Pesti Napló, 1858. június (9. évfolyam, 2491-2514. szám)

1858-06-10 / 2498. szám

Dü­ik, hogy A. P. hivataloskodása alatt Szabadka vá­rosának ingatlan birtokából 84,796 ftot érő fekvőva­­gyon idegenittetett el, a közlegelőből pedig a nemzeti kölcsönre magasztosan felajánlott 100,000 ft fedezé­sére 4424 láncz városi föld adatott bérbe, melynek hat évi jövedelme 228,794 ft 54 krra rúg, és így a felajánlott kölcsönösszeget 128,794 ft 64 krral ha­ladja meg. Ily roppant jövedelem mellett a felhozott dicséret igen kétessé válik, és mindenesetre csak szo­ros számadás által igazolható. Mi azonban, valamint e tárgyról soká e helyén nem szóltunk volna, ha R. L. azt nem emlegeti, úgy most sem taglalgatjuk, nem tartván helyesnek idejekorán dicsérni vagy kárhoz­tatni bárkit is, még­pedig annál inkább nem, mert óhajtjuk és hiszszük, hogy az őrködő kormány szigo­­rúan meg fogja számoltatni közös vagyonunk keze­lőit é s ebben teljes megnyugvásunkat találjuk. — Lehet tehát, hogy vannak Szabadkán, kik A. P. le­léptetését sajnálják és az egyiptomi húsos bögrék után visszasóvárognak; de higgye meg R. L., hogy igen sokan vannak olyanok, is, kik leléptetésén na­gyon örülnek és a­­ kormánynak ebbeli intézkedé­sét tiszta szívből ü­dvözlik, még­pedig biztosan állít­hatjuk, hogy a nagyobb többség van ily értelemben, minek bebizonyításául elég visszapillantani a lelép­tetett polgármester nyugalomdíjt kérő folyamodására nyert községi határozatra. Többen Szabadkáról. KÜLFÖLD. Anitolország. London, jun. 5-kén. A jun. 4-diki felsőházi ülésben gróf Derby indítványozó a méreg árulást­ szabályozó bili második felolvasását. Felol­vasták. Brendalbane marquis felvilágosítást kí­ván az ind főkormányzó lord Canning és a fővezér sir Colin Campbell közt levő viszonyra nézve. Azon különös nézetben van szónok, hogy a polgári hatóság eszélytelen beavatkozása a katonai ügyekbe egyik oka az ind lázadásnak. Derby gróf nem osztozik ezen nézetben, s úgy hiszi, a főkormányzó és főpa­rancsnok közti viszony olynémű, a­milyennek a do­log rendje szerint lennie kell. A parliamenti tagok vagyonkimutatását illető bill Redesdale lord in­dítványára első ízben felolvastatik. Eddig Angliában a­ki az államlevéltárakat akarta, használni, minden oklevél lemásolhatásáért folya­modni volt kénytelen. Mostak 1688-ik évet oly határ­vonalul álliták föl, a­meddig bármely okiratot lemá­solhatja ki akar. Annál örvendetesebb dolog a törté­netíróknak, mivel épen az azelőtti korszak oklevelei vannak legkevésbbé kizsákmányolva. Angliában a színészeknek, íróknak, orvosoknak, ügyvédeknek, gouvernantoknak, kereskedőknek, ké­ményseprőknek, szóval majd minden osztálynak van­nak segélypénztáraik, csak a journalistáknak nem volt, a­miből vénségök vagy betegségük esetén ten­­ged­tesék vala életüket. Most ezek részére is alakuló­ban van ily segélypénztár: „Newspaper press fun..“ név alatt. Egy egy tag évenkint csak egy font ster­linggel járul e segélypénztárhoz. Lord Shaftesbury — számos jótékony egylet elnöke — tegnap a szegény varróleányoknak mun­kát kereső egylet meetingjében elnökölt. Ezen jóté­kony egylet már 14 éve hogy fenáll, s közelebb 697 szegény leánynak adott munkát és kenyeret. Heten­ként 9 shillingnyi keresetet nyújt, melyért naponként 11 órát kelle dolgozni. A Times megint sürgeti, hogy ne kapjanak haj­ba az angolok a rabszolgakereskedés miatt azon állammal (Éjszakamerika), mely egykor 50-szer olyan nagy és 10 szer olyan népes lesz, mint Nagy­­britannia, s a­melynek kormánya rabszolgatartó ál­lamok irányában tehetetlen, minélfogva nem képes az Angliával kötött szerződményeket megtartani. Francziaország: A június 8-diki „Moniteur“, leg­alább a­mennyire a táviró után tudjuk, sem többet sem kevesebbet nem jelent a múlt szombaton tartott conferentiai ülésről annál, hogy az a Dunai­ fejede­lemségek ügyével foglalkozott. Ennyi a bizonyos, a többi csak kisebb nagyobb valószínűséggel bíró hír. A „N. Ztg.