Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 3016-3041. szám)
1860-03-02 / 3016. szám
PEST, MÁRCIHISZ. Ellenmondásos tények, egymást cáfoló hírek merülnek föl folyvást, s igen nehézzé teszik a tájékozást. A közelebbi Moniteur egy békehír mellé csatol egy harcziast ; az olasz hadikölcsönből 100 millió franc maradvány a földmivelés és közmunkák minisztere által országutak, csatornák, kikötők építésére s gazdasági czélokra rendeltetik, ellenben a hadügyminiszter 3 új tüzérezredet szervez. Victor Emanuel III. Napóleontól kér utasítást a teendőkre nézve, kész mérsékleni az annexatioi törekvéseket, s még Toscanát is — mint mondják — hajlandó családja valamelyik tagjának átengedni, de — mint szintén mondják — nagy benyomást ten a körülé levőkre ezen nyilatkozata: „Én quand méme végre fogom hajtani az annexatiót, egész Olaszországot felfegyverzem , s a kard markolatán tartva kezemet , bevárom a megtámadtatást. Mintsem nyakamat meghajtsam, inkább fejemnek koronáját kockáztatom. A franczia diplomatia — ha a hírlapírók jól vannak értesülve — az eddiginél szelidebb megoldásról gondolkozik Romagnára nézve, de a római udvar rendezi, szaporítja seregeit, az alkudozások eszméjét is elvetette, s Vai J-an t tábornagy a Felső-Olaszországban tanyázó franczia sereg vezére, minden perczben várja az elindulási parancsot, — hova és ki ellen? ezt ő sem tudja. Ily körülmények közt a mai napra remény és aggodalomtól nyugtalan szívvel várt Európa. Mert ma, márczius 1-jén, nyitja meg a törvényhozó testek üléseit III. Napóleon. Lefátyoloztatik a titok, iránytót nyer a hullámzó tények nagy tengerén tájékozás nélkül hányatott hajóraj — a journalistika. Ez az, mit a többség hisz, s majdnem mint bizonyost vár. Valóban igen sok tény látszik is ide mutatni. Napóleon február közepétől azért halasztotta el a megnyitást, mert még állandó arczulata nem volt a diplomatiai viszonyoknak, s különösen Palmerston minisztériumának sorsa bizonytalan volt. Most a parliament oly többséggel nyilatkozott a budget mellett, hogy kétség sem támadhat, mikép Anglia Francziaországot a külpolitika minden fordulatainál támogatni figja A többi nagyhatalmak megirák a négy pontra válaszaikat, s bár helyzetüknél fogva lehetetlen volt a legitimitás elvét nem tűzni ki s nem tartani fönn, mégis jegyzékeikből részint világosan kitűnik , részint eléggé sejthető, hogy nincs szándékukban a francziaangol fölfogástól különböző nézeteiknek fegyver által szerezni érvényt. Egyhamar kitűnőleg kedvezőbbre nehezen foghat a középolaszországi kérdésre nézve akár a porosz, akár az orosz udvar politikája alakulni. S valamint Ausztriától kívánni nem lehet, hogy a zürichi szerződés pontjairól egyenesen lemondjon, szintúgy hihetlennek látszik a szentszék oly engedékenysége, mely az egyházi állam területi épségének megsértését tisztán csak politikai s nem egyszersmind vallási kérdésnek tekintse. Annyira tehát mégis alakulva vannak az irányok, annyira mégis kitűztek a jelszavak, hogy III. Napóleon a mai napon a törvényhozó testek előtt határozottan nyilatkozhatik, és szónoklata kezdeményezés lehet az új fejleményeknek egész sorozatára nézve. De fog-e a talányos modortól eltérni, mely a félhivatalos lapok közelebbi czikkeit jellemzi ? Ő a meglepetések kedvelője, s most, midőn a világ tőle valami döntő eszmét vár, az egyedüli meglepetés épen a trónbeszéd jelentéktelenségében állana. Különben nem sokára szólni fognak maguk a tények. Az olasz forradalmi párt, ha az annexió által háttérbe nem szoríttatik, még magához ragadhatja azon erőt és rokonszenvet, melyet Viktor Emanuel a bekeblezésekben rejlő egységi törekvés számára nem birt úgy, mint akaró, igénybe venni. Ellenben az annexatio alig hajtathatik végre anélkül, hogy