Pesti Napló, 1858. október (9. évfolyam, 2592-2618. szám)

1858-10-01 / 2592. szám

ne szaggassák le az új fedelet, hisz az aug. 10-ki kárát sem törité még meg a trieszti „nuova“ társaság.“ — Dr Weninger Vinczének Lampel kiadásában megjelent reál, kereskedelmi és gazdasági iskolák ré­szére és magán­tanulmányra itt igen jelen számtana a magas közoktatási minisztérium által az illető iskolák­ban használható tankönyvül ajánltatik, — Károly porosa kir. h. Egger urnak a Dorottya­­utczában levő gazdag arany és műrégiség- tárában tete­mes vásárlásokat tett­— A véletlen Nápolyban is elősegíti a balitélet ter­jedését. A jeles drámaíró Cesare della Valle (Ventignano herczeg) Nápolyban „Jettatore“-nak, azaz rosz tekinte­tűnek tartatik, kihez balszerencse van kötve. A riffofal­­conei alagúttal beomlott ház ép az volt, melyben a her­czeg lakott. Senki sem merészlé őt lakóul befogadni. Egy ügyvéd azonban befogadta, daczolván az oktalan előíté­lettel. Azonban alig lakott nála a herczeg s az Ügyvéd megbetegszik s meghal. Beszélhet most a jó nápolyiak­nak az egész világ akármeddig, a „tett az óra“ felőli bal­véleményük még rendíthetetlenebb. — Londonban két német ember nagyon komikus je­lenetre szolgáltatott alkalmat a Guildhallban. Steinthal Vilmos (éjszak-németországi) Mog András renusvidéki atyafiának 18 fontért oly frankfurti sorsjegyet adott el, mely nem sorsjegy­, hanem haszontalan nyomtatvány volt. De ezzel nem elégedett meg Steinthal, hanem Mog­­tól még több pénzt is kicsalt azon hitegetéssel, hogy e pénzzel bűvöletet követ el, melynek folytán Mog bizo­nyosan nyerni fog. Holdvilágnál bűvös morgás és hókus pókus között egy bába kebelébe temettetett el a kicsalt pénz. Sok ideig csalta ekként Mogot Steinthal, mig amaz belátta, hogy a bűverő nem használ. A dolog biró elé került, mely Steinthalt 6 heti fegyházi börtönre ítélte. — Az uj pénz életbelépte a személy- és teherviteldi­­jak tökéletes átszámítását és uj megállapítását igényel­vén, a zavar elkerülése végett az éjszaki pálya igazga­tósága — mint a „Wiener Geschäftsbericht“ írja — el­­határzó engedélyért folyamodni, hogy f. é. december vé­géig az eddigi tarifát tarthassa meg, s akkor az idő lefo­lyásáig a fizetések a régi folyó pénzben tétezhetnek. Az említett lap hiszi, hogy a többi vaspályavállalatok is csatlakozni fognak az intézkedéshez már időnyerés vé­gett is, miután az új pénzzel egyszersmind az új vám­­súlynak is kizárólag életbe kell lépnie, és e változások az állomásokon különféle előintézkedést igényelnek. Részletes díjjegyzékek már készülőben vannak, melyek minden szükséges tudnivalót tartalmazván, a tévedések és idő­vesztegetés elhárításául szolgálandnak. tt A tisztelt közönségnek szíves emlékezetébe hozzuk, hogy a Szent István-társulat ez idei nagygyűlése, az esztergomi tartományi zsinat végnapja tekintetéből, folyó October hava ötödikéről két nappal későbbre, vagyis October hetedikére halasztatott. Ifj. A pesti egyetem jövő iskolai esztendeje, ma od­. első napján,fényes isteni szolgálattal nyittatik meg, melyet főt. D­a­n­i­e­l­ik János egri kanonok és prépost ur tart meg az apáczák templomában. — Ugyancsak ő nagysága fog jövő vasárnap is ugyanazon templomban, mint fel­­szentelési bucsúnapon pontificálni. — Egyik miskolczi f. levelezőnknek a színházi könyv­tárra vonatkozó s nem a legnagyobb praecisióval írt tu­dósítását akként kell értenünk, hogy a színigazgató úr könyvtárában a tudósító 16 szinlapot látott, melyek mind a miskolczi színpadon először adott darabokat hir­detnek. Ez által a tudósító és a színigazgató