Pesti Napló, 1859. augusztus (10. évfolyam, 2841-2864. szám)
1859-08-02 / 2841. szám
következtében — jóllehet helyesen indokolt tekinteteknél fogva — a látogatás általi megtiszteltetést elhárította. Ezek után az utazási programm oda módosíttatott, hogy az utazás csupán Saloniqueig fog terjedni. Mily nagy és mily általános az elégületlenség, ez az utolsó courbam buiram ünnep alkalmával oly feltűnőleg nyilvánult, hogy maga a szultán is a legkeserűbben győződött meg felőle. Szokás ugyanis, hogy „courbam bairam,“ vagyis az áldozat ünnepe alkalmával, minden tözstiszt, tábornok, magas polgári hivatalnokok és ublemák a moscheeba kísérik a szultánt, és az ima után a Topp serai-ba bocsáttatnak „ezek“csókra. El lehet mondani, hogy ezen ünnepély alkalmával az összes konstantinápolyi és scuttari-i lakosság jelen szokott lenni, ez évben azonban a néptömeg feltémnőleg csekély volt. A császári menet azonban leginkább föltűnt a polgári hivatalnokok és katonai méltóságok több mint kétharmadának jelen nem léte által, ö öszesen 5 dandárparancsnok volt jelen, holott más alkalommal 100 nál is többen szoktak megjelenni. Hasonló arány volt a többi hivatalok fokozataiban is. A szultán a szertartás alatt nem volt képes fékezni visszatetszését, és mielőtt az uhlemák még mind az „etek“-csókoláshoz értek volna, a szultán felkelt helyéből, és a legbensőbb soraiba vonult. Kars és Silistria nevezetű legszebb és legnagyobb két utazó gőzös veszteségeiről, melyeknek mindegyke 10,000 font sterlingbe került, a hivatalos közleményekből értesülhetett ön. — A bírói vizsgálatból, mely Alexandriában erre nézve a legnagyobb szigorral foly, majd ki fog tűnni, mennyiben részes e szerencsétlenség előidézésében tengerészeti minisztériumunk hanyagsága. Mehemed bey. I» O 14 I TI KA I H S Id n K S V H K ' . AUSZTRIA. Bécs, jul. 27. Miként a „Hamb. Börsen-Halle“ levelezője írja, Bécsben Napoleon herczegnek a bécsi udvarnál rövid idő alatt teendő látogatását összeköttetésbe teszik a francziák császárjának abbeli kísérletével, miszerint a bécsi és tarini udvarok közt a családi kibékülést eszközölje. Az „Eco di Fiume“ szerint osztrák hajókormányosok, kik július 21 és 24 kén Fiuméba érkeztek, állítják, hogy Lussin piccoloban július 22-kén az osztrák császári zászló ismét ünnepélyesen feltüzetett, és hogy azt a „Bretagne“ franczia sorhajó, mindszinte egy szárd fregát is üdvözölte. 23 kán e szertartás Lussin grande-ban is megtartatott, az ottani Podesta indítványára, és a nép élénk örömlelkesedése közt. Az ünnepélyes szertartást egy „Te Deum“ zárta be. ANGOLORSZÁG. Röviden már érintik a lapok megjegyzését a „Monsteur“-nek a hadi költségvetést illető czikkére. „Ha, úgymond a „Times,“ pénzzel mindent meg lehetne tenni, nyugodtan ülnénk, s kemény tallérral vernék agyon az ellenséget, aki házunkba törne; azonban nem sterlingben, hanem katonában van fogyatkozásunk. Mikor a minap e tárgyról folyt a vita az alsóházban , egy miniszter sem tudott 30,000 embernél többet összeszámítani, véderőül külföldi beütés ellen. A „Moniteur“ csak mindig a pénzt emlegeti. Az angol hadsereg és hajóhad többe kerül, mint a franczia katonaság és hajóhad, s ezzel punctum. Szép vigasztalás nekünk, hogy négy franczia katona olcsóbban folytat ellenünk tamanonarezot, mint amennyiért véd bennünket egy angol. Európa ellenében a mi politikánk merőben védelmi. A mi országunk a béke. Az igaz, hogy a mi költségvetésünk lassanként emelkedett, részint a gőzerő behozatala következtében, részint