Pesti Napló, 1859. szeptember (10. évfolyam, 2865-2889. szám)

1859-09-01 / 2865. szám

prnt. Ai­crfiTis 31 Néhány szó a főreáliskolák és a budai mű­egyetem érdekében. E század nagyszerű találmányai és felfedezései a f­álismeretek terén annyira megváltoztaták Európa mindennemű viszonyait, hogy azok mivelése nélkül a föld semmi népe a civilisílt nemzetek körében helyet nem foglalhat. Az, ki a reálismeretek mivelésében és terjesztésé­ben az anyagiság lépcsőzetét látja, az az emberiséget homály korszakába taszítja v­issza, méltatlanná tart­ván et a nagy természet titkait kutatni, törvényeit leleplezni és annak kincseit a földi élet nemes­íté­sére fordítani. Vájjon a reáltudományok nagy embe­rei az anyagiság terjesztői voltak e? Kit lehet közöt­tünk avval vádolni ? Mondhatni, miszerint mindany­­nyian humanisticus tudományokat szintoly kedvvel, ha nem is ugyanazon sikerrel mi vettek. Korszakunk anyagisága a sociális viszonyokban, az egyének jel­lemében rejlik.­­ Minden ország fekvéséhez s min­den más viszonyaihoz képest, minden szakban, kö­rülményeihez szabott számban szakembereket igényel, ezek hibázván, a test egy vagy több tag hiányát, az állam szerkezetében érzi. Honunkban csak 20-30 év óta fordíttatik kellő figyelem a reáltudományokra, és hogy azóta mennyire terjedt a természet és mennyiségtani tudományok iránti szeretet, tanúja az, hogy minden szakban már a külföldön is tisztelt egyéneket bírunk, a­minek a­z e­­­z­t a­­ testvérek , Nendtwich, Stoczek, Szönyi, Szabó, Jedlik sat. elegendő számban, tanúja az,, hogy Ausztria műegyetemeit legalább 500 — 600 magyar ifjú látogatja év­enkint és mond­hatni kitűnő sikerrel ; tanúja végre az , hogy Európa minden jelentékeny tanintézetén magyar ifjak kép­zik magukat. Honunk főbb városaiban községi költ­ségeken (melyek nem csekélyek) al- és főreálisko­lák emelkednek, így Pesten, Budán , Kassán, Kecs­keméten, Fehérváron sat., de elég sajnos, hogy a felreáltanodákban nem volt magyar a tannyelv, ha­nem német, így például Pesten és Budán, Magyar­­ország szívében, hol a magyar nyelv kivételével minden tárgy németül adatik elő. Hallhatni, miszerint a főreáltanodákon nem is le­hetne magyar nyelven tanítani — és miért? Erre következő választ adják jó barátaink : 1-ször, mert nincs a megkivántató műszó; 2-szer nincs ele­gendő és képes magyarajkú reáltanár; 3 szór nincse­nek magyar tankönyveink. Mindezen három vádra igen könnyű felelni, mert: 1-ször. Megjelent az akadémiai magyar-német mű­­szótár, mely által az első vád nemcsak megszüntetik, de még­­ mondhatjuk, hogy nyelvünk bir műszavak­kal, holott a német nem. 2 szót. Hogy tanáraink és pedig kellő számban a reálszakokra vannak, kitűnik abból, hogy m­íg kilá­tása volt hazánkfiainak az alkalmazásra, minden pá­lyázatnál részt vettek. A műegyetemekből számosan kikerült, jelesen végzett magyar ifjak csak a német nyelv nem elegendő ismerete által, voltak visszatart­va; ha—mint halljuk,—a főreáltanodáknál is a hazai nyelv leend­ő tannyelv, meg fogjuk látni, van-e jeles magyar tanárokban hiány! Az eddig alkalmazott ke­vés magyar tanár, büszkén állhat ki a versenytérre szaktársaival. Nemcsak honunkban, hanem kivüle is tisztelt reáltanárok : A r e n s t­e­i­n, (ki Napóleon csá­szártól még a becsületrenddel is felékesíttetett) és Pauer Bécsiben, Szabóky, Preuss, Kondor, Ney, Say Pesten, és mások többen, 3-szor. A­mi a kézikönyvek