Pesti Napló, 1858. június (9. évfolyam, 2491-2514. szám)

1858-06-13 / 2501. szám

, mint énekes egy iránt kedveltje volt mindig a nemzeti színpadnak, ki a korral haladva a legutolsó időben is színészetünk színvonalán állt s még a közönségnek tap­salt most is megnyeri, mint egyik legszorgalmasabb, leg lelkiismeretesebb tagja az intézetnek, pályatársainak az igazgatóságnak szeretetét, becsülését bírja. E derék mű­vészünk becsülettel megfutott félszázados pályájának emlékünnepét üli meg hétfőn a nemzeti színház. A hétfői előadás jövedelmének felét az agg színésznek ajánlá fel a tv igazgatóság, a Veterán Írónkat, a köztiszteletű Szemere Pált nagy veszteség érte, neje, született Csorna Borbála u. f. évi jun. 12-kén r. 8 és 12 órakor tüdőszélhüdésben életének 65 s boldog házasságuk 29-ik évében jobb létre szenderülvén. Nemcsak az irodalom emberei, hanem az ősz író minden barátja is ismerőse teljes részt vesz a fájdalomban, mely irodalmunknak jeles bajnokát meglá­togatta. Áldás az elhunyt derék hölgy emlékére ! — AM. Gazd. Egyesület jun. 1-jén tartott igazg. vá­­lasztm. ülésében többek közt az Elnökség jelenté, hogy Magyarország tervbe vett gazdasági leírásához derék ge­ológusaink, Kovács Gyula és Szabó József urak, amaz Fehérmegye, emez Békés-Csanádmegye földtani determi­­nálása által, már ez évi szünidejük alatt hozzá járulni késznek nyilatkoztak. Mely szándék minél könnyebb fo­­ganatosithatása végett, az Egyesület nevében m. gróf Zichy György és m. báró W­enckheim László urak hazafiui bizalommal felkéretnek, hogy nevezett tudósain­kat közhasznú működéseikben, ismert ügyszeretetöknél fogva, az illető megyék földtani leírásai körül gyámoli­­tani hazafiuilag szíveskedjenek. — A hazai borke­­reskedés érdekében hazafias örömmel vette a választ­mány egyesületi alelnöké­n. Korizmics László úr ab­beli jelentését, hogy a dunai szállításra vonatkozó ada­tok összegyűjtése végett a legközelebbi ősszel szándéklott rvrándulását Konstantinápolyig mindjárt egy kis borkül­­deménynyel óhajtván összekötni, a több oldalról nyilat­kozott hazafias készségnél fogva reményű, hogy hazánk jelesebb borvidékeiről már ez alkalommal sikerülni fog a cs. k. ausztriai követség hathatós közbejárása által néhányféle jeles magyar vörös bormustrát török atyánk­fiaival megismertetni, mi annál inkább kívánatos, mi­velhogy Konstantinápolyban a franczia vörös borok fogyasztása tetemes mennyiségre megyen évenkint, melyet e piaczon is pótolni, legközelebb a magyar borok lehetnének hivatva. — Közhelyesléssel talál­kozott ifj. Majláth György ő méltósága azon indítványa is, mely szerint a nép közt élve, látja, hogy a Magyar Gazdasági Egyesület új életre ébredését mindenütt ö­­römm­el üdvözlik ugyan, de egyszersmind különösen a földhitel viszonyok rendezése iránti kezdeményezést is az Egyesülettől várják, melynek szerencsés megoldása to­vább alig halasztható, ha a földbirtok nagyobb részének az eddigi birtokosok kezéből kisiklását el akarjuk hárítani, ennélfogva megbizatni kéri a közgazd. szakosztályt, hogy adjon véleményt a földhitel viszonyok,miképen eszközölhe­tő rendezése iránt. Az igazg. választmány azon meggyőződ­­­ésben élvén, hogy a földbirtokos osztály elszegényedé­sével a nemzettest törzseké hervad el, teljesen osztá ez indítvány messzeható fontosságit, s ahoz képest a föld­­hitel viszonyok rendezése iránt kimerítő véleményadásra a közg­azdasági szakosztályt felhívta. — Az illető szak­osztály, Lónyay Menyhért jeles státusgazdánk elnöklete alatt jún. 10-kén egybeülvén, e tárgyban ő cs. k. fensége Albrecht féiig főkormányzó úrhoz intézendő emlék­irat szerkesztését határozta. A szerkesztésre az elnök úr­ral egyetértésben Csengery Antal ur keretett. — Ilollósy L.