Pesti Napló, 1859. július (10. évfolyam, 2814-2840. szám)
1859-07-01 / 2814. szám
len, melyet I. Napóleon majd mindig szokott volt alkalmazni, határozottan hadseregünket visszavonulásra bírta. Miután közelebbi hiv. jelentéseink még nincsenek, meg kell elégednünk az eddigi gyér tudósításokkal. Minden dicséret felett álló derékhadseregünk megtette kötelességét, újra bebizonyította ez hazája iránti erejét és bátorságát és e mellett végtelen áldozattal óvta meg becsületét. „Minden egyes megérdemli a hős melléknevet“ írja egy, velünk közlött, Veronából jött sürgöny, mely a heves csata utáni nap érkezett ide, és a melyben a többi közt még ez is áll: „Daczára a hallatlan veszteségeknek, a derék katonák bátorsága nincs megtörve, és még mindig a régi harczvágytól vannak lelkesülve. A dolog jól megy, és hihető még jobban fog menni. A hadsereg a Mincio balpartján védállást foglalt el.“ A csatában következő hadtestek vettek részt: 1. Clam, 2. Schwarzenberg, 5. Stadion, 7. Zobel, 8. Benedek, 9. Schafgotsche, 11. Weigl, és Mensdorf lovas-tartalék hadosztály. A 2-ik Liechtenstein, és 10. Wernhardt hadtestek nem jelentek meg. Mindkét részről legalább 300,000 ember volt jelen; e szerint, mint szinte a 12 óráig tartó csata makacsságából, és az elestek nagy számából ítélve — a lipcsei népek harczát kivéve — a történetben ehez hasonló nagyszerű csatára nem emlékszünk. A csapatok, melyek az ütközetben részt vettek, körülbelül következők lehettek : Gyalogezredek : Császár 1. szám (Troppau) Károly főherczeg, 3. sz. (Kremsir) Liechtenstein, 5. szám (Munkács) Prohaska, 7. sz. (Klagenfurt) Lajos főherczeg, 8. sz. (Brünn) szász Albert, 11. szám (Pisek) Hessen nagyherczeg, 14. szám (Linz) herczeg Nassau, 15. sz. (Tarnopol) Hohenlohe, 17. szám (Laibach) Konstantin nagyherczeg, 18. sz. (Königgrätz) Vilmos porosz herczeg, 20. sz (Nau Sandec) báró Keischach, 21. sz. (Czaslau) gr. Wimpffen, 22. szám (Trieszt) belga király, 27 szám (Graz) gróf Thun, 29. sz. (Nagy-Becskerek) Duroz , 31. sz (Szeben) Estei F. f., 32. szám (Buda) Khevenhüler, 35 sz. (Pilsen) József félig, 37. sz. (Nagyvárad) Dom-Migue 1, 39-ik szám (Debreczen) Roszbach, 40. szám (Jasló) hannoveri király, 42. szám (Theresienstadt) Ki nsky, 47. szám (Marburg) Ernst félig, 48. szám (Nagy - Kanizsa) Hesz , 49. szám (St- Pölten) Károly Ferencz főherczeg, 52. szám (Pécs) Lipót főhg, 53. szám (Zágráb) Grueber, 54. szám (Olmütz) István főhg, 58. szám (Stanislau) Rainer főhg, 59. szám (Salzburg) Wasa főhg, 60. szám (Eger); továbbá allccani, ottocani, sluini, varasdi, báni, és oláh-bánáti határőr - ezredek zászlóaljai, ugyszinte a császári vadászezredek. A 2., 3-, 9., 10., 14., 15. és 23. vadászzászlóaljak. A császár-, porosz hg- és gróf Haller-huszárok. A Civiliant- és Szicziiai király dzsidás-ezredek. Számos sebesült és elesett minden fokozatú lisztek neveit emlegetik, nehogy azonban elhamarkodjuk a dolgot, bevárjuk erre nézve a hiteles tudósítást.“ Egy rajnai lap következő leírását mellékeljük még ide: „Minden eddigi tudósításból az tűnik ki, hogy az osztrákok valóságos meglépést szándékoztak eszközölni. Miután a lonatoi, montechiarii és castiglionei állásokat kiürítették, és a Mincion át történt tökéletes visszavonulást gyaníttatták, az említett állásokat a szövetségesek azonnal megszállották. Ezek lépcsőalakban állították fel hadtesteiket Lonatotól kezdve egész a Goitonál levő magaslatig , — hol az osztrákok, mint kirohanási kaput, a hídfőt még megszállva