férfihölyf és előítélet mondatja ezt velünk, hanem épen mély nőtisztelet s az előítéleteknél is veszélyes a társadalmi sophismák gyűlölete; mert mi egyéb az irónőség, mint be nem vallott, eltakart, félbe szerbe alkalmazott nőemancipatio, e bohó és bűnös tan, mely senkit sem tenne oly szerencsétlenné, mint épen a nőt, kinek sorsán javítani akar. A nő kőrét és pályáját nem férfi önkény vagy puszta conventio szabta meg, hanem a természet rendje és a társadalom szüksége. A nő physikai és szellemi alkatánál fogva épen oly képtelen a férfiú pályájára, mint a nő a férfiúéra s Kisfaludy Sándor, nem életet, hanem igazságot mond, midőn igy szól: Van határa a két nemnek , S nem toldása az érdemnek, Hanem hiba, csorbaság, A ki ezen általhág. Nem kisebbíteni akarjuk a nő szellemi tulajdonait , azok viszonylag bizonyosan egyrangúak a férfiúéval, csak hogy egészen más neműek, más körben kifejthetők s egyedül ott jótékonyak. Azt sem tagadjuk, hogy mindig voltak és lesznek egyes ritka és nagy tehetségű nők, kik némely férfipályán is felülmúlják a legtöbb férfiút. Amit állítani merünk, sem több, sem kevesebb, mint az, hogy bármily nagy tehetséggel bírjon valamely nő, sem az államügyekben, sem a költészetben, sem a tudományban nem emelkedhetik egy rangra a hasonló tehetségű férfiúval. A nőnemen egy Napóleon, egy Washington, egy Homer, egy Shakespeare, egy Bacon, egy Kant, egy Phidiasz, egy Michel Angelo, teljes lehetlenség, mert mindaz, mi a férfiút valóban nagggyá teszi, vagy egészen hiányzik a nőben, vagy soha sem fejlődhetik ki benne, teljesen. Ez annyira természetes jelenség fejtegetése a legtermészetesben fejti meg az egész kérdést. A női lélekben uralkodóbb az ösztön, az érzés, az értelem, szóval: a fogékonyság, mint az akarat, az ész, a phantasia, szóval: az alkotó erő; szenvedélyei talán hevesebbek, föláldozóbbak, de nem oly mélyek, kitartók, vagy jobban mondva sivárak, hogy képesek legyenek erős becsszomjat táplálni és nagy czélt vinni ki. A mit megérthetnek könnyebben megértik, mint a férfiak, hamar elsajátítják s ezer változatban, szellemdúsan dolgozzák föl, de valami újat és mélyet találni teljesen képtelenek s legfeljebb csak geniális paradoxonokig vagy csillogó capriceokra tudnak fölemelkedni. Nők még sohasem törtek uj pályát sem irodalomban, sem művészetben, egyetlen nagy eszmével sem vitték előbb a tudományt s nem is fogják soha. E gyöngeség és tehetlenség, melyet annál inkább éreznek, mennél nagyobb tehetségüek, elfojtott dühvel tölti el őket s önkénytelenül ragadja bizarr eszmékre, tulságokra, hamis genialitásra. S ekkor is, bár akaratlanul, a férfiak befolyása alatt állanak, például,. Sande századnak bizonyosan leggeniálisabb asszonya, mégis művein ujjal kimutatható, hogy philosophiáját, társadalmi irányát, mely műveinek leg gyöngébb oldalát képezi, ez s amaz barátjától kölcsönözte, kiket kedveseinek tartott a világ, alkalmasint hibásan, mert Sand aligha képes volt igazán szeretni s a férfiakat legfeljebb csak költői izgalmakra vagy irodalmi czélokra használta föl. Ez alkotási tehetlenség kevésbbé észrevehető oly művészetekben, melyek nem annyira teremtők, mint visszateremtők lévén, leginkább fogékonyságra vannak alapítva, sőt épen csak női sajátságok által kivihetők, milyenek a színészet, az előadó zene és ének. Ezért lehetségesek a nagy énekesnők és színésznők. Azonban itt is, mihelyt szoros értelemben vett alkotásról van szó, a nők messze maradnak a férfiaktól. Egy Beethoven a nőnemen épen oly lehetlenség, mint Shakespeare. A nők képtelenek a fáradságos és szigorú abstractióra, a mélyen ható analysisre, s helyzetükből folyó korlátolt látkörök miatt és heves szenvedélyeiknél fogva mindig egyoldalúságra ragadtatnak, mi