Pesti Napló, 1859. szeptember (10. évfolyam, 2865-2889. szám)

1859-09-11 / 2873. szám

mint az a katholikus népiskolákra nézve rendeltetett, az iskolák hitvallási jellemének teljes megóvása mel­lett kormányunk által kibocsátott vagy kibocsátandó általános szabályok szerint szervezendő. Egy iskolá­ban sem szabad oly tankönyvet használni, mely jóvá­hagyást nem nyert, a­mely jóváhagyás a vallási tan­könyvek tekintetében a generális conferentia által, a vallás- és oktatásügyi minisztérium beleegyezésének kikérése után, egyéb tankönyvek tekintetében pedig a most említett minisztérium által, a generális confe­rentia meghallgatása után, adatik: XIV. §. A gymnásiumok, reáliskolák s hasonló kö­zéptanodák, továbbá a praeparandiák tekintetében következő határozatok érvényesek: a) minden ilyen intézetnek egy főnökkel kell ellátva lennie, ki az in­tézet közvetlen vezetését kezeli s a kormányhatósá­gok irányában az intézet állapotáért felelős; b) a gymnasiumi, reáliskolai vagy praeparandiai főnök­nek és tanítóknak erkölcsi és politikai tekintetben feddhetlennek s rendszerint ausztriai állampolgároknak kell lenniök, tudományos tekintetben pedig tanítóhi­vatali vizsgálat által azon képesültséget kell tanúsí­taniuk, mely a hasonnevű államiskolák tanítóitól kö­­veteltetik. Iskolafőnököknek és tanítóknak a kormány engedelmével kivételesen külföldi egyének is hivat­hatnak meg; c) a főnök és tanítók alkalmazása az il­lető iskolai kegyuraság jogához tartozik; d) az okta­tás a tanítványok kezében létező nyomtatott köny­vek alapján tartandó. Egy iskolában sem szabad oly tankönyvet használni, mely előbb jóváhagyást nem nyert, a­mely a vallási könyvek tekintetében a gene­rális conferentia által, a vallás- és oktatásügyi mi­nisztérium beleegyezésének kikérése után, egyéb tan­könyvek tekintetében pedig a most említett miniszte­­térium által adatik. XV. §. Mindenik iskolára nézve a nyilvános isko­lák minden jogai igényeltethetnek, ha az az ezen jo­gok megnyerése végett kitűzött minden törvényes föltételeknek, különösen az illető nemű iskolákra nézve kiszabott tanterv tekintetében is, eleget tesz. XVI. §. Ha az egyik vagy másik hitvallású evan­gélikus ifjúság számára iskolák államköltségen állít­tatnak föl, azokban csak oly férfiak alkalmazhatók, kik ezen hitvallások valamelyikéhez tartoznak. XVII. §. Mindenik superintendentiának szabadsá­gában áll, mindaddig, míg e tekintetben a zsinati tör­vényhozás útján általánosan kötelező határozatok nem hozatnak, kibocsátani azon rendeleteket, melye­ket szükségeseknek vél a végett, hogy a gymnasiu­mokból kilépő oly tanulók képződésének folyama szabályoztassék és ellenőriztessék, kik magukat egy­házi és iskolai szolgálatra szentelni, s e végett kül­földi egyetemeket látogatni, vagy belföldi hittudomá­nyi tanintézetekbe átlépni szándékoznak E végett a superintendentiák a művelődésnek a kormány által kívánt mértékénél többet is követelhetnek , és meg­határozhatják azon tanszakokat, melyeknek sikerrel befejezett tanulása folytán az említett osztályú tanít­ványok valamely egyetem látogatására vagy a hit­tudományi tanulmányba lépésre följogosíthatnak. A superintendentiák továbbá fönntarthatják maguknak az ilyen tanítványok érettségi bizonyítványainak meg­erősítését, s mindazon jelöltektől, kik valamely egye­temen, vagy azon superintendentián kívül, melyhez tartoznak, valamely hittudományi tanintézetben ta­nulnak, tanulmányaikról szigorú időszaki kimutatá­sokat követelhetnek. Oly jelöltek, kik az ebbeli ren­deleteknek eleget nem tesznek, ne alkalmaztathas­sanak. XVIII. §. Oly hittudományi