Pesti Napló, 1858. július (9. évfolyam, 2515-2541. szám)

1858-07-01 / 2515. szám

Tájékozás. (Fk.) Részrehajlás gyanújába esnénk, ha semmi említést nem tennénk azon hírekről, mik néhány nap óta, a Francziaországban állítólag készülő „rendszerváltozásból keringe­genek. Midőn Espinasse töb lelépett s De langle által pótoltatott, e hírek nagyfélénken merültek fel egyik vagy másik „roszindulatu“ lapban, hanem azóta ezekkel még a félhivata­losak is chorust csinálnak és mióta Napoleon herczeg miniszterré s esetleges miniszterel­nökké lett, mindenünnen halljuk a tárogatók harsogását­­ a hívek, azaz a „jóindulatuak“ jámbor tömege Hosannáht énekel, mintha új Messiást üdvözölne, mintha már most minden­nek jóra kellene fordulnia, mert a kormány a szabadelvű irányt veszen. Az inspirált Patrie egyenesen kimondani szíveskedik, miszerint a császár szilárd aka­ratja csak egyetlen hatalom előtt hajlik meg s ez a nép zava. A nép szava, a közvélemény kárhoztatta a január 14 óta követett rendszert, és ime a császár lemond róla s ismét a „sza­badelvű conservativek“ részére áll. A Patrie-n itt olyasmi történt, a­mi félhiva­talos lapokkal csak ritkán szokott, t. i. iga­zat mondott, — legalább bizonyos szempont­ból tekintve. Igaz ugyanis, hogy az egész vi­lág nyíltan rászalta a jan. 14 óta követett rendszert s a nép szava e rendszer ellen nyi­latkozott. A vak is láthatta, hogy ez után nem boldogulhatni s hogy az ellenzék ezen hat hó­nap alatt több erőt nyert, mint azelőtt hat év alatt. Tehát a tény helyességét nem tagadva, csak azt bátorkodunk megjegyezni, miszerint a császár nem annyira avoxpopuli iránti tisz­telet, hanem a kénytelenség által indítta­tott arra, hogy belpolitikája számára más utat keressen. Forradalom, az igaz, nem volt Páriá­ban, torlaszokat nem építettek, vér nem folyt, utczai küzdelem nem történt, hanem — a mi mint ezeknél sokkal veszélyesebb — azon csendes háborúk egyike folyt, mikben a fel­bőszült kedély pótolja a torlasz helyét s az in­gerültség érzelme képezi az egyetlen fegyvert. E fegyver külsőleg nem sebez, hatásai köz­vetlenül nem láthatók, hanem miként a méreg lassan dúlván, annál biztosabban öli meg ál­dozatát, annál rémletesebbek pusztításai, ha egyszer a külszínre lépnek. A világ, mely csak szemeivel ítél, ezt „passiv ellenál­lásnak“ mondja, mert a felszín alatti hatást, a titkos „activitást“ nem látja............... A franczia társadalom minden rétege elégületlen vala­m ily állapot — ezt a császár is átlátta — nem vala fentartható, legkevésb­­bé pedig akkor, midőn a külviszonyok sem a legkellemesebbek s midőn nem lehet m­i­n­­d­e­n anyagi erőt kizárólag a belnyugalom biztosítására fordítani. Napoleon császár tehát, miként mondjuk, a kénytelenségnek engedett, Espinasset el­küldte s Napóleon herczeget a kormányba meghívta. Azt mondják, Napoleon herczeg szabadelvű ember, — meglehet! Mi csak annyit tudunk róla, hogy a „la Presse,a mely csakugyan sza­badelvű lap, a herczeg meghitt közlönye, hogy ur és szolga — azaz a herczeg és lapja — egyaránt ellenséges indulattal viseltetik Ausz­tria irányában, végre hogy 1855 ben az ipar­­műkiállítás alkalmával Napoleon herczeg majdnem socialista színezetű beszédet tartott, melyben azt mondá, hogy nincs más igazi nemesség, mint melyet az érdemdús katona, s a szorgalmas munkás képez, s hogy a kor­mánynak egyedüli biztos alapja az általános szavazatjog. Ily kevés adat nyomán lehetetlen a herczeg politikai jelleméről ítéletet mondani; további működését