lehetlenné teszi nekik, hogy urai lehessenek a művészet és tudomány anyagának. Ezért alkotásaikban inkább egyes részletek sikerülnek , mint az egész ; bizonyos körben bámulatos nagyságra emelkedhetnek , de körök mindig kor látott marad, finomságuk, ragyogásuk, érzéseik heve elragadtatja a műértőt, de az erőteljességet, mélységüket, szabatosságukat senki sem bámultatja bennük jogosan. Nem bírnak elég nyugodtsággal a mély és közvetlen intuitióra, nincs elég erejük az akarat és lelki tehetségek öszpontosítására, pedig e nélkül semmi nagy nem születik. Innen legsikerültebb műveikben is mindig észrevehető bizonyos habozás, lágyság, egyformaság, töröttség,meghasonlás. — Se meghasonlás követni fogja őket az életben is. Szegények kétszeresen ki vannak téve azon számtalan veszélynek, melyek a tudós, írói és művészi pályát körülörvénylik. A hiúság talán sehol sem fejlődik ki oly nagy mértékben, mint'a pályákon, mi leginkább a helyzet természetéből foly. Az úgy szólva elkerülhetlen hiúságból kevésnek van ereje fölemelkedni ama büszke önérzetig, mely beelégszik önmagával,ama fönséges türelemig, melyet semmi sem tud kifárasztani, ama erényes becsszomjig, mely összetörvén az önszeretet bálványát, az eszmét, az eredményt emelte kultussá, dicsőségévé. Csaknem kétségtelen igazság, hogy az írók, tudósok és művészek közt aránylag legtöbb hiú embert találhatni. E tekintetben a nagy szellemek közöl is csak kevesen mentiek sok szánandó és nevetséges gyöngeségtől. S a nő, ki már természeténél, neveltetésénél fogva sokkal hiúbb, mint a férfiú, mily könnyen válik hiúsága bábjává. Hányan nem lesznek csak azért írónők, hogy hiúságuknak, melyet más téren nem elégíthetnek ki, tápot nyújtsanak ? Hány előtt nem válik az irodalom önkénytelen, észrevétlenül salonná, bálteremmé, a kaczérság színpadává, hol untalan a kaczérság egy-egy nevetséges vagy szomorú jelenetét kell eljátszniok. S ez még csekélység. Vannak nagyobb veszélyek is , a legtehetségesebb nőket épen ezek fenyegetik. Az abstractio számokra majd mindig csak tévtanokat szül, az analysis szívek ellen fordul, s a küzdés és dicsőségszótás képtelenekké teszi őket boldogságra és boldogításra egykép. Hiába csalják meg magukat, ők szerelemre, szeretetre, ragaszkodásra vannak teremtve; hiában ölték ki magukból akarva nem akarva a nőiséget, az összezúzott érzelmek visszakérik jogaikat : egész a sírig betölthetlen űrt éreznek sziveikben, az eljátszott boldogság képe szüntelen kisérni,■ üldözni fogja őket, a családélet boldogságáé, melyet megvetnek és visz- só sorai nyilván elárulják, hogy ő azért, mivel a „Pesti Naplódban valaki egy rész czikkének nem is minden, csak egykét gyengéjét kimutatta, az egész lapnak mennyi s minden jót kíván. Nem emleget elveket, melyeknél fogva e laptól a jó gondolkozásuaknak idegenkedniük kellene, sgy csupán egyéni érzéseit fejezi ki. JEz egyéni érzel- l meket az ő érdekében jobb lesz vala elrejtenie. Azt hisz Szitkomidőn czikket adott a „Pesti Napló “-ba, nem ily érzelmekkel volt eltelve, s most is csak a pillanati szenvedély ragadta el. A „Pesti Naplók semmivel nem mutatható ki jobban, mily keveset ad Székely urnak e lap felől táplált érzelmeire, mint azzal, hogy sorainak saját hasábjain helyet enged. Kevés ember van, ki hasonló czikk kiadására kérné egy lap szerkesztőjét. — Eredeti gondolat az is, hogy valaki akkor hivatkozzék az „értelmiség jobb részére,“ midőn értetlenséget bizonyítottak be rá, s maga egy árvaszóval sem tudja magát menteni. P. Nagy Sándor: Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, ápr. 7. A legszebb tiszta napunk van a tegnapi csendes eső után, mely azonban kevéssé, meghűvösítette a levegőt. Dunánk is csekély apadásából előbbi állására emelkedik vissza. 