Pesti Napló, 1858. október (9. évfolyam, 2592-2618. szám)
1858-10-14 / 2603. szám
Pest, oct. 13. (Fk.) Tudva van, hogy kevéssel a január 14-ki merénylet után Francziaország — könynyen megmagyarázható ingerültségnél fogva — ezen galád tettért az egész világot felelőssé akarta tenni, mindenekelőtt Angliát, Belgiumot, Szardíniát és Svájcot, azaz Európa alkotmányos államait, mintha az alkotmányosok az orgyilkosokkal egy tálból ennének. Volt idő, midőn a franczia császár e tekintetben másként gondolkozott, de ez nem tartozik ide; Ő felsége akkor még nem volt császár, nem állt a mostani szédelgő magasságon, hanem szépen alant a völgyben, és csak sóvár tekintetét küldé felfelé. A magasságban azonban mindig élesebb a levegő, s az ember, mihelyt oda feljut, jól burkolja be magát, nehogy a léghuzamtól csúzt kapjon. Tehát, miként mondjuk, a franczia császár az alkotmányos országok felől jövő léghuzamtól félvén, megragadta a merénylet által nyújtott alkalmat, s szomszédjaitól bizonyos engedményeket kívánt, mik többé kevésbbé a liberális elv ellen voltak irányozva. Anglia egyszerűen azt felelte, mit az öreg marquis Don Césarban mond : ha önnek nem tetszik, legalább ne rontsa más ember gustusát — s ezzel punctum! Belgium és Szardinia úgy ahogy eleget tett Francziaország követeléseinek, s ez elég ildomos volt, a formabeli győzelemmel beérni és az úgyis megszorult tót kormányt tovább nem nyomni. Svájcz szintén úgy tett, mintha valamit tenne, azaz mindenféle határozatot hozott, nevezetesen a Francziaországgal határos cantonokban tartózkodó menekültekre nézve, s a kivitelt az illető cantonok kormányára bízta. Hanem Svájczban a cantoni kormány is bizonyos souverainitás birtokában van, s ott nem ismerik azon merev centralisatiót, mely szerint Bernből az egész országnak lehetne törvényeket diktálni. A genfi kormány például úgy találta, hogy a szövetségi tanács Francziaország iránti engedékenységében nagyon is merszire ment, s ennélfogva a rendelt intézkedések nagyobb részét ad acta tette. Ezalatt — nem tudjuk, hogy történt — Turgot marquis állása Madridban fentarthatlanná lön; azt állítják, hogy e franczia diplomata halálos ellensége minden politikai „kék harisnyának“, s így nagyon rosz néven vette, hogy a franczia császárai anyja, Montijo grófnő, a spanyol franczia nemzetközti viszonyokba folyvást beleszól. Montijo grófnő erre úgy vélekedett, hogy Turgot marquis egészségére nézve talán az alpi levegő sokkal üdvösebb volna; a jó leány mindig azt hiszi, amit édesanyja hisz, így a franczia császárnő is ugyanazon véleményen volt Turgot úr egészségére nézve; a békeszerető férj végre sohasem mond ellene neje véleményének, s így Napóleon császár is tökéletesen alaposnak találta, hogy oly jeles diplomatának, mint Turgot marquis, egészségét kímélni kell. Végre — kis ok, nagy okozat — a marquis nagykövetté neveztetett ki a helvétiai köztársaság mellett. Mármost tennivalót is kellett számára keresni. Tehát először a menekültek ügyét kapták fel újra. Igaz ugyan, hogy ezen szegény emberek csendesen és feddhetlenül viselik magukat s hogy a genfi kormány tanúsága szerint, semmi egyebet nem lehet szemökre lobbantani, mint azt, hogy— a világon vannak (a miről egyébiránt ők nem is tehetnek); — igaz tehát az is, hogy újólagos üldözésre leghalványabb ürügy sincsen, hanem Turgot urnak munka kellett s miként bizonyos jólnevelt urfiaknak, ha unatkoznak, szüleik megengedik, hogy az inast elpáholhassák, úgy az új franczia nagykövetnek is engedelem adatott, a menekültek ügyét előrántani. Hogy a nemes marquis Madridban a liberális elv egyik legbuzgóbb pártolója gyanánt tekintetett, s így legújabb fellépése eddigi magaviseletével