Pesti Napló, 1859. szeptember (10. évfolyam, 2865-2889. szám)
1859-09-01 / 2865. szám
prnt. AicrfiTis 31 Néhány szó a főreáliskolák és a budai műegyetem érdekében. E század nagyszerű találmányai és felfedezései a fálismeretek terén annyira megváltoztaták Európa mindennemű viszonyait, hogy azok mivelése nélkül a föld semmi népe a civilisílt nemzetek körében helyet nem foglalhat. Az, ki a reálismeretek mivelésében és terjesztésében az anyagiság lépcsőzetét látja, az az emberiséget homály korszakába taszítja vissza, méltatlanná tartván et a nagy természet titkait kutatni, törvényeit leleplezni és annak kincseit a földi élet nemesítésére fordítani. Vájjon a reáltudományok nagy emberei az anyagiság terjesztői voltak e? Kit lehet közöttünk avval vádolni ? Mondhatni, miszerint mindanynyian humanisticus tudományokat szintoly kedvvel, ha nem is ugyanazon sikerrel mi vettek. Korszakunk anyagisága a sociális viszonyokban, az egyének jellemében rejlik. Minden ország fekvéséhez s minden más viszonyaihoz képest, minden szakban, körülményeihez szabott számban szakembereket igényel, ezek hibázván, a test egy vagy több tag hiányát, az állam szerkezetében érzi. Honunkban csak 20-30 év óta fordíttatik kellő figyelem a reáltudományokra, és hogy azóta mennyire terjedt a természet és mennyiségtani tudományok iránti szeretet, tanúja az, hogy minden szakban már a külföldön is tisztelt egyéneket bírunk, aminek az ezt a testvérek , Nendtwich, Stoczek, Szönyi, Szabó, Jedlik sat. elegendő számban, tanúja az,, hogy Ausztria műegyetemeit legalább 500 — 600 magyar ifjú látogatja évenkint és mondhatni kitűnő sikerrel ; tanúja végre az , hogy Európa minden jelentékeny tanintézetén magyar ifjak képzik magukat. Honunk főbb városaiban községi költségeken (melyek nem csekélyek) al- és főreáliskolák emelkednek, így Pesten, Budán , Kassán, Kecskeméten, Fehérváron sat., de elég sajnos, hogy a felreáltanodákban nem volt magyar a tannyelv, hanem német, így például Pesten és Budán, Magyarország szívében, hol a magyar nyelv kivételével minden tárgy németül adatik elő. Hallhatni, miszerint a főreáltanodákon nem is lehetne magyar nyelven tanítani — és miért? Erre következő választ adják jó barátaink : 1-ször, mert nincs a megkivántató műszó; 2-szer nincs elegendő és képes magyarajkú reáltanár; 3 szór nincsenek magyar tankönyveink. Mindezen három vádra igen könnyű felelni, mert: 1-ször. Megjelent az akadémiai magyar-német műszótár, mely által az első vád nemcsak megszüntetik, de még mondhatjuk, hogy nyelvünk bir műszavakkal, holott a német nem. 2 szót. Hogy tanáraink és pedig kellő számban a reálszakokra vannak, kitűnik abból, hogy míg kilátása volt hazánkfiainak az alkalmazásra, minden pályázatnál részt vettek. A műegyetemekből számosan kikerült, jelesen végzett magyar ifjak csak a német nyelv nem elegendő ismerete által, voltak visszatartva; ha—mint halljuk,—a főreáltanodáknál is a hazai nyelv leendő tannyelv, meg fogjuk látni, van-e jeles magyar tanárokban hiány! Az eddig alkalmazott kevés magyar tanár, büszkén állhat ki a versenytérre szaktársaival. Nemcsak honunkban, hanem kivüle is tisztelt reáltanárok : A r e n s tein, (ki Napóleon császártól még a becsületrenddel is felékesíttetett) és Pauer Bécsiben, Szabóky, Preuss, Kondor, Ney, Say Pesten, és mások többen, 3-szor. Ami a kézikönyvek