Pesti Napló, 1859. október (10. évfolyam, 2890-2915. szám)

1859-10-01 / 2890. szám

merülnek,'"mind a három évfolyamatra érvényes. Mi-­­ ből fájdalommal látjuk, hogy Zomborban a magyar­ nyelv nem tartozik a kötelezett tantárgyak közé.­­­ Tanuló volt az év elején 98; vallásra nézve : róm.­ kath. 62, ág. hitv. 1, belv. hitv. 4, nem egyes: gör. 29, héber 2; nemzetiségre nézve : német 37, magyar 27 (és daczára e viszonynak, a magyar nyelv csak a nem kötelezett tárgyak közé van sorolva!), szerb 29, cseh 1, lengyel 2, illyr 2. XLII. „Hatodik évi tudósitvány a holdmező­­vásárhelyi helv. hitv. ev. algymnasiumról.“ Foly­­tattatik „Newton élete, iratai és fölfedezései“ czimű­ értekezés Rémusai Pál után Szikszay Károlytól Az iskolát illető adatokból felemlítjük, hogy a I1. egy­házkerület gymnasiumi tanterve s az ehhez járult át­meneti tanterv csak jövő 59/66-iki tanévben fog beho­zatai , azonban miben álland ez átmenet, mennyiben tér el a hatóságilag behozottól, egyetlen szóval sincs érintve. Pedig szerintünk feladata leendett az idei pro­gramoinak, a szülőket és tanulókat ez átmenettel leg­alább vázlatilag megismertetni, h­ogy őket mintegy előkészíteni. Dicséret­ben kiemelendő,hogy az egyi. elöljáróság 8 tanulót némi ösztöndíjban részesített 16 pártjával. Tanár összesen 6 működött. Tanuló volt összesen 73. Egyéb kimutatási adatok hiányzanak. KÜLÖNFÉLÉK. — Kalocsáról becses régiségek fölfedezését jelentik a B. H i­r­l­a­p­n­a­k. „A Kalocsa s Duna-Pataj között, ez utóbbihoz alig negyedórányira fekvő Bakod nevű puszta néhány évvel ezelőtt még teljesen lakatlan, gazdaságára nézve haszonbérileg kezelt, a szó szoros értelmében puszta volt. Érsekünk, Kunszt József úr ő nagyméltósága 1853 ban, a gazdaság­i ipar előmozdítása iránti buzgal­mánál fogva, ezen tertelmes birtokának házi gazdálko­dás alá vételét elhatározván, ugyanott gazdasági épüle­teket s tiszti lakot emeltetett, s most már, a csak nem­rég kietlenül állott pusztaság viruló alakot öltött, s a pesti országúton haladó utasnak örömteljes meggyőző­désül szolgál gazdaságunk s iparunk haladása. A nagy­számú, e pusztán lakó cselédség gyermekeinek nevelte­tését ő exelja Szivén viselvén, valamint több más gazda­ságaiban, úgy itt is, iskola építtetését s egyszersmind a gazdasági épületek szaporítását elhatározó. Folyó hó 22-én délutáni 4 óra tájban, ez épületek egyikének alap­ját ádva, a munkások négy lábnyi mélységben egy por­ladó vázra bukkantak, melyen következő ékszerek talál­tattak : arany szemekből s borsó nagyságú gránátokból álló nyaklánct, melyen az arany izekről fölváltva egy­­egy szív és félhold­ alak lóg le, és pedig hét félhold- s hat szivalak, a kapocsizek közül egy hiányzani látszik, ezeknek köveiből pedig csak egy van meg ; lakatalaku aranycsat, mely nyolcz lemezkére van osztva, s ezen le­mezek kettőjében a kő még megvan ; négyes fonadéka arany lápcz, tizenöt, sorban lefüggő háromszögecskék s majdnem hüvelyk hosszúságú tőröcskékkel, kapcsai hen­geralakúak s belőlük egy két iz szintén hiányzani látszik ; két egyenlő arany karperecz, 33 kövecskével kirakva, két orrukkal egymást érintő kígyó-vagy