Pesti Napló, 1860. április (11. évfolyam, 3042-3066. szám)

1860-04-24 / 3061. szám

ledik Napóleon Tété, a­mint Anglia tőle eltávo­zik, a nyugati szövetségnek vége határozot­tan a franczia-orosz szövetségnek kezdete lenne. Ausztria egyelőre lemondott arról, hogy a külpolitikában cselekvő szerepet ját­szók. Poroszország pedig nem bízik Angliá­ban és talán nem is hiszi magát elég erősnek arra, hogy szárazföldön egymaga állja ki a franczia had lökését. E helyzet előidézése kétségen kívül Napó­leon legnagyobb remekműve. Ő Angliával szoros szövetségre lépett , de mindamellett fenntarta a maga függetlenségét, úgy, hogy e szövetség reá nézve legalább egyenesen nél­­külözhetlennek nem mondható. Azon ismeretes mondatot: „a­ki mint barátod nem lehet hasz­nodra, az mint ellenséged legalább kárt tehet“, felforgatván, oly állást készíte magának, hogy Anglia mint barát, hasznára lehet ugyan, de mint ellenség egyelőre nem igen árthatna neki. Természetes, hogy ezt Londonban is átlát­ják, és Francziaországnak nem árthatván, leg­alább az ennek hajlandó haszonból maguk ré­szére is jó darabot akarnak biztosítani. Leg­­újabban­ ismét a tengeri kereskedelemre vonatk­­­kozó szerződés van készülőben Franczia-és An-­­­golország közt, és ez véleményünk szerint nem­­ tekinthető közel szakadás jelein. A franczia-angol szövetség tehát múléko-­­ nyan veszthetett bensőségéből, szívélyességé-­­ ből, de a két hatalom még mindig annyi jó­­ szolgálatot tehet egymásnak, hogy legalább­­ egy időre nem kell tartani a nyugati barátság­­ tökéletes kihűlésétől. Ezalatt pedig jöhetnek­­ oly események, mik ismét jobban forrasztják­­ össze a kissé megrendített szövetséget, mely­nek megrendülése azon nagy halottal, kit nem­zetünk e perezben gyászol, élte utólsó napjai­ban oly komor színben láttatá a jövőt. BÉCS, ápril 21. Ma délelőtti 10 órakor szent Mi­hály teplomában tartatott meg boldogult báró Jósika Sámuelért az engesztelő gyászmise, melyre roko­nain kívül megjelentek magyar gyászruhában az itt tartózkodó és másonnan is idesereglett számos ma­gyarok és erdélyiek, kik közt az új kormányzat Be­nedek táborszernagy ur ő excellentiáját, a nagy szám­ban megjelent főasszonyok sorában pedig gróf Szé­­chenyi Istvánnak mély gyászba borult magasz­facs­kaUt« íWrröcrtr£t cvo­nlAl«; rr/ill Ott álltunk a biborosravatal mellett sötéten pislogó sok gyertya hamvas lángjai közt, ott hullatva a fáj­dalom könyvit s az ég áldásit imádkozva annak po­raira, ki életét egy nemzet közügyeinek szentelé ak­kor is, midőn honunk szomorú események által aka­dályoztatva további kifejlődésében távol esett azon ponttól, melyre a nagy halott törekedett, egy kielé­gítő jövő reményét szorgos kezekkel ápoló és lelkes czélja elismerését kivívni igyekezett. Vannak pontok a földi életben, hol minden remény mintegy megszakad s mint egy óriási csalódás ne­hezül a lélekre, hol asztretet könyfolyadékká ol­vad , de mely többé nem vigasztal, nem erősít, mert éltető nedv lévén, annak elparagzása által száraz ággá satnyul a kor, melyre minden alkony egy-egy fátyoldarabot akaszt gúny tárgyul a hiú­ságok után kapkodóknak. — E csapás még fennh­agyta-e a re­ményt ? Bár úgy volna, mert hol remény van, ott még nem következett be a lemondás fagyasztó érzete. A megholt sokszor erőt öntött a csüggedőkbe s gyámo­­litó kezeit nyugtatá az ü­gyefogyottakon, és mi lel­künk mélyéből kívánjuk, hogy az ő lelke és áldása lengje körül a közvélemény vezéreit. STAMBUL, ap.