hiányát illeti, azon egy­szerű felelettel szolgálunk, hogy váljon ki részére imánk magyar reáltankönyvet, ha a tannyelv nem magyar? De adhatjuk azon jó uraknak azon választ is, hogy a m. oktató minisztérium felszólítására leg­rövidebb idő alatt, a kívánt tankönyvek megesznek. Az előbb mondottak még nagyobb mérvben alkal­mazhatók a budai műegyetemre, hol vagy is nagyobb részt magyar ajkú tanárok működnek. Ott küzdenek a reáltudományok magyar hősei a mostoha viszony-­ nyal! Ott élnek és működnek: Nendtwich, Stoczek, Conlegner, Krusper, Weisz, Komnenovits mint hazánk és a tudomány tevékeny férfiai. Tanerői mellett a bu­dai műegyetem bátran versenyezhet a bécsivel, és még­is majd négyannyi magyar ifjú látogatja a bécsi mint a budai int­zetet! És miért ? Arra is könnyű az okot fellelni. 1 -er. Budán is csak német a tannyelv nem magyar. 2-er. Őszintén megvall­va, az intézet Budán léte nem igen vonja a magyar közönséget. 3-or. Körülményeinél fogva az intézet nem bír annyira kifejlődni, min­t kívánatos volna, n­in­t pél­dául arra való épülete, mert ezt minden másnak csak országos műegyetemnek nem tekinthetni. Mindezeken mint halljuk szintén változás készül, és meg fogjuk látni, hogy ez esetben a magyar ifjak itt fognak össze­gyűlni, hazánk jeles tanárai közül. Végtelenül tiszteljük a külföld tudósait, nagy embe­reit, de nem helyeselhetjük sok szülő azon tettét, hogy már az abc megtanulására is a hazából kiviszik fiai­kat. Nem jó dolog az ! — Sok abból roszalható ! Nem szorultunk mi arra. Küldjétek ki az észben már kifej­lett ifjút, ha elegendő előképzettsége van, akkor gyűjt­se méhként a külföld becseit, és boldogítsa vele vissza­tértekor hazáját. De mig hon oly jól mint másutt, tanul­hat, addig szítja hazájának levegőjét, addig hallja magyar ajkakról a tudományt. Fel kell hagynunk azon hamis nézettel, hogy a külföldön azon g­u­á­s­i tudós mind tudós, ott is gyéren vannak a tudo­mány csillagai. A hit mindig nagyobb mint a való­diság. A tett szolgálatokat el szokta felejteni a világ. El­­felejté, hogy hátramaradásunk alatt megvédtük Nyu­­gat-Európa mivelődését. Hogy honfiaink százezerei vérüket onták a civilisatio fenntartásáért, midőn az is lám azt elpusztitni fenyegeté. Europa haladását a magyar közvetve vérével segíté elő, és most, midőn a tudományok terén is harczosként­ megjelenik, megkü­z­deni szintoly elszántsággal, kitartással és sikerrel, mint azt századokig ön és szomszédai megmentésé­ért téve. W. SZIVBELI TARTOZÁSOK. Irta Maquet Ágost. Fordította G­e­r­m. VII. *) A szív észjárás«. így futott Armand a Roule-várostizedben, melyre párisi ösztönénél fogva ráismert. Nemsokára, nem kis örömére, eléré boulevardi labát, kapusát, széles lépcsőjét s a félemeleti szobát, hol vén komornyikja, a hit József, őt várva virasztott. Ez, pártfogói mosol­­­­lyal megigéré neki, hogy Bierges ur nem tudja meg, mikor jött haza. Be is helyezé szobájába, melyet a kandalló parázsa jó melegen tartott. Armand azon szin alatt, hogy sürgetős leveleket kell írnia, hamar elküldé Józsefet, bezárkozék s lefekvék. Oh, hogyan szeretett volna aludni! De a vér heve agyában az emlékeket és gondolatokat fejlesztette. Az est egész története, az alakok és események egész sora átalkodottan járt kelt szemepillája mögött, me­lyet lehunyva iparkodott tartani. Az emlékek után a tervek következének. — Ezt a rejtélyes ügyet fel kell