Pesti Napló, 1858. november (9. évfolyam, 2619-2642. szám)
1858-11-03 / 2619. szám
Pest, nov. 2. (Fk.) Párisban vagy inkább Compiégneben most Victor Hugo ismeretes vígjátékát „le roi s'amise“ hozzák színre, természetesen a czimnek korszerű változtatásával, a „le roi“ helyébe „l’empereur“ revén. Hogy menné több változatosság legyen a dologban, a csoportonként felmasírozó vendégek nem, miként rendesen egy-egy hétre, hanem csak négynégy napra részesíttetnek azon szerencsében, hogy a felségek fénykörében sütkörészhessenek. Ezen vendégek közt természetesen Cowley lord első sorban áll, hanem kívüle még Palmerston és Clarendon lord, sőt — mirabile dictu — még Stratford lord is említtetik, mint akik a császári meghívás által meg fognak örvendeztetni. Ami Stratford lordot illeti, egyelőre még kétkedünk e hit valóságán, ha nem a két exminiszter, Palmerston és Clarendon, a franczia császár közül egy idő óta annyit sürgölődik forgolódik, hogy a fentebbi tudósításnak rájuk vonatkozó részében semmi valószínűtlent nem látunk. Megfogható, hogy e hit ismét mindenféle politikai combinatióra ad alkalmat, s az ember önkénytelenül is Palmerstonnak rejtélyes párisi útjára emlékezik, melynek 2 —3 hóval ezelőtt szintén politikai jelentőséget tulajdonítottak. A „Nord“, mely újabb időben az egész világ szeme láttára a franczia politika libériáját húzta fel, úgy látszik, már előre is mindezen combinatióknak fogát ki akarván törni, arra emlékezteti a világot, miszerint Palmerston lord előbbi kísérletei is (miszerint Francziaország gyámolítása által ismét hatalomra jusson) hajótörést szenvedtek, s hogy Clarendon lord hasonszándékú lépéseit ugyanezen sors érte, ámbár a nemes lord mind „a hivatalos körök, mind az ellenzék legfőbb személyeinél korteskedett, hogy minden eventualitásra barátokat szerezzen magának. „Minél inkább látszik Derby kabinetje megszilárdulni, annál kevésbé akar a franczia császár nehézségeket gördíteni eléje“. . . . Értjük már, honnan fű e szél! Valahányszor Londonban — minden egyéb tekintetek mellőzésével — a francia politika nyomdokába lépnek, mindannyiszor Páris felöl azt hirdetik : az angol kabinet megszilárdul! Mihelyt pedig Downing Streetben egy kis ellenzéki viszketeg nyilvánult, tüstént azt harsogtatják a franczia félhivatalos tudósítók: az angol kabinet bukófélben van! Legújabban — a portugáli ügy miatt — a tuileriákban nagyon meg vannak elégedve Anglia magatartásával és kivételképen őszintének is tartják azon nyilatkozatot, miszerint a mostani angol kabinet fenmaradását kívánják. Valóban nem képzelhetnénk egy második angol minisztériumot — bármily személyekből állana is mely ezen legújabb arczulcsapást oly békén dugta volna zsebébe. Malmesbury lord eljárására nézve egyhangúan ítél az egész világ, azaz egyhangúan kárhoztatja ezen eljárást és lemosdatlan kudarctal tekintik a brit nemzetre nézve. Egy régi mesére emlékezünk, melyben egy festész, miután valamely müve iránt a szakértő rászólólag nyilatkozott, ugyane müvet egy kontárnak megmutatá, ki nem győzte dicsérni. A festész szétsenkita vásznát e szavakkal: „Ha művem a szakértőnek nem tetszik, ez már részjel, de ha te dicsérendőnek találod, akkor nagy ideje, hogy tűzbe vessem!