Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)
1858-05-01 / 2467. szám
Törvénykezési ügyeink — a tetemesben összegyűlt hátralékok földolgozására kiküldött törvényszéki küldöttség működése által új lendületet nyertek, a közigazgatásiak pedig legjobb rendben vannak. A tagosításra ellenben — fájdalom! — igen kevés kilátásunk van, miután az nemcsak a helységekben, de magában városunkban is, hatalmas ellenzőket számlál, kik nem gondolván arra , hogy a közterhek s egyéb kiadások szaporodása korszerűbb s rendszeresebb gazdálkodást, ez pedig a birtokok tagosítását igényli, meg nem szűnnek az értetlenebb és természetesen sokkal nagyobb — részt, önző nézeteik mellett izgatni, — s valóban igen helyesen téve a törvénykezési lapok érdemdús szerkesztője, lapjának 58-dik számában azon észrevételt, hogy némely „a zavarosban halászni szerető“ egyéniségek még a határok rendezése ellen is bujtogatnak, mert ez állítást a keserű tapasztalás igazolja. Csak az a szerencse, hogy ezen bujtogatások a törvényhozás bölcs intézkedésén előbbutóbb hajótörést szenvednek; de mindemellett is, fölötte sajnos tünemények, mert a kedélyek általuk fölizgattatnak, melyeknek csak az eredmény késő fölismerése adhatja meg csillapodásukat; s ez okból szerény nézetünk szerint igen üdvös volna, ha a hatóságok hasonló izgatások tényezőit őrszemmel kisérnék s káros működésüknek alkalmas eszközökkel gátat vetnének! Közbiztosságunk lehető legjobb karban van; a tavaszi vizektőli félelmünkben itt-ott töltésezni is kezdtünk, s ha Isten segit, néhány év múlva tánk— a nagyon lassan haladó védtöltési s csatornázási kérdés megoldása előtt is — mentve leszünk a káros vizektől. Az idő — mint mindenütt —■ nálunk is lassan tavaszodott s alig néhány napja, hogy a téli gúnyát letehettük, őszi vetéseink azonban meglehetősen mutatkoznak. Gabonaáraink az eddigiek. Még egy nagy bajunkat kell fölemlítenünk, s ez, az italmérési regale bonyodalmas állása, melyet minden utóbb keletkezett szigorú rendeletek sem képesek azon állapotba helyezni, melyben csak két évvel ezelőtt is voltak. A visszaélések oly alakzatúak, hogy azoknak meggátlása a lehetlenséggel határos, és fölöttébb kívánatossá teszi a függőben lévő regalekérdésnek törvényhozási végmegoldását, hogy e szerint mind a jogosított birtokos osztály, mind a közönség, végre megmenekülhessen a folytonos küzdelmektől. Nyomdánkból e napokban került ki Dumas Sándornak „Egy galamb története“ czímű regénye, Hang Ferencz és Bereczk Béla által fordítva, s a kiállítás, kezdő — még nem is egy éves — nyomdának, mindenkép becsületére válik. 1. 1. KÜLFÖLD. tengeren „Indépen Francziaország. Hogy Francziaország készületeket nem tesz, azt a „Moniteur“ a„ dance“ levelezőjének nyomatékosan kijelentette. Mindennek daczára külföldi lapok párisi levelezői szinte nyomatékosan erősítik, hogy Francziaország tengeri arsenaljaiban és hadihajó-gyáraiban soha nagyobb tevékenység nem uralkodott mint most. Francziaország jelenleg bir gőzösökben : 30 csavarsorhajóval, 35 fregattal, 18 corvettel, 79 avilóval, 5 úszó üteggel, 20 ágyúnaszáddal,8 ágyús sajkával és 20 szállítóhajóval; vitorlás hajókban pedig: 15 sorhajóval, 28 fregattal, 11 corvettel,24 avisoval, 6 ágyúnaszáddal, 3 bombárdával, 34 könnyű és 26 nehéz szállítóhajóval. A hajógyárban készülőben van 53 hajó, közte 7 sorhajó és 15 fregatt. Mint a kölni lapnak írják, az attornei généralnak a Bernard Simon elleni eljárás abbahagyása iránt tett nyilatkozatára válaszul a franczia kormány Peisser