Pesti Napló, 1858. június (9. évfolyam, 2491-2514. szám)
1858-06-10 / 2498. szám
Düik, hogy A. P. hivataloskodása alatt Szabadka városának ingatlan birtokából 84,796 ftot érő fekvővagyon idegenittetett el, a közlegelőből pedig a nemzeti kölcsönre magasztosan felajánlott 100,000 ft fedezésére 4424 láncz városi föld adatott bérbe, melynek hat évi jövedelme 228,794 ft 54 krra rúg, és így a felajánlott kölcsönösszeget 128,794 ft 64 krral haladja meg. Ily roppant jövedelem mellett a felhozott dicséret igen kétessé válik, és mindenesetre csak szoros számadás által igazolható. Mi azonban, valamint e tárgyról soká e helyén nem szóltunk volna, ha R. L. azt nem emlegeti, úgy most sem taglalgatjuk, nem tartván helyesnek idejekorán dicsérni vagy kárhoztatni bárkit is, mégpedig annál inkább nem, mert óhajtjuk és hiszszük, hogy az őrködő kormány szigorúan meg fogja számoltatni közös vagyonunk kezelőit é s ebben teljes megnyugvásunkat találjuk. — Lehet tehát, hogy vannak Szabadkán, kik A. P. leléptetését sajnálják és az egyiptomi húsos bögrék után visszasóvárognak; de higgye meg R. L., hogy igen sokan vannak olyanok, is, kik leléptetésén nagyon örülnek és a kormánynak ebbeli intézkedését tiszta szívből üdvözlik, mégpedig biztosan állíthatjuk, hogy a nagyobb többség van ily értelemben, minek bebizonyításául elég visszapillantani a leléptetett polgármester nyugalomdíjt kérő folyamodására nyert községi határozatra. Többen Szabadkáról. KÜLFÖLD. Anitolország. London, jun. 5-kén. A jun. 4-diki felsőházi ülésben gróf Derby indítványozó a méreg árulást szabályozó bili második felolvasását. Felolvasták. Brendalbane marquis felvilágosítást kíván az ind főkormányzó lord Canning és a fővezér sir Colin Campbell közt levő viszonyra nézve. Azon különös nézetben van szónok, hogy a polgári hatóság eszélytelen beavatkozása a katonai ügyekbe egyik oka az ind lázadásnak. Derby gróf nem osztozik ezen nézetben, s úgy hiszi, a főkormányzó és főparancsnok közti viszony olynémű, amilyennek a dolog rendje szerint lennie kell. A parliamenti tagok vagyonkimutatását illető bill Redesdale lord indítványára első ízben felolvastatik. Eddig Angliában aki az államlevéltárakat akarta, használni, minden oklevél lemásolhatásáért folyamodni volt kénytelen. Mostak 1688-ik évet oly határvonalul álliták föl, ameddig bármely okiratot lemásolhatja ki akar. Annál örvendetesebb dolog a történetíróknak, mivel épen az azelőtti korszak oklevelei vannak legkevésbbé kizsákmányolva. Angliában a színészeknek, íróknak, orvosoknak, ügyvédeknek, gouvernantoknak, kereskedőknek, kéményseprőknek, szóval majd minden osztálynak vannak segélypénztáraik, csak a journalistáknak nem volt, amiből vénségök vagy betegségük esetén tengedtesék vala életüket. Most ezek részére is alakulóban van ily segélypénztár: „Newspaper press fun..“ név alatt. Egy egy tag évenkint csak egy font sterlinggel járul e segélypénztárhoz. Lord Shaftesbury — számos jótékony egylet elnöke — tegnap a szegény varróleányoknak munkát kereső egylet meetingjében elnökölt. Ezen jótékony egylet már 14 éve hogy fenáll, s közelebb 697 szegény leánynak adott munkát és kenyeret. Hetenként 9 shillingnyi keresetet nyújt, melyért naponként 11 órát kelle dolgozni. A Times megint sürgeti, hogy ne kapjanak hajba az angolok a rabszolgakereskedés miatt azon állammal (Éjszakamerika), mely egykor 50-szer olyan nagy és 10 szer olyan népes lesz, mint Nagybritannia, s amelynek kormánya rabszolgatartó államok irányában tehetetlen, minélfogva nem képes az Angliával kötött szerződményeket megtartani. Francziaország: A június 8-diki „Moniteur“, legalább amennyire a táviró után tudjuk, sem többet sem kevesebbet nem jelent a múlt szombaton tartott conferentiai ülésről annál, hogy az a Dunai fejedelemségek ügyével foglalkozott. Ennyi a bizonyos, a többi csak kisebb nagyobb valószínűséggel bíró hír. A „N. Ztg.