Pesti Napló, 1859. május (10. évfolyam, 2766-2791. szám)

1859-05-01 / 2766. szám

nagy ívvel. Előfizetési díj : egész évre 6 forint susz.­ért. A gyűjtő szolgabirói hivatalok tisztelet­példányban ré­szeltetnek. Magán­gyűjtők 8 előfizető után kapnak tisz­­teletpéldányt. Az előfizetések s levelek e czim alatt kül­dendők (bérmentve) . Szokolay Istvánnak a községi tanácsadó szerkesztőjének Pesten. — Pesten az evangélikus árvákat ápoló egyesület ré­szére — mint a „Ev. W.“ jelenti — mindamellett hogy a fölhívások alig két hete küldettek szét, már 1000 frt jövedelem van biztosítva, mi kamatot­ól számítva 20,000 frt tőkének felel meg. Ugyanazon lapból értesülünk, hogy Selmeczen épen mos­t vették czélba egy jótékony nőegy­let alapítását, s hogy a békési esperességben, hol 1848 előtt evang. lelkészek és tanítók özvegyei részére nyug­díjintézet állt fönn, de inkább részvétlenség mint bal kö­rülmények által eloszlott, három év óta ismét tervben van egy ily intézet létesítése. Az esperességi felügyelő úr e czélból 300 pártot ajándékozott, több község adomány­­nyal járult hozzá, a lelkészek és tanítók közöl sokan há­rom év óta rendesen kifizetik illetékeiket, de az alap­szabályok iránt még nincs tökéletes megállapodás. (B. H) — A Bécsben lakó magyaroknak, nemcsak kiket ta­nulmány vagy foglalkozás köt a birodalmi fővároshoz, hanem a többi ma­gyarnak is most kényelmes alkalom nyílik a magyar irodalom legújabb termékeivel rög­tön megismerkedni. A pesti kiadók ugyanis Wallis­­hauser könyvkereskedése által felszólíttattak, hogy magyar kiadványaikból tüstént küldjenek hozzá példá­nyokat. Ha a Bécsben lakó magyar főurak és gazdagabb hazánkfiai Wallishauser e készségét kellő részvéttel vis­szonosandják, a könyvkereskedés kész leend raktárában az egér magyar irodalmat öszponzoritani. Wallishauser könyvkereskedése van Bécsben. Hohermarkt,­­41. — Nemzeti színház. April 29. , Gauthier Margit“ dráma 5 felv. Ifj Dumas Sándor után szaba­don fordította Bulyovszkiné. Itéletünket a hektiká­ban siülödő és elhunyt „Gauthier Margit“ felől ismeri la­punk közönsége. Azonban a czimszirip is úgynevezett „produkt­o-szerep“ s a színésznőnek sok alkalmat nyújt a művészi árnyalásra. Prielle K. szereplése sikerült. A pruderie, az assfectatio vádjának tesszük ki magunka­t, mi­dőn kijelentjük, hogy e mű iránt ellenszenvet érzünk. A mű­ a prostitutio megaranyozása, a bűn költöttése, a drá­mai motívumul elfogadott testi baj drámája. Lendvai sok igyekezettel játszott. De nem elemezzük játékát, mert a dicséret szerepének otrombaságait tüntetné fel. Azt mond­juk-e péld, hogy a brutális jelenetben, midön Armacd a pénzt szórja Margit lábához, helyesül játszott ? POLITIKAI ESEMÉNYEK. AUSZTRIA. Y e 1 c n e z é ből, apr. 28 ról jelentik: Marquis Provenzali tookánal felhatalmazott mi­niszter a ca. ausztriai udvarnál, Florenczből ma ide érkezett. A piemonti posta ma nem jött meg. A köz­lekedés két irányban meg van szakítva. ANGOLORSZÁG. Az april 26-dikai lapok, mint képzelhetni, mind a Derby 1. citylakomai beszéde­ rizióban táborba szállanak. A turini helyőrségi ha­dak eltávoztak. A sereg tegnap óta hadi­lábon áll és hadizsoldot húz. — Az „Opinione“ jelenti, miszerint a Napóleon bg parancsnoksága alatt álló hadtest, a király egyenes főparancsnoksága alá fog helyeztetni. Casertából april 27 -ről jelentik : Ő felsége a király javulása még mindig tart. TÖRÖKORSZÁG: Smy­mából, apr. 23 ról ír­ják : A zsidók üldözése itt még nem szűnt meg. A konstantinápolyi görög és zsidó községek folyamod­tak, hogy perüket a felsőtörvényszék vizsgálja át. Az Athen-Pyraeus-Lyra közti táviratok használatát a közönség részére meghatározták. Felelős szerkesztő : KIRÁLY­I PÁL. LEVELEZÉSEK. Stambul, apr. 20. E héten nagyon kering a hír, hogy a magas Porta és az osztrák császári kabinet között egy titkos és szoros szövetség keletk­ezett. Mint az ilyiére hírek a részletességig szoktak terjesztetni, úgy itt is ezen állítólagos szövetségnek három fő lé­nyeges pontját is akarják tudni; vagy­is először, hogy a töröknek megengedtetnék a most Rumeliában díszpontosuló seregét Boszniába átvinni (?); másod­szor, hogy az egész seregnek szükség esetében osz­trák vezértisztek adatnának (??); harmadszor, hogy a rumeliai hadtesthez tartozó lengyel és ma­gyar tisztek az ázsiai határszélek őrzésére küldetné­nek. Az egész monda a valószínűség igen gyenge szí­nét viseli, és a nem tudni honnét került kacsa mind­eddig csak a perui mocsárban úszkál. Többet akar mondani azon hír, miszerint e héten az utolsó redif-earedek is beérkeztek. Én redisek be­­vonlását láttam (az utolsók-e azok, vagy az utolsó­előttiek, nem tudom) és a hatás, mit látásuk okozott, valóban felejt­etlen lett. Izmos testű 35—40 éves férfiak, kik mindnyájan a kedves családi kör és az eke mellől hurczoltattak el. Arczukon az elválás mély fájdalmának bélyege, mit a testüket fedő ron­gyok még inkább nagyobbítanak. A­ki e szegénye­ket látja, nem is kételkedhetik bátorságukon, mi az­tán vad elkeseredettséggé szokott fajulni. A Ramazannak felét már ledaráltuk, és e hét el­múltával a politikai gép ismét mozgásba jön. Most folyvást csak a mecsetekbe járunk s pedig a czir­­kassziai és georgiai szépségekkel zsúfolásig telt Ba­ja­z­i­d terén , az Isten csudáin bámészkodni. Már az tagadhatlan, ki a legszebb élő képcsarnokot akarja látni, (hol Előrenéz, Amsterdam, Bécs nagy háttér­ben maradnak) az Ramazanban 4-6 óra közt jöjön Szambulba, hol a keleti szépség, báj és kaczérkodás látványa valóban elragadó. A mecsetekről szóltam előbb, hadd mondjak hozzá egy episodot is, mi tán nem üt el az élettől. Aga Zsófiában a leghíresebb és legtöbb pap találkozik, kik alig hogy a mecset szögletében állást foglaltak, midőn már a nép cso­­portosan körülveszi őket és prédikácziójukat hall­gatja. E szerint van sokszor egy mecsetben 10 — 15 prédikáló pap. — Egy nagyon szép szokása az izlámnak, hogy a mecsetben rangkülönbség nem lé­tezik ; a fővezér, a császári vő sokszor egy mocskos indiai dervis mellett végzi imádságát, és egymástól csak arasznyi távolságban egy ugyanazon szőnyeg­hez dörzsölik homlokukat. E helyen magam is alig egy lépésnyi távolságban találkoztam a mostani trón­örökös, a­zultán öcscse Aziz effendivel...— Aziz effendi a török népnek imádott kedvencze. Ő alacsony és széles vállu ember, ragyogó nagy szem és sűrü hosszú bajuszszal. Benne az első tekintetre vitézt is­merhetni fel. E mellett nagyon hires ájtatosságá­­ról és szép, takarékos életmódjáról (egy puna adós­sága sincsen) , valamint az ősi szokásokhoz való ragaszkodásáról. Mihelyest nyilvános helyen meg­­jelen, a nép azonnal körébe tódul. Beszélnie senkivel sem szabad, és csak szeme társalog a népnek öröm­­könytelt szemével. Residé­vel foglalkoznak, s mivel a nemes lord határozottan elutasította azon vádat, mintha az angol kormány Ausztriát segíteni