tábornagyhoz oly tartalmú sürgönyt küldött, melynél fogva a brit kormánynyal tudatni kívánja, hogy a császár és miniszterei Bernard felmentésében nem látnak Francziaország elleni sértést, hanem csupán egy, a királynőtől független institutio cselekvényét. Walewski gróf már előbb értesítette a londoni franczia követséget, hogy a „Constitutionnel“ czikkeiben sem neki sem bármelyik más miniszternek nincs része. — Páris azon három kerületében, hol a legutóbbi választások történtek, ezúttal a beírt választók száma 95,089-re ment, ezek közöl 31,440 tartozott a 3-dik, — 30,502 az 5-ik, — s 33,147 a 6 dik választó kerülethez. Tudjuk, hogy a lajstromok nevezetes módosításokon mentek keresztül. Armand Lévy socialista jelölt, ki úgy lépett fel, mint a munkások képviselője, csupán 26-kán ragasztotta ki politikai hitvallását, melyben a függetlenségen és megvesztegethetetlenségen kívül azon ígéretet téve, hogy a nagy forradalomhoz és következményeihez hű marad. A felebbviteli törvényszékek a vidéken ismét több politikai elitéléseket hagytak helyben, így például egy hajóvonő egyén elitéltetését, a ki február 24-dikén nyilvános helyen a császár ellen sértéseket ejtett ki s e miatt 18 havi fogságra büntettetett. Pauban szinte helybehagyatott bizonyos egészségi hivatalnoknak álhirek terjesztése miatt 100 fr. pénzbírságra lett itéltetése. Ez tudniillik egy korcsmában, ahol a merényletről volt szó, ezt mondá : „A gondviselés könyvének nincs ahoz semmi köze, — egyedül a vakeset mentette meg a császárt. Huszonkilenczszer hiában kísértik meg, meglehet, de harminczadikszor sikerülni fog.“ A harmadik ítélet egy bordeaux-i lakatost illet, aki bizonyos altiszttel való beszélgetés közben így nyilatkozott: „Inkább a császárt kellett volna halálra ítélni, mint a merénylet elkövetőit; ők megtették a mit lehetett, azonban nem sikerült nekik; most többé nem fogják elhibázni. Ha 1848 még egyszer előkerül, lesz olyan köztársaság, mely az 1793- dikinál még rettentőbb leendő stb.A többi szavak — mond a „Pays“ sokkal undokabbak, semhogy azokat ismételhetnék. Az ítélet 10 havi fogságról és 500 fr. pénzbírságról szól. — Mivel ír mint 26-ról írják, még mindig azon van, hogy ő Renée urat a „Constitutionnel“-től elbocsátja, ha mindjárt per lesz is a vége. Annyit már megtett, hogy a nevezett szerkesztőhöz, bíróságon kívül egy hosszú, s bőven indokolt okiratot küldött, melyben a köztük való viszonyt fejtegeti, s azt 50.000 frank kártalanítással kínálja meg. Úgy látszik, a kormány eddig minden beavatkozástól tartózkodott, s Mr és urnak csupán tanácsolta, hogy Bénáét tartsa meg. Általában úgy vélekednek, hogy a nevezett journalista eddigi állásában magát fentartja. Nemrég Algír átalakításáról és Napóleon herczegnek e tartomány helytartójává leendő neveztetéséről volt szó. A kölni lapnak azt írják, hogy a császár már gyakran gondolt ezen állomásra öcscse számára, hanem a herczeg csak akkor volna hajlandó ilyesmit elfogadni, ha a nevezett gyarmatba mint a császár alteregója mehetne s feljogosittatnék arra is, miszerint a miniszterek mellőzésével közvetlen a császárral levelezhessen. Levelező szerint ez ügyben még mi sincs elhatározva. — Többször emlékeztünk azon összeütközésről, mely Hausmann úr a szajnamegyei főnök és a törvényhozótest több tagja közt, a Páris szépítése iránti törvényjavaslat tárgyában kiütött Az „Indépendance“ közli ezen képviselők egyikének Javai urnák folyó hó 22-ről Morny grófhoz intézett s Hausmann era válaszoló levelét, mely igy hangzik: „Elnök