“ nem hiszi, hogy a meghatalmazottak sokra mentek volna. Mert jóllehet az illetők egy új alaptörvény készítésétől eladottak, s a szerves alapszabályokat, tehát a status quot vették kiindulási pontul mindazáltal a porosz lap szerint még sok véleménykülönbség forog fen azon irányra nézve, melyben a felülvizsgálatnak mozognia kell. A „Neue Pr. Zeitung“ párisi tudósítója ellenben biztosítja a „Nord“ot, hogy többé a legtávolabbi ok sem forog fel arra, hogy a meghatalmazott urak egymás ellen tűzbe jöjjenek, miután bizonyosnak tekinthető, hogy minden vízdologban egyetértenek. A porosz lap arról is biztosítja a „Nord“ot, hogy hiában minden gyűlölete a fejedelemségekbeni végrehajtó hatalom dualizmusa ellen, arról bizonyos lehet, hogy két hoszpodár fog választatni, és hogy e két hoszpodár nem a conferentia által fog kineveztetni. A „Nord“ t i. csakúgy mellékesen oda vetette, s néhány nappal ezelőtt Párisban is mondogatták súgva azon észrevételt, hogy legjobb lenne, ha a hoszpodár vagy hoszpodárok kinevezését első ízben a conferentiára bíznák. Ugyanazon lap szerint, a parti államok közt kötött Duna-hajózási Szerződésről a conferentia a párisi békekötés 18-dik czikkével egybehangzóig „jegyzőkönyvet veend fel,“ — a parti államok pedig az ismeretes osztrák emlékiratban foglalt nyilatkozattal egybehangzóig, a többi hatalmak netaláni óhajtásait megfontolás alá veendik, és egy, magok által készítendő pótlólagos egyezményben azokra méltányos tekintettel leendnek." — Azonban — folytatja a párisi levelező—, a lapok kevésbbé békülékenyek mint a diplomaták. A bécsi és párisi napi sajtó közt szilajabbul zajong a harcz mint valaha, s még az „Oest Zig“ is félretette ismeretes simaságát. A párisi legitimista lapok, melyek eddig Austria irányában bizonyos visszatartózkodásra törekedtek, most szinte elkezdik a lármát tódítani, és az „Union“ magasztalja La Varenneur munkáját, melyben az olaszországi osztrák uralkodásról a legkíméletlenebbül van szó. Látnivaló, hogy ezen tudósítás eleje kevéssé hangzik össze azok nézetével, kik, mint tegnap a kölni lap után írtuk, a helyzetet felette komolynak látják. Eközben a „D. Alig. Zrg“ egyik párisi tudósítója június 5-től a nyugati szövetség felbomlását mint bevégzett tényt hirdeti. A tudósítás így hangzik: „Itt az ideje kimondani, amit eddig mindenki csupán érzett, de szóval még ki nem mondott: a nyugati szövetség létezni megszűnt. Bármennyire ünnepeljék Londonban a malakoffi herczeget, bármily hizelgőleg nyilatkozzanak az angol államférfiak Francziaország uralkodójáról; daczára azon ajándéknak, melyet Nagybritannia kormánya Longwoodból és I. Napóleon sírjából III. Napoleon császárnak és örököseinek csinált; daczára némi figyelmeknek, melyeket egyik mint másik oldalról egymás iránt mutattak ; sőt daczára mindazon okoknak, melyek a csatornán innen és túl fenforognak arra, hogy a szakadást kerüljék, és halaszszák , ismételjük, ezen a politikai világban sokfelé hallatszó, habár