Pesti Napló, 1860. április (11. évfolyam, 3042-3066. szám)
1860-04-24 / 3061. szám
ledik Napóleon Tété, amint Anglia tőle eltávozik, a nyugati szövetségnek vége határozottan a franczia-orosz szövetségnek kezdete lenne. Ausztria egyelőre lemondott arról, hogy a külpolitikában cselekvő szerepet játszók. Poroszország pedig nem bízik Angliában és talán nem is hiszi magát elég erősnek arra, hogy szárazföldön egymaga állja ki a franczia had lökését. E helyzet előidézése kétségen kívül Napóleon legnagyobb remekműve. Ő Angliával szoros szövetségre lépett , de mindamellett fenntarta a maga függetlenségét, úgy, hogy e szövetség reá nézve legalább egyenesen nélkülözhetlennek nem mondható. Azon ismeretes mondatot: „aki mint barátod nem lehet hasznodra, az mint ellenséged legalább kárt tehet“, felforgatván, oly állást készíte magának, hogy Anglia mint barát, hasznára lehet ugyan, de mint ellenség egyelőre nem igen árthatna neki. Természetes, hogy ezt Londonban is átlátják, és Francziaországnak nem árthatván, legalább az ennek hajlandó haszonból maguk részére is jó darabot akarnak biztosítani. Legújabban ismét a tengeri kereskedelemre vonatkkozó szerződés van készülőben Franczia-és An-golország közt, és ez véleményünk szerint nem tekinthető közel szakadás jelein. A franczia-angol szövetség tehát múléko- nyan veszthetett bensőségéből, szívélyességé- ből, de a két hatalom még mindig annyi jó szolgálatot tehet egymásnak, hogy legalább egy időre nem kell tartani a nyugati barátság tökéletes kihűlésétől. Ezalatt pedig jöhetnek oly események, mik ismét jobban forrasztják össze a kissé megrendített szövetséget, melynek megrendülése azon nagy halottal, kit nemzetünk e perezben gyászol, élte utólsó napjaiban oly komor színben láttatá a jövőt. BÉCS, ápril 21. Ma délelőtti 10 órakor szent Mihály teplomában tartatott meg boldogult báró Jósika Sámuelért az engesztelő gyászmise, melyre rokonain kívül megjelentek magyar gyászruhában az itt tartózkodó és másonnan is idesereglett számos magyarok és erdélyiek, kik közt az új kormányzat Benedek táborszernagy ur ő excellentiáját, a nagy számban megjelent főasszonyok sorában pedig gróf Széchenyi Istvánnak mély gyászba borult magaszfacskaUt« íWrröcrtr£t cvonlAl«; rr/ill Ott álltunk a biborosravatal mellett sötéten pislogó sok gyertya hamvas lángjai közt, ott hullatva a fájdalom könyvit s az ég áldásit imádkozva annak poraira, ki életét egy nemzet közügyeinek szentelé akkor is, midőn honunk szomorú események által akadályoztatva további kifejlődésében távol esett azon ponttól, melyre a nagy halott törekedett, egy kielégítő jövő reményét szorgos kezekkel ápoló és lelkes czélja elismerését kivívni igyekezett. Vannak pontok a földi életben, hol minden remény mintegy megszakad s mint egy óriási csalódás nehezül a lélekre, hol asztretet könyfolyadékká olvad , de mely többé nem vigasztal, nem erősít, mert éltető nedv lévén, annak elparagzása által száraz ággá satnyul a kor, melyre minden alkony egy-egy fátyoldarabot akaszt gúny tárgyul a hiúságok után