úr ! Múlt csütörtökön a belügyminiszter ő excja teremeiben épen a szajnamegyei fönök úrral beszélgetek, midőn egy valaki jött közbe/ kiről azóta tudtam meg, hogy képviselő Pályatársam és Hausmann úr közt társalgás kezdődött a párisi munkálatok iránti javaslat felett. Eleinte nem akarok abban részt venni, azonban csakhamar a társalgás a törvényhozótest tagjaira nézve oly sértő jellemet öltött, hogy én kötelességemnek hívom felfogni a szavakat, melyekre a tisztviselő magas állása, kinek szájából jöttek, különösen komoly jellemet ruházott. „Azt hivem az egész eset ennyiben marad, s el valók határozva kikerülni minden botrányt, hanem azon társalgás egy részét meghallotta egy tiszteletre méltó pályatársam, aki méltó felindulásában elmondá a főnök úr néhány szavait, melyeket t. i. felfogott. Én pedig minden hozzám intézett felhívásnak, hogy a főnök úr szavait mondanám el, ellentálltam eddig, s meg is maradék vala hallgatásomban, ha egy új esemény nem kényszerítene annak félbeszakasztására. „Megtudván hogy Hausmann úrtól egy a kamrai elnök úrhoz intézett levél közöltetett bizalmasan a párisi munkálatok bizottmányával, s hogy abban rólam van szó, szabadságot vevek magamnak, hogy azt öntől elnök úr elkérjem. Mily nagyön meglepetésem, midőn láttam, hogy a főnök úr, ahelyett, hogy egyedül a kamra iránti tiszteletéről és ragaszkodáséról beszélne, jónak látott, a játékba vonni „bizonyos fontos közbeszólót, aki szerinte a városi tanácsot támadta volna meg, melynek főnök úr kötelesnek tartotta volna pártjára kelni.“ „Ily állítással szemben, tovább nem lehetséges hallgatnom. A dolog ekkér történt. Főnök úr azt mondá Bois de Mouzilly úrnak az én jelenlétemben. „Akik a javaslat ellen szavaznak, képtelen emberek, ostobák, vagy bárgyak. Majd mit mondok annak a kamrának (Úgy látszik a főnök úr meg is mondta a mit akart). Én nem vesztegetem az időt a bizottmányra. Úgy intéztem a dolgot, hogy minden módosítványt lehetetlenné tegyek, egyet sem fogadok el ! Vagy valami vagy semmi. Majd mit mondok annak a 60 milliónak melyet kérünk. Én nem megyek a kamrához koldulni!“ — Bois de Mouzilly urnak azon észrevételére, miszerint vannak tagok, kikkel boldogulni nem lehet, főnök úr azt mondá: „Majd meglátjuk. „Ekkor elegyedtem én először bele a társalgásba, megjegyezvén, hogy az én osztályomban épen oly tagot neveztek biztossá, aki a javaslatot leginkább ostromolta. Erre Hausmann úr Bois de Mouzilly ur felé fordulván, a következő kifejezésekkel élt: „Komédia volt. Némelyek azért csináltak oppositiót, hogy magukat megválasztassák. Ki volt csinálva.“ „E szóra nem tartóztathatom vissza felindulásomat, s azt mondom főnök úrnak, hogy ő a kamrát sértegeti. Ő azt felelte, nem énhozzám beszélt. Én válaszolom, hogy én nem veszem ugyan magamra, de elég az, hogy azon testülethez tartozom, s nem engedem, hogy azt jelenlétemben lerántsák a sárba. „Ami a városi tanácsot illeti, arról szó sem volt, én róla sem jót sem roszat nem beszéltem, sőt állítom, hogy e tiszteletre méltó testületnek még csak nevét sem ejtem ki. „Kérem önt elnök úr, közölje e levelet a párisi munkák bizottmányával, valamint közölte főnök úrét is, - és fogadja stb. (aláírva) Javai Yonne megyei képviselő.“ 1 — A távíró Párisból ápril 29-től jelenti. A mai „Moniteur“ szerint, a hadsereg valódi létszámának a budget által megállapított, azonban az 1857-diki reductiók folytán nem teljes számú rendes állapotra való kiegészítése tekintetéből, az 1856-diki korosztályból még hátralevő 42.000 ember, tettleges szolgálatra beszólittatik, miáltal a határozatlan idejű szabadságra bocsátott katonák beszólitása el lesz kerülve. Olaszország, Turin. 