“ nem hiszi, hogy a meghatalmazottak sokra mentek volna. Mert jóllehet az illetők egy új alaptör­vény készítésétől eladottak, s a szerves alapszabályo­kat, tehát a status­ quot vették kiindulási pontul mindazált­al a porosz lap szerint még sok véle­mény­különbség forog fen azon irányra nézve, mely­ben a felülvizsgálatnak mozognia kell.­­­ A „Neue Pr. Zeitung“ párisi tudósítója ellenben biztosítja a „Nord“ot, hogy többé a legtávolabbi ok sem forog fel arra, hogy a meghatalmazott urak egymás ellen tűzbe jöjjenek, miután bizonyosnak tekinthető, hogy min­den vízdologban egyetértenek. A porosz lap arról is biztosítja a „Nord“ot, hogy hiában minden gyűlölete a fejedelemségekbeni végrehajtó hatalom dualizmusa ellen, arról bizonyos lehet, hogy két hoszpodár fog választatni, és hogy e két hoszpodár nem a confe­­rentia által fog kineveztetni. A „Nord“ t i. csakúgy mellékesen oda vetette, s néhány nappal ezelőtt Pá­­risban is mondogatták súgva azon észrevételt, hogy legjobb lenne, ha a hoszpodár vagy hoszpodárok ki­nevezését első ízben a conferentiára bíznák. Ugyanazon lap szerint, a parti államok közt kötött Duna-hajózási Szerződésről a conferentia a párisi bé­kekötés 18-dik czi­kkével egybehangzóig „jegyző­könyvet veend fel,“ — a parti államok pedig az is­meretes osztrák emlékiratban foglalt nyilatkozattal egybehangzóig, a többi hatalmak netaláni óhajtá­sait megfontolás alá veendik, és egy, magok­ által készítendő pótlólagos egyezményben azokra méltá­nyos tekintettel leendnek." — Azonban —­ folytatja a párisi levelező—, a lapok kevésbbé békülékenyek mint a diplomaták. A bécsi és párisi napi sajtó közt szilajabbul zajong a harcz mint valaha, s még az „Oest Zig“ is félre­tette ismeretes simaságát. A párisi legitimista lapok, melyek eddig Austria irányában bizonyos visszatartózkodásra törekedtek, most szinte elkezdik a lármát tódítani, és az „Union“ magasztalja L­a V­a­r­e­n­n­e­ur munkáját, melyben az olaszországi osztrák uralkodásról a legkíméletlenebbül van szó. Látnivaló, hogy ezen tudósítás eleje kevéssé hangzik össze azok nézetével, kik, mint tegnap a kölni lap után írtuk, a helyzetet felette komolynak látják.­­ E­közben a „D. Alig. Zrg“ egyik párisi tudósí­tója június 5-től a nyugati szövetség felbomlását mint bevégzett tényt hirdeti. A tudósítás így hangzik: „Itt az ideje kimondani, a­mit eddig mindenki csupán ér­zett, de szóval még ki nem mondott: a nyugati szövetség létezni megszűnt. Bármennyire ünnepeljék Londonban a malakoffi herczeget, bármily hizelgőleg nyilatkozzanak az angol államférfiak Fran­­cziaország uralkodójáról; daczára azon ajándéknak, melyet Nagybritannia kormánya Longwoodból és I. Napóleon sírjából III. Napoleon császárnak és örö­köseinek csinált; daczára némi figyelmeknek, melye­ket egyik mint másik oldalról egymás iránt mutat­tak ; sőt daczára mindazon okoknak, melyek a csa­tornán innen és túl fenforognak arra, hogy a szaka­dást kerüljék, és halaszszák , ismételjük, ezen a po­litikai világban sokfelé hallatszó, habár