Pesti Napló, 1860. január (11. évfolyam, 2966-2990. szám)
1860-01-01 / 2966. szám
sszemle, dj Magyar Múzeum, Pesti Napló, Pester Lloyd, Magyar Sajtó, Magyar Néplap, Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok, Religio, Protestáns egyházi és iskolai lapok, Nővilág, Vadászlap, Divatcsarnok, Gazdasági lapok, a M. Nép újsága. A többi lapok szerkesztőségeinek ajánlatáról még nem vagyunk értesitve, de meg vagyunk győződve,szerkesztőink ismert hazafiságánál fogva, hogy a jó példát ők is egész készséggel követik. .. A magyar- s erdélyországi t. kegyes-tanitórendiek 1860 ra szóló, s e napokban megjelent névkönyvéből (*Familiae Clericorum Regularium Scholarum Piarum“) a következő adatokat közöljük: a 1. rend kormányzója, ft. Purgsta 11 er Cal. József a rendi tanácsot, ft. Nagy Péter érdemesült kormányzó uron kívül, 6 assistens és 2 consultor képezi. A rendtagok összes száma 280 , kik közöl 216 áldozat, 42 növendék, 21 újoncz, 1 fráter; tanítással foglalkozik 189 , lelkészkedéssel 6; az ünnepélyes rendi fogadalmakat letette 226 , az egyszerű fogadalmakat 27 ; hit- és bölcsészeti tudor van 6, csupán hittudor 1 , bölcsészettudor 27 , egy vagy több tárgyból szigorlatot kiállott 15; a társházakon kívül foglalatoskodik 13, kik közöl két áldozat Éjszak-Amerikában missionarius. A tanuló-ifjuságnak száma a lefolyt 185%-diki tanévben volt 5733, a múlt 185%-diki tanévben 5643, s igy 1859-ben a tanulók száma 90 el gyarapodott. — A magyar divat, mint írják, Párisban is fölkapott, nőknél férfiaknál egyaránt. A budát és mentét is viselik. — „Sebestyén Gábor úr“— írja a Budapesti Hírlap soproni levelezője — „Veszprém megye főügyvéde (jelenleg soproni főtörvényszéki tanácsos) az 1823 dik évben a mondott megyében egy társaságot alakított, melynek czélja volt, magyar dalok, vagy mint akkor mondották, nóták összeszedése és ezeknek nyomtatási útján közzététele. R u z is k a IgnáczVeszprémben regensdoli volt a művészi vezető, kinek valamint Bihari, Csermák, Lavotta és Rózsavölgyinek igen kedves darabjai, s több „fris és lassú magyarjai“ diszesitik e gyűjteményt, melyből 1823-tól 1827 ig 15 fogás jelent meg, egy-egy főrangú magyar urhölgynek ajánlva. E gyűjtemény most együtt nem igen kapható, s jelenleg ha közlő jól tudja, még csak egy teljes példányban van meg, a most is minden szépet és jót kedvelő, s vényégében is, mely néki „szép ékes koronája,“ mint bölcs Salamon mondja — tudományos foglalkozásban élő kiadó úrral miután egy azon időbeli pesti műárusnál Müllernél számos példány elveszett.Egy más példány, de melynek első számát vagy fogását leírni kellett, hogy az teljes legyen, a tisztelt kiadó úr becses ajándékából egy Genevában nevelkedő magyar leánynak küldetett ki, hogy annak szívében, a nemzeti bajló és elragadó zene hangjai táplálják, éleszszék a magyar nemzetiség szén érzelmét, s ha bár kis körben is, a külföldön terjeszszék a szép magyar zene ismeretét.“ — Megjelent a Kerékgyártó Árpád írta „Magyarország mivelődésének történeté“ből a 4 és 5-ik füzet (289 — 501), melylyel az egész munka első kötete be van fejezve. Kiadója Krupinszky János, bizományosa Pfeiffer Ferdinánd. — Megjelent: „Magyar roma szero. Irta Ormódi Bertalan.