világosítani. Páris közepén nem lehet az embert büntetlenül elfogni, mondotta magában Armand. Kocsira rá lehet találni, a rendőri főnökségnél barátim vannak, a törvényszék­nél is vannak. Elbeszélem a dolgot, nyomozni fogják. Egyet kettőt a rablókból elfognak. Ezek majd kivall­­ják a fondorlat szerzőit . A­mi a herczegnőt illeti, gondolta az ifjú, az legkevésbbé sem kétkedik többé ártatlanságomon. Mily kaland! mily sugárzó szép­ség! Mi lesz szegényből? Oh bizonyosan segíthet ma­gán, lesznek hatalmas barátjai. Nem hagyja magát csak úgy ellenszegülés nélkül eltiporni..........Mily fenevad ez az ő férje! tette hozzá. Hogy nézett! A nyugaton elég ügyesen elsajátított vendég­ idomai alól hogy kilátszik a vad barbár embertelenség ! S még e vadságban is mennyi képmutatás és ravaszság! Armand haraggal emlékezett meg azon jelenet kü­lönféle fordulatairól, midőn ez az ember játszotta a főszerepet s vére, nem hogy csillapodott volna, észre­vétlenül csak mind jobban forrt szivében. — Eh! szólt végre az ifjú : jog utóvégre is csak jog ; s ha engem reggeli három órakor pongyola és szoknya közé szorulva találnak, azért nem lehet az orosz herczeget okolni. A helyzet kétes volt, a her­­czeg azzal is megtisztelhetett volna , hogy pisztolyát rám süti.......... Biz Isten, ezek az éjszakföldi embe­rek mégis műveltebbek, mint az ember hinné........... De hát honnan ered az ármány ? Ki az ellenségem ? Vagy nekem ellenségem-e, vagy a herczegnőé ? Ez a fölökkenő, ezt kell kisütni. A­mit csak lehet el­követek, hogy kisüssem, e kedves nő érdeke, meg az enyém is egyaránt kívánja. A­mi őt illeti, elvész, ha nem segítek rajta. Ki tudja nem onnan van-e szaka­dás az ily férjjel, hogy állása, vagyona oda lett? Ez éjszaki pocsolya fenekén mennyi mindenféle csúszó­mászó ténfereghet, a melyről egy madelaine-boule­­vardi lakos semmit sem tud! . . . Később megint: — Legyen aztán valaki szerelmes és hulljon fejére ily cseréptégla. Ha szerelmes lettem volna e nőbe! Mily fejlemény! Szinte borzadok. . . A herczegnő azt mondta volt : „Úgy sem látjuk többé egymást.“ Meg­hiszem azt! Ily eset után ugyan szép is lenne a vi­szontlátás. Merőben lehetetlen. Mit szólnánk egymás­hoz? mi tevők lennénk? Ez a nő soha sem bocsátja meg nekem, hogy batiszt pongyolájában láttam. Karja gyönyörű. Hát válla mily gyönge és fiatal. Igazán csinos nő. Armand megemlékezett a herczegnő haragjáról, a kialudt lámpáról, a sötétben történt összeütközésről. Borzongott s hamar más gondolatra tért át. Gyerme­tegül megvallotta magának, hogy közte s e nő között át nem hágható látvány nyílt. Meg is fogadta magá­nak ünnepélyesen, hogy egy lépést sem tesz, hogy hozzá közeledjék. Ebből is láthatni, mily becsületérző volt e fiatal­ember. Majdnem mindent meghányt, megforgatott elméjében, kivéve a fődolgot, s ezen körülé röpkedő, ellene támadó fekete égi lepék zűrzavarában, a­me­­lyeket a kétségbeesés elszántságával hárítgatott ma­gától, észre nem vette az egyetlen fehér pillangót, a­­ remény jelvét, melyet a jólhivő ember, vagy a­ki meg van magával elégedve, vagy a hiite mindjárt legelő­ször, sőt egyesegyedül vett volna észre. Armand nem­­ gondolt azon arczképre, melyet távol tőle, jelen nem­­ létében, csak az emlékkel eltelt szív árnyékában raj­­­­zoltak, hol arczának minden kis vonása elevenen élt, é­s oly mélyen volt bevésve, hogy a lélek első paran­csára a rajzon alatt ki kellett nyomulnia. (Folytatjuk.) *) Lásd a Pesti Napló 177, 179, 181, 184, 186, 188, 189, 192 és 149-dik számát. Iskolai programmok XXIII. „Tudósitvány a szegedi kegyes tanitó­­rendi nagygymnasiumról.