“ Anglia legújabb eljárására nézve nem képzelhető megsemmisítőbb málat, mint a tuileriák dicsérete ! Szerencsére az angol kormány nem azonos a brit nemzettel, szerencsére ennek önálló nézetei is vannak és van szabad sajtója, mely a közvéleményt felvilágosítja és tolmácsolja. Olvasni kell azt, amit e sajtó a portugalli ügyről mond, aztán majd tisztába jövünk az angol közvéleményre nézve. Azt mondják, hogy Anglia keze le van kötve az indiai dolgok kedvezőtlen állása által. Furcsa mentség! Ha Nagybritannia indiai birtokait elvesztené, ez nem ejthetne mélyebb csorbát tekintélyén s hatalmán, mintha így Francziaország szatrapjává teszi magát. Az anya gyermekéért mindent oda áldozhat, csak becsületét nem,s ha a brit anyaország tekintélye napról napra csökken, ennek visszahatása távol világrészekben is megéreztetvén, csak nehezítheti ottani hatalmának megszilárdítását. Az angol nemzet — kalmár ide, kalmár oda, — számtalanszor tanúsította, hogy tudja, mi az a nemzeti becsület, s most csodálkozva kérdi : „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? .... Rajtad sűrü fellegek lebegnek !“ S e nemzetnek már nem egyszer ereje is, bátorsága is volt, e fellegeket szétszakasztani, még pedig mindannyiszor, valahányszor ezek . Anglia fényes pajzsát megrozsdásítani akarták. Bármily szilárdnak mondják is Pámban a mostani angol kabinetet, mi alapjaiban megrendültnek tartjuk, s nem mernénk neki hoszszú életet jósolni. Utódjai alkalmasint nem azok lesznek, kik Párisba zarándokolnak, hogy onnan emeltessék magukat hatalomra, hanem azok, kik hasztalan hetvenkedési viszketegtől és gyáva engedékenységtől egyaránt , távol állván, megértik a nemzet akaratját s érdekeit és ez értelemben cselekedni is tudnak, kik politikájuk legnagyobb diadalát nem abban találják, hogy egy compiégnei vadászatra vagy egy császári bálba meghivatnak, kik nem akkor sütik el puskájukat, midőn a franczia főceremoniás mester megparancsolja s nem mindig csak a franczia nóta szerint tánczolnak. Az angol-franczia szövetséget Európa békéjének zálogául hirdették; azon viszony, mely e két állam közt jelenleg fenforog, Európa megalázásának kezessége. Francziaország ezt az utóbbi évek eléggé tanúsították — nem akar Angliától tanulni; Isten őrizzen attól, hogy Anglia Francziaországtól tanulna ! Ahol egy Montalembertet törvényszék elé állítanak s Anglia intézményeinek dicsőítője ellen oly vádat formuláznak, melyre a büntetőtörvény vagy három évi fogságot szab,ott megszűnik minden „kedélyesség.“ Ily állam irányában Anglia részéről már a kaczérkodás is „tiltott viszony,“ — az engedékenység gyalázat, — az alárendelés öngyilkosság ! — Természettudományi társulat. Szakgyülés oct. 23. Az iskolai év beálltával megkezdődtek a m. k. természettudományi társulatnak szakgyilései, s tartatnak a m. tudományos akadémia termében havonként kétszer, minden hónak első és harmadik szombatján. Olvastatott Haidinger cs k. osztálytanácsos és a birodalmi földtani intézet igazgatójának levele, melyben meleg szavakkal köszönetét fejezi azon kitüntetésért, hogy a társulat tiszteletbeli tagjának választotta. A Csaplovicsféle közkönyvtári részvénytársulat Alsó- Kubinban szintén köszönő levelet irt a megküldött évkönyvekért. Molnár János ur szorgalmas vizelemzőnk egy uj keserüforrás vegybontását adta elő. A kút Budán a vártól éjszakra az u. n. Rochusvölgyben fekszik s tartalomdusságára nézve a délre fekvőknek mit sem enged. Kubinyi Ágoston ő méltósága a Németországban tett utolsó utazásából közlött vázlatokat, melyekben főleg kitüntette, hogy Szász Altenburgban, hol a parasztok miveltségi fokuk, okos gazdálkodásuk s sokan vagyoni állapotuk következtében méltó hírre vergődtek eg,vsz Európában, a természettudományok ismeretes mivelése a nép ezen rétegében mennyire el van terjedve. Ez érdekes előadás egész terjedelmében látand nem sok idő múlva a vasárnapi újság hasábjain világot. Szabó első titkár a német természetvizsgálók s orvosok ez idén Carlsruheban tartott nagygyűlésükről tett jelentést, kiemelvén egyszersmind néhány érdekes tárgyat. A folyó év végéig következő gyűlések tartatnak : nov. 6 kán; nov. 20 án és dec. 4-kén szakgyűlés, és dec 18- kán közgyűlés, melyben tagok és ezen a közgyűlésen különösen tisztviselők is választatnak. Közli Szabó titkár. ** A pengőpénznek új pénzre való átszámolásáról megjelent számos művek közül leginkább ajánlandónak tartjuk a Pfeifer Ferdinánd által legközelebb kiadott „Gyorsszámitót.