Pesti Napló, 1858. december (9. évfolyam, 2643-2667. szám)

1858-12-02 / 2644. szám

! melynek minden szava a gondolatok és összehasonlítások egész sorát kelti fel az olvasóban. Csak néhány pontot emelünk ki, azokat, mik bennünket leginkább érdekeltek, és amelyek általános jelentőséggel bírnak. Első helyen szemünkbe tűnik a porosz herczeg azon vallomása, miszerint a községi szervezetre nézve az 1848 ki nagyon is elhamarkodott, és meszszire menő törekvéseket szint oly igazolatlan és szintoly meszszire menő — hátrálás követte. A herczeg nem helyesli a reactió ezen túlkapásait, s megígéri, miszerint ezeknek lassan lassan vége is fog vettetni, hanem a fenállónak rögtöni halomra döntését nem akarja, mert ezen folytonos átalakítások és módosítások szakadatlan nyugtalanságot és bizonytalanságot szülnek. s Aranyszavak! — Mi bizonyosan nem vagyunk s barátjai a reactiónak s a roszat minél elébb kiirtandónak véljük, de ezen „minél előbb“ nem zárja ki a dolog alapos megfontolását, s nem követeli azt, hogy egy szerencsétlen ex- I perimentum helyébe más — szintoly szerencsétlen experimentum tétessék. Az állam szi- I lárdságának első kivántmánya az alapintéz- I mények állandósága, ahol ez hiányzik, ott I rendszer helyett önkény uralkodik, ott a pol■ gár elveszti a kormány iránti bizalmat, ott I még a hivatalnok sem tartja szükségesnek I magát a fenálló intézményekbe úgyszólván I beleélni, mert hisz ezek holnap ismét meg fog - nak másíttatni, ott minden érdek — még az I anyagi is — folyvást és fájdalmasan megérzi I az egymást követő változások hullámverését. Nem sokkal jobb véleménynyel van ö királyi fensége az eddigi adórendszerre nézve s I elvül tűzi ki, miszerint mindenekelőtt az or szág valódi adózás-képessége szemmel tartandó. Számtalan alkalommal mi ib I védtük ez elvet; magas számok,tetemes bevételek e téren mit sem bizonyítanak; az ügyismerettel bíró kormányférfi mindig inkább I arra tekint, mennyit képes fizetni az ország, I b nem hallhatjuk p. a Don Juant, a Troubadourt, a Ha- I mupipőkét, Dorn Sebastiant satsat. Hogy Kaiser Ernstné n nép azon időszakban távozhatott el, melyben a személyzetnek minden jól rendezett színháznél együtt kellene lenni, ez csak baj, ez csak hiba, de nem alap a többi tag hason előnyt követelhető jogára. Bár azon körülmény, hogy drágánk egyik legjobb tagja és most járkálhat délre, éjszakra, keletre, nyugatra vendégszereplés végett, igazolna bennünket, ha az említettük hírnek hitelt adnánk, mi mégis ismételjük, nem hisszük azt és pedig az érintett jó suppositum mellett még azért sem, mert az ily igazgatói eljárás erős megsértése volna a közönség iránt tartozó kötelességnek.De hogy miként bánnak nálunk a közönséggel, megmutatta közelebb „Brutus és Lukretia“ adatása. A „Hölgyfutár“ helyesen jegyzi meg, hogy ha a „pár hét előtt“ beadott változtatás nem volt eszközölhető (mi jó akarat mellett nem lett volna lehetetlen), akkor mindenek felett a közönség érdeke dönt róla. E tárgyról szólva, helytelennek, nem igazolható eljárásnak kell nyilvánítanunk a színházi rendezőség eljárását, mely egy költőt kíván nevetségessé tenni hiányos művének idézete által. Ez esetben tekintetbe kellett volna venni, hogy Hugo úr 10 évi önkénytes számkivetése mentheti azt, ha (nem lévén tőről szakadt magyar) tolla nem képes helyesen kifejezni gondolatait. A színház rendezősége sokkal legálisabb tettet követel, mint ez igazolás, ha oly szellem irányában, mint Hugo, elnéző és a hiányokat kijavítja, ahelyett, hogy martaléknak tekinti azokat. Az említett „pár hét“ elég lett volna arra, hogy a változtatás a szükséges stádiumokon átmenjen, hogy a költő figyelmeztessék a hiányokra. De a rendezőség a módosított jelenetet arra használta fel, hogy azoknak nyújtson vele elégtételt, kik a színlapot sem tudják helyes magyarsággal megírni. — Helsingforsban (Finnországban), hol még folyvást a svéd nyelv az uralkodó, a czár megengedte, hogy az egyetemi vitatkozások ezentúl finn nyelven tartassanak. — A „IV. Z.