ellenmondásban lenne, azt figyelembe se vették ; a követ nem a maga, hanem a császár nézeteinek kifejezése és ha Svájczban újra a liberalizmus plebeji szenvedélyének hódolni akarna, arra kellene készülnie, hogy maholnap végképen nyugalomba helyzik. Tehát újra „alkudoznak“ a menekültek ügyében s a franczia kormány azt kívánja, hogy a szövetségi tanács jobban védje a maga tekintélyét a cantoni kormányok souverainitása ellenében. Kérjük az olvasót, hogy ezt emlékezetben tartsa, s hasonlítsa össze azon elvvel, melyet Francziaország ugyancsak Svájcz irányában, de más kérdésben felállít. Napóleon császár t. i. a katonai szempontból nagyon fontos Cappes-völgyet Svájcztól meg akarja vásárolni. A waadti canton, mely ezen alkuból közvetlen hasznot húzna, Francziaország szándékát pártolja, de az összes szövetség - mind a bécsi congressus actu- jára, mind a szövetségi alkotmányra hivatkozván — ellenzi e vásárlást s ime — most Fran.cziaország arra emlékezteti a szövetségi tanácsot, miszerint a cantoni kormányok souverbinitását tiszteletben kell tartani s hogy tisztán cantoni ügyben az ő véleményük döntő. Nemde, bámulatos ruganyossággal bírnak az úgynevezett „elvek?!“ Szerencsére, az egész egy kis diplomatiai tűzijáték Turgot marquis bevonulásának ünneplésére ; egypár szikra, mely nem gyújt, egy kis puffogás, mely senkit meg nem ijeszt, — aztán kiki hazamegy aludni !0 cs. k. Apóst. Felsége kesselőkeni Majthényi Ágostont és k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A belügyminiszter dr. Lukács János gyakorló orvost Nagyváradon, az ottani helytartósági osztálynál az álandó orvosi bizottmány rendes tagjává kinevezte. A cultus- és oktatásügyi miniszter a lőcsei kath. gymnasiumban megürült tanítói állásra, Vojacek Venczel javitnokot a bécsi iskolakönyv-kiadás igazgatóságánál, kinevezte. Az igazságügyminiszter Kovács János törvényszéki segédet a nagyváradi orsz. törvényszéknél, tanácstitkárrá ugyanazon orsz. törvényszékhez kinevezte. Az igazságügyminiszter Vogel István törvényszéki segédet az aradi megyetörvényszéknél, államügyészi helyettessé tanácstitkár rangjával a szathmár--némethii megyetörvényszékhez kinevezte. A budai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály saját körében alkalmazott irodai segédét Fürtner Ágostont, III osztályú irodai tisztté ideiglenesen kinevezte. A nagyváradi cs. k orsz. pénzügyigazgatósági osztály Magyar Akadémia. A magyar tudós akadémiának Jigó Ildikón tartott kis gyűlésében Czuczor Gergely rendes tag jelentést tett az értelmező magyar nagy szótár ügyéről, melyből örömmel értettük, hogy 13 év óta szakadatlanul folytatott munkásságában oly sikerrel haladott elő, miszerint azon szótár már ma a „Zsuzsok“ szóig készen állna. Minthogy azonban a munka bevégeztével sietnie kellett, nem írhatott ugyan minden szóhoz kimerítő czikkelyeket, de mindemellett mégis oly gondossággal járt el az egész mű összeállításánál, hogy utóda még a kevésbbé tárgyalt czikkelyeknél is könnyen eligazodhatik. Tanulmány és tapasztalás által ő is mindinkább gyarapodván ismereteiben, újabb és régibb időkben irt czikkei közt fog talán némi különbség föltűnhetni; nem mulasztó el azonban régibb czikkein is,javitni, bővitni s azokba nyelvtudományi egységet hozni. Egyébiránt munkájáról kimondhatja már most azon eredményt is, miszerint az értelmező magyar nagy szótár immár készen van. Hogy mily rendszerrel járt el e munka körül, tanúsíthatja a következő rend és felosztás, u. m. 1) a hangok rendszere; 2) a gyök határozásai; 3) a szócsaláditás stb. — mik szerint legközelebb részletesen több értelmező előadást fog tartani. — Utána Henszelmann Imre lépett a szószékre, s a