Pesti Napló, 1859. december (10. évfolyam, 2941-2965. szám)
1859-12-01 / 2941. szám
PEST, NOVEMBER 16. Kolozsvár, nov. 28. Tegnapelőtt tarta a múzemaegylet utolsó, berekesztő gyűlését. Még most is nagyszámú közönség jelent meg, a hazafiak minden osztályából. A lelkesedés, az ügy iránti buzgalom sem csökkent. Örömmel fogadták az akadémia, a magyarországi múzeum, a geológiai és természettudományi stb. egyletek üdvözlő iratait. Az utóbbi két egylet és a magyar múzeum képviselőjéül jelölte ki Kovács Gyulát, ki egyszersmind az akadémia képviselőinek egyike volt. Az ülést gróf Mikós exclja rekesztése sok melegséggel irott, igen szép zárszóval. Az akadémia képviselőihez is intézett néhány meleg szót. Rendes tudósítónk minden bizonynyal közölni fogja e beszédet is. Nekünk előlegesen, e rövid közlésben, legyen elég még megjegyeznünk, hogy az akadémiai küldöttség báró Radák Istvánné asszony vendégszerető asztalánál végezte bucsúebédjét. E nemeslelkű nőnél, az ősmagyar házias és hazafias erények e köztiszteletben álló képviselőjénél, volt szállva az akadémiai küldöttség három tagja: Danielik, Csengery és Kovács Gyula. Gróf Mikó is jelen volt e bucsúebéden. Az akadémiai küldöttség indulása vissza Pestre délután 4 órára volt határozva. Már előbb sok díszes fogat, kocsi és hintó gyűlt egybe báró Bánffy Albert palotája udvarában. E kocsikon Erdély minden osztályának, a főrendnek, valamint a polgárságnak képviselői nagy számmal kisérték az akadémiai küldettéget csaknem egész Fenesig, hol báró Eötvös társai nevében is elbúcsúzott, engedelmet kérvén Erdély mindazon jeleseitől és lelkes polgáraitól, a kiket neki és társainak az idő rövidsége miatt személyesen meglátogattak nem lehetett. Messze haladtak már a küldöttség tagjai, midőn négy szép fekete ló, tajtékozva vágtatott eléjök. Gróf Kemény Sámuel szállt ki a kocsiból, s e nagy miveltséget s áldozni mindig kész hazafi volt az utólsó, ki Erdély nevében szives Isten-hozzádot mondott a Királyhágón túlnanról jött magyaroknak, a magy. tud. akadémia képviselőinek. Másnap Váradra érkezvén a küldöttség, úgy halljuk, ott fényes fáklyás zenével akart tisztelegni e város lelkes polgársága hazai legfontosabb tudományos intézetünk képviselőinek, mi azonban — nem a polgárság akaratán — elmúlt. Lapszemle. A „Presse“ nemrég sajátságos megtiszteltetésben részesült, mint az a „Nemzetiségek politikája“ czímű, itt ismertetendő czikkéből kiviláglik. Miután megérintette e lap azon régi igazságot, miszerint minden eszme, melyet a lehető legvégsőbb következtetésekig taglalnak, képtelenséggé fajul, s hogy e tekintetben újabban főleg a nemzetiség eszméjével, — melynek hatalmas jelentőségét államférfi büntetlenül többé már csak azért sem tagadhatja, mert ez képezi a legfontosb, a legelhatározóbb elemet a népek életében, — többnemű visszaélés űzetik azon czélból, hogy nép nép ellen ingereltessék: együtt kijelenti, miszerint a nemzetiség eszméje a külpolitika emeltyűjéül kezd használtatni, s így attól fél, hogy a legvastagabb despotismusnak is könnyen sikerülhet, ama rugónak ravasz fölhasználásával magát a szabadság apostolául tüntetni föl a világ előtt. Ebbéli aggodalmát azon szomorúnak talált jelenséggel igazolja, hogy valamint a socialisták az emberi társadalom