Pesti Napló, 1859. január (10. évfolyam, 2668-2691. szám)
1859-01-15 / 2678. szám
PEST, JANUÁR 14. Mi fog már történni ? E kérdést tűnődve és aggódva most annyian hozzák föl, mint a keleti háború kitörése előtti napok óta alig valaha. A veszélyek nem szoktak megszűnni csak azért, mert titkolják. Nincs rá eset, hogy a villám inkább kerülte volna el azt, ki szemét behunyta, hogy ne lássa az égi háborút, mint azt, aki nyitva tartó. A kormányok maguk sem látják szükségesnek a helyzet nehézségeit palástolni. Kétségkívül válságos napokat élünk.De hogy mi fog történni ? ezt úgy hisszük, meg Ildik Napóleon sem tudja. Nem tudják Anglia belátó státusférfiai, Németország híres tudósai, nem a journalistika tervkovácsai, és a bankok s más nagy pnzintézetek vezérei sem. És nem tudja még a közvélemény sem, melyet a változások pillanataiban a tűnődések, remények és félelmek néha oly előérzettel ruháznak föl, mely a divinatióhoz valamennyire hasonlít. A jelen bonyodalom nem haladt odáig, hol folyama és iránya láthatóvá lesz. A betegség már létez, de az orvosok még elég kórjellel nem bírnak, hogy nevét és gyógymódját meghatározhassák. Az eshetőségek egész sora áll előttünk. Megtörténhetik, hogy a nagy zajnak csend lesz a vége, s a világ kipiheni magát, miután elfáradt a kiabálásban. Az ideges extasis után jól alszunk, és aztán egy darabig rendesen fog verni aterünk. Megtörténhetik, mondom, hogy az egész európai félelem és kapkodás vaklármánál nem egyéb, s valami új Neptun, ki a tenger szélvészeinek parancsol, egy szemhunyoritással tudni fogja : Motos componere fuctus. Megtörténhetik ez , azonban nem épen valószínű. Mert, midőn Miklós czár zálogképen akarta elfoglalni a dunai fejedelemségeket, akkor sem volt nagyobb rémülés a börzén, s különösen a párisin mint most; Mert Olaszország hangulata tagadhatlanul izgatott, és Piemont magatartása gyanús; Mert figyelmet érdemlő seregmozgások történtek ; Mert a franczia kormány temérdek hadszert létszámát ''erősíti ; Mert a franczia seregnek, mint mondják, harczias hangulata van; Mert Anglia szintén jelentékeny tengeri készületeket tesz, bár zaj és fitogatás nélkül; Mert Napóleon herczeg siet nőül venni Clotildot, a szardiniai király leányát, mi annak jele, hogy a franczia császár Victor Emnáimés ügyét saját ügyének is akarja tekinteni. Mert végre , III Napóleont a világ a mostani bonyodalom főszerzőjének tekinti, s ha ennyi költség, kártétel és ijesztgetés után, hirtelen a béke apostolává válnék, mind külbefolyása szemlátomást fogna csökkenni, mind pedig helyzete benn igen kellemetlenné alakulhatna. Ezen okokból tehát nem látszik biztosnak ama remény, hogy minden mélyebbre ható következés nélkül vonul el ezen boszorkaszombathoz hasonló lárma, csörtetés és fegyvervillogtatás. Valóban egy politikai farsangi tréfának igen komoly és igen költséges mulatság volna az, ami eddig történt. De ha ily bősz játék nem épen hihető, akkor, minő lehetőségeknek megyünk elébe ? Különösen három aggasztó eset fordulhat elő. 1) Megtörténhetik, hogy a franczia és orosz izgatások forradalomra vezetnek a Dunafejedelemségekben vagy Olaszországban, ámbár nem voltak arra számítva. Ekkor, mint a Patrie Olaszországra vonatkozólag állítja, Napóleon a lázadás lenyomására fogja használni sergét Az is lehet, mint némely más lapok pengetik, hogy az otthoni hangulatra ügyeltet katonáival, és magukra hagyja az olasz forradalmárokat. 