Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)

1858-05-01 / 2467. szám

től a már megállapított terv kivitelét fü­ggeszsze föl. Az emlékirat későn jött, azonban nem oly későn, hogy­­ a magas kormány, ha az ajánlott Vonal előnyeiről meggyőződik, más szerződésre a tiszai társasággal ne léphetne. A közgyűlés a szigeti vonal építését csak általánosan vállalta el, az igazgatótanács távol min­den legkisebb provinciális elfogultságtól , minden igyekezetét arra fordítja, hogy az ország és a részvé­nyesek érdekében legszükségesebb vonalt építse és így, ha a további vizsgálatok a magas kormányt or­­szággazdászati szempontból a szerződés megváltozta­tására bírnák, az igazgatótanácsban hihetőleg aka­dályt nem fog találni. Végre a számadások megvizsgálására, az alapsza­bályok szerint, a közgyűlésen jelen volt három tag Wiener, Pfeiffer és Pohl megválasztatott. Az ülés ti­­zedfél reggeli órától délig tartott. *­ PESTI NAPLÓ, Pest, május 1. * Magyarország herczeg-primása, bibornok­i eminent, a főegyházi kerületében lakó főpapsághoz köriratot inté­zett, melyben az illetőket arról értesíti, hogy egy­házke­­rületében September hó folytán részletes zsinatot fog tartani. * Az országos tébolyda, a­mint a programra mutatja, a legnagyszerűbb közintézetek egyike leend. Az építészi tervek f. év jul. 20-ikig be kell hogy nyújtassanak, me­lyek három legjobbika 3000, 2000 és 1000 pft díjban részeltetik. Ezen programaiból a „P. O. Z.“ után a kö­vetkező nevezetesebb részleteket közöljük. Az intézet helyisége Buda határán fél óra távolban a várostól, az úgynevezett Lipótmezőn 80 katasz. hold­ból fog állani. Az épület 800 beteg elhelyezésére sze­relve, Pest-Buda, Soprony, Pozsony, Kassa és Nagyvá­rad kerületeiből szállítandó betegeket fogad be. Az inté­zetnek két főosztálya lesz, á­m a gyógyosztály 300 betegre s az á p­o­­­d­a 500 betegre. Azonban a szobák tévessége szükség esetében az ágyak tömöttebb elhelye­zésével, 800 betegnél több behelyezést is meg fog engedni. Az épületek felállításával, valamint a látható szabad tér megválasztásával, nemcsak a kényelemre, de a lehető de­rült külszínre is nagy tekintet fog lenni, hogy a gyógyí­tás a betegek kedélyére is a jó hatást ne téveszthesse el. A nem, valamint a betegség különböző fokai és az egyéni miveltség és szokott életmód tekintetéből, több apró osz­tályok és elkülönítések lesznek, valamint széles, világos és egészséges folyosókról, elkülönített kertekről s a lehető kellemesen rendezett sétahelyekről, társas és elkülönített fürdőkről is gondoskodva lesz A hivatali és gazdászati épületek a középponton és a tulajdonképi kórházakkal összekötve bár, de külön fedél alatt lesznek. " Mielőtt ezen programm további részleteibe bocsátkoznánk, meg­említjük még, hogy az épületek elhelyezésével nagy te­kintet lesz a támadható tűzvész eseteire, az oltósze­reknek minden iránybani használhatására, a könnyű be- és kivonulásra, valamint igen jó és kellemes ivóvízről és a fürdőkhez és konyhákhoz megkivántató vizmennyiség elegendőségéről is gondoskodva. Ezen humánus inté­zet munkábavétele feletti örömünket mi is kifejezzük. — Megjelent „Az altaji népek ősvallása, tekintettel a magyar ősvallásra“ E nagy abiSinTnm.l írntí ntilQAt C. a A n Q o r jr Antill A JA. ukadé­miában olvasta fel s mint nagyértékü dolgozat az akadé­mia évkönyveibe vétetett fel. Most tehát, mint ez évköny­vek IX. kötetének IV-ik darabja adatik ki külön. Kap­ható könyvárusi utón is. A 25 (n. 4 rétű­) lapra terjedő munka bolti ára 24 pkr. — Irinyi Józsefnek „Az 179%-ki 26 ik vallás­ügyi törvény keletkezésének történelme“ czimű műve, mely annak idejében a „P. N.