csak halkan mondott nyilatkozatot , hogy a szövetség létezni megszűnt. És nem a „Constitutionnel“ben megjelenő bizonyos czikkek, melyek Anglia parlamentarismusát, következőleg az angol állam alapját, egész lényegét sőt magát Angliát oly következetességgel támadják meg, mint csak gondolni lehet, nem is a „Revue contemporaine“ ömlekezései, melyek az angol államrendszernek a fenálló francziával szemben való hátrányát épen annyi mesterséggel mint sikeretlenséggel iparkodnak megmutogatni, nem valamely diplomatiai palotai esetlegesség, sőt nem is csupa gyanitás, mely szerénytelenül fényképen tolakodik fel, igazolják e nézetet, hanem itt mint Londonban az irányadó helyeken uralkodó hangulat tanúskodik a mellett, s ami az utóbbi időben történt vagy elmaradt, annak megerősítésére szolgál. A brit fővárosból egymást érik a tudósítások, melyek jelentik, hogy oly körökben, melyeket eddig a politika intézése kizárólag illetett, a lehető legkevesebb tartózkodással tétettek oly politikai conjuncturák,, melyek nem csak a szövetségen, hanem a napóleonidával való minden barátságos viszonyon is meszsze túlmennek.“ „A politikai események figyelmes szemlélője előtt fel kell tűrni, hogy két franczia hadihajónak az adriai tengerbe tett küldése eddig az angol parliament részéről érintetlenül és szóbahozatlanul hagyatott, hogy ezen lépés sem az alsó- sem a felsőházban a különféle töredékek egyikének sem szolgált interpelláló tárgyául, jóllehet egész világ tudja, hogy a hatalmas szigetországiak mily komolyan veszik a dolgot minden tengeren harczias mozdulatra nézve, s azt is tudja mindenki, hogy ezen hajóküldés a st. jamesi kabinettel való minden egyetértés nélkül történt. És e részben erősen állítják, hogy a minisztérium mindkét ház tagjait felkérte, ne idézzenek elő kérdezősködések által oly felleplezést, mely idő előtt nyílt meghasonlást vonhatna maga után, és amely általában oly gyöngéd természetű, hogy jobb minden megérintését elkerülni. Mint mondják, az angol sajtó szinte kívánat folytán tartott szeme előtt hasonló tartózkodást..... Hogy minő súlyt tulajdonítanak itt ezen titkon keletkezett s titkon nagyobbodó meghasonlásnak, leginkább fel lehet ismerni a kereskedés és forgalom megzsibbadásából s ezenkívül a pártok közt fenforgó diplomatiai mozgalmakról szóló hírekből. Míg a párisi gróf anyja végakarata szerint a legitimistákkal való minden összeolvadást visszautasít, hir szerint,a mérsékelt republikánusok vezetői közt, kik Cavaignac-ban elvesztették a központot, és az orleanisták közt némi egyesülés jött volna létre.“" Egy porosz lap párisi tudósítása szerint Thouvénél az csak akkor nyilvánította, hogy a Montenegro felé küldött csapatok a két franczia hajó által kiszállásukban gázoltatni nem fognak, midőn Ali pasa őt biztosította a felől, hogy azok nem Montenegró ellen, hanem csupán Herczegovina biztosítására fognak fordíttatni. Az „Indep.“ egyik párisi tudósítója már többször ismételve jelentette, hogy a német herczegségek kérdése európai jellemet ölt magára. Szerinte Dánia a német szövetségnek többé nyilatkozatot nem ad, és hogy a franczia kormány a többi közt azon nézetben van, miszerint a nagyhatalmak beavatkozása szükséges. Ezen adatot a „N. Zig“ szerint Párisban hivatalos oldalról egyáltalában alaptalannak nyilvánítják, bizonyosnak állítván, hogy Francziaországnak a beavatkozás esze ágában sincs. — Kellemesebbek a tudósítások Fontainebleau-ból. Ott