Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)
1858-05-01 / 2467. szám
től a már megállapított terv kivitelét függeszsze föl. Az emlékirat későn jött, azonban nem oly későn, hogy a magas kormány, ha az ajánlott Vonal előnyeiről meggyőződik, más szerződésre a tiszai társasággal ne léphetne. A közgyűlés a szigeti vonal építését csak általánosan vállalta el, az igazgatótanács távol minden legkisebb provinciális elfogultságtól , minden igyekezetét arra fordítja, hogy az ország és a részvényesek érdekében legszükségesebb vonalt építse és így, ha a további vizsgálatok a magas kormányt országgazdászati szempontból a szerződés megváltoztatására bírnák, az igazgatótanácsban hihetőleg akadályt nem fog találni. Végre a számadások megvizsgálására, az alapszabályok szerint, a közgyűlésen jelen volt három tag Wiener, Pfeiffer és Pohl megválasztatott. Az ülés tizedfél reggeli órától délig tartott. * PESTI NAPLÓ, Pest, május 1. * Magyarország herczeg-primása, bibornoki eminent, a főegyházi kerületében lakó főpapsághoz köriratot intézett, melyben az illetőket arról értesíti, hogy egyházkerületében September hó folytán részletes zsinatot fog tartani. * Az országos tébolyda, amint a programra mutatja, a legnagyszerűbb közintézetek egyike leend. Az építészi tervek f. év jul. 20-ikig be kell hogy nyújtassanak, melyek három legjobbika 3000, 2000 és 1000 pft díjban részeltetik. Ezen programaiból a „P. O. Z.“ után a következő nevezetesebb részleteket közöljük. Az intézet helyisége Buda határán fél óra távolban a várostól, az úgynevezett Lipótmezőn 80 katasz. holdból fog állani. Az épület 800 beteg elhelyezésére szerelve, Pest-Buda, Soprony, Pozsony, Kassa és Nagyvárad kerületeiből szállítandó betegeket fogad be. Az intézetnek két főosztálya lesz, ám a gyógyosztály 300 betegre s az á poda 500 betegre. Azonban a szobák tévessége szükség esetében az ágyak tömöttebb elhelyezésével, 800 betegnél több behelyezést is meg fog engedni. Az épületek felállításával, valamint a látható szabad tér megválasztásával, nemcsak a kényelemre, de a lehető derült külszínre is nagy tekintet fog lenni, hogy a gyógyítás a betegek kedélyére is a jó hatást ne téveszthesse el. A nem, valamint a betegség különböző fokai és az egyéni miveltség és szokott életmód tekintetéből, több apró osztályok és elkülönítések lesznek, valamint széles, világos és egészséges folyosókról, elkülönített kertekről s a lehető kellemesen rendezett sétahelyekről, társas és elkülönített fürdőkről is gondoskodva lesz A hivatali és gazdászati épületek a középponton és a tulajdonképi kórházakkal összekötve bár, de külön fedél alatt lesznek. " Mielőtt ezen programm további részleteibe bocsátkoznánk, megemlítjük még, hogy az épületek elhelyezésével nagy tekintet lesz a támadható tűzvész eseteire, az oltószereknek minden iránybani használhatására, a könnyű be- és kivonulásra, valamint igen jó és kellemes ivóvízről és a fürdőkhez és konyhákhoz megkivántató vizmennyiség elegendőségéről is gondoskodva. Ezen humánus intézet munkábavétele feletti örömünket mi is kifejezzük. — Megjelent „Az altaji népek ősvallása, tekintettel a magyar ősvallásra“ E nagy abiSinTnm.l írntí ntilQAt C. a A n Q o r jr Antill A JA. ukadémiában olvasta fel s mint nagyértékü dolgozat az akadémia évkönyveibe vétetett fel. Most tehát, mint ez évkönyvek IX. kötetének IV-ik darabja adatik ki külön. Kapható könyvárusi utón is. A 25 (n. 4 rétű) lapra terjedő munka bolti ára 24 pkr. — Irinyi Józsefnek „Az 179%-ki 26 ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme“ czimű műve, mely annak idejében a „P. N.