oekonómiai viszonyait szándékoznak átalakítani: úgy létezik bizonyos neme azon politikusoknak, kik a nemzetiség absolut elvéből kiindulva, az európai társadalmat új alapra fektetni törekednek. Alább, fölemlítése után annak, hogy ez év elején Londonban Európa úgynevezett új térképe jelent meg, egész seregét képezve az államátalakításoknak és képződéseknek, tudatja olvasóival, miszerint néhány nap előtt egy egészen új szervezetű, a nemzetiségi s nyelvi viszonyok zsinórmértéke szerint összeállított európai új térkép s annak leírása — küldetett be keresztborítékban hozzá. A megtiszteltetés e különös nemének alkalmából meggyőződését fejezi ki az iránt, miként ily jeleneteket — bizonyságai lévén azok némely jellemző utópiáknak, melyek egyesek fejében forratak — megjegyzés nélkül hagyni, valódi tapintatlanság. Mint curiosumot, nem tanja érdektelennek, olvasóit ama küldemény kivonatos tartalmával megismertetni ; hadd lássák, meddig terjeszkednek a tehetetlen merészség ábrándképei, határai- SZIVBELI TARTOZÁSOK. Irta Maquet Ágost. Fordította ő el I-XXV.*) Hogyan tehet az ember eleget mindenkinek és apjának is. Szivének ezen föltámadásában s a boldogságnak, melyet meg szokott törvényesnek tekinteni, legelső hevületeiben, midőn már arról beszéltek, hogy akarják a szerződést s haza hivatják Lucia bátyját (ki, mint lábbadozó beteg, szabadsággal Kamiesben mulatott), mikor már sem rá nem ért, sem nem akart vonakodni oly nővel való házasságtól, akit szeretett: ekkor Armand egyszerre újabb levelet von Navraczin herczegnétől. A küldeményt ezúttal maga a muzsik hozta, Kalisztának hű cselédje, ki Stambulon keresztül jött volt Francziaországba. Az ifjú, villámtól sújtva, azon határozott sejtelemmel véve át a levelet, hogy ezen, imént még annyira szeretett nővel volt ismeretsége azon borzasztó török közé tartozik, melyeket a balsors bizonyos viszontagságokra s bizonyos eseményekre rendelt embereknek vetni szokott. Titkos érzelme suga, hogy Kalisztával, (Vége.) 11. sz. Önkényt érthető, hogy az 1856. márt. 14-ei szerződvény 12, 13, 14, 15 és 16. czikkei értelmébeni követelmények kifizetése Ausztriának nem nyújt jogot arra, hogy ellenőrködjék s felügyeljen az átengedett terület építései a jövedelmeire nézve, ez élő szerencsétlenséggel, még nem szűnt meg viszonya. Kaliszta levele így szólt: „Barátom, nagy szomorúsággal írok önnek. Hajh! föl kell-e önt ébresztenem tán jótékony nyugalmából, melyben szendereg ? De szive — jól ismerem azt — nem fogja szemrehányni, hogy segítségül hivom. Szörnyű veszély fenyeget engem, sőt jobban mondva, veszve vagyok. „Ön tudja, hogy itt nekem, én egyetlen levelet sem kaptam. Ön szintoly bizonyos abban, hogy én is írtam önnek, s ön sem kapott tőlem semmit. E bajt azon szigorú intézkedéseknek tulajdonítottam, melyeket a határon behoztak; azt hittem, hogy leveleinket a szokott eljárás szerint lefoglalták s elégették. „Nem úgy történt, Armand. Az ön leveleit meg az enyéimet is kinyitották, félretették. Würgen gróf kezében vannak azok, ki a vámnál bizalmi tisztségben működött; Würgen gróf pedig bátyja Gorthiany grófnénak, e halálos ellenségemnek, kire ön már akkor is gyanakodott, mikor én még védelmeztem ön ellenében, s a ki most kész elárulni engem, nem tartván