“ Kisérétben 214 lapon terjed s 87 verset foglal magában. Herznél nyomtatták; csinosan van kiállítva. — A pesti jótékony nőegylet 1860-i január 1-től 28-ig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 167 szegény számára — kik közül 34 új, és 163 már előbb is részeltetett — 509 frt 50 krt osztv. ért. utalványozott, és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 380 frt 50 krt, s egyszer mindenkorra segélyzett 30 szegénynek 129 frtot. Ez alkalommal a választmányi nők a szegények állapotát tárgyszó 59 vizsgálatról tettek jelentést. — Az egylet kötő intézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 20 szegény talál foglalkozást és keresetet. — Ezen kívül 72 családot egyenkint f öt fában részesített az egylet e tél kezdete óta, és 15 mázsa lisztet, 1 mérő babot, s 1 mérő kását osztott ki szegényei között. Tisztelt szerkesztő úr! Végre lélekzek. Majdnem titegy esztendei távollét után újra megláthatom édes honat! Hogy örül a lelkem, azt nem is tartom szüksének mondani, de annyit mégis mondhatok és akarok mondani, hogy megérkeztemkor széles jó kedvemben olyan bús nótát fogok hegedűsén húzni, hogy ha földsetül szivei annak hallatára meg nem repednek, az enyim biz’ Isten, aligha szakadásnak nem induland, pedig kár volna! Kérem tisztelt szerkesztő urat, legyen szives ezen soraimat kedvelt lapjában közölni és fogadja hazafiúi tiszteletemet. Kelt Londonban, 1859- december 26. Reményi Ede m. k., az angol királynő solo hegedűse*) NEMZETI SZÍNHÁZ. Dec. 30-án: Parlagi Jans, népszínmű 3 felv. Újonnan kidolgozva Szentpéterőr. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. London, dec. 27. A „Mofb. Post“ végre érdemleg is hozzászól a Laguerroniéreféle röpirathoz. Különösen kiemeli annak rendkívül engesztelő és kibékítő jellmét, őszinteségét és mérsékletét. A pápa világi uralmának kérdését a politika nagy elveinek szempontjából tárgyalja, — úgymond a Post, — anélkül, hogy a diplomatia viszály almájává vagy botránykozás kövévé tegye. Egészen elkülönzi a személyeskedés minden elemét a tárgyalásban, a rendszerre hárítva a vádat, miáltal különösen a mindentehető bibornok államtitkárnak (Antonellitek) jó szolgálatot ten. Megemlíti azután a Post azon ádát, hogy az angol államférfiak okozták Romagna lázadását. Igaz, mond a Post, a romagnaiak Anglia hozzájárulása nélkül nem szakadtak volna el a pápából, mert az angol államférfiak közremunkálása néli congressuson Romagnát nem csatolták volna az egypázi államhoz. innolíé keevetlen ulc Piratát az olasz ügyben a szabadelvű , DailfNews “ Á' összetépdesik. Kivált a „Post“ és Vsííí“ 3?lapnemcs“ még nem emlité. A „Daimével“ s a szerzőről' . mondja azt „tele méreggel és öt whig “ de az idegen'Janogy „egykor angol volt kivetkezett nemzetiségéből.TMTM*1^ rövid idő alatt ____________ A „Post“ is úgy bánik el vele, mint apostatával, aki 1852-ben már „Watal elöljáróját“ (lord Palmerstont) elárulta és beszennyezni törekedett. A „Herald“ ellenben örvend lord Normanby elpártolásának. „Hol vannak azok az egykori whigek kiált fel. A kormányban nincsenek. Palmerston nem az, ha ugyan valaminek mondhatni, tory szinezetli. Lord Grey, aki nélkül hajdan whig kormányt képzelni sem lehetett, a legnagyobb ellenzője az egyetlen whignek a kormányban — lord J. Russellnek. Lord Grey, kit — a Herald daezira — most is a whigpárt fejének tartanak, egy newcastlei meetingen erélyesen nyilatkozott a nemzet hadi készületei mellett. „Sir W. Armstrong, monda többek közt, akinek messzehordó ágyúink készítését köszönjük, késznek nyilatkozott egy egész század önkénytest állítani saját költségén, s az egész országban mindenütt hasonló sürgés. Nemsokára 50,000 önkénytes lesz fegyverben. Minél