franczia és góth stylöl szóbeli előadást tartván, ennek folytán kimutatta, miszerint a kassai nagy templom épitője Willard honne court franczia architects volt. Ezen híres építőmester, úgymond, sok ideig tartózkodott Magyarországon s viszonyban állott magyarországi szent Erzsébettel. Ugyancsak ezen Willardhonnecourt építette a cambrei templom chórusát is, mire szent Erzsébet pénzt is adott. A cambrei templom styljére nézve az átmeneti korszakba esik és sok ideig nem tudatott, hogy valóban mily stylben épült legyen az. Ami a kassai templom styljét s egész alkotását illeti, leginkább hasonlít az a bremi templomhoz (Brem, egy kis város Francziaországban),mely a 12-dik század emlékei közé tartozván, egyetlen tünemény Francziaországban, mint melyben az axisok parallel vonalban vezették. Ezen templomot szintén Willardhonnecourt építette, s ily stylusu templom csak három van e világon, u. m. 1) a bremi, 2) a titéri, 3) a kassai templom. A bremi templomban ugyanannyi kápolna és tárnok van, mint a kassai catedral,ban. Elrendezése ugyanaz szintén, a mi emennek. Az előrebocsátottakból azt következtetik, hogy Willardhonnecourtot Voik István hívta be Magyarországba 1260—70 között, ugyanazon időben, midőn a külön herczegi hatalommal kedves városában Kassán lakott. E korszakban építtetvén tehát a kassai templom, természetesnek találja, hogy az sz Erzsébetnek ajánltatott. Az előadó, ki legközelebb ismét megfordult Kassán, kimérvén ezen nevezetes,cathedral altemplomát, úgy találta, hogy ezen altemplom nem ott áll, hol rendszerint állnia kellene s ennek okát az ott elfolyó kisded patak fekvésében s közelségében találja. Talált Henszelmann úr ezen templomban egy épületgerinczet is, mely egyenesen franczia találmány. Egyébiránt mindaz, a mi a kassai templom építészetében ezenkívül találtatik, a tizennegyedik századbeli német iskolába tartozik. — Mind, emellett erősen hiszi Henszelmann úr, miszerint a kassai templom építőmestere Willardhonnecourt volt, mit bizonyít az is, hogy az építés ugyanazon mintázata, melylyel a kassai templom bir,a bremi templomban is föltalálható. Megjegyzi azonban, hogy szorosabb nyomozás után ezen nevezetes franczia architectus, a kassai templomnak csak fundamentumát és altemplomát készítette el s annak további építését a 14 dik század második felében Erzsébet királyné fejeztette be.Nevezetes ezen templomban a kis templom, egy fanales a Mátyás oszlop és egy temetkező kápolna, melyben örök lámpa lobogott. Miután előadó legközelebb azzal bízatott meg, miszerint ezen templom restauratiójára készitne tervet, újólag megvizsgálván ezen cathedrale belsejét, talált abban a vakolat alatt két nevezetes képet, melyek egyike sz. KaElnöki beszéd, melylyel főtiszt. Dánieik János kanonok ur a Szent- István-Társulat nagygyűlését 1858-ki october 7 dikén megnyitotta. (Vége.) Az irók életrajzainak folytatása olykép határoztatott el, hogy a gyűjtemény nyelvkülönbség nélkül minden magyarországi írókra terjesztessék ki, mely végre többi közt Tody Ferencz egyetemi könyvtárnok és akadémiai titoknok úrtól, a néhai Rumy György hazánkfia által kéziratban hátrahagyott biographiai gyűjteményt 300 párton tettük sajátunkká. A „Családi lapok“ 1857-ik év végével megszűntek a társulat sajátjává lenni. A választmány ugyanis kellő részvét hiánya miatt azokat megszüntetendők el határozván, Somogyi Károly igazgató úr vállalta magára a munkát és terhet, azoknak tulajdoni joggal további folytatására. E tény is eléggé mutatja, hogy a választmány a lapok megszüntetésénél más egyébből, semmint az ellenünkben oly alaptalanul felhányt nemzetiségi szempontból szokott kiindulni. Tekintve az előbbeni években tett minden