be kell várnunk; abból majd ki fog derülni, mennyi igaz azon hírekből, mik a herczeg szabadelvűségére nézve keringenek, s mennyiben alaposak a kineveztetéséhez csatlakozó remények. És ha e remények teljesülnek, minő befo­lyása lesz e „rendszer­változásinak Fran­­cziaország külpolitikájára?! Midőn körülbelül egy hét előtt Delangle belügyminiszter kineveztetése alkalmával szin­tén szabadabbelvű rendszer elfogadásáról volt szó, azt mondtuk : bármint legyen is a dolog, Francziaország szabadelvű belpolitikája ko­rántsem kezesség ezen hatalom békés szándé­­kai mellett, mert szabadelvű politika elfoga­dása — erőgyűjtés­hez,ha nem is egye­nesen aggasztó, de megnyugtatónak épen nem mondható. Nagy meglepetésünkre a párisi „la Presse“ legújabb számában e gondolatunkat tisztán­­ visszatükröztetve találjuk. Napóleon herczeg­ lapja, magas pártfogójának hatalomrajutását liberálisabb irány kiinduló pontjául tekinti, s ezt annál fontosabbnak tartja, mert „Európa súlyos helyzete rémítő események felé vezet­hetne, melyek szükségessé teszik, hogy az or­szág b­élj­ében már előre is minden eltávo­líttassák, a­mi elégületlenséget szülhet!“ Ez világosan van szólva, s mi utolsók va­gyunk, kik e szavak őszinteségében kétked­nénk ! A herczeg kineveztetése tehát megnyugta­tás volna befelé, de majdnem fenyegetés ki­felé! A szabadelvűség ily körülmények közt aztán csak eszköz a franczia külpolitika nagyravágyó czéljainak könnyebb s kényel­mesebb elérhetésére, és miként minden esz­köz addig használtatik, míg szükség van rá, a czél elérése után pedig eldobják! Köszönjük a szabadelvűség e­lemét, de nem tudunk mellette lelkesülni, sem pedig tar­tósságában hinni. Valódi szabadelvű rendszer egyik lényeges megkülönböztető jele az, hogy maga magát biztosítja, hogy fenmaradásának kezességét önmagában hordja , hogy nem személyes nézeteken vagy hajlamokon, hanem szilárd intézményeken nyugszik, miknek meg­sértésére még az uralkodó maga sincs jogo­sítva. Napóleon herczeg szabadelvű férfi lehet s szabadelvű irányban fogja talán hatalmát is hasznosítani, mig­­ annak birtokában marad. Ha a császári cousinnak holnap eszébe jut, kedves öcscsét leléptetni, a liberalizmusnak is vége van! Ez a franczia „rendszerváltozás“ jelentő­sége a mi szerény nézetünk szerint. Ha Napóleon császár csakugyan kora­i nemzete kívánalmainak hódolva, valódi sza­badelvű irányra akar térni, akkor liber­ális intézményeket kérünk, nem pedig csak liberális személyeket! Bécs, jun. 28. , cs. kir. Ap. Felsége az elhunyt hg Schwarzenberg Károly táborszernagy özvegyéhez következő legma­gasabb kéziratot méltóztatott intézni: kedves Schwarzenberg herczegné! Mély fájdalommal tölt el engem ön férjének, hires neve hadban mint békében méltó viselőjének haláláról való tudósítás. A legbensőbb részvétel, melylyel ön pótolhatlan veszteségét kisérem, osztják velem úgy hadseregem, valamint azon ország lakosai, melyben évek során át, minden sze­mélyes érdek háttérbe szorításával áldásdúsan működött. Vajha az elhunyt irántami, és a haza iránti érdemeinek ezen elismerése ön jogos fájdalmainak némileges enyhítőjéül szolgálna. Laxenburg, jun. 26. Herczeg Schwarzenberg Károly erdé­lyi kormányzó és táborszernagy temetése ma délután ment végbe teljes katonai ünnepély­­lyel. A hulla a 1­1. Servita atyák rossaui egy­házában szenteltetett be, honnét a felvonult csapatok bucsulövései közt a wittingaui családi sírboltba szállíttatott. A PENARVAN-NEMZESSÉG. Irta SANDEAU. I. Midőn Francziaország nyugati megyéi a köztársa­ság ellen fölkelének, Bretagneban a Penarvan család volt, régiségénél fogva, egyik legtekintélyesebb , a Viharban, mely e hősi vidéket puszt­á, elenyészett. Négyen valának fitestvérek, a lattemblayei ütközet­ben mind a négyen elestek. E fiatal bajnokok sírver­­sét Xenophonban találjuk megírva : „Harczban és barátságban feddhetetlenül haltak meg.