Pesti Napló, 1858. április (9. évfolyam, 2442-2466. szám)
1858-04-22 / 2459. szám
73—2459. 9-dik évffolyam. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1 -ső emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét, illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. KAntmAnnal diin ■ 6 hasáb, petitsor 3 szeri hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdij ilUvUliudjvik UIJu • külön 15 pkr. Magán vita 6 hasábos petit sor 6 pkr. 1858. Csütörtök, apr. 22. Előfizetési feltételek: , Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . 5 frt —r kr. pp. Vidékre, postán Évnegyedre . . . • 6 frt pp. Félévre.. . . . . 11 frt pp. Előfizetési fölhívás PESTI NAPLÓ 3 és 6 havi folyamára: Aprilia Janin» , Apris I . jelybrii 5 frt. (hónapokTMX,diékre veh.syb. 9 f. 30 kr. (vidékre 11 frt. A „Pesti Napló 44 kiadóhivatala. September PEST, apr. 22. Tájékozás. (Fk.) Koránk egyik jellemző sajátsága az, hogy lázas sietséggel az eseményeken úgy szólván keresztül nyargal s a jelent alig pillanatnyi figyelemre méltatva, tovább tovább vágtat —a homályba burkolt jövő felé. Önkénytelenöl is azon éjszaki mythos jut eszünkbe amaz éji lovagról, ki a szeme előtt feltűnt willi után vágtat, gyorsan s mindig gyorsabban, mig végre szive megreped s ő holtan rogy le a tajtékzó ménről. Midőn kiderült, hogy a jan. 14-ei merényletnek Londonban is vannak részesei, az volt a kérdés : mit teend Anglia? Midőn Bernardot a jury elé állítani határozták, lázas feszültséggel vártuk a tárgyalás kezdetét. Midőn a tárgyalás kezdődött, azon kérdés lebegett minden ajkon : minő lesz az ítélet? S most, midőn a felmentő ítéletről értesülünk, már ismét új kérdéssel állunk elő : mi történik ezután? Bősz néven veszik a hírlapíróktól, ha „combinálnak pedig mi egyebet tehetnek, miután folyvást a jövőre vonatkozó kérdésekre kell felelniök, míg az Úristen a látnoki tehetséget tőlük csak úgy megtagadta, mint bármely más ember fiától? Mi történik ezután ?! Ijj Bernard a súlyosabb vád alól felmentetett, s most csekélyebb bűn miatt akarják kérdőre vonni. Nem valószínűtlen, hogy ez alól is fölmentik, vagy ha nem , aránylag csekélyüntetés fogja érni. Nem tagadhatni, hogy Palmerston ez ügyben sokkal több logikával járt el, mint tory , utódjai. Ő mindjárt eleinte a csekélyebb, váddal akart előállni, de egyszersmind a törvényhozást akként módosítani, hogy az ezen cekélyebb bűnre szabott büntetés fokoztassék, igy kilátása lehetett, hogy Bernardot vétkesnek találják s hogy aztán jókora bűn- ttetést is róhatnak rá. Derby kormánya a súlyosabb vádat sürgette; ez alól a vádlott felmentetett; most a csekélyebbet fogják előterjeszteni, s még akkor is, ha Bernard e miatt elítéltetnék, oly könnyű büntetésben fog részesülni, hogy Francziaország ezáltal nem lehet kielégítve, hanem okot nyerne újra a törvényhozás módosítását kívánhatni, mely esetben a toryminisztérium több heti vajúdás után ugyanazon örvény szélén látná magát, melyben elődjei halálukat lelték. A torykabinet ennyi erősödései után az esküdtszék ítélete a kormányra nézve vereséggé vált, amivé nem lehetett volna, ha felülről nem avatkoznak annyira e kényes ügybe... Valóban sok malheurje van e kormánynak ; amihez hozzá fog, az keze alatt elromlik és egész működése eddigelé abban állt, hogy mindent, amit tett, valamivel később vissza kellett vonnia, s balfogásaiért bocsánatot kérnie; igy az indiai, igy a nápolyi kérdéssel, s igy Bernard perével is. Nem irigylendő helyzet, mely lassanként a kormány tekintélyét megöli és — miután pictus masculus-féle holt kormány Angliában nem képzelhető — a kabinetet meg is semmisítendi. A Bernard - ügyben szenvedett vereséget Derby gróf leginkább Francziaországnak köszönheti, mely — általános elégtételt nem nyerhetvén — legalább ama menekült elitéltetése által részbeni elégtételt akart magának szerezni, ámbár Páriában jól tudták, hogy ily elégtétel annyi mint semmi. Csak azért vágyódtak rá, csakhogy „aliquid fiat.