Pesti Napló, 1859. február (10. évfolyam, 2692-2714. szám)
1859-02-26 / 2713. szám
sággal olvastuk, tegnap este, hosszas súlyos betegeskedés után, elhunyt. Csak 34 évet élt, s nevelői pályája végén, midőn teljesen az irodalomnak élhet vala immár, egy nagy reményekre jogosító írói pálya küszöbén, lepte meg a halál. Humboldt Kozmosa ismertetését találták íróasztalán félbeszakítva, melyet a Budapesti Szemle számára irt. S ez alapos készültségű szakember nem rideg szaktudós volt csupán ; hazai viszonyainkat teljesen értő, a hazai ügyeken hő részvéttel csüggő hazafit is vesztettünk benne. Nevelői érdemeit senki sem ismeri és méltányolta inkább, mint azon tiszteletreméltó csald, melynek ápoló gondjai enyhítették betegsége súlyos szenvedéseit A jeles nevelő átszállíts mintegy szellemi jobb részét derék növendékére, kinek fényes előmenetele mind az erkölcsi mind a reáltudományokban volt a szerény férfiúnak egyetlen büszkesége. Vannak e fölött és pedig nem kevesen, akik e sok miveltségü, ritka becsületességü, kedélyes férfiúban a mindenütt szívesen látott társalkodót, a minden áldozatra kész, jó barátot siratják, úgy hiszszük azon részvét, mely betegsége alatt annyi felöl mutatkozott iránta, holnap délután, midőn elhunyt barátunk hideg tetemei nyugalomra tétetnek, szintén fog mutatkozni, s tisztelői, baráti és nőtársai nagy számmal gyülekeznek össze gyászravatala körül. Elégnek tartjuk e végett jelenteni, hogy a gyászmenet az országúton, a Zrinyi-kávéház mellett levő Stoffer házból d. u. 4/2 órakor indul .• Az engesztelő áldozat az elhunytért a belvárosi főtemplomban fog márczius 1-jén d. e. 10 órakor a Mindenhatónak bemutattatni. _Verbón Nyitramegyében, hol rövid idő alatt már húszszor volt tűz, i. hó 22 kén ismét dúltak a lángok, 20 kán pedig Zsámbokréten (Nyitra) s egy nappal később Szenczen (Pozsony) nyolc, és Strázsán (Nyitra) tíz ház égett le. Hidas Németiben (Abaúj) 17-kén szintén tűz volt. Nagy szelek járnak, vigyázzunk! — Nemzeti színház. Febr. 23. „F enn az ernyő, nincsen kas.“ A Teleki-alapitványból 100 aranynyal jutáim, ered. vigy 3 felv. versben. Irta Szigligeti. Az előadáson nem nagy számú közönség jelent meg. Azon alak, mely e műben kiválólag bir azon rendeltetéssel, hogy mulattasson, a Rejtei alakja, úgy látszik elveszte komikai hatását. A közönség, legjobb akarata s nevetésre hajló természete mellett is, érzi, hogy ez alak valószínűtlen, hogy e helyzetek nem jogosak oly vígjátékban, mely a társasélet, a műveltebb körök egyik árnyalatát kívánja feltüntetni. Azonban analysisünk, valamint a munkája és takarékossága után szerény vagyonhoz jutott ügyvéd jellemének lélektani bonczolgatása is tüzetes bírálatra vezetne, mi ezúttal nem czélunk s azok után, mit más alkalommal is elmondunk, mellőzhető. A versben irt ma sok tökéletlen ríme írte meg ezúttal is fülünket. Az előadás jó volt. Szathmáriné a. a 2 dik felvonásban nagyon ízléstelenül öltözött. — Febr. 24. „Lucia.