sárkányfőt ábrázó­lók, mik egy középen alkalmazott csavarral nyílnak meg; két hatszögű csillagot ábrázoló gyűrű, mikből néhány kő már hiányzik; egy gömbölyű , egy négyszög­letes fejű gyűrű, lapos kőlemezkékkel kirakva ; két vastag függő karika, tizenkét tarkos hengerrel, mikben szintén lapos kövek voltak, jelenleg azonban csak egy lemezke van meg; 30 darab gömbölyű s 2 darab négyszögű arany pillangók ; egy valószínűleg övfoglalatul szolgált ezüst ékszer, melynek köveiből csak egy kis félhold­ alakban rakott ötös sor van meg ; végre apró ezüst- és vasdara­bok, ez utóbbiak rozsda által egészen áthatva Az éksze­rek nagy része durva tömör mű, s bár az arany tiszta­ságánál fogva egészen sértetlenül, legkisebb rozsda nél­kül maradtak, mégis igen régi korból eredőknek mutat­koznak. Miután a nagyméltóságu érsek ar ezen ritka ék­szereknek szakértők általi megvizsgáltatását elhatározta, ezeknek véleményét várjuk be inkább, semmint a nagy­becsű ritkaságok iránti gyanitásokat közölve, azoknak becsét ez által csonkitanak. Midőn az ékszerek érsek ur ő exoljának bemutattattak, azonnal hazafias buzgalom­mal nyilvánitotta, hogy azokat a magyar nemzeti mú­zeumnak fogja ajándékozni, örömét fejezve ki a fölött, hogy nemzeti intézetünket ily — mindenesetre nagybe­csű — adománynyal gazdagíthatja. A vár, melyen az ékszerek találtattak, a rögtöni jelentést elmulasztott munkások vigyázatlansága miatt szétomolván, csak any­­nyit tudunk felőle, hogy fővel nyugat felé feküdt; ko­porsónak legkisebb nyoma sem találtatott. Az ásás érsek ur ő exejának rendeletéből tovább foly , s eddig a fönneb­­binek közvetlen közelében egy az első ásó-érintésre szétomlott gyerm­ekvár, ettől mintegy 3 alnyi távolság­ban pedig egy férficsontváz találtatott, mely utóbbinak mellén két keresztalaku kapocs vagy melltü, gerincze alatt három lyukas golyócska, egyik gyantából, ketteje pedig köböl, s a fül táján két egyszerű gombos végű ka­rika volt, gyanithatólag ezüstből.“ *) — Folyó hó 26-án múlt ki Temesvárott Böjtös Imre Temes vármegye volt főmérnöke, ki a maga idejé­ben Temes zöld asztalánál a municipiumoknak, a nemze­tiségnek, és a vallásszabadságnak lelkes szószólója volt. Azokra nézve, kik őt ismerték, de talán azokra is, kik nem ismerték, érdekes közlenünk végrendelete egyik pontját, mely így szól : „Szeretett gyermekeim s rokonaim! mivel parányi lel­ki s testi tehetségem s tökéletlen gyarlóságom miatt, ked­ves hazánknak, dicső magyar nemzetünknek s legdrágább nemzetiségünknek óhajtásom szerint semmit sem tehettem: ez hozzátok a legutolsó atyai ésdeklésem. Imádjátok dicső magyar honunkat, annak nemzetiségét (nemzetiség nélkül hazája senkinek nem lehetvén) népét, vallását és szokásait; előbbre helyezzétek a magyar hont a világ minden más népénél; ha a nemzeti szükség úgy kívánja: áldozzátok vagyonotokat, életeteket a haza oltárára. Óvjátok magatokat minden szerencsejátéktól és játékosoktól, szeszes, de kivált az úgynevezett „pálinka“ név alatti italoktól és ivóktól, min­den fűszeres étkektől és minden külföldi kelméktől, a­meny­nyiben azok kedves honunkban találhatók ; kövessétek hal­hatatlan