Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)

1858-05-01 / 2467. szám

Törvénykezési ügyeink — a tetemesben összegyűlt hátralékok földolgozására kiküldött törvényszéki kül­döttség működése által új lendületet nyertek, a köz­­igazgatásiak pedig legjobb rendben vannak. A ta­gosításra ellenben — fájdalom! — igen kevés kilátásunk van, miután az nemcsak a helységekben, de magában városunkban is, hatalmas ellenzőket számlál, kik nem gondolván arra , hogy a közterhek s egyéb kiadások szaporodása korszerűbb s rendsze­resebb gazdálkodást, ez pedig a birtokok tagosítását igényli, meg nem szűnnek az értetlenebb é­s termé­szetesen sokkal nagyobb — részt, önző nézeteik mel­lett izgatni, — s valóban igen helyesen téve a tör­vénykezési lapok érdemdús szerkesztője, lapjának 58-dik számában azon észrevételt, hogy némely „a zavarosban halászni szerető“ egyéniségek még a ha­tárok rendezése ellen is bujtogatnak, mert ez állítást a keserű tapasztalás igazolja. Csak az a szerencse, hogy ezen bujtogatások­­ a törvényhozás bölcs in­tézkedésén előbbutóbb hajótörést szenvednek; de mindemellett is, fölötte sajnos tünemények, mert a kedélyek általuk fölizgattatnak, melyeknek csak az eredmény késő fölismerése adhatja meg csil­lapodásukat; s ez okból szerény nézetünk sze­rint igen üdvös volna, ha a hatóságok hasonló izgatások tényezőit őrszemmel kisérnék s káros mű­ködésüknek alkalmas eszközökkel gátat vetnének! Közbiztosságunk lehető legjobb karban van; a ta­vaszi vizektőli félelmünkben itt-ott töltésezni is kezd­tünk, s ha Isten segit, néhány év múlva tán­k— a na­gyon lassan haladó védtöltési s csatornázási kérdés megoldása előtt is — mentve leszünk a káros vi­zektől. Az idő — mint mindenütt —■ nálunk is lassan ta­­vaszodott s alig néhány napja, hogy a téli gúnyát le­­tehettük, őszi vetéseink azonban meglehetősen mu­tatkoznak. Gabonaáraink az eddigiek. Még egy nagy bajunkat kell fölemlítenünk, s ez, az italmérési regale bonyodalmas állása, melyet min­den utóbb keletkezett szigorú rendeletek sem képe­sek azon állapotba helyezni, melyben csak két évvel ezelőtt is voltak. A visszaélések oly alakzatúak, hogy azoknak meggátlása a lehetlenséggel határos, és fö­löttébb kívánatossá teszi a függőben lévő regalekér­­désnek törvényhozási végmegoldását, hogy e szerint mind a jogosított birtokos osztály, mind a közönség, végre megmenekülhessen a folytonos küzdelmektől. Nyomdánkból e napokban került ki Dumas Sán­dornak „Egy galamb története“ czímű regénye, Hang Ferencz és Bereczk Béla által fordítva, s a kiállítás, kezdő — még nem is egy éves — nyomdának, min­denkép becsületére válik. 1. 1. KÜLFÖLD. tengeren „Indépen Francziaország. Hogy Francziaország készületeket nem tesz, azt a „Moniteur“ a„ dance“ levelezőjének nyomatékosan kijelentette. Mind­ennek daczára külföldi lapok párisi levelezői szinte nyomatékosan erősítik, hogy Francziaország tengeri arsenaljaiban és hadihajó-gyáraiban soha nagyobb tevékenység nem uralkodott mint most. Francziaor­szág jelenleg bir gőzösökben : 30 csavarsorhajóval, 35 fregattal, 18 corvettel, 79 avilóval, 5 úszó üteggel, 20 ágyúnaszáddal,­­8 ágyús sajkával és 20 szállítóha­­jóval; vitorlás hajókban pedig: 15 sorhajóval, 28 fre­gattal, 11 corvettel,­­24 avisoval, 6 ágyúnaszáddal, 3 bombárdával, 34 könnyű és 26 nehéz szállítóhajóval. A hajógyárban készülőben van 53 hajó, közte 7 sor­hajó és 15 fregatt.