hiányát illeti, azon egyszerű felelettel szolgálunk, hogy váljon ki részére imánk magyar reáltankönyvet, ha a tannyelv nem magyar? De adhatjuk azon jó uraknak azon választ is, hogy a m. oktató minisztérium felszólítására legrövidebb idő alatt, a kívánt tankönyvek megesznek. Az előbb mondottak még nagyobb mérvben alkalmazhatók a budai műegyetemre, hol vagy is nagyobb részt magyar ajkú tanárok működnek. Ott küzdenek a reáltudományok magyar hősei a mostoha viszony- nyal! Ott élnek és működnek: Nendtwich, Stoczek, Conlegner, Krusper, Weisz, Komnenovits mint hazánk és a tudomány tevékeny férfiai. Tanerői mellett a budai műegyetem bátran versenyezhet a bécsivel, és mégis majd négyannyi magyar ifjú látogatja a bécsi mint a budai intzetet! És miért ? Arra is könnyű az okot fellelni. 1 -er. Budán is csak német a tannyelv nem magyar. 2-er. Őszintén megvallva, az intézet Budán léte nem igen vonja a magyar közönséget. 3-or. Körülményeinél fogva az intézet nem bír annyira kifejlődni, mint kívánatos volna, nint például arra való épülete, mert ezt minden másnak csak országos műegyetemnek nem tekinthetni. Mindezeken mint halljuk szintén változás készül, és meg fogjuk látni, hogy ez esetben a magyar ifjak itt fognak összegyűlni, hazánk jeles tanárai közül. Végtelenül tiszteljük a külföld tudósait, nagy embereit, de nem helyeselhetjük sok szülő azon tettét, hogy már az abc megtanulására is a hazából kiviszik fiaikat. Nem jó dolog az ! — Sok abból roszalható ! Nem szorultunk mi arra. Küldjétek ki az észben már kifejlett ifjút, ha elegendő előképzettsége van, akkor gyűjtse méhként a külföld becseit, és boldogítsa vele visszatértekor hazáját. De mig hon oly jól mint másutt, tanulhat, addig szítja hazájának levegőjét, addig hallja magyar ajkakról a tudományt. Fel kell hagynunk azon hamis nézettel, hogy a külföldön azon guási tudós mind tudós, ott is gyéren vannak a tudomány csillagai. A hit mindig nagyobb mint a valódiság. A tett szolgálatokat el szokta felejteni a világ. Elfelejté, hogy hátramaradásunk alatt megvédtük Nyugat-Európa mivelődését. Hogy honfiaink százezerei vérüket onták a civilisatio fenntartásáért, midőn az is lám azt elpusztitni fenyegeté. Europa haladását a magyar közvetve vérével segíté elő, és most, midőn a tudományok terén is harczosként megjelenik, megküzdeni szintoly elszántsággal, kitartással és sikerrel, mint azt századokig ön és szomszédai megmentéséért téve. W. SZIVBELI TARTOZÁSOK. Irta Maquet Ágost. Fordította Germ. VII. *) A szív észjárás«. így futott Armand a Roule-várostizedben, melyre párisi ösztönénél fogva ráismert. Nemsokára, nem kis örömére, eléré boulevardi labát, kapusát, széles lépcsőjét s a félemeleti szobát, hol vén komornyikja, a hit József, őt várva virasztott. Ez, pártfogói mosollyal megigéré neki, hogy Bierges ur nem tudja meg, mikor jött haza. Be is helyezé szobájába, melyet a kandalló parázsa jó melegen tartott. Armand azon szin alatt, hogy sürgetős leveleket kell írnia, hamar elküldé Józsefet, bezárkozék s lefekvék. Oh, hogyan szeretett volna aludni! De a vér heve agyában az emlékeket és gondolatokat fejlesztette. Az est egész története, az alakok és események egész sora átalkodottan járt kelt szemepillája mögött, melyet lehunyva iparkodott tartani. Az emlékek után a tervek következének. — Ezt a rejtélyes ügyet fel