“ Midőn holt­testüket a kastélyba hozák, honnan ők néhány héttel elébb az ifjúság teljes fényében indultak volt ki, ap­­juk, az öreg marquis, leánya karjára támaszkodva, kiállt a külső lépcsőre s úgy fogadá a holtakat. Ajka nem mozdult, szeme egyetlen könycseppet sem ejtett. Sokáig nézte megsemmisült nemzetségét, aztán jám­borul levette süvegét s megalázkodva rég Istenhoz­zádot rebegett. Két nap múlva lóra ült s agg kora daczára Lescure táborába szállt. Oroszlán módon har­­czolt, a vendéei haddal a Loire vizén átkelt, Mans ka­pui előtt elesett. Penarvan kisasszony követte volt apját. Leírhatat­lan viszontagságok után végre visszakerült szülőhe­lyére s átvette öröksége romjait. Csak romjait, mert egyfelől az elkobzások, másfelől a százezer tallér, a mivel az öreg marquis a katholikus hadsereg pénztárát gyarapíta, nagyon megcsökkentették a jószágot, a­mi még megvolt belőle, a belháború dühöngései azt is csaknem egészen fölemészték. A kastély lángok martalékává lévén, csak egyet­len lakosztálya maradt hasznavehető állapotban. A körülfekvő majorságok összerongálva, elhagyat­va , tüskebokrokkal és csalánnal benőve. Penar­­­van kisasszony büszkén beleigazodott szegénységébe: vannak jellemek, melyek nem függnek a szeren­csétől. Penarvan Renáta kisasszony a vártornyok árnyé­kában született, rég maradványai alatt az ősök régi lakának, melyhez — mint fészek a sziklához — az utódok lakása támaszkodik. Anyját még kis gyermek­korában vesztvén el, teljes szabadságban nőtt fel báty­­jai közt, a kik falusi nemes létekre maguk is versenyt buzditák kalandos kedvteléseit s férfias ösztöneit, an­nál inkább, hogy e kedvtelések és ösztönök a család örökségéhez tartoztak. A marquis maga is segédke­zet nyújtott: legnagyobb öröme telt, ha leányával szarvast hajthatott. Alig is képzelhetni szebb látványt, mint mikor e család vadászatra indult: a breton mág­nás, körülvéve négy fiától, legelöl a fiatal amazon, mindnyájan lóháton, trombitaszó mellett az erdők sű­rűjébe száguldva. E merőben férfias nevelés folytán Renáta kisasz­­szony inkább erőre mint kellemre, inkább hatható­ságra mint gyöngédségre fejlődött. Tizennyolcz éves korában mintegy leventés időbeli hősnőnek látszott. Pyrmil abbé, ki Bretagne történeteit alaposan tudta s a hol csak szerét teheté, idézgette is, Penthiévre Johannához vagy még inkább Montfort grófnéhoz sze­rette őt hasonlítani. Renáta szép volt, szépsége azon­ban — szőke haja s fehér bőrszíne daczára — nem annyira szerelmet, mint csak tiszteletet gerjesztő volt. Magas homlokát ritka pompájú haj koronázá. Büszke fasorra, parancsoló s daczos pillantása, könnyen meg­vetésre vonuló ajka volt. Termete deli, de koránsem oly légszerűen finomalakú, mint a költők álmodják: Renáta meg nem görnyedt volna azon harczos nők fegyverzete alatt, kikhez Pyrmil abbé őt hasonlítani szerette. Mozdultai s magaviselete folyvást elárulák születési gőgjét, mely gőg egyébiránt még legtörvé­nyesebb a gőg azon nemei után, melyek az ember saját érdemén alapulnak. E gőg, arra hivatva, hogy ifjúságának egyedüli szenvedélye, későbbi életének pedig kínszenvedése legyen, úgyszólván még bölcső­­jében támadt föl benne. Lelke korán kezdett táplál­kozni nemzetsége krónikáival, s őseinek tisztelete — hála Pyrmil abbé oktatásainak — nála bizonyos bál­ványimádássá fajult. (Folytatjuk.)