több, annál jobb. Sokan gúnyolják készülődésünket. Francziaországgal, mondják, jó lábon állunk, s kitől tarthatunk mástól ? Mind igaz. De a franczia nép és császár barátságos érzelmeit nem tagadva, jusson eszünkbe, hogy a közelebbi években oly dolgok történtek, melyek szükségessé teszik, hogy védelmi állásba tegyük magunkat. Francziaország hadserege Oly nagy, hogy ez év elején 200—300 ezer embert vethetett Olaszországba. Hajóhadát is naponkint erősíti Francziaország, s oly szállító hajókat építtet, melyeken 3000 embert is partra tehet. Gyors támadás ellen készen kell állani Angliának.“ .. Valóban nagyszerűen foly a készület Angliában. Önkéntesek toborzanak , a parterődök erősítése gyorsan halad, s a hajógyárakban is nagy a sürgős mozgás. FRANCZIAORSZÁG. Párisból dec. 27-től a következőket írják a „N. Zig“-nak : Ha a kormány az új egyházi izgatástól nem fél, arra őt a franczia plüpököknek a pásztori körlevelek kinyomatásának eltiltásakor tanúsított magaviselete jogosítá. Akkor az „Ami de la Religion,“ hogy erőszakos halállal múlhasson ki, megpróbálta egyik másik franczia püspököt megnyerni az érintett tilalom elleni tiltakozásra; ezen tiltakozást azután a lap kinyomatta volna, s meghalt volna mártyrhalállal. A nevezett lap először Ronald úrhoz a lyoni érsekhez fordult; a bíbornok azzal mente magát ki, hogy a tilalom csupán sajtóügy. Egy másik püspök szintén kihúzta magát az érintett kivárat alól, hivatkozván azon különféle gyámolításokra, melyeket az ő megyéje a kormánytól várhat.— Dupanloup urat az orleansi püspököt is megkérdezték. Ez azt kívánta, hogy még két másik püspök adassék hozzá a tiltakozás formulázására. A toursi érsek és a chartres i püspök késznek is nyilatkoztak erre; — az első átaljában ragaszkodik a kormányhoz, — az utóbbi bevallott ellene az „Univers“ nek. Azonban a három főpap mai napig nem tudott megegyezni a szerkezet felett, hogy az némi élesség mellett a szerkesztőket ne comprommitálja, így bukott meg az „Ami de la Religion“ terve. Ezen tudósítás valóságáért a porosz lapra hárítván a felelősséget, eszmetársulat kedvéért szükségesnek tartjuk emlékeztetni e lap olvasóit, hogy az „Oestr. Corr.“ dec. 2- ről szóló párisi sürgönye szerint, az orleansi püspök a „Le Pape et le Congres“ röpirat ellen ezúttal fölszólalt. Ugyancsak a porosz lapnak írják, hogy a „Correspondance“ és az „Univers“ két különböző árnyalatú vallási lap közt szintén kiütött a harcz. Amott pater Lacordaire áll Veust1ot úrral szemközt. — Úgy látszik egyébiránt, hogy a félhivatalos lapok felszólítást kaptak, hogy a röpirat tárgyalásában minden ingerléstől óvakodjanak. Legalább a „Pays“ és a „Constitutionnel“ decemb. 27-kén hallgatnak; a „Patrie“ azonban mégis beszél róla. Ezen félhivatalos lap egy dec. 26-iki czikkét melynek czíme: „Kik a pápaságnak valódi ellenségei?“ így végzi: „Mik ezentúl a pápaság világi hatalmának létezési feltételei ? Ezen, nem győzzük elégszer mondani, a szentszék függetlenségére nézve szükséges hatalom fenntarthatja-e magát azon állapotban, melyben jelenleg gyakoroltatik ? Lehetséges-e, hogy a pápa mindig idegen fegyverek uralma alatt maradjon, és hogy az erőhatalom legyen egyedüli védpajzsa annak, aki kétszáz millió katholikus felett az Isten nevében uralkodik ? Kézzel fogható a felelet. Őszinte lelkű ember előtt ezt vitatni sem kell, csak constatálni. — Kétségen kivül kívánatos lett volna, ha a szentszék ily végletre nem jutott volna; kétségkívül