Pesti Napló, 1859. június (10. évfolyam, 2792-2813. szám)

1859-06-01 / 2792. szám

PEST, MÁJIUS 31. Az első magyar általános biztosító társulat közgyűlése máj. 30-kan. Az első rövid üzletév lejárt. Ez év nehézségeihez, küzdéseihez csatlakozik a rágalom, a gyanúsítás, mint látszik. De valamint a kezdéssel együtt járó ne­hézségeken diadalmaskodott az igazgatóság erélye, úgy a rágalmat, a­­gyanúsítást is elhallgattatja azon eredmény, melyet a néhány hónapra terjedő Üzletév működése felmutat. Ez eredmény felől tudomást nyerhet az Ügybarát az igazgatóság jelentéséből s a társulat megnyugtató állapota felől meggyőződhetünk az alább közlendő zárszámlából, melyre az illetők figyelmét már csak azért is felhívjuk, mert V­a­h­o­t Imre úr a „Nap­kelet“ utóbbi számában a magyar biztosító társulat bilanxát hamis számokkal közlé, ezt külön lenyomatban is szétküldvén. Nem vitatva e helyen, hogy egy kereskedői társulat hiteles könyveinek meg­hamisított kivonata, bármi után jutott is a „II.“ ahhoz, megengedhető-e, e körülmény felemlítésével csupán azon szándékot kívántak constatírozni, mely a köz­gyűlést közvetlenül megelőzőleg oda törekedett, hogy a részvényesekben a bizalmatlanság, az aggály érzé­sét keltse fel. De valamint Fényes urnak, az „Anker“ hiva­talnokának röpirata, úgy Vahot ur e b i t a n x a (mert az nem a magyar társulaté) nem bírta megren­díteni azon bizodalmát, mely az országban a hazai társulat iránt keletkezett, nem a részvényesek bizal­mát. Mert míg a röpirat irányában mindenütt csak a megbotránkozás nyilatkozik, addig az igazgatóság és a választmány működése a közgyűlés által teljes mél­tánylással fogadtatott s köszönetét vonta maga után. Ugyanis, mint tegnap is megírtuk, gr. A­p­p­o­n­y­i György úr ő exja indítványára a közgyűlés közaka­rattal köszönetet szavazott a buzgó elnöknek, az ön­­zéstelen és nemes erélylyel működött igazgatóságnak s az ellenőrködő választmánynak, melyeknek egyet­értő összeműködése, minden rágalom felett álló be­csületes buzgalma volt csak képes a kezdés nehézsé­gei közt a jelen örvendeztető eredményt előidézni. Az egyetértésnek ez éltető szellemét lehellé az in­tézet buzgó és tisztelt elnökének L­ó­n­y­a­y Menyhért urnák megnyitó és zárbeszéde, ki szokott tartalmas és világos előadásával a múlt Üzletév, illetőleg az alig 9 hónapi időközre terjedő üzlet sikerének feltételéül a tiszta kezelés mellett az ország részvétét és bizal­mát mutatta fel. És lehet-e alapos ok a bizalmatlanságra oly tár­sulatnál, melynek élén Lónyay Menyhért és Hajós József áll, melynek igazgatósága és választmánya a becsületesség és értelmiség képviselőiből alakult ? Az első rövid üzletév eredményének megítélésénél a jó­akarat nemcsak a kezdés nehézségeit, hanem azt is számba fogja venni, hogy a múlt évben a kárese­tek rendkívüli nagy számmal kerültek elő. E kárese­tekről külön részleges, egyenkénti kimutatásban ad számot az igazgatóság, mely a lapok mellett szét fog küldetni. A közgyűlés tárgyai közül kiemeljük a követke­zőket : Az alapszabályok értelmében 4 választmányi, két pót- s egy igazgatósági tagnak ki kellvén lépnie, a közgyűlés az igazgatóság és választmány iránti bi­zalmát akként akarta kifejezni, hogy a kisorsoltak helyére lépendők választatásától el akart állni, s az a kisorsolt tagokat felkiáltás által kívánta megválasz­tani. De a szabályhoz ragaszkodva a szavazás elren­deltetett. Az eredmény másnap jut köztudomásra. Az alapszabályok több pontja módosíttatott. E mó­dosítás az 1. 20. 21. 31. 