Prisznitz Vincze tanait. Tanuljatok, dolgozzatok, gazdálkodjatok s kereskedjetek ; vagyon­jótokat ne pazarol­játok, kevesebbet költsetek, mint jövedelmeitek, mert nem az a gazdag, boldog, s a honnak használható ember, kinek sok vagyonja lévén, többet költ jövedelmeinél, hanem az, a ki kevesebbet ad ki a bevételnél; gyermekeiteket pedig minden kitelhető módon nemzetileg legjobban nevelje­tek, stb. — A­z obwaldeni kantoni törvényszék (Svájczban) leg­újabban következő, középkorias ítéletet mondott bizonyos Imfeldre (lopásért s paráználkodásért): 1) Csengetés után egy negyed óráig a szégyenköre állittaszék s azután 40 vesszőt kapjon ; 2) a kórházban két hétig gyakorlato­kat tegyen (alkalmasint vallásos gyakorlatokat); 3) húsz évre valami tengerentúli országba száműzetik, vagy pe­dig otthon négy évig raboskodik; 4) húsz évre becs­ és védtelennek nyilváníttatik; 5) ha ki nem vándorol, 10 évig szülőhelységében kell tartózkodnia; 6) a lopott pénz s a perköltség megtérítésében marasztaltatik el; 7) 100 franc birságra ítéltetik ; 8) a lopott pénz, perköltség s birság megfizetéséért az elitéltnek apja kezeskedik, s ugyanő köteles utipénzről is gondoskodni, ha fia ki akarna vándorolni. —­i nemzeti színház. Sept. 29-dikén új szereposz­tással először : „Athenei Timon.“ Dráma öt felvonásban Shakespearetől. Fordította Kelmenfi László. — Dicsérni szeretnénk már! Úgyis oly ritkán van benne módunk. Megszeretnék dicsérni először is az igazgatóságot, hogy hosszú évek múltán valahára megint színre hozatta Ti­­mont; de mikor e dicséret azon megrovást foglalja ma­gában, hogy oly sokáig nem hozatták színre ! Megszeret­nék azután dicsérni a rendezőséget a díszletek, jelmezek és csoportozatok helyességéért, de mikor meg kénytele­nek vagyunk megint megróni azért, hogy a színészek bot­­ránkoztató módon nem tudták szerepöket. Tartatott e a tisztelt főrendező úr (ki, mellesleg megjegyezve, ezúttal megint nincs megnevezve a színlapon, mintha felelős lét­téré nevével szemet szúrni nem akarna), tartatott e kellő próbákat az oly sokáig n­em adott s most újólag kiosztott színműből ?... Ha tartatott, meg kellett győződnie , hogy a színészek még nem készültek el teljesen s nem lett volna szabad a művet előadásra bocsátania. Vagy ily módon iparkodnak a nemzeti színháznál a drámának barátokat szerezni ? Csak rajta, Szigligeti úr!... Vagy igaz! hisz ön tán itt sem hibás,­­ hiszen az intendáns úr rendelkezik. De az intendáns úr majd visszahivatko­zik önre, vagy pedig a választmányra hárít minden fele­lősséget, mint a­mikor Egressyt, Szigetit, Réthit elbocsá­tották. A választmány megint mindent visszahárít vala­melyikökre, vagy mindkettejökre. A felelősségnek ilye­tén egészséges „Kreislauf“ja mellett azután persze hogy jól állhat a színház dolga — körülbelül mint a közös ló­nak a háta. ... De térjünk vissza az előadásra. Nem te­kintvén a szépszámú akadozásokat és nyujtogatásokat, szemet hunyván Felekinek leesett bajuszára s szétpor­­lott botjára (a­mely tények sem az öltöztetőt sem a kel­léktárnokot nem igen magasztalják), meg kell vallanunk, hogy Feleki (Timon) és Tóth József (Apemantus), kik