azon emberséges és politikai törekvés folytán, hogy katonáink és matrózaink helyzetén javítsunk. Anglia emiatt panaszkodik, hogy Francziaország minden szükség fölött szaporítja hadikészületeit Melyik országra akar ütni Anglia ? Ki ellen kell magát Francziaországnak védenie ? S a Moniteur pénzügyi okoskodásának egy nagy hibája van. Angolországnak van költségvetése, tudja mennyit vesz be, maga vetheti ki s ahhoz tartja magát. Francziaország csak nemrég 20 millió font sterlinget kölcsönzött, a múlt évi költségvetés hiánya fedezésére. Francziaországban mindig a pénzügyminiszter tetszésétől függ, új kölcsönt venni, s költségvetése nem egyéb merő formaságnál, S miért szeretné Francziaország megakadályozni védelmi készületeinket ? Angliának esze ágában sincs Cherbourgot vagy Toulont megtámadni. Összes hajóhadával sem szállíthatni Francziaországba 30,000 embert, már azon oknál fogva sem, mivel nincs meg annyi embere. S ki is állana elő ily tervvel ? A fejedelem, aki ezt akarná, csakhamar kormányzónak volna kénytelen helyet engedni; a miniszter az ellenzéki padon szedné fel magát, s a parliament tagnak kitennék a szűrét Francziaországnak vannak ily tervei s vannak főnökei, akik azt kivinni szintén képesek. Mi csak saját érzékeinknek hihetünk e részben. A mi bőrünkről van szó. Védenünk kell magunkat.“ A hevesebb kép felődéstt és gyanakodó (főleg Napoleon irányában bizalmatlan) „Advertiser“ még inkább kikel a „Moniteur“ ellen. Nincs oly böre angol — úgymond, — aki at ne lássa, hogy Lajos Napóleon elhatározta magában, betörni Angliába. Eszi a méreg, hogy védelmi készületeket teszünk, s azt hiszi, hogy ha megmutatja, mennyire szükségtelen a mit teszünk, a nemzet majd lármát üt a pazarlás ellen, s védetlenül hagyjuk partjainkat, mikor aztán könnyű zsákmányul jut Anglia elleneinknek. Azonban roszul számol. Annál erősebben készülődünk. A „Herald“ szerint Angliának 25 évi elhanyagolást kell jóvá tennie a hadseregre és hajóhadra nézve. Ezért tetszik a budget kelleténél nagyobbnak. S Anglia mindez ideig sem épített egy ellen-Cherbourgot. Még a „Post“ is élesen cáfolja a „Moniteur“ czikkét, habár Napoleon jó szándékaiban nem kételkedik. De a franczia adatok hamisak. A „Times“ következő levelet közli, melyet lord John Russell magántitkárától vett: „Uram! Bizonyos megjegyzéseket illetőleg, melyek ön lapjában lord J. Russell előterjesztésére vonatkoznak, mintha tudniillik azt mondta volna , hogy a villafrancai béke föltételeit „igazságosaknak“ tartja, föl vagyok hatalmazva önt értesíteni, hogy ezen jelentés merőben helytelen s hogy a külügyiminiszter a parlamentben a villafrancai békéről semmiféle véleményt nem mondott. Önnek sat. Chesham-tér, jul. 27. Russell György.“ FRANCZIAORSZÁG. A julius 28 diki „Moniteur“, mint a táviró után már tudjuk, a következő rövid jegyzékkel jelent meg : „A császár elhatározta, hogy a szárazi és tengeri haderő a legrövidebb idő alatt békelábra állíttassék.“ A „Pays“ ezen közlést a következő észrevétellel kíséri: A „Moniteur“ nyilatkozata fényesen tanúsítja a császár kormányának lojalitását. Elhatározó válasz az minden, az idegen sajtó által Francziaország ellen emelt részakaratú panaszokra. Senki nem mondhatja többé: „azért készülünk mert Francziaország készül.