Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)
1858-05-08 / 2473. szám
87-2473. 9-dik évffolyam. VFLO Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Pesten, házhoz hordva. Évnegyedre . . . . 6 frt pp. Évnegyedre . . 5 frt — kr. pp. Félévre . . .1 . . . IX frt pp. Félévre . . . 9 frt 80 kr. pp. nképfmÁnYpk Híja * 6 hasáb, petit sor 3-szori hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdij 1858. Szombat, máj. 8. Előfizetés nyittatik PESTI NAPLÓ 2 és 5 havi folyamára. Vidékre postán küldve : május és junius hóra 4 frt. május—septemberre 9 frt. Budapesten május és junius hóra 3 frt. 20 kr. május—septemberre 8 frt. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, máj. 8. Tájékozás. (Fk.) Szépen vagyunk! Hát csakugyan kudarczot vallottunk volna minden combinatiónkkal, csakugyan oly rövidlátók vagyunk, hogy veszélyt látunk ott, ahol csupa egyetértés és barátság, csupa szívélyesség és harmónia van ?! Bizony úgy kell lennie, mert hiszen az angol kormány jelentése szerint Cavour gróf a Cagliari ügy békés kiegyenlítésére kezet nyújt; már pedig ezt semmi esetre nem tenné, ha Francziaország nem ajánlaná; ez utóbbinak aztán, hogy lehetne Olaszországra nézve alattomos terveket tulajdonítani, miután a mostani szép alkalmat elszalasztja ? Az olvasó szinte látja, mint pirulunk ezen kudarc miatt, mint szégyeljük magunkat, hogy az események oly meglepő módon meghazudtoltak. ... De mi megátalkodott bűnösök vagyunk és se nem pirulunk, se nem szégyeljük magunkat, de még meg sem lépettünk, sőt hadd borzadjon vissza az olvasó az elvetemültség ezen örvénye elöl! A régi nézeteinket épen nem tartjuk megrendülteknek. A Cagliari-vita kitörése óta élénk figyelemmel kísértük az orosz diplomatia brüsseli közlönyének magatartását. Ez eleinte teljesen semleges maradt a dologban, melynek úgy látszott, nem igen nagy fontosságot tulajdonított. Midőn azonban Cavour gróf annyira neki hevült, a Nord rövid, de igen jelentékeny czikket hozott, melynek veleje az volt, hogy Oroszország Szardíniának s Nápolynak egyaránt őszinte barátja (Nápoly t. i. a keleti háborúban sok rokonszenvet tanusitott Oroszország irányában, Szardinia pedig a békekötés óta s mióta Oroszország Austriával mindinkább meghasonlott, Francziaországgal pedig mindinkább megbarátkozott, Szardinia, mondjuk, azóta pereputytyostul az orosz táborba szökött át!),— tehát Oroszország a két perlekedő fét egyikének sem foghatja pártját, hanem kiengesztelődést, békés kiegyenlítést, talán egy harmadik hatalmasság közbenjárását ajánlaná. Ekkor merült fel először a diplomatiai közbenjárás eszméje s bátran mondhatni, hogy az egész terv se nem angol, se nem franczia, hanem p orosz. Nem régen azt híresztelték, miszerint Ausztria lenne a közbenjáró hatalom, vagy legalább az, mely az idegen közbenjárás elfogadását ajánlja. Egyik jólértesült bécsi lap erre azt mondta, hogy e hit — bármily kívánatos lenne is valósulása — fájdalom, alaptalan. Igenis, alaptalan volt, hogy Ausztria alkudozott e tárgyban, de alkudozott ám — Oroszország! Francziaország, úgy látszik , egy ideig habozott. Egyszerre a Nord párisi tudósítói, (kiknek arczképeit Parisban az orosz követségi szállás termeinek tükreiben mindennap megpillanthatni), örömriadással hirdették, miszerint Francziaország sem gyámolítandja Piemont igényeit, hanem ő is a diplomatiai közbenjárás általi kiegyenlítés mellett buzog. Szinte láttuk az orosz kezet, mely Francziaországot ez útra magával rántotta! Anglia különben nem sympathizál ugyan Oroszországgal, hanem nem is Oroszország iránti rokonszenvből