Pesti Napló, 1860. január (11. évfolyam, 2966-2990. szám)

1860-01-01 / 2966. szám

PEST, JANUÁR 1. (FL) Újév napja. Mióta ember van és még ember lesz, e nap­nak mindig sajátszerű érzelmeket kell keltenie­, e napon az ismeretlennek sejtelme vonul a ke­délyen át; az ember titokszerü épület kapuja előtt áll, érezve azt, hogy mihelyt a küszöbön átlépett, háta mögött becsapódik a kapu,s ak­kor csak előre, mindig előre lehet menni, hát­ra már nem! Ha pedig a jövőnek előérzete valamikor fog­lalkoztathatta a képzelmet, ennek most na­gyobb mértékben kell történnie, mint valaha, most, midőn a jövőt szintén sűrű fátyol fedi ugyan, hanem mégis kiki érzi, miszerint vi­­lágrendű­ő események előestéjén állunk. Épen egy év előtt, Sylvester élén, távol vá­ros egyik fényes termében számos társaság ült együtt; a nyúlánk poharakban fel s alá szök­­deltek Champagne szőlőnedvének gyöngyei; a társaságban a legvidámabb kedv uralkodott; azt élénk „causerie“-ba helylyel közzel egy-egy szívből eredő nevetés vegyült . . . egyedül a társaság feje majdnem komolyan tekintett ma­ga elé; különben mozdulatlan halvány arczán csak ritkán futott el egy könnyű mosoly, mi­ként tikkasztó nyári napon a magasban elsu­hanó madár árnya alig láthatóan rebben el a déli nap sugarai alatt epedő föld fölött. Egy­szerre belép a komornyik s az ablak felé siet­vén, gyorsan kinyitja, künn tizenkettőt üt az óra. .. Ekkor fölkeli ama komoly arczú férfi és po­harát fölemelve, alig észrevehetően rezgő han­gon mondja : „Uraim — boldog újévre!“ A társaság élénken harsogtatá vissza e szavakat és­ nem vette észre azon könyet, melyet a szóló mellett ülő nő szemében összenyomott.............. Ez idén Sylvester éjjelén alkalmasint újra együtt ült e társaság, és midőn éjfélt ütött az óra, a társaság feje ismét poharat emelt „bol­dog új esztendőre,“ hanem ez évben a sötét kétely, a szárító aggodalom helyét sugárzó megelégedés és győzelmi biztosság kifejezése pótolja, mert ez év eredményei messze túl mentek a várakozáson és a múlt évi súlveszer­­ési kívánat teljes terjedelmében valósult. . . . Midőn a diplomaták ez év első napján tisz­telegnek a tuileriákban, aligha oly megle­pő üdvözlettel találkoznak, mindhez egyikök­­nek a múlt évben szerencséje volt. A pápai nuntius irányában talán hasonló mondani­valója lenne II. Napóleonjai, de a nuntius nemcsak diplomata, hanem egyszersmind főpap és ezen minősége irányában ő felsége annyi tisztelet­tel viseltetik, hogy ez ízben más utat válasz­tott véleményeinek nyilvánítására és az újévi üdvözletet már karácsony táján előlegezte.... Azonban csak a forma kimélőbb; a hatás ugyanaz leend! Hogy a küzdelem hosszú és makacs leend, arról nincs kétség; a történet erre elég pél­dát nyújt és III. Napóleon a jelenkor kérdései mellett a múltnak történetét is tanulmányozta. Tudnia kell, hogy állhatatos ellennel száll szembe; ismernie kell ezen ellenség, de egy­szersmind a maga erejét is; tudnia kell, quid valeant humeri, quid ferre recusent. A küzdelem, miként tudjuk, már kezdődött is; az orleansi püspök, a ki heves pásztori le­*­vielei által híressé lett, Lagueronniére röpirata ellen felszólalt; ez kötelessége volt, és a ki kötelességét teljesíti, az minden elfogulatlan ember elismerésére tarthat számot. A bécsi börzén azonban a küzdelemnek még más neméről is szóltak, a papság— úgy