kell világosítani. Páris közepén nem lehet az embert büntetlenül elfogni, mondotta magában Armand. Kocsira rá lehet találni, a rendőri főnökségnél barátim vannak, a törvényszéknél is vannak. Elbeszélem a dolgot, nyomozni fogják. Egyet kettőt a rablókból elfognak. Ezek majd kivallják a fondorlat szerzőit . Ami a herczegnőt illeti, gondolta az ifjú, az legkevésbbé sem kétkedik többé ártatlanságomon. Mily kaland! mily sugárzó szépség! Mi lesz szegényből? Oh bizonyosan segíthet magán, lesznek hatalmas barátjai. Nem hagyja magát csak úgy ellenszegülés nélkül eltiporni..........Mily fenevad ez az ő férje! tette hozzá. Hogy nézett! A nyugaton elég ügyesen elsajátított vendég idomai alól hogy kilátszik a vad barbár embertelenség ! S még e vadságban is mennyi képmutatás és ravaszság! Armand haraggal emlékezett meg azon jelenet különféle fordulatairól, midőn ez az ember játszotta a főszerepet s vére, nem hogy csillapodott volna, észrevétlenül csak mind jobban forrt szivében. — Eh! szólt végre az ifjú : jog utóvégre is csak jog ; s ha engem reggeli három órakor pongyola és szoknya közé szorulva találnak, azért nem lehet az orosz herczeget okolni. A helyzet kétes volt, a herczeg azzal is megtisztelhetett volna , hogy pisztolyát rám süti.......... Biz Isten, ezek az éjszakföldi emberek mégis műveltebbek, mint az ember hinné........... De hát honnan ered az ármány ? Ki az ellenségem ? Vagy nekem ellenségem-e, vagy a herczegnőé ? Ez a fölökkenő, ezt kell kisütni. Amit csak lehet elkövetek, hogy kisüssem, e kedves nő érdeke, meg az enyém is egyaránt kívánja. Ami őt illeti, elvész, ha nem segítek rajta. Ki tudja nem onnan van-e szakadás az ily férjjel, hogy állása, vagyona oda lett? Ez éjszaki pocsolya fenekén mennyi mindenféle csúszómászó ténfereghet, a melyről egy madelaine-boulevardi lakos semmit sem tud! . . . Később megint: — Legyen aztán valaki szerelmes és hulljon fejére ily cseréptégla. Ha szerelmes lettem volna e nőbe! Mily fejlemény! Szinte borzadok. . . A herczegnő azt mondta volt : „Úgy sem látjuk többé egymást.“ Meghiszem azt! Ily eset után ugyan szép is lenne a viszontlátás. Merőben lehetetlen. Mit szólnánk egymáshoz? mi tevők lennénk? Ez a nő soha sem bocsátja meg nekem, hogy batiszt pongyolájában láttam. Karja gyönyörű. Hát válla mily gyönge és fiatal. Igazán csinos nő. Armand megemlékezett a herczegnő haragjáról, a kialudt lámpáról, a sötétben történt összeütközésről. Borzongott s hamar más gondolatra tért át. Gyermetegül megvallotta magának, hogy közte s e nő között át nem hágható látvány nyílt. Meg is fogadta magának ünnepélyesen, hogy egy lépést sem tesz, hogy hozzá közeledjék. Ebből is láthatni, mily becsületérző volt e fiatalember. Majdnem mindent meghányt, megforgatott elméjében, kivéve a fődolgot, s ezen körülé röpkedő, ellene támadó fekete égi lepék zűrzavarában, amelyeket a kétségbeesés elszántságával hárítgatott magától, észre nem vette az egyetlen fehér pillangót, a remény jelvét, melyet a jólhivő ember, vagy aki meg van magával elégedve, vagy a hiite mindjárt legelőször, sőt egyesegyedül vett volna észre. Armand nem gondolt azon arczképre, melyet távol tőle, jelen nem létében, csak az emlékkel eltelt szív árnyékában rajzoltak, hol arczának minden kis vonása elevenen élt, és oly mélyen volt bevésve, hogy a lélek első parancsára a rajzon alatt ki kellett nyomulnia. (Folytatjuk.) *) Lásd a Pesti Napló 177, 179, 181, 184, 186, 188, 189, 192 és 149-dik számát. Iskolai programmok XXIII. „Tudósitvány a szegedi kegyes tanitórendi nagygymnasiumról.