Pesti Napló, 1858. június (9. évfolyam, 2491-2514. szám)

1858-06-09 / 2497. szám

HIVATALOS. Ö és k. Apostoli Felsége f. é. május 30-ki legfelsőbb határozata által dr. Schordan Zsigmond császári tanácsost és a physiologia és fensőbb boncz­­tan tanárát a pesti egyetemben, saját kérelmére a legmagasb megelégedés kifejezése mellett jól kiérde­melt nyugalomba helyezni; az ekként Pesten meg­ürült physiologiai tanszékre dr. Czermák Jánost ugyané szak rendes tanárát a krakói egyetemben; és a physiologia rendes tanárává a krakói egyetem­ben dr. A­­­b­­­n­­ Józsefet legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály S­o­r­d­o­v­á­ny János adóhivatali segédet III. osztályú irodasegédi állomásra ideiglenesen kinevezte. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND, azt hiszszük, Ma­nki­csi Flóra képes legtöbb egységet, hozni , nemhogy drámai, hanem egyáltalán semminemű jellemet sem elénk állító szerepbe. Hegedüsné az első két felvonásban, hol Fanchon vadságát, szilajabb indulatait s naivságát kell föltüntetni,legnagyobb erővel s természetes­séggel játszott. Az érzelem erősebb kitöréseiben is az erő­ természetességgel párosul. Tűzzel, egész lélekkel játszik , nem csoda, hogy a közönség is egész lélekkel tapsolta meg szerepe több ily mozzanatát Igen szép, és valóban művészi diadala volt a második felvonás végén, midőn a parasztok őt mint boszorkányt üldözőbe veszik, s L­a­n­dry menti meg. Az őszinte hála, a kedves, hihetetlen megle­petésen való öröm, e naiv s ép oly romlatban, mint vad lélekben a legtermészetesebben nyilatkozott. A nyilatko­zat nem volt sírás, nem nevetés, hanem mindkettő együtt. Ez egymásba olvadó érzelmeknek ugyanazon kifejezésben való egyesítése nagy mértékben tanúskodott e színésznő drámai tehetségéről, valamint a drámaköltőnél is va­lódi tehetség jele, ha az úgynevezett complicált motívu­mokat egygyé tudja olvasztani , egyetlen kifejezésben az érzelmek egész színvegyületét mutatja fel. Színész­nőnk e szerep több helyén mutatta meg, hogy néha igen egyszerű szavakban tud egy-egy lelkiállapotot kifejezni. Az utolsó két felvonásban már, hol kevésbé szilaj, in­kább érzelmes a szerep, vendégünk nem mutatott oly te­hetséget. Azonban az első két felvonás elég volt tehet­sége kitüntetésére, s e szerep, mint már mondtuk, külön­ben sem mutat legkevesebb egységet is, úgy hogy a szí­nésznő a legnagyobb bizonytalanságban lehet, mit tegyen vele. — Több jelenetet lehet kimutatni, melyben Fan­chon más más egyén. — A „Huszár cs­i­ny“-ben e színésznő azt bizonyíta be, hogy jeles népszínmű-éne­kesnővé, s közönségünk nagy kedvenczévé válhatik, ha nem igyekszik opera-énekesnőink modorában éne­kelni, s mintegy velük versenyezni. — Nemcsak azért tartjuk ezt károsnak, mivel ugyanazon egyén ne­hezen lehet mind operai énekben, mind drámai játékban kitűnővé, hanem mivel népszínműben, mint már többször jegyeztük meg, az előadás egységének árt az ének-pro­­ductio; — a népszínműnek nem szabad hangverseny­szí­­nét ölteni magára. Hegedüsné rssz. éneke tanúskodott ugyan tehetségéről s a hang szépségéről; — de tévedés­ben van,­ midőn azt hiszi, hogy népszínműben helyén van coloratura-énekesnek mutatni be magát. —A szí­nésznő a kczjátéka kielégítő mozgékony és fogékonyságot mutat; — szerepében az inventiónak s a felfogás és elő­adás eredetiségének is láttuk jeleit, — kevésbé a szelí­­debb, mint a szilajabb helyeken. Beszédhangja nem oly szép, mint az énekbeli, —­ azonban azt a­mi a csengésben hiányzik, a czélszerű gyakorlat, a modulatio által könnyen pótolhatja. A vendég szavalásában, közönyösebb vagy