Pesti Napló, 1860. január (11. évfolyam, 2966-2990. szám)

1860-01-01 / 2966. szám

sszemle, d­j Magyar Múzeum, Pesti Napló, Pester Lloyd, Magyar Sajtó, Magyar Néplap, Vasárnapi Újság és Poli­tikai Újdonságok, Religio, Protestáns egyházi és iskolai lapok, Nővilág, Vadászlap, Divatcsarnok, Gazdasági la­pok, a M. Nép újsága. A többi lapok szerkesztőségeinek ajánlatáról még nem vagyunk értesitve, de meg vagyunk győződve,szerkesztőink ismert hazafiságánál fogva, hogy a jó példát ők is egész készséggel követik. .. A magyar- s erdélyországi t. kegyes-tanitórendiek 1860 ra szóló, s e napokban megjelent névkönyvéből (*Familiae Clericorum Regularium Scholarum­ Piarum“) a következő adatokat közöljük: a 1. rend kormányzója, ft. Purgsta 11 er Cal. József­­ a rendi tanácsot, ft. Nagy Péter érdemesült kormányzó uron kívül, 6 assis­­tens és 2 consultor képezi. A rendtagok összes száma 280 , kik közöl 216 áldozat, 42 növendék, 21 újoncz, 1 fráter; tanítással foglalkozik 189 , lelkészkedéssel 6; az ünnepélyes rendi fogadalmakat letette 226 , az egy­szerű fogadalmakat 27 ; hit- és bölcsészeti tudor van 6, csupán hittudor 1 , bölcsészettudor 27 , egy vagy több tárgyból szigorlatot kiállott 15; a társházakon kívül fog­lalatoskodik 13, kik közöl két áldozat Éjszak-Ameriká­­ban missionarius. A tanuló-ifjuságnak száma a lefolyt 185%-diki tanévben volt 5733, a múlt 185%-diki tan­évben 5643, s igy 1859-ben a tanulók száma 90 el gya­rapodott. — A magyar divat, mint írják, Párisban is fölkapott, nőknél férfiaknál egyaránt. A budát és mentét is viselik. — „Sebestyén Gábor úr“— írja a Budapesti Hírlap soproni levelezője — „Veszprém megye főü­gy­­véde (jelenleg soproni főtörvényszéki tanácsos) az 1823 dik évben a mondott megyében egy társaságot alakított, melynek czélja volt, magyar dalok, vagy mint akkor mon­dották, nóták összeszedése és ezeknek nyomtatási út­ján közzététele. R u z i­­­s k a IgnáczVeszprémben regens­­d­oli volt a művészi vezető, kinek valamint Bihari, Csermák, Lavotta és Rózsavölgyinek igen kedves darabjai, s több „fris és lassú magyarjai“ disze­­sitik e gyűjteményt, melyből 1823-tól 1827 ig 15 fogás jelent meg, egy-egy főrangú magyar urhölgynek ajánlva. E gyűjtemény most együtt nem igen kapható, s jelenleg ha közlő jól tudja, még csak egy teljes példányban van meg, a m­ost is minden szépet és jót kedvelő, s vényé­gében is, mely néki „szép ékes koronája,“ mint bölcs Salamon mondja — tudományos foglalkozásban élő ki­adó úrral miután egy azon időbeli pesti műárusnál Mül­­lernél számos példány elveszett.Egy más példány, de melynek első számát vagy fogását leírni kellett, hogy az teljes legyen, a tisztelt kiadó úr becses ajándékából egy Genevában nevelkedő magyar leánynak küldetett ki, hogy annak szívében, a nemzeti bajló és elragadó zene hangjai táplálják, éleszszék a magyar nemzetiség szén érzelmét, s ha bár kis körben is, a külföldön terjeszszék a szép magyar zene ismeretét.