tanintézetek, melyek a két hitvallás egyikének vagy másikának számára az eddigi szerkezet szerint külön léteznek, elkülöní­tett fönnállásukban megmaradnak. Azonban a legkö­zelebbi zsinatok feladata leendő azon hitvallás szá­mára, melynek közlönyéül az illető zsinat tekintendő, a hittudományi tanügy szerkezetét és szabályozását tárgyszó törvényt kidolgozni s jóváhagyás végett Előnkbe terjeszteni. XIX. §. Oly tanitók, kik a népiskolákban vagy fel­sőbb tanintézetekben az arra jogosított iskolai kegy­­uraságok által rendszerüleg alkalmaztattak, hivata­lukból csak szabályszerű fegyelmi eljárás folytán té­tethetnek ki, mely az egyházi törvények által kisza­­­bott folyamodási rend szerint tartandó. Ha azonban az iskolai fegyelemre való tekintetek halasztást nem tűrnek, a tanítói hivatal gyakorlásától a felfüggesztés a kegyuraság által ideiglenesen elrendeltethetik. XX. §. Az egyházi községeknek (parochiális köz­ségeknek , esperességeknek , superintendentiáknak) jogában áll, tulajdont bármely törvényes módon sze­rezniük. XXI. §. Az iskolai és egyh­áz alapítványok csak az illető hitvallás iskolájának és egyházának czéljaira fordittathatnak. XXII. §. Az egyházi, iskolai és alapítványi vagyon rendeltetése és hovaforditása fölötti perlekedések az egyházi bírói hatóságok által (V. §.) döntetnek el. XXIII. §. Egyházi, iskolai és alapítványi vagyo­nuk igazgatása, az 1791. évi 26. törvényczikk 10. §. értelmében, mind a két hitvallású evangélikusokat ezentúl is kizárólag illeti. Az államnak a kezelés te­­kintetébeni főfelügyeletét a vallás- és oktatásügyi minisztérium gyakorolja, azon joggal, miszerint szük­ség esetében az alapítványi okiratokat, számadáso­kat , egyéb igazgatási irományokat megtekintheti és a pénzalapok veszélyeztetése esetében azt rendelheti, a­mi a biztosítás vagy kártalanítás végett szükséges. XXIV. § Oly alapítólevelekbe és egyéb okiratokba, melyek által egyházi vagy iskolai czélokra ingó vagy ingatlan vagyon szenteltetik, a fönnálló új törvényekkel ellenkező határozatokat fölvenni nem szabad. Ha pe­dig az mindamellett is megtörténnék, úgy az illető határozatok hatálytalanok, az alapítványból vagy különbeni lekötésből az egyházra vagy iskolára há­ramló jogok és előnyök azonban fönntartandók. XXV. §. Mindenik superintendentia (superinten­­dentiális község) azon esperességekből és parochiá­lis községekből áll, melyek az országfejedelmi törvé­nyek által hozzája utasittatnak. A superintendenssé­­gek számára állandó szé helyek tűzetnek ki, melyek­ről a superintendentiák neveztetnek. XXVI. §. Jövőben következő superintendentiák lé­­tezendnek: A. Az ágostai hitvallása evangélikusok számára: 1. A pesti. Magában foglalja az eddigi bányakerületi superintendentiából a budapesti esperességet, a Pest­­megyei esperességet s az eddigi dunántúli superin­tendentiából az esztergomi esperességet. 2. A pozsoni. Magában foglalja az eddigi dunáninneni superinten­­dentiából az árvai, liptói, nyitrai esperességet, a Po­­zson városi esperességet, a Pozson megyei esperes­séget, a trencséni és turóczi esperességet, az eddigi bányakerü­leti superintendentiából a zólyomi, barsi, honti és nógrádi esperességet, s az eddigi dunántúli superintendentiából a Komárom városi esperességet. 3. A soproni, főágában foglalja az eddigi dunántúli superintendentiából a felső soproni, alsó-soproni, fel­ső-vasi, közép vasi, kemenesaljai, veszprémi, győri, zalai, somogyi, tolna-baranya somogyi esperességet s a Győr, Kőszeg, Ruszt és Sopron városi esperessége két, s az eddigi dunáninneni superintendentiából­­ mozsoni esperességet. 