“ Francziaország hüvelyébe dugja kardját; oly példa, melyet, úgy reméljük legalább, a többi európai hatalmak követni fognak. A közönségnél a hivatalos lap ezen jegyzéke nem volt képes előidézni mindazon hatást, melyet a császári kormány attól talán várt. A börze ugyan kedvezőleg fogadta a tudósítást, de a nagy közönség közt sok a kétkedő aki azt mondja, hogy ígérni és megtartani két különböző dolog, és hogy a „Moniteur“ szava nem mindig szentírás. Sőt — is okoskodnak — ha mind a szárazi, mind a tengeri haderő az olasz háború előtti lábra szállíttatnék is le, azzal még nem nyert a világ feltétlen biztosítást a béke tartóssága iránt. Eszékbe jut, minő gyorsasággal tudott Francziaország az olasz háború pillanatában, minden békelábon levő hadsereg mellett, egy hónál kevesebb idő alatt 400,000 embert síkra állítani csupán az által, hogy a szabadságon levő legénységet beszólította. Attól is félnek sokan, hogy a tengeren való lefegyverkezés alatt csupán azon sok hadihajó egy csekély részének leszerelését értik, melyeket az olasz háborúra oly nagy számmal felkészítettek , nem pedig a hadi flotta kevesbítését, és azon tengeri s kikötői építkezések megszüntetését, melyek Angliának legtöbb aggodalmat okoznak, minthogy az ezeknek szükséges voltát nem látja át. Szóval, mint az „Indépendance“ magát kifejezi, a párisi közönség jó néven vette a kormány maga elhatározását, nem mintha abban Anglia nyugtalanságainak adott gyökeres elégtételt látna, hanem mivel biztos elhalasztását látja abban, minden rész szándéknak Anglia ellen, és eszközt, mely Palmerston lordnak nyujtatik, hogy magát a kormányon fenntarthassa. Egyébiránt Párisban jul. 28 dikán is még mindig rebesgették a császárnak Wight szigetre való utazását, aminek már jul. 30 dikán meg kellett volna történi. Ha porosz lapok tudósításainak hinni lehet, Anglia mellett a németekről sem feletkeznének meg Párisban. A napokban de la Guerroniére úr tollából ez röpirat kerülne ki e czím alatt: „Napóleon III et l’Allemagne.“ — A zürichi conferentia felől még teljes bizonytalanságban van a világ. A „Nat. Ztg“ szerint Napóleon császár igen nagyon óhajtja a conferentiát, s ugyanazért a zürichi conferentiát szeretné igen gyorsan és igen tökéletlenül ejteni meg. Az „Independance“ azt mondja, hogy a conferentia nehézségei még nincsenek kiegyenlítve, az európai congressus feltételei pedig még kevésbbé vannak megállapítva. Nagybritannia újra vitatás alá akarná vonni a villafrancai békealapokat, s e feltételt (Párisban ?) nem tartják elfogadhatónak. — Pietri úr aki bizonyos küldetésben Olaszországban volt, megérkezett Párisba. Hír szerint belügyminiszter lesz. — Menneval urnak Rómába küldetéséről eltérők a tudósítások. A „Journal des Débats“ levelezője azt véli, hogy a császár küldötte bizonyosan hasonló reformjavaslatokat vitt azokhoz, melyeket a pápai kormány 1857-ben meghallgatni sem akart, mi ők például: a kormánynak világivá tétele, a képviseleti rendszer bevitele, s egy, a Code Napoleon-hoz hsonló törvénykönyv bevitele stb. — A „Constitutionnel“ szerint a római udvar Menneval úrtól mindenek ' szt kívánta, hngy Francia prazáer és Szardínia a legallokat, az azokat megszállva tartó szabadcsapatoktól mentsék meg; ez meglévén, a pápa megígéri, hogy a tartományokban a rendet majd helyreállítja. Az „Univers“ határozottan ellentmond azon állításnak, mintha a pápa az olasz confoederatioban a tiszteletbeli elnökséget már elvállalta volna. Szerinte e tárgyban még végleges határozat nincs, és a pápa a szövetségbe csupán azon feltétel alatt lép be, ha Piemont „a maga előítéleteiről és forradalmi szenvedélyeiről határozottan lemond.