“ Fr. Horváth Czyrill igazgató úrtól egy értekezés közöltetik. „A félgymna­­siumi olvasókönyv álláspontjairól.“ A nagynevű böl­csész és író egy jeles dolgozattal gazdagította ismét a tanirodalmat, a felsőbb osztályokban használandó ma­gyar olvasmányok kellékeiről, s igy magának az Ol­vasókönyvnek álláspontjairól tapasztalás által érvé­nyesített nézeteit indokolva közölvén. Többen a tan­­férfiak közül választék az ily Olvasókönyv kellékeit értekezési tárgyul, meggyőződve lévén annak fontos­ságáról, miután, mint H. Czyrill is mondja — ,a fél­­gymnasiumban jelenleg divatozó tanrendszer alkot­mányától f­ö­­­6 11­e so­k­at vár a tanodai olvasmá­nyokról/ Azon érdeklőség indokolására, mely a fél­­gymnasiumi olvasmányokat ,a köznevelési pályának agymozgásai között folyvást jellemzi/ azokat, kik az érdemben nézeteikkel nyilvánosan felléptek, három pártra osztja­­ ,az első párt — sz. szerint — az Olva­sókönyvek mellett lép föl; a második az egyes hók összes munkáinak alkalmazását védi; a harmadik a kiegyenlítés útján jár. A 2—4. g§ okban e pártok né­zeteit kellő sorban előadván és felvilágosítván, kivá­­lóan a concretisták nézeteit emeli ki, igen megragadó gondolatmenettel conclusumum kihozza , miszerint „mivel az olvasmányokat kezelő az ily saját hiva­tásának megfelelő­­ nevelést csak úgy mozdíthatja elő a maga épségében, ha törekvéseit az olvasmányok szerkezetisége nemcsak nem akadályozza, hanem elő­segíti, láthatni, hogy az olvasmányok, melyek a ta­­­­nodában nevelési eszközök gyanánt fölhasználandók, mind tartalmukat, mind szerkezetiségi módjukat ille­tőleg fölötte nyomatékos tárgyak.“ A következő 駭­okban szorosan az olvasmányok tulajdonai tárgy­aitat­nak, feltüntetve lévén a szempontok, melyekből azok tekintendők. Hogy bosszúra ne terjedjen ismerteté­sünk, csak a végeredményt írjuk ki. „Minek követ­keztében — írja sz. — az irodalom történetének elő­adásakor világosan ki tartozik emelni — t. i. az Olva­sókönyv — azon alapgondolatokat, melyek a tények­ben megnyilatkozó korszellemet bélyegezték; a jele­sebb írók életrajzain fölül, oly műveket is tartozik felmutatni, melyek mindazt igazolják, a mi a nemzet és az írók életének irányában állítva jön; magától értetik a nemzeti nyelv saját természetén nyugvó fej­lődésének föltüntetése.“ A tanu­ly érdekében hajlan­dók vagyunk remény­em, hogy az illető tanhatóság ezen higgadt, tapa­sztalatedzett elmével irt álláspon­tok­ at kellőleg tekintetbe veendi, miután ő .Tudósít­vány* 23-ik lapja is arról értesíti a közönséget, hogy (m. u. oet. 30.) felsőbb helyről a most előirt .Olvasó­könyvről véleményes észrevételek kívántatnak.* A 12 tanár a kegyes-tanítórendből valók ; rendkí­vüli tanár volt kettő : franczia nyelvmester és szépíró. Megemlítésr­e méltó, a mi­, más tanintézetnél nem tapasztaltunk, hogy a felgymn. osztályok más, az algymnasiumi osztályok ismét más püspöki biztossal bírnak. A tanév végén tanuló vol 403 ; a tanév elején 415; ezek közül: helybeli 325, másonnan jött 70; szegedi származásu 171, vidéki 244 ; vallásra nézve: róm. kath. 320, helv. vall. 4, nem egyes. gör. 21, héber 75; nemzetiségre nézve: magyar 267, német 57, szláv 2, szerb 17, román 2, héber 75, tanpénzmentes 