támogatta ennek szándékait a Cagliari ügyében. Egészen más okai voltak ! Egyrészről tudta, hogy Ausztria sem a két olasz honi állam összekocczanását nem kívánhatja, de Ausztria szintoly kevéssé kívánhatta, hogy Cavuli igényei angol részről gyámolittatván, ezen erkölcsi nyomás Ferdinánd király megalázására használtassák; tehát Angliának (míg Ausztria barátságát nélkülözhetlennek véli) sem a két czivakodót magára hagyni, sem Piemontot pártfogolnia nem lehetett. Nápolyt pártfogolni pedig az angol kormány részéről öngyilkosság lett volna, mert a közvélemény Angliában, hol e hatalmas tényezővel nem igen lehet daczolni, inkább Piemontnak mint Nápolynak kedvezett. Tehát az angol kormánynak is — mind Ausztria mind a közvélemény iránti tekintetből is békés kiegyenlítést kellett kivánni. Igaz, hogy Anglia e kívonata talán mégsem valósult volna, ha történetesen Orosz és Francziaországéval nem találkozik, de miután ez így történt, miután e fordulatot egyszersmind vagy két hét óta készülni láttuk, egyrészről nem mondhatjuk, hogy az angol kormány legújabb nyilatkozata meglepett volna, másrészről meg azt sem, hogy Francziaország szándékaira nézve most más véleményen vagyunk, mint azelőtt. Ha egyik bécsi lap Francziaországot feldicséri, mivel a Caglian-ügybeni magatartása által békeszeretetének új jelét adta, ez olyan mondvacsinált bók, melynek őszinteségében talán még az sem hisz, aki irta — vagy épen az legkevésbbé! Mi, részünkről sokkal nyomatékosabb bizonyítékokat kívánunk, hogy Napóleon császár szándékai iránt más véleményen legyünk. Amit ön Cagliari ügyben tett, azt nem békeszeretetének, nem Olaszország irányábani önzéstelenségének, hanem Oroszország iránti barátságának s engedékenységének jeléül veszszük s azt bátorkodunk kérdezni: ait tett volna a franczia császár mit tenne ezentúl, oly esetben, midőn az olaszhoni viszonyok megzavarása nemcsak Oroszország részéről nem roszaltatnék, hanem ennek talán még némely titkos vágyaival is öszhangzásban volna ?! Várjuk el, míg e kérdésibe valamikor talán tények fognak felelni! MUMMIA. OROSZ BESZÉLY. IRTA IVAN. TERGENEF (Vége.) Másnap csak későn ébredt fel az özvegy. Gavriló csak e fölébredést várta, hogy Geraszim menhelyére általános és elhatárzó támadást intézhessen ; maga is makacs ostromra volt elkészülve, de az ostrom csak nem létesült. Az özvegy még ágyban volt, midőn társalgónéját hivatá. — Lubimovna Lubov, mondá gyönge, alig hallható hangon (mert olykor szerette a szerencsétlen martyr szerepét játszani) — Lubimovna Lubov, látod, mily állapotban vagyok, menj édesem, keresd fel Andreics Gavrilót s beszélj vele. Hát becsesebb volna előtte egy nyomorult kis kutya, mint úrnőjének egészsége, sőt élete ? — Ezt nem hihetem, téve hozzá a legmélyebb fájdalom hangján. Menj tehát kedvesem és keresd föl Andreics Gavrilót. Lubimovna Lubov Gavriló szobájába ment. Nem tudjuk, mi volt értekezések tárgya, de nemsokára azután egy csoport ember haladt át az udvaron, útját Geraszim menhelye felé vevén. A csapat élén nagyhősiesen Gavriló lépdelt, kezével sipkáját tartva, habár a legkisebb szellő sem fújt; utána jöttek az inasok és szakácsok, ezeket pedig egy nagy csoport ugráló gyermek követé, kiknek fele az utczáról gyűlt be. A keskeny lépcsőn, mely a néma szobácskájához vezetett, egy ember állt őrt, más kettő botokkal fegyverkezve, annak ajtaját őrzé. A csapat fölment a lépcsőn s azt egész terjedelmében elfoglalta. Gavrilo ekkor az ajtóhoz közeledvén, megdöngette azt és igy kiáltott: . .. . — Nyisd fel! Egyéb felelet nem volt hallható, mint