Pesti Napló, 1859. augusztus (10. évfolyam, 2841-2864. szám)

1859-08-02 / 2841. szám

következtében — jól­lehet helyesen indokolt tekinte­teknél fogva — a látogatás általi megtiszteltetést elhá­rította. Ezek után az utazási programm oda módosítta­tott, hogy az utazás csupán Saloniqueig fog terjedni. Mily nagy és mily általános az elégü­letlenség, ez az utolsó courbam buiram ünnep alkalmával oly fel­­tűnőleg nyilvánult, hogy maga a szultán is a legkese­­rű­bben győződött meg felőle. Szokás ugyanis, hogy „courbam bairam,“ vagyis az áldozat ünnepe alkal­mával, minden tözstiszt, tábornok, magas polgári hi­vatalnokok és ublemák a moscheeba kísérik a szultánt, és az ima után a Topp serai-ba bocsáttatnak „ezek“­­csókra. El lehet mondani, hogy ezen ünnepély alkalmával az összes konstantinápolyi és scuttari-i lakosság jelen szokott lenni,­­ ez évben azonban a néptömeg feltémnőleg csekély volt. A császári me­net azonban leginkább föltűnt a polgári hivatalno­kok és katonai méltóságok több mint két­harmadá­nak jelen nem léte által, ö öszesen 5 dandárparancs­nok volt jelen, holott más alkalommal 100 nál is töb­ben szoktak megjelenni.­­ Hasonló arány volt a többi hivatalok fokozataiban is. A szultán a szertartás alatt nem volt képes­ fékezni visszatetszését, és mielőtt az uhlemák még mind az „etek“-csókoláshoz értek volna, a szultán felkelt helyéből, és a legbensőbb soraiba vonult. Kars és Silistria nevezetű legszebb és legna­gyobb két utazó gőzös veszteségeiről, melyeknek mindegyke 10,000 font sterlingbe került, a hivatalos közleményekből értesülhetett ön. — A bírói vizsgálat­ból, mely Alexandriában erre nézve a legnagyobb szi­gorral foly, majd ki fog tűnni, mennyiben részes e szerencsétlenség előidézésében tengerészeti miniszté­riumunk hanyagsága. Mehemed bey. I» O 14 I TI KA I H S Id n K S V H K ' . AUSZTRIA. B­é­cs, jul. 27. Miként a „Hamb. Bör­­sen-Halle“ levelezője írja, Bécsben Napoleon her­­czegnek a bécsi udvarnál rövid idő alatt teendő láto­gatását összeköttetésbe teszik a francziák csá­szárjá­­nak abbeli kísérletével, miszerint a bécsi és tarini ud­varok közt a családi kibékülést eszközölje.­­­­ Az „Eco di Fiume“ szerint osztrák hajókormá­nyosok, kik július 21 és 24 kén Fiuméba érkeztek, állítják, hogy Lussin piccoloban július 22-kén az osz­trák császári zászló ismét ünnepélyesen feltüzetett, és hogy azt a „Bretagne“ franczia sorhajó, mindszinte egy szárd fregát is üdvözölte. 23 kán e szertartás Lussin grande-ban is megtartatott, az ottani Podes­ta indítványára, és a nép élénk örömlelkesedése közt. Az ünnepélyes szertartást egy „Te Deum“ zárta be. ANGOLORSZÁG. Röviden már érintik a lapok megjegyzését a „Monsteur“-nek a hadi költség­­vetést illető czikkére. „Ha, úgymond a „Times,“ pénzzel mindent meg le­hetne tenni, nyugodtan ülnénk, s kemény tallérral vernék agyon az ellenséget, a­ki házunkba törne; azonban nem sterlingben, hanem katonában van fogyatkozásunk. Mi­kor a minap e tárgyról folyt a vita az alsóházban , egy miniszter sem tudott 30,000 embernél többet összeszá­mítani, véderőül külföldi beütés ellen. A „Moniteur“ csak mindig a pénzt emlegeti. Az angol hadsereg és ha­jóhad többe kerül, mint a franczia katonaság és hajóhad, s ezzel punctum. Szép vigasztalás nekünk, hogy négy franczia katona olcsóbban folytat ellenünk tamanonar­­ezot, mint a­mennyiért véd bennünket egy angol. Európa ellenében a mi politikánk merőben védelmi. A mi orszá­gunk a­ béke. Az igaz, hogy a mi költségvetésünk las­sanként emelkedett, részint a gőzerő behozatala