akarná, természetes, hogy kedve­­zőleg szólanak felőle még a kabinet­ellenesek is. Ez utóbbiak közül a M. P­o­s­t őszintén el van ragadtatva, s örvendetesen meg van lepve a miniszterelnök sza­vai által. Czikkében többi közt következő helyek for­dulnak elő : „Ma egy hete még azt sem igen tudtuk, nem leszünk e másnap Ausztriával véd- és daczszövetségbe bonyolítva. Tegnap azonban bizonyossá tenek bennüket, hogy Rus­sell J. félreértette a miniszterelnököt. A miniszterel­nöknek soha esze ágában sem volt, hogy Anglia a maga fegyveres semlegességével hamarjában fölhagyjon s Ausztria ügyének nyílt védelmezésére térjen. Anglia csak angol érdekeket fog szeme előtt tartani.“ Áttérvén ezután azon végső békeremények czáfolá­­sára, melyeket némelyek Derby 1. legutóbbi köz­­benjárási javaslatára netán építhetnének (s melyek, mint tudjuk, csakugyan meg is hiúsultak), igy foly­tatja : „A politikai, pénzügyi és erkölcsi nehézségek meg­szaporodván, folyvást szaporodván, fogyni pedig nem igen fogván, Ausztria — fölösleges volna titkolni — con­­gressus által mindent veszthet és semmit sem nyerhet. Az is valószerű, hogy Szardinia és Francziaország magavi­selete , a nép nyomó hatása folytán, legközelebb azt fogja szülni, hogy a többi ols­z kormány is hivatalosan a szárd politikához fog járulni. Róma, Toscana, Modena és Parma uralkodói a hadüzenés jogát tettleg lelkesült alattvalóiknak engedték át, a­kik — ellenökre — fegy­vert ragadnak. Könnyű előre látni, hogy ily mozgalom nem sokára urává lesz nem csak a különféle ál­amok ön­­kénytes tetterejének, de fegyelmezett erőiknek is. Miért várjon Ausztria , míg az ár, melybe fulasztani akarják, nyakáig ér ? Toscanában például a R i­d o­­­f­­ marquis nyilatkozványát az egész ország elfogadta; ez ékesszóló és sokat mondó irat alá a nagyherczegség minden ré­széből , minden rendbeliek tízezeren jegyeztek nevöket. Továbbá a pénzügyi nehézségek oly nagyok és sürgetők, hogy tán hatalmában sincs erejét későbbi harczra tenni el. Most kell belevágnia, vagy roha. Pedig ezzel meg­semmisíti törvényes jogczimét a lombard-velenczei király­ságra.“ A Times is kedvezőn­g ítél a kérdéses beszéd­ről s többi közt így szól : „A nemzetet meg fogja nyugtatni Derby 1. beszédé­nek azon része, hol elutasítja azon jelentést, melyet egy hét előtti szavainak világszerte tulajdonította­k. Egé­s Európa úgy hitte, hogy Derby 1. a Földközi tengeren levő angol érdekekre utalva, arra gondolt, hogy Ausz­triát, ha a francziák az osztrák Olaszországot meg­talál­nák szállani, tettleg segíteni kell Derby­­. íme kinyi­latkoztatja, hogy nem ezt értette. Ő a száz angol között kilenczvenkilenczczel egyetemben­­ úgy gondolkozik, hogy Angliának a szárazföldi bábom dühöngése közben teljesen részrehajlatlannak és semmiképen meg nem kötve kell lennie; s eltalálta minden honfitársa gondola­tit, midőn az osztrák fenyegetést nem csupán elhamar­kodott lépésnek jelenté.“ FRANCZIAORSZÁG.. Páris: ápril 26. A tör­vényhozótestnek e napon tartott üléséről, melynek eredménye távirati jelentések folytán már tudva van,­­ a mai postával kaptunk terjedelmesebb tudósítá­sokat. A tribune-ök mindenütt tömve voltak váloga­tott hallgatósággal. Délutáni 1­4 órakor gróf W­a­­lewsky külügyminiszter és Baroche tanácsel­nök megjelentek. Barocke emelt először szót, s a két törvényjavaslat textusát indokaival együtt előadá. (Tudomás szerint 140,000 újoncz, és 500 millió köl­csön megszavazása.) Ezen