Pesti Napló, 1858. december (9. évfolyam, 2643-2667. szám)
1858-12-11 / 2652. szám
Pénzügyi kérdések. (Fk.) A nemzeti bank minapi kimutatásából azt látjuk, miszerint novemberben, a (korlátolt) készfizetések első havában az ezüstkészlet 9 millióval csökkent, a bankjegyforgalom pedig 4/5 millióval. Azonban egyszersmind 42 millió árán külföldi váltó vásároltatott, mely szintén ezüst gyanánt tekinthető s igy a helyzet november végén ez : 414 millió frt bankjegy 414 millió frt ezüstért beváltatott; aztán még további 4'/* millió frt— ezüst helyett — külföldi váltó alakjában hever a bank tárczáiban. Ebből kiderül, miszerint a bank helyzete ezen hónapban nem javult ugyan, de nem is roszabbult, hanem egészben s nagyban olyan, a minő october végén valt. Az ezüstkészlet és bankjegy közti arány még nem érte el az aug. 30-ki cs. nyiltparancs által megállapított számot (1: 3), hanem úgy áll, miként 1: 3:5. A helyzetnek tehát nemcsak nem roszabbulni, hanem még javulnia is kell, hogy amaz arányt elérhesse. Az ezüstfizetések eddigi korlátoltsága mindinkább meglévén szüntetendő, gondoskodni kell azon eszközökről, mik ama javulás létrehozására alkalmasak. Ha ez egyedül bankkérdés volna, bátran lehetne e gondoskodást az intézet igazgatóságára bizni s abban megnyugodni, hogy a bank „faráda se.“ Hanem itt a birodalom financz helyzete forog szóban, s a bank fizetési képessége csak egyik részét képezi annak, ami e téren teendő. Másik még fontosabb rész a deficit elhárítása és az államháztartásábani egyensúly helyreállítása. Mind a kettőnek egyszerre kell történnie, hogy a nagyszerű mű tökéletes legyen. Tekintsük már most a helyzetet, de két teendőnek figyelembe vételével. A banknak ezüstkészlete kb. 110 milliót tesz, tehát a bankjegyforgalomnak nem szabad 330 milliónál többet tennie s igy a most keringő bankjegymennyiségből 55 milliónak vagy kb. 18%-nek a forgalomból ki kell vonatnia. Ez úgy lenne létesíthető, ha a bank kölcsönügyletét megszorítja, azaz ott, ahol eddig 100 frtot kölcsönzött, ezentúl csak 82 frtot kölcsönözne, de a hitel ezen megszorítása, miként már más alkalommal fejtegettük, iszonyú csapás lenne a kereskedelem és iparra nézve. A bankjegy-forgalmat tehát nem igen lehetvén csökkenteni, az ezüstkészletet szaporítani kell, az által, hogy a bank activái- nak egy részét behajtja — az államtól. E napokban tisztelgett egy bankküldöttség pénzügyminiszter ura exe-nál, az állam tartozásának lerovásáért esedezvén; — eldöntő választ még nem kapott, hanem bizonyosnak tartják, miszerint legalább a valuteladásból begyülő részletek a banknak át fognak adatni s igy ennek legalább némi, bár nem elegendő gyámolitás nyujtatni. A mi a deficitet illeti, legalább elvben a legnagyobb takarékosság el van rendelve, hogy a kiadás csökkenjen, miután a bevételt legalább adófelemelések által nem igen nevel Buzgó óhajtás nemzeti hagyományaink, különösen a tájszógyűjtés ügyében. (Folytatás.) Nem kétlem, hogy jeles költőink, kik tisztán nemzeti zamattal dús műveket sikerülten alkottak, mindinkább népszerűekké fognak válni közöttünk, miután ép ez előnyüknél : a nemzeti sajátosságba visszat tükrözésénél fogva az értelmes külföld előtt is székében kapósakká váltak, s itt-ott mint az eltankadó költői érnek uj képekkel fölfrissitői ajánlgattatnak, s hogy e siker még számos ifjú erőt fog ösztönözni a dicsőítő pályára, de e tekintetben is főben járó dolognak tartom, hogy az ilynemű méltó kísérletek kellő támogatásául aránylag gyarapodjék közöttünk az ösztön az e czél igényelte anyagok gyűjtésére is, nehogy a dúsnak látszó forrás előbb mint vélnek, kiapadjon. Pedig az összes nemzeti szelleméletet felkaroló eposzak megírását most inkább várhatnék, mint