kevésbé szenvedélyes helyeken bizonyos egyhangúság van, mely a csupa elmondáshoz hasonlít s nem ad elég változatosságot szavalásának. — Hangja ilyenkor épen a modulációk hiányában szárazabbnak tetszik, mint a minő valóban, ha czélszerűen használja. Azt hiszszük, színpadunkon kevés idő alatt elenyésznek, észrevehetlen­­né válnék e hiány, annyival inkább, mivel szavalásában nagyobb ferdeséget, pl. helytelen hangsúlyozást nem vet­tünk észre, a­mi mutatja, hogy e fiatal színésznő még nem vett fel bizonyos, fájdalom, divatozó modort. Színházunk igazgatóságának azon szándékát, hogy Hegedüsné asz­­szonyt szerződtesse, már csak az eddigiek után is öröm­mel hallottuk. Igazítás. Tegnapi számunkban a lóversenyről tett je­lentésünkben a „Károlyi tétverseny“ben „8t. Giles-t úgy előzé meg e pályára“ helyett „8 t. G­i­l­e­s-t nagy h­ix előzé meg e pályára“ olvasandó. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, jun. 8. A zivatar elkerült bennünket, össze­olvadván a fenyegető felhők, csendes, meleg kis esőt bocsátottak tegnap eszre, hanem a hőség folyvást növekedő, s most is esti öt óra felé a hévmerő ár­nyékban 21 fok felett áll. Csak a belső hetivásárnak volt ma egy kevés je­lentősége, fogyasztók jelentékenyen többet vásárol­ván ma, mint mostanában szoktak , az árak egy álla­potban való állásukat tartják. Azon lanyhaságot tekintve, mivel a vásár egyre foly, majd egész bevégeztével is könnyen elmondha­tunk róla mindent. Legtöbb vevője az új reperének volna, de kevés gazda van, kinek ez eladó van; az pedig jó árt kívánna érte, s a kívánságok megadásá­ban a kereskedők még folyvást tartózkodók. Bécsben a repeze­olaj mázsája már 30Va—31 pfton van; nem maradhat el ez emelkedés hatása a repezére sem. Temesvár vidékén nagyon kevés gabonát lehet már eladásra kapni, s a múlt szombaton 2 ft 30—48 pkr­­jával örömest szedték a kereskedők a búzának mére­­tét, fogyasztásra 3 pftig is felment; ugyanez volt az ár az épen elmúlt pünkösdi vásár folytán: kétszeres és rozs 2 pft, zab 1 ft 24 kr. A gyapjú iránti biztatásaink mindinkább több-több kilátást nyernek a valósuláshoz. Boroszlóban jún. 4-ki hír szerint reménységen túl igen nagy élénkséget nyert a gyapjú­üzlet, míg eddig a hetiforgalom alig néhány száz, legfeljebb 1000 mázsára rúgott, a legkö­zelebbi egypár napnak 25.000 mázsára emelkedett forgalmával az üzlet főrésze van befejezve; az árak a múlt éviektől alig néhány forinttal különböznek. A most folyó pesti vásár alatt működő és gyülésező gazdasági egyesület köréből, nagyobb horderejű s érdekesebb tényt alig ismertethetnék meg a nagy gazdaközönséggel, mint ez egyesület géposztályi szakosztályának tegnap tartott gyűlésében hozott azon határozatot, miszerint a­mely gazdasági gépész a gazd. ügyes, czégét hitelének nevelésére felhasználni óhajt­ja, annak kijelölt gépét a szakosztály előleges felter­jesztés után szigorúan megvizsgáltatván, a gép mi­lyensége iránt bizonyítványt ad. Ez intézkedés a gé­pészek által lelkiismeretesen felhasználva, képes lesz sok panaszoknak elejét venni, melyek mostanában a gyárakból tökéletlenül kibocsátott gépek ellen sza­porodtak. Hogy nem maradt sikeretlenül azon figyelmeztetés, melyet a gazdaközönség előtt, a jégkároknak ez idei gyakoriságából kiindulva, a biztosításokra nézve tet­tünk , örvendetes tanúságául tüntetjük ki annak,hogy az első magyar általános biztosító­társulatnál, jégkár­­mentesítési osztályban, ápril 25 óta, midőn ez osztály működését megkezdette, jun. 6-ig 763 jégkármentesi­­tési kötvény által 2,108,931 pírt 54 kr. biztosíttatott, melyért 40,566 pjrt 2 kr. biztosítási dij van befizetve. KÜLFÖLD. Francziaország. D­e l a r u e urnák, Danilo her­czeg titkárának a grabovoi ütközet tárgyában kelt azon levele, melyet a jun. 2-diki „Moniteur“ kinyo­matott, melynek ismertetését azonban mi helyszűke miatt kénytelenek valánk elhalasztani, május 22-kén kelt, s a nevezett titkár által van aláírva „a herczeg helyett és parancsára.