Pesti Napló, 1858. december (9. évfolyam, 2643-2667. szám)

1858-12-11 / 2652. szám

Pénzügyi kérdések. (Fk.) A nemzeti bank minapi kimutatásá­ból azt látjuk, miszerint novemberben, a (kor­látolt) készfizetések első havában az ezü­st­­készlet 9 millióval csökkent, a bankjegyfor­galom pedig 4/5 millióval. Azonban egyszer­smind 4­2 millió árán külföldi váltó vásárol­tatott, mely szintén ezüst gyanánt tekinthető s igy a helyzet november végén ez : 414 mil­lió frt bankjegy 414 millió frt ezüstért bevál­tatott; aztán még további 4'/* millió frt— ezüst helyett — külföldi váltó alakjában he­ver a bank tárczáiban. Ebből kiderül, miszerint a bank helyzete ezen hónapban nem javult ugyan, de nem is roszabbult, hanem egészben s nagyban olyan, a minő october végén valt. Az ezüstkészlet és bankjegy közti arány még nem érte el az aug. 30-ki cs. nyiltparancs által megállapított szá­mot (1: 3), hanem úgy áll, miként 1: 3:5. A helyzetnek tehát nemcsak nem roszabbulni, hanem még javulnia is kell, hogy amaz arányt elérhesse. Az ezüstfizetések eddigi korlátolt­sága mindinkább meg­lévén szüntetendő, gon­doskodni kell azon eszközökről, mik ama ja­vulás létrehozására alkalmasak. Ha ez egyedül bank­kérdés volna, bátran lehetne e gondoskodást az intézet igazgatósá­gára bizni s abban megnyugodni, hogy a bank „fará­da se.“ Hanem itt a birodalom financz helyzete forog szóban, s a bank fizetési ké­pessége csak egyik részét képezi annak, a­mi e téren teendő. Másik még fontosabb rész a deficit elhárí­tása és az állam­háztartásábani egyensúly helyreállítása. Mind a kettőnek egyszerre kell történnie, hogy a nagyszerű mű tökéletes legyen. Tekintsük már most a helyzetet, d­e két teendőnek figyelembe vételével. A banknak ezüstkészlete kb. 110 milliót tesz, tehát a bankjegyforgalomnak nem sza­bad 330 milliónál többet tennie s igy a most keringő bankjegymennyiségből 55 milliónak vagy kb. 18%-nek a forgalomból ki kell vo­natnia. Ez úgy lenne létesíthető, ha a bank kölcsönügyletét megszorítja, azaz ott, a­hol eddig 100 frtot kölcsönzött, ezentúl csak 82 frtot kölcsönözne, de a hitel ezen megszorí­tása, miként már más alkalommal fejtegettük, iszonyú csapás lenne a kereskedelem és ipar­ra nézve. A bankjegy-forgalmat tehát nem igen lehetvén csökkenteni, az ezüstkészletet szaporítani kell, az által, hogy a bank activái-­ nak egy részét behajtja — az államtól. E na­pokban tisztelgett egy bankküldöttség pénz­ügyminiszter ur­a exe-nál, az állam tartozá­sának lerovásáért esedezvén; — eldöntő vá­laszt még nem kapott, hanem bizonyosnak tartják, miszerint legalább a valuteladásból begyülő részletek a banknak át fognak adatni s igy ennek legalább némi, bár nem elegen­dő gyámolitás nyujtatni. A mi a deficitet illeti, legalább elvben a legnagyobb takarékosság el van rendelve, hogy a kiadás csökkenjen, miután a bevételt legalább adófelemelések által nem igen nevel­ Buzgó óhajtás nemzeti hagyományaink, külö­nösen a tájszógyűjtés ügyében. (Folytatás.) Nem kétlem, hogy jeles költőink, kik tisztán nem­zeti zamattal dús műveket sikerülten alkottak, mind­inkább népszerűekké fognak válni közöttünk, miután ép ez előnyüknél : a nemzeti sajátosság­ba visszat tükrözésénél fogva az értelmes külföld