Pesti Napló, 1859. április (10. évfolyam, 2741-2764. szám)

1859-04-19 / 2756. szám

V. Megegyezés a nagyhatalmasságok ugyanegy időbeni felegyverkezésére nézve. KÜLÖNFÉLÉK. — A jégverés elleni biztosítás ideje megérkezett s erre hirdetéseink közt eleve figyelmezteti is a közönséget az első magyar általános biztositó társulat, melynek majd minden kissé nagyobb községben található ügynökei az ismert jutányos feltételek mellett elfogadják a biztosítást. Hogy mily roppant károkat szokott hazánkban tenni a jégverés, azt a hírlapokban minden évről följegyezve találjuk. A gazda megmiveli nagy fáradtsággal, költséggel földeit, melyeknek terményéből várja háza, családja eltartását, de jó egy jégvihar, elveri a termést , e jövedelem helyett kölcsönt kénytelen fölvenni, mely a jövő évek bevételeit előre fölemészti. De hát ha a csapás a jövő évben is ismétlődik, akkor lesz tönkrejutás.Mind e bajnak elejét lehet venni a jégverés elleni biztosítással, mire most hála Isten , igen jó alkalma van a gazdának, mivel az első magyar általános biztosító társulatnak, mint mondjuk, majd minden kissé népesebb községben van ügynöke. A „Két garasos újság“ hitelesen állítja, hogy a „Kisfaludy“ gőzös múlt évi tiszta jövedelme is már örvendeztető volt, az idei szerződések szerint pedig okvetlenül jutalék jut nem csak az elsőbbségi, hanem a régi részvényekre is. Örülünk. Köszönet azoknak, kiknek erélye a szép vállalatot megmenté. A nemzeti múzeum dísztermében tegnapelőtt rendezett akadémia látogatott volt. A műsorozat több érdekes részt ígért, minthogy az akadémia ily részekkel bírt is. Hollósy-L-né a.s Ander úr énekelt s Tinódi Sebetyén gyönyörű éneket adattak elő a zenede növendékei által. Hollósy-L-né a. Egressy Samutól énekelt egy dal ábrándot. Ander az Essertől egy kis dalt s Bethouven „Adelaide“jét éneklő, igen szépen. Luck Róza, k. a. a gordonkán, Kuller Czeczilia, k. a a hegedűn, Pahhl Hermina és Karolina kisasszonyok a philharmonikán és zongorán játszottak. — A bécsi „Rudolf-alapítvány“ ra beérkezett 23 építési pályaterv megbirálása végett a belügyminiszter egy bizottmányt nevezett ki, Lasser lovag miniszteri tanácsos elnöklete alatt. Ezen bizottmány öszhangulag csupán a 18 sz. alatt kiállítva volt s ezen jeligével : „aug. 21. 1858.“ ellátott tervet ismerő el jutalmazásra méltónak s egyszersmind oly jelesnek, hogy megérdemli az első jutalommali kitüntetést. Azonban azon tekintetből, mikép a bizottmány ítélete szerint a pályázathirdetés sikerét általában kielégítőnek kell nevezni, mivel az a szakférfiaknak a feladat tárgya iránti élénk részvétét tanúsítja, s mivel a beérkezett munkálatok közöl többen haladásral örvendetes törekvést s a kórházépítés kimerítő tanulmányozását mutatják, a bizottmány jónak látta túlnyomó szó többséggel a 2, 5 s 17 sz. alatt kiállítva volt terveket a magas államigazgatóság figyelmébe különösen egyenlő s aránybani tiszteletdíjazás végett ajánlani. Miután ezen indítvány a belügyminisztérium helyeslését megnyerő, az illető jeligék fölnyitásából kiderült, hogy a 18. sz. tervet Horky József építész és segéd a bécsi polytechnicumnál, Kaiser Eduard bécsi építész s Frauenfeld Euard bécsi városi építész, — a 2-ik számú tervet Schmieden Heine berlini, és Skalnitzky Laki magyarországi építészek, — az 5-dik számu tervet Meczer Raimund tudor, cs. k. országos tanácsos s a wiedeni kórház igazgatója, és Schaden Flórián bécsi építész, és a 17 sz. tervet Böhm Károly tudor, bécsi cs. k. főorvos és Korompay Gusztáv bécsi építész készíték. Ennek