“ Nem tudjuk észrevette-e a közönség, hogy Hollósy L né a. a hurut bajaival küzdött. De kik ezt tudjuk, ismét tisztelettel hajoltunk meg azon készség, azon ügyszeretet előtt, mely háttérbe szorítja az önszeretet igényeit. A színháznak lehet valaha oly énekesnője, ki ily bájos hanga ily nagy művészettel anynyi nemességet és ízlést birjon, mennyivel mostani első énekesnőnk bír, de nem fogunk soha bírni olyat, kiben több ügyszeretet éljen, ki melegebb szívvel érezzen a színház iránt. Ezért a tisztelet háromszorosan megilleti őt, ezért tűnik fel mellette sértőbben minden hanyagság, minden önzés. — Bignio hangja csakugyan sokat szenvedett , a magasakban e hang törtnek tűnik fel, az intonatio rész volt általában. Ellinger nem számíthatja ez estét jobb szereplései közé. Közönség nem nagy számmal, úgy látszik az opera közönsége is újdonságot vár. LEVELEZÉSEK. Belgrád, febr. 21. Városunkban jelenleg két dolog képezi a beszéd köztárgyát: t. i. a hivatalnokok megerősíttetése, s a nemzet azon joga, hogy a Porta beavatkozása nélkül tehet változtatásokat az 1838. osztávon. Az első dolog különösen érdekli a hivatalnokokat, de mivel a hivatalnokok az állam kormányzatában jelentékeny helyet foglalnak, a nagyközönség is részvéttel viseltetik e tárgy iránt. Milos herczeg, amint már megírtam, proclamatiójában kinyilatkoztatta, hogy a hivatalnokokat belátása szerint nevezendi ki. E szerint a hivatalnokok némileg ideiglenes állásba helyeztettek. Minthogy ez ideiglenesség rájuk kedvetlen benyomást gyakorolt, a miniszterek egy körlevelet küldöttek szét, melylyel a hivatalnokok oda utasittatnak, hogy kiki pontosan végezze kötelességeit addig, mig Milos herczeg nem adja ki az illető hivatali oklevelet. De mivel e körlevél sem bírja a kedélyeket megnyugtatni, a kormány siet megtenni a véglépéseket, s amint értesültem, a herczegi iroda (külügyi minisztérium) személyzete már is véglegesen meg vagyon erősítve, kivéve hat egyént, akik kihagyattak, s akik más új állomást nyerendenek. Hallám, hogy ez alkalommal a tudományra fog tekintet vézetni, hogy több képtelen hivatalnok egészen ki fog hagyatni a hivatalnokok testületéből. Ma, úgy hiszem, a belügyi minisztérium személyzete rostállatik , s talán e héten a minisztériumok hivatalnokai véglegesen ki lesznek már nevezve. Ami a másik tárgyat illeti, inkább érdekli a kormányt s a műveitek osztályát, mint a nagy közönséget, mely mélyebben nem is tekinthet az ország kormányzatába. Hallom, hogy Milos herczeg ezen erélyes szavakat mondotta volna Kabuli effendinek: „Magam működtem leginkább, hogy Szerbia megnyerje azon jogokat melyeket ma élvez ; s magam vettem legnagyobb részt azon alkudozásokban, amelyek Szerbia jelen jogállapotát előidézték. Ennélfogva jól tudom, hogy azon alkudozások, amelyek e tárgyban a Porta és a szerb nemzet közt folytattattak,a szerb nemzetnek tökéletesen független belkormányt biztosítanak. Szerbia jogai az Orosz- és Törökország közt megkötött békepontokon kívül különösen az 1829, 1830. és 1833. hatischeriffeken alapulnak , s e hatischeriffek a szerb nemzetteli megegyezés után adattak ki. a szerint a mint a szerb nemzet kívánta , biztosították a független belkormányzatot , eltiltván a török hatóságokat, hogy semmi ürügy alatt se avatkozzanak Szerbia ügyeibe. Szándékom e haulscheriffek értelme szerint kormányozni Szerbiát, s nem fogom engedni, hogy valaki e kormányzásba beleavatkozzék.“ Milos herczeg e szavai eléggé mutatják, hogy betel POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. A Londonban német nyelven kőnyomatban megjelenő „Englische Correspodenz“ következő figyelmeztetést hoz: „Több német lap *) egy londoni távsürgönyt közlött, miszerint az angol koronajogászok Cous a leg kettős megválasztatását a párisi szerződés pntjaival össze nem férőnek nyilatkoztatták. E közleményt nem akarjuk épen koholmánynak nyilvántani, de megjegyezzük, hogy az itteni lapokban mind e mai napig semmi olyan nem jelent meg, ami e tudósítást erősítené. A koronajogászok döntvényeit a miniszterek szokták, a parlamentben közhírré tenni, azokat nem bízzák mindjárt a távíróra. Efféle távirati tudósításokat tehát óvatosan kell fogadni.