Pesti Napló, 1859. október (10. évfolyam, 2890-2915. szám)
1859-10-01 / 2890. szám
merülnek,'"mind a három évfolyamatra érvényes. Mi- ből fájdalommal látjuk, hogy Zomborban a magyar nyelv nem tartozik a kötelezett tantárgyak közé. Tanuló volt az év elején 98; vallásra nézve : róm. kath. 62, ág. hitv. 1, belv. hitv. 4, nem egyes: gör. 29, héber 2; nemzetiségre nézve : német 37, magyar 27 (és daczára e viszonynak, a magyar nyelv csak a nem kötelezett tárgyak közé van sorolva!), szerb 29, cseh 1, lengyel 2, illyr 2. XLII. „Hatodik évi tudósitvány a holdmezővásárhelyi helv. hitv. ev. algymnasiumról.“ Folytattatik „Newton élete, iratai és fölfedezései“ czimű értekezés Rémusai Pál után Szikszay Károlytól Az iskolát illető adatokból felemlítjük, hogy a I1. egyházkerület gymnasiumi tanterve s az ehhez járult átmeneti tanterv csak jövő 59/66-iki tanévben fog behozatai , azonban miben álland ez átmenet, mennyiben tér el a hatóságilag behozottól, egyetlen szóval sincs érintve. Pedig szerintünk feladata leendett az idei programoinak, a szülőket és tanulókat ez átmenettel legalább vázlatilag megismertetni, hogy őket mintegy előkészíteni. Dicséretben kiemelendő,hogy az egyi. elöljáróság 8 tanulót némi ösztöndíjban részesített 16 pártjával. Tanár összesen 6 működött. Tanuló volt összesen 73. Egyéb kimutatási adatok hiányzanak. KÜLÖNFÉLÉK. — Kalocsáról becses régiségek fölfedezését jelentik a B. H irlapnak. „A Kalocsa s Duna-Pataj között, ez utóbbihoz alig negyedórányira fekvő Bakod nevű puszta néhány évvel ezelőtt még teljesen lakatlan, gazdaságára nézve haszonbérileg kezelt, a szó szoros értelmében puszta volt. Érsekünk, Kunszt József úr ő nagyméltósága 1853 ban, a gazdasági ipar előmozdítása iránti buzgalmánál fogva, ezen tertelmes birtokának házi gazdálkodás alá vételét elhatározván, ugyanott gazdasági épületeket s tiszti lakot emeltetett, s most már, a csak nemrég kietlenül állott pusztaság viruló alakot öltött, s a pesti országúton haladó utasnak örömteljes meggyőződésül szolgál gazdaságunk s iparunk haladása. A nagyszámú, e pusztán lakó cselédség gyermekeinek neveltetését ő exelja Szivén viselvén, valamint több más gazdaságaiban, úgy itt is, iskola építtetését s egyszersmind a gazdasági épületek szaporítását elhatározó. Folyó hó 22-én délutáni 4 óra tájban, ez épületek egyikének alapját ádva, a munkások négy lábnyi mélységben egy porladó vázra bukkantak, melyen következő ékszerek találtattak : arany szemekből s borsó nagyságú gránátokból álló nyaklánct, melyen az arany izekről fölváltva egyegy szív és félhold alak lóg le, és pedig hét félhold- s hat szivalak, a kapocsizek közül egy hiányzani látszik, ezeknek köveiből pedig csak egy van meg ; lakatalaku aranycsat, mely nyolcz lemezkére van osztva, s ezen lemezek kettőjében a kő még megvan ; négyes fonadéka arany lápcz, tizenöt, sorban lefüggő háromszögecskék s majdnem hüvelyk hosszúságú tőröcskékkel, kapcsai hengeralakúak s belőlük egy két iz szintén hiányzani látszik ; két egyenlő arany karperecz, 33 kövecskével kirakva, két orrukkal egymást érintő kígyó-vagy sárkányfőt ábrázólók, mik egy középen alkalmazott csavarral nyílnak meg; két hatszögű csillagot ábrázoló gyűrű, mikből néhány kő már hiányzik; egy gömbölyű , egy négyszögletes fejű gyűrű, lapos kőlemezkékkel kirakva ; két vastag függő karika, tizenkét tarkos hengerrel, mikben szintén lapos kövek voltak, jelenleg azonban csak egy lemezke van meg; 30 darab gömbölyű s 2 darab négyszögű arany pillangók ; egy valószínűleg övfoglalatul szolgált