lehető kísérletek káros eredményeit, a választmány tartózkodott egy, a jövő 1859. évre szóló kér. Naptár kiadását saját felelősségére elrendelni. Ha a Naptár folytatását a t. közönség netalán óhajtja, a gyűlés módot találand benne, hogy az e vállalatra nézve fenforgó nehézségeknek elejét vegye, úgy mi sem áll ellen, hogy annak folytonosság kedvéért legalább a tagok számára még ez év folytában eszközlendő kiadását elrendelje. A pénztári ellenőrségről Krezsó József úr lemondván, ezen tisztnek teljesítésével ideiglenesen Kádar Rudolf igazgató úr bízatott meg. A meghalttagtársak, az általunk elajándékozott könyvek és képek, valamint a társulat javára az utóbbi két év alatt tett kegyes adományok és alapítványok lajstroma terjedelmesebb volta miatt külön előterjesztvényben fog a gyűlésnek bemutattatni, az élő tagok névjegyzéke pedig a közgyűlésről szóló tudósítvány mellett közrebocsáttatni. Előadásom kezdetén megjegyeztem, mikép azon körülmény, hogy társulatunk épen ezen évben élte túl lételének első évtizedét, nekem egy kis visszapillantásra szolgáltat alkalmat. E visszapillantás ered-ménye volt azon számi kimutatás, melyet, mint előadásom ezúttali főczélját, a társulat anyagi állását illetőleg a gyűlésnek már előterjesztettem. Ha már kapcsolatban e kimutatással valaki még e kérdéssel lepne meg bennünket: ha várjon tíz évi munkálkodástoknak volt e az anyagin fölül még más sikere is? Annyit dolgoztatok, annyi tagot és pénzt gyűjtöttetek, annyit nyomtattatok, oly számos mindenféle könyvet szórtatok szét, s volt-e vagjon mind e munka- és erőfeszítésnek valamely szellemi és erkölcsi haszna? Nyert-e valamit a vallás- és közerkölcsiség? Vett-e jobb és helyesebb irányt a szellem és gondolkozás, nemesültek-e az érzelmek és vágyak, melegebben dobognak-e a szívek, ha az Isten, hon és emberiség szent ügye rájuk hivatkozik ? Mind e kérdésekre megvallom, egészen megnyugtató feleletet csak az Isten adhat. — Mindamellett mégis, ha végig futom azon minden rangú és rendű férfiak és nők tisztességes névsorát, kik tagjaink lajstromába bejegyezvék, az Isten igazságának terjesztése körüli munkát és gondot velünk évek óta s vetélkedve megosztják, tanácsaikkal gyámolítanak, példáikkal lelkesítenek, s a társulat javát országszerte előmozdítani törekszenek; ha mondom, bár csak ez egyetlen, e szembeszökő erkölcsi jelenséget is tekintetbe veszem nem habozom kimondani, mikép én úgy látom, hogy mialatt egyrészről a papság iránti régi bizalmatlanság, sőt gyűlölet szűnik, azalatt másrészről az isteni tudomány és dolgok iránti fogékonyság, hajlam és szeretet honfiaink között egyre növekedik. Kétségkívül nem egyedül a „Sz. István-társulat“ az, melynek e nevezetes s minden tekintetben Végellenül fontos fordulatot lehet, és kell tulajdonítanunk , de hogy benne neki is volt valamelyes része, azt már maga az említettem tény, hogy tudniillik a társulat fenáll s a közönség bizodalma által tartatik fen, elvitázhatlanul bizonyítja. Volt rá eset, hogy bizonyos hazánkfiának véletlenül az általunk közrebocsátott „Fabiola“ czimű könyv kezeibe esvén, ez kedélyére oly kedves hatást tett, hogy Pestre jövet, nem múlás, tátta el az Ügynöki hivatalba térni, s ott a társulat által kiadott valamennyi munkát magának személyesen megszerezni. Az ily s más ehhez hasonló, épen nem kivételes esetek ugyanis sokkal világosabban szólnak, semmint a közszellemet formáló tényezők sorában szabad volna félreismerni a szerény mozgatót, mit „tíz.István-társulat“-nak hívnak. E szerint mindaz, mit előadásom folytán az anyagi eredményt illetőleg mondtam, mind pedig az, mire a csak imént érintett erkölcsi jelenségek csalhatatlanul utalnak, egyiránt azon