32. 39. 45. 47. 48. 60. és 63. szakaszokat illeti. A módosított szakaszokat annak idejében közlendjük. Az elnök előterjeszti, hogy az üzletnek mindinkább nagyobbodása, az életbiztosítási ágnak nemsokára életbelépése a társaság helyiségeinek nagyobbítását teszi szükségessé. E szükségen a társaság most és idővel, főleg akként segíthetne legjobban, ha saját házzal bírna. De ily fekvő vagyonszerzést még azon okból is tanácsosnak tartja, mert ennek folytán az alaptőke egy része ingatlanba fektettetvén, a társaság tekintélye és hitele növekednék. A jelen év első 5 hó­napja oly eredményt mutat fel (a díjbevétel — jan.— máj. — 800,000 frt.), hogy a házvétel már a jövő fe­jében is igazolt, indokolt. Mint e czélra legalkalmasb­ b t­e 1­i v­é­r. A gr. Karácsonyi-féle jutalmat nyert vígjáték 5 fel­vonásban. Irta Péter Pál. (Először adták a n. színházban máj. 26-án 1859) (Vége.) A „Telivér“ úgy tünteti fel az igazi főnemest s kö­rét , mint a kinél és a hol a gyöngédség és a lova­giasság felő társadalmi és életszabály. A darabban annak több nyomát találjuk. Pál gróf megfeddi a magáról meg megfeledkező gyenge Everardot, midőn ez Irma grófnő nevét úgy veszi szájára, hogy annak­­ kitüntetésével kétkedni látszik, s feddi önmagát is, midőn, mint a darab me­séjében egy szóval érintve volt, hevétől elragadtat­ván, Saroltának Irmától való tartózkodását oly módon menti, mely ez utóbbi irányában némileg megszólássá válhatik. A gyermekies gyöngédség gyönyörű vonására ta­lálunk a tisztakeblü Ágotánál, ki a boldogság első perezében, melyet Pál gróf szerelmi nyilatkozata neki szerez, s első perezében a kétkedésnek nénje beleegyezése iránt jó nevelőnéjére gondol, ki őt anyjaként szereti, s tűnődve kérdi: Oh istenem ! fog-e a jó Miss örülni Ha elmondom neki egész boldogságom, És segítségemre fog-e akkor jöni Ha a legszegényebb leszek e világon? Nem kevésbé szép mozzanataira találunk a gyön­gédségnek a Pál és Sarolta közti azon kényes jele­netben, midőn a fiatal özvegy rá­határozza magát az ártatlan cselre, hogy maga és Pál közt meghasonlást színleljen, tehát Irma gyanúját a megelőzött szerelmi viszonyra nézve igazolja. A bájos Sarolta egyedül csak baráti áldozatképen, s a feltétlen bizalom jogán kéri Pált, hogy az ő körét kerülje. S Pál gróf hasonló gyöngédséggel viszonozza a kivonatot, midőn szeré­nyen igy szól: „Én nem bírom kulcsát a grófné szavának.“ S mi­dőn még egyszer hozzáteszi, hogy engedelmeskedik, noha az egész dolognak szükségét be nem látja. Sokat említhetnénk s idézhetnénk még, de mivel mindennek határa van, csupán azt említjük, hogy a nőiséget s gyöngédséget az élet nézeteiben nem egé­szen feddhetetlen Irma grófnőnél szinte feltaláljuk, még pedig azon pillanatban, midőn fájdalmára egyéb i­ nem marad annál, hogy, ha Pál gróf szerelme övé nem lehet, legalább Saroltáé sem lesz, kitől hite sze­rint Pál elpártolt. Irma mindemellett figyelmezteti a grófot, hogy a meghasonlás első hevében ne siessen Ágota kezét megkérni, s védi, mentegeti Saroltát. Meg kell még jegyeznünk, hogy e vígjátékban egyetlenegy sikamlós életet, egyetlenegy kétértelmű czélzást sem találtunk. Sőt vastagabb élet sem fordul benne elő. Legerősebb az, midőn Everard lova Pál grófét egy fejjel megelőzvén, László az író megjegyzi, hogy győzelme nagy, mert Pál gróf ellen fejjel győzött. Végre a mi a nyelvet illeti, az átaljában véve olyan, a milyenen mivelt egyének szólanak. Legtöbb ügyes­séget és ízlést mutat szerző az oly helyeken, mint a Pál gróf és Ágota