a botránytól sem, melyet védelmem reá háruland. Amíg Navraczin herczeg él, bizonyos vagyok benne, kímélni fognak. De fog-e a herczeg élni és meddig fog élni ? Ezt kérdem magamtól rémülettel, a mióta sebésze fölfedezte előttem állapotát. „Mihelyt a grófné a levelekkel előáll, gyalázatom megvan. (Egyéb romlásról s bukásról nem is szólok.) Ön, Armand, tudja, mit irt; ami engem illet, én emlékszem a magam leveleire s nem kételkedhetem, hogy ha oly bíró olvasná is, ki a legnagyobb mértékben az én részemre hajlik, reám ne gördíthesse a hő és kiolthatlan szerelem súlyát, mely belőlök kitűnik. „El fog ön hagyni ? a szégyen és megvetés martalékául fog engedni ? Ettől egy perczig sem tartottam, íme a bizonyság. A leveleket vissza kell venni Würgen gróftól. Azt hiszik, hogy egyedül állok, hogy — Szathmárról írják nekünk: „A Szathmártt nov. 23-án esteli 6— ig megtartott Kazincsy-ünnepélyt méltó fényben, nemzeti díszruhában leginkább a vidék lakói képviselték. Az ünnepély esteli 6 órakor kezdődött, a színházban tartatott meg s tárgyai voltak :ör. Kazinczy Ferenc* élete, emlékbeszéd Kende Kanut úrtól, ki, mint beszédében kijelenté, az ekeszarvától szólitatott fel e honfiúi szent kötelesség teljesítésére. Annyival inkább a közelismerés hangján kell kiemelnem e kitűnő szónokot, Szathmár megye egyik szellemharczosát, ki a „Kölcsey-emlék“ felállításakor is oly szivrehatólag szólott a néphez. 2-or. „Isten áldd meg a magyart“, Kölcseytől. Őszhangzólag énekeltetett az itteni műkedvelő társulat néhány tagja és kitűnő dalnokok által. 3-or. „Pesti emlék“ S. Thalbergtől, zongorán játszotta Kőszeghi Amália k. a. 4-er. Szavalat, „Vezérhang“ Lévai Józseftől, szavalta Ábray (Figura) Károly gymnasiumi tanár ur. 5 őr. Magyar ábránd, Hunyadytól hegedűre, zongora kísérettel játszották Vajda és Verner urak. 6-or. Szavalat, Kazinczy emléke, Szász Károlytól, szavalta Farkas Antal róm. kath. tanító ur. 7-er. Honi emlék, Székely Imrétől, zongorán játszotta Korányi Fáni k. a. 8-or. Szavalat, „K. emléke,“ Tóth Kálmántól, szavalta Fodor Imre ur. 9-er. Magyar ábránd, zongorán előadta Werner ur. 10-et. Zárszó Mákét irt, megemlékezett azon költői részletekről, melyek borzasztanak, ha az idő és távolság által lehűtött lélek sorolja el magának, e nyomor részletekről, melyek a szerelmeseknek elkerülhetlen s egyedül csalhatatlan vesztességét képezik, mióta Kadmusz — mint a régi író mondja — a szemhez szólás mesterségét kitalálta. Midőn Armand a részleteket, e Jean- Jacques-féle részleteket egyenként fölelevenítette magában, szinte megbolondult. Legyünk igazságosak iránta. Csak addig habozott, míg eszét meghallgatta, mely számot vetett előtte. De mihelyt az ész bevégezte dolgát, megint a szív jutott szóhoz, s a vita végéig nem is hagyott többé mást szólani. El volt tehát végezve, akármit mond az ész, akár hasznos lesz vagy nem, akár lehetséges vagy nem , hogy Armand engedni fog a veszélyben forgó Kaliszta hívásának. A módokról majd későbben gondolkozik. Természetes, hogy legelőször is a legengesztelőbbeket fogja keresni, amelyek mellett legdrágább érdekeit nem kell megsértenie; a becsületnek ezen észjárása pedig következményeiben mindenkor fenséges : fölmenti az embert minden kisszerű rabság alól. Aki, valami