tartották — és oly kényelmesen kezdék ott magukat rendezni, hogy állási vonaluk öt óra hosszúságra terjedt és a Mantuától Bresciába vezető úttal párhuzamosan ment. Junius 23-iki éjszakán (János napján) Ferencz József Császár, — ki, mint tudva van, egy nappal előbb főhadiszállását Villafranca-ból Valenciába áttette — személyesen vezette seregoszlopait az egész vonalon az ellenség ellen, így akarván azt megrohanni, miután előbb négy ponton a Mincion visszavonultak. A szövetségesek, kik — állítólag— mindenről pontosan értesítve voltak, kiknek azonban nem volt egybevonva elég seregök, midőn őket hajnalban az osztrákok hadereje megtámadta, lassan visszavonultak a Chieseig, míg az osztrák seregek, melyek az egész éjszaka talpon voltak — tökéletesen ki nem fejlődtek. Csak ekkor (reggeli 10 órakor), midőn már a nap heve égető lett, kezdtek ők is komolyan az ügyhöz, és így dühöngött a harcz, míg végre a sokáig makacsul megtámadott és védett Solferino bírása a győzelmet,késő este, a szövetségesek részére döntötte el.“ Milánóban jun. 20-tól fogva, a felüdült betegeken kívül semmi franczia katonaság sincs. — Azon érez táblára való aláírások, melybe a császár kiáltványa az olasz nemzethez be leend vésve, folyamatban vannak; e ezérta igen, szerény összegek kéretnek. Ezen emléktábla — állítólag — a Dom-templomba fog beillesztetni, és bizonyos mérvben az olasz függetlenség „habeas corpus“-a gyanánt fog az , az osztrák és a franezia uralkodás által tekintetni, így nyilatkoznak t. i. a franezia lapok. Gróf Schuvaloff Pál Sándor orosz cár segédtisztje, a franczia császár főhadiszállására megy A czárnak egy kéziratát viendi oda. A lyoni hadsereg 6 hadtestének azon 15.000 emberét, kik az utolsó napokban Olaszországba mentek, i. hó 24-kén követték Párisból a császári gárdának zászlóalja, zuávok, voltigeur-ök és tirailleur-ök. A vászon- és tépés-küldemények naponta nagyobbak, és bizonyítják, mint növekszik napról napra az olasz ügy iránti rokonszenv a nemzet női osztályában A hadügyminiszter a két új röppentyű-tüzér-század szervezésével foglalkozik, előttünk levő várnégyszög minél sajátságosabb, nem is sejtett megtámadását várják. — Azapközben megszállottuk tegnap a Garda tava mellett fekvő Salot. Ezt Garibaldi hadteste tette, mely most a fősereggel közösen működik. Tegnap mindjárt egy osztrák gőzös lődözni kezdte a helyet , miért is ma ágyat és hadakat szálnak oda, hogy szükség esetén helyt állhassanak. Brescia meg van tömve hadakkal. A gárdák a városban és kívüle tanyáznak, a többi hadtest mindenfelé minél közelebb. A mi eleséget a város adhatott, már jóformán föl van emésztve, s a legtöbb vendéglős, kávés és dohányárus, nem lévén mije, helyiségeit bezárta. A községi tanács tesz a mit tehet, hogy a szükséget födözze, de nem sikerül. Roszabbul vagyunk itt, mint Vercelliben s Mortarában. Holnap talán már ez egész tömeg ismét több mfdnyire lesz innen s legfölebb a Garibaldi hadtestének egy kis osztálya marad itt. Az önkényteseket hamar begyakorolják, s csodálatos, mily gyorsan képződnek ki. Ez azért van, hogy legtöbbnyire értelmes emberek és kedvvel szolgálnak.