“ esti lapja felel a magyar akadémiáról múltkor irt sorainkra, melyek az említett lap budai levelezőjének megjegyzéseit illustrálták. A bécsi cs. tudományos akadémiára vonatkozó megjegyzésünket azzal igyekszik megczáfolni, hogy megemlíti, miként a nem egyes hazafiak magán és meghatározott czélu alapítványaiból keletkezett akadémia elé a 46. §■ szerint az értekezések és közlemények minden nyelven előterjesztethetnek s az évkönyvekben az eredeti nyelven jelenhetnek meg, de „az előadások szabály szerint csak (mr) német nyelven tartandók.“ E kérdésre nézve tehát tisztában vagyunk. A magyar akadémia tekintetében egy kérdéssel áll elő a 1. levelező. Azt kérdi: „Várjon az alapítvány eredeti rendeleteit az idő kivonatainak megfelelőleg nem kell-e tágítani?“ E kérdésre, mond a levelező, az akadémia fog új életszakával felelni. Csalódik a t. levelező, ha azt hiszi, hogy e felelet olyan lesz, a minőre vár. Az akadémia e kérdést a magánjog szempontjából tartozik tekinteni. Mig a magántulajdon a törvény oltalma alatt áll s mig törvényes és legális czélokra minden államtag szabadon jogában a rendelkező akaratát a magánjogi törvény oltalma alól elvonni s legkevésbbé pedig azon akadémiának, mely lételét az ily magán alapítványoknak köszöni Azon idő, mely azt kívánná, hogy a rendelkező törvényes intentiója ez intentiótól eltérőleg magyaráztassék, nem volna normális idő s ily igény soha nem találhatna jóváhagyást oly helyen, honnan a jog oltalma ered. A megerősített alapszabályok 1. § a igy szól: „A magyar tudományos akadémia egy, Öcs. kir. Felsége különös oltalma alatt álló tudományos EGY SZEGÉNY IFJÚI TÖRTÉNETE, mint arra, mennyit fizet az valódilag, vagy I mennyit kell fizetnie, hogy a kiadás fedeztessék, a nélkül, hogy maga a nemzeti vagyon, s a nemzet tőkéje csonkíttassék, és ha a fizetési képesség a szükségleten alul maradna, akkor a szükségletet apasztandja. Ily elve L vezérkezénPoroszország financziái örvendetes A közlekedési eszközök (vasutak sto.) letesítésében mérsékletességet ajánl a herczeg, nehogy a szédelgés sebeket ejtsen az or szágon. E szavak a múlt évek tapasztalásai is után, valóban nem szorulnak commentárra. A lelépett porosz kormány nem igen számos érdemeinek egyike az volt, hogy már eddig is a szédelgéstől lehetőleg távol tarta az orszá- Igot; az új kormányra nézve annál könnyebb REGÉNY. Irta FEUILLERT OCTAV. (Folytatás.) Mihelyt járni tudtam, apám lóra ültetett anyám nagy rémületére, s azután is mindent elkövetett, hogy magához egyenlővé tegyen oly művészetben, melynek mestere volt. Sőt nevelésemet e részben túlságossá is tette, mert a család régi és súlyos pánczélaiba, vasruháiba öltöztetett. Azonban leérkezvén a lóhoz, Proserpina nyugton szenvedé,hogy kantárszárát kibontsam, sőt sörényét is érintsem, anélkül, hogy az ingerültség legcsekélyebb jelét adná; de mihelyt lábamat kengyelében érezte, vadul ugrott félre, három vagy négy gyönyörű rúgást vive ki a lépcsőzet nagy virágedényei felett, aztán két hátulsó lábára ágaskodott, első lábaival a levegőt kapálva, aztán reszketve bocsátkozott le. — Nem oly könnyű felülni rá — mond hunyorog- I ra a lovászlegény. — Azt jól látom, öcsém, de majd kifogunk rajta. S ekkor