Pesti Napló, 1859. május (10. évfolyam, 2766-2791. szám)
1859-05-01 / 2766. szám
nagy ívvel. Előfizetési díj : egész évre 6 forint susz.ért. A gyűjtő szolgabirói hivatalok tiszteletpéldányban részeltetnek. Magángyűjtők 8 előfizető után kapnak tiszteletpéldányt. Az előfizetések s levelek e czim alatt küldendők (bérmentve) . Szokolay Istvánnak a községi tanácsadó szerkesztőjének Pesten. — Pesten az evangélikus árvákat ápoló egyesület részére — mint a „Ev. W.“ jelenti — mindamellett hogy a fölhívások alig két hete küldettek szét, már 1000 frt jövedelem van biztosítva, mi kamatotól számítva 20,000 frt tőkének felel meg. Ugyanazon lapból értesülünk, hogy Selmeczen épen most vették czélba egy jótékony nőegylet alapítását, s hogy a békési esperességben, hol 1848 előtt evang. lelkészek és tanítók özvegyei részére nyugdíjintézet állt fönn, de inkább részvétlenség mint bal körülmények által eloszlott, három év óta ismét tervben van egy ily intézet létesítése. Az esperességi felügyelő úr e czélból 300 pártot ajándékozott, több község adománynyal járult hozzá, a lelkészek és tanítók közöl sokan három év óta rendesen kifizetik illetékeiket, de az alapszabályok iránt még nincs tökéletes megállapodás. (B. H) — A Bécsben lakó magyaroknak, nemcsak kiket tanulmány vagy foglalkozás köt a birodalmi fővároshoz, hanem a többi magyarnak is most kényelmes alkalom nyílik a magyar irodalom legújabb termékeivel rögtön megismerkedni. A pesti kiadók ugyanis Wallishauser könyvkereskedése által felszólíttattak, hogy magyar kiadványaikból tüstént küldjenek hozzá példányokat. Ha a Bécsben lakó magyar főurak és gazdagabb hazánkfiai Wallishauser e készségét kellő részvéttel visszonosandják, a könyvkereskedés kész leend raktárában az egér magyar irodalmat öszponzoritani. Wallishauser könyvkereskedése van Bécsben. Hohermarkt,41. — Nemzeti színház. April 29. , Gauthier Margit“ dráma 5 felv. Ifj Dumas Sándor után szabadon fordította Bulyovszkiné. Itéletünket a hektikában siülödő és elhunyt „Gauthier Margit“ felől ismeri lapunk közönsége. Azonban a czimszirip is úgynevezett „produkto-szerep“ s a színésznőnek sok alkalmat nyújt a művészi árnyalásra. Prielle K. szereplése sikerült. A pruderie, az assfectatio vádjának tesszük ki magunkat, midőn kijelentjük, hogy e mű iránt ellenszenvet érzünk. A mű a prostitutio megaranyozása, a bűn költöttése, a drámai motívumul elfogadott testi baj drámája. Lendvai sok igyekezettel játszott. De nem elemezzük játékát, mert a dicséret szerepének otrombaságait tüntetné fel. Azt mondjuk-e péld, hogy a brutális jelenetben, midön Armacd a pénzt szórja Margit lábához, helyesül játszott ? POLITIKAI ESEMÉNYEK. AUSZTRIA. Y e 1 c n e z é ből, apr. 28 ról jelentik: Marquis Provenzali tookánal felhatalmazott miniszter a ca. ausztriai udvarnál, Florenczből ma ide érkezett. A piemonti posta ma nem jött meg. A közlekedés két irányban meg van szakítva. ANGOLORSZÁG. Az april 26-dikai lapok, mint képzelhetni, mind a Derby 1. citylakomai beszéde rizióban táborba szállanak. A turini helyőrségi hadak eltávoztak. A sereg tegnap óta hadilábon áll és hadizsoldot húz. — Az „Opinione“ jelenti, miszerint a Napóleon bg parancsnoksága alatt álló hadtest, a király egyenes főparancsnoksága alá fog helyeztetni. Casertából april 27 -ről jelentik : Ő felsége a király javulása még mindig tart. TÖRÖKORSZÁG: Smymából, apr. 23 