“ Az „Indépendance“ következőleg ír a Mincio melletti csata kimenetelére nézve: „Az osztrákok visszavonulása korántsem volt felbomlás, ellenkezőleg ők a legjobb rendben vonulhattak vissza, sőt Goitonál a hidat még jégbe is röpíthették, azon számos hajóhidakat is visszavittek, melyeket ők állítottak volt fel, hogy a franczia-szárdok ellen mehessenek. Ezek ki voltak merülve a véres csata által, és képtelenekké lettek a visszavonult seregeket űzni, vagy azokat mozdulataikban gátolni; arra nézve, hogy a Minősén átmehessenek, részünkről is nagy akadályokkal kelle még küzdeniük. A lap számos tudósítói egyébiránt egyhangúlag jelentik, hogy az osztrák sereg minden ponton kitűnő hősiességgel verekedett. Nevezetesen, több körsáncz leírása felett irtózatosan harczoltak. Az osztrákoknak a Mincion való átmenetele egyszerűleg az által indokoltatik, mert az ellenség és folyam közti állás nem látszott megtarthatónak. A Mincio melletti jún. 24-ki csatáról szóló sürgöny megérkezte után a „Patrie“ sietett azon hírt közzétenni, hogy a franczia hadsereg a Mincion átkelt. A „Constitutionnel“ e miatt rendre utasítja őt. Egy ily közlemény, mely sem sürgöny, sem más hitelt érdemlő tudósítás által igazolva nincs, igen sajnálatra méltó : „a Minden való átmenet egy, még mindig hatalmas ellenében, oly működés, melyet egyszerre rögtönözni nem igen lehet.“ Az „Indépendance“nak egész biztossággal írják Bolognából, hogy Viktor Emánuel király egy perczig sem késett a dictátorság átvételével Romagnában, ügynöke azonban Massimo d’Azegio nem mint biztos vagy polgári kormányzó, hanem mint katonai kormányzó veendi át a kormányt. Miként a bécsi lapokat tudósítják, az osztrák hadsereg f. hó 25-kén a Mincio bal partján védhelyzetében egész háborútlanul állott, és ha egy katonai körből keletkezett tudósításnak hinni lehet, f. hó 29-én reggeli 9 órakor, az egymással szemben álló seregek közt a csata ismét megkezdődött. Azon pontra nézve, hol kezdődött meg újra a f. hó 24-kén félbeszakasztott ütközet, nincsenek közelebbi tudósítások. A 24-diki csatáról, jóllehet gyéren, de kezdődnek már a tudósítások. Egy, Veronából f. hó 25 -én keletkezett levélből következőket olvashatni : „Ő Felsége a Császári, hó 23-án, csütörtökön reggel Villafrancából a Mincióhoz ment Valeggióba és az ottan sűrűn öszpontosított hadseregnek élére állott. Még aznap öt hidat vertek a Mincon, melyen előre is 14 ágyuüteg ment át. 24-én reggel 4 órakor részünkről rettentő ágyutűzzel kezdődött meg a támadás a francziaszárdok ellen, mely tüzelés egész délig folytattatok, és pedig oly sikerrel, hogy a franczia-szárdok, nevezetesen pedig a piemontiak Guidizzolóig viszavonulni kényszerültek, hogy a sereg zömével csatlakozzanak. Most azonban a barcziszerencse változni kezdett, amennyiben a franczia-szárdoknak egy szerencsésen kivitt manőver által sikerült előbbi állásukat viszafoglalni, minek következtében az osztrákok a Minción át ismét visszavonultak. Ő Felsége a Császár, gróf Schlick és az egész törzstisztikar kíséretében visszatért Veronába. A veszteség nagy, és Verona tele van sebesültekkel, mintegy 400 piemonti és franczia fogoly is hozatott egyúttal Veronába. Bresciából jun. 19-kéről írják a „Times“nak „A szövetségesek menete eddig egy nagy óriáskígyó mozdulataihoz hasonlított. Most úgy látszik, karikába tette magát s hatalmas ugrásnak készül. Minden erői aránylag kis helyen vannak öszpontosítva, honnan tetszés szerint vetődhetnek bizonyos pontra. A többiről egy mára összehírt haditanács határoz vagyis tanácskozik, mert a határozat utóvégre mégis csak a császártól jön. Ő kívüle mindeddig még senki sem tudja, mikor és hova mennek holnap. Parancsai a legutolsó pillanatban érkeznek s mindenkinek helyt kell lenni. E titkolódzás oly feltűnő, hogy a seregben azt mondják róla: „Összeesküvő gyanánt viseli a háborút.