előtt is széké­ben kapósakká váltak, s itt-ott mint az eltankadó költői érnek uj képekkel fölfrissitői ajánlgattatnak, s hogy e siker még számos ifjú erőt fog ösztönözni a dicsőítő pályára, de e tekintetben is főben járó do­lognak tartom, hogy az ilynemű méltó kísérletek kellő támogatásául aránylag gyarapodjék közöttünk az ösztön az e czél igényelte anyagok gyűjtésére is, nehogy a dúsnak látszó forrás előbb mint vélnek, ki­apadjon. Pedig az összes nemzeti szelleméletet felka­roló eposzak megírását most inkább várhatnék, mint évtizedek előtt. Az egybegyülendett anyagot átható lángész feladata lesz az, másoké pedig s minél töb­beké addig az anyaggyűjtés, míg lehet. A mi ó­­korunk, mondhatni, az utóbbi évtizedekig fűződött át nemzeti intézeteink egyes ágazataiban. A póri kor­szakunk imént tűnt le, habár következményét tekint­ve, századdal fölérő hatású, de csak évtizedbe számít­ható idő előtt. Ne vegye az olvasó gyanúba szavain­kat, sem a múltakra általános dicséret, sem a jelenre föltétlen roszalás nem elvünk. — Mily balgaság vol­na a vétkes babonák irtása, a boldogító népnevelés ellen tusakodnunk! Köztudomású dolog azonban, mi­kép a népszellem általán véve oly forduló­pontra ju­tott, mely költői érzületét mindinkább lohasztja. Az anyagi érdekek, kereskedelmi üzlet, a vasúti hálózat , egyéb újkori viszonyok beálltával sokkal nagyobb hatással van ez reá, semhogy ősi patriarchális élet­­nézeteit, kedély han­gulatát s ezen sarkalló költőiek szellemvilágát régi épségében még sokáig megóv­hatná. Máris inkább csak a múltnak halavány fosz­­ladékain élen­g. Sokra nézve tehát igy is későcske már a éveitől sürögés; mert bizony az idők súlyos szelleméletét, legalább üdeségekben igen is észreve­­hetőleg lankasztották kedélyének eredeties nyilatko­zásait ,­ősi szokásait, szertartásait a mindinkább ál­talánosuló európai korszellem, a mindent egyenmér­­tékbe öntő társadalmi intézkedések néhány év óta szemlátomást kiforgaták vagy elhomályosíták. Vár­jon mit várhatni ily elmállódás után bárgyúit szel­lemi termékenységétől, nem fog-e az egészen más életelemek, egészen más légkörben élve, egészen különböző kedélyvilágot kifejteni ? Elfátyolozott múltjából kihűlt emlékezése legföljebb csak bá­gyadt vonásokat tüntethet elő, és a folytonos elvegyülés és az elharapódzó divat hagymája nem megannyi kórállapot e szellem életében ? miknek kö­vetkezményei a későbbi gyűjtőt igen sok tévedésbe ejthetik, ha a múltak nyomait vizsgálgatja. Ha már az ilykép égető kérdéssé vált tárgy iránt tüzetes, s részletes­ tájékozást kívánna a fogéko­nyabb lelkű : hol, mit, hogyan, mikor stb. kelljen még kifigyelnie a népélet mozzanataiból? Buzgón ajánljuk, olvassa el gyüjtekezött elmével a „magyar mythologia“ előszavát, bevezetését, s ha szerit teheti, az egész nagybecsű művet; majd ennek számos idézetei által utasítva, a legkiválóbb kútfőket, főleg a hazaiakat nyomozván, mind világosb irány­zatokat nyerend, látva egyrészt ama sarkponto­kat, melyekre támaszkodván, mindig tágabb kilá­tása nyilik, másrészt szemlélve, mint leli meg he­lyét minden parányi adat, mely magában tán csak csekély forgács, igénytelen morzsa s mint válik ott a díszpalotának jelentékeny részévé, sőt