-né a­ jutalomjátéka alkalmával a jeles művésznőt Batthyányi-Zichy Antonia grófné­­ egy értékes karpereczczel tisztelé meg. — Az ipoly-s­aj­óvölgyi vasuttársulat a múzeum teremében f. hó 10-kén ülést tartván, abban felolvasta­­tott a vállalat múlt évi folyamát magában foglaló jelen­tés; egyszersmind közöltetett, hogy ámbár a tiszai vas­pályatársulat a csatlakozást végérvényűleg visszautassa, mégis reménység van, hogy más után, és­pedig több elő­kelő bankár pénzerejével, a vállalat czélhoz fog juthatni. (B.H) — Sztambulból írják a „Triest. Z.“nak, hogy a Köhler testvérek ottani könyvkereskedésében Bamberger ha­zánkfiától német-török és török-német­­szótár fog meg­jelenni. — Barey úr nem sokára Bécsbe fog érkezni. De­­ alkalmasint kevés sikerre találand, mert a Wallmod vértesezred egyik századosa Cabubac ur hasonló szere­csével szelídíti a lovakat s ennek meglepő jelét tanusi e napokban több főtiszt jelenlétében a csa­k lovaglói kólában. —­ Nemzeti színház. Junius 11-kén :­­„Fenn s ernyő nincsen kas.“ Pályanyertes eredeti vígját« Szigligetitől. — Sejtelmünk nem csalt, midőn e vígját« elővételét kivántuk. A szép számmal megjelent közönst igazolta kivánatunkat­­nak. Ne higgjetek nekik. Bécs ma is az a mi volt; a bécsi épen úgy mint húsz év előtt nem ismer köz­érdeket — a védvámot s ezédrendszert kivéve, mely­re nézve meglehetősen egyetértenek a jó emberek, hogy védvám és ezédrendszer mellett bizonynyal ol­csóbbá fogna válni — a backbendt, — egyebet mint a praterfahrtot, landparthiet és színházat. A mi más nemzeteknél egy híres parlamenti szónok, dicsőí­tett író, kedvelt költő vagy fáradhatlan hazafi; a mi a párisinak Thiers, Beranger, Lamartine, Delaroche; a londoninak Palmerston, Macaulay, Carlyle vagy Dickens — az a bécsinek G o s z m a n n k. a A nap h­ősnéje. — Hány ezer hölgy és férfi, ki zártszékre pénz vagy protectio híján nem tehet szert; hányszor adott őrt a színház kérlelhetlen ajtaja előtt 3-tól 6-ig, rendőrileg ellenőrködött chronologicus rendben hár­manként egymás mögé sűrűn sorolva, mert G. k. a. neve áll a színlapon, ha szerepe még oly jelentékte­len is. És hányan mondhatják el Mussettel: Bien souvent j'aí fait sentinelle Pour voir le coin de sa prunelle Quand Bon rideau tremblait an vent. 8 ámbár másfél év óta a 80-szor adott „Tücsök“­­ön kívül csak egy tartalmas­ szerepben, (Käthhen von Heilbronn) különben merő apró silányságokban lépett föl : népszerűsége s közkedvessége nőttön nő. Néhány hét előtt haltam, hogy G. k. a. „A párisi naplopókban fog föllépni, azonnal küldök jegyekért,­ s ámbár még hirdetve se volt az előadás —­ első eme­leti zártszékekkel a negyedik sorban kelle beérnem. Hat hétig sóvárgott a közönség, míg végre ezen elő­adásra került a sor, s mit láttunk ? mit nyújthatott G. k. a. nadrágban mást mint számtalan elődei? a paj­zán jelenetekben ördög volt a kis angyal; a komo­­­lyabb, szenvedélyesebb jelenetekben erélyes, élethű.