a mű két főszemélyét képviselték, továbbá Erdélyi, Zöldi, Szerdahelyi (a három álbarát), Komáromi (Alcibiades), Szilágyi (Flavius), Rónai (a költő) s Tóth Soma (a festész) gonddal és igyekezettel játszottak, sőt, Fele­kit kivéve, szerepüket is elég jól tudták. Felekinek inkább az embergyűlöletbe átcsapott Timon sikerült, nem a még emberszerető. Játéka első felében hiányzott azon nyájas­ság, azon szivbeli lágyság, mely Timont sorsa megfor­dulta előtt jellemzi s nem csak utóbbi elvadulásának előleges ellensúlyozója és indokolója, de még ekkor is felfeltünedező elérzékenyedéseinek is magyarázója. Egyébiránt a duh­szivü Timonban is inkább csak a ha­ragot tudta, nem egyszersmind a mély bánatot előtün­tetni. A­mi Tóth Apemantusát illeti, ez jó cynikus képe volt, csakhogy igen elégedettnek látszott, s nem volt meg rajta a hiú kérkedő vonása. Nem annyira részakaratú önzőt, mint inkább ártatlan elfogultat mutatott. *) Ugyanezen tárgyról minket is értesít tisztelt kalocsai levelezőnk, s közlését — mely egyébiránt a fentebbivel mindenben egyez — csak azért nem adjuk , mert midőn sorait kaptuk, a Budapesti Hírlap­ból kivett tudó­sítás nálunk már ki volt szedve. — Ugyancsak kalocsai levelezőnk kérdi, hogy e hó elején küldött hosszabb tu­dósítását miért nem közöljük ? A tudósításnak el kellett valahol tévedni, mert hozzánk nem érkezett. S­z e r­k. POLITIKAI ESEMÉNYEK ténete századok óta gyalázatára vált nemcsak Angliá­nak, hanem Francziaországnak, Spanyolországnak, sőt egész Európának, melyek ily zsarnoksági látványt eltűr­tek. Izland nemes lakóföld, gazdag termő földdel, és bá­tor néppel, mely erély és elmetehetség dolgában egyik­nél sem áll hátrább a földön. Lakosainak s emigráns millióinak földrajzi és politikai helyzete egykor rémitők­ké teendi azokat. E sziget különb kikötőkkel bir mint Anglia; előőrse Európának az atlanti óczeánon s a világ legfontosabb szigeti fekvését képezi. Az izföldiek gyar­matosították be Amerikának egy hatodrészét s Ausztrália egy harmadát; szövetségesei ők Franczia- és Spanyolor­szágnak vallásuk közösségénél, a történelemnél és a fajok egybeolvadásánál fogva. Én nem fogom Anglia elnyomó po­litikáját követni oly nép irányában, melynek rendelteté­se oly roppant befolyást gyakorolni a két világrészen, és a­mely annak idejében segítségül lehet nekem mostani ter­veim kivitelében. A­mi Olaszországért téve jen, meg kell tenni azt Izlandért is, melynek felmentése függetlenségi garantia alatt biztosítva, becsesebb leendne Francziaor­szágra nézve, mint meghódítása és leírása volt Angliára nézve.“ „A császárné: Éljen az Izlanddal való szövetség! De miféle közvetlen hasznokat fog hozni Francziaország egy Anglia elleni háborúból ?