“ban is dicsé­­rőleg len ismertetve, német kiadásban is megjelenvén, mint a „Protest, egyhá­s iskola lap"ból értesülünk, a kül­földön is elismeréssel találkozott. A hollandi király „azon érdeknél fogva, melylyel a vallás ügye iránt viseltetik, na ezen becses műért (précienr ouvrage“) köszönetét nyil­vánította szerzőnek. Ugyanezt téve a würtembergi király, szinte köszönet nyilváníttatott szerzőnek egy közelebb érkezett porosz kir. kabineti iratban.­­ A pesti lóversenyegylet kisebb választmánya azon 200 darab aranyat, melyet 0 cs. k. Felsége a pesti szekérversenydijakra rendelt összegből a lótenyésztés érdekében, felhasználásul az idén is méltóztatott utalvá­nyozni, s a választmány rendelkezésére bízni — akként határozta két egyenlő részre osztani, hogy 100 arany a székesfehérvári és 100 arany az aradi versenytéren mint államdij legyen kitűzve, s az ezen államdijakért tartan­dó versenyeket a II. osztályú államdíjra nézve fenálló feltételek szabályozzák. — Horváth Horti Ferencz urat, a ruganyos vas­úti kocsik feltalálóját, ő cs. k. fensége Albrecht főherczeg múlt szombaton kegyes volt elfogadni. Horváth Horti ur a várpalotában bemutató találmányát s annak műkö­dését. — Székesfehérvár községtanácsa a biztosság és a vá­ros szépítése tekintetéből bizottságot nevezett ki, mely­nek feladata, hogy a házak fedeleit sorban megvizsgálja s némely hozzáértők tanácsának segedelmével meghatá­rozza, mennyi idő alatt legyen minden egyes ház cserép­pel fedezendő. — A szolnokmegyei lovas és versenyegylet i. é. május 9-ikén Török-Szent-Miklóson az Almásy-családházban tartja közgyűlését, melyre minden részvényest és ügyér­dekeltet meghív az egylet­ elnöke gr. Szápáry Gyula. — Nemzeti szinház. April 29-kén. „Katalin“ ballet. *) Fogadja a t. tudósító ur e kimerítő és érdekes értesí­téséért köszönetünket. Szerk. mert Hái Ferencz (19-ik vádlott) T­l Andrásra hivatkozott, kitől a­ pénzt kapta. (Tudni kell, hogy a paksi emberek kunszentmiklósi földeket árendálnak s ott a pusztán szoktak tartózkodni.) Kunszentmikló­­son a szolgabiró úr előhívatta T—U A­n­d­r­á­s­t, (11-ik vádlott) ez egy fiatal ember, ki szinte bevallotta a dolgot s hivatkozott T—U Á­d­á­m­r­a (12-ik vádlott), Pár István és Pálra (13. és 14-ik vádlott) kiket a pusztáról kellett behozatni, s ezek annyira felfe­dezték a dolgot, hogy F—p István tasi lakos (10-ik vádlott) volna a szállitójuk. A szolgabiró úr tehát F—p Istvánt elhozatta Kunszentmiklósra; ez ismét M—k­ó Pál (9-ik vádlott) pesti szabómes­terré vallott, a kinek testvére M—k­ó János (8-ik vádlott) Vadkerten laknék s a bankókészitésben szinte részes volna. Az igy megtörtént vizsgálat után a szolgabiró ur maga mellé vette Dobos se­gédbiró urat s igy átmentünk Kis-Körösre a főbíró úrhoz, kivel egy darabig a szolgabiró ur beszél­getett. Ekkor azt határoztuk a szolgabiró úrral, hogy ne menjünk mind Vadkertre, mert ha ő is megy, nem fogjuk otthon találni az emberünket, h­a­nem­ előre elmegyek én magam , csak gondos­kodjék a szolgabíró úr, hogy a csendőrök ott legye­nek, de engem meg ne szólítsanak, csak azon