“ A miniszteri M. Herald nem cáfolja a minisztériumban történendő változásokról szállingó híreket, s hallgatása az ellenzéki lapokat csak annál inkább bátorítja, hogy a brit alaposnak nézzék s harczukat a minisztérium ellen folytassák. E harczban, mint tudjuk, a palmerstoni M. Post legelői van. Most is egyszerre két vezérczikkel ugrat elő. Az egyik (a második) az olasz papság, a másik (az első) a minisztérium ellen van intézve. Ebben többi között igy szól: „Anglia magaviselete a nagy kérdésben, mely most Európát izgatja, bolondság és bűin egyszersmind : bolondság, mert ellenkezik érdekeivel; bűn, mert a békét, s más nemzetek jogait és kilátásait veszélyezteti. Az olasz kérdést nem lehet többé messzire halasztani , nem is kell megkísérleni. De napok jönek, napok mennek, s Európa csak várja Angliától a jeladást. A béke és haladás útján Angliának kell elől járni. De Anglia késik a jeladással. Néma mint a föld. Reméljük, egyetlen estét sem halasztanak el többé, s a parlament elé viszik a dolgot, hadd tudjuk, miféle politikára szánta magát a kormány. A miniszterek külső derültsége mögött — a jelek azt mutatják — belső nyugtalankodás lappang az ügyek állapota iránt; lássuk tehát, mi van készülőben Lemondjunk-e rangunkról, mely a nemzetek közt megillet ? Miután részt vettünk Europa rendezésében, melynek folytán Éjszak Olaszország Ausztriának jutott átalljuk-e kimondani, hogy azon rendezésnek rosz gyümölcsei lettek ? hogy a körülmények, melyek azt igazolhatták, többé nincsenek? hogy Europa haladásából kifejlett uj körülmények, uj rendet is igényelnek ? — Európának föl kell szólalni, hogy Olaszország kormánya változtassák meg. Francziaországnak és Angliának hadaikat ki kell vonniok Közép-Olaszországból s a pápát közösen felszólitaniok, hogy kormányát tegye világivá. Ausztriának a nápolyi királyt föl kell azon szerződés alól oldania, melyben ez magát arra kötelezte, hogy alattvalóinak alkotmányt nem ad; nem illető befolyásáról is a kis olasz államokra le kell mondania. Castlereagh külpolitikája kell hogy Canning s ennek élő utódja politikája által leszoruljon. Mindez, ha most történik, vérontás nélkül lehet meg. Angliának a többi hatalmakat ez ügyben tanácskozmányra kell rábírnia.“ (Hogy Canning élő utódja nem más mint Palmerston, könnyen kitalálhatni.) A radikál hetilap „WeeklyDespatch“ még folyvást csak Anglia semlegességét sürgeti, s a nép haragjával és forradalommal fenyegeti a kormányt, ha semlegességével fölhagyna vagy épen Ausztria pártjára állana. Egészen más a M. Advertiser kivánsága.Ez azt akarja , hogy Anglia éjjel-nappal fegyverkezzék, mert Napóleon császár egyszerre csak Anglia ellen talál fordulni. — Buckinghamig meghalt. Született 1797- ben ; Peel alatt a kabinet tagja volt; tiz év óta a politikai élettől visszavonult s a folyó század első három tizedére vonatkozó családi irományok közzétételével foglalkozott. FRANCZIAORSZÁG. Noha Cavour grófnak a turini senatusban Ausztria ellen tartott beszédét erősebbnek tartják annál, melyet a képviselő házban mondott rala, mindazáltal a párisi békepárt a „Nat. Zig“ szerint mégis talál a maga reményeire nézve némi támpontot azon körülményben, hogy a szárd miniszter mindenkelőtt a szerződésekre fekteté a