Pesti Napló, 1858. augusztus (9. évfolyam, 2542-2566. szám)

1858-08-04 / 2544. szám

a koldus gyermekben találta fel. —■ De mily nagy volt rémí­lése; midőn elveszett ép és egészséges gyermekében, most egy kitört kezű­ és lábú szánandó nyomorékot ölelt anyai szivéhez. — A gaz koldus a gyermeket ekként el­­nyomoritva, azzal már 4 év óta Űzi kéregető mesterségét. — A kolozsvári lóversenyen a magyaror­szági lókedvelők közül gróf Károlyi Sándor, gr. Károlyi Gyula, gr. Szápári Iván, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, b. Wenkheim Béla és gr. Wenkheim Rudolf urak jelen­tek meg. Ezek tiszteletére jul. 26-kán a casinóban ebéd adatott. Ez alkalommal, mint a „K. K.“ben olvassuk : id. gr. Teleki Domokos tolmácsolta poharat emelve, a testvérhoni vendégek látogatása feletti közörömet, körül­belül ezen eszmékben, azon közmondást érintve „sírva vigad a magyar,“ miután se annak, hogy sirva vigad­junk, se hogy nagyon vigadva örvendjünk, okát nem látja a pohárköszöntő, komoly örömre szólíta fel a t. gyüleke­zetét. E napot, mint a férfias, a lovagias mulatság, a ba­ráti, a hazafi érintkezés napját fontosnak mondotta, de fontosnak különösen azért is, mivel a testvérben több lelkes fiait van körünkben szerencsénk látni, kikben jobb­ját nyújtja a Királyhágón át a testvérhon szeretett roko­nainak. Habár eddig is a testvérhoniaknak hazafi rokon­­érzelmükben senki se kétkedhetett, mindazáltal nem le­het­ helyeselni, hogy Erdélyben olykori megjelenésük által kétségtelen, érzelmüket tanúsítani mostanig mulasz­­ták, annál nagyobb a köszöntőnek megjelenésük felett öröme. A mai napot tehát úgy tekinti, mint azon korszak kezdetét, melyben a nemzeti közös ünnepélyek mindkét haza fiai által közösen fognak ünnepeltetni, a midőn Ma­gyarhonnak számos, lelkes honfiai közöl, kiket most kü­lönböző körülmények hátráltattak, a kolozsvári lovagias ünnepélyen részt fognak venni; — kétszeresen üdvözli s hosszas és boldog életet kíván a most megjelenteknek. Köszöntését azzal végzé, miként adja a "Mindenható,­­ hogy az utókor ez akadály alatt növekedő pálmát iktas­sa a két testvérhon czimerének jelvényei közé. Melyre K. Wenkheim Béla, velős és lelkes szavakkal igen röviden megköszönte a szives fogadtatást, s rövid vonatkozással a jelen körülményre, reményét fejezte ki az iránt, hogy valamint a jelenhez hasonló ünnepélyek a testvérhon fiai részéről növekedő részvételben fognak részesülni, úgy általában okunk leen a jövőben közös ünnepélyeinket még élénkebb örömmel ülni meg.“ — Egyik divatlapunk a magyar közönséget a triesti új kereskedelmi biztosító­társaság úgynevezett „Tonti­­na“ osztályára vagyis a gyermekek biztosítására figyel­mezteti. E figyelmeztetésből alkalmat veszünk magunk­nak megjegyezni, hogy az első magyar általános bizto­­sító társaság az életbiztosítást s így az úgyneve­zett Tontinát is még ez év folytában életbe lépteti. —­ A „Délibáb“ a pestvárosi főreáliskola igazgatósá­gára vonatkozó észrevételünket következő adattal toldta meg: „Közelebbről egy növendék betegség által akadá­lyoztatott az iskolába való megjelenésben. A fiú, mert magyar és gyámnoka szintén tősgyökeres magyar, ettől betegségét igazoló magyar bizonyitványnyal mentette ki­maradását. A magyar bizonyítvány mint érvénytelen visszaadatott a fiúnak s helyette német bizonyítványt kellett íratni.