Pesti Napló, 1858. november (9. évfolyam, 2619-2642. szám)

1858-11-11 / 2626. szám

Pest, nov. 10. Európában már két oly miniszter van, ki uralkodóház tagja : Napóleon herczeg és a porosz kormány elnöke hohenzollern Sigmaringen. A franczia császár szabad tetszése szerint állíthat a kormány élére bár­kit, s ha Napoleon herczeg oly népszerűtlen egyéniség volna is, mint a­mily népszerű és szabadelvű, a franczia kamarának nem volna joga, nem állna szerepében az algieri ügyek vezetője iránt sem tetszést, sem megrovást nyilvánítani. A kormány felelőssége ki van törölve a december 9 diki császárság char­tájából. Az a hivatalos lapok által annyiszor megbélyegzett parliamentarismush­oz tartozik. Ellenben Poroszország alkotmánya a felelős­ség elvét nem zárta ki. Sőt külön törvény in­tézkedik arról : miként vettessenek vád alá a haza iránti kötelességeket megszegő minisz­terek, s mely törvényszék bíráskodjék fölöt­tük? Hohenzollern Sigmaringen herczeg irá­nyában e törvényszék nem bírna illetőségi jog­gal, ő kivételes helyzetű. A herczegség,mely fö­lött családja a legközelebbi időkig uralkodék, szabad alku szerint mediatizáltatott; de e te­rületnek Poroszországba keblezése legkevésbé sem csonkitá a sigmaringeni herczegek sze­mély-jogait. Még fel on­­­a esetében is, szint­úgy nem tartoznának a rendes törvényszékek alá, mint a porosz királyi család tagjai. Ho­henzollern Sigmaringen herczegnek s­incs u­­gyan tárczája s így nem for­dúlhat elő oly eset, melyben külön felelősség alá vettessék; de reá is hárulhatnának mindazon vádak, melyek a minisztérium összes eljárását terhelnék, s pedig alkotmányos államokban ezek bírnak legtöbb súlylyal. Mert a­kik a miniszteri fe­lelősséget a szabadság biztosítékának tekin­tik, nem attól tartanak, hogy a legmagasabb polc­on álló férfiak közönséges bűnösökké fajulhassanak el, kik hatalmukkal zsarolásra, kizsákmánylásokra, a törvények értelmének magán­érdekekérti elfacsarására éljenek visz­­sza; nem a peculatus és azon kérdések, melyek a büntetőtörvények rendes rovataihoz tartoznak, adnak korunkban a kormány fele­lősségének fontosságot, hanem az aggodal­mak ama nemei , melyek az alkotmány szel­lemével ellenkező irányú kormányzat, és az abból származható veszélyek miatt támadnak. Már­pedig az ily vádak ritkán ragadnak egyes tárczákhoz. Legtöbbnyire az összes kormány politikáját illetik. Midőn tehát látjuk, hogy Hohenzollern Sig­­maringen herczeg kineveztetését a szélsőbb pártok nem gáncsolják ; midőn minden feledi, hogy oly egyén áll a kormány élén, ki a fele­lősségi törvények alá nem tartozik , valóban a közbecsülés rendkívüli mértékének kell e hallgatást tulajdonítanunk; valóban a tisztelet és bizodalom egész dicskörének kell az alkot­mány barátjai szeme elől eltakarnia ama tényt, hogy a törvények szigorú megtartása mellett az tulajdonkép nem is lehetne az al­­­­kotmányos porosz kormány feje, a­kinek ne­­­­véhez épen az alkotmányos élet továbbfejlesz­tésére nézve oly sok jogos reményeket csatol a közvélemény. Ide járul még, hogy a protestáns Poroszor­szág új miniszterelnöke vallására nézve ka­­tholikus, s