kapkodóknak. — E csapás még fennhagyta-e a reményt ? Bár úgy volna, mert hol remény van, ott még nem következett be a lemondás fagyasztó érzete. A megholt sokszor erőt öntött a csüggedőkbe s gyámolitó kezeit nyugtatá az ügyefogyottakon, és mi lelkünk mélyéből kívánjuk, hogy az ő lelke és áldása lengje körül a közvélemény vezéreit. STAMBUL, ap. 13. Azon helyzetbe jötem, hogy a közelebbi levelemben irt hibás tudósítások kijavításához kell fognom. A brabanti hgről azt jegyeztem meg, hogy fogadására valami rendkívüli készületeket nem vehetni észre, s ezt tán azért, mert más sürgősebb kiadások veszik igénybe a kincstár erejét. A nép hangulatáról ítélve, mely még ma is közönynyel tekinti a belga trónörökös ittlétét, ezen megjegyzés nem épen alaptalan ; azoban a kormány a keleti vendégszeretet hírén nem akart csorbát ejteni, és Lipót király fiát Emilgianban, a néhai Resid pasa ralijába, ott hol nyáron Constantin herczeg időzött, szállásolta be. A herczeg mindjárt eljövetelekor a Taphanon tisztelkedett azultánnak, másnap ez viszonozta a látogatást és félórányi társalkodása alatt Abdul Medzsid vendéglét legnyájasabb modorban kérte , hogy itt tartózkodását egész Bahream ünnepig meghosszabbítani szíveskednék, mibe a herczeg, vonakodva bár, de később mégis beleegyezett. A következő napon a külföldi követségek és török nagyok tették tisztelgéseiket; a herczeg mindig és mindenütt nyílt kedélyességet mutatott. A török világ nem bírja eléggé bámulatát kifejezni a frenk királya (európai királyfi) egyszerűségén; rendesen 3—4 ember kíséretében szokott megjelenni nyilvános helyeken, míg egy idevaló zultáni herczeg legegyszerűbb sétáján 20 —25 emberrel jelent meg. A szerb küldöttség is, minden várakozásunk ellenére, a gyengélkedő fővezérnél egy magánkihallgatást nyert, hogy ez semminemű eredményhez nem vezethet, az magában értetődik; egyébiránt megbízatásuk hivatalos tárgyalása csak a Bekram után remélhető. Chiari L, az osztrák kormánynak Perán levő főkonzula az első husvét napon, rövid betegség után, meghalt. A „Pesti Napló“-nak a múlt hó 27-dikén kelt száma „Különfélék“ czimű rovatában Szubhi begnek (és nem K Ü L Ü N F É L 1). K — Am.t. Akadémia mai (ápril 23-dikai) ülésében következő újabb adakozások jelentettek be : Rudnyánszky Kálmán adott a házra 50 frtot; Rudnyánszky Béla ügyvéd a házra 50 frtot; Zádor György a házra 50 frtot; Zádor Gyula a házra 10 frtot; gr. Eszterházy Károlyné a házra 50 forintot; Luka Sándor a házra 100 forintot; Tasnádi Süós Lajos a házra 55 forintot; Bande Imre futaki plébános gyűjtött a házra 53, a tőkéhez 82 frtot s 1 aranyat; Tüköry Sándor és neje adott a hára 50 frtot; b. Ambrózy György a házra 250, a tőkéhez 250 frtot; a liptó-andrásfalvi közbirtokosság a házra 20 frtot; Kovács Pál dorogmai plébános gyűjtött a házra 13 frtot; Spóner Tivadar a Szepességen gyűjtött a házra 128, a tőkéhez 248 frtot; a rimaszombati szűcs-ezéd adott a házra 20 frtot; Eötvös József főtörvényszéki elnök a házra 100 frtot; Hubay József főtörvényszéki tanáéos a házra 100 