­­ De az egész oly gyermekség, mely csak gyermeke­ket hozhat mozgalomba , s ily gyermekek a bécsiek. Jó emberek, hanem még csakugyan nem érték el a tudvalevő negyvenedik évet. Mily lelkesedés, mily sóhajok és tapsok, de kimentünkkor a színházi csar­nokban egy nagy nevű aristocratánk nem birá visz­­szafojtani caihusiasmusát: gyönyörű kis­lány­­ olyan vig! kiáltott föl magyar nyelven, hogy a com­mon peoplet legszentebb érzelmeibe ne avassa , miből az a tanulság, hogy Bécsben a magyar nyelv az ex­clusiv, az úri, a főrangú nyelv. Tempora mutantur.— Majd elfeledtem egy igen jellemző notizot, mely tu­lajdonkép közvetlen a tudós társaság ülése után lett volna megemlítendő. Az itteni nem kevés tudós tár­sulatok közt van egy­­ Zoologisch-botannischer Verein is, mely legújabban egy kérelmet intézett felsőbb helyre, hogy engedtessék meg neki magát Verein (egylet) helyett Gesellschaftnak (társulat) nevezni s a cs. k. czimet neve elé tenni. A kérelem indokolását szóról szóra ide igtatjuk, nehogy az olvasó azt higyje, hogy tán életet csináltunk : „Tény, igy szól az állat­tani és füvész egylet kérelme, hogy azon egyesületek, melyeknek czélja nem nyeremény, hanem a tudomány előmozdítása, csak ritkán használják az általános „egylet“ nevet. Azon tudós társulatok, melyek a tu­domány minden ágait űzik, rendesen akadémiáknak vagy athenaeumoknak neveztetnek, a melyek pedig a tudományok egy vagy más ágát ű­zik „társulatoknak“ neveztetnek. A „társulat“ neve magasab­­ban áll az emberek becsülésében min az „egylet“ név. A „társulat névvel összekötőt tekintély pedig a leggyorsabban emelkedik, ha az : „cs. k.“ diszczimet fölveheti.“; HIVATALOS. A budai cs. kir. helytartósági osztály elnökség L­u­p­­­á­k Istvánt a pozsoni cs. kir. megyei hatósá­­rnokát III. oszt. megyei írnokká a cs. kir. jász-­­ kun kapitánysághoz kinevezte. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a nagyvá­radi orsz. főtörvényszéki területen Méhes József k neveztetett. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, jun. 12. Tegnap est­e két ízben sűrűn eset most is terhes borúlátókkal zeng az ég, s még est várunk mára. Szénakaszálás idején állunk, majd ki pótolja most már az idő, a­mit tavasz kezdetén elmu­lasztott. A pesti gabonapiacz nem változott. Ámbár gyerekben, de néha hoznak a lapok a felst fogyasztó piaczokról is jó híreket, név szerint Wels­ben jun. 7 diki hir szerint még folyvást megy feljebb a gabonaár s a kelendőség élénk. A legközelebbi heti vásáron búza auszt. mérete 3 ft 30 krtól 4 ft 30 kr-ig kelt, rozs 2 ft 14—36 kr, árpa 1 ft 20—40 kr, zab 1 f 8—35­­kr. Erdélyország különböző piaczain május hó folytat átlagos árakat véve, következő volt a gabona: Kolozs­várott búza 3 ft 43 kr, kétszeres 2 ft 32 kr, árpa It 44 kr, zab 1 ft 11 kr, kukoricza 2 ft 33 kr. — Tordát búza: 3 ft 15 kr, kétszeres 2 ft 23 kr, rozs 1 ft 52 kr árpa 1 ft 26 kr, zab 1 ft 7 kr, kukoricza 1 ft 55 kr. — Nagy-Enyeden búza 4 ft 6 kr, kétszeres 3 ft 17 kr rozs 2 ft 42 kr, zab 1 ft 44 kr, kukoricza 2 ft 49 kr. — Károly-Fejérvárott buza 3 ft 37 kr, kétsz. 2 ft 59 kr, rozs 2 ft 31 kr, zab 1 ft 46 kr, kukoricza 2 ft 50 kr. — Maros-Vásárhelyen buza 4 ft 37 kr, kétsz. 3 ft 29 kr rozs 2 ft 46 kr, zab 1 ft 20 kr, kukoricza 2 ft 53 kr Brassóban most buza 3 ft 44 kr — 4 ft 16 kr, kétsze­res 3 ft 24 kr, rozs 2 ft 48 kr, árpa 2 ft 8 kr zab 1 ft 20 kr, kukoricza 2 ft 56 kr. — Csak­­ szállítás legyen lehető, még itt is volna tehát piaczi gabonánknak. Boroszlóból a gyapjuüzlet élénksége iránt újólag kedvező hírek jönnek, valamint a szesz ára is emel­kedik. B.