“ Ebben pedig sok igaz van. Nincs összeesküvő, aki terveit gondosabban el tudná rejteni, mint ő. Innen magyarázhatni tán, hogy sokan az Az 5-dik hadtestnek Solferinonál történt ütközetéről következőleg imák: „A tevékeny sérgek reggeli 10 órától esti 8 óráig házanként védették Solferínot, és miután a lőszerből kifogytak, puskatusokkal és szuronyokkal küzdöttek a háromszorta nagyobb ellenség ellen. Solferino magasan fekszik, és a templomtoronyból igen messze ellátni , ennek folytán már délután 2 órakor észre lehet venni az ellenség seregoszlopait, melyek Castiglionéból megindultak. Mi megállottunk — írja a levelező — miután ismertük a pont fontosságát, és mivel segélyre számítottunk. Veszteségünk nagy. A hadtest-parancsnok , és majd minden vezér, kisebb vagy nagyobb mértékben megsebesíttetett.“ A Napóleon hg hadtestéről (mely az 5-dik hadtest) azt hallani, hogy az Appenninokon teljesen átkelt. Az útja elé gördült akadályok daczára remélik, hogy a hg a fősereggel a császár által megszabott napon egyesülni fog. A hadtest táborkara 21-kén este Pontremoliba érkezett. Azon éjjel ott 20 perczig tartó földrengés volt. Napóleon hg 25 dikén Pármába érkezett. A hadtestnek 28 dikán kellett a fősereggel egyesülni. (Ezen hadtest 30,000 franczia- s 10,000 toscanaiból áll.) — Peschiera ostroma, melyet a jun. 24-dikei osztrák támadás megakasztott volt, most már — mint Párisból írják — meg fog kezdődni, s e munkával Niel tábornagy lesz megbízva. Három zászlóalj mérnökkari hadak s ugyanezen fegyverbel több főtiszt már parancsot kaptak, hogy haladéktalanul siessenek az olaszországi hadsereghez. A „hazafiúi adományok“ utólagos közlését a hivatalos lap után ezennel folytatjuk: Bartakovics Béla egri érsek ő excra hadiezélokra földtehermentesítési kötelezvényekben 2150 forintot adományozott. Buda város községtanácsa elhatározta a Budára vagy Ó-Budára tartozó, a jelen olasz hadjáratban súlyos sebesülés által rokkantakká vagy keresetképtelenekké levő cs. k. katonákat zászlótartótól lefelé a fegyvernem különbségére a tekintet, s a szám korlátozása nélkül éltük folytáig fejenkint havi 3 a. 6. írttal a községi pénzalapból részeltetni, vagy róluk más módon gondoskodni. A kalocsai szolgabirói járásban a magyar önkényesek részéről lóvásárlásra következő hazafias adományok léteztek : Bátya község 148, Bogyisztó 345, Csanád 235, Dusnok 345, Faisz 124, Fokta 238, Hajós 289, Kalocsa 854, Lak 110, Miske 248, Nádudvar 208, Sükösd 372, Szt-István 208, Szt-Benedek 138, Szeremme 130 és üszód 154 srint austriai értékben. Herzberg Simon pesti ékszerész egy a polgármesteri hivatalhoz intézett benyujtványban ajánlkozott hadi czélokra egy oly öszveg letételére, mely egy magyar önkénytes osztálybeli huszár teljes egyenruházására, a felpénznek, ló árának, s az összes fölszerelési s kiállítási költségeknek beléfoglalásával megkivántatik. A magyar önkénytesek részéről lóvásárlásra a nagykőrösi szolgabirói járásban következő hazafias adományok tétettek, és pedig : Nagy-Kőrös községe 500 frtot, Al pár 100 frtot a. é. ajándékozott, ezen kívül Nagy-Kőrös községe az ezen városban felfogadott önkénytesek toborzási, élelmezési és szállítási költségeknek, összesen 224 fának megtérítéséről lemondott. A czeglédi szolgabirói járásban a magyar önkénytesek részéről lóvásárlásra hazafiai adományul Uj- Kecske 110, Ó-Kécske község szintén 110 irtot a. é. szentelt. | Rékas községe a magyar önkénytesek számárai : lóvásárlásra 220 frt a. é. észletet szentelt. | Ráczkeve mezőváros a magyar önkénytes hadtest fölszerelésére 200 a. é. frtot ajándékozott. | Schuster radványi földbirtokos egy szolgáltatott lóért nyert dijat fölülfizetésekre a papinai pótlavazási járásnak ajándékozta. 