közötti szerelmi faggatódzás. A ver­ses forma néhol akadályozza szerzőt a gondolat cor­rect kifejezésében, azonban e nehézséggel átaljában véve mégis elég sikerrel küzd meg. Kétségen kívül még több hangzatosságot nyújtott volna e verseknek, ha a szerző nem csak rímre, de mértékre is ügyel bennök ; azonban, miután a tizenkéttagú alexandrinusok mindig több szabadságban részesültek egyéb versnemeknél; s miután még egy Petőfi is szabad alexanidrinokat használt oly gyönyörű költeményhez, mint a „csárda romjai“, referens a mértéket annyival inkább elengedi, mivel a verses formát a nélkül is elég nyűgnek te­kinti a vígjátékra nézve. Miután a „Telivér “-nek hibáit és jó oldalait felfo­gásunk és emlékezőtehetségünk mértéke szerint meg­­ismertetők, szóljunk egypár szót az előadásról is. Vértes Pál grófot Feleki, Sarolta grófnét Jókainé, Irma grófnőt Prielle Cornelia, Ágotát Hegedüsné, Everardot Szerdahelyi, Földesi Lászlót Lendvai, Só­lyom nyugalmazott ezredest Tóth úr játszá. Feleki a telivér mágnást házi körében, s valahány­szor a társalgás átalánosabb érdekű tárgyak körül forog vala, elég úri otthonossággal s tapintattal sze­­mélyessté. Kevésbbé elégitett ki az Ágotával való je­lenésben , mely az alig felserdült gyermekkel köteke­­désen , faggatáson kezdődik, s aztán egész szívből tett szerelmi nyilatkozaton végződik. A fentebbi ár­nyalatokat szerettük volna észrevenni, különösen a hangnak halkabb és lágyabb modulatioma. A darab végére Feleki úr játéka lankadni látszott, Jókainéban, akár színpadi alakját, akár ízlésteljes öltözékét tekintve, méltó személyesítőre talált Sarolta grófné, s Jókainé ajkán, tudjuk, szépen csendül a vers ; azonban minha csüggedezett volna szerepének sikere felett e jeles művésznőnk, nem adá azt kellő melegséggel, sem élénkséggel. Pedig Sarolta grófné lelkes urhölgy, ki melegen érez minden szépért, jóért; a darabban a legnépszerűbb elvet ő képviseli, s a cselekvény fonala is az ő kezében van, szerző tehát nem volt mostoha e szerep iránt. - - Szerepének azon részében, a­hol Sarolta különbséget tesz a maecená­­sok közt, mint e czikkünk elején szóról szóra idéztük, ettől kezdve : „De a művészetet csak az emelé fel, a­kiben a hajlam élt a szépre, jóra ?“ mind kérdések fordulnak elő, a t. művésznő azonban állító módban mondta el azokat, hanem alkalmasint a hibás leírás rovására esik. Prielle Cornelia Irma grófnő szerepében ismert fi­nom játékával, nemes magatartásával, s természetes folyékony beszédével teljesen elénk állitá a salon­­hölgyet, s noha e szerep a t. művésznő kiválólag­ m. Ürményi József urnak azon háza szemeltete­tt ki, melyben jelenleg az igazgatóság s az irodák van­nak. A tulajdonos a társaságot más vevő felett bi­zonyos előnyben kész részesíteni. Az elnök úr indít­ványa elfogadtatott. Több kétes káreset elintézése után a gyűlés eloszlott. Az első magyar általános biztosító társaság igazgatóságának 1858-iki üzlet­évről szóló jelentése. Tisztelt közgyűlés ! A legmagasabb engedély társaságunk üdvös mű­ködésének megkezdésére 1858-ik évi mártius 13-án adatván ki, csak ez időtől fogva nyílt meg azon ha­táskör, melyben az igazgatóság a társaság érdekei­nek szentelt munkásságát kifejtheté. Megkezdé pedig működését nemcsak a szorosan vett magyar hazában, hanem egész birodalomszerte, sőt viszonbiztosítás út­ján a külföldön is, lehető legnagyobb mérvekben, me­lyeknek alkalmazását a körülmények megengedik. Nem szükség bővebben említeni, mert köztudomású dolog, hogy minden vállalatnak