előadás végeztével W a­­­e­w­s­k­y következő jelentést ten : „Uraim! A császár meghagyá, tennék jelentést a törvényhozótestnek azon közbejött eseményekről, me­lyek a mostani válságot előidézték , és én megfele­lek ő felsége ezen nézetének, midőn önöknek azon tények előadását terjesztem elő, melyekhez ezen bo­nyodalmak csatolvák. „Olaszország állapota, mely a lombard-velenczei királyságba behozott igazgatási rendszabályok kö­vetkeztében még inkább megnehezült, Ausztria dec. utolsója óta hadi szerelésekre határza, melyeknek fenyegető jelleme Piemont részéről a legkomolyabb aggodalmakra szolgáltatott okot. A császári kor­mány nem tekintheti ezen bajok keletkezését a­nél­kül, hogy azon következésekre is ne gondoljon, me­lyek azok által Európa békéjét érhetik. Habár nem volt azon állásban, hogy egyenesen interveniáljon, s az azok kikerülésére c­élzó eszközöket javasolható, de azért a közleményeket, melyek e tekintetben nála létettek, elfogadá. „Teljesen bízva ő brit felsége kormányának érzü­letében , valamint párisi követének belátásában , a császár kormánya szívesen beleegyezett a missióba, melynek teljesítésére gróf Cowley Bécsbe utazott, hogy egy kielégítő közeledés első kísérletét megte­gye. Az angol követ és az osztrák kormány közt ez alkalommal kicserélt gondolatok olyanok valának, melyek alkudozási alapul vétethettek. „A congressus javaslat, mely ugyanezen időben Oroszországtól eredt, ezen helyzetnek szerencsésen felelt meg, miután az öt hatalmasságot egy európai érdekli kérdés vitatására hívja meg; a cs. kormány nem késett ezen javaslathoz beleegyezését adni. Az angol kormány, mely szintén beleegyezett, czélszerű­­nek vélte a congressus lehető tanácskozásainak alap­ját közelebbről érinteni. Ezen alapok következők. (A gróf itt elsorolta a „Moniteur“ által közlött négy pontot.) „A császári kormány tartózkodás nélkül járult ezen pontok elfogadásához is. „Az ausztriai kormány azonban a congressus ösz­­szejöveteléhez adott megegyezését némely észrevéte­lekkel kisérte,de anélkül,hogy formaszerűs absolut feltételekhez kötötte volna azt, s igy azon reménysé­get nyujtá, hogy az egyezkedéseket rövid idő alatt megkezdhetik.­­ A bécsi kabinet Szardinia előleges lefegyverzését oly rendszabálynak tekintő, mely a tanácskozások nyugalma és biztosítására elkerülhet­­len, s ezt később a congressushozi járulásának abso­lut feltételéül kötötte ki. Minthogy e kívánat ellen­zésre talált, a bécsi kabinet tehát a helyett átalános és azonnali lefegyverzést indítványozott, s ezen ja­vaslatát az egyezkedési pontok ötödikéül tette.“ Ezen előadás után szóló felemlítve a császári kor­mány békülékenységét még ezen fordulat után is, valamint a brit kabinet legális fáradozásait a béke fentartása mellett, ezen utóbbinak azon javaslatára hivatkozott, mely szerint az általános lefegyverke­­zés fogadtatnék el, de végrehajtási módja a tanács­kozások alatt határoztatnék el. — A császári kor­mány ezen combinatióhoz megegyezését ígérte, sőt azt is, hogy e kivonatot Piemont által is elfogadtatja, ha t. i. az olasz államoknak a congressusbani rész­vétel megengedtetik. „Önök uraim tudják — folytatá szónok — hogy az angol kormány , midőn javaslatát akként módo­­sitá, hogy minden érzékenykedést kíméljen, az utol­só javaslatot téve, mely az azonnali s egyszerrei le­­fegyverkezés alapján lehetséges volt. Annak kivite­lét egy bizottmány szabályozta volna, melyben Pie­mont