71. Mely ut­óbi adat a ns. városi tanács s községtanács bőke­zűségéről tesz fényes bizonyságot, úgy mint mely, ha jól vagyunk értesítve, a tanpénz tulajdonosa. A félgymnásium virágzásáról tanúskodik azon ör­vendetes adat, hogy az érettségi vizsgálatokra meg­jelent ifjak egytől-egyig mindnyájan „érettekének találtattak. A ,vallási és erkölcsi ügy* czimű rovatban a követ­kező szép, s utánzásra méltó adatot olvassuk: „A val­lási érzelem és buzgóságnak mindinkábbi kifejthe­­tését és megöregbitését nagy mértékben könnyítette a Mária-társulat, mely ez évben jön alakítva. A tár­sulat jelenleg 120 tagot számlál.“ A jótékonysági rovatban a többi közt olvassuk, hogy ngos és sz Oltványi István, csanádegyház­­megyei nagyprépost, oet. 26. 1858-ban kelt alapitó­­levelénél fogva rendelte, hogy a ft. Csanádi káptalan­nál levő 4250 pfrt évi kamataiból 160 pert ezentúl oly ifjaknak adassák, kik testvéreitől vagy rokonai­tól származtak, és a szegedi fel- vagy algymnasium­­ban tanulnak Végre az 185- ik tanév folytán érk­ett intézvé­­nyekből kivonat közöltetik. K­ÜLÖM FÉL ÉK­. — A Protestáns egyházi s iskolai lap szerkesztősége írja: „Az Ő cs.k.Ap.Felségének legújab­ban kiadott nyilatkozványában igér­t belső javítások közt a bécsi hivatalos újság mindjárt második helyen azt említi fel teendőül, hogy a törvényesen elis­mert nem katholikus vallásfeleknek ön­kormányzat és szabad v­a­ll­á­s g­y­a­k­o­r­l­a­t legyen biztosítva. Ezt nekünk magyar protestán­sokul ugyan az Ö cs. k. Felsége által is érvényben meg­hagyatott 179%-dik 26 dik­­. czikk rég megállapította, reánk nézve tehát az említett pont csak annyiból fontos, a­mennyiben abból tapasztalható, hogy a magas kormány egyházi ügyünk rendbehozatalát most már az első teen­dők közé sorozza.­­ Mindenesetre rajtunk a sor, kimu­tatni, mi irányban kell haladni, hogy amaz elvek histó­riai viszonyaink tekintetbevétele mellett a legfelső aka­rathoz képest mielőbb gyakorlatba vétessenek. Szüksé­ges és az olvasó közönségre nézve kedves dolgot hiszünk azért tenni, midőn a dolgok ezen új fordulatánál dolgo­zótársainkat ezennel tisztelettel fölkérjük,hogy figyelmü­ket e pontra irányozván, bennünket minél több idevágó históriai és másnemű dolgozattal szerencséltessenek. Hi­­zelgünk magunknak, hogy ez úgy történvén, egyházi ügyünknek szolgálatot teszünk és lapunknak sokkal ér­dekesebb színe lesz.“ Ennek következtében a szerkesz­tőség — „hogy az ez ügy feletti vitatkozást minden hit­fél kellő figyelemmel kísérhesse, s ha kell, hozzá is szólhasson“ — sept. 1-től fogva dec. végéig négyhavi előleges jelentés a „Kolozsvári színházi köz­löny“ czimű új hírlapról. A színészet ügye tüzetesen eddig egy lapban sem tá­­rgyaltatván, alólírt engedményt kért, és nyert a fen­­ezímzett lapra, melynek feladata, hogy a szépirodalom egyéb ágai mellett, kiválólag a színművészet ügyében működjék. E szerint tárgyul veszi föl az általános szín­­mű­vészeti világot, a színészet eredetét, haladását, fel­virágzását és hanyatlását, valamint ezeknek okait; — külső elemek, fejdelmi, országos, vagy egyleti gyámo­­litások reá tett hatásait általjában, — a hazai szinmű­­vészetét pedig különösen és kimeritőleg. — Pest, Kolozsvár, Kassa és fehérvári bölcsőjét, és föl­­serdülését ; — megyei, városi, vagy egyes maecénások eredményes vagy gyümölcstean pártfogásait, e párt­­tolások vagy biztosítások, helyes és hibás