­­ Mint a kölni lapnak írják, az attornei général­­nak a Bernard Simon elleni eljárás abbahagyása iránt tett nyilatkozatára válaszul a franczia kormány P­e­­­i­s­s­­­e­r tábornagyhoz oly tartalmú sürgönyt kül­dött, melynél fogva a brit kormánynyal tudatni kí­vánja, hogy a császár és miniszterei Bernard felmen­tésében nem látnak Francziaország elleni sértést, ha­nem csupán egy, a királynőtől független institutio cselekvényét. Walewski gróf már előbb értesítette a londoni franczia követséget, hogy a „Constitutionnel“ czikkeiben sem neki sem bármelyik más miniszter­nek nincs része. — Páris azon három kerületében, hol a legutóbbi választások történtek, ez­úttal a beírt választók száma 95,089-re ment, ezek közöl 31,440 tartozott a 3-dik, — 30,502 az 5-ik, — s 33,147 a 6 dik választó kerü­lethez. Tudjuk, hogy a lajstromok nevezetes módosí­tásokon mentek keresztül.­­ Armand Lévy socia­lista jelölt, ki úgy lépett fel, mint a munkások képvi­selője, csupán 26-kán ragasztotta ki politikai hitval­lását, melyben a függetlenségen és megvesztegethe­tetlenségen kívül azon ígéretet téve, hogy a nagy forradalomhoz és következményeihez hű marad.­­ A felebbviteli törvényszékek a vidéken ismét több politikai elitéléseket hagytak helyben, így pél­dául egy hajóvonő egyén elitéltetését, a ki február 24-dikén nyilvános helyen a császár ellen sértéseket ejtett ki s e miatt 18 havi fogságra büntettetett. Pau­­ban szinte helybehagyatott bizonyos egészségi hiva­talnoknak álhirek terjesztése miatt 100 fr. pénzbír­ságra lett itéltetése. Ez tudniillik egy korcsmában, a­hol a merényletről volt szó, ezt mondá : „A gondvi­selés könyvének nincs ahoz semmi köze, — egyedül a vakeset mentette meg a császárt. Huszonkilenczszer hiában kísértik meg, meglehet, de harminczadikszor sikerülni fog.“ A harmadik ítélet egy bordeaux-i la­katost illet, a­ki bizonyos altiszttel való beszélgetés közben így nyilatkozott: „Inkább a császárt kellett volna halálra ítélni, mint a merénylet elkövetőit; ők megtették a mit lehetett, azonban nem sikerült nekik; most többé nem fogják elhibázni. Ha 1848 még egy­szer előkerül, lesz olyan köztársaság, mely az 1793- dikinál még rettentőbb leendő stb.­­A többi szavak — mond a „Pays“ sokkal undokabbak, semhogy azokat ismételhetnék. Az ítélet 10 havi fogságról és 500 fr. pénzbírságról szól. — Mivel ír mint 26-ról írják, még mindig azon van, hogy ő Renée urat a „Constitutionnel“-től el­bocsátja, ha mindjárt per lesz is a vége. Annyit már megtett, hogy a nevezett szerkesztőhöz, bíróságon kí­vül egy hosszú, s bőven indokolt okiratot küldött, melyben a köztük való viszonyt fejtegeti, s azt 50.000 frank kártalanítással kínálja meg. Úgy látszik, a kormány eddig minden beavatkozástól tartózkodott, s M­­­r é­s urnak csupán tanácsolta, hogy Bénáét tartsa meg. Általában úgy vélekednek, hogy a neve­zett journalista eddigi állásában magát fentartja.­­ Nem­rég Algír átalakításáról és Napóleon herczegnek e tartomány helytartójává leendő nevez­­tetéséről volt szó. A kölni lapnak azt írják, hogy a császár már gyakran gondolt ezen állomásra öcscse számára, hanem a herczeg csak akkor volna hajlandó ilyesmit elfogadni, ha a nevezett gyarmatba mint a császár alter­egója mehetne s feljogosittatnék arra is, miszerint a miniszterek mellőzésével közvetlen a csá­szárral levelezhessen. Levelező szerint ez ügyben még mi sincs elhatározva. — Többször emlékeztünk azon összeütközésről, mely Hausmann úr a szajnamegyei főnök és a törvényhozótest több tagja közt, a Páris szépítése iránti törvényjavaslat tárgyában kiütött Az „Indépendance“ közli ezen képviselők egyikének Javai urnák folyó hó 22-ről Morny grófhoz intézett s Haus­man­­­n e­r­a válaszoló levelét, mely igy hangzik: „Elnök úr ! Múlt csütörtökön a belügyminiszter ő excja teremeiben épen a szajnamegyei fönök úrral beszélgetek, midőn egy valaki jött közbe/ kiről azóta tudtam meg, hogy képviselő Pályatársam és Haus­mann úr közt társalgás kezdődött a párisi munkála­tok iránti javaslat felett. Eleinte nem akarok abban részt venni, azonban csakhamar a társalgás a tör­vényhozótest tagjaira nézve oly sértő jellemet öltött, hogy én­ kötelességemnek hívom felfogni a szavakat, melyekre a tisztviselő magas állása, kinek szájából jöttek, különösen komoly jellemet ruházott. „Azt hivem az egész eset ennyiben marad, s el va­lók határozva kikerülni minden botrányt, hanem azon társalgás egy részét meghallotta egy tiszteletre méltó pályatársam, a­ki méltó felindulásában elmondá a fő­nök úr néhány szavait, melyeket t. i. felfogott. Én pedig minden hozzám intézett felhívásnak, hogy a főnök úr szavait mondanám el, ellentálltam eddig, s meg is maradék vala hallgatásomban, ha egy új ese­mény nem kényszerítene annak félbeszakasztására. „Megtudván hogy Hausmann úrtól egy a kamrai elnök úrhoz intézett levél közöltetett bizalmasan a párisi munkálatok bizottmányával, s­ hogy abban ró­lam van szó, szabadságot vevek magamnak, hogy azt öntől elnök úr elkérjem. Mily nagy­­ön meglepeté­sem, midőn láttam, hogy a főnök úr, a­helyett, hogy egyedül a kamra iránti tiszteletéről és ragaszkodásé­ról beszélne, jónak látott, a játékba vonni „bizonyos fontos közbeszólót, a­ki szerinte a városi tanácsot tá­madta volna meg, melynek főnök úr kötelesnek tar­totta volna pártjára kelni.“ „Ily állítással szemben, tovább nem lehetséges hallgatnom. A dolog ekkér történt. Főnök úr azt mondá Bois de Mouzilly úrnak az én jelenlé­temben. „A­kik a javaslat ellen szavaznak, képtelen emberek, ostobák, vagy bárgyak. Majd mit mondok annak a kamrának (Úgy látszik a főnök úr meg is mondta a mit akart). Én nem vesztegetem az időt a bizottmányra. Úgy intéztem a dolgot, hogy minden módosítványt lehetetlenné tegyek, egyet sem foga­dok el ! Vagy valami vagy semmi. Majd mit mondok annak a 60 milliónak melyet kérünk. Én nem me­gyek a kamrához koldulni!“ — Bois de Mouzilly ur­nak azon észrevételére, miszerint vannak tagok, kik­kel boldogulni nem lehet, főnök úr azt mondá: „Majd meglátjuk. „Ekkor elegyedtem én először bele a társalgásba, megjegyezvén, hogy az én osztályomban épen oly ta­got neveztek biztossá, a­ki a javaslatot leginkább os­tromolta. Erre Hausmann úr Bois de Mouzilly ur felé fordulván, a következő kifejezésekkel élt: „Komédia volt. Némelyek azért csináltak oppositiót, hogy magukat megválasztassák. Ki volt csinálva.“ „E szóra­ nem tartóztathatom vissza felindulásomat, s azt mondom főnök úrnak, hogy ő a kamrát sértege­ti. Ő azt felelte, nem énhozzám beszélt. Én válaszo­­lom, hogy én nem veszem ugyan magamra, de elég az, hogy azon testülethez tartozom, s nem engedem, hogy azt jelenlétemben lerántsák a sárba. „A­mi a városi tanácsot illeti, arról szó sem volt, én róla sem jót sem roszat nem beszéltem, sőt állítom, hogy e tiszteletre méltó testületnek még csak nevét sem ejtem ki. „Kérem önt elnök úr, közölje e levelet a párisi munkák bizottmányával, valamint közölte főnök úrét is, -­ és fogadja stb. (aláírva) Javai Yonne megyei képviselő.“ 1 — A távíró Párisból ápril 29-től jelenti. A mai „Moniteur“ szerint, a hadsereg valódi létszámának a budget által megállapított, azonban az 1857-diki re­­ductiók folytán nem teljes számú rendes állapotra való kiegészítése tekintetéből, az 1856-diki korosz­tályból még hátralevő 42.000 ember, tettleges szol­gálatra beszólittatik, miáltal a határozatlan idejű sza­badságra bocsátott katonák beszólitása el lesz kerülve. Olaszország, Turin. 