4. Az eperjesi. Magában fog­­lalja a hat szabadvárosi, a tizenhárom városi, a hét bányavárosi, a kárpátaljai, gömöri, kis-honti és sá­ros-zempléni esperességet, mindezeket az eddigi ti­­szamelléki superintendentiából 5 A szarvasi. Magá­ban foglalja a békési esperességet az eddigi bánya­kerületi superintendentiából s a hegyaljai esperessé­get az eddigi tiszamelléki superintendentiából. 6. Az uj verbászi superintendentia. Magában foglalja a bács­­szerémségi és bánsági esperességet, mindkettőt az eddigi bányakerületi superintendentiából. B. A helvét hitvallású evangélikusok számára: 1. A pesti. Magában foglalja a kecskeméti, pesti, solti és a vértesaljai esperességet az eddigi dunamelléki superintendentiából, a tatai esperességet az eddigi dunántúli superintendentiából, végre a hevesi és nagy­kunsági esperességet az eddigi tiszántúli superinten­­dentiából. 2. A komáromi. Magában foglalja a barsi, drégely-palánki és komáromi esperességet az eddigi dunántúli superintendentiából. 3 A pápai. Magában foglalja a mezőföldi, őrségi, pápai, belső-somogyi és veszprémi esperességet az eddigi dunántúli superin­­tendentiából, a felső-baranyai, külső-somogyi és tol­nai esperességet az eddigi dunamelléki superinten­­dentiából. 4. A sáros-pataki. Magában foglalja az abauji, alsó-borsodi, alsó-zempléni, felső-borsodi, fel­ső-zempléni, gömöri, tornai és ungi esperességet az eddigi tiszáninneni superintendentiából, a beregi és mármaros-ugocsai esperességet az eddigi tiszántúli superintendentiából. 5. A debreczeni. Magában foglal­ja a nagybányai, bihari, debreczeni, érmelléki, nagy­károlyi, alsó szabolcsi, felső szabolcsi, nagy-szalontai és szatmári esperességet az eddigi tiszántúli superin­tendentiából. 6. Az uj-sziváczi. Magában foglalja az alsó-baranya-bácsi esperességet az eddigi duna­melléki superintendentiából s a békés-bánsági es­perességet az eddigi tiszántúli superintendentiából. XXVII­I. A­mennyiben ezen superintendentiák va­lamelyikének további alosztályozása vagy egész es­perességeknek egyik superintendentiából a másikba való áttétele kívánatosnak látszanék, az ilyen kívá­nalmak a generális conferentiában tanácskozás alá veendők, s vallás- és oktatásügyi miniszteriumunk utján elhatárzás végett Élőnkbe terjesztendők. XXVIII. §. Mindenik generális conferentia, az ér­deklettek meghallgatása után, az eddigi superinten­­dentiális kerületeket, mint kerületeket illető közös pénz­alapok és alapítványoknak az elválasztandó esperessé­­gek és községek által netalán kívánt felosztása iránt, külön javaslatot készítsen s azt,ha egyezség nem jött lét­re, végleges eldöntés végett az evangélikus egyházi legfőbb törvényszék elé terjessze. Az eldöntés megtör­téntéig a kerületi vagyon igazgatása azon személyek kezében marad, kikre az akkoron bizva van. XXIX. §. A superintendentiák uj felosztásának életbeléptetése után mindenik superintendentiának superintendentiális conventje vegye fontolóra, hogy az esperességek felosztásában, a lélekszámnak, a községek számának, politikai közigazgatási járá­­sokkak­ lehető öszhangzásnak s más czélszerűségi tekinteteknek figyelembe vétele mellett, mily vál­toztatás mutatkozik kívánatosnak.­­ Az erre vo­natkozó indítványok eldöntés végett a vallás- és oktatásügyi minisztérium elé terjesztendők.