“ — Megjelent a Kerékgyártó Árpád írta „Magyaror­szág mivelődésének történeté“ből a 4 és 5-ik füzet (289 — 501), melylyel az egész munka első kötete be van fe­jezve. Kiadója Krupinszky János, bizományosa Pfeiffer Ferdinánd. — Megjelent: „Magyar roma szero. Irta Ormódi Ber­talan.“ Kis­érétben 214 lapon terjed s 87 verset foglal magában. Herznél nyomtatták; csinosan van kiállítva. — A pesti jótékony nőegylet 1860-i január 1-től 28-ig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 167 szegény számára — kik közül 34 új, és 163 már előbb is részeltetett — 509 frt 50 krt osztv. ért. utalványozott, és pedig hetenkinti részesülés­ben álló szegényeknek 380 frt 50 krt, s egyszer mindenkorra segélyzett 30 szegénynek 129 frtot. Ez alkalommal a választmányi nők a szegények állapo­tát tárgyszó 59 vizsgálatról tettek jelentést. — Az egy­let kötő intézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 20 szegény talál foglalkozást és keresetet. — Ezen kívül 72 családot egyenkint f öt fában részesített az egylet e tél kezdete óta, és 15 mázsa lisztet, 1 mérő babot, s 1 mérő kását osztott ki szegényei között. Tisztelt szerkesztő úr! Végre lélekzek. Majdnem ti­­tegy esztendei távollét után újra megláthatom édes ho­­­nat! Hogy örül a lelkem, azt nem is tartom szüksé­­nek mondani, de annyit mégis mondhatok és akarok mondani, hogy megérkeztemkor széles jó kedvemben olyan bús nótát fogok hegedűsén húzni, hogy ha föl­dsetül szivei annak hallatára meg nem repednek, az enyim biz’ Isten, aligha szakadásnak nem induland, pedig kár volna! Kérem tisztelt szerkesztő urat, legyen szives ezen soraimat kedvelt lapjában közölni és fogadja haza­­fiúi tiszteletemet. Kelt Londonban, 1859-­ december 26. Reményi Ede m. k., az angol királynő solo hegedűse*) NEMZETI SZÍNHÁZ. Dec. 30-án: Parlagi Jan­­s­­, népszínmű 3 felv. Újonnan kidolgozva Szentpéte­­rőr. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. London, dec. 27. A „Mofb­. Post“ végre érdemleg is hozzá­szól a Laguerroniére­­féle röpirathoz. Különösen kiemeli annak rendkívül engesztelő és kibékítő jellmét, őszinteségét és mérsék­letét. A pápa világi uralmának kérdését a politika nagy elveinek szempontjából tárgyalja, — úgymond a Post, — a­nélkül, hogy a diplomatia viszály almá­jává vagy botránykozás kövévé tegye. Egészen elkü­­lönzi a személyeskedés minden elemét a tárgyalás­ban, a rendszerre hárítva a vádat, mi­által különösen a mindentehető bibornok államtitkárnak (Antonelli­­tek) jó szolgálatot ten. Megemlíti azután a Post azon ádát, hogy az angol államférfiak okozták Romagna lázadását. Igaz, mond a Post, a romagnaiak Anglia hozzájárulása nélkül nem szakadtak volna el a pápá­ból, mert az angol államférfiak közremunkálása nél­i congressuson Romagnát nem csatolták volna az egyp­­ázi államhoz. innolíé keevetlen ulc Piratát az olasz ügyben a szabadelvű , DailfNews “ Á' összetépdesik. Kivált a „Post“ és Vsííí“ 3?lapnemcs“ még nem emlité. A „Dai­mével“ s a szerzőről' . mondja azt „tele méreggel és öt whig “ de az idegen'Ja­­nogy „egykor angol volt kivetkezett nemzetiségéből.TMTM*1^ rövid idő alatt ____________ A „Post“ is úgy bánik el vele, mint apostatával, a­ki 1852-ben már „Watal­ elöljáróját“ (lord Palmerstont) elárulta és beszen­nyezni törekedett. A „Herald“ ellenben örvend lord Normanby elpártolásának. „Hol vannak azok az egy­kori whigek­­ kiált fel. A kormányban nincsenek. Palmerston nem az, ha ugyan valaminek mondhatni, tory szinezetli. Lord Grey, a­ki nélkül hajdan whig kormányt képzelni sem lehetett, a legnagyobb ellen­zője az egyetlen whignek a kormányban — lord J. Russellnek. Lord Grey, kit — a Herald daezira — most is a whigpárt fejének tartanak, egy newcastlei meetingen erélyesen nyilatkozott a nemzet hadi készületei mellett. „Sir W. Armstrong, monda többek közt, a­kinek messzehordó ágyúink készítését köszönjük, késznek nyilatkozott egy egész század önkénytest állítani saját költségén, s az egész országban mindenütt hasonló sürgés. Nemsokára 50,000 önkénytes lesz fegyverben. Minél több, annál jobb. Sokan gúnyolják készülődé­sünket. Francziaországgal, mondják, jó lábon állunk, s kitől tarthatunk mástól ? Mind igaz. De a franczia nép és császár barátságos érzelmeit nem tagadva, jusson eszünkbe, hogy a közelebbi években oly dol­gok történtek, melyek szükségessé teszik, hogy vé­delmi állásba tegyük magunkat. Franczia­ország had­serege Oly nagy, hogy ez év elején 200—300 ezer embert vethetett Olaszországba. Hajóhadát is napon­kint erősíti Francziaország, s oly szállító hajókat építtet, melyeken 3000 embert is partra tehet. Gyors támadás ellen készen kell állani Angliának.“ .. Valóban nagyszerűen foly a készület Angliában. Önkéntesek toborzanak , a parterődök erősítése gyor­san halad, s a hajógyárakban is nagy a sürgős mozgás. FRANCZIAORSZÁG. Párisból dec. 27-től a követ­kezőket írják a „N. Zig“-nak : Ha a kormány az új egyházi izgatástól nem fél, arra őt a franczia plü­pököknek a pásztori körle­velek kinyomatásának eltiltásakor tanúsított ma­gaviselete jogosítá. Akkor az „Ami de la Reli­gion,“ hogy erőszakos halállal múlhasson ki, meg­próbálta egyik másik franczia püspököt megnyerni az érintett tilalom elleni tiltakozásra; ezen tiltakozást azután a lap kinyomatta volna, s meghalt volna már­­tyrhalállal. A nevezett lap először Ronald úrhoz a lyoni érsekhez fordult; a bíbornok azzal mente magát ki, hogy a tilalom csupán sajtóügy. Egy másik püs­pök szintén kihúzta magát az érintett kivárat alól, hi­­vatkozván azon különféle gyámolításokra, melyeket az ő megyéje a kormánytól várhat.— Dupanloup urat az orleansi püspököt is megkérdezték. Ez azt kívánta, hogy még két másik püspök adassék hozzá a tiltakozás formulázására. A tours­i érsek és a c­h­a­r­t­r­e­s i püspök késznek is nyilatkoztak erre; — az első átaljában ragaszkodik a kormányhoz, — az utóbbi bevallott ellene az „Univers“ nek. Azonban a három főpap mai napig nem tudott megegyezni a szer­kezet felett, hogy az némi élesség mellett a szerkesz­tőket ne comprommitálja, így bukott meg az „Ami de la Religion“ terve. Ezen tudósítás valóságáért a porosz lapra hárítván a felelősséget, eszmetársulat kedvéért szükségesnek tartjuk emlékeztetni e lap olvasóit, hogy az „Oestr. Corr.