mégis kineveztetése Berlinben és Königsbergben csak oly lelkesedést gerjesz­tett, mint Q­nesenben vagy Kölnben. A Len­gyelországtól elszakított részek, s a franczia hódítási vágynak állandó táplálékot nyújtó gazdag rajnai tartományok, most már szoro­sabban érzik magukat Poroszország jövő­­jéhez csatoltaknak, mint bármikor ezelőtt, s azon választási programmokban, melyek ed­­digelé keringésbe hozattak, minden ajkú, hit­vallású és politikai véleményű büszkén ismét­li, hogy „Poroszország zászlóját magasan kell hordani.“ Minő hatása leend az új politikának a kül­­viszonyokra­­ még nehéz volna elhatározni. De az majdnem bizonyos, hogy a régens, midőn a no­­ alakult minisztériumot megerő­sítette, a porosz alkotmányos élet emelésével kívülre is akart hatni. A semleges szerep, melyet Poroszország a keleti háború alatt több óvatossággal mint di­csőséggel vállalt el, ezentúl, hasonló körül­mények nyomása mellett sem fogna többé elő­­vétetni. Pozitívabb, erélyesebb rendszer ke­rült felül. Poroszország döntőbb nyomaték­ul éreztetendi azt, hogy nagyhatalom, de épen ezen erélynek, és büszke önérzetnek azon árnyoldala is lehet, hogy a német bi­rodalom érdekei élesebben válnak külön, mint t­­örtént volna a régi eljárás mellett. KEMÉNY ZSIGMOND. — A „Hif­á­ban örömmel olvassuk, hogy Shakespeare lefordítására Arany János is meg lesz nyerve. A vál­lalat „Othello“ kiadásával kezdődik, melyet Szász Károly már átadott a kiadónak Tömöri úrnak. — A jelen iskolai év kezdetén a pancsovai kato­nai alnevelde Fehértemplomba, a Bánságban, az olmützi tüzér akadémia Weisskirchenbe, Morvaországban, a kra­­kói hadoncz-intézet Fiuméba, s a bécsi tüzériskolai szá­zad Krakóba fognak áthelyeztetni. A lembergi főnevelde feloszlattatott. — A budai József polytechnikum tanárai közül Ker­ner Antal, Nendlinch Károly, Rotter Richard, Schmidl Adolf és Stoczek József urak nov. 17-től kezdve minden szerdán és pénteken d. n. 5 órától 6 és 22-ig a budai országház éttermében népszerű tudományos felolvasáso­kat tartanának. Kerner ur a magyar alföld növényzeté­ről s a tőzegről. Nendtwich ur a légkörnek viszonyáról a növény és állati élethez, eledeleink természetéről s a vegytan körében tett néhány legújabb felfedezésekről. Rotter ur a regény lényegéről és mivelődés történeti je­lentőségéről ; Schmidl ur az ausztriai birodalom barlang­­rendszereiről (Höhlen-Systeme) s az ó­görög tragoedia mivelődés történeti jelentőségéről Stoczek ur a delejes­­ség, villanyosság, világosság és melegség viszonhatásáról tartand felolvasást felváltva s német nyelven. Az előadá­sokra bérlet nyittatik, egy személy fizet 6 frtot, két nő, vagy egy férfi s egy nő 9 frtot, 3 személy 12 frtot. Ily je­gyeket válthatni Budán Schröpfer úr könyvkereskedé­sében.­­ A „P. Ll." bécsi levelezője megküldt a Ferencz József keleti vaspálya társaság választmánya m­a­j­o­ritása és minoritása által készített azon javas­latokat, melyeket ezek a ma tartandó társasági közgyű­lésre benyújtandók voltak. Mint levelező balla, gr. A p­■MauiH ■ p o n y i és gr. Z i­c­h­y Edmund az elnökséget letet­ték , s csak mint egyszerű igazgatósági tanácsosok veendnek azon gyűlésben részt, mely valószinű­leg az eredetiben tervezett keleti pályahálózatot csak megcson­kítva fogja elfogadni. A lelépett A­p­p­o­n­y­i helyébe E­s­k­e­r­e­s választatott az igazgató tanács elnökéül.