eset­ben, ha öltönyöm be leszen gombolva, ez lesz tudni­illik a jel, hogy értekezhetünk Ezután elmentem egye­nesen Vadkertre, reggeli 4 órakor értem oda, beme­gyek a fogadóba, rám néz a korcsmáros, gyanús ember­nek látszott engemet találni és kérdi hová való ? Én felelem­ : Pestre. Miféle ember ? marhakereskedő va­gyok, hízott ökröket akarnék venni, de ő gyanúsnak vette a dolgot, én pedig hogy lássam mit fog tenni vagy gondolni, az asztalnál ledőltem kezeimre, mintha aludnám. ő nézett rám, azután mondja feleségének : ez bizonyosan megugrott valahonnan, mert se szekere se lova. Ezalatt elkészítették a kávét, s miután ezt megittam, belebocsátkoztam a trafikába, vettem az ökröt mázsa számra, a­mit természetesen ott hagy­tam, s hogy valahogy Mikó Jánosra rájöjjek, mert egyenesen róla kérdezősködni nem akartam, tehát azt tudakoltam tőle, nem laknak-e itten olyan gazdák, kiknél hízott ökröket kaphatnék; a korcsmáros töb­beket nevezett szomszédságában, a többi közt M-kó Jánost, igy tehát már M-kó lakása tudva volt előttem. Ide élményén, midőn háza körül jártam, akkor M-kó­­ lovait fogta a kocsis és hallottam, midőn mondá kocsi- I­sának : Siess hamar, mert különben elkésünk a gőz­­i kocsiról (ő tudnillik Kecskemétre sietett). Én gondol­tam magamban, hadd menjenek, jobban lesz az igy.­­ Fél óra múlva ismét arra menvén látom, hogy már elmentek, bemegyek a házba, Mikóné a kályha mel­lett ült, én sietve léptem be s mondom : Jó reggelt sógor asszony ! Hová való ? kérdi ő tőlem. Hol van János sógor, kérdem tőle ismét lélekszakadva? Kecs­kemétre ment, felesé az asszony. Ekkor sirva fakad­tam, jajgatni kezdtem, végünk van, mondám, én asz­­szonynyal nem akarok kezdeni, csak a sógort hozzák vissza hamar az Istenért mert különben oda vagyunk. De hát micsoda sógor maga ? rimánkodott az asszony. Én a Pali feleségének testvérbátyja vagyok, mondom, Pali be van fogva, engemet is keresnek, már utánam is jönek. Talán a pénz végett van baj ? kérdé ijedten az asszony. Hát mi végett is volna másért, csak tegyék el hamar a prést, hogy meg ne találják. Erre az asszony azt mondja : Sógor, eziránt ne aggódjék, jól el van téve a prés. De ha mély árnyékszék volna itt, jó lenne zsákba kötni a szerszámokat és oda dobni be.— Andris tette el jó helyre, mondja az asszony. — Én nem tudtam, ki az az Andris, nem is mertem kér­’ deni. Ekkor azt mondja az asszony : Elmegyek, áthivom Andrist, én pedig felelém : Isten ment­sem meg, hogy valamit tudjon ittlétemről. Ek­kor szerencsémre az asszony kinéz az ablakon s egy kis leányt látva az utczán, kérdi tőle : nem lát­tad, hogy G­á­l András kihajtotta-e a birkákat ? A le­ány felesé­g nem láttam. Most tehát már tudtam, ki az az András. De jó helyen vagyok-e itt, nem találnak e meg, kérdem az asszonyt. Ne búsuljon sógor, mond az asszony, nem jön ide senki keresni, nem olyan ház az, a­hol keresnének valamit, s az asszony azonnal sza­ladt a tükörhöz és a képekhez, megnézni nincsenek-e oda téve hamis bankók. Aztán kérdeztem : De hát hol vannak elásva a szerek, ő mondá: Andris háza kö­zel van az erdőhöz,bizonyosan ott lesznek elásva valami fa mellett. — Folytatom tovább, hát Pistához merre mehetnék legközelebb. Fáp Istvánhoz? mondá az asszony és azonnal meg is mutatta az utat, merre menjek. — Mikor a korcsma felé visszamentem, lát­tam hogy a csendőr strázsamester már korcsmában