Pesti Napló, 1858. június (9. évfolyam, 2491-2514. szám)

1858-06-15 / 2502. szám

töményét, az alapulófélben levő kassai természetiek­­­rónak ajándékozó. — Berzsenyi síremléke nemsokára fel fog álli­tatni a niklai temetőben. E költünk tisztelői sokkal n­gyobb öszveggel járultak e czélra, mint a mennyit a si­emlék költsége igényei. A síremlék felállításával megí­rott hazafiak tehát, hogy a kegyelet e ténye minteg nemzeti ténynyé váljék, elhatározák, mint halljuk, hol a nemzeti múzeumban is emléket emelnek a nagy költi­nek, ezáltal is meg akarva venni alapját a nemzeti szo­borcsarnoknak.­­ Az utóbbi napokban a buda-székesfehér­vár-szőnyi vasútvonal végleg elhatároztatván, épi­tése megállapittatott. Mint hiteles kútfőből a „P.­­ Z.“ közli, e pályához az indóház Budán az ugynevezet kis tábori mezőn leend és helyisége a közelegő házak és kertek hosszában a mostani budaörsi országúton kérész­t­ll a fehérhegy felé terjed ki. Az utasok indócsarnoka mely a terv szerint egy igen díszes szép épület leendő egy részével a tábori mezőre és a szomszédos összekötő útvonalra esik, másik részével pedig a legközelebb esi házak és kerti telkek közé fog beépíttetni. A áru­pálya­udvar a mészárosúttól balra fekvő telkek és a fehérhegy felé jövend, mely utóbbit egy alagút fog keresztülvágni. A vasútvonal aztán a keserű sósforrások baloldalán hú­zódik el, míg Kelemföld és Promontor közt a Dunához ér. A Promontor hosszában a vonal a legérdekesb építmé­nyek egyikét képezendi, miután a vonalirány a szüksé­ges mellékösvény és a kőtöltésfal megnyerése végett a vasút negyven lábnyinál messzebbre fog a Duna mederbe beépíttetni. Habár a pályaudvar a Krisztinavárosi mol­náru­tcza és a mészáros utcza közt 15 lábnyi mélyen fog a földbe bevágatni, az építés Promontornál a Duna mel­lett, daczára annak, hogy a vonal mindenütt vízirányo­­san lesz tartva, az államot töltését 4—7 láb magasság­ban fogja felülhaladni Mint hallatszik, a kibecsülésre nézve a vasúttársaság egy meghatalmazottja érkezett Bu­dára és a társaság biztosa által a kibecsülés már a jövő héten tárgyalás alá jövend. Ez működését a fehérvár­­szőnyi vonal hosszában kezdi meg, miután a vonalnak 1859 ben már egész bizonyossággal el kell készülnie, hogy a közforgalomnak átadathassék. A Folyó hó 6-án Hontmegyében fekvő Ledény nevű helységben, két testvérgyermek hen nem volt apja pus­káját az udvaron kilőtte s az égőfojtás szalmafedélre es­vén, tőle a ház rögtön lángba borult s a szél által élesz­tett tűz 31 házat s ugyanannyi gazdasági épületet ham­vasztott el. A leégett épületek közöl egy sem volt bizto­si­tva. — Kétegyházán f.­hó 7 én 500 hold gabonater­mést annyira semmivé tett a jég, hogy csak takarmányul használható. — Se termés kizárólag kisebb gazdáké s általában biztosítatlan volt. Im! mire vezet a helytelen fukarkodás! Minden lap figyelmezteti a közönséget a biz­tosítás jótékonyságára, a lelkész s elöljáró urak híven megteszik e részbeni kötelességüket, de az illetők nem látják át saját hasznukat, midőn már késő, bánják meg, a megtakarított és sokszor kocsmára került néhány stot, mely által biztosíthatták volna termékeiket. Hiszszük, hogy ezen nagy csapás, mely Kétegyházát érte, még in­kább serkenteni fogja az illetőket, hogy a biztosítás jó­tékonyságának igénybevételével ne késsenek. — F. hó 10-én a nagy-zeréndi, 11-én a nagybecske­rek­i, 12-én az érsekujvári, gombai, holdmezővásárhelyi határ egy részét is elverte a jég, mely által e napokban a tokaji hegyet is kár érte. — A „B. H.