­ 13. Azon helyzetbe jöt­em, hogy a kö­zelebbi levelemben irt hibás tudósítá­sok kijavításához kell fognom. A brabanti hgről azt jegyeztem meg, hogy fogadá­sára valami rendkívüli készületeket nem vehetni észre, s ezt tán azért, mert más sürgősebb kiadások veszik igény­be a kincstár erejét. A nép hangulatáról ítélve, mely még ma is közönynyel tekinti a belga trónörökös ittlétét, ezen megjegyzés nem épen alaptalan ; azo­ban a kormány a keleti vendégszeretet hírén nem akart csorbát ejteni, és Lipót király fiát Emilgianban, a néhai Resid pasa ralijá­­ba, ott hol nyáron Constantin herczeg időzött, szállá­solta be. A herczeg mindjárt eljövetelekor a Taphanon tisztel­­­kedett a­zultánnak, másnap ez viszonozta a látogatást és félórányi társalkodása alatt Abdul Medzsid vendéglét legnyájasabb modorban kérte , hogy itt tartózkodását egész Bahream ünnepig meghosszabbítani szíveskednék, mibe a herczeg, vonakodva bár, de később mégis bele­egyezett. A következő napon a külföldi követségek és török na­gyok tették tisztelgéseiket; a herczeg mindig és min­denütt nyílt kedélyességet mutatott. A török világ nem bírja eléggé bámulatát kifejezni a frenk királ­­ya (európai királyfi) egyszerűségén; rende­sen 3—4 ember kíséretében szokott megjelenni nyilvános helyeken, míg egy idevaló zultáni herczeg legegyszerűbb sétáján 20 —25 emberrel jelen­t meg. A szerb küldöttség is, minden várakozásunk ellenére, a gyengélkedő fővezérnél egy magán­kihallgatást nyert, hogy ez semminemű eredményhez nem vezethet, az magában értetődik; egyébiránt megbízatásuk hivatalos tárgyalása csak a Bekram után remélhető. Chiari L, az osztrák kormánynak Perán levő főkonzula az első husvét napon, rövid betegség után, meghalt. A „Pesti Napló“-nak a múlt hó 27-dikén kelt száma „Különfélék“ czimű rovatában Szubhi begnek (és nem K Ü L Ü N F É L 1). K — Am.t. Akadémia mai (ápril 23-dikai) ülésében következő újabb adakozások jelentettek be : Rudnyánsz­­ky Kálmán adott a házra 50 frtot; Rudnyánszky Béla ügyvéd a házra 50 frtot; Zádor György a házra 50 frtot; Zádor Gyula a házra 10 frtot; gr. Eszterházy Károlyné a házra 50 forintot; Luka Sándor a házra 100 forintot; Tasnádi S­üós Lajos a házra 55 forintot; Bande Imre futaki plébános gyűjtött a házra 53, a tőkéhez 82 frtot s 1 aranyat; Tüköry Sándor és neje adott a há­ra 50 frtot; b. Ambrózy György a házra 250, a tőkéhez 250 frtot; a liptó-andrásfalvi közbirtokosság a házra 20 frtot; Kovács Pál dorogmai plébános gyűjtött a házra 13 frtot; Spóner Tivadar a Szepességen gyűjtött a házra 128, a tőkéhez 248 frtot; a rimaszombati szűcs-ezéd adott a házra 20 frtot; Eötvös József főtörvényszéki el­nök a házra 10­­0 frtot; Hubay József főtörvényszéki ta­náé­os a házra 100 forintot; Szűcs:C. Károly főtszéki tanáé 03 a házra 100 frtot; Koller Ferencz fötszéki