forintot; Szűcs:C. Károly főtszéki tanáé 03 a házra 100 frtot; Koller Ferencz fötszéki tanácsos a házra 100 frtot; Végh Ignácz fötsz. tanácsos a házra 20 frtot; Vitái Alajos fötsz. tanácsos a házra 42 frtot; Szabó Imre fötsz. tanácsos a házra 20 frtot; Iustitarisz János fötsz. tanácsos a házra 20 frtot; Herszin Ignácz fötsz. tanács OB a házra 20 frtot; Oeffner János fötsz. tanácsos a házra 20 frtot; Beniczky Ágoston fötsz. tanácsos a házra 50 frtot; Angyal György fötsz. tanácsos a házra 20 frtot; Eötvös Pál nyugalm. tanácsos a házra 100 frtot; Csausz Márton orvo-dudor a házra 100 frtot; Zink József fötsz. tanácsos a házra 15 frtot; Gedeon Gábor fötsz. tanácsos a házra 5 frtot; a pesti magyar főgymnásium tanári kara a házra 60, a tőkéhez 60 frtot és 5 aranyat; Sujánszky Antal plébános a házra 100 frtot; ugyanaz gyűjtött a házra 55 frtot és 1 aranyat; Német-Laciról többen (Oszvald Péter plébános által) a házra 89 f/t forintot; Nagy-Orosziból többen (Hoicsy Mihály által) a házra 38 a forintot; a váczi kőmives és kőfaragó testület a házra 15 frtot; Krompecher Jenő a házra 20 ftot; Szent-Erzsébetről többen (Géczi József káplán által) a házra 33 frt 80 krt, a tökéhez 17 frt 20 krt és 2 db ezüst tallért; Esztergomból többen (Ács Flóris által) a házra 178 ftot; Czezel Mhály Váczról a házra 20 frtot; Síkor József gyűjtött Nagy Vázsonyban a házra 42 ftot; Pálócz Horváth Mtca, elhunyt testvére, Horváth Siffla az őbölt meghajgyása folytán , adott a házra 2100, a tőkéhez 3150 frtot; a pozsonyi takarékpénztár a házra 1000 forintot; Hauser Ernő gyűjtött Pozsonyban a házra 150, a tökéhez 55 ftot; a pozsonyi „Kräuzchen“ egyesület adott a házra 221 ft 59 krt; a pozsonyi kaszinó tagjai a házra 294 ftot, 1 aranyat s 6 db ezüst frtot, a tökéhez 400 ftot s 1 aranyat; Bittó Iitván Szigetvár vidékéről küldött a házra 632 ft 58 frt és 1 db tallért; Bly Ferencz gyűjtött a házra 31 frtot; Zelenka Diniés vanyarczi lelkész gyűjtött a házra 261 frtot; Vörös Antal cseklészi plébános gyűjtött a házra 15 frtot és 2 aranyat; a Bajai Közlöny szerkesztőségénél gyűlt a házra 379 frt 36 krési arany, a tőkéhez 5 frt; Perger János nyíregyházi plébános gyűjtött a házra 5, a tőkéhez 5 forintot; Hajnik Pál gyűjtött Pesten a házra 158 forintot; Markusovszky József pesti ügyvéd adott a házra 100 forintot; Köves János trépost gyűjött F. Eörsön a házra 67 ftot; ifj. Gyertyánffy Dávid adott a házra 100, a tökéhez 100 frtot; Polgár Mihály ügyvéd a házra 25, a tőkéhez 25 ftot; Német Samu ügyvéd a házra 50, a tökéhez 50 ftot; gr. Teleki Miksa a házra 525 ftot; Német Lajos a házra 50 frtot; gr. Cziráky János a házra 1090 ftot; Stockinger Mór temesvári ügyr. a házra 1000 frtot; Nagy József nagyváradi ügyvéd a házra 40 frtot; Tót-Komlós községe a házra 200, a tőkéhez 300 frtot Jakabffy Kristóf gyűjtött Lugoson a házra 60 forint 75 krajczárt, a tőkéhez 57 frt 35 frt; Zalaegerszegen gyűlt a házra 167 frt, 4 arany, 1 tallér; a „Pesti Napló“ szerkesztőségénél újabban gyűlt a házra 895, a tökéhez 150 frt; visontai Kovács László