“ — A pestvárosi főreáliskolát Magyaror­szág fővárosa alapitá. Az után, mit e tárgyban a múltkor mondtunk, ez észrevételen kivül nincs mit mondjunk. — Pécs költségvetése 1857/s évre megjelent. Összes bevétele 72,295 ft 413/8 kr. Kiadása pedig 108,658 ft 24­/8 kr. Ennélfogva hiány 36,362 ft 427/s kr, melynek fedezésére a 65,148 ftot tevő egyenes adónak minden frtja után 30 pkrnyi városi házi adó engedtetett meg ki­vettetni. — Aszalay Józseftől nemsokára egy újabb munka fog megjelenni „Történeti, humoristikai röp­pentyűk“ czímmel, mely jellemvonásokat, adomákat fog közölni történeti emlékű férfiaink, nevezetesen szá­mos magyar főpap életéből. E munkából több részletet ismerünk s ezért előre­ figyelmeztetjük a múlt idők em­berei iránt érdekkel viseltető közönséget. E tréfás ado­mákban, e rövid jellemrajzokban egyegy szakasz hazai történelem van.­­ Danielik János egri egyházmegyei kanonok ur ő nagysága keleti utjából, hova „Hunyady János“ czimü nagy munkája érdekében fáradott, hogy a táj­­leirásokra szükséges adatokat a nagy hős által vivott csaták szinhelyein szerezze meg, tegnap szerencsésen fővárosunkba megérkezett, s igy biztosítva látjuk a reményt, miszerint történelmünk művei e jeles írónk által nemsokára egy remekkel fognak gaz­dagodni. — Am. közoktatásügyi minisztérium kibocsátványa értelmében Ballagi Károly gyakorló könyve, melynek czime : „Magyar feladatok a német nyelv gyakorlására, az algymnasiumok és alreáliskolák használatára engedélyeztetett. E munka árát a szerző 20 párra szállította le. — Flóra „50 költeményét“ Dux és Kertbeny (mind­egyik külön) németre fordítja. — S­c­h­ö­ff pesti születésű festő indiai vázlatai és olajfestményeiből kiállítást rendezett Londonban, mely a magas bementi díj (egy jegy eg­y font sterling) daczára, szorgalm­asan látogattatik. A merész festész, kinek ko­­lossális festményét, a lahorei királyi udvart, közelebb a párisi „Illustration“ fametszetben közölte, s kit az angol aristokratia legkitűnőbb tagjai s a malakoffi herczeg lá­togatásaikkal tisztelnek meg, jelenleg a keletindiai tár­sasággal alkuban van gazdag képcsarnoka megvásárlása iránt, melynek képei s vázlatai kizárólag indiai tárgya­kat ábrázolnak, s ennélfogva a társaságra nézve kétsze­­­res jelentőségű szerzeményt képeznek. — T.-füredi t. levelezőnk írja, hogy a jul. 28 -ai fer­­geteg, mely az ország több vidékét pusztítólag járta be, ott is, valamint T.-Örsön, N.-Ivánon, K -Madarason, Kardszagon, stb községben iszonyú romlást okozott; a búzakereszteket, osztagokat, a boglyákat szétszórta, a házak és kivált a malmok tetejét felkapta és letette va­lahol a pusztán széttörve. De a zivatarral a jég is meg­látogatta e vidéket s a még lábon állt vetéseket letarolta. — A zágrábi nemzeti színház részvényeseinek f. hó 25-én tartott közgyűlésében elhatároztatott, hogy az 1836-oi országgyűlés határozata folytán gyűjtött 13,000 ftból, mely összeg eddigelé 16,000 ftra szaporodott, a kamatok szinmüvekérti tiszteletdijakat használtassanak.­­ A föld legnagyobb hídja a Kanadában a Lőrincz folyam fölött most épülő vasuthid. E hid 24 ívén nyug­szik s minden iv hossza 242 láb, a közép ívé azonban 330. A hídfőket is beszámítva, az egész hossz 9800 lábat teend. A híd 60 láb magasságra emelkedik a folyó fö­lött, melynek sebessége itt egy óra alatt 10 angol mért­föld. A híd vasszerkezetének súlya 10,000 tonna. A híd­­lábak szilárd köbül rakják. A költség roppant, de ez ki nem kerülhető, ha nyűgöt Kanadát, illetőleg ennek kö­zépponti vaspályáját Éjszakamerika parti államaival végre össze akarták kötni. Most a közlekedés 6 hónapig megbomlik, mert a Lőrincz folyó sokáig áll jégvért alatt s midőn zajlik, mintegy 2000 □ mfldnyi jeget hord a felső tavak­ és folyókból a tengerbe.