könyvtárá­nak uj darabokbani gazdagságát kivánta megjegyezni. — Többek előtt talán ismeretlen, írja a „Delejtű,“ hogy a római nép Mátyás királynak egy lovas szobrot állított. Ha ezen kitüntetés nagy része azon elterjedt volt véleménynek tulajdonítandó is , mintha Mátyás király „Valerius“ törzsök, s annak „Corvinus“féle ágazatából venné eredetét, s igy, a mint a felírás is tanusitá, Róma a nagy férfiban honfiát tisztelé : a tény mindamellett a megtiszteltnek rendkivüliségét, milyent csak századok szülemlenek, igazolja. Találjon itt a felírásnak töredéke helyet: „Vestri Quirites sanguinis ornamentum, impera­­toriis virtutibus, specimen dedit generis romani.“ Feltű­nő , hogy számos utazóink, kik az örök Rómát látni s ott mulatni szerencsések, e netán még létező szobor fel­találására nem fordítják szorgalmukat s figyelmüket. Mátyás életrajzához megemlítendő, hogy a „Majestas“ czimet, a római curia tőle el nem tagadta, sőt, hogy ő volt az elsők egyike, kire e czim alkalmaztatott. — Felhívás. Fölkérem tisztelt gyűjtőimet, hogy az előfizetéseket „Történeti beszélyeimre“ f. October hó 15-ig, mint a meghosszabbított határidőig beküldeni szí­veskedjenek, mert azontúl a bolti ár fog életbe léptetni. Pest, oct. 1. 1858. Sarkady István: A paduai tanulók pere. (Vége.) A mi a többi három vádlottat illeti, azokra nézve az indokolás következő : „A szóban levő bűnténynek tárgyilagos eleme a szer­tartásban­ azon tudattal való részvételben áll, miszerint az Orsini tiszteletére tartatik; ellenben azon szándék, ezen nyilvános demonstratio által az uralkodó személye és a kormányforma ellen boszút és megvetést idézni elő, vagy arra izgatni, a bűnténynek alanyi elemét képezi. Minthogy Colbertaldo, Conti és Querini vádlottak beval­lották, miszerint a szertartáson jelen voltak, azonban semmi előleges tudomásuk nem volt azon körülményről, hogy a szertartás Orsimért tartatik, ennélfogva ők a tárgyi­lagos kezdetben, vagy magában a tényben nem bűnösek; minélfogva a büntető perrendtartás 268 ik §-ának hatá­rozata rájuk nem alkalmazható. Minthogy azonban azon előleges tudomás, hogy a szertartás Orsimért lesz tar­tandó, a tárgyilagos elem egy részét képezi, úgy ezen tényt a bűnvádi kereset alább szállítása útján nem lehet mint részakaratú szándékot ekadatolni és megállapítani, hanem azt azon módon kell bebizonyítani, mint a törvény minden bűntényi cselekvénynél előírja. Az egyetlen tanú L. (egy tanulónak) vallomása nem elegendő arra, hogy Colbertaldora ezen előleges tudomást rá lehetne bizonyí­tani ; még kevésbé vehetők tekintetbe Querinire nézve G. és L. tanuknak kétes és hitelesítetlen vallomásaik, Contira nézve pedig minden bizonyíték hiányzik. Mint­hogy tehát a nevezett három vádlott ellen a rosz szándék sem tanuk által, sem a körülmények öszhangzása által nem bizonyítható be , mire a tárgyalásnál meg­állapított körülmények nem elegendők, ennélfogva őket vétkeseknek nyilvánítani nem lehet Ha mindazonáltal tekintetbe vétetik, hogy ezen szertartás a tanulóság által egészen nyíltan rendeztetett, hogy ezen három vádlott, Conti is, mint orvosi szigorló, a tanulósághoz tartozik, hogy épen ezen tanuló ifjúság között az Orsiniért tar­tandó misérőli tudomás általánosan el volt terjesztve, hogy az azon való megjelenésüket mind a hárman beval­lották ; ha végre tekintetbe vétetik, hogy L. tanúnak Colbertaldo, és P. és L. tanúnak Querini ellen tett vallo­mása némi figyelmet érdemel, akkor úgy találtatik, hogy nehéz gyam­okok forognak fel ellenük, melyekből magu­kat nem tudják kitisztázni, de bizonyítékok hiányában a vád alól felmentetendőknek találtattak.