évtizedek előtt. Az egybegyülendett anyagot átható lángész feladata lesz az, másoké pedig s minél többeké addig az anyaggyűjtés, míg lehet. A mi ókorunk, mondhatni, az utóbbi évtizedekig fűződött át nemzeti intézeteink egyes ágazataiban. A póri korszakunk imént tűnt le, habár következményét tekintve, századdal fölérő hatású, de csak évtizedbe számítható idő előtt. Ne vegye az olvasó gyanúba szavainkat, sem a múltakra általános dicséret, sem a jelenre föltétlen roszalás nem elvünk. — Mily balgaság volna a vétkes babonák irtása, a boldogító népnevelés ellen tusakodnunk! Köztudomású dolog azonban, mikép a népszellem általán véve oly fordulópontra jutott, mely költői érzületét mindinkább lohasztja. Az anyagi érdekek, kereskedelmi üzlet, a vasúti hálózat , egyéb újkori viszonyok beálltával sokkal nagyobb hatással van ez reá, semhogy ősi patriarchális életnézeteit, kedély hangulatát s ezen sarkalló költőiek szellemvilágát régi épségében még sokáig megóvhatná. Máris inkább csak a múltnak halavány foszladékain éleng. Sokra nézve tehát igy is későcske már a éveitől sürögés; mert bizony az idők súlyos szelleméletét, legalább üdeségekben igen is észrevehetőleg lankasztották kedélyének eredeties nyilatkozásait ,ősi szokásait, szertartásait a mindinkább általánosuló európai korszellem, a mindent egyenmértékbe öntő társadalmi intézkedések néhány év óta szemlátomást kiforgaták vagy elhomályosíták. Várjon mit várhatni ily elmállódás után bárgyúit szellemi termékenységétől, nem fog-e az egészen más életelemek, egészen más légkörben élve, egészen különböző kedélyvilágot kifejteni ? Elfátyolozott múltjából kihűlt emlékezése legföljebb csak bágyadt vonásokat tüntethet elő, és a folytonos elvegyülés és az elharapódzó divat hagymája nem megannyi kórállapot e szellem életében ? miknek következményei a későbbi gyűjtőt igen sok tévedésbe ejthetik, ha a múltak nyomait vizsgálgatja. Ha már az ilykép égető kérdéssé vált tárgy iránt tüzetes, s részletes tájékozást kívánna a fogékonyabb lelkű : hol, mit, hogyan, mikor stb. kelljen még kifigyelnie a népélet mozzanataiból? Buzgón ajánljuk, olvassa el gyüjtekezött elmével a „magyar mythologia“ előszavát, bevezetését, s ha szerit teheti, az egész nagybecsű művet; majd ennek számos idézetei által utasítva, a legkiválóbb kútfőket, főleg a hazaiakat nyomozván, mind világosb irányzatokat nyerend, látva egyrészt ama sarkpontokat, melyekre támaszkodván, mindig tágabb kilátása nyilik, másrészt szemlélve, mint leli meg helyét minden parányi adat, mely magában tán csak csekély forgács, igénytelen morzsa s mint válik ott a díszpalotának jelentékeny részévé, sőt néhol meglepő ékkövévé. Majd a külön osztályzatokban vizsgálva szintén gyönyörélvvel szemléli, mily becsesek azok amúgy is, jól rendezetten mint több irányban használható kútfők.Például a népdalok, mondák,regék, mesék, néptalányok, ötletek, példabeszédek, közmondások, tájkiejtések, régi szertartások, tájszokások stb. mint az ezek egyes gyűjteményeinek élőbeszédeiben vagy átalános áttekintéseiben az összeállítók által, bölcselmileg, néhol sikerülten kimutatva olvasható. Bizonyára tanulságosnak vallandja minden értelmes ollvasó Erdélyi János értekezését a népdalok, mesék s I ___ 1 • 1 *1 /V \TI_1 _ 1 _ 0 I. vi . _■» * közmondások gyűjteménye végén.) Érdekes Ballagi Móricz bevezetése is a (Magyar példabeszédek kiadása elején 1850). Henszelmann Imre értekezése a magyarországi népmesékről az 1847. Szépirodalmi szemlében stb. S ha még mindez nem elégséges bensőbb érdekeltetésre gerjeszteni, tekintsünk szét a valódi haladású irodalmak tág mezején, elég közel s bőven lelhetni ott hathatósan felösztönző példákat. Mint támadt a Grimm testvérek