hang­zott az illető párisi sürgöny — tömegesen dobja vásárra a birtokában levő állampapíro­kat, úgy hogy a 3 percentes rente egy nap majdnem egy perczenttel sülyedt. E sülyedés — tény, dehogy a papság okozta, s kétségenkivü­l rágalom, melynek mi egyetlen perezre sem adunk hitelt. A papság hatalma szellemi. Krisztus urunk monda : az én országom nem e világbeli! A szellemi hatalom pedig csak szellemi fegyverrel védendő, miként erre az orleansi püspök az imént fényes példát adott. Azonkí­vül Napóleon r­észéről a megtámadás is szel­lemi fegyverrel történt, és már a lovagiasság is úgy kívánja, hogy a vivők fegyvere egyenlő legyen. Van azonban még más ok,mely a fentebbi hirt hihetlenné teszi. Ha a magas clerus — mert az alsóbbnak nem igen van „renté“-je — az ismeretes röp­­irat által sértve érzi magát, még pedig any­­nyira sértve, hogy Jó szeretet vallásának első törvényét mellőzve, e sérelemért boszút akarna állni (a­mit mi ismét nem hiszünk) , tudnia kell, hogy a sértés Napóleontól vagy ennek kormányától indult ki, D­e a rente eldobálása nem csökkenti 111. Nepoleonnak vagy Wa­­lewskinak vagy Lagueronnierenek, hanem csök­­­kent az állam hitelét, azon államét, melynek a főpap is polgára,sőt,melynek polgára volt, mielőtt még a szent kenet diszité homlokát. A dynastiák és kormányrendszerek változásai­nak közepette Francziaország ugyanaz ma­radt : minden francziának szülője, táplálója, „bölcsője és sírja.“ Ezen haza érdekei ellen dühöngeni egy vagy két ember bántalma miatt oly — hogy többet ne mondjunk — követke­zetlenség lenne, melyet épen a felvilágosult franczia főpapság részéről lehetetlen fölten­nünk. Rágalmazóik azok, kik ily híreket ter­jesztenek és bizton reméljük, miszerint az Univers erélyesen megczáfolandja e koholmá­nyokat, fennen hirdetvén, miszerint a franczia d­erus az állam érdekeit a maga kü­lönérde­­keinél magasabbra becsüli,azon államéit, mely a dlerűst vagyonának birtokában oltalmaz­za, mely védelmezni is fogná, ha az valahon­nan megtámadtatnék .... Vajha szenvedély, úgy mint vérontás nél­kül vitetnének a készülő küzdelmek, vajha azokba a szellem gyémánt kardján kivü­l semmi más fegyver ne avatkoznék, vajha maga a vallás szent érdekei bele ne vonatná­nak oly harczba, mely világi dolgok körül forog, — ez újévi kivonatunk! Az „O. D. P.“ legújabb számát következő beve­zető czikkel nyitja meg: „Az olasz ügyek mellett a keretet sem kell egészen szem elöl téveszteni, és ezt annál kevésbbé, minthogy Gor­­ts­c­h­ako fl’ hg, ki személyesen lesz jelen a kongressusban, aligha csupán Olaszországra gondoland, Törökországra pedig épen nem. A dunai fejedelemségekben már is tör­ténnek dolgok, melyek jóllehet még nem értek meg, de a jövőre nézve némi teendőkre nyitnak kilátást. A bel­grádi pasa és Milos herczeg közt viszálkodások ütöt­tek ki, melyeknek az lett következménye , hogy a várparancsnok és a szerb kormány közt a viszonyok megszűntek. — Moldovában és Oláhországban gyűlöle­tes szellem uralkodik Couza irányában, mely némely fontos jelenetekben mutatkozó a nélkül, hogy tisz­tába jöhetnénk vájjon az oppositio az ó-conserva­­tiv bojároktól vagy azon párttól ered , mely az uniót még egyesültebben, azaz véglegesen egy idegen herczeg alatt óhajtja. Jelenleg csupán a következő Jas­­syból érkezett levelet bocsátjuk közzé, mely a moldova­­oláh nemzeti