­­ Az újpesti kikötő megszabott dijaitól nem történik eltérés. A dijak leszállításáért tett folyamodások siker­telenek maradtak.­­ A komárom megyei főnökség figyelembe vévén azon szerencsétlenségeket, melyek partszakadás által sokszor történtek, a községek elöljáróinak újabban is meghagyta, hogy az olyan, kivált a helységekhez közel eső veszé­lyes partok, hol t. i. sárgaföld ásatik, behuzassanak. E rendelet követésre méltó — a hó 11. és 12-ke a hulló csillagok megjelölt nap­ja. T. i e napokon, illetőleg e napok estéin sok csillag­­hullást észlelhetünk az égen. Miután az utóbbi időben a bankárok több nagy sorsjegyet vásároltak össze olyforma nyereségre, hogy a­ki sorsjegyet nem vehetett, a bankárnál egy sorsjegyet kiválasztott és 2­3 pftot letevén, a bankár ígérvény­t adott ki, melyben kötelesé magát, hogy ha a jegy nyer, azt az ígérvény bemutatójának folyó árért eladja, ha pedig a jegy a húzásnál nem nyer, a 2—3 pft az övé marad Az ily igérvényjáték újabban eltiltatott. E játék tilalmának felfrissítése azt czélozza, hogy a sorsjegyek jobban kel­jenek. A magyar kertészeti társulat első kertgaz­dasági tárlata a társulat alakulása ünnepélyére a magyar nemzeti múzeumban­­. 1858. évi nov. 13 kán délelőtti 11 órakor megnyittatik, és közszemléletre nyit­va álland nov. 14. 15. és 16 án mindig reggeli 9 órától esti 5 óráig. (Vasárnap 14 én déli 12 órakor lesz a meg­nyitás.) Bemeneti dij : 25 uj, vagy 14 pkr. — Gyerme­kekért fele dij fizetendő. A társulati tagok esti találko­zásául Márton Károly (társulati tag) „Licinius“-hoz czimzett éttereme jelöltetik ki. A kiállított tárgyak egy része nov. 17-kén elárvereztetik. — A Darmstadtban Lange Gusztáv által megindított nagy magyar képes vállalatból a „Magyarország és Er­dély eredeti kép­ekben“ czímű füzetekből a 21 és 22-dik megjelent. Említettük, hogy e vállalat szokatlan nagy részvéttel fogadtatott hazánkban és a külföldön. A most megjelent két füzet teljesen igazolja e részvétet. A füze­tek igen szép hat aczélmetszetet hoznak, melyek felfogás és kivitel tekintetében kitűnők. E képek : Aszód, a kas­sai katona növelde, mindkettő szép tájkép, Nyitra, Kör­­möcz, a likavai várrom és Árva vára. A szöveg: Pest- Buda leírásának befejezésével áttér a főváros vidékének leírására, említvén Fóthot (beszővén a fóti dalt) Gödöl­lőt, Isaszeget, Besnyőt, Aszódot, Hatvant, Kereszturt, Péczelt, Ócsát, Kecskemétet, Nagy-Kőröst. Egy füzet bolti ára 30 kr.­­ A könyvtárak birtokosai figyelmeztetnek a követ­kező sorokra. — A „M. N.