következtében a belügyminiszter a 18 sz. terv szerzőinek odaítélt 3000 frtnyi első jutalmon kívül még a 2, 5 s 17 sZ. tervek közöl mindegyiknek szerzői számára 1000 — 1000 frtnyi tiszteletdijt ajánlott meg. — Bauhoffer György budai ev. lelkész, Hornyánszky Győző az ev. hetilap szerkesztője, Mayer Antal főmérnök és Biberauer Tódor mérnök urak felsőbb helyen egy egylet alapítására kaptak engedélyt, mely a pesti evang. árvák nevelését és ellátását tűzte emberbaráti feladatául. Az alapszabályok megerősitvék és lényeges pontjai, hogy a fennebbi czélból alakult egyesület, melynek székhelye Pest, mihelyt pénzereje engedendi, helyben egy ev.árvaházat állít. Ezért az egylet tagjai rendes adakozásokkal fogják előmozdítani; ide járulnak a külön adományok és hagyatékok is. A tagok rendes adakozásaiból egyelőre a harmadrész egy tartaléktőkére félretétetik, hogy szükség esetére az egylet födözve legyen és idő folytán saját házat szerezhessen. A tagok háromfélék : rendesek, rendkívüli és tiszteleti tagok. Rendes tag lehet a pesti közigazgatási terület minden önálló feddhetlen lakosa, ki három egymásutáni évre 50 kr a.é. havi adakozásra kötelezi magát; a rendkívüli tagok ugyanily időre 25 krt adakoznak ; a tiszteletbeliek, kik az egylet előmozdítása körül kiválóan érdemesítik magukat. Az egyleti gyűléseken csak a rendes tagok bírnak szavazattal és üléssel, de árva gyermekek ajánlása ápoltatás végett minden egyleti tag jogában áll. Míg az egylet saját házzal bírna, a gyermekek jó keresztény tisztes családoknál fognak elhelyeztetni az egylet felügyelete mellett, melynek hivatalnokai díjtalanul viselik tisztüket. Az egylet közlönye az „Evang. Wochenblatt“ leend. (B. H.) — A magyar tudós akadémiának f. hó 18-kán tartott ülésében közzététetett azon bizottmány jelentése, mely a Teleki-féle drámajutalom odaítélésére küldetett ki. A bizottmány a 100 arany jutalmat az „Egy királyné“ czimű drámának ítélte. A jeligés levél felbontatván, szerzőül Tóth Kálmán tűnt ki. — A pestbudai dalárda f. évi apr. 21-én d.u. 5 órakor az egyetemi templomban Bethooven „Krisztus az olajhegyen“ czímű oratóriumát adandja elő. Az oratórium szövege Rózsavölgyinél és Krenner Károly dalárdás pénztárnoknál kapható G ajkrért. — Nemzeti színház. April 16. „Hunyadi László,“ ered. opera, zenéjét irta Erkel. Valahára! Mint máskor itt említek, két év előtt értesittettünk a felől, hogy Ellingerné a Szilágyi Erzsébet szerepét betanulta. Ekkor azt álliták, hogy e szerepet az. énekesnő nem énekelheti. Kaiser Ernstné a, a színházat elhagyván s drámai énekesnőül az alténekesnő szerződtetvén, e szerep Ellingernének jutott. Hosszú készülődés után végre ismét adatott e kedvelt mű. Ellingerné assz. szerepe egy egész hanggal lejebb tétetett. Ellinger, ki a czimszerepet éneklé, a szöveget nem tudá s mint a rosz színész a súgó után éneklé. Aztán játéka szánták Gara Máriát. A király szerepét Bratka, Hunyadi Mátyásét örökös tremolával Huber Ida k. a. éneklé. Csak hogy valahára hallhatjuk e szép művet, mondák sokan, aztán Gara Máriát ma is Hollósy L-né a. éneklé, és éneklé ma is azon bájjal, mely annyiszor, mindg elragadja a közönséet. A színház egészen megtelt April 17. Átalános bérletszünettel a pesti országos vakintézet javára , zenészeti, szavalati és ének-akadémiai szakaszban. A közönség, örömmel jelentjük, teljes számmal jelent meg. A rendező jónak látá Huber K. „A székely leány“ozima operájának nyitányát is befogadni a műsorba. Természetes. Valami classikus mű nyitányának eladása