ról írják : A zsidók üldözése itt még nem szűnt meg. A konstantinápolyi görög és zsidó községek folyamodtak, hogy perüket a felsőtörvényszék vizsgálja át. Az Athen-Pyraeus-Lyra közti táviratok használatát a közönség részére meghatározták. Felelős szerkesztő : KIRÁLYI PÁL. LEVELEZÉSEK. Stambul, apr. 20. E héten nagyon kering a hír, hogy a magas Porta és az osztrák császári kabinet között egy titkos és szoros szövetség keletkezett. Mint az ilyiére hírek a részletességig szoktak terjesztetni, úgy itt is ezen állítólagos szövetségnek három fő lényeges pontját is akarják tudni; vagyis először, hogy a töröknek megengedtetnék a most Rumeliában díszpontosuló seregét Boszniába átvinni (?); másodszor, hogy az egész seregnek szükség esetében osztrák vezértisztek adatnának (??); harmadszor, hogy a rumeliai hadtesthez tartozó lengyel és magyar tisztek az ázsiai határszélek őrzésére küldetnének. Az egész monda a valószínűség igen gyenge színét viseli, és a nem tudni honnét került kacsa mindeddig csak a perui mocsárban úszkál. Többet akar mondani azon hír, miszerint e héten az utolsó redif-earedek is beérkeztek. Én redisek bevonlását láttam (az utolsók-e azok, vagy az utolsóelőttiek, nem tudom) és a hatás, mit látásuk okozott, valóban felejtetlen lett. Izmos testű 35—40 éves férfiak, kik mindnyájan a kedves családi kör és az eke mellől hurczoltattak el. Arczukon az elválás mély fájdalmának bélyege, mit a testüket fedő rongyok még inkább nagyobbítanak. Aki e szegényeket látja, nem is kételkedhetik bátorságukon, mi aztán vad elkeseredettséggé szokott fajulni. A Ramazannak felét már ledaráltuk, és e hét elmúltával a politikai gép ismét mozgásba jön. Most folyvást csak a mecsetekbe járunk s pedig a czirkassziai és georgiai szépségekkel zsúfolásig telt Bajazid terén , az Isten csudáin bámészkodni. Már az tagadhatlan, ki a legszebb élő képcsarnokot akarja látni, (hol Előrenéz, Amsterdam, Bécs nagy háttérben maradnak) az Ramazanban 4-6 óra közt jöjön Szambulba, hol a keleti szépség, báj és kaczérkodás látványa valóban elragadó. A mecsetekről szóltam előbb, hadd mondjak hozzá egy episodot is, mi tán nem üt el az élettől. Aga Zsófiában a leghíresebb és legtöbb pap találkozik, kik alig hogy a mecset szögletében állást foglaltak, midőn már a nép csoportosan körülveszi őket és prédikácziójukat hallgatja. E szerint van sokszor egy mecsetben 10 — 15 prédikáló pap. — Egy nagyon szép szokása az izlámnak, hogy a mecsetben rangkülönbség nem létezik ; a fővezér, a császári vő sokszor egy mocskos indiai dervis mellett végzi imádságát, és egymástól csak arasznyi távolságban egy ugyanazon szőnyeghez dörzsölik homlokukat. E helyen magam is alig egy lépésnyi távolságban találkoztam a mostani trónörökös, azultán öcscse Aziz effendivel...— Aziz effendi a török népnek imádott kedvencze. Ő alacsony és széles vállu ember, ragyogó nagy szem és sűrü hosszú bajuszszal. Benne az első tekintetre vitézt ismerhetni fel. E mellett nagyon hires ájtatosságáról és szép, takarékos életmódjáról (egy puna adóssága sincsen) , valamint az ősi szokásokhoz való ragaszkodásáról. Mihelyest nyilvános helyen megjelen, a nép azonnal körébe tódul. Beszélnie senkivel sem szabad, és csak szeme társalog a népnek örömkönytelt szemével. Residével foglalkoznak, s mivel a nemes lord határozottan elutasította azon vádat, mintha az angol kormány Ausztriát