­­ A londoni egyfogatu kocsisok Rarey úrhoz azon kérdéssel járultak, hogy mit tart a jeles lóismerő a ko­­csiklovak rendes megvakitásáról. Rarey úr ezt czéltalan­­nak állitá s e rosz szokás elhatalmazását annak tulajdo­nítja, hogy a fuvarosoknak nincs alkalmuk meggyőződni azon előnyök felől, melyeket a szemvilágtól meg nem fosztott ló használata nyújt. — Szokolay István a „Községi tanácsadó“ második félévére előfizetést nyit. E jeles folyóirat iránya, hogy a községek kellően felvilágosíttassanak azokat és a különféle viszonyaikat illető újítások s felsőbb intézke­dések irányáról s jelentőségéről, hogy Útmutatóul, ta­nácsadóul szolgáljon azon teendők iránt, melyek részint az ő, részint elöljáróik hivatásához tartoznak. E folyóirat már'­3 terjedelmesen fejtegette a tagosításnak, legelőelkü­­lönzésnek, legelőfelosztásnak, szőlődézsma-váltságnak, a cselédrendnek, telekkönyveknek, népiskoláknak, gyü­­­mölcstenyésztésnek, telek föl nem darabolásnak szüksé­gességét stb. Az eddig megjelent füzetek eléggé ajánlják e vállalatot. A félévi előfizetési dij 2­ért 30 kr. — Balogi Baloghy László m. nek 59 ik évében Pesten meghalt. Magyar természettudományi társulat. Folyó év julius 17-én tartott szakgyűlésében: 1-er Molnár János a budai Lukács fürdőt ismertetvén megjegyzé, hogy a még néhány esztendő előtt elha­gyott, és ismeretlen állapotban heverő budai úgyne­vezett „Lukács fürdő“ most 1858. óta Heinrich or­vostudor, és Wagner építő­mester haszonbérlők egye­sült gondos, és értelmes kezelése mellett, fölvirágzási korszakába lépett. Előadó több éven át élénk figyelemmel kisérte a Lukács fürdő kifejlődését; búvárkodott a régi álla­­potjára vonatkozó okmányokban ; megvizsgálta hely­beli, és földtani viszonyait, természettani tulajdonsá­gait, és hathatós vegytani alkatrészeit. Tanulmányo­zásának eredményét elfogulatlanul külön röpiratban is nyilvánítá. A Lukács fürdő története hazánk, és fővárosának történetével függ össze. A római birodalom korszaka alatt „Aquincum“ gyarmathoz (mostani ó­buda) tar­tozott; a hun-magyar korban „felhe­vez“ név alatt volt ismeretes. Fénypontját a törökök alatt érte el, és részint fürdőkre, részint lőpormalmok hajtására használtattak gazdag forrásai. A törökök kiűzetése után inkább vászon fehérítésre használtatott mint fürdőre. Forrásai közül ekkor csupán az úgynevezett „Luker forrás“ használtatott fürdőül, melyből később „Lukács fürdő“ nevezet származott. A „király fürdő“ forráson kivül, melyet Dr. Oesterreicher 1781-ben vegyileg megvizsgált, más vegyképlet 1851-ig itt nem történt; midőn értekező a magyar természettu­dományi társulat indítványára uj vizsgálat alá vette az itteni gyógyforrásokat, s tudományos eljárásának eredményét ugyanazon évben közzétette. A „Lukács fürdő“ fekvését illetőleg , az a császár fürdő közvetlen szomszédságában létezik, és két rész­re u. m. felső nyugotira, és alsó keletire oszlik; kö­zöttük az országút vonul el. A felső rész a Józsefhegy tövén fekvő „haltó“ nevű vízmederből áll. Ezen tó alapja nagy mennyiségű iszappal van borítva, és számos incrustatiókkal bír. A víz, meleg, és világosság befolyása alatt sok nö­vény tenyészik benne; nem különben az állatország néhány képviselőivel is találkozunk a tóban. Ilyenek a bogarak osztályából: a Dyticus latissimus, Elepho­­rus