Pesti Napló, 1859. február (10. évfolyam, 2692-2714. szám)

1859-02-26 / 2713. szám

sággal olvastuk, tegnap este, hosszas súlyos betegeskedés után, elhunyt. Csak 34 évet élt, s nevelői pályája vé­gén, midőn teljesen az irodalomnak élhet vala immár, egy nagy reményekre jogosító írói pálya küszöbén, lepte meg a halál. Humboldt Kozmos­a ismertetését találták íróasztalán félbeszakítva, melyet a Budapesti Szemle szá­mára irt. S ez alapos készültségű szakember nem rideg szaktudós volt csupán ; hazai viszonyainkat teljesen értő, a hazai ügyeken hő részvéttel csüggő hazafit is vesztet­­tü­n­k benne. Nevelői érdemeit senki sem ismeri és mél­tányolta inkább, mint azon tiszteletreméltó csa­ld, mely­nek ápoló gondjai enyhítették betegsége súlyos szenve­déseit A jeles nevelő átszállíts mintegy szellemi jobb részét derék növendékére, kinek fényes előmenetele mind az erkölcsi mind a reáltudományokban volt a szerény férfiúnak egyetlen büszkesége. Vannak e fölött és pedig nem kevesen, a­kik e sok miveltségü, ritka becsületessé­­gü, kedélyes férfiúban a mindenütt szívesen látott társal­kodót, a minden áldozatra kész, jó barátot siratják, úgy hiszszük azon részvét, mely betegsége alatt annyi felöl mutatkozott iránta, holnap délután, midőn elhunyt bará­tunk hideg tetemei nyugalomra tétetnek, szintén fog mu­tatkozni, s tisztelő­i, baráti és nőtársai nagy számmal gyülekeznek össze gyász­ravatala körül. Elégnek tartjuk e végett jelenteni, hogy a gyászmenet az országúton, a Zrinyi-kávéház mellett levő Stoffer házból d. u. 4­/2 óra­kor indul .• Az engesztelő áldozat az elhunytért a belvá­rosi főtemplomban fog márczius 1-jén d. e. 10 órakor a Mindenhatónak bemutattatni. _Verbón Nyitramegyében, hol rövid idő alatt már húszszor volt tűz, i. hó 22 kén ismét dúltak a lángok, 20 kán pedig Zsámbokréten (Nyitra) s egy nappal ké­sőbb Szenczen (Pozsony) nyolc­, és Strázsán (Nyitra) tíz ház égett le. Hidas Németiben (Abaúj) 17-kén szintén tűz volt. Nagy szelek járnak, vigyázzunk! — Nemzeti színház. Febr. 23. „F e­n­n a­z e­r­n­y­ő, nincsen ka­s.“ A Teleki-alapitványból 100 aranynyal jutáim, ered. vigy 3 felv. versben. Irta Szigligeti. Az előadáson nem nagy számú közönség jelent meg. Azon alak, mely e műben kiválólag bir azon rendeltetéssel, hogy mulattasson, a Rejtei alakja, úgy látszik elveszte komikai hatását. A közönség, legjobb akarata s neve­tésre hajló természete mellett is, érzi, hogy ez alak való­színűtlen, hogy e helyzetek nem jogosak oly vígjátékban, mely a tár­sasélet, a műveltebb körök egyik árnyalatát kívánja feltüntetni. Azonban analysisünk, valamint a munkája és takarékossága után szerény vagyonhoz ju­tott ügyvéd jellemének lélektani bonczolgatása is tüzetes bírálatra vezetne, mi ez­úttal nem czélunk s azok után, mit más alkalommal is elmondunk, mellőzhető. A vers­ben irt ma sok tökéletlen ríme írte meg ezúttal is fülün­ket. Az előadás jó volt. S­z­a­t­h­m­á­r­i­n­é a. a 2 dik fel­vonásban nagyon ízléstelenül öltözött. — Febr. 24. „Lucia.