2) Megtörténhetik, hogy Napóleon, ki a háborúval jobbára csak fenyegetőzni akart, a viszonyok hatalma által lépésről lépésre sodortatva, kénytelen leend vagy elfogadni vagy indítványozni egy hadviseletét, mégpedig akár széles és hódítási alapokon, akár pedig kitelhetőleg keskeny téren, s lemondva minden foglalási tervekről. 3) Megtörténhetik végre, hogy a miért anynyi fenyegetés vezetett igénybe, a jó béke kedvéért keresztül fog vitetni, s a diplomaták megint Párisban gyűjtetnek össze, hogy s az úgynevezett égető kérdéseket jegyzőkönyvek ál- t tál oltsák ki, s az olasz differentiáktól kezdve sok más mindenről tanácskozzanak. Most csak ezen utolsó eshetőségre fordítsuk figyelmünket. Mik lehetnének a párisi congressus tárgyai? Mindenek előtt, mint látszik, III. Napóleon az 1815-kikötés átvizsgálását sürgeti. Erre nézve minden megjegyzés és bírálat nélkül közöljük a bécsi Presse néhány sorát, mint mértokát azon szenvedélyes visszahatásnak, melylyel a német sajtó nagy része által az 1815-ki szerződés revisiója fogadtatnék. „Van Európában oly vélemény - mondja a Presse - mely az 1815-ki kötések kijavítását és kiegészítését czélszerűnek, kívánatosnak tartja. Komoly figyelembe vételt érdemlő szavak emeltettek már e tárgyban. De az 1815- diki kötéseknek a Bonapartismus értelmébeni revisióját még e kötések határozott ellenei is méltó fölgerjedéssel utasítják vissza. Elég arra, hogy a revisio a világ szabadságát fenyegető veszélynek tűnjék föl, mihelyest az Párisból önző czélok végett sürgettetik. Ily engedményre kényszerítgetni Európát,vagy azt erőszakkal tőle kicsikarni, annyi volna, mint azon küzdelem újra megindítását akarni, melynek eredményei senki előtt kétségesek nem lehetnek. Ausztria, Poroszország, egész Németország és Anglia föláldoznák utolsó embereket és utolsó tallérukat, hogy ezt meggátolhassák , mert az imperialisticus politika e diadala Francziaország határait Ausztria és Németország rovására tágítaná, s az angol tengeri hatalomnak alárendelt helyzetet jelölne ki.“ A dunahajózási szerződésnek átvizsgálása és más alapokra fektetése lehetne szintén a párisi értekezlet feladata. De e tény Ausztria, Bajorország és Württemberg tekintélyét mélyen sértené, s különösen Ausztriának nagy anyagi veszteségével is járna. Alig hihető tehát, hogy a helyzet rendkívüli nyomása nélkül erre rávezethetnék. Az olasz ügyek rendezése alkotná az értekezlet harmadik tárgyát. A párisi diplomaták oetrogroznának alkotmányt e félsziget egyes államai számára. S tegyük fel, hogy e lépésnél megállanának, és nem változtatnák meg a territoriális viszonyokat. Akkor is minő eset forogna fen az olasz feles AzmaPlazmn tertség, a protegáltatás esete. A congressus diktálna nekik törvényeket, mint kényszerítő a Portát a hatti-humayum kihirdetésére, s mint itt Moldova és Oláhország számára alapszervezetet. Melyik európai ország tűrne ily belevegyi ütést a belviszonyokba? S nem tartatik-e csekélyebb szerencsétlenségnek egy tartomány elvesztése, mint a teljes souverainitásé ? A párisi értekezletnek még tárgyát tehetné az egyesített dunai fejedelemségek ügye, amennyiben Francziaország érzékeny panaszokra kel amiatt, hogy Ausztria gátolta e tartományoknak egy fejedelem alatti egyesítését. Ámde , hogy ez conferentiai anyaggá alakuljon , arra még előbb az volna szükséges, hogy a franczia és orosz befolyás Moldovában és Oláhországban a két hoszpodár megválasztatása helyett, forradalmat eszközöljön ; mit talán mégsem akar, ha egyéb tekintetből nem is, legalább a vállalat roppant veszélyessége miatt. Ezen nézetekből kiindulva, azt hiszem, hogy egy új párisi értekezlet tartása a háborúnál kevesebb valószínűséggel bir. KEMÉNY ZSIGMOND, Pest, jan. 14. (Fk.) Nagyon szerencsétlen eszmének