segíteni akarná, természetes, hogy kedvezőleg szólanak felőle még a kabinetellenesek is. Ez utóbbiak közül a M. Post őszintén el van ragadtatva, s örvendetesen meg van lepve a miniszterelnök szavai által. Czikkében többi közt következő helyek fordulnak elő : „Ma egy hete még azt sem igen tudtuk, nem leszünk e másnap Ausztriával véd- és daczszövetségbe bonyolítva. Tegnap azonban bizonyossá tenek bennüket, hogy Russell J. félreértette a miniszterelnököt. A miniszterelnöknek soha esze ágában sem volt, hogy Anglia a maga fegyveres semlegességével hamarjában fölhagyjon s Ausztria ügyének nyílt védelmezésére térjen. Anglia csak angol érdekeket fog szeme előtt tartani.“ Áttérvén ezután azon végső békeremények czáfolására, melyeket némelyek Derby 1. legutóbbi közbenjárási javaslatára netán építhetnének (s melyek, mint tudjuk, csakugyan meg is hiúsultak), igy folytatja : „A politikai, pénzügyi és erkölcsi nehézségek megszaporodván, folyvást szaporodván, fogyni pedig nem igen fogván, Ausztria — fölösleges volna titkolni — congressus által mindent veszthet és semmit sem nyerhet. Az is valószerű, hogy Szardinia és Francziaország magaviselete , a nép nyomó hatása folytán, legközelebb azt fogja szülni, hogy a többi olsz kormány is hivatalosan a szárd politikához fog járulni. Róma, Toscana, Modena és Parma uralkodói a hadüzenés jogát tettleg lelkesült alattvalóiknak engedték át, akik — ellenökre — fegyvert ragadnak. Könnyű előre látni, hogy ily mozgalom nem sokára urává lesz nem csak a különféle álamok önkénytes tetterejének, de fegyelmezett erőiknek is. Miért várjon Ausztria , míg az ár, melybe fulasztani akarják, nyakáig ér ? Toscanában például a R id of marquis nyilatkozványát az egész ország elfogadta; ez ékesszóló és sokat mondó irat alá a nagyherczegség minden részéből , minden rendbeliek tízezeren jegyeztek nevöket. Továbbá a pénzügyi nehézségek oly nagyok és sürgetők, hogy tán hatalmában sincs erejét későbbi harczra tenni el. Most kell belevágnia, vagy roha. Pedig ezzel megsemmisíti törvényes jogczimét a lombard-velenczei királyságra.“ A Times is kedvezőng ítél a kérdéses beszédről s többi közt így szól : „A nemzetet meg fogja nyugtatni Derby 1. beszédének azon része, hol elutasítja azon jelentést, melyet egy hét előtti szavainak világszerte tulajdonítottak. Egés Európa úgy hitte, hogy Derby 1. a Földközi tengeren levő angol érdekekre utalva, arra gondolt, hogy Ausztriát, ha a francziák az osztrák Olaszországot megtalálnák szállani, tettleg segíteni kell Derby. íme kinyilatkoztatja, hogy nem ezt értette. Ő a száz angol között kilenczvenkilenczczel egyetemben úgy gondolkozik, hogy Angliának a szárazföldi bábom dühöngése közben teljesen részrehajlatlannak és semmiképen meg nem kötve kell lennie; s eltalálta minden honfitársa gondolatit, midőn az osztrák fenyegetést nem csupán elhamarkodott lépésnek jelenté.