ezüst ékszer, melynek köveiből csak egy kis félhold alakban rakott ötös sor van meg ; végre apró ezüst- és vasdarabok, ez utóbbiak rozsda által egészen áthatva Az ékszerek nagy része durva tömör mű, s bár az arany tisztaságánál fogva egészen sértetlenül, legkisebb rozsda nélkül maradtak, mégis igen régi korból eredőknek mutatkoznak. Miután a nagyméltóságu érsek ar ezen ritka ékszereknek szakértők általi megvizsgáltatását elhatározta, ezeknek véleményét várjuk be inkább, semmint a nagybecsű ritkaságok iránti gyanitásokat közölve, azoknak becsét ez által csonkitanak. Midőn az ékszerek érsek ur ő exoljának bemutattattak, azonnal hazafias buzgalommal nyilvánitotta, hogy azokat a magyar nemzeti múzeumnak fogja ajándékozni, örömét fejezve ki a fölött, hogy nemzeti intézetünket ily — mindenesetre nagybecsű — adománynyal gazdagíthatja. A vár, melyen az ékszerek találtattak, a rögtöni jelentést elmulasztott munkások vigyázatlansága miatt szétomolván, csak anynyit tudunk felőle, hogy fővel nyugat felé feküdt; koporsónak legkisebb nyoma sem találtatott. Az ásás érsek ur ő exejának rendeletéből tovább foly , s eddig a fönnebbinek közvetlen közelében egy az első ásó-érintésre szétomlott gyermekvár, ettől mintegy 3 alnyi távolságban pedig egy férficsontváz találtatott, mely utóbbinak mellén két keresztalaku kapocs vagy melltü, gerincze alatt három lyukas golyócska, egyik gyantából, ketteje pedig köböl, s a fül táján két egyszerű gombos végű karika volt, gyanithatólag ezüstből.“ *) — Folyó hó 26-án múlt ki Temesvárott Böjtös Imre Temes vármegye volt főmérnöke, ki a maga idejében Temes zöld asztalánál a municipiumoknak, a nemzetiségnek, és a vallásszabadságnak lelkes szószólója volt. Azokra nézve, kik őt ismerték, de talán azokra is, kik nem ismerték, érdekes közlenünk végrendelete egyik pontját, mely így szól : „Szeretett gyermekeim s rokonaim! mivel parányi lelki s testi tehetségem s tökéletlen gyarlóságom miatt, kedves hazánknak, dicső magyar nemzetünknek s legdrágább nemzetiségünknek óhajtásom szerint semmit sem tehettem: ez hozzátok a legutolsó atyai ésdeklésem. Imádjátok dicső magyar honunkat, annak nemzetiségét (nemzetiség nélkül hazája senkinek nem lehetvén) népét, vallását és szokásait; előbbre helyezzétek a magyar hont a világ minden más népénél; ha a nemzeti szükség úgy kívánja: áldozzátok vagyonotokat, életeteket a haza oltárára. Óvjátok magatokat minden szerencsejátéktól és játékosoktól, szeszes, de kivált az úgynevezett „pálinka“ név alatti italoktól és ivóktól, minden fűszeres étkektől és minden külföldi kelméktől, amenynyiben azok kedves honunkban találhatók ; kövessétek halhatatlan Prisznitz Vincze tanait. Tanuljatok, dolgozzatok, gazdálkodjatok s kereskedjetek ; vagyonjótokat ne pazaroljátok, kevesebbet költsetek, mint jövedelmeitek, mert nem az a gazdag, boldog, s a honnak használható ember, kinek sok vagyonja lévén, többet költ jövedelmeinél, hanem az, a ki kevesebbet ad ki a bevételnél; gyermekeiteket pedig minden kitelhető módon nemzetileg legjobban neveljetek, stb. — Az obwaldeni kantoni törvényszék (Svájczban) legújabban következő, középkorias ítéletet mondott bizonyos Imfeldre (lopásért s paráználkodásért): 1) Csengetés után egy negyed óráig a szégyenköre állittaszék s azután 40 vesszőt kapjon ; 2) a kórházban két hétig gyakorlatokat tegyen (alkalmasint vallásos gyakorlatokat); 3) húsz évre valami tengerentúli országba száműzetik, vagy pedig otthon négy évig raboskodik; 4) húsz évre becs és védtelennek nyilváníttatik; 5) ha ki nem vándorol, 10 évig szülőhelységében kell tartózkodnia; 6) a lopott pénz s a perköltség megtérítésében marasztaltatik el; 7) 100 franc birságra ítéltetik ; 8) a lopott pénz, perköltség s birság megfizetéséért az elitéltnek apja kezeskedik, s ugyanő köteles utipénzről is gondoskodni, ha fia ki akarna vándorolni. —i nemzeti színház. Sept. 29-dikén új szereposztással először : „Athenei Timon.