követ­keztében, részint azon emberséges és politikai törekvés folytán, hogy katonáink és matrózaink helyzetén javítsunk. Anglia e­miatt panaszkodik, hogy Francziaország minden szükség fölött szaporítja hadi­készületeit Melyik országr­a akar ütni Anglia ? Ki ellen kell magát Francziaország­­nak védenie ? S a Moniteur pénzügyi okoskodásának egy nagy hibája van. Angolországnak van költségvetése, tudja mennyit vesz be, maga vetheti ki s ahhoz tartja ma­gát. Francziaország csak nemrég 20 millió font ster­linget kölcsönzött, a múlt évi költségvetés hiánya fede­zésére. Francziaországban mindig a pénzügyminiszter tetszésétől függ, új kölcsönt venni, s költségvetése nem egyéb merő formaságnál, S miért szeretné Francziaor­szág megakadályozni védelmi készületeinket ? Angliának esze ágában sincs Cherbourgot vagy Toulont megtámadni. Összes hajóhadával sem szállíthatni Francziaországba 30,000 embert, már azon oknál fogva sem, mivel nincs meg annyi embere. S ki is állana elő ily tervvel ? A fe­jedelem, a­ki ezt akarná, csakhamar kormányzónak volna kénytelen helyet engedni; a miniszter az ellenzéki padon szedné fel magát, s a parliament tagnak kitennék a szűrét Francziaországnak vannak ily tervei s vannak főnökei, a­kik azt kivinni szintén képesek. Mi csak saját érzékeinknek hihetünk e részben. A mi bőrünkről van szó. Védenünk kell magunkat.“ A hevesebb kép felődéstt és gyanakodó (főleg Na­poleon irányában bizalmatlan) „Advertiser“ még in­kább kikel a „Moniteur“ ellen. Nincs oly böre angol — úgymond, — a­ki at ne lássa, hogy Lajos Napóleon elhatározta magában, betörni An­gliába. Eszi a méreg, hogy védelmi készületeket teszünk, s azt hiszi, hogy ha megmutatja, mennyire szükségtelen a mit teszünk, a nemzet majd lármát üt a pazarlás ellen, s védetlenül hagyjuk partjainkat, mikor aztán könnyű zsákmányul jut Anglia elleneinknek. Azonban roszul szá­mol. Annál erősebben készülődünk. A „Herald“ szerint Angliának 25 évi elhanyagolást kell jóvá tennie a hadseregre és hajóhadra nézve. Ezért tetszik a budget kelleténél nagyobbnak. S An­glia mindez ideig sem épített egy ellen-Cherbourgot. Még a „Post“ is élesen c­áfolja a „Moniteur“ czik­­két, habár Napoleon jó szándékaiban nem kételkedik. De a franczia adatok hamisak. A „Times“ következő levelet közli, melyet lord John Russell magán­titkárától vett: „Uram! Bizonyos megjegyzéseket illetőleg, melyek ön lapjában lord J. Russell előterjesztésére vonatkoznak, mintha tudniillik azt mondta volna , hogy a villafrancai béke föltételeit „igazságosaknak“ tartja, föl vagyok ha­talmazva önt értesíteni, hogy ezen jelentés merőben hely­telen s hogy a külügyi­miniszter a parl­amentben a villa­francai békéről semmiféle véleményt nem mondott. Ön­nek sat. Chesham-tér, jul. 27. Russell György.“ FRANCZIAORSZÁG. A julius 28 diki „Moniteur“, mint a táviró után már tudjuk, a következő rövid jegyzékkel jelent meg : „A császár elhatározta, hogy a szárazi és tengeri haderő a legr­övidebb idő alatt békelábra állíttassék.“ A „Pays“ ezen közlést a következő észrevétellel kíséri: A „Moniteur“ nyilatkozata fényesen tanúsítja a csá­szár kormányának lojalitását. Elhatározó válasz az min­den, az idegen sajtó által Francziaország ellen emelt rész­­akaratú panaszokra. Senki nem mondhatja többé: „azért készülünk mert Francziaország készül.