Pesti Napló, 1859. június (10. évfolyam, 2792-2813. szám)
1859-06-01 / 2792. szám
PEST, MÁJIUS 31. Az első magyar általános biztosító társulat közgyűlése máj. 30-kan. Az első rövid üzletév lejárt. Ez év nehézségeihez, küzdéseihez csatlakozik a rágalom, a gyanúsítás, mint látszik. De valamint a kezdéssel együtt járó nehézségeken diadalmaskodott az igazgatóság erélye, úgy a rágalmat, agyanúsítást is elhallgattatja azon eredmény, melyet a néhány hónapra terjedő Üzletév működése felmutat. Ez eredmény felől tudomást nyerhet az Ügybarát az igazgatóság jelentéséből s a társulat megnyugtató állapota felől meggyőződhetünk az alább közlendő zárszámlából, melyre az illetők figyelmét már csak azért is felhívjuk, mert Vahot Imre úr a „Napkelet“ utóbbi számában a magyar biztosító társulat bilanxát hamis számokkal közlé, ezt külön lenyomatban is szétküldvén. Nem vitatva e helyen, hogy egy kereskedői társulat hiteles könyveinek meghamisított kivonata, bármi után jutott is a „II.“ ahhoz, megengedhető-e, e körülmény felemlítésével csupán azon szándékot kívántak constatírozni, mely a közgyűlést közvetlenül megelőzőleg oda törekedett, hogy a részvényesekben a bizalmatlanság, az aggály érzését keltse fel. De valamint Fényes urnak, az „Anker“ hivatalnokának röpirata, úgy Vahot ur e b i t a n x a (mert az nem a magyar társulaté) nem bírta megrendíteni azon bizodalmát, mely az országban a hazai társulat iránt keletkezett, nem a részvényesek bizalmát. Mert míg a röpirat irányában mindenütt csak a megbotránkozás nyilatkozik, addig az igazgatóság és a választmány működése a közgyűlés által teljes méltánylással fogadtatott s köszönetét vonta maga után. Ugyanis, mint tegnap is megírtuk, gr. Apponyi György úr ő exja indítványára a közgyűlés közakarattal köszönetet szavazott a buzgó elnöknek, az önzéstelen és nemes erélylyel működött igazgatóságnak s az ellenőrködő választmánynak, melyeknek egyetértő összeműködése, minden rágalom felett álló becsületes buzgalma volt csak képes a kezdés nehézségei közt a jelen örvendeztető eredményt előidézni. Az egyetértésnek ez éltető szellemét lehellé az intézet buzgó és tisztelt elnökének Lónyay Menyhért urnák megnyitó és zárbeszéde, ki szokott tartalmas és világos előadásával a múlt Üzletév, illetőleg az alig 9 hónapi időközre terjedő üzlet sikerének feltételéül a tiszta kezelés mellett az ország részvétét és bizalmát mutatta fel. És lehet-e alapos ok a bizalmatlanságra oly társulatnál, melynek élén Lónyay Menyhért és Hajós József áll, melynek igazgatósága és választmánya a becsületesség és értelmiség képviselőiből alakult ? Az első rövid üzletév eredményének megítélésénél a jóakarat nemcsak a kezdés nehézségeit, hanem azt is számba fogja venni, hogy a múlt évben a káresetek rendkívüli nagy számmal kerültek elő. E káresetekről külön részleges, egyenkénti kimutatásban ad számot az igazgatóság, mely a lapok mellett szét fog küldetni. A közgyűlés tárgyai közül kiemeljük a következőket : Az alapszabályok értelmében 4 választmányi, két pót- s egy igazgatósági tagnak ki kellvén lépnie, a közgyűlés az igazgatóság és választmány iránti bizalmát akként akarta kifejezni, hogy a kisorsoltak helyére lépendők választatásától el akart állni, s az a kisorsolt tagokat felkiáltás által kívánta megválasztani. De a szabályhoz ragaszkodva a szavazás elrendeltetett. Az eredmény másnap jut köztudomásra. Az alapszabályok több pontja módosíttatott. E módosítás az 1. 20. 21. 31. 32. 