“ „A császár. Megszámithatatlan az. Ha tönkre lesz téve tengerészete, melylyel kereskedését védi, a földközi tenger a miénk lesz, mig India és Kelet Francziaország vállalatai előtt újra nyitva leendnek. És miután a nagy háborúk az én nagy­bátyámnak 100 millió font sterling­be kerültek, én Londonból hasonló összeg váltságdíjt fogok követelni." Az „Univers“ az alföldi lapirodalom e csodálatos szüleményét idézvén, annyit maga is be­vall, hogy egyéb jótétemények hiányában a sajtószabadságban, úgy látszik, elég része van Izlandnak. A „Journal des Débats“ pedig azok ellen veszi át az „Univers“ idéze­tét, a­kik nem tűrhetik, ha valaki az angol sajtó sza­badságát a francziáéhoz hasonlítja, s azt mondják, hogy egészen más Angliában, a­hol a lapok soha nem támadják meg a kormány jogát, míg a francziák mind­untalan annak esnek. Mi — mond a „Débats — Francziaország számára távolról sem kérünk annyi sajtószabadságot, a­mennyivel Izland bír, hanem őszinte bámulattal viseltetünk szomszédaink erős ter­mészete iránt, a kik elviselik a sajtószabadságot még kicsapongásaiban is, és a kiket a felkelésre és beü­tésre való ilyetén felhívások nem undorítanak el annak elviselésétől.“ — Havre kikötő vá­ros múltjáról és jövőjéről egy irat jelent meg C o n i n c k úrtól. A szerző előszám­­lálván mindazon előnyöket, melyekkel Havre, mint tengeri és kereskedő város, mind földrajzi helyzeté­nél fogva mint Páris kikötője, mind világraszóló fek­vésénél fogva bir, azt kérdi, miként történik mégis, hogy Li­vor pop­­, melynek 1800-ban csak 78,000 lakosa volt, most 400,000-el bir, míg Havre, mely Francziaországra nézve csaknem oly kedvező fekvésű, távolról sem mutathat fel oly fényes gyarapodást. OLASZORSZÁG, Florencz, sept. 18. A „La Nazione“ közli a négy toscanai érseknek, az egyházi ügyek minisztere Salvagnoli úr köriratára irt válaszát. Ezen irat figyelmet keltett mind határozott hangja, mind pedig azon körülmény miatt, hogy a forradalom után a toscánai püspökségeknek ez az első közös nyílt nyilatkozata, és mivel annak közzété­tele azon pillanatban történt, midőn a párisi hivatalos és félhivatalos lapok a restauratio pártjának felbáto­­rítására megszólamlottak. Az említett irat felhozza elő­ször, hogy a c­eris feladata az izgatottság korában a pártoskodásoktól magát távol tartani, úgy hogy az érsekeknek az utóbbi időkben se az egyik, se a másik párthoz nem kellett volna államok. E részben a Francziaországbeli püspökök példáit kellett volna követniök, és a derűst is hasonló magatartásra inte­­­­niök. Az irat így szól továbbá : „A mi feladatunk : tartózkodni minden politikai mű­ködéstől és demonstrációktól, hogy szabadok lehessünk mindenki iránt, bármely párthoz is tartozzék, és hogy mindenkit egyenlő keresztényi szeretettel ölelhessünk. Feladatunk továbbá a polgári ügyekbeni engedelmesség a létező fensőség iránt, bár­miként neveztessék, és bár­­­ki legyen is az, úgy szinte hűség az igazság és a katho­­­­likus egyház isteni intézményei iránt. Ha ez bűn lenne,­­ és vészt hozna, úgy méltó, hogy miatta bűnhődjünk, ha ellenben kötelességünket teljesítettük általa, úgy csak­­ dicsőségünkre válik, és igazságos lenne azon szégyentől­­ megtisztítani magunkat, melylyel nyíltan illettek ben­nünket. Mi bizalommal vagyunk excellentiád igazságél­v­e­zete iránt, és reméljük, hogy tiszteletteljes nyilatk exa- s tunk azon előre szerzett vélemények kiigazítását e­­lmoz­­g­óítandja, a­melyekbe az izgatottság korában oly könnyű jutni, és e miatt h­­­elyesnek találtuk excellentiádra bízni,­­ hogy ezen nyilt kiigazitás módja fölött önmaga hatá­­­rozzon. „Maradván excellentiádnak alázatos szolgái Cosi-­­­mus bibornok és pisai érsek, Ferdinánd sienai­­ érsek, Fr. Julius luccai érsek, Johann florenczi­­ érsek.