-Gyarmat, jun. 7. Mig más vidékek, mint a bu­dapesti, somogyi és békési, esőkkel dicsekszenek, mi folyvást szárazsággal küzdünk. Tavaszi vetéseink sárgulnak, kapanövényeink sorvadoznak, réteink so­ványak, legelőink el vannak perzselve. Hajön is két­­hétben egyszer valami permete, az csak csúfolkodik­­ a jótékony csőért esdő gazdákkal. A mit gyümöl­­­­csünkből az apró szőrös bogarak virágzáskor meg­­hagytak, most másféle hoszszas veres fejű, torn­ás­­­hasú rovarok részint átfurkálva, részint lerágva sem­­­­misitik meg. Szelleink hajtásait a vinczellérbogár, s bükkönyeinket a földi bolha emészti. Valóságos bo­­l­gáruralkodás, milyen száraz időjárásban otthonos. — Szökik is a gabona ára piaczunkon egyik hetivá­­­­sártól a másikig 6—12 pkrral magasabbra. Mai nap a szép tisztabuza 3 f. 12 kron, rozs 2 f. 24 kron, árpa 2 f. 12 kron, zab 1 for. 54 kron kelt p. p. a. ausztrá­l mérönkint. Felsővidéki földjeink, kik egy idő óta a­­ közelebb fekvő losonczi piaczon alul alig fáradtak, most nagy számmal látogattak meg bennünket, s meg­jelenésük oly élénk gabnavásárt idézett elő, hogy az izraelita nyerészkedők kénytelenek voltak hátrálni, pedig gabona aránylag nagy mennyiségben valt kiál-­l­­itva, s ilyenkor az árak rendesen csökkenni szoktak.­­ Mint hallszik, a múlt heti vásáron Ipolyságban a rozs TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Böngészőt. Álom-e vagy valóság, nem tudom, annyi bizony, hogy az egész olvasó közönséget, a­melyik t. i.­­ böngészeteket el szokta olvasni, mind magam elő­­ látom. Talán a hiúság, talán az Önvád szemüvegén l­á­tom a roppant tömeget, mely ajtómon be sem fi . Ezerféle hangon, de egy torkúlag ijeszt föl e nag­y, szert­ kiáltás : „P. Nagy Sándor, hol a Böngészel?“­­ Káröröm, gúny, a vesztésen való boszankodás sajnálat, mohó olvasási vágy, s több ily, mind csak vádló, mind borzasztó chimaera vigyorog felém. A zajból egyedül P. Kis Sándor hangja válik ki, az óriási, nyúlánk P. Kis Sándoré, (megharagszik, ha törpének festik). Miért nem ír P. Nagy Sándor a Ka­zinczy Ferencz fiatal koráról, mint Vadnai, miért nem készít irodalmi jellemrajzokat , vagy mit bánja ő, ha regényt, drámát, költői, szerelmes novellát vagy majd megmondom mit, a­helyett, hogy böngészetet ír ? Úgy látszik, tisztelt gyülekezet, hogy egyértelmű­­leg elfogadta a P. Kis Sándor „miért ir, miért nem irt féle bilijét! Maholnap szerezzen magának orvosi és másnemű bizonyítványokat minden írástudó, és pe­dig minden hétről, hogyha kérdőre vonják, legyen mivel enyhítse a birák kemény ítéletét. Miért nem írt pl. P. Kis Sándor Csokonai Vitéz Mi­hály gyermekkoráról is ? — E kérdésre, ha jogossá­gát elismerjük, csak ily formán felelhetne . Nem ír­tam, mert a házi gondok, a betegség, aztán az egész­ség helyreállítása végetti szórakozás, fürdés, biliárd,­­ szüret, disznótor, vetés, aratás, női megbízások, ol­­­­vasmány, vizitek, színház, whistezés, novellaírás, új­donság és vidéki levélírás, kirándulás 8 ezer meg ezer ily múlhatatlan dolgok miatt néha alig értem rá ebé­­­­delni. Sőt ezek közöl is néha egyiket a másik miatt­­ el kelle mulasztanom.