“ dec. 2- ről szóló párisi sürgönye szerint, az orleansi püspök a „Le Pape et le Congres“ röpirat ellen ezúttal fölszólalt. Ugyancsak a porosz lapnak írják, hogy a „Corres­­pondance“ és az „Univers“ két különböző árnyalatú vallási lap közt szintén kiütött a h­arcz. Amott pater L­a­c­o­r­d­a­i­r­e áll V­e­u­s­t1­o­t úrral szemközt. — Úgy látszik egyébiránt, hogy a félhivatalos la­pok felszólítást kaptak, hogy a röpirat tárgyalásában minden ingerléstől óvakodjanak. Legalább a „Pays“ és a „Constitutionnel“ decemb. 27-kén hallgatnak; a „Patrie“ azonban mégis beszél róla. Ezen félhivatalos lap egy dec. 26-iki czikkét melynek czíme: „Kik a pápaságnak valódi ellenségei?“ így végzi: „Mik ezentúl a pápaság világi hatalmának létezési feltételei ? Ezen, nem győzzük elégszer mondani, a szent­szék függetlenségére nézve szükséges hatalom fenntart­hatja-e magát azon állapotban, melyben jelenleg gyako­­roltatik ? Lehetséges-e, hogy a pápa mindig idegen fegy­verek uralma alatt maradjon, és hogy az erőhatalom le­gyen egyedüli védpajzsa annak, a­ki kétszáz millió ka­­tholikus felett az Isten nevében uralkodik ? Kézzel fog­ható a felelet. Őszinte lelkű ember előtt ezt vitatni sem kell, csak constatálni. — Kétségen kivül kívánatos lett volna, ha a szent­szék ily végletre nem jutott volna; kétségkívül jobb lett volna, ha a­ római államok alatt­valói soha nem szűntek volna meg tisztelettel és szere­tettel venni körül Róma világi uralkodóját. De hát ki­viheti valaki, hogy így legyen, el lehet enyésztetni a tényeket ? Szerencsétlenségre nem lehet , és midőn a „Le Pape et le Congrés“ röpirat azon kérdést teszi fel, vájjon a Romagna a pápának visszaadas­­sék-e : a szerző nem azon megoldást tárja ki, me­lyet szive mélyéből ő legjobban szeretne, hanem az egyedül lehetségessé vált megoldást hozza. Nem az illu­­siokban foglal álláspontot, hanem a tényekben. Ő nem­­vak katholikus, hanem állanvtétű, és ezen kettős czim­­nél fogva a pápaságnak kitűnő szolgálatot tesz. Azok ellenben, a kik a röpiratot megtámadják, és a kik, óhaj­tásaikat valóságnak vévén eltakarják a tényeket és a világi hatalomnak semmi módosítását el nem fogadják, e hatalmat végzetes mélység fölé helyezik. Ha ő rajok bsznák, úgy fognák ők megmenteni a pápaságot, mint Po­­­ignac herczeg a Bourbonok monarchiáját megmentő.“ A „Presse“ azt tartja fődolognak a röpiratban, hogy az elismeri, hogy az olaszok, kormány- és terü­letkülönbség nélkül szabadon rendelkezhetnek ma­gukkal, s szervezhetik magukat, a­mint kedvök tart­ja. Anglia egyetértését a „Presse“ igen fontosnak tartja, Szardiniáét előre tudja, Porosz- és Oroszorszá­gét reménye. Ha a mostani megoldás még nem töké­letes is, a „Presse“ reméli, hogy az idő, és a dolgok hatalma ki fogja azt egészíteni, s a vallás csak nyer­ni fog benne stb.­­ December 27-dikén mindenféle miniszterválto­zási hitek kerengtek Párisban. Szerintük Walews­­k­i gróf államminiszterré lenne, R­o­u­h­e­r pedig az államtanács elnökévé, ellenben Fould a pénzügyet, Magne a kereskedést, Barocke pedig a kril- ügyet venné át. — Hogy az Angliával való jó egyet­értést ne zavarják, a lapok kir szerint azon félhivata­SPANYOLORSZÁG. Egy magán tudósítás jelenti Madridból dec. 23-ról: „A pápa a kü­lügy- és igazság­ü­gyminisztereket , mint szintén Rios Rosas urat a IX. Pi­us-rend nagy szalagjával díszítette fel.