csak hal­kan mondott nyilatkozatot , hogy a szövetség létezni megszűnt. És nem a „Constitutionnel“ben megjelenő bizonyos czikkek, melyek Anglia parlamentarismusát, következőleg az angol állam alapját, egész lényegét sőt magát Angliát oly következetességgel támadják meg, min­t csak gondolni lehet, nem is a „Revue con­­temporaine“ ömlekezései, melyek az angol államrend­szernek a fenálló francziával szemben való hátrányát épen annyi mesterséggel mint sikeretlenséggel ipar­kodnak megmutogatni, nem valamely diplomatiai palo­tai esetlegesség, sőt nem is csupa gyanitás, mely sze­rénytelenül fényképen tolakodik fel, igazolják e né­zetet, hanem itt mint Londonban az irányadó helye­ken uralkodó hangulat tanúskodik a mellett, s a­mi az utóbbi időben történt vagy elmaradt, annak meg­erősítésére szolgál. A brit fővárosból egymást érik a tudósítások, melyek jelentik, hogy oly körökben, me­lyeket eddig a politika intézése kizárólag illetett, a lehető legkevesebb tartózkodással tétettek oly politi­kai conjuncturák,, melyek nem csak a szövetségen, hanem a napóleonidával való minden barátságos vi­szonyon is meszsze túlm­ennek.“ „A politikai események figyelmes szemlélője előtt fel kell tűrni, hogy két franczia hadihajónak az adriai tengerbe tett küldése eddig az angol parlia­ment részéről érintetlenül és szóbahozatlanul hagya­tott, hogy ezen lépés sem az alsó- sem a felsőházban a különféle töredékek egyikének sem szolgált inter­pelláló tárgyául, jóllehet egész világ tudja, hogy a hatalmas szigetországiak mily komolyan veszik a dolgot minden tengeren harczias mozdulatra nézve, s azt is tudja mindenki, hogy ezen hajóküldés a st. jamesi kabinettel való minden egyetértés nélkül tör­tént. És e részben erősen állítják, hogy a minisz­térium mindkét ház tagjait felkérte, ne idézzenek elő kérdezősködések által oly felleplezést, mely idő előtt nyílt meghasonlást vonhatna maga után, és a­mely általában oly gyöngéd természetű, hogy jobb minden megérintését elkerülni. Mint mond­ják, az angol sajtó szinte kívánat folytán tartott szeme előtt hasonló tartózkodást..... Hogy minő súlyt tulaj­donítanak itt ezen titkon keletkezett s titkon nagyob­bodó meghasonlásnak, leginkább fel lehet ismerni a kereskedés és forgalom megzsibbadásából s ezenkívül a pártok közt fenforgó diplomatiai mozgalmakról szóló hírekből. Míg a párisi gróf anyja végakarata szerint a legitimistákkal való minden összeolvadást visszauta­sít, hir szerint,a mérsékelt republikánusok vezetői közt, kik Cavaignac-ban elvesztették a központot, és az orleanisták közt némi egyesülés jött volna létre.“"­­ Egy porosz lap párisi tudósítása szerint Thou­­vénél az csak akkor nyilvánította, hogy a Monte­negro felé küldött csapatok a két franczia hajó által kiszállásukban gázoltatni nem fognak, midőn Ali pasa őt biztosította a felől, hogy azok nem Monte­negró ellen, hanem csupán Herczegovina biztosítására fognak fordíttatni.­­ Az „Indep.“ egyik párisi tudósítója már több­ször ismételve jelentette, hogy a német herczegségek kérdése európai jellemet ölt magára. Szerinte Dánia a német szövetségnek többé nyilatkozatot nem ad, és hogy a franczia kormány a többi közt azon nézetben van, miszerint a nagyhatalmak beavatkozása szüksé­ges. Ezen adatot a „N. Zig“ szerint Párisban hivata­los oldalról egyáltalában alaptalannak nyilvánítják, bizonyosnak állítván, hogy Francziaországnak a be­avatkozás esze ágában sincs. — Kellemesebbek a tudósítások Fontaineb­­leau-ból. Ott mindenki vidám, jókedvű, noha az etiquette igen szigorúan megtartatik, kivált a­mi az öltözéket illeti. Reggelinél demi-toilette, ebédnél grande toilette,és a császár nem szereti, ha vendégei közöl valamelyik éjfél előtt szobáiba visszatér. Ebéd előtt és után séták léteznek a fontainebleau-i park­ban ; a császárné szorgalmasan lovagol, és sokan azt vették észre, hogy a császár leginkább a diplomatiai testület tagjaival beszélget. — Narvaez tanagy és R­i­v­a­s­áy is a vendégek közt van.