nagy áldozattal, legelébb is eleget tett a becsületnek, annak azután joga van, hogy önző is lehessen. (Folytatjuk.) *) Lásd a Pesti Napló 177, 179, 181, 184, 186, 188, 189, 192, 194, 198, 199, 204, 205, 210, 214, 215, 218, 220, 222, 224, 226, 228, 229,231, 233, 234, 237, 239, 240, 241, 244, 247, 250,263,264, 267 és 269-dik számát. Szerző a brit államon kezdi művét, midőn szerinte Skót- és Írországok, nemkülönben Jersey és Guernsey szigetek, — idegen nemzetiségük daczára — Angliával továbbra is egyesítve maradnának , akkor Málta Itáliához, Gibraltár Spanyolországhoz, az ieni szigetek pedig Göröghonhoz volnának csatolandók. Svéd és Norvégországok Dániával és Schleswiggel egyesítve, Skandinávia nevezet alatt államszövetséget képeznének. A most orosz, svéd és norvég uralom alatti, de ugyanazon egy sajátságos népfaj lakta lapp területek is független állammá olvasztandók. Holland maradna a mint van, azon különbséggel mégis, hogy Luxemburg Belgiumba kebeleztetnék. Daczára négyféle nyelvű népességének, Svájcz is ott lelhető az új térképen, csakhogy Veltlinnel, a savoyai Ghablais és Faucigny kerületekkel megnagyobbítva. Az igy határaiban kiterjesztett Helvetia a szövetséges állam tervéhez minden népnek mintául volna szolgálandó. Németország kegyetlenül megnyirbálva kerül ki a bonczkés alól. A „békebarát“ kijelenti, miképp kényszerítve látja magát, nem egy szép tartománytól fosztani meg őket, hogy azonban ennek a németek magok okai, mért vettek 1000 év előtt annyi vidéket birtokukba, s mért tették magokat látszatos civilisatiójukkal mindenütt annyira gyűlöletesekké. Különben, teszi hozzá naival, azon szláv területeket, hol a lakosokat már teljesen germanizálták, n. m. Pomerániát, Alsó Sziléziát, Szászhonnak vendektől lakott csipetjét, továbbá Stájerországot, Karinthiát, Karnioliát, Triesztet — megtarthatják. — Ellenben Cseh, Morvaországokat, ausztriai Sziléziát, Pozent, a tulajdonképi porosz királysággal együtt kezükből ki kell adniok. Lengyelország 1772-iki határaival, hozzáadva még a Dnyeper és Dnyeszer közti területet egész a feketetengerig Kievvel együtt teljesen — visszaállítandó. Ezután jő egy éjszakiszláv (cseh), déliszláv s dunamelléki államszövetség és Finnország, — mind Ausztria , Porosz, Török és Oroszország rovására. Francziaország lemond a rajnai tartományokról, Corsikát Olaszhonnak engedi át, de megkapja Monacot, Nizzát és Savoya háromnegyedét. Ily módon reményű, Európa e regenerátora, az általános súlyegyént visszaállítani, melyről egy állandó congressus, az államok mindenikének követjeiből képezve, kezeskednek. A monarchia megtartatnék, nemkülönben az uralkodóházak is, föltéve, hogy a dolgok új rendjét elfogadják. Ezután a politika jelenleg szőnyegen forgó napikérdéseire vonatkozólag azt jelenti ki e taglalt csikk írója, miszerint nem azon ügyállás, mely Itáliában eshetőleg alakulhat, hanem inkább azon eredmény, melyet ott a franczia politika elér s azon előbb remények utóbb kivánatok, melyeket ez ébreszt, — fenyegetik veszélylyel Európát. Végre, a közel múlt történetére hivatkozva, mondja, miszerint Francziaországban a socialismus utópiáival, — a mennyiben azokat részint a tudomány, részint az erőszak utján legyőzték, végeztek; ámde a júniusi (1848) kétségbeesett