Pesti Napló, 1859. április (10. évfolyam, 2741-2764. szám)

1859-04-01 / 2741. szám

FEST, MÁRCZIUS 31 (Fk.) A dolgok — bocsássa meg az olvasó a németes kifejezést — mindig „szebben jönek.“ A „Nord“ szerint Cavour gróf azt telegrafioztatta haza, hogy Szárdinia a congressusba belép, és F a bécsi „Ostd. Post“ szárazon ezt mondja : ha Szárdinia belép, mi egyszerűen azt hiszszük, hogy a congressusból semmi sem lesz! Múlt kedden mi ugyanezt mondtuk, s azon okokat is fejtegettük, mik kevéssé valószínűvé teszik , hogy Ausztria a Francziaország által protegált pajtást elfogadná. A kérdés tehát már csak az lehet, igaz-e, hogy Francziaország Szardínia belépését a congressus létrejöttének conditio sine qua nonja gyanánt tűzte ki ? A Nord állítása e tekintetben még nem elegendő kezesség, s így olvasóinkat legalább ma még nem akarnák végképen megfosztani azon a reménytől, hogy Napóleon császár, ebbeli igényeiről lemondván, a congressus létrejöttét mégis lehetségessé fogja tenni. Hanem a reménynek is vannak különböző fokai, és az imént említett a zérushoz legalább igen közel áll. Egyik lap azt mondja, miszerint a „hatodik nagyhatalom“ — a közvélemény — is állítja ám a maga feltételeit a congressusra nézve, s ezeknek elseje: általános lefegyverkezés! E feltétel teljesülend is —majd, ha fagy, de mig ezek a szép tavaszi napok tartanak, miket minden hadvezér Nagy Sándortól I. Napóleonig a hadviselésre különösen kedvezőknek tartott, a hatodik nagyhatalomnak a többi közül legalább kettő egyszerűen szeme közé fog nevetni, ha amaz azon készületek megsemmisítését kívánja, mik annyi pénzbe kerültek, s mikre tán épen akkor lehetne ismét szükség, midőn azoknak felfüggesztését határoznák. Malmesbury lord szintén csak azt merte állítani, hogy mind Ausztria mind Szardinia a megtámadásról lemondott, de azt nem tette hozzá, hogy lefegyverkezésre kötelezték magukat, pedig zivatar-terhes légkör mellett egyetlen villám elegendő arra, hogy a roppant mennyiségben felhalmozott puskaport felgyújtsa. Vannak idők, mondá egy szellemdús franczia publicista, midőn maguktól sülnek el az ágyuk! Ezalatt a hivatalos bécsi újság nagy erélylyel folytatja a hallgatását és az ember kénytelen e lapnak minden rovatait elejétől végig átolvasni, hogy legalább itt-ott egy egy rejtett ujjmutatásra akadjon, így ma is egyik félreeső zugában az aacheni jegyzőkönyvre bukkanunk, és az azt megelőző néhány sorból legalább valamicskével világosabb belátást nyerünk Ausztria jelenlegi állására nézve. E szerint Ausztria tulajdonképen nem is tett volna feltételeket, hanem egyszerűen kinyilatkoztató, hogy a „congressusra“ bármikor is kész, congressus alatt természetesen egyedül azt értve, amit az aacheni jegyzőkönyv alatta értetni akar. Innen magyarázható, hogy a Moniteur ausztriai feltételekről nem tett említést, hanem egyszerűen e hatalom beleegyezését jelenté. Mindamellett Ausztria előleges kérdést intézett Francziaországhoz, várjon így érti-e ő is a congressust? Ezen kérdésre azonban mindeddig felelet nem érkezett! A legközelebbi lépés tehát az lenne, hogy Francziaország a kívánt congressus definitióját adja; ha ez teljesen összevág az 1818- diki jegyzőkönyvvel, akkor Ausztria beleegyezése máris megadottnak tekinthető; ha a franczia értelmezés másként hangzik, akkor a bécsi kormány semmire sincs kötelezve. Ez a dolog mostani állása ! Attól tartunk, hogy Francziaország definitiója a congressusra nézve