“ A levél igy kezdődik .­. „Consul úr! Szerencsém van önnek a Grahovoban történtek felöl jelentést tenni, s ha még valami újság tudomásomra jut, kötelességemnek tartandom önnel azt azonnal tudatni, megkérvén önt egyszersmind, értesítse arról Walevski grófot.“ „F. hó 4-dikén vonultak be a törökök az én terü­letemre a grahovoi kerületben. Ott töltöttek négy napot, de parancsaimhoz képest meg nem támadtat­­tak. Baboko­tól Spiláig, s Spilától Viluce­­ig terjedt táboruk, a­hol a házakat leégették. Vissza­vonulásukat remélve, én a montenegróiaknak megpa­rancsoltam, tűrjék békével e bántalmat. Hogy össze­ütközést ne idézzek elő, vonakodom Grahovoba tüs­tént haderőt küldeni. Csupán egyik senatorom Phi­lip­p­o Péter szállotta meg egy 400 főnyi hadtest­tel Hurnatz várat, s a grahovoi síkról Szucza mon­tenegrói kerületbe vezető szorosokat. Valószínűleg ezen tétlenség, ezen merőben védelmi tartás, mely ne­kem oly jóhiszeműleg tanácsoltatott, bátorítá neki a törököket, a­kik Grahováczban ütöttek tábort, s azt megerősítették.“ A jelentés a montenegróiak békülékeny érzelmei­nek i­agasztalását ugyanezen modorban folytatja to­vább. Szerinte Philippo Péter a török parancsnoknál egy török által elő­terj­esztett, mily komoly következ-,­ményei lennének egy ütközetnek most, midőn a mon­tenegrói kérdés békés alkudozás ösvényére jutott. Azonban ezen előterjesztésre török részről állítólag semmi válasz nem adatott. A levél így folytatja : „Ezen előterjesztések sikeretlenségéről értesülvén, Philippo Péternek 4000 főnyi erősítést küldök M­i­r­­ko öcsém vezérlete alatt. A Katunszka nahia jutaléka érkezett meg legelőbb Stefa­­nov Péter és Ivo Radonics alatt, s állást foglalt, a nélkül azonban, hogy a törököket megtámadta volna. Május 10-ikén követte Mirko a r i­n k­a i nahia hadának hátralevő részével. Graho­­votól Grabováczig, azon meglehetős fensikig, a­hol a török tábor tanyázott, mintegy három órai út vezet szorosakon és hegyes vidéken keresztül. Stefa­­nov Péter egy hegyi patak mellett állott, mely őt a törököktől maga választa el. 11-ikén reggel megkez­dődött az ütközet ezen patak leírásáért, melyre egyik hadseregnek oly szüksége volt, mint a másiknak. A törökök Stefanov Pétert elölről támadták meg, egy­szersmind megkerülésére két zászlóaljat indítván el. Mirko még Grahovoban volt, azonban, midőn az ágyú és puska tüzelést meghalta, azonnal kivonult csapa­taival s 9 órakor megpillanta a török tábort. Ekkor érkezett egy montenegrói azon jelentéssel, hogy a tö­rök zászlóaljak 300 ember veszteséggel visszaveret­tek. Ez a csapatokba uj bátorságot öntött, melyek a török tábor sánczaitól fél pisztolylövésre foglaltak állást, mig egy másik osztály a tábort megkerülte s részint a Klobukba vezető uton, részint egy síkság meredekein állott csatarendben. — 12-ben elhatároz­ta Mirko, hogy a törököket megtámadás helyett tábo­rukban éhezteti ki. Azon hadtest, mely előlük az ivó­vizet elzárta, megerősíttetett, szintén úgy a klobuki uton levő hadtest, a­honnan a törökök as élelmiszerei­ket kapták; a sereg többi része két állomást tartott megszállva, a­honnan az előbb említett két hadtest­nek minden időben segítségére lehetett. Azonban 12-kén egy négy órai fegyverszünet a törököknek megengedő, hogy magukat ivó­­vízzel ellássák.