“ Francziaország hüvelyébe dugja kardját; oly példa, melyet, úgy re­méljük legalább, a többi európai hatalmak követni fog­nak. A közönségnél a hivatalos lap ezen jegyzéke nem volt képes előidézni mindazon hatást, melyet a csá­szári kormány attól talán várt. A börze ugyan kedve­­zőleg fogadta a tudósítást, de a nagy közönség közt sok a kétkedő a­ki azt mondja, hogy ígérni és meg­tartani két különböző dolog, és hogy a „Moniteur“ szava nem mindig szentírás. Sőt — i­s okoskodnak — ha mind a szárazi, mind a tengeri haderő az olasz háború előtti lábra szállíttatnék is le, azzal még nem nyert a világ feltétlen biztosítást a béke tartóssága iránt. Eszékbe jut, minő gyorsasággal tudott Fran­­cziaország az olasz háború pillanatában, minden bé­kelábon levő hadsereg mellett, egy hónál kevesebb idő alatt 400,000 embert síkra állítani csupán az által, hogy a szabadságon levő legénységet beszólította. Attól is félnek sokan, hogy a tengeren való lefegy­­verkezés alatt c­supán azon sok hadihajó egy csekély részének leszerelését értik, melyeket az olasz hábo­rúra oly nagy számmal felkészítettek , nem pedig a hadi flotta kevesbítését, és azon tengeri s kikötői épít­kezések megszüntetését, melyek Angliának legtöbb aggodalmat okoznak, minthogy az ezeknek szükséges voltát nem látja át. Szóval, mint az „Indépendance“ magát kifejezi, a párisi közönség jó néven vette a kormány maga elha­tározását, nem mintha abban Anglia nyugtalanságai­nak adott gyökeres elégtételt látna, hanem mivel biz­tos elhalasztását látja abban, minden rész szándék­nak Anglia ellen, és eszközt, mely Palmerston lord­nak nyujtatik, hogy magát a kormányon fenntart­hassa. Egyébiránt Párisban jul. 28 dikán is még mindig rebesgették a császárnak Wight szigetre való utazását, a­minek már jul. 30 dikán meg kellett volna történi. Ha porosz lapok tudósításainak hinni lehet, Anglia mellett a németekről sem fel­etkeznének meg Párisban. A napokban de la Guerroniére úr tollából e­z röpirat ke­rülne ki e czím alatt: „Napóleon III et l’Allemagne.“ — A zürichi conferentia felől még teljes bizonyta­lanságban van a világ. A „Nat. Ztg“ szerint Napó­leon császár igen nagyon óhajtja a conferentiát, s ugyanazért a zürichi conferentiát szeretné igen gyor­san és igen tökéletlenül ejteni meg. Az „Indepen­dance“ azt mondja, hogy a conferentia nehézségei még nincsenek kiegyenlítve, az európai congressus feltételei pedig még kevésbbé vannak megállapítva. Nagybritannia újra vitatás alá akarná vonni a villa­francai békealapokat, s e feltételt (Párisban ?) nem tartják elfogadhatónak. — Pietri úr a­ki bizonyos küldetésben Olaszország­ban volt, megérkezett Párisba. Hír szerint belügymi­niszter lesz. — Menneval urnak Rómába küldetéséről elté­rők a tudósítások. A „Journal des Débats“ levelezője azt véli, hogy a császár küldötte bizonyosan hasonló reformjavaslatokat vitt azokhoz, melyeket a pápai kormány 1857-ben meghallgatni sem akart, mi ők­­ például: a kormánynak világivá tétele, a képviseleti­­ rendszer bevitele, s egy, a Code Napoleon-hoz h­sonló­­ törvénykönyv bevitele stb. — A „Constitutionnel“­­ szerint a római udvar Menneval úrtól mindenek ' sz­t kívánta, hng­y Franci­a prazáer és Szardínia a legallokat, az azokat megszállva tartó szabadcsa­patoktól mentsék meg; ez meglévén, a pápa megígéri, hogy a tartományokban a rendet majd helyreállítja.­­ Az „Univers“ határozottan ellentmond azon állítás­nak, mintha a pápa az olasz confoederatioban a tisz­teletbeli elnökséget már elvállalta volna. Szerinte e tárgyban még végleges határozat nincs, és a pápa a szövetségbe csupán azon feltétel alatt lép be, ha Piemont „a maga előítéleteiről és forradalmi szenve­délyeiről határozottan lemond.