“-ban olvassuk, hogy az Erzsébet­­császárné sósforrás Budán a Gellérthegy mögött a f. évi gyógyszakban folyvást növekedő látogatásnak örvend, mi arra mutat, hogy a forrás kitűnő gyógyerejé­­nek hite mindinkább terjed. — Múlt évben e forrásból 100,340 korsó ásványvíz küldetett szét, nem számítva ide azon mennyiséget, mely a kórházak és a szegények számára ingyen szolgáltatva jön. — A legnagyobb meny­­nyiség külföldre a dunai tartományokba vitetik. De az idén Hamburgon át Bergenbe, Norvégiába is ment egy több ládából álló küldemény, és pedig 01 e - B u 11 szá­mára. A nagy művész t. i. legutóbbi Pesten léte alatt a nevezett fürdőt használván, ainnak a rövid idő daczára oly gyógyhatását tapasztalta, mikép nemcsak újra meg­látogatását ígérte, hanem vizéből tüstént néhány ládát meg is rendelt. A m.­évben felhasznált fürdők száma 3154-re ment, melyek közül 320 szegények számára ingyen ada­tott. Ez adatok eléggé mutatják a forrás hústartalmúságát. E fürdő általános kitűnő hatást gyakorolt név szerint az a­ranverfifl RZP.nvAdARAK­hftn.hftrlniif AraIt, mái ár lankomÁnyA. -i dések, görvély, idült, köszvényes bajok s különösen szá­mos női betegségekben. A fürdő derék tulajdonosa U­n­­­g­e­r úr a csín, kényelem és czélszerűség emelésére e­z idén is minden lehetőt megtön és folyvást tesz. A fővá­­­rosi közlekedést egy helyett az idén már 2 omnibus tartji­k fönn, úgy hogy napjában öt járat történik, tudniillik reg­­­geli 6 órakor Budáról a lánczhídfőtől, Pestről d. e. 7 és­­ 9 órakor s d. u. 3 és 6 órakor a József térről ki a für­dőbe, onnan pedig vissza a közbeeső órákban, úgy hogy az utolsó omnibus esti 8 órakor jő be s Budán a táncz­­hidfőnél áll meg. A vendégek mulatságára s társalgás végetti összejövetelére egy jó zongorával s több újsággal ellátott társalgó terem szolgál, hol estvénkint kedélyes táncz- és zenemulatságokat rögtönöznek a vendégek. Egy nagy előnye a fürdőnek sok mások fölött, hogy a kaszt szellem és abból fejlődő öltözködési fényűzés oda még be nem hatott, és a vendégeket fesztelen szívélyesség fűzi össze. Szóval az Erzsébet Császárné sósforrásban a fővá­rosiak egy új kellemes kirándulási pontot nyertek.­­.. A „pestbudai dalárda“ f. hó 20 kán gőzhajóval a Vácz melletti Migazzi-féle várhoz dalárdás kirándulást teend. A gőzös indul Pestről reggel 6 órakor. Visszain­­dulás '/2­8-kor. — A kisdedóvó-intézeteket Magyarország­ban terjesztő egyesület részéről hálás köszönettel köztudomásul adatik ,­ hogy Fuchs Rudolf ur által K. S. Mandl ur nevében 25 pftnyi önkénytes adomány küldetett a kisdedovó-képezdével összekötött kisdedovoda javára az egyleti pénztárba. —A kolozsvári lóversenyre vonatkozó pótlék hirdetés. A kolozsvári lóverseny utolsó hirdetésében a következő hiba csúszott be , miszerint az iratik az asszonyságok dijáról, mintha arra minden fajú ló versenyezhetne; pedig a versenylapok 9-dik számá­ban közzétett elvhez képest, csak Erdélyben vagy Ma­gyarországon született nem telivér ló bocsáttsuik ver­senyre, s azok közöl is csak a mely ez évben semminemű más díjra beírva nem volt. Továbbá közzététetik , hogy a földészek verseny dija 100 ezüst Kfrt., mely összeg egészen az első lóé. Úgy öltözve mint az első kettő, Megfordul és gyöngéden rám tekint, Aranynyal kivarrt kendővel legyint: „Nesze lányka az aranyos kendő, Hogy emlékszel rám híven , azt jelző Én galambom megyek a halálba Fejedelmünk vitéz táborába, * Imádkozzál értem és hazádért, Egésségben majd ha visszatérek S szerencsésen azt te is megéred, Eljövök a kezedet megkérem, így váltak el. Itt a csatatéren Felkeresni őket elindultam. Orlovity Pál erre most megszólal: „Édes húgom szép sügér hajadon, Oda tekints ott a véres kopja, Melynek mindközt legtöbb a halottja, Mind a három a körül esett el Hőshez illő bátor vitézséggel ! Eredj vissza lányom udvarodba. Véres lesz itt köntösödnek ujja.