“ És most fog a jelentés a maga fő feladatához, hogy a montenegróiakat azon árulás alól kimentse, melylyel a 13-iki ütközetet illetőleg vádoltatnak. Az említett 12-iki fegyvernyugvás alatt D­e­­­a­r­u e tit­kár Hussein pasa török tábornoktól egy szabad járás­­kelési útlevelet kéretett, hogy azzal a török tábo­ron keresztül Kemal effendihez és a consulok­­hoz mehessen. Az útlevél megadatott, s 3 órakor elutazott a titkár „hogy a consulok segélyével a bonyodalmak vérnélküli megoldásához jusson.“ A­­zonban Hussein basa tábornok kijelente a titkár­nak midőn ez a török táborba érkezett, hogy na­gyobb személyes biztossága végett maga fogja el­kísérni Klobukba. Ez ellen a titkár állítólag ki­fogást tett, miután meg volt győződve, hogy a basa csupán tisztességes ürügyet keres, mely alatt Graho­vácz melletti tarthatatlan állásából háborítatlanul visszavonuljon. Megjegyzi tehát a basának, hogy az átkelési útlevél teljesen elegendő." Az utóbbi azonban megmaradt aggodalmaiban, s Delarue által magának egy külön írást adatott ki, melyben ez nyilvánító, hogy ha útközben rajta valamely szerencsétlenség történik, annak a baja nem oka. Delarue azonban, mint mondja, e mellett szóval megjegyzi, hogy az ő küldetése egyátaljában nem köti meg a katonai pa­rancsnokok kezét, a­kiknek szabadságában áll a kö­rülmények szerint cselekedni. ” Tovább így foly­tatja a levél: „Hogy a basának helyzete nehézségeit és a Klu­bukba való visszavonulási terv veszélyeit világosab­ban megmutassa, a titkár arra kérte őt, kiáltassa oda Stefanov Péter legközelebb álló montenegrói csa­patának, (éjszaka lévén) „hogy a herczeg titkára és egy kísérő csapat Klobukba fognak menni.“ Péter a két hadsereg előtt visszakiáltotta , „hogy senki se merészeljen a klobuki útra menni.“ Ezen annyira jellemző intés nem volt képes a basa határozatát megváltoztatni, kivévén, hogy­ az éjjeli elindulás helyett, a­mint előbb szándékozott, az elindulás más­nap reggelig elhalasztatott. Ezen késedelem a Klo­bukból érkezett tudósítások következtében történt. Másnap ugyanis 2 zászlóaljnak egy eleségszállít­­mánynyal kellett a táborba jönnie, s a basa azt re­mélte, hogy útközben azokkal összetalálkozik.“ „13-án re­gél Hussein basa a török hadseregnek indulást parancsolt, s kérte a herczeg titoknokát, adja tudtukra a montenegróiaknak, hogy a török had­sereg Klobukba veszi útját, hogy a herczeg küldöttjét Kemal effendihez és a consulokhoz kisérje, hogy a törökök sátraikat Grahováczban hagyják, s a herczeg nevében azoknak megkímélését kívánják. A titkár úgy tőn mint ki­vánták , azonban ismételve me£­egyző,hogy ez ajánlásai hasztalanok, miután neki semmi hatalma nincs a hadsereg felett, s mozdulatai iránt nem intézkedhetik, hogy ezenkívül a monteneg­­róiak a hátráló hadsereget minden bizonynyal meg fogják támadni, miután őket abban semmi sem gá­tolja. Ez volt az egész török hadsereg nézete, s az az­­előtti este Hussein basa által kívánt okirat tanúsítja, hogy e véleményt ő is osztotta.­­ Az indulás perezé­­ben a basa az említett közlést Mirko­hoz­ küldő. Siettében azonban franczia nyelven, lefordítás nélkül inditá azt el, úgy hogy Mirko későbben kézbesíte azt nekem, azt kérdezvén tőlem, mit jelent ez az írás.