­ ­ Pestvárosi költségvetés 1857/8-ra. (A „B. H.“ után.) (Vége) Kövezésre, feltöltésre és az ehhez szükséges anyag beszerzésére e folyó közigazgatási évben 65.000 frt tetemes összeg jön előlegesen kivetve és jóváhagyva; tavaly ugyane czélokra 100.000 ft volt, mindazáltal az ide tartozó kiadások 185% csak 45.244 ftra men­tek ; e helyütt azon tapasztalásból merített megjegy­zésünket el nem hallgathatjuk, hogy minden e czélra kivetett még nagyobb összeg csak illusiv volna, miu­tán elégséges anyagszer, legalább rövid idő alatt, nem szerezhető, kiváltkép miután a község az utóbbi időben jogosan és elvből kiindulva állapítá meg, hogy a belváros utczái csak egészen arányosan és tökéle­tesen vésett koc­kákkal köveztessenek ki, e kövek készítése és előállítása azonban több időbe és fárad­ságba kerül. A vámon kívüli utak építésére és föntar­­tására 7915 ft van előleg kitűzve, tehát tetemesen több mint a két előbbi évben, midőn e czélra mintegy 3900 ft volt engedélyezve és illetőleg kiadva. A töl­tések és partok föntartására 3500 ft, tehát annyi mint tavaly. Végre tisztogatás, szeméthordás és az utczák felöntözésére fönálló bérletszerződések alapján, az előbbi évekbeli összeggel körülbelül egyenlő 20,811 ft 20 krnyi ősziét hagyatott helyben. Ezen collectív rovathoz számíthatjuk még a folyó mérnöki munká­latokra kivetett 2500 ftnyi összeget. Városi intézetek segélyzését illetőleg a folyó évi budget csupán 9300 ftnyi kívánalmat mutat fel, mivel a Rókus kórház, melynek segélyzésére a múlt évben 45.000 ft hagyatott helyben, s az 185. évben 6461 ft fordíttatott, most már országos intézetté emeltetett, s e szerint a bejövő tartási illetékek, miknek megté­rítése be nem hajthatóság esetében az országos pénz­alapból történik, a kezelési kiadásokat hihetőleg tö­kéletesen fedezendik. Egyébiránt a Rókus kórház számára a folyó évben már igen sok történt: pok­­róczok, ágyneműek, mely rovatok eddig igen hiá­nyosan voltak betöltve, s vas­nyoszolyák megszerzés­­ére,a férgek kiirtása végett stb. A Josephinum-árva­­háznak vagyoni viszonyainál fogva szintén semmi járulékra sincs szüksége rendes kiadásaihoz; e sze­rint a fenebb emlitő segélyzési járulék csupat­án a do­logház s a szegényápolási intézet javára marad, hol szegények gyógyszereiért 3600 frtnyi külön esziét, s a lipótvárosi templom építésére, a községi határoza­ton alapuló 5000 frtnyi járulék van helybenhagyva. Pest városának passivái , mint már előbbi czikkünkben említek, 72,196 ft 52 krt szükségesnek, mi az 185%­évvel szemben, melyben még 83,255 ft 48 krnyi kamatok fizettettek, mindenesetre, évenkint több mint 11,000 ftnyi nem jelentéktelen teher-ke­­veskülésre, s e szerint természetesen a tőke­adósság­nak megfelelő leszállítására is mutat; annál inkább, mivel az említett évben 164,248 főnyi tőke-visszafize­tés történt, mi mellett ki kell emelnünk, hogy ezen befizetés a kamarai pénztár pénzalapjából födözte­­tet. E tekintetben örvendetes tény, miszerint e folyó évi előleges költségvetés is a visszafizetésre jutó tőke­összegnek habár csak csekély szaporodását mutatja ki; míg a múlt évben e végre 14,848 ft hagyatott helyben, a folyó évre előlegesen kivetett összeg 15,448 ft 58 krra megy ; mely összeg kivetése azon okból történt, mivel