“ Derby lord most azért lakói, hogy ily kisszerű hiúságot gyámolítani akart. Az új franczia követnek most alkalma lesz, tapintatát tanúsítani. Nem hisszük hogy ő most a rideg katonát fogja kifelé fordítani a körülbelül úgy szólni, mint a kozák, ki azt állította, hogy a czár kertjében ökölnyi méhek piczinyke lyukon át jutnak a kasba, s a hallgatók azon megjegyzésére, hogy ez nem lehet, dühösen azt kiáltá : „Már hogy ne lehetne, mikor a császár úgy akarja!“ — Tehát nem hiszszük, hogy Pelissier az angol büntetőtörvény, vagy épen a jury-intézmény megváltoztatását fogná kívánni, azon érvre támaszkodva : „már hogy ne lehetne, mikor a császár úgy akarja* — mert ily esetben minden bizonynyal azon tapasztalást tenne, hogy Angliában a méhek nem hajtanak a császári akaratra, s minden kényszerítésre —s falánkjukkal felelnek. Röviden : az utóbbi hónapok eseményei kézzelfogható bizonyossággá tették, hogy a franczia nyomás Angliában csak ellennyomást szül, de nem engedést; a franczia közbátorsági törvény óta brit földön még jobban émelyegnek a ragouttól s kettősen becsülik az itt ott talán kissé nyers, de erősítő, a gyomrot nem rontó s nem csak az ínyét csiklandozó, hanem egyszersmind tápláló „beefsteak“-et, szidalmazott „Laczi-konyhájukat“ még mindig sokkal jobbnak tartják az annyira magasztalt „Lajos-konyhánál.“ Ezek után némi valószínűséggel előre láthatni a történendőket vagy legalább a végkimenetelt! Akár terjesztetik elő a Bernardper következtében összeesküvési bili akár nem, — annak elfogadására a kilátás most sokkal kisebb mint valaha! MÁRTHA. Irta VALIJEY. XX. Szent Pál mondá . Oportet haereses esse *). Spanyolország tökéletesen igaznak bizonyítja e mondást: most Európában ez a legkeresztyéntelenebb nemzet. Ha az ember a katholikus Spanyolországot ismerni akarja, elég a nagy hetet Madridban töltenie. Szerdától szombatig a boltok zárva vannak s kocsiknak nem szabad járni. Nagycsütörtökön az egész nép az utczákra tódul s templomból templomba megy. A spanyol nők már egy hónappal előbb külön öltözékeket készítgetnek maguknak ez ünnepélyre, oly kiczirkalmozott kaczérságú gyászöltözékeket, hogy a családanyák a nagyheti piperék segélyével remélik lányaikat férjhez adhatni. A nők e jámbor zarándoklásuk alatt valóban úgy látszik csak egygyel vannak elfoglalva , hogy magukat bámultassák, s a férfiak is csak egyet forgatnak eszükben : hogy a nőket érdemek szerint megbecsüljék. Másnap, nagypénteki isteni szolgálatkor, az egyházak úgyszólván üresek, de négy óra felé, ha a körmenet megindul, az utczák újra megtelnek. A rosz világ mondja, hogy a tömeg folytonos tolongásánál fogva e héten több a kézszorítás és szerelmeslevél átadása a templomajtók körül, mint különben egész éven át a sétányokon s estélyeken. Mi e részben mindössze csak azt tudjuk, hogy dona Carmen, ki francziás neveltetése daczára valószínűleg be volt avatva hazája szokásaiba s ezeket, a mennyiben jóknak találta, követe is, hogy dona Carmen — mondjuk — szerdán egy kis levelet irt Mánuelnek, melynek utóiratában az volt, hogy a választ a calatravai templom kimenetelénél adhatja át. Mánuelnek nagyon nem tetszett dona Carmen mohósága melylyel ez nyájaskodásait nagy szenvedéllyé változtatá, — nem tetszett pedig neki azért, mert dona Carmenre nézve még semmi bizonyosra nem volt elhatározva. Azonkívül Júliának is meg kellett volt ígérnie, hogy a