egy elnyomott ugatás. — Nyisd fel! ha mondom! ismétlé a felügyelő. — Mit akarsz Andréics Gavriló, mondá Stépan, ki a lépcső aljánál állott, hiszen Geraszim süket, semmit sem fog hallani. — E megjegyzésre mindenki nevetni kezdett. — Mit tegyünk hát most? kérdé Gavriló. — Az ajtón egy nyilás van, dugd be ott palczádat, viszonzá Stépan. Gavriló lehajlott, újra elfojtott ugatás jön hallható. — Lám, lám, a kutya önmagát árulja el, mondák néhányan, mit ismét általános nevetés követett. — Az ám! de a nyílást a néma vászonnal beragasztotta ! mondá Gavriló. Lyukaszd át a vásznat, ha kedved van hozzá, szólott Stépanhoz fordulva. — Miért nem szívesen! viszonzá ez s fölszaladván a lépcsőn, botot ragadott, s határozottan beütvén a vásznat, elkezdett a nyíláson át botjával hadonázni, ezt kiáltván : — Jöjj ki! jöjj ki! Még nem húzta vissza botját, midőn az ajtó hirtelen felnyílt A szolgahad, Gavrila legelői, nyakrafőre rohant le a lépcsőkön. Geraszim megállt a küszöbön. Egy tekintetet vetvén onnét a kistermetű, nyomorultan öltözött emberekre, kik az ő láttára félelmükben reszkettek. Ha így ott állni látta Őt az ember, úgy tetszik, mintha egy óriás állt volna egy csapat myrmidonnal szemközt. Gavriló egy lépést tön előre. Vigyázz magadra, mondá a némának, óvakodjál minden gorombaságtól,irányomban! És ekkor jelek által megmagyarázta, hogy az úrnő parancsa szerint köteles kutyáját neki (Gavriónak) átadni, melynek azonban (a kutyának) semmi bántódása sem lesz. Geraszim a kutyára mutatván, kezével nyaka körül oly mozdulatokat ten, mik a burokkötést akarták ábrázolni, aztán kérdő tekintetet szegzett a felügyelőre. , Eltaláltad, mondá az utóbbi, fejével igenlőleg biczczentvén : azt akarjuk, épen azt! Geraszim földre szegté szemét, de aztán fölemelvén azt, még egyszer Mamura mutatott, mely ezalatt farkát csóválva és fülét hegyezve, ártatlanul hozzá simult, s újolag a megfojtást utánozva, jelentős arczczal mellére ütött, mintha azt akarta volna mondani, hogy majd ő fogja azt végrehajtani. — Igen ám, hogy rászedi bennünket, adó értésére Gavriló jelek által. Geraszim megvetőleg mosolygott s még egyszer mellére ütvén, ismét szobájába zárkózott. — Mi lesz már ebből ? kérdé Gavriló , most meg épen orrunk előtt zárja be az ajtót. — Hadd öt, Andréics Gavriló, viszonzá Stépan. Úgy fog tenni a mint mondá, ő mindig ura volt szavának. E tekintetben ugyan nem hasonlít hozzánk; már a mi igaz, csak igaz marad. — Valóban úgy van, ismétlek mindnyájan. — Na jó! majd meglátjuk, mondá Gavrila , de addig az őrök meg ne mozduljanak helyükről. — Hej kinézésű szolgára, a Jeroska! kiáltott egy nyomora kivirító szinti nankin zubbonyt viselt és kertészszolgálatokat végzett: úgy sincs semmi dolgod, fogd e botot és maradj itt; bármi történjék, azonnal értesül. Jeroska kezébe vette a botot s a följárat legalsó lépcsőjére ült. A bámész csoport szétoszlék, kivéve néhány kiváncsit és egy sereg malcsikot *). Gavrila pedig visszatért a házba és a hűséges Lubimovna Lubov által megjelentető asszonyának, hogy minden parancsa teljesítve jön. Az úrnő bogot kötött zsebkendőjére s kölni vízbe mártván, megdörzsölte azzal halántékát, azután kiivott egy csésze tbeát s még mindig a bóditó cseppek hatása alatt, csendes álomba merült. Egy órával a történtek után megnyílt a padlásszoba és Geraszim megjelent. Ünnepi ruháit öltötte ma-gára, Mamut pedig zsinóron vezeté maga után. Jeroska helyt engedett neki, a gyermekek és mind, akik az udvarban voltak, szótlanul kísérték őt szemükkel. De ő nem nézett hátra, komolyan lépdelt, fedetlen fő- í veis