“ A leányka könyei peregnek. Mintha sűrűn a harmat ered meg. Elcsüggedve tántorogva lépdel. És feljajdul megnehezült szívvel: „Jaj de milyen szegény a szerencsém. Ha ,én nyalok zöld fényű ágához Kezemtül hadj az is elhervad most!“ TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZEI Észrevételek Katona szobráról. Junius első napjaiban a nemzeti színház előtt e t­érez szobrot állítottak föl. E szobor szerzője Züllich Rudolf ur, ki Vörösmar s Széchenyi kis mellszobra által a nagyobb közöns előtt is ismeretes. A szobor Tömöri Anasztáz úr költségén készült s Katona Józsefet ábrázolja. Tömöri Anasztáz úr buzgalma, mit a szobor készít­tetése , a nemzeti színháznak oda ajándékozása által is tanusita, teljes méltánylást érdemel; de a hazafias tettnek legteljesebb, legőszintébb méltánylása sem tartóztathat vissza magának a mű­nek szintoly őszinte megbirálásától, s ha az rósz, rászólásától. A közm­on­­­­dás, hogy ajándék lónak nem nézik fogát, csak a ma­gán­életben lehet érvényes; mihelyt valamely­ütt a nyilvánosság elé van bocsátva, a bírálatnak jogában, de kötelességében is áll nyilvánosan hozzászólani. E­z hozzászólási joga és kötelessége pedig annál nagyobb, minél nagyobb maga valamely műnek nyilvánossága. Hogyne kellene hát a Katona-szoborról szólani, mely az országos nemzeti színház előtt, a fővárosnak egyik legélénkebb forgalma közhelyen van fölál­lítva ? Bár kedvezőleg lehetne róla nyilatkozni! Hiszen ez a nemzeti színház legelső szobra, s oly férfi emlé­­­kének van szentelve, kit e tisztelet valóban legmél­tóbban megillet. Annál fájdalmasabb, hogy a műről kedvezőleg nyilatkozni teljes lehetetlen. Katona József szobra mind felfogás mind kivitel tekintetében el van hibáz­va, és annyira, hogy a­ki dicsérni merné, az egész művelt világ előtt nevetségessé válnék. I Lássuk csak, mi a Züllich úr felfogása. I Katonát vagy mint írót, vagy mint színészt, vagy mint mindakettőt lehet ábrázolni. Züllich úr első hi-­­ I bája, hogy mint mindakettőt akarta feltüntetni: jobb­­,­l lába tollat adott, balját álarczczal s köpönyeggel éke- s sitette. Nézetem szerint Katonát helyesen csak mint írót illeti a dicsőítés. Voltaképi érdeme, fontossága Ifjú b­iróiságában van. A szinész Katona nem jelent sem­mit, csak az író nevezetes. Züllich úr pedig nemcsak, ty hogy a színészt is feltünteté az iró mellett, de — a mi ég még nagyobb hiba — a színésznek elsőséget adott az iró fölött. Rendes állásban a test súlya azon lábra szokott nehezedni, mely hátrább van. Züllich úr alak­jának teste súlya az előre tett bal lábon nyugszik, hátul levő jobb lábát épen emeli, hogy előre tegye : az alak tehát nem áll, de lép, azaz mozgásban van. Vegyük még ehhez a hajtott derekat, a hátravetett főt, az éghez emelt jobb kart, s magunk előtt látjuk­ a játszó színészt! A­kit pedig látni akarnánk: az írót, a költőt, az elmélkedőt, a szellem emberét — azt a jobb kezébe adott tollon kívül semmi egyéb nem jelképezi. Sőt az egész mozgó helyzet, melyben az alak föl van