“ FRANCZIAORSZÁG.. Páris: ápril 26. A törvényhozótestnek e napon tartott üléséről, melynek eredménye távirati jelentések folytán már tudva van, a mai postával kaptunk terjedelmesebb tudósításokat. A tribune-ök mindenütt tömve voltak válogatott hallgatósággal. Délutáni 14 órakor gróf Walewsky külügyminiszter és Baroche tanácselnök megjelentek. Barocke emelt először szót, s a két törvényjavaslat textusát indokaival együtt előadá. (Tudomás szerint 140,000 újoncz, és 500 millió kölcsön megszavazása.) Ezen előadás végeztével W aewsky következő jelentést ten : „Uraim! A császár meghagyá, tennék jelentést a törvényhozótestnek azon közbejött eseményekről, melyek a mostani válságot előidézték , és én megfelelek ő felsége ezen nézetének, midőn önöknek azon tények előadását terjesztem elő, melyekhez ezen bonyodalmak csatolvák. „Olaszország állapota, mely a lombard-velenczei királyságba behozott igazgatási rendszabályok következtében még inkább megnehezült, Ausztria dec. utolsója óta hadi szerelésekre határza, melyeknek fenyegető jelleme Piemont részéről a legkomolyabb aggodalmakra szolgáltatott okot. A császári kormány nem tekintheti ezen bajok keletkezését anélkül, hogy azon következésekre is ne gondoljon, melyek azok által Európa békéjét érhetik. Habár nem volt azon állásban, hogy egyenesen interveniáljon, s az azok kikerülésére célzó eszközöket javasolható, de azért a közleményeket, melyek e tekintetben nála létettek, elfogadá. „Teljesen bízva ő brit felsége kormányának érzületében , valamint párisi követének belátásában , a császár kormánya szívesen beleegyezett a missióba, melynek teljesítésére gróf Cowley Bécsbe utazott, hogy egy kielégítő közeledés első kísérletét megtegye. Az angol követ és az osztrák kormány közt ez alkalommal kicserélt gondolatok olyanok valának, melyek alkudozási alapul vétethettek. „A congressus javaslat, mely ugyanezen időben Oroszországtól eredt, ezen helyzetnek szerencsésen felelt meg, miután az öt hatalmasságot egy európai érdekli kérdés vitatására hívja meg; a cs. kormány nem késett ezen javaslathoz beleegyezését adni. Az angol kormány, mely szintén beleegyezett, czélszerűnek vélte a congressus lehető tanácskozásainak alapját közelebbről érinteni. Ezen alapok következők. (A gróf itt elsorolta a „Moniteur“ által közlött négy pontot.) „A császári kormány tartózkodás nélkül járult ezen pontok elfogadásához is. „Az ausztriai kormány azonban a congressus öszszejöveteléhez adott megegyezését némely észrevételekkel kisérte,de anélkül,hogy formaszerűs absolut feltételekhez kötötte volna azt, s igy azon reménységet nyujtá, hogy az egyezkedéseket rövid idő alatt megkezdhetik. A bécsi kabinet Szardinia előleges lefegyverzését oly rendszabálynak tekintő, mely a tanácskozások nyugalma és biztosítására elkerülhetlen, s ezt később a congressushozi járulásának absolut feltételéül kötötte ki. Minthogy e kívánat ellenzésre talált, a bécsi kabinet tehát a helyett átalános és azonnali lefegyverzést indítványozott, s ezen javaslatát az egyezkedési pontok ötödikéül tette.“ Ezen előadás után szóló felemlítve a császári kormány békülékenységét még ezen fordulat után is, valamint a brit kabinet legális fáradozásait a béke fentartása mellett, ezen utóbbinak azon javaslatára hivatkozott, mely szerint az általános lefegyverkezés fogadtatnék el, de végrehajtási módja a tanácskozások alatt határoztatnék el. — A császári kormány ezen combinatióhoz megegyezését ígérte, sőt azt is, hogy e kivonatot Piemont által is elfogadtatja, ha t. i. az olasz államoknak a congressusbani részvétel megengedtetik. „Önök uraim tudják — folytatá szónok — hogy az angol kormány , midőn javaslatát akként módositá, hogy minden érzékenykedést kíméljen, az utolsó javaslatot téve, mely az azonnali s egyszerrei lefegyverkezés alapján lehetséges volt. Annak kivitelét egy bizottmány szabályozta volna, melyben