egyet bizonyítja, hogy a társulat által eddig elé követett irány helyes, sőt szabad legyen kimondanom, az egyedüli volt, mely mellett az annyira is, mint azt a jelen órában találjuk, felnövekedhetett. A társulat létére nincs százezerekre menő alapítványi tőke által biztosítva, hogy ezek kamataiból a közönség bizodalma nélkül fentarthassa magát; az ő létele, miként az egyházé, folytonos erkölcsi hódítás, mely a közönséget szabad akaratjából kebelébe vonzza s ott ugyancsak szabad eltökéléséből állandóul megtartani bírja. Mi ez erkölcsi hódítást folytattuk; s nem dicsekedésből mondom.. . hiszen átok a szemtelenen, ki az Ur áldását hiúsága számára kívánná kizsákmányolni, a közönség bizodalmát kiérdemeltük s kiérdemeltük anélkül, hogy csak egyetlenegy kath. elvet, vagy csak véleményt is föláldoztunk volna; sőt épen, mialatt mindenben, egész a legvégsőbb apróságokig, szigorúan kath. szellemben működtünk, beszéltünk és irtunk! Beszédeink, irataink a közönség kezében forognak s megannyi bizonyitványul szolgálnak, hogy nem feláldozása vagy elleplezése a kor, kath.hitszellemnek ; nem vétkes kimélése vagy épen alkalmazkodás a kor téves eszméihez ; nem holmi népszerű agitatiok vagy áligéretek ; nem a szent dolgoknak világiasitása, ha- s nem ezeknek egészen ellenkezője mellett, sőt által engedte Isten ,kivívnunk e sikert! Áldott legyen érte az Úr, ki baromfiaival végre megértette azon mély értelmű jóslatot és illetőleg történeti leczkét, miszerint minden ág, mely Róla mint törzsről leszakad, menthetetlenül elfonnyad és elvész ; s miszerint a vallást és vallási ismereteket elhanyagolni, a hitet meggyalázni, a papságot idegenül magától ellökni, bünteelen sohasem lehetett. De köszönet nektek rátlagtársak, kik velem együtt a ker. kath. hitigazságokhoz szigorúan ragaszkodva, másrészt igazságosak, méltányosak, kíméletesek voltatok a korkivánatok iránt is mindazon dolgokban, melyek amaz igazságokkal nem ellenkeznek, vagy épen mint az emberiség méltóságának, önö s érzetének, jólétének emelésére vezetők, azoknak még kifolyása gyanánt is tekintethetnek. így történt t. i. hogy megadva Istennek ugyan, a mi az Istené, az embereknek pedig, mi azembereké, Isten áldását kiérdemeltétek, kortársaitok becsülését pedig kivívtátok. Ez áldás és becsülésre törekvés legyen jövendőre is egyesített igyekezeteink czélja; jutalmunk pedig azon öntudat, mely minden alaptalan, habár különben.A szándéku gyanúsítás fölé emel, hogy tudniillik csak a jót és akkér miveltük, mint az Isten az Ő anyaszentegyháza által tudnunk engedte, és mivel utunk az Ő dicsőségére és az emberiség boldogítására megparancsolta. Gorbas Ferenczet a cs. k. helytartó osztály segélyzeti fogalmazógyakornokát ideiglenes III. osztályú pénzügyi fogalmazóvá kinevezte. Jalint, a másik pedig keresztelő sz. Jánost ábrázolja. Fölfedezett e közben a temetkező kápolnában egy psychortasist (lélekmérlegezést) ábrázoló képet is, melynek régisége mellett tanúskodik az, hogy ily képek csak a régi keresztény világban divatoztak. Bemutatja végre a templom restauratióját illető s általa készített tervet, valamint számos híres templomnak rajzait. Végre Toldy Ferencz akadémiai titoknok emelt szót, értekezvén különösen a debreczeni legendáriumról. Főbecse ezen legendáriumnak a nyelvtisztaságban, kerek mondatokban s helyesírási következetességben áll, mit Toldy, ezen legendáriumból szedett szó- és mondatgyüjteményéből, számos példákkal igyekezett igazolni és fölvilágositni. ■—F. hó’11-ken d..e.9 órakor tartatott meg a refi templomban a szt léleknek segítségül hívása mellett a refi theologiai intézet iskolai tanévének megnyitása. Az isteni tiszteletet követte a megnyitó