templomjárásokban kísérője lesz, félt tehát, hogy ez nyomába jön a dolognak. Azonban *) Kell lenni eretnekségnek, egyikével sem akarván összezörrenni, föltette magában, hogy ir néhány szépszavu sort a szerelmi levélírás szabályai szerint, saját ügyességében s szerencséjében bízva, hogy majd kézhez is juttatja; azután honfitársai következetlenségéről a legerkölcsösb elmélkedésekbe merülvén, Villa asszony háza felé indult. Ez nap még valami más is rontotta Mánuel kedvét. A mozgásnak és zajnak közvigaság napjaiban oly ragadós ingerét Mártha is érezvén, még reggel kérte volt Mánuelt, vezetné a templomokba. Mánuel azon ürügy alatt, hogy holmi végeznivalója van, megtagadta kérését. Mártha csodálkozott, hogy Madridban, hol az emberek úgy szeretik másnapra halasztani dolgukat, épen nagycsütörtökön kell valamit végezni é s Mánuel egész tömeg hazugságba s képtelen magyarázgatásba volt kénytelen bonyolódni, hogy állítását valamennyire valószínüvé tegye. Mánuel izgultsága csak a calatravai templomban csillapult. Valami tíz lépésnyire magától meglátta dona Carment egy koros nőrokona társaságában térdelni, s remélni kezdé, hogy minden a legjobban fog menni. Dona Carmen, lopva reá pillantván, fölállt s az ajtónak indult. Szerencsétlenségre ugyanekkor Julia egészen imádságba merültnek látszott. Mánuel hozzáhajolva kérdezé, hogy tán örökké e templomban akar maradni. Erre Julía is fölkelt. Dona Carmen ezalatt oly ügyesen lépdel valakifelé, hogy Mánuel épen akkor csúsztathatá levélkéjét jobbik kezébe, midőn baljával a szentelt vízbe nyúlt. Mánuel úgy híve, már minden megvan, s könnyebbült lélekkel fölsóhajtott, midőn — épen a küszöbön átléptekor — a templomba betolakodó tömegnek közepette, Márthát látta szembejönni. Első indulatában a templomba akart volna visszahúzódni; de Julia, ki szintén ráismert Márthára, észrevevén Mánuel ezen szándékát, karjába függeszkedett s gúnyosan mondá : — Vigyázzon, mert dona Carmen észre talál venni valamit, ami bizonyosan ártani fogna levele hatásának. Mártnéi dühös volt, de Júliát botrány nélkül el nem hagyható. Dona Carmen és nénje még mindig ott valának mellettük. Mánuel szemlesütve haladt el Mártha mellett. — Ez méltatlanság, suga Júliának. Megöliőt.l Legyen nyugodt, az efféle nem öli meg az embert. Hát ön belül kínoz-e engem három hónap óta azzal, hogy mellettem mást is szeret ? Mánuel vállat vonított. —■ Ez a mozdulat kétségtelenül azt jelenti, hogy engem nem is lehet ővele összehasonlítani – Jegyzé meg Julia gúnyosan. — Talán. — Ön tehát nagyon vétkezik, folytatá Julia ugyanazon hangon, hogy ily angyali lényt egy magamféle tökéletlen teremtésnek ... és egy dona Carmennek föláldoz. E közben a szent-józsefi templom lépcsőzete aljához jutottak Mánuel megrántotta karját, hogy Júliától szabaduljon. — Ugyan ne siessen úgy, szólt ez, talán csak nem kétkedik abban, hogy az irgalmasság és a bántalmak elfeledése szintén megvan az ő tökéletességei között ? Sírjon egy kicsinyt, hazudjék sokat, mindenek fölött esküdjék meg, hogy engem sohasem szeretett. — Ezzel csak merő igazat mondanék, viszonzá Mánuel távozva. Mánuel pontról pontra követé a tervet, mit Júlia eléje rajzolt. Sirt, hazudott s megesküdött Mártha előtt, hogy Villa asszonysággal soha semmi dolga se volt. — Igaz, mondá neki, ő mindent elkövetett, hogy engem szerelmessé tegyen. Ő rád féltékeny, ő téged utál. Dühében, hogy nem boldogulhat, a körülményeket használta fel, hogy minket összeveszítsen. .... mert én egészen véletlenül jutottam a calatravai templomba. Hiszesz-e nékem ? megbocsátsz-e ? S letérdelt a pamlag előtt, hol Mártha fekvék. Ez igazolásban a hazugság oly nagy mértékben volt vegyítve