“ban is dicsérőleg len ismertetve, német kiadásban is megjelenvén, mint a „Protest, egyhás iskola lap"ból értesülünk, a külföldön is elismeréssel találkozott. A hollandi király „azon érdeknél fogva, melylyel a vallás ügye iránt viseltetik, na ezen becses műért (précienr ouvrage“) köszönetét nyilvánította szerzőnek. Ugyanezt téve a würtembergi király, szinte köszönet nyilváníttatott szerzőnek egy közelebb érkezett porosz kir. kabineti iratban. A pesti lóversenyegylet kisebb választmánya azon 200 darab aranyat, melyet 0 cs. k. Felsége a pesti szekérversenydijakra rendelt összegből a lótenyésztés érdekében, felhasználásul az idén is méltóztatott utalványozni, s a választmány rendelkezésére bízni — akként határozta két egyenlő részre osztani, hogy 100 arany a székesfehérvári és 100 arany az aradi versenytéren mint államdij legyen kitűzve, s az ezen államdijakért tartandó versenyeket a II. osztályú államdíjra nézve fenálló feltételek szabályozzák. — Horváth Horti Ferencz urat, a ruganyos vasúti kocsik feltalálóját, ő cs. k. fensége Albrecht főherczeg múlt szombaton kegyes volt elfogadni. Horváth Horti ur a várpalotában bemutató találmányát s annak működését. — Székesfehérvár községtanácsa a biztosság és a város szépítése tekintetéből bizottságot nevezett ki, melynek feladata, hogy a házak fedeleit sorban megvizsgálja s némely hozzáértők tanácsának segedelmével meghatározza, mennyi idő alatt legyen minden egyes ház cseréppel fedezendő. — A szolnokmegyei lovas és versenyegylet i. é. május 9-ikén Török-Szent-Miklóson az Almásy-családházban tartja közgyűlését, melyre minden részvényest és ügyérdekeltet meghív az egylet elnöke gr. Szápáry Gyula. — Nemzeti szinház. April 29-kén. „Katalin“ ballet. *) Fogadja a t. tudósító ur e kimerítő és érdekes értesítéséért köszönetünket. Szerk. mert Hái Ferencz (19-ik vádlott) Tl Andrásra hivatkozott, kitől a pénzt kapta. (Tudni kell, hogy a paksi emberek kunszentmiklósi földeket árendálnak s ott a pusztán szoktak tartózkodni.) Kunszentmiklóson a szolgabiró úr előhívatta T—U Andrást, (11-ik vádlott) ez egy fiatal ember, ki szinte bevallotta a dolgot s hivatkozott T—U Ádámra (12-ik vádlott), Pár István és Pálra (13. és 14-ik vádlott) kiket a pusztáról kellett behozatni, s ezek annyira felfedezték a dolgot, hogy F—p István tasi lakos (10-ik vádlott) volna a szállitójuk. A szolgabiró úr tehát F—p Istvánt elhozatta Kunszentmiklósra; ez ismét M—kó Pál (9-ik vádlott) pesti szabómesterré vallott, a kinek testvére M—kó János (8-ik vádlott) Vadkerten laknék s a bankókészitésben szinte részes volna. Az igy megtörtént vizsgálat után a szolgabiró ur maga mellé vette Dobos segédbiró urat s igy átmentünk Kis-Körösre a főbíró úrhoz, kivel egy darabig a szolgabiró ur beszélgetett. Ekkor azt határoztuk a szolgabiró úrral, hogy ne menjünk mind Vadkertre, mert ha ő is megy, nem fogjuk otthon találni az emberünket, hanem előre elmegyek én magam , csak gondoskodjék a szolgabíró úr, hogy a csendőrök ott legyenek, de engem meg ne szólítsanak, csak azon esetben, ha