ta­nácsos a házra 100 frtot; Végh Ignácz fötsz. tanácsos a házra 20 frtot; Vitái Alajos fötsz. tanácsos a házra 42 frtot; Szabó Imre fötsz. tanácsos a házra 20 frtot; Iustitarisz János fötsz. tanácsos a házra 20 frtot; Her­­szin Ignácz fötsz. tanács OB a házra 20 frtot; Oeffner János fötsz. tanácsos a házra 20 frtot; Beniczky Ágos­ton fötsz. tanácsos a házra 50 frtot; Angyal György fötsz. tanácsos a házra 20 frtot; Eötvös Pál nyugalm. tanácsos a házra 100 frtot; Csausz Márton orvo-dudor a házra 100 frtot; Zink József fötsz. tanácsos a házra 15 frtot; Gedeon Gábor fötsz. tanácsos a házra 5 frtot; a pesti magyar főgymnásium tanári kara a házra 60, a tő­kéhez 60 frtot és 5 aranyat; Sujánszky Antal plébános a házra 100 frtot; ugyanaz gyűjtött a házra 55 frtot és 1 aranyat; Német-Laciról többen (Oszvald Péter plébá­nos által) a házra 89 f/t forintot; Nagy-Orosziból többen (Hoicsy Mihály által) a házra 38­ a forintot; a váczi kőmives és kőfaragó testület a házra 15 frtot; Krom­­pecher Jenő a házra 20 ftot; Szent-Erzsébetről töb­ben (Géczi József káplán által) a házra 33 frt 80 krt, a tökéhez 17 frt 20 krt és 2 db ezüst tallért; Eszter­gomból többen (Ács Flóris által) a házra 178 ftot; Cze­­zel M­hály Váczról a házra 20 frtot; Síkor József gyűj­tött Nagy Vázsonyban a házra 42 ftot; Pálócz­ Horváth Mtca, elhunyt testvére, Horváth Siffl­a az őbölt megha­­j­gyása folytán , adott a házra 2100, a tőkéhez 3150 frtot; a pozsonyi takarékpénztár a házra 1000 forintot; Hauser Ernő gyűjtött Pozsonyban a házra 150, a töké­hez 55 ftot; a pozsonyi „Kräuzchen“ egyesület adott a házra 221 ft 59 krt; a pozsonyi kaszinó tagjai a házra 294 ftot, 1 aranyat s 6 db ezüst frtot, a tökéhez 400 ftot s 1 aranyat; Bittó Iitván Szigetvár vidékéről küldött a házra 632 ft 58 frt és 1 db tallért; B­ly Ferencz gyűjtött a házra 31 frtot; Zelenka Diniés vanyarczi lelkész gyűj­tött a házra 261 frtot; Vörös Antal cseklészi plébános gyűjtött a házra 15 frtot és 2 aranyat; a Bajai Közlöny szerkesztőségénél gyűlt a házra 379 frt 36 kr­ési arany, a tőkéhez 5 frt; Perger János nyíregyházi plébános gyűjtött a házra 5, a tőkéhez 5 forintot; Hajnik Pál gyűjtött Pesten a házra 158 forintot; Marku­­sovszky József pesti ügyvéd adott a házra 100 forintot; Köves János t­répost gyűj­ött F. Eörsön a házra 67 ftot; ifj. Gyertyánffy Dávid adott a házra 100, a tökéhez 100 frtot; Polgár Mihály ügyvéd a házra 25, a tőkéhez 25 ftot; Német Samu ügyvéd a házra 50, a tökéhez 50 ftot; gr. Teleki Miksa a házra 525 ftot; Német Lajos a házra 50 frtot; gr. Cziráky János a házra 1090 ftot; Stockin­­ger Mór temesvári ügyr. a házra 1000 frtot; Nagy József nagyváradi ügyvéd a házra 40 frtot; Tót-Komlós köz­sége a házra 200, a tőkéhez 300 frtot Jakabffy Kristóf gyűjtött Lugoson a házra 60 forint 75 krajczárt, a tő­kéhez 57 frt 35 frt; Zalaegerszegen gyűlt a házra 167 frt, 4 arany, 1 tallér; a „Pesti Napló“ szerkesztőségé­nél újabban gyűlt a házra 895, a tökéhez 150 frt; vison­­tai Kovács László adott a házra 20, a tökéhez 100 ftot; Brezovay László a házra 5, a tökéhez 100 frtot; Gobády János a házra 5, a tökéhez 100 frtot; b. Beuszt