­­ Ha az forog kérdésben, hogy oly községek , melyek valamely esperességtől elválasztandók, más su­­perintendentiába tartozó esperességhez csatoltassa­­nak, az illető superintendentiák kötelesek az iránt egymással értekezni, mielőtt az ügy a minisztérium­­ elé terjesztetnék. Az esperességek átalakítása vagy új esperességek képezése ezen legközelebb következő tárgyalásoknál, valamint jövendőbeli esetekben is, csak az illető superintendentián­s convent indítványa folytán rendeltethetik el a minisztérium által. Ha egyes községek által egyik superintendentiából a má­sikba leendő áttétel kéretik, a superintendentiális con­vent által pedig a kérelem megtagadta ok, vagy ha két superintendentia egyes községeknek az egyik su­­perintendentiához tartozó esperességből a másik su­­perintendentiabeli esperességhez csatolása iránt meg nem egyezhet, úgy a mi elhatárzásunk kérendő ki. XXX. §. A parochialis községek fönnállására és elkerítésére nézve, akár csak egy községet képezze­nek, akár pedig egy anyaközségből s egy vagy több fiókközségből álljanak is azok, a mennyiben az okira­tilag nincs megállapítva, a gyakorlat szolgál sinór mértékül. Annak megváltoztatására, valamint új pa­rochialis községek alakítására, a minisztérium jóvá­hagyása szükséges. XXXI. §. Mindenik parochiális községnek jogában áll, papját s a segédpapokat és az iskolatanítókat ki­vétel nélkül szabadon választani. XXXII. §. A parochiális község egyházközségi ügyeiben presbyteriu­m által képviseltetik. XXXIII. §. Törvényesen meghatározott fontosabb ügyek tárgyalása végett a helybeli convent ül össze. Ason parochiális községekben, melyek oly nagyok, hogy az ügyek minden községtagok gyülekezeteiben többé rendesen nem kezeltethetnek, a helybeli con­vent választott községi képviselőkből álland­ó pres­bitériummal egyesülve. XXXIV. §. Mindenik parochiális községben egy vi­lági községfelügyelő (gondnok, Inspector, Curator,) választathatik. XXXV. §. Az egyházvidéki község (esperesség) ösz­­szeségében az esperességi convent által képviseltetik. XXXVI. §. Mindenik esperességben egy világi es­perességi felügyelő (gondnok) választandó. XXXVII. §. A superintendentia összeségében a su­perintendentiális convent által képviseltetik. XXXVIII. §.Mindenik superintendentiában egy vilá­gi superintendentiális felügyelő(gondnok) választandó. XXXIX. §. Minden egyházi községnek (parochiá­lis, esperességi, superintendentiális községnek) jogá­ban áll, különös ügyeit törvényes módon egybegyűlt képviselőinek határozatai által rendezni, a­mennyi­ben ezen határozatok által az általános szabályok vagy előj­áró egyházi hatóságának törvényszerű intézkedései nem sértetnek. Épen úgy mindenik egy­házi községnek jogában áll, a hitvallásabeli evange­­lika egyházra vonatkozó kívánalmait és indokolt in­dítványait, további rendszerű tárgyalás végett, azon felsőbb községhez terjeszteni, a­melynek tagja; ilyen ügyekben azonban más községekhez vagy azoknak képviseletéhez fordulni nem szabad. XL. §. A conventeknek és consistotiumoknak jogá­ban áll, az elejökbe tartozó egyes tárgyak kidolgo­zása vagy határozataik foganatosítása végett, bizott­mányokat (küldöttségeket) kirendelni. Azonban az egyházkormány közlönyeinek törvényes köréhez tar­tozó azon hatóság, melynél fogva azok érvényes ha­tározatokat hozhatnak, tőlük állandó bizottmányokra (küldöttségekre) ruházás által el nem vétethetik és hatályon kivül nem tétezhetik. XLI. §. Az, a kinek hivatása valamely egyházkor­mányzási gyülekezetben elnökölni, személyesen fele­lős azért, hogy a törvényes rend fönntartassék, és oly határozat ne hozassék, mely vagy a gyülekezet tör­vényes jogain túl menne, vagy pedig a fönnálló törvé­nyekkel ellenkeznék. Az elölülőnek jogában és köte­lességében áll, a tárgyalást ily esetekben fölfüggesz­teni ; a fölfüggesztés okait azonban tartozik a jegyző­könyvben előadni. A gyülekezet az ilyen fölfü­ggesz­­tésnek föltétlenül tartozik engedelmeskedni; azonban