a község saját passiváinak visz­­szafizetésére csekélyebb összeget fordított, azon tekin­tetből, hogy a nemzeti kölcsönzel befizetés által, saját activáinak szaporításáról gondoskodott. A cs.k. csendőrség számára a kiadások tetemes fogyást tanúsítnak, mig cs. k. katonaság számára a kiadások csak csekély mértékben szaporodtak; sőt az 185%­évhez képest, szintén észrevehető kereske­­dést tanúsítnak; ugyanis az előbbiekre a múlt évben­ 20,666, s az idén csak 10,287 ft, s az utóbbiakra a múlt évben 155,191, s az idén 161,729 ft vettetett ki előlegesen; mig ezen kiadás az 1850­ évben 180,577 ftot vett igénybe; mely kevesbülés okát főleg a kato­nai szállásokért, legmagasb kegyelemből megajánlott tetemesebb kármentesítésben kell keresni, mely ke­vesbülés jövőre hihetőleg még sokkal szembetűnőbb leend, s még az idén nem állhatott be, mivel még az ágy­szolgáltatások stb. megszerzésére is pénzt kell­ kiadni. A rendőr-őrségi járulék a folyó évi előleges költ­ségvetésben egészen egyenlő a múlt évivel (46,980 ft). Azonban ezen kiadásból, mivel az csupán a községek a cs. k. katonai rendőr­őrség fentartásával járulékát képezi, az ez utóbbinál eszközlött leszállítás követ­keztében, a község számára 16,000 ftnyi ősziét téte­tett követelésbe. A jövedelemadó szintén nem mutat tetemes válto­zást, s a jelen évre 44,546 ftot tesz, sőt az illetéki aequivalens természetesen egészen egyenlő maradt (2257 ft). Végre még rendkívüli eventualitásokra, mint a múlt évben is előlegesen 20,000 ftnyi összeg hagyatott helyben. Az 185% költségszámításban még egy nem megvetendő, ily czimű osztály is fordul elő „rendkívüli kiadások“, 197,000-nyi helybenhagyatott összegben. Ebből 100,000 ft, a nemzeti kölcsönrel be­fizetésre esik, mi ennélfogva másrészről az aktív va­gyon szaporodását eszközli; továbbá 62,000 ft a reál­iskola építése s belfölszerelésének kiegészítésére, 24,000 ft a váczi és soroksári vámház átépitésére, végre 11,000 ft a józsefvárosi lelkészház ujépitésére van szánva. A cs. k. Apostoli Felsége Laxenburgból f.é. jun. 1- tól kelt legfelsőbb határozatánál fogva kegye­lemből 500 pftnyi összeget méltóztatott megajánlani a magyar vallási pénzalapból a perei görög kath. fiók-község számára, templomo­­s iskolájának hely­­reállitása végett. — Öcs. k. Apostoli Felsége f. évi jun. 20. kelt legfelsőbb elhatározásával megengedni méltóz­tatott, hogy Magyarország főkormányzója, vezénylő tábornok Albrecht főlg lovassági tábornok ur a nassaui hgi ház arany oroszlány rendjének nagyke­resztjét elfogadhassa és hordhassa. — A Duna-Földváron f. hó 25-kén és követ­kező napjain pusztított tűz egy templomot, 430 lak-, 124 présházat, 34 istállót hamvasztott el. Több emberélet lett a lángok martaléka. Leginkább a szegényebb osztály ál­tal lakott városrész pusztult el. A házak földig égtek, semmit sem lehetett a nagy szélvészben megmenteni. Mi nagy boldogság ilyenkor a gazdagság. Pest s a vidék gazdag emberei kenyeret s ruhanemű­eket szállítat­hatnának az éhezőknek. A gőzhajó társulat, ha akad­na jóltevő, hiszszük, ingyen szállítaná a nyújtandó segélyt. Bizony jó lett volna, ha a gőzhajótársaság a tűzvész hí­rére rögtön néhány tűzoltó fecskendőt vitetett volna le. A dunaföldvári tetemesebb károsultak közt van Katona Zsigmond is, kinek deszkaraktára azonban biztosítva volt. De nem volt biztosítva a sok elégett épület 3/­ része, így sok család koldusbotra jutott, pedig legújabban is hány­szor figyelmeztetett a lapok által a közönség, hogy mily csekély díjért lehet biztosítani a házakat s a bútoro­kat is. De csak nem okulunk. Azt hiszszük, tán még­sem ég le a ház, majd vigyázunk; házunknál senki sem jár a padláson, az istállóban, a pajtában égő gyertyával; vi­gyázunk a tűzhelyre, elrakjuk a gyermekek elől a gyu­fát, jól eloltjuk a gyertyát, a kocsisnak, a béresnek, a nyomtatónak, cséplőnek a boglyák, osztagok közt nem szabad pipázni, baj majd csak nem történik. Ezt gon­doljuk és nem biztosítunk, de a szomszédasszony, mint D.