Ödön a házra 5, a tőkéhez 100 frtot; visontai Kovács László gyűjtött a házra 613 frt 70 frt s 1 aranyat, a tökéhez 54 frtot; a pannonhalmi benedekrendi növendékek adtak a házra 28 frtot; Berger Gyula és Polacsek Ignácz nagy­károlyi izraeliták gyűjtöttek ottani lftsorsosaik közt a tökéhez 178 frtot; Lipcsey Imre gyűjtött Tisza Füreden a házra 22, a tőkéhez 18 frtot; Koriz­sics László adott a házra 100, a tőkéhez 200 frtot; Morócz István a házra 50, a tőkéhez 50 frtot; Sillye Gábor a házra 20 frtot; Szathmáry Lajos a házra 20 frtot; G­ilgóczy Károly a házra 10 frtot; Berecz János a házra 5 írtot. — A franczia szemlék Petőfi bő ismertetésével lepik meg olvasóikat. Alig hogy a bonapartista „Revue euro­­péenne“ két füzetében (a febr. 1. és márt. 15-kei füze­tekben) Valmore ismertette a magyar költőt, ime most a „Revue des deux Mérides“ legújabb (april 15 kei) füze­tében Saint René-Taillandier czikke jelenik meg Petőfi­ről. E czikket legközelebb tárczánkban ismertetjük. — Szükségesnek látjuk tudatni, hogy az egyes ada­kozók névsora, kik az Akadémiára az egyes gyűjtőknél fizettek s kiket hely szűke miatt a főbb kimutatásoknál egyenkint föl nem sorolhatunk, legközelebb — szintúgy mint a Kazinczy alapítványra adakozók névsora — az Akadémia pénztárnoka részéről hivatalosan közöltetni fog, még pedig a „Pesti Napló“ hasábjain. — A magyar tudományos Akadémia házára szerkesz­tésű Wü­ntrip­l­er a rt ab a T. ist Jr­­ . Ferenczy László jószágfelügyelő Jászteleken 4 tonnt.­­ Ugyanezen küldeményhez a beküldő részéről csatolva volt még a Széchenyi-emlékre 4 frt, s a horvát­országi szükölködök számára 2 frt; mindkét összeget az illető helyen kézbesítettük). Zeyk Károly küldeménye Nagy-Enyedre! a nagy enyedi kaszinóban adakozók részéről 121 frt; ezen ösz­szeghez járultak: Nagy-enyedi kaszinó 10 frt, Zeyk Károly 10 frt, Sárpataki János 10 frt, Lengyel Gábor 8 frt, Ferenczi Ferencz 2 frt, L. S. L 5 frt, Herepei Károly 1 fr­t, Oberth József 2 frt, dr. Donogány Jakab 2 frt, Csorna Károly 3 frt, Thorockay Kál­mán 2 frt, Imecs Dénes 5 frt, Kasza Dániel 5 frt, dr. Lészay László 5 frt, Garda József 1 frt, Szabó Ferencz 2 frt, Tóth Ferencz 5 frt, Ludovich János 2 frt, Zoltán János 2 frt, Gáspár János 5 frt, Fodor Miklós 1 frt, P. E. 2 frt, Gyarmati Soma 2 frt, ifj. b. Kemény István 10 frt, Ágoston Fái 1 frt, Mihá­li Károly 2 frt, Bisztricsány Sándor 2 frt, Vékás Lajos 1 frt, Veress Károly 1 frt, Varró Gerő 2 fr­t,, Ungerpek Já­nos 1 frt, Thoroczkay Venczel 2 frt, Vajna Ádám 1 frt , In­­czédy Samu 5 frt, Kiss Károly 1 frt. Ifj. Hopa János küldeménye Martonyosról 26 forint, mely­hez járultak: Hoo­s Ferencz 5 frt, Balassy István 1 frt, Durákov­ István 20 kr , Komjáti-Koss János 60 kr , Pikter Jakab 1 frt, Repo­­vits Márton 1 frt 62 kr, id. Hoos János 1 frt, Mussalov Lázár 50 kr, Hoo­s István 1 frt, Rozsa Ida és Ferencz 40 kr, Hali Já­nos 50 kr , Lévai Muzsalov Simon 50 kr , Sialog és Teleki (50 kr, Kresztekán János 50 kr, Weisz István 1 fr­t, Hoos Dánid­ 2 frt, Hoos Béla 20 kr, Körtvélesi Andor 1 frt, F­remits Theo­dor 40 kr, Bende János 1 frt , Eremits Milos 2 frt, ifj. Hoos János 4 