aquaricus. A gyűrűs férgek sorából: a Lumbri­­cus tetravideus, és a Lumbricus Agilis. A virágzó nö­vények sorából a tó közelében tenyésznek: Nym­­phaca thermalis, Alisma plantago, és Arundo­phrag­­mites. A világtalan növények közül: Rhisodonium, és Oedogonium. Anhaltia flabellum. Chara vulgaris. Lemma minor. Ricia fruitans. Lássuk most a lecsapolt „hajtó“ forrásainak vegy­tani vizsgálatát, mindenekelőtt pedig az iszap ter­mészetét. Az iszap a forrástól néhány lábnyira veszi kezdetét, és 2—3' magas rétegben fedi a tó alapját; nagyobbrészt agyagból áll, de jegedetlen kénsavat is tartalmaz; vason és esekenyen (en) kívül más fémet értekező nem talált benne. A szóban lévő felső vagyis nyugati források vegy­tani elemzését illetőleg : a víz szín, szag- és íznélküli tiszta, átlátszó. Hőmérséke 27 3° C, hűsen tartva he­tekig változatlan marad; kellőleg meghűtve jó ivó­vizet szolgáltat; fölmelegítve légnemek szálnak el belőle, és csak tartós főzés után zavarodik, csekély fehéres-szemcsés csapadékot képezve. Minőleges vizs­gálatából kiderül, hogy mint aljakat: KO. NaO. CaO MgO. FcO. A10a. MnO. tartalmaz, ezenkívül Lithion­­nak nyomait. Mint savak­ SO3. S2 02. Co2. POA. Si 03. és Therotein nyomai szerepelnek benne. Ezen alkat­részek mennyileges meghatározásánál ugyanazon mód követtetett, melyet értekező a magyar természettu­dományi társulat 1857-iki évkönyvében előadott, ki­véve, hogy a vilsav, az égvények, és a keseréleg vizs­gálatánál némi módosítás történt. A vizsgálat középeredménye következő : 1000 viz­­részben az említett nem illő alkatrészekből találtatott 0,6631. Kénsavas haméleg Kénsavas szikéleg Kénsavas mészéleg Kénsavas keseréleg ! Konyhasó — KO S03 — 0,0142 — NaO S03 — 0,0479 — CaO SO3 — 0,0244 — MgO S03 — 0,0407 — Na Cl - 0,0415 KÜLFÖLD. Angolország. A Times, jul. 30 dikai számában, A­n­t­w­e­r­p megerősítéséről következőleg okoskodik: „Ez oly munka, melyben semmi idegen állam he­lyes okkal meg nem botránkozhatik. Valószínűséggel nem tehetni föl, hogy Belgium támadólag lépjen föl; az európai nyugalom érdeke pedig kívánja, hogy a korlát, mely nagy katonai államokat választ el, mi­nél erősebb legyen. — Midőn elsőrangú hatalmak vizen és szárazon hatalmas hadi készületeket tesz­nek, akkor egy kicsiny, a vihar első dühétől éren­dő országnak bizonyára szabad arról gondoskod­nia, hogy a villongás idejére kormányát, ország­gyűlését , nemzeti függetlenségét bátorságba he­lyezze. Az európai béke ügyét, a mi nézetünk szerint, semmi sem mozdítja elő jobban, mint azon tudat, hogy a belgiumi királyságot valami franczia hadosz­lop átvonulása vagy pedig valami orosz vagy porosz beütés ellenkező irányú hulláma csak úgy minden te­ketória nélkül nem söpörheti el.“ — A „Daily News“ írja, hogy a franczia kormány a Martinique szigetén megjelenő „ Outre Mer“ lapot elnyomta, mivelhogy ez a szerecsen­szállítási tervet tárgyalni merészlő. Azért azonban, úgymond az an­gol lap, még így is többet hall az ember, mint kelle­ne a martiniquei esetekről, így a „Dominican“ junius 16-kai száma három szerecsen történetét beszéli el, kik egy ladikban a dominicai vizeken kóvályogtak, mígnem „Mayborough“ nevű brigg rájuk bukkanván, megmenté őket. Kettejük csak afrikai nyelven be­szélt, a harmadik az angol nyelvet törte, mert több­ször vola szolgálatban a Fok partjára járó brit hajó­kon. Ez Zábának nevezi magát s Péter kapla­­honi király alattvalója volt. Péter király rendsze­rint angol kapitányokkal