“ Fr. Horváth Czyrill igazgató úrtól egy értekezés közöltetik. „A félgymnasiumi olvasókönyv álláspontjairól.“ A nagynevű bölcsész és író egy jeles dolgozattal gazdagította ismét a tanirodalmat, a felsőbb osztályokban használandó magyar olvasmányok kellékeiről, s igy magának az Olvasókönyvnek álláspontjairól tapasztalás által érvényesített nézeteit indokolva közölvén. Többen a tanférfiak közül választék az ily Olvasókönyv kellékeit értekezési tárgyul, meggyőződve lévén annak fontosságáról, miután, mint H. Czyrill is mondja — ,a félgymnasiumban jelenleg divatozó tanrendszer alkotmányától fö6 11e sokat vár a tanodai olvasmányokról/ Azon érdeklőség indokolására, mely a félgymnasiumi olvasmányokat ,a köznevelési pályának agymozgásai között folyvást jellemzi/ azokat, kik az érdemben nézeteikkel nyilvánosan felléptek, három pártra osztja ,az első párt — sz. szerint — az Olvasókönyvek mellett lép föl; a második az egyes hók összes munkáinak alkalmazását védi; a harmadik a kiegyenlítés útján jár. A 2—4. g§ okban e pártok nézeteit kellő sorban előadván és felvilágosítván, kiválóan a concretisták nézeteit emeli ki, igen megragadó gondolatmenettel conclusumum kihozza , miszerint „mivel az olvasmányokat kezelő az ily saját hivatásának megfelelő nevelést csak úgy mozdíthatja elő a maga épségében, ha törekvéseit az olvasmányok szerkezetisége nemcsak nem akadályozza, hanem elősegíti, láthatni, hogy az olvasmányok, melyek a tanodában nevelési eszközök gyanánt fölhasználandók, mind tartalmukat, mind szerkezetiségi módjukat illetőleg fölötte nyomatékos tárgyak.“ A következő é§okban szorosan az olvasmányok tulajdonai tárgyaitatnak, feltüntetve lévén a szempontok, melyekből azok tekintendők. Hogy bosszúra ne terjedjen ismertetésünk, csak a végeredményt írjuk ki. „Minek következtében — írja sz. — az irodalom történetének előadásakor világosan ki tartozik emelni — t. i. az Olvasókönyv — azon alapgondolatokat, melyek a tényekben megnyilatkozó korszellemet bélyegezték; a jelesebb írók életrajzain fölül, oly műveket is tartozik felmutatni, melyek mindazt igazolják, a mi a nemzet és az írók életének irányában állítva jön; magától értetik a nemzeti nyelv saját természetén nyugvó fejlődésének föltüntetése.“ A tanuly érdekében hajlandók vagyunk reményem, hogy az illető tanhatóság ezen higgadt, tapasztalatedzett elmével irt álláspontok at kellőleg tekintetbe veendi, miután ő .Tudósítvány* 23-ik lapja is arról értesíti a közönséget, hogy (m. u. oet. 30.) felsőbb helyről a most előirt .Olvasókönyvről véleményes észrevételek kívántatnak.* A 12 tanár a kegyes-tanítórendből valók ; rendkívüli tanár volt kettő : franczia nyelvmester és szépíró. Megemlítésre méltó, a mi, más tanintézetnél nem tapasztaltunk, hogy a felgymn. osztályok más, az algymnasiumi osztályok ismét más püspöki biztossal bírnak. A tanév végén tanuló vol 403 ; a tanév elején 415; ezek közül: helybeli 325, másonnan jött 70; szegedi származásu 171, vidéki 244 ; vallásra nézve: róm. kath. 320, helv. vall. 4, nem egyes. gör. 21, héber 75; nemzetiségre nézve: magyar 267, német 57, szláv 2, szerb 17, román 