mindenki vidám, jókedvű, noha az etiquette igen szigorúan megtartatik, kivált ami az öltözéket illeti. Reggelinél demi-toilette, ebédnél grande toilette,és a császár nem szereti, ha vendégei közöl valamelyik éjfél előtt szobáiba visszatér. Ebéd előtt és után séták léteznek a fontainebleau-i parkban ; a császárné szorgalmasan lovagol, és sokan azt vették észre, hogy a császár leginkább a diplomatiai testület tagjaival beszélget. — Narvaez tanagy és Rivasáy is a vendégek közt van. A császári udvar 1. hó 20-dikáig marad Fontainebleauban, azután St. Gloudba tér vissza. A császár még e hó vége előtt Piombiére-be viszi útját. Az e hétre Fontainebleauba hívott vendégek közt ott van Fuad basa és Seebachur is. A császár és császárné Cherbourg-ba menetele, mint a „Phare de la Loire“ tudni akarja, augustus 7-dikére halasztatott. Brestbe a császári pár néhány nappal később fog megérkezni. Tudva van, hogy a császár ottléte alatt a nevezett kikötőben az egész középtengeri hajóhad (14 sorhajó) egybegyűlve leend. A chalonsi táborban nagy szorgalommal dolgoznak. Hír szerint 42, harmincz métre hosszú és 6 métre széles épület fog ott felállíttatni, s arra szolgáland, hogy téli időben az első katonai csapatot magába fogadhassa. Jelenleg fejezik be a lőportornyot és az élelemraktárakat. Hírszerint két minta-gazdasági udvar is állíttatik fel, részint a katonaság ellátására, részint a föld javítására. A tér, melyen a tábor áll, nagyobb mint a párisi erődítmények közötti tér. A „Moniteur“ a chalonsi zavargások alkalmával jelenti, hogy Párisban is történtek bizonyos csoportozások, és több egyén elfogatott. Ezen 13 egyén junius 5 én jelent meg a törvényszék előtt, vádoltatván titkos társulatban való részvéttel, s oly összeesküvéssel, melynek a chalonsi zavargással egyszerre f. é. mart. 6-án kellett volna kitörni. A vádirat szerint a titkos társulat még júniusban keletkezett, s novemberben a londoni bizottmány egyik küldöttjével öszszeköttetésbe lépett, mire több gyülésezés történt a Palais royal-ban, a Luxemburg kertjében és a „Rue du petit Carreau“ utcabeli egyik borkereskedőnél. Ezen gyűlésekben állítólag arról tanácskoztak, hogyan lehetne az utczai harcrot legjobban vinni. Egyik vádlott lakásán durranó ezüstöt találtak. A vita nem soká tartott. Négy felmentetett, 9 elítéltetett, nevezetesen Moulin 18 havi fogságra és 500 frank bírságra, Aubry és Liaste 18 hóra és 300 frankra, Champin 15 hónapra és 200 fr., Bournichon 13 hónapra és 100 fr., a következő négy végre kisebb pénz és fogságbüntetésekre. B Orne megyében a múlt hét elején ment végbe egy választás. Mind az öt jelölt annyira kormányi érzelmű egyén volt, hogy a főnök egyet sem különböztetett meg világosan, hanem a választókra bízta a dolgot. A szavazatládából Chasot úr neve került ki. — A „Moniteur“ június 5-től jelentést hoz az igazságügyi minisztertől a polgári, és kereskedelmi törvényszéki 1856-diki eljárásról. Mindkét törvényszéki ágban a perek száma és falai csaknem ugyanazok valának, mint 1855-ben; csupán azt nem mulasztja el megjegyezni a miniszter, hogy míg a büntető és fenyító rendőri perek előmozdítása észrevehető haladást és siettetést mutat, addig a polgári törvénykezési eljárás nem volt gyorsabb 1856 mint 1855-ben — Az „Univers“ által a kath. vallás miatt üldözött svéd családok javára nyitott aláírás jún. 5-ig a 2000 frankot haladta. — Június 8-ról érkezett távirati tudósítás