28. A Deforesta-féle tör­vény czikkei feletti tanácskozások alatt, Solaro della Margherita gróf módositványa felett, melynél fogva a politikai gyilkosság dicsőítése a jury illetősége alól elvonatnák, és a törvényszék elé utasittatnék, élénk vitatás támadt. — A módositvány végre kis többség­gel elvettetett. Egyiptom. Alexandriából ismételt panaszok érkeznek azon sérelmek miatt, melyek ott franczia részről elkövettetnek. Ha az előbbeni kormány alatt az angol, úgy jelenleg a f­ranczia igyekszik befolyá­sát érvényesíteni. A„Tr. Zig“nak Alex.­mdriából ápril közepéről írják : „A kereskedés pang, a gabona ke­véssé keresett, és a pénz nagyon kevés. Az alkalma­zásban lévő egyéneknek már öt havi fizetés és öt adag járandóság követelésük van. A kormány pénztárai üresek, és senki se tudja a pénz, hova megy, kivévén talán a francziákat, kik az alkirály körül lévén, er­szényüket hizlalják, minthogy ők az alkirályt sok haszontalan kiadásokra bírják rá. Ily czél- és haszon­­nélküli kiadásul lehet felhozni p. o. azt, hogy a csa­patoknak egyenruháját minduntalan változtatják, mi pedig nem csekély költséggel jár , az őrmesterek és tizedeseknek ezüst kardmarkolatuk van; a jelenleg fegyverszolgálatban álló 15.000 ember mindenike órát és imádkozás alkalmával, letérdepelésre haszná­landó gyapot szőnyegecskét kapott az alkirálytól.­­ A hadszertár haszonvehetetlen; a hajógyárak lerom­boltatnak, és a benne lévő anyagok elfecséreltetnek; majdnem új hadihajók, ócskák gyanánt potom áron adattak el, és az illető, ki azokat megvette, csak a fa és rézből 100,000 tallérnál több nyereséget vonha­tott. A Remorqueur társaság nem dolgozik semmit, ellenben a Medschiche társaság, úgy látszik, négy gőzössel, melyet vett, igen szép hasznot ke­rít magának, nevezetesen az utasoknak Konstan­tinápolyból Smyrnába szállítása által.­­ Egy fran­czia rendőr ügynök provocatiója folytán, ki féluta­sán egy szardiniai alattvaló vezeték és kereszt­nevét akarta megtudni, folyó hó 10-én a börze kávé­ház közelében, egész csapat, mintegy 2000 személy, olasz, máltai, görög, sőt még arábiai is gyülekezett össze, néhány falragasz olvasására, melyeken az it­teni franczia rendőrségnek a közönség iránti maga­tartása volt kárhoztatva. A franczia rendőröknek leg­inkább a­miatt tesznek szemrehányásokat, hogy ők az olaszokat kihívásokkal akarják elkeseríteni, és fel­tüzelni, hogy ez által azoknak kiutasítására ürügyet találhassanak. Az itteni rendőrség főnöke, La Genis­­sel úr, ki a fentebb említett falragasz olvasása miatti összecsoportosulás színhelyén két rendőrügynökkel megjelent, fütytyökkel és piszszegésekkel fogadtatott, annyira, hogy kényteleníttetett a rendőrségi épület­be visszatakarodni. Egy félóra múlva Zabir Gassen pasának Spech ezredessel, a török rendőrség főnöké­vel, sikerült a felizgatott kedélyeket azon ígérettel le­csillapítani, hogy a pasa az alkirálynál lépéseket te­­end, hogy a franczia rendőrség,a­mely felállíttatása óta már oly sok sérelemre és panaszra adott alkal­mat, ismét feloszlattassék. Pest, april 30. — A belga „Indépendance“ szerint az utolsó vá­lasztás eredménye nem igen tett semmi benyomást Párisban, miután a lapok hallgatnak róla és elégnek tartják feljegyezni a tudva levő eredményeket, J. J. Perrot és Jules Favre urak elválasztatását. Az 5-ik választó­kerületben az új választásoknak tör­vény szerint május 9-én vagy tökén kell történniök. A kölni lap egyik levelezője szerint az eredménnyel kormányi körökben nagyon meg vannak elégedve, miután attól tartottak, hogy az ellenzék mind a há­rom kerületben győztes lesz.