betanítást, próbákat igényel, de mindez ártana a karmester termetének, így jó lesz a Székely leány nyitánya is, ki p. o. „Oberon“ nyitányát kívánja hallani, menjen el a német színházba, ott ép ez este játsszák azt. Még egy nyitányt adtak elő, Kéler Béla szerzeményét „Csokonai emlékét“ , mely nem ragadta meg a közönséget. A szegéd vakok két dalt énekeltek, az egyik Tinódi Sebestyén éneke, a másik a fóti dal volt. Három versszakot énekeltek ebből a közönség mély hallgatása mellett. A közönség nagy részvéttel tekintett e boldogtalanokra. A színház énekkara a „Portréi némá“-ból énekli az imát. Népdalokat énekelt Hollósy Liné és Hegedüsné a., mindketten Egressi Samu szerzeményét s az elrekedt Füredi helyett Hegedüsné Füredi egyik újabb szerzeményét. Nagy Jakab tillinkója ismét bámulatra ragadá a közönséget. Feleki Tóth Kálmánnak a múltkor is nagy tetszéssel fogadott költeményét szavalta fól a hatással s Jókainé Arany J. Rozgonyi Czecziliáját olvasá fel. LEVELEZÉSEK. Belgrád, april 15. Már több egy heténél, mióta a leendő miniszterváltozásról folytonos, legkülönfélébb hírek szárnyalnak. Az ember elcsodálkozik olykor egyes combinatión, amely itt-ott színre kerül, s megint abban hagyatik, hogy puszta combinatio maradjon. Talán megírtam, hogy mintegy 10 nappal azelőtt erősen szárnyalt azon hir , hogy Garasaninra fog bízatni a predsztavnik méltósága, s hogy vele Gavrilovits, Rajevits s Karadzits Vak emlittettek mint jövő miniszterek. Alig múlt el három nap, s e combinatio már megváltozott, s más kevésbbé ismert egyének emlegettettek jövő miniszterekül, jelesen : igazság s közoktatási miniszternek Hits János, volt algymnasiumi tanár, s a skupstina titoknoka. Tegnap óta már e combinatióval is, úgy látszik, felhagytak, s hallám rebesgetni, hogy Czrnobaratz, Milos herczeg eljöttekor volt igazságügyi miniszter, ismét átveendi tárczáját. Ha ez bebizonyul, úgy bizton várhatni, hogy a többi miniszterek is változni fognak. A mostani miniszterek maguk sem tartják állásukat erősnek, sőt nem is kívánkoznak oly nagyon abban megmaradni, mert a közügyek igazgatása mostani időben, midőn mindenfelől tornyosulnak a felhők , s midőn az európai bonyodalmak mindinkább nagyobbodnak, igen nehéz másutt is, de különösen Szerbiában, hol csak nem rég annyi s oly nagy változások történtek. Hiszemem szerint is a mostani minisztérium legfeljebb addig fogja tarthatni magát, mig Mihály herczeg visszatérend utjából, s akkor minden valószínűség szerint uj minisztérium alakuland. Ez uj minisztérium előjelének kell s lehet tekinteni azt, hogy Czukits ur helyébe, ki Mihály herczeggel elutazott, Bécsbe az illető európai állandó Dunaválasztmánynál biztosul Chrisztus Fülöp volt tanácsnok neveztetett ki, úgy látszik, hogy Czukitsnak a predsztavniki hivatal van szánva. Ha nem csalatkozom, a kormány némi kis zavarban van azon lépései miatt, melyeket tett, hogy Szerbiában az idegen alattvalóknak eltiltsa a kereskedhetést a la mináta. Ha az európai kormányok igazságosak akarnak lenni, s ha nekik szívükön fekszik a Dunafejedelemségek s az európai török birodalom jólléte s kifejlése, úgy remélni lehetne, hogy ők Szerbia kormányának rendeletei végrehajtásában semmi akadályokat sem fognak tenni. Mert valóban nem nehéz belátni, hogy az idegen kereskedők Szerbiában a szerb kereskedők legnagyobb kárával üzérkednek. Az idegen kereskedők mindenféle árukat hoznak be, s lefizetvén a 3 % harminczaddijt , mentve vannak minden egyéb fizetésektől, mert nincsenek kötelezve semminemű adót fizetni, bár