“ „A basa megkezdte a visszavonulást, mielőtt a tit­kár levele a montenegrói táborban volt. A törökök első mozdulatára a szomszéd magaslatokat monte­negrói csapatok lepték el. Minél tovább nyomultak a törökök, annál szorosabbra vonták össze a monte­negróiak az őket bekerítő félkört. Csakhamar el volt vágva a táborba való visszatérhetés. Klobuktól Gra­hovácz csupán 4 óra járó föld. A török hadsereg hát­rált, habár nagy bajjal; szállítmányok és marha megnehezítették a menetet a meglehetősen terhes utakon. A tábortól félórányira megtámadtattak a tö­rökök, s először a lábas jószágot, azután az ágyukat hagyták cserben, s az egymásra szorított­ török zász­lóaljak kénytelenek voltak a rohanókat szuronynyal tartani vissza. A katonákat m­ég mindig a segély re­ménye lelkesítő, azért jó rendben vonultak, s a tábor­tól már két órányira jártak, midőn új hadtestet lát­tak feléjök nyomulni. Ezek montenegróiak valának, a­kik miután a Klobukból elindított segítséget szét­verték, a tábor felé vonultak. Ekkor már Hussein basa parancsára nem hallgattak, a futás megkezdődött. Titkárom, ki eddig Hussein basánál vagy tisztjeinél vala, most magánosan elfogatott a montenegróiak által, kik őt megismerték , s alája egy lovat adtak Ugyanakkor fogatott el egy, a­zultán szolgálatában álló franczia­ tiszt. „Végül consul úr, kérem, vegye figyelembe, hogy Hussein basa számos intés daczára, a­helyett hogy küldöttemnek Klobukból való visszaérkezését elvárná, önveszélyére elhatározta, hogy magának a visszavo­nulásra erőszakkal nyit utat. Én sajnálom az ezen el­határozás miatt folyt vért, de azt hiszem, megtevek mindent, hogy minden felelősség alól felmentessem. — Elindulása előtt megparancsoltam Mirko öcsém­nek, hogy területem határait át ne lépje; ezen pa­rancs bármely történet esetére adatott neki. A "török hadsereg elvonulása, ágyúinak, fegyverei­nek, lőkészleteinek elvétele után ismételtem e parancsot. A hadsereg Klobuk, Glaszko felé akart előrenyomulni, oly nyílt vidékre, mely segély­­forrásokkal tele van, ott rokonszenvet fog rala ta­lálni, s legkisebb akadályt sem. Keleten Drobniák mellett volt csapataim hasonló mozdulatot tettek volna; mindnyájan keresztyén földre tették volna be lábukat, s a Herczegovina felét egy lövés nélkül el­foglalták volna. Én azonban reményemet a császár kormányába vetettem, mely irántam a legnagyobb jóakaratot tanúsítja. Azok után, miket értem és or­szágomért tett, kötelességem kivonataira hajolni, ta­nácsait hallgatni. Fogadja ön stb. Olaszország. Nápolyból írják, hogy a marta­lékhajó bizottmány máj. 31-dikén ült össze, a Cagli­ari ügyében határozandó. A király nevenapjának tegnap tartott ünnepélye alkalmából több politikai fogoly kegyelmet kapott. Németország. Albert herczeg 1. ha 6­ dikán uta­zott Berlinből vissza Londonba. Törökország. A török-krajnai események­ről, melyek három ausztriai határőri század kiindítá­­sára adtak alkalmat, következő részletes­ tudósítások érkeztek. A rajáknak a hatóságok és földesurak ál­tali nyomása már rég idő óta elviselhetlen volt, eh­hez az utóbbi időben még nagyobb erőszakoskodások­tól való félelem is járult. Ennek első következménye az ausztriai területre való kivándorlás volt, mi a múlt hónapban kezdődött. A raják lecsendesitésére külön­féle módokhoz nyúltak. Mindenekfölött a ra­­­jákra legbefolyásosabb lelkészeket használták fel, hogy ezek által a községeket békés érzü­letek iránt biztosítsák s nekik nem sokára bekövet­kezendő könnyebbitéseket ígérjenek. A novljani nahiában fekvő Ivanszka község egyike volt azok­nak, honnan már történtek kivándorlások. Még töb­ben is készültek kivándorolni. Ennek megakadályo­zására a nahia főnöke Tatics lelkészt, ki magát köz­ségének erélyes képviselőjéül bizonyitá, máj. 23-án Noviba hívta s meghagyta neki, hogy híveit a fen­tebbi módon csillapítsa. Tatics hazatérvén teljesítő a főnök kívánatot, de nem volt képes a bizalmatlan­ságot elhárítani, habár a raják