mutatva, ellenkezik a képpel, melyet magunknak a gondolatokkal, eszmékkel foglalkozó emberről készí­tünk s melyben ezt minden idők művészei is feltüntetni szokták. A tiszta szellemi működésnek mindjárt első alapja a test háborútlan nyugalma. Az elmélkedő csöndesen áll vagy ül; mozgása legfeljebb lassú lé­pés lehetne, de korántsem azon heves, hogy ne mond­­j vak hánykolódó kiállás, mint a szobron látják. Az­­ elmélkedő inkább feledni látszik a külső világot, nem­hogy oly hatalmasan beletoppanna; egészen magába vonul, s szeme is mintegy befelé fordul, nemhogy föl­felé szegezné; fejét inkább előre hajtja, nemhogy hátra szegné, s inkább leereszti, nemhogy fölvetné. Az elmélkedés ki nem fejezése ügyében azt lehetne tán felhozni, hogy a szerző itt nem is az elmélkedőt,­­ hanem a mennyei ihletért folyamodót akarta előtü­n­­tetni — azaz Katonát, midőn még nem volt ihletve­ azt a Katonát, a ki még nem irta meg Bánk bánt! S ez is tollába esdi azt, de oly tartással, mintha tollától eldené — vagy csak épen azt vizsgálná, jól van e a ■ toll megcsinálva. De maga az ihletkezés inkább illetne lyrikust vagy epikust, mint drámaköltőt.­­ A felfogás helytelensége mellett az öszhangzás­­ hiánya természetesen csak alárendelt fontosságú, de­­ mégis oly szembeszökő, hogy említés nélkül nem le­­­­het hagyni. Látjuk, hogy az alak tollat tart jobb ke­­­­zében; kétségen kívül, gondoljuk, azért hogy írjon,­­e és csalódunk. Másik kezében se könyvet, se egy lap­i papírt, se irótáblát, a­hova írhatna, nem tart, de tart álarctet, a­mire nem szokás írni, s van azonkívül karján még köpönyeg is, a­mit szintén nem igen hasz­nál az ember, ha ír. De mindezt mellőzve, csak azt kérdjük, lehet-e általában ily feszes, erőltetett, kel­lem nélküli helyzetben öszhang ? A disharmónia a tagok arányaiban is kézzelfog­ható, és pedig nem csak selvességi (symbolical), de még merő bonettani tekintetben is. Hogy a szerző az emberi test selvességét figyelembe nem véve, c­áfol­­hatlanul bebizonyul csak az által is, hogy a fej álta­lában kicsiny a testhez, a koponya szint az az arczhoz, a homlok alacsony az orrhoz, a fej szélessége keskeny a fej s az arcz hosszához képest, a láb pedig oly otromba nagy, hogy betegnek látszik. Vastaghúsa majd oly szé­lesre terjed, mint a fej Hogy az arányok boneztaui te­kintetben is szakatlanok, többi közt az épen említett lábszár is eléggé bizonyítja. Hátha még felső része kör­vonalát, hol a ruha alá vész, képzeletben folytatjuk, mily roppant tompornak kell kidomborodni. A két kar nem kevésbbé hibás: az alkar a jobbikon rövid, a balon hosszú a felkarhoz. A kidolgozás alig lehetne durvább. A részek csak úgy nagyjából vannak kikészítve. Izomzatról szó sincs. A kéz, mintha keztyűben volna, az arcznak semmi kifejezése, mert semmi vonásai. A munka durvaságára nézve egyébiránt elég az­t egy körülményt felhozni, hogy még az at­tila keze is teli van öntve, s a két lábszár úgy nő ki belőle, mint a fatörzs a földbül. GREGUSS ÁGOST: Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, jan. 14. Ugyancsak van most már eső. Min­dennap látunk körülöttünk esőt, sőt helyben is gyak­ran esik; fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy a gyakori esések közt a fürű­ jégesőről tett jövendölé­sünk is igen sokszor teljesedik. Tegnapelőtt délután Gombán volt nagy jégeső, jól járt azon egypár gazda, kinek vetései biztosítva voltak; előbb folyó hó 7-kén Kétegyházán Békésben is nagy jégeső