a szent székkel törést ne idézzen elő , hogy Savoyát Francziaország birtokába ne ejtse , s vagy Nápolyban a dolgok mostani rendjét fel ne zavarja, vagy okot ne adjon arra, hogy az ausztriai olasz birtok kérdése a Rajnánál döntessék el. KEMÉNY ZSIGMOND, felsőbb határozatával, a győri megyetörvényszék elnökét, Szalay Ágostont, a sopronyi országos tszék elnökévé legkegyelmesebben kinevezni, és Schön József országos főtörvényszéki tanácsost ugyanazon országos tszéknél, sokévi kitűnő szolgálatainak elismeréséül, dijelengedés mellett, a harmadosztályú vaskorona-renddel legkegyelmesebben feldiszitni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi febr. 19-től kelt legfelsőbb határozatával Grabros Zakariás főiskolai tanítót Szamosujvárt, állandó nyugalomba helyeztetése alkalmából, sokévi érdemteljes működésének elismeréséül, arany érdemkereszttel legkegyelmesebben feldiszitni méltóztatott. A nagyváradi cs. kir. orsz. pénzügy igazgatási osztály Pecz József III. oszt. irodai segédtisztet II. oszt. ideiglenes számla segédtisztté nevezte ki. Ő cs. k. Apostoli Felsége a nagyszebeni országos tszéknél megürült elnöki állomásra, a rendszeresített járadékokkal, F i 11e nba um Ferencz erdélyi országos főtörvényszéki tanácsost s úrbéri törvényszéki elnököt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 28-án kelt legTHOUVENELUR SÜRGÖNYE A BÉCSBEN LEVŐ FRANCZIA NAGYKÖVETHEZ. PARIS, jan. 31. 1860. Marquis ur! Előbbi sürgönyöm értesitette önt azon javaslatokról, melyeket a brit kormány kezdeményezett Olaszországot illetőleg, valamint a fogadásról, melylyel azok a császár parancsaihoz képest nálam találkoztak. Erős reménynyel vagyunk, hogy a bécsi kabinet méltányolni fogja feleleteink jellemét, s azon őszinte legális érzelmeinket, melyek azon feleletet nekünk sugallták. Midőn a jelen körülmények közt hivatalomat átvevem, oly nehéz helyzettel érzem magamat szemközt, melynek hosszabbra terjedése a legkomolyabb veszélyeket mutatná Európára nézve, s ugyanazért mindenekelőtt azon kelle törnöm a fejemet,mi módon lehetne annak véget vetni. Azon beszélgetésekből, melyeket elődömmel tartok, és az okiratok figyelmes áttanulásából , melyhez minden elfogultságtól ment lélekkel fogtam, azon meggyőződést meritem, hogy az én kötelességem nem titkolódzói (de ne pas dissimuler) a császár előtt, és ő felsége felhatalmazott engem, hogy önnel az iránt minden csürés csavarás nélkül nyilatkozzam. Nem megyek tovább vissza a múltba, csupán a a villafrancai előzetes pontok aláírása napján fogom fel a tényeket. Ezen emlékezetes esemény után mindjárt másnap, a császár , még egészen eltelve, ha szabad úgy szólnom, azon találkozás emlékeivel, melyeket csak iménti felséges ellenével tartott, a hadsereghez intézett egy kiáltványban jellemezte az eredményt , melyet úgy vélte hogy megnyert, anélkül, hogy tovább vinné a háborút, a két uralkodó mérsékleténél fogva. „A békealapok megállapittattak az ausztriai Császárral, mondá ő felsége julius 13 dikán. A háború főczélja el van érve: Olaszország nemzetté lesz, most először..........Velencze Ausztria uralkodása alatt marad ugyan, de azért olasz tartomány lesz.... A mozgalmon kívül maradt, vagy birtokaikba visszahitt kormányok be fogják látni az üdvös reformok szükségét. . . . Olaszország, ura lévén ezentúl a maga sorsának, csupán magának fogja már tulajdoníthatni, ha szabályszerüleg nem halad elő a rendben és szabadon Von 1. Midőn a császár e szavakat mondó marquis úr, azon reményt táplálta, hogy Olaszország új szervezését össze lehetne egyeztetni a régi dynastiáknak bizonyos meghatározott feltételek alatti visszahelyezésével. Ő felsége különösen szerette azt hinni, hogy ezen dynastiák fejei maguk eléje fognak menni a nehézségeknek, melyeket