“ NÉMETORSZÁG. Mecklenburg-Schwerin ínhgségből, sept. 24 ről írják : „A cholera pusztítása végre megszűnt, miután a váro­sokban és falvakban, hol leginkább dühöngött (11 város és 30 falu) mintegy 2700 embert elragadott. Az egész­ségügyi rendőrségnek erélyes működése nagyon sokat hatott arra nézve, hogy a ragály tovább nem terjedett. Az ország lakóinak jótékonysága ez alkalommal igen szép színben mutatkozott, és a nagy mennyiségű étel-, ágy - és ruhaneműeken kívül, Mecklenburgban még 12,000 tallér is gyűlt össze azon városok számára, kik e tekintetben legtöbbet szenvedtek.“ — Münchenből, sept. 25-től írják a D. A. Z-nak: „A frankfurti rendőrségi hivatal a német re­form törekvéseknek nevezetes szolgálatot tett, midőn a hazafi egyletnek a szabad birodalmi városba való felvételét megtagadta. A­mennyire egyéni szemlélő­désünk terjed, a rendőri gondosságnak ezen kifo­lyása, csak azt eredményezheti, hogy rokonszenveket kelt azon férfiak iránt, kik egy oly politikai vállalat élére állottak, melynek gyakori boszantásokra lehet majd kilátása. Hihető, hogy a frankfurti rendőrségi hatóság nem működött sugallat nélkül, és hogy a né­met kérdés eddigi szabad vitatása ez eljárásban rend­szeres megszorításának kezdetét tekintheti. Maguk a porosz politika ellenes is hímezés nélkül megegyez-ANGOLORSZÁG, London, sept. 26. A Lt­o­r­­n­i­n­g Post, mint tegnapi esti postánkban is írtuk, tagadja, hogy az olasz ügyekre nézve valamely meg­állapodás történt volna Zürichben vagy Biarritzban. A Lombardiát illető államadósság kérdése sincs még eldöntve. A belga király utazása semmi összekötte­tésben nincs a congressus kérdésével. Általában nem is lesz congressus. A herczegségek be­­keblezése (Szardiniába) valószínű. A Daily News pedig már ,bevégzett ténynek­ veszi. Míg a Times a bekeblezést nem igen tartja már valószínűnek. Sze­rinte, mint tegnap közlött vezérczikkéből láthatók ol­vasóink , Napóleon herczegnek lehetnek nagy re­ményei. A T­i­m­e­s a brit-amerikai határvislongástól nem sokat tart. Miben áll e kérdés , úgy adja elő, a­mint már kifejtek e rovatban. A Morn. Advertiser azt hiszi, hogy Chirával, nagy hódítás nélkül nem lehet boldogulni. Ez okból nem óhajtja a franczia segélyt, attól tartván, hogy­­ a kormányzási rendszer nagy különbsége mellett •— nem lehet Anglia és Francziaország közt tartós egyet­értésre kilátás. FRANCZIAORSZÁG. Az „Univers“ legközelebb An­­­­glia fölött tartván szemlét, úgy találta, hogy míg az­­ angolok telték örömmel a chinai közös expeditio fö­lött, mint a mely őket a franczia invasio félelmétől egy idővel fel­menti, addig a szerencsétlen alföldiek sze­meiket Francziaországra függesztik, ettől várván meg­szabadításukat. Az „Univers“ ezen tétel támogatására a dublini sajtó egy részére hivatkozott, melyeknek czikkei az amerikai kath. lapokban is viszhangra ta­lálnak, és a­mely czikkekben azoknak írói nem keve­­­­sebbet akarnak bebizonyítani, mint azt, mennyire Ir­­l­­and érdekében történnék, ha Anglia megtámadná­­ Francziaországot. Farosa a többi közt azon állítólagos­­ párbeszéd, melyet az „Univers“ által idézett dublini : „Nation“ e tárgyban Napoleon császár és Eugenia csá­szárné szájába ad, és a­mely így hangzik : „A császárné, Ön Angliának saját szigetére szo­rításáról beszél. E szerint az ön terve, elszakasztani tőle Mandát ?