“ Ezen „Gyorsszámitó“ nem is könyv, se nem röpirat. •■hanem — egyszerű kis gép. Hosszas papiros tok, melynek felső lapján két, hasába lakó rés van kivágva, egyik a pengő , másik az új pénz Matti Pohto, finn könyvgyűjtő. Emitt a történet olyanokat, akik oktatás nélkül, csupán önmaguktól mély tudományos ismereteket szereztek maguknak; de hogy valaki, kinek szellemi tehetségei kellően soha ki nem képeztettek, már ifjabb éveiben annyira megszerezte a könyveket, hogy élte legfőbb feladatává tegye könyveket gyűjteni, sajátjaivá tenni s velők kizárólag társalogni a nélkül, hogy azokból ismereteket merítene, az valóban ritka , ki nehezen magyarázható psychologiai tünemény. Pedig ilyen férfiúval ismertetem meg a Pesti Napló t. olvasóit. Pipping svéd tudós a finn nyelven vagy nyelvről vagy bárminő ügyekről 1543 tól bezárólag 1855- ig irt munkákról negyedrézben közel 800 lapnyi bibliographiai munkát adott ki. E munka bevezetésében olvasunk olyan férfiúról, a minőt említettem s kinek neve Matti Pohto. Ő a vasai kormányzóság egyik falvában 1817-ben született. Gyermekkorában finn Abcés-könyvön kivül más könyvet nem ismert, aztán felügyelet és oktatás nélkül hagyták őt egészen, úgy hogy 11 éves koráig játék és nyáron át puszta ingben, csatangolással töltötte idejét. Azonközben szüleinek házhelye idegen kezekbe ment át s Matts azon idő óta nyáron pásztorkodással, télen koldulva táplálkozott. Eleinte csak a szomszéd vidékeken, utóbb távolabb, sőt más kormányzóságokban is koldult s néha, hogy annál nagyobb részvétet támaszszon maga iránt, süketnémának is színlelte magát a segélykereső. 1833-ban, nem lévén útlevele, a biernói egyházmegyében elfogták s az abói várbörtönbe, aztán pedig, kigyógyulván az ott kapott betegségből, a helsingforsi koronatömlöczbe küldették. Itt ült az egész következett télen, s miután születése helyét elvégre kitudták, 1834-ki nyáron oda kisértették a fiatal csavargót. Ez útban kisült, hogy süketsége szin lett, mert fölvett szerepéről egyszer megfeledkezett Az alatt Pohto úgy begyakorolta magát saját ösztrínéből az olvasásba, hogy a következett évben, miután a község gyermekeivel oktatást kapott a vallásban, a szent vacsorához először bocsáttatott. Ugyan azon évi őszkor megint vándorlásnak indult, talá ugyanazon szándékkal mint azelőtt, ezúttal azonba colporteuri minőségben, ellátva olyan munkák csomagával, melyeket a finn nép, alakjok és tartalmuk tekintetéből, arkki-wirretnek*) nevez, s melyeknek árulásából remélt táplálkozhatni. Helyeken, hol azelőtt meg nem fordult, ismeretlen s védelmét felsőségi igazolmány nélkül lévén, már 1836-ki januárban ismét elfogták s Abo városába, azután a wasai kormányzósághoz s innen, miután csavargásáért meg lön fenyitve, hazájába küldötték. Azonban Pohto ártatlan életmódja és büntelen szándékai lassanként oly közönségesen ismeretesekké lőnek, hogy senki sem gátolta imént említett kenyér keresete folytatásában, akárhol fordult meg szülőföldének, ahol csak kis részét tölte az évnek, útlevelével Ekkor még más keresetághoz is nyúlt: a parasztok könyveit kitatarozó vagy bekötés a mellett, ha megtágult lapok odaszorítandók vagy a szakadozottak aláfoltozandók valának, némely kitanult könyvkötőnél