néhol meglepő ékkövévé. Majd a külön osztályzatokban vizsgálva szintén gyönyörélvvel szemléli, mily becsesek azok amúgy is, jól rendezetten mint több irányban használ­ható kútfők.Például a népdalok, mondák,regék, mesék, néptalányok, ötletek, példabeszédek, közmondások, tájkiejtések, régi szertartások, tájszokások stb. mint az ezek egyes gyűjteményeinek élőbeszédeiben vagy átalános áttekintéseiben az összeállítók által, bölcsel­­mileg, néhol sikerülten kimutatva olvasható. Bizo­nyára tanulságosnak vallandja minden értelmes ol­­l­vasó Erdélyi János értekezését a népdalok, mesék s I ___ 1 • 1 *1 /V \TI_1 _ 1 _ 0­ I. vi . _■» * közmondások gyűjteménye végén.) Érdekes Ballagi Móricz bevezetése is a (Magyar példabeszédek kia­dása elején 1850). Henszelmann Imre értekezése a magyarországi népmesékről az 1847. Szépirodalmi szemlében stb. S ha még mindez nem elégséges ben­sőbb érdekeltetésre gerjeszteni, tekintsünk szét a va­lódi haladású irodalmak tág mezején, elég közel s bő­ven lelhetni ott hathatósan felösztönző példákat. Mint támadt a Grimm testvérek föllépése nyomán az úgyszólva minden zugot s talpalattnyi tért apróra felkutató búvároknak egész nagy serege, s mint fej­lődött ez irányzat egy hatalmas irodalmi felekezetté, melynek dús eredménye már világszerte szétágazó, ugyszólva óczeánszerü özönben hullámzik szét stb. Midőn ezt álmélkodva kénytelen a nyílt elme szem­lélni, lehetlen nem kárhoztatnia ama megbocsáthat­­lan hivalkodást, mely annyira égető s kiáltólag szük­séges teendőink mellőztével játékoskodik az iroda­lom - tudomány nevében. A külföldi irodalom termékei nálunk mondhatni szerfölött terjednek, de az eredményből ítélve úgy látszik, és azok legkevésbé ismertetnek, melyeknek mélyebb megértése legüdvösebb hatással lehetne szel­lemi gazdagodásunkra. De hogyan is lehessen ilyes­mit igényelnünk, midőn a tovalátásra szemet nyito­­gató hazai értéke­k művek s magasb­etélzatú folyó­iratok is alig bírnak a háttérből kiküzdeni, az előtért nagy zajjal elfoglaló vásári művek miatt? Íny czik­­keken, nyalánkságokon kap a gyermeksereg; minket pedig annyi észrehozó élmények után férfias komoly­ság s czéltudatos törekvés illetne meg. — Kisérné csak kellő figyelemmel ifjú irodalmáraink serege azt, mi az öntudatosabb irodalmakban a nemzeti hagyo­mányokat illetőleg a történelem és nyelvészet érde­kében történik; mily más irányt venne buzgalmuk s törekvésök, az annyiszor emlegetett közügynek va­lódi szolgálat volna téve és amaz igazi felvirulásból nekik is valódibb babérok teremnének, az olcsó di­csőség múlékony csillámai helyett. Feladatomon jóval túlterjeszkedtem a szoros kap­csolatban levő összes nemzeti hagyományaink szóba­hozásával, hogy a rég bántó kísérletet ez alkalommal l^ffnlAkk v'Amilfln­­nviinrtftflafl.nl. Sftt&t.lfl01 fl. t 4 1 fl 7. ft ■ vak különleges érdekére kívántam ez­úttal főleg figyeltetni. Ez ügy annyival sürgetőbb jelenben, mint­hogy a nagyszótári munkálatok bevégzése közeledik és az összehasonlító nyelvészet fölöttébb hasznos munkássága nyelvtudományunk javára folyton gya­­rapodóban lévén, csak nyelvbirtokunknak minél tel­jesebb összeállítása nyomán rendelkezhetik annak anyagával sikeresen, az előtte lebegő nagy kérdések