volt, elvervén mintegy 500 hold többnyire paraszt birtokot, melyből biztosítva semmi sem volt. Ugyancsak a napokban volt jég Holdmező-Vásárhelyen, Nagy-Zerinden, Rad­­nán, Érsekújváron, Pozsonban. A h. m. vásárhelyiek a szerencsétlenségen okaiva, azonnal tömegesen siet­tek biztosítani, s azt lehet elmondani, hogy jelenleg a magyar általános biztosító­társulat jogellenes osz­tályában alkalmasint H. M. Vásárhelyről legnagyobb a biztosítási kötvényszám. Szombaton elmaradt a bécsi gabona­börzei tudósí­tás, hanem most már megérkezvén, alkalmatos arra, hogy több kedvet öntsön az üzletbe; jegyzések 86— 89 fontos bánsági búza 3 ft 8—3 ft 36 kr­­oco Moson, 86—87 fontos magyar búza 2 ft 57—3 ft 6 kr loco Győr, rozs 2 ft 18—24 kr loco Bécs, árpa 1 ft 30— 40 kr fel egész 2 ftig szintén Bécsben. A forgalom csupán búzából mintegy 25,000 mérőre rúg. Ez ismét lendületet fog a pesti piacznak is adni, ámbár a forgalomban többnyire fogyasztó molnárok részesülnek s kereskedők nagyon csekély mértékben vettek részt. Más fogyasztó piaczokról szintén vannak emelke­dési híreink, igy Károlyváron mindenféle gabonának feljebb ment az ára 5—15 pkk­al, Genuában 50 cen­timmel, Sziszeken, hova igen nagy szállítások történ­tek, hasonlag Smyrnában stb. azonkép. A máj. 1 -től 12-ig terjedő időközön eladatott Pesten 5450 darab dagonai puha sertéjü sertés, egyre másra fontonként lS‘/2—15'/2 krjával, 11,700 darab éles sertéjü sertés ll'/2—12V4 krjával'; külföldiek is vol­tak a vásáron. A jun. 6, 7. és 10-kén tartott baromvásáron elkelt 871 darab ökör 112—280 ttjával, 211 darab tehén 60—155 ttjával, 80 db fejős tehén 40—140 ttjával darabonként. Kolozsvár, jun. 8. Gabonáink a sok eső miatt ke­veset haladnak; törökbuzánk sárgulni kezd; ez utol­sónak ára piaczunkon csaknem egy a tiszta hazáéval. A télen és tavaszon sok gabonát szállítottak pia­­czunkra N.-Váradról; keble régebben 6 ft. 24 kr. most 7—7% ft. p. — Idei szőlőtermésünknek tgm­át még a tavaszon hazaszállítottuk, miután a tőkék a száraz hideg miatt kipusztultak. Alma és körte kevés, vala­mint szilva is, pedig az idén nem volt cserebogarunk, de annál több ingyenkosztos lepett meg a zöld her­nyókból , a hangya csak a szilvaembryókat­ tette porrá. Az őszibaraczk leginkább megmaradt, v. 1. Nagybánya, jun. 9. A hosszú télre nehezen fakadó száraz tavasz daczára a vetések szépen diszlenek, de a buzavetés ritka, vékony, rövid, silány kalászokkal. Az erdődi járásban a búza köble 17—18 vft, a két­szeres 15 vft, a tengeri 12 vft, a burgonya keresett czikk, köble 6 vft. Nagybányán az urnapi vásárkor jun. 8-án a búza köble 18 vft, tengeri 14 ft, zab 7—8 ft, a bab köb­e 10 ft. A zsír itőzéje 1 ft 10 kr, a sza­kma fontja 50 kr váltóban. Az aszalt szilvának vékája 10 vft; ezen keresett czikknek legfőbb piacza Nagy­bánya és környéke. Leginkább Lengyel- és Oroszor­szágba hordják s mindig jó ára van, főleg hogy a gyümölcsre­­silány idő járt. A száraz april a gyü­mölcsfák virágzását meddővé tette. A szőlő közönsé­ges terméssel biztat. Általában későn indult fakadás­­nak minden. De különösen megemlítendő, hogy mind­emellett , néhány tehetős­ gazdánk első kísérletet koc­káztatott az itt eddig ismeretlen repczével, és ez nagyon szépen s buján tenyészik, épen a legkedve­zőbb időben, midőn a repczetermő vidékek silány termésről panaszkodnak. 1. 