“ Nem tudjuk észrevette-e a közönség, hogy Hollósy L né a. a hurut bajaival küzdött. De kik ezt tudjuk, ismét tisztelettel hajoltunk meg azon készség, azon ügyszeretet előtt, mely háttérbe szorítja az önszeretet igényeit. A színháznak lehet valaha oly énekesnője, ki ily bájos hanga ily nagy művészettel any­nyi nemességet és ízlést birjon, mennyivel mostani első énekesnőnk bír, de nem fogunk soha bírni olyat, kiben több ügyszeretet éljen, ki melegebb szívvel érezzen a színház iránt. Ezért a tisztelet háromszorosan megilleti őt, ezért tűnik fel mellette sértőbben minden hanyagság, minden önzés. — Bignio hangja csakugyan sokat szen­vedett , a magasakban e hang törtnek tűnik fel, az into­natio rész volt általában. Ellinger nem számíthatja ez es­tét jobb szereplései közé. Közönség nem nagy számmal, úgy látszik az opera közönsége is újdonságot vár. LEVELEZÉSEK. Belgrád, febr. 21. Városunkban jelenleg két do­log képezi a beszéd köztárgyát: t. i. a hivatalnokok megerősíttetése, s a nemzet azon joga, hogy a Porta beavatkozása nélkül tehet változtatásokat az 1838. osztávon. Az első dolog különösen érdekli a hivatalnokokat, de mivel a hivatalnokok az állam kormányzatában jelentékeny helyet foglalnak, a nagy­közönség is részvéttel viseltetik e tárgy iránt. Milos herczeg, a­mint már megírtam, proclamatiójában kinyilatkoz­tatta, hogy a hivatalnokokat belátása szerint neve­­zendi ki. E szerint a hivatalnokok némileg ideigle­nes állásba helyeztettek. Minthogy ez ideiglenesség rájuk kedvetlen benyomást gyakorolt, a miniszterek egy körlevelet küldöttek szét, melylyel a hivatalno­kok oda utasittatnak, hogy kiki pontosan végezze kötelességeit addig, mig Milos herczeg nem adja ki az illető hivatali oklevelet. De mivel e körlevél sem bírja a kedélyeket megnyugtatni, a kormány siet megtenni a véglépéseket, s a­mint értesültem, a her­­czegi iroda (külügyi minisztérium) személyzete már is véglegesen meg vagyon erősítve, kivéve hat egyént, a­kik kihagyattak, s a­kik más új állomást nyeren­­denek. Hallám, hogy ez alkalommal a tudományra fog tekintet vézetni, hogy több képtelen hivatalnok egészen ki fog hagyatni a hivatalnokok testületéből. Ma, úgy hiszem, a belügyi minisztérium személyzete rostállatik , s talán e héten a minisztériumok hiva­talnokai véglegesen ki lesznek már nevezve. A­mi a másik tárgyat illeti, inkább érdekli a kor­mányt s a műveitek osztályát, mint a nagy közönsé­get, mely mélyebben nem is tekinthet az ország kor­mányzatába. Hallom, hogy Milos herczeg ezen eré­lyes szavakat mondotta volna Kabuli effendinek: „Magam működtem leginkább, hogy Szerbia meg­nyerje azon jogokat melyeket ma élvez ; s magam vettem legnagyobb részt azon alkudozásokban, a­melyek Szerbia jelen jogállapotát előidézték. Ennél­fogva jól tudom, hogy azon alkudozások, a­melyek e tárgyban a Porta és a szerb nemzet közt folytattat­­tak,a szerb nemzetnek tökéletesen független belkor­­mányt biztosítanak. Szerbia jogai az Orosz- és Tö­rökország közt megkötött békepontokon kívül külö­nösen az 1829, 1830. és 1833. hatischeriffeken ala­pulnak , s e hatischeriffek a szerb nemzetteli meg­egyezés után adattak ki.­­ a szerint a mint a szerb nemzet kívánta , biztosították a független belkormányzatot , eltiltván a török hatóságokat, hogy semmi ürügy alatt se avatkozzanak Szer­bia ügyeibe. Szándékom e haulscheriffek értelme sze­rint kormányozni Szerbiát, s nem fogom engedni, hogy valaki e kormányzásba beleavatkozzék.“ Mi­los herczeg e szavai eléggé mutatják, hogy betel POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. A Londonban német nyelven kőnyomatban megjelenő „Englische Correspo­denz“ következő figyelmeztetést hoz: „Több német lap *) egy londoni távsürgönyt köz­lött, miszerint az angol koronajogászok Cous a leg kettős megválasztatását a párisi szerződés p­ntjai­­val össze nem férőnek nyilatkoztatták. E közleményt nem akarjuk épen koholmánynak nyilvántani, de megjegyezzük, hogy az itteni lapokban mind e mai napig semmi olyan nem jelent meg, a­mi e tudósítást erősítené. A koronajogászok döntvényeit a miniszte­rek szokták, a parlamentben közhírré tenni, azokat nem bízzák mindjárt a távíróra. Efféle távirati tudó­sításokat tehát óvatosan kell fogadni.