nem lesz egészen olyan, miként az aacheni jegyzőkönyv kívánja; ezen aggodalom okait már más alkalommal fejtegettük; a legfontosabb az, hogy az 1815- diki szerződések érinthetlenségét el kellene ismerni, amire Napóleon császár száz okból nem lehet hajlandó. Malmesbury 1. azon tudósítását, miszerint a congressus ápril végén egybe fog lépni, ezek után csak pium desideriumnak tartjuk. De hisz angol miniszter mondta a parlament színe előtt ! Sajnáljuk, hogy ily magas államái szavainak sem tudunk már feltétlenül hitelt adni, hanem amely gyermek valamikor ujját megégető, az nem egyhamar fog ismét a lángba nyúlni. Igen jól emlékezünk még, hogy szintén angol miniszter volt, aki azt mondta, miszerint az ausztriai és franczia csapatok legrövidebb idő alatt hagyandják oda a pápai birodalmat és ma — azóta hetek múltak el — már szó sincs a kivonulásról. Nem hiszszük, hogy Downing Streetben mindent tudnának, amit mások a Szajna partján — gondolnak ! Aztán furcsa illustratio az Malmesbury nyilatkozatához, hogy a franczia császár épen most szaporíttatja száz gyalogezred mindegyikét egy-egy zászlóaljjal. Csak nem akar ezekkel „spaliert“ csináltatni a congressusi meghatalmazottak bevonulásakor ? ! Aztán Ausztria sem felejthette el azt, mint ígértek, eladjam nekik a titkot, hol rejtőzködik a flottila. Fiatal volam s nagy kisértetbe estem , félóra múlva a „Thetis“ ellen sülyesztve, a flottila elfogva s Champcey ür nehéz sebben. „Egy év, egy álomtalan év múlt el. Megtébolyodtam. Elhatároztam, hogy boszút álljak az átkozott angolokon azon kínokért, melyeket szenvedtem. Átmentem Guadalupe-ba, megváltoztattam a nevemet, hitszegésem díjának nagy részén egy fölszerelt brigget vásárlottam, s az angolokra támadtam. Tizenöt évig fürödtem a vérükben, lemosni a szennyfoltot, melyet a gyöngeség egy perczében hazám lobogóján ejtettem. „Habár mostani vagyonom háromnegyedénél többet dicső harczokban szerzettem, eredete mégis csak az, amit mondtam. „Öreg napjaimra visszatérvén Francziaországba, utána jártam, minő állapotban van a Champeey- Hauterive család , boldog és gazdag vola. Hallgattam továbbra is. Vajha gyermekeim megbocsátanák bűnömet! Amíg éltem, nem voltam képes azon bátorságot venni magamnak, hogy piruljak előttük, de halálommal kötelességem közleni e titkot, melyet lelkiismeretek sugallata szerint fognak felhasználni. „Ami engem illet, csak egy esdeklésem van hozzájok : előbb-utóbb végső élethalál-harcz fog kiütni Francziaország és átellenes szomszédja közt; mi nagyon gyűlöljük egymást; bármit kövessenek el, okvetetlen vagy mi faljuk fel őket, vagy ők falnak fel bennünket! Ha a harcz gyermekim vagy unokáim életében fog kitörni, kívánom, hogy egy teljesen felfegyverzett corvettet ajándékozzanak az államnak csupán azon kikötéssel, hogy azt „Savage“nak nevezzék s hogy egy bretagnei parancsnokra bizassék. — Minden lövésre, melyet a carthagoi partra tesz, a sírban öröm fogja átrezegni csontjaimat! „Savage , más néven l^aroque Richard“. Az emlékek, melyek e rettentő vallomás olvastára lelkemben feléledtek, megerősítették hiteles voltát. Igen sokszor hallottam apámtól, kevélységgel és elkeseredéssel nagyapám azon tettét, mely e végrendeletben említtetik. Csakhogy családom azt hitte, hogy Savage Richard, kinek nevére tisztán emlékszem, nem előmozdítója, hanem áldozatja lett azon véletlennek vagy árulásnak, mely a Thetis parancsnokát az angolok kezébe játszta. Csak most