Pesti Napló, 1859. január (10. évfolyam, 2668-2691. szám)

1859-01-01 / 2668. szám

PEST, DECEMBER 31. (Fk.) Az összes bécsi sajtó a szerb skup­­zsina eljárását — ellenkezőleg e lapok keddi számában kimondott nézetünkkel — egyene­sen „forradalminak“ bélyegezte. A különbség köztük és köztünk azonkívül még abban is állt, hogy mi a magunk véleményét azon­­hiá­­­nyos bár, de elvitázhatlan érvényű) szerződé­sekre s törvényekre építettük, melyek a szerb államjog egyedüli alapját képezik, míg bécsi collegáink az ö­­téletek indokolását „fölösle­gesnek“ tartották. Hanem ama lapok egyik legtekintélyesbike elég őszinte, előbbi tévedé­sét legalább utólag helyreigazítani s ma már egészen más, sokkal enyhébb módon ítél a belgrádi eseményekről, mint 4—5 nappal ez­előtt. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az egész drámát orosz rendőrök hozták színre, pedig ha valaki, úgy ők értenek ahhoz, hogy mindig a „törvényszerűség“ színe alatt töre­kedjenek czéljaik felé és eljárásuk megtáma­dására sehol rést ne hagyjanak. Tudja Orosz­ország, hogy a világban van még annyi igaz­ságérzet, mely a nyílt hitszegést és törvény­bontást meg nem engedné s hogy ily esetben a leghatalmasabb anyagi erő is hátrálni kény­telen a közvélemény erkölcsi nyomása elől. Midőn Montenegró függetlenségét pártfogolta, az orosz kormány nem hivatkozhatott ugyan positív jogra, vagy valamely nemzetközi szer­ződésre, de ilyenre az ellenfél sem hivat­kozhatott. Oroszország tehát nem bizonyít­hatta, hogy neki igaza van, de azt sem bizo­nyíthatták rá, hogy nincs. A dolog kétséges volt : Sz.­Pétervárott azon oldal felé hajlot­tak, hová az érdek vonzott, anélkül hogy ez a törvényszerűség elvével nyílt ellenkezésben állt volna. Szerbiában is így tett! Megengedjük, hogy a skupzsina jogköre nincs szabatosan megál­lapítva, hogy eljárásának törvényszerűségét positive be nem bizonyíthatni, de azt sem le­het rá bizonyítani, hogy jogainak körén túl ment, hogy fellépése „forradalmi“ lett volna. Oroszország óvakodni szokott oly lépéstől, mely elleneinek alapos okát szolgáltathatna a közbenjárásra, s mielőtt consulja s ügynökei által a skuptsmna létrejöttét segítteté s ezt az ismeretes határozatokra ösztönözteté, minden­esetre kétszer is megfontolá : fog-e mindez Ausztriának ürügyül szolgálhatni, hogy egy­oldalúan interveniáljon s aztán egész kénye­lemmel költse el azon gesztenyét, melyet Oroszország maga számára kaparintott ki a parázsból ? A szerb államjog alapját képező okmányok s a párisi békekötés 29 §-a azt felelték, mi­szerint ausztriai interventiótól nem kell tartani. Meg vagyunk győződve, hogy ugyanazon orosz ügynökök, kik az egész mozgalmat elő­­készíték, arról is fognak gondoskodni, hogy az a szomszédnak ezentúl se adjon alkalmat fegyveres közbenjárásra s épen azért úgy his­­­­szük, hogy a Porta határozatának közzététe­léig a nyugalom nem fog megzavartatni. Sőt még többet is mondunk! Úgy gyanítjuk, mi­szerint a mozgalom­­ a nyilvánvaló t.­ már végképen lepergett, mert a Porta minden valószínűség szerint Milost meg fog­ja erősíteni. Szemmel kell tartani, hogy Ali pasa, midőn e sorokat írjuk, talán már megszűnt nagyvezir lenni s hogy Fuad pasa egészen más indulattal tért vissza Párisból, mint a minővel oda ment vala. Azonkívül, ha a Porta a megerősitéstől vo­nakodnék, e vonakodást indokolnia is kellene. Orosz- és Francziaország mindenesetre az okok iránt fognak tudakozódni, mit mondhat aztán a Porta ? A szerb államjog szerint — miként kedden kimutattuk — a­zultánnak nincs jo­­­­ga a