Piemont is részt veendő. A meghatalmazottak ezen bizottmányi tagokkal egy időben gyűltek volna össze, és az olasz államok képviselői felszólíttattak volna a congressus tárgyalásaiban az 1821 kilaibachi congressus módja szerint részt venni. „A császár kormánya újólag ki akará mutatni békés érzelmét, ráállván e javaslatra, melyet a porosz és orosz udvar szintén habozás nélkül elfogadtak, s melyre a piemonti kormány is késznek nyilatkozott ráállani. „De azon pillanatban, midőn a császár kormánya végleges megegyezés reményét vélte táplálhatni, értesülünk, hogy a bécsi udvar ő brit felsége javaslatát elfogadni nem akarja, a szárd kormányhoz pedig egyenes végfölhívást intézett. Míg tehát a bécsi kabinet egyfelől makacsul vonakodik beleegyezni, hogy az olasz államok a congressusban részt vegyenek, ilyképen a congressus összeillését lehetlenné tevén, másfelől azt követeli Piemonttól, kötelezze le magát, hogy seregét békelábra helyezi vissza, s a szabad csapatokat elbocsátja, azaz : haladéktalanul s csak Ausztriának tegye meg, a mit a többi hatalomnak — azon egy föltét alatt, hogy velök értekezik — már megtett. Nem szükség e lépés jellemét kitüntetnem, sem azt tovább feszegetnem, hogy a mérséklet szellemét, mely a császár kormányát minduntalan lelkesítette, világosságba helyezzem. Ha a négy hatalmasság ismételt békefentartási törekvései elé akadályok gördültek, a mi magaviseltünk világosan mutatja, hogy ez akadályok nem Francziaországtól származtak. Ha pedig, uraim, a jelen bonyodalmak végre háborút szülnének, ő ige kormánya azon erős meggyőződésben él, hogy, amennyire méltósága engedte, e végsőnek elhárítására mindent elkövető, s a felelősséget nem rá fogják gördíthetni. A tiltakozások, melyeket Nagybritannia, Orosz- és Poroszország kormányai az osztrák udvarhoz intéztek, bizonyítják, hogy e tekintetben nekünk teljes igazságot szolgáltatnak. „Ham ily állapotban Szardinia fenyegetve van, ha területét,a mint előre látnunk kell, meg fogják támadni. Francziaország nem teheti, hogy ne hallgasson a szövetséges nemzet hívására, melyhez hagyományos rokonszenvek és közös érdekek — megújítva a két uralkodóház közt kötött új hadi szövetség által — csatolják. „A császár kormánya ennélfogva, uraim, folytonos mérsékletében s békés szellemében, mely minduntalan lelkesítette, erősbödve, nyugodtan várja be az események folyamát, bízván, hogy magaviselete, melyet az alkudozások egymásra következő változataiban tanúsított, Francziaország és Európa osztatlan helyeslésében fog részesülni.“ A törvényhozó test úgy ezen előterjesztést, valamint a törvényjavaslatot is tetszéssel fogadta. Paris, ápril 26. Még nincs meghatározva, mely nap fog a császár a sereghez utazni; annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy Napóleon herczeggel egyszerre fogják elhagyni Párát. Ma indult el a Saint Denysben fekvő testőr ezred ; ezt rögtön követte az első gránátos ezred. A sereg a tuilleriák előtt megállott , hogy az ott tartott zászlókat elvigyék. A császár és császárné az erkélyen megjelentek. A gyalog testőrség tisztei úgynevezett bottes malles a l’écuyére-t (lovász csizma) viselnek ; úgy látszik, hogy e viselet már az első császársági hadjárat alkalmával divatban volt. Minden utcza viszhangzik a dobok pergésétől, egyik ezred kifelé megy a vaspályákhoz, a másik pedig onnan bejön. Calais, Saint Omer, és más több