is részt veendő. A meghatalmazottak ezen bi­­zottmányi tagokkal egy időben gyűltek volna össze, és az olasz államok képviselői felszólíttattak volna a congressus tárgyalásaiban az 1821 ki­laibachi con­­gressus módja szerint részt venni. „A császár kormánya újólag ki akará mutatni bé­kés érzelmét, ráállván e javaslatra, melyet a porosz és orosz udvar szintén habozás nélkül elfogadtak, s melyre a piemonti kormány is késznek nyilatkozott ráállani. „De azon pillanatban, midőn a császár kormánya végleges megegyezés reményét vélte táplálhatni, ér­­tesülünk, hogy a bécsi udvar ő brit felsége javaslatát elfogadni nem akarja, a szárd kormányhoz pedig egyenes végfölhívást intézett. Míg tehát a bécsi ka­binet egyfelől makacsul vonakodik beleegyezni, hogy az olasz államok a congressusban részt vegyenek, ilyképen a congressus összeillését lehetlenné tevén, másfelől azt követeli Piemonttól, kötelezze le magát, hogy seregét békelábra helyezi vissza, s a szabad csapatokat elbocsátja, azaz : haladéktalanul s csak Ausztriának tegye meg, a mit a többi hatalomnak — azon egy föltét alatt, hogy velök értekezik — már megtett. Nem szükség e lépés jellemét kitüntetnem, sem azt tovább feszegetnem, hogy a mérséklet szel­lemét, mely a császár kormányát minduntalan lelke­sítette, világosságba helyezzem. Ha a négy hatalmas­ság ismételt békefentartási törekvései elé akadályok gördültek, a mi magaviseltünk világosan mutatja, hogy ez akadályok nem Francziaországtól származ­tak. Ha pedig, uraim, a jelen bonyodalmak végre há­borút szülnének, ő ige kormánya azon erős meggyő­ződésben él, hogy, a­mennyire méltósága engedte, e végsőnek elhárítására mindent elkövető, s a fele­lősséget nem­­ rá fogják gördíthetni. A tiltakozá­sok, melyeket Nagybritannia, Orosz- és Poroszor­szág kormányai az osztrák udvarhoz intéztek, bizo­nyítják, hogy e tekintetben nekünk teljes igazságot szolgáltatnak. „Ha­m ily állapotban Szardinia fenyegetve van, ha területét,a mint előre látnunk kell, meg fogják tá­madni. Francziaország nem teheti, hogy ne hallgas­son a szövetséges nemzet hívására, melyhez hagyo­mányos rokonszenvek és közös érdekek — megújítva a két uralkodóház közt kötött új hadi szövetség ál­tal — csatolják. „A császár kormánya ennélfogva, uraim, folyto­nos mérsékletében s békés szellemében, mely mind­untalan lelkesítette, erősbödve, nyugodtan várja be az események folyamát, bízván, hogy magaviselete, melyet az alkudozások egymásra következő változa­taiban tanúsított, Francziaország és Európa osztat­lan helyeslésében fog részesülni.“ A törvényhozó test úgy ezen előterjesztést, valamint a törvényjavaslatot is tetszéssel fogadta. Paris, ápril 26. Még nincs meghatározva, mely nap fog a császár a sereghez utazni; annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy Napóleon herczeggel egy­szerre fogják elhagyni Párát. Ma indult el a Saint Denysben fekvő testőr ezred ; ezt rögtön követte az első gránátos ezred. A ser­eg a tuilleriák előtt meg­állott , hogy az ott tartott zászlókat elvigyék. A csá­szár és császárné az erkélyen megjelentek. A gyalog testőrség tisztei úgynevezett bottes malles a l’écuyére-t (lovász csizma) viselnek ; úgy látszik, hogy e viselet már az első császársági hadjárat alkalmával divat­ban volt. Minden utcza viszhangzik a dobok pergé­­sétől, egyik ezred kifelé megy a vaspályákhoz, a másik pedig onnan bejön. Calais, Saint Omer, és más több megyei székvárosokból