“ Dráma öt felvonásban Shakespearetől. Fordította Kelmenfi László. — Dicsérni szeretnénk már! Úgyis oly ritkán van benne módunk. Megszeretnék dicsérni először is az igazgatóságot, hogy hosszú évek múltán valahára megint színre hozatta Timont; de mikor e dicséret azon megrovást foglalja magában, hogy oly sokáig nem hozatták színre ! Megszeretnék azután dicsérni a rendezőséget a díszletek, jelmezek és csoportozatok helyességéért, de mikor meg kénytelenek vagyunk megint megróni azért, hogy a színészek botránkoztató módon nem tudták szerepöket. Tartatott e a tisztelt főrendező úr (ki, mellesleg megjegyezve, ezúttal megint nincs megnevezve a színlapon, mintha felelős léttéré nevével szemet szúrni nem akarna), tartatott e kellő próbákat az oly sokáig nem adott s most újólag kiosztott színműből ?... Ha tartatott, meg kellett győződnie , hogy a színészek még nem készültek el teljesen s nem lett volna szabad a művet előadásra bocsátania. Vagy ily módon iparkodnak a nemzeti színháznál a drámának barátokat szerezni ? Csak rajta, Szigligeti úr!... Vagy igaz! hisz ön tán itt sem hibás, hiszen az intendáns úr rendelkezik. De az intendáns úr majd visszahivatkozik önre, vagy pedig a választmányra hárít minden felelősséget, mint amikor Egressyt, Szigetit, Réthit elbocsátották. A választmány megint mindent visszahárít valamelyikökre, vagy mindkettejökre. A felelősségnek ilyetén egészséges „Kreislauf“ja mellett azután persze hogy jól állhat a színház dolga — körülbelül mint a közös lónak a háta. ... De térjünk vissza az előadásra. Nem tekintvén a szépszámú akadozásokat és nyujtogatásokat, szemet hunyván Felekinek leesett bajuszára s szétporlott botjára (amely tények sem az öltöztetőt sem a kelléktárnokot nem igen magasztalják), meg kell vallanunk, hogy Feleki (Timon) és Tóth József (Apemantus), kik a mű két főszemélyét képviselték, továbbá Erdélyi, Zöldi, Szerdahelyi (a három álbarát), Komáromi (Alcibiades), Szilágyi (Flavius), Rónai (a költő) s Tóth Soma (a festész) gonddal és igyekezettel játszottak, sőt, Felekit kivéve, szerepüket is elég jól tudták. Felekinek inkább az embergyűlöletbe átcsapott Timon sikerült, nem a még emberszerető. Játéka első felében hiányzott azon nyájasság, azon szivbeli lágyság, mely Timont sorsa megfordulta előtt jellemzi s nem csak utóbbi elvadulásának előleges ellensúlyozója és indokolója, de még ekkor is felfeltünedező elérzékenyedéseinek is magyarázója. Egyébiránt a duhszivü Timonban is inkább csak a haragot tudta, nem egyszersmind a mély bánatot előtüntetni. Ami Tóth Apemantusát illeti, ez jó cynikus képe volt, csakhogy igen elégedettnek látszott, s nem volt meg rajta a hiú kérkedő vonása. Nem annyira részakaratú önzőt, mint inkább ártatlan elfogultat mutatott. *) Ugyanezen tárgyról minket is értesít tisztelt kalocsai levelezőnk, s közlését — mely egyébiránt a fentebbivel mindenben egyez — csak azért nem adjuk , mert midőn sorait kaptuk, a Budapesti Hírlapból kivett tudósítás nálunk már ki volt szedve. — Ugyancsak kalocsai levelezőnk kérdi, hogy e hó elején küldött hosszabb tudósítását miért nem közöljük ? A tudósításnak el