szabadságában áll az elleni panaszát jegyzőkönyvbe iktattatni, s annak közelebbi kifejtésével tüstént a gyülekezet néhány tagjait megbízni. A panasz a gyü­lekezet fölé rendelt egyházi bírói hatóságnál nyuj­tandó be s a rendes folyamodási után (V. §.) tárgya­landó. Ha az elölülőtől az engedelmesség megtagad­tatik, jogában és kötelességében áll, a gyűlést szét­oszlatni, s a törvényes rend fönntartása végett, szük­ség esetében hatalomkárért a világi hatóságokhoz fordulni. XLII. §. Hogy oly ügyekben, melyekre nézve az egyik vagy másik hitvallású összes superintendentiák érdekei tekintetbe veendők, közöttük az értekezés vagy közrehatás lehetővé tétessék, az egyik vagy má­sik hitvallású összes superintendentiák által generális conferentia tartandó, mindenik hitvallásra nézve kü­­lön-kü­lön. A conferentia a superintendentiáknak tör­vényesen meghatározott képviselőiből csak idősza­konként alakított orgánum. A generalis conferentiák­nak soha sem szabad, sem a zsinatok jogaiba, sem pedig a superintendentiák önhatóságába vágniok. XLIII. §. A két hitvallások közül mindegyiknek sza­bad külön-külön minden hat évben zsinatot tartania A zsinat által tervezendő egyházi törvényekre or­szágfejedelmi jóváhagyásunk szükséges. A generális zsinatok az 1791. évi 26. czikk 4. §. ellenkező határo­zatának megváltoztatása mellett, országfejedelmi biz­tosok jelenléte nélkül tartatnak. XLIV. §. A zsinatok a vallás- és oktatásügyi mi­nisztérium által, az illető generális conferentia részé­ről tett indítványok alapján, a superintendentiák út­ján hivatnak egybe, miután összeülések helye és idő­pontja iránt, azon indítványok előterjesztése mellett, jóváhagyásunk kikéretett és megnyeretett. XLV. §. Oly ezélból, hogy a II. V. és VI .§-ban elősorolt egyházi orgánumok a hozzájuk utasított ügyek fölött a szükséges elfogulatlansággal és nyuga­lommal tanácskozhassanak, azoknak ülései nem tar­tandók nyilvánosan. Csak az esperességi és superin­tendentialis conventekbe szabad oly egyéneket, kik ezen gyülekezetek tagjainak sorába nem tartoznak, a megállapítandó közelebbi határozatokhoz képest, csendes hallgatókkép bebocsátásai. XLVI. §. Az ezen nyiltparancs II. §-ban elősorolt egyházi orgánumok jegyzőkönyvei oly teljességben szerkesztendők, hogy belőlük mind a tanácskozás tárgya, mind pedig a hozott határozatok indokai pon­tosan kivehetők legyenek. A generális conferentiák­nak nem bírósági jegyzőkönyvei, valamint a supe­­rintendentiális conventek jegyzőkönyvei, az ország fejedelmi főfelü­gyelési jog gyakorlása c­éljából, köz­zétételök s a községekhezi szétküldésük előtt, megte­kintés végett, a politikai országos kormányszék ut­ján vallás- és oktatásügyi minisztériumunk elé terjesz­tendők, melynek jogában áll a hozott határozatokat törvényellenesség vagy az illetékesség áthágása ese­tében, fölfüggeszteni. XLVII. §. Az esperesek, az egyházvidékekbeli va­lamennyi községek által, általános szótöbbséggel, az esperességbeli önálló papok számából szabadon vá­lsztatnak. XLVIII. A superintendensek és helyettes superin­tendensek megürült helye, csak a superintenden­tiális kerület valamennyi parochiális községeinek szabad választása által töltethetik be. A választók szavazatuk nyilvánításánál sem a superintend­entiára, sem pedig a koronaországra nem szoritják. XLIX. §. A papok és tanitók választása, hivata­lukba való bevezettetések előtt, a politikai országos kormányszéknek följelentendő. Ha ezen kormányszék által harmincz nap alatt kifogás nem létezik, úgy az elválasztott hivatalába s az azzal egybekapcsolt já­randóságokba tüstént bevezetendő. L. §. A