ugyanazon javakban részesülnek , melyeket a szerb polgárok élveznek. Szerb kereskedők pedig szinte megfizetik az illető 3% harminczaddist, de azonkívül fizetnek a kormánynak fejadót, s viselik a községterheket is. Továbbá az idegen kereskedők eladván itt áruikat, a pénzt az országból kiviszik , anélkül hogy ez azért legkisebb hasznot is látna. Hisz ki ne látná azon igazságtalanságot, mely abban rejlik, hogy az idegen kereskedők Szerbiában több jogokkal bírnak, mint saját hazájukban , s mint maguk a szerb polgárok. A bécsi, pesti s más városi kereskedők bizonyosan nem engednék meg, hogy minden jövevény boltot nyithasson e városokban, a nélkül hogy az illető grémiumba lépjen ; úgy szinte a belgrádi kereskedők egy sabáczi vagy szendrői kereskedőnek nem engednének boltot tartani előlegesen kapott engedély nélkül; Szerbiába pedig az eddigi gyakorlat szerint eljöhet bármely idegen ember, s nyithat boltot, korcsmát vagy mesterségi műhelyt a nélkül, hogy arra engedélyt kérjen a kormánytól, vagy a városi hatóságtól. Persze,az idegenek a török birodalommal kötött egyességekre támaszkodnak, ezekből származtatják szabadkereskedhetési jogukat. Az ilyféle szerződések csakugyan léteznek is, de nem lehetne e ezeket elavultaknak tekinteni ? Vagy nem lehetne-e ezeken oly javításokat tenni, melyek a mostani idővel s körülményekkel öszhangzásba jőnének? Szerbia belkereskedése mind jobban fejlődik , s az említett kereskedelmi szerződések, melyek az idegenek jogait meghatározzák, oly anomália, amelyet sokáig fentartani alig lehetséges. Szerbia kormánya szeretne ez anomálián segíteni, szeretné az idegeneket eltiltani a belkereskedhetéstől, s mindezt idegen hatalmakkal, összekoccanás nélkül szeretné kivinni, ami azonban alig lehetséges. Úgy hallom, hogy kiadatott a parancs, miszerint azon idegen kereskedők, kik engedély nélkül tartanak nyitott boltokat, egy hónapig kötelesek vagy megszerezni a kereskedhetési jogot, vagy bezárni boltjaikat Mi fog mindebből következni, meglátandjuk. Szerbia egy új nemzeti ünnepet nyert. A tanács a minap elhatározta, hogy virágvasárnap nemzeti ünnepként tiszteltessék a jövőben országszerte azért, mert e napon 1815. Milos herczeg a szabadság lobogóját tűzte ki, az összesereglett népet ekkép üdvözölvén: „Íme! köztetek vagyok én, s ha kívánjátok, leszen háborúnk is a törökökkel.“ E naptól megkezdődtek a csatázások, melyeknek végeredménye volt: Szerbia jelen állapotának kivívása. 1. 1. POLITIKAI ESEMÉNYEK. AUSZTRIA. Milánói april 10 -i tudósítás az idegen látogatók hiányát nagyon érezhetőnek mondja. Egy orvos, ki nem rég a Comp tón utazást tett, beszélte, miszerint az utazók hiánya ott legérzékenyebben hat. Ezer meg ezer bárkás szenved e miatt legnagyobb nyomort. Több nyári lak becsesb műdarabjai összepakoltattak, hogy biztosabb helyre szállíttassanak. Az „a basso i signori“ (le az urakkal) féle felkiáltások ez országban több helyen hallhatók. Egyébiránt a mostani politikai viszonyok között mitsem lehet ilyesmiből jósolni, mert akit ma virágokkal koszorúznak, holnap „feszítsd meg“-et kiáltanak rá. — Legyen a hangulat a társadalom minden rétegeiben bár rózsaszínű vagy homályos, mindegy, az a széllel úgy is változik. ANGOLORSZÁG. Az osztrák jegyzékek, melyeket a Times után mi is közlöttünk (egyet vasárnapi, egyet mai számunkban), a lapokat nem nagy békereményekre indítják. A Globe nem hiszi, hogy a congressus a békét biztosítsa. Anglia javaslatai (melyek a jegyzékekhez csatolva, öt pontba foglalvák) mindenesetre közelebbi