“ közelebbi számában Kuli­­f­ay Albert írja szórni szóra, hogy 1847 ben Debreczen­­ben „nekem a sors kedvezett abban a részben, hogy a mi jó háziurunknak a könyvtárához juthattam, és abban megpillantottam az ottan igen híres Csokonai Vitéz Mi­hály munkáit, a­melyet azon gondolattal vettem ki, hogy ha elolvasom, ismét visszateszem, de kevés volt azt ne­kem egyszer elolvasni, mert minél többször olvastam, an­nál jobban tetszett, és bár sokszor akartam visszatenni, de mindannyiszor győzött a lelkiismereten a könyvhöz való ragaszkodásom, mert a könyv mai napig is birto­komban van, most tehát megbánva azt, hogy a mi jó házi urunkat megkárosítottam, kész vagyok a kárt megtérí­teni, vagy pedig érdemlett büntetésemet kiállani, hogy aztán elmondhassam: az én öntudatom tiszta! “ — E vallomást a „M. N “ szerkesztője következő jegyzettel tetézi: „A vonzalom, mely önt más vagyonának elsajátí­tására bírta, nemes ugyan, de azért nem menti fel önt a büntetés alól. Mindamellett a nyilvános vélemény, melyet­­ ön birájául választott, tekintetbe veendi az enyhítő kö-­­rülményt, és ítéletében könyörületes leend. Ha mi lehet-­ EGY SZEGÉNY IFJÚ TÖRTÉNETE. REGÉNY. Irta FEUILLET OCTAV. (Folytatás.) *­ Ingerülten álltam föl. Laubepin úr, ki néhány lé­pést tett szobájában, megfogta karomat. — Megbocsásson, fiatal barátom, úgymond, de én szerettem az ön anyját. Megsirattam. Megbocsát-e nekem ? Aztán újra a kályhának vetve hátát, igy szólt a legünnepélyesebb hangon, mely neki szokása : — Folytatom tehát, nekem jutott a szerencse és bánat, hogy az ön megboldogult anyja házassági szer­ződését megírjam. Mind hiában mondtam, hogy a ho­­zományi elv alapján szerkesszük, s csak nagy nehe­zen sikerült nekem egy védő záradékot csatolni az okmányhoz, mely elidegeníthetetlennek nyilvánítja az Istenben boldogult marquisné ingatlan hozománya egy harmadrészét, ha ő maga bele nem egyezik. Hasztalan, sőt mondhatnám a roszul értett szolgálati készség kegyetlen gondoskodása volt ez is, marquis úr ! Mert e szerencsétlen záradék ugyanannak szá­mára, kit meg akart menteni, a legelviselhetetlenebb kínokat készítette elő, s­értem azon küzdelmeket, vitákat és kitöréseket, melyeknek viszhangja kétség kívül több ízben jutott el az ön füléig, s melyek dara­bonként fosztották meg az ön szerencsétlen anyját egész örökségétől s gyermekeit az utolsó kenyér­falattól ! — Uram ! — Legyen hát, marquis úr .. .. Beszéljünk hát csupán a jelenről. Mihelyt megtisztelt ön bizodalmá­val, első dolgom volt felszólitni önt, ne fogadja el másként, mint a hagyományi jegyzék jótéteménye mellett **), a nagy zavarban önre maradt birtokot. — E lépést uram, apám emléke meggyalázásának­­ tartottam, s le kellett róla mondanom. Laubepin úr, miután szokásos fürkésző tekintetet vetett rám, igy folytatta : — Ön azt nem tudja, a mint látom, hogy e törvé­nyes jogával nem élvén, köteles lesz az örökösödés minden terhét hordozni, még azon esetben is, ha az adósság meghaladja az értéket. Már­pedig most épen azon szomorú kötelesség teljesítése áll előttem, mar­quis úr, hogy értésére adjam, hogy a fenforgó ügy­ben épen ez az eset adta elő magát. A­mint ön ez ok­mányból meggyőződhetik, hogy házának nem remélt áron való eladása után, ön és testvére a kisasszony, a marquis úr, önök édes­apja hitelezőinek még negy­venöt­ezer frankkal maradnak adósok. E hír hallatára, mely legroszabb aggodalmaimat is meghaladta, egészen le valók sújtva. Valami