is nagyobb gondossággal és mindenben , mi aranyozott vagy más szifrák nélküli egyszerű, de erős bekötéshez tartozott, gáncsolhatlan ügyességgel, mint azt számtalan saját könyve bizonyítja, járt el. Könyveit már 1838 ban kezdé gyűjteni s azóta szakadatlanul folytatta. Oly fényes volt fáradalmainak eredménye, hogy 1857. közepe táján, kivéve néhány más nem finn nyelven irt könyvet, saját állítása szerint három ezer s néhány száz könyvet leírt azon, mintegy négyezeret meghaladó munkák közöl, melyeket Pipping említett munkája felmutat s köztök 1500 Finnországnak az orosz birodalommal egyesülése előtt jelent meg (ilyeneknek száma Pipping munkájában mintegy 1900 tesz). E szerint Porto könyvgyűjteményének közel fele munkák- és munkácskákból állt, melyek könyvkereskedésben most nem kaphatók, sőt némelyek közöttök a legritkábbak közé tartoznak s ha árveréskor előfordulnak, nagyon drágán fizettetnek. Nem is habozott ilyen ritkaságokat vagy kiegészítésükhöz netán szükséges és műértő szemével valahol fölfedezett lapot illően megfizetni. Volt azonkívül nem ugyan nagy, sem nemes érezből vert darabokban gazdag, de nem is épen értéktelen pénzgyűjteménye. Mind a két gyűjteménye évi szaporítására jövedelméhez képest tetemes öszveget kelle fordítania, ámbár sok könyve neki nagyon kevésbe került, mert valószínű, hogy a legtöbb kisebb nyomtatványt vagy ingyen, vagy fizetés fejében könyvkötőmunkájáért, vagy cserében azon könyvekért, melyekkel házalt s a kiadóktól tetemes lerovattal vett, kapta. Sokat azonban tetemes pénzáldozattal kellett megszereznie s méltán kérdhetjük, hogyan telhetett az kis férfiúnak nagyon csekély vagyonából. A felelet Pohto nagyon nagy takarékosságában keresendő. Sok nélkülözés, sok szenvedéshez gyermeksége óta szokva, nagyon kevéssel könnyen érhette be. Zsebében darab száraz kenyér neki elég volt az útra egyik helységből a másikba, hol égett könyvvágyát kielégíthetni remélte, s ha épen fizetni kellett, többnyire pár fillérért megtalálta az égés tápot, melyet teste szükségelt. Szállása, mit parasztoknál saját lakóikban, magasb rendüeknél a cseléd szobában, városokban néha padláson vagy valamely melléképületben vagy fűtetlen szobában van, neki valószínűleg mibe sem került, a külön kamrácskáért pedig, melyet neki mint adóköteles zsellérnek valamely parasztháznál átengedtek, sokat bizonyosan nem fizetett. Ruhái a legolcsóbb kelméből, télen a finn égalj követelményeinek kevéssé megfelelők, sokszor igen szakadozottak, foltozva valának. Fejérneműje rendszerint piszkos volt, mit csak azon körülménynek tulajdoníthatunk, hogy gyakori változtatásra nem volt elegendő fejérruhája, mert arczát és kezeit mindig tisztán tartotta s máskülönben is, nem lehetett valami piszkosságot rajta észrevenni. Rendes itala viz volt, ha megkínálták, sört is ivott, de pálinkát s más szeszes italokat soha. Kávét, Ideát is vonakodott elfogadni, azt mondván, hogy semmivel sem akar élni, bármi ártalmatlan legyen is az, amihez szoknia nem szabad, azaz, amivel élnie a körülmények meg nem engedik. Az eladásra vagy cserére szánt és vándorlásakor szerzett könyveket több ív táblapapirosba göngyölte s hogy át ne ázzanak, még egy barna bőrdarabba is takarta s igy hátán vitte vagy szánon húzta, ily nagy takarékosság mellett hihető, hogy Porto adóssága legfölebb száz tallért tett s ennyit vagyona, könyvgyűjteményét oda nem számítva, hiedelme szerint, tökéletesen megért. Helsingforsba minden évbe néha kétszer is elment, mindig egy csomag kisebb munkákat, mindenekfölött pedig olyanokat vivén magával, melyeket máshol ritkán, csak parasztok kezei közt és a kevésbé miveit