­­ A valenciai és valladolidi bankok a kormánynak egyen­­ként négy millió reált ajánlottak. A tegnapi ütközet­ben a marokkói lovasság nem nagy bátorságot tanú­sított és nem várta be kisebb szám­i lovasságunk rohamát. Sierra de Bullona és Tetuan között neveze­tes marokkói haderő áll, ezek közt a császár mór­jainak és a híres fekete gárdának egy része lovon. Azt hiszik, hogy az első nagy csata Cap Negro, és Los Castellejos (Tetuan fele útja) közt fog vivatni.— A tenger alatti távirdai alattság (mely f. hó 23-kán este közlötte az első hírt) nem Ceuta és Algesirás, hanem Ceuta és Tarifa közt tétetett le. Azt hiszik, hogy ezen irányban a tengerszorosi zuhatagnak köny­­nyebben fog cll­ut állhatni.“ TÖRÖKORSZÁG. Trapezuntból jött tudósítás a vi­szonyokat Törökország és Perzsia közt, lgkevésbbé sem festi barátságosaknak, és ez leginkább a határ­beli tartományokról szól. Midőn levelező (a múlt hó végén) Trapezuntban volt, épen egy perzsa szökevény jelent ott meg, M­o­h­a­m­e­d - R­a­c­h i­m - M­i­r­s­a, a­shhah egyik nagybátyja, ki sok ideig egy tartomány kormányzója volt, ezután barátságosan hivatott meg Teheránba, itt azonban egyszerre letétetett. Ő Kon­stantinápolyb­a menekült, hol a­zultán Feth-Ali Chan utódjainak, kik az ő oltalma alá menekülnek, mindig menhelyet ad. Lehetségesnek tartották, hogy ott a perzsa követnek, Ferukh-Khan közbenjárása által sikerülhetne a h­erczeget a sehah­val ismét ki­békíteni. Ugyan­akkor érkeztek oda M­u­c­hl i­s pasa (Kuczkowski) és F­e­­­s­a pasa (Kolmann), hogy a legközelebbi gőzössel Konstantinápolyb­a menjenek. Egy nagy katonai bizottmány tagjai voltak ők, mely az utak és várak állapotát kis Ázsiában vizsgálat alá vette. Mindketten igen szomorú állapotban voltak. A török kormány az utak kiigazítását megkezdeni ren­delte, miután tart attól, hogy az oroszok a feketeten­­gereni hajókázás, és a nagy útépítések által a túl *) Kéretnek a t. szerkesztő ura­t . * e levelet lapjaikba át­venni, so3 felszólítást kaptak, hogy a suezi csatorna feletti vitatkozással hagyjanak fel. — Veuillot ur az „Univers“-ben a kapott meg­­intésérti boszujában meglehetős csípősen bírálja Moc­­quard urat, a császár magántitkárát, s már e lapban említve volt „Kártyavetőné“ cz. színmű szerzőjét. Azt mondja a darabról : „Sok ember kisértetbe jön azon bámulási dühben, melylyel a színházi tárczairók a „Porte St. Martin“ színháznak a Mort­ara család mellett írt melodrámája magas felszerzője előtt egész földig meghajolnak, egy kis hitványságot találni. A kritika múzsájáról mindenek felett el lehet mondani „soha egy főhivatalnok nem fogja kegyetlennek ta­lálni őt.