frt. A mai kimutatás összege 151 újfrt. — A magyar Akadémia részére a „B­ajai Köz­löny“ szerkesztősége által bekü­ldetet: a házra 374 frt 36 kr és 1 db Cs. arany; a tőkéhez 5 frt osztr. ért. Összesen 379 frt 36 kr s 1 db cs. arany. Ezen összeg egy részéről, azaz 161 frt (valóban csak 131 frt) 5 kr és 1 db cs. aranyról már számolt saját lapjában a szer­kesztőség. (Megjegyzendő, hogy a „Bajai Közlöny“ 5. számában közlött 30 forint, a tanári kar részéről a gymnásiumi igazgatóság idén külön fog felküldeni­.) A többi 248 forint 31 ki következő részletes tételekből gyűlt: Tetye Lajos orvostanuló Bécsből 8 frt, dr. Ritter Gyula 2 frt, Einyeg János 1 frt. A j­a­n k­o­v­á c­z­i o­l­­vasótársaság idén: Molnár János plébános 40 frt, Lendvay János káplán 25 frt, Csamáry József káplán 5 frt, Draskovich János 2 frt, Perndl Antal 80 kr, Gyur­­csánszky Endre 1 frt, Almásy Ignácz 1 frt 40 kr, Gyet­­vay András 2 frt, Perndl Jenő 1 frt, Schöffer Salamon 2 frt, Madzinyi János 1 frt, Jedlicska Mihály 1 frt, Szakáll József (B­íjáról) 5 frt, Lövi Áron 5 frt, Sóti János 2 frt, Kis István 5 frt, Almásy Verona 2 frt, Schöffer József 80 kr, Kopp György 3 frt, Szaday Rozina 2 frt, Dobra Imre 1 frt, Kovács József s. jegyző 1 frt, Bobár Imre 1 frt, Habermann Jakab 1 forint. Kis-Szállásról: dr. Schhöpflin 3 frt, Schmid 3 frt, Vid­an­ Rezső 3 frt, Nagy Samu 5 frt, Knauf János 2 frt, Pessina 10 frt, Brandeis 2 frt, Gorny 1 frt, Berger 1 frt, Pingéczer 3 frt, Ring Gyula 1 forint, Treicz 5 forint, Toperczer Géza 2 forint, Iharos 2 forint, Szternát J. 1 forint, Ernst István 2 fo­rint, Hideg György mészáros 1 forint, Törk 3 forint, Werner Károly 1 frt. —Devics-Fogot Katalin irén : Trifunácz Gizela 2 ft, Ruzsics Miklós urad. ügyvéd 5 frt, Tóth Karolina 1 frt, A. H. 1 frt, Latinovics Gyula 1 frt, Latinovics L. 50 kr, Jusits Ilka 2 frt, Spitzer Janka 50 kr, Schwarz-Czeiner Lujza 1 frt, Banger János 1 frt, Kelemen Teréz 50 kr, Szántó József vadász 1 frt Ho­kershoffer Lajos 1 frt, Michitsch István 60 kr, Boschaff Károly 60 kr, Stampfl János 50 kr, Hirsch Lázár 50 kr,­­ Paukovics Ottó 1 frt, Gludovácz Ferencz 1 frt, Albert- Czigenhagen Janka 1 ft, Fogdt Teréz 50 kr, Fogdlt Adolf 40 kr, Dévics-Fogdlt Katalin 2 ft, Dévics Alajos 2 ft, Dé­­vics László 1 ft, Dévics Emma 1 ft, Dévics Irma 1 ft, Dé­vics Alajos 1 ft, K­a­s­t­é­l­y­i Károly Irén: Báró Messena- Odry Ida 3 frt, Bogár Géza 2 frt, Pollerman Ferencz 5 frt, Pollerman Bertalan 5 frt, Gyurkovich János 1 frt, Kasté­­lyi Károly 2 frt. — Kósa Ádám irén: Szaday Mi­hály, jankováczi jegyző 4 frt, Klemm Lörincz, rigyiczai biró 1 frt, Kósa Ádám 2 frt, Kósa N. János 1 frt, Kósa Elek 1 frt. — Oláh Károly irén, Gyurgyek Antal igazgató-tanitó 1 frt, Hengl Adolf tanitó 50 kr, Tarczal Antal isk. felügy. 1 frt, Keller Gábor elemi tanitó 59 kr, Rohrböck Ferencz 50 kr, Kerekes József 40 kr, Mayer József tanitó 50 kr, Glück Márton tanitó 10 kr, Divisch Lázár 10 kr, Bulyovcsics Boldizsár 15 kr. A bajai má­sod főelemi osztály 72 kr, Oláh Károly tanitó 1 frt 5 kr, Oláh Mari 50 kr, Kalliwoda Ferencz 2 frt. — Gymná­siumi III. osztály ivén 3 frt 5 kr, Kopp Rafael gymn. VII. oszt. tanuló 3 frt. Egy rész a bajai takarékpénztár­ban kamatozott 1 frt 64 krt. — Teljes összeg 379 frt 36 kr, 1 arany. Kalmár József szerkesztő. — A Vasárnapi Uj­ság szerkesztőségénél eddig összesen 4683 ft gyűlt be a m.