megerősítés megtagadására. Milos személyisége vagy családja ellen nem lehet kifogása, mert ugyanezen személy és ugyanezen család már egyszer ünnepélyesen megerősíttetett a fejedelmi méltóságban. Sándor iránti kötelezettségből sem lehet Mi­lost visszautasítani, mert Milosnak joga nem­csak régibb, hanem örökös is volt, a­mi Sándoréról nem mondható. E szerint nem látjuk annak lehetségét, hogy a Porta a megerősítést indokoltan visszauta­síthatná, „tel est mon plaisir“féle felelettel pedig sem Párisban sem Pétervárott meg nem elégednének. Milos megválasztatásának megerősítésével, — mondá tegnap egyik franczia lap — min­den nehézségnek vége szakadna; mi meg azt hisszük, hogy a nehézségek csak akkor kez­dődnének igazán, és hogy a keleti kérdés az eddiginél még sokkal veszélyesebb alakot öl­tene. Oroszország nem oly platonicus szerető, hogy az Obrenovics családot minden önző mel­­lékezél nélkül trónra segítette volna. E mel­lék­czél részletesebb fejtegetésébe nem igen le­het bocsátkozni, csak azt a kérdést bátorko­dunk az olvasóhoz intézni: mit gondol, minő leend ezentúl a Porta befolyása oly ország irá­nyában, melynek lakossága származás és val­lásra nézve az orosz nemzet testvére s mely­nek élén oly fejedelem áll, ki Oroszországnak eszköze, teremtménye ?! Meddig marad majd Szerbia a Porta suzerainitása alatt, s ha ez alól feloldja magát, kihez fog csatlakozni ? Az Obrenovicsék kormánya s az orosz poli­tika által követendő irány már most is oly tisztán áll szemünk előtt, hogy ennek úgy­szólván photographiai rajzát adhatnék. Ha Oroszország Szerbiában czélját elérte s a többinek előkészítését az ottani fejedelemre bizhatja, alkalmasint a moldva-oláh fejedelem­ségek felé forditandja minden figyelmét; minő sikerrel? azt előre nem mondhatni, de az orosz izgatók ügyességöknek már nem egy fényes jelét adták. Természetes, hogy a fejedelem­ségekben is a mozgalom szorosan a „legalitás“ színe alatt fog történni; mi könnyű ez oly or­szágban, melyben a nép többsége oly hajlé­kony anyag az ügyes agitátor kezében! És már most azt kérdezzük tovább: kép­­zelhető-e, hogy Ausztria mindezt békén fogja tűrni, hogy legfontosabb érdekeinek védelme­­zéséről le fog mondani, mert ellenei először per vota majora nagyravágyó terveik számára jogalapot szereznek magoknak s ez alapról aztán neki rontanak Ausztria érdekeinek ?! Nagyon is igaza lehet a Nordnak, midőn Európa helyzetét nyugtalanítónak mondja és az új év folytában komoly eseményeket vár. Ő legjobban tudhatja, meddig akar menni a franczia-orosz politika; — aggodalmai szerint ítélve, alkalmasint odáig, hol a másik rész­ről a háború provocálása vagy elfogadása ön­­fentartási kötelességgé válik!­ban idézik is; az egyik igy hangzik : „homokból nem lehet ostort fonni.“ Bárha a lengyel fel­­világosulatlanság és egyet nem értés mindent elront és minden egységes cselekvést lebetlenít. A másik közmondás igy szól: „a fát, mely a földig hajul, lerágják a kecskék,“ és ki szolgaiabb természetű, mint épen a lengyel­­ „upadam do nog“ (lábaihoz borulok) az általános üdvözlési for­ma minden rendüeknél. A lengyeleknél, olaszoknál és minden oly nemzetnél, melynél a természet biit túlsulylyal, melyet még a mi­­velődés át nem szivárgott, épen azért nem találjuk a miveltség és póriasság kirívó ellentéteit; a nemzetnek honoratiorokra­ és népiei szétválását — egészen a nyelv belyéig­ — annyira, hogy egy külön népi nyelv és mivelt emberek nyelve fejlődhessék ki és állapod­­hassék meg, mint a németeknél. Semmi sem lehet annálfogva a