általában, főleg pe­dig a biztosító társaságoknak, legnehezebb s legfon­tosabb időszaka: a működés első éve, a kezdet kora Előtte áll egy még ismeretlen tér, reményeivel s ag­godalmaival, a melyre ismeretlen erőkkel s képes­ségekkel előleges tapasztalás nélkül indul meg, leginkább csak tiszta szándéka s elhatározott jó aka­ratára támaszkodva s küzdeni kényszerítve ugyan­annyi féltékeny ellenséges elemmel, a­hány verseny­társ működik közelében. Ha egy kezdőtársaság ezen első év sikamlós pályáján szilárdul megállóit, s nem­csak megállóit, hanem a czél felé tetemesen elő is ha­ladott, emelő öntudattal mondhatja el, hogy a legyő­zött legnagyobb nehézségeken túl lépve, élni és hisz­­leni fog, hogy léte­s fenmaradása biztosítva van! — A koc­kázat veszélye ugyanis megfordított arányban áll a biztositó intézetek terjedésével, minél kevesebb a biztositó felek száma s csekélyebb a bevett dijak ösz­­vege, annál nagyobb veszélylyel fenyegetik , s vég­­kimerülésre juttathatják azt az elemi csapások, s mi­nél inkább terjed hatásköre, s minél nagyobb biza­lommal s részvéttel sereglenek pénztárához a biz­tosí­­tást keresők , annál kevesebb kétségnek s veszélynek van kitéve. Már­pedig a biztosítási üzlet természeté­ben fekszik, hogy az megelőzőleg még kedvező kö­rülmények közt is csak csekély mértékben kelthet maga iránt bizalmat; mert mindenki jól tudja, hogy valamely biztosító intézetnek befizetett bármely nagy tőkéje sem elegendő, az üzlet kedvező folyamából há­ramló folytonos tetemes pótlék nélkül a közönség igé­nyeinek megfelelni; s ha az intézetet mindjárt kezdet­ben , midőn még az időközben befolyt díjak a kár­pótlásra nem elegendők, oly elemi károk megtéríté­sének kötelezettsége éri, minő p. o. a dunaföldvári volt , mi könnyen azon helyzetbe juthat, hogy beté­­tek­ vagyona is igénybe vétessék, vagy épen fölemész­­tessék.­­ Mindezen veszély azon irányban kisebbe­­dik, a­mint a részvét élénkül s terjed ez, és a díjbevé­tel szaporodik. S most már nyugodtan elmondhatjuk, hogy társa­ságunk a kezdet nagy veszélyeit életerősen átélte, s így az elfogulatlan bíráló az első év működésének eredményét nem csupán s nem annyira az anyagi osztalék, mint a társaság biztos jövendőjét előkészítő hatás után fogja megítélni. Martius hó a működésünket gátoló némely akadá­lyok nyomása alatt folyt le a nélkül, hogy a sajátké­pen üzletre nézve előleges kísérleteknél egyebet te­hettünk volna. April hónappal azonban már kielégítő siker kezdett mut­atkozni, mely azután a közönség fejlődő bizalma­s részvéte folytán nőttön nőtt; úgy, hogy július végéig (a társaságunkba március végén beolvadt tiszamelléki társulattól átvett díjakat is bele­értve) az öszves bevétel már 100,000 pontra emelke­dett. Ezen eredmény annyival inkább kiemelést érde­mel , mert az intézet addigi rövid fennállása alatt a törekvései megvalósítására szükséges tényezők még nagyban hiányoztak. Megindult az üzlet mintegy 400 ügynökkel, kiket a vezénylő igazgató jó eleve s a társaság minden költ­sége nélkül megnyerni tudott; ezeknek számát azon­ban folytonosan szaporítani s mind e nagy számot minden szükségessel, nyomtatványokkal, utasítások­kal stb. felszerelni kellett, annyival inkább, mert a magyar biztositó társaság — mire a biztosítási téren példa alig van — a tűz­s jég elleni és szállítmány-biztosítást egyszerre indította meg — s e közben még az életbiztosítási ág előmunkálatait is a választmány közremunkálása mellett akként végezte be, hogy ezen ág életbeléptetése csak a legfelsőbb helybenhagyás leérkezésétől függ. Szerencse volt azonban, hogy azon hazafias rész­vétnél fogva, melylyel társaságunk mindenfelé talál­kozott, ügynökök nagy számmal s minden tisztes osz­tályból ajánlkoztak s ha sokaknál ezek közül a jó akarat mellett a szakértés és üzleti jártasság hiány­zott, ajánlkoztak ismét sokan, kik a biztosítási ügy­ben már teljesen avatottak valának, régibb gyakor­lattal birtak s nagy ismeretségi kört alkottak magok körül.