kellett valahol tévedni, mert hozzánk nem érkezett. Sz e rk. POLITIKAI ESEMÉNYEK ténete századok óta gyalázatára vált nemcsak Angliának, hanem Francziaországnak, Spanyolországnak, sőt egész Európának, melyek ily zsarnoksági látványt eltűrtek. Izland nemes lakóföld, gazdag termő földdel, és bátor néppel, mely erély és elmetehetség dolgában egyiknél sem áll hátrább a földön. Lakosainak s emigráns millióinak földrajzi és politikai helyzete egykor rémitőkké teendi azokat. E sziget különb kikötőkkel bir mint Anglia; előőrse Európának az atlanti óczeánon s a világ legfontosabb szigeti fekvését képezi. Az izföldiek gyarmatosították be Amerikának egy hatodrészét s Ausztrália egy harmadát; szövetségesei ők Franczia- és Spanyolországnak vallásuk közösségénél, a történelemnél és a fajok egybeolvadásánál fogva. Én nem fogom Anglia elnyomó politikáját követni oly nép irányában, melynek rendeltetése oly roppant befolyást gyakorolni a két világrészen, és amely annak idejében segítségül lehet nekem mostani terveim kivitelében. Ami Olaszországért téve jen, meg kell tenni azt Izlandért is, melynek felmentése függetlenségi garantia alatt biztosítva, becsesebb leendne Francziaországra nézve, mint meghódítása és leírása volt Angliára nézve.“ „A császárné: Éljen az Izlanddal való szövetség! De miféle közvetlen hasznokat fog hozni Francziaország egy Anglia elleni háborúból ?“ „A császár. Megszámithatatlan az. Ha tönkre lesz téve tengerészete, melylyel kereskedését védi, a földközi tenger a miénk lesz, mig India és Kelet Francziaország vállalatai előtt újra nyitva leendnek. És miután a nagy háborúk az én nagybátyámnak 100 millió font sterlingbe kerültek, én Londonból hasonló összeg váltságdíjt fogok követelni." Az „Univers“ az alföldi lapirodalom e csodálatos szüleményét idézvén, annyit maga is bevall, hogy egyéb jótétemények hiányában a sajtószabadságban, úgy látszik, elég része van Izlandnak. A „Journal des Débats“ pedig azok ellen veszi át az „Univers“ idézetét, akik nem tűrhetik, ha valaki az angol sajtó szabadságát a francziáéhoz hasonlítja, s azt mondják, hogy egészen más Angliában, ahol a lapok soha nem támadják meg a kormány jogát, míg a francziák minduntalan annak esnek. Mi — mond a „Débats — Francziaország számára távolról sem kérünk annyi sajtószabadságot, amennyivel Izland bír, hanem őszinte bámulattal viseltetünk szomszédaink erős természete iránt, a kik elviselik a sajtószabadságot még kicsapongásaiban is, és a kiket a felkelésre és beütésre való ilyetén felhívások nem undorítanak el annak elviselésétől.“ — Havre kikötő város múltjáról és jövőjéről egy irat jelent meg C o n i n c k úrtól. A szerző előszámlálván mindazon előnyöket, melyekkel Havre, mint tengeri és kereskedő város, mind földrajzi helyzeténél fogva mint Páris kikötője, mind világraszóló fekvésénél fogva bir, azt kérdi, miként történik mégis, hogy Livor pop, melynek 1800-ban csak 78,000 lakosa volt, most 400,000-el bir, míg Havre, mely Francziaországra nézve csaknem oly kedvező fekvésű, távolról sem mutathat fel oly fényes gyarapodást. OLASZORSZÁG, Florencz, sept. 18. A „La Nazione“ közli a négy toscanai érseknek, az egyházi ügyek minisztere Salvagnoli úr köriratára irt válaszát. Ezen irat figyelmet keltett mind határozott hangja, mind pedig azon körülmény miatt, hogy a forradalom után a toscánai püspökségeknek ez az első közös nyílt nyilatkozata, és mivel annak közzététele azon pillanatban történt, midőn a párisi hivatalos és félhivatalos lapok a restauratio pártjának felbátorítására