­­ A franczia törvényhozó testület ápril 27-dikén folytatta az 1859-diki budget tárgyalását. Legjelenté­kenyebb beszéd volt a pénzügyekkel foglalkozó Cal­­ley de St. Paul úré, a­ki a bizottmány szellemében szólott, azaz kijelentette, hogy a költségvetésben ő sem találja az egyensúlyt, szóló egyébiránt élénk saj­nálatát fejezi ki, hogy az államtanács a bizottmány­tól, vagyis a kamrától megtagadja a kívánt megtaka­rításokat , a­mi ez utóbbit azon kénytelenségbe he­lyezi, hogy vagy oly budgetet szavazzon meg, melyet helyben nem hagy, vagy vesse azt vissza. Mind W­n­i­­try mind B a­roch­e feleltek az államtanács részé­ről St. Paul urnak, vitatván az egyensúlyt, nagy meg­elégedéssel emelvén ki, hogy a kamrai bizottmány hatheti munka után egy 1700 milliós budgetben nem tudott több megtakarítást kivonni 2 milliónál, a­mi­ből pedig 1,100,000 frank a kisebb fizetésekre esnék. A kamra ezután áttért a szakaszonkénti tárgyalásra.­­ A párisi szépítési bizottmány f. hó 26-án máso­dik értekezletet tartott az államtanácscsal. A bizott­mány tagjai az értekezleten két véleményt nyilvání­tottak. Egyik rész a kívánt 60 millióból 23 at akar levonni, míg a másik úgy véli, hogy jó lesz 15 millió levonásával megelégedni, miután 23 milliót aligha ne­héz nem lesz keresztülvinni. Az államtanácsi biztosok azt felelték,hogy levonásról egyátalában nem lehet szó. És a dolog jelenleg így áll, de azért nincs kétség, hogy a törvényhozó test engedni fog, miután az ál­lamtanácsi biztosok kijelentették, hogy a szépítési munkálatok végre fognak hajtatni, ha szinte a tör­vényjavaslat meg nem szavaztatnék is, csakhogy ak­kor a munkálatok nem 10, hanem 15 év alatt lenné­nek készen. Azt is kijelenté B a r o c­h e ur, hogy a császár ezen törvényjavaslat elfogadására nagyobb súlyt helyez, mint a nemességi törvényjavaslatra. — Az államtanács elnöke hozzá­téve végül ezt is: „Ura­im ! ha szükség lenne a kérdésben forgó törvényja­vaslatok megszavazása végett önöket még három hónapra visszatartóztatni, mi önöket még három hó­napig itt tartanók.“ — A „Journ. d. Débats“ előtt bizonyosnak látszik, hogy a párisi conferentia május 10—12-dike körül megnyittatik, hanem csupán a függőben hagyott tár­gyakra fog szorítkozni. Tehát a s­u­e­z­i csatorna és Perim ügye nem fog előkerülni mint sokan hitték.­­ A kölni lap szerint a románok Párisba követeket küldöttek, kik a conferentia alatt ott maradjanak, hogy a meghatalmazottaknak hazájuk szükségei és óhajtásai iránt felvilágosításokat adjanak. Állítják, hogy Francziaország még mindig az unióhoz ragasz­kodik elvileg, azonban a jelen körülmények közt a peralkutól sem idegen. Hogy ez mily természetű le­gyen, majd csak azon különféle javaslatokból tűnik ki, melyek a conferentiának minden kétségen kívül eléje fognak terjesztetni.­­ Franczia hivatalos körökben azt állítják, hogy Derby lord újra azon biztosítást küldte Párisba, mi­szerint minden intézkedéseket meg fog tenni, melyek a menekültek figyelemmel tartására szükségesek. Sőt még azzal is hízelegnek maguknak, hogy az angol kabinet csak a Truelove per kimenetelét várja, annak elhatározása végett, valljon a fenálló törvények vál­toztatását indítványozza-e (?) A „Constitutionnel“-ről meg ezen hivatalos körökben azt mondják, hogy kár azért olyan lármát ütni a­mit az ír, mivel az nem a kormány lapja.