­­ Az olvasó, ha a magán dolgok szentélyébe, mely a s mint látjuk roppant nagy, s néha étlapszerű száma­­­­dás színét viseli magán, mélyebben pillantana, meg­győződnék, hogy P. K­­­s-S. com­plicalt számadásából egy nagy semmi jön ki azon időre, melyben a „Cso- I konai gyermekkorát“ meg kell van írnia. Én nem dobok rá követ. Jól tudom, hogy sokszor i­s nagyszerű haladásban levő dolgok akadnak fen igen­­ csekélynek látszó okokból. A temesvári vollat, mely f­elé oly hatalmas ember is, mint akárki az irodalom­ban, híjába állana, egy hitvány kavics miatt zökken­t het ki­vágásából Ha szabad kis dolgokat nagyokhoz hasonlítni,­ mentséget használhatnám a böngészőt szünhetein nézve. Most már képzeletben szálljon el velem az olvas is azon hazai fürdőbe, a­melyikbe tetszik. Képzelje benne engemet, vagy még jobb, ha önmagát­­l?oz azon képzeleti fürdőn helyemben. Vegyen hozzá jó darab oly nagy vidéket, a minőt képzelete erősk­dés nélkül bir meg, aztán egypár száz tagból áll társaságot, mely Árkádiának is díszére válnék. Tisztelt helyettesemet, az olvasót, a savanyúés édes társalgás, sziklás hegyek, paradicsomi völgyet a környéket kicsinylő kirándulások, édeni délutá heverések a karos­székben, este a zene, táncz bizoi úgy elvonnák az irodalmi foglalkozástól, hogy­­ Pestről tíz-húsz, az irodalmi vitától ezer mérttől nyíre volna. Képzelje most tisztelt olvasóm, ha nem rosté, hogy egy gyönyörű májusi vagy júniusi délután, a dön karszékében a legkellemesebben pipázik, teki­netét az alatta mélyedő völgy fenekébe sülyeszti, ha a nagy karikákban fölfelé emelkedő sast mind tóvá tovább kiséri előbb szemével, aztán csak gondolatb s végre talán álmában, egyszer csak Vas Gereb terem előtte, s szokás szerint rákiált. Az olvasó azt sem kérdheti : mivel szolgálhat szeretetreméltó Gerebenem? — mert Vas Gereb mindjárt elkezdi....­­(A párbeszédet 1. helyettesem, az Olvasó és a Gereben közt, csak a kezdő betűk kitételével ig­yam ide). V. G. Hogy merted azt írni a „Pesti Napló“ a­ 11-iki számában, hogy én loptam a kabátomat? 0. Tessék leülni ! Gyújtson pipára édes Gereb Már hogy mondtam volna ily vadat ? V. G. Te le­akartál falni engemet. 0. Lehetetlen! Egyébiránt,ha jól emlékszem,­­ Berzsenyiről volt szó ápril 11-ikén. Tessék le­ azt a kérdéses kabátot, nagyon fel van bevülve. •V. G. Te személyeskedtél. „Az irót tessék szét­ni, de az ember, az adatgyűjtő (tán adomagyt már nem jut eszembe) legyen megkímélve a gyt­sitástól. .. Ugyde én csupán csak Berzsenyi egy ódáját V. G. Némely bírálónak nem elég a papír, ma­nap az embert is szét akarja tépni. .. Mindamellett én nem hiszem, hogy Bemet­e­a, ausztr. mérőnként 2­1. 48 krral, Korponán pedig 3 piton is kelt. És ha való, hogy a hegyvidéken még roszabb karban vannak a vetések, mint nálunk , nem­csak az árak még magasabbra emelkedését várhatni, hanem attól is lehet tartani, hogy jövő télre ínséggel fogunk küzdeni. Most is sok rozsot emésztettek meg állataink takarmány hiánya miatt, hátha még keve­sebb lesz mind a takarmány, mind a gabona, mint tavas volt! Kenyér dolgában oly szorultak vagyunk, hogy a leapadt folyók malmai nem őrölhetvén, az el-­­, adott gabona árán hengermalmi lisztet kell vennünk,­­ melyből kenyeret süthessünk. . r. 1. KÜLFÖL D.­ Angolország. Az angol lapok nyilatkozataival meg lehetnek elégedve az amerikai szövetséges államok. A „Post“ pillanatig sem kétli, hogy Anglia a brit kalózok által háborgatott amerikai hajóknak teljes szívből nyújt elégtételt. A „Chronicle“ Conquixoteriának mondja, a „nyugatázsiai vademberek“ miatt polgárisult álla­mokkal bajba kapni. A „Times“ is ugyanily kifeje­zéssel él, s a rabszolgakereskedést oly kérdésnek mondja, melyben minden államnak magának kell in­tézkednie. A „Herald“ és „Daily News“ hallgat. — A „Herald“ szerint a minisztérium új peerek ki­nevezése által akarja a conservativ párt erejét a fel­sőházban nevelni. Ilyen tagokal van kijelölve, mint biztos forrásból írja a nevezett lap : Sir John Yarde Bulle, J. Pantglas, Chr. és sir Charles Knightley, mindnyájan conservativ parliamenti tagok.