egyszerre, a nélkül, hogy a kengyelt ériinteném, a nyeregben termettem, s míg Proserpina azon s okoskodnék, mi történt vele, keményen megültem. Egy perczcel később, apró vágtatással haladtunk ki a gesztenyefasorok között, néhány taps kíséretében. | Bevallan úr elég udvarias volt, hogy maga kezdje. Bármily jelentéktelen magában ez az eset, még azon este vehettem észre az én embereim arczát, és hogy hitelem rendkívül sokat nyert vele. Több, ugyancsak efféle fajta tehetségeim, melyeket nevelésem is fejtett ki, végre megadok nekem mindazon becsülést, melyet itt óhajthatok ; hogy tudniillik önérzetem biz tosítva volt minden sértés ellen. Különben azt is léreztetem, hogy a világért sem akarok visszaélni , azon előzékenységgel és gyöngédséggel, melyben régi szeltetnek, hogy a kastélyban oly szerepet játszak, mely hivatalommal meg nem egyezik. Toronybeli lakomba vonom meg magam valahányszor a nélkül tehetem, hogy a külső üledéket meg- sérteném, szóval nagyon szigorúan maradok meg helyemen, nehogy arra kényszerítsem a háziakat, hogy ők adják tudtomra Megérkeztem után néhány nappal, mikor egy tb- szepélyes ebéden valók, amely itt ez évszakban csaknem mindennapos, nevemet kérdő hangon hallam kiejtetni a szomszéd kis város kövér alfőnöke által, ki most az apáczaasszonytól jobbra ült. Laroquené asszony, ki gyakran mutat ily szórakozottságot, elfelejtette, hogy közel ülök hozzá s nem akarva is hallanom kellett e szavait: — Tudom is én ? Ez ember kimagyarázhatatlan titok előttem. Azt kell hinnünk, hogy valami herczeg álruhában. Hiszen van elég, ki ily kalandra adja magát rövid ideig. Ő minden kigondolható dologhoz ért: jól lovagol, zongorázik, rajzol — de mily ügyesen ! Köztünk maradjon, édes főnök úr, azt hiszem, hogy gazdatisztnek nagyon rész lehet, de embernek igen kellemes ember. Az alfőnök, ki hasonlókép igen kellemes ember, vagy legalább azt hiszi magáról, ami az ő megelégedésére nézve egyre megy, ekkor igen sok keltemmel szólalt meg, szép kezével simogatva pompás szakállát s azt mondá, elég szép szem van a kastélyban, hogy sok titok azonnal meg legyen fejtve; ő azt hiszi, hogy az intendáns nem egyéb praetendensné), aztán tudva van, hogy a Szerelem édesapja a bohóságnak s a Grácziak természetszerű intendánsa. Aztán egyszerre más hangon igy folytatta: — Egyébiránt, édes nagyság, ha ez egyénre nézve legcsekélyebb gyanút táplál, kivallatom mindjárt holnap a gensd'arm parancsnok által. Laroquené asszonyságnak nem kellett e lovagias buzgóság ily túlsága, s a társalgás, a mennyiben engem illetett, nem ment tovább, de nagyon bántva éreztem magam általa, s nem az alfőnökre nehezteltem, aki rendkívül tetszett nekem, hanem Laroquené asszonyra, aki ha mértéken túl feldicsérte személyes jótulajdonaimat,másfelől úgy látszott nem eléggé lelkesedik hivatalos érdemeim iránt. A véletlen úgy hozta magával, hogy másnap egy széles terjedelmű birtokrész bérleti szerződvényét kellett megnyitnom. Az alkut egy nagyon ravasz öreg paraszttal kellett megkötnöm, akit mindamellett néhány ügyesen s okos diplomatával összeállított törvénytudományi idézettel sikerült elvakítnom. A szerződés végeztével az én emberem nyugodtan tett asztalomra három tekercs arany darabot. Habár e fizetésnek, melylyel nem tartozott, jelentőségét nem tudtam egészen felfogni, óvakodtam nagy meglepetést mutatni, de kibontván a tekercseket, néhány kerülő kérdéssel kisütöttem, hogy ez összeg oly felpénz, vagyis borravaló, melyet a bérlők a szerződés minden megújjulása alkalmával szoktak fizetni a tulajdonosnak. Én teljességgel nem vehettem igénybe a felpénzt, nem látván