“ A kereskedelmi világot csupán az győzné meg, hogy a kormány minden harczias viszketegről lemond, ha a kormány a tettek mezejére lépne, és mind száraz, mind tengeri erejét tetemesen megkevesbítené. A „Nat. Ztg“ egyik sötétebben látó levelezője így nyilatkozik: „Lajos Napóleon nem oly naiv, hogy azt higgje, mintha az ő szavaiban a csatornán túl és egyébütt is bíznának, ugyanazért bizton számíthatni rá, hogy a „Moniteur“ legközelebb oly jegyzéket fog hozni, melyben az ellenszegülés lesz kiemelve, amelylyel a császár békés czélzatai találkoztak. Tehát megint a régi játék. Csakhogy el ne feledjék a tuileriákban, hogy Európa melyet három év óta mindig Páris felől fenyegetnek, türelmét fogja veszteni és Francziaország szinte.“ Egy másik levelező azt mondja, hogy a moniteuri jegyzék, a miniszteri tanács, és a titkos tanács jul. 27-diki ülésének eredménye. Ezen ülésekben hír szerint terjedelmes tanácskozások folytak az Angliához való viszonyokról, és sokan attól féltek, vagy pedig azt remélték, hogy a lefegyverkezési tudósítás helyett Anglia ellen egy éles jegyzék fog megjelenni. Úgy látszik azonban, — teszi hozzá az elég békés szemüvegen néző levelező — hogy a császár korábbi nyugodtságát, melyet az olasz hadjárat óta nem láttak rajta, ismét visszanyerte, s ahhoz képest ismét politikája elöbbeni sarkkövéhez, t. i. az Angliával való szövetséghez tért vissza. Mindemellett azonban tegnap (ju. 27.) alaposan megvitatták a kérdést, várjon Angiának hadikészületeire ellenkészületekkel, vagy pedig a katonai erő kevesbítésével kell e felelni. Állítólag majd mindenik miniszter az utóbbi értelemben nyilatkozott. Pe r s ig n y ur, a ki küldetését Párisban a moniteuri jegyzék megjelenése által, úgy ahogy elérte, az „Incependance“ szerint mefllé utazik vissza Lonardonban ! Feltűnt, hogy a julius 27-ki miniszteri és titkos tanácsban a császárné is jelen volt, ami a régensség reá ruházása előtt nem történt soha. — A titkos tanács három órától hatig tartott; tagjai már 9 órakor össze valanak híva — A párisi törvényszék előtt megint foly egy „Cause célébre“ vagyis botrányos per. Hőse Sébillé ur, egy belga születésű úriember, bűntársa Beaumont-Vassy úrnak, a volt megyefőnöknek, akit egy részvényes társulat irányában elkövetett csalásokért a fenyítő rendőri törvényszék elítélt. Sé b i 11e ur volt az, aki a folyó év elején, hogy bizonyos általa alakított salétromtermelő társulatnak hitelt szerezzen, emberei egyikét tábornoki egyenruhába öltöztető, annak kellő helyen kijelentése végett, hogy a kormány a salétromtársulatot hathatósan gyámolítandja. A csalásban egy államtanácsos neje, és több hamis köz- és magán okirat szerepel. Legkülönösebb azonban, hogy Sé b i 11 e úr azt mondja, miszerint ő Beaumont-Vossy úrral 1852-ben Belgiumban ismerkedett meg, a hová ez utóbbi titkos küldetéssel ment, mely nem kevesebbet tárgyazott vala. Belgiumnak Francziaországhoz csatolásánál. S é b i 11 e állítólag ezen vállalatra költötte közel egy millió frankra ment vagyonát. A törvényszék elnöke nem akarta elhinni ezen előadást, lehetetlennek mondván, hogy a császár egy hamisítóval és csalóval szóba állott volna, azonban S é b i 11 e az arra hivatkozott, hogy Beaumont ar akkori szolgálatai jutalmául neveztetett ki főnökké és maitre de requêtessé; ezenkívül sokan emlékeznek rá, hogy a „Constitutionnel“ azon időtájban az érintett bekeblezési kérdésben egy czikket hozott, amelyért megintést kapott és hogy e megintést egy másik követé, midőn Veron másnap oda nyilatkozott, hogy e czikk bizonyos magas kéz javításán ment