gyűlés feloszlása következtében íratott hozzánk: „J­a­s s­y, dec. 23­­. hó 8-án ment végbe, — a con­­ventio értelme szerint — mint dec. hó első vasárnap­ján — az elnapolt nemzeti gyűlés új megnyitása. Miután a metropolita, mint a ház elnöke nem jelent volt meg, és M a n r o­­ c n i mint alelnök a mai ülés vezetését elfogadni nem akarta, a korelnök C­a­­targic István nyitotta meg a gyűlést. A külügym minisztériumi titkár Balsch Gergely a szónoki székre lépett, és a herczegnek egy üzene­tét olvasta fel, mely egy óránál tovább tartott; ebben szép szavakkal az egyesült herczegségek újjáalakí­tásának nehézségeire van utalás, és minden tekintet­ben ígéret tétezik, hogy az igazság-, pénzügy-, kato­nai, oktatási­ és egyházi ügyben időszerű és czélirá­­nyos újjászervezés fog behozatni, továbbá az iparnak, földművelésnek, közlekedésnek és kereskedésnek az építendő vaspályák, utak és csatornák, az alakítandó hitel és hypotekai bankok, gazdasági iskolák és a bányakincsek kiaknázása által a legvirágzóbb és legszerencsésebb jövőt ígér. A hoszti beszédnek rövid értelme abból állott, hogy miután a jelenleg fennálló nemzeti gyűlés, a választók felhatalmazása csupán választói, nem pedig törvényhozói, és miután „az új munkához szintén új felhatalmazások szüksé­gesek, térnének vissza a követ urak (miután külde­tésüknek eleget tettek) választóikhoz, és értesítsék őket a halottak felől. Erre a moldovai nemzeti gyűlés feloszlatottnak nyil­vánitatott. Ugyanazon követek, kik alig egy év előtt Consa ezredest egyhangúlag választották meg Moldova her­czegévé, most szó nélkül keltek fel helyeikről, és szó nélkül hagyták el a tanácskozási termet. A hallgató­ság számára készített helyiség tele volt válogatott egyéniségekkel. Egy órával ezelőtt ugyanez nap oszlatott fel Buka­­restben is az oláhországi nemzeti gyűlés. Itt, mint szintén Oláhországban , a nemzeti gyűlések feloszla­tásai előtt a kormány részéről szigorú elővigyázati intézkedések létettek. Számos őrjáratok vonultak át az utczákon, az utczasarkokon lovas gensdarmok ál­lottak, a kaszárnyákban a katonák consignálva vol­tak, a tüzérség pedig az ágyuk mellett várta a további rendeletet.“ KÜLÖNFÉL­ÉK. — Az im lepergett év alatt a két magyar hazában — nagy szüret után — számos oly ünnep és gyűlés fordult elő, melyek ma közvetlenül egy-egy külön ügyre vonatkoz­tak is, mégis egytől egyig nemzeti jelentőségűek voltak s ezért méltán országosaknak nevezhetők.Kazinczy születé­sének százados éva­pja, a magyarországi főérsek arany­miséje , az erdélyi muzeumegylet megnyílása — nem mind országos ünnepek-e? Azt hiszszük, nem lesz ér­dektelen ez ünnepek közül a legelterjedtebbről s még most is tartóról egy kis statikát állítanunk össze. Ed­digi adataink szerint (melyeknek kiegészítését tisztelt levelezőinktől s általában minden hazánkfiától kérjük és várjuk) következő statistika áll össze Magát a születés­nap évszázados fordulóját, azaz oct. 10 17-két tartották meg — a két magyar haza fővárosain, per­en és Ko­lozsváron kívül — Arad, Csongrád, Debrec­en , Duna- Szerdahely, Kecskemét, Miskolcz , Nyíregyház, Pápa, Pozsony, Rima-Szombat, Szabadka, Szeged, Székes- Fehérvár, Tisza-Füred, Tokaj , Ungvár. Előbb ünnitel­­ték Győr (october 24-dikén) és Magyar-Óvár (octobo- 21ikán); későbben, de még octoberben Nagy-Vá­rad, Veszprém (30 dikán) és Győr