nyomatékot, s vádjait azoknak Ausztria általi állítólagos megszegésére alapítá. Ebben némelyek oly politika kulcsát vélik feltalálhatni, mely szerint az ausztriai területbirtoklásra az illetők szemet hunynának, ellenben Francziaország és Szardinia mindazon külön szerződvények megszüntetését kívánni fognák, melyeket Ausztria más olasz államokkal apródonként kötött, és amelyeken az 1815-ki szerződéseken messze túljáró túlnyomósága alapul. A küszöbön álló diplomátiai tárgyalás e szerint két fő részre fogna oszolni, t. i.: az egyházi államban a pápai kormányrendszer újjászervezését és 2-szor, átaljában az osztrák hegemónia elhárítását illető kérdésre. Az utóbbi tekintetben azt fognák kívánni Ausztriától, hogy mondja fel mindazon szerződéseket, melyek által az olasz államok függetlenségekben korlátoztatnak, s azon fejedelmeket Francziaországgal, és a többi hatalmakkal kezet fogva szabadelvű reformok bevitelére birja rá. Turinban — írja levelező — abba vetnék az illetők reményüket, hogy ha a többi olasz államokba alkotmányos szerkezet vitetik be, Piemont képes lesz ezen államokkal egy szövetséget, Ausztria kirekesztésével létrehozni. Hogy Anglia e fajta combínatiot támogatni fog, arról Párisban nem kétkednek, és némelyek Cowley lordnak Londonba utazását is ezzel hozzák kapcsolatba. Azt is hirdelték ezen békésebb urak, hogy több, Németországban felhatalmazott franczia képviselőnek Párisban léte tett volna valamit arra, hogy az Ausztria elleni támadó háború eszméjét háttérbe szorítsa. A békebarátok ezen híveinek valósulása megerősítésre vár. — A „Memorial diplomatique“ Drouin de Lhuys urnak és az osztrák szövetségnek közlönye a „Nord“-dal azon állítás felett polemizál, hogy Francziaország a december 2-ki szerződésben Ausztria olasz birtokait biztosította. A „Nord“ felszólítá, idézze szóról szóra a kérdéses helyet, s a „Mémorial“ egy április 20 dikán 1854-ben keletkezett porosz biztosítást idéz, mire a „Nord“ azt mondja, minden ily és ehhez hasonló egyezmény a párisi békekötéssel véget ért. — Párisban új röpirat jelent meg e czím alatt: „Macinés Olaszország.“ Szerzője egy Chapin Lajos nevű fiatal író, aki nem rég Quinet Edgárról adott ki egy könyvet. A röpirat Manin nak több, még eddig világot nem látott levelét magában foglalja. Manin nézetei sok részben találkoznak a „III. Napóleon és Olaszország“ szerzőjének nézeteivel. Véro n tudor is meg fog szólalni az olasz kérdésben. Teljes lehetetlenség volt neki Girardiner megött maradni. Röpiratát, mint ez utóbbi, alkalmasint harmadik és negyedik kiadásban is meg fogja jelentetni. Az ő tétele így megy : Francziaország a császár. A császár jóllététől függ Európa nyugalma is. Ugy de a császári dynastiának szüksége van a háborús helyzetre, tehát Európának meg kell engedni e háborút, vagyis meg kell magát veretni, hogy a császár és Európa virágozzanak. Ily kiáltó dialecticát ad legalább a tudor úr szájába egy porosz lap. — Algírból érkezett legújabb tudósítások szerint M ac M ah on tábornok azzal foglalkozik, hogy a Renault hadosztály eltávoztával egy új actív hadosztályt alakítson, melybe mint segédcsapat az idegen légió is be fogna kebeleztetni. Mint írják, a gazdából néhány dicsszomjas tiszta Renault hadosztályba léphetésért folyamodott, de a császár hír szerint azt felelte, hogy a béketűrés minden körülmények közt épen oly szükséges erény egy válogatott katonai testben, mint a bátorság. A „Messager du Midi“ jelenti, hogy