magyarázatot kívánnak ; e magyarázatot a Grobe a kormány által ígért külügyi felvilágosításokból véli menthetni. A Post sem igen bizakodik a diplomatia béketákolási kísérleteiben, habár elfogadtatnék is az angol kormány abbeli javaslata, hogy a congressus megnyita után lehető leghamarabb terjeszszék az egyetemes lefegyverkezési kérdést a congressusi meghatalmazottak elé. A nevezett lap úgy látja, hogy Francziaország, Szardínia és Ausztria mindhárman mohón vágynak a háborúra, amit fegyverkezésük mérve és sietsége is bizonyít. Aztán azt mondja a M. Post, hogy Ausztria a nápolyi királytól, aki egyik leggazdagabb európai fejedelem, s a modenai herczegtől tetemes előlegeket kapott, azonkívül pedig saját birodalmán belül is fog kölcsönt kötni. Múlt számunkban írtuk volt, hogy még a miniszteri M. Herald békereményei is tünedeznek. E lap csak azzal biztatja olvasóit, hogy a miniszterek ígért felvilágosításaiból legalább az fog kisülni, mely hatalmasságok akadályozzák a béke fenmaradását. Egyébiránt a miniszteri lap az egyetemes lefegyverkezés mellett nyilatkozik. E kérdésben a többi lap kezet fog a minisztérium közlönyével, a congressus előföltételll nyilvánítván az egyetemes lefegyverkezést A „Times“ nevezetesen így szól: „Égbekiáltó igaztalanság volna csak Szardiniától kívánni a lefegyverkezést. Ez, az érdeklett államok közt, a leggyöngébb, fegyvertelenül gyámoltalan martalékává lenne hatalmas szomszédjainak, azonkívül pedig, sereg nélkül, nem igen zabolázhatná azon nyugtalan elemeket sem, melyek határain belül fölhalmozódtak. Ha csakugyan Anglia javasolta Szardíniának ilyetén egyoldalú lefegyverkezését, úgy az nagyon sajnos. Üdvösli és méltányos az osztrák javaslat, hogy a lefegyverkezés egyetemes legyen. Ha Ausztria kész nemcsak hadait a Ticinotól hátravonni, de serege létszámát is a rendes védelmi karba leszállítani, akkor Francziaországnak meg kell elégednie, s nem mentegetődzhetik többé azzal, hogy ő maga épen még nem is fegyverkezett eddig. Bizalom csak úgy képzelhető, ha a lefegyverkezésre mind ráállnak.“ Hasonlag nyilatkoznak a már fentebb említett „M. Post,“ a „Daily News“ és „Advertiser,“ csakhogy ezek Ausztriával nem bánnak oly csínján, mint a „Times.“ Ez utóbbi — börze-czikkében — még így okoskodik : „Egészen általánossá kezd lenni a meggyőződés, hogy minden új kísérlet, melyet Európa bátorságba helyezésére tesznek, csak veszélyét növeli; a mostani állapotot pedig sokan azon fölvételből gondolják magyarázhatni, hogy a franczia kormány Ausztriát az első döntő csapás megtételében akarja akadályozni, vagy pedig azon dolgozik , hogy az egész világ előtt Ausztriát vádolhassa a béke megbontásával. Jelentékenyeknek látják azon tudósításokat, melyek szerint Bécs és Trieszt között a málhaszállítást, hadi czéloknál fogva, megszüntették; továbbá, hogy a mi saját kormányunk hadakat s ágyukat küldöz csatornás szigetekre; aztán hogy kormányi hajógyárainkban még erélyesebben foly a munka; végül, hogy az admiralitás felordja kinyilatkoztatta, hogy e napokban hírül vett tényeknél fogva ő személyes áldozatot kíván tenni, szükséges lévén a jelen pillanatban , hogy az admiralitási tanácsban a legderekabb erők legyenek együtt. Mindezekből azt következtetik, hogy a béke fenmaradásához nem nagy a remény.