39. 45. 47. 48. 60. és 63. szakaszokat illeti. A módosított szakaszokat annak idejében közlendjük. Az elnök előterjeszti, hogy az üzletnek mindinkább nagyobbodása, az életbiztosítási ágnak nemsokára életbelépése a társaság helyiségeinek nagyobbítását teszi szükségessé. E szükségen a társaság most és idővel, főleg akként segíthetne legjobban, ha saját házzal bírna. De ily fekvő vagyonszerzést még azon okból is tanácsosnak tartja, mert ennek folytán az alaptőke egy része ingatlanba fektettetvén, a társaság tekintélye és hitele növekednék. A jelen év első 5 hónapja oly eredményt mutat fel (a díjbevétel — jan.— máj. — 800,000 frt.), hogy a házvétel már a jövő fejében is igazolt, indokolt. Mint e czélra legalkalmasb b te 1i vér. A gr. Karácsonyi-féle jutalmat nyert vígjáték 5 felvonásban. Irta Péter Pál. (Először adták a n. színházban máj. 26-án 1859) (Vége.) A „Telivér“ úgy tünteti fel az igazi főnemest s körét , mint a kinél és a hol a gyöngédség és a lovagiasság felő társadalmi és életszabály. A darabban annak több nyomát találjuk. Pál gróf megfeddi a magáról meg megfeledkező gyenge Everardot, midőn ez Irma grófnő nevét úgy veszi szájára, hogy annak kitüntetésével kétkedni látszik, s feddi önmagát is, midőn, mint a darab meséjében egy szóval érintve volt, hevétől elragadtatván, Saroltának Irmától való tartózkodását oly módon menti, mely ez utóbbi irányában némileg megszólássá válhatik. A gyermekies gyöngédség gyönyörű vonására találunk a tisztakeblü Ágotánál, ki a boldogság első perezében, melyet Pál gróf szerelmi nyilatkozata neki szerez, s első perezében a kétkedésnek nénje beleegyezése iránt jó nevelőnéjére gondol, ki őt anyjaként szereti, s tűnődve kérdi: Oh istenem ! fog-e a jó Miss örülni Ha elmondom neki egész boldogságom, És segítségemre fog-e akkor jöni Ha a legszegényebb leszek e világon? Nem kevésbé szép mozzanataira találunk a gyöngédségnek a Pál és Sarolta közti azon kényes jelenetben, midőn a fiatal özvegy ráhatározza magát az ártatlan cselre, hogy maga és Pál közt meghasonlást színleljen, tehát Irma gyanúját a megelőzött szerelmi viszonyra nézve igazolja. A bájos Sarolta egyedül csak baráti áldozatképen, s a feltétlen bizalom jogán kéri Pált, hogy az ő körét kerülje. S Pál gróf hasonló gyöngédséggel viszonozza a kivonatot, midőn szerényen igy szól: „Én nem bírom kulcsát a grófné szavának.“ S midőn még egyszer hozzáteszi, hogy engedelmeskedik, noha az egész dolognak szükségét be nem látja. Sokat említhetnénk s idézhetnénk még, de mivel mindennek határa van, csupán azt említjük, hogy a nőiséget s gyöngédséget az élet nézeteiben nem egészen feddhetetlen Irma grófnőnél szinte feltaláljuk, még pedig azon pillanatban, midőn fájdalmára egyéb i nem marad annál, hogy, ha Pál gróf szerelme övé nem lehet, legalább Saroltáé sem lesz, kitől hite szerint Pál elpártolt. Irma mindemellett figyelmezteti a grófot, hogy a meghasonlás első hevében ne siessen Ágota kezét megkérni, s védi, mentegeti Saroltát. Meg kell még jegyeznünk, hogy e vígjátékban egyetlenegy sikamlós életet, egyetlenegy kétértelmű czélzást sem találtunk. Sőt vastagabb élet sem fordul benne elő. Legerősebb az, midőn Everard lova Pál grófét egy fejjel megelőzvén, László az író megjegyzi, hogy győzelme nagy, mert Pál gróf ellen fejjel győzött. Végre a mi a nyelvet illeti, az átaljában véve olyan, a milyenen mivelt egyének szólanak. Legtöbb ügyességet és ízlést mutat szerző az oly helyeken, mint a Pál