föllépése nyomán az úgyszólva minden zugot s talpalattnyi tért apróra felkutató búvároknak egész nagy serege, s mint fejlődött ez irányzat egy hatalmas irodalmi felekezetté, melynek dús eredménye már világszerte szétágazó, ugyszólva óczeánszerü özönben hullámzik szét stb. Midőn ezt álmélkodva kénytelen a nyílt elme szemlélni, lehetlen nem kárhoztatnia ama megbocsáthatlan hivalkodást, mely annyira égető s kiáltólag szükséges teendőink mellőztével játékoskodik az irodalom - tudomány nevében. A külföldi irodalom termékei nálunk mondhatni szerfölött terjednek, de az eredményből ítélve úgy látszik, és azok legkevésbé ismertetnek, melyeknek mélyebb megértése legüdvösebb hatással lehetne szellemi gazdagodásunkra. De hogyan is lehessen ilyesmit igényelnünk, midőn a tovalátásra szemet nyitogató hazai értékek művek s magasbetélzatú folyóiratok is alig bírnak a háttérből kiküzdeni, az előtért nagy zajjal elfoglaló vásári művek miatt? Íny czikkeken, nyalánkságokon kap a gyermeksereg; minket pedig annyi észrehozó élmények után férfias komolyság s czéltudatos törekvés illetne meg. — Kisérné csak kellő figyelemmel ifjú irodalmáraink serege azt, mi az öntudatosabb irodalmakban a nemzeti hagyományokat illetőleg a történelem és nyelvészet érdekében történik; mily más irányt venne buzgalmuk s törekvésök, az annyiszor emlegetett közügynek valódi szolgálat volna téve és amaz igazi felvirulásból nekik is valódibb babérok teremnének, az olcsó dicsőség múlékony csillámai helyett. Feladatomon jóval túlterjeszkedtem a szoros kapcsolatban levő összes nemzeti hagyományaink szóbahozásával, hogy a rég bántó kísérletet ez alkalommal l^ffnlAkk v'Amilflnnviinrtftflafl.nl. Sftt&t.lfl01 fl. t 4 1 fl 7. ft ■ vak különleges érdekére kívántam ezúttal főleg figyeltetni. Ez ügy annyival sürgetőbb jelenben, minthogy a nagyszótári munkálatok bevégzése közeledik és az összehasonlító nyelvészet fölöttébb hasznos munkássága nyelvtudományunk javára folyton gyarapodóban lévén, csak nyelvbirtokunknak minél teljesebb összeállítása nyomán rendelkezhetik annak anyagával sikeresen, az előtte lebegő nagy kérdések megoldására. Ézen 20 éve, hogy a magyar tudóstársaság ama tájszótári gyűjteményt egy kötetben közrebocsátotta, mely — mint ennek élőbeszédében olvasható — mindjárt legelső nagygyűlésekor (1831 februáriusban) a nagy szótár végett tett intézkedései folytán 1838-ig birtokába került. Az e gyűjtésre történt felhívások annak idején is eléggé indokolva tétettek közzé, meg a kiadás körülményeiről világosan értesítő 1838-as „élőbeszéd“ és „utóirat“ is kellőleg tájékoz az ügy mibenléte, czélja, addigi gyarapodása s pótolandó hiányai iránt. „Általában oly óhajtással bocsátja közre a társaság e gyűjteményt — mondja az érdemdús titoknak Toldy F. ur az „utóirat“ zárszavaiban — hogy tagok, nem tagok, ezt figyelmükre méltatván, minél több igazítás és pótlás küldessék be, melyeket a társaság nyelvünk érdekében, maga idején közzé tenni el nem mulasztand , valaminthogy szándéka is, mihelyest a nyomtatás folytában érkezett s igy az elsőbb betűkből kiszorult szavakhoz még tetemes küldések járulnak, egy pótló kötet kiadásáról is gondoskodni c sat. (Folytatjuk.) Ketni többé. Ez után is a kitűzött czél legalább részben el fog érezni. Hogy azonban mind a két tekintetben tökéletes sikert lehessen aratni, tapasztalt financierek egy utat javasolnak, mely komoly figyelemre méltó, és ez új államkölcsön felvétele. Ezzel a banknak tetemes összeget visszafizethetni és a deficitet is egyszerre fedezhetni, tehát mind a két működés egyúttal és tökéletesen létesíthető. Tudjuk ugyan, miszerint új kölcsön felvételének is megvannak a maga nehézségei, hogy azt — az általános árkeret