“ A kereskedelmi világot csupán az győzné meg, hogy a kormány minden harczias viszketegről le­mond, ha a kormány a tettek mezejére lépne, és mind száraz, mind tengeri erejét tetemesen megkevesbítené. A „Nat. Ztg“ egyik sötétebben látó levelezője így nyilatkozik: „Lajos Napóleon nem oly naiv, hogy azt higgje, mintha az ő szavaiban a csatornán túl és egyébütt is bíznának, ugyanazért bizton számíthatni rá, hogy a „Moniteur“ legközelebb oly jegyzéket fog hozni, melyben az ellen­szegülés lesz kiemelve, a­melylyel a császár békés czél­­zatai találkoztak. Tehát megint a régi játék. Csakhogy el ne feledjék a tuileriákban, hogy Európa melyet három év óta mindig Páris felől fenyegetnek, türelmét fogja veszteni és Francziaország szinte.“ Egy másik levelező azt mondja, hogy a moniteuri jegyzék, a miniszteri tanács, és a titkos tanács jul. 27-diki ülésének eredménye. Ezen ülésekben hír sze­rint terjedelmes tanácskozások folytak az Angliához való viszonyokról, és sokan attól féltek, vagy pedig azt remélték, hogy a lefegyverkezési tudósítás helyett Anglia ellen egy éles jegyzék fog megjelenni. Úgy látszik azonban, — teszi hozzá az elég békés szem­üvegen néző levelező — hogy a császár korábbi nyu­godtságát, melyet az olasz hadjárat óta nem láttak rajta, ismét visszanyerte, s ahhoz képest ismét politi­kája elöbbeni sarkkövéhez, t. i. az Angliával való szövetséghez tért vissza. Mindemellett azonban teg­nap (ju­. 27.) alaposan megvitatták a kérdést, várjon Ang­iának hadikészületeire ellenkészü­letekkel, vagy pedig a katonai erő kevesbítésével kell e felelni. Állítólag majd mindenik miniszter az utóbbi értelem­ben nyilatkozott. P­e r s i­g n y ur, a ki küldetését Párisban a moni­teuri jegyzék megjelenése által, úgy ahogy elérte, az „Incependance“ szerint me­f­llé utazik vissza Lonardonb­an ! Feltűnt, hogy a julius 27-ki miniszteri és titkos ta­nácsban a császárné is jelen volt, a­mi a régensség reá ruházása előtt nem történt soha. — A titkos ta­nács három órától hatig tartott; ta­gjai már 9 órakor össze valanak híva — A párisi törvényszék előtt megint foly egy „Cause célébre“ vagyis botrányos per. Hőse S­é­­billé ur, egy belga születésű úri­ember, bűntársa Beaumont-Vassy úrnak, a volt megyefőnök­­nek, a­kit egy részvényes társulat irányában elköve­tett csalásokért a fenyítő rendőri törvényszék elítélt. S­é b i 11­e ur volt az, a­ki a folyó év elején, hogy bi­zonyos általa alakított salétrom­termelő társulatnak hitelt szerezzen, emberei egyikét tábornoki egyenru­hába öltöztető, annak kellő helyen kijelentése végett, hogy a kormány a salétromtársulatot hathatósan gyá­­molítandja. A csalásban egy államtanácsos neje, és több hamis köz- és magán okirat szerepel.­­ Leg­különösebb azonban, hogy S­é b i 11 e úr azt mondja, miszerint ő Beaumont-Vossy úrral 1852-ben Belgiumban ismerkedett meg, a hová ez utóbbi titkos küldetéssel ment, mely nem kevesebbet tárgya­­zott vala. Belgiumnak Francziaországhoz csatolásá­nál. S é b i 11 e állítólag ezen vállalatra költötte kö­zel egy millió frankra ment vagyonát. A törvény­szék elnöke nem akarta elhinni ezen előadást, lehe­tetlennek mondván, hogy a császár egy hamisítóval és csalóval szóba állott volna, azonban S é b i 11 e az arra hivatkozott, hogy Beaumont ar akkori szol­gálatai jutalmául neveztetett ki főnökké és maitre de requêtes­sé; ezenkívül sokan emlékeznek rá, hogy a „C­onstitutionnel“ azon időtájban az érintett bekeble­­zési kérdésben egy czikket hozott, a­melyért megin­­tést kapott és hogy e megintést egy másik követé, midőn Veron másnap oda nyilatkozott, hogy e czikk bizonyos magas kéz javításán ment