28. A Deforesta-féle törvény czikkei feletti tanácskozások alatt, Solaro della Margherita gróf módositványa felett, melynél fogva a politikai gyilkosság dicsőítése a jury illetősége alól elvonatnák, és a törvényszék elé utasittatnék, élénk vitatás támadt. — A módositvány végre kis többséggel elvettetett. Egyiptom. Alexandriából ismételt panaszok érkeznek azon sérelmek miatt, melyek ott franczia részről elkövettetnek. Ha az előbbeni kormány alatt az angol, úgy jelenleg a franczia igyekszik befolyását érvényesíteni. A„Tr. Zig“nak Alex.mdriából ápril közepéről írják : „A kereskedés pang, a gabona kevéssé keresett, és a pénz nagyon kevés. Az alkalmazásban lévő egyéneknek már öt havi fizetés és öt adag járandóság követelésük van. A kormány pénztárai üresek, és senki se tudja a pénz, hova megy, kivévén talán a francziákat, kik az alkirály körül lévén, erszényüket hizlalják, minthogy ők az alkirályt sok haszontalan kiadásokra bírják rá. Ily czél- és haszonnélküli kiadásul lehet felhozni p. o. azt, hogy a csapatoknak egyenruháját minduntalan változtatják, mi pedig nem csekély költséggel jár , az őrmesterek és tizedeseknek ezüst kardmarkolatuk van; a jelenleg fegyverszolgálatban álló 15.000 ember mindenike órát és imádkozás alkalmával, letérdepelésre használandó gyapot szőnyegecskét kapott az alkirálytól. A hadszertár haszonvehetetlen; a hajógyárak leromboltatnak, és a benne lévő anyagok elfecséreltetnek; majdnem új hadihajók, ócskák gyanánt potom áron adattak el, és az illető, ki azokat megvette, csak a fa és rézből 100,000 tallérnál több nyereséget vonhatott. A Remorqueur társaság nem dolgozik semmit, ellenben a Medschiche társaság, úgy látszik, négy gőzössel, melyet vett, igen szép hasznot kerít magának, nevezetesen az utasoknak Konstantinápolyból Smyrnába szállítása által. Egy franczia rendőr ügynök provocatiója folytán, ki félutasán egy szardiniai alattvaló vezeték és keresztnevét akarta megtudni, folyó hó 10-én a börze kávéház közelében, egész csapat, mintegy 2000 személy, olasz, máltai, görög, sőt még arábiai is gyülekezett össze, néhány falragasz olvasására, melyeken az itteni franczia rendőrségnek a közönség iránti magatartása volt kárhoztatva. A franczia rendőröknek leginkább amiatt tesznek szemrehányásokat, hogy ők az olaszokat kihívásokkal akarják elkeseríteni, és feltüzelni, hogy ez által azoknak kiutasítására ürügyet találhassanak. Az itteni rendőrség főnöke, La Genissel úr, ki a fentebb említett falragasz olvasása miatti összecsoportosulás színhelyén két rendőrügynökkel megjelent, fütytyökkel és piszszegésekkel fogadtatott, annyira, hogy kényteleníttetett a rendőrségi épületbe visszatakarodni. Egy félóra múlva Zabir Gassen pasának Spech ezredessel, a török rendőrség főnökével, sikerült a felizgatott kedélyeket azon ígérettel lecsillapítani, hogy a pasa az alkirálynál lépéseket teend, hogy a franczia rendőrség,amely felállíttatása óta már oly sok sérelemre és panaszra adott alkalmat, ismét feloszlattassék. Pest, april 30. — A belga „Indépendance“ szerint az utolsó választás eredménye nem igen tett semmi benyomást Párisban, miután a lapok hallgatnak róla és elégnek tartják feljegyezni a tudva levő eredményeket, J. J. Perrot és Jules Favre urak elválasztatását. Az 5-ik választókerületben az új választásoknak törvény szerint május 9-én vagy tökén kell történniök. A