keresztül. OLASZORSZÁG. Torinból, julius 24-ről írják: „Midőn III. Napoleon császár Milanóba bevonult, magához kérette az ismeretes nagy történészt Cesare Cantu-t, és több óráig társalgott vele, ki is midőn véleménye felől kérdeztetnék, kinyilatkoztatta, miszerint tartós és szilárd békére, Olaszországnak mérsékelt alkotmányszerv újra alakítására csak úgy lehet gondolni, ha az osztrákok tökéletesen eltávoztak Olaszországból, és III. Napóleon helyeslé a történész nézetét. (? !) A közvélemény csillapulni kezd, de a herczegségekre nézve oly határozott hangulat uralkodik, hogy okvetlenül véres összeütközésre kerül a dolog, hogy ha a szerződést tevő császárok az elűzött dynastiákat ismét helyreállítani akarják. Peruzzi Párisba utazott, hogy a császárnak a consulja által a béke megkötése előtt megszavazott hálafeliratot átnyújtsa. Megvan bízva egyszersmind arra nézve is, hogy a nemzet egyhangú akaratáról felvilágosítást adjon, és III. Napóleonnak szívére kösse, hogy általános lázadástól lehetne tartani, ha a hercegségek érzelmei megtámadtatnának. — A franczia katonaság, amennyiben látszik, nem igen elégedett a békével. A Milanóban levő katonatisztek még mindig a „jövő háborúban“ bíznak, és ez főtárgya beszélgetéseiknek. Ezen hit még a magasabb katonatiszti körökben is viszhangra talál. Garibaldiról mondják, hogy mihelyt hadtestének ügyeit elrendezte, azonnal lemond a piemonti szolgálatról. Az ő szolgálattétele az olasz népnek és nem a piemonti királynak volt felajánlva. — Garibaldi jelenleg betegeskedik. A „Morning Post “-rak táviratozzák Parisból, hogy Szardinia a zürichi conferentiára des Ambroix-t mint felhatalmazottat kinevezte ugyan, ki is Párisba menend, mielőtt rendeltetése helyére érne, azonban Ausztria még mindig vonakodik piemonti felhatalmazottal tanácskozásba bocsátkozni. Az „Indépendance“ ellenben biztosan véli állíthatni, hogy minden nehézségek elmellőztettek, és hogy des Ambroix or Bourguiey és Colloredo urakkal egyenlőleg fog részt venni a tanácskozásokban. Szardinia csupán ezen biztosítás következtében nevezett ki felhatalmazottat, — a franczia diplomatia utoljára legyőzvén azon akadályokat, mik e miatt Turinban és Bécsben fennforogtak. A lombardiai hangulatra nézve az „Indépendance“nak következőleg írnak Milánóból jul. 21 ről : „Victor Emánuel király birtokba vesz egy országot, mely nem népszavazat, nem hódítás által, hanem Napoleon császárnak ajándékzása folytán esett a szárd koronához. A milánóiak eleinte egyáltalában nem akarták hinni, hogy Velencze, Lombardiától el fog szakíttatni. E két ország sokféle érdek által van egybekapcsolva. Lombardia jelen tartományaiból Brescia, Bergamo és Cremona hajdan Velenczéhez tartozott.“ — A párisi „Pressernek Turinból jul. 24-ről írják , hogy Garibaldi, Lamarmora kérelmére a zürichi conferentia utánig elhalasztotta lemondását. — Ugyanezen tudósítás szerint Toscanában a falusi lakosságot restaurátió érdekében izgatják. E végett leginkább küzdenek azok a további ujonczozás megszüntetésére, minthogy ennek semmi más czélja nem lehet, mint a jelenlegi ideiglenes kormányt fenntartani. — Modena. A hazatérő toscanai hadsereg július 22-kén Modenában volt. — Miként az „Indépendance“ nek írják, egész Modenában el vannak határozva, hogy a herczeget nem fogják felerőszakolni engedni. NÉMETORSZÁG. Német lapok a szövetségi hadsereg újjáalakítása körül következő nézeteket közölnek : Az utóbbi német fegyverkezések új bizonyságot tesznek a felől, hogy a hadügy a legtöbb német államoknál