gróf és Ágota közötti szerelmi faggatódzás. A verses forma néhol akadályozza szerzőt a gondolat correct kifejezésében, azonban e nehézséggel átaljában véve mégis elég sikerrel küzd meg. Kétségen kívül még több hangzatosságot nyújtott volna e verseknek, ha a szerző nem csak rímre, de mértékre is ügyel bennök ; azonban, miután a tizenkéttagú alexandrinusok mindig több szabadságban részesültek egyéb versnemeknél; s miután még egy Petőfi is szabad alexanidrinokat használt oly gyönyörű költeményhez, mint a „csárda romjai“, referens a mértéket annyival inkább elengedi, mivel a verses formát a nélkül is elég nyűgnek tekinti a vígjátékra nézve. Miután a „Telivér “-nek hibáit és jó oldalait felfogásunk és emlékezőtehetségünk mértéke szerint megismertetők, szóljunk egypár szót az előadásról is. Vértes Pál grófot Feleki, Sarolta grófnét Jókainé, Irma grófnőt Prielle Cornelia, Ágotát Hegedüsné, Everardot Szerdahelyi, Földesi Lászlót Lendvai, Sólyom nyugalmazott ezredest Tóth úr játszá. Feleki a telivér mágnást házi körében, s valahányszor a társalgás átalánosabb érdekű tárgyak körül forog vala, elég úri otthonossággal s tapintattal személyessté. Kevésbbé elégitett ki az Ágotával való jelenésben , mely az alig felserdült gyermekkel kötekedésen , faggatáson kezdődik, s aztán egész szívből tett szerelmi nyilatkozaton végződik. A fentebbi árnyalatokat szerettük volna észrevenni, különösen a hangnak halkabb és lágyabb modulatioma. A darab végére Feleki úr játéka lankadni látszott, Jókainéban, akár színpadi alakját, akár ízlésteljes öltözékét tekintve, méltó személyesítőre talált Sarolta grófné, s Jókainé ajkán, tudjuk, szépen csendül a vers ; azonban minha csüggedezett volna szerepének sikere felett e jeles művésznőnk, nem adá azt kellő melegséggel, sem élénkséggel. Pedig Sarolta grófné lelkes urhölgy, ki melegen érez minden szépért, jóért; a darabban a legnépszerűbb elvet ő képviseli, s a cselekvény fonala is az ő kezében van, szerző tehát nem volt mostoha e szerep iránt. - - Szerepének azon részében, ahol Sarolta különbséget tesz a maecenások közt, mint e czikkünk elején szóról szóra idéztük, ettől kezdve : „De a művészetet csak az emelé fel, akiben a hajlam élt a szépre, jóra ?“ mind kérdések fordulnak elő, a t. művésznő azonban állító módban mondta el azokat, hanem alkalmasint a hibás leírás rovására esik. Prielle Cornelia Irma grófnő szerepében ismert finom játékával, nemes magatartásával, s természetes folyékony beszédével teljesen elénk állitá a salonhölgyet, s noha e szerep a t. művésznő kiválólag m. Ürményi József urnak azon háza szemeltetett ki, melyben jelenleg az igazgatóság s az irodák vannak. A tulajdonos a társaságot más vevő felett bizonyos előnyben kész részesíteni. Az elnök úr indítványa elfogadtatott. Több kétes káreset elintézése után a gyűlés eloszlott. Az első magyar általános biztosító társaság igazgatóságának 1858-iki üzletévről szóló jelentése. Tisztelt közgyűlés ! A legmagasabb engedély társaságunk üdvös működésének megkezdésére 1858-ik évi mártius 13-án adatván ki, csak ez időtől fogva nyílt meg azon hatáskör, melyben az igazgatóság a társaság érdekeinek szentelt munkásságát kifejtheté. Megkezdé pedig működését nemcsak a szorosan vett magyar hazában, hanem egész birodalomszerte, sőt viszonbiztosítás útján a külföldön is, lehető legnagyobb mérvekben, melyeknek alkalmazását a körülmények megengedik. Nem szükség bővebben említeni, mert köztudomású dolog, hogy