­­.Akadémia részére. — Az erdélyi Muzeum-egylete hó 15-én elhatározta, hogy mély bánatát Széchenyi halála fö­lött jegyzőkönyvileg kifejezi, egyszersmind részvétét nyilvánítja a nagy hazafi családjának. Elhatározták egy­úttal, hogy Barabás festészt fölkérik, állítsa ki a Munum számára Széchenyinek ahoz hasonló képét, me­lyet a m. t. Akadémia számára készített. —­ Az Ipolyságon székelő hontmegyei ka­szinó-egylet azon sulyos csapás alkalmából, mely a hazát Széchenyi halála által érte f. hó 18 án tar­tott közgyűlésében elhatározta: 1) hogy egy hónapra gyászt ölt; 2) hogy a dicsőültnek családjához vigasztaló levelet intéz; 3) hogy olvasótermébe megszerzi a dicsőült arczképét; 4) hogy május 8 án Ipolyságon, a megye székhelyén, gyászmisét szolgáltat. — Zomborban ápr. 18-án következő nyomtatott jelentést adtak ki : „Gróf Széchenyi István, a ma­gyar nagy hazafi Döblingben e hó 8-án megszűnt élni. E veszteség nagyságát mély fájdalommal érzi és érezni fogja az összes magyar nemzet, melynek történelmében a dícsőüitnek érdemei az utókor számára arany betűkkel feljegyezvék! Gyász érzelemmel jelentetik a n. é. kö­zönségnek, miszerint a nemzet nagy halottjának lelke üdvéért a helybeli róm. kath. szentegyházban az Egek Urának e hó 23 án reggeli 9 órakor engesztelő áldozat hozatni fog. Seregeljünk vallásos kegyelettel az üdvö­­zültnek ravatalja körül, kinek szelleme hőn szerette nemzetét soha el ne hagyja!“ — A Győri Közlönynek írják Mosonyból, hogy ő­­ Szécheny­inek, mint Mosonymegye egykori or­szággyűlési követének, gyászmisét akartak tartani, de a helybeli lelkész s a városi elöljáróság a közönségnek ez óhajtását megtagadta, minek folytán az illetők írásban nyújtották be kérelmöket. — Ugyanazon levelező irja, hogy a szomszéd Óvár­ott Szch­enyi halála miatt — Ér-Mihályfalván 15 n, Butyinban(Arad­­megyében) 17-kén tartották meg a gyász-isteni tiszteletet Széchenyiért. — A mely kaszinók Széchenyi arczképét kívánják lefestetni, azokat többek közt Grimm Rudolf festészünkre figyelmeztetjük, ki jutányos árért jeles munkával szolgál. — Zsedényi Ed­várd urnak e hó 21 dikén kézbesítet­ték Bécsben a cs. kir. legfőbb törvényszék által vallásos bűnvádi peréb­en hozott ítéletet, melynek folytán nyolcz havi börtönre lévén kárhoztatva, ennek kiállása végett Kassára utazik.­­ A bécsi Pressének Nagy-Váradról írják , hogy Balogh Péter h. h. superintendens a legújabban Debre­­czenben megtartott kerületi tanácskozmány miatt a nagy­váradi országos törvényszék elé idéztetvén, ápril 15-kén este vasúton oda érkezett; a pályaudvarban gyászba öl­tözött fiatalok beszéddel üdvözölték.