“­­ A miniszteri M. Herald nem c­áfolja a mi­nisztériumban történendő változásokról szállingó hí­reket, s hallgatása az ellenzéki lapokat csak annál inkább bátorítja, hogy a brit alaposnak nézzék s har­­czukat a minisztérium ellen folytassák. E harczban, mint tudjuk, a palmerstoni M. Post legelői van. Most is egyszerre két vezérczikkel ugrat elő. Az egyik (a második) az olasz papság, a másik (az első) a minisztérium ellen van intézve. Ebben többi között igy szól: „Anglia magaviselete a nagy kérdésben, mely most Európát izgatja, bolondság és bűin egyszersmind : bo­londság, mert ellenkezik érdekeivel; bűn, mert a békét, s más nemzetek jogait és kilátásait veszélyez­teti. Az olasz kérdést nem lehet többé messzire ha­lasztani , nem is kell megkísérleni. De napok jönek, napok mennek, s Európa csak várja Angliától a jel­adást. A béke és haladás útján Angliának kell elől járni. De Anglia késik a jeladással. Néma mint a föld. Reméljük, egyetlen estét sem halasztanak el többé, s a parlament elé viszik a dolgot, hadd tud­juk, miféle politikára szánta magát a kormány. A mi­niszterek külső derültsége mögött — a jelek azt mu­tatják — belső nyugtalankodás lappang az ügyek állapota iránt; lássuk tehát, mi van készülőben Le­mondjunk-e rangunkról, mely a nemzetek közt meg­illet ? Miután részt vettünk Europa rendezésében, melynek folytán Éjszak Olaszország Ausztriának ju­tott átalljuk-e kimondani, hogy azon rendezésnek rosz gyümölcsei lettek ? hogy a körülmények, me­lyek azt igazolhatták, többé nincsenek? hogy Europa haladásából kifejlett uj körülmények, uj rendet is igényelnek ? — Európának föl kell szólalni, hogy Olaszország kormánya változtassák meg. Franczia­­országnak és Angliának hadaikat ki kell vonniok Közép-Olaszországból s a pápát közösen felszólita­niok, hogy kormányát tegye világivá. Ausztriának a nápolyi királyt föl kell azon szerződés alól olda­nia, melyben ez magát arra kötelezte, hogy alattva­lóinak alkotmányt nem ad; nem illető befolyásáról is a kis olasz államokra le kell mondania. Castle­re­agh külpolitikája kell hogy Canning s en­nek élő utódja politikája által leszoruljon. Mindez, ha most történik, vérontás nélkül lehet meg. An­gliának a többi hatalmakat ez ügyben tanácskoz­­mányra kell rábírnia.“ (Hogy Canning élő utódja nem más mint Pal­merston, könnyen kitalálhatni.) A radikál heti­lap „W­eeklyDespatch“ még folyvást csak Anglia semlegességét sürgeti, s a nép haragjával és forradalommal fenyegeti a kormányt, ha semlegességével fölhagyna vagy épen Ausztria pártjára állana. Egészen más a M. Advertiser kivánsága.Ez azt akarja , hogy Anglia éjjel-nappal fegyverkezzék, mert Napóleon császár egyszerre csak Anglia el­len talál fordulni. — Buckingham­ig meghalt. Született 1797- ben ; Peel alatt a kabinet tagja volt; tiz év óta a politikai élettől visszavonult s a folyó század első három tizedére vonatkozó családi irományok közzé­tételével foglalkozott. FRANCZIAORSZÁG. Noha Cavour grófnak a turini senatusban Ausztria ellen tartott beszédét erő­sebbnek tartják annál, melyet a képviselő házban mondott rala, mindazáltal a párisi békepárt a „Nat. Zig“ szerint mégis talál a maga reményeire nézve némi támpontot azon körülményben, hogy a szárd miniszter mindenkelőtt a szerződésekre fekteté a