kikötve azon szerződésekben, melyet két elődöm között, s melyek nekem mintául szolgáltak. Azonban e körülményből még nem mertem határozott következtetést vonni. De midőn Laroquené as-szonynak átadom ez örvendetes szerződés diját, csodálkozása meglepett. — Ugyan mi ez úgymond. Megfejtettem neki, mi ez az ajándék. Ismételtette velem. — Hát ez szokás ? mond ismét. — Úgy látszik szokás, valahányszor megújítják a szerződést. — Pedig tudtommal harminc év óta tíznél több szerződést újítottunk meg.. . . Hogy van, hogy soha hírét sem hallottuk ily dolognak ? — Már azt én nem tudom. Laroquene asszony gondolatokba mélyedett, s azok fenekén aligha ki nem bontakozott a homályból Hilart úr valódi szelleme, habár azután könnyelműen vonított vállat, rám tekintett, aztán az aranyokra, aztán ismét rám, s úgy látszott, habozik. Végre viszszadült karszékébe s mélyen sóhajtva egész ártatlan s becsülendő egyszerűséggel monda : — Jól van uram, köszönöm. Ezen igen mindennapi becsületesség esete, melyet Laroquené asszony finom tapintata dicséretére legyen mondva, egy szóval sem magasztalt, nem csekély véleményt adott gazdatisztje képessége és erényei felől". Módom volt ezt tapasztalni néhány nap múlva. Leánya egy földsarki utazást olvasott fel neki, melyben oly madár fordult elő, mely nem repül. — No, ez ép olyan, mint a mi gazdatisztünk ! *) Erősen meg vagyok győződve a felől, hogy azon lelkiismeretességem, melylyel minden hivatalom körébe eső ügyben eljárok, azóta nagyobb becsülést szerzett nekem, mint az oly tagadólagos érdem. Midőn közelebbről testvérem látogatására Párisba rándultam, az öreg Laudépin úr nagy megindulással köszönte meg nekem azon megtisztelést, melyben irányomban vállalt kereskedését megtisztelem. — Derék, derék, Maxime, úgymond, majd gondoskodunk Ilona hozományáról. A szegény gyermek, úgyszólván, nem is fogja sejteni. S ami önt illeti, fiatal barátom, ne búsuljon. Higgye el nekem, hogy ön jellemében megvan az, mi ez életben leginkább közelit a boldogsághoz, s hála az égnek, meg is lesz önben mindig, a mint látom: a lelkiismeret tisztasága a az egészen kötelességének élő lélek férfias derültség«). *) A szójátékot itt lehetetlen híven forditnom. Francaiéul azon szó, melylyel ez : „nem repül“ van kifejelő, egyszersmind azt is teszi, hogy „nem lop“ , ne vaje pás. Ford. (Folyt. köv.) Nemzeti színházi játékrend 1858. November. 1-jén: Bánkbán, ered. szomorni. 2. (A sevillai borbély, olasz opera (Viardot Garcia a. fellépte). 3. Az élet színfalai, franczia vigj. (László fellépte.) 4. Norma, olasz opera (Viardot G. a. fellépte.) 5. (A) szerelmes ördög, ballet. 6. Bátori Mária ered. opera. 7. (A) vén bakancsos és fia a huszár, ered. víg népsz. 8. Lear király, szomorúi. 9. Ilka, ered. opera. 10. (A) skót nemes, franczia vigj 11. (A) próféta, opera. 12. A szép marquisné, ered. dráma. 13. Norma, olasz opera. 14. (A) bányarém, ered. népszínmű. 15. Fenn az ernyő nincsen kas, ered. vigj. 16. (A) próféta, opera. 17. Először : A falusiak, ered. vígjáték. 18. (A) hugenották, opera. 19. A falusiak, ered. vigj. 20. (A) zsidóné, opera. 21. (A) czigány, ered. népszínmű. 22. Brutus és Lucretia, ered. dráma. 23. Tartuffe mintaképe, német vigj. 24. Mátyás király lesz, ered. tört. szinmü. 25. Operaegyveleg és táncz. 26. Gazdagság és szegénység, ered. szinmü. 27. Először : A székely leány, ered. opera. 28. A falusiak, ered. vigj. 29. Rózsa, ered. vigj. 30. A székely leány, ered. opera. E hóban előadás volt 30, és pedig Bzinmüi 17, dalműi 11, táncz 1, vegyes 1. Adatott Bzinmű: eredeti 13-szor, idegen 4-szer; dalmű: ered. 4-szer, idegen 7-szer. Újdonság: kettő u. m. egy vígjáték: „A falusiak“ s egy opera: „A székely leány.