“ A védők előterjesztése, valamint a törvényszék ha­tározata folytán a három vádlott, u. m. Colbertaldo, Querini és Conti — mintegy 5 havi vizsgálati fogság után — azonnal szabadon bocsáttattak. — Nemzeti színház. Sept. 29. „Éjszak csil­laga.“ Opera 3 felv. Zenéjét írta Meyerbeer. A színház megtelt. A közönség mindvégig nagy gyönyörrel hallgatta volna e művet, ha élvezetét a nőénekkar botrá­nyos rész éneke a 2-ik felvonás fináléjában meg nem za­varja. Midőn azt látjuk, hogy zenekarunk mind jobban sülyed, hogy Doppler Ferencz helyét azon fuvolás fog­lalja el, ki elébb mint a kürt fúvója is rész volt, hogy a fúvóhangszerek oly rosszak, mint csak a legszegényebb színházaknál lehetnének, hogy az énekkarok nem akar­nak jobbak lenni mint a zenekar, s mintha kartanitó sem volna, sokszor összevissza énekelnek, midőn elegendő és kellő próbák nélkül adatnak a darabok, sok előadásnak legnagyobb terhét pedig egyedül a súgó viseli, bizony önkénytelenül is azon kérdés támad nálunk, hát miből áll színházunknál a műigazgatás ? A nemzeti színészet történetírója szomorúan fog megemlékezni ez évekre, melyek a hanyatlás évei És míg ez évek történetétől el­­várhatlan a drámabíráló választmány eljárása, nem lesz mellőzhető a drámai és operai személyzet ez időbeni nagy fogyatkozása, szegénységének megemlítése. A napi bírálatok e történetírás adatgyűjtője. Ki hamis adatot nyújt, meg kívánja hamisítani a nemzet műveltségi törté­nelmét. Ezért, bármi szomorúsággal, mégis fel kell lep­leznünk a hiányokat, nemcsak mert ezzel az igazságnak tartozunk, hanem mert nem mondhatunk le a reményről, hogy az illetőket figyelmeztetéseink következtében végre meg fogja szállni az erély, mi most minden ágban hiány­zik. — A mai közönség, miután a fuvola hangverseny az előadás végén van, végig várta az előadást, nem úgy mint Hunyady Lászlóban, midőn a börtönjelenet után tö­megestől hagyja el a színházat s a végjelenés szép zené­jét sem kívánja hallani, miután ahhoz a színház mostani tragika énekesnője énekel. A fuvola-hangverseny illető­leg csak egy fuvola és Hollósy L.-né a­­közt ment végbe, mert a másik fuvola, melylyel Turek úr kínlódott, nem volt a két szép hang méltó versenytársa. Jekelfalusy és Kőszeghy jól énekeltek. KÜLFÖLD. Angolország. A politikai menekültek Londonban sept. 22-dikét, mint az első franczia köz­társaság évnapját, nagy közönség jelenlétében, meg­ünnepelték. Az első beszédet Bernard mondá, a másodikat Pynt. Az utóbbiéból a „N. Pr. Ztg.“ a következő töredéket közli : „Az államcsíny óta Francziaországban valamennyi eszmére sötétség borult s a homoly oly sűrű, hogy egy Morny csillagul, egy Persigny meteorul tűnik fel. A hatalmak mind harczban állnak egymással; a fran­­cziák nem tudják, mit vélnek felőlük a külföldön; gyak­ran azon kérdést halljuk, ha Francziaországban még francziául beszélnek-e; s a „Times“ joggal mondható, hogy jobb volna, ha a napi sajtót végkép megfojtanák, mintsem azt lássuk, hogy a mostani sajtó mindenben maga teszi magát czinkossá. Még az osztrákok is tréfál­nak napi sajtónk fölött, a kozák gúnyolja,­­ de Na­póleon diadalmaskodik. Kívánhattok-e egyebet? A­mely lámpa nem ég, az csak bűzt terjeszthet, mindent pénzen lehet venni: életet, mozgást, é­s a képmutatás álarcza alatt látszólagos erény rejtezik.