tartjuk, a berlini és turini trónbeszéd közt — miként ezt némely bécsi collegánk teszi — párhuzamot vonni. A viszonyok egészen különbözők, és már a priori minden összehasonlítást kizárók. Hogy Poroszország szintúgy részvevő a dán német herczegségek „fájdalomkiáltásai“ irányában, miként Victor Emánuel azt az olaszokéiról mondá, azt meghisszük; de egyrészről a német herczegségek helyzete sok tekintetben mégis különböző egyes olasz államokéitól, azonkívül pedig Dánia máris engedményeket tett; továbbá ezen ügynek 1- 1 etéves fóruma van Frankfurtban; végre pedig — Németország nem Olaszország, s a német nem olasz. Amaz legsajgóbb fájdalmait is a hideg ész késével bonczolgatja, s az orvosolhatlanokat néma resignatióval tűri. Az olasz pedig kövérüi, politikáját nem az észszel, hanem a szívvel csinálja, neki nem az értelem, hanem a szenvedély ad irányt s ösztönt, s a történet mutatja, miszerint korántsem riad vissza annak megkísértésétől, amit a józan ész ildomtalannak vagy épen lehetlennek tüntet elő. „En Italie il n’y a pas des petites questions“ (Olaszországban nincs csekélyszerű kérdés) mondá egy szellemdús franczia író. Tehát, miként mondtuk, nagyon különböző már maga azon tárgy is, melylyel a két trónbeszéd foglalkozott, de különböző a két szónoklónak, s az általuk képviselt államoknak helyzete is. Poroszország tudja, hogy ő a kard markolatját erősen tartja kezében, és hogy az ő akaratja nélkül a penge meg nem mozdulhat. Piemont a markolat birtokára törekszik, hanem egyelőre csak a pengét tartja, s ha az véletlenül kirántatnék kezéből, az ő ujjai volnának a legelsők, melyek megsebeztetnének. Ha, pedig az általános európai helyzetet vesszük tekintetbe, még kirívóbb különbségre találunk a két állam közt. Poroszország nagyhatalom, s erejének szilárd öntudatával bír, erkölcsi súlyát szükség esetén anyagi eszközökkel is érvényesítheti. Piemont másodrendű állam, mely egyedül erkölcsi súlyra tarthat igényt, s erős csak annyiban lehet, amennyiben maga iránt rokonszenvet tud kelteni. Poroszország, ha jónak tartja, semleges is maradhat, a jövendő események közepette, sőt még semlegességét drágán el is adhatja,— gyámolítását természetesen még drágábban! Piemontnak csak kettő közt van választása : vagy kalapács lenni, vagy ülő; az első összekoccanást mindenesetre neki kellene kitartania, akár megtámad, akár megtámadtatik. Ily helyzet megfoghatóvá teszi, hogy a szárd király beszédjét nem jellemezheti azon philosophikus nyugalom, mely a porosz régensén végig ömlik. Egyébiránt megvalljuk, hogy valamivel kevesebb philosophikus nyugalom nekünk jobban tetszett volna, s nem osztozunk collegáink azon (tán nem is egészen őszinte) véleményében, miszerint a régens többet nem mondhatott, mivel az események tüzetesebb nyilatkozatra nem adtak alkalmat. Hát még más alkalom is kell, mint a franczia császár szavai újév napján, mint egész Európának félreismerhetlenül nyilvánuló aggódása, mint Francziaország hadikészületei, mint Ausztria csapatküldései, mint mind azon események, miknek menetét a világ hetek óta szoruló lélekzettel kiséri ?! nyilatkozat által, talán az egész fergeteget szétoszlathatni, — ha a dolgok tovább fejlődtek, akkor úgyis hasztalan a szó, — akkor majd a cselekvésnek lesz helye. Nem volt szükséges, hogy a porosz régens ily nyilatkozat által valakit megbántson, hisz oly könnyű lett volna, úgy tettetni magát, mintha teljesen alaptalanoknak tartatnának azon aggodalmak, miszerint valaki Ausztria Olaszhonbáni jogainak megtámadását meg akarná kísérteni, s aztán hozzátenni, miszerint Poroszország