megoldására. Ézen 20 éve, hogy a magyar tudóstársaság ama tájszótári gyűjteményt egy kötetben­ közrebocsátotta, mely — mint ennek élőbeszédében olvasható — mind­járt legelső nagygyűlésekor (1831 februáriusban) a nagy szótár végett tett intézkedései folytán 1838-ig birtokába került. Az e gyűjtésre történt felhívások annak idején is eléggé indokolva tétettek közzé, meg a kiadás körülményeiről világosan értesítő 1838-as „élőbeszéd“ és „utóirat“ is kellőleg tájékoz az ügy mibenléte, czélja, addigi gyarapodása s pótolandó hiányai iránt. „Általában oly óhajtással bocsátja közre a társaság e gyűjteményt — mondja az érdem­dús titoknak Toldy F. ur az „utóirat“ zárszavaiban — hogy tagok, nem tagok, ezt figyelmükre méltat­ván, minél több igazítás és pótlás küldessék be, me­lyeket a társaság nyelvünk érdekében, maga idején közzé tenni el nem mulasztand , valaminthogy szán­déka is, mihelyest a nyomtatás folytában érkezett s igy az elsőbb betűkből kiszorult szavakhoz még te­­temes­ küldések járulnak, egy pótló kötet kiadásá­ról is gondoskodni c sat. (Folytatjuk.) Ketni többé. Ez után is a kitűzött czél legalább részben el fog érezni. Hogy azonban mind a két tekintetben tö­kéletes sikert lehessen aratni, tapasztalt financier­ek egy utat javasolnak, mely komoly figyelemre méltó, és ez­­ új államköl­csön felvétele. Ezzel a banknak tetemes összeget visszafizethetni és a deficitet is egy­szerre fedezhetni, tehát mind a két működés egyúttal és tökéletesen létesíthető. Tudjuk ugyan, miszerint új kölcsön felvé­telének is megvannak a maga nehézségei, hogy azt — az általános árkeret alacsony ál­lásánál fogva — tán nem a legkedvezőbb fel­tételek alatt lehetne létre­hozni, végre hogy a hitelintézetnek a vasutak érdekében engedé­lyezett sorsjátékos kölcsönt a pénzvásár még most sem bírta teljesen megemészteni. Mind­­azáltal szakértők helyeslőleg nyilatkoz­nak a fentebbi javaslatra nézve. Nevezetesen arra utalnak, miszerint az államháztartásbani megtakarítások mindig csak bizonyos tőke kamatjait képviselik,de azért maga a tőke nem rendelkezhető, s így a deficit fedezésére sem fordítható. Ha péld­­a kiadás 5 millióval csökken, ez 100 milliónyi tőkét képvisel ugyan, melylyel az állam vagyona gyarapo­dott, hanem ezen képzelt 100 millióval még sem lehet a deficitet fedezni; ha azonban a ta­­­rékoskodás mellett még kölcsön is lvétetik, a dolog másként áll, mert ha példa milliónyi megtakarítás mellett 100 milliónyi kölcsön felvétetik, az államadóssági kamat évenkénti kamatja 98 millióról 103-ra emel­kednék, tehát 5 millióval növekednék, de ta­karékosság által a kiadás más oldalon ugyan­annyival csökken, s így a bevétel és kiadás közti arány nem változnék, a 100 millióból pedig nemcsak a deficit lenne fedezhető, ha­nem a bankkövetelés tetemes része is vissza­fizethető. Míg tehát 5 milliónyi évenkénti kiadás­­apasztás mellett, a deficit talán csak 12 év múlva lenne törleszthető, a kölcsön által e czél tüstént elérhető, a­mi nagy előny len­ne, mert a deficittől ama 12 évre ismét kama­tot is kell számítani. Ezeket természetesen teljesen objectív szem­pontból mondjuk, a­nélkül, hogy egyéni véle­ményt fejeznénk ki akár az indítvány mellett, akár pedig ellene. Csak elő