egy perczig bárgyú figyelemmel hallgattam a fali óra ke­tyegését, melyre szememet függesztettem, a nélkül, hogy azt néztem volna. — Most már itt az idő megmondanom, marquis úr, folytatta Laudépin úr rövid hallgatás után, hogy né­hai édes­anyja, félvén azon eshetőségektől, melyek fájdalom­­ be is következtek, nálam tett le tartalék­ban néhány ékszert, melyek mintegy ötvenezer frank­ra becsültetnek. Hogy e csekély összeg, mely önnek egyedüli vagyona, ne jusson az örökösödés hitelezői­nek kezeire, azt hiszem, használhatjuk azon törvé­nyes kibúvó ajtót, melyet önnek javaslani szerencsém volt. — De hiszen mind hasztalan már. Igen örvendek, hogy e váratlan segély képessé tesz apám minden adósságának kifizetésére, s kérem önt, fordítsa e czélra. baudépin úr kissé meghajtotta magát: — Legyen, úgymond; de lehetetlen önnek értésére nem adnom, marquis úr, hogy e levonást eszközölvén azon tökéből, mely kezem közt van, mindkettőjöknek, önnek és Ilona kisasszonynak többje nem marad, mint négy—öt ezer livre-je, a mi a mostani kamatláb szerint kétszázhuszonöt frank évi jövedelmet fog ad­ni. Ez így lévén, marquis úr, legyen szabad kérdenem öntől, csak a bizalom, barátság és tisztelet jogánál fogva, gondolkozott-e már ön valamely módról, mint biztosítsa ön saját és húga jövőjét, ki az ön gondjaira van bízva, s mi tervei vannak ? Megvallom, uram, hogy egyáltalában nincsenek. Minden tervem,melyet eddig kigondolok, semmivé lett azon teljes szegénység miatt, melybe jutottam. Ha magam volnék, katonának állanék, de van húgom is,­­ nem tűrhetem az eszmét, hogy e szegény gyermek munkára és nélkülözésekre legyen kényszerítve. Ő boldog zárdájában, s fiatalságánál fogva még néhány évig ott maradhat. Örömmel fognék minden munká­hoz, a­mely módot adna, magamat c­sak a legszüksé­gesebbekre szorítván, hogy megszerezzem húgom ne­veltetési díját, s jövőre hozományt takaríthassak meg neki. Laudépin úr merően tekintett rám. — E nemes czél elérésére, úgymond, oly korban, mint ön van, ne gondoljon arra, hogy hivatalba lép­jen. Oly foglalkozásra volna szüksége, mely önnek mindjárt kezdetben öt—hat ezer frank évi jövedel­met hajtana. Annyit mondhatok, hogy a társadalmi viszonyok jelenlegi szervezetében, teljességgel nem elegendő, hogy az ember csak kezét nyújtsa ki e d­e­sideratum megtalálására. Szerencse, hogy közöl­hetek önnel valami önt illető olyatén indítványt, mely­­ még most előre is, s minden nagy erőmegfeszítés nél­kül fordilni fog az ön helyzetén. Laubépin ur szemei sohasem voltak nagyobb figye­lemmel rám függesztve, mint most s igy folytatta : — Először is, marquis ur, most egy ügyes, gaz­dag , nagy befolyású üzér közlönye leszek. Ez egyén egy nagy vállalat tervének kivitelére adta magát, mely, hogy miben álljon, hátrább föl fogom fejteni. E vállalat csak e hon aristocratiájának részvéte mel­lett sikerülhet. Úgy véli, hogy az önéhez hasonló, ép oly régi, mint tekintélyes név állván az alapító tagok névsorában, azon hatást eszközlené, hogy azon spe­ciális közönség soraiban nagy részvétet ébresztene, melyhez az alapítási terv intézve leendőne