csatát kellett kiküzdeni: igy fognak Európában előbb-utóbb a nemzetiségi politikával is végezni; azonban most volna ideje, békés után jutni ezen eredményre s Európát a nemzetiségi elv júniusi csatájától (ellentétben a socialismuséval) minden esetre megőrizni. Ez utóbbi óhajt, — mely az érintett tendentiákat tökéletesen paralizáló, mert megelőző politikai intézmények hozatalára czéloz, — a méltányosságnak ábrándoktól ment sokáig örömest valljuk magunkénak; s meg vagyunk győződve arról, hogy ami egész Európára nézve — formakülönbséggel — kívánatosnak találtatik, azt a birodalom határain belül, a történeti jog évszázadoktól megszentesült alapjain, békésen, megelőzőleg végrehajtani — a legnagyobb ildomosság. 11 m ér i. A békeszerződések. A békeokmány igy hangzik: 12. ez. Az átengedett területen lakó lombard alattvalóknak a szerződvény kicserélése után egy év leforgása alatt az illető elöljáróságnál tett előleges bejelentés mellett teljes, korlátlan joguk van felkelhető vagyonaikat vámmentesen kivinni s családjaikkal együtt ausztriai Császár Ő Felsége államaiba visszaköltözni, mely esetben az osztrák alattvalóság fenn van tartva számukra. Szabadságukban áll lombard területen levő ingatlan javaikat megtartani s hason jog van fenntartva azon egyéneknek, kik az átengedett területen születtek, de ausztriai Császár Ő Felsége államaiban vannak letelepedve. Azon lombardokat, kik e határozatok rendeletét igénybe akarják venni, választásukért sem személyi, sem bármelyik államban levő vagyonukra nézve nem szabad háborgatni egy részről sem. Az egy évi határidő két évire terjesztetik az átengedett lombardi terület oly alattvalóira nézve, kik e szerződvény kicserélésekor az osztrák állam határain kívül vannak. Nyilatkozataikat az ilyenek beadhatják a legközelebbi osztrák követséghez vagy bármely tartomány felsőbb elöljáróságához. 13. ez. Az osztrák hadseregben levő lombárd alattvalók, azok kivételével, kik Ő Felsége az ausztriai Császár részére fennmaradt lombárdiai területen születtek — a katonai szolgálat alól azonnal felmentendők s hazájokba visszaküldendők. Önkényt értetik, hogy ezek közül az olyanokat, akik Ő cs. k. Apostoli Felsége szolgálatában kivánnak maradni sem személyileg, sem vagyonilag háborgatni nem szabad. E biztosíték fenn van tartva a lombard születésű polgári hivatalnokokra nézve is , akik az eddig visett osztrák hivatalban továbbra is megmaradni kivánnak. 14. ez. Mind azon polgári és katonai nyugdijak, melyek szabályszerűsg tisztába vannak hozva és a lombardiai pénztárakra utalvák, fenn lesznek tartva eddigi birtokosaik s adandó esetben özvegyeik és gyermekeik számára s ezután szárd király ő felsége kormánya által fizetendők. E szerződvény kötelező ereje kiterjed azon polgári és katonai nyugdíjasokra s ezek özvegyei és árváira nézve is, minden származásra való tekintet nélkül — kik az átengedett területem eddigi lakásukat megtartották s kiknek ez illetékét 1814-ig az ezelőtti olasz királyság, azután az osztrák államkincstár fizette. 