nyugatinak, ki először keletnek tart, és talán Lengyelországba vetődik, meglepőbb, mint hogy egy külön alsó és felső irás- és társalgási nyel­vet (mint nálunk magyaroknál is) alig lehet észreven­ni. S bizonyára még jobban csodálkozni fog, ha az alsóbb rendűeket társalgási modorukban és általában egész életmódjukban a műveit körök módja szerint élni és azokat utánozni is látja. A német bámulja, hogy egy közönséges kézmű­vesnő, talán egy csizma­dia vagy szabó felesége is minő könnyedség és ter­mészetiességgel áll szóba férje jelen nem létében ma­gával a legelőkelőbb férfival is, hogy neki csizmát vagy ruhát mérjen, és a keresetmódot, mint férjének helyettese betölteni mint érti! Semmi nyoma az al­sóbb rendű német gyámoltalansága­ és zavarának, vagy a magaviseletében­ feszességnek. Nem ritka pedig a nőknél az a természeti kellem, sőt épen az a finomság és azon egészen öntudatos ügyesség, mely bármely német urhölgynek is becsületére válnék. Midőn mi mondjuk,az nem eszélyesség, a Népismei párhuzamok. VIII. 1.) A lengyelek jelleme. b­y.A lengyelek, nők és gyermekek,igen szeretetre­méltó barbárok. A véralkatinditó erejök. — Követke­zetesség és csaknem alapelvek nélkül cselekesznek. A pillanat sugalma szabályok; gyűlölnek minden nyelv- és okoskodástant, törvényességet mint tudákosságot, és iskolaszerüséget. — „Siablemezge“— „s­z a­b­­­y­á­­val bele vágni“ ez azö jelszavuk. Mindent a személyre visznek vissza, mint az asszonyok, és őket a világban mindenütt ez tájékozza. A tárgyilagos íté­letről eszméjök, de akaratuk sincs. Az é­n a zsarnok, mely a lengyelt rabszolgává teszi. — A lengyel csak rohamban és lelkesülésben mivel nemeset, az elra­gadtatással elhagyja a nemeslelküség és erő is. — Szépészeti hajlama sokoldalú; több kellem- és ízlés-, szépészettudat-, személyes ragaszkodás- és több tár­sas erénynyel egy nemzet sem bir. — Büszkeség, könnyelműség, érzékiség és önfejűség fő és egyedüli alapvonásai. Egy nemzetnek sincs a mezei pásztori életre, a családközi viszonyok­ és életmódra oly nagy hajlama és fogékonysága. Összeférhetlenség és dőre­ség, az önmegtagadás és engedelmességhezi képtelen­sége : ős és uj vétkei. A lengyelek maguk mondják, hogy a­hol három lengyel együtt van, öt véleményt hallani: „A­ki nekem egy szikrát ellenségem, azt ezer mértföldnyi távolság és széles­ségben is meg szeretném semmisíteni.“Bajtársias szel­lemét és társalgási szeretetreméltóságát s életmodo­rát mindenki dicséri, ki vele jó lábon áll. Az eloro­­szosodott lengyeltől jobban félnek, mint magától az orosztól. Lengyel hűséggel semmi államot sem al­kothatni ; leginkább lengyelek voltak azok, kik ha­zájukat elárulták. A lengyeleknek két különös közmondásuk van, mik ellen­ leginkább­­ vétkeznek, azért leggyakrabb lengyel ily szólásmóddal él: „to nie sposob“ azaz: az nem szokás, nem modor. 2.) A lengyel és zsidaja. A­ki a lengyeleket, de különösen a nemes embere­ket lefesteni akarná, a nélkül, hogy a zsidót megem­lítse, az elfelejtené a marhahús mellől a sót és mustárt! A lengyel nemes ember zsidó élet, zsidó üzletkész­ség és alázatosság nélkül magán segíteni nem képes. A zsidó neki mindene. Ezt a mindenest úgy kell tekintenünk, mint a Schlachtsicznek (kis nemesnek) szemét és orrát, mint kezét és lábát, mint gyakorlat és elméletét. A nemes ember öntudatlanul is a zsi­dók bolondja, a zsidók nevelt gyermeke, tanítványa és betege, kedélybetege és ápoltja, pénzes zacskója, kévéje és nyomtató szérűje. A lengyel rendesen udvarias férj és gyöngéd csa­ládapa, hanem azért balkezénél