9/ 1" lévén Pesten 0 felett. A Tisza Tokajnál sebesen növekszik, mart. 22. óta apr.l ig 4' 10"-ről 18' 5"-re emelkedvén. A Bega csatorna Temesvárnál mart 30-án 2' 8"-on állott 0 felett ápril 3-ára 3' 7" re emelkedett. A Ferenczcsatorna kiengedése óta jóformán egy állapotban van 4' 9"-n, ugyanezt mondhatjuk a Kulpáról Sziszeknél , egyébiránt növekedésre hajlólag 8' 6"-on állván. A vizek ily nem a legkedvezőbb, de mégis tűrhető állása, a hajók megindult járásának elegendő élénkséget ad. Ápril 3-ka óta különösen jelentékeny számú gabonahajó érkezett be Pestre, ma nevezetesen egyszerre 17 hajó rakoszik kifelé, melyek leginkább Adonyból, Bajáról és Kalocsáról érkeztek s búza tartalmok mintegy 47000 m. foglal. Állomásban van ezeken kívül még 7 hajó. A berakodás ma nagyon csendes s csupán 4 hajóra terjed, amelyen kivül a dunai molnárok szállítottak még be mintegy 500 mérőt. A pesti árakról keveset mondhatunk,mert vétel csak házi szükségre megy kicsiben, annálfogva az árakat úgyszólván csak névszerintieknek kell tekintenünk. Aradon lassan lassan folynak a bevásárlások 87— 88 fontos búzának mérete’ 2 ft — 2 ft 6 kr,‘ 88-789 fontos bánátinak 2 ft 6 — 12 pkron helvén, kétszeres 1 ft 38 kr, rozs 1 ft 30 kr, árpa 1 ft 12 pkr. Debreczenben ,mostanában egy pesti kereskedő jelentékeny mennyiségű szalonnát vásárlott össze. Bécsben az olaj és repezeüzlét mutat legtöbb élénkséget. Káposzta levelű repezének méretét már 6 pftón sem akarják adni, sőt már Győrben is 6 pftot kérnek. Különben a repeze vetések állásáról Oláhországból és a dunai tartományokból is roszak a hírek, csak a csehek beszélik, hogy náluk nem rontotta meg nagyon a tél a vetéseket. Az olaj ára pár nap alatt 24 frtról 25-re hágott, őszi szállításra pedig 26 frtot is ígérnek, de a gyárosok így sem adják, hanem 21/2—27 frtot kezdenek követelni. Triestben még a legközelebbi napokban igen élénk volt a gabonaüzlet, de a belső piaczokról érkezett nyomott hírek némileg meglankasztották azt. A gubacsnak emelkedik itt nagyon az ára. KÜLFÖLD. Finncziaország. A „Presse“,melyet általában Na-poleon herczeg orgánumának tartanak, apr. 2-káról , egy konstantinápolyi levelezésben felette érdekes és fontos felfedezésekkel áll elő az oroszoknak Anatóliában, s általában ázsiai Törökországban elkövetett cselszövényei felől. Írig Oroszország a török földön lakó minden görög keresztény feletti protectorságot magának igényelte, keveset törődött azzal, hogy Törörökországban saját alattvalókkal bírjon, kik tudomása szerint, az ő pártfogása alatt állanak. A párisi szerrződés óta azonban a dolgok helyzete megváltozott, s most már Oroszország azon iparkodik, hogy Török- ország keresztény alattvalóit a maga államszerkeze,tébe bevonja. E pillanatban az oroszok cselszövényei is főleg Anatóliára vannak irányozva. A háború előtt alig volt ott harmincz orosz alattvaló; míg ma a bé-kekötés után alig két,évvel azok száma 10—12,000re megy. A békekötés előtt igen nehéz volt orosz alatt- valóvá lenni. Az illető személyeknek három évet kel- 1 lett Oroszországban tölteniük, mielőtt ezen minőséget megnyerhették. Ma azonban elég, csupán egy utat tenni Oroszországba, ott bizonyos nyilatkozatot megtenni, s az illető úgy tér vissza mint orosz. Az oroszok ezen műtét megkönnyítése végett Kutasban (Imeretia) saját hivatalt állítottak, ahol az orosz nemzetiséget egy egyszerű nyilatkozattal bárki megnyerheti. Orosz ügynökök járnak kelnek az egész országban Samsun , Sinope , , Antana Tokat-ig s egyébüvé, rábirandók a görög keresztényeket, hogy az oroszszálétel által magukat a török uralom alól vonják ki. Konstantinápolyban e helyzet annyival inkább nyugtalanít, mivel az uj orosz alattvalók, kik az