jobb lett volna, ha a római államok alattvalói soha nem szűntek volna meg tisztelettel és szeretettel venni körül Róma világi uralkodóját. De hát kiviheti valaki, hogy így legyen, el lehet enyésztetni a tényeket ? Szerencsétlenségre nem lehet , és midőn a „Le Pape et le Congrés“ röpirat azon kérdést teszi fel, vájjon a Romagna a pápának visszaadassék-e : a szerző nem azon megoldást tárja ki, melyet szive mélyéből ő legjobban szeretne, hanem az egyedül lehetségessé vált megoldást hozza. Nem az illusiokban foglal álláspontot, hanem a tényekben. Ő nemvak katholikus, hanem állanvtétű, és ezen kettős czimnél fogva a pápaságnak kitűnő szolgálatot tesz. Azok ellenben, a kik a röpiratot megtámadják, és a kik, óhajtásaikat valóságnak vévén eltakarják a tényeket és a világi hatalomnak semmi módosítását el nem fogadják, e hatalmat végzetes mélység fölé helyezik. Ha ő rajok bsznák, úgy fognák ők megmenteni a pápaságot, mint Poignac herczeg a Bourbonok monarchiáját megmentő.“ A „Presse“ azt tartja fődolognak a röpiratban, hogy az elismeri, hogy az olaszok, kormány- és területkülönbség nélkül szabadon rendelkezhetnek magukkal, s szervezhetik magukat, amint kedvök tartja. Anglia egyetértését a „Presse“ igen fontosnak tartja, Szardiniáét előre tudja, Porosz- és Oroszországét reménye. Ha a mostani megoldás még nem tökéletes is, a „Presse“ reméli, hogy az idő, és a dolgok hatalma ki fogja azt egészíteni, s a vallás csak nyerni fog benne stb. December 27-dikén mindenféle miniszterváltozási hitek kerengtek Párisban. Szerintük Walewski gróf államminiszterré lenne, Rouher pedig az államtanács elnökévé, ellenben Fould a pénzügyet, Magne a kereskedést, Barocke pedig a kril- ügyet venné át. — Hogy az Angliával való jó egyetértést ne zavarják, a lapok kir szerint azon félhivataSPANYOLORSZÁG. Egy magán tudósítás jelenti Madridból dec. 23-ról: „A pápa a külügy- és igazságügyminisztereket , mint szintén Rios Rosas urat a IX. Pius-rend nagy szalagjával díszítette fel. A valenciai és valladolidi bankok a kormánynak egyenként négy millió reált ajánlottak. A tegnapi ütközetben a marokkói lovasság nem nagy bátorságot tanúsított és nem várta be kisebb számi lovasságunk rohamát. Sierra de Bullona és Tetuan között nevezetes marokkói haderő áll, ezek közt a császár mórjainak és a híres fekete gárdának egy része lovon. Azt hiszik, hogy az első nagy csata Cap Negro, és Los Castellejos (Tetuan fele útja) közt fog vivatni.— A tenger alatti távirdai alattság (mely f. hó 23-kán este közlötte az első hírt) nem Ceuta és Algesirás, hanem Ceuta és Tarifa közt tétetett le. Azt hiszik, hogy ezen irányban a tengerszorosi zuhatagnak könynyebben fog cllut állhatni.“ TÖRÖKORSZÁG. Trapezuntból jött tudósítás a viszonyokat Törökország és Perzsia közt, lgkevésbbé sem festi barátságosaknak, és ez leginkább a határbeli tartományokról szól. Midőn levelező (a múlt hó végén) Trapezuntban volt, épen egy perzsa szökevény jelent ott meg, Mohamed - Rach im - Mirsa, ashhah egyik nagybátyja, ki sok ideig egy tartomány kormányzója volt, ezután barátságosan hivatott meg Teheránba, itt azonban egyszerre letétetett. Ő Konstantinápolyba menekült, hol azultán Feth-Ali Chan utódjainak, kik az ő oltalma alá menekülnek, mindig menhelyet ad. Lehetségesnek tartották, hogy ott a perzsa követnek, Ferukh-Khan közbenjárása által sikerülhetne a herczeget a sehahval ismét kibékíteni. Ugyanakkor érkeztek oda Muchl is pasa (Kuczkowski) és