­­ Karöltve járt ezen folytonos működéssel a főügynökségek szervezése, kiknek száma az év végéig 19 re ment s kiknek járulékai meghatározásánál az igazgatóság a takarékosság azon fokát tartotta szem előtt, melyen túl ez az ügynek lett volna ártalmas. Ügyes és becsületes ügynökök nyernek a biztosí­tási ügy iránt részvétet s bizalmat, s ilyenek felállí­tása még egyrészről tetemesebb utazási költségbe ke­rült, másrészről a nekiek adandó czélszerű utasítások az igazgatóság nem kis gondját s idejét vették igény­be.­­ Nemcsak társaságunk anyagi haszna forgott itt fenn, hanem a köz s magánéletre oly nagy hasz­nokat árasztó, biztosítási eszme elterjesztésére is. És valóban sikerült tevékenységünknek a biztosítási esz­me általánosításának elvét számos községben érvényre emelni, mivel többek közt Kun-Sz.-Miklós, Felső-Bá­nya, Nagy-Bánya, Munkács, D.-Egyház, Rakamaz, Apostag, Bagh, Oroszlán, Püspöki s több község egye­temes biztosítása tanúskodik. Ezenkívül mindent el­követtünk, hogy az egyes b­iztosítások mindinkább szaporodjanak oly községekben is, hol előbb a bizto­sítási eszme tökéletesen ismeretlen volt. Ügynökeink száma ez év végéig már 2,217-re emelkedett, mely számnak jelentékeny része a biro­dalomnak Magyarországon kívüli részeiből került ki. — Dicsekedhetünk, hogy vezér- és főü­gynökeink megválasztásában szerencsések valánk, s ennek kö­szönhetjük nagy részben, hogy intézetünk azon tar­tományokban is, hol rokonszenvet nem várhatunk, az ott uralkodott előítélek daczára czélt­ érhetett, s épen ezen siker által oly helyzetbe jött, hogy a verseny küzdelmét kiállhatta. Augustus hóban hozzá fogtunk az olaszországi szervezéshez is, s azt a triesti vezér­ügynökség s ahhoz tartozó főügynökségek felállításá­val végrehajtván, az ottani üzletet, különösen Trieszt­ben a régiebb biztosító társaságok székhelyén is, elég szép sikerrel indítottuk meg. Míg az igazgatóság a társasági vagyon veszélyez­tetését minél kisebb fokra szállító terjedelmes részvét megnyerésén s minél nagyobb bitosítási tőke gyűjté­sén­ekkint igyekezett, egyszersmind fő gondjai közé számítá, hogy a megnyert részvéthez kellő arányban álló viszonfedezettel rendelkezhessék, s ez által ismét a társaság biztos fennállásának egyik főoszlopát építse fel, s a biztosító közönség irányában felvállalt köte­lezettségek beválthatásának új kezességét létesítse. Viszontbiztosítás, s ez iránt más társaságokkal kö­tött szerződések nélkül, egy biztosító társaság sem lehet terjedtebb üzlet mellett, szilárd és tartós életű, mert kénytelen lenne vagy minden nagyobb tárgy és egy helyen létező nagy számú apróbb tárgyak biz­tosítását is félénken visszautasítani, s így üzletét szűk körre szorítani, vagy pedig ily tárgyaknak sa­ját kizárólagos felelőssége elvállalása által koc­káz­­tatni kellene vagyona nagy részét. A viszont­biztosí­tási szerződések kötése tehát oly kikerülhetetlen szükségű tényező minden bizt. társaság életműködé­sében, hogy ha e viszony itt-ott talán némi anyagi veszteséggel járna is, azt annak nagyobb előnye miatt el kellene viselni, mint szükséges roszét.