1. Devecse­r és vidéke, j­n. elején. Volt esőnk, van is köszönet benne, mert szénára jó kilátásunk van. Nagyobb volna örömünk, ha a szél el nem rontotta volna. De szél urfi nagyon garázdálkodott a tavaszban, kivált rozsainkon és szép Somlyónkon. Hogy mennyi kárt tett, azt majd csak utóbb tudjuk alaposan elpa­naszolni. Annyi bizonyos, hogy a gabona ára fölin­­got, a­mi, miután Fii­­ur kijelentése szerint most mindjárt háborútól nem kell félnünk, annak a jele, hogy a jövő termés iránti reményünk kissé lejebb szállt. Birkás gazdáink jó izűen szivarozgattak a nyi­­rés alatt, mert a gyapjú jól fizetett. Hanem annál nehezebben fizetnek a kereskedők, kik a jó drágán lefoglalózott gyapjút most 20—30 párt veszteséggel kénytelenek átvenni mázsánként. — Várjon talán a termelőkre is szebben kezd e mosolyogni a szerencse napja ? Annyi igaz, hogy pénz nincs, vagy, mint a berlini röpiró tartja, ha van is, nem forog. Vásáraink silányak. Az eladó földet senki sem akarja, vagy ta­lán senki sem tudja venni, azért maholnap megfogy­nak az executiók, hacsak a hitelezők maguk nem lesznek vevők. Sokat írnak a hitelhiányról. Vidékün­kön az a baj, hogy sok is a hitel, csakhogy persze köszönet nincs benne, mint némely hitelüket féltő írók mentegetéseikben. —1.— LEVELEZÉSEK. Adony, jan. 6. Hirdetésre méltó nemes tettnek volt tanúja múlt máj. hava 28-án Adony mezővárosa, mi­dőn a Fejérmegyében N.-Lá­ngon székelő gr. Zichy­­család mint földesur, és a város népe között a tag­­osztályi egyesség barátságos után létrejött. Az emlí­tett földesúri család miután minden egyéb terjedelmes uradalmaiban a barátságos egyességet jobbágyaival megkötötte volt, ezt Adonyban is megkísérteni ki-,­vánta. Azonban ennek bonyolódott viszonyai — miu­tán határát egyik oldalról a danai áradások fenyege­tik, másik oldalról a partos vidékről leömlő és mocsá­rokká alakuló vízállások veszélyeztetik, az egyessé­­get itt majdnem kivihetetlenné látszottak tenni. De, hogy nincs akadály, melyet a nagylelkűség és valódi jóakarat elhárítani nem bírna, azt ez alkalommal a grófi család is kétségenkivülivé tette. Meglepő jele­net volt, a­midőn az uradalom köztiszteletben álló ügyvédje, Detrich Zsigmond úr, Balázs Ede cs. kir. törvényszéki tanácsos úrnak, és a város egybegyű­lt képviselőinek jelenlétében felolvasván a város által készített okmányból ennek kérelempontjait, ezeket kevés módosítással az uradalom által elfogadottaknak nyilvánítá, így nemcsak a határ legtermékenyebb részét engedő által volt jobbágyainak, nemcsak ti­zenhat hold legelőt ad nekik kívánságuk szerint egy telek után, vagyis a határban létező legelőből a felé­nél többet, hanem e mellett 336% holdat, mellyekkel e város népe többet bir illetékén felül, ennek minden váltság nélkül örökre oda ajándékozá. A kath. tanító­nak birtokát,3/g telki állománynyal, a városi jegyzőjét 3 résszel szaporitá; katonai lovagdának a szükséges helyet, valamint minden vallásfelekezet számára a kellő temetőket sajátjából kijelöltető, földhor­dásra a város külön részein 8 holdat, szérüskertekel a szűkebb udvarú polgároknak 4% holdat, libamezőül a régi temetőt és egyéb nagyobb helyiségeket kegye­sen megajánlott, és magát lekötelező, hogy a város területét, a­mint már 1832-ben, 57,925 ezüst forintba került szilárd töltéssel a dunai áradások ellen bizto­sítás úgy most ezt egy 43,0­­0 pftra tervezett csatorna által a mocsáros vizek alkalmatlankodása ellen is sa­ját költségén legközelebb biztosítani fogja. Végre ezen barátságos után létrejött egyességnek emlékére a város közepén fekvő épületjét iskolának, ennek