bírtam megfejteni azon különösségeket, melyek e vén tengerész jellemében olykor megleptek, különösen azt, miért oly tartózkodó és gondolatokba mélyedő az én jelenlétemben. Gyakran hallottam atyámtól, hogy igen hasonlítok nagyapámhoz, Jakab marquishoz s kétségkívül e hasonlat emlékének egyegy halavány sugára hatott által olykor az öreg agyveleje homályán zavart öntudatáig. Mihelyt e felfedezés birtokába jutottam, kétség, aggodalom fogott el. Részemről nagyon csekély boszút éreztem e szerencsétlen iránt, ki az erkölcsi kijelentősége lenne most a congressusnak. Ja- e ez ára annak, hogy nevezetesen a porosz sajtó rekedtté beszéli magát annak bebizonyítására, hogy Ausztria a congressust igen könnyen elfogadhatná. Jól tudják Bécsben, hogy az 1856. ápr. 8-diki diplomatiai csatározás óta Francziaország mindig bolygatta azt az olasz kérdést, tavaly pedig már formaszerű congressust is kívánt, mely akkor Ausztria részéről megtagadtatott. Mi változott hát azóta, hogy a terv most inkább elfogadhatónak látszassák ? Francziaország finomabb formába ölte követelését és a háborúval fenyeget! Ez veszélyes precedens lenne ! Ha Francziaország látja, hogy ily fenyegetéssel mindent keresztül vihet, e fenyegetések sűrűen ismétlődnének; ő minden perezben megrángatná Európa hálósipkáját, ha tudná, hogy a világrész — álmának folytathatása érdekében és hogy a hálósipkát a sisakkal ne kelljen felcserélnie — mindenre igent mond ! Véleményünk szerint tehát sem Bécsben sem Párisban nem bánnák, ha a congressus létre nem jő; mind itt mind amott azt hiszik, miszerint az összeütközés úgyis csak haladna, de el nem maradna, hanem ez aztán nem azon hit, mely „hegyeket átültetni“ képes, pedig ilyen kellene ám most, mert a nehézségek valóban „hegyek“ magasságáig feltorlódva állnak az érdekelt felek közt! A bel- és igazságügyminiszter Hönsch Jonathán úrbéri törvényszéki segédet ülnökké és előadóvá az eperjesi úrbéri törvényszékhez kinevezte. EGY SZEGÉNY IFJÚ TÖRTÉNETE. REGÉNY. Irta FEUILLET OCTÁV. (Folytatás. *) Oct. 1. Íme ez okmány egyetlen szókihagyás nélkül : GYERMEKEIMHEZ. „A név, melyet rátok hagyok, nem enyém. Apámat Savagenak hívták. Az akkor Francziaországhoz tartozott Szent-Lucia szigeten jószágigazgató volt egy ültetvényen, melynek birtokosa egy dauphinéi Champcey-Hauterive nevű nemes család volt. Apám 1793- ban meghalt, s még nagyon fiatal létemre is öröklöttem azon bizalmat, melyet a Champcey-k benne vezettek. E gyászos év vége felé az angolok részint elfoglalták az Antilla szigeteket a francziáktól, részint a föllázadt gyarmatosok adták át nekik. Ghampcey Hauterive (Jakab Ágost) marquis, kit a convent határozatai még nem sújtanak, ekkor a „Thetis“ parancsnoka volt, mely hajó három év óta czirkált a tenger azon tájain. A franczia gyarmatosok nagy részének sikerült eladnia birtokát, mely minden órán fenyegetve volt. Összeegyeztek Champcey parancsnokkal könnyű elköltöztetési módok szervezésére, egy flottila segélyével, melyekre egész vagyonukat felrakták, s a „Thetis“ ágyúinak fedezete alatt akarták visszaszállítni hazájukba. „Már korábban lévén figyelmeztetve a fenyegető veszélyre, magam is parancsot és fölhatalmazást kaptam , az apám után magam igazgatta ültetvénynek minden áron való eladására. „1793-ban november 14-én a Morneau-Sable foknál egyes-egyedül egy ladikba ültem, s lopva hagyám el az ellenség elfoglalta Szent-Lucia szigetét. Angol bankjegyekben és