van, s azonnal begomboltam rokkomat, annak jeléül, hogy megszólíthatnak, s kérdem a korcsmárost: Hát itten is szoktak csendőrök tanyázni ? de ő mondá: itt nincsenek csendőrök, hanem ezek kiskőrösiek, talán valakit keresnek. Az őrmesternek mondám: Ma haj­nalban jött egy betyár három lóval — és ekkor el­vágtam szavamat mondván : Jobb szeretnék önnel négy­szemközt szólani, s félre menvén mondom neki: No csak frisen, a­mint lehet, az urak után, meg lesz minden. Midőn a korcsma előtt már elvágtatott, kér­dé a korcsmáros : hová ment az őrmester? Én azt fe­leltem neki, hogy három ló és egy betyár nyomába igazítottam Kalocsa felé, s mondom a korcsmáros­­nak: Csak készítsen délre jó ebédet, és meleg szobát, mert pajtásaim is eljönnek ma és vendégei lesznek. Engem már azelőtt kérdezett a csendőr, ki vagyok ? Nagy János vagyok Pestről, marhakereskedő, ki is vettem zsebemből egy útlevelet s átadtam a csendőr­nek ki abban kiolvasta: Nagy János marhakereskedő. .. Két óra múlva megérkeztek az urak s akkor mon­dám nekik, hogy minden kisül, hanem engem fogas­son el a szolgabiró ur és vasaltasson meg, majd meg­mondja Makóné a többit. A szolgabiró ur engem a zsandároknak átadott, kezeimet keresztbe lánczol­­tatta, oda ment Mikóné házához, ott több helyen ku­tatást tett, engem a helység házához vittek, és mikor oda hozták M­kónét is, kérdi tőle a szolgabiró úr: Vén szajha, ismered-e ezt a kötnivalót? — Soha sem láttam őt, mondja az asszony. — Soha se tagadja bsz azt, sógorasszony, hiszen kezekben van a levél, a­mit Pali sógortól hoztam János sógornak. No­ha úgy van a dolog, tehát ismerem. Kicsoda hát az a sógor ? kér­di a szolgabiró. Ha már kell, csak megmondom, fér­jem testvére Pesten lakik, annak van felesége, s ez itten az ő feleségének testvérbátyja.— Gáit is elfog­ták, de ő semmit sem akart tudni, mire a szolgabíró úr engem G ível együvé záratott. Én ott a börtönben elkezdtem sírni, jajgatni, a­mit korholtam, hogy né­hány száz forint végett bajba keverik az embert, hogy aztán három négy évet börtönben tölthet; én, mon­dom, már bevallottam mindent. Ugyan ne sírjon barátom, mondja G­r-i, az még csak megjárná, ha két három esztendeig kellene csak szenvednünk, de legalább is húsz esztendő vár reánk. — Ha ha mon­dom, nem arra a német kutyára bízták azt (ezen ki­fejezést használtam ez alkalommal), tudom én azt jól, hogy magyar emberek ítélnek el minket, s ha be­valljuk a dolgot, nem szenvedünk éveken át inquisi­­tio alatt, hanem elitélnek gyorsan egy két évre. Úgy magam sem bánom, mondja Gái. Ekkor megrúgtam az ajtót, oda jött a kisbiró s mondom neki: jelentse meg annak az aranygallérosnak, hogy ereszszen fel bennünket magához, mi nem akarunk itten sokáig kínlódni. Ekkor mondottam a szolgabiró úrnak, hogy pajtásom is mindent meg akar vallani. Ez alkalom­mal vallotta meg azi, hogy a bankóprés Vida Sán­dornál vagyon elrejtve, kinek udvarán az meg is ta­láltatott. Mikor Vodától a vastáblát és a követ is hóna alatt hozta a szolgabiró, akkor a szolgabiró ur kivette tárczáját s nekem ötven pengő forintot jutal­mat adott; én pedig elővévén zsebemből a lakat kul­csát, magam vettem le kezeimről a vasat. Gki csak úgy bámult s haragra gerjedve mondja az asszony­nak : ne vén szajha, te ugyan szép sógort vállaltál. A többit a szolgabiró úr végezte, azután Vadkert­ről visszamentünk Kunszentmiklósra és