minden vállalatnak általában, főleg pedig a biztosító társaságoknak, legnehezebb s legfontosabb időszaka: a működés első éve, a kezdet kora Előtte áll egy még ismeretlen tér, reményeivel s aggodalmaival, a melyre ismeretlen erőkkel s képességekkel előleges tapasztalás nélkül indul meg, leginkább csak tiszta szándéka s elhatározott jó akaratára támaszkodva s küzdeni kényszerítve ugyanannyi féltékeny ellenséges elemmel, ahány versenytárs működik közelében. Ha egy kezdőtársaság ezen első év sikamlós pályáján szilárdul megállóit, s nemcsak megállóit, hanem a czél felé tetemesen elő is haladott, emelő öntudattal mondhatja el, hogy a legyőzött legnagyobb nehézségeken túl lépve, élni és hiszleni fog, hogy létes fenmaradása biztosítva van! — A kockázat veszélye ugyanis megfordított arányban áll a biztositó intézetek terjedésével, minél kevesebb a biztositó felek száma s csekélyebb a bevett dijak öszvege, annál nagyobb veszélylyel fenyegetik , s végkimerülésre juttathatják azt az elemi csapások, s minél inkább terjed hatásköre, s minél nagyobb bizalommal s részvéttel sereglenek pénztárához a biztosítást keresők , annál kevesebb kétségnek s veszélynek van kitéve. Márpedig a biztosítási üzlet természetében fekszik, hogy az megelőzőleg még kedvező körülmények közt is csak csekély mértékben kelthet maga iránt bizalmat; mert mindenki jól tudja, hogy valamely biztosító intézetnek befizetett bármely nagy tőkéje sem elegendő, az üzlet kedvező folyamából háramló folytonos tetemes pótlék nélkül a közönség igényeinek megfelelni; s ha az intézetet mindjárt kezdetben , midőn még az időközben befolyt díjak a kárpótlásra nem elegendők, oly elemi károk megtérítésének kötelezettsége éri, minő p. o. a dunaföldvári volt , mi könnyen azon helyzetbe juthat, hogy betétek vagyona is igénybe vétessék, vagy épen fölemésztessék. Mindezen veszély azon irányban kisebbedik, amint a részvét élénkül s terjed ez, és a díjbevétel szaporodik. S most már nyugodtan elmondhatjuk, hogy társaságunk a kezdet nagy veszélyeit életerősen átélte, s így az elfogulatlan bíráló az első év működésének eredményét nem csupán s nem annyira az anyagi osztalék, mint a társaság biztos jövendőjét előkészítő hatás után fogja megítélni. Martius hó a működésünket gátoló némely akadályok nyomása alatt folyt le a nélkül, hogy a sajátképen üzletre nézve előleges kísérleteknél egyebet tehettünk volna. April hónappal azonban már kielégítő siker kezdett mutatkozni, mely azután a közönség fejlődő bizalmas részvéte folytán nőttön nőtt; úgy, hogy július végéig (a társaságunkba március végén beolvadt tiszamelléki társulattól átvett díjakat is beleértve) az öszves bevétel már 100,000 pontra emelkedett. Ezen eredmény annyival inkább kiemelést érdemel , mert az intézet addigi rövid fennállása alatt a törekvései megvalósítására szükséges tényezők még nagyban hiányoztak. Megindult az üzlet mintegy 400 ügynökkel, kiket a vezénylő igazgató jó eleve s a társaság minden költsége nélkül megnyerni tudott; ezeknek számát azonban folytonosan szaporítani s mind e nagy számot minden szükségessel, nyomtatványokkal, utasításokkal stb. felszerelni kellett, annyival inkább, mert a magyar biztositó társaság — mire a biztosítási téren példa alig van — a tűzs jég elleni és szállítmány-biztosítást egyszerre indította meg — s e közben még az életbiztosítási ág előmunkálatait is a választmány közremunkálása mellett akként végezte be, hogy ezen ág életbeléptetése