Tekintet­tel ez előnyre, elősZör is ingyen adna át önnek vagy tíz részvényt, a­minek értéke már jelenleg is tízezer frank, de idővel, igen valószínűen, háromszorossá lenne, a vállalat sikere esetében. Ezenkivü­l........... — Elég, uram; ily nemtelenségek nem érdemlik meg a fáradságot, hogy bővebben magyarázgassa. Az öreg szeme sűrű szemölde alatt egyszerre föl­villant, mintha egy szikra pattant volna ki belőle. Gyenge mosoly terjedt el arcza redőin. — Ha nagysádnak nem tetszik az indítvány, mond dörmögve, nekem sem tetszik jobban, mindamellett kötelességemnek tartottam ön elé terjeszteni. De mon­dok egy másikat, mely önnek jobban fog tán tetszeni. Védenczeim közt egy becsületes kereskedőt van sze­rencsém számítni már régóta, a­ki fölhagyván foglal­kozásával, nyugalomba vonult nem­régiben, s egyet­len, következőleg bálványozott leányával együtt él­vezi az „arany középszerűséget,“ melyet én mintegy huszonötezer livre évi jövedelemre becsülök. A vélet­len úgy hozta magával mintegy három napja, hogy védenczem leánya megtudta az ön helyzetét: ha nem csalódom, úgy tapasztaltam, sőt bizonyossá is lettem a felől, köztünk maradjon, hogy a leányka, a­ki kel­lemes külsővel s becsülendő szellemi tulajdonokkal van felruházva, egy perczig sem késnék a Champcey marquisné czímet elfogadni az ön kezéből. Az apa beleegyezik s én a marquis úrtól csak egy szóra vá­rok, hogy megmondjam önnek ez érdekes család ne­vét és lakhelyét. — Uram, határozatom most még szilárdabbá lett: még holnap lemondok a czimről, mely ily helyzetben nevetségessé vált, s ezenkívül úgy látszik, a legalja­sabb cselszövényeknek tesz ki. Családom eredeti ne­ve Odiot. Ezután csak e nevet fogom viselni. Most pedig uram megköszönvén önnek azon élénk érdeklő­dést, mely arra bírta, hogy e különös indítványokat javasolja nekem, kérem szépen, kíméljen meg ezután mindazoktól, melyek hasonló jelleműek. — így hát, marquis úr, ki kell jelentenem, hogy­­ semmi más mondani valóm nincs többé (Folytatjuk.) *) Lásd „P. N.“ 237. számát. **) Jegyzés. A nélkül t. i. hogy a Ságokat fizetni köteleztetnék, birtokot terhelő adós­ nénk bírái, tökéletesen felmentenék és pedig két oknál fogva : 1-szer, mert önkénytesen vallotta be elkövetett hibáját és bűnbánást tanúsít. 2 szer, mert ön Csokonai Vitéz Mihály uram gyönyörű munkáit, az irodalom iránti legyőzhetlen hajlamából kölcsönözte el kissé hosszabb időre és ez koránsem vétek, csak hiba, mert nem lopási vágyból történt Mi igen sok embernek, ki magát ma­gyarnak mondja, még az ilyféle kölcsönzött könyvekbeli olvasást is örömest bocsátanák meg, ha mindjárt elég ké­pességgel bir is néhány forintot évenkint az irodalomnak szentelni; de sajnos az, hogy igen sok úgynevezett fel­sőbb körben még kölcsön könyvből sem akarnak olvasni.