­­ A császári udvar 1. hó 20-dikáig marad Fon­taine­bleauban, azután St. Gloudba tér vissza. A császár még e hó vége előtt Piombiére-be viszi út­ját. Az e hétre Fontainebleauba hívott vendégek közt ott van F­u­a­d basa és S­e­e­b­a­c­h­ur is. A császár és császárné Cherbourg-ba menetele, mint a „Phare de la Loire“ tudni akar­ja, augustus 7-dikére halasztatott. Brestbe a császári pár néhány nappal később fog megérkezni. Tudva van, hogy a császár ottléte alatt a nevezett ki­kötőben az egész középtengeri hajóhad (14 sorhajó) egybegyűlve leend.­­ A chalonsi táborban nagy szorgalommal dol­goznak. Hír szerint 42, harmincz métre hosszú és 6 métre széles épület fog ott felállíttatni, s arra szolgá­­land, hogy téli időben az első katonai csapatot ma­gába fogadhassa. Jelenleg fejezik be a lőportornyot és az élelem­raktárakat. Hírszerint két minta-gazda­­sági udvar is állíttatik fel, részint a katonaság ellá­tására, részint a föld javítására. A tér, melyen a tá­bor áll, nagyobb mint a párisi erődítmények kö­zötti tér.­­ A „Moniteur“ a chalonsi zavargások alkalmá­val jelenti, hogy Párisban is történtek bizonyos cso­­portozások, és több egyén elfogatott. Ezen 13 egyén junius 5 én jelent meg a törvényszék előtt, vádoltat­­ván titkos társulatban való részvéttel, s oly összees­küvéssel, melynek a chalonsi zavargással egyszerre f. é. mart. 6-án kellett volna kitörni. A vádirat szerint a titkos társulat m­­ég júniusban keletkezett, s novem­berben a londoni bizottmány egyik küldöttjével ösz­­szeköttetésbe lépett, mire több gyülésezés történt a Palais royal-ban, a Luxemburg kertjében és a „Rue du petit Carreau“ utc­abeli egyik borke­reskedőnél. Ezen gyűlésekben állítólag arról ta­nácskoztak, hogyan lehetne az utczai harcrot leg­jobban vinni. Egyik vádlott lakásán durranó ezüstöt találtak. A vita nem soká tartott. Négy felmentetett, 9 elítéltetett, nevezetesen Moulin 18 havi fogságra és 500 frank bírságra, Aubry és Liaste 18 hóra és 300 frankra, Champin 15 hónapra és 200 fr., Bournichon 13 hónapra és 100 fr., a következő négy végre ki­sebb pénz és fogságbü­ntetésekre. B O­r­n­e megyében a múlt hét elején ment végbe egy választás. Mind az öt jelölt annyira kormányi érzelmű egyén volt, hogy a főnök egyet sem külön­böztetett meg világosan, hanem a választókra bízta a dolgot. A szavazat­ládából C­hasot úr neve került ki. — A „Moniteur“ június 5-től jelentést hoz az igaz­ságügyi minisztertől a polgári, és kereskedelmi tör­vényszéki 1856-diki eljárásról. Mindkét törvényszéki ágban a perek száma és falai csaknem ugyanazok valának, mint 1855-ben; csupán azt nem mulasztja el megjegyezni a miniszter, hogy míg a büntető és fenyító rendőri perek előmozdítása észrevehető hala­dást és siettetést mutat, addig a polgári törvényke­zési eljárás nem volt gyorsabb 1856­ mint 1855-ben — Az „Univers“ által a kath. vallás miatt üldö­zött svéd családok javára nyitott aláírás jún. 5-ig a 2000 frankot haladta. — Június 8-ról érkezett távirati