keresztül. OLASZORSZÁG. T­o­r­i­n­b­ó­l, julius 24-ről írják: „Midőn III. Napoleon császár Milanóba bevonult, magához kérette az ismeretes nagy történészt C­e­s­a­r­e Cant­u-t, és több óráig társalgott vele, ki is midőn vé­leménye felől kérdeztetnék, kinyilatkoztatta, miszerint tartós és szilárd békére, Olaszországnak mérsékelt alkot­­­mányszerv újra alakítására csak úgy lehet gondolni, ha az osztrákok tökéletesen eltávoztak Olaszországból, és III. Napóleon helyeslé a történész nézetét. (? !) A közvé­lemény csillapulni kezd, de a herczegségekre nézve oly határozott hangulat uralkodik, hogy okvetlenül véres összeütközésre kerül a dolog, hogy ha a szerződést tevő császárok az elűzött dynastiákat ismét helyreállítani akarják. P­e­r­u­z­z­i Párisba utazott, hogy a császárnak a consulja által a béke megkötése előtt megszavazott hála­feliratot átnyújtsa. Megvan bízva egyszersmind arra nézve is, hogy a nemzet egyhangú akaratáról felvilágosítást ad­jon, és III. Napóleonnak szívére kösse, hogy általános lá­zadástól lehetne tartani, ha a hercegségek érzelmei meg­­támadtatnának. — A franczia katonaság, a­mennyiben látszik, nem igen elégedett a békével. A Milanóban levő katonatisztek még mindig a „jövő háborúban“ bíznak, és ez főtárgya beszélgetéseiknek. Ezen hit még a magasabb katonatiszti körökben is viszhangra talál. Garibaldiról mondják, hogy mihelyt hadtes­tének ügyeit elrendezte, azonnal lemond a piemonti szolgálatról. Az ő szolgálattétele az olasz népnek és nem a piemonti királynak volt felajánlva. — Ga­ribaldi jelenleg betegeskedik. A „Morning Post “-rak táviratozzák Parisból, hogy Szardinia a zürichi conferentiára des A­m­b­r­o­i­x-t mint felhatalmazottat kinevezte ugyan, ki is Párisba menend, mielőtt rendeltetése helyére érne, azonban Ausztria még mindig vonakodik piemonti felhatalma­zottal tanácskozásba bocsátkozni. Az „Indépendance“ ellenben biztosan véli állíthatni, hogy minden nehéz­ségek elmellőztettek, és hogy des Ambroix or Bourguiey és Colloredo urakkal egyenlőleg fog részt venni a tanácskozásokban. Szardinia csu­pán ezen biztosítás következtében nevezett ki fel­hatalmazottat, — a franczia diplomatia utoljára le­győzvén azon akadályokat, mik e miatt Turinban és Bécsben fennforogtak. A lombardiai hangulatra nézve az „Indépendance“­­nak következőleg írnak Milánóból jul. 21 ről : „Victor Emánuel király birtokba vesz egy or­szágot, mely nem népszavazat, nem hódítás által, hanem N­a­p­o­l­e­o­n császárnak ajándé­kzása folytán esett a szárd koronához. A milánóiak eleinte egyáltalában nem akarták hinni, hogy Velencze, Lombardiától el fog sza­­kíttatni. E két ország sokféle érdek által van egybekap­csolva. Lombardia jelen tartományaiból Brescia, Ber­gamo és Cremona hajdan Velenczéhez tartozott.“ — A párisi „Pressernek Turinból jul. 24-ről ír­ják , hogy Garibaldi, Lamarmora kérelmére a zürichi conferentia utánig elhalasztotta lemondását. — Ugyanezen tudósítás szerint Toscanában a falusi lakosságot restaurátió érdekében izgatják. E végett leginkább küzdenek azok a további ujonczozás meg­szüntetésére, minthogy ennek semmi más czélja nem lehet, mint a jelenlegi ideiglenes kormányt fenn­tartani. — Modena. A hazatérő toscanai hadsereg július 22-kén Modenában volt. — Miként az „Indépendan­­ce“ nek írják, egész Modenában el vannak határozva, hogy a herczeget nem fogják felerőszakolni engedni. NÉMETORSZÁG. Német lapok a szövetségi had­sereg újjáalakítása körül következő nézeteket kö­zölnek : Az utóbbi német fegyverkezések új bizony­ságot tesznek a felől, hogy a hadügy a legtöbb