öltönyöm be leszen gombolva, ez lesz tudniillik a jel, hogy értekezhetünk Ezután elmentem egyenesen Vadkertre, reggeli 4 órakor értem oda, bemegyek a fogadóba, rám néz a korcsmáros, gyanús embernek látszott engemet találni és kérdi hová való ? Én felelem : Pestre. Miféle ember ? marhakereskedő vagyok, hízott ökröket akarnék venni, de ő gyanúsnak vette a dolgot, én pedig hogy lássam mit fog tenni vagy gondolni, az asztalnál ledőltem kezeimre, mintha aludnám. ő nézett rám, azután mondja feleségének : ez bizonyosan megugrott valahonnan, mert se szekere se lova. Ezalatt elkészítették a kávét, s miután ezt megittam, belebocsátkoztam a trafikába, vettem az ökröt mázsa számra, amit természetesen ott hagytam, s hogy valahogy Mikó Jánosra rájöjjek, mert egyenesen róla kérdezősködni nem akartam, tehát azt tudakoltam tőle, nem laknak-e itten olyan gazdák, kiknél hízott ökröket kaphatnék; a korcsmáros többeket nevezett szomszédságában, a többi közt M-kó Jánost, igy tehát már M-kó lakása tudva volt előttem. Ide élményén, midőn háza körül jártam, akkor M-kó lovait fogta a kocsis és hallottam, midőn mondá kocsi- Isának : Siess hamar, mert különben elkésünk a gőzi kocsiról (ő tudnillik Kecskemétre sietett). Én gondoltam magamban, hadd menjenek, jobban lesz az igy. Fél óra múlva ismét arra menvén látom, hogy már elmentek, bemegyek a házba, Mikóné a kályha mellett ült, én sietve léptem be s mondom : Jó reggelt sógor asszony ! Hová való ? kérdi ő tőlem. Hol van János sógor, kérdem tőle ismét lélekszakadva? Kecskemétre ment, felesé az asszony. Ekkor sirva fakadtam, jajgatni kezdtem, végünk van, mondám, én aszszonynyal nem akarok kezdeni, csak a sógort hozzák vissza hamar az Istenért mert különben oda vagyunk. De hát micsoda sógor maga ? rimánkodott az asszony. Én a Pali feleségének testvérbátyja vagyok, mondom, Pali be van fogva, engemet is keresnek, már utánam is jönek. Talán a pénz végett van baj ? kérdé ijedten az asszony. Hát mi végett is volna másért, csak tegyék el hamar a prést, hogy meg ne találják. Erre az asszony azt mondja : Sógor, eziránt ne aggódjék, jól el van téve a prés. De ha mély árnyékszék volna itt, jó lenne zsákba kötni a szerszámokat és oda dobni be.— Andris tette el jó helyre, mondja az asszony. — Én nem tudtam, ki az az Andris, nem is mertem kér’ deni. Ekkor azt mondja az asszony : Elmegyek, áthivom Andrist, én pedig felelém : Isten mentsem meg, hogy valamit tudjon ittlétemről. Ekkor szerencsémre az asszony kinéz az ablakon s egy kis leányt látva az utczán, kérdi tőle : nem láttad, hogy Gál András kihajtotta-e a birkákat ? A leány feleség nem láttam. Most tehát már tudtam, ki az az András. De jó helyen vagyok-e itt, nem találnak e meg, kérdem az asszonyt. Ne búsuljon sógor, mond az asszony, nem jön ide senki keresni, nem olyan ház az, ahol keresnének valamit, s az asszony azonnal szaladt a tükörhöz és a képekhez, megnézni nincsenek-e oda téve hamis bankók. Aztán kérdeztem : De hát hol vannak elásva a szerek, ő mondá: Andris háza közel van az erdőhöz,bizonyosan ott lesznek elásva valami fa mellett. — Folytatom tovább, hát Pistához merre mehetnék legközelebb. Fáp Istvánhoz? mondá az asszony és azonnal meg is mutatta az utat, merre menjek. — Mikor a korcsma felé visszamentem, láttam hogy a csendőr strázsamester már korcsmában van, s