le kell győzniük, hogy alattvalóik hajlamait magukhoz visszahajtsák, és hogy a becses idő nem fog elvesztegettetni. Ellenkezőleg, mi történt? A régi kormányok, melyek államaik birtokában bennmaradtak, nem eszközöltek egyet is azon reformok közül , melyekre a császárnak kilátása volt. A szentszék, noha hajlandóbbnak mutatá magát arra, hogy e pontban tanácsainkra hajoljon, jónak látta határozatlanul elhalasztani ígéreteinek teljesítését. Az ausztriai kormány elhallgatott azon nagylelkű czélzatokkal, melyek Velenczét illetőleg a császár előtt nyilváníttatták. A modenai herczeg erőhatalommal akart bemenni államaiba; a toskánai nagyherczeg pedig mielőtt valamely határozatra tökélte volna magát, aminek haladék nélküli elfogadására pedig háza érdekei ösztönzék, bevárta, míg egy gyűlés sereglett egybe kimondani az ő trónvesztését. Egy szóval az általános helyzet már súlyosan compromittálva volt akkor, midőn a békekötés aláírása iránt az alkudozások megnyíltak Zürichben. A császár kormánya mindazáltal ígéreteihez híven, nyíltan elfogadta a dynastiai jogok fenntartását Toskanában, Modenában, sőt Pármában is, noha Robert herczeg javára nem állapíttatott meg semmi Villafrancában. Míg a császár kormánya a zürichi állapítmányokban ily zálogot adott maga részéről, két küldött, úgymint előbb Reiser gróf, kevéssel később Poniatowski herczeg, a kit Toscanában volt korábbi viszonyai különösen ajánlanak e küldetésre, arra lőnek megbízva, hogy menjenek Közép-Olaszországba s vigyék oda tanácsaikat, s ne kíméljék intéseiket. Azon benyomás, melyet beszédek és lépéseik keltettek ott, bizonyára elegendő arra, hogy azok őszinteségét igazolja. Bátran hivatkozom e részben azokra az értesítésekre, melyeket a bécsi udvar magának szerezhetett. A császár kormánya, áthatva azon élénk óhajtástól, hogy nem csak ígéreteit teljesítse, hanem, hogy hatályosan előmozdítsa oly combinatio sikerét is, mely előtte Olaszország nyugalma és függetlensége biztosítására alkalmasnak látszott, nem tétovázott semmit kockáztatni saját népszerűségét. A hang, melyen ugyanakkor Turinban beszélt, hasonló szilárdságtól volt áthatva. De mindezen erőfeszítések hajótörést szenvedtek a népek ellenszegülésén. Ő felsége kormánya, a sokszoros kísérletek után, melyeket a herczegeknek népeikkel való kibékítésére tőn , szemben e különféle kísérletek sikeretlenségével, és látván, hogy a combinatio, melynek elősegítését ígérte, annál élénkebben vettetik vissza, minél inkább sürgetik annak elfogadását, úgy vélekedett, hogy az egybegyülekezett Európa tekintélye valósította volna azt, amit ő czélul kitűzött. Mindenek előtt tehát be akarván tölteni ígéretét, s reményét vesztvén az iránt,hogy a többi kabinetek közreműködése nélkül legyőzhesse az ellentállást, melyre Középolaszországban talált, lépést tett a congressus egybehívására. Jobban tudja Ausztria bármelyik más hatalomnál, mily kitartással követtük mi ezen tervet. Azt is tudja, mennyire fájlaltuk mi azon ellenvetéseket, melyekkel a meghatalmazottak összejövetele találkozott akkor, midőn azok már egybegyűlőfélben valának. A császár kormánya e szerint marquis úr, azon hypothesissel állott szemben, melyről a bécsi udvar régóta tudta, hogy mi ahoz nem nyúlhatunk, nem akarunk nyúlni, ez az erőszak használata, valamely megoldás ráparancsolása végett. Nem mondok semmit amin Ausztria megütközzék, s még kevésbbé akarnék kiszalasztani egy szót is,mely azt sérthetné ; de vájjon meg lehetne-e bizni ezen hatalmasságot arra, hogy ő maga járjon el a letett dynastiák visszahelyeztetésében, a nélkül, hogy a háború eredménye meg ne semmisittetnék, és czélja ne defavoyáltatnék ? Francziaország viszont, erőszakolhatná-e a népeket, a nélkül, hogy elveit meg ne hazudtolná ? Rechberg gróf úr lojalitására bízom, hogy e kérdésekre feleljen. Tehát mindkét irányban erkölcsi lehetetlenség valamit tenni. Sőt itt van a helye kiemelnem egy új tényt is. Azok után , amik tíz évvel ezelőtt történtek, azt hihették volna némelyek, hogy a fejetlenség el fogja árasztani Közép-Olaszországot, és hogy a demagógia feloszlató szelleme nemsokára meg fog támadni mindent. Ezen aggályok nem valósultak mostanig, és bármily befolyásnak tulajdonítják a különféle vélemények ez eredményt, annyi bizonyos, hogy általán véve a rend uralkodott ott, daczára a körülmények ingerlő voltának , és a hatalmak szabálytalanságának. Az Olaszország által felmutatott váratlan látvány, míg némelyeket meglepett, másoknál rokonszenvet keltett, és ezen utóbbi érzelem Európának egy részében oly erővel nyilatkozott, melyet félreismerni nem lehet. Innen származott azon helyzet, melyet sem a császár kormányának , sem Ausztriáénak nem lehet fölötte komolyan tekintetbe nem venni, azon következmények tekintetéből, melyek a közvélemény hajlamainak hibás fölfogásából eredni fognának. Isten őrizzen marquis úr, hogy mi az ígéretek szentségéről ne volnánk úgy meggyőződve, mint akárki más. Ámde váljon köteles e Francziaország minden áron és minden eszközökkel visszahelyezni trónjaikra a pármai, modenai és toskánai dynastiákat ? Sem a villafrancai állapítmányok, sem a zürichiek nem bírnak bizonyára ily horderővel. Francziaország nem ígért egyebet erkölcsi közreműködésnél, melynek fél évi erőködés után valóban el kell ismernie hatástalanságát. Sajnálkozása, hogy a bécsi kabinet azt nem tudja, őszinte és mély; a császári kormány tétovázás nélkül kimondja ezt, azonban kénytelen számba venni a legyőzhetlen nehézségeket, melyeknek congressus általi megoldhatásáról mint Metternichger egyik újabb közlése tanúsítja, az osztrák kormány is lemond. Vég nélkül fel kell-e akadnunk ily akadály miatt ? Szemet kell-e hunynunk azon veszélyekre, melyekkel ezen bizonytalan állapot egész Európára nehézkedik, a vak történetre hagyjunk-e mindent, kockáztatva azt, hogy tisztán forradalmi érzelmek váltsák fel azon Arz p ' *** -1----L 1 - -kvantntátÁs nem kívánjuk, de a melyeknek feltétlen kárhoztatását ő sem kívánhatja oly kormánytól, mely a nép szavazatából vette eredetét. E veszélyes játékban a monarchikus eszmék, melyek mostanig nem szűntek meg jellemezni az olasz mozgalmat, csakhamar más nemű eszmékek fognának helyet adni; a népek uoljára hozzászoknának azon kormányhoz, melynek csak is igazi neve fogna hiányzani, azon kormányhoz, mely létezésének okát régi hagyományokban találná, melynek nyoma a félsziget bizonyos részeiben még nem tűnt el egészen. Nem teszem fel marquis úr, hogy ezen tekintetek soha sem fordultak volna meg Ferencz József Császár elméjében, azért nem kerülhették azok ki Napóleon császár figyelmét sem. Mihelyt tehát az idegen erőszak használata ki van zárva minden combinatióból, hogy lehet kimenekülni e vak útból, a császár kormányának mély meggyőződése, hogy a négy angol javaslat közül az utolsó megmutathatja erre az utat. Tudja, hogy ezen meggyőződést a bécsi udvar, ha szintén osztaná is, nem mondhatná ki. Bölcseségétől azt reméli, hogy habár az elvek különbözése különféle felfogásokra vezethet, s néha kell is, hogy vezessen , nem szükség hogy abból, midőn a becsület mentve van mindkét részről, végzetteljes összeütközések támadjanak , melyek mind Francziaország, mind Ausztria czélzataitól anynyira távol állnak. Mellőzzük egy pillanatra az eseményeket s szálljunk egyenesen a tényekre, melyek a helyzet fölött uralkodnak. Olaszország századok óta nyílt küzdelmi tere volt a franczia és osztrák befolyásnak; e tér az, melyet végkép el kell zárnunk. Ha a régóta vetélgő két hatalom