nem a legjobb állapotban van Maga Bajorország sem volt oly helyzetben, hogy azon seregnek, melyet háború esetére magának tulajdonított, katonai működéseiben csak közelítőleg is megfelelhetett volna. Oly nagy hiánya volt ott a fegyvereknek, és minden katonai felszereléshez szükséges eszközöknek, hogy az előre begyakorolt tartaléki seregeket utolsó ideig nem volt mód felöltöztetni, és szolgálatra kiállítani. Még roszabbul állottak ezen viszonyok Hannoverában és Hessen választófejedelemségben, mindazonáltal ezen államok legalább a legnagyobb iparral törekedtek a hiányokat kipótolni, és az elmulasztott dolgokat helyrehozni, míg ellenben más államok, mint például Würtemberg és Szászország csupán a német hadialkotmány által rájuk rótt kiállítási kötelesség teljesítésével elégedtek meg, mások pedig u. n . Hessen és Nassau nagyherczegségek oly mértékbi hanyagolták el az eleinte nagy szorgalommal megkezdett szerelési javításokat, mely mértékben a porosz ügyvezetés mint kikerülhetlen szükségesség, mindinkább feltűnt. Mindemellett nem lehet tagadni, hogy a megtörtént felszerelések a német védelmi erőt nem kissé mozdították elő a franczia hadügy egészsége ellenében, mindazonátal ez korántsem elégséges, és a fenyegető világ állása irányában a körülmények parancsolólag követelik, hogy a német viszonyokban az illetők a lehetségest megtegyék arra nézve, hogy a kezelésben több könnyűség hozassék be, és hiányzók kipótoltassanak. Az ezen körülményre vonatkozó, a szövetségnél teendő indítványnak alapjául mindenek előtt ajánlatos volna a viszonyokhozi szoros kapcsolat, mi is a villafrancai békekötés előtt rövid idővel oly mérvben kitűnt, hogy a ,7 (bajor) és 8 (würtembergi-badenihessen nagyherczegi német hadtesteknek a német Oberhein (osztrák), a 9 (Szász, Hessen és Nassau) és 10 (Hannover, Braunschweig, Mecklenburg, Oldenburg és a három Hanza város) hadtesteknek pedig az Alsó- vagy Középrajnánál levő porosz hadsereghez kellett volna csatoltatniok. E szerint a német védelmi- és támadási rendszer szabályozásánál fő feladat volna, ezen alkalmi egyezkedést egy mindenkorra érvényes határozatra emelni, ami is az illető államok minden más, úgy katonai, mint társadalmi, vallási és történeti viszonyaiban alapra talál. Baden és Hessen nagyherczegség kivételével, melyeknek elseje a porosz szervezési rendszert vette saját hadügyének alapjául, másodika pedig a franczia császárságbeli rendszert követi, a 7-ik és 8-ik hadtestek szolgálati és gyakorlati szabályai, kisebb nagyobb mértékben az osztrák e nemű szabályok után vannak képezve; úgyszinte a fegyverkezés, a seregek szervezése, a tüzérségi, szállítási és élelmezési ügy kezelése, nemkülönben a vezénylet és igazságszolgáltatás is. Hasonló arányban áll a 9. és 10. német hadtest a porosz hadsereg állományához amennyiben nevezetesen csupán a szászok némely lényeges pontokban, és a nassaui seregek térnek el a porosz szervezetől és szabályoktól, miután ezen utóbbi contingens ismét miként a hessendarmstadti a Rajnánál beoltott régi franczia rendszerből tartott meg részleteket. A 9-ik hadtesthez tartozó luxemburgiak, és a holsein-lauenburgi contingens, miként idegen külföldi hatalmasságok seregei e tekintetben mind szinte minden katonai reformoknál nem jöhetnek tekintetbe. A második fő feladat volna a hessen darmstadti és nassaui contingensekben létező franczia elemet a német hadügyből egészen elenyésztetni, ezután mindenek felett a négy tulajdonképeni német szövetségi tartaléki seregek