azonnal begomboltam rokkomat, annak jeléül, hogy megszólíthatnak, s kérdem a korcsmárost: Hát itten is szoktak csendőrök tanyázni ? de ő mondá: itt nincsenek csendőrök, hanem ezek kiskőrösiek, talán valakit keresnek. Az őrmesternek mondám: Ma hajnalban jött egy betyár három lóval — és ekkor elvágtam szavamat mondván : Jobb szeretnék önnel négyszemközt szólani, s félre menvén mondom neki: No csak frisen, amint lehet, az urak után, meg lesz minden. Midőn a korcsma előtt már elvágtatott, kérdé a korcsmáros : hová ment az őrmester? Én azt feleltem neki, hogy három ló és egy betyár nyomába igazítottam Kalocsa felé, s mondom a korcsmárosnak: Csak készítsen délre jó ebédet, és meleg szobát, mert pajtásaim is eljönnek ma és vendégei lesznek. Engem már azelőtt kérdezett a csendőr, ki vagyok ? Nagy János vagyok Pestről, marhakereskedő, ki is vettem zsebemből egy útlevelet s átadtam a csendőrnek ki abban kiolvasta: Nagy János marhakereskedő. .. Két óra múlva megérkeztek az urak s akkor mondám nekik, hogy minden kisül, hanem engem fogasson el a szolgabiró ur és vasaltasson meg, majd megmondja Makóné a többit. A szolgabiró ur engem a zsandároknak átadott, kezeimet keresztbe lánczoltatta, oda ment Mikóné házához, ott több helyen kutatást tett, engem a helység házához vittek, és mikor oda hozták Mkónét is, kérdi tőle a szolgabiró úr: Vén szajha, ismered-e ezt a kötnivalót? — Soha sem láttam őt, mondja az asszony. — Soha se tagadja bsz azt, sógorasszony, hiszen kezekben van a levél, amit Pali sógortól hoztam János sógornak. Noha úgy van a dolog, tehát ismerem. Kicsoda hát az a sógor ? kérdi a szolgabiró. Ha már kell, csak megmondom, férjem testvére Pesten lakik, annak van felesége, s ez itten az ő feleségének testvérbátyja.— Gáit is elfogták, de ő semmit sem akart tudni, mire a szolgabíró úr engem G ível együvé záratott. Én ott a börtönben elkezdtem sírni, jajgatni, amit korholtam, hogy néhány száz forint végett bajba keverik az embert, hogy aztán három négy évet börtönben tölthet; én, mondom, már bevallottam mindent. Ugyan ne sírjon barátom, mondja Gr-i, az még csak megjárná, ha két három esztendeig kellene csak szenvednünk, de legalább is húsz esztendő vár reánk. — Ha ha mondom, nem arra a német kutyára bízták azt (ezen kifejezést használtam ez alkalommal), tudom én azt jól, hogy magyar emberek ítélnek el minket, s ha bevalljuk a dolgot, nem szenvedünk éveken át inquisitio alatt, hanem elitélnek gyorsan egy két évre. Úgy magam sem bánom, mondja Gái. Ekkor megrúgtam az ajtót, oda jött a kisbiró s mondom neki: jelentse meg annak az aranygallérosnak, hogy ereszszen fel bennünket magához, mi nem akarunk itten sokáig kínlódni. Ekkor mondottam a szolgabiró úrnak, hogy pajtásom is mindent meg akar vallani. Ez alkalommal vallotta meg azi, hogy a bankóprés Vida Sándornál vagyon elrejtve, kinek udvarán az meg is találtatott. Mikor Vodától a vastáblát és a követ is hóna alatt hozta a szolgabiró, akkor a szolgabiró ur kivette tárczáját s nekem ötven pengő forintot jutalmat adott; én pedig elővévén zsebemből a lakat kulcsát, magam vettem le kezeimről a vasat. Gki csak úgy bámult s haragra gerjedve mondja az asszonynak : ne vén szajha, te ugyan szép sógort vállaltál. A többit a szolgabiró úr végezte, azután Vadkertről visszamentünk Kunszentmiklósra és Paksra. Onnan