csak az utczára érve tette föl sipkáját. Gavrila utána küldé Jeroskát, hogy figyelnek reá. Ez utóbbi egy étterembe látta belépni s elhatárrá kivűl bevárni őt. Geraszim, kit a vendéglőbeli szolgák ismertek ,értették jeleit, stihit **) és bust kért s aztán az asztalra könyökölt. Muniu lába előtt feküdt, okos szelíd szemét gazdájára függesztvén. Selymes szőre tiszta és fényes volt; látszott rajta, hogy csak az imént jön megmosva és gondosan megfésülve. Csakhamar elhozták a stihit. Geraszim kenyeret aprított belés a húst apró darabokra vágta s a tányért Múria elé tette. A kis kutya, mint mindig, finomul evett, alig érintvén nyelve hegyével a tányér szélét. Ura sokáig mozdulatlanul ült, reá szegezvén tekintetét Egyszerre két nagy könycsepp pergett le arczán, az egyik Mumu fejére, a másik a stihibe hullott. Ekkor eltödé arczát kezével. A kutyácska jóllakván otthagyta a tányért, száját nyalogatván. Geraszim fölvette őt, kifizette tartozását és távozott. Jeroska egy sarok mellé szorult s elhagyván őt maga előtt menni, ismét követé. A néma csak lassan lépdelt előre, egy pillanatra sem bocsátván el a zsinórt, melynél fogva Mumut vezette. Az utcza szögletére érvén megállóit s egy pillanatig határozatlanul tűnődni látszék; de csakhamar megindult s utját a Krimsky-Brod felé vette. Útközben egy épülőfélben levő ház udvarába lépett s hirtelen két téglát hóna alá kapván, tovább sietett. A Moszkvához érvén, kis ideig a part mentében haladt, mígnem egy helyre ért, hol evezőkkel ellátott két kis Coolnak volt kikötve (ezeket a már előbb észrevette). Rögtön beleugrott az egyikbe Máriával. Erre egy öreg ember jött elő, egy konyhakert zugában álló kunyhóból s elkezdett kiáltozni. Geraszim nem hallván őt, hatalmasan kezdett fölfelé evedzni s pár percz múlva minden üldözhetéstől ment volt. Az öreg még egy ideig a parton maradt, a távozó után bámulva s majd jobbik, majd bal kezével vakargatva fejét, kunyhójába visszatért. Geraszim tovább evezett, a várost már messze elhagyá. A partokat kertek, zöldelő rétek, erdők s mosolygó iskák lepték el. Letette az evezőket s Mumuhoz hajtván fejét, ki mellette feküdt összekuporodva, hátra tett kézzel egy ideig elmélázott, mialatt a csalnak csöndesen követé a viz folyását. Geraszim egyszerre csak felállott, csaknem haragos arczkifejezéssel , s megragadván a két téglát, összeköté a zsinórral, melynek másik végéből barkót alakított s azt Mumu nyaka köré veté; aztán a viz fölé emelte kutyácskáját s még egy tekintetet vetett rá. —■ Mumu bizalomteljesen nézett urára s farkát csóválta. Geraszim elfordította arczát; szemét behunyta és kiereszté kezéből a kis kutyát. — Semmit sem hallott; se Mumu kétségbeesett kiáltását, se az őt elnyelő viz loccsanását. — Midőn pedig szemét kinyitá, a habok, mint annak előtte halk morajjal űzték egymást, ezüst rajtot verve ütődtek a csolnak oldalához. A mi Jeroskát illeti, mihelyt Geraszimot tovább nem láthatta, haza sietett s mindent, a minek rangja volt, elbeszélt. — Már látom, vizbe fojtja Murint, mondá Stepan , erről bizonyosak lehetünk, hiszen megígérte. Geraszim aznap nem jött haza, az ebédnél sem jelent meg. Eljött az est s a cselédek a vacsorához gyülekeztek; csak a dvornik hiányzott, sí — Furcsa ember ez a Geraszim, mondá egy kövér mosóné : már ki látta, igy epeszteni magát egy kutyáért ? — Tudjátok-e mi az újság? szólalt fel Stépan, tányérát darával töltvén meg. — Geraszim megjött. — Micsoda ?.