alacsony állásánál fogva — tán nem a legkedvezőbb feltételek alatt lehetne létrehozni, végre hogy a hitelintézetnek a vasutak érdekében engedélyezett sorsjátékos kölcsönt a pénzvásár még most sem bírta teljesen megemészteni. Mindazáltal szakértők helyeslőleg nyilatkoznak a fentebbi javaslatra nézve. Nevezetesen arra utalnak, miszerint az államháztartásbani megtakarítások mindig csak bizonyos tőke kamatjait képviselik,de azért maga a tőke nem rendelkezhető, s így a deficit fedezésére sem fordítható. Ha példa kiadás 5 millióval csökken, ez 100 milliónyi tőkét képvisel ugyan, melylyel az állam vagyona gyarapodott, hanem ezen képzelt 100 millióval még sem lehet a deficitet fedezni; ha azonban a tarékoskodás mellett még kölcsön is lvétetik, a dolog másként áll, mert ha példa milliónyi megtakarítás mellett 100 milliónyi kölcsön felvétetik, az államadóssági kamat évenkénti kamatja 98 millióról 103-ra emelkednék, tehát 5 millióval növekednék, de takarékosság által a kiadás más oldalon ugyanannyival csökken, s így a bevétel és kiadás közti arány nem változnék, a 100 millióból pedig nemcsak a deficit lenne fedezhető, hanem a bankkövetelés tetemes része is visszafizethető. Míg tehát 5 milliónyi évenkénti kiadásapasztás mellett, a deficit talán csak 12 év múlva lenne törleszthető, a kölcsön által e czél tüstént elérhető, ami nagy előny lenne, mert a deficittől ama 12 évre ismét kamatot is kell számítani. Ezeket természetesen teljesen objectív szempontból mondjuk, anélkül, hogy egyéni véleményt fejeznénk ki akár az indítvány mellett, akár pedig ellene. Csak elő akartuk készíteni az olvasót oly tervre, melyet igen tekintélyes körökben máris komoly figyelemre méltatnak, s mely közel jövőben talán határozottabb alakot fog ölteni. — A tegnapi „Wien, Zeitung“ hivatalos rovata közli a CB. kir. Apóst. Felsége határzatát, melynél fogva Mogurai b. Augusz nyugalmaztatik s helyébe baranyamegyei főnök Cseh Eduard neveztetik ki. Továbbá b. Reichenstein Ferencz belügyminiszteri tanácsos a magyarországi fökormányzóságnál szolgálattételre kinevezve. — A pesti jótékony nőegylet I. évi dec. - től 1859 jan. 1-ig terjedő 4 hétre jelenlegi létszámban álló 197 szegény számára (kik közül 24 új és 173 előbb is részeltetett) 1149 frtot utalványozott; és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 875 frt; havonkint és 70 évenkint részesítetteknek 25 frt; egyszer mindenkorra segélyzett 27 szegénynek 249 frtot. Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyazó 43 vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg 28 munkára nem képes szegény talál foglalkozást és keresetet, — 34 családnak külön külön egy fél öl tűzifa oszlatott ki, — több más családok liszt-, hüvelyes vélemény, és egyéb élelmiszerekkel láttattak el. A Zentáról vett levelünk szomorú képét rajzolja az ottani erkölcsi és közmivelődési állapotnak. „Az előhaladási, gazdaságjavítási, nevelésügyi eszmékkel — úgymond még ott vagyunk, ahol voltunk húsz év előtt. Ezelőtt volt casinónk, olvasó-egyletünk, de most nincs ; iskoláink száma nem szaporodott, tanyai iskolákat, nem emeltünk, pedig tizennyolca ezer lélek után, hat alsó elemi osztály vajmi kevés! A gazdasági gépeket itt még nem ismerik s azok elterjedését, mig e nemzedék ki nem hal, alig remélhetni; gazdasági gépekről beszélni is nevetséges dolognak tartatik. Az irodalom pártolásáról szó sincs, *) az előfizetési íveket elő sem merjük mutatni, a könyveket ingyen sem olvassuk. Miattunk az országban elég lehetne egyetlenegy sajtó is, mint ezt járatott lapjaink statistikája mutatja: Pesti Napló 2, M. Sajtó 1, Bud. H. 1, V. Újság 3, P. U. 5, F. Gazda 2, Kalauz 1, Szépirod. Közlöny 3, Napkelet 3, Hölgyfutár 2, Üstökös 2, Kelig, és Kath. Néplap egy egy példány és ezenkívül 4 német lap — egyéb semmi. Bizony kevés ez 18 ezer lélekre.