“ „A császár: Ön spanyol nő, Eugenia, s mint ilyen ön rokonszenvvel van Izland iránt, mely valaha félig spanyol vola és a melynek hősies faja nagygyű lön min­denütt, kivévén saját szülő­földjét. O’Donnel kormányoz­ó Madridban, Niel dicsőséggel halmozta magát Solferino-­­ nál, Mac-Mahon adta meg a győzelmet Francziaország-­­ nak Magentánál. Meglehet az a rendeltetése, valamint sótvágya, hogy ősei földjét megszabadítsa. Izland tör­nek abban, hogy a kormányoknak a reactionaries politikai ösvényre leendő netaláni áttérések, a porosz kormánynak, szilárd alkotmánya magatartásán, ha­jótörést szenvedne­k Weimarból, sept. 26-ról írják a „Leipzig.­­ Zig“-nak:­­ „A német nemzeti párt gyűlésének a frankfurti ható­­s­­ág által kiadott tilalomra vonatkozólag, mint bizonyost­­ állítják, hogy a szász-koburg-gothai herczeg legközelebb­­­­ről kijelentette, hogy ezen gyűlés megtartását országában megengedi.­­ Biztos hir szerint a herczeg, Bennigsen, Fries és Unrud urak fogadtatása alkalmával sept. 9-kén oly módon nyilatkozott a sept. 6 iki osztrák jegy­zék fölött, mely a herczeg részéről igen erős ellenzést jó­sol, és a mely szerint a villafrancai békemű is megítélés alá kerülne.“ OROSZORSZÁG: S h a m y 1 elfogatása iránt még nincs további írott jelentés, Grab­be alezredes szó­beli előadásából azonban következő adatokat hallani. S h a m y 1 többszöri vereség után 400 bűn megmaradt maridával Gunib erődbe zárkózott. Gunib merev sziklán fekszik, hova csak egy szűk ösvény vezet, szóval S­t­a­m­y­­ állása oly kitűnő volt, hogy onnan egyetlen egy századdal, egész hadsereg ellenében hónapokig védhette volna magát. Barjatinsky herczeg azon gondolatra jött, hogy egyszerre kétfelől intézzen támadást. Míg egy hadoszlop az említett szűk ösvényen előre haladt, néhány száz önkénytes az ellenkező oldalon kapaszkodott ép annyi vakme­rőséggel, mint megerőltetéssel a szirten felfelé, és így egész észrevétlenül kerültek a kis védő csapat háta mögé. Most általános mészárlás fejlődött ki, a muri­­dák kétségbeesve harczoltak, — a 400 közül csupán 47 maradt életben. S h a m y 1 utóljára egy, a szirtbe vágott üregbe vonult. Barjatinsky herczeg fel­szólította őt, hogy adná meg magát. S h a m y 1 erre az üreg nyitásánál megjelent, és a feltételeket kérdezte. „Bújj ki üregedből minden feltétel nélkül“ mondá a herczeg. Shamyl kilépett. „Te vagy-e Shamyl?“ „Igen“ felelt a kérdezett. „Fogad ajándékul életedet, a nejeidet és kincseidet is meg fogod tartani. Holnap Pétervárra küldetek, a csá­szártól, felséges uramtól függ sorsod végleges elhatáro­zása.“ Shamyl szó nélkül hajta meg fejét. „Sokáig vártam rád Tifuisben,“ folytatá a herczeg „azt reméltem, hogy meg fogod adni magadat, de te kénysze­­rítettél, hogy ide jöjek.