én magam külön kocsin Gyúróra mentem Fehérmegyébe, levelet vittem Pöschl szolgabiró úrhoz Bicskére, hogy tudniillik Létáknak ott Gyúrón két pinezéje van, az egyiknek két ellenkező bejárása, s hogy azon pinezében dolgoztak szinte a babás bankókon. Ezen levél következtében a szolgabiró úr kiment Gyúróra, s találtunk is ott a pinezében elrongyolt befestett papirt, s egyet mást, ami itt elő van mutatva. Ezután tovább folytattatott a vádlottak kihallgatása részben mint már közlöttük, részben mint ezután fogjuk közledl.y. (Folytat. köv.) HIVATALOS. I. Melléklet az 1858. febr. 7-én kelt császári nyilt parancshoz Jegyzői rendtartás. ÖTÖDIK FEJEZET. A jegyzői irományok fölvétele és kiadványozása. 1. Általános szabályok. 69. §. Arról, hogy az érdeklettek valamely jegyzői iromány hiteles kiadványának kiszolgáltatásába beleegyeznek, mindig jegyzői iromány veendő föl. Valamely irománynak beleegyezés vagy bírói meghagyás folytáni kiadványozásánál, ezen fölhatalmazás a kiszolgáltatási záradékban mindig világosan megemlítendő, s a kiadványra egyszersmind följegyzendő, hogy az mennyiben másodlat, harmadlat vagy más újólagos kiadvány. 70. §. Végrendeletek vagy fiókvégrendeletek kiadványai vagy másolatai mindaddig, míg az örökhagyó él, csak neki adathatnak ki. Sőt miután az örökhagyó meghalt vagy holtnak nyilváníttatott is, a jegyzőnek nem szabad semmiféle kiadványt vagy másolatot kiadnia mindaddig, míg a végakarat bírósági kihirdetése meg nem történt. Egyszersmind mindenik kiadványra vagy másolatra a bírósági kihirdetés napja is följegyzendő. 71. §. Minden kiadványoknak az eredeti irattal szorosan meg kell egyezniük, könnyen olvashatólag, üres hézagok nélkül, s a lényeges részekben rövidítés, vakarás, igazítások és közbenszúrások nélkül kell írva lenniük; azonban bennük, az eredeti példányban a kellő alakszerűségekkel előforduló változtatások, javítások és hozzáadások, anélkül, hogy azok mint ilyenek elősoroltatnának, közvetlenül azon helyre írandók, ahová azok a szöveg értelme szerint tartoznak. Az iromány szövegéhez, azon esetben, ha a felek arról le nem mondanak, ami a kiadványban mindig világosan megemlítendő, a meghatalmazványoknak s az iromány egyéb mellékleteinek másolatai is akkép csatolandók, hogy azokat ne legyen szükséges különösen meghitelesíteni, de azok a kiadványozási záradékban megemlítendők. 72. §. Mindenik kiadvány meghitelesítése az által HATODIK FEJEZET. Jegyzői tanúsítványok. 76. §. A jegyzők a felek kivonatára következő tényekről tartoznak tanúsítványokat kiadni: 1. másolatok helyességéről; 2. fordítások helyességéről; 3. aláírások valódiságáról (hitelesítés); 4. okiratok előmutatásának időpontjáról; 5. személyek életéről; 6. szolgáltatások megajánlásáról, kötelezettségek teljesítéséről fölszólításról, szerződvények fölmondásáról s más oly nyilatkozatok tudatásáról, melyektől jogi következmények függenek; 7. váltók ovatolásáról. Hogy ezen tanúsítványok teljes bizonyerővel bírjanak, a következő szakaszokban foglalt szabályok tartandók meg. 1. Másolatok láttamozása. 