­­ E tekintetben tehát pillanatig sem lehetett kés­nünk, hogy felvállalt tulzatainkra nézve megfelelő viszonfedezetet ne keressünk, s igen kedvező körül­mény volt, hogy a vezénylő igazgató még 1857-dik évben, s igy még az engedély leérkezése előtt, előle­ges alkudozásokba bocsátkozott a drezdai, lipcsei és frankfurti bizt. társaságokkal, melyekkel ennek foly­tán az üzlet megindítása után a viszonbiztosítási szer­ződések nehézség nélkül megköttethettek. De gon­dolkodott az igazgatóság, hogy más társaságokkal is jöhessen e nemei testvéries viszonyba, a­mi főleg ele­inte sok nehézséggel járt. Mert míg a birodalmi bizt. intézetekhez, társaságunk irányábani akkori ellensé­ges maguk tartása miatt nem férhettünk, a külföldi intézetek ismét csak lassan kint közeledtek hozzánk,­­ mivel előbb kezelésünk iránya és sikerének látásáb­ól akarták azon bizalmat meríteni, melyen minden vi­­szontbiztosítási viszonynak épülni kell.­­ Időközben azonban valamennyi belföldi bizt.­társasággal viszont­biztosítási érintkezésbe léptünk. Hogy a viszontbiztosítás előnyét példában is kimu­tassuk , Duna-Földváron, üzletünk kezdetén 36,000 pfrtnyi kár ért bennünket, ebből a viszontbiztosítások 21,000 frtot fedeztek; de különben is, sok tűzveszé­lyes helyen, hol az égések gyakran ismétlődtek, s a szenvedett károk a díjak részletes fölemelése által ki nem egyenlíttethettek, a viszontbiztosítások igen hasz­nosaknak tapasztaltattak; ha tehát e czélra összes díj­bevételünkből más intézetnek nagy ösz­legeket (294,625 frt 44 krt) adtunk is, ezek ismét kártérítéseinknek je­lentékeny részét viselték, s a nagy koc­kázatokkal együtt járó aggodalomtól menten tartottak. Ekként haladva az igazgatóság sok nehézséggel küzdő pályáján , mindent elkövetett az üzlet terjesz­tésére. Sikerült neki befolyásos honfiak hathatós és hálát érdemlő közbenjárása által a dunagőzhajózási biztosításokbani részesítés kieszközlése, és ugyaneb­ből­­ részt nyert, a­mivel minden belföldi intézet nem dicsekedhetik; sikerült neki továbbá a tiszai vas­pályás biztosításoknak a részét megnyerni; szerző­dött később a párdubiczi és a nyugati Erzsébet-pálya­­társaságokkal is, melyeknél szinte nem részesülhetett minden belföldi biztosító intézet Mindez a társaság iránti bizalom folytonos emelkedésére mutat. Septemberben kezdtük meg a tengeri biztosításo­kat , és trieszti vezérügynökségü­nk útján sikerült a trieszti Lloyd gőzhajó biztosításában részt nyerni, a ugyan e társulat trieszti hajógyárának biztosítását — harmad részt értékben hozzánk vonni. Június hóban megindítottuk az alapszabályok 47. §-sa által engedett váltó leszámítolást, s attól kezdve az év végéig elfogadtatott általunk 338 darab váltó 699,993 frt 7 kr értékben. Az igazgatóság szükséges­nek és illőnek tartotta, már ezen üzlet megkezdése előtt határozatilag kimondani, hogy saját tagjainak nevét viselő váltók tárgyalás alá se jöhessenek. Ezen váltóleszámítolási üzletnek saját kedvező eredmé­nyéül említjük azon hatást is, hogy ez­által társasá­gunk érdekeinek sok befolyásos egyént megnyertünk. Ha a tisztelt közgyűlés tekintetbe veszi ezen foly­tonos munkásságot, melylyel az előrebocsátottak sze­rint intézetünk czélja és hatása érdekében működ­tünk, s megfontolja az akadályokat, melyekkel a kez­det évében minden oldalról meginnunk kellett , két­ségkívül elismerendő állásunk nehézségét, s méltá­nyolva látandja azon eredményt, mely az előterjesz­tett mérlegből mutatkozik.