megszólamlottak. Az említett irat felhozza először, hogy a ceris feladata az izgatottság korában a pártoskodásoktól magát távol tartani, úgy hogy az érsekeknek az utóbbi időkben se az egyik, se a másik párthoz nem kellett volna államok. E részben a Francziaországbeli püspökök példáit kellett volna követniök, és a derűst is hasonló magatartásra inteniök. Az irat így szól továbbá : „A mi feladatunk : tartózkodni minden politikai működéstől és demonstrációktól, hogy szabadok lehessünk mindenki iránt, bármely párthoz is tartozzék, és hogy mindenkit egyenlő keresztényi szeretettel ölelhessünk. Feladatunk továbbá a polgári ügyekbeni engedelmesség a létező fensőség iránt, bármiként neveztessék, és bárki legyen is az, úgy szinte hűség az igazság és a katholikus egyház isteni intézményei iránt. Ha ez bűn lenne, és vészt hozna, úgy méltó, hogy miatta bűnhődjünk, ha ellenben kötelességünket teljesítettük általa, úgy csak dicsőségünkre válik, és igazságos lenne azon szégyentől megtisztítani magunkat, melylyel nyíltan illettek bennünket. Mi bizalommal vagyunk excellentiád igazságélvezete iránt, és reméljük, hogy tiszteletteljes nyilatk exa- s tunk azon előre szerzett vélemények kiigazítását elmozgóítandja, amelyekbe az izgatottság korában oly könnyű jutni, és e miatt helyesnek találtuk excellentiádra bízni, hogy ezen nyilt kiigazitás módja fölött önmaga határozzon. „Maradván excellentiádnak alázatos szolgái Cosi-mus bibornok és pisai érsek, Ferdinánd sienai érsek, Fr. Julius luccai érsek, Johann florenczi érsek.“ NÉMETORSZÁG. Mecklenburg-Schwerin ínhgségből, sept. 24 ről írják : „A cholera pusztítása végre megszűnt, miután a városokban és falvakban, hol leginkább dühöngött (11 város és 30 falu) mintegy 2700 embert elragadott. Az egészségügyi rendőrségnek erélyes működése nagyon sokat hatott arra nézve, hogy a ragály tovább nem terjedett. Az ország lakóinak jótékonysága ez alkalommal igen szép színben mutatkozott, és a nagy mennyiségű étel-, ágy - és ruhaneműeken kívül, Mecklenburgban még 12,000 tallér is gyűlt össze azon városok számára, kik e tekintetben legtöbbet szenvedtek.“ — Münchenből, sept. 25-től írják a D. A. Z-nak: „A frankfurti rendőrségi hivatal a német reform törekvéseknek nevezetes szolgálatot tett, midőn a hazafi egyletnek a szabad birodalmi városba való felvételét megtagadta. Amennyire egyéni szemlélődésünk terjed, a rendőri gondosságnak ezen kifolyása, csak azt eredményezheti, hogy rokonszenveket kelt azon férfiak iránt, kik egy oly politikai vállalat élére állottak, melynek gyakori boszantásokra lehet majd kilátása. Hihető, hogy a frankfurti rendőrségi hatóság nem működött sugallat nélkül, és hogy a német kérdés eddigi szabad vitatása ez eljárásban rendszeres megszorításának kezdetét tekintheti. Maguk a porosz politika ellenes is hímezés nélkül megegyez-ANGOLORSZÁG, London, sept. 26. A Ltorning Post, mint tegnapi esti postánkban is írtuk, tagadja, hogy az olasz ügyekre nézve valamely megállapodás történt volna Zürichben vagy Biarritzban. A Lombardiát illető államadósság kérdése sincs még eldöntve. A belga király utazása semmi összeköttetésben nincs a congressus kérdésével. Általában nem is lesz congressus. A herczegségek bekeblezése (Szardiniába) valószínű. A Daily News pedig már ,bevégzett ténynek veszi. Míg a Times a bekeblezést nem igen tartja már valószínűnek. Szerinte, mint tegnap közlött vezérczikkéből láthatók olvasóink , Napóleon herczegnek lehetnek nagy reményei. A Times a brit-amerikai határvislongástól nem