“ Mellesleg — a fentebbiekhez — megjegyezzük, hogy csak az egy woolwichi gyárban jelenleg 3000 munkás dolgozik. A helyzet komolyságát bizonyítja azon, Shernessbe küldött parancs is, siessenek, amint bírnak, az épülőfélben levő hajókkal, s tegyenek egyszersmind pontos jelentést, mennyi katonaságot lehetne az ottani kaszárnyákban elszállásolni. (Sherness a Temze torkolatánál fekszik, s Londont kelet felől védi.) Magánemberek véd clubokat alakítanak. Napier is elnöklendő vola egy múlt szombatra tűzött londoni gyűlésen ,az egyesült királyság részvédelmi karban létéről.“ Az Advertiser javasolja, hogy az egész országban tartsanak ez ügyben gyűléseket. A hadügyminiszter (az alsóház ápril 14—15 dikei ülésében) azzal biztatta a házat, hogy szükség esetén az Indiában mellőzhető hadakat mind haza rendelheti. — Az Independance azon tudósítását, mely szerint Derby La citybeli küldöttséget Trieszt netáni bombáztatása iránt megnyugtatta volna, a kölni lap londoni levelezője merőben alaptalannak nyilvánítja. A választási korteskedések mindezenközben derekasan folynak, s a Times többi közt írja, hogy a conservativok másfél millió font sterlinget (15 millió forintot) kerítettek össze korteskedésre. Azonban a szabadelvűek sem henyélnek. Bright már Manchesterben szónokolt, most meg Rochdaleben a még Amerikában időző Cobden ügyében dolgozik. Itt is beszélt már, erősen megtámadván a kormány reformbilljét s kifejezvén abbeli reményét, hogy Russell elfogadhatóbbal fog előállani. Azért azonban, úgymond, ő koránsem hagyott föl a maga saját reformtervével sa Russellét nem pártolja föltétlenül. A conservativok egyébiránt meg szeretnék Brightot Birminghamben buktatni, s mint hallani, befolyásos ellenjelöltről gondoskodnak. Az alsóház ápril 14—15-dikei ülésében Disraeli kijelente, hogy a parlamentet jövő héten fogják elnapolni és föloszlatni is; azt azonban lehetőnek tartja, hogy az európai kérdés miatt egy két további ülés még szükséges lesz. FRANCZIAORSZÁG. A „Pays“ apr. 14-ről ismét egy czikket hoz a congressusról és a lefegyverkezésről, melyből az tűnik ki, hogy a lefegyverkezés nehézségeit a congressus előtt (ha ugyan létre jön) nem fogják megoldani, hanem legfeljebb elnapolják azokat. „Azon tudósítások — mond a „Pays“ — melyeket ezelőtt két nappal a diplomatiai helyzetről közlünk, némi nem bizonyított tagadásokat támasztanak ellenünk, melyek azonban nem olyanok valónak, hogy az általunk kijelölt tények horderejét gyengíthették volna. „Ezen tényeket ma megerősíti az Európa minden részéről érkező tudósításoknak összege, különösen a „Morning Chronicle“ egy czikke, melyet alább közlünk. E lap azt emeli ki, minő részt vett Anglia a kérdés ezen új phasisában, s mi azt hisszük, hogy nem mond egyebet annál ami igaz. Biztosan állítják előttünk, hogy a lefegyverkezési javaslat, mely az önhatalom egyetértésének tárgya, az angol kabinetnek köszöni eredetét, és ha az „Oester Correspondenz“ azt a bécsi kabinetnek tulajdonítja, ez csupán oly könnyen megfejthető érzésből történik, melyre elegendő utalni.“ A „Pays“ tehát folyvást hiszi, hogy a congressus egybe fog lőni, s mivel ezt nem csak hiszi, de óhajtja is, helytelen dolognak tartja annak feszegetését, hogy a lefegyverkezési javaslat tulajdonkép melyik hatalomra terjed ki, melyikre nem. „A lefegyverkezési javaslatot — mond tovább — melyet a nagyhatalmak elvben elfogadnak, nem foglalták, azt hisszük, s a dolog jelen állásában nem is foglalhatták semmi oklevélbe, nem kötelezhették semmiféle czikkben, s nem igen lehet arra semmiféle időt kitűzni. Egy szóval nincs arra semmiféle diplomátiai okmány, hanem csupa kölcsönös egyetértés létez, mely azonban a javaslat végrehajtására elegendő, Így állván a dolog, nem is volt tehát helye belekapni a speciális pontokba, melyek rendszeres vita tárgyai tartoznak lenni, és amelyek, úgy látszik a congressusnak vannak fentartva, ahol minden más kérdést megelőzőleg kerülnek vitatás alá.