csak a legfelsőbb helybenhagyás leérkezésétől függ. Szerencse volt azonban, hogy azon hazafias részvétnél fogva, melylyel társaságunk mindenfelé találkozott, ügynökök nagy számmal s minden tisztes osztályból ajánlkoztak s ha sokaknál ezek közül a jó akarat mellett a szakértés és üzleti jártasság hiányzott, ajánlkoztak ismét sokan, kik a biztosítási ügyben már teljesen avatottak valának, régibb gyakorlattal birtak s nagy ismeretségi kört alkottak magok körül. Karöltve járt ezen folytonos működéssel a főügynökségek szervezése, kiknek száma az év végéig 19 re ment s kiknek járulékai meghatározásánál az igazgatóság a takarékosság azon fokát tartotta szem előtt, melyen túl ez az ügynek lett volna ártalmas. Ügyes és becsületes ügynökök nyernek a biztosítási ügy iránt részvétet s bizalmat, s ilyenek felállítása még egyrészről tetemesebb utazási költségbe került, másrészről a nekiek adandó czélszerű utasítások az igazgatóság nem kis gondját s idejét vették igénybe. Nemcsak társaságunk anyagi haszna forgott itt fenn, hanem a köz s magánéletre oly nagy hasznokat árasztó, biztosítási eszme elterjesztésére is. És valóban sikerült tevékenységünknek a biztosítási eszme általánosításának elvét számos községben érvényre emelni, mivel többek közt Kun-Sz.-Miklós, Felső-Bánya, Nagy-Bánya, Munkács, D.-Egyház, Rakamaz, Apostag, Bagh, Oroszlán, Püspöki s több község egyetemes biztosítása tanúskodik. Ezenkívül mindent elkövettünk, hogy az egyes biztosítások mindinkább szaporodjanak oly községekben is, hol előbb a biztosítási eszme tökéletesen ismeretlen volt. Ügynökeink száma ez év végéig már 2,217-re emelkedett, mely számnak jelentékeny része a birodalomnak Magyarországon kívüli részeiből került ki. — Dicsekedhetünk, hogy vezér- és főügynökeink megválasztásában szerencsések valánk, s ennek köszönhetjük nagy részben, hogy intézetünk azon tartományokban is, hol rokonszenvet nem várhatunk, az ott uralkodott előítélek daczára czélt érhetett, s épen ezen siker által oly helyzetbe jött, hogy a verseny küzdelmét kiállhatta. Augustus hóban hozzá fogtunk az olaszországi szervezéshez is, s azt a triesti vezérügynökség s ahhoz tartozó főügynökségek felállításával végrehajtván, az ottani üzletet, különösen Triesztben a régiebb biztosító társaságok székhelyén is, elég szép sikerrel indítottuk meg. Míg az igazgatóság a társasági vagyon veszélyeztetését minél kisebb fokra szállító terjedelmes részvét megnyerésén s minél nagyobb bitosítási tőke gyűjtésénekkint igyekezett, egyszersmind fő gondjai közé számítá, hogy a megnyert részvéthez kellő arányban álló viszonfedezettel rendelkezhessék, s ez által ismét a társaság biztos fennállásának egyik főoszlopát építse fel, s a biztosító közönség irányában felvállalt kötelezettségek beválthatásának új kezességét létesítse. Viszontbiztosítás, s ez iránt más társaságokkal kötött szerződések nélkül, egy biztosító társaság sem lehet terjedtebb üzlet mellett, szilárd és tartós életű, mert kénytelen lenne vagy minden nagyobb tárgy és egy helyen létező nagy számú apróbb tárgyak biztosítását is félénken visszautasítani, s így üzletét szűk körre szorítani, vagy pedig ily tárgyaknak saját kizárólagos felelőssége elvállalása által kockáztatni kellene vagyona nagy részét. A viszontbiztosítási szerződések kötése tehát oly kikerülhetetlen szükségű tényező minden bizt. társaság életműködésében, hogy ha e viszony itt-ott talán némi anyagi veszteséggel járna is, azt annak nagyobb