másodszor (31-dikén). Novemberben következő helyek voltak a Kazinczy­­ünnep színhelyei: 1-jén Eperjes és Sopron; 3-kán Kalo­csa és Magyar-Óvár (az utóbbi másodszor); 6-kán Ab­­rudbánya; 13-kán Hajdú-Böszörmény, Marmaros-Sziget, Nagy-Kanizsa, Nagy-Várad (másodszor) és Visk ; 17-kén a gerendási puszta; 19-kén Baja és Nagy-Egyed; 20-kán Czégény-Dányád, Károly-Fehérvár, Léva és Székely- Udvarhely; 23-­kán Szathmár; 26-ikán Gyula; 27-ikén Kun-Szent-Miklós, Nagy-Bánya és Szegzárd; 30-ikán Eger. Dec­emberben tartották meg az ünnepet (a­meny­nyire eddig értesültünk): 3-kán Hajdu-Nánás és Sáros- Patak ; 4-én Felső-Bánya; 6-án Tata; 10-én Kis-Kun- Halas; 11-én Dobsina, Jászberény, Nagy-Körös; 15-kén Békés, Nagy-Szalonta ; 20-án Tisza-Dob; 24-én a mágo­­csi puszta; 26-kán Losoncz és Puszta-Monostor ; 27-kén Félegyháza; végre Ipolyság, mely utóbbinak azonban napját nem tudjuk. E szerint octoberben 23, novemberben is 23, decemberben pedig az eddigi tudomásunkra — 16,a három hónap alatt össesen tehát 57 Kazinczy-ünnep volt a két magyar hazában. Ezenkívül megtartották azt ha­zánkfiai Bécsben (nov. elején), Bottosánban (Moldvában), Bukarestben (nov. 26-án), Gallicziában (nov. 10-én), Je­nában (oct. 27-kén), Montagnanában (Olaszországban) Prágában és Szambulban. E határon túli nyolcz ünnepet a határon belüli 57-hez adván, a Kazinczy-Ünnepek ösz­­szes száma — a­mint eddigi adataink alapján megálla­píthatjuk — 70. — Készültek és készülnek pedig még, a­mint tudjuk, részint teljes Kazinczy-ünnep megtartásá­ra, részint úgynevezett Kazinczy-bálra : Balassa-Gyar­­mat, Békés-Csaba, Deézs, Fehér-Gyarmat, Gyöngyös, Komárom, Maros-Vásárhely, Pécs , Sátoralja Uj­hely (Széphalom), Somogy, Szarvas, Torda, Vácz, Zombor. — Jász­berényből Írják nekünk dec. 28-dikán : „Mielőtt a végéhez közelgő jelen év elmúlnék, sietünk, egy nemes tettet köztudomásra hozni, mely habár egye­lőre kisszerűnek fog is tetszeni, mégis megérdemli, hogy ez év nemes tettei közé soroztassék. Mint írtuk volt, ka­rácsony napjaiban készült a kisded Puszta-Monostor Kazinczy évszázados emlékét megünnepelni. A nemes szándék dec. 26-án csakugyan valósíttatott is. Az ünne­pélyről, mely estve 5 órakor kezdődött, tanúskodjanak annak következő részletei : 1) Nyitányul. Rákóczy-in­­duló, előadva Pecsenyánszky, P­­­r­k­­­e­r, Tóth, Riszner és Band­ zeneszerzők által. 2) Kazinczy képe leleplezése és megkoszorúzása végrehajtva Balá­zs­o­v­i­c­s Ida k. a. által. 3) Vezérhang Lévai Józseftől, szavalta Fehér Kálmán. 4) Emlékbeszéd Kazinczy fölött Sz. M.-tól, felolvasta Faltai Mihály. 5) Magyar változatok“, Micheux Györgytől és „Sírva vigad a ma­gyar“ Jankovics Miklóstól. Zongorán játszotta Far­kas Thassy Kornélia asszony. 6) Kazinczy évszá­zados Ünnepén. Költemény Losonczy Lászlótól szavalta Balázsovics Ida k. a. 7) Rhapsodia, Székely Im­rétől és a badacsonyi viszhang Bartay Edétől, zongorán játszotta F­r­e­c­s­k­a­i Josephina k. a. 8) Széphalom, költemény Petőfi Sándortól, szavalta Thassy Géza. 9) Zagyvaparti csárdás s más egyveleg R­i­s­z­n­e­r Jó­zseftől, zongorán játszotta a szerző. 10) „Becsületszó“, Vígjáték Szigetitől, előadták: a nők részészről Hor­váth Irma s Balázsovics Flóra kisasszonyok, Póka Ivády Aloysia asszony. A férfiak részéről: Nagy Endre, Ágoston Imre, S­c­i­p­i­a­d­e­s József és Morzsányi Sándor urak. 11) Vörösmarty szel­leméhez, Pécsé­nyánszky Jánostól előadta a szerző, többi fentnevezett társaival. 