“ — Az „Observer“ megigazítja minapi állítását, mintha az új reform­béli tervét a reformegylet titkárától kapta volna. Hogy kitől ered a terv, a lap nem mondja meg, de határozottan mellette nyilat­kozik. — Angolország protestáns egyházában ismét egy fülbegyónási eset adta elő magát. Tisztelendő W­e­s­t ur, boynehilli lelkész ugyanazzal lön vádolva, a miért minap tisztelendő Poole lelkész hivatalától elmozdittatott, hogy t. i. egy hívét részletes gyónásra akarta rávenni, s vele a vallatást meg is kezdette. A vallatott egyén ezúttal egy lebetegedését váró nő vala­ kit a pap, midőn válaszolni nem akart, először pokol­lal fenyegetett, azután meg arra intett, hogy férjének ne szóljon a történt vallatásról. Az oxfordi püspök, kinek megyéjéhez Boynebill tartozik, nem úgy jön mint a londoni püspök a minapi esetben, hanem bi­zottságot nevezett ki a dolog megvizsgálására; a bi­zottság pedig azt végezte, hogy „az eset nem érdemel további nyomozást, mivel a vád csak egy szegény nő, Arnold asszony tanúságtételén alapszik, e tanú pedig nincs támogatva.“ A tárgyalásra megjelent kö­zönség lármával s piszszegéssel fogadá az ítélet kihir­detését. Francziaország. A londoni „Times“ furcsán van a párisi félhivatalos lapokkal. Mja a city lap Franczia­­ország iránt udvariatlan, akkor a „Constitutionnel“ „Patrie“ és társai egyhangúlag kijelentik, hogy az ő beszéde csupa üres hang, s nem érdemel legkisebb ügyeimet. Ha azonban a nevezett lap egyszer jó kedvében a szövetségesnek valami szépet mondott, akkor a nevezett franczia lapok nem tudják hová le­gyenek örömükben, s addig nem nyugosznak, míg egész Francziaország meg nem tudja, hogy a Times, a hatalmas Times, igazságot szolgáltatott neki. Mos­tanában a „Times“ megint rész­tát tett a tűzre, azért a „Constitutionnel“ és a „Patrie“ számokkal ipar­kodnak kimutatni, hogy a city-lap hanyatlásban van. Az általuk felhozott számok azonban épen semmit sem bizonyítanak, miután az utóbbi időben nemcsak a Times példányszáma, hanem a többi londoni la­poké, még a „Morning Post“é is, mely pedig mindig jó kedélyben van, megkereskedett. Fonák dolog az is, hogy a franczia lapok számításuk alapjául a Ti­­­mes által fizetett bélyegadót veszik, mert Angliában csupán a posta által küldött számok bélyegeztetnek, s ezek tulajdonképen a példányszám legkisebb részét teszik. Naponként 15, 18, 20,000 példányból álló tö­megek küldöztetnek szét a „Times“beli vasúton Man­chesterbe, Liverpoolba stb., és mindezen példányok bélyegtelenek. A „Leeds-Mercury“ egyike a legje­lentékenyebb vidéki lapoknak, 1857-ben csupán 150,000 példányt bélyegeztetett, pedig forgalma 1,404,082 példányból állott, sőt a mellékletekkel együtt 1,911,014 példányból. A felnevezett franczia lapok tehát csupán a levegőbe beszélnek, midőn a city-lap felett a lélekharangot húzzák, nem is említvén, hogy azáltal elvesztik azon jogot, hogy rá hivatkoz­hassanak, ha az angol lap Francziaországnak bókot csinál.­­ A „Journal des Débats“ néhány nappal ezelőtt panaszra fakadt a franczia vidéki sajtó silánysága felett. Az „Indépendant de Saintes“ bátorságot vesz magának nyíltan kimondani a baj okát. A mostani vidéki sajtó mutatja, hová vezet a közigazgatási úton való felfüggesztés és végképi megszüntetés rendszere. A­mit egyik megyében mondani szabad, a másikban szigorúan büntetik. Egyik főnök egyik másik pont fe­lett szabad vitatkozást enged, a másik nem engedi annak még csak említését sem, így lesz a jogegyen­lőség, melyért a franczia nemzet oly soká küzdött, s annyit áldozott, puszta frázissá, sőt naponkénti szo­­rongattatások forrásává ; igy lesz a sajtó nagyobb vagy kisebb szabadsága csupa „vérmérsékleti“ dol­gává egyik másik erősebb vagy gyengébb ideg­zettel megáldott hivatalnoknak. Oly­­lap, melynek őre egy gyenge idegzetű főnök, külföldről ke­rült