“ Mi ezt nem tagadjuk, azonban mégis azt hiszszlik, hogy a tárczaírók „teljes függetlenségben“ beszélnek. Csak kissé gondolkozni kell. Ha XIV. La­josnak egy puszta komornoka, a­kit Molierenek hív­tak , olyan remekműveket tudott teremteni, mint „Tartuffe“ és az „Embergyűlölő,“ úgy ma, a hala­dás századában egy sokkal jobb állásban lévő egyé­niség munkájának szü­kségképest el kell érni a fensé­ges színvonalát, még ha ezen egyéniség csupán csak a felét csinálta volna is.“ A darabot egyébiránt folyvást roppant közönség előtt adják. — Hugo Viktor Dumas Sándorhoz egy levelet irt, melyben részvétét fejezi ki a siker felett, melyet ez utóbbi fia közelebb aratott. „Igen — így szól a többi közt a levél­b­en valósá­gos tékozló apa; ön mindent oda­adott a fiának, megra­gadó cselekvényt, forró szenvedélyt, élethű dialogot, szikrázó stylt és bámulatot! ön dúsgazdaggá tette őt, s maga is dúsgazdag maradt.“ A december 23-diki „Akhbar“ jelenti, hogy a „Caddur-Ben Saluh törzs megint fegyverre kelt, de Deligny tbnok dec. 19 -én 625 rendes és 500 nem rendes lovassal megtámadta őket az Isly melletti ma­gaslatokról, megölt közü­lök 50 embert, s elvett tölü­k 2000 juhot, 400 db marhát, 20 lovat, 15 tevét, fegy­vert, és egyéb zsákmányt, a­nélkül, hogy maga emi­­litésre méltó veszteséget szenvedett volna. 20-dikán este a hadoszlop megint Sidi-Zater-ben volt.“ OLASZORSZÁG. Cavour grófnak congressusi följutalmazottá lett kineveztetéséről következőleg ír­nak a „D. N.“nak Turinból f. hó 1- ről: „Graf Cavour, kit ma ide várnak, felhagy falusi lakásával Leriben, hogy azt a fővárosival cserélje fel. Erős viták folytak, m­íg küldetése fölött a királylyal megegyezett. Valótlan ellenben azon hit, mintha Na­­póleon császár az ő küldetését illető ellenvetéseket tett volna. E tárgyra nézve a két uralkodó közt semmi személyes levelezés sem folyt, és gróf Walewski csu­pán érintette azt, hogy a magasabb régiókban Cavour kineveztetése kellemetlen hat­ást idézhetne elő, hogy a szárd kormány helyesen tenné, ha jól megfontolná, váljon politi­kájá gr. Cavourban a legalkalmasabb képviselőre ta­lál-e ? Oroszországra nézve, írja a levelező, tudathatom önnel, hogy Gortschakoff herczeg önkezűleg írt levelében a grófot kormányának legmelegebb rokonszen­­véről biztosította. Poroszország sem emelt nehézségeket és sir J­a­m­e­s Hudson kormánya részéről azon nyi­latkozatra volt feljogosítva, hogy Anglia gr. Cavourt több mint egyszerű elégü­ltséggel fogja a congressu­­son tekinteni. A legnagyobbb nehézségek azonban itt léteztek és azok még most sincsenek elmozdítva. Gróf C­a­v­o­u­r eleitől fogva ragaszkodott ahhoz, hogy az ő általa képviselendő elvek, a minisztérium és a király által pontosan kifejlesztessenek, hogy ő azonban fel legyen hatalmazva azokat a congressus fo­lyama alatt saját belátása szerint módosíthatni. Kí­vánta továbbá, hogy tevékenysége titkos, és nem hivata­los befolyások, azaz a két uralkodó magán levelezései által, miként erre ezelőtt számtalan eset volt, ne gátol­­tassék, se ne korlátoltassék. Ő az ily levélváltást, mely néha politikus r­éha politikáiban lehetne, általában ösz­­szeférh­etlennek tekinti az alkotmányos elvekkel, és azon felelősséggel, melyet ő átvállalni szándékozik. Ezer csiklandon pontra nézve még nem egyeztek meg, a köz­vélemény nyomása azonban oly súlyos, hogy a minisz­terek közül hárman kinyilatkoztatták, miszerint le akar­nak köszönni, azon esetben, ha Cavour nem menne ■ Parisba.A kaukázusbani, a perzsa kereskedést, mely eddig Kis- Ázsián ment át, tökéletesen magukhoz vonandják.