12) „Félre tőlem“, költe­mény Petőfi Sándortól, szavalta Szabó Rózsi k.a. 13) Apotheosis,Bajza Józseftől, szavalta Henthaller Emilia k.a. 14) Oda Kazinczy emlékére, Tompa Mi­hálytól, szavalta Henthaller Batta Constantin a. 15) Szózat Vörösmarty Mihály­tól, szavalta Horváth Bella. 16)Záradékul, Rákóczy-induló, előadták Pecse­­nyánszky és társai. Mint a részletek tanul­ják ez ün­nepély, számbavéve Puszta-Monostor kisszerűségét, nagy­szerűnek mondható, főleg ha felemlítjük, hogy a közremü­­dök egytől egyig a legjelesebben működtek. Az ünne­pélyt fényes terítékű, a puszta-monostori nők által nagy­lelkűig kiállított lakoma, melyen jeles áldomások mon­dattak s tánczmulatság, melyben mindenki széles jóked­­vüben k­it­tatott, követték. Hogy pedig ez ünnepély, annál inkább örökittessék, emlékéül az illetők megbízásából s nagylelkűségéből, a Kazincsy alapítvány gyarapítására ide zárva küldünk ötven for­itot. Az üdvözítő egykor, a pásztorok szerény ajándékát csak oly kedvesen vette, mint a három király aranyait. Reméljük mi is, hogy a haza a puszta­monostoriak szerény ajánlatát oly kedve­sen veszi, mint a gazdagok nagyszerű adományát; ők annyit tettek, mennyit tehettek, fogadják hazafiai köszö­­netünket azokkal egyetemben, kik az ünnepély fénye emelése tekintetéből közreműködtek.“ — E szives kül­deményt a Kazinczy alapítványt kezelő pénztárnoknak átszolgáltattuk. — Békésen a Kazinczy-ünnepélyt követő lakoma al­kalmával a Haj­n­a­l Ábel ref. lelkész ur által megindí­tott aláírási ivén 124 ujat gyűlt össze, mely összeget a nevezett lelkész ur átadás végett hozzánk küldött, azon megjegyzéssel, hogy ez összegből 2­1 ft a Kazinczy sir­vagy másutt állítandó nemzeti emlékre fordittassék, 100 ft pedig a széphalmi ház visszaváltására s fenntartására alapított tőkéhez c­satoltassék. Ez összeget is illető he­lyére juttattuk. — Fóton a gazdatisztek s egyéb honoratiorok lövész­­körükben elhatározók, hogy a hibás lövésekért járó bír­ságokat összegyüjtvén, a Kazinczy-alapitványra fordítják. E bírságok eddigelé 14 ujjtra rúgtak, mely összeg szer­kesztőségünkhöz küldetett, s mi azt az illető helyen kéz­besítettük. — Az uj-v­e­r­b A­s­z­k­­asino 20 ftot küldött hoz­zánk a Kazinczy­-alapitványra. — A pesti főrabbi, Meisel tudor, kiről már többször volt alkalmunk szólani, s ki csak úgy szivén viseli a ma­gyar nemzet üdvét, mint bármely magyar, s azt minden szombaton imádságába is foglalja, 10 ujírtot küldött be szerkesztőségünknek a Kazinczy-alapitványra. A pénzt átszolgáltattuk az akadémiai pénztárnoknak, szép érzü­letét pedig, mely több a pénznél, ime tudatjuk olva­sóinkkal. — Az eperjesi Kazinczy-ünnepen tartott előadások, melyek — mint annak idején megírtuk — egy kis füzet­ben nyomtatva is megjelentek, most, mint örömmel érte­sülünk, több példányban Pestre érkeztek s Osterlamm könyvkereskedésében 12 ajkvért kaphatók. A másutt tar­tott ü .nepekről nyomtatásban megjelent füzeteket is jó volna könyvárusi forgalomba bocsátani. — A Del­ej tűben olvassuk a következő közlést a temesvári ev. egyházról: „F. hó 26-án tartatott meg az it­­teni egyesült evang. gyülekezet közgyűlése , melyen szép szám,sai jelentek meg a tagok, de a minta lelkész ur a választá­sokra a presbyteriumba a