néposztályban találhatni. E munkák közöl néha néhány százat adott az egyetemi könyvtárnak, azonkívül csekély pénzbeli kárpótlást vagy nélkülözhető kettes példányokért több olyan nagyobb munkát s régibb könyvet adott a könyvtárnak, melyeket ez nem, ő pedig két vagy több példányban leírt. „Sokszor“ mondja Pipping, voltak vele unkak vagy csak egy példányban létező munkák, hogy azokat „Lajstromomban“, mely őt élénken érdekelte, használjam. Csak azt sajnálta, hogy a nyomtatás elkezdése előtt nem értesült mindarról, amit látnom kellett volna. Hogy munkám hiányain segítsen, a sajtó alól kikerült minden ívből egy példányt kért és kapott, mi alkalmat szolgáltatott neki arra, hogy nekem azóta több ízben, Helsingforsban utolsó megfordultakor is (1857-ki nyáron), annyi sok, addig szemem elé sem került s egészen ismeretlen kisebb munkát hozzon, a megjobbitások és pótlékok sokkal számosabbakká lőnek, mint kezdetben gyaníthattam volna.“ Alkalmasint Helsingforsban utolsó megfordultakor tökélte el magában azt, hogy onnan a wiborgi kormányzóságba menjen, melynek délvidékeit még sohasem járta be, s ha lehet, kutatásait Ingerman földön is folytassa, olyan finn könyveket keresvén, melyek a nevezett vidékeken gyaníthatólag általánosabban találhatók, mint Új-finnföldön; sőt vándorterve egész Pétervárig terjedett, miután a legjobbat és olyan ajánlóleveket kapott, melyek neki bemenetet tán a császári nyilvános könyvtárba is szereztek volna. Ezen okmányokkal jul. első felében csakugyan útnak indult, szokása szerint gyalog, de jóval utolsó útczéljának elérése előtt élte czéljához jutott a fáradhatlan vándor : ugyanazon hó végnapjai egyikén Viborg városától dél felé 9 verstnyire álmában megrohanták s megyilkolták ! Mennyire teljesedett be azon tudományos nyereménynek, mely utolsó lépteit vezérelte, reménye, még nem tudhatni, de már jókor mi óvatosan gondoskodott arról, hogy fáradalmainak legjobb gyümölcsei a közönség javára legillőbb módon szolgáljanak, bizonyítja már 1851 ki júniusban tett végrendelete, melyben úgy intézkedik, hogy a helsingforsi császári könyvtár, a koupioi, aboi és wasai gymnasiumok könyvtárai akként osztozzanak meg könyvtárával, hogy mindegyik azt kapja, ami nekie nincs meg. E végrendelet két tanú jelenlétében svéd nyelven idegen kézzel van föltéve s Pohto kézvonásával aláírva, mert svédül nagyon keveset értett, az írást pedig csak annyira vitte,, hogy nyomtatott latin kezdőbetűket és közönséges számokat nyomorúan utánozhatott. Annál gyakorlottabb volt emlékező tehetsége. Sokszor valamely könyvből kiszakadt lapról azonnal megmondta, melyik munkából való s midőn arról volt szó, hogy egyazon kiadáshoz tartozóknak látszó példányok hol különböznek egymástól, ő ilyen eltéréseknek lapját és sorát pontosan megmondta. Öröm volt et nemcsak hallani, hanem látni is, midőn egy bosszú, ki nem nyomatott dalt, melynek tartalma neki különösen tetszett, emlékezetéből elmondá, mert akkor rendszerint csaknem egészen jelentéktelen arcza valódi szellemi kifejezést nyert. Szintúgy ragyogtak belélettől arczvonásai, midőn beszélgetés közben szóba jött a nyomdatulajdonosok fájdalom nagyon elterjedt hanyagsága, melynél fogva elmulasztják bizonyos számú példányokat nyomtatványaikból a kijelölt hatóságoknak elosztás végett beküldeni. Hű beszélgetés közben Porto erélyesebb rendszabályokat nemes boszankodással ajánlott, nehogy az egyetemi könyvtár e hanyagság miatt nélkülözze (mi régóta történik már) azt, mit ily után kapnia joga van. Pohto mintha csak némely magyarországi nyomdatulajdonost ismert volna! Gy. Magyar könyvessé t. 420. A nagyváradi nyolca osztályú gymnasium évkönyve. VIII. folyam. 