akartuk készíteni az olvasót oly tervre, melyet igen tekintélyes körökben máris komoly figyelemre méltatnak, s mely közel jövőben talán határozottabb alakot fog ölteni. — A tegnapi „Wien, Zeitung“ hivatalos rovata közli a CB. kir. Apóst. Felsége határzatát, melynél fogva Mogurai b. A­u­g­u­s­z nyugalmaztatik s helyébe bara­­nyamegyei főnök Cseh Eduard neveztetik ki. Továbbá b. Reichenstein Ferencz belügyminiszteri tanácsos a magyarországi fökormányzóságnál szolgálattételre ki­nevezve. — A pesti jótékony nőegylet I. évi dec. - től 1859 jan. 1-ig terjedő 4 hétre jelenlegi létszám­ban álló 197 szegény számára (kik közül 24 új és 173 előbb is részeltetett) 1149 frtot utalványozott; és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 875 frt; havonkint és 70 évenkint részesítetteknek 25 frt; egyszer mindenkorra segélyzett 27 szegény­nek 249 frtot. Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyazó 43 vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében je­lenleg 28­­ munkára nem képes szegény talál fog­lalkozást és keresetet, — 34 családnak külön külön egy fél öl tűzifa oszlatott ki, — több más csa­ládok liszt-, hüvelyes vélemény, és egyéb élelmi­szerekkel láttattak el. A Zentáról vett levelünk szomorú képét rajzolja az ottani erkölcsi és közmivelődési állapotnak. „Az előha­­ladási, gazdaságjavítási, nevelésügyi eszmékkel — úgy­mond még ott vagyunk, a­hol voltunk húsz év előtt. Ezelőtt volt casinónk, olvasó-egyletünk, de most nincs ; iskoláink száma nem szaporodott, tanyai iskolákat, nem emeltünk, pedig tizennyolca ezer lélek után, hat alsó elemi osztály vajmi kevés! A gazdasági gé­peket itt még nem ismerik s azok elterjedését, mig e nem­zedék ki nem hal, alig remélhetni; gazdasági gépekről beszélni is nevetséges dolognak tartatik. Az irodalom pártolásáról szó sincs, *) az előfizetési íveket elő sem mer­jük mutatni, a könyveket ingyen sem olvassuk. Miat­tunk az országban elég lehetne egyetlenegy sajtó is, mint ezt járatott lapjaink statistikája mutatja: Pesti Napló 2, M. Sajtó 1, Bud. H. 1, V. Újság 3, P. U. 5, F. Gazda 2, Kalauz 1, Szépirod. Közlöny 3, Napkelet 3, Hölgyfutár 2, Üstökös 2, Kelig, és Kath. Néplap egy egy példány és ezenkívül 4 német lap — egyéb semmi. Bizony ke­vés ez 18 ezer lélekre.“­­ A pesti várostanács hirdetménye következtében az 1859 ki ujonczozásnál azon hét korosztály lesz katona­kötelezett, mely 1838—1832-ki időkorba esik. Az ösz­­szeirás dec. 14. veszi kezdetét. Ide tartoznak az itt szü­letett ifjak, vagy a kiknek szüleik szerzett lak- vagy iparjog által idevaló állandó lakosok lettek.­­ A P. U.nak írják Kemenes­ Aljáról: Mult sept. 12- én este kemenesi Mihálfán Vidos Pál földbirtokos ber­­háztelkén szalmás­ gabonával töltött nagy pajtaépülete, gonosz kezek által meggyújtatván —■ szélcsend, gyors segély és fecskendők daczára is — földig leégett a benne levő sok gabonával és mezőgazdasági eszközökkel együtt. Az épület s az összes jószág biztositva volt az első m. bizt. társaság kis czeli ügynöke Weiss Jakab izraelita kereskedő urnát, ki a helyszínen megjelenvén, az ese­ményt sietve hírül adta a társaság soproni fiókügynöksé­gének. Ez a károkat azonnal megbecsültetvén, a 2600 pftnyi kártérítési összeget a kárvallott urnák sept. 20-án már kezéhez juttatta. Azonban Vidos Pál úr, ki a pajtát 700 pftban biztosította, nem elégedvén meg a kiküldöt­tek által csak 517 pártra rúgott becsléssel, e nehézsé­gét Pesten, közvetlen a társaság törzsigazgatóságának eléje terjesztette, mely is utólagosan — noha ezzel kö­teles nem volt - 183 pártot fizetett még a kárvallottnak. Ily nemes példák csak nagyobb emelésére szolgálnak az első m. biztosító társaság hitelének. Az oroszlá­­nyi tűzvész, melyről ugyancsak a P. U. után értesülünk, nem kevésbé szól ez állításunk mellett Nevezett helység jegyzője e tárgyra vonatkozólag így ir: „A tűz által el­hamvasztott épületek közt csak épen kettő volt biztosít­ •­va, — az egyik a magyar, másik pedig a trieszti átalá­­nos biztosító társaságnál. A magyar biztosítás — a tűz után 5 öt napra — azonnal teljes kárpótlást fizetett a kárvallott részére, ki nem győzi áldani és ma­gasztalni az intézet jótékonyságát s az igazgatóság rög­töni intézkedéseit, míg a trieszti társaságnál biztosított egyén után-útfélen panaszkodik, hogy biztosítási kárös­-­s­szegéből jókora sommát levontak stb.“ X Ira Aldridge jelenleg a sz.-pétervári német szín­házban vendégszerepel. Ő angolul beszél, a többi szerep­lők németül, mely, mint egy ottani lap írja, egyáltalán nem kellemetlen benyomást tesz azokra, kik sem ango­lul, sem németül nem értenek.­­ Lejárt az almanachok, a díszes zsebkönyvek kora. *) T. Levelezőnknek ezen megjegyzését az alább olvas­ható statistikai kimutatás alapján kissé szigorúnak ta­láljuk. S­z­e­r­k. Helyüket eif "Hl."í: A naptárak, íróink nem egyesülnek többé diszalbumok kiadására, kalendáriumokba írnak ezentúl. És ha mégis akad oly kiadó, ki pénzét inkább az oly vállalatokba fekteti, melyek nemes olvasmányt nyújtanak hölgyeinknek, a vállalat megbukik, mert a könyvekre kiadható pénzt elnyelték a naptárak s a ké­pes könyvek. Irodalmunk e körülményei közt elismerés­sel kell fogadnunk derék kiadónk Hartleben K. Á. legújabb vállalatát, az igen nagy díszszel kiállított an­­thologiát, mely „Gyöngyök és virágok“ czímmel 152 magyar költőtől közöl kisebb nagyobb költeménye­ket, a régibb költőktől egész a mostani időig. A gyűjte­mény nagy szorgalommal állíttatott össze. D. ur, ki e gyöngyöket és virágokat összefűzé, azon elvből indult ki, hogy nagyobb költőinktől oly verseket adjon, melyek más hasonló gyüjeményekben még meg nem jelentek , összes költészeti irodalmunk tükrét kívánva az olvasó elé tartani, nem feledett el senkit, kitől, habár keveset, de sikerültebb művet lehet felmutatni. Nemcsak megjelent önálló művekből, a költők összegyűjtött verseiből lehe­tett tehát gyűjtenie, hanem búvárkodnia kellett a szép­­irodalmi lapok régibb évfolyamaiban. A­mint hogy ezt tévé is, és sok elfeledett de szép költeményt hozott is­mét a közönség elé. És az ily gyűjteményeknek haszna ebben is kereshető. Az anthologiák nem hatnak kártéko­nyan az irodalomra. Ki­elégli Arany, Czuczor, Petőfi, Tompa, Vörösmarty és a többi jeles költeményeiből azon nehányat, melyet az ily gyűjtemények nyújtanak, az oly olvasó soha se veszi meg e jelesek összes műveit; mig el­lenben, kik még nem bírják e költők verseit s érzékkel bírnak a szép és fenséges iránt, nem elégelhetik az ily gyűjtemények által nyújtott kevés érvet s bennök e mu­tatványok után a vágy fog támadni, egész nagyságában ismerni a költőt. És nem árthat azon költőknek, kiknek műveik összegyűjtve még meg nem jelentek, sőt néhány művek reproductiója által ismertebbé teszi nevüket s nö­veszti közönségüket. Nem hiszszük, hogy derék kiadónk Hartleben nagy anyagi hasznot arasson e vállalatá­ból, mert a könyvet nagy diszszel állitá ki, s annak árát aránylag csekélyre szabta. A majdnem 700 lapra terje­dő könyv ára díszesen fűzve 3 pírt, nagyon szép kötés­ben 4 frt 20, s pompás bőrkötésben 5 pírt. Megváltjuk, hogy igen óhajtjuk, miként e karácsonyi és új­évi ajándék, melylyel Hartleben irodalmunk ba­rátait meglepte, némi hasznot eredményezzen a kiadó­nak. Ezt nem csak azért kivánjuk, hogy Hartleben ösztönöztetve érezze magát irodalmunkat belterjileg gazdagító munkák kiadására ismét, hanem hogy némileg megkerüljön azon veszteségeinek egy része, melyet jobb magyar művek kiadása által szenvedett. Mert Hartleben azon nagy hibát követte el, hogy naptárak, adomák, ephemerérdekü, de divatos röpiratkák, olcsó és haszonta­lan képes könyvek helyett merő jeles munkák kiadásával vágyott a magyar irodalmat szolgálni; így kiadta H­a­n­á­k természetrajzát drága képekkel ; igy inditá meg Vállas encyclopaediáját; kiadta J­á­s­z­a­y nagybecsű történeti művét, Bajza történeti munkáját, Kemény első regényeit, Csokonay munkáit, Garay prózai munkáit, Eötvös két jeles regényét a „Falu jegyző­jét“ s a „Magyarország 1514-ben“ cziműt; nála jelent meg Jókai első regénye; meginditá a külföldi regény­tárakat s a Muzáriont; a „Nemzeti könyvtár,“ Nagy Ig­­nácz munkái és szinműtára s temérdek jó magyar könyv nála jelentek meg. Legközelebb pedig G a 1 e 11­­ jeles egyetemi világrajzát ülteté át irodalmunkba s árulja most leszállított áron. De mig a kevésbé becses művekből több kiadás kel el, addig Hartleben kiadásai el nem keltek. A derék kiadónak kettő közt kellett választania, vagy az irodalmat ellapályosító de keresett művek hasznából fed­ve veszteségeit, élénkebb részt venni az újabb irodalom­ban, vagy átengedni e­zért másoknak. Hartleben üzleté­nek országosan ismert elvéhez híven nem kívánta nevét az oly művekre adni czégül, melyekkel nem vélt használ­ni a magyar irodalomnak. Tapasztalatai pedig nem vol­tak ösztönzők, hogy tudományos és belbecsü művek ki­adására vállalkozzék. De hiszszük, hogy e jeles könyvke­reskedés ismét több magyar művet adand ki. Ez nagy nyereség volna a magyar írókra nézve, mert Hartle­ben kereskedése azon megérdemelt hírben áll közöt­tünk , hogy a leglelkiismeretesebbek, legpontosabbak egyike. A „Gyöngyök és virágok“ czímű gyönyörű kiál­lítású könyvet karácsonyi és újévi ajándékul ajánlhatjuk a*/ Magyar könyvénket. 461. Magyar helyesírás. Nyilvános és magántano­dák számára irta Kempelen Győző gymnasiumi ta­nár, H­a­nja Mihály cb. k. iskolatanácsostól irt előszóval. Pest, 1859. Kiadja Ráth Mór. Nyomatott Beimnel és Koz­mánál. 8-rét IX és 128 lap. Ára 50 njkr. 462. Regény és regény-itésiet. Irta Eszther Bat. szerzője. Pest 1859. Emich Gusztáv tulajdona. Nyoma­tott Manz Frigyesnél Bécsben­ 8-rét 172 lap. Ára 1 frtp.

Next