szokott emberei iránt alku­dozni ; ezek három hónapig, sőt fél évig is szoktak angol hajókon szolgálni, azután felvették kialkudott napszámukat s haza tértek.Másfél évvel ezelőtt fran­czia hajó jelent meg s több legényt kívánt — ugyan­azon feltétek alatt, mint az angolok. Péter király semmi roszat se gyanítva, megegye­zett a francziákkal. Ezek azonban a fekete legénye­ket Martinique szigetére hozták, a­hol lért semmit, falatokat igen soványakat, ütlegeket pedig borzasz­tókat kaptak. Jules munkafelügyelő egyiküket úgy keresztcsontján ütötte, hogy menten halva rogyott össze. Mikor a félév letelt, Z­á­b­a hazatérni kívánt : „mert — úgy monda — ha itt maradok, ki ad fele­ségemnek s gyermekeimnek kenyeret?“ Jules úr azonban azt felelé : „Egy fekete sem megy vissza, ti mind rabszolgák vagytok.“ Nagy bajjal s veszély­­lyel sikerült a szegény Zábának s két baj­társának a nyílt tengerre menekülniük, hol szerencséjökre a felnevezett angol brigg rájok akadt. Midőn Z­á­b a bátorságban volt, igy szólt: „A francziának két szá­ja van: egy ezukros szája, Afrikában, meg egy másik szája, mely nem­ezukros száj, Martiniqueban. A ezuk­ros száj azt mondja: bért kapsz és azután haza mégy. A nemezukros száj pedig: se bért nem kapsz, se ha­za nem mégy, itt maradsz, nigger leszsz, verést kapsz! De az angol embernek csak egy szája van, akárhol a világon ugyanaz! — A gőzhajótársulatok majd mind külön járatokat hirdetnek Cherbourgba. Az utasok hálásra is a hajón maradhatnak s igy a parton megszállás roppant költ­ségeit megkímélhetik. A franczia belügyminiszter egyébiránt — mily kegy! — az angoloknak világo­san megengedte, hogy Cherbourgban útlevél nélkül szállhassanak ki; csakhogy az illető hajóskapitány, midőn kiköt, utasai jegyzékét köteles a hatóságnak beadni. — S D y e­r szakács, kinek az angol kormány ál­landó alkalmazást adott, e napokban nyitá meg pél­dány-konyháját egyik nagy londoni kaszárnyában s megmutató, mennyit lehet helyes eljárással a legsze­rényebb alapon is előállítani. Ő ugyanis a katonák közönséges étadagaiból, melyek eddig századokon át a legegyhangúbb és legsoványabb ételsort szolgálta­t­ták, következő különféle ételeket készíte : borsók vestfürtt- és marhavetreezét; Urü-és marhasültet; „boeuf á la rapde“-t; „boeuf sauté“ t; „mouton sau­­té“-t; rizs- meg egyéb puddingokat; különfélekép el­készített főzelékeket s a legkülönnemű­bb burgonya­ételeket. Legközelebb egy testőr-zászlóaljat rendel­nek ki efféle ebéd elköltésére s róla adandó vélemé­nyezésre. Franc­iaország: Plombiéres-ből visszajövet a csá­szár Troyesban is megállapodott. A püspök, Mgr. C­l e­u­r beszédére válaszolókig így szólt ő felsége : „ Monseigneur! Szerencsésnek érzem magamat, hogy önt viszontláthatom. Ön szava nem újság előttem, idestova tíz éve, hogy ön, egy terhes korszakban épen e városban legelőször beszélt hozzám. Önnek már ak­kor előérzete volt arról, mit kelle nekem tenni, vagy helyesebben arról, mit fog a gondviselés egy napon az én kezem által végrehajtani. Én egészen Franczia­­országé vagyok! Kérje ön az istent, hogy enged­tessék nekem megalapítanom annak szerencséjét. Szá­molok az ön könyörgéseire.