“ A pesti várostanács hirdetménye következtében az 1859 ki ujonczozásnál azon hét korosztály lesz katonakötelezett, mely 1838—1832-ki időkorba esik. Az öszszeirás dec. 14. veszi kezdetét. Ide tartoznak az itt született ifjak, vagy a kiknek szüleik szerzett lak- vagy iparjog által idevaló állandó lakosok lettek. A P. U.nak írják Kemenes Aljáról: Mult sept. 12- én este kemenesi Mihálfán Vidos Pál földbirtokos berháztelkén szalmás gabonával töltött nagy pajtaépülete, gonosz kezek által meggyújtatván —■ szélcsend, gyors segély és fecskendők daczára is — földig leégett a benne levő sok gabonával és mezőgazdasági eszközökkel együtt. Az épület s az összes jószág biztositva volt az első m. bizt. társaság kis czeli ügynöke Weiss Jakab izraelita kereskedő urnát, ki a helyszínen megjelenvén, az eseményt sietve hírül adta a társaság soproni fiókügynökségének. Ez a károkat azonnal megbecsültetvén, a 2600 pftnyi kártérítési összeget a kárvallott urnák sept. 20-án már kezéhez juttatta. Azonban Vidos Pál úr, ki a pajtát 700 pftban biztosította, nem elégedvén meg a kiküldöttek által csak 517 pártra rúgott becsléssel, e nehézségét Pesten, közvetlen a társaság törzsigazgatóságának eléje terjesztette, mely is utólagosan — noha ezzel köteles nem volt - 183 pártot fizetett még a kárvallottnak. Ily nemes példák csak nagyobb emelésére szolgálnak az első m. biztosító társaság hitelének. Az oroszlányi tűzvész, melyről ugyancsak a P. U. után értesülünk, nem kevésbé szól ez állításunk mellett Nevezett helység jegyzője e tárgyra vonatkozólag így ir: „A tűz által elhamvasztott épületek közt csak épen kettő volt biztosít •va, — az egyik a magyar, másik pedig a trieszti átalános biztosító társaságnál. A magyar biztosítás — a tűz után 5 öt napra — azonnal teljes kárpótlást fizetett a kárvallott részére, ki nem győzi áldani és magasztalni az intézet jótékonyságát s az igazgatóság rögtöni intézkedéseit, míg a trieszti társaságnál biztosított egyén után-útfélen panaszkodik, hogy biztosítási kárös-sszegéből jókora sommát levontak stb.“ X Ira Aldridge jelenleg a sz.-pétervári német színházban vendégszerepel. Ő angolul beszél, a többi szereplők németül, mely, mint egy ottani lap írja, egyáltalán nem kellemetlen benyomást tesz azokra, kik sem angolul, sem németül nem értenek. Lejárt az almanachok, a díszes zsebkönyvek kora. *) T. Levelezőnknek ezen megjegyzését az alább olvasható statistikai kimutatás alapján kissé szigorúnak találjuk. Szerk. Helyüket eif "Hl."í: A naptárak, íróink nem egyesülnek többé diszalbumok kiadására, kalendáriumokba írnak ezentúl. És ha mégis akad oly kiadó, ki pénzét inkább az oly vállalatokba fekteti, melyek nemes olvasmányt nyújtanak hölgyeinknek, a vállalat megbukik, mert a könyvekre kiadható pénzt elnyelték a naptárak s a képes könyvek. Irodalmunk e körülményei közt elismeréssel kell fogadnunk derék kiadónk Hartleben K. Á. legújabb vállalatát, az igen nagy díszszel kiállított anthologiát, mely „Gyöngyök és virágok“ czímmel 152 magyar költőtől közöl kisebb nagyobb költeményeket, a régibb költőktől egész a mostani időig. A gyűjtemény nagy szorgalommal állíttatott össze. D. ur, ki e gyöngyöket és virágokat összefűzé, azon elvből indult ki, hogy nagyobb költőinktől oly verseket adjon, melyek más hasonló gyüjeményekben még meg nem jelentek , összes költészeti irodalmunk tükrét kívánva az olvasó elé tartani, nem feledett el senkit, kitől, habár keveset, de sikerültebb művet lehet felmutatni. Nemcsak megjelent önálló művekből, a költők összegyűjtött verseiből lehetett tehát gyűjtenie, hanem