Paksra. On­nan én magam külön kocsin Gyúróra mentem Fehér­megyébe, levelet vittem Pöschl szolgabiró úrhoz Bicskére, hogy tudniillik Létáknak ott Gyúrón két pinezéje van, az egyiknek két ellenkező bejárása, s hogy azon pinezében dolgoztak szinte a babás ban­kókon. Ezen levél következtében a szolgabiró úr ki­ment Gyúróra, s találtunk is ott a pinezében elron­­gyolt befestett papirt, s egyet mást, a­mi itt elő van mutatva. Ezután tovább folytattatott a vádlottak ki­hallgatása részben mint már közlöttük, részben mint ezután fogjuk közledl.­y. (Folytat. köv.) HIVATALOS. I. Melléklet az 1858. febr. 7-én kelt császári nyilt parancshoz Jegyzői rend­tartás. ÖTÖDIK FEJEZET. A jegyzői irományok fölvétele és kiadványozása. 1. Általános szabályok. 69. §. Arról, hogy az érdeklettek valamely jegyzői iromány hiteles kiadványának kiszolgáltatásába bele­egyeznek, mindig jegyzői iromány veendő föl. Vala­mely irománynak beleegyezés vagy bírói meghagyás folytáni kiadvány­ozásán­ál, ezen fölhatalmazás a ki­szolgáltatási záradékban mindig világosan megemlí­tendő, s a kiadványra egyszersmind följegyzendő, hogy az mennyiben másodlat, harmadlat vagy más újólagos kiadvány. 70. §. Végrendeletek vagy fiókvégrendeletek kiad­ványai vagy másolatai mindaddig, míg az örökhagyó él, csak neki adathatnak ki. Sőt miután az örökhagyó meghalt vagy holtnak nyilváníttatott is, a jegyzőnek nem szabad semmiféle kiadványt vagy másolatot kiadnia mindaddig, míg a végakarat bírósági kihirdetése meg nem történt. Egyszersmind mindenik kiadványra vagy másolatra a bírósági kihirdetés napja is följegyzendő. 71. §. Minden kiadványoknak az eredeti irattal szo­rosan meg kell egyezniük, könnyen olvashatólag, üres hézagok nélkül, s a lényeges részekben rövidítés, va­karás, igazítások és közbenszúrások nélkül kell írva lenniük; azonban bennük, az eredeti példányban a kellő alakszerűségekkel előforduló változtatások, ja­vítások és hozzáadások, a­nélkül, hogy azok mint ilyenek elősoroltatnának, közvetlenül azon helyre íran­dók, a­hová azok a szöveg értelme szerint tartoznak. Az iromány szövegéhez, azon esetben, ha a felek arról le nem mondanak, a­mi a kiadványban mindig világosan megemlítendő, a meghatalmazványoknak s az iromány egyéb mellékleteinek másolatai is akkép csatolandók, hogy azokat ne legyen szükséges külö­nösen meghitelesíteni, de azok a kiadványozási zára­dékban megemlítendők. 72. §. Mindenik kiadvány meghitelesítése az által HATODIK FEJEZET. Jegyzői tanúsítványok. 76. §. A jegyzők a felek kivonatára következő té­nyekről tartoznak tanúsítványokat kiadni: 1. másolatok helyességéről; 2. fordítások helyességéről; 3. aláírások valódiságáról (hitelesítés); 4. okiratok előmutatásának időpontjáról; 5. személyek életéről; 6. szolgáltatások megajánlásáról, kötelezettségek teljesítéséről fölszólításról, szerződvények fölmondá­sáról s más oly nyilatkozatok tudatásáról, melyektől jogi következmények függenek; 7. váltók ovatolásáról. Hogy ezen tanúsítványok teljes bizonyerővel bírja­nak, a következő szakaszokban foglalt szabályok tar­tandók meg. 1. Másolatok láttamozása. 