megígérték, hogy békén várnak. Mily helyes volt az ivanszkaiak aggodalma, a rá következő nap — máj. 24 — eseményét igazolják. E napon reggeli 7­­órakor, épen midőn a lakosság szokott­­ napi munkájára menne, egyszerre csak hirtelen mint­egy 150­ emberből álló fegyveres noviyáni török csapat jött felé -Ötokéról. A lakosság megtámadástól fél­vén, a fegyverfogható férfiak összecsoportosultak és a legnagyobb sietséggel, a­hogy lehetett, rejtekben tartott lőfegyverekkel, vas villákkal, bunkós botokkal sat­­látták el magokat. Küldött hírnökök felriaszták a szomszéd helységeket s a kinek csatára bátorsága nem volt, ausztriai területre készült menekülni. Mihe­lyest a törökök lőtávolra közeledtek, haladék nélkül rájuk tüzeltek. Egy keresztyén halva maradt s egy nehéz sebet kapott. Erre a keresztyének vissza kezd­tek húzódni, a törökök keményen szorították. Mind­két csapat közeledett az ausztriai határszélhez. Itt alig 2000 lépésnyire a határszéltől, a keresztyének nekibátorodván, az ellenségre elkezdtek tüzelni. A dolog valóságos ütközetté lett s délután 3 óráig tartott, miközben az ausztriai határszéltől ismét eltávolodtak. — A­­veszteség nincs tudva. — A ke­resztyének Glodina és Dobrina között, a törökök velők szemben a Bastra völgyével határos magaslato­kon ütöttek tábort. Május 25-én délutáni 1 óra tájban a törökök új támadást intéztek, mely azonban nem sikerült. Négy halottnyi veszteséggel Otoka felé visszahúzódtak, hol új segítségre várakoztak. A ke­resztyének állásukat megtartották és formaszerinti előőrsi szolgálatot rendeztek. Ezóta a Krajnában leirhatatlan izgatottság uralkodik, s mint a bosnyák határszélről máj. 30-ról Írják, Buzim, Krupa és Bi­­hács vidékén minden irányban mozsarazást és dobszót hallani, amivel a hívőket csatára hívják. ESTI POSTA, Pest, jun. 8. A párisi conferentia harmadik ülése június 5-kén, mint a kölni lapnak írják , csakugyan megtartatott. Az ott történtekről egyebet nem hallhatni mint azt, hogy a helyzetet átalában felette komolynak tartják. „A mi diplomata uraink — mond a levelező — aggo­dalmasan csóválják fej őket és Seebach úr nagy eseményeket jósol, a­nélkül, hogy azokat közelebbről megjelölné, mint ez a finom és ravasz diplomatának mindenkori szokása. — Úgy látszik egyébiránt, hogy a spanyol kormány szintén komolynak tekinti a hely­zetet, miután tetemes erősbitéseket küld M­a­h­o­n­b­a, a­miből azt lehet következtetni, hogy háború kitöré­sétől s ekkor Anglia részéről ezen sziget ellen inté­zendő valamely fegyvercsínytől fél. Ezen spanyol ké­születek annyiban jelentőséggel bírnak, a­mennyiben nem lehet feltenni, hogy az illetők jószántukból nyúl­tak volna azokhoz.“ Visszatérvén a conferentiára, a diplomatiai világ­ban az utolsó tudósítások szerint egyhangúlag azt vallják, hogy a Dunai-fejedelemségek újraszervezése nem fog oly gyorsan menni,­ mint némelyek a con­e­­rentia megnyitása előtt remélték.­­ Fuad basa már a huzamosabb tartózkodáshoz hozzá is alkalmaztatta magát s Mai­sons mellett négy hónapra bérelt ki egy nyári lakást. Az illetők általánosságban egyetér­tenek ugyan abban, mint a kölni lap másik levelezője tudni akarja, hogy egymásnak engedményeket tegye­nek, de annyival szívósabban ragaszkodnak a magok nézeteihez, midőn egyes esetekre kerül a sor. Ez volt az oka, hogy a második ülés után még új utasításokat kellett kérni egy sereg pont felett, melyekben igen erős ellentétek ütötték ki magokat. Július közepe vagy végénél előbb a conferentia berekesztéséről szó sincs. —­ L­i­e­h m a­n n b., a­ki Ausztriát a Dunai-fejede­lemségeknél képviseli, már szintén megérkezett Pá­­risba. A biztosok jelenleg már mind együtt vannak. — A párisi börzén nagy sensatiót okozott a rend­őrfőnöknek egy hirdetménye, mely jun. 5-kén a kör­­zetmzem majd mindenik oszlopára fel volt ragasztva. A hirdetmény igy hangzik : „1852. febr. 23-diki ren­delet. 