Fesa pasa (Kolmann), hogy a legközelebbi gőzössel Konstantinápolyba menjenek. Egy nagy katonai bizottmány tagjai voltak ők, mely az utak és várak állapotát kis Ázsiában vizsgálat alá vette. Mindketten igen szomorú állapotban voltak. A török kormány az utak kiigazítását megkezdeni rendelte, miután tart attól, hogy az oroszok a feketetengereni hajókázás, és a nagy útépítések által a túl *) Kéretnek a t. szerkesztő urat . * e levelet lapjaikba átvenni, so3 felszólítást kaptak, hogy a suezi csatorna feletti vitatkozással hagyjanak fel. — Veuillot ur az „Univers“-ben a kapott megintésérti boszujában meglehetős csípősen bírálja Mocquard urat, a császár magántitkárát, s már e lapban említve volt „Kártyavetőné“ cz. színmű szerzőjét. Azt mondja a darabról : „Sok ember kisértetbe jön azon bámulási dühben, melylyel a színházi tárczairók a „Porte St. Martin“ színháznak a Mortara család mellett írt melodrámája magas felszerzője előtt egész földig meghajolnak, egy kis hitványságot találni. A kritika múzsájáról mindenek felett el lehet mondani „soha egy főhivatalnok nem fogja kegyetlennek találni őt.“ Mi ezt nem tagadjuk, azonban mégis azt hiszszlik, hogy a tárczaírók „teljes függetlenségben“ beszélnek. Csak kissé gondolkozni kell. Ha XIV. Lajosnak egy puszta komornoka, akit Molierenek hívtak , olyan remekműveket tudott teremteni, mint „Tartuffe“ és az „Embergyűlölő,“ úgy ma, a haladás századában egy sokkal jobb állásban lévő egyéniség munkájának szükségképest el kell érni a fenséges színvonalát, még ha ezen egyéniség csupán csak a felét csinálta volna is.“ A darabot egyébiránt folyvást roppant közönség előtt adják. — Hugo Viktor Dumas Sándorhoz egy levelet irt, melyben részvétét fejezi ki a siker felett, melyet ez utóbbi fia közelebb aratott. „Igen — így szól a többi közt a levélben valóságos tékozló apa; ön mindent odaadott a fiának, megragadó cselekvényt, forró szenvedélyt, élethű dialogot, szikrázó stylt és bámulatot! ön dúsgazdaggá tette őt, s maga is dúsgazdag maradt.“ A december 23-diki „Akhbar“ jelenti, hogy a „Caddur-Ben Saluh törzs megint fegyverre kelt, de Deligny tbnok dec. 19 -én 625 rendes és 500 nem rendes lovassal megtámadta őket az Isly melletti magaslatokról, megölt közülök 50 embert, s elvett tölük 2000 juhot, 400 db marhát, 20 lovat, 15 tevét, fegyvert, és egyéb zsákmányt, anélkül, hogy maga emilitésre méltó veszteséget szenvedett volna. 20-dikán este a hadoszlop megint Sidi-Zater-ben volt.“ OLASZORSZÁG. Cavour grófnak congressusi följutalmazottá lett kineveztetéséről következőleg írnak a „D. N.“nak Turinból f. hó 1- ről: „Graf Cavour, kit ma ide várnak, felhagy falusi lakásával Leriben, hogy azt a fővárosival cserélje fel. Erős viták folytak, míg küldetése fölött a királylyal megegyezett. Valótlan ellenben azon hit, mintha Napóleon császár az ő küldetését illető ellenvetéseket tett volna. E tárgyra nézve a két uralkodó közt semmi személyes levelezés sem folyt, és gróf Walewski csupán érintette azt, hogy a magasabb régiókban Cavour kineveztetése kellemetlen hatást idézhetne elő, hogy a szárd kormány helyesen tenné, ha jól megfontolná, váljon politikájá gr. Cavourban a legalkalmasabb képviselőre talál-e ? Oroszországra nézve, írja a levelező, tudathatom önnel, hogy Gortschakoff herczeg önkezűleg írt levelében a grófot kormányának legmelegebb rokonszenvéről biztosította. Poroszország sem emelt nehézségeket és sir James Hudson kormánya részéről azon