bármelyike oly áldozatot hoz, mely a másiknak előnyére válik; ha az Olaszország fölötti uralom, csupán a kéz változván, egy ideig még a mienk maradna, a kérdés oly állásba jőne, mely minden vitatkozást unalmassá és meddővé tenne. De nem így van a dolog, ha a vetély megszűnik. Francziaország nem törekszik arra, hogy Olaszországban Ausztria helyét elfoglalja, azt akarja , hogy maga Olaszország közvetítőül legyen felállítva s alakuljon egy oly terület, hol megszűnik a két hatalom befolyása, mely időről időre egymás fölébe került, s mindig baj forrása volt egyikére vagy másikára. Ha ily megoldás létre nem jön, mely más nem lehet, mint a miről szó volt Villafrancában és Zürichben, ha nem is szellemét, de modalitását tekintve — hiába keresek egy más módot , mely új veszélyekkel ne fenyegetne. Ellenben, ha ily megoldás sikerül, nem mondom a bécsi kabinet helyeslésével, melyet a császár kormánya nem keres, hanem csupán formaszerinti ellenzése nélkül és a messzelátók szemei benne nem vennének észre egy későbbi összeütközésre szolgáló okot Francziaország és Ausztria közt, akkor kétségkívül egyetlen egy érdek sem maradna Európában, amelyre nézve a hatalmaknak könnyű ne volna egyet érteni. Az érdekek ily kiegyenlítését, — ennek kinyilatkoztatására fel vagyok hatalmazva a császártól, az ő részéről a legméltánylóbb elismerés fogná követni azon uralkodó és kormánya iránt, ki ily gyöngéd természetű s anynyira ünnepélyes körülmények közt jóakaró indulatának oly bizonyítványát adná, melyet ő felsége mindig nagyra becsül. Nincs miért hozzátennem, hogy ha az angol királyné ő felsége által tett ajánlat el lesz fogadva, a császár kormánya szerencséjének fogja tartani az annyira kívánatos őszinteség biztosítékaival segélyére lenni s ha a restaurationak bárminő lehetsége még fönnmaradt, lelkiismeretesen fogunk őrködni a fölött, hogy ebben ők ki ne legyenek játszva. Ön észreveszi , marquis úr! hogy én eddig nem szóltam Romagna helyzetéről; ez onnét van, mert ezen kérdés Francziaország és Ausztria között nem volt különös stipulatiók tárgya,mint a herczegségeké; fenntartom magamnak azt egy közelebbi sürgönyömben tárgyalni. Azonban nem vonakodom önnek kijelenteni, hogy — vonatkozva a nemzetközi tényekre, melyeknek a bécsi udvar, ugyanazon czim alatt rétese, mint mi, a császár kormánya a legállóknak aszszék általi birtoklását nem tekintheti másként, mint világi szempontból, s érzékenyen sajnálja, hogy a római udvar az ő ajánlataira nem hajolva, sőt — több okkal mondhatni — közönyös lévén Európa egyértelmű tanácsaira 1831 óta, valamint az események leczkéire is, a dolgot azon pontra engedi jutni, melyen az ma áll; és hogy mi még ajánlkoznánk minden mérsékeltségre, minden combinatiora, mely alkalmasnak ítéltetnék, kevésbbé radical megoldást eredményezni,mint a feldarabolás — azon egyedüli föltétel alatt, hogy a be nem avatkozás elve a külhatalmasságok részéről fenn fog tartatni. Un marquis ur szives leend e sürgönyt Rechberg grófnak felolvasni, s erről egy másolatot is adni, ha ez iránti kivánatát fejezné ki. Fogadja stb. ( aláírva) Thouvenel, LOSONCZ, febr. végén. A losonczi protestáns egyesült öt osztályú gymnasiumban a téli félévi vizsgák f. é. febr. 23, 24 s 25-én megtartattak. Az eredmény felöl a közlőnek — mint érdekeltnek — nem illik dicsekednie; a jelen volt szülők nyilatkozatai azt eléggé tanussták. E tanintézet egyesülése, mely több évtized előtt terveztetett, ezelőtt két évvel történt a két helyi külön működő tanerők egyesítése által, minden tekintet nélkül anyagi érdekekre. A magas kormány az egyesülést helybenhagyta. Ezen egyszerű egyesítés múlt évben szilárdabb alapot nyert a két helybeli protestáns egyház , s a n. t. nógrádi ágost. hitv. esperesség által