77. §. A jegyző köteles a hitelesítés végett eléje terjesztett másolatokat, azon előmutatott okiratokkal, a­melyekből azok vétettek, pontosan összehasonlítani, s ha azokat egészen megegyezőknek találta, aláírá­sának s pecsétjének rátétele mellett bizonyolni, hogy azok az előmutatott okiratokkal öszhangzók. E részben a bíróságokra nézve fönnálló szabályok szerint köteles eljárni, s a láttamozási záradékban előadni, váljon az okirat eredetiben vagy hiteles má­solatban mutattatott-e elő. Ezen láttamozás azonban a jegyző előtt fölmutatott okirat valódiságát nem bi­zonyítja. 2. Fordítások bizonyolása. 78. §. Azon jegyző, a­ki az irományoknak valamely idegen nyelven­ fölvételére föl van jogosítva, hivatva van­ arra is, miszerint az önmaga vagy mások által ezen nyelven, vagy ezen nyelvből készített fordítások­nak helyességét bizonyolja. Ő tartozik ezen bizonyo­lást pecsétjének rányomása mellett aláírni. (Folytatjuk.) S történik, hogy a jegyző annak végén azon bizonyolást,­­ miszerint ő azt az irományai között létező eredeti irat- s tál teljesen öszhangzónak találta; azon megjegyzést, hogy mely személyek számára van az rendelve ; a ke­retet s aláírását ráteszi s hivatalos pecsétjét rányomja. Ezen alakszerűségek valamelyikének meg nem tartása a közokirati erő elvesztését vonja maga után. 73. §. A jegyző az irományai között létező eredeti iratra, vagy ha erre nem férne, egy hozzáfűzendő ivre köteles minden hiteles kiadvány kiadását azon sze­mélyeknek, melynek számára a kiadás történt, s a kiszolgáltatás napjának megjelölésével följegyezni. * 74. §. Valamely jegyzői irománybeli kivonatok, az­az valamely jegyzői iromány bizonyos helyes szöve­gének kiadványozásai s az annak létezésérőli bizo­nyítványok, csak ugyanazon elővigyázatok mellett szolgáltathatnak ki, melyek az egész iromány kiad­ványozásaira nézve rendelvék. (68—70. §§.), 75. §. Minden hiteles kiadványok, egyszerű máso­latok, kivonatok és bizonyítványok, melyek három ív­nél többet nem tesznek, a jegyző által a megrendelés után legfölebb három nap alatt, nagyobb terjedelmű kiadványok pedig az azok terjedelméhez mért határ­idő alatt elkészítendők. Halogatások miatti panaszok az első folyamodási törvényszéknél nyújtandók be, mely a körülményekhez képest más jegyzőt biz meg az elkészítéssel. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, apr. 30. Csúnya, poros, szeles idővel fejezi be az april hó pályafutását. Talán esőt hoz a május, mert mint a paraszt mondja: a nap nagyon vakon néz. Nem teljesült be egészen tegnap est­eli reménysé­günk. Nem érkezett mai hetivásárunkra annyi ga­bona, mennyit vártunk. Mégis valamivel több volt, mind a múlt kedden, mintegy 1500 mérő. A vevők,­ molnárok, üzérek élénken süvögtek. Legjobban kelt a tiszta búza, mely 8 órára mind el volt adva 9-11 fíjával, kétszeres, mi renden kívül jelentékenyebb mennyiségben volt, mintegy 400 mérő szintén gyor­san elkelt 7 f. 30 krjával, rozs lassabban kelt, ebből nagyon sok volt a konkolyos, s e miatt maradt is ki valami, ment 6—6 ft 45 krig, árpa meglehetős 6 ft 15—10 kr, zab 5 ft 30 — 45 kr, kukoricza 8—9 ft váltóban pesti mérete. Jelentékenyen szilárdultak és javultak az árak. Az ó­budai s neustifti molnárok részint a hetivá­sárból, részint raktárakból szintén nagy mennyiséget szállítottak, összesen mintegy 1200 mérőt, sőt még maradt is elszállítni valójuk. Megjelentek ismét a vá­­cziak is, néhány száz mérőt vivén el a piaczról. Hajó rakoszik kifelé egy gőzhajós vontatóval együtt­­, be­rakodás nincsen. Felfelé menő állomásban van szin­tén négy győri nagy hajó. Könnyebb mozgalmuk lesz már rövid időn Dunánkon a