adott a házra 20, a tökéhez 100 ftot; Brezovay László a házra 5, a tökéhez 100 frtot; Gobády János a házra 5, a tökéhez 100 frtot; b. Beuszt Ödön a házra 5, a tőkéhez 100 frtot; visontai Kovács László gyűjtött a házra 613 frt 70 frt s 1 aranyat, a tökéhez 54 frtot; a pannonhalmi benedekrendi növendékek adtak a házra 28 frtot; Berger Gyula és Polacsek Ignácz nagykárolyi izraeliták gyűjtöttek ottani lftsorsosaik közt a tökéhez 178 frtot; Lipcsey Imre gyűjtött Tisza Füreden a házra 22, a tőkéhez 18 frtot; Korizsics László adott a házra 100, a tőkéhez 200 frtot; Morócz István a házra 50, a tőkéhez 50 frtot; Sillye Gábor a házra 20 frtot; Szathmáry Lajos a házra 20 frtot; Gilgóczy Károly a házra 10 frtot; Berecz János a házra 5 írtot. — A franczia szemlék Petőfi bő ismertetésével lepik meg olvasóikat. Alig hogy a bonapartista „Revue européenne“ két füzetében (a febr. 1. és márt. 15-kei füzetekben) Valmore ismertette a magyar költőt, ime most a „Revue des deux Mérides“ legújabb (april 15 kei) füzetében Saint René-Taillandier czikke jelenik meg Petőfiről. E czikket legközelebb tárczánkban ismertetjük. — Szükségesnek látjuk tudatni, hogy az egyes adakozók névsora, kik az Akadémiára az egyes gyűjtőknél fizettek s kiket hely szűke miatt a főbb kimutatásoknál egyenkint föl nem sorolhatunk, legközelebb — szintúgy mint a Kazinczy alapítványra adakozók névsora — az Akadémia pénztárnoka részéről hivatalosan közöltetni fog, még pedig a „Pesti Napló“ hasábjain. — A magyar tudományos Akadémia házára szerkesztésű Wüntripler a rt ab a T. ist Jr . Ferenczy László jószágfelügyelő Jászteleken 4 tonnt. Ugyanezen küldeményhez a beküldő részéről csatolva volt még a Széchenyi-emlékre 4 frt, s a horvátországi szükölködök számára 2 frt; mindkét összeget az illető helyen kézbesítettük). Zeyk Károly küldeménye Nagy-Enyedre! a nagy enyedi kaszinóban adakozók részéről 121 frt; ezen öszszeghez járultak: Nagy-enyedi kaszinó 10 frt, Zeyk Károly 10 frt, Sárpataki János 10 frt, Lengyel Gábor 8 frt, Ferenczi Ferencz 2 frt, L. S. L 5 frt, Herepei Károly 1 frt, Oberth József 2 frt, dr. Donogány Jakab 2 frt, Csorna Károly 3 frt, Thorockay Kálmán 2 frt, Imecs Dénes 5 frt, Kasza Dániel 5 frt, dr. Lészay László 5 frt, Garda József 1 frt, Szabó Ferencz 2 frt, Tóth Ferencz 5 frt, Ludovich János 2 frt, Zoltán János 2 frt, Gáspár János 5 frt, Fodor Miklós 1 frt, P. E. 2 frt, Gyarmati Soma 2 frt, ifj. b. Kemény István 10 frt, Ágoston Fái 1 frt, Miháli Károly 2 frt, Bisztricsány Sándor 2 frt, Vékás Lajos 1 frt, Veress Károly 1 frt, Varró Gerő 2 frt,, Ungerpek János 1 frt, Thoroczkay Venczel 2 frt, Vajna Ádám 1 frt , Inczédy Samu 5 frt, Kiss Károly 1 frt. Ifj. Hopa János küldeménye Martonyosról 26 forint, melyhez járultak: Hoos Ferencz 5 frt, Balassy István 1 frt, Durákov István 20 kr , Komjáti-Koss János 60 kr , Pikter Jakab 1 frt, Repovits Márton 1 frt 62 kr, id. Hoos János 1 frt, Mussalov Lázár 50 kr, Hoos István 1 frt, Rozsa Ida és Ferencz 40 kr, Hali János 50 kr , Lévai Muzsalov Simon 50 kr , Sialog és Teleki (50 