­­Dickens Károly, a jeles beszélyíró, a la­­­pokban egy nyilatkozatot bocsátott ki, melyből a szá­razföldi olvasó nem tud kiokosodni, ha nem tudja azon történetet, a­mely hetek óta közbeszéd tárgya A dolog ennyiből áll: Dickens elvált nejétől, a­kivel 22 évig élt együtt, 8­­0 gyermeke volt. A legidősb gyermek az anyjával ment el, a többi gyermek atyja házában maradt. A legrosszabb pletykások sem mond­hatnak roszat a nőre, annál inkább elítélik a férjet. Ez kijelenti, hogy az elválás békésen és barátságos uton ment véghez. A­mint a kósza hír beszél, sze­rinte, mind üres szó fia — Dickens nyilatkozata sze­rint. A közönség azonban ellene nyilatkozik. frans­ztaor*z.ífj. A távíró jelenti, hogy a confe­­rentia negyedik ülése f.­bó­lo­dikén csakugyan meg­tartatott. Hihetőleg úgy leszünk ezzel is, mint a többi illéssel, azaz nem fogunk semmi bizonyost tudni arról, mi történt benne. Az „Allgemeine Zug“ egyik, ottanottan jól értesült levelezője a múlt héten azt jelentette, hogy a confe­­rentia tagjai a Dunai­ fejedelemségeket illető jegyző­könyvet már a harmadik ülésben alá fogják írni, s mint valamely elhatározott dolgot úgy ad­ elő, hogy a jövendőbeli hoszpodárok az ország által fognak vá­lasztatni, legelső ízben azonban, a dunai tartomá­nyokban uralkodó izgatottság tekintetéből a confe­­rentia által hozatnának javaslatba s a Porta által erő­sittetnének meg.—A „N.Pr­aty“ egyik párisi levelező­je mindezt tévedésnek nyilvánítja, miután a conferen­­tia munkálatai távolról sem haladtak még a jegyző­könyvek aláírásáig; a hoszpodár kinevezés módja fe­letti tanácskozások pedig június 8 ig még nem is vol­tak a conferentiánál napi­renden. Igaz — teszi hoz­zá a porosz lap tudósítója — e pont­ iránt van egy sereg javaslat, de ezek mindeddig csupán félhivata­los beszélgetés tárgyai voltak. Ez áll különösen a fent említett javaslatról, mely felől bizonyos körökben sokat beszélnek összevissza, mivel az többeket érde­kel a Dunafejedelemségekből való azon személyek közül, kik részint maguk Párisban jelen vannak, ré­szint megb­­zott küldötteik által képviseltetik magu­kat. Hanem azon hirekre, melyek innen erednek,­ hiba volna sokat adni... — A „N.- Ztg.“-nak azt írják Párisból, hogy ott a chambordi és párisi grófok legújabb manifestumai­­nak létezését nem hiszik, — az utóbbiét annyival ke­­vésbbé, mivel azzal együtt Thiers nevét is említet­ték, a ki pedig ily dologban nehezen fogná nevét odaadni. — Azonban akár hiszik az érintett manifes­­tumok létezését akár nem, annyi áll, hogy a császári kormány nagyon sokat foglalkozik az orleanisták legújabb mozgalmaival. — A félhivatalos „Constitu­­tionnel“ legalább, mint a táviró jelenti, nem tartja feleslegesnek az orleansi herczegnő halálakor jelent­kezett orleanista érzelemnyilvánításokról beszélni. Szerinte a kormány azért tűrte el ezeket, mivel a maga népies eredete által elég erős, és a pártok ide­­oda utazásai, kritikái és rész­akarata által kevéssé érzi magát nyugtalanítva. — Espinasse thnok folyvást abban fáradozik, hogyan lehetne a közszellemen repressiv rendszabá­lyokkal valamit javítani. A belügyminiszter úr neve­zetesen új körlevelet küldött a főnökökhöz, melyben meghagyja nekik, hogy az álhírek feltalálóira és ter­jesztőire ügyeljenek, és az illető törvényeket egész szigorral alkalmazzák.