— Megjött ? — Mikor ? — Két órája lehet. A kapu alatt találkoztam vele, már ismét kifelé tartott. Egy pár kérdést akartam hozzá intézni Mumu iránt, hanem szörnyű rosz kedvű volt és félre lökött, mi bizonyosan azt jelenté: Hagyj békét! Elhihetitek, hogy derekas oldalbaütést kaptam . Istenemre, hatalmas, ökle van, kell adni, mar azt meg *) Malcsik , kicsiny, azaz gyermek. **) Savanyu káposzta. Magyar Gazdasági Egyesület. I’csi, máj. 5-dikén. A Magyar Gazd. Egyesület igazg. választmánya ma tartotta meg rendes havi ülését. Jelen voltak a legfelsőbb helyen megerősítést nyert elnök : gr. Károlyi István, alelnök : Korizmics László, választmányi tagok : Ágoston József, b. Balassa Antal, Bossányi László, Czilchert Róbert, Egressy Samu, Encz Ferencz, b. Eötvös József, Havas József, Havas Ignácz, Heinrich N. János, Jurenák Pál, Kovács Gyula, Polya József, Rittich János, gr. Zichy Ferdinand. Elnök ő maga elfoglalván elnöki székét, rövid, de meleg szavakkal üdvözlé az egybegyűlt választmányi tagokat, kinyilatkoztatván, miszerint a benne helyzeti bizodalommak, a Gazdasági Egyesület ügyeinek előmozdítása és erejéhez képesti , vezetése által megfelelni főfeladatának ismerendi. Az Egyesület fáradhatlan szorgalmú és példás munkássága alelnöke Korizmics László szivreható üdvözlő beszéddel felelvén a nemes grófnak, kimondja meggyőződését, hogy az Egyesület a nemes gróf * "nagylelkűségében és hazafias buzgalmában jelentékeny előnyt nyervén, annak haladása és a hazai érdekeknek megfelelő működése elmaradni nemog. Felolvasván az egyesületi titoknak azon t. ez. honfiak neveit, kik magokat az utolsó nagygyűlés óta a Gazda Egyesület tagjaiul kijelentették, örvendetes jelenségül veszi az ig. választmány az általánosan mutatkozó pártolást, mely hinni engedi, hogy az Egyesület úgy alapvagyona, mint pénzerejének gyarapodása által a kitűzött nagyszerű czélnak megfelelni képes leend. Ezek után az egyes szakosztályok működéséről beadott tüzetes jelentések olvastattak fel. Nevezetesen vette igénybe a választmány egész figyelmét az ismeretterjesztő , közgazdasági és statistikai szakosztály jelentése,melyet a Gazda Lapokból bővebben megismerni olvasóinknak alkalma volt, és mely az országnak gazd. szempontból munkába veendő leirása által e vállalat közhasznúságáról elegendően tanúskodik.A szakosztályok jelentései, és az ezek folytán szőnyegre került tárgyak megvitatása közt, azon okból, mert a Gazd. Egyesület gazd. próbák és összehasonlító kísérletek megejthetésére szükséges feleknek hiányában van, hogy az Egyesület e részben is kellő működést fejthessen ki, és a napról napra jobban élvezett szükség kipótoltassék, elnökség a palotai birtokából, az itt legközelebbi jövőben megejtendő legelő elkülönözésnek végrehajtása után, a Gazd. Egyesület használatára 150 holdat felajánlani kegyeskedett, mely hazafiul tettéért a nemes,grófnak hálás köszönet mondatván, miután a' f. évi június 2 án megnyitandó juh- és sertés-kiállításra vonatkozó szükséges intézkedések megtétettek, és a legközelebbi választmányi ülés határnapja kitüzetett volna, e nap eredménye által fellelkesült választmány db. egy órakor eloszlott. Figyelmeztetés a f. évi Medárd vásár alkalmával Pesten a Magyar Gazda Egyesület köztelkén tartandó juh és sertéskiállítás iránt. A Magyar Gazdasági Egyesület igazg. választmánya f. é. május 5 én tartott ülésének határozatánál fogva, a Medárd vásári juh- és sertés kiállítás idejét és napirendjét illetőleg, vonatkozva a f. é. márt. 29-én az elnökség részéről a Gazd. lapok 1.3-ik számában s a lobbi nyilvános lapok útján is közzétett figyelmeztetésre, a következő pontok állapitottak meg, u. m. a) A kiállítandó juhok és sertések beküldésére