fogva a zsidóval kelt össze. Faktorjával ő gazdászati concubinatusban él. A faktor vásárolja be, a­hol a régi életmódot követik, varsói hálóköntöst, orosz szattyán papucsot; ha az ápoltja magyar bortól megittasodott,ő vetkezteti le, ő öltözteti föl, ő borotválja s ágya előtt neki jó reggelt és jó éjt kíván; neki gratulál, vele szomorkodik, a városi és falusi hírlapot elbeszéli, őt felöltözve és pongyolában csodálja. Sorsjegyek­ és futólagos gyöngéd viszonyokról gondoskodik, a cselédséget és házi tisztviselőket bérli, lovat és kocsit alkuszik ki. A nevelőnőt, nevelőt és néha néha a leendő házi asz­­szonyt is ő indítványozza neki, kártyát vet végre a Morison lapdacsokat és gyógyszereket ízleli meg előbb. A zsidó m­i­n­d­e­n­e­s az, kinek a lengyel sor­­vasztó-kóros erszényét megtömnie, terveket főznie, cselszövényeit fonnia, haragát eltűrnie, nagylelkűsé­gén nyerészkednie s majd kötekedését, majd enyel­­gését, majd gorombaságát is eltűrnie kell, így mind a két faj tulajdonképen egy szív és lélek. A lengyel falusi nemesnek kiváltképen zsidó nélkül hiányzik az ő eszköze, élete, árnyéka s második é­n­je. És igy rontják el egymást viszonyosan azon fokig, hol — legalább a mint a lengyelek hiszik — a bűn és tehetetlenség ismét természetiességgé, költészetté és kedélyességgé válik. Gyakran kérdik: váljon a lengyelek és zsidók közti elegyülés min alapul ? pedig az kézzelfogha­­tólag bizonyos, hogy a természetiségen, a szétbomlott életmódon (az úgynevezett deconsun). Hanem a két osztály közötti rokonszenv bizonyos kedélyességen is alapul, mely egyszersmind élet- és szeszélylyel is párosult. A lengyelek és házi zsidóik közötti viszony nem ritkán jó­hiszemű, bár a változásnak alávetett szív szokáson és barátságosságon áll föl. Némi el­lentétek daczára a két nép között, a zsidó mégis kü­lönös várrokonságban áll a lengyellel és ez által a némettel kirívó ellentétet képez. Ez ellentét a német életrendszer által jö létre. Hogy a zsidó ez életsza­bályt nem becsüli, az e keletieknél renden van, ha­nem hogy egy éjszaki nép mint a lengyel, minden szabályt és biztos tapasztalatot ellenségesen ítél meg, hogy a német alaposságot és törvényszerűséget pe­dantéria s tudákosság gyanánt gúnyolja, az a műve­­letlenség maradványára mutat. Lengyelország bárkit is megtaníthat, a­ki tanulni akar, hogy oly nemzet­nek el kell vesznie, hol a természetiesség minden ré­tegben meghonosul. Főherczeg Főkormányzó úr Ő császári Fen­sége az esti vonattal néhány napra Bécsbe utazott. Legfelsőbb rendeletre, boldogult Mária Anna Fő­herczegasszony Ő császári Fenségéért dec. hó 31-én ud­vari gyász ültetik, és hat héten keresztül felváltva, t. i. az első négy hét alatt, azaz: 1858. dec. 31-étől 1859. jan. 27 éig bezárólag mély, az utolsó két hét alatt pedig, azaz: jan. 28 kától febr. 10 kéig bezárólag félgyász fog viseltetni. A magyarországi cs. k. Főkormány Lange Lajos I. oszt. mérnöksegédet II. oszt.mérnökké; Stettner Ala­jos II. oszt. mérnöksegédet I. oszt. mérnöksegéddé; Juha Miklós építészeti növendéket II. oszt. mérnöksegéddé és Veszt­er Gyula Pál végzett technikust az építészeti ha­tóságok építészeti növendékévé Magyarországban kine­vezte. A belügyminiszer egyetértésben az igazságügyminisz­terrel M­a­r­t­y­á­k Sándor törvényszéki segédet, szolgáiró­­hivatali segéddé a kassai közigazg. területen kinevezte. B­e­l­g­r­á­d, dec. 30. Az „Osterr. Corr.“-et táv­iratilag tudósítják, miszerint Sándor herczegnek a várbeli eltávolítását kívánják, minthogy az ural­kodó izgalom befolyása alatt arról vádolják, hogy a múlt pénteki katonai ellenmozgalmat ő okozta volna. Ma esketik fel újra a katonaságot.