nyilatkozatra volt feljogosítva, hogy Anglia gr. Cavourt több mint egyszerű elégültséggel fogja a congressuson tekinteni. A legnagyobbb nehézségek azonban itt léteztek és azok még most sincsenek elmozdítva. Gróf Cavour eleitől fogva ragaszkodott ahhoz, hogy az ő általa képviselendő elvek, a minisztérium és a király által pontosan kifejlesztessenek, hogy ő azonban fel legyen hatalmazva azokat a congressus folyama alatt saját belátása szerint módosíthatni. Kívánta továbbá, hogy tevékenysége titkos, és nem hivatalos befolyások, azaz a két uralkodó magán levelezései által, miként erre ezelőtt számtalan eset volt, ne gátoltassék, se ne korlátoltassék. Ő az ily levélváltást, mely néha politikus réha politikáiban lehetne, általában öszszeférhetlennek tekinti az alkotmányos elvekkel, és azon felelősséggel, melyet ő átvállalni szándékozik. Ezer csiklandon pontra nézve még nem egyeztek meg, a közvélemény nyomása azonban oly súlyos, hogy a miniszterek közül hárman kinyilatkoztatták, miszerint le akarnak köszönni, azon esetben, ha Cavour nem menne ■ Parisba.A kaukázusbani, a perzsa kereskedést, mely eddig Kis- Ázsián ment át, tökéletesen magukhoz vonandják. Felelős szerkesztő: KIRÁIH PÁI*. P ESTI POSTA. Pest, dec. 31. Azon nyugtalanító híreket, melyek a „Le Pape et le Congres“ röpirat folytán Párisban széledeztek, dec. 28-ig még semmiféle tény nem igazolta. Csupán hozzávetés, és nem több, hogy Róma, Nápoly és Ausztria megszakítanák az egyetértést, mely a hatalmak közt a congressusra nézve létre jött. A „Presse“ nem hiszi, hogy ezen kormányok egy névtelen röpirat által engednék a maguk lépéseit irányoztatni, mely nem hivatalos, és a melynek leginkább a közvélemény adja meg az értékét. Arról is szó volt, hogy W aewski gróf beadná lemondását, ha a kormány nem defavoyálná a szóban forgó röpiratot. Ezen hírrel meglehetősen összevág egy sürgöny Londonból, melyet az „Indépendance“ közöl, de a mely nagyon kétkedő szerkezetű. A sürgöny igy hangzik: • , , „London dec. 28. Ha egy, Bécsből a Reuterféle távirati hivatalhoz intézett sürgönynek hinni lehet, Metternich herczeg Párisban levő osztrák,nagykövet arról értesítette volna Rechberg grófot, hogy Walewski gróf kijelentette volna a diplomatiai testület előtt, miszerint addig, míg ő a kormány élén marad, a „Le Pape et le Congrés“ röpirat nem lesz a kormány programmja.“ Az „Indépendance“ általában alaptalannak mondja a külügyminiszter visszalépéséről vagy tárczacseréléséről való hírt, s hivatkozik azon tényre, hogy a gróf és a grófné dec. 29-dikén meg voltak hiva Fontainebeau-ba az orániai herczeg tiszteletére adott vadászatra. Mint a távirati jelentésből már tudva van, az or- jeans i püspök a „Le Pape et le Congrés“ röpiratra feleletet készített levélalakban, melyet bizonyos barátjához intéz, melyet a legitimista lapok közölnek. Dupanloup püspök egyes állításait veszi taglalás alá a röpiratnak, s azokban kimutatja az ellenmondásokat. Továbbá erősen állítja, hogy a röpirat nem származhatik őszinte katholikustól, és hogy a főpapság a világi uralkodással egyátaljában nem összeférhetetlen. A legnagyobb határozottsággal tiltakozik a püspök a pápa számára a röpirat által indítványozott civilista ellen, s azt állítja, hogy ha a pápán ezen megalázás elkövettetnék, akkor a katholicismusnak újra a katakombákba kellene alá szállani. Egy távirati sürgöny dec. 29-dikéről jelenti, hogy a „Constitutionnel“ egy levelet hoz bizonyos „katholikus journalistáról, aki az orleansi püspöknek a „Le Pape et le Congres“ czimil röpirat felöl mondott ítéletét cáfolja. Az „Ami de la Religion“ a troyesi püspökségnek következő közleményét hozza: „Egy vidéki lap könnyen megfogható czélból azt állította, hogy a „Le Pape et le Congres“ röpiratnak szerzője, vagy legalább egyik szerzője, a troyes-i püspök úr volna. Azon helyet, melyben e gyanú ki van mondva, a „Courrier de Paris“ dec. 24-ki számában átvette. Alig kell mondanunk, hogy ezen hit teljesen alaptalan.