­­ Az őrködés még mindig igen szigorú, a franczia határon. Állítják, hogy az utazókat Nizzánál két óránál tovább tartóztatják fel. Boulogne­ban és Calais­ban Londonból érkező egyéneknél több lefoglalás történt, s a déli részen po­litikai gyanúsítás folytán különféle személyek elfo­gattak. Különös szigorral őrködnek a Fontaine­bleau- ba induló vonatok felett. — Lessepsin Londonba utazott, hogy ott a sue­­zi csatorna mellett még egy kísérletet tegyen. A vál­lalat barátai úgy vélekednek, hogy ha ezen kisérlet nem sikerül,akkor az egyiptomi alkirály ki fogja jelen­teni, hogy­­ teljesen jogosítva van országa érdekében utakat és csatornákat építtetni s e szerint a körülmé­nyekhez képest az engedélyt a Porta beleegyezése nélkül kiadni. Hir szerint az Egyiptomon keresztül­vezető vasút építésekor az eféle fenyegetés sikerült, akkor azonban természetesen Anglia állott a fenyege­tés mögött.­­ A „Figaro“-t Willemesantur csakugyan el­adta, nem ugyan L­e­c­o­m­­­e, hanem V­i­ll­e­m­o­s A­­urnak, a­ki eddig a vasárnapi futárt írta az „Ind­epen­­dance“-ba. A nevezett az utóbbi lap szerkesztéséből, kilépend. Június 9-kén a „Figaro“ új tulajdonosának azon nyilatkozatával fog megjelenni, hogy a minden sértő személyeskedéseket ki fog kerülni. — Franncziaország több vidékein oly szerencsés volt, hogy a mostani nagy forróságot erős esőzések előzték meg. Ugyanazért sok év óta nem láttak bu­jább tenyészetet a szőlőhegyeken mint az idén. A franczia lapok minden nap tele vannak a gyümölcs­fák áldása feletti festésekkel is.­­ A meleg, Celsius szerint -36, vagy Reamur szerint körülbelül 29 fokig ment. A párisi gabnacsarnokba Algírból már érkez­tek mustrák idei búzából és árpából.­­ Mint a táviró jún. 11-től jelenti, a közvetett adók jövedelme 1. évi május hóban 1,900,000 frankkal ha­ladta a múlt év ugyanezen havi bevételét.­­ A kölni lap szerint Napólen bg júliusban uta­zást teend Algírba, a­hol csak pár hétig maradand ősszel azonban magas tisztének átvételére végleg visszatérend. Algírban nagy elégültség uralkodik a császár azon maga elhatározásán, hogy valahára a tartomány polgári szervezésével komolyan veszik a dolgot. A katonai rendszer lidéretként nyomja a gyar­matosítást, az óhajtva várt európai bevándorlást el­távolítván. A franczia uralkodás első századnegyedé­nek lefolyása után az európai polgári rendnek száma Afrikában nem megy 200,000 lélekre, tehát még any­nyira sem, a­mennyi Európából Éjszakamerikába , Ausztráliába évenként kivándorol. De nem is csoda Akarjon valaki Algirban csak egy vizeret felhasznál­ni, már császári rendelet kell hozzá. És az ily rende­letek ritkák. Most­ hoz a „Moniteur“ egyet, melynyl három települő engedélyt kap, hogy a Wed-Russeian on Setif-nél, Constantine tartományban egy zubogó vízimalomra használhasson. Mily kedvezők e tekin­tetben a viszonyok az Egyesült-államokban! Olaszország, Nápoly, jun. 2. A Cagliari-Ügy­nek tárgyalása a hajómartaléki törvényszék előtt s­zikáig elhalasztatott. — Palermoban május 31-ke szentelték föl I. Ferdinánd és I. Feren­cz szobrát. Guina, jun. 9. Folyó hó 7 kén az „Italia del Po­polo“ előbbi kiadója Napóleon császárt sértő czikke közlése miatt a tartományi törvényszék által 5 had­fogságra és 500 frank bírságra ítéltetett. Turin, június 9-kén. Az „ Armonia“ szerint eg

Next