“ — Hir szerint T u r g a­n urat a „Moniteur“ szer­kesztőjét elbocsátás fenyegeti, About urnak már említett római levelei miatt. Ez utóbbiak állítólag nem fognak folytattatni. — Az „Univers“ és a „Siécle“ tollcsatát folytatnak egymás ellen. Az „Univers“ Ausztriával­ szövetséget ajánl az angol szövetség helyett, — a „Siécle“ amazt megtámadja, az angol szövetséget ellenben, noha sok öntömjénezéssel, pártolja. — A „Proudhon“ ellen kimondott büntetést, mely három évi fogságból és 4000 fr. pénzbirságból áll, a másodbiróság makacssági meg nem jelenésből meg­erősítette. Proudhon jobbnak látta Brüsselbe vo­nulni, a­honnan az ügynek 8 napi elhalasztását kér­te. Garnier kiadó büntetése az államü­gyész felleb­­bezése folytán 1 havi fogságról és 1000 fr. birságról 4 havi fogságra és 4000 fr. bírságra lön változtatva. — Rigault de Genouilly tengernagy jelen­tése f. hó,28-kán érkezett Párisba, s 29 kén közölte­tek H­a­m­e­­­i­n által a császárral, 30-kán jelen meg a „Moniteur“ban. Úgy látszik, hogy azon négy tisz­ten kívül, kik a peihoi erődök megtámadásánál eles­tek vala, még négy sebesült meg, köztük V­e­r­­ 01 hajó­hadnagy. A két tengernagy jelentéséből az tű­nik ki, hogy ha Peking város ezen hadjárat alatt kézre nem kerülne, akkor Európából új erősítéseket kellene Chinába küldeni.­­ A franczia külügyminiszter Hadsi-Mehemed al­gíri katona számára a becsületrend keresztjét kérte. Ez utóbbi, mint a flotta Moniteurje írja, visszautasító a pénzbeli jutalomra való kilátást, kijelentvén, hogy egész élete törekvése egy érdemkereszt elnyerése volt. — Az éjszakamerikai egyesült államok volt elnö­ke Pier­re­ur Marseillebe érkezett és Svájczba ve­szi útját. — A vallásügyi és közoktatási miniszter a csá­szárhoz július 29-től a következő felterjesztést in­tézi : „Felséged gyakran foglalkozott a gyülekeze­tekben lévő papságnak azon számos osztályával, mely ezen szerény név alatt „cooperator“ (deszer­­gani) a vallásnak és az országnak a legfontosabb szolgálatokat teszi, (az úgy nevezett mellék — vagy fiók gyülekezetben) 1849 ben lehetséges volt behozni az életkorhoz mért oly fizetés-felemelést, mely a leg­­sürgetősebb szükségek megkönnyítését lehetővé tette. Azonban e jóakaró intézkedés által azon lelkészek helyzete, a­kik 50­ éven alul vannak, nem javult,­­ ezek 850 frank fizetéssel maradtak. Pedig nem kel­lene elfeledni, hogy a legtöbb vidéki községben az úgynevezett casualis bevételek majdnem semmik, és hogy az ily apró plébániák lelki­pásztorai, hogy a nyomoron könnyítsenek, mely ajtajokon kopogtat, kénytelenek a szegényektől a tizedet ezeknek csekély jövedelméből beszedni. Felséged óhajtott volna az összes clerusnak már most elegendő jövedelmet biz­­tosítani; azonban maga a felette csekélyen fizetett lelkészek száma, a budget terhei, s a felette sürgős szükségek felségedet nagy sajnálatára arra kényszerí­­ték, hogy egyik legdrágább óhajtásának valósítá­sát elhalássza. Lehetetlen lévén minden cooperator­­ért már most azt tenni, a­mit az ön nemes érzelmei kívánnának, legalább azon érdeket kívánta ön ta­núsítani, melyeket ezen érdemes lelkészek iránt érez. A törvényhozó test e gondolathoz a legnagyobb kész­séggel járult, és az 1859-ki budgetbe egy 856,400 frankból álló somma igtattatott be, hogy a még 50 évet el nem ért cooperatorok fizetése 900 frankra emeltessék. Ezen hitel felhasználásának szabályozá­sára szerencsém van a következő rendeletet előtere­jeszteni.­­Következik a rendelet, mely szerint a coo­peratorok fizetése, mely a köztársaság alatt 500 frank­ban határoztatott meg, azután időnként 600 (1816) 700 (1817) 750 (1818) 800 (1830) 850 (1849) frank­ra szaporíttatott, most 900 frankra emeltetik.