­ Az öreg Miloshoz kinevezett küldöttség holnap indul ezen útjára, melyhez Teremitsch tanácsnok, és a sza­­bácsi püspök csatlakoznak. A skupzsinához az or­szág belsejéből számos feliratok érkeznek. — Az uj herczeg beigtatása végetti kérelem a fényes kapuhoz már elküldetett. Nizza dec. 25. „Egy hirt közölhetek önnel, me­lyet az itteni orosz diplomatáról suttognak, de a­melynek hitelességéről teljesen kezeskedhetem — írja az „O. D. P.“ levelezője. — Az orosz kor­mány a nápolyi királyhoz engedélyért folyamodott, Brindisiben kőszén-állo­más alapíthatása végett; a király pe­dig a kivonatot a leghatározottabban megtagadta. Midőn az orosz követ személyes kihallgatáson eziránt Ferdinánd királynak előter­jesztést tett és azon benső baráti viszonyra utalt, mely korábbi időkben az orosz és nápolyi udvar közt fenállott, a király körülbelül igy felelt: „Tisz­teletem és becsülésem Sándor czár iránt nem ke­vésbé őszinte, mint Miklós czár irányában vala; a mi azonban a mostani politikát illeti, az kissé egé­szen más. Előttem azon kormány szándéka, mely Piemontn­ak udvarol s Nápolynak kezét nyújtja, nem világos, s e kettőt nem lehet összeegyeztetni: hajóál­lomás Villafrancában és hajóállomás Brindisiben ; elvileg és czélzatilag két egészen különböző dolog.“ Az oroszok ítélete épen nem simán hangzik Sziczilia fejedelmének politikája felöl a ki két nagy hatalom­mal diplomatiailag már szakított és most a harma­dikkal rontja el­­ a dolgot.“ KÜLÖNFÉLÉK. * A „Kalauz“ t a jövő évben nem Kubinyi Lajos szerkeszti. Míg az új szerkesztő megerősíttetik, a kiadó a lap szerkesztését több íróra bízta, kik a „Kalauz“ rendes munkatársai maradnak. * A természettud. társulat dec. 29. tartott ülésében választmányi tagokul megválasztottak : az ásványtani szakban Kubinyi Ferencz és Gönczi Pál; a nö­vénytani szakban Gerenday József és Csengery Antal; az állattani szakban Frivaldszky Imre és Frivaldszky János; a physiologiai szakban dr. P­ó­lya József és dr. Arányi Lajos; természettud. szak­ban (felkiáltással) dr. Jedlik és Stoczek; a vegy­tani szakban (szintén felkiáltással) dr. Nondtvich K. és Molnár József urak. ( Kél­er Bélától ismét két compositio jelent meg: 1) új krajezár-polka (mely azonban 35 új krajezárt kós­tál) és Brigadier-induló, mi hogy dandár-indulót jelent e, nem tudjuk. Kapható Rózsavölgyinél 35 uj kron.­­ A „Sun“ M. G. T. F. Smith időjóslásait közli, mi­szerint az 1859. januáriusa még hidegebb lesz mint az 1795 és 1814. január hava volt. 13 kán fogná a hideg kezdetét venni; 17 kén éri el a legmagasb fokot s erős havazással a hónap végéig tartand.­­ A „P. Ll“-nak Bécsből táviratozzék , hogy a deb­reczen-miskolczi vonalon a mozdony egész a Hernádig ment, honnét a pálya porondozását megakasztás nélkül folytatják, tizen pályából 16 emérföldet e szerint ma járnak. — A „B u­d­a p­e­s t­i s­z­e m­l­e“ XIV-dik füzete megjelent, az előbbi füzetekéhez hasonló érdekű tar­talommal. Szerkesztő a vállalat föntartóit meglepte e füzetben K. Eötvös Józsefnek, Vörösmarty felett tartott akadémiai emlékbeszédével, mit min­denki, tudjuk, szívesen fogadand. E füzet adja K­o­­r i­z m i­c s nak oly nagy tetszéssel fogadott jelentését is, Konstantinápolyba tett nagy horderejű útjáról s a dunai hajózásról. E jelentés nemcsak azon közre bir nagy érdekkel, mely előtt K. e jelentését felol­­vasá, hanem bir mindazokra nézve, kik a magyar borokkal való kereskedés jövője iránt