megyei székvárosokból minden órában érkeznek csapatok, melyeknek egy részét Lyonba, a másikat pedig a figyelő hadsereghez szállítják. Toulonból érkezett levelek jelentik, miszerint ott a legnagyobb zavar van, úgy látszik az előkészületek nem igen kielégítők. Egy touloni távirat közli, hogy ápril 25- kén 8 franczia frégat, seregekkel Genuába indult, és hogy több szárd hajót vártak az átszállításra Bizonyosnak látszik lenni, hogy Napóleon herczeg a testőrsereg parancsnokságát átveszi, és hogy az eddigi parancsnok Regnault de Saint Jean d’Angely tábornok, a császár tábnkarának főnöke leend. A császárné tegnap a Guileria-kápolnában egy csendes misét tartatott. Biztosan állítják, hogy Rigault de Genouilly tengernagynak, ki jelenleg Ccchinchinában parancsnok, rendeletet küldöttek Hue városának lövöldözésére, hogy azután haladéktalanul térjen vissza osztályával együtt Franczaországba. Az adóssági nagy könyvbe igtatott évi jövedelmek összesített összege a mostani császárság alatt egy nevezetes adalékkal szaporodott. Ez ugyanis telt 1858-ik évi január 1-én 311,057,226 frnt, amelynek tőkéje 8,422,096,778 frank. Az 500 millió franknyi új kölcsön, amelynek felvételére a kormány a törvényhozó testülettől kér felhatalmazást, következő módon eszközöltetnék, n. m. a francziaországi banktól 200 milliót, az új banktól 200 milliót, a nagy bankároktól pedig 100 milliót. OLASZORSZÁG. Az „Oest. Corr.“nek írják Tarinból , Pettinengo tábornok helyett, ki a Casaleban levő dandárhoz parancsnokul hivatott meg. A 11 i s tbk veszi át a katonai akadémia igazgatását. Caldini Ibnok a két dandárból álló hadosztályt vezényli. A Garibaldi parancsnoksága alatt levő Cuneo és Saviglianobeli önkéntes seregek. San Mau ESTI POSTA. Pest, apr. 30. Mai esti postánkat, a hivatalos lap által hozott külügyminiszteri körlevél következtében csupán a távirati jelentésekre szorítjuk, megjegyezve egyébiránt, hogy ezek az újabb tudósítások lényegét teljesen kimerítik. Közleményeinket először is az ápr. 29-ei „Moniteur“ czikkén kezdjük, mely a már tudatott florenczi eseményeket következőleg jellemzi: „A nagyligadiplomatiai testületet magához hivató 28 dikáns előtte kijelenté, hogy Lajathco marquist megbizá, miként kabinetet alakítson, de ez és barátai lemondását kívánták; azonban a nagyhg nem akart lemondani , elhagyatva a hadsereg által tudtára adá, hogy az ádamot elhagyja. A nép „Éljen Francziaország! éljen Olaszország!“ kiáltással járta be az utczákat. Este 6 órakor utazott a lg Bolognába. Egy ideiglenes kormány, melynek tagjai Peruzzi, Anzini és Malenchini, alakult. 29-re várták Ulloa szárd tábornokot, ki a sereg vezényletét venné át. Ugyanezen eseményről az „O. D. P.“-ot következőleg értesítik : „Toscanában forradalom ütött ki, melyet a beavatottak négy hét óta készitgettek. Az ármányt az illetők képesek voltak egész a nagyhercegi család bensőjébe elszármaztatni, s a nagyherceg lemondását az ifjabb herczeg javára kívánták. Ezen jelentés említi azt is, hogy a Garibaldi-csapatok egy osztálya a modenai herczegségbe rontott. A katonaság visszavonult, s a felkelés akadálytalanná lett. Pannában hasonló kísérletek létettek, de melyeket az ausztriai katonaság elnyomott. — Genuából írják a Moniteurnek 27-ről: Spezziából írják, hogy mindkét herczegségben nyugtalanságok törtek ki. Massában a politikai foglyok kiszabadítottak. A távirdai összeköttetés Carrara és Modena közt megszakítottk. Az „Oest. Corr.