kegyelmes sept. 1. csá­szári pátens és sept. 2. m­agás miniszteri szervezési ren­delet értelmében kiváná megtartatni, az ellen élénk szó­noklatok támadtak a templom minden részéből. Ellen­vetések történtek több tagok részéről, hogy sem a gyü­lekezet , sem kormányi rendelet az itteni presbytériumot le nem tette hivatalából, így annak csak kiegészítéséről, de semmi esetben sem lehet új választásáról szó, mi csak a miniszteri rendelet tettlegesítése volna. A lelkész úr tovább is sürgetvén az uj választás foganatba vételét, a jelenvoltak legnagyobb része elhagyta a templomot. Ezen óvakodás még a bennmaradt tagokon is annyira uralgott, hogy miként a szavazati czédulákból kitűnt, csak alig húszan találkoztak e közel ezer lelket számláló gyüle­kezetben, kik szavazatokat nyújtottak át, mi az idő ké­­sősége és több jelenlevőnek a megválasztás elleni tilta­kozása miatt ezen nap nem is fejeztetett be , hanem kö­vetkező napra halasztatott az eredmény kihirdetése. A szavazásra jogosítottak azonban jegyzőkönyvbe kívánták iktatni, hogy a presbyterium választásába ma csak azért bocsátkoznak, mivel a felügyelő, pénztárnok és több más tag helye megürülvén, az ekklézsia kormányzása fennakadhatna, de hogy ezen pótválasztás nem a legfel­sőbb pátens alapján és következtében történik.“ — Több lap hibásan közölvén a magyar Akadémiába legújabban választott tagok neveit, ezennel hitelesen kö­zöljük a megválasztottak névsorát. Belső levelező tagok­ká lettek: a nyelv- és széptudományi osztályban : Bér­­czy Károly, Engel József, Lichner Pál, Podmaniczky Fri­gyes b., Pompéry János, Salamon Ferencz ; a történelmi­ben : Kerkápolyi Károly, Ötvös Ágoston, Pesty Frigyes, Révész Imre, Xanthus János; a mathematikaiban : Lutter Ferdinand; a természettaniban: Benkő Dániel, Sauer Ig­­nácz. Külső levelező tagok csak két osztályba választot­tak, a nyelv- és széptudományiba, s a törvénytudomá­nyiba : az előbbibe Ahlquist Ágost, Ewald Henrik, Lön­­rott Illés, Renan Ernő; az utóbbiba Savigny Frigyes Ká­roly , Welcher Károly Tivadar. — Az idei akadémiai választások történetéhez tartozik még az, hogy az illető osztályok által Greguss Ágost, Sztrerek József és Török János levelező tagok voltak rendes tagokat fölterjesztve; minthogy azonban az Akadémia, még mielőtt általában a tagválasztáshoz látott volna, azt végezte, hogy ez idén tiszteleti és rendes tagokat nem választ, a föntebbi fölter­jesztések számba nem jöhettek. — A magyar Akadémia üléseinek sora 1860-ra kö­vetkezőkép meg van állapítva. A nyelv- és széptudo­mányi osztálynak ülései lesznek: Jan. 2, 30, febr. 27, mart. 26, ápril 30, jun. 4, jul. 2, 30, oct. 29, nov. 26, dec. 22; a bölcselmi, törvény- és történettud. osztályok ülései lesznek : jan. 9, 23, febr. 6, 20, mart. 5, 19, apr. 2, 23, máj. 7, 21, jun. 11, 25, jul. 9,23, oct. 1,22, nov. 5, 19, dec. 3, 17; a mathem. és természettud. osztályok­nak: jan. 16, febr. 13, mart. 12, apr. 16, máj. 14, jan. 18, jul. 16, oct. 15, nov. 12, dec. 10; összes akadémiai ülések lesznek: jan. 30, febr. 27, márt. 19, 31, apr. 30, jun. 4, 25, jul. 30, oct. 29, nov. 26, dec. 22. Nagy gyű­lés lesz oct. 7, 8, 9; igazgatósági gyűlés oct. 10; köz­­ülés oct. 11-kén. — A Budapesti szemle kettős füzettel — a a XXII és XXIII-dikkal — köszöntött be újévre. Fáj­dalom, hogy rovatunk szűk voltánál fogva erről is csak