­Földváron történt, salátát önt le zsírral s kigyula kémény , mert véletlenül szél is fújt, leég a helység, kol­dusbotra jutunk. Ily szomorú esetek elvégre tán meggyő­zik a közönséget arról, hogy a legvétkesebb hanyagság a biztosítás elmulasztása. — D.­Földváron a magyar biz­tosító intézet is érdekelve lévén, főfelügyelője Osztrovszky József tüstént a helyszínen volt, hogy a hazai társaság biztosítottjait azonnali kárpótlásban részesítse.Gyors megjelenése , méltányos eljárása még inkább megszilár­dítják a bizalmat, melyet a duna­földvári vidék a magyar biztosító­társaság keletkezése óta tanúsított a hazai inté­zet irányában. — Ad. földvári szerencsétlenség nem áll egyedül; ugyane hó 25-kén Kis-Hegyesen (Bács megyében) a­­ mértföldnyi pusztában hullott jég elverte a termés­­ ré­szét. Aránylag igen csekély volt ebből biztosítva. A ha­zai társulat ezen esetnél is érdekelve volt. A vész felőli tudósítás vételével azonnal leküldé az igazgatóság egyik felügyelőjét, hogy a kárvallottak azonnal kármentesittes­­senek. — A jun. 25-ki nap a (szabolcs) szegegyházi pusztára nézve is vészteljes volt. E pusztán gr. Degenfeld Imre ur lakháza s 5 gazdasági épülete égett el. — H. M. Vásárhelytt jun. 28-án tetemes kárt tett a nagyrészben nem biztosított vetésekben a jég. — Szarvason is hullott jun. 25-én jég, de nem tett kárt. Apró szemek hulltak. Az ég intése volt ez, hogy „biztosítsunk.“ De hogy kívánhatnék ezt a szegény tu­datlan köznéptől, jegyzi meg szarvasi­­. levelezőnk, ho­lott azok, kiknek önhasznokért is elöl kellene a jó pél­dával menni, az „úri“ osztály között is csak kivételkép említhető egynéhány, ki a biztosítás üdvös voltát elis­merve, gabonáik és házaik biztosítási dí­j­át, azt a néhány és aránylag igen csekély — forintot ne sajnálnák! F. h. 23-án a szomszéd M. Túron ismét tűz pusztított, s mintegy 10 lakház, s ugyanannyi gazdasági épület len a lángok martaléka! Különös szerencse, hogy az iszonyú szél daczára elejét bírta venni az oltás körül erélyesen működő lakosság. Az épületek közül, mint hallom, egy sem volt biztosítva, pedig az első magyar által. biz. tár­saság ott is bir ügynökkel. A biztosításról szólván, nem mellőzhetem megemlítését, hogy városunk is bir két ügynökkel, az egyik városi jegyzőnk Hellebranth Mik­lós, a másik jó hírben álló kereskedőnk Baghi János úr. Szolgáljon ez egyszersmint a vidékbelieknek is értesítésül. — Nemzeti színház. Jun. 28-kan Fleury Luiza k. a. és S­a­i­n­t - L­e­o­n ur 2-ik fellépteül, másodszor „Sál­tar ellő“ ballet. Ezt megelőzd „Robin orvosi vigj. 1 felv. Jun. 29. (A) „Szökött katona“. Ev. népszínmű, irta Szigligeti. LEVELEZÉSEK. Czegléd, jun. 19. Városunk azok közé tartozik, melyekről már a „hármas kis tükör“ írója is Magyar könyvészet. 236. Sárospataki népszerű naptár 1859-re. A sárospataki ref. főiskolai testgyakorló-intézet javára. Szerkeszti s kiadja Antalfi János tanár. Sárospatak, nyomtatta Jäger Károly a főiskola betűivel, k.­8-rét. (19.1. Ára 12 pkr.)

Next