tudósítás szerint a „Grand Condé“ raktáraiban múlt vasárnap tűz ütött ki, mely még 7-kén is tartott, s a raktárak egészen elpusztultak. —­ L e s s e p s ur a szuezi nemzetközi bizottmány titkárához Ch. Mandy úrhoz, ki egyszersmind Ste­phenson mérnöknek mindenese, a „Constitution­­nel“-ben egy levelet intéz. L e s s’ep s ur jelenti ezen levélben, hogy ő vasárnap jun. Gán Angliába utazik, és Stephenson állításának az angol parlamentben­ hamisságát hiteles okiratokkal fogja bebizonyítani Mind Kendel mind Mai-Clean urak helyesel­ték a szuezi csatorna­tervet a jelen alakban, s a bi­zottmány jelentéséhez is hozzájárultak, az utóbbi mi­dőn aláírta, az első pedig M­a­n b y ur által, a­ki mint mondva volt, Stephensonnal elég közel összeköttetés­ben áll, hogy ez utóbbit a valódi­ tényállással megis­mertesse. Egy másik mérnök, Slanghter E ur egy bristoli meetingben szintén oda nyilatkozott, hogy ő, a boldogult K­e­n d­e 11 e 1 a szuezi csatorna állapotáról gyakran beszélgetett, s ez szüntelen igen kedvezőleg nyilatkozott a kivihetőség felől. A Lesseps urnak arra is vannak okiratok a kezében, hogy a Porta szintúgy mint az osztrák kormány a vállalatról ked­­vezőleg nyilatkozott. A­mi a franczia kormányt illeti, ez a vállalatot még nem gyámolította, azt tőle nem is kívánták az érdeklettek, hanem hozzájárulását az is világosan kijelentette.­­ Napokon hg mellett, hír szerint, Algírban négy főigazgató lesz, kik a katonai parancsnokkal együtt az ő titkostanácsát képezendik. Az egyik igazgató lesz a bel- és gyarmatügyekre, másik a pénzügyre, a harmadik az igazságszolgáltatásra és cultusra, a 4-ik a hadügyre. A herczeg távollétében a vezérőrnagy vinné az elnökletet. — írják egyébiránt, hogy a herc­­czeggel Edmond és D. Yvan urak is elmennek­­ Algirba, hogy ott a gyarmati érdekekre nézve egy nagy lapot alapítsanak. Különben az Algírt illető rendeletek még nincsenek készen, s a dolog az ál­lamtanácsban még eddig hivatalosan szóba sem jött.­­ A forróság Párisban kiállhatatlan kezd lenni. Június 5-én délben 34 fokon állott a százfokú hőmérő. Ez a közép­mérséklet Senegambiában is. A párisiak szomorú képet vágnak a meleghez, s a panama­kalap meg a jég drágul. A boulevardok éjfél után olyan élénkek mint máskor 9 órakor. A mezei gazdák ör­vendenek, mert bő aratás ígérkezik. Spanyolország, Madridból írják jun. 4-ről, hogy a királyné Valenciát elhagyva s Aranjuezbe utazott. Madridban a tanulók közt egy kis lázadás tört ki, melynek azonban semmi politikai jelleme sincs, s mely tüstént elnyomatott. Oroszország. Oroszországból újabb diplomatiai személyváltozást jelentenek, melynek elvileges jelen­tőséget tulajdonítanak. Mint tudva van, Titoff úr an­nak idején sztambuli diplomatiai állomásáról elszál­­líttatott a koronaherczeg nevelői állomására. Most Titoff urat, ki az ó-orosz párthoz tartozik, ismét a külügyminisztériumban alkalmazták, s helyét a czári családban egy Binder nevezetű német (ezelőtt Kon­stantin nagyherczeg tanítója) fogja pótolni. Törökország: Raguzai magán tudósítások sze­rint a török csapatok folyó hó 7-kén éjjel Trebinjébe mentek. Amerika: Új-Yorkból, máj. 27-ikéről érke­zett tudósítások szerint újólag hajómotozások történ­tek, minek folytán az izgatottság nőttön nő s nagy az aggodalom, hogy Angliával komoly bonyodalom ke­rekedik, ha Amerika követelései nem teljesittetnek. A „Pesti Napló“ magán távsürgönye. London, június 9. Hire jár, hogy Ná­poly határozottan visszautasította Angolor­szág kárpótlási