nyomatékot, s vádjait azoknak Ausztria általi állítólagos megsze­gésére alapítá. Ebben némelyek oly politika kulcsát vélik feltalálhatni, mely szerint az ausztriai terület­birtoklásra az illetők szemet hunynának, ellenben Francziaország és Szardinia mindazon külön szer­­ződvények megszüntetését kívánni fognák, melyeket Ausztria más olasz államokkal apródonként kötött, és a­melyeken az 1815-ki szerződéseken messze túl­járó túlnyomósága alapul. A küszöbön álló diplomá­tiai tárgyalás e szerint két fő részre fogna oszolni, t. i.: az egyházi államban a pápai kormányrendszer újjá­szervezését és 2-szor, átaljában az osztrák hegemónia elhárítását illető kérdésre.­­ Az utóbbi tekintetben azt fognák kívánni Ausztriától, hogy mondja fel mindazon szerződéseket, melyek által az olasz álla­mok függetlenségekben korlátoztatnak, s azon feje­delmeket Francziaországgal, és a többi hatalmakkal kezet fogva szabadelvű reformok bevitelére birja rá. Turinban — írja levelező — abba vetnék az illetők reményüket, hogy ha a többi olasz államokba alkot­mányos szerkezet vitetik be, Piemont képes lesz ezen államokkal egy szövetséget, Ausztria kirekesztésével létrehozni. Hogy Anglia e fajta combínatiot támo­gatni fog, arról Párisban nem kétkednek, és néme­lyek Cowley lordnak Londonba utazását is ezzel hozzák kapcsolatba. Azt is hirdelték ezen békésebb urak, hogy több, Németországban felhatalmazott fran­­czia képviselőnek Párisban léte tett volna valamit arra, hogy az Ausztria elleni támadó háború eszmé­jét háttérbe szorítsa. A békebarátok ezen híveinek valósulása megerősítésre vár. — A „Memorial diplomatique“ Drouin de Lhuys urnak és az osztrák szövetségnek közlönye a „Nord“-dal azon állítás felett polemizál, hogy Fran­cziaország a december 2-ki szerződésben Ausztria olasz birtokait biztosította. A „Nord“ felszólítá, idéz­ze szóról szóra a kérdéses helyet, s a „Mémorial“ egy április 20 dikán 1854-ben keletkezett porosz biz­tosítást idéz, mire a „Nord“ azt mondja, minden ily és ehhez hasonló egyezmény a párisi békekötéssel vé­get ért. — Párisban új röpirat jelent meg e czím alatt: „Macinés Olaszország.“ Szerzője egy Chapin La­jos nevű fiatal író, a­ki nem rég Quinet Edgárról adott ki egy könyvet. A röpirat Manin­ nak több, még eddig világot nem látott levelét magában foglalja. Manin nézetei sok részben találkoznak a „III. Napó­leon és Olaszország“ szerzőjének nézeteivel. V­é­r­o n tudor is meg fog szólalni az olasz kér­désben. Teljes lehetetlenség volt neki Girardin­er megött maradni. Röpiratát, mint ez utóbbi, alkal­masint harmadik és negyedik kiadásban is meg fog­ja jelentetni. Az ő tétele így megy : Francziaország a császár. A császár jóllététől függ Európa nyugalma is. Ugy de a császári dynastiának szüksége van a háborús helyzetre, tehát Európának meg kell en­gedni e háborút, vagyis meg kell magát veretni, hogy a császár és Európa virágozzanak. Ily kiáltó dia­lecticát ad legalább a tudor úr szájába egy porosz lap. — Algírból érkezett legújabb tudósítások sze­rint M a­c­ M a­h o­n tábornok azzal foglalkozik, hogy a Renault hadosztály eltávoztával egy új actív had­osztályt alakítson, melybe mint segédcsapat az ide­gen légió is be fogna kebeleztetni.­­ Mint írják, a gazdából néhány dicsszomjas tiszta Renault hadosz­tályba léphetésért folyamodott, de a császár hír sze­rint azt felelte, hogy a béketűrés minden körülmé­nyek közt épen oly szükséges erény egy válogatott katonai testben, mint a bátorság.