kölni lap egyik levelezője szerint az eredménnyel kormányi körökben nagyon meg vannak elégedve, miután attól tartottak, hogy az ellenzék mind a három kerületben győztes lesz. A franczia törvényhozó testület ápril 27-dikén folytatta az 1859-diki budget tárgyalását. Legjelentékenyebb beszéd volt a pénzügyekkel foglalkozó Calley de St. Paul úré, aki a bizottmány szellemében szólott, azaz kijelentette, hogy a költségvetésben ő sem találja az egyensúlyt, szóló egyébiránt élénk sajnálatát fejezi ki, hogy az államtanács a bizottmánytól, vagyis a kamrától megtagadja a kívánt megtakarításokat , ami ez utóbbit azon kénytelenségbe helyezi, hogy vagy oly budgetet szavazzon meg, melyet helyben nem hagy, vagy vesse azt vissza. Mind Wnitry mind B aroche feleltek az államtanács részéről St. Paul urnak, vitatván az egyensúlyt, nagy megelégedéssel emelvén ki, hogy a kamrai bizottmány hatheti munka után egy 1700 milliós budgetben nem tudott több megtakarítást kivonni 2 milliónál, amiből pedig 1,100,000 frank a kisebb fizetésekre esnék. A kamra ezután áttért a szakaszonkénti tárgyalásra. A párisi szépítési bizottmány f. hó 26-án második értekezletet tartott az államtanácscsal. A bizottmány tagjai az értekezleten két véleményt nyilvánítottak. Egyik rész a kívánt 60 millióból 23 at akar levonni, míg a másik úgy véli, hogy jó lesz 15 millió levonásával megelégedni, miután 23 milliót aligha nehéz nem lesz keresztülvinni. Az államtanácsi biztosok azt felelték,hogy levonásról egyátalában nem lehet szó. És a dolog jelenleg így áll, de azért nincs kétség, hogy a törvényhozó test engedni fog, miután az államtanácsi biztosok kijelentették, hogy a szépítési munkálatok végre fognak hajtatni, ha szinte a törvényjavaslat meg nem szavaztatnék is, csakhogy akkor a munkálatok nem 10, hanem 15 év alatt lennének készen. Azt is kijelenté B a r o ch e ur, hogy a császár ezen törvényjavaslat elfogadására nagyobb súlyt helyez, mint a nemességi törvényjavaslatra. — Az államtanács elnöke hozzátéve végül ezt is: „Uraim ! ha szükség lenne a kérdésben forgó törvényjavaslatok megszavazása végett önöket még három hónapra visszatartóztatni, mi önöket még három hónapig itt tartanók.“ — A „Journ. d. Débats“ előtt bizonyosnak látszik, hogy a párisi conferentia május 10—12-dike körül megnyittatik, hanem csupán a függőben hagyott tárgyakra fog szorítkozni. Tehát a suezi csatorna és Perim ügye nem fog előkerülni mint sokan hitték. A kölni lap szerint a románok Párisba követeket küldöttek, kik a conferentia alatt ott maradjanak, hogy a meghatalmazottaknak hazájuk szükségei és óhajtásai iránt felvilágosításokat adjanak. Állítják, hogy Francziaország még mindig az unióhoz ragaszkodik elvileg, azonban a jelen körülmények közt a peralkutól sem idegen. Hogy ez mily természetű legyen, majd csak azon különféle javaslatokból tűnik ki, melyek a conferentiának minden kétségen kívül eléje fognak terjesztetni. Franczia hivatalos körökben azt állítják, hogy Derby lord újra azon biztosítást küldte Párisba, miszerint minden intézkedéseket meg fog tenni, melyek a menekültek figyelemmel tartására szükségesek. Sőt még azzal is hízelegnek maguknak, hogy az angol kabinet csak a Truelove per kimenetelét várja, annak elhatározása végett, valljon a fenálló törvények változtatását indítványozza-e (?) A „Constitutionnel“-ről meg ezen hivatalos körökben azt mondják, hogy kár azért olyan lármát ütni amit az ír, mivel az nem a kormány lapja. Úgy látszik a csatorna másik oldalán nem oly könnyen