ezt soha sem tűrné. A diplomatának van elég módja, ily dolgoknak szép módom kimondására, s ha csak az akarat meg lett volna, a porosz kormánynak bizony nem tőlünk kellett volna tanulnia azon formát, melyben véleményét nyilváníthatná. Hanem ez ama bökkenő! Úgy hisszük, még nincs meg az akarat, még nincs meg azon szilárd határozat, melyről fentebb szóltunk s a porosz kormány e tárgyban alkalmasint még nem mondta utolsó szavát. Nem hisszük, hogy a franczia kormány Berlinben folytatott törekvései máris sikerrel dicsekedhetnének, de annyit nagy valószínüséggel állíthatni, miszerint eddigelé legalább végképen hajótörést sem szenvedtek. Jó lesz ezt egyelőre tudomásul venni. Még két apróbb újdonságról is kell ma szólnunk : Azt mondják, Niel tábornok (kit a krimiai háborúból ismerünk) külön küldetésben Bécsbe jövend, és hogy Walewski gróf le fogna lépni és Persigny által pótoltatni. Niel tábornok a franczia genie-had legjelesebb tábornoka, azt tudjuk, midőn Szebasztopol előtt a szövetségesek nem igen tudtak boldogulni, a császár — maga nem mehetvén — Nielt küldte oda, ki a dolgokat közelről szemügyre vette s azon intézkedésekről gondoskodott, mik a megszállás kedvezőbb menetének kezdőpontját képezték. Hanem Bécsben nem kell felméréseket tenni vagy erősségeket ostromolni , ott csak diplomatiai alkudozásokat folytathatni, mik a mostani kényes viszonyok közt nem a legkönnyebb munkák közé tartozhatnak. Miképen jut egy tábornok az ilyen küldetéshez? Azt mondják, mert Niel elzászi születésű és jól tud németül! Nevetséges! Bécsben oly jól tudnak francziául, hogy Niel tábornok német nyelvbeli jártasságára épen nem szorulnak; Francziaország pedig már Pelissier magaviseletéből láthatta, hogy bizony non omnia possumus omnes! A malakoffi herczeg küldetését mindazáltal legalább azzal indokolhatták, hogy ő az angolok fegyvertársa volt a tauriai félszigeten, — hát Nielét? Erről csak annyit mondhatni, hogy — tábornok, és tábornok által diplomatice alkudoztatni annyi, mint valakit drótkefével — ez irogatni! Walewski visszalépésében nem igen hiszünk ; a hír talán csak onnan támadt, hogy Persigny táviratilag hivatott haza Londonból; furcsa lenne, ha a franczia császár, mely folyvást az ausztriai külügyminiszter állása ellen ás aknákat, most egyszerre a magáét megbuktatná. Egyébiránt úgy látszik jól tettük, midőn nem hittünk azon hírnek, miszerint Persigny a császár kegyelméből kiesett volna s Londonba menetelét oda magyaráztuk, hogy az angol kabinetet a franczia tervek számára kedvezően kell hangolni. Tán nem volt sikertelen e küldetés, a gróf visszahivatása mindenesetre abban is találná elegendő magyarázatát, hogy a császár szóbeli felvilágosításokat kíván a londoni hangulatra nézve De hát ha mégis valósulna, hogy Persigny fogja a külügyek tárczáját átvenni? Nyereség volna-e ez ? És kire nézve ? Egyenes választ erre csak akkor szándékozunk adni, ha a szóban álló hít valamivel nagyobb szilárdságot nyerendett. Addig is „előtanulmányul“ ajánljuk az olvasónak azonbeszédet, melyet Persigny a múlt nyáron a köztanácsi sessio megnyittatása alkalmával tartott, és — a nemes grófnak életrajzát 1110. cs. k. Apostoli Felsége sajátkezűleg aláirt okmány által kapriorai Wodianer Móricz nagykereskedőt és az austriai cs. k. szabadalmazott nemzeti bank igazgatóját, mint az austriai cs. vaskorona rend harmadik oszt. lovagját, ezen rendszabályai értelmében az austriai birodalom lovagi rangjára legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége 1850. december 28-kán kelt legmagasb határozványával Szabó Balázs volt egri