­­ A „Messager du Midi“ jelenti, hogy febr. 19 én négy század katonaság érkezett, mely 20-kan azon­nal Lyon felé szállíttatott.­­ Már máskor is említik, hogy az 1860-iki költ­ségvetés egyátaljában nem mutat semmi rendkívüli harczias szint. A hadügyminisztérium költségvetése alig szaporodott többet két milliónál. A hadsereg lét­száma mint 1859-ben 392,400 emberre és 83.180 lőra van kitéve; a gyalogezredek az ország belsejében 1900 főre számítvák. A tengerészetre 1860-ban csak 850.000 franknyi többlet fordíttatik; azonban meg kell gondolni, hogy a tengerészeti utat már 1857. január 1-jén 14 évre, a hajóhad átalakításának, és a hadi kikötők tökéletes befejezésének szempontjából állapíttatott meg. A költségvetés 152 hadihajóból és 26.000 emberből álló létszámra van számítva. Ezen 152 hadihajóból, 29 gyors­ gőzös, 22 vegyes, 44 ke­rékre készült gőzös, és 57 vitorlás hajó van. Ez volna az aktív hadiszolgálat materiáléja, azonban a még rendelkezése alatt álló eszközök hozzáadásával Fran­cziaország összesen 300 darab, többnyire első rangú vízi járművet lenne képes hadilábra állítani.­­ Mint német lapoknak Párisból írják, az olasz menekültek közt nem csekély mozgalmat vehetni észre. Némelyek állítása szerint sok, Máltában tartózkodott nápolyi és szic­iliai születésű egyének eltűntek onnan, s nagyobb részük Genuába ment, a­hol négy ezred van alakulóban, melyekben ezek mint önkéntesek szolgálni akarnak.­ Az „Indépendance“ nagyítottnak tartja azon tudósítást, mely szerint nem­sokára 10,000 menekült lenne besorozva a szárd had­seregbe.­­ A párisi olasz menekültek közt arról volt szó, hogy mindazon párisi lapok képviselőinek, a­melyek Olaszországnak pártját fogták, nagy lakomát adja­nak, azonban a hatóságok különféle ellenvetéseire e nyilatkozványt még most elnapolták. — Clotilde herczegnő mellé tiszteletbeli lovagul M­a­r­i­a­n­i báró, a törvényhozó test tagja, kamará­­ s) Bécsből vett sürgöny nyomán — mint olvasóink em­lékezni fognak — a P. Napló is.­ resedtek a nemzet azon óhajai, hogy Szerbia kor­mánya oly állást foglaljon el, a­mely őt megilleti. Milos herczeg teljes joggal szólhat így, mert legin­kább vagyon arra hivatva, hogy megőrizze minden­ben Szerbia jogait; s mert ő vala az, ki e jogokat Szerbiának megnyerte és kivívta. A független belkormány szükséges következmé­nyéül kell tekinteni a szabad és független szervezeti, s ennélfogva alkotmány-változtatási jogot is. Szerbia mostani alkotmánya 1838-ban octrogroztatott a szerb nemzetnek, s épen az a vitakérdés, vájjon ily octrogrozott tisztávban tehet-e a szerb nemzet változtatásokat a Porta bele­egyezése nélkül? Hogy e kérdésre alaposan felelhessek, meg kell említenem , hogy az usztáv kettős jogalapot fog­lal magában. Némely kevésszámú határozatai Szer­biának a Porta irányábani kötelezettségeit tartal­mazzák , más pontok pedig Szerbia szervezetének fő és alappontjait foglalják magukban. A­mi az usztáv első részét illeti: bizonyos és kétségbe nem vonható, hogy a szerb nemzet e tekintetben nem tehet önked­­vűleg semmi változtatásokat, de egyszersmind az is bizonyos, hogy a Porta csak azon jogokkal élhet Szerbiában, s a szerbek csak azon kötelezettségekkel tartoznak a Porta irányában,a­melyeket az illető béke­szerződések s ezek és a szerb nemzetteli alkudozások folytán keletkezett hau­scheriffek nyíltan említenek. A szerb nemzet legfőbb kötelezettségei, a­melyek az usztávban felhozatnak, abból állnak, hogy hívek le­gyenek a Portához, s hogy a Porta iránti kötelessé­geiket teljesítsék, jelesen, hogy