változik a hangulat. Legalább az „Indépendance“-nak azt írják, hogy Londonban a tábornokok clubjában aláírást nyitottak a malakoffi herczegnek adandó lakomára, azonban alig lehetvén húsz aláírást összeszedni, a tervtől elállottak. Igaz, hogy az udvariasság azért megvan a két udvar közt, és az angol minisztérium megköszöntette a császári kormánynak a segélyt,melyet a franczia tengerészet nyújtott a brit tengeri erőnek, hogy Antigoárban a zavarokat elnyomja. A belga lap azt is írja, hogy kétkedni kezdenek az angol királynő megjelenésén a cherbourgi ünnepélyeken, melyek jul. 23-án tartatnak. A kölni lap szerint a dolog oka a királynő érdekes állapota. — — A „Pelican“ nevű aviso-gőzös, melynek parancsnoka Hamein tengernagy fia, mostanában a Themzére ment szenet venni be. Néhány vészmadár túl azon a csatornán azon hírt terjesztette el, hogy a franczia hajó a Themse-partot akarja levétetni. Azonban a való csakhamar kitűnt. Öt álló óráig vitatkoztak az ápril 26-ki éjjeli ülésben ismét India jövendő kormányzása fölött. Disraeli azon indítványnyal állt elő, hogy a ház pénteken alakuljon bizottsággá, mely előtt az ind ügyet illetőleg a bejelentett határozatokat indítványozza. Igaz ugyan, úgymond, hogy a jelen kormány több tagja kétségbe vonták volt régebben, hogy a parliament beavatkozása e tárgyban jelenleg czélszerű, de miután a parlament többsége akkor ellenkező nézetben volt, a kormány kötelességének tartja engedni. Három eljárási módot indítványoztak. Az egyik az egyszerűség úgynevezett barátjaitól eredt. Ezek szerint Indiát egy államtitkárral kellene kormányozni, altitkári és irodai személyzettel körülvéve, mintha India csak oly gyarmat volna, mint bármely más.Márpedig azon ázsiai birtokok kormánya sok tapasztalást és helyi ismeretet kíván, amelylyel egy hamarjában kinevezett miniszter nem bírhat. Ennek csak az lenne eredménye, hogy a főkormányzó tettleg korlátlan hatalmú kényárrá emelkednék. Második terv a volt kormányé (Palmerston lord bilje).Ezen tervet,a kormány által kinevezendő csekély számú ind tanácsossá, ugyanazon kényük, bár kissé leplezett egyszerűség jellemzi. Harmadik helyen említi szónok az önmaga által előadott javaslatot. Azt mondják, ez bonyolult. Részéről úgy hiszi, hogy Angliának minden több százados intézménye bonyolultnak látszhatnék első tekintetre. Ha egyszer a ház szükségesnek véli a tanácskamarát — ami kétségtelen — legyen az valódi tanács; oly kamra, mely a képesség hasonló elemeivel bír, mint most az igazgatóság, eléggé számos, az ind igazgatási ügyek elintézésére s effölött nem csupán a korona szolgáiból áll- Megütközéssel hallja, hogy azzal vádolják bilijét, mintha osztályi érdekeket képviselne , mert mi által emelkedett a parliament maga is világhírű hatalomra és fontosságra, mint az által, hogy valódi képviselő testület. Védi szónok bilije választási elvét is, s Lancashiret, a gyár- és kikötővárosokat, melyeknek közvetlen érdeke fekszik India emelésében, s amelyek először kezdték sürgetni a reformot, úgy tünteti fel, mint a legjobb választókat. Minden más egyéb kérdés mellékes dolog; a valódi tanács a fő, attól függ India jó kormányzása. Ha az ellenőrségi elemet kihagyjuk, jobb ha nem bántjuk a társaság kormányzását, amelynek köszönjük az indokrit ország kifejtését. — Lord Palmerston: azt hinné az ember, a kincstár kancellára a megboldogult Nro 2. indili második felolvasását indítványozza. — A határozatokról csak alig ten futólag említést. Szónokot kissé a sirbeszédre emlékeztette az