községek, esperességek és superintendentiák felügyelőivé (gondnokaivá) csak oly férfiak válasz­tathatnak, kiknek rendes lakhelye az illető helyköz­ségben, az esperességben vagy a superintendentiá­­ban létezik. LI. §. A superintendensek és superintendentialis fel­ügyelők (gondnokok) választására országfejedelmi megerősítésünk szükséges. Minden itt nevezettek, csak megerősitésök megtörténte után hirdettethet­­nek ki és vezettethetnek be hivatalukba. LII. §. Az egyház tanítóinak, szolgáinak és hiva­talnokainak minden eskümintáiba különbség nélkül azon kötelezettség iktatandó be, miszerint Irántunk s Házunk iránt megszeghetlen hűséggel kell viseltet­­niök, s a reájuk bízott hivatalban a törvények legpon­tosabb teljesítését és fönntartását szem előtt tartaniok Lil­.§. Mind a két hitvallású superintendentiák az ál­lamkincstárból évenként segede­mi átalánypénzt kap­nak. A segedelmi átalánypénzek következendőkre for­dítandók: a) a superintendenseknek adandó évenkénti hivatali pótlékokra, b) az espereseknek adandó éven­kénti hivatali pótlékokra, c) szegény eklézsiák és nép­iskolák föltegelésére a vallásügyi minisztérium ren­delete folytán. A kivitel közelebbi módozata külön rendelet által fog megállapíttatni. LIV. §. Az evangélikus községek és egyházi ható­­s­ágok által törvényszerűleg tett intézkedéseknek és rendes eljárás folytán hozott határozatoknak fo­ganatosítása , nemkülönben az egyházi és iskolai szolgákat és hivatalnokokat ill­­ő jövedelmeknek s az evangélikus vallási, oktatási és jótékonysági intézetek fönntartása czéljából az országos kor­mányszék jóváhagyásával kivetett adózásoknak be­hajtása végett, a világi hatóságok oltalma és segélye vétethetik igénybe. A világi hatóságok ezen segély megtagadása esetében kötelesek okaikat a megkereső félnek kellő teljességben haladék nélkül írásban kéz­besíteni, mi ellen ezen félnek a felsőbb politikai ható­ságnál az elöljáró egyházi hatóság (az esperességi consistorium vagy superintendentialis consistorium) útján panaszt tenni jogában áll. LV. §. Mind a két hitvallású evangélikusok egy­házi rendtartása, melyre az 1791. évi 26. törvényczikk vonatkozik, véglegesen az egyházi törvényhozás utján fog megalakittatni. Ezen végleges szabályozás meg­történtéig, Magyar-, Horvát- és Tótországunkban, a szerb vajdaság és temesi bánságban s a katonai ka­­tonai határőrvidékben ideiglenes határozatok fognak életbe lépni, melyeknek kibocsátására vallás- és ok­tatásügyi miniszterünket egyúttal felhatalmazzuk. Ezen határozatok életbeléptetésével egyszersmind az 1854. junius 21-kén kelt határozványunk folytán val­lás- és oktatásügyi miniszterünk által 1854. julius 3-kán kibocsátott rendelet (Magyarországi országos törvénylap 1854. évfolyam, II. osztály, XIV. darab, 20. sz.) hatályon kivül lép. LVI. §. Mi úgy az egyik mint a másik hitvallásnak legközelebb tartandó zsinatjai teendőjének nyilvánít­juk azt, miszerint az előlegesen tett intézkedés iránt időközben szerzett tapasztalatok használása s ezen nyilt parancsnnk rendeleteinek figyelembe vétele mel­lett, az egyházi rendtartás megállapítása és további kifejlődése végett szükségeseknek vélt indítványokat Előnkbe terjesszék. LVII. §. Mind a két hitvallású evangélikusokat Magyarországunkban, nemkülönben a szerb vajdaság­ban s a temesi bánságban illető államjogi helyzet alapjai, a mint azok az 1791. évi 26. törvényczikk s az 1844. évi 3 törvényczikk által kijelöltettek, ezen nyiltparancs által nem csak érintetlenül maradnak, sőt azokat ezennel újólag megerősítjük, s az idézett 1791. évi 26. törvényczikk 14. §-ban foglalt határo­zatot, mely