“ Olaszország, Turin, aug. 1. Itteni lapok szerint Cavour gróf ide visszaérkezett. Genua, aug. 1. A gyakorló hajóraj a múlt hó 23-kán és 24-kén a Hyeri szigetek előtt horgonyzott. Modena, jul. 31. A carrarai büntetőtörvényszék újólag egy egyént, ki­gyilkolással és forradalmi tit­kos társulatokban­ részvétellel volt vádolva, halálra és más négy egyént 8—20 évig tartó gályarabságra ítélt. Svajcz, Bern, júl. 31. A szövetséggyűlés az utol­só választás megsemmisítését határozta el, miután Stu­mpfli szövetségi elnöknek és Freiherosee szövetségi alelnöknek választatott meg. A vizsgálatok nyomán az eredményből az derült ki, hogy a válasz­tási hamisítások miatti gyanú teljesen alaptalan volt. Németország, Frankfurt, júl. 31. A dán válasz tárgyában frankfurti tudósítások után következőt emelhetünk ki: A szövetségi gyűlés júl. 30-án ismét egy javaslatot kapott a holsteini választmánytól, mely egészen alkalmas a dán kérdést végtelenné ten­ni. A választmány meghívta ugyan a végrehajtó bi­zottság tagjait, hogy a válasz fölötti tanácskozások­ban részt vegyenek, azonban a benyújtott javaslat még­sem olyan, min­t az egyesült két választmánytól a közönség várt. A javaslat ugyanis, egyéb indokai közt kiemeli, miszerint a dán válasz azáltal, mert az összalkotmányt a hercegségekben felfüggesztő, a közeledés észrevehető jelét mutató, azonban a közös belügyminisztérium, valamint több miniszteri rende­let, melyek a herczegségek törvényeivel ellenkeznek. Keserhalvag Szénsavas mészéleg Szénsavas keseréleg Szénsavas vasélecs Szénsavas cserélecs — MnO CO, — Alkénsavas szikéleg — Aljos vilsavas timéleg — Kovasav — Villavas mészéleg .­­— Mg Cl CaO C02 MgO C02 FeO H­ NaOS2 0* Al2 0, P05 Si 03 CaO PO, 0,0430 0,3111 0,0729 0,0006 0,0014 0,0408 0,0007 0,0196 0,0031 Összesen 0,6619 A moszatok hamva szorgos és ismételt vegytani vizsgálat nyomán 100 hamurészben 0,0023 illanyt tartalmazónak találtatott. Az ugyanitt felfedezött földalatti akna forrásának vize kékes színű, szaga nincsen, de erősen összehozó vasízzel bir ; hőmérséklete a mélységben 31° C­, a felső rétegekben 28° C. Ezen víz hidegben szintén sokáig változatlan marad, forralva fehér csapadékot képez. Minőleges vegyvizsgálatánál ugyanazon alkat­részek találtattak, mint az előbbeni forrásoknál; ezenkívül iblanyt is tartalmaz, és pedig 28,000 gram­mosban találtatott 0,0238. I — Nemzeti színház. Aug. 2 dikán „G­ritti“. Ere­­­­deti szomorújáték 5 felv. Irta Szigligeti. Mig a föld­­­­szinten és zártszékekben a közönség a most szokottnál na­gyobb számmal jelent meg, addig a karzaton is a drámai­­ előadások rendes közönségénél nagyobb közönség hall­­gatá figyelemmel Szigligeti e jelesebb művét, melynek­­ előadása ez­úttal érdekben annyiban veszített, hogy Ger­­s­trud szerepet Jókainé a. helyett Szathmári L —né a. ad­­­ta. A koporsó előtti jelenet nem birt azon megragadó, ' gyújtó hatással, mint midőn e jelenetben Jókainé szaval'­­ Szathmári L—né a. sokszor használja a torokhangokat, a­mi kellemetlenül hat Egresei a czimszerepben hatástel­­­­jesen játszott. Margit Lendvainé a. volt. (Igazítás.) Tegnapi számunk színházi rovatában a­­ színpad légszeszlámpáiról szóló sorok közt „a színház­­ lámpái tán igen is könnyen állanak az előfüggöny­­hó 29-én élté­l­höz“ helyett olvasd : „a színpad lámpái tán igen is­­közel állanak az előfüggönyhöz.“ Ausztria, Trieszt, aug. 1. A pármai uralkodó herczegasszony Velenczéből tegnap ide érkezett; a herczegasszony rövid ideig tartandó mulatósra Brunn­­seebe megy és onnét ismét vissza Velenczébe.

Next