“ Ezután G­r­a­b­b­e alezredeshez fordult a herczeg. „Menjen ön azonnal Pétervárra, és tudósítsa ő felségét mind arról a mit látott. Nem küldök írott tudósítást, rész­letes jelentésem magával Shamyllal egyszerre fog megérkezni.“ TÁVIRATI JELENTÉSBE. Zürich, sept. 28. A franczia meghatalmazottnak ma két conferentiája volt, előbb Desambrois úr­ral, azután pedig a két osztrák meghatalmazottal. Napoleon herczeg meglátogatta Arenenberget s onnét Zürichbe ment. Turin, sept. 26. A király és a miniszterek tegnap Monzából visszatértek. Hudson ur Panizzivel Londonba utazott. Párma, sept. 24. Az 1858-ki contingensből 1200 ember hivatott be. Az 1860 ik évi január 1-től a csat­lakozási irány következetes megtartása tekintetéből — állítólag — a piemonti kereskedelmi codex fog behozatni, és a hivatalnokok Victor Emánuel iránti eskütételre köteleztetek Florencz, sept. 24. October­­­től a vámkorlátok a középolaszországi államok közt — hir szerint — meg fognak szüntetni. Róma, sept. 22. A pápa egészsége ismét helyre állott.­­- A legállók seregei Rimini környékén van­nak öszpontosulva. Fanti, Garibaldi és Ra­pe 11 i tákok Riminibe mentek, hol 14,000 ember van együ­tt. A Pesaro és Ancona közt levő pápai seregek nem erősebbek 8000 embernél. Nápoly, sept. 24. A király a római határokra utazott. Ő felsége és a pápa közt történendő összejö­vetelről beszélnek. London sept. 29. Midőn Russell lord aber­­deeni megtisztelőit biztositá, hogy addig, míg ő a ka­binet tagja lesz, Anglia semmi oly congressusban nem fogja magát képviseltetni, mely az olaszoknak ön­rendelkezési jogát megcsorbítná, egyszersmind abbeli meggyőződését fejezte ki, miszerint Ausztria és Fran­cziaország semmi esetre sem fognak erőhatalommal beavatkozni. Drezda, sept. 29. A mai „Dresdner Journal“ je­lenti, hogy Be­cst miniszterelnök ma délben Bécsbe utazott. Madrid, sept. 25. A Gibraltárnál jdenleg 8 an­gol hadihajó van. Az „Autogra. Corresp.“ kinyilat­koztatja, miszerint Spanyolország nem gondol arra, hogy Marokkót meghódítsa, de elégtételt akar, tör­ténjék ez békés után, vagy fegyverhatalommal. Konstantinápoly, sept 24. A gyakorló hajó­raj ide visszatért. — A távírdái összeköttetés Ango­­rával m­egnyittatott. — M­u k­­­a­r pasa igazságügy­­miniszter egy küldetéssel biziték meg Egyptomba.— Az idevaló helyőrségnek három havi zsold-hátrálé­­kot fizettek ki . A formánok átadói holnapután mennek Cousa­ herczeghez Jassyba és Bukar­estbe. « * t i­s «t­­. Pest, sept 30. Daczára az angol miniszteri lapok tagadásainak, az „Indépendance“ sept. 27-dikéről kelt párisi tudósí­tásai nem szűnnek meg remélni, hogy Ausztria és Francziaország közt nem sokára alá lesz írva a béke, egyéb kérdésekre nézve pedig less congressus. A­mi Angliát illeti, némelyek azt hiszik, hogy ezen nagyhatalom engedni fog, s inkább el fogja hagyni Piemontot, mint kizárja magát a congressusból s el­szigetelve maradjon. Véleményeket azon bajokkal tá­mogatják, melyeket Nagybritanniának az indiai és chinai események okoznak. Mások azt állítják, hogy a belga király Biarritzba utazása és Disraeli ur­nák megfordulása ugyanott nagyon könnyen egybe-4

Next