­­ Ugyanis : Míg működésünk első 4 hónapjában, a társaságunk­ba olvadt tiszamelléki társulattól átvett 18,541 frt 37 kr öszveget ide értve, egészben mintegy 250 ezer ftnyi dijt vettünk be , a későbbi 5 hónapban, úgymint aug.­­tól dec. végéig több mint 1 millió ftnyi dij folyt be intézetünk kezelése alá, úgy hogy összes díjbevéte­lünk 1858 ki martiustól fogva dec. végéig, mintegy 9 hónap alatt 1,252,125 ftra megy, mi a biztosítási üz­let történetében rendkívüli eredmény, ha fontolóra vétetik, hogy az, tekintve a szervezésre szükséges időt, alig fél év alatt jött létre és ezenfelül igen kedvező arányban is áll a terhelő koc­kázatokkal, melyek 153 millió frt értékre mennek.­­ Ez összeg körülbelül azon tőkét képezi, melynek évenkinti megújításaiból társaságunk részére szabályozott díjbevétel van biz­tosítva s mely hihetőleg nem csökken, hanem inkább intézetünk terjedése, ismeretesbbé válása, az általá­nos birodalom növekedése s a biztosítási eszme iránt mindinkább felébresztendő részvét folytán tetemesen szaporodik. i Ezen szép anyagi eredmény kétségkívül jó részben azon hazafiai szíves részvétnek, mondhatni lelkesedés­nek köszönhető, mely intézetünket, minden ellene in­tézett fondorkodások daczára,azonnal fellépte után fel­karolta , támogatta, melyért nyilvános köszönetét mon­dani szent kötelességünknek tartjuk; köszönhető to­vábbá azon köztiszteletű férfiaknak is, kik által ala­pítva társaságunk a küzdtérre lépett; és az igazgató­választmánynak, mely az intézet érdekében lelkesen őrködött. Bármi nagynak nevezhető azonban az 1858-iki díj­bevétel , még­sem lehet csodálkozni, ha a részvénye­seknek ez évre jutó osztalék aránylag csekélynek mu­tatkozik. Mert míg az említett 1.252,125 frtnyi díjbe­vételből jövőben lejárandó biztosításokra 526,205 frt 15 krt átviszünk, mely áttétel leginkább az 1858-iki szende egyéniségénél fogva ítéletünk szerint inkább Felekinének való, Irma finom kaczérságát talá­lóan jelző. Leginkább meglepte a közönséget Hegedüsné, ki a Fanchonok, Borcsák, Törő Bálintnék élesebb kinyo­matú szerepeiből egyszerre a grófi salon pamlagára szállitatván, feladatát nemcsak szerencsés egyénisége által oldá meg jól, de igen sok tapintattal eltalálta azon pathos nélküli, azonban áthatott hangot is, mely­lyel Ágota Pál gróf iránti szerelmét előbb elárulja, aztán elfogódott kebellel be is vallja. A közönségnek, úgy látszott, jól esett kedvenezének ez újabb tehetsé­gével megismerkedni Szerdahelyi a nem rész fiú s azért léhasága és csacs­­­kasága mellett sem visszautasitó Everardot egész ele­venséggel, s szokott figyelmes alakítással adta. Lendvai betegnek látszott, azért mikor más be­szélt, többnyire elgondolkozó és szórakozott volt. Tóth már alakjával megmutatá hogy nem tudta mit csináljon Sólyom nyugalmazott ezredesből. Oly martialis komoly arczc­al bajos előállítani oly egyént, ki boldog, ha fontos híreit valakinek elmondhatja s boldog, ha valaki nagy összeköttetéseiben hisz. E sze­repre Szilágyi jobb lenne. Az igazgatóságot és ren­dezőt elismerés illeti a figyelemért, melyet a színpad felszerelésére fordított, valamint az utóbbit azért is, hogy a nagyobb szereplők mind tudták szerepeiket. Május 27-dikén a „Telivért“ másodszor adták. Nem nagy, de a mostani évszakhoz képest, közép számú közönség. E. D. Magyar köny­vészet. 145. Kegyeletek oltára, a világtörténelem drága­kő darabjaiból építette Borosa Mihály. Pest, Oster­lamm Károly tulajdona. 1859. Nyomatott Wodianernél. Kis 8 rét. Második füzet 94 lap.

Next