szerint a „Grand Condé“ raktáraiban múlt vasárnap tűz ütött ki, mely még 7-kén is tartott, s a raktárak egészen elpusztultak. — L e s s e p s ur a szuezi nemzetközi bizottmány titkárához Ch. Mandy úrhoz, ki egyszersmind Stephenson mérnöknek mindenese, a „Constitutionnel“-ben egy levelet intéz. L e s s’ep s ur jelenti ezen levélben, hogy ő vasárnap jun. Gán Angliába utazik, és Stephenson állításának az angol parlamentben hamisságát hiteles okiratokkal fogja bebizonyítani Mind Kendel mind Mai-Clean urak helyeselték a szuezi csatornatervet a jelen alakban, s a bizottmány jelentéséhez is hozzájárultak, az utóbbi midőn aláírta, az első pedig Man b y ur által, aki mint mondva volt, Stephensonnal elég közel összeköttetésben áll, hogy ez utóbbit a valódi tényállással megismertesse. Egy másik mérnök, Slanghter E ur egy bristoli meetingben szintén oda nyilatkozott, hogy ő, a boldogult Ken de 11 e 1 a szuezi csatorna állapotáról gyakran beszélgetett, s ez szüntelen igen kedvezőleg nyilatkozott a kivihetőség felől. A Lesseps urnak arra is vannak okiratok a kezében, hogy a Porta szintúgy mint az osztrák kormány a vállalatról kedvezőleg nyilatkozott. Ami a franczia kormányt illeti, ez a vállalatot még nem gyámolította, azt tőle nem is kívánták az érdeklettek, hanem hozzájárulását az is világosan kijelentette. Napokon hg mellett, hír szerint, Algírban négy főigazgató lesz, kik a katonai parancsnokkal együtt az ő titkostanácsát képezendik. Az egyik igazgató lesz a bel- és gyarmatügyekre, másik a pénzügyre, a harmadik az igazságszolgáltatásra és cultusra, a 4-ik a hadügyre. A herczeg távollétében a vezérőrnagy vinné az elnökletet. — írják egyébiránt, hogy a hercczeggel Edmond és D. Yvan urak is elmennek Algirba, hogy ott a gyarmati érdekekre nézve egy nagy lapot alapítsanak. Különben az Algírt illető rendeletek még nincsenek készen, s a dolog az államtanácsban még eddig hivatalosan szóba sem jött. A forróság Párisban kiállhatatlan kezd lenni. Június 5-én délben 34 fokon állott a százfokú hőmérő. Ez a középmérséklet Senegambiában is. A párisiak szomorú képet vágnak a meleghez, s a panamakalap meg a jég drágul. A boulevardok éjfél után olyan élénkek mint máskor 9 órakor. A mezei gazdák örvendenek, mert bő aratás ígérkezik. Spanyolország, Madridból írják jun. 4-ről, hogy a királyné Valenciát elhagyva s Aranjuezbe utazott. Madridban a tanulók közt egy kis lázadás tört ki, melynek azonban semmi politikai jelleme sincs, s mely tüstént elnyomatott. Oroszország. Oroszországból újabb diplomatiai személyváltozást jelentenek, melynek elvileges jelentőséget tulajdonítanak. Mint tudva van, Titoff úr annak idején sztambuli diplomatiai állomásáról elszállíttatott a koronaherczeg nevelői állomására. Most Titoff urat, ki az ó-orosz párthoz tartozik, ismét a külügyminisztériumban alkalmazták, s helyét a czári családban egy Binder nevezetű német (ezelőtt Konstantin nagyherczeg tanítója) fogja pótolni. Törökország: Raguzai magán tudósítások szerint a török csapatok folyó hó 7-kén éjjel Trebinjébe mentek. Amerika: Új-Yorkból, máj. 27-ikéről érkezett tudósítások szerint újólag hajómotozások történtek, minek folytán az izgatottság nőttön nő s nagy az aggodalom, hogy Angliával komoly bonyodalom kerekedik, ha Amerika követelései nem teljesittetnek. A „Pesti Napló“ magán távsürgönye. London, június 9. Hire jár, hogy Nápoly határozottan visszautasította Angolország