febr. 19 én négy század katonaság érkezett, mely 20-kan azonnal Lyon felé szállíttatott. Már máskor is említik, hogy az 1860-iki költségvetés egyátaljában nem mutat semmi rendkívüli harczias szint. A hadügyminisztérium költségvetése alig szaporodott többet két milliónál. A hadsereg létszáma mint 1859-ben 392,400 emberre és 83.180 lőra van kitéve; a gyalogezredek az ország belsejében 1900 főre számítvák. A tengerészetre 1860-ban csak 850.000 franknyi többlet fordíttatik; azonban meg kell gondolni, hogy a tengerészeti utat már 1857. január 1-jén 14 évre, a hajóhad átalakításának, és a hadi kikötők tökéletes befejezésének szempontjából állapíttatott meg. A költségvetés 152 hadihajóból és 26.000 emberből álló létszámra van számítva. Ezen 152 hadihajóból, 29 gyors gőzös, 22 vegyes, 44 kerékre készült gőzös, és 57 vitorlás hajó van. Ez volna az aktív hadiszolgálat materiáléja, azonban a még rendelkezése alatt álló eszközök hozzáadásával Francziaország összesen 300 darab, többnyire első rangú vízi járművet lenne képes hadilábra állítani. Mint német lapoknak Párisból írják, az olasz menekültek közt nem csekély mozgalmat vehetni észre. Némelyek állítása szerint sok, Máltában tartózkodott nápolyi és sziciliai születésű egyének eltűntek onnan, s nagyobb részük Genuába ment, ahol négy ezred van alakulóban, melyekben ezek mint önkéntesek szolgálni akarnak. Az „Indépendance“ nagyítottnak tartja azon tudósítást, mely szerint nemsokára 10,000 menekült lenne besorozva a szárd hadseregbe. A párisi olasz menekültek közt arról volt szó, hogy mindazon párisi lapok képviselőinek, amelyek Olaszországnak pártját fogták, nagy lakomát adjanak, azonban a hatóságok különféle ellenvetéseire e nyilatkozványt még most elnapolták. — Clotilde herczegnő mellé tiszteletbeli lovagul Mariani báró, a törvényhozó test tagja, kamará s) Bécsből vett sürgöny nyomán — mint olvasóink emlékezni fognak — a P. Napló is. resedtek a nemzet azon óhajai, hogy Szerbia kormánya oly állást foglaljon el, amely őt megilleti. Milos herczeg teljes joggal szólhat így, mert leginkább vagyon arra hivatva, hogy megőrizze mindenben Szerbia jogait; s mert ő vala az, ki e jogokat Szerbiának megnyerte és kivívta. A független belkormány szükséges következményéül kell tekinteni a szabad és független szervezeti, s ennélfogva alkotmány-változtatási jogot is. Szerbia mostani alkotmánya 1838-ban octrogroztatott a szerb nemzetnek, s épen az a vitakérdés, vájjon ily octrogrozott tisztávban tehet-e a szerb nemzet változtatásokat a Porta beleegyezése nélkül? Hogy e kérdésre alaposan felelhessek, meg kell említenem , hogy az usztáv kettős jogalapot foglal magában. Némely kevésszámú határozatai Szerbiának a Porta irányábani kötelezettségeit tartalmazzák , más pontok pedig Szerbia szervezetének fő és alappontjait foglalják magukban. Ami az usztáv első részét illeti: bizonyos és kétségbe nem vonható, hogy a szerb nemzet e tekintetben nem tehet önkedvűleg semmi változtatásokat, de egyszersmind az is bizonyos, hogy a Porta csak azon jogokkal élhet Szerbiában, s a szerbek csak azon kötelezettségekkel tartoznak a Porta irányában,amelyeket az illető békeszerződések s ezek és a szerb nemzetteli alkudozások folytán keletkezett hauscheriffek nyíltan említenek. A szerb nemzet legfőbb kötelezettségei, amelyek az usztávban felhozatnak, abból állnak, hogy hívek legyenek a Portához, s hogy a Porta iránti kötelességeiket teljesítsék, jelesen, hogy az