“ A „Pass“ egyébiránt az alkudozást oly rendes kerékvágásban véli láthatni, miszerint elmondhatónak véli, hogy sem ezen, sem más bármely e fajta nehézség nem volna e pillanatban meggátolni képes a congressus legközelebbi egybegyűlését. A „Patrie“ ezúttal nem akarja pályatársa kedvét rontani; azt mondja, az is valami, hogy a congressus egybejövetele lehetővé lett, hogy mit lehet tőle várni, majd megmutatják az első tanácskozások. A „Constitutionnel“ azonban a „Pays“ intését nem követi, hanem, mint előbb a „Patrie,“ kifejezi abbeli aggodalmát, hogy a lefegyverkezési elv az alkalmazás és végrehajtás kérdésénél aligha hajótörést nem szenved. Mint a „Patrie“ azt vitatja, hogy Francziaország nem fegyverkezett, következésképen nem ígérheti a lefegyverkezést. A „Patrie“ és a „Constitutionnel“ után azon következtetésre jut az ember, hogy ha Francziaország elfogadta is a lefegyverkezési indítványt úgy, amint a „Pays“ állítja, azzal épen úgy tett, mint Ausztria az angol javaslatokkal, tudniillik a részletekre nézve bő mértékben fentarta magának a módosításokhoz való jogot. Párisban Bud grófnak martius 31-ről kelt s Loft us lordhoz intézett jegyzéke az angol lapokban közölve, kellemetlen hatást tett. Azt mondják, hogy a négy angol pont értelmét egészen elferdíti azon magyarázat, melyhez Ausztria a maga beleegyezését köti. Alkalmasint Bécsben is így vannak a lefegyverkezés értelmezésével. Látni való, hogy itt még tetemes nehézségek vannak. — Ausztria feltételeit a börzén is elfogadhatatlanoknak tekintették, s a spekulánsokat csupán az gátolta abban, hogy a háborút ismét elkerülhetetlennek tartsák, mivel a „Times" közléseinek valódiságát még kétségbe vonták. — Cowley lord azon napontai érintkezések miatt, melyek a követségek és a tuileriák közt most élénkebbek mint valaha, londoni útjával felhagyott. — Persigny úr küldetését, aki 13 dikán elutazott Londonba, oly bizalmas küldetésnek mondják, mely a mostani alkudozásokra vonatkozik. — A kölni lap egy antwerpi levél után nagyon fontos tudósítást közöl a helyzetre nézve. Ezen levél szerint Hollandia és Belgium közt oly szerződés köttetett volna, melynek czélja a kölcsönös védelem, a háború kiütése esetére. Az egyezmény szerint a két hatalom előforduló esetben oly közös hadsereget állítana síkra, melyhez Belgium 80,000, Hollandia pedig 40,000 embert adna Ezenfelül a hollandiai király a Schelde és Maas torkolatainak megvédésére egy hajóhad kiállítását vállalta volna el. —A szerződés létezését más oldalról határozottan kétségbe vonják. — A dunai fejedelemségekkel foglalkozó conferentia április 13-diki ülése csak egy óráig tartott. A jegyzőkönyv szerkezet tervében Ausztria és a Porta némi módosításokat kívántak, mi miatt az ülést e hétre halasztották, határozottan kijelölt nap nélkül. Az a híre egyébiránt, hogy noha a hatalmak Couzahg kettős elválasztatását nemcsak a jövőre abból vonható minden következtetések nélkül ismerik el, hanem az aug. 19 diki egyezményhez, a két fejedelemségek elkülönöztetését pótlólag új záradékokkal is pecsételik meg; a Porta mindazáltal folyvást tiltakozik ezen határozat ellen, sőt azt mondják, a második ülésben mindenek előtt magyarázatot kívánt Francziaországtól azon 10,000 puska iránt, melyeket a császári kormány a moldva-oláhoknak küldött. — Pelissier tábornagy, mint a „K.Zig“-nak írják.