­­ A magyar protestáns ügyet illetőleg Osterlamm könyvárus hazánkfia legújabban igen érdekes és köz­hasznú füzetet adott ki: „A magyarhoni ágostai és hel­vét hitvallású evangélikusok szabad és nyilvános vallás­gyakorlatát biztosi­ó törvények,“ összeállítva Székács József által, még pedig magyar és német nyelven. E fü­zet tartalmát képezik: 1) az 1606 ban kötött bécsi bé­keszerződésnek, mely az 1608 diki országgyűlésen az or­szág törvényei közé igtattatott, a koronázás előtt határo­zatba ment vallásü­gyi pontjai; 2) az 1645-ben kötött linczi békeszerződés, melyet az 1647 diki pozsonyi or­szággyűlésen hozott 5 dik törv. ez. tartalmaz; 3) az 179% diki 26-ik törv. ez.; 4) az 1849/4-dik­i országgyű­lésen hozott 3 ik törv. ez.; 5) az 18478-diki országgyű­lésen hozott 20-dik törv. ez. Függelékül mindehez hozzá van csatolva az 1608, 1647 és 179%­diki törvények eredeti (latin) szövege. — A marmarosszigeti h. h. főelemi iskola tanítói leg­újabban keresztyén egyháztörténetet adtak ki helv. hitv. népiskolák használatára, mit ezennel a protestáns taní­tók figyelmébe ajánlunk. A könyvecske 64 lapra terjed kis nyollczadrétben s ára 30 ujkr. — A „Kecskeméti Protestáns Közlöny“ múlt évi V. (decemberi) füzete, még Fördös Lajos által szerkesztve, következő tartalommal megjelent: „János evangélista élete, munkássága és tudománya,“ Tóth Józseftől; „Mit tesz a Krisztust prédikálni?“ Kis Pétertől; „Az evang. egyházi szolgálat,“ Pap Károlytól; „Egyház és iskola,“ Kerkapoly Károlytól; „Neveléstani tanulmányok és irányeszmék,“ Jancsó Ádámtól; Schultz-Wagh János által dolgozott latin nyelvtana ismertetése, Hollósy Zsig­­m­ondtól; Haan L. időszaki táblájának bemutatása Teg­zestől ; két okirat, közölve Révész Bálint és N. N. által; „Kazinczy Ferencz emlékezete“ Szász Károlytól; „A kecskeméti ref. egyház nyilatkozata az iskolaügyben,“ Tegzestől. — Hartlebsn olvasó­tárából a „Napoleon fénykora é­s hanyatlásai" czimü munka harmadik része (az olvasótár 23. és 24-ik füzetét képezve) megjelent. Midőn ezt olva­sóinkkal tudatjuk, egyúttal figyelmeztetjük azon jelen­tésre, mely ez olvasótár iránt lapunk vasárnapi számá­hoz volt mellékelve. — Megjelent Kolozsvárt Dózsa Dánieltől : „Boronksy Margit, történeti regény“ két kötetben. Tizenhatodrétben 171 és 172 lapra terjed. Kolozsvárt Stein, Pesten Pfei­fer Ferdinánd bizománya. —Megjelent : „Az uj iparrendtartás. Kiadatott 1859. dec. 20. Népszerű magyarázattal, Útmutatásokkal és *) Cserdet efendi az államtörténész (historique le Umpire) különös rokonszenvvel viseltetik a magyar haza és ennek a török birodalommal szoros összeköttetésben levő törté­nete iránt. Telekinek a „Hunyadiak korá“-nak fordí­tását nagy figyelemmel hallgatta, több jegyzéket is csi­nált , és minden második szavánál ezt­ szokta mondani: „Kanymyz birdir !“ (Ez a mi vérünk!) Vámbéry, Buhbí hal) a magas tanács tagjának történeti munkája a hazai tudósok figyelmébe ajánltatik, mint olyan, mely az Arsacidák párt dynastiáról eddig nem ismert adatok­kal szolgálhatna. Igenis, Sz. bégtől megjelent egy könyv, mintegy 3 hónap előtt, de ez nem más, mint Ibni Khali­­dun a híres arabs tudós műve történeti részének török fordítása. A könyv, melynek neve „F­e t­h ü­­ Aber“, leginkább az izraeliták történetét tár­­gyalja, mint azt a híres toledoi arabs tudós héber kút forrásokból merítette. Ibni Khalidun összes művei csak egy év előtt kerültek ki a kairói és szambuli sajtó