kr, Kresztekán János 50 kr, Weisz István 1 frt, Hoos Dánid 2 frt, Hoos Béla 20 kr, Körtvélesi Andor 1 frt, Fremits Theodor 40 kr, Bende János 1 frt , Eremits Milos 2 frt, ifj. Hoos János 4 frt. A mai kimutatás összege 151 újfrt. — A magyar Akadémia részére a „Bajai Közlöny“ szerkesztősége által beküldetet: a házra 374 frt 36 kr és 1 db Cs. arany; a tőkéhez 5 frt osztr. ért. Összesen 379 frt 36 kr s 1 db cs. arany. Ezen összeg egy részéről, azaz 161 frt (valóban csak 131 frt) 5 kr és 1 db cs. aranyról már számolt saját lapjában a szerkesztőség. (Megjegyzendő, hogy a „Bajai Közlöny“ 5. számában közlött 30 forint, a tanári kar részéről a gymnásiumi igazgatóság idén külön fog felküldeni.) A többi 248 forint 31 ki következő részletes tételekből gyűlt: Tetye Lajos orvostanuló Bécsből 8 frt, dr. Ritter Gyula 2 frt, Einyeg János 1 frt. A jan ková czi olvasótársaság idén: Molnár János plébános 40 frt, Lendvay János káplán 25 frt, Csamáry József káplán 5 frt, Draskovich János 2 frt, Perndl Antal 80 kr, Gyurcsánszky Endre 1 frt, Almásy Ignácz 1 frt 40 kr, Gyetvay András 2 frt, Perndl Jenő 1 frt, Schöffer Salamon 2 frt, Madzinyi János 1 frt, Jedlicska Mihály 1 frt, Szakáll József (Bíjáról) 5 frt, Lövi Áron 5 frt, Sóti János 2 frt, Kis István 5 frt, Almásy Verona 2 frt, Schöffer József 80 kr, Kopp György 3 frt, Szaday Rozina 2 frt, Dobra Imre 1 frt, Kovács József s. jegyző 1 frt, Bobár Imre 1 frt, Habermann Jakab 1 forint. Kis-Szállásról: dr. Schhöpflin 3 frt, Schmid 3 frt, Vidan Rezső 3 frt, Nagy Samu 5 frt, Knauf János 2 frt, Pessina 10 frt, Brandeis 2 frt, Gorny 1 frt, Berger 1 frt, Pingéczer 3 frt, Ring Gyula 1 forint, Treicz 5 forint, Toperczer Géza 2 forint, Iharos 2 forint, Szternát J. 1 forint, Ernst István 2 forint, Hideg György mészáros 1 forint, Törk 3 forint, Werner Károly 1 frt. —Devics-Fogot Katalin irén : Trifunácz Gizela 2 ft, Ruzsics Miklós urad. ügyvéd 5 frt, Tóth Karolina 1 frt, A. H. 1 frt, Latinovics Gyula 1 frt, Latinovics L. 50 kr, Jusits Ilka 2 frt, Spitzer Janka 50 kr, Schwarz-Czeiner Lujza 1 frt, Banger János 1 frt, Kelemen Teréz 50 kr, Szántó József vadász 1 frt Hokershoffer Lajos 1 frt, Michitsch István 60 kr, Boschaff Károly 60 kr, Stampfl János 50 kr, Hirsch Lázár 50 kr, Paukovics Ottó 1 frt, Gludovácz Ferencz 1 frt, Albert- Czigenhagen Janka 1 ft, Fogdt Teréz 50 kr, Fogdlt Adolf 40 kr, Dévics-Fogdlt Katalin 2 ft, Dévics Alajos 2 ft, Dévics László 1 ft, Dévics Emma 1 ft, Dévics Irma 1 ft, Dévics Alajos 1 ft, Kastélyi Károly Irén: Báró Messena- Odry Ida 3 frt, Bogár Géza 2 frt, Pollerman Ferencz 5 frt, Pollerman Bertalan 5 frt, Gyurkovich János 1 frt, Kastélyi Károly 2 frt. — Kósa Ádám irén: Szaday Mihály, jankováczi jegyző 4 frt, Klemm Lörincz, rigyiczai biró 1 frt, Kósa Ádám 2 frt, Kósa N. János 1 frt, Kósa Elek 1 frt. — Oláh Károly irén, Gyurgyek Antal igazgató-tanitó 1 frt, Hengl Adolf tanitó 50 kr, Tarczal Antal isk. felügy. 