1857—58 ki tanév. Kösrebocsátotta dr. Krausz G. László premontrei kanonok s gymnasiumi igazgató. Nyomatott Nagyváradon 1868. Tichy Alajosnál. 8 rét 85 lap. *) Ezek egyes papírdarabokra nyomatott dalok, minőké saját ponyvairodalmunkban is láthatunk. beli értékek számára. A tokban 6 rudacska jár, melyeken az értékek vannak följegyezve, még pedig az elsőn a pstok ezresei (1000—9000), a másodikon százasai (100— 900), a harmadikon tízesei (10—90), a negyediken egyesei (1—9), az ötödiken a párok tízesei (10 - 50), a hatodikon ezeknek egyesei (1—9). A forintok fekete, a krajczárok vörös betűvel nyomvák Ha már valamely pengő pénzbeli összegnek uj pénzbeli értékét tudni akarom, az illető rudacskákkal a pengőpénzi résbe húzom a kérdéses összeget s ekkor az ujpénzi rovatban előtűnik annak ujpénzbeli értéke. A pengőpénz átváltoztatásának ez csakugyan legkönnyebb módja, s aki nem akar bajlódni az átszámolásokkal, csak ez átszámoló gépet szerezze meg. A tok első lapján még a forgó pénzek ljpénzbeli értéke, továbbá az ujpénz értéke, hátsó lapján pedig a bélyegadó uj pénz szerint van kitéve. — Az egész tok oly széles, mint a P. Naplónak egy hasábja; hossza egy láb. — A pesti kereskedelmi akadémia nagy szolgálatot tesz a közönségnek, midőn az iparos és kereskedő osztály részére népszerű felolvasásokat tartat az uj pénz felett. Az első ily előadás az akadémiában (a bálványutczai Ürményi-ház 2-ik emeletén) f. hó 4 én esti 7 órakor tartatik. Az előadáson mindenki díjmentesen megjelenhetik. — A szivarok árai (uj pénzben) f. hó 1-től kezdve következők : Az uj Vara szivarok (Lit. A.) darabja 4'/2 h. hosszú — 7 új kr. 100 darab 6 ft 30 kr. Az eddigi Cabannos, most B. Havanna (5' hosszú) és az eddigi Panetellas formájú vékony Cabannos, most C. Havannah (6Vi" h.) darabja 6 kr. 100 darab 5 ft 50 kr. Az előbbi Cuba és Havannah, most Cuba D. (4'/2//) 5 kr. 100 db. 4 ft 60 kr. A Cuba-Portorico E. (4%") elébb Cuba és Havannah 4 kr. 100 db. 3 ft 65 kr. Portorico F. 3 kr. 100 darab 2 ft 70 kr. Virginiai G. (8") 3 */a kr. 100 db 3 ft 15. A vegyes külföldi H. (4") elébb közönséges külföldi 2 kr. 100 db 1 ft 80 kr. A közönséges belföldi I. (4 kg") 1 */a kr. 100 db 1 ft 35 kr. A Marylandi és Domingo szivarok megszűnnek. — Pfeiffer Ida a, a hires és merész utazó e napokban Bécsben meghalt A világ minden részét beutazta egyedül, saját költségén. Utazásait leírta. — A „Nővilág“ nyomán említik, hogy Tóth J. Göthe „Faust“ját fordítja. Tóth J. azon nyilatkozattal fordul a „N.“ szerkesztőségéhez, hogy ő nem Gőthe „Faust“-ját fordítja, hanem egy ettől teljesen idegen s nem is versben írt, „Faust and Marguerithe“ czímű színművet fordít. Alkalmasint előadásra fordítja. Szeretjük hinni, hogy az illetők, kik a fordításokat megbírálják, a fordított művek elfogadásánál egyedül a műbecs iránt vannak tekintettel. Gr. K i n s k y Oetáv Aradon a következő 3 évre egy versenydijat tűzött ki, egy másik szintén általa indítványozott akadályversenyre pedig szép összeget kötelezett és 2 lovat irt alá. E példa által buzdítva, az aradi versenyen több versenydij ajánlat létetett. — A Hunfalvy Pál által szerkesztett „Magyar nyelvészet“ IV ik évfolyamának I. füzete megjelent. Tartalma : A latin nyelv viszona a göröghöz, Hunfalvy Páltól. Mutatvány a magyar nyelvrendszer alapvonalaiból. Riedl Szendétől. Az uj perzsa nyelv s annak nelaláni viszonya az altaji nyelvekhez. Hunfalvy Páltól. Az indh (andh) igegyök görög tulajdonnevekben. Budenz Józseftől. Könyvismertetés Horváth Zsigmondtól Néhány szó Peszáki Bajzáth György „Veronica“járul Horváth Zsigmondtól. —ifoMagaa—a——a——aas—g