érdekkel visel­tetnek. E népgazdászati czikk méltó helyet foglal el a Szemle füzeteiben, melynek hazánk anyagi érdekeive­l is kell foglalkoznia. A jeles czikkhez egy csino térkép van mellékelve, az aldunai szirtes vonal tér­képe. A füzet ezek mellett még több nagyon érdekes dolgozatot tartalmaz. Szabó József tanártól egy egészen új tárgyú munkát találunk itt, az al­fö­l­d geológiáját, így igyekszik szerkesztő a legjobb erők foglalkoztatásával hazánk ismertetésének nagy munkájához az anyagokat egybehordani. De a hon­ismeret a nemzeti élet szellemi oldalát is befoglalja nagy keretébe, így találjuk nagy költőnk Petőfi újabb költeményeinek ismertetését e füzetben Sala­montól, kinek e czikk egyik legjobb, tán legjobb mű­ve. S­z­i­l­á­g­y­i S. folytatja becses közleményét Er­dély irodalom­történetéről,s Kecskeméthy Aurél jeles publicistánk a külföld legnagyobb szellemeinek egyikét állítja elénk :„Guizot mint államphi­­losoph“ czimü czikkében. Szerkesztői értesítés: Gy. P. -nak ajánlatát szíve­sen fogadjuk. Roboz urnak a „M. Sajtóban“ közlött levelére irt czáfolatot a czáfolónak névtelensége miatt nem adhatjuk. LEVELEZÉSEK. Jászy, dec. 7. Tisztelt szerkesztő úr! Rég készü­lünk már, hogy kedves „Pesti Naplónk“ számára megírjuk a napi eseményeket, (melyek érdekesek voltak, de még érdekesebbek lehetnek) — igen! de mi rég lakjuk e hazát, és otthon valaha többet ta­nultunk gyónni, meg imádkozni, mintsem a mostani haladással lépést tarthatnánk. Kedves önök azt mondhatnák, hogy tanuljunk! Igen, de mi munkás emberek vagyunk, nemesi jószá­got pedig nem szerezhettünk, mivel ez a jog a görö­göké, és ezekkel compániában a zsidóké. Meg sem állhatjuk, hogy a szerkesztőséget (mely lapjával nekünk annyi élvezetet szerez) némely új­ságokkal meg ne kínáljuk. Stilizálja ön, ha lehet, és közöljön a nemzettel annyit, mennyit lehet, a többit tegye ad acta. Mi mindenfélét össze vissza fogunk írni, nálunk sok szabad, mert szabad a sajtó­ és szólássza­badság is van. — Meddig fog tartani ? A Dunafejedelemségek igen fontos helyet foglal­nak a világpolitikában, de kevés embernek lehet fogalma az itt uralkodó T­hun­ és Treiben­ről. Sokféle nemzetiség jövője forog kérdésben, a zsi­dók, görögök és még mások is, azt mondják : „Sein oder nicht Sein!“ a parasztok azt kérdezik, le­­szünk-e emberek, vagy visszataszítnak-e az állatok sorába? Mi pedig azt kérdezzük: itt maradhatunk-e, vagy más országot leszünk kénytelenek keresni ? — Csak­hogy — hová innét ? ? ? A zsidó politika a legveszedelmesebb, ők már ta­­vaszszal tudták, hogy mi vár rájuk télre. Már tavaszszal összeszedték a készpénzt, azt lehe­tett tőlük hallani, hogy Angolország 17% fizet, azon­ban most kitetszik, hogy ők a mostani politika kivi­telére gyűjtötték a készpénzt. Ők tudják legjobban, hogy itt a pénz győz­­­, ez által egy — itt soha nem hallott — pénz­szükséget idéztek elő. Most hallom, hogy 1500 termény­keres­kedő vesztette el hitelét. Leirhatlan nyomor vár a kereskedőkre, kiknek 20—30 ezer aranyra menő raktáruk van, de nem veszik a ház szükségeinek fe­dezésére valót. Úgy mint sok másutt, itt is két párt létezik. Ha el nem árul­­un­k­ megmondom, hisz ön úgy is tudja, — egy hatalmas párt, de milyen. — Ezzel tartanak a régi bureaucratia, a zsidók, görögök, talán még a Magyar könyvé­szet. 479. Észevételek filmező véleményre. A ma­gyar ősvallásról, nyelvészeti viták és újabb magyar-árja nyelvhasonlatok. Irta Mátyás Flórián. R­á­t­h Mór bizománya Pesten. Pécsett, nyomatott a lyceumi nyom­dában. 1858.8-rét 61. lap.

Next