2, héber 75, tanpénzmentes 71. Mely utóbi adat a ns. városi tanács s községtanács bőkezűségéről tesz fényes bizonyságot, úgy mint mely, ha jól vagyunk értesítve, a tanpénz tulajdonosa. A félgymnásium virágzásáról tanúskodik azon örvendetes adat, hogy az érettségi vizsgálatokra megjelent ifjak egytől-egyig mindnyájan „érettekének találtattak. A ,vallási és erkölcsi ügy* czimű rovatban a következő szép, s utánzásra méltó adatot olvassuk: „A vallási érzelem és buzgóságnak mindinkábbi kifejthetését és megöregbitését nagy mértékben könnyítette a Mária-társulat, mely ez évben jön alakítva. A társulat jelenleg 120 tagot számlál.“ A jótékonysági rovatban a többi közt olvassuk, hogy ngos és sz Oltványi István, csanádegyházmegyei nagyprépost, oet. 26. 1858-ban kelt alapitólevelénél fogva rendelte, hogy a ft. Csanádi káptalannál levő 4250 pfrt évi kamataiból 160 pert ezentúl oly ifjaknak adassák, kik testvéreitől vagy rokonaitól származtak, és a szegedi fel- vagy algymnasiumban tanulnak Végre az 185- ik tanév folytán érkett intézvényekből kivonat közöltetik. KÜLÖM FÉL ÉK. — A Protestáns egyházi s iskolai lap szerkesztősége írja: „Az Ő cs.k.Ap.Felségének legújabban kiadott nyilatkozványában igért belső javítások közt a bécsi hivatalos újság mindjárt második helyen azt említi fel teendőül, hogy a törvényesen elismert nem katholikus vallásfeleknek önkormányzat és szabad vallás gyakorlat legyen biztosítva. Ezt nekünk magyar protestánsokul ugyan az Ö cs. k. Felsége által is érvényben meghagyatott 179%-dik 26 dik. czikk rég megállapította, reánk nézve tehát az említett pont csak annyiból fontos, amennyiben abból tapasztalható, hogy a magas kormány egyházi ügyünk rendbehozatalát most már az első teendők közé sorozza. Mindenesetre rajtunk a sor, kimutatni, mi irányban kell haladni, hogy amaz elvek históriai viszonyaink tekintetbevétele mellett a legfelső akarathoz képest mielőbb gyakorlatba vétessenek. Szükséges és az olvasó közönségre nézve kedves dolgot hiszünk azért tenni, midőn a dolgok ezen új fordulatánál dolgozótársainkat ezennel tisztelettel fölkérjük,hogy figyelmüket e pontra irányozván, bennünket minél több idevágó históriai és másnemű dolgozattal szerencséltessenek. Hizelgünk magunknak, hogy ez úgy történvén, egyházi ügyünknek szolgálatot teszünk és lapunknak sokkal érdekesebb színe lesz.“ Ennek következtében a szerkesztőség — „hogy az ez ügy feletti vitatkozást minden hitfél kellő figyelemmel kísérhesse, s ha kell, hozzá is szólhasson“ — sept. 1-től fogva dec. végéig négyhavi előleges jelentés a „Kolozsvári színházi közlöny“ czimű új hírlapról. A színészet ügye tüzetesen eddig egy lapban sem tárgyaltatván, alólírt engedményt kért, és nyert a fenezímzett lapra, melynek feladata, hogy a szépirodalom egyéb ágai mellett, kiválólag a színművészet ügyében működjék. E szerint tárgyul veszi föl az általános színművészeti világot, a színészet eredetét, haladását, felvirágzását és hanyatlását, valamint ezeknek okait; — külső elemek, fejdelmi, országos, vagy egyleti gyámolitások reá tett hatásait általjában, — a hazai szinművészetét pedig különösen és kimeritőleg. — Pest, Kolozsvár, Kassa és fehérvári bölcsőjét, és fölserdülését ; — megyei, városi, vagy egyes maecénások eredményes vagy gyümölcstean pártfogásait, e párttolások vagy biztosítások, helyes és hibás