száraz tárgymutatót adhatunk Szerencse azonban, hogy e tárgymutató magában is­ oly kecsegtető, oly sok­ról és oly becsről tanúskodó, hogy az ajánlatot is fölöslegessé teszi. A fennemlített kettős füzet tárgyai következők. Helyre és becsre legelső az Arany aka­démiai székfoglaló értekezése : „Zrínyi és Tasso,“ melyből itt az első közlemény. Korszerű és magyar érdekű az erdélyi Múzeumegylet alakulásának törté­nete, melyet a kettős füzetben teljesen veszünk: az előzményeket Szilágyi Sándortól, magassaz alakító gyű­lés leírását Jakab Elektől. Érdekes és tanulságos a Ba­logh Pál czikke: „Látogatás Belgiojoso herczegnőnél Páriában.“ Gazdag, tömött tájékoztatás a Brassaié: „A természettan szelleme és újabb iránya.“ Az irodalmi szemle a „Századok legendáját“ Hugo Victortól és Ten­nyson négy idilljét ismerteti. A többi czikkek régebben megkezdetteknek folytatásai, így Itt van befejezve Er­dély irodalomtörténete Szilágyi Sándortól, a hetedik köz­leménynyel. Itt van Kautz Gyula munkájából „A nem­zetgazdasági eszmék és elméletek története,“ a második közlemény, mely az újabb kort (a XVI. század elejétől a franczia és amerikai forradalomig vagy Smith Ádámig) tárgyazza. Itt Kecskeméthy Aurél ismertetéséből: „A jelenkori német regényirodalom,“ szintén a második köz­lemény, a társadalmi regényről. A m. t. Akadémia ro­vata alatt az octoberi és novemberi előadások vannak is­mertetve.­­• Az által, hogy az Akadémiai Értesítő szer­kesztése egy kézből háromba megy át, darab ideig ké­tessé vált az Ú­j Magyar Múzeum további fennáll­­hatása. Az ü­gy szerencsésen úgy fordult, hogy az Uj Magyar Múzeum nem szűnik meg, mit nagy mérték­ben a kiadó, Emich Gusztáv vállalkozásának lehet kö­szönni. A tudományos havi­rat 1860-ban tizedik évi fo­lyamába lép , ezentúl is az eddigi alakban és díszes ki­állítással , 60—70 lapnyi havi füzetekben folytatja pá­lyáját, két kötetet képezve , mint eddig, melynek min­­denikét egy-egy kitűnő hazafi­ tudósunk arczképe (gr. M­i­k­ó Imre és B­a­r­t­a­­ György uraké) fogja diszesí­­teni. Szakjai az eddigiek maradnak, de a szerkesztő igyekszik változatosság által a füzetek érdekét növelni. Az irodalom és hazai történet ezentúl is előkelő­­leg lesznek képviselve: emez nem csak kútfőszerű köz­lemények, hanem nyomozó és történetírói dolgozatok ál­tal is ; amaz minél több értekező , kritika­, műismertető csikkekkel, melyek tárgyait irodalmi események és korkérdések, irói arczképek, figyelemre méltó művek méltatása, aesthetikai fej­t­e­­getések,­nyelvet illető eszméltetések, iroda­lomtörténeti adalékok , tudományos intézetek ügye stb. fogják tenni. A Magyar Akadémia tárgyalá­sai — növekedő bőségek folytán e nemzeti intézet által külön kiadandó három közlönyt fogván betölteni — át­tekintő czikkek alakjában lesznek az olvasó elé terjesztve. A Tárcza végre művészeti tárgyakra s bibliographiai részében időszaki sajtónk érdemes a czik­­keire, úgy a külföld nevezetes jeleneteire is ki fog ter­jedni. Az előfizetési dij Budapesten és könyvárusi után egész évre 5 ujfrt, félévre 2 frt 50 kr; postán egész évre 6, félévre 3 ujfrt. Az előfizetési pénzek Emich Gusztáv­hoz intézendők , de könyvárusoknál is lehet előfizetni.­­— Az erdélyi országos Múzeumnak a kö­vetkező folyóiratok és lapok szerkesztőségei éjévtől fogva tiszteletpéldánynyal kedveskednek: Budapesti

Next