sokat tart. Miben áll e kérdés , úgy adja elő, amint már kifejtek e rovatban. A Morn. Advertiser azt hiszi, hogy Chirával, nagy hódítás nélkül nem lehet boldogulni. Ez okból nem óhajtja a franczia segélyt, attól tartván, hogy a kormányzási rendszer nagy különbsége mellett •— nem lehet Anglia és Francziaország közt tartós egyetértésre kilátás. FRANCZIAORSZÁG. Az „Univers“ legközelebb Anglia fölött tartván szemlét, úgy találta, hogy míg az angolok telték örömmel a chinai közös expeditio fölött, mint a mely őket a franczia invasio félelmétől egy idővel felmenti, addig a szerencsétlen alföldiek szemeiket Francziaországra függesztik, ettől várván megszabadításukat. Az „Univers“ ezen tétel támogatására a dublini sajtó egy részére hivatkozott, melyeknek czikkei az amerikai kath. lapokban is viszhangra találnak, és amely czikkekben azoknak írói nem kevesebbet akarnak bebizonyítani, mint azt, mennyire Irland érdekében történnék, ha Anglia megtámadná Francziaországot. Farosa a többi közt azon állítólagos párbeszéd, melyet az „Univers“ által idézett dublini : „Nation“ e tárgyban Napoleon császár és Eugenia császárné szájába ad, és amely így hangzik : „A császárné, Ön Angliának saját szigetére szorításáról beszél. E szerint az ön terve, elszakasztani tőle Mandát ?“ „A császár: Ön spanyol nő, Eugenia, s mint ilyen ön rokonszenvvel van Izland iránt, mely valaha félig spanyol vola és a melynek hősies faja nagygyű lön mindenütt, kivévén saját szülőföldjét. O’Donnel kormányozó Madridban, Niel dicsőséggel halmozta magát Solferino- nál, Mac-Mahon adta meg a győzelmet Francziaország- nak Magentánál. Meglehet az a rendeltetése, valamint sótvágya, hogy ősei földjét megszabadítsa. Izland törnek abban, hogy a kormányoknak a reactionaries politikai ösvényre leendő netaláni áttérések, a porosz kormánynak, szilárd alkotmánya magatartásán, hajótörést szenvednek Weimarból, sept. 26-ról írják a „Leipzig. Zig“-nak: „A német nemzeti párt gyűlésének a frankfurti hatóság által kiadott tilalomra vonatkozólag, mint bizonyost állítják, hogy a szász-koburg-gothai herczeg legközelebbről kijelentette, hogy ezen gyűlés megtartását országában megengedi. Biztos hir szerint a herczeg, Bennigsen, Fries és Unrud urak fogadtatása alkalmával sept. 9-kén oly módon nyilatkozott a sept. 6 iki osztrák jegyzék fölött, mely a herczeg részéről igen erős ellenzést jósol, és a mely szerint a villafrancai békemű is megítélés alá kerülne.“ OROSZORSZÁG: S h a m y 1 elfogatása iránt még nincs további írott jelentés, Grabbe alezredes szóbeli előadásából azonban következő adatokat hallani. S h a m y 1 többszöri vereség után 400 bűn megmaradt maridával Gunib erődbe zárkózott. Gunib merev sziklán fekszik, hova csak egy szűk ösvény vezet, szóval Stamy állása oly kitűnő volt, hogy onnan egyetlen egy századdal, egész hadsereg ellenében hónapokig védhette volna magát. Barjatinsky herczeg azon gondolatra jött, hogy egyszerre kétfelől intézzen támadást. Míg egy hadoszlop az említett szűk ösvényen előre haladt, néhány száz önkénytes az ellenkező oldalon kapaszkodott ép annyi vakmerőséggel, mint megerőltetéssel a szirten felfelé, és így egész észrevétlenül kerültek a kis védő csapat háta mögé. Most általános mészárlás fejlődött ki, a muridák kétségbeesve harczoltak, — a 400 közül csupán 47 maradt életben. S h a m y 1 utóljára egy, a szirtbe vágott üregbe vonult. Barjatinsky herczeg felszólította őt, hogy adná meg magát. S h a m y 1 erre az üreg nyitásánál megjelent, és a feltételeket kérdezte. „Bújj ki üregedből minden feltétel nélkül“ mondá a herczeg. Shamyl kilépett. „Te vagy-e Shamyl?“ „Igen“ felelt a kérdezett. „Fogad ajándékul életedet, a nejeidet és kincseidet is meg fogod tartani. Holnap Pétervárra küldetek, a császártól, felséges uramtól függ sorsod végleges elhatározása.“ Shamyl szó nélkül hajta meg fejét. „Sokáig vártam rád Tifuisben,“ folytatá a herczeg „azt reméltem, hogy meg fogod adni magadat, de te kényszerítettél, hogy ide jöjek.“ Ezután Grabbe alezredeshez fordult a herczeg. „Menjen ön azonnal Pétervárra, és tudósítsa ő felségét mind arról a mit látott. Nem küldök írott tudósítást, részletes jelentésem magával Shamyllal egyszerre fog megérkezni.“ TÁVIRATI JELENTÉSBE. Zürich, sept. 28. A franczia meghatalmazottnak ma két conferentiája volt, előbb Desambrois úrral, azután pedig a két osztrák meghatalmazottal. Napoleon herczeg meglátogatta Arenenberget s onnét Zürichbe ment. Turin, sept. 26. A király és a miniszterek tegnap Monzából visszatértek. Hudson ur Panizzivel Londonba utazott. Párma, sept. 24. Az 1858-ki contingensből 1200 ember hivatott be. Az 1860 ik évi január 1-től a csatlakozási irány következetes megtartása tekintetéből — állítólag — a piemonti kereskedelmi codex fog behozatni, és a hivatalnokok Victor Emánuel iránti eskütételre köteleztetek Florencz, sept. 24. Octobertől a vámkorlátok a középolaszországi államok közt — hir szerint — meg fognak szüntetni. Róma, sept. 22. A pápa egészsége ismét helyre állott.- A legállók seregei Rimini környékén vannak öszpontosulva. Fanti, Garibaldi és Rape 11 i tákok Riminibe mentek, hol 14,000 ember van együtt. A Pesaro és Ancona közt levő pápai seregek nem erősebbek 8000 embernél. Nápoly, sept. 24. A király a római határokra utazott. Ő felsége és a pápa közt történendő összejövetelről beszélnek. London sept. 29. Midőn Russell lord aberdeeni megtisztelőit biztositá, hogy addig, míg ő a kabinet tagja lesz, Anglia semmi oly congressusban nem fogja magát képviseltetni, mely az olaszoknak önrendelkezési jogát megcsorbítná, egyszersmind abbeli meggyőződését fejezte ki, miszerint Ausztria és Francziaország semmi esetre sem fognak erőhatalommal beavatkozni. Drezda, sept. 29. A mai „Dresdner Journal“ jelenti, hogy Becst miniszterelnök ma délben Bécsbe utazott. Madrid, sept. 25. A Gibraltárnál jdenleg 8 angol hadihajó van. Az „Autogra. Corresp.“ kinyilatkoztatja, miszerint Spanyolország nem gondol arra, hogy Marokkót meghódítsa, de elégtételt akar, történjék ez békés után, vagy fegyverhatalommal. Konstantinápoly, sept 24. A gyakorló hajóraj ide visszatért. — A távírdái összeköttetés Angorával megnyittatott. — Mu kar pasa igazságügyminiszter egy küldetéssel biziték meg Egyptomba.— Az idevaló helyőrségnek három havi zsold-hátrálékot fizettek ki . A formánok átadói holnapután mennek Cousa herczeghez Jassyba és Bukarestbe. « * t is «t. Pest, sept 30. Daczára az angol miniszteri lapok tagadásainak, az „Indépendance“ sept. 27-dikéről kelt párisi tudósításai nem szűnnek meg remélni, hogy Ausztria és Francziaország közt nem sokára alá lesz írva a béke, egyéb kérdésekre nézve pedig less congressus. Ami Angliát illeti, némelyek azt hiszik, hogy ezen nagyhatalom engedni fog, s inkább el fogja hagyni Piemontot, mint kizárja magát a congressusból s elszigetelve maradjon. Véleményeket azon bajokkal támogatják, melyeket Nagybritanniának az indiai és chinai események okoznak. Mások azt állítják, hogy a belga király Biarritzba utazása és Disraeli urnák megfordulása ugyanott nagyon könnyen egybe-4