“ Vendégül fellépett: Viardot- Gassz. 8-szor László úr 2- szer. A színház jobban fizetett tagjai e hóban felléptek : 12-szer löki, Szigeti és Szilágyi. 11-szer Köszeghy és Lendvai. 10 szer Ellinger. 9-szer Lendvainé. 8- szor Réthi és Tóth József. 7-szer Szerdahelyi és Szathmáry L né. 6 szer Benza, Munkácsy Flóra, Némethy. 5 szer Bartháné, Eötvös Borcsa, Egressy, Fehérvári Mari, Füredi, Hollósy L-né. 4-szer Jókainé, Komlóssy K né, Tóth Soma és Udvarhelyi Miklós. 3- szor Ellingerné és Jekelfalusy. 2-szer Aranyvári Emilia, Campilli, Hegedűs és Latkócziné. 1-szerTóli Emília. Beteg: Bignio és Hegedüsné; e hónapban is használta a szabadságát Kaiser Ernstné. leend ez után megmaradni és túlmerész tervektől óvakodni, melyek végre vagy épen nem, vagy pedig csak rendkívüli erőmegfeszítések által vihetők ki. Végre a vallásfelekezetek egyenjogúságát is proclamálja a régens s az egyházi téren minden képmutatást és álszenteskedést kárhoztat, mely a vallást takaró gyanánt használja politikai czélok számára. A külviszonyokat illetőleg néhány általános phrasist tartalmaz a programra, hanem e tekintetben részleteket tőle nem is kívánhatni, azonban eléggé érteti ő fensége, miszerint Poroszország kötelességének tartja Némethonban „erkölcsi hódításokat“ tenni és az értelmiség élére állni........... „Igazság, törvényesség és következetesség!“ e három jelszót tűzi zászlajára a régens, melynek értelme ezt látszik mondani a világ előtt: „Sub hoc signo vinces!“ — A Szokolay István által szerkesztett s mind nagyobb tért foglaló „Községi tanácsadó“ VII. és VIII i. füzete megjelent következő tartalommal : „Teendőink a telekkönyvek használatánál s azoknak befolyásuk az ingatlanok körül szerzett javainkra s ezek biztosítására.“ „A községi elöljárók jelentés tételei a községi hatóság közigazgatási működésének eredményeiről.“ „Belügyminiszteri döntvények községeket illető ügyekben.“ (u. m. az erdei szolgalomra jogosítottnak vane joga az erdőből nyert fát eladhatni ? Mely hatóságot illeti az eljárás idegen marhának erdőben találása folytán eredt erdei áthágás esetében ? A házbérben lakóktól házbérük után kivetett adózási járulék képez-e új adót és szükségli-e a felsőbb hatóság engedélyezését? Mikor van helye a bíróságok s mikor a politikai hatóságok eljárásának erdei birtokháborítási esetekben ? „A széhek kérdése és azok átalakításának szüksége, tekintettel a mezőgazdaság érdekeire is.“ „Mikép rendeli a büntető törvény büntettetni a vallás irányában elkövetett bűnös tetteket ?“ „Felsőbb rendeletek s hason intézkedések : Katonaváltság díja; telekkönyvi kivonatok ; ujonczozási, katonakiállítási törvény, újabb pénzügyi rendeletek.“ „Községi tudósítás : Debreczen város polgármesterének jelentése 1854—1858 évekről.“ E tartalom meggyőzhet minden községelöljárót e füzetek hasznossága és nélkülözhetlen volta felöl. — Ma szenteltetik fel és adatik át a közhasználatnak a tiszai vasúttársaság tiszai hidja Szegednél Ez ünnepélyen ö Cs. K. Fensége a főkormányzó s a kereskedelmi miniszter úr jelen vannak. — Tömöri Anasztáz, a „Kazinczy évszázados emlékünnep rendezésével“ foglalkozó bizottmánynak 200 pártot küldött át azon kérelemmel, hogy azt a bizottmány egy speciális czélra, például az „emlékpénz“ vezetésére szíveskednék fordítani. any umu mi, UVb _ _______ 1 1 . _" .