pe­dig kertjét 1600 négyszög­öl területtel faiskolának és illetőleg egyéb czélokra a városnak adományozni szí­veskedett. A földesuraságnak ezen példa nélküli nagylelkű­sége által mélyen megilletődött képviselői a város­­­nak, az egyesség aláírása után szoros kötelességüknek ismerték lelkészük, vezetése mellett hálájukat nyilvá­nítani m. gr. Zichy Ferdinánd urnak, mint a földesúri család jelenvolt nagy reményű képviselőjének, azon határtalan kegyelemért, melyet ennek érdemdús ur­­atyja, m gr. Zichy György cs. k. kamarás, és az egész grófi család e város népét elárasztani szíveskedett; kérve egyszersmind, hogy habár a sors megszakította amaz utolsó kapcsot is, mely eddig a földesurakat jobbágyaikhoz köté, fennmaradhasson mindazonáltal a maga épségében minden időkre a szívnek azon kö­teléke, mely eddig e város népét mint gyermekeket a m. grófi családhoz mint jó atyához köté. A köz­megindulás mutatá, hogy e jelenet nem min­dennapi volt; a megőszült szempillák alatt rezgő kön­nyek az ünnepélyes perczek ragyogó gyémántjaivá váltak és bebizonyiták, hogy a­mit az ajkak mondot­tak, a szivek is őszintén érezték. " Kolozsvár, jan. 8. Közelebbi évek alatt városunk köztemetője annyira csinosait, hogy a­ki csak öt év előtt látta is, aligha ismerne reá a régi fátlan, kopasz, szinte buczkáknak látszott hantokra. Fájdalom, ez idő alatt nagyobb sírköveink is megszaporodtak, me­lyek közül több a közkegyelem­ek bizonysága, de fáj­nak nekünk mégis e szobrok, mert alattuk nem egy jelesünk aluszsza örök álmait. Tegnap d. e. 11 óra­kor egy ilynemű szoborral ismét terhesebb lett a te­mető, midőn a kolozsvári ev. ref. főiskola lelkes ta­nuló ifjúsága az „Uj testamentomi magyarázatról“ is híres hittanár, d. e. I­n­c­z­e Dániel szobrát az összes tanári kar és gymnasium jelenlétében leleplezte. A csinos szobor tetején nyitott biblia áll, felette a Sz. Lélek jelképével, mig lapjain Máté „M 611 ó a m­u­n­­kás a maga bérére“ szavai diszlenek. Alább ez áll:Incze Dániel szül. 1808. meghalt 1857. jun. 10. — Az értelmes és buzgó tanító­nak, az egyeneslelkű és tiszta szirti embernek hálás tanítványai. Az ünnepélyt szelíd ima nyitotta meg, mit, volt tanítványai egyiké­nek beszéde követett. Valami különöst­ újdonságaink nincsenek, csak a reménység táplál. Reméljük, hogy Erdély nagy fiá­nak bécsi útja sikeres lesz múzeumunkra nézve; re­méljük, hogy Antal-napi vásárunk derekas lesz ; vár­juk a lóversenyt, aztán később a színészeket. Egyébiránt nemcsak a zápor mos bennünket, a jég­eső is ugyancsak fenyeget — értem az előfizetési íve­ket. Boldog az a honfi vidéken, (ki ugyan sohasem lesz f a f­é­k e­s­­­t­ő), ki 10 előfizető összekaparásá­­nak általa, a „napot asztalán és minden héten egy­szer fölkelni láthatja, kapván e szerint betenkint egy-egy ócska irat is a szerkesztőtől „a maga is­mert modorában.“ Mi jámbor vidékiek is már arra vágyunk, hogy az előfizetési ívek kevesebb nevetség­re méltó históriával legyenek telve; hokusz-pókusz se legyen sok a lap mellett; még azt sem bánják, ha pláne nem is adnak mártást a laphoz, csak a koncz legyen meg s a velői r. 1. KÜLFÖLD. Angolország, London, jun. 10-én. A Times, Magyar Könyvészet. 218. Jegyzéke a Magyar Gazdasági Egye­sület köztelkén 1858. junius 5 — 7 napjain rendezet juh- és sertés ki­állítás tárgyainak. A beérke­zett nyilatkozatok nyomán összeállítva a titoknoki hiva­tal által. Pesten, nyomatott Herz Jánosnál. .1858. 8-rét 23 lap. (Ára 6 pkt.)

Next