1 C1 a cz a szóig. járásból Trencsinmegyében, a békesi hazafiui segélyegylet czéljaira szentelt hazafiui adományul 185 frt 27% kr. készpénz a. ért., továbbá : egy 20 portos államkötelezvény szelvényekkel és ta- 1 fonnal folyt be s rendeltetéshelyére eljuttatott., Szolnoki házbirtokos és puszta-sz.iványi közbirtokos nemes Pethes János a szolnoki önkénytesek számára egy nyerges ló szolgáltatását megajánlotta. A főtiszt., esztergomi székeskáptalan hadjerétokra a budai helytartó osztály cs. k. elnökségénél 3000 frt észletet tett le földtehermentesítési kötelezvényekben. A kegyesrendiek tartományfőnöksége Pesten a hadiköltségek födözésére 10 darab nemzeti kölcsönkötelezvényt 1000 a. é. frt névértékben tett le a budai cs. k. helytartósági osztály elnökségénél. A gyulai szóig. járás községei az itteni önkénytesek fölszerelésére 4482 frt 51 kr a. é. és ezenfölül a már besorozott önkénytesek ellátási és egyéb kiadásainak födözésére 683 frt 48 krt ajándékozott. A jász- és kun cs. k. főkapitányságnál az önkénytesek számára következő hazafiai adakozások létettek : Dosa község 100 frt, Félegyháza 450 frt, Puszta-Péteri 130 frt, J. Fényszaru még utólagosan 105 frt, Ladány 40 frt, továbbá Karczag, Kisújszállás és Turkevi külön külön két-két lovat, Madaras és Kunhegyes pedig egy egy lovat állítottak. A dunavecsei szólg.járásban a magyar önkénytesek számárai lóvásárlásra az apostagi izraelita cultus-község 100 frtot és Heiser Ignácz bérlő Máriaházán 10 frt 50 frt ajándékozott. A nagykörösi szolgabejárásban a magyar önkénytesek számárai lóvásárlásra következő adományok gyűltek be: az izr. cultus-község N. - Kőrösön 120 frt, Steiner Sámuel és fia Wolfgang 50 frt, Deutsch Antal 10 db ezüstforintost, Scheiber Márton 1 cs. k. aranyat adományoztak. Szűcs Péter cs. k. segédhivataligazgató a székesfehérvári megyetörvényszéknél, az önkénytesek fölszerelésére egy nemzeti kölcsönkötelezvényt ajándékozott 50 frt névértékben. (Bp H.) mfdnyi vonal hosszában elfoglalt félelmetes állásai föl nem tartóztathatták. A haza köszönetet mond nektek bátorságtok és kitartástokért; siratja a küzdelemben elesett vitézek vesztét. Három zászlót, 30 ágyút foglaltunk el s 6000 foglyot ejtettünk. A szárd hadsereg hasonló bajnoksággal vívott túlnyomó erők ellen. Méltó rá, hogy veletek halad. A népek dicsőségéért, nagyságáért s boldogságáért kiomlott vér nem hiába omlott.“ A jun. 24-dikei nagy csatára vonatkozólag megjelent sürgönyök még mind kevés ré zsetet hoznak. Egyik, Castiglionéból 24-éről, igy szól : „Ma reggel csak kis örsi ütközetet gondoltak. De az ellenség csakhamar roppant erővel nyomult elő s maga kezdette a csatát. A császár 7 órakor ide érkezvén, mindenfelől ágyuszót hallott s egész táborkarával haladéktalanul a harcz helyére sietett. Az ellenség a legnagyobb erélylyel védelmező állásait, hadaink azonban fölvillanyozva a császárnak bátorsága, sőt mondhatni vakmerősége által, csakhamar kiszorították. Midőn e sorokat írom (esti 7 órakor), az egész vonalon győztesek vagyunk. A császár a csata egész folyama alatt mindig veszélynek tette ki magát, s a katonákat e nemes bátorság félelemmel s bámulattal tölte el a hadsereg feje iránt.