követeléseit s az utóbbi már ultimátumot is indított Nápolyba. A felsőház ülésében Malmesbury azon vé­leményét fejezi ki, hogy az erőszakos hajó­motozásokról szóló tudósítások túlzottak; ha valóknak bizonyulnának, a tiszteket szerző­dés­szegőknek nyilvánítja; egyébiránt ama Dallással tartott értekezés folytán a vita kie­gyenlítését remél­­­zetközi érzékenykedésekre hagyták ragadtatni oly tárgyakban, melyek nagyon élénken foglalkoztatják az európai politikát. A közelebbi ülés napja jun. 6-dikáig még nem volt tudva,hanem általában azt hitték, hogy az f. hó ti­kén lesz, miután Valevski gr. akkor tér vissza Pá­riába Fontainebleauból. — A „Moniteur“, jun. 6-kán a nagy nemzetet a „montenegrói hadsereg“ szervezetével mulattatja, a­mely a hivatalos lap szerint épen 15.009 emberből áll, és a­melybe Montenegró összes fegyverfoghat''- férfi népessége be van sorozva. E harczosokat a „Moni­teur“ egész bámulattal jelenkori spártaiaknak rajzolj­a. „Fegyverrel közökben halni meg“ — kiált a hivata­los lap — „előttük Istentől nyert kegyelemkép tűnik fel. Egy montenegrói ennélfogva sohasem alacsonyít­­ja magát annyira le, hogy kegyelmet kérjen; ha ne­héz sebet kapott, vagy nem képes magát megmente­ni, bajtársai levágják a fejét. (!) Miután ők a fegyve­res kézzel elfogott ellenségnek fejét levágják, tehát azt képzelik, hogy az ellenség is épen úgy tesz s ez­ért sebesülteiket hátukon hordják el a csatatérről.­­ A Saonet-Loire­ megyei főnök a polgármesterek­hez és szegényintézeti bizottmányok tagjaihoz kör­levelet intézett, melyben az illető intézetek fekvő javainak renzévé való változtatását igen erélyes modorban ajánlja. Ez az első főnöki körlevél, me­lyet a belügyminiszter e tárgyban előidézett.­­ E levélből kitűnik, hogy a korodák és a többi jó­tékony intézetek a nevezett megyében fekvő ja­vakban mintegy 10 millió ft. értékkel bírnak. A fő­nök a maga levelében a különféle intézeti bizottmá­nyokat a miniszter által javaslatba hozott rendszabá­lyok iránti rendkívüli tanácskozásra hívja össze, ki­jelentvén egyúttal azon szilárd meggyőződését, hogy tanácskozásaik eredménye a kormány óhaj­tásainak teljesen megfelelőm­. „Sehol“ — így foly­tatja — „legalább remény­em, sehol sem fogok el­avult előítéletekkel vagy közönynyel találkozni, mit semmi nem igazolhatna. Sehol, meg vagyok győződ­ve, nem lesz szükség az igazgató bizottmányokkal tudatnom, hogy a kormány el van határoz­va a legcsekélyebb gyámolítást sem juttatni azon jótékony egyleteknek, melyek fekvő javaik eladásától való vonakodásuk által elhanyagolják jö­ve­delmek szaporításának annyira ter­mészetes eszközét.“ Végül a főnök azon ki­­vánatát fejezi ki, hogy neki aug. 1-seje előtt minden tanácskozmányok másolatát küldjék be. A fentebbiekből úgy látszik, hogy az ismeretes Espinasse-féle rendszabályt nemcsak elejteni nem, de sőt még siettetni akarják. A­mi annál különösb, mert az „Indépendance“-nak a tábornok visszalépéséről úgy imád, mint a­mely felől még saját tiszttársai sem kétkednek. Sőt, ha a belga lapnak hinni lehet, né­melyek közülük máris hidegebben bánnak vele. E napokban ugyanis a többi miniszter ebédre lévén hozzá híva, egyikök, R­o­a h­e r úr betegséggel menté ki magát, egy másik a Fontainebleau-ba való utazás­sal takarózott, holott esteli 5 órakor már visszaérke­zett. Kerülik a merre látják. Leroy roueni főnök kineveztetését bizonyosnak tartják, ha csak valami véletlenség nem történik, miután némelyek, nem tud­ni mi jogczimen, Clary