­­ Úgy látszik a csatorna másik oldalán nem oly könnyen változik a hangulat. Legalább az „Indépen­­dance“-nak azt írják, hogy Londonban a tábornokok clubjában aláírást nyitottak a malakoffi herczegnek adandó lakomára, azonban alig lehetvén húsz aláírást összeszedni, a tervtől elállottak. Igaz, hogy az udva­riasság azért megvan a két udvar közt, és az angol minisztérium megköszöntette a császári kormánynak a segélyt,­­melyet a franczia tengerészet nyújtott a brit tengeri erőnek, hogy Antigoárban a zavarokat elnyomja.­­ A belga lap azt is írja, hogy kétkedni kezdenek az angol királynő megjelenésén a cherbourgi ünnepélye­ken, melyek jul. 23-án tartatnak. A kölni lap szerint a dolog oka a királynő érdekes állapota. — — A „Pelican“ nevű aviso-gőzös, melynek parancs­noka H­a­m­e­­­i­n tengernagy fia, mostanában a Them­­zére ment szenet venni be. Néhány vészmadár túl azon a csatornán azon hírt terjesztette el, hogy a franczia hajó a Themse-partot akarja levétetni. Azonban a való csakhamar kitűnt. Öt álló óráig vitatkoztak az ápril 26-ki éjjeli ülés­ben ismét India jövendő kormányzása fölött. Dis­raeli azon indítványnyal állt elő, hogy a ház pén­teken alakuljon bizottsággá, mely előtt az ind ügyet illetőleg a bejelentett határozatokat indítványozza. Igaz ugyan, úgymond, hogy a jelen kormány több tagja kétségbe vonták volt régebben, hogy a parlia­ment beavatkozása e tárgyban jelenleg czélszerű, de miután a parl­ament többsége akkor ellenkező nézet­ben volt, a kormány kötelességének tartja engedni. Három eljárási módot indítványoztak. Az egyik az egyszerűség úgynevezett barátjaitól eredt. Ezek sze­rint Indiát egy államtitkárral kellene kormányozni, altitkári és irodai személyzettel körülvéve, mintha India csak oly gyarmat volna, mint bármely más.­­Már­pedig azon ázsiai birtokok kormánya sok ta­pasztalást és helyi ismeretet kíván, a­melylyel egy hamarjában kinevezett miniszter nem bírhat. Ennek csak az lenne eredménye, hogy a főkor­mányzó tettleg korlátlan hatalmú kényárrá emelked­nék. Második terv a volt kormányé (Palmerston lord bilje).Ezen tervet,a kormány által kinevezendő csekély számú ind tanácsossá, ugyanazon kényük­, bár kissé leplezett egyszerűség jellemzi. Harmadik helyen em­líti szónok az önmaga által előadott javaslatot. Azt mondják, ez bonyolult. Részéről úgy hiszi, hogy An­gliának minden több százados intézménye bonyolult­nak látszhatnék első tekintetre. Ha egyszer a ház szükségesnek véli a tanácskamarát — a­mi kétség­telen — legyen az valódi tanács; oly kamra, mely a képesség hasonló elemeivel bír, mint most az igaz­gatóság, eléggé számos, az ind igazgatási ügyek elintézésére s effölött nem csupán a korona szol­gáiból áll- Megütközéssel hallja, hogy azzal vádol­ják bilijét, mintha osztályi érdekeket képvisel­ne , mert mi által emelkedett a parliament maga is világhírű hatalomra és fontosságra, mint az által, hogy valódi képviselő testület. Védi szónok bilije vá­lasztási elvét is, s Lancashiret, a gyár- és kikötővá­rosokat, melyeknek közvetlen érdeke fekszik India emelésében, s a­melyek először kezdték sürgetni a reformot, úgy tünteti fel, mint a legjobb választókat. Minden más egyéb kérdés mellékes dolog; a valódi tanács a fő, attól függ India jó kormányzása. Ha az ellenőrségi elemet kihagyjuk, jobb ha nem bántjuk a társaság kormányzását, a­melynek köszönjük az indokrit ország kifejtését. — Lord Palmer­ston: azt hinné az ember, a kincstár kanc­el­­lára a megboldogult Nro 2. ind­­ili második fel­olvasását indítványozza. — A határozatokról csak alig ten futólag említést. Szónokot kissé a sirbeszédre emlékeztette az előadás, a­minőt