minden órában érkeznek csapatok, melyeknek egy részét Lyonba, a másikat pedig a figyelő hadsereghez szállítják. Toulonból ér­kezett levelek jelentik, miszerint ott a legnagyobb zavar van, úgy látszik az előkészületek nem igen kielégítők. Egy touloni távirat közli, hogy ápril 25- kén 8 franczia frégat, seregekkel Genuába indult, és hogy több szárd hajót vártak az átszállításra Bizo­nyosnak látszik lenni, hogy Napóleon herczeg a test­­őrsereg parancsnokságát átveszi, és hogy az eddigi parancsnok Regnault de Saint Jean d’A­n­­gely tábornok, a császár tábnkarának főnöke le­end. A császárné tegnap a Guileria-kápolnában egy csendes misét tartatott. Biztosan állítják, hogy R­i­­­gault de Genouilly tengernagynak, ki jelen­leg Ccchinchinában parancsnok, rendeletet küldöt­tek Hue városának lövöldözésére, hogy azután hala­déktalanul térjen vissza osztályával együtt Francz­a­­országba.­­ Az adóssági nagy könyvbe igtatott évi jövedelmek összesített összege a mostani császárság alatt egy nevezetes adalékkal szaporodott. Ez ugyanis telt 1858-ik évi január 1-én 311,057,226 frnt, a­melynek tőkéje 8,422,096,778 frank. Az 500 millió franknyi új kölcsön, a­melynek fel­vételére a kormány a törvényhozó testülettől kér fel­hatalmazást, következő módon eszközöltetnék, n. m. a francziaországi banktól 200 milliót, az új banktól 200 milliót, a nagy bankároktól pedig 100 milliót. OLASZORSZÁG. Az „Oest. Corr.“nek írják Ta­rinból , Pettinengo tábornok helyett, ki a Casa­leban levő dandárhoz parancsnokul hivatott meg. A 11 i s tbk veszi át a katonai akadémia igazgatását. C­­aldini Ibnok a két dandárból álló hadosztályt vezényli. A Garibaldi parancsnoksága alatt levő Cuneo és Saviglianobeli önkén­tes seregek. San Mau­ ESTI POSTA. Pest, apr. 30. Mai esti postánkat, a hivatalos lap által hozott kül­ügyminiszteri körlevél következtében csupán a táv­irati jelentésekre szorítjuk, megjegyezve egyébiránt, hogy ezek az újabb tudósítások lényegét teljesen ki­merítik. Közleményeinket először is az ápr. 29-ei „Moni­teur“ czikkén kezdjük, mely a már tudatott florenczi eseményeket következőleg jellemzi: „A nagyligadiplomatiai testületet magához hivató 28 dikán­s előtte kijelenté, hogy Lajathco marquist megbizá, miként kabinetet alakítson, de ez és barátai lemondását kívánták; azonban a nagyhg nem akart lemondani , elhagyatva a hadsereg által tudtára adá, hogy az ádamot elhagyja. A nép „Éljen Francziaor­­szág! éljen Olaszország!“ kiáltással járta be az ut­­czákat. Este 6 órakor utazott a lg Bolognába. Egy ideiglenes kormány, melynek tagjai Peruzzi, Anzini és Malenchini, alakult. 29-re várták Ulloa szárd tá­bornokot, ki a sereg vezényletét venné át. Ugyanezen eseményről az „O. D. P.“-ot követke­zőleg értesítik : „Toscanában forradalom ütött ki, melyet a beavatottak négy hét óta készitgettek. Az ármányt az illetők képesek voltak egész a nagyher­cegi család bensőjébe elszármaztatni, s a nagyher­ceg lemondását az ifjabb herczeg javára kívánták. Ezen jelentés említi azt is, hogy a Garibaldi-csapa­­tok egy osztálya a modenai herczegségbe rontott. A katonaság visszavonult, s a felkelés akadálytalanná lett. Pannában hasonló kísérletek létettek, de me­lyeket az ausztriai katonaság elnyomott. — Genuából írják a Moniteurnek 27-ről: Spezziá­­ból írják, hogy mindkét herczegségben nyugtalansá­gok törtek ki. Massában a politikai foglyok kisza­badítottak. A távirdai összeköttetés Carrara és Mo­dena közt megszakítottk. Az „Oest. Corr.