az illető évi adót pontosan fizessék. Ha a szerbek ezt megteszik, a Por­tának nincs joga Szerbia ügyeibe önkedvűleg avat­kozni. S minthogy az usztáv többi pontjaiban a szerb nemzet alapjogai, s Szerbia belszervezetének főbb pontjai foglaltatnak, s minthogy továbbá a szerb nemzet nyilvános s kétségbevonhatlan joggal bir, beldolgait függetlenül elintézni s kormányozni, kö­vetkezik, hogy a szerb nemzet a belü­gyeire vonatko­zó tisztávrendeleteket egyoldalúlag, s önkedve sze­rint változtathatja. A szerb nemzet kormánya élt is többször ily joggal , s törvényeket hozott , a­melyek részint kiegészítették, részint pedig meg­változtatták az usztáv szabályait. A kormány aligha­nem fog ismét a szerb nemzet e jogával él­ni, s Szerbia kormányzatában oly változtatáso­kat tenni, melyek az usztávnak némely pontjait meg fognák változtatni. A Porta, úgy hiszem, nem is fog megkéretni, hogy jóvá­hagyja e változtatásokat, mert ezek őt nem érdekelnék. Hallomás szerint Vucsics, s még más három társa, vasra verettek. r. r. sul pedig Lastic gróf, szolgálaton kívül levő fre­gatt-kapitány neveztetett ki. — Febr 21-kén d. u. rendkívüli miniszteri tanács tartatott.— Cowley lordról a börzén némelyek azt beszélték, hogy nem térne többé vissza Párisba. Sa­li­g­n­a­c-F e n e 1 o n ur 21-kén utolsó értekezletét tartá Walewski gróffal, 22-dikén visszautazandván Frankfurtba, hová a német követek számára termé­szetesen a legbékésebb biztosításokat viszi magával. — A pétervári franczia nagykövet fizetése 250,000 frankról 300,000-re fog emeltetni. A pótlékot azzal indokolják, hogy Pétervárott élni mindig többe többe kerül, s hogy I. Napóleon 1808-ban a maga ottani követének 480,000 frankot határozott, azon jelenté­keny más előnyökön kívül, melyek ezen állomással együtt járnak. — E m e r a t ur, a ki legközelebb É v e i 11 a r­d kisasszonyával, a Cseddábban meggyilkolt franczia konzul leányával kel össze, a konstantinápolyi fran­czia követségnél második dragománná neveztetett ki.­­ A „Constitutionnel“ a hannover­i első kamra szavazatát­, a­mint az a módosítvány folytán kiütött, olyba tekinti mint napirendre való áttérést. ESTI POSTA, Pest, febr. 25. — A Párisból és Londonból érkezett táviratok megerősítik azon hírt, hogy Cowley lord 23-kán este útnak indult Bécs felé, hová vasárnap este vagy hét­főn reggel érkezik meg. A 23-diki londoni lapok sze­rint „személyesen akarja közleni az osztrák kor­mánynyal Anglia barátságos tanácsait . Ezen taná­csok alkalmasint az egész európai helyzet megoldá­sára vonatkoznak, ámbár a Constitutionnel arról ér­tesít, hogy Londonba egyedül csak azon kérdések fölötti tanácskozásra hivatott, melyek a conferen­­tia tárgyai leendenek, s ebből sokan azt okoskodták ki, mikép Cowley lord a bécsi kabinetet csak a ket­tős választás kérdésében törekvend engedékenységre bírni. Bármint álljon a dolog, a lord szerepe nem tartozik a könnyűek közé. Legalább a bécsi Presse nem köt rózsaszín reményeket Cowley lord missiójá­hoz. „A franczia hadi­készületek, szól a Presse, na­ponként nagyobb és fenyegetőbb arányt vesznek föl, s ha a küzdése érdekében a kormány kész volna is a franczia politika számára a legszélsőbb engedélyeket nyújtani, meg kell vallanunk, hogy ezen hadikészületek épen nem alkalmasak egy nagyhatalom egyezkedéseit könnyíteni. — Még a formák tekintetében sem tartotta meg a tuilleriák kabinetje a kellő kimélyt. — S ha ma Ausztria a lehetlenségre határozná is el magát, Napóleon min­den kivonatait betöltvén, még akkor sem mulaszta­nák el Párisban úgy tüntetni föl az engedékenységet, mint a franczia fenyegetések eredményét, s mint azon rémület üdvös hatását, melyet a tuilleria magatartása idézett elő. Ily eljárás nem alkalmas az alkudozá­sokra utat törni. „Francziaországban a láthatár va­lóban teli van villanyanyaggal.