igazsággal, hogy valami harmadik közönyös azt elfogadhatónak ítélte volna. Martha meggyőzésére annyi sem kellett. Van-e nő, ki sokáig kétkedjék, ha a férfi, akit imád, lába előtt sír ? Megnyugtatásához még egy igen természetes gondolat is hozzájárult. — Miért hazudnék ? monda magában , miért igyekeznék úgy megnyugtatni, ha nem szeretne többé. Tegyünk szemünk elé valami nagyon kis tárgyat, az egész világegyetemet elfödi előttünk. A legcsekélyebb benyomás alatt, midőn azt jelennen érezzük, lelkünk egyetemes állapotát könnyen elfelejtjük. Ekkép az ember, keveset hazudva, nagyon csal. Mánuel azt hitte, hogy Márthát imádja, mivel Julia ellen fel van ingerelve. Meg akarta nyugtatni Márthát, csak hogy a kelletlen jelenetnek végét szakítsa. Mártha, néhány napig, boldognak képzelte magát., A nagyravágyás azonban veszedelmesebb szírt való Mánuelre nézve, mint a szerelmi csábok. Júliától elszakadván, egészen nagyravágyási érzelmeinek tengede át magát, s így a végzetes pillanat csak siettetve jön. Visszatért a nagyvilágba , dona Carmennek határozottan udvarolni kezdett. Czélja eleinte főkép az volt, hogy Júliát boszantsa; a példálódzások és szerencsekívánatok azonban, melyeket e tárgyra vonatkozólag hozzá intéztek, csakhamar megbarátkoztaták őt a gondolattal, hogy Márthát elhagyja, hogy a miniszter lányát elvehesse. Midőn mások véleményét titkos óhajtásainkkal egyezőnek találjuk, nincs szükség erős kimogatásokra, hogy magunkat elragadtassuk. E házasságról Mánuelnek szólam őszerinte annyi volt, mint őt annak megkötésére bírni. Azon erkölcsi válságban, melyben Mánuel épen forgott, az önzés, a képzelődés s a gyakran velejáró álléleknagyság hatalmasan segítik. Ha Mánuel nyersen kimondta volna magában : „Én e nő életét és szívét, akit szeretek, meg akarom törni, hogy a világban szerepelhessek, hogy részem legyen pénzben és élvezetekben, amiket nyújt, hogy szép palotában lakjam, csinos fogatokban járjak.“ S ha Mánuel ezt tisztán kimondja magában, igaz, hogy jó közel járt volna az igazsághoz, de ez elöl alkalmasint borzadva vissza is riadt volna. Ő azonban egészen másképen tett. Neki majdnem az is sikerült, hogy a gyávaságát szinte erénynyé emelje. A részrehajlatlanság és őszinteség pillanataiban azt is megvallá ugyan magának, hogy jövőjének, dicsőségének akarja Márthát föláldozni; de még ismét oly pillanatokban,midőn szive és lelkiismerete kissé igen hangosan kezdenek beszélni, az önmegtagadás és teljes lemondás elméletével igyekvék ezeket lecsitítani s mintha önmagával is elhitetni remélné, egyre ismételgető, „hogy Mariba elhagyása afféle kényszerűség, minek a nagyobbra való emberek életében végzetesen fel szoktak merülni, hogy ő mindenek fölött hazájának tartozik magát szentelni, s hogy Spanyolország Boldogsága meg egy nő könyei között neki nem szabad habozni.Spanyolország nem is álmodta, hogy jólléte ily áldozatot kiván ! (Folytatjuk.) Félévre . . . 9 firt 30 kr. pp.) A helvét hitvallású alsó-borsodi egyházmegye közgyűlése. A helvét hitv. alsó-borsodi egyházmegye folyó hó 8 és 9-dik napjain tartá közgyűlését Igricziben. — Miután a szokásos templomi isteni tisztelet elvégződött, n. t. esperesünk Édes Albert úr. — az egyházi és világi részről szép számmal összegyűlt ügy barátokat — őszinte, szívélyes megnyitó beszédével üdvözölvén : kijelenté egyszersmind, miszerint ügyszeretetéről ismert tisztelt segédfőgondnokunk ezúttal el-, háríthatlan teendői miatt a gyűlésen meg nem jelenhetett. — hogy azonban egyházi törvényeink szerint az eddig fennálló kettős elnökség nélkülözése miatt a tanácskozmány hiányt ne szenvedjen; az elnöki széket világi részről, legidősebb egyházmegyei ülnök n. Papszáz József