búvárkodnia kellett a szépirodalmi lapok régibb évfolyamaiban. Amint hogy ezt tévé is, és sok elfeledett de szép költeményt hozott ismét a közönség elé. És az ily gyűjteményeknek haszna ebben is kereshető. Az anthologiák nem hatnak kártékonyan az irodalomra. Kielégli Arany, Czuczor, Petőfi, Tompa, Vörösmarty és a többi jeles költeményeiből azon nehányat, melyet az ily gyűjtemények nyújtanak, az oly olvasó soha se veszi meg e jelesek összes műveit; mig ellenben, kik még nem bírják e költők verseit s érzékkel bírnak a szép és fenséges iránt, nem elégelhetik az ily gyűjtemények által nyújtott kevés érvet s bennök e mutatványok után a vágy fog támadni, egész nagyságában ismerni a költőt. És nem árthat azon költőknek, kiknek műveik összegyűjtve még meg nem jelentek, sőt néhány művek reproductiója által ismertebbé teszi nevüket s növeszti közönségüket. Nem hiszszük, hogy derék kiadónk Hartleben nagy anyagi hasznot arasson e vállalatából, mert a könyvet nagy diszszel állitá ki, s annak árát aránylag csekélyre szabta. A majdnem 700 lapra terjedő könyv ára díszesen fűzve 3 pírt, nagyon szép kötésben 4 frt 20, s pompás bőrkötésben 5 pírt. Megváltjuk, hogy igen óhajtjuk, miként e karácsonyi és újévi ajándék, melylyel Hartleben irodalmunk barátait meglepte, némi hasznot eredményezzen a kiadónak. Ezt nem csak azért kivánjuk, hogy Hartleben ösztönöztetve érezze magát irodalmunkat belterjileg gazdagító munkák kiadására ismét, hanem hogy némileg megkerüljön azon veszteségeinek egy része, melyet jobb magyar művek kiadása által szenvedett. Mert Hartleben azon nagy hibát követte el, hogy naptárak, adomák, ephemerérdekü, de divatos röpiratkák, olcsó és haszontalan képes könyvek helyett merő jeles munkák kiadásával vágyott a magyar irodalmat szolgálni; így kiadta Hanák természetrajzát drága képekkel ; igy inditá meg Vállas encyclopaediáját; kiadta Jászay nagybecsű történeti művét, Bajza történeti munkáját, Kemény első regényeit, Csokonay munkáit, Garay prózai munkáit, Eötvös két jeles regényét a „Falu jegyzőjét“ s a „Magyarország 1514-ben“ cziműt; nála jelent meg Jókai első regénye; meginditá a külföldi regénytárakat s a Muzáriont; a „Nemzeti könyvtár,“ Nagy Ignácz munkái és szinműtára s temérdek jó magyar könyv nála jelentek meg. Legközelebb pedig G a 1 e 11 jeles egyetemi világrajzát ülteté át irodalmunkba s árulja most leszállított áron. De mig a kevésbé becses művekből több kiadás kel el, addig Hartleben kiadásai el nem keltek. A derék kiadónak kettő közt kellett választania, vagy az irodalmat ellapályosító de keresett művek hasznából fedve veszteségeit, élénkebb részt venni az újabb irodalomban, vagy átengedni ezért másoknak. Hartleben üzletének országosan ismert elvéhez híven nem kívánta nevét az oly művekre adni czégül, melyekkel nem vélt használni a magyar irodalomnak. Tapasztalatai pedig nem voltak ösztönzők, hogy tudományos és belbecsü művek kiadására vállalkozzék. De hiszszük, hogy e jeles könyvkereskedés ismét több magyar művet adand ki. Ez nagy nyereség volna a magyar írókra nézve, mert Hartleben kereskedése azon megérdemelt hírben áll közöttünk , hogy a leglelkiismeretesebbek, legpontosabbak egyike. A „Gyöngyök és virágok“ czímű gyönyörű kiállítású könyvet karácsonyi és újévi ajándékul ajánlhatjuk a*/ Magyar könyvénket. 461. Magyar helyesírás. Nyilvános és magántanodák számára irta Kempelen Győző gymnasiumi tanár, Hanja Mihály cb. k. iskolatanácsostól irt előszóval. Pest, 1859. Kiadja Ráth Mór. Nyomatott Beimnel és Kozmánál. 8-rét IX és 128 lap. Ára 50 njkr. 462. Regény és regény-itésiet. Irta Eszther Bat. szerzője. Pest 1859. Emich Gusztáv tulajdona. Nyomatott Manz Frigyesnél Bécsben 8-rét 172 lap. Ára 1 frtp.