guinékben magammal vittem az összeget, melyet az ültetvényért kaptam. „Champcey úr, aki e helyen apróra ismerte a vizeket, ki tudta kerülni a czirkáló angol hajókat, s a grosilet igen nehezen hajózható szorosba menekülni. Meghagyta, hogy ott keressem föl ez éjjel, s csupán rám várt még, hogy e szorosból kimenekülve, az általa védett flottilával egyenesen Francziaországnak tartson. Útközben, szerencsétlenségemre, az angolok kezébe estem. „Az árulás e nagy mesterei választást engedtek nekem a rögtöni agyonlövetés s a közt, hogy azon millión, melynek átvivője voltam, s melyet nekem kamlásért bánatteljes élettel és a boszu és bánat oly szenvedélyével lakott, mely nem volt minden nagyszerűség nélkül. Sőt nem voltam képes némi bámulat nélkül lélekzeni be azon szilaj szellemet, a mely e vétkes, de hősi kéz rajzolta sorokat lelkessté. De mitevő legyek e borzasztó titokkal ? Először is azon gondolat vett rajtam erőt, hogy e levél segedelmével megsemmisítsek minden akadályt, a mely engem Margittól elválaszt; hogy azon birtok, mely eddig bennünket messze tartott, csaknem kötelező kapocscsá válik közöttünk, mivel csak egymagam tehetem törvényszerűvé a megosztozással. Azonban e titok nem volt enyém, s habár a legártatlanabb véletlennél fogva jutok birtokába, a szoros becsületesség tán azt kívánta volna, hogy annak idejében azon kezek közé juttassam, a melyek közé szánva volt; — de hogyan tegyem ezt? Mig ez alkalmas időt elvárnám, megtörténik az, a mi helyrehozhatatlan. Föloldhatatlan kötelék fog létrejöni! Szerelmemre , reményimre s vigasztalhatatlan szivemre le fog esni a sírbolt köve! S szenvedjem-e, mikor egy szavam meggátolhatná? S maguk ez ártatlan nők akkor, midőn a gyászos igazság pírral fogja boritni homlokukat, talán osztozni fognak bánatomban és kétségbeesésemben! Ők lesznek elsők, kik ezt kiáltják rám: — Óh, ha tudta, miért nem szólott? Mindegy! Ezt tenni nem teszem se ma, se holnap, és soha, soha sem; hacsak rajtam áll, szégyen nem fogja piritni e nemes arczokat. Nem akarom megaláztatásuk árán vásárlani meg boldogságomat. E titok, melyet csak én tudok, melyet maga az öreg, ki örökre néma már, sem árulhat el — e titok nincs többé: a lány emésztette meg. Jól megfontoltam. Tudom, mily merész, a mit tevék. Az irat végrendelet, egy szent okmány vala, s én megsemmisítem. A mi több, nem csupán magam vettem volna hasznát. Testvérem , rám bízott testvérem élete biztosítva lett volna általa, s a nélkül, hogy megkérdeztem volna , saját kezemmel taszítottam szegénységbe. Mindezt jól tudom, de két tiszta, emelkedett és kevély lélek nem lesz soha megalázva, megrontva egy vétek által, melyben semmi részök. Ebben az igazságnak oly elvét láttam, melyet magasbrendűnek vélek minden betű szerint való igazságnál. Ha most már én lettem vétkes, magam felelek róla___ De e küzdelem kifárasztott, nem bírom tovább ! (Folytatjuk.) csiny, ered. vigj. 6. Ángyal Bandi, ered. népszínmű. 7. IV. László, ered. tragoedia. 8. (Az) alvajáró, opera. 9. A színház zárva volt. 10. A furfangos szobaleány, ballet. 11. Egy pohár viz, franczia vigj. 12. Lear király, szomorújáték Shakespearetől. 13. Két pisztoly, eredeti népszínmű. 14. Nem tűröm a háznál, eredeti vígjáték és Oxford Amalia assz. zongoraművésznő hangversenye. 15. Robert és Bertrán, ballet 16. (A) vén bakancsos és fia a huszár, eredeti népszínmű. 17. Tell Vilmos, opera. 