“ — Auger trnokon kívül, mondják, Levaillant és Donay tárnokok is megsebesültek. — Napoleon császár Cavrianából jun. 27 -én következő napi parancsot bocsátott ki: „Az ellenség azt hitte, hogy a Chiésen túl visszaverhet minket, s visszakelt a Mincion. Ti méltóképen védtétek meg Francziaország becsületét. A solforinoi csata meghaladja Lonato és Castiglione emlékét. Tizenkét óra hosszat 150 ezer ember támadásait vertétek vissza. Rohanástokat sem az ellenség számos ágyúi, sem a három KÜLÖNFÉLÉK. — A Pesten letelepedett Werfer Károly mint kiadó s Berecz Károly mint szerkesztő egy képes vállalatot indítottak meg „Tárogató“ czímmel, mely a legújabb hadi eseményeket képekben adja elő. A megjelent első füzet (nagy 4-rétet) sok képet ad, melyhez magyarázó szöveg van, vagy a szöveget mustrálja a kép. A borítékra a megborostyányozott fegyverek felett egy kis csatarész látható, a mint t. i. a magyar huszárok űzik a francziákat, a kép oldalrészeiül egy magyar gyalog s egy huszár szolgál kezükben a császári zászlóval. Az első lapon gróf Gyulai táborszernagy arczképével találkozunk. Ezt követi a táborszernagy által tartott szemle. Aztán hat huszár hősi tette ; azon képen , mely a Pó védelmét ábrázolja, 10 piemonti katonát látunk egy ágyúval; a következő kép Garibaldi hadcsapataiból 4 embert mutat fel; következik a franczia tüzérség visszavonulása Montebellótól; a Mont-Cenis - átkelés részletei; Alessandria , a magyar katonák rohama Montebellónál s mellékelve svéten a montebellói ütközet. Mint olvastuk , Werfer úrnak sikerült annak módját kitalálni, hogy a kész lenyomatokat átviheti a kőlapra akként, hogy arról ismét számtalan lenyomatot nyerhetni. Tán e módon készült e képek közül több, főleg a melléklet, mert az világosság, tisztaság tekintetében sok kívánni valót enged. A képmagyarázó szöveghez „Tarka élet“ felírással szerkesztő jellemvonásokat, adomákat és apróbb eseményeket mellékelt a jelen hadjáratból. A 16 lapra terjedő füzet ára 80 ujkr; postán 90 ujkr. Füredi Debreczenben nagy részvét mellett vendégszerepel. 25-én a „Csikós“ban, 26-án a „Huszárcsin“ban lépett fel. Mindkétszer megtelt nagyon a színház. Koszorú, virág sok hullt a kedvelt dalnokra, ki még négyszer lép fel. — Müller Emil könyvnyomdájában Osterlamm Károly bizományában épen most jelent meg Czelder Mártontól „Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok templomi használatra.“ A 250 lapra terjedő munka ára 2 ft 10 kr. kemény kötésben 2 ft 40 kr ujp. Vas Gereben „Kétgarasos ujság“-át a jövő félévben Werfer Károly adandja ki. — Siklósról írják nekünk: „Ezen lapokban nemrégiben említve volt, hogy Siklós mezővárosában casino van alakulóban. Azon helyzetben vagyunk, hogy ezen hírt nem csak teljesen alaposnak nyilváníthatjuk, hanem egyszersmind oda egészíthetjük ki, hogy az alapszabályok már a nagyméltóságu soproni helytartósági osztály elébe terjesztettek s megerősitésükre várnak. A casinoegylet alakítása körül a főérdem a buzgalomban lankadatlan Nyers Sándor polgármestert illeti.“ A Tatai t. levelezőnk tudósit benünket, hogy a tatai ref. egyház azon rég óhajtott tervét, miszerint a maga magát nyitó, egészítő presbyterium, — mely a prot. hívek vallás-jog-érzetével homlokegyenest ellenkezik, s csak bizalmatlanság, viszály, vallás iránti elhidegülés fölső okozója, — végleg megszüntessék, s helyébe — valódi protest, elvszerűleg —, a hívek által választandó elöljáróság lépjen, tiszta buzgalommal, nem ingadozó akarattal, örömre keltő egyetértéssel e hó folytán, végrehajtotta. — Ki tudja azt, mily