77. §. A jegyző köteles a hitelesítés végett eléje terjesztett másolatokat, azon előmutatott okiratokkal, amelyekből azok vétettek, pontosan összehasonlítani, s ha azokat egészen megegyezőknek találta, aláírásának s pecsétjének rátétele mellett bizonyolni, hogy azok az előmutatott okiratokkal öszhangzók. E részben a bíróságokra nézve fönnálló szabályok szerint köteles eljárni, s a láttamozási záradékban előadni, váljon az okirat eredetiben vagy hiteles másolatban mutattatott-e elő. Ezen láttamozás azonban a jegyző előtt fölmutatott okirat valódiságát nem bizonyítja. 2. Fordítások bizonyolása. 78. §. Azon jegyző, aki az irományoknak valamely idegen nyelven fölvételére föl van jogosítva, hivatva van arra is, miszerint az önmaga vagy mások által ezen nyelven, vagy ezen nyelvből készített fordításoknak helyességét bizonyolja. Ő tartozik ezen bizonyolást pecsétjének rányomása mellett aláírni. (Folytatjuk.) S történik, hogy a jegyző annak végén azon bizonyolást, miszerint ő azt az irományai között létező eredeti irat- s tál teljesen öszhangzónak találta; azon megjegyzést, hogy mely személyek számára van az rendelve ; a keretet s aláírását ráteszi s hivatalos pecsétjét rányomja. Ezen alakszerűségek valamelyikének meg nem tartása a közokirati erő elvesztését vonja maga után. 73. §. A jegyző az irományai között létező eredeti iratra, vagy ha erre nem férne, egy hozzáfűzendő ivre köteles minden hiteles kiadvány kiadását azon személyeknek, melynek számára a kiadás történt, s a kiszolgáltatás napjának megjelölésével följegyezni. * 74. §. Valamely jegyzői irománybeli kivonatok, azaz valamely jegyzői iromány bizonyos helyes szövegének kiadványozásai s az annak létezésérőli bizonyítványok, csak ugyanazon elővigyázatok mellett szolgáltathatnak ki, melyek az egész iromány kiadványozásaira nézve rendelvék. (68—70. §§.), 75. §. Minden hiteles kiadványok, egyszerű másolatok, kivonatok és bizonyítványok, melyek három ívnél többet nem tesznek, a jegyző által a megrendelés után legfölebb három nap alatt, nagyobb terjedelmű kiadványok pedig az azok terjedelméhez mért határidő alatt elkészítendők. Halogatások miatti panaszok az első folyamodási törvényszéknél nyújtandók be, mely a körülményekhez képest más jegyzőt biz meg az elkészítéssel. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, apr. 30. Csúnya, poros, szeles idővel fejezi be az april hó pályafutását. Talán esőt hoz a május, mert mint a paraszt mondja: a nap nagyon vakon néz. Nem teljesült be egészen tegnap esteli reménységünk. Nem érkezett mai hetivásárunkra annyi gabona, mennyit vártunk. Mégis valamivel több volt, mind a múlt kedden, mintegy 1500 mérő. A vevők, molnárok, üzérek élénken süvögtek. Legjobban kelt a tiszta búza, mely 8 órára mind el volt adva 9-11 fíjával, kétszeres, mi renden kívül jelentékenyebb mennyiségben volt, mintegy 400 mérő szintén gyorsan elkelt 7 f. 30 krjával, rozs lassabban kelt, ebből nagyon sok volt a konkolyos, s e miatt maradt is ki valami, ment 6—6 ft 45 krig, árpa meglehetős 6 ft 15—10 kr, zab 5 ft 30 — 45 kr, kukoricza 8—9 ft váltóban pesti mérete. Jelentékenyen szilárdultak és javultak az árak. Az óbudai s neustifti molnárok részint a hetivásárból, részint raktárakból szintén nagy mennyiséget szállítottak, összesen mintegy 1200 mérőt, sőt még maradt is elszállítni valójuk. Megjelentek ismét a vácziak is, néhány száz mérőt vivén el a piaczról. Hajó rakoszik kifelé egy gőzhajós vontatóval együtt, berakodás nincsen. Felfelé menő állomásban van szintén négy győri nagy hajó. Könnyebb mozgalmuk lesz már rövid időn Dunánkon