orosz consulok uralmába biznak, a török hatóságokat kinevezik, s minden módon boszantják. Trapezuntban az új kitérítettek közt, kiknek száma másfél év óta 900 ra megy, van egy, a ki közhivatali állomást foglal el. Egy másik trapezunti lakos, ki bizonyos mezei jószágokra igényt vélt formálhatni, nem saját hatóságához a törökhöz, hanem az orosz-- consulhoz fordult segélyért. Kérését azzal támogatá, hogy neki szándéka orosz alattvalóvá lenni, s a consul azonnal felfogta ügyét. A kérelmező folyamodásában,a többi közt igy szólt„Consul ur síthajtván mielőbb. Oroszországba menni, hogy a párisi szerződés erejénél fogva (?)orosz alattvalóvá legyek, kérem önt, nyújtsa védelmét ,számomra az . . . . ügyben, hogy mielőbb elutazhassak.“ Jellemző még, miszerint az orosz ügynökök mindenfelé azt terjesztik, hogy a czár az utóbbi bábomban győztes volt. Mindennap inkább inkább napfényre jönek az oly könnyelműen megkötött párisi szerződés szerencsétlen következményei. A független lapok közül a „Journal des Débats“ a török-montenegrói Ügygyel foglalkozik, mégpedig mint mondja „a helyszínen merített adatok nyomán,“ melyekből a német lapok tudósításaiból ellenkezőleg az tűnnék ki, hogy a jog és igazság a montenegróiak részén volnának, az erőszakoskodás és megtámadás pedig a törökök részéről eredt, hogy a múlt január 29-kén a podgoritezai kerület parancsnoka Albasa támadta meg a montenegrói határt, hogy a montenegróiak csupánvisszaverték a támadást, különben pedig védelmi állapotban maradtak; s hogy különösen Danilo herczeg ezen zűrzavarban igen nagy bölcseséget s mérsékletet mutatott! A tudósítás azt kérdi, valljon a Porta 1858-ban újra akarja-e kezdeni Omer basa 18.52-diki Szerencs,ellen kísérletét ? Gondolja meg, hogy Európa szemei most inkább függnek e tájakon mint hat évvel ezelőtt, s hogy az azóta jól igazgatott Montenegrótól is nagyobb ellentállást várhat. Úgy látszik, hogy a helyszínen merített tudósítás kiterjeszkedik az, albániai szerezogovinai keresztények jogállapotára, iss azultánhoz intézett , petitikjukból azt ’mutogatja , hogy a keresztények nem akarták magukat kihúzni a katonáskodás alól, hanem a török kormány ezen kötelezettséget adóvá változtatta; —, most pedig midőn az adót lefizették, s fegyvereiket beadták, a tartomány kormányzója konszeríi filmet, hogy hitsorsosaik a montenegróiak ellen menjenek. A „Journa des Débats“ nem mondja meg, kitől jön a „helyszínén merített“ ezen tudósítás , hanem úgy látszik előtte, hogy a keresztény alattvalóknak joguk van kérdeni, valljon a Porta ekként érzi-e a hatti-humajum végrehajtását. — Orsini Napoleon császárhoz intézett második levelének, s végrendeletének a „Gazzetta piemontese“ által tett közzétételéről Parisban április 2-dikán sokat beszéltek. Azt mondák nevezetesen, hogy a szardiniai kormányzárásból lett volna ezen közlés végett megkeresve, sőt hogy a „Constitutionnel“mek is megengedtetnék ezen okiratok közzététele. , -7- Érdekes 1-5-mond a „Neu,e Pr. Ztg“,, hogy egyidejűleg L Napoléott levelezései kivonatával,‘melyekkel’ a „Moniteur“ azolaszoknak hivatalosan hizeleg, a kormány költségén egy, könyv jelen meg,, melyben az olaszoknak a leggorombább bántalmak mondatnak ugyanazon I. Napoleon, által., A porosz lap Duciié s e ur. ilyezimti iumn,kaját érti !‘‘ Eugén herczeg emléke, s politikai és katonai levelezései" Ha ‘úgymond Mugu ‘Olaszok, minden monitouri czikk után mindig ...e könyvből olvasnak el egy szakaszt , akkor történeti ismeretekben minden esetre gyarapodni fognak,, ha szinte napóleoni rokonszenveik azáltal valamit szenvednének is.' ‘ — A „Siecle“' április 1-sején egy kopenhágai levelet tesz közzé, mely Európa tengeri, erővel biró államait a csirájában levő német hajóhadra