előadás, aminőt a csatornán túl nagy hazafiak, művészek, írók temetésekor hallhatni, azon egy különbséggel, hogy itt a sirbeszéd szónoka halottját maga temette el. Ha Disraeli úr saját művét anynyira kedveli, miért ejti el, miért dobta ki a kormány hajójából, mint hasztalan podgyászt ? Az igen tisztelt úr először feláldozta a bilit, s azt határozta, hogy határozatokat fog indítványozni; aztán kétszer kijelenté, hogy a bili csak fel van függesztve, míg a city érdemes követe felszólalására másodszor is eltemette. Ma megint nem tudja, mitevő legyen, s oly formán beszél, mintha a bili közel föltámadásának nézne elébe. Erről azonban szó sem lehet. Ezután különösnek mondja Palmers’ton, hogy végrehajtó testület alakítására alkalmazza szónok a választási elvet, ami kiáltó ellentétben állana az vndügyi államtitkár felelősségével. 18 tanácsos nagyon nehézkes gépezetet képezne, midőn nem tanácskozó, nem is ellenőrző hatalomról van szó, sem a kettős kormányrendszer visszaállításáról. Gladstone : megint ott vagyunk, ahonnan kiindultunk. Még kora dolog az ind reformot elővenni. Egyik terv szerint sem állana elő a mostani direktóriummal felérő tanács. Se egyik se másik terv nem kell neki. Hasonló szellemben szól Sykes ezredes, védve a társaság kormányzását. S. H. Verney annyira védi az előbbi rendszert, hogy a directorium hatóságát még kiebb akarja terjeszteni. Mr Gregory is fölöslegeseknek tartja Disraeli indítványait. Mr W. Ewart védi ez indítványok előterjesztését. Lord J. Russell: kimerítő tárgyalás következtében jön elhatározva, hogy India kormányzása a koronára ruháztassék. E határozatot csak hasonló érdemleges tárgyalással lehetne felforgatni. Részéről sajnálná, ha ez történnék, egy év múlva megszűnnék az érdekeltség India iránt, s minden a réginél maradna. Részéről szónok helyesebbnek tartja a korona által kinevezendő tanácsot. Rose Mangles (a keletind társaság elnöke) pártolja Gregory nézetét. Egyébként lord Derby tanácsát jobbnak tartja a Palmerstonenál, mely csak árnyék testület lenne. . . Hosszasabb, érdektelen vita után Disraeli indítványát a határozatok előterjesztése végett szavazat nélkül elfogadják. — Indítványoztatván , hogy a ház megajánlási bizottsággá alakuljon,. M o n s e 1 1 azon módosítványnyal áll elő , intézzenek fölirást ő felségéhez azon kéréssel, a fenálló szabályokon, a kadeteknek a tüzérségbe és mérnökkarba felvételét illetőleg, ne történjék változás. Roebuck egyáltalában más változást sem akar megengedni a hadszabályzatokban. Többen vádolják a kormányt, hogy a hadsereget megint a régi aristocrata lábra akarja visszaállítani. Peelhnok és Walpole szükségtelennek tartják az indítványt, feleslegesnek az aggodalmat, hogy a kormány viszszatérne régi rendszeréhez. A módosítvány azonban, a kormány ellenében 219 szavazattal 177 ellenében elfogadtatott. — Konstantinápolyból ápr. 24-iktől kelt távirati sürgöny jelenti hogy Fuad pasa f. hó 28-án volt onnan elindulandó. Idősb fia, és Daoud Effendi mint titkár, kisérik őt. „Sahiri Barhi“ török gőzös a Dardanellákkal átellenben hajótörést szenvedett. Az amerikai ügyvivő Williams és Wrangel orosz admirál a napokban érkeztek meg az ottomán fővárosba. — Athénéből ápril 24-ikről jelenti szintén a távíró, hogy a török követ által kézbesített jegyzék, a syraperben, a görög törvényszékek illetéktelensége iránti nyilatkozatot követel, mely követelésre a külügyminiszter határozottan visszautasítólag felelt. ESTI POSTA. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND. »