viszonyaira kellene figyelmet fordítani, melyek jelenleg ép úgy mint a pótlék-ügy az egyes kormányok tetszésétől is kiszámításától függ, ezekre nézve tehát közös földbirtoki feltételeket kellene megalapítani, melylyel aztán a német védelmi rendszer megváltoztatásáig beelégedvén, annak további fejlődését és tökéletesbülését a kényszerítő szükségekre, és az idő befolyására lehetne bízni. — Hannover, julius 28. Harburg város polgári elöljáróságának collegiuma egyhangú határozattal az ottani tanácshoz egy kérelmet intézett, mely a 19-ei nyilatkozványra vonatkozik, és mely a „Z. F. N.“ szerint következőleg hangzik : „Az ide mellékelve átnyújtott több hannoverai polgárnak nyilatkozata arra bir bennünket, hogy a német nép minden köreiben nyilatkozó abbeli óhajtást, miszerint Németországra nézve egy szorosabban egyesítő alkotmány hozassék be , részünkről is kifejezzük. Ennek folytán kérjük a t. tanácsot, hogy egy oly értelmű folyamodványt méltóztassék az ország általános nemzeti gyűléséhez intézni, melynél fogva az felkérné a királyi kormányt, hogy a lehetőleg oda tülekedjék, miszerint Németország katonai és politikai erejére, nevezetesen pedig a német nép képviseletére nézve, mely alapul szolgálna az alakítandó központi hatalomnak, egyesítő szervezet hozassék be, az említett kérvényhez azonban méltóztassék e beadványt hozzá csatolni. Erős meggyőződésünk, hogy ezen törekvésnek csupán Poroszország egyetértésével, és ezen, valóban legnagyobb német államhozi szorosabb csatlakozással leenő sikere, mely államnak érdekei ugyanis Németország érdekeivel, lényegileg egyek. Mi ezennel csatlakozunk a benyújtott nyilatkozathoz. Harburg, 1859. julius 27. A polgári elöljáróság collegiuma.P USTI POSTA. Pest, aug. 1. Párisban a julius 29-iki börze az angol parlamentben 28-kán végbe ment tárgyalásokat kedvezőtlenebbül fogta fel, mint távolabbi körök — azokat felfogni hajlandók valának. — A congressus — így okoskodnak az utóbbiak — Russell és Palmerston lord nyilatkozataik által nem lett ugyan még európai bizonyossággá , de az utóbbi napokban történtek, s a sajtónak a csatornán innen és túl folytatott heves feleselései után ki várhatott volna merészeltebb beszédet ? Azonban a congressust akadályozó nehézségek inkább egyetemes természetűek, s ugyanazért az illető helyen sehogy sincsenek megelégedve azon tekervényes és záradékos modorral, melyben Russell lord Angliának a congressusban való részvétét megígérte. A kölni lap egyik párisi levelezője egyébiránt, a német lapokkal és az angol lapok nagy résével ellenkezőleg, az egész Anglia feletti lármát hajlandó egyébnek nem tekinteni oly fogásnál, melynek czélja lord John Russellt és Palmerstont nekipuhítsa a congressusnak. Nem kell elfeledni, — úgymond — hogy a császári kormánynak ugyancsak elég baja van még Olaszorggal, hogy az ottani politikai szülött a császári dynastia jó vagy rosz állapotára hosszas évekig a legnagyobb fontossággal bizand, — és hogy a császárnak régi taktikája a közfigyelmet azon pontokról, melyek őt legélénkebben foglalatoskodtatják, elfordítani. Levelező állításához nyomatékul a „Constitutionnel“ egyik czikkére utal, mely Angliáról és az angol-franczia szövetségről az eddigieknél sokkal kíméletesebb modorban nyilatkozik. Különben a parterősítések Angliában folyvást tartanak. Még csak az apró Chaussey-szigetek megerősítése is meg van parancsolva az atlanti tengeren, Granville közelében, az onnan Guernsey normán szigethez vezető útnak közepén. E körülmény