15. sz. A levéltárak, a mennyiben oly birtokezik vagy kezelési és polgári törvényes eljárásra vonatkozó okleveleket tartalmaznak, melyek az osztrák Császár Ő Felsége számára fönntartott lombárd és velencsei területre szólnak — a lehető leghamarább ki fognak adatni a cs. k. Apostoli Felsége biztosainak , valamint más részről az átengedett területet illető fenn elősorolt okmányok, amennyiben osztrák állami levéltárakban volnának, szardiniai király ő felsége biztosainak áradatnak. A szárd és osztrák kormány kölcsönösen kötelesek, a felsőbb elöljáróság kívánatéra, minden oly okmányokat s értesitéseket közleni egymással, a melyek Lombárdia és Velencze közügyeire vonatkoznak. 16. sz. A Lombárdiában létező oly vallási testületek, melyeknek további fennállását Szárdinia nem engedné meg — fekvő és mozdítható minden vagyonaik fölött szabadon rendelkezhetnek. 17. sz. Mindazon kötések, szerződvények, melyek ő felsége a szárd király és ausztriai Császár Ő Felsége közt 1859. ápr. 1-ig érvényesek voltak, a mennyiben a jelen szerződvény által változást nem szenvednek, továbbra is érvényesek maradnak. Mindamellett mindkét magas szerződő fél kötelezi magát arra, mikép egy év lefolyta alatt e kötéseket és szerződvényeket közreviste alá fogja bocsátani a végett, hogy közegyetértéssel oly változtatások tétessenek bennök, melyek mindkét ország érdekében kívánatosaknak találtatnak. E közben a kötések és szerződvények a szardiniai király ő felsége birtokába átment területre kiterjesztetnek. 18. sz. A Gárda-tón való hajókázás, a kikötők és parti rendőrségek fölötti speciális intézkedéseket kivéve, szabad. A Pón és mellékfolyóin való hajókázási szabadság, a szerződésekkel öszhangzásban, fenntartatik. A jelen szerződés megerősítésének kicserélésétől számítva egy év alatt egyezmény fog köttetni a végre, hogy a csempészeti kereskedésnek ezen vizeken meggátlására és elnyomására szükséges intézkedőnevem és férjem, a herczeg iránt tartozó tiszteletem megzsibbasztanak, azt gondolják, egy félholt nővel, hogy könnyen elbánhatnak. De mihelyt ön megjelenik, egyszeriben megváltozik az egész. Én mindent kiszámítottam, ön nem veszthet semmit, csak anyagi veszélynek teszi ki magát, lelke pedig mindezen tekintetek mellett számba sem jő. „A gróf jelenleg *-ban van helyőrségen. Kis lengyel város, a határszélen. Ott felkelésektől tartanak, s tudja, hogy ezárunk számos hadakat gyűjtött oda. Keresse fel hát a grófot. Ő nyelvére és magaviseletére nézve franczia. Tán ismerte is Parisban. Makacssága nem fog helyt állani az ön makacssága ellenében. Meglehet, sőt valószínű, hogy eszével s személyes kedvessége által ráveheti őt, hogy szép szerivel kiadja önnek leveleinket. Tőlem két levél van ott, hogy öntől mennyi, azt maga tudja. „Mióta e borzasztó titoknak nyomába jöttem, életem kimondhatatlan kínszenvedés. Valahányszor e sebesült (ki lassan kint hanyatlik) rám néz, mindig rémülök. Reszketek a gondolatra, hogy e felfedezés megölné őt, — és gondolja meg, haláláért engem vádolnának. Épen mikor már az orvosok mestersége — így szólalának — kiragadta volna őt a halál torkából, neje méltatlansága a sírba taszította. „Nem mondok semmit többet. Vessen számot, határozzon, cselekedjék. Ka liszta:“ Armand kevesebbet szenved vala, ha minden halálos csapás, mi csak az embert megölheti, egyszerre rá hullott volna. Mit tegyen ? Hogyan hagyja itt Luciát és családját ? Mit mondjon apjának ? Mit gondoljon ki ? Másfelől pedig tehetné-e, hogy Kaliszta felszólalását