előnye miatt el kellene viselni, mint szükséges roszét. E tekintetben tehát pillanatig sem lehetett késnünk, hogy felvállalt tulzatainkra nézve megfelelő viszonfedezetet ne keressünk, s igen kedvező körülmény volt, hogy a vezénylő igazgató még 1857-dik évben, s igy még az engedély leérkezése előtt, előleges alkudozásokba bocsátkozott a drezdai, lipcsei és frankfurti bizt. társaságokkal, melyekkel ennek folytán az üzlet megindítása után a viszonbiztosítási szerződések nehézség nélkül megköttethettek. De gondolkodott az igazgatóság, hogy más társaságokkal is jöhessen e nemei testvéries viszonyba, ami főleg eleinte sok nehézséggel járt. Mert míg a birodalmi bizt. intézetekhez, társaságunk irányábani akkori ellenséges maguk tartása miatt nem férhettünk, a külföldi intézetek ismét csak lassan kint közeledtek hozzánk, mivel előbb kezelésünk iránya és sikerének látásából akarták azon bizalmat meríteni, melyen minden viszontbiztosítási viszonynak épülni kell. Időközben azonban valamennyi belföldi bizt.társasággal viszontbiztosítási érintkezésbe léptünk. Hogy a viszontbiztosítás előnyét példában is kimutassuk , Duna-Földváron, üzletünk kezdetén 36,000 pfrtnyi kár ért bennünket, ebből a viszontbiztosítások 21,000 frtot fedeztek; de különben is, sok tűzveszélyes helyen, hol az égések gyakran ismétlődtek, s a szenvedett károk a díjak részletes fölemelése által ki nem egyenlíttethettek, a viszontbiztosítások igen hasznosaknak tapasztaltattak; ha tehát e czélra összes díjbevételünkből más intézetnek nagy öszlegeket (294,625 frt 44 krt) adtunk is, ezek ismét kártérítéseinknek jelentékeny részét viselték, s a nagy kockázatokkal együtt járó aggodalomtól menten tartottak. Ekként haladva az igazgatóság sok nehézséggel küzdő pályáján , mindent elkövetett az üzlet terjesztésére. Sikerült neki befolyásos honfiak hathatós és hálát érdemlő közbenjárása által a dunagőzhajózási biztosításokbani részesítés kieszközlése, és ugyanebből részt nyert, amivel minden belföldi intézet nem dicsekedhetik; sikerült neki továbbá a tiszai vaspályás biztosításoknak a részét megnyerni; szerződött később a párdubiczi és a nyugati Erzsébet-pályatársaságokkal is, melyeknél szinte nem részesülhetett minden belföldi biztosító intézet Mindez a társaság iránti bizalom folytonos emelkedésére mutat. Septemberben kezdtük meg a tengeri biztosításokat , és trieszti vezérügynökségünk útján sikerült a trieszti Lloyd gőzhajó biztosításában részt nyerni, a ugyan e társulat trieszti hajógyárának biztosítását — harmad részt értékben hozzánk vonni. Június hóban megindítottuk az alapszabályok 47. §-sa által engedett váltó leszámítolást, s attól kezdve az év végéig elfogadtatott általunk 338 darab váltó 699,993 frt 7 kr értékben. Az igazgatóság szükségesnek és illőnek tartotta, már ezen üzlet megkezdése előtt határozatilag kimondani, hogy saját tagjainak nevét viselő váltók tárgyalás alá se jöhessenek. Ezen váltóleszámítolási üzletnek saját kedvező eredményéül említjük azon hatást is, hogy ezáltal társaságunk érdekeinek sok befolyásos egyént megnyertünk. Ha a tisztelt közgyűlés tekintetbe veszi ezen folytonos munkásságot, melylyel az előrebocsátottak szerint intézetünk czélja és hatása érdekében működtünk, s megfontolja az akadályokat, melyekkel a kezdet évében minden oldalról meginnunk kellett , kétségkívül elismerendő állásunk nehézségét, s méltányolva látandja azon eredményt, mely az előterjesztett mérlegből mutatkozik. Ugyanis : Míg működésünk első 4 hónapjában, a társaságunkba olvadt tiszamelléki társulattól átvett 18,541 frt 37 kr öszveget ide értve, egészben mintegy 250 ezer ftnyi dijt vettünk be , a későbbi 5 hónapban, úgymint aug.tól dec. végéig több mint 1 millió ftnyi dij folyt be intézetünk kezelése alá, úgy hogy összes díjbevételünk 1858 ki martiustól fogva dec. végéig, mintegy 9 hónap alatt 1,252,125 ftra megy, mi a biztosítási üzlet történetében rendkívüli eredmény, ha fontolóra vétetik, hogy az, tekintve a szervezésre szükséges időt, alig fél év alatt jött létre és ezenfelül igen kedvező arányban is áll a terhelő kockázatokkal, melyek 153 millió frt értékre mennek. Ez összeg körülbelül azon tőkét képezi, melynek évenkinti megújításaiból társaságunk részére szabályozott díjbevétel van biztosítva s mely hihetőleg nem csökken, hanem inkább intézetünk terjedése, ismeretesbbé válása, az általános birodalom növekedése s a biztosítási eszme iránt mindinkább felébresztendő részvét folytán tetemesen szaporodik. i Ezen szép anyagi eredmény kétségkívül jó részben azon hazafiai szíves részvétnek, mondhatni lelkesedésnek köszönhető, mely intézetünket, minden ellene intézett fondorkodások daczára,azonnal fellépte után felkarolta , támogatta, melyért nyilvános köszönetét mondani szent kötelességünknek tartjuk; köszönhető továbbá azon köztiszteletű férfiaknak is, kik által alapítva társaságunk a küzdtérre lépett; és az igazgatóválasztmánynak, mely az intézet érdekében lelkesen őrködött. Bármi nagynak nevezhető azonban az 1858-iki díjbevétel , mégsem lehet csodálkozni, ha a részvényeseknek ez évre jutó osztalék aránylag csekélynek mutatkozik. Mert míg az említett 1.252,125 frtnyi díjbevételből jövőben lejárandó biztosításokra 526,205 frt 15 krt átviszünk, mely áttétel leginkább az 1858-iki szende egyéniségénél fogva ítéletünk szerint inkább Felekinének való, Irma finom kaczérságát találóan jelző. Leginkább meglepte a közönséget Hegedüsné, ki a Fanchonok, Borcsák, Törő Bálintnék élesebb kinyomatú szerepeiből egyszerre a grófi salon pamlagára szállitatván, feladatát nemcsak szerencsés egyénisége által oldá meg jól, de igen sok tapintattal eltalálta azon pathos nélküli, azonban áthatott hangot is, melylyel Ágota Pál gróf iránti szerelmét előbb elárulja, aztán elfogódott kebellel be is vallja. A közönségnek, úgy látszott, jól esett kedvenezének ez újabb tehetségével megismerkedni Szerdahelyi a nem rész fiú s azért léhasága és csacskasága mellett sem visszautasitó Everardot egész elevenséggel, s szokott figyelmes alakítással adta. Lendvai betegnek látszott, azért mikor más beszélt, többnyire elgondolkozó és szórakozott volt. Tóth már alakjával megmutatá hogy nem tudta mit csináljon Sólyom nyugalmazott ezredesből. Oly martialis komoly arczcal bajos előállítani oly egyént, ki boldog, ha fontos híreit valakinek elmondhatja s boldog, ha valaki nagy összeköttetéseiben hisz. E szerepre Szilágyi jobb lenne. Az igazgatóságot és rendezőt elismerés illeti a figyelemért, melyet a színpad felszerelésére fordított, valamint az utóbbit azért is, hogy a nagyobb szereplők mind tudták szerepeiket. Május 27-dikén a „Telivért“ másodszor adták. Nem nagy, de a mostani évszakhoz képest, közép számú közönség. E. D. Magyar könyvészet. 145. Kegyeletek oltára, a világtörténelem drágakő darabjaiból építette Borosa Mihály. Pest, Osterlamm Károly tulajdona. 1859. Nyomatott Wodianernél. Kis 8 rét. Második füzet 94 lap.