által mind a két hitvallású evangélikusok Horvát- és Tótországunkból, az ott már akkor léte­­­zett községek kivételével, kirekesztettek, megszün­tetvén, jóváhagyjuk azt, hogy az evangélikusoknak ezen országokban, valamint katonai határőrvidékünk­­beni letelepedésére, nem különben polgári és egyházi jogaira vonatkozólag, a Magyarországunkban érvé­nyes fennebbi törvények egész kiterjedésükben al­kalmaztassanak. LVIII. §. Ezen intézkedések foganatosításával val­lás- és oktatásügyi miniszterünk, a bel-, igazság- és pénzügyi miniszterekkel, továbbá a katonai határőr­vidék tekintetében, hadseregünk főparancsnokságá­­vali egyetértésben, van megbízva Kelt fő- és székvá­rosunkban Bécsben, ezer­nyolczszáz­ötvenkilenczediki­zeptember elsején, uralkodásunk tizenegyedik évében. Ferenc® József s. k- Vilmos főherczeg s k., altábornagy. Gróf Rechberg s. k. Gróf T­h­u­n s. k. Báró Bruck s. k. Gróf Nádasdy s. k. Báró Hübner s. k. Gróf Goluchowski s. k. Legfelsőbb rendeletre : Báró Ransonnet s. k. KÖ­ZJÖN FELÉM. — A „Siebenbürger Bote“ az oktatási nyelv föl­szabadításáról szólván, többi közt következőket jegyez meg : Az eddigi kény­szer­­­test, minélfogva bizonyos tárgyakat németül kellett a főgymnasi­um­okban előadni, itt is úgy te­kintették, mint a többi országos nyelv és irodalom megrö­­vidíését; természetes tehát, hogy kedvetlenítő aggodalmak is keletkeztek belőle, melyekre most már nincs ok. A mes­terséges viszonyokat, a főgymnasiumi tannyelv tekintetében, a természetesek váltják fel. Ezáltal el van kerülve azon gyűlöletes szín , mintha a magyar és román tanodákban a német nyelvet akarnák feltolni. A tapasztalás megmutatta, s ezer meg ezer példával bebizonyította, hogy vallási és nyelvbeli kérdésekben a kényszernek mindig a legkárosabb következései vannak. A kényszer ellenszenvet szül azon hit, azon nyelv iránt, melyet az emberekre rá akarnak pa­rancsolni, s így a kívánt hatásnak épen ellenkezőjét idézi elő. .. Nem a nyelvek különfélesége szokott bajokat okozni, de azon jogosulatlan és politikátlan törekvés, melylyel egyi­ket a másik rovására mesterséges és erőszakos módon, ural­kodóvá akarták tenni. A törvény előtt s a nyelvek terén egyenlő jog legyen.“ — A D i­v a t c­s­a r n o­k, mely Császár Ferencz öz­vegyének tulajdona s melyet most, mint az olvasó tudja, Szabó Rikhárd szerkeszt, kibocsátotta előfizetési fölhívá­sát. Ajánljuk a közönség figyelmébe.­­ Győrnek, Szegednek, Aradnak, Temesvárnak, sat. van magyar hírlapja , lesz már Debreczennek is. (A Deb­­reczen-Nagyváradi Értesítőt nem lehet hír-, csak hirde­tési lapnak nevezni.) — Priell Kornélia, ki Má­jaros Szigeten született, az ott leégett templom és iskola javára, mint írják, szini előadást akar rendezni Debreczenben.­­ Vogl Mária zongorásznő f. hó 18-dikán Székes- Fehérvártt a megye termében hangversenyt rendez „egy tanítói nyugdíj-alapítvány“javára.Pestről Kaiser­ Ernstné asszony, Suck Róza és Kuller Czeczilia kisasszonyok, Fü­redi Mihály, Suck Lipót s Suck Mátyás urak vesznek részt a hangversenyben.­­ A Pest városa hatósága által sept. 8-kán a város­ligetben a sebesült katonák javára rendezett ünnep, mint hallani, 4000 frtot jövedelmezett. — Boros Jenőről egy tisztelt tudósító hasznos esőről s kellemes mulatságról értesít bennünket. Az esőt a gazda­sági rovatnak adtuk át, a kellemes mulatságról pedig megemlítjük, hogy azt Goldinger aradi zenész nyolczad magával szerezte a borosjenői közönségnek. Különösen két erdélyi oláhos nótát kitünően játszottak. — Sopronyból Zsarnoviczky György tanárnak 1. hó 4-dikén bekövetkezett elhunytát jelentik. Született

Next