tartott közös gyűlésben megállapított határozatok által, melyek szerint az egyesülés befejezett ténynyélen. Egyesült intézetünkben jelenleg hat tanár működik; a tanuló ifjúság száma 87 ; szervezete a tantárgyakra nézve megfelel a magas kormány kívánalmainak , de a mellett az egyházi s nemzeti érdekeknek is eleget tettünk . Magyarország történelme a közketervben külön helyet foglal; a magyar nyelv tanítására különös figyelem fordíttatik stb. Fegyelemre nézve is czélszerű javítások történtek,azon elvből indulván ki, hogy a gymnasium nem csak tudományos, hanem erkölcsöt s nemzeti jellemet képző intézet is. A tanintézet egy közös iskolai igazgatói választmány felügyelete alatt van, mely 12 tagból áll; a választuiany Tjinoise Jea,ozijjako Samu Hites ügyvéd ur, akinek tudományos miveltsége s tiszta hazafias jelleme szebb jövő remélésére jogosít minket. Hasonló meleg részvétet tanúsítnak a két helybeli protestáns egyház buzgó lelkészei, u. m. nt. Kiss Gábor s Sztebló Endre urak, akik a fiatal nemzedék tudományos s erkölcsi kiképeztetését szivükön hordják. Az alumueumban ez évben 10 tanuló részint ingyen, részint 15 új forintnyi évi fizetés mellett ebéddel s vacsorával láttatik el. Hogy az alumneum ily nagy jótéteményt nyújthat a szegény tanulóknak, azt csak a kegyes pártfogóknak köszönhetjük ; amenynyiben az e czélra gyűjtött könyöradományok ez évre 66 frt 83 krra rúgtak föl. Midőn e nemes s ritka kegyeletért a szegény tanulók nevében hálaköszönetünket nyilvánítjuk, tanintézetünket továbbra is kegyes indulatukba ajánljuk. Dr. Vakó Endre s. k. ez évben igazgató tanár. KÜLÖNFÉLÉK. — Az áldozat bárminő csekély, nagggyá lesz, ha az a honszeretet magasztos érzetének kifolyása; tanúsítja ezt a nemzeti színház néhány lelkes kardalnokának azon nemes tette, mely szerint, noha az áldozattevők mindennapi szükségleteiket is alig fedezhetik, mégis 10 a. é.ftot adtak át szerkesztőségünknél a „magyar Akadémia palotájára kézbesítendőt.” Melyhez járultak: Serfőző Ferencz 1 frt. Kováts Endre 1 frt. Gőzön Antal 1 frt. Petrik János 1 frt. Winter Rudolf 1 frt. Neuhold János 1 ft. Adams Ede 50 kr. Korcsok Pál 30 kr. Szűcs Zsiga 30 kr. Virág Lajos 21 kr. Morvai Sámuel 20 kr és Szuhányi Beatrix k. a. kardalnoknő 1 írttal. Muraközi Károly 1 frt 50 kr. — A Kazinczy-alapitvány javára, néhány szamosujvári lelkes adakozó részéről Csausz Ltván 42 frtot adott át szerkesztőségünknél, melyhez hozzájárultak: Szappanyos Miklós 5 frt. Gajzágó Kristóf 3 frt. Ifj. Szongott Kristóf 1 frt. Duha Tivadar 1 frt. Id. Szongott Kristóf 1 forint. Korbuly Simon 5 frt. Haragai István 1 frt. Id. László Márton 1 frt. Czetz Gergely 1 frt. Bárány Lukács 1 frt. Ábrahám Emánuel 1 frt. Placsintár Dávid 4 frt. Placsintár János 1 frt. Papp Tivadar 1 frt. Boyneburgh 1 frt. Lászlófy Antal 1 frt. Korbuly Bogdán 1 frt. Govrik 1 ft. Nagy József 1 frt. Grünwald Herman 1 frt. Csatth Károly 1 frt. Temesvári István 1 frt. Csákány segédlelkész 1 frt. Voith Miklós 2 frt. Márkovics 2 frt. Hrabony Pál 2 frt.—Továbbá Zombat Antal helyben 1 frt 50 kr. Öszszesen 43 frt 50 kr. ausztr. ért., mely összeget illető helyen átszolgáltattak. — Rózsavölgyi és társa műkereskedésében Erkel Ferencztől két átirat jelent meg zongorára: az első füzet Ernst elegiáját tartalmazza; ára 65 ujkr; a második ugyanannak „Velenczei karneválját“, ára 1 ujírt. — Ugyanott kapható : „Isteni csárdás“ zongorára szerkesztő Sárközy Ferencz. Ára 54 ujkr. — A Pesti Hirnök azon hírét, mely szerint Pest városa községtanácsa a kőparton, a főút és Széchenyiutcza irányában levő telket testvérek közötti áron ajánlotta meg az. Akadémiának, annál inkább siettünk átvenni (vasárnapi számukba), minthogy ez ajánlat által hazánk fővárosát is az adakozók soraiba láttuk