gyűlés, melynek elnöke egyházi részről Báthori Gábor h. superintendens, és világi részről Sárközi Kázmér a vértesallyai tractus segédgondnoka volt. Ez alkalommal az iskolai törvények, rendszabályok és tanrend fölolvastatván, a tanári kar a jelen volt tanuló ifjúságnak bemutattatott. A tantárgyakat előadandóó 15 részint rendes, részint helyettes, részint ideiglenes tanár, u. m. betűrendben : Barlagi Mór, Bihari Imre, Bognár Ignácz, Csengery Antal, Düringer János, Filó Lajos, Galgóczy Károly, Gönczy Pál, Haberern Jonathán, Hunfalvy Pál, Lövényi József, Pólya József, Székács József, Török Pál, Vanandl Adorján. Az intézeti növendékeknek eddig bejelentett száma öszvesen 66. Közülük hely: vallása 46, ágostai 20. E folyó évben a negyedik évre is kiterjesztetvén az intézetben a tanfolyam, ezen évben más intézetekből került szaporodás 3. A második évbeli szaporodás 2; a most kezdődő első évre pedig beírattak és bizonyítványaikkal megjelentek, száma 13. Ugyanez évben jelentkezett ezenkívül 2. . —A pesti műegylet igazgató választmánya a sept.—octoberi műtárlatból következő hat művet vásárolt meg a részvényesek közti kisorsolás végett: 1. „A menyasszony felköszöntése“ Jankótól 80 forintért ;2. „Zivatar a pusztán“ Lotztól 250 ftért; 3. „A szorgalmas tanuló“ Giergltől 100 ft; 4. „T a n u l m á ny fő“ Frankéltól 60 ft; 5. „A keserű pálinka“ Bloombergtől (Münchenből) 400 ft. 6. „Teno kastély a Gárda tónál“ Poeppeltől (Münchenből) 300 ft. Négy hazai művésztől s két külfölditől. — A nemzeti muzeum részére ifj. Marko Károly eszményi tájképe vétetett meg. Közelebb emlékeztünk a jeles gyümölcstermesztő Siebenfreund ur.Nagyszombatban rendezett kerti és saját tenyésztésű állatkiállításáról s ugyanekkor érintettük azt is, hogy e kiállítás szép és gazdag gyümölcsfajtái majdan a kertészeti társulatnak alkalmasint november havában megtartandó kiállítását fogják díszíteni. — A „Kerti gazdaság“ szerkesztője H. Lukácsi Sándor a múlt napokban meglátogatván Siebenfreund úr házi kiállítását, a lapok utján arról elmondott dicséreteket egész terjedelmében igazolva találta , hogy annak pompás őszi gyümölcspéldányait, melyeket már a novemberi tárlatra eltenni nem lehetne, a fővárosi gyümölcsészek is megszemlélhessék, vaspályán saját felügyelete mellett ide elszállítva holnaptól kezdve szerkesztőségi szállásán (kalaputcza sz. a.) közszemlére fogja kitenni, hol azok mindenki által megtekinthetők lesznek ; minélfogva ez érdekes kis magán gyümölcskiállítást a kertészet barátainak figyelmébe ajánljuk. — A Ferencz külvárosban múlt vasárnap tartatott az egyháznapi ünnepély, melyen miként a körmenetnél, úgy sz. mise alatt igen nagy számmal jelentek meg a hívek. Ugyane külvárosban néhány hét lefolyása alatt annyira emelkedett az uj iskolaház, hogy rövid idő alatt fedél alá vétetik a derék épület, mely Pest városának e részén dísze leend s tanúságot tesz az városi t- tanács nemes gondosságáról. (Rel.) . — Az egyetem templomának kijavitása s ujraékesitése nemsokára bevégeztetik » igy a köz isteni szolgálatra ismét megnyittathatik. E templom eddig is első volt Al n « y .. r kö lt y v é sz e t. 392. Kakas Márton naptára 1859. Okos emberek számára való kalendárium. Pest, Landérer és Heckenastnál. 1858. 8 rét. 144 lap. Ára 48 pkt. 393. Virágok a román (oláh) népköltészet mezejéről. Ismerteti és kiadja Ács Károly. Első füzet. Pest, Lauffer és Stolp bizománya. 1858. Nyomatott Herz Jánosnál. 12 rét.,112 lap. Ára 24 okt. 394. Értesitvény az 1858. év aug. 9. — sept. 18. napjaiban az elemi tanítók részére Pécsett a kath. tanitóképezdében tartott gyakorlati tanmódelőadásokról. Nyomatott 1858. Pécsett a lyceum nyomdájában. 81. 58 lap.