a gabonás hajóknak, mert a gőzösök apránként a nekik épült rendes kikötőkbe vonulván, üresen hagyják az amazok elöl nagy mértékben elfoglalt partot. Perjámoson 2 frttól 2 frt 12 krrig emelkedő árak mellett jelentékeny élénkséget vesz a gabonaüzlet, az üzérek szívesen vesznek, ápril 27-ke körül adott el a peszáki uraság 2000 mérő búzát 2 frt 6 krjával pengőben méretét Perjamosra szállítva. Sziszeken a múlt heti forgalomban eladatott 18,000 m. búza 2 ft 30—48 krjával, 2000 m. kétszeres 2 ft 12—15 kr, 2000 m. zab 1 ft 24 kr, 2000 m. ó-kukoricza 2 ft 26—27 krjával, s úgy látszik, mintha elevenednék a kedv. E vidéken sőt egész Horvát- és Tótországban a vetések a nagy szárazság miatt felette igen szenvednek, s nagyon kellene reájuk az eső. Sőt ugyancsak a nagy szárazság miatt a vizek is gyors apadásban vannak, úgy hogy ha mostanában jó eső nem segít a bajon, a hajózást rövid időn vízcsekélység fogja akadályozni.. Tegnapi számában már a „Győri Közlöny“ is javuló árjegyzést közöl a győri gabonacsarnokból, s üzletélénkülésre való kilátást is jelent, de jegyzéke még folyvást a pesti árak alatt van tartva. Holnaptól azaz május 1-étől kezdve a dunagőzhajó társaság a gabonaviteli árakat jelentékenyen leszállította. Jelesen a különböző körülmények szerint most szabott árakból elenged, kivétel nélkül akármely állomásról indulva Sziszekig 15, a tiszai állomásokról Győrig szintén 15, Pestig és Bécsig 10, a dunai állomásokról Újvidéken kezdve felfelé Pestig 15, Győrig 20 száztélét. Ez engedély nyomni fogja ugyan a vontatás hajósgazdák keresetét, de tetemesen használandó gabonaüzletnek. LEVELEZÉSEK. Kalocsa, ápril 23. Kalocsán már régebben létezvén kisebbszerü főkáptalani könyvtár, boldog emlékű báró Patachich Ádám egykori kalocsai érsek, 1778-ik évben érsekké neveztetvén, saját — majdnem 20,000 kötetből állott — nagybecsű könyvtárát amazzal egyesité, s az általa épített érseki palotában külön könyvtárt állíttatott. Utóda gróf Kollonics László, majdnem hasonló terjelmű s érdekességű gyűjteményével gazdagítá e könyvtárt, azóta pedig, valamint az időszaki érsekek, úgy a főkáptalani kanonokok haláluk után is, magánkönyvtáraik mindig ezen könyvtárba olvasztanak, miszerint az már annyira növekedett, hogy jelenleg hatvanezer kötetnél többet számlál. De nemcsak a benne lévő köteteknek száma, hanem a könyveknek elrendezése, s különösen gyönyörű kézirati munkái s ritka példányai miatt is, fölöttébb érdekesnek mondható e könyvtár, mely számos európai nevezetességű, s nem egy oly példányt is tartalmaz, minőt a legnevezetesebb könyvtárakban is alig találhatni. Ezen ritka gyűjteményhez csak azt óhajtanók még, hogy benne magyar remekíróink művei is mind megvolnának, mi — erősen hisszük — szinte megtörténendik, hogy így a hazai kincs, teljesen hazai színezetűvé is váljék. Magyar könyvészek t. 115. Attilla a hun király. Történeti kép az ötödik századból. Franczia eredetiből készítette Borosa Mihály. (A „Boldogházi esték“ 2-ik folyamának X. füzete.) Pesten, 1858. Kiadja Magyar Mihály. Nyomatott Gyuriánnál. K. 8r. 98 lap. 116. Magyarország családai czimerekkel és leszármazási táblákkal. Irta Nagy Iván. Kiadja Friebeisz István. Második kötet. III. füzet : Bonetti — Bruckenthal. Pest, 1858 Pfeifer F. bizománya. Nyomatott Beinnel és Kozmánál. 81. 161 — 240 lap. Ára 48 pkt.