­ ­ Felelős szer­kesztő: KIRÁI­H PÁI*. P­ ESTI POST­A. Pest, dec. 31. Azon nyugtalanító híreket, melyek a „Le Pape et le Congres“ röpirat folytán Párisban széledeztek, dec. 28-ig még semmiféle tény nem igazolta. Csupán hoz­­závetés, és nem több, hogy Róma, Nápoly és Ausz­tria megszakítanák az egyetértést, mely a hatalmak közt a congressusra nézve létre jött. A „Presse“ nem hiszi, hogy ezen kormányok egy névtelen röpirat ál­tal engednék a maguk lépéseit irányoztatni, mely nem hivatalos, és a melynek leginkább a közvélemény adja meg az értékét. Arról is szó volt, hogy W a­­­e­w­s­k­i gróf beadná lemondását, ha a kormány nem defavoyálná a szóban forgó röpiratot. Ezen hírrel meglehetősen összevág egy sürgöny Londonból, melyet az „Indépendance“ közöl, de a mely nagyon kétkedő szerkezetű. A sür­göny igy hangzik: • , , „London dec. 28. Ha egy, Bécsből a Reuterféle távirati hivatalhoz intézett sürgönynek hinni lehet, Metternich herczeg Párisban levő osztrák,nagy­követ arról értesítette volna R­e­c­h­b­e­r­g grófot, hogy Wale­ws­ki gróf kijelentette volna a diplomatiai testület előtt, miszerint addig, míg ő a kormány élén marad, a „Le Pape et le Congrés“ röpirat nem lesz a kormány programmja.“ Az „Indépendance“ általában alaptalannak mondja a külügyminiszter visszalépéséről vagy tárczacseré­­léséről való hírt, s hivatkozik azon tényre, hogy a gróf és a grófné dec. 29-dikén meg voltak hiva Fon­­t­a­i­n­e­b­­­e­a­u-ba az orániai herczeg tiszteletére adott vadászatra. Mint a távirati jelentésből már tudva van, az o­r- j­e­a­n­s i püspök a „Le Pape et le Congrés“ röpiratra feleletet készített levélalakban, melyet bizonyos ba­rátjához intéz, melyet a legitimista lapok­ közölnek. Dupanloup püspök egyes állításait veszi taglalás alá a röpiratnak, s azokban kimutatja az ellenmon­dásokat. Továbbá erősen állítja, hogy a röpirat nem származhatik őszinte katholikustól, és hogy a főpapság a világi uralkodással egyátaljában nem összeférhe­tetlen. A legnagyobb határozottsággal tiltakozik a püspök a pápa számára a röpirat által indítványozott civilista ellen, s azt állítja, hogy ha a pápán ezen megalázás elkövettetnék, akkor a katholicismusnak újra a katakombákba kellene alá szállani. Egy távirati sürgöny dec. 29-dikéről jelenti, hogy a „Constitutionnel“ egy levelet hoz bizonyos „katho­likus journalistáról, a­ki az orleansi püspöknek a „Le Pape et le Congres“ czimil röpirat felöl mondott íté­letét c­áfolja. Az „Ami de la Religion“ a troyes­i püspökségnek következő közleményét hozza: „Egy vidéki lap könnyen megfogható czélból azt állí­totta, hogy a „Le Pape et le Congres“ röpiratnak szer­zője, vagy legalább egyik szerzője, a troyes-i püspök úr volna. Azon helyet, melyben e gyanú ki van mondva, a „Courrier de Paris“ dec. 24-ki számában átvette. Alig kell mondanunk, hogy ezen hit teljesen alaptalan.