illető évi adót pontosan fizessék. Ha a szerbek ezt megteszik, a Portának nincs joga Szerbia ügyeibe önkedvűleg avatkozni. S minthogy az usztáv többi pontjaiban a szerb nemzet alapjogai, s Szerbia belszervezetének főbb pontjai foglaltatnak, s minthogy továbbá a szerb nemzet nyilvános s kétségbevonhatlan joggal bir, beldolgait függetlenül elintézni s kormányozni, következik, hogy a szerb nemzet a belügyeire vonatkozó tisztávrendeleteket egyoldalúlag, s önkedve szerint változtathatja. A szerb nemzet kormánya élt is többször ily joggal , s törvényeket hozott , amelyek részint kiegészítették, részint pedig megváltoztatták az usztáv szabályait. A kormány alighanem fog ismét a szerb nemzet e jogával élni, s Szerbia kormányzatában oly változtatásokat tenni, melyek az usztávnak némely pontjait meg fognák változtatni. A Porta, úgy hiszem, nem is fog megkéretni, hogy jóváhagyja e változtatásokat, mert ezek őt nem érdekelnék. Hallomás szerint Vucsics, s még más három társa, vasra verettek. r. r. sul pedig Lastic gróf, szolgálaton kívül levő fregatt-kapitány neveztetett ki. — Febr 21-kén d. u. rendkívüli miniszteri tanács tartatott.— Cowley lordról a börzén némelyek azt beszélték, hogy nem térne többé vissza Párisba. Salignac-F e n e 1 o n ur 21-kén utolsó értekezletét tartá Walewski gróffal, 22-dikén visszautazandván Frankfurtba, hová a német követek számára természetesen a legbékésebb biztosításokat viszi magával. — A pétervári franczia nagykövet fizetése 250,000 frankról 300,000-re fog emeltetni. A pótlékot azzal indokolják, hogy Pétervárott élni mindig többe többe kerül, s hogy I. Napóleon 1808-ban a maga ottani követének 480,000 frankot határozott, azon jelentékeny más előnyökön kívül, melyek ezen állomással együtt járnak. — E m e r a t ur, a ki legközelebb É v e i 11 a rd kisasszonyával, a Cseddábban meggyilkolt franczia konzul leányával kel össze, a konstantinápolyi franczia követségnél második dragománná neveztetett ki. A „Constitutionnel“ a hannoveri első kamra szavazatát, amint az a módosítvány folytán kiütött, olyba tekinti mint napirendre való áttérést. ESTI POSTA, Pest, febr. 25. — A Párisból és Londonból érkezett táviratok megerősítik azon hírt, hogy Cowley lord 23-kán este útnak indult Bécs felé, hová vasárnap este vagy hétfőn reggel érkezik meg. A 23-diki londoni lapok szerint „személyesen akarja közleni az osztrák kormánynyal Anglia barátságos tanácsait . Ezen tanácsok alkalmasint az egész európai helyzet megoldására vonatkoznak, ámbár a Constitutionnel arról értesít, hogy Londonba egyedül csak azon kérdések fölötti tanácskozásra hivatott, melyek a conferentia tárgyai leendenek, s ebből sokan azt okoskodták ki, mikép Cowley lord a bécsi kabinetet csak a kettős választás kérdésében törekvend engedékenységre bírni. Bármint álljon a dolog, a lord szerepe nem tartozik a könnyűek közé. Legalább a bécsi Presse nem köt rózsaszín reményeket Cowley lord missiójához. „A franczia hadikészületek, szól a Presse, naponként nagyobb és fenyegetőbb arányt vesznek föl, s ha a küzdése érdekében a kormány kész volna is a franczia politika számára a legszélsőbb engedélyeket nyújtani, meg kell vallanunk, hogy ezen hadikészületek épen nem alkalmasak egy nagyhatalom egyezkedéseit könnyíteni. — Még a formák tekintetében sem tartotta meg a tuilleriák kabinetje a kellő kimélyt. — S ha ma Ausztria a lehetlenségre határozná is el magát, Napóleon minden kivonatait betöltvén, még akkor sem mulasztanák el Párisban úgy tüntetni föl az engedékenységet, mint a franczia fenyegetések eredményét, s mint azon rémület üdvös hatását, melyet a tuilleria magatartása idézett elő. Ily eljárás nem alkalmas az alkudozásokra utat törni. „Francziaországban a láthatár valóban teli van villanyanyaggal.