oldalait. A czélszerű igazgatás elveit, a belső fegyelmet, külső rendtartást és törvénytevést. Színpadi rendezést, szereposztást a díszlet helyes, korszerű és öszhangzó kiállítását, mindazt, ami az előadás elevensége, pontossága és hatására befolyást gyakorol. A jelmeztant, arczfestést, álcrázást és jellemző öltözködést. Színi szavalatréli értekezést, hangütés, hanghordozás és súly kellő használatát. Drámai művek általános, vagy fontos és kétes egyes helyeinek megvitatását. Egyes, kiváló szerepek, külön művészek tel külön felfogása , például: Seidelman, Megyeri és Egresi Moor Ferencze, íra Aldridge és Lendvai ■ Othellója, Bartha Learja, Megyeri, Szentpé- steri és Garrik torz alakjai sat. A zeneköltészet haj-dana, haladása, egyházi élete, egész az operáig. Az opera haszna vagy kára, szüksége vagy tarthatlansága, az anyaszínháznál úgy, mint a vidéken. A magyar zene népies és műirodalma, a magyar operának eddigi termékei, a magyar dallamok és népdalok dús és kibányászhatlan kincsei, mint operaanyagok. A vidéki szintársaságok viharos hányattatása. Annak okai s ezek elhárítása. A társaságok szervezése, az állomásoknak színi idényekre való felosztása sat. A vidéki színészek nyugdija, vagy gyámintézetének alapítása, kezelése és gyarapítása. Vidéki levelezések. Magyar- és Erdélyben tekintélyesebb városaiból már ígérkeztek , valamint a legtávoliabbak: Konstantinápoly és Koppenhágából Eredeti vagy fordított színdarabok. Elbeszélések, életképek, események, adomák leginkább a színészet tarka életéből stb. Ezek és hasonlók leendőén lapom tárgyai, tisztelettel fölkérem azokat, kik e tárgyakról bővebb ismerettel és tanulmányozással birnak, s kik e köz s nemzeti ügyekkel foglalkoznak, szíveskedjenek a születendő lapot dolgozataikkal gyámolítani, a lap anyagi erejétől függvén a munkatársak díjazása. A lap, mintegy az első oldalon a szinlapot is nagyban hozza, csak october végén indul meg, mikorra társaságommal haza Kolozsvárra érkezem, s a színházat megnyitom, s minden szini-előadás napján, a pénteket kivéve, megjelenik. Kelt Brassóban, aug. 22. 1859. Havi Mihály, a kolozsvári nemzeti színház igazgatója mint a „Kolozsvári színházi közlöny“ szerkesztőkiadója, előfizetést nyit 2 ft 50 kijával ujpénzben. (Különben még a folyó félévi folyamra is elő lehet fizetni.) — A „Magyar Sajtó“ után közöljük mi is a „Matica Szibszka“ által kiadott és Gyorgyevics János szerkesztése mellett megjelenő „Szrbszki Ljetopisz“ (szerb évkönyvek) ezidei első kötetének tatalmát: I. Dusán, szerb czár törvénykönyve, Gyorgyevics Jánostól. II. Glagol betűk fölötti értekezés. V. Gy.-től. III. Az erkély jelenete Shakespeare „Romeo és Julia“ tragoediájából. Fordította Kosztics Lázár. IV. Egy nap és egy éj Lovtyen hegységen Csahra Emiltől. V. Dalok: 1. Ébredéskor, Kosztics Lázártól. 2. Az öntözők, ugyanattól. 3. Az öreg czigány, ugyanattól. 4. Fölsóhajtott a leány, Jovanovics Jánostól. 5. A kis leány, Czuczortól, fordította Jovanovics János. VI. Bosnyákország, Hadzsics Antaltól. VII. Homerus Iliászának első éneke, fordította K. L. VIII. Szerb közmondások , H.