német álla­moknál nem a legjobb állapotban van Maga Bajoror­szág sem volt oly helyzetben, hogy azon seregnek, melyet háború esetére magának tulajdonított, katonai működéseiben csak közelítőleg is megfelelhetett vol­na. Oly nagy hiánya volt ott a fegyvereknek, és min­den katonai felszereléshez szükséges eszközöknek, hogy az előre begyakorolt tartaléki seregeket utolsó ideig nem volt mód felöltöztetni, és szolgálatra kiállí­tani. Még roszabbul állottak ezen viszonyok Hanno­­verában és Hessen választó­fejedelemségben, mind­azonáltal ezen államok legalább a legnagyobb ipar­ral törekedtek a hiányokat kipótolni, és az elmulasz­tott dolgokat helyrehozni, míg ellenben más államok, mint például Würtemberg és Szászország csupán a német hadialkotmány által rájuk rótt kiállítási köte­lesség teljesítésével elégedtek meg, mások pedig u. n . Hessen és Nassau nagyherczegségek oly m­érté­kb­­i hanyagolták el az eleinte nagy szorgalommal megkez­dett szerelési javításokat, mely mértékben a porosz ügyvezetés mint kikerü­lhetlen szükségesség, mindin­kább feltűnt. Mindemellett nem lehet tagadni, hogy a megtörtént felszerelések a német védelmi erőt nem kissé mozdították elő a franczia hadügy egészsége el­lenében, mindazoná­tal ez korántsem­ elégséges, és a fenyegető világ állása irányában a körülmények pa­­rancsolólag követelik, hogy a német viszonyokban az illetők a lehetségest megtegyék arra nézve, hogy a kezelésben több könnyűség hozassék be, és hiányzók kipótoltassanak. Az ezen körülményre vonatkozó, a szövetségnél te­endő indítványnak alapjául mindenek előtt ajánlatos volna a viszonyokhozi szoros kapcsolat, mi is a villa­­francai békekötés előtt rövid idővel oly mérvben ki­tűnt, hogy a ,7 (bajor) és 8 (würtembergi-badeni­­hessen nagyherczegi német hadtesteknek a német Oberhein (osztrák), a 9 (Szász, Hessen és Nassau) és 10 (Hannover, Braunschweig, Mecklenburg, Olden­burg és a három Hanza város) hadtesteknek pedig az Alsó- vagy Középrajnánál levő porosz hadsereghez kellett volna csatoltatniok. E szerint a német védelmi- és támadási re­ndszer szabályozásánál fő feladat vol­na, ezen alkalmi egyezkedést egy mindenkorra ér­vényes határozatra emelni, a­mi is az illető államok minden más, úgy katonai, mint társadalmi, vallási és történeti viszonyaiban alapra talál. Baden és Hessen nagyherczegség kivételével, me­lyeknek elseje a porosz szervezési rendszert vette sa­ját hadügyének alapjául, másodika pedig a franczia császárságbeli rendszert követi, a 7-ik és 8-ik hadtes­tek szolgálati és gyakorlati szabályai, kisebb na­gyobb mértékben az osztrák e nemű szabályok után vannak képezve; úgyszinte a fegyverkezés, a seregek szervezése, a tüzérségi, szállítási­ és élelmezési ügy kezelése, nemkülönben a vezénylet és igazságszolgáltatás is. Hasonló arányban áll a 9. és 10. német hadtest a porosz hadsereg állományá­hoz a­mennyiben nevezetesen csupán a szászok némely lényeges pontokban, és a nassaui seregek térnek el a porosz szerveze­től és szabályoktól, miután ezen utóbbi contingens ismét miként a hessendarmstadti a Rajnánál beoltott régi franczia rendszerből tartott meg részleteket. A 9-ik hadtesthez tartozó luxembur­giak, és a holsein-lauenburgi contingens, miként ide­gen külföldi hatalmasságok seregei e tekintetben mind szinte minden katonai reformoknál nem jöhet­nek tekintetbe. A második fő feladat volna a hessen darmstadti és nassaui contingensekben létező franczia elemet a né­met hadügyből egészen elenyésztetni, ezután minde­nek felett a négy tulajdonképeni német szövetségi