ügyvédnek az ügyvédség gyakorlására bocsáttatását a pesti országos fötörvényszék kerületében, hivatalhelylyel Egerben, a törvényes föltételek teljesítése mellett legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. KÜLÖNFÉLÉK. — A pestbudai Dalárda fenállása rövid ideje alatt is életrevalóságának és részvétre érdemes voltának sokszoros jelét adta. Azon érvek, melyeket a dalárda máris ujujevU, UoriUeinoxenek Thill Fercinánd urnák buzgalma, a társaság rokonszenvet keltő iránya már is igen tekintélyes mennyiségre növesztik a tagok számát. E szám a 600-at meghaladja. Csak is ily részvét mellett lett lehetségessé, hogy az egylet czélja felé haladva énekeseket képezett, pályadijkitűzésekkel nemzeti énekszerzeményekre a magyar kardalok terét tágitá , ez által a magyar dalok anyagát szaporitá, hazai tehetségeket serkentett a művészet ez ágát mivelni. A dijkoszoruzott és előadásra érdemesített kardalokat kiadta. Hogy azonban a társaság hivatását mind jobban betöltse s kitűzött czélját elérhesse, hogy ne csak énekestélyekre legyen kénytelen szorítkozni, hanem hogy nemesebb irányban is hathasson, erre nézve szükséges, hogy az egylet mind tágabb körben nyerjen támogatást így majd lehetségessé válnék, hogy az egylet szándékát érvényesíthesse a világi és egyházi remekműveket adhasson elő zene- és ének-hangversenyeiben. A dalárda által 1857 dik évben dijkoszorúzott három és dicséretet nyert nyolcz négyhangú férfikarok megjelentek. A dijkoszorúzott művek : 1. „Honfidal“ Petőfitől, zenéjét szerző Lorenz János ; 2. „Édes lánykám“ Lévaitól, zenéje Huber Károlytól ; 3. „Kérdeztem a rózsát“ Lisznyaitól, zenéjét szerző Them Károly A dicséretet nyert müvek: Huber Károly, Szubonits Márton, Nagy József, Frikk Fülöp, Zakovszky Andor, Langer János, Them Károly és Mátray Gábor szerzemény . E müvek kaphatók Rózsavölgyi és társánál. Egy füzet ára 1 ft 30 kr . Öcs. k. Fensége Albrecht félig főkormányzó ura Karácsonyi Gudoféle alapítvány kamataiból, az alapítványi levél 2-ik § a értelmében 1858. aug. 29 kén rendelkezés alá jött ősziél egy részét u. m. 1050 a. é. frtot a pesti szegény gyermek kórházban egy ágy alapítására rendelni méltóztatott. — Ugyanezen alapítványnak ez évben rendelkezés alá eső kamataiból ö cs. kizlensége a főkormányzó ur 315 a. é. srtot a budai jótékony nőegylet felségellésére utalványozni méltóztatott — Nadler ur photogen lámpái Budán mindinkább terjednek. Az alaguttól a vízivárosi kapuig, a színháztól a vártérig, a dísztértől a városháztérig photogén lámpák világítanak. — A Mocsonyi elen elkövetett büntető ügyben a végtárgyalás f. hó 17 kén veszi kezdetét. -- A pesti műegylet választmánya f hó 12 kén tartott ülésében kisorsolás végett a következő képeket vette meg : 1) „A budai császár malmok a Lukács fürdőnél“ Prochtlertől (Pesten); 2) „Vágvölgyi tájkép“ Brodszkytól (Pesten); 3) Pénzzavar“ Zimmermanntól (Münchenben) ; 4) „Alsó magyarországi életkép“ Jankótól (Pesten); 5) „Oláh czigányok“ (aquarel) Goethe 1161 (Bécsben). Az eddig kiaprcolás végett megvett képek száma 55, vételáruk 10,600 frt — Csabay színigazgató a „Gy. K.“ szerkesztősége ellen a győri cs. k. városi kiküldői bíróság előtt pert indított. A vádlott szerkesztőség a vád alól felmentetett, mire Csabay úr föllebbezést jelentett be. Az appelláta eredményét is meg fogjuk tudni. — Megjegyezzük, hogy a színbírálatok ellen legsikeresebb eljárás a buzgóság és igyekezet, az előlegezett részvét megérdemlése. végül »«csövezés. A légalagcsövezés ügyében számos felhívások érkeznek hozzám, melek folytán szükségesnek látom kijelenteni.