kárpótlási követeléseit s az utóbbi már ultimátumot is indított Nápolyba. A felsőház ülésében Malmesbury azon véleményét fejezi ki, hogy az erőszakos hajómotozásokról szóló tudósítások túlzottak; ha valóknak bizonyulnának, a tiszteket szerződésszegőknek nyilvánítja; egyébiránt ama Dallással tartott értekezés folytán a vita kiegyenlítését remélzetközi érzékenykedésekre hagyták ragadtatni oly tárgyakban, melyek nagyon élénken foglalkoztatják az európai politikát. A közelebbi ülés napja jun. 6-dikáig még nem volt tudva,hanem általában azt hitték, hogy az f. hó tikén lesz, miután Valevski gr. akkor tér vissza Páriába Fontainebleauból. — A „Moniteur“, jun. 6-kán a nagy nemzetet a „montenegrói hadsereg“ szervezetével mulattatja, amely a hivatalos lap szerint épen 15.009 emberből áll, és amelybe Montenegró összes fegyverfoghat''- férfi népessége be van sorozva. E harczosokat a „Moniteur“ egész bámulattal jelenkori spártaiaknak rajzolja. „Fegyverrel közökben halni meg“ — kiált a hivatalos lap — „előttük Istentől nyert kegyelemkép tűnik fel. Egy montenegrói ennélfogva sohasem alacsonyítja magát annyira le, hogy kegyelmet kérjen; ha nehéz sebet kapott, vagy nem képes magát megmenteni, bajtársai levágják a fejét. (!) Miután ők a fegyveres kézzel elfogott ellenségnek fejét levágják, tehát azt képzelik, hogy az ellenség is épen úgy tesz s ezért sebesülteiket hátukon hordják el a csatatérről. A Saonet-Loire megyei főnök a polgármesterekhez és szegényintézeti bizottmányok tagjaihoz körlevelet intézett, melyben az illető intézetek fekvő javainak renzévé való változtatását igen erélyes modorban ajánlja. Ez az első főnöki körlevél, melyet a belügyminiszter e tárgyban előidézett. E levélből kitűnik, hogy a korodák és a többi jótékony intézetek a nevezett megyében fekvő javakban mintegy 10 millió ft. értékkel bírnak. A főnök a maga levelében a különféle intézeti bizottmányokat a miniszter által javaslatba hozott rendszabályok iránti rendkívüli tanácskozásra hívja össze, kijelentvén egyúttal azon szilárd meggyőződését, hogy tanácskozásaik eredménye a kormány óhajtásainak teljesen megfelelőm. „Sehol“ — így folytatja — „legalább reményem, sehol sem fogok elavult előítéletekkel vagy közönynyel találkozni, mit semmi nem igazolhatna. Sehol, meg vagyok győződve, nem lesz szükség az igazgató bizottmányokkal tudatnom, hogy a kormány el van határozva a legcsekélyebb gyámolítást sem juttatni azon jótékony egyleteknek, melyek fekvő javaik eladásától való vonakodásuk által elhanyagolják jövedelmek szaporításának annyira természetes eszközét.“ Végül a főnök azon kivánatát fejezi ki, hogy neki aug. 1-seje előtt minden tanácskozmányok másolatát küldjék be. A fentebbiekből úgy látszik, hogy az ismeretes Espinasse-féle rendszabályt nemcsak elejteni nem, de sőt még siettetni akarják. Ami annál különösb, mert az „Indépendance“-nak a tábornok visszalépéséről úgy imád, mint amely felől még saját tiszttársai sem kétkednek. Sőt, ha a belga lapnak hinni lehet, némelyek közülük máris hidegebben bánnak vele. E napokban ugyanis a többi miniszter ebédre lévén hozzá híva, egyikök, Roa he r úr betegséggel menté ki magát, egy másik a Fontainebleau-ba való utazással takarózott, holott esteli 5 órakor már visszaérkezett. Kerülik a merre látják. Leroy roueni főnök kineveztetését bizonyosnak tartják, ha csak valami véletlenség nem történik, miután némelyek, nem tudni mi jogczimen, Clary