“ A dolgok itt a törésig vizetnek, írja az „Ost Deutsche Post“ párisi levelezője , s egy vagy más irányban két hét alatt végelhatározásnak kell történni. A trónbeszéd politikája, mely sem a béke sem a háború, többé nem tartható, miután már mind a béke-, mind a hadpárt szenvedélyei magasan hullámzanak. A hadpárt élén Napóleonig áll, kinek befolyása óriási mérvben emelkedik. Tíz hónap óta hatalmas egyéniséggé vált, s a császár maga is kénytelen különös tekintettel lenni az unokaöcs nézetei iránt. A kölni lap Párisból kapott február 22 diki tudósításai mellett kivonatát közli a „La fei des traités“ e napon megjelent röpiratnak. Tudjuk, hogy ezen röpiratot a hír a „III. Napóleon és Olaszország“ czímaűi munka szerzőjének tulajdonító. A „Patrie“ azonban következő félhivatalos jegyzékkel lépett közbe : „Némely idegen tudósítások azt hirdetik, hogy azon számos röpiratok közt, melyek az olasz kérdés iránt mindennap kijőnek, meg fog jelenni egy, melynek czime „La foi des traités.“ Hozzáteszik, hogy ezen irat ugyanazon forrásból eredne, mint a L’empereur Napoleon et l’Italie“ czímet viselő röpirat. Fel vagyunk hatalmazva forma szerint meghazudtolni ezen hírt.“ Az „Indépendance“ azt mondja, nem is volt ezen meghazudtolásra szükség ; a röpirat néhány sorának elolvasása után mindenki meggyőződhetik, hogy az nem Lagueronniére úr tollából került. A mennyire — úgymond — az első röpirat a nyelv választékossága, a körmondatok kerekdedsége, a logicai következtetés, és az eszméknek teljes felfejtése által kitűnő, anynyira egyenetlen, döczögős a másik s minden pillanatban elárulja a szerző járatlanságát, a kit olasznak, mégpedig sziciliai menekültnek mondanak. A kölni lap egyik levelezője azt állítja, hogy daczára ez utóbbi körülménynek, mégis magas helyről véve a szerző sugallatát. Akármint legyen a dolog, annyi bizonyos, hogy az irat a 22 diki börzén nagy nyugtalanságot gerjesztett, miután a háborút elkerülhetlennek tünteti elő, s azt kívánja, hogy az osztrákokat Olaszországból vagy a diplomatiának kell kibeszélni, vagy fegyveres erőnek kihajtani. Az ezen röpiratban fejtegetett eszmék, mint a kölni lap egyik levelezője megjegyzi, korántsem állnak ellenmondásban azokkal, melyek a tuilleriákban uralkodnak. Szerinte abban tisztán és világosan azon gondolat tűnik fel, hogy Francziaország Oroszországgal kezet fogva, a világ sorsát akarja intézni, s az van benne érintve, miszerint Oroszország azon ponton áll, hogy Francziaországot ő szándékában gyámolítja. Ugyanazon lapnak egy másik levelezője azt írja, hogy az Orosz- és Francziaország közötti egyetértésről Párisban már sehol sem kétkednek. Ellenben egy harmadik úgy vélekedik, hogy az éjszaki nagyhatalommal való egyetértésre nézve mindenesetre jó kerékvágásban van ugyan a dolog, de mégsem ment annyira, mint az „Indépendance“ gondolja. „Jelenleg — úgymond — igen fontos, hogy ne mondjuk, elhatározó phasisban vagyunk. Az európai diplomatia régóta nem fejtett ki olyan tevékenységet. Az ausztriai követségi tanácsost Hübner báró Bécsbe küldi, hogy kormányával a helyzet felől szóval értekezzék.“ — Az „Indépendance“-nak írják Párisból : „Az