-tól. IX. Irodalmi szemle. X Nekrológok. XI. Vegyesek: (szerb nyelven megjelenő folyóiratok Lazsicában. — Valiczky Alfonsz. — Wolf Antal — Urházy György a szerbekről és Török János a „Matica Szrbszka“ irodalmi egyletről és a Tököly-féle intézetről. — Daskov herczegnő. XII. A szerkesztő bucsuvétele. — A Budapesti Hirlapirja: „A hadseregi főparancsnokság rendelete következtében a harmadik hadsereg parancsnoksága által i. é. jun. 26-dikén kibocsátott parancs a rögtönbiróságnak alkalmazását illetőleg mindazokra, kik cs. k. katonákat szökésre csábítanak, minden koronaországban Dalmatia, Krajna, a velenczei tartomány és a partvidék kivételével - ismét érvényen kívülivé tétetett. — Nemzeti színház. Aug. 30-kan : IV. László. Szomorujáték 5 felv. Dobsa Lajostól. Pasa etikai eselvények ANGOLORSZÁG. London, aug. 26. A Daily News, Advertizer és több lap P. A. T. aláírással fölhívást intéz a cityből Olaszország barátihoz, melynek céllja, pénzt gyűjteni vontcsövű lőfegyverek szerzése végett a toscánai és romagnai önkénytesek számára. Az aláírást részéről 100 font sterlinggel kezdte meg. Az AdvertiserPyat-tól közöl egy nyilatkozatot a „commune révolutionnaire“ nevében, az amnestia ellen, melyet a „coup d’état“ mintájára a jogelven elkövetett „coup de grace“-nak nevez. A „commune“nek, úgymond, III. Napóleon nem adhat kegyelmet stb. Lehet e Indiát gyarmatosítani ? E kérdésre egy parliamenti bizottság most nyújta be véleményét, melyből a lapok, többek közt, közük : „Az indiai éghajlat az európaiakra nézve roszabbnak volt kikiáltva, mint a minő valóban. Az európai ültetvényesek Bengáliában egészséges, jóravaló faj. A kik közösök a bizottság előtt megjelentek, oly színben voltak, mint az erős angol parasztok, s nem olyanban, a minőben az ily csaknem tropicus égalji gyarmatosok szoktak lenni. Különösen alkalmasak a hegyvidékek gyarmatosításra. A bimalayai hegylánczon, 4000 lábnyira a tenger színe fölött, merőben hasonló az égalj az európaihoz. Itt nevelőhelyeket állítani, mint oly jó eredményével tévé a feledhetlen sir Henry Lawrence, oly gyermekek számára, akik arra vannak szánva, hogy Indiában működjenek. Kézművesek, gyakorló gazdák és az ottani nyelvekben jártas férfiak máris jó fizetésre tarthatnak számot a gyarmatokban , s hasonló központok roppant fontosságúak lennének az európai kivándorlókra nézve. Mily hirtelen fölvirágozhatik Indiában az európai telepítvény, mutatja a dardcsihlingi (Sikkimben, 500 angolföldre Kalkutától északra), ahol 4000—5000 lakosból álló népesség két év alatt megannyira szaporodott. A botani, thibeti és nipali lakosok seregestől mennek oda szolgálatot keresni. A Neilgherries lejtőin tenyésztett kávé a legjobbak közé tartozik, amelyek a londoni piaczra jőnek. Kedvező hely ültetvényesek számára az assami és cachari theaterrae vidék is, ahol az égalj igen jó, s ahol mindenekelőtt utakat és csatornákat kellene készíttetni. Gyapotot , búzát, beát, kendert és lent nagyban lehetne ott tenyészteni. Vas és kőszén is van. A búzatermesztés kevesebbe kerülne, mint Amerikában, s az egész Pendzsab jó búzatermő föld. Remélhető, hogy a tirmalayán tenyész Slagyar könyvessel 228. Sárospataki füzetek, prot. és tudom. folyóirat, egyház és nevelés, tudomány és irodalom köréből, kiadják Erdélyi János, Hegedűs L., Szeremlei Gábor; szerkesztik Antalfi János, Árvai József; harmadik évfolyam 1. füzet. Sárospatak, nyomtatta Jäger Károly a ref. főiskola betűivel, 1859. 8-rét 104 1. 229. Budapesti Szemle, szerkeszti és kiadja Csengery Antal. XX. füzet. Pest, Hercz János nyomdájában, 1859. 8-rét 397 l.