arról is beszéltek, ki a császári családdal valami rokonságban van. — Jun. 9 k én a boulogne-i fenyitó rendőrtörvényszék előtt sajátságos per kerül tárgyalás alá. Bizonyos Legendre nevű egyén, aki kereskedelmi ügyek ürügye alatt Francziaországban forradalmi czélokra tett utazásokat, nem rég elfogatott. Lázító iratokat találtak nála. Hír szerint bevallotta, hogy a londoni menekültek június hóra új merényletet készítettek s őt akarták megbízni egy bombának Francziaországba csempészésével. — A „Daily News“, „Globe“ és a „Köln. Zig“ jan. 6-kán nem adattak ki Párisban. — Ha valaki a nyugati szövetségesek barátságának és testvériességének fokát meg akarja mérni — írják a kölni lapnak — nem szükség egyébre gondolnia, mint azon sorsra, mely az ő közös vállalataikat éri. Láttuk, mi véget ért a krimiai hadjárat, melynek czélja valt az orosz hatalmat örökre megtörni. A chinai expeditio kimenetele újra a „parturant montes“-re fog emlékeztetni. Francziaország felhagyott a gondolattal, hogy új segélycsapatokat küldjön, természetesen Angliával egyetértve. Mint levelező jó forrásból hallja, el van határozva, hogy Gros bárónak és Elgin lordnak a legközelebbi futár azon parancsot vigye, hogy a pekingi követtel magában Cantonban alkudozzanak s annak a várost azonnal adják ismét vissza,miután az a szövetségesekre nézve nyűgnél nem egyéb. A chinai csász hajlandónak látszik némi engedmények tételére, melyeknek veleje abban áll, hogy az öt kikötő az európai kereskedésnek mindenkorra nyitva marad és a kath. egyház szabad vallásgyakorlatára nézve bizonyos biztosítékok nyujtatnak. Ez ugyan — mond a levelező — nem sok, miután az illetők annyira tele vették szájukat. — Az „Indépendance“ sztambuli levelezője’a Kréta szigetén kiütött zavarokat az eddigi tudósításokkal ellenkezőleg azon zsarolásoknak tulajdonítja, melyeket a görög papok hitsorsosaikon elkövettek. -ói Az angol alsóházban jun. 7-dikén valónak szőnyegre hozandók azon még hátralevő határozatok, melyekre akarja a kormány India jövendő kormányzását illető törvényjavaslatát alapítani. Már több módosítvány van bejelentve, s alkalmasint Palmerston törvényjavaslata is újra elővétetik. Gladstone első évre amostani ind directoriumot akarja a miniszter mellé adatni mint tanácsot. — A porosz király,.legújabb tudósítások szerint, egészségi állapota erősítése tekintetéből, a nyár,egy részét Tegernsee várábanfogja tölteni, hova már f. hó 27-én készül. — Egy jun. 4 -én kelt berlini tudósitás szerint Albert hg az angol királynő férje, Németországban legközelebb tett utazását arra is felhasználta volna, hogy Coburg herczegségre nézve a beállandó örökösödést szabályozza. A szász-coburgi,urálkodó hgnek nincsenek gyermekei. Coburgban tehát egy hiteles okirat íratott volna alá, mely szerint a herczeg Coburghoz való örökösi jogait második fiára ruházná át. Ugyancsapongtak még azon határokon is, melyeket eléjök s azon tudósítás hozzá teszi, hogy a fiatal lg nem sca conferentia programmja szabott, s magokat nem- akára megérkezik Berlinbe s darab ideig Németország- - ESTI P . S 111 A. Pest, jun. 9. Sem az „Indépendance“ sem a kölni lap jun. 6 ról kelt párisi tudósítása nem látszik igazolni a „N- Pr. Ztg.” optimista nézeteit a conferentiai tagok békés hangulatáról. A franczia fővárosban általában hitelt adtak azon kiszivárgott hírnek, hogy a harmadik ülés felette élénk volt, hogy a meghatalmazottak tulis, melyeket elérők