15-dik czikk : Hamis tudósításoknak, utánzott, hamisított, vagy hazugul egy harmadiknak tulajdo­nított okiratoknak közzététele vagy ismétlése, 50-től 1000 frankig terjedő birsággal büntettetik. Ha a köz­zététel vagy ismétlés gonosz szándékkal követtetik el, vagy pedig olynemű, hogy a közbékét zavarja, ak­kor a büntetés 1 hótól 1 évig terjedő börtön s 500- tól 1000 frankig menő pénzbírság.­­ A büntetés maximuma akkor alkalmazandó, ha a közzététel vagy ismétlés olynemű, hogy a közbékét sérti, s egyszers­mind gonosz szándékkal követtetett el. A párisi bör­zén levő rendőrbiztos úr megbizatik, azoknak kipuha­­tolására, a­kik a fentebbi rendeletek ellen cselekesz­­nek, s azoknak haladék nélkül a bírói hatóságok ke­zébe való adására (aláírva) S Beit­eile rendőrfő­nök.“— Ezen kiáltvány közzététele nem tett jó benyo­mást a börzére; legalább minden rente és részvény meglehetősen csökkent. — Különben bizonyos körök­ben nagyon boszan­kodnak a börze magatartásán, vala­mint a megyékbeli üzletpangás is aggodalmakat gerjeszt. — Az angol alsóház jún. 4-diki ülésében J. J. R­u­s­­sell felvilágosítást kért a chinai ügyekre nézve. Tudni akarja különösen, miért ment 1. Elgin éjszakra? s miért tartanak Chinában oly nagy (szerinte 11,000 főnyi) hadsereget ? Azon körülmény, hogy az angol kormány más hatalmakkal egyetértőleg működik, nem lehet ok a hallgatásra. Az 1842-ks szerződmény­­nek két pontját nem tartották meg. Canton helyható­­­sága megsértő azon pontot, mely az angoloknak sza­bad bemenetelt engedett Cantonba , s az angolok megsértették azon pontot, mely szerint a má­­konykereskedésnek véget kelle vetniök. Az igaz, hogy e részben a chinai vámhivatalnokok is vét­keztek. Francziaország más helyzetben van. Szer­ződése szerint 10 vagy 12 év múltával revisto alá kell venni a szerződményt. De e követelésben Anglia Fran­­cziaországot nem támogathatja, s főleg oly módon nem, hogy sokkal nagyobb haderővel működik Chi­nában, mint Francziaország, míg Amerika majdnem csupán néző. D i s r a e 1 i: Nem tudja, hogy ál­lanak voltakép a dolgok Chinában. Eredetileg El­gin teljhatalommal volt ellátva. A mostani kormány szintoly szabad hatáskört engedett neki. Szónok úgy hiszi, helyesen cselekvő Elgin, hogy éjszakra ment, a­helyett, hogy Cantonba visszajött volna. Milyen vá­laszt adott a chinai kormány, nem mondhatja meg. A lord Elgin követeléseit sem tudja pontosan, teljes egyetértésben működik Francziaországgal. Egy idő óta az Egyesült­ államok s bizonyos mértékben Orosz­ország is az angolokhoz csatlakozott a chinai ügyek­ben. Anglia szövetségesei szintén jókora hatalommal látták el hivatalnokaikat. Bright rászalja, hogy Anglia ez ügyben közremunkál más hatalmakkal. Ha Anglia a chinaiak által megsértetett, elég erős becsü­letét megvédeni. Az által, hogy más hatalmakkal szö­vetkezett Anglia, csak saját kezét kötötte meg, s az a rész az­ eredménye még e­­fölött, hogy a parliamentet a dolgok állapotáról nem értesítik. Ezek után a brit múzeumra, J. Russell indítványai folytán 79,275 ft sz. szavaztatott meg. A „bécsi börze“ jun. 8-i árkelete. 5%. nemzeti kölcsön 83. — 5% metail. 82. — 1839-diki sorsjegykötelezvény 129. Bankrész­­vény 960. — Hitelintézet 222. Hanagozu. rész­­vény 531. Augsburg uso 104?/g- Vert arany 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék