Pesti Napló, 1859. január (10. évfolyam, 2668-2691. szám)
1859-01-01 / 2668. szám
PEST, DECEMBER 31. (Fk.) Az összes bécsi sajtó a szerb skupzsina eljárását — ellenkezőleg e lapok keddi számában kimondott nézetünkkel — egyenesen „forradalminak“ bélyegezte. A különbség köztük és köztünk azonkívül még abban is állt, hogy mi a magunk véleményét azonhiányos bár, de elvitázhatlan érvényű) szerződésekre s törvényekre építettük, melyek a szerb államjog egyedüli alapját képezik, míg bécsi collegáink az ötéletek indokolását „fölöslegesnek“ tartották. Hanem ama lapok egyik legtekintélyesbike elég őszinte, előbbi tévedését legalább utólag helyreigazítani s ma már egészen más, sokkal enyhébb módon ítél a belgrádi eseményekről, mint 4—5 nappal ezelőtt. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az egész drámát orosz rendőrök hozták színre, pedig ha valaki, úgy ők értenek ahhoz, hogy mindig a „törvényszerűség“ színe alatt törekedjenek czéljaik felé és eljárásuk megtámadására sehol rést ne hagyjanak. Tudja Oroszország, hogy a világban van még annyi igazságérzet, mely a nyílt hitszegést és törvénybontást meg nem engedné s hogy ily esetben a leghatalmasabb anyagi erő is hátrálni kénytelen a közvélemény erkölcsi nyomása elől. Midőn Montenegró függetlenségét pártfogolta, az orosz kormány nem hivatkozhatott ugyan positív jogra, vagy valamely nemzetközi szerződésre, de ilyenre az ellenfél sem hivatkozhatott. Oroszország tehát nem bizonyíthatta, hogy neki igaza van, de azt sem bizonyíthatták rá, hogy nincs. A dolog kétséges volt : Sz.Pétervárott azon oldal felé hajlottak, hová az érdek vonzott, anélkül hogy ez a törvényszerűség elvével nyílt ellenkezésben állt volna. Szerbiában is így tett! Megengedjük, hogy a skupzsina jogköre nincs szabatosan megállapítva, hogy eljárásának törvényszerűségét positive be nem bizonyíthatni, de azt sem lehet rá bizonyítani, hogy jogainak körén túl ment, hogy fellépése „forradalmi“ lett volna. Oroszország óvakodni szokott oly lépéstől, mely elleneinek alapos okát szolgáltathatna a közbenjárásra, s mielőtt consulja s ügynökei által a skuptsmna létrejöttét segítteté s ezt az ismeretes határozatokra ösztönözteté, mindenesetre kétszer is megfontolá : fog-e mindez Ausztriának ürügyül szolgálhatni, hogy egyoldalúan interveniáljon s aztán egész kényelemmel költse el azon gesztenyét, melyet Oroszország maga számára kaparintott ki a parázsból ? A szerb államjog alapját képező okmányok s a párisi békekötés 29 §-a azt felelték, miszerint ausztriai interventiótól nem kell tartani. Meg vagyunk győződve, hogy ugyanazon orosz ügynökök, kik az egész mozgalmat előkészíték, arról is fognak gondoskodni, hogy az a szomszédnak ezentúl se adjon alkalmat fegyveres közbenjárásra s épen azért úgy hisszük, hogy a Porta határozatának közzétételéig a nyugalom nem fog megzavartatni. Sőt még többet is mondunk! Úgy gyanítjuk, miszerint a mozgalom a nyilvánvaló t. már végképen lepergett, mert a Porta minden valószínűség szerint Milost meg fogja erősíteni. Szemmel kell tartani, hogy Ali pasa, midőn e sorokat írjuk, talán már megszűnt nagyvezir lenni s hogy Fuad pasa egészen más indulattal tért vissza Párisból, mint a minővel oda ment vala. Azonkívül, ha a Porta a megerősitéstől vonakodnék, e vonakodást indokolnia is kellene. Orosz- és Francziaország mindenesetre az okok iránt fognak tudakozódni, mit mondhat aztán a Porta ? A szerb államjog szerint — miként kedden kimutattuk — azultánnak nincs joga a megerősítés megtagadására. Milos személyisége vagy családja ellen nem lehet kifogása, mert ugyanezen személy és ugyanezen család már egyszer ünnepélyesen megerősíttetett a fejedelmi méltóságban. Sándor iránti kötelezettségből sem lehet Milost visszautasítani, mert Milosnak joga nemcsak régibb, hanem örökös is volt, ami Sándoréról nem mondható. E szerint nem látjuk annak lehetségét, hogy a Porta a megerősítést indokoltan visszautasíthatná, „tel est mon plaisir“féle felelettel pedig sem Párisban sem Pétervárott meg nem elégednének. Milos megválasztatásának megerősítésével, — mondá tegnap egyik franczia lap — minden nehézségnek vége szakadna; mi meg azt hisszük, hogy a nehézségek csak akkor kezdődnének igazán, és hogy a keleti kérdés az eddiginél még sokkal veszélyesebb alakot öltene. Oroszország nem oly platonicus szerető, hogy az Obrenovics családot minden önző mellékezél nélkül trónra segítette volna. E mellékczél részletesebb fejtegetésébe nem igen lehet bocsátkozni, csak azt a kérdést bátorkodunk az olvasóhoz intézni: mit gondol, minő leend ezentúl a Porta befolyása oly ország irányában, melynek lakossága származás és vallásra nézve az orosz nemzet testvére s melynek élén oly fejedelem áll, ki Oroszországnak eszköze, teremtménye ?! Meddig marad majd Szerbia a Porta suzerainitása alatt, s ha ez alól feloldja magát, kihez fog csatlakozni ? Az Obrenovicsék kormánya s az orosz politika által követendő irány már most is oly tisztán áll szemünk előtt, hogy ennek úgyszólván photographiai rajzát adhatnék. Ha Oroszország Szerbiában czélját elérte s a többinek előkészítését az ottani fejedelemre bizhatja, alkalmasint a moldva-oláh fejedelemségek felé forditandja minden figyelmét; minő sikerrel? azt előre nem mondhatni, de az orosz izgatók ügyességöknek már nem egy fényes jelét adták. Természetes, hogy a fejedelemségekben is a mozgalom szorosan a „legalitás“ színe alatt fog történni; mi könnyű ez oly országban, melyben a nép többsége oly hajlékony anyag az ügyes agitátor kezében! És már most azt kérdezzük tovább: képzelhető-e, hogy Ausztria mindezt békén fogja tűrni, hogy legfontosabb érdekeinek védelmezéséről le fog mondani, mert ellenei először per vota majora nagyravágyó terveik számára jogalapot szereznek magoknak s ez alapról aztán neki rontanak Ausztria érdekeinek ?! Nagyon is igaza lehet a Nordnak, midőn Európa helyzetét nyugtalanítónak mondja és az új év folytában komoly eseményeket vár. Ő legjobban tudhatja, meddig akar menni a franczia-orosz politika; — aggodalmai szerint ítélve, alkalmasint odáig, hol a másik részről a háború provocálása vagy elfogadása önfentartási kötelességgé válik!ban idézik is; az egyik igy hangzik : „homokból nem lehet ostort fonni.“ Bárha a lengyel felvilágosulatlanság és egyet nem értés mindent elront és minden egységes cselekvést lebetlenít. A másik közmondás igy szól: „a fát, mely a földig hajul, lerágják a kecskék,“ és ki szolgaiabb természetű, mint épen a lengyel „upadam do nog“ (lábaihoz borulok) az általános üdvözlési forma minden rendüeknél. A lengyeleknél, olaszoknál és minden oly nemzetnél, melynél a természet biit túlsulylyal, melyet még a mivelődés át nem szivárgott, épen azért nem találjuk a miveltség és póriasság kirívó ellentéteit; a nemzetnek honoratiorokra és népiei szétválását — egészen a nyelv belyéig — annyira, hogy egy külön népi nyelv és mivelt emberek nyelve fejlődhessék ki és állapodhassék meg, mint a németeknél. Semmi sem lehet annálfogva a nyugatinak, ki először keletnek tart, és talán Lengyelországba vetődik, meglepőbb, mint hogy egy külön alsó és felső irás- és társalgási nyelvet (mint nálunk magyaroknál is) alig lehet észrevenni. S bizonyára még jobban csodálkozni fog, ha az alsóbb rendűeket társalgási modorukban és általában egész életmódjukban a műveit körök módja szerint élni és azokat utánozni is látja. A német bámulja, hogy egy közönséges kézművesnő, talán egy csizmadia vagy szabó felesége is minő könnyedség és természetiességgel áll szóba férje jelen nem létében magával a legelőkelőbb férfival is, hogy neki csizmát vagy ruhát mérjen, és a keresetmódot, mint férjének helyettese betölteni mint érti! Semmi nyoma az alsóbb rendű német gyámoltalansága és zavarának, vagy a magaviseletében feszességnek. Nem ritka pedig a nőknél az a természeti kellem, sőt épen az a finomság és azon egészen öntudatos ügyesség, mely bármely német urhölgynek is becsületére válnék. Midőn mi mondjuk,az nem eszélyesség, a Népismei párhuzamok. VIII. 1.) A lengyelek jelleme. by.A lengyelek, nők és gyermekek,igen szeretetreméltó barbárok. A véralkatinditó erejök. — Következetesség és csaknem alapelvek nélkül cselekesznek. A pillanat sugalma szabályok; gyűlölnek minden nyelv- és okoskodástant, törvényességet mint tudákosságot, és iskolaszerüséget. — „Siablemezge“— „sz abyával bele vágni“ ez azö jelszavuk. Mindent a személyre visznek vissza, mint az asszonyok, és őket a világban mindenütt ez tájékozza. A tárgyilagos ítéletről eszméjök, de akaratuk sincs. Az én a zsarnok, mely a lengyelt rabszolgává teszi. — A lengyel csak rohamban és lelkesülésben mivel nemeset, az elragadtatással elhagyja a nemeslelküség és erő is. — Szépészeti hajlama sokoldalú; több kellem- és ízlés-, szépészettudat-, személyes ragaszkodás- és több társas erénynyel egy nemzet sem bir. — Büszkeség, könnyelműség, érzékiség és önfejűség fő és egyedüli alapvonásai. Egy nemzetnek sincs a mezei pásztori életre, a családközi viszonyok és életmódra oly nagy hajlama és fogékonysága. Összeférhetlenség és dőreség, az önmegtagadás és engedelmességhezi képtelensége : ős és uj vétkei. A lengyelek maguk mondják, hogy ahol három lengyel együtt van, öt véleményt hallani: „Aki nekem egy szikrát ellenségem, azt ezer mértföldnyi távolság és szélességben is meg szeretném semmisíteni.“Bajtársias szellemét és társalgási szeretetreméltóságát s életmodorát mindenki dicséri, ki vele jó lábon áll. Az eloroszosodott lengyeltől jobban félnek, mint magától az orosztól. Lengyel hűséggel semmi államot sem alkothatni ; leginkább lengyelek voltak azok, kik hazájukat elárulták. A lengyeleknek két különös közmondásuk van, mik ellen leginkább vétkeznek, azért leggyakrabb lengyel ily szólásmóddal él: „to nie sposob“ azaz: az nem szokás, nem modor. 2.) A lengyel és zsidaja. Aki a lengyeleket, de különösen a nemes embereket lefesteni akarná, a nélkül, hogy a zsidót megemlítse, az elfelejtené a marhahús mellől a sót és mustárt! A lengyel nemes ember zsidó élet, zsidó üzletkészség és alázatosság nélkül magán segíteni nem képes. A zsidó neki mindene. Ezt a mindenest úgy kell tekintenünk, mint a Schlachtsicznek (kis nemesnek) szemét és orrát, mint kezét és lábát, mint gyakorlat és elméletét. A nemes ember öntudatlanul is a zsidók bolondja, a zsidók nevelt gyermeke, tanítványa és betege, kedélybetege és ápoltja, pénzes zacskója, kévéje és nyomtató szérűje. A lengyel rendesen udvarias férj és gyöngéd családapa, hanem azért balkezénél fogva a zsidóval kelt össze. Faktorjával ő gazdászati concubinatusban él. A faktor vásárolja be, ahol a régi életmódot követik, varsói hálóköntöst, orosz szattyán papucsot; ha az ápoltja magyar bortól megittasodott,ő vetkezteti le, ő öltözteti föl, ő borotválja s ágya előtt neki jó reggelt és jó éjt kíván; neki gratulál, vele szomorkodik, a városi és falusi hírlapot elbeszéli, őt felöltözve és pongyolában csodálja. Sorsjegyek és futólagos gyöngéd viszonyokról gondoskodik, a cselédséget és házi tisztviselőket bérli, lovat és kocsit alkuszik ki. A nevelőnőt, nevelőt és néha néha a leendő házi aszszonyt is ő indítványozza neki, kártyát vet végre a Morison lapdacsokat és gyógyszereket ízleli meg előbb. A zsidó mindenes az, kinek a lengyel sorvasztó-kóros erszényét megtömnie, terveket főznie, cselszövényeit fonnia, haragát eltűrnie, nagylelkűségén nyerészkednie s majd kötekedését, majd enyelgését, majd gorombaságát is eltűrnie kell, így mind a két faj tulajdonképen egy szív és lélek. A lengyel falusi nemesnek kiváltképen zsidó nélkül hiányzik az ő eszköze, élete, árnyéka s második énje. És igy rontják el egymást viszonyosan azon fokig, hol — legalább a mint a lengyelek hiszik — a bűn és tehetetlenség ismét természetiességgé, költészetté és kedélyességgé válik. Gyakran kérdik: váljon a lengyelek és zsidók közti elegyülés min alapul ? pedig az kézzelfoghatólag bizonyos, hogy a természetiségen, a szétbomlott életmódon (az úgynevezett deconsun). Hanem a két osztály közötti rokonszenv bizonyos kedélyességen is alapul, mely egyszersmind élet- és szeszélylyel is párosult. A lengyelek és házi zsidóik közötti viszony nem ritkán jóhiszemű, bár a változásnak alávetett szív szokáson és barátságosságon áll föl. Némi ellentétek daczára a két nép között, a zsidó mégis különös várrokonságban áll a lengyellel és ez által a némettel kirívó ellentétet képez. Ez ellentét a német életrendszer által jö létre. Hogy a zsidó ez életszabályt nem becsüli, az e keletieknél renden van, hanem hogy egy éjszaki nép mint a lengyel, minden szabályt és biztos tapasztalatot ellenségesen ítél meg, hogy a német alaposságot és törvényszerűséget pedantéria s tudákosság gyanánt gúnyolja, az a műveletlenség maradványára mutat. Lengyelország bárkit is megtaníthat, aki tanulni akar, hogy oly nemzetnek el kell vesznie, hol a természetiesség minden rétegben meghonosul. Főherczeg Főkormányzó úr Ő császári Fensége az esti vonattal néhány napra Bécsbe utazott. Legfelsőbb rendeletre, boldogult Mária Anna Főherczegasszony Ő császári Fenségéért dec. hó 31-én udvari gyász ültetik, és hat héten keresztül felváltva, t. i. az első négy hét alatt, azaz: 1858. dec. 31-étől 1859. jan. 27 éig bezárólag mély, az utolsó két hét alatt pedig, azaz: jan. 28 kától febr. 10 kéig bezárólag félgyász fog viseltetni. A magyarországi cs. k. Főkormány Lange Lajos I. oszt. mérnöksegédet II. oszt.mérnökké; Stettner Alajos II. oszt. mérnöksegédet I. oszt. mérnöksegéddé; Juha Miklós építészeti növendéket II. oszt. mérnöksegéddé és Veszter Gyula Pál végzett technikust az építészeti hatóságok építészeti növendékévé Magyarországban kinevezte. A belügyminiszer egyetértésben az igazságügyminiszterrel Martyák Sándor törvényszéki segédet, szolgáiróhivatali segéddé a kassai közigazg. területen kinevezte. Belgrád, dec. 30. Az „Osterr. Corr.“-et táviratilag tudósítják, miszerint Sándor herczegnek a várbeli eltávolítását kívánják, minthogy az uralkodó izgalom befolyása alatt arról vádolják, hogy a múlt pénteki katonai ellenmozgalmat ő okozta volna. Ma esketik fel újra a katonaságot. Az öreg Miloshoz kinevezett küldöttség holnap indul ezen útjára, melyhez Teremitsch tanácsnok, és a szabácsi püspök csatlakoznak. A skupzsinához az ország belsejéből számos feliratok érkeznek. — Az uj herczeg beigtatása végetti kérelem a fényes kapuhoz már elküldetett. Nizza dec. 25. „Egy hirt közölhetek önnel, melyet az itteni orosz diplomatáról suttognak, de amelynek hitelességéről teljesen kezeskedhetem — írja az „O. D. P.“ levelezője. — Az orosz kormány a nápolyi királyhoz engedélyért folyamodott, Brindisiben kőszén-állomás alapíthatása végett; a király pedig a kivonatot a leghatározottabban megtagadta. Midőn az orosz követ személyes kihallgatáson eziránt Ferdinánd királynak előterjesztést tett és azon benső baráti viszonyra utalt, mely korábbi időkben az orosz és nápolyi udvar közt fenállott, a király körülbelül igy felelt: „Tiszteletem és becsülésem Sándor czár iránt nem kevésbé őszinte, mint Miklós czár irányában vala; a mi azonban a mostani politikát illeti, az kissé egészen más. Előttem azon kormány szándéka, mely Piemontnak udvarol s Nápolynak kezét nyújtja, nem világos, s e kettőt nem lehet összeegyeztetni: hajóállomás Villafrancában és hajóállomás Brindisiben ; elvileg és czélzatilag két egészen különböző dolog.“ Az oroszok ítélete épen nem simán hangzik Sziczilia fejedelmének politikája felöl a ki két nagy hatalommal diplomatiailag már szakított és most a harmadikkal rontja el a dolgot.“ KÜLÖNFÉLÉK. * A „Kalauz“ t a jövő évben nem Kubinyi Lajos szerkeszti. Míg az új szerkesztő megerősíttetik, a kiadó a lap szerkesztését több íróra bízta, kik a „Kalauz“ rendes munkatársai maradnak. * A természettud. társulat dec. 29. tartott ülésében választmányi tagokul megválasztottak : az ásványtani szakban Kubinyi Ferencz és Gönczi Pál; a növénytani szakban Gerenday József és Csengery Antal; az állattani szakban Frivaldszky Imre és Frivaldszky János; a physiologiai szakban dr. Pólya József és dr. Arányi Lajos; természettud. szakban (felkiáltással) dr. Jedlik és Stoczek; a vegytani szakban (szintén felkiáltással) dr. Nondtvich K. és Molnár József urak. ( Kéler Bélától ismét két compositio jelent meg: 1) új krajezár-polka (mely azonban 35 új krajezárt kóstál) és Brigadier-induló, mi hogy dandár-indulót jelent e, nem tudjuk. Kapható Rózsavölgyinél 35 uj kron. A „Sun“ M. G. T. F. Smith időjóslásait közli, miszerint az 1859. januáriusa még hidegebb lesz mint az 1795 és 1814. január hava volt. 13 kán fogná a hideg kezdetét venni; 17 kén éri el a legmagasb fokot s erős havazással a hónap végéig tartand. A „P. Ll“-nak Bécsből táviratozzék , hogy a debreczen-miskolczi vonalon a mozdony egész a Hernádig ment, honnét a pálya porondozását megakasztás nélkül folytatják, tizen pályából 16 emérföldet e szerint ma járnak. — A „B uda pes ti sze mle“ XIV-dik füzete megjelent, az előbbi füzetekéhez hasonló érdekű tartalommal. Szerkesztő a vállalat föntartóit meglepte e füzetben K. Eötvös Józsefnek, Vörösmarty felett tartott akadémiai emlékbeszédével, mit mindenki, tudjuk, szívesen fogadand. E füzet adja Kor iz m ic s nak oly nagy tetszéssel fogadott jelentését is, Konstantinápolyba tett nagy horderejű útjáról s a dunai hajózásról. E jelentés nemcsak azon közre bir nagy érdekkel, mely előtt K. e jelentését felolvasá, hanem bir mindazokra nézve, kik a magyar borokkal való kereskedés jövője iránt érdekkel viseltetnek. E népgazdászati czikk méltó helyet foglal el a Szemle füzeteiben, melynek hazánk anyagi érdekeivel is kell foglalkoznia. A jeles czikkhez egy csino térkép van mellékelve, az aldunai szirtes vonal térképe. A füzet ezek mellett még több nagyon érdekes dolgozatot tartalmaz. Szabó József tanártól egy egészen új tárgyú munkát találunk itt, az alföld geológiáját, így igyekszik szerkesztő a legjobb erők foglalkoztatásával hazánk ismertetésének nagy munkájához az anyagokat egybehordani. De a honismeret a nemzeti élet szellemi oldalát is befoglalja nagy keretébe, így találjuk nagy költőnk Petőfi újabb költeményeinek ismertetését e füzetben Salamontól, kinek e czikk egyik legjobb, tán legjobb műve. Szilágyi S. folytatja becses közleményét Erdély irodalomtörténetéről,s Kecskeméthy Aurél jeles publicistánk a külföld legnagyobb szellemeinek egyikét állítja elénk :„Guizot mint államphilosoph“ czimü czikkében. Szerkesztői értesítés: Gy. P. -nak ajánlatát szívesen fogadjuk. Roboz urnak a „M. Sajtóban“ közlött levelére irt czáfolatot a czáfolónak névtelensége miatt nem adhatjuk. LEVELEZÉSEK. Jászy, dec. 7. Tisztelt szerkesztő úr! Rég készülünk már, hogy kedves „Pesti Naplónk“ számára megírjuk a napi eseményeket, (melyek érdekesek voltak, de még érdekesebbek lehetnek) — igen! de mi rég lakjuk e hazát, és otthon valaha többet tanultunk gyónni, meg imádkozni, mintsem a mostani haladással lépést tarthatnánk. Kedves önök azt mondhatnák, hogy tanuljunk! Igen, de mi munkás emberek vagyunk, nemesi jószágot pedig nem szerezhettünk, mivel ez a jog a görögöké, és ezekkel compániában a zsidóké. Meg sem állhatjuk, hogy a szerkesztőséget (mely lapjával nekünk annyi élvezetet szerez) némely újságokkal meg ne kínáljuk. Stilizálja ön, ha lehet, és közöljön a nemzettel annyit, mennyit lehet, a többit tegye ad acta. Mi mindenfélét össze vissza fogunk írni, nálunk sok szabad, mert szabad a sajtó és szólásszabadság is van. — Meddig fog tartani ? A Dunafejedelemségek igen fontos helyet foglalnak a világpolitikában, de kevés embernek lehet fogalma az itt uralkodó Thun és Treibenről. Sokféle nemzetiség jövője forog kérdésben, a zsidók, görögök és még mások is, azt mondják : „Sein oder nicht Sein!“ a parasztok azt kérdezik, leszünk-e emberek, vagy visszataszítnak-e az állatok sorába? Mi pedig azt kérdezzük: itt maradhatunk-e, vagy más országot leszünk kénytelenek keresni ? — Csakhogy — hová innét ? ? ? A zsidó politika a legveszedelmesebb, ők már tavaszszal tudták, hogy mi vár rájuk télre. Már tavaszszal összeszedték a készpénzt, azt lehetett tőlük hallani, hogy Angolország 17% fizet, azonban most kitetszik, hogy ők a mostani politika kivitelére gyűjtötték a készpénzt. Ők tudják legjobban, hogy itt a pénz győz, ez által egy — itt soha nem hallott — pénzszükséget idéztek elő. Most hallom, hogy 1500 terménykereskedő vesztette el hitelét. Leirhatlan nyomor vár a kereskedőkre, kiknek 20—30 ezer aranyra menő raktáruk van, de nem veszik a ház szükségeinek fedezésére valót. Úgy mint sok másutt, itt is két párt létezik. Ha el nem árulunk megmondom, hisz ön úgy is tudja, — egy hatalmas párt, de milyen. — Ezzel tartanak a régi bureaucratia, a zsidók, görögök, talán még a Magyar könyvészet. 479. Észevételek filmező véleményre. A magyar ősvallásról, nyelvészeti viták és újabb magyar-árja nyelvhasonlatok. Irta Mátyás Flórián. Ráth Mór bizománya Pesten. Pécsett, nyomatott a lyceumi nyomdában. 1858.8-rét 61. lap.