oldalait. A czélszerű igazgatás elveit, a belső fegyelmet, kül­ső rendtartást és törvénytevést. Színpadi rendezést, szereposztást a díszlet helyes, korszerű és öszhangzó kiállítását, mindazt, a­mi az előadás elevensége, pon­tossága és hatására befolyást gyakorol. A jelmez­tant, arczfestést, álcrázást és jellemző öltözködést. Színi szavalatréli értekezést, hangütés, hanghordozás és súly kellő használatát. Drámai művek általános, vagy fontos és kétes egyes helyeinek megvitatását. Egyes, kiváló szerepek, külön mű­vészek tel­ külön fel­­fogása , például: Seidelman, Megyeri és Egre­­s­i Moor Ferencze, ír­a Aldridge és Lendvai ■ Othellója, Bartha Learja, Megyeri, Szentpé- steri és Garrik torz alakjai sat. A zeneköltészet haj-­­­dana, haladása, egyházi élete, egész az operáig. Az opera haszna vagy kára, szüksége vagy tarthatlan­­sága, az anyaszínháznál úgy, mint a vidéken. A ma­gyar zene népies és műirodalma, a magyar operának eddigi termékei, a magyar dallamok és népdalok dús és kibányászhatlan kincsei, mint operaanyagok. A vi­déki szintársaságok viharos hányattatása. Annak okai s ezek elhárítása. A társaságok szervezése, az állomá­soknak színi idényekre való felosztása sat. A vidéki színészek nyugdija, vagy gyámintézetének alapítása, kezelése és gyarapítása. Vidéki levelezések. Magyar- és Erdélyben tekinté­lyesebb városaiból már ígérkeztek , valamint a legtá­­voliabbak: Konstantinápoly­ és Koppen­há­­gából Eredeti vagy fordított színdarabok. Elbe­szélések, életképek, események, adomák leginkább a színészet tarka életéből stb. Ezek és hasonlók leendőén lapom tárgyai, tiszte­lettel fölkérem azokat, kik e tárgyakról bővebb isme­rettel és tanulmányozással birnak, s kik e köz s nem­zeti ügyekkel foglalkoznak, szíveskedjenek a szüle­tendő lapot dolgozataikkal gyámolítani, a lap anyagi erejétől függvén a munkatársak díjazása. A lap, mint­egy az első oldalon a szinlapot is nagy­ban hozza, csak october végén indul meg, mi­korra társaságommal haza Kolozsvárra érkezem, s a színházat megnyitom, s minden szini-előadás napján, a pénteket kivéve, megjelenik. Kelt Brassóban, aug. 22. 1859. Havi Mihály, a kolozsvári nemzeti színház igazgatója mint a „Kolozsvári színházi közlöny“ szerkesztő­kiadója, előfizetést nyit 2 ft 50 kijával ujpénzben. (Különben még a folyó félévi folyamra is elő lehet fizetni.) — A „Magyar Sajtó“ után közöljük mi is a „Matica Szibszka“ által kiadott és Gyorgyevics János szerkesztése mellett megjelenő „Szrbszki Ljetopisz“ (szerb évkönyvek) ezidei első kötetének ta­talmát: I. Dusán, szerb czár törvénykönyve, Gyorgyevics Jánostól. II. Glagol betűk fölötti értekezés. V. Gy.-től. III. Az erkély jelenete Shakespeare „Romeo és Julia“ tragoediájából. Fordította Kosztics Lázár. IV. Egy nap és egy éj Lovtyen hegységen Csahra Emiltől. V. Dalok: 1. Ébredéskor, Kosztics Lá­zártól. 2. Az öntözők, ugyanattól. 3. Az öreg czigány, ugyanattól. 4. Fölsóhajtott a leány, Jovanovics Jánostól. 5. A kis leány, Czuczortól, fordította Jovanovics János. VI. Bosnyákország, Hadzsics Antaltól. VII. Homerus Iliá­szának első éneke, fordította K. L. VIII. Szerb közmon­dások , H.-tól. IX. Irodalmi szemle. X Nekrológok. XI. Vegyesek: (szerb nyelven megjelenő folyóiratok Lazsicá­­ban. — Valiczky Alfonsz. — Wolf Antal — Urházy György a szerbekről és Török János a „Matica Szrbszka“ irodalmi egyletről és a Tököly-féle intézetről. — Daskov herczegnő.