“ megjegyzi, hogy a „Moniteur“ e tudósításaiból kitűnik a benső összeköttetés a pie­monti izgatás , a toscanai események közt. A 29-diki „Moniteur“ jelenti továbbá, hogy 28-án Párisban miniszteri tanács volt, melyen a császárné, több cs.­lg s az államtestek elnökei jelen voltak. A „Constitutionnel“ félhivatalos újabb czikke írja, miként nem tudja, várjon a „Times„ azon állítása, hogy Francziaország az angol közbenjárást elutasítja, alapos es egyszersmind egyetlen hatalom közbenjá­rását Orosz- és Poroszország nélkül nem tartja ren­desnek. A kérdés igen­is nehézzé vált arra nézve, hogy csupán két meghatalmazott közt némi hatással tárgyaltathatnék az. A Párisi ápril 27-diki tudósítások szerint K. Hübner ausztriai cs.­követ, ha eddigi követsége helyét elhagyandja, egyelőre csak Brüsselbe megy, hova meglehetős számú megkülönböztetett ausztriai alattvalók is vonulnak, kik ez időben Francziaor­­szágban tartózkodnak. — Párisi ápril 27-diki hírek szerint e napon már 13 gyalog franczia ezred állott Piemont határain. Ugyane napon tartott Lajos Napóleon hosszú érteke­zést Hübner báróval, és C­o­w­­­e­y lorddal. — A franczia kormány elhatárza az afrikai had­sereg minden gyalogezredét oly gyorsan mint csak lehet, Francziaország belsejébe szállitni, s onnét a csatatérre, főhelyén négy ezred algíri csatárokat em­legetnek. — Marseilleből távírják a „Nord“-nak ápr. 27-től. Baraguay d’H­­ 11 i e­r­s tábornagy megérkezett. A római megszálló csapatok nagy része visszahiva­­tik, a város védelmére csak 2000 ember fog vissza­hagyatni. A katonai rendszabályok Marseilleben eré­lyesek, a csapatmozgalmak élénkek és folytonosak, hasonlag a marináé is. — Brü­sselből ápril 28-tól táviratoztak Bécs­­be . „Az „Indépendance“, a londoni „Times“ és más lapok megerősítik a berlini „Nat. Z.“ által az orosz­­franczia szövetség megkötéséről közlött hírt; neve­zetesen a „Times“ azt állítja, hogy e két hatalom két szerződést kötött. Az elsőnek erejénél fogva Orosz­ország megígéri, hogy ha Francziaország Ausztriával háborúba keverednék, az elsőt a közép és keleti­­tengeren hajórajának működésével segítendi, tovább­á hogy az ausztriai határokra legalább 50,000­ből álló figyelő sereget állít; a második szerződés erejé­nél fogva Oroszország Ausztriának hadat üzenne, mihelyt ez a szárd határokat hadaival átlépné.­­ Egy londoni ápr. 29-kén kelt sürgöny szerint a­­ brit kormány indiai hadának egy részét visszahívni­­ szándékozik. A tengerészet szerelését és a matrózok toborzását erélylyel folytatják. Az „Advertiser“ sze­­­­rint a toborzottak száma már 10,00- re megy, s a­­ csatornás flottát Angliának orosz támadás elleni vé­delmére erősítik. — Pelissier tábornagy május 3-kán hagyandja el Londont. — Ápril 27-kén hagyta el Viktor Emánuel idősb­b fia, Hubert herczeg kíséretében Turint, s Alessandria­­ és Valenciába utazott. Hadserege vezényletét szemé­lyesen veendi át. Családja tagjait Pollenzába, onnét Nizzába küldé azon esetre, ha az osztrákok Turint elfoglalnák. — Római apr 26­ kai sürgönyök demonstration szólnak, melyet a nép ott a francziák részére tett. ] — Berni tudósítások szerint a szövetségi gyűlés május hóban rendkívüli ülésre gyűl össze. Tessin vé­delmére gyalogság és carabinierek küldettek, Genf még nem kapott csapatokat. Mondják, hogy a Gari­­baldi-hadtest svájczi területre lép, hogy az ausztri­aiakat oldalt támadja meg.

Next