“ A röpiratból decemb. 28-ig több elkelt 55,000 példánynál. Dés Pourtales gróf, a Párisban levő porosa követ megérkezett a franczia fővárosba. — A „Times“ gúnyolja a spanyolok marokkói hadjáratát. Ha — úgymond — don Quixote honfitársai a régi szokáshoz hívek akartak volna lenni, a clermonti gyűlés példájára mindjárt kezdetben egyhangúlag föl kelle kiáltaniok.„Isten akarja! Isten akarjál“ tömegestől át kelle rohanniok a tengeren. A régi keresztesek 20,000 gyaloggal és 1500 lovassal ostromlák Jeruzsálemet s öt hét alatt bevették, a hitetlenek vérével öntözvén a szent város utczáit. Ellenben O’Donnell, a XIX. század keresztes vitéze már hetek óta áll 40,000 keresztyén élén a hitlenek földén s még nem ment többre, minthogy védelmi helyzetben tartja seregét. — A „Morn Post“ is nyilatkozott végre a brémai tengerjogi javaslatokról. Alkalmasint megemlékezve Palmerston lord 1856-os nyilatkozatára, sokkal több jó akaratot tanúsít a javaslatok iránt, mint a Times és Herald , de szintoly kételkedő azon elv kivihetőségére nézve, melyen a brémai javaslatok nyugszanak. „Az úszó magán tulajdonnak, ez elv szerint, szintoly szentnek kell lennie háború idején, mint a szárazföldi magán tulajdonnak. De tehát valóban biztosítva van minden magán tulajdon a szárazon folytatott háborúkban ? Igen elméletben , de az újabb idők gyakorlata egészen mást mutatott.“ A Post példákkal igazolja ez állítást. „Ha azonban a hanzavárosoknak sikerül az európai hatalmakat a javaslatok elfogadására rábírni nagy szolgálatot tesznek a világkereskedésnek. De a tengeri hatalmak egyetértésére e tárgyban nem számíthatni. A nagyhatalmak ragaszkodnak azon jogokhoz, melyeket — jól roszul — de a tengeri háború sikeres folytatására legfőbb eszköznek tartanak. — Turin, dec. 27. Gróf Cavour valószínűleg jan. 12-kén fog Párisba utazni. F. hó 12 és 13-kán Sassarában számos és népes polgári gyülekezetek tartottak, hogy az új törvények és rendeletek ellen tiltakozzanak. A „Momento“ szerint Cavournak a király általi kihallgatása f. hó 24 kén két óráig tartott. Viktor Emánuel a többi közt ezeket monda a grófnak: „Önre bízom Olaszország sorsát. Ön, ki a nemzeti ujjáalakulást oly jól vezette, bizonyára mindent el fog követni, hogy a congressusnak szerencsés sikere legyen. Ön tudja, minő bizalmat helyez az ország önbe.“ — Hannover, dec. 28. A „N. Z.“-nak írják: Kabinetünknek poroszellenes hangulata már rég nem titok. Csupán arra nem voltak készen, hogy az ily nemzeti fontosságú ügyben, mint a minő a német partok megerősítése, kerülne ez kitörésre. Egész komolyan állítják, hogy Haimovera a partok megerősítését illető porosz meghívásra tagadólag, vagy legalább kitérőleg válaszolt, vagy pedig hasonló értelemben válaszoland. Poroszellenzies érzület jelének tekintendő még azon tény is, hogy Poroszországnak annyi éven át, képviselőjét az itteni udvarnál, Nostz grófot eltávozásakor a szokott kitüntetésekben nem részesítették.