18. Egy kis ármány, eredeti vigj. 19. Először: A féltékenység vigjátéka, angol vigj. 20. Parlagi Jancsi, magyarosított népszínmű. 21. László József nyugdíj, színész javára és utolsó felléptéül: A ház becsülete, francz. dráma. 22. Rigoletto, opera. 23. Dubez hárfaművész hangversenye és „Angolosan“ német vigj. 24. Tell Vilmos, opera. 25. A nemzeti színház nyugdíjintézete javára: zenészeti, szavalati és énekakadémia. 26 Linda, opera. 27. (A) kisértet, ev. népszínmű. 28. Othello, szomorul Shakespearetól. 29. Vanda, opera. 30. Coriolan,szom.I. Shakespearetól. 31. Gutmann Johanna, opera. E hóban volt 36 előadás; tisztán szinműi 17, tisztán operai 8, vegyes 3, ballet 2. Adatott eredeti színmű 9, idegen 8. (ezek közt shakespearei 3) magyarosított 1, eredeti opera 1, idegen 7, újdonság 2, u. m. egy eredeti népszínmű Feleki : „Angyal Bandi“ja s egy angol (?) vígjáték: „A féltékenység vígjátéka“ ; unalmas mű. Vendégek voltak : László nyugdíjazott tag, ki 21-kén a „Ház becsületében“ mint Fecsegi búcsúzott el a színpadtól. Huber Ida ka, ki háromszor, Reichel ur prágai első tenorista, ki ötször, Oxford Amalia a. zongoraművésznő, ki egyszer s Du ber ur hárfaművész, ki egyszer lépett fel. A jobban díjazott tagok következőleg voltak elfoglalva : 16 ször lépett fel Szilágyi, 14-szer Tóth József és Udvarhelyi Miklós, 10-szer Feleki, Lendvai és Tóth Soma. 8 szer Felekiné, Lendvainé és Réthi. 7 szer Füredi, Hegedűs, Kőszeghi és Némethy. 6-szor Eötvös Borcsa és Szathmári L.-né. 5-ször Bartháné és Jókainé. 4-szer Aranyvári Emilia, Benza, Ellingerné, Ellinger, Fehérvári Mari, Hegedüsné, Hollósy L.-né, Szigethi és Szerdahelyi. 3-szor Campilli, Egressi és Komlóssy K.-né. 2-szer Bignio. Egyszersem Jekelfalusy (beteg volt), Latkócziné és Téli Emilia. *) Lásd „P. N.“ 54. számát. Szellemi életünk. Hl. Kolozsvárott, mart. 12. A kolozsvári casinoban honunk különböző osztályú és pártszinezetű mivel több férfiainak egyesülését feltaláljuk. Igaz azonban, hogy, ha a középosztályból régebb beállott tagokat most is örömmel látjuk sorainkban, ezekhez az újabb időben mégis kevesebben járultak, semmint polgáraink különböző osztályai honfias érintkezésének magasztos érdeke kívánatossá tenné. E változás oka alig keresendő egyebütt, minthogy felállása óta többeket a polgári társalkodó vonz magához. Különösen a tudományos osztály az, melynek a mostaninál erősebb képviseltetése legüdvösebben hatna casinónk szellemi emelésére. E nézpont, úgy hisszük, elkerülte és pedig hibásan, a casino közgyűlésének figyelmét, midőn a tudományosabb tagok igényeinek kielégítésére oly keveset tesz, midőn, hogy csak egyet kettőt említsünk, egyetlen külföldi tudományos folyóiratot sem járat, a tudomány legfontosabb és a magánosok által kevéssé megszerezhető műveknek megvételére semmit se fordít, midőn a már létező könyvtár használatának módjai is oly hiányosak. Ez utolsó mellett az anyagi eszközök csekély voltát is bajosan lehetne felhozni. A politikai és divatlapokat kávéházainkban is feltaláljuk, s a tudományos lapok nemcsak a szakembereknek, de általában bármily mivelt honfinak a leghasznosabb olvasmányt nyújtják, midőn őket a tudomány állásával megismertetik s módot szolgáltatnak, hogy a tudomány kedveltebb ágainak terményeivel megismerkedjenek, s azokat maguknak megszerezzék, s végül mi lehetne hasznosabb, mintha a tudomány és nevelés emberei közül is többen vevén a casinoban részt, velők gyakrabban érintkezhetnének azok, kik még miveltségre számot