alól, egy régi török fordítás szerint. A két nagy kötet végén, egy, arab nyelven irt függelék volt, melynek egyik részét a fáradhatlan tudós és nagy magyarbarát Csevdet efen­­­­di*), a másikat pedig a szép tudományú Szubhi­bag fordí­totta. Resid. Szláv-oláh mozgalmak az Al-Dunánál A „Volksfreund“ aldunai levelezője a török biro­dalmat fenyegető szláv-oláh mozgalmakról követke­zőleg ír : „A magas porta előtt nem titok többé, hogy a duna­­melletti adóköteles tartományai felkelésre készülnek el­lene, hogy az erre vonatkozó előkészületeket nemsokára bevégzik, hogy Moldva Oláhország, Szerbia, Montenegro, Bosnia és Bulgária e jelszó alatt: „egy valameny­­nyiért és valamennyi egyért“ véd­ és dacz szövetségre léptek egymás közt a magas porta ellen, hogy a moldva oláh parl­ament törvény- és kormányren­deletei, Szerbia követelései, a bosnyákok és bolgárok­nak a porta elleni panaszai nem czéloznak másra, m­it jogalapot teremteni a török kormány elleni szövetséges felkelésre. A most nevezett tartományokban igen jól tud­ják, hogy az előterjesztett követeléseket nem adhatják meg, mert ezzel a m. porta nem tenne kevesebbet, mint lemondana főuraságáról. Minthogy ezen tartományok a porta legújabb határozatáról s az ebből következett in­tézkedésekről igen jól vannak értesülve, ennek tulajdo­nítandó, hogy közelebbi időben még inkább észrevehetők a minden oldalróli erőfeszítések, hogy a dunai tartomá­nyok általános felkelésre bh­assanak. „Mialatt Oroszország jelen csendes politikája Besszarábia határán nyolcz—tíz­ezer emberből álló had­testet állít fel, — tagadhatlanul a dunai herczegségek javára; mialatt a moldva-oláh és a szerb kormányok szemei előtt, —e szerint általok helyeselve, mert tűrik, — a dunai tartományoknak a török uraság alóli felszabadí­tására izgató nyomott felhívások terjesztetnek , olvastat­nak s részben helyeseltetnek; mialatt Moldva-Oláhor­­szág, Szerbia, Montenegro és Bosnia legtöbb városaiban a felkelés előmozdítására a pártok gyűléseket tartanak, gondoskodnak a nép felfegyverkezésér­ől s a vállalkozók számának nagyobbításáról , az alatt a m. porta egy had­sereget szervez, melynek vezérletét Omer pasa veendi át. „A sokat jelentő újság mellett, hogy a m. porta fenye­getésére 0:03 Konzág is egy figyelő hadtestet állított fel, a fényes kapu védintézkedései egészen helyén vannak, azonban komoly zavarából addig n­em menekülhet, míg a külföldi nagyhatalmak részéről a szerződések mellett határozó fellépés nem történik. czsáknak nyugaton korlátlan önkényuralmat engedni? — Ez esetben a fényes kaput nagy veszély fenyegeti, a du­nai tartományok a török főuraságot lerázhatják, s a fé­nyes kapu minden erőfeszítése daczára többet veszthet, mint csupán a dunai herczegségek fölötti suzerainitást. „A még többet veszthet­és értelme fölött még nincs itt az idő nézetet közölni. Elég lesz csupán arra figyelmeztetni, hogy az orosz politika azzal szemben, mi­ket eddig a szárd politika végrehajtott, igen gyanús, s mindenesetre Franczia és Oroszország közti kötött egyet­értést gyanittat, mely szerint Oroszország keleten, mint Francziaország nyugaton korlátlan kezeket nyer.“

Next