“ A röpiratból decemb. 28-ig több elkelt 55,000 pél­dánynál. Dé­s Pourtales gróf, a Párisban levő porosa követ megérkezett a franczia fővárosba. — A „Times“ gúnyolja a spanyolok marokkói had­járatát. Ha — úgymond — don Quixote honfitársai a régi szokáshoz hívek akartak volna lenni, a cler­­monti gyűlés példájára mindjárt kezdetben egyhan­gúlag föl kelle kiáltaniok.­„Isten akarja! Isten akar­jál“ tömegestől át kelle roh­anniok a tengeren. A régi keresztesek 20,000 gyaloggal és 1500 lovassal os­tromlák Jeruzsálemet s öt hét alatt bevették, a hitet­lenek vérével öntözvén a szent város utczáit. Ellen­ben O’Donnell, a XIX. század keresztes vitéze már hetek óta áll 40,000 keresztyén élén a hitlenek föl­dén s még nem ment többre, minthogy védelmi hely­zetben tartja seregét. — A „Morn­ Post“ is nyilatkozott végre a brémai tengerjogi javaslatokról. Alkalmasint megemlékezve Palmerston lord 1856-os nyilatkozatára, sokkal több jó akaratot tanúsít a javaslatok iránt, mint a Times és Herald , de szintoly kételkedő azon elv kivihető­ségére nézve, melyen a brémai javaslatok nyugsza­nak. „Az úszó magán tulajdonnak, ez elv szerint, szint­oly szentnek kell lennie háború idején, mint a szá­razföldi magán tulajdonnak. De tehát valóban bizto­sítva van minden magán tulajdon a szárazon folyta­tott háborúkban ? Igen elméletben , de az újabb idők gyakorlata egészen mást mutatott.“ A Post példákkal igazolja ez állítást. „Ha azonban a hanzavárosoknak si­kerül az európai hatalmakat a javaslatok elfogadására rábírni nagy szolgálatot tesznek a világkereskedésnek. De a tengeri hatalmak egyetértésére e tárgyban nem számíthatni. A nagyhatalmak ragaszkodnak azon jogokhoz, melyeket — jól roszul — de a tengeri há­ború sikeres folytatására legfőbb eszköznek tartanak. — Turin, dec. 27. Gróf Cavour valószínűleg jan. 12-kén fog Párisba utazni. F. hó 12 és 13-kán Sassarában számos és népes polgári gyülekezetek tartottak, hogy az új törvények és rendeletek ellen tiltakozzanak. A „Momento“ szerint C­a­v­o­u­rn­ak a király általi kihallgatása f. hó 24 kén két óráig tartott. Viktor E­m­á­n­u­e­l a többi közt ezeket monda a grófnak: „Önre bízom Olaszország sorsát. Ön, ki a nemzeti ujjá­alakulást oly jól vezette, bizonyára mindent el fog követni, hogy a congressusnak szerencsés sikere legyen. Ön tudja, minő bizalmat helyez az ország önbe.“ — Hannover, dec. 28. A „N. Z.“-nak írják: Kabinetünknek poroszellen­es hangulata már rég nem titok. Csupán arra nem voltak készen, hogy az ily nemzeti fontosságú ügyben, mint a minő a német par­tok megerősítése, kerülne ez kitörésre. Egész komo­lyan állítják, hogy Haimovera a partok megerősí­tését illető porosz meghívásra tagadólag, vagy lega­lább kitérőleg válaszolt, vagy pedig hasonló érte­lemben válaszoland. Poroszellenzies érzület jelének tekintendő még azon tény is, hogy Poroszország­nak annyi éven át, képviselőjét az itteni udvarnál, N­o­s­t­­­z grófot eltávozásakor a szokott kitüntetések­ben nem részesítették.

Next