“ megjegyzi, hogy a „Moniteur“ e tudósításaiból kitűnik a benső összeköttetés a piemonti izgatás , a toscanai események közt. A 29-diki „Moniteur“ jelenti továbbá, hogy 28-án Párisban miniszteri tanács volt, melyen a császárné, több cs.lg s az államtestek elnökei jelen voltak. A „Constitutionnel“ félhivatalos újabb czikke írja, miként nem tudja, várjon a „Times„ azon állítása, hogy Francziaország az angol közbenjárást elutasítja, alapos es egyszersmind egyetlen hatalom közbenjárását Orosz- és Poroszország nélkül nem tartja rendesnek. A kérdés igenis nehézzé vált arra nézve, hogy csupán két meghatalmazott közt némi hatással tárgyaltathatnék az. A Párisi ápril 27-diki tudósítások szerint K. Hübner ausztriai cs.követ, ha eddigi követsége helyét elhagyandja, egyelőre csak Brüsselbe megy, hova meglehetős számú megkülönböztetett ausztriai alattvalók is vonulnak, kik ez időben Francziaországban tartózkodnak. — Párisi ápril 27-diki hírek szerint e napon már 13 gyalog franczia ezred állott Piemont határain. Ugyane napon tartott Lajos Napóleon hosszú értekezést Hübner báróval, és Cowey lorddal. — A franczia kormány elhatárza az afrikai hadsereg minden gyalogezredét oly gyorsan mint csak lehet, Francziaország belsejébe szállitni, s onnét a csatatérre, főhelyén négy ezred algíri csatárokat emlegetnek. — Marseilleből távírják a „Nord“-nak ápr. 27-től. Baraguay d’H 11 i ers tábornagy megérkezett. A római megszálló csapatok nagy része visszahivatik, a város védelmére csak 2000 ember fog visszahagyatni. A katonai rendszabályok Marseilleben erélyesek, a csapatmozgalmak élénkek és folytonosak, hasonlag a marináé is. — Brüsselből ápril 28-tól táviratoztak Bécsbe . „Az „Indépendance“, a londoni „Times“ és más lapok megerősítik a berlini „Nat. Z.“ által az oroszfranczia szövetség megkötéséről közlött hírt; nevezetesen a „Times“ azt állítja, hogy e két hatalom két szerződést kötött. Az elsőnek erejénél fogva Oroszország megígéri, hogy ha Francziaország Ausztriával háborúba keverednék, az elsőt a közép és keletitengeren hajórajának működésével segítendi, továbbá hogy az ausztriai határokra legalább 50,000ből álló figyelő sereget állít; a második szerződés erejénél fogva Oroszország Ausztriának hadat üzenne, mihelyt ez a szárd határokat hadaival átlépné. Egy londoni ápr. 29-kén kelt sürgöny szerint a brit kormány indiai hadának egy részét visszahívni szándékozik. A tengerészet szerelését és a matrózok toborzását erélylyel folytatják. Az „Advertiser“ szerint a toborzottak száma már 10,00- re megy, s a csatornás flottát Angliának orosz támadás elleni védelmére erősítik. — Pelissier tábornagy május 3-kán hagyandja el Londont. — Ápril 27-kén hagyta el Viktor Emánuel idősbb fia, Hubert herczeg kíséretében Turint, s Alessandria és Valenciába utazott. Hadserege vezényletét személyesen veendi át. Családja tagjait Pollenzába, onnét Nizzába küldé azon esetre, ha az osztrákok Turint elfoglalnák. — Római apr 26 kai sürgönyök demonstration szólnak, melyet a nép ott a francziák részére tett. ] — Berni tudósítások szerint a szövetségi gyűlés május hóban rendkívüli ülésre gyűl össze. Tessin védelmére gyalogság és carabinierek küldettek, Genf még nem kapott csapatokat. Mondják, hogy a Garibaldi-hadtest svájczi területre lép, hogy az ausztriaiakat oldalt támadja meg.