“ A dolgok itt a töré­sig vizetnek, írja az „Ost Deutsche Post“ párisi leve­lezője , s egy vagy más irányban két hét alatt végel­határozásnak kell történni. A trónbeszéd politikája, mely sem a béke sem a háború, többé nem tartható, miután már mind a béke-, mind a hadpárt szenvedé­lyei magasan hullámzanak. A hadpárt élén Napóleon­ig áll, kinek befolyása óriási mérvben emelkedik. Tíz hónap óta hatalmas egyéniséggé vált, s a császár maga is kénytelen különös tekintettel lenni az unoka­öcs nézetei iránt.­­ A kölni lap Párisból kapott február 22 diki tu­dósításai mellett kivonatát közli a „La fei des trai­­tés“ e napon megjelent röpiratnak. Tudjuk, hogy ezen röpiratot a hír a „III. Napóleon és Olaszország“ czímaűi munka szerzőjének tulajdonító. A „Patrie“ azonban következő félhivatalos jegyzékkel lépett közbe : „Némely idegen tudósítások azt hirdetik, hogy azon számos röpiratok közt, melyek az olasz kérdés iránt mindennap kijőnek, meg fog jelenni egy, mely­nek czime „La foi des traités.“ Hozzáteszik, hogy ezen irat ugyanazon forrásból eredne, mint a L’em­­pereur Napoleon et l’Italie“ czímet viselő röpirat. Fel vagyunk hatalmazva forma szerint meghazud­tolni ezen hírt.“ Az „Indépendance“ azt mondja, nem is volt ezen meghazudtolásra szükség ; a röpirat néhány sorának elolvasása után mindenki meggyőződhetik, hogy az nem Lagueronniére úr tollából került. A mennyire — úgymond — az első röpirat a nyelv választékossága, a körmondatok kerekdedsége, a logicai következte­tés, és az eszméknek teljes felfejtése által kitűnő, any­­nyira egyenetlen, döczögős a másik s minden pillanat­ban elárulja a szerző járatlanságát, a kit olasznak, még­pedig szic­iliai menekültnek mondanak. A kölni lap egyik levelezője­ azt állítja, hogy daczára ez utóbbi körülménynek, mégis magas helyről véve a szerző sugallatát. Akármint legyen a dolog, annyi bizonyos, hogy az irat a 22 diki börzén nagy nyugtalanságot gerjesz­tett, miután a háborút elkerülh­etlennek tünteti elő, s azt kívánja, hogy az osztrákokat Olaszországból vagy a diplomatiának kell kibeszélni, vagy fegyveres erő­nek kihajtani. Az ezen röpiratban fejtegetett eszmék, mint a kölni lap egyik levelezője megjegyzi, koránt­sem állnak ellenmondásban azokkal, melyek a tuille­­riákban uralkodnak. Szerinte abban tisztán és vilá­gosan azon gondolat tűnik fel, hogy Francziaország Oroszországgal kezet fogva, a világ sorsát akarja in­tézni, s az van benne érintve, miszerint Oroszország azon ponton áll, hogy Francziaországot ő szándéká­­ban gyámolítja. Ugyanazon lapnak egy másik levelezője azt írja, hogy az Orosz- és Francziaország közötti egyetértés­ről Párisban már sehol sem kétkednek. Ellenben egy harmadik úgy vélekedik, hogy az éjszaki nagyhata­lommal való egyetértésre nézve mindenesetre jó ke­rékvágásban van ugyan a dolog, de mégsem ment annyira, mint az „Indépendance“ gondolja. „Jelen­leg — úgymond — igen fontos, hogy ne mondjuk, elhatározó phasisban vagyunk. Az európai diploma­­tia régóta nem fejtett ki olyan tevékenységet. Az ausztriai követségi tanácsost Hübner báró Bécsbe küldi, hogy kormányával a helyzet felől szóval ér­tekezzék.“ — Az „Indépendance“-nak írják Párisból : „Az

Next