* ” " vognak utazni Ellingernél. és Köszeghi. Megváltjuk, nem hisszük. Nem hisszük pedig, mert tartozunk az igazgatóságnak azon jó suppositummal, mivel tartozunk mindenki iránt, kiről feltehetjük, hogy akarata jó. Ezt pedig az igazgatóságról még legkérlelhetlenebb ellene, ha ilyen volna, feltenni kénytelen. Az igazgatóság nem bocsáthatja el az oly tagokat a téli időben, kiknek távolléte több jövedelmes operát hosszú időre leszorít a repertokrról. Ha Ellingernél és Kőszeghi mennek, a most is beteg Bignio ismét nem énekelhet sokáig Intézet.“ — Úgy hisszük, t. levelező úr, hogy e kérdésre nézve is tisztában lehetnénk. A magyar tudományos Akadémia alapszabályai. (Vége.) III. Választások. 25. §. Az igazgató tanács, üresség támadván kebelében, választással egészíti ki magát, mely Magyarország cs. k. generál-kormányzója, mint a Cs. Kir. Ap. Felsége helytartója, megerősítése alá terjesztendő. 26. §. Az elnöki s alelnöki helyre az igazgató tanács minden három évben, vagy egyébkénti hivatal 11 restlés esetében, három-három tagját hozza ajánlatba, kiknek kinevezése a Cs. Kir. Ap. Felségének van fentartva. Az elnökök legalább egyikének rendesen Budapesten kell laknia. 27. §. Tiszteleti tagok, az illető osztályok javaslatai alapján, a szavazható tagok öszveségének (50. §.) egyszerű többsége által vagy oly magas állású férfiak közül ajánltatnak, kiknek megnyerése által az akadémia disze és java öregbedését várja, vagy oly jeles tudósok közül, kik a tudomány előbbrevitele, vagy az akadémia körül maguknak érdemet szereztek. A belföldi tiszteleti tagok kinevezése a generálisormányznra bízatott. 28. §. Az akadémia szavazatos tagjai egyszerű többsége (51. §.) az illető osztályok javaslatára oly tudósokat ajánl mindenik megürült helyre rendes tagokul, kik egy vagy több szaki munka által a tudomány és irodalom körül érdemet s ez által magoknak kitűnő nevet és tekintetet szereztek. Kinevezésök a generál-kormányzóra bízatott. 29. §. Levelező tagokul hasonlókép az osztályok javaslatára a szavazatos tagok 50. §.) oly tudósokat ajánlanak, kik osztálybeli jeles munkálkodásuk által a tudományok terjesztésére sikeresen hatottak, s ekkér az akadémiai czélok előmozdítására képességet bizonyítottak. Kinevezésük a generál-kormányzóra bizatott 30. §. Külső levelező tagok, ugyanazon módon, oly nem magyarok sorából választatnak, kik vagy a tudományosság körül érdemeik által elterjedt hírt szereztek maguknak a tudós világban, vagy Magyarországot vagy az akadémiát közelebbről érdeklő munkával, az akadémia különös kedvezéseire méltókká lettek. Külföldi csak levelező vagy tiszteleti taggá nevezhető. Ily kinevezés Magyarország generál-kormányzója megerősítése alá terjesztendő. 31. §. A titoknok és jegyző a rendes tagok sorából az igazgató, tiszt, és rendes tagok elegyesülésében választatnak. A véghezment választás mindannyiszor a cs. k. magyar generál kormányzóságnak megerősítéseégett felterjesztendő 32. §. Minden újonnan választott tag, a külsők kivételével, osztályába tartozó dolgozat felolvasásával. ..arr*, azP.naelves Ince nem jelenhetés esetén beküldésével, legfeljebb egy év alatt szenei tagjai, auiouricu megválasztatása megsemmisülvén. 33. § Mind mernli akadémiai tag a székfoglalási előadás megtartása után (32. §.) egy, az elnök és titoknak által aláírt oklevéllel tiszteltetik meg. 34. §. A főkönyvtárnokot a gróf Teleki-nemzetség alapító ága, az alkönyvtárnokot, könyvtártisztet, úgy a gyűjteményőröket is az akadémia, szinte tagjai sorából, öszves ülésben , szavazatok többségi által választja. Magyar könyvészet. 450—51. Budapesti Szemle. Szerkeszti és kiadja Csengeri Antal. Pest, 1858. Nyomatott Herz Jánosnál. II. 8-rét. XII. és XIII. füzet 173 392 lap. (A tiz füzetből álló folyam előfizetési ára 10 port. Félévi 5 füzetre 6 frt).