hirdetések , vegyes tudósítások és tudni va­lók közlésére látja magát kárhoztatva. Nem csoda, hogy ily viszonyok közt a Havas-Bullier minde­nesévé válik a vidéki lapoknak. Utána nyomják a mit annak lithographiája nyújt, s a felelősségnek vége. — A sept. 26 diki „Moniteur“ nem kevesebb mint 20 alfőnök áttétetését és kineveztetését hozza. Mas­son ur, a valenciennes­i megyei kerület alfőnöke is el­­távolíttatik helyéről, miután D­e­l­a­n­g­­­e urnak úgy látszik, hogy az mégis túlment az elégen. Masson ur a Maubeuge városbeli protestánsok elleni tekintet nélküli eljárása által nem csekély ingerültséget oko­zott, és a Francziaországban legalább jogilag fenálló vallásgyakorlati szabadság híveinek nem kevés bot­­ránykozást okozott. — Bizonyos P­i­c­a­r d­ur, la­ pa­­lisse-i alfőnök szinte elmozdittatott. Ezen it kevéssé találván alfőnöki hangzásúnak a Picard nevet, jobb hangzás kedvéért hozzá tette ezt is : d­e M o n t­g e­­r o n. Azonban a hasonló nevű család, mely a vidék­ben lakik, az újonnan odtrogált szegfölvégzőli rokon­sággal nem elégedett meg, s perrel fenyegetőzött. A miniszter jobbnak látta az alfőnököt elmozdítani. — Napóleon herczeg varsói útjához némelyek azon reményt is kötik, hogy az orosz császár ezúttal aligha be nem tölti azon rég táplált óhajtást, hogy Párist meglátogassa. Vannak, kik súlyt helyeznek arra, hogy a varsói gyakorlatokon egy osztrák herczeg sem lesz a herczeggel együtt jelen.Mások végre az egészben csupa udvariasság nyilvánítását látják, mely semmivel sem bizonyít többet, mint a herczeg más hasonló kirándu­lásai.­­ Párisi tudósítások szerint az Algírban felál­lítani tervezett nagy katonai jószág-adományozások iránti törvényjavaslat még koránt sincsen elvetve,sőt ismét jobban kezdenek azzal a hivatalokban foglal­kozni.­­ A „Moniteur de la flotte“nak Marseilleből azt írják, hogy az ottani hajótulajdonosok ugyancsak készülnek a Chinával kötött szerződvény kizsákmá­nyolására, habár a csak alig kiállott kereskedelmi válság őket nagyobb óvatosságra inthetné. Nem kell egyébiránt feledni, hogy az új kötmény csak a rati­­ficatiók kicserélése után lép hatályba, a­mi a jövő tavasznál előbb aligha lesz meg. Szerbország: A Szerbországból érkező hírek igen nyugtalanítók. Az utóbbi időkben, igaz, a közfigyel­met a török birodalom más részei vonák magukra, melyek fontosabbaknak látszottak ugyan, de aligha veszélyesebbek. Most Szerbiára helyeződik át a súly­pont, ez lesz a forrongás székhelye, a nem a Dunai­fejedelemségek, melyek szerveztetésöket közelebbről megérik. Arról van szó, hogy a kormányt gyöngítsék, és a democratiai elvek útján visszahelyezzék a szám­űzött dynastiát. Minden eszközt fölhasználnak: Obre­­novich aranya bőven száratik el az országban; azon nagyhatalmasság főconsulának magaviselete, mely­nek mindig oly nagy befolyása volt a szerb ügyekre, arra mutat, hogy a jelenlegi kormány megállásában csakugyan nem sokat lehet remélni; a merészek napról napra merészeltekké lesznek, az ingadozók csüggedtebbekké. Az összeesküvés titkos, az izgatás nyílt, számos aláírása, közös petitiók készülnek, mint 1848-ban, melyek egy nép congressus összehívását sürgetik ; e népgyűléseken pedig az egész nép tető­tül talpig fegyverezve vesz részt, s melyeken a kard és a pisztoly az „ultima ratio.