tartanak, a tudományt foglalkozásuk köréből ki nem zárhatják, kiket továbbá mint szülőket a nevelés ügye a szakembereinél is inkább kell hogy érdekeljen. Sokan hibául hozzák fel, hogy casinonkban jóval kevesebb az olvasók mint az időtöltök száma. Bármennyire kívánatos volna, hogy közönségünknek legalább műveltöbb része az olvasásban minél több kedvet és élvezetet találjon, mindemellett úgy hisszük, hogy a fentebbi ellenvetés a legtöbb casinókra talál, s oka legalább egyrészről abban fekszik, hogy többen casinónk látogatói közül komolyabb foglalkozásaikat, s köztök az olvasást is otthon végzik, s inkább csak szórakozás végett jelennek meg a casinoban. Egy másik, több oldalról hallott ellenvetés, hogy a társalgás komolyabb tárgyak helyett legtöbbnyire s csaknem kirekesztőleg a csekély érdekű napi eseménykék és mende-mondák körül forog; mi nem tartjuk sem lehetséges, sem kívánatosnak, hogy casinónk az Hiedelem és miveit társalgás törvényén kívül más szabályok által korlátoztassék; mi nem óhajtjuk, hogy casinónk, főleg a jelen viszonyok közt, akár a pártszinezetű élénkebb napi kérdések küzdterévé, akár unalmas tanteremmé váljék; de másfelől a mulatságos mellett, s bátran elmerjük mondani a felett, a tanulságos társalgást inkább maga helyén sehol sem látnók, mint épen casinonkban. Ez volt casinoink főmesterének a nagy Széchenyinek egyik főczélja azok létesítésében ; ez egyik azon lényeges tulajdonok közül, mely a casinókat a kávéházaktól megkülönbözteti, s a tanulságos társalgásra soha sem volt nagyobb szükségünk, mint épen most, midőn a köz, midőn a társadalmi élet tanulságos foglalkozásaitól, melyeket ezelőtt oly szép számmal és kiterjedésben bírtunk, annyira el vagyunk zárva. Mindemellett itt a túlbuzgólkodásnak és erőltetésnek, mely sokkal többet árt, mint használ, legkisebb helye sincs; itt a figyelmeztetés is csak a leggyengédebb és igénytelenebb alakban történhetik. Ez állapoton csupán azok segíthetnek, kik abban változást óhajtanak, kiket a komolyabb társalgás érdekel, társalogjanak akként. Erre nekik ép úgy joguk van, mint másoknak a mulatságos társalgásra. Kik ellenben ebben találnak nagyobb élvezetet , tegyék ezt. Honi ügyeink közt bizonyára soha sem hiányzott, mi a legtanulságosabb és hasznosabb társalgás anyagául szolgálhatvola. Minde mellett, hogy mostanság casinonkban oly társalgások gyéren fordulnak elő, annak oka egyrészről a közelebbi idők viszonyaiban és kevéssé érdekes voltában keresendő. Az újabb viszonyok érdekessége és fontossága talán képes leend a tanulságos társalgás érdekét casinonkban is emelni. A magasb körű társaság is vádat emel casinonk ellen, hogy férfiainkat a két nem közti leghelyesebb társalgástól vonja el. E vád fontosabb az előbbieknél. Igaz, hogy casinonk legtöbb vonzalommal látszik bírni és azokra, kik fiatal korukban a társadalom változatos mulatságaiban leginkább gyönyörködtek. Nemzeti színházi játékrend 1869-ben. Martius hó. 1-én Vegyes előadás, Troubadour 2. és 3-dik felv. s Gutmannból a bajiét. 2. Először : Angyal Bandi, ered. népszínmű. 3. Ördög Robert, opera. 4. Tamás bátya kunyhója, franczia dráma 4 felv. 5. Huszár Magyar könyves*«I. 79—80. Magyar történelmi emlékek. Kiadja a magyar tudományos akadémia történelmi bizottmánya. Pest, 1858. Nyomatott Emichnél. I. 8 rét. Első osztály (Okmánytárak) 2-ik s a Második osztály (írók) 4-ik kötete. VIII. és 367. és VIII. s 463 lap. Ára egy kötetnek 3 frt.