“ Ezekhez sem kell commentár. — Az „Oest. Volksfreund“ legújabb száma teljes mél­­tánylattal emlékszik az Érsekujvárott a czigányok szá­mára fönálló elemi iskoláról. Ezen iskola alapítója sfön­­tartója nt. Farkas Ferdinánd érsekujvári káplán ur, ki ft. C­s­e­r­n­á­k József ez. kanonok s plébános úrtól erélyesen támogatva, a mondott iskolát 1856-ban 30 ta­­nitványnyal megnyitotta ; jelenleg a tanuló ifjúság szá­ma 70, kik között néhány nem-czigány gyermek is talál­taik. A gyermekek rendesen az elemi iskola tantárgyai­ból oktattatnak, azonfelül könyveket, papirost, sőt a leg­szegényebbek, ruhát is kapnak. A tanító a fenebb­ tisztelt segédlelkész úrtól díjaztatik. Valamint mindenki a leg­­megérdemlettebb dicsérettel halmozza e nemeslelkű csele­kedetet,úgy más részről örvendetes tanulságul szolgál, hogy a jóakarat, buzgóság és kitartás csodás eredménye­ket hozhat elő. (Rel.) — Nemzeti színház. Nov. 9. „Ilka“ opera; ze­néjét írta Doppler Ferencz. LEVELEZÉSEK. Miskolcz, nov. 3. (Vége). Ideje, hogy vessünk há­tat a komoly tárgyaknak, és lássuk társas életün­ket, mely a naponkint komorodó időjárással ellentét­ben vidorabb és vidorabb szint ölt magára. — A ca­­sinók megnépesedtek, a kávéházak fuladásig telvek, csak a nemzeti színház üres — néha néha, mindamel­lett, hogy benne igazi élvezet vár a betévedőre. Vegyük elő egyenkint és sorban a szinlapokat s rövid bírálat kíséretében lássuk az előadások soro­zatát. Oct. 23-án Jánosy Emil általánosan szeretett színészünk jutalomjátékául „Oroszlán szivü Richárd és Anglia diszzászlója“ ezen an­tik, történeti nagy regényes nézőjátékkal Scott Wal­ter, Lembert és Berzeviczi Tivadar urak ajándékoz­ták meg a színi világot, nem nagy ajándék, az ily aesthetikátlanul összeillesztett contrastokkal bélelt darabok színpadra vonszolása azt hiteti el az ember­rel, hogy színészeink nem tudnak megszabadulni a „szinlapi hatásvadászattól.“ Jánosy a czímszere­­pet jól lógta fel, tisztán, lelkesedéssel szavalta, miért sok taps és kihívásban részesült. — Jánosyné Be­­rengáriából tiszteletteljes alakot teremtett. — A da­rabban előforduló s nagy szerepet játszó vitéz és hét kutya sokkal jobban tudta szerepét mint a sváb her­czeg. Közönség szép és szép számmal volt. Oct. 24 én Dalos Pista. — Kedv, lélek nélkül, gép­szerűen mozogtak színészeink a deszkákon — Együd mint Serafin igen helyén volt. — A közép számmal lévő közönség a darabban előforduló né­gyest „Jer vidám csolnakos“ nagy lelkesedéssel tap­solta és ismételtette. — Együd fiatal tehetséges szí­nészünkről itt ismétlem, mit már róla máskor ítéltem, hogy neki a népszínművekre van kiváló hivatása, az­ért a rendezőség nagy hibát követ el, midőn őt a leg­­elütőbb fajtájú szerepekkel halmozza el, mert ez el­járás fiatal tehetségre nem lehet kedvező hatású, le­hetted lévén igy választott kedvencz szerep osztá­lyában tökélyesbülnie. Oct. 26 kán. A kaméliás hölgy. — (Pesten Gauthier Margit czim alatt). A czimszerepet J­á­n­o­­s­y n­ő — mint minden szerepet — teljes erejével játszotta, az érzelem hőségét, — mély értelmű, nagy jelentőségű nyilatkozatait a léleknek igen hűn képes Magyar könyvészet. 428. Családi lapok. Tudományos és szépirodalmi folyóirat. A vallás-erkölcsi miveltség és kath. hitélet emelésére. Kiadja Somogyi Károly. Uj folyam. Pest, nyomatja Herz Jánosnál, 1858. II. 8-rét. Második kötet. I. füzet 80 lap. (Előfizetési ár egy évre — nyolcs füzetre — 6 frt 30 kr uj p.)

Next