“ Eratioval akar­nak czélt érni, s midőn majd az új demokrata kor­mányrendszer, Saturnusként saját teremtményeit föl fogja falni rövid időn, lesz majd egy jó szomszéd, ki hatalmas kézzel segítend az országon,­­ ily barát­ságos segítséget pedig nem szoktak ingyen adni. A dolgok már végletekig vannak feszítve, s alkalmasint nem soká tarthat már e feszült helyzet. Amerika. A minap megszabadított 300 szerecsen­­nek Afrikába visszaszállításával, az atlanti távírói alattság lebocsátása által híressé lett „Niagara“ bí­zatott meg. Az ügy azonban, mielőtt bevégződött volna, összezörrenésre nyújtott alkalmat Charleston városának, a rabszolgatartó délvidék főraktárának hatóságai s a washingtoni kormány között. A char­­lestoniak ugyanis, valami délkarolinai törvényre tá­maszkodván, a „szabad szerecseneket“ áruba akar­ták bocsátani. A Washingtonból kiadott parancsnak azonban nagy nehezen engedelmeskedtek.­­ Brigham Young elismervén a washing­toni elnököt, az Utah elleni hadjárat bevégződött. Hanem azért a mormonság csak úgy virul, mint an­­nakelőtte. Az Utahba küldött hadak egy részét most a texasi s más tájbeli indiánok ellen indították; egy másik része megszökött, a többi pedig Utahban ma­radt. Washingtonban csak annyiban haragudtak a mormonfőnökre, a mennyiben magát, Washingtontól függetlenül, az utahi terület világi urává tette; szel­­­­lemi urasága s többnejűsége ellen semmi kifogás se volt. (Brigham Young-nak jelenleg 90 neje vám köztük 15 még alig fölserdült indián leány. A terü­­­ let, melyen uralkodik, oly nagy, mint egész Magyar­­ország s az európai török birodalom együttvéve.) $ T J POST A. Pest, sept. 30. Sept. 27-diki tudósítások jelentik Párisból, hogy a „Moniteur“-nek Napoleon herczeg elutazásáróli jegy­zéke ott nagy hüledezést okozott. Egy versió szerint a herczeg küldetése abból állana, hogy az orosz csá­szárt a chalonsi táborbeli gyakorlatokra hivja meg. Azonban Sándor czár October 3-dikára váratván fő­városába, a chalonsi táborozásnak pedig October 15-dikén lévén vége, e föltevés kevéssé valószínű. Egy másik versró, mint már futólag említettük, csak átalában hivatja meg a czári látogatóba, a nélkül, hogy annak idejét pontosan kijelölné.— Tudva van, hogy ily meghívást már a múlt év­ben is kapott a czár és hogy ez utóbbi men­tegetőzve oda nyilatkozott, hogy ezen utazást későb­ben fogja megtenni.­­ A kölni lap egyik párisi leve­lezője megjegyzi, hogy a Villafranca miatti angol harag még el sem párolgott s már megint oly ese­mény fordul elő, mely az angolok érzékenykedését felkelteni képes.­­ Már az magában is sajátságos összetalálkozás, hogy Cambridge herczeg u­­gyanazon pillanatban tér vissza Hannoverából Lon­donba, midőn Napóleon bg Párisból Oroszországba elindul. A franczia fővárosban egyébiránt sohasem csináltak titkot azon baráti érzelmekből, melyeket ott Oroszország iránt táplálnak. Ott az angol szövetséges féltékenységének, a­ki semmi más barátságot kicsi­áz­ni engedni nem akart, sohasem voltak hajlandók en­gedni. Végre Anglia észrevette a franczia rendszert s a Francziaországgali szövetség mellett Ausztriához kö­zeledett. — Akármi legyen Napóleon herczeg utazá­sának czélja, annyi bizonyos, hogy a hivatalos hely­ről adott magyarázat, mintha az egész utazás a czár üdvözlésére c­élz a magas­ udvariasságnál egyéb nem volna, nem üti meg a mértéket, miután Francziaor­szág Lengyelországnak nem szomszédja. Hogy Napóleon herczeg küldetve volna a porosz herczeg meghívására is, e föltevés azért nem való­színű, mivel ez utóbbi egy Berlinből érkezett távirati tudósítás szerint sept. 28-dikán már Boroszlóba vára­tott vissza, a honnan Drezdán keresztül Badenbe megy, mig Napóleon herczeg csakis f. hó 28 dikán este való rendeltetése helyére eljutandó. A „Nord“-nak Napoleon bg utazásáról ezt írják Párisból: „Ezen utazás a tisztelet és jóindulat köte­lékeit, melyek Franczia és Oroszország uralkodóit a stuttgarti összejövetel óta egybekötik, még szo­rosabbra fogja fűzni.