arról is beszéltek, ki a csá­szári családdal valami rokonságban van. — Jun. 9 k én a boulogne-i fenyitó rendőrtörvény­szék előtt sajátságos per kerül tárgyalás alá. Bizo­nyos Legendre nevű egyén, a­ki kereskedelmi ügyek ürügye alatt Francziaországban forradalmi czélokra tett utazásokat, nem rég elfogatott. Lázító iratokat találtak nála. Hír szerint bevallotta, hogy a londoni menekültek június hóra új merényletet ké­szítettek s őt akarták megbízni egy bombának Fran­­cziaországba csempészésével. — A „Daily News“, „Globe“ és a „Köln. Zig“ jan. 6-kán nem adattak ki Párisban. — Ha valaki a nyugati szövetségesek barátságá­nak és testvériességének fokát meg akarja mérni — írják a kölni lapnak — nem szükség egyébre gon­dolnia, mint azon sorsra, mely az ő közös vállalatai­kat éri. Láttuk, mi véget ért a krimiai hadjárat, melynek czélja valt az orosz hatalmat örökre meg­törni. A chinai expeditio kimenetele újra a „partur­ant montes“-re fog emlékeztetni. Franczia­­ország felhagyott a gondolattal, hogy új segélycsapa­tokat küldjön, természetesen Angliával egyetértve. Mint levelező jó forrásból hallja, el van határozva, hogy Gros bárónak és Elgin lordnak a legköze­lebbi futár azon parancsot vigye, hogy a pekingi kö­vettel magában Cantonban alkudozzanak s annak a vá­rost azonnal adják ismét vissza,miután az a szövetsége­sekre nézve nyűgnél nem egyéb. A chinai csász­ hajlan­dónak látszik némi engedmények tételére, melyeknek veleje abban áll, hogy az öt kikötő az európai keres­kedésnek mindenkorra nyitva marad és a kath. egy­ház szabad vallásgyakorlatára nézve bizonyos bizto­sítékok nyujtatnak. Ez ugyan — mond a levelező — nem sok, miután az illetők annyira tele vették szá­jukat. — Az „Indépendance“ sztambuli levelezője’a Kré­ta szigetén kiütött zavarokat az eddigi tudósításokkal ellenkezőleg azon zsarolásoknak tulajdonítja, melye­ket a görög papok hitsorsosaikon elkövettek. -ói Az angol alsóházban jun. 7-dikén valónak sző­nyegre hozandók azon még hátralevő határozatok, melyekre akarja a kormány India jövendő kormány­zását illető törvényjavaslatát alapítani. Már több mó­­dosítvány van bejelentve, s alkalmasint Palmerston törvényjavaslata is újra elővétetik. Gladstone első évre a­­mostani ind directoriumot akarja a miniszter mellé adatni mint tanácsot. — A porosz király,­­.legújabb tudósítások szerint, egészségi állapota erősítése tekintetéből, a nyár,egy részét Tegernsee várában­­fogja tölteni, hova már f. hó 27-én készül. — Egy jun. 4 -én kelt berlini tudósitás szerint Al­­bert hg az angol­ királynő férje, Németországban leg­közelebb tett utazását arra is felhasználta volna, hogy Coburg herczegségre nézve a beállandó örökösödést szabályozza. A szász-coburgi,urálkodó hgnek nincse­nek gyermekei. Coburgban tehát egy hiteles okirat íratott volna alá, mely szerint a herczeg Coburghoz való örökösi jogait második fiára ruházná át. Ugyan­csapongtak még azon határokon is, melyeket eléjök s azon tudósítás hozzá teszi, hogy a fiatal lg nem sc­­a conferentia programmja szabott, s magokat nem- a­kára megérkezik Berlinbe s darab ideig Németország- - ESTI P . S 111 A. Pest, jun. 9. Sem az „Indépendance“ sem a kölni lap jun. 6 ról kelt párisi tudósítása nem látszik igazolni a „N- Pr. Ztg.” optimista nézeteit a conferentiai tagok békés hangulatáról. A franczia fővárosban általában hitelt adtak azon kiszivárgott hírnek, hogy a harmadik ülés felette élénk volt, hogy a meghatalmazottak tul­is, melyeket elérők

Next