hasonló nemességgel ne viszonozná? Nő, ki veszélyben forog, segítségért kiált, nyomorának szerzője pedig, veszélyének oka félrebujnék, ahelyett, hogy segítségére sietne! ? Armand megemlékezett a tüzes levelekről, melyesek tétessenek. A hajókázásoknál mindazonátal az 1851-dik évi nov. 22-diki conventióban a Lag Maggiore-n, Pó-n és Ticino-n létezett csempészeti kereskedés elnyomása végett megállapított rendszabályok fognak alkalmaztatni, és ezen idő alatt a Pó és mellékfolyóira nézve fennálló rendszabályokon és hajókázási jogokon semmi változás sem fog létezni. 19. Sz. Agárd és az osztrák kormányok egy külön okmányban kötelezik magukat mindent szabályozni, ami a tulajdont és a Minden létező hidak és átjárások fenntartását illetik ott, hol az a határt képezi, továbbá azt is, mi az e tekintetben újból helyreállítandó építészeti tárgyakat, az ebből eredő költségeket és a vámilleték beszedését illeti. 21. ez. A határszélen lakók részesülnek azon előnyökben, amelyeknek eddig a Ticino partján lakók használatában voltak. 22. ez. A kedélyeknek teljes erejükből lehető megnyugtatására ő felségeik az osztrák Császár és szárd király ígérik és nyilvánítják, hogy illető birtokaikban, valamint az átengedett és visszaadott területeken egyetlen egyén is, ki e félsziget jelen mozgalmaiban részt vett, lett légyen bárminő rang- és osztályba tartozó, nem lesz üldözésnek kitéve, vagyonában háborgatva vagy személyileg magaviselete, politikai gondolkozásmódja miatt nyugtalanítva. 23. ez. A jelen egyezmény szentesítve lesz s Zürichben 15 nap alatt vagy ha lehet, még hamarább kicserélhetik. Ennek folytán az illető felhatalmazottak aláirták és pecsétükkel megerősiték. Kelt Zürichben, november hó tizedik napján. Urunk születése ezer nyolc már ötvenkilenczedik évében. Károlyi. Meysenling. Bourqueney. Bainville. Desambrois. Jochean. Szent- István-társulat. Az „Egyetemes magyar Encyclopaedia“ első kötete kikerülvén a sajtó alól, a munkába vett bekötés után néhány nap azon kedvező helyzetben leendünk, mind a társulat tisztelt tagjait és előfizetőit illető példányok szétküldését megindíthatni, mind annak megszerzésére könyvkereskedési úton módot nyújtani, mely utóbbi tekintetben az „Encyclopaedia“ jelen kötetének ára négy forintra új pénzben van megállapítva. — S minthogy e szerint e munkához a társulati tagok jutányosabban jutnak, mert 3 pártnyi évdijuk fejében az Encyclopaedián kívül m még egyéb nyomtatványokban is részesülnek , sietünk figyelmeztetni a tisztelt közönséget, hogy a társulatba újonnan belépni szándékozó tagoknak és előfizetni óhajtóknak az Encyclopaedia első kötetével egyelőre még folyvást fogunk szolgálhatni, csak ne sajnálkozzanak ez iránt vagy egyenesen a Sz.-István társulat ügynöki hivatalához (Lipót utcza 8. sz) intézendő leveleik által, vagy pedig a társulat tiszteleti tagjainál jelentkezni. Pest, nov. 30. 1859. A Szent-István- társulat ügynöki hivatala. KÜLÖNFÉLÉK Magyar könyvészet. 298. Vecsey Sándor ujabb költeményei. Pesten, nyomatott Wodianer F.-nél 1860. 16rét 2401. Ára írt ausztr. ért. 299. Magyar nyelvészet, szerkeszti Hunfalvy Pál IV. évfolyam, VI. és utólsó folyam. Pesten Eggenberger Ferdinánd bizományiban 1859, nyomatott Emich Gusztáv nyomdájában, őrét 401—4801.