“ — A „Constitutionnel“ megintést kapott, mivel sept. 26 diki számában Bayonneból oly értesí­tést hozott, mely szerint a császár a herczeget szán­dékosan kerülte volna el, holott ő felsége még maga hívta Párisból a mint most kisül. A védvámokat hir­dető lap a herczeget nem igen szívelheti.­­ Különös, hogy a varsói utazással egy időben majdnem minden párisi tudósításokon az orosz szö­vetség szaga érzik, így már írják Párisból, hogy az orosz kormány Szebasztopol ostromának naplóját ki akarván nyomatni, a franczia kormány a császári nyomdát rendelkezése alá bocsátotta. Franczia rész­ről már meglehetős haladást tett hasonló munka, mely mellett a galvani nyomás feltalálója, a berlini Wunder foglalkozik.­­ A dunai hajózás kérdésében, mint Páriában tudni akarják, Törökország új tervvel áll elő. Fuad pasa azon megbízást kapta volna, hogy Páriában és Londonban oly javaslatokat tegyen, melyekről Kon­­­­stantinápolyban azt hiszik, hogy a nyugati hatalmak­nak ínyére lesznek, s Ausztria előtt elfogadhatatla­­noknak látszani nem fognak. Úgy hiszik, hogy a tö­rök biztos Bécsbe veendi útját, hogy ezen tárgy iránt az osztrák kormánynyal egyenesen érintkezésbe te­gye magát. — Konstantinápolyból sept. 17-ről azt írják az „Indépendance“nak, hogy a legújabb rendszabályok közül már több vissza van hozva, így például azon fizetések, melyeknek b­elebszállítása el volt hatá­rozva, megmaradtak a régi állapotban, és azon hiva­talnokok, a­kiknek takarítási szempontból megkö­szönték a szolgálatot, visszaállíttattak hivatalaikba és javadalmaikba.­­ A kölni lap szerint a Tien-zsin-ben kötött szer­ződéshez oly egyezmény is van csatolva, mely sze­rint Franczia- és Angolország jogot nyer Cantonban megtelepedni. A mindkét hatalomnak átengedendő terület, szükség, hogy a kiszállásra lehetőséget nyújt­son és 8—10 kilométernyi tért magába foglaljon. — Rómában az „Indépendance“ szerint a veszeke­dések a két megszálló sereg közt folyvást tartanak. Ennek folytán Goy on tbnok mint a megszálló se­reg főparancsnoka visszatért állomására, s remélik, hogy jelenléte legalább anyagilag visszaállítandja a rendet az örök városban. — Brüsselben az irodalmi és művészeti tulajdon congressusa sept. 27-kén első ülését tartá. — A „Times,“ egyik minapi czikkében, a török pénzügyeket tárgyalja, s ez alkalommal inti az ango­lokat, hogy törökországi vállalatokba mindaddig ne fektessenek új tőkéket, míg a­zultán szilárd eltöké­­lést nem tanúsít, hogy ezentúl csak saját pénzforrá­saiból fog, kölcsönhöz csak nagy alkalmakkor folya­modik s úgy intézkedik, hogy hitelezőinek pénze ne legyen veszélyeztetve. — Az angol udvar, mint hírlik, October közepe * || felé tér vissza Balmoralból. — Nagybritannia » Ilföld kikötőiben az 1857-diki év folytán összesen 212,875 kivándorló szállt hajóra. Tetemesen több tehát, mint az előtte való két évben , mert 1856-ban csak 176,554 re, 1855-ben pe­dig 176,807 re rúgott a kivándorlók összes száma. A­mi a kivándorlás helyét illeti, 1857-ben 126,905 az Egyesült államokba, 21,001 Kanadába s a többi brit amerikai gyarmatba, 61,248 Ausztráliába, 3721 pe­dig más tájakra vándorolt ki. A kivándorlók közt 120,279 ki­s 89,202 nőnemű volt; a 14. évet 161,685- en haladták meg. Az Éjszak-amerikába mentek ott­hon maradt rokonaiknak s barátjaiknak 593,165 font st. segélyt küldtek. E segélypénz az előbbi két évben 951,000 meg 873,000 font sterlingre rúgott. — A szerződés, melyet Reed az Egye­sült-állam

Next