gabonás hajóknak, mert a gőzösök apránként a nekik épült rendes kikötőkbe vonulván, üresen hagyják az amazok elöl nagy mér­tékben elfoglalt partot. Perjámoson 2 frttól 2 frt 12 krrig emelkedő árak mellett jelentékeny élénkséget vesz a gabonaüzlet, az üzérek szívesen vesznek, ápril 27-ke körül adott el a peszáki uraság 2000 mérő búzát 2 frt 6 krjával pen­gőben méretét Perjamosra szállítva. Sziszeken a múlt heti forgalomban eladatott 18,000 m. búza 2 ft 30—48 krjával, 2000 m. kétszeres 2 ft 12—15 kr, 2000 m. zab 1 ft 24 kr, 2000 m. ó-kuko­­ricza 2 ft 26—27 krjával, s úgy látszik, mintha ele­venednék a kedv. E vidéken sőt egész Horvát- és Tótországban a vetések a nagy szárazság miatt fe­lette igen szenvednek, s nagyon kellene reájuk az eső. Sőt ugyancsak a nagy szárazság miatt a vizek is gyors apadásban vannak, úgy hogy ha mostanában jó eső nem segít a bajon, a hajózást rövid időn víz­­csekélység fogja akadályozni.. Tegnapi számában már a „Győri Közlöny“ is javuló árjegyzést közöl a győri gabonacsarnokból, s üzlet­élénkülésre való kilátást is jelent, de jegyzéke még folyvást a pesti árak alatt van tartva. Holnaptól azaz május 1-étől kezdve a dunagőzhajó társaság a gabonaviteli árakat jelentékenyen leszál­lította. Jelesen a különböző körülmények szerint most szabott árakból elenged, kivétel nélkül akármely állo­másról indulva Sziszekig 15, a tiszai állomásokról Győrig szintén 15, Pestig és Bécsig 10, a dunai állo­másokról Újvidéken kezdve felfelé Pestig 15, Győrig 20 száztélét. Ez engedély nyomni fogja ugyan a von­tatás hajósgazdák keresetét, de tetemesen használand­ó gabonaüzletnek. LEVELEZÉSEK. Kalocsa, ápril 23. Kalocsán már régebben létez­vén kisebbszerü főkáptalani könyvtár, boldog emlékű báró Patachich Ádám egykori kalocsai érsek, 1778-ik évben érsekké neveztetvén, saját — majdnem 20,000 kötetből állott — nagybecsű könyvtárát amazzal egye­­sité, s az általa épített érseki palotában külön könyv­tárt állíttatott. Utóda gróf Kollonics László, majdnem hasonló terjelmű­ s érdekességű gyűjteményével gaz­­dagítá e könyvtárt, azóta pedig, valamint az időszaki érsekek, úgy a főkáptalani kanonokok haláluk után is, magánkönyvtáraik mindig ezen könyvtárba ol­vasztanak, miszerint az már annyira növekedett, hogy jelenleg hatvanezer kötetnél többet számlál. De nemcsak a benne lévő köteteknek száma, hanem a könyveknek elrendezése, s különösen gyönyörű kéz­­irati munkái s ritka példányai miatt is, fölöttébb ér­dekesnek mondható e könyvtár, mely számos európai nevezetességű, s nem egy oly példányt is tartalmaz, minőt a legnevezetesebb könyvtárakban is alig talál­hatni. Ezen ritka gyűjteményhez csak azt óhajtanók még, hogy benne magyar remekíróink művei is m­i­n­d megvolnának, mi — erősen hisszük — szinte meg­­történendik, hogy így a hazai kincs, teljesen hazai színezetűvé is váljék. Magyar könyvész­ek t. 115. Attilla a hun király. Történeti kép az ötödik századból. Franczia eredetiből készítette Borosa Mi­hály. (A „Boldogházi esték“ 2-ik folyamának X. füzete.) Pesten, 1858. Kiadja Magyar Mihály. Nyomatott Gyu­­riánnál. K. 8r. 98 lap. 116. Magyarország családai czimerekkel és leszármazási táblákkal. Irta Nagy Iván. Kiadja Friebeisz István. Második kötet. III. fü­zet : Bonetti — Bruckenthal. Pest, 1858 Pfeifer F. bizománya. Nyomatott Beinnel és Kozmánál. 81. 161 — 240 lap. Ára 48 pkt.

Next