tartaléki seregek viszonyaira kellene figyelmet fordí­tani, melyek jelenleg ép úgy mint a pótlék-ügy az egyes kormányok tetszésétől is kiszámításától függ, ezekre nézve tehát közös földbirtoki feltételeket kel­lene megalapítani, melylyel aztán a német védelmi rendszer megváltoztatásáig beelégedvén, annak to­vábbi fejlődését és tökéletesbülését a kényszerítő szükségekre, és az idő befolyására lehetne bízni. — Hannover, julius 28. Harburg város polgári elöljáróságának collegiuma egyhangú ha­tározattal az ottani tanácshoz egy kérelmet inté­zett, mely a 19-ei nyilatkozványra vonatkozik, és mely a „Z. F. N.“ szerint következőleg hangzik : „Az ide mellékelve átnyújtott több hannoverai polgár­nak nyilatkozata arra bir bennünket, hogy a német nép minden köreiben nyilatkozó abbeli óhajtást, miszerint Németországra nézve egy szorosabban egyesítő al­kotmány hozassék be , részünkről is kifejezzük. En­nek folytán kérjük a t. tanácsot, hogy egy oly ér­telmű folyamodványt méltóztassék az ország általános nemzeti gyűléséhez intézni, melynél fogva az felkérné a királyi kormányt, hogy a lehetőleg oda tülekedjék, miszerint Németország katonai és politikai erejére, ne­vezetesen pedig a német nép képviseletére nézve, mely alapul szolgálna az alakítandó központi hatalomnak, egyesítő szervezet hozassék be, az említett kérvényhez azonban méltóztassék e beadványt hozzá csatolni. Erős meggyőződésünk, hogy ezen törekvésnek csupán Porosz­­ország egyetértésével, és ezen, valóban legnagyobb német államhozi szorosabb csatlakozással leenő sikere, mely ál­lamnak érdekei ugyanis Németország érdekeivel, lénye­gileg egyek. Mi ezennel csatlakozunk a benyújtott nyilatkozathoz. Harburg, 1859. julius 27. A polgári elöl­járóság collegiuma.P­ USTI POSTA. Pest, aug. 1. Párisban a julius 29-iki börze az angol parlament­ben 28-kán végbe ment tárgyalásokat kedvezőtleneb­bül fogta fel, mint távolabbi körök — azokat felfogni hajlandók valának. — A congressus — így okoskod­nak az utóbbiak — Russell és Palmerston lord nyilatkozataik által nem lett ugyan még európai bi­zonyossággá , de az utóbbi napokban történtek, s a sajtónak a csatornán innen és túl folytatott heves fele­selései után ki várhatott volna merészeltebb beszédet ? Azonban a congressust akadályozó nehézségek inkább egyetemes természetűek, s ugyanazért az illető helyen sehogy sincsenek megelégedve azon tekervényes és záradékos modorral, melyben Russell lord Angliá­nak a congressusban való részvétét megígérte. A kölni lap egyik párisi levelezője egyébiránt, a német lapokkal és az angol lapok nagy résével ellen­kezőleg, az egész Anglia feletti lármát hajlandó egyéb­nek nem tekinteni oly fogásnál, melynek czélja lord John Russellt és Palmerstont neki­puhítsa a congres­­susnak. Nem kell elfeledni, — úgymond — hogy a császári kormánynak ugyancsak elég baja van még Olaszor­ggal, hogy az ottani politikai szülött a császári dynastia jó vagy rosz állapotára hosszas évekig a legnagyobb fontossággal bizand, — és hogy a császárnak régi taktikája a közfigyelmet azon pon­tokról, melyek őt legélénkebben foglalatoskodtatják, elfordítani. Levelező állításához nyomatékul a „Con­­stitutionnel“ egyik czikkére utal, mely Angliáról és az angol-franczia szövetségről az eddigieknél sokkal kíméletesebb modorban nyilatkozik. Különben a parterősítések Angliában folyvást tartanak. Még csak az apró Chaussey-szigetek megerősítése is meg van parancsolva az atlanti ten­geren, Granville közelében, az onnan Guernsey nor­mán szigethez vezető útnak közepén. E körülmény

Next