­ XII. A szerkesztő bucsuvétele. — A Budapesti Hirlapirja: „A hadseregi főparancsnokság rendelete következtében a harmadik hadsereg parancsnoksága által i. é. jun. 26-dikén kibocsátott parancs a rögtönbiróságnak alkalmazását illető­leg mindazokra, kik cs. k. katonákat szökésre csábítanak, minden koronaországban Dalmatia, Krajn­a, a velenczei tartomány és a partvidék kivételével - ismét érvényen kí­vülivé tétetett. — Nemzeti színház. Aug. 30-kan : IV. László. Szomorujáték 5 felv. Dobsa Lajostól. P­a­sa etikai eselv­é­nyek ANGOLORSZÁG. London, aug. 26. A Daily N­e­w­s, A­d­v­e­r­t­i­z­e­r és több lap P. A. T. aláírással fölhívást intéz a cityből Olaszország barátihoz, mely­nek c­éllja, pénzt gyűjteni vontcsövű lőfegyverek szerzése végett a toscánai és romagnai önkénytesek számára. Az aláírást részéről 100 font sterlinggel kezdte meg. Az AdvertiserPya­t-tól közöl egy nyilatkoza­tot a „commune révolutionnaire“ nevében, az amnes­­tia ellen, melyet a „coup d’état“ mintájára a jogelven elkövetett „coup de grace“-nak nevez. A „commune“­­nek, úgymond, III. Napóleon nem adhat kegyelmet stb. Lehet e Indiát gyarmatosítani ? E kérdésre egy parliamenti bizottság most nyújta be véleményét, melyből a lapok, többek közt, közük : „Az indiai éghajlat az európaiakra nézve roszabbnak volt kikiáltva, mint a minő valóban. Az európai ültet­vényesek Bengáliában egészséges, jóravaló faj. A kik közösök a bizottság előtt megjelentek, oly színben voltak, mint az erős angol parasztok, s nem olyanban, a minő­ben az ily csaknem tropicus égalji gyarmatosok szoktak lenni. Különösen alkalmasak a hegyvidékek gyarmatosí­tásra. A bimalayai hegylánczon, 4000 lábnyira a tenger színe fölött, merőben hasonló az égalj az európaihoz. Itt nevelőhelyeket állítani, mint oly jó eredményével tévé a feledhetlen sir Henry Lawrence, oly gyermekek számára, a­kik arra vannak szánva, hogy Indiában működjenek. Kézművesek, gyakorló gazdák és az ottani nyelvekben jártas férfiak már­is jó fizetésre tarthatnak számot a gyar­matokban , s hasonló központok roppant fontosságúak lennének az európai kivándorlókra nézve. Mily hirtelen fölvirágozhatik Indiában az európai telepítvény, mutatja a dardcsihlingi (Sikkimben, 500 ango­lföldre Kalkutától északra), a­hol 4000—5000 lakosból álló népesség két év alatt megannyira szaporodott. A botani, thi­­beti és nipali lakosok seregestől mennek oda szolgála­tot keresni. A Neilgherries lejtőin tenyésztett kávé a leg­jobbak közé tartozik, a­melyek a londoni piaczra jőnek. Kedvező hely ültetvényesek számára az assami és cachari theaterrae vidék is, a­hol az égalj igen jó, s a­hol minde­nekelőtt utakat és csatornákat kellene készíttetni. Gya­potot , búzát, b­eát, kendert és lent nagyban lehetne ott tenyészteni. Vas és kőszén is van. A búzatermesztés ke­vesebbe kerülne, mint Amerikában, s az egész Pendzsab jó búzatermő föld. Remélhető, hogy a tirmalayán tenyész­ Sl­agyar könyvessel 228. Sárospataki füzetek, prot. és tudom. folyó­irat, egyház és nevelés, tudomány és irodalom köréből, kiadják Erdélyi János, Hegedűs L., Szeremlei Gábor; szerkesztik Antalfi János, Árvai József; harma­dik évfolyam 1. füzet. Sárospatak, nyomtatta Jäger Károly a ref. főiskola betűivel, 1859. 8-rét 104 1. 229. Budapesti Szemle, szerkeszti és kiadja C­s­e­n­­gery Antal. XX. füzet. Pest, Hercz János nyomdájában, 1859. 8-rét 397 l.

Next