ur foglalá el, s igy a törvényes formalitás megtörténvén ; a gyűlést n. t. esperes ur megnyíltnak kijelenté. Legelőször is a múlt gyűlés jegyzőkönyvének némely jelen tanácskozmányunkra vonatkozó pontjai olvastattak föl. — A fölolvasott pontokban többek közt érintve volt egyházmegyénk afeletti sajnálkozása is, miszerint Tamkó Ferencz keresztesi, lelkész, még múlt őszi gyűlésünkre írásban beadott levelében Ülnökségéről határozottan lemondott. — Teljes örömünkre szolgált azonban meggyőződhetni a felől, hogy a tisztelt férfin lemondásacsak részben történt — és bár az Ülnöki székről lelépett is, de a közügyektől visszavonulni épen nem akar; sőt jelenlegi gyűlésünkben személyesen megjelenvén, szóval nyilvánitá, hogy ő ezután is szolgálni kiván a Protestantismus ügyének, s egész erejét továbbra is a közjónak szentelendi. A múlt gyűlés jegyzőkönyve némely pontjai fölolvasása után, három megüresült egyházmegyei hivatalszékek betöltésére nézve emeltetett szó.— Jelentetvén azért az erre vonatkozó szavazatok hiány nélküli beérkezése, azoknak egyszersmind felbontása következett, melyből kifejtett eredmény mindnyájunkra nézve örvendetes alakban nyilvánult, mennyiben ezúttal is oly tisztelt egyénekre esett a többség véleménye; kiknek elfoglalt uj hivatalukbani buzgóságuk felől semmit nem kételkedhetünk — sőt már eddig is többször nyilvánult józan elveik s ügyszeretetük jövőre még szebb reményekre jogosítanak. —. A világi ülnökségre 38 szavazattal telt. Szentimrey József, a papi ülnökségre Vatai Sándor keresztúri lelkész urak választattak; —egyházmegyei főjegyzővé pedig nagy általános többséggel, nevezetesen 39 szavazattal Bódogh János a zsolczai lelkész neveztetett ki — kik is ünnepélyesen letevén az esküt, hivatali széküket elfoglalók. Ugyanekkor eszmetársításnál fogva, fölmerült az „ülnök“ szónak általánosan az illető hivatalt viselő egyénekre nem egészen helyes alkalmazása. Az ebből kifejtett némi kis vitatkozás eredménye lett, hogy az említett „ülnök“ szó ezentúl „tanácsbiró“ szóval pótoltassák, mely czim mindenesetre megfelelőbb az azon hivatalt viselőkre nézve; lévén ők gyakran, a sokfelé szétágazó vélemények egyesítésére nézve szavazattal döntő bírák. Olvastatott továbbá főtisztelendő superintendens urnak, még e hó végén Miskolczon tartandó egyházkerületi gyűlésre meghívó főpásztori levele — melynek értelme szerint n. t. esperesünk mellé egyházmegyei képviselők neveztettek ki. Aggodalommal vétetett azután Karakas Ferencz, egyházmegyénk kebelében volt iskola tanítóra nézve azon esperesi jelentés, melyből értesülünk, hogy nevezett ifjú ügye (ki mint tanító a múlt év tavaszán cs. k. katonává Boroztatott) mind ekkorig nem javult; sőt a már két gyűlés határozatából, n. t. esperes ur által beterjesztett és szabadon bocsátását kérő minden folyamodványok, az illető hatóságoktól kedvező eredmény nélkül küldettek vissza. Erre nézve fölmerült újra a panasz, s az ügy tovább vitelét sürgeté az is, miszerint jól értesültek nyomán hallánk, hogy az ungi egyházmegyében ez idei ujonczozás alkalmával hasonló eset történt, s a s.pataki főiskolából is egy tanuló szintén besoroztatott. — Teljes reményünk van, hogy a népnevelés ügyét pártoló magas kormány elvégre is meg fogja szüntetni e reánk és egyházainkra levetőleg ható körülményt, s e részben egyházmegyénk a fő tiszteletű superintendentiát fölkérendi, hogy a Karakas ügyét a magas minisztériumhoz beterjesztvén, egyszersmind alázatos kérvényt nyújtson, jövőben hasonló esetek megszüntetésére nézve. — Annyival is inkább szükségesnek látja pedig ezt egyházmegyénk , mivel jelen gyűlésünkben bebizonyult az is, hogy mindinkábbkevesedik időnkben azon