a csatornán túl nagy hazafiak, művészek, írók temetésekor hallhatni, azon egy különbséggel, hogy itt a sirbeszéd szónoka halott­ját maga temette el. Ha Disraeli úr saját művét any­­nyira kedveli, miért ejti el, miért dobta ki a kormány hajójából, mint hasztalan podgyászt ? Az igen tisztelt úr először feláldozta a bilit, s azt határozta, hogy ha­tározatokat fog indítványozni; aztán kétszer kijelenté, hogy a bili csak fel van függesztve, míg a city érdemes követe felszólalására másodszor is eltemette. Ma megint nem tudja, mitevő legyen, s oly formán beszél, mintha a bili közel föltámadásának nézne elébe. Erről azonban szó sem lehet. Ezután különösnek mondja Palmers­’­ton, hogy végrehajtó testület alakítására alkalmazza szónok a választási elvet, a­mi kiáltó ellentétben ál­lana az vndügyi államtitkár felelősségével. 18 taná­csos nagyon nehézkes gépezetet képezne, midőn nem tanácskozó, nem is ellenőrző hatalomról van szó, sem a kettős kormányrendszer visszaállításáról. Glad­stone : megint ott vagyunk, a­honnan kiindul­tunk. Még kora dolog az ind reformot elővenni. Egyik terv szerint sem állana elő a mostani di­­rektóriummal felérő tanács. Se egyik se másik terv nem kell neki. Hasonló szellemben szól Sy­kes ezredes, védve a társaság kormányzását. S. H. Verney annyira védi az előbbi rendszert, hogy a directorium hatóságát még kiebb akarja terjesz­teni. Mr Gregory is fölöslegeseknek tartja Disraeli indítványait. Mr W. Ewart védi ez indítványok elő­terjesztését. Lord J. Russell: kimerítő tárgyalás következtében jön elhatározva, hogy India kormány­zása a koronára ruháztassék. E határozatot csak ha­sonló érdemleges tárgyalással lehetne felforgatni. Ré­széről sajnálná, ha ez történnék, egy év múlva meg­szűnnék az érdekeltség India iránt, s minden a régi­nél maradna. Részéről szónok helyesebbnek tartja a korona által kinevezendő tanácsot. Rose Mangles (a keletind társaság elnöke) pártolja Gregory néze­­tét. Egyébként lord Derby tanácsát jobbnak tartja a Palmerstonenál, mely csak árnyék testület len­ne. . . Hosszasabb, érdektelen vita után Disrae­li indítványát a határozatok előterjesztése végett szavazat nélkül elfogadják. — Indítvá­­nyoztatván , hogy a ház megajánlási bizottsággá alakuljon,. M o n s e 1 1 azon módosítványnyal áll elő , intézzenek fölirást ő felségéhez azon kérés­sel, a fenálló szabályokon, a kadeteknek a tüzérségbe és mérnökkarba felvételét illetőleg, ne történjék vál­tozás. Roebuck egyáltalában más változást sem akar megengedni a hadszabályzatokban. Többen vá­dolják a kormányt, hogy a hadsereget megint a régi aristocrata lábra akarja visszaállítani. Peel­­hnok és Walpole szükségtelennek tartják az indítványt, feleslegesnek az aggodalmat, hogy a kormány visz­­szatérne régi rendszeréhez. A módosítvány azonban, a kormány ellenében 219 szavazattal 177 ellenében el­fogadtatott. — Konstantinápolyból ápr. 24-iktől kelt távirati sürgöny jelenti hogy F­u­a­d pasa f. hó 28-án volt on­nan elindulandó. Idősb fia, és D­a­o­u­d Effendi mint titkár, kisérik őt. „Sahiri­ Barhi“ török gőzös a Dar­danellákkal átellenben hajótörést szenvedett. Az ame­rikai ügyvivő Williams és Wrangel orosz admirál a napokban érkeztek meg az ottom­án fővárosba. — Athénéből ápril 24-ikről jelenti szintén a távíró, hogy a török követ által kézbesített jegyzék, a syra­­perben, a görög törvényszékek illetéktelensége iránti nyilatkozatot követel, mely követelésre a külügymi­niszter határozottan visszautasítólag felelt. ESTI POSTA. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND. »

Next