sok küzdésbe kerül gyakran valamely megszokott intézkedéseket megváltoztatni, az felfogja a tatai ref. hivek szép gondolkozását, mely hű a haladó korhoz. De hogy e rendszerváltoztatás ne elszigetelve maradjon, a „szeretetben munkás“ egyház hivei feljelentek a Kocson tartott egyházmegyei gyűlésre s egyszersmind indítványba tették, hogy a tractus ez ügyet magáévá tegye s a Rév Komáromban tartandó egyházkerületi gyűlésen is annak minél hamarabbi kivitelét szorgalmazza. A Kocson tartott egyházmegyei gyűlés ellenvetés nélkül felkarolta az indítványt, hogy a révkomáromi egyházkerületi gyűlés szinte ezt teendi, abban kétely sem lehet, igy lesz a tatai ref. egyház buzgósággal kezdeményezett ügye közös országos ügygye.— Mióta a hivek által választott presbyterium működik a tatai ref. egyháznál, azóta sok közjóra fejlő intézkedés létetett; nem mondhatni azonban, hogy a régi mód szerint alakult presbyteriumok is ne tettek volna dicséretes eljárásokat. Az új presbyterium egy-két intézkedését felemlítjük. Nyilvános számadásokat tesz, a szószékről kijelenteti gyűléseit, hogy a hívek tetszésük szerint látogathassák, iskolát nagyutat, a tanítók számára a „Protestáns Egyházi és iskolai lap“ot járatja, a magyarhoni protestáns egyházi domesticára 100 pengő forintot ad, 10 év alatt lefizetendőt, a pesti prot. főiskola alaptőkéje gyarapítására szintén bizonyos összeget, a szegény hitsorsosokat némi tekintetben segélyzi, és még több eféle jeles határozata és tette lehetne felemlíthető. Néhányan iskolai könyvtárt is alapítottak, hihetőleg erről és egy szóban forgott halottkocsiról is jövőben leend intézkedve.“ A szolnokmegyei lv. és gazd. egylet második oktató szántása a közgyűlés határozata szerint T. Füreden tartatik julius 4-én.--Az illető vidékbeli érdekeltek felkéretnek ebben mentül számosabban részt venni, és a kitűzött napon reggeli 8 órára a nagy vendéglőben személyesen és néhány szántó emberrel, ökör és ekével megjelenni Az egylet elnöke gr. Szapáry Gyula. — Nemzeti színház. Jun. 28. „Ördög Robert,“ opera, zenéje Meyerbeertől. Jun. 29. „Dózsa György“ ered. tört. dráma, irta Jókai Mór. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. Hogy az angol lapok most kiválólag Poroszország szándékait feszegetik, természetes. A Daily News nyilatkozata — miután e lap az új külügyminiszter Russell 1. közlönye — most több fontossággal bír mint azelőtt. Azért legelöl is említjük. „A többi nagyhatalmasság“ — úgymond a szabadelvű lap— „Olaszország jövendőbeli sorsát nem akarják a német szövetség vitáitól függővé tenni; az európai béke nagy érdekei pedig azt kívánják, hogy mind Francziaország minl Ausztria mielőbb hagyják oda Olaszországot.“ Alább megjegyzi a Daily News, hogy az új angol minisztérium már tudatta is az olaszországi ügyekre vonatkozó nézeteit a porosz udvarral. Csak az van tehát hátra, hogy mik a kormányzóherczeg nézetei e tárgyban. Ami a Timest illeti, ez helyén találja, hogy Poroszország magyarázatot kér III. Napóleon császártól czéljáról s hogy védelmi karba helyezkedik, de nem hiszi sem szükségesnek sem sikeresnek a demonstratiót, melyre e hatalmasság készül. Úgy hiszi a Times, hogy Németországnak nem szabad az olaszországi osztrák uralom mellett föllépni. Azt sem remélhetni, úgymond, hogy az 1815-diki szerződések szolgálhassanak a megkötendő béke alapjául, s azzal végzi czikkét, hogy, ha Poroszország közben akr A-t járni, ezt akkor kellett volna tennie, midőn az osztrákok a Ticinon átkeltek.