1 frt, Keller Gábor elemi tanitó 59 kr, Rohrböck Ferencz 50 kr, Kerekes József 40 kr, Mayer József tanitó 50 kr, Glück Márton tanitó 10 kr, Divisch Lázár 10 kr, Bulyovcsics Boldizsár 15 kr. A bajai másod főelemi osztály 72 kr, Oláh Károly tanitó 1 frt 5 kr, Oláh Mari 50 kr, Kalliwoda Ferencz 2 frt. — Gymnásiumi III. osztály ivén 3 frt 5 kr, Kopp Rafael gymn. VII. oszt. tanuló 3 frt. Egy rész a bajai takarékpénztárban kamatozott 1 frt 64 krt. — Teljes összeg 379 frt 36 kr, 1 arany. Kalmár József szerkesztő. — A Vasárnapi Ujság szerkesztőségénél eddig összesen 4683 ft gyűlt be a m..Akadémia részére. — Az erdélyi Muzeum-egylete hó 15-én elhatározta, hogy mély bánatát Széchenyi halála fölött jegyzőkönyvileg kifejezi, egyszersmind részvétét nyilvánítja a nagy hazafi családjának. Elhatározták egyúttal, hogy Barabás festészt fölkérik, állítsa ki a Munum számára Széchenyinek ahoz hasonló képét, melyet a m. t. Akadémia számára készített. — Az Ipolyságon székelő hontmegyei kaszinó-egylet azon sulyos csapás alkalmából, mely a hazát Széchenyi halála által érte f. hó 18 án tartott közgyűlésében elhatározta: 1) hogy egy hónapra gyászt ölt; 2) hogy a dicsőültnek családjához vigasztaló levelet intéz; 3) hogy olvasótermébe megszerzi a dicsőült arczképét; 4) hogy május 8 án Ipolyságon, a megye székhelyén, gyászmisét szolgáltat. — Zomborban ápr. 18-án következő nyomtatott jelentést adtak ki : „Gróf Széchenyi István, a magyar nagy hazafi Döblingben e hó 8-án megszűnt élni. E veszteség nagyságát mély fájdalommal érzi és érezni fogja az összes magyar nemzet, melynek történelmében a dícsőüitnek érdemei az utókor számára arany betűkkel feljegyezvék! Gyász érzelemmel jelentetik a n. é. közönségnek, miszerint a nemzet nagy halottjának lelke üdvéért a helybeli róm. kath. szentegyházban az Egek Urának e hó 23 án reggeli 9 órakor engesztelő áldozat hozatni fog. Seregeljünk vallásos kegyelettel az üdvözültnek ravatalja körül, kinek szelleme hőn szerette nemzetét soha el ne hagyja!“ — A Győri Közlönynek írják Mosonyból, hogy ő Széchenyinek, mint Mosonymegye egykori országgyűlési követének, gyászmisét akartak tartani, de a helybeli lelkész s a városi elöljáróság a közönségnek ez óhajtását megtagadta, minek folytán az illetők írásban nyújtották be kérelmöket. — Ugyanazon levelező irja, hogy a szomszéd Óvárott Szchenyi halála miatt — Ér-Mihályfalván 15 n, Butyinban(Aradmegyében) 17-kén tartották meg a gyász-isteni tiszteletet Széchenyiért. — A mely kaszinók Széchenyi arczképét kívánják lefestetni, azokat többek közt Grimm Rudolf festészünkre figyelmeztetjük, ki jutányos árért jeles munkával szolgál. — Zsedényi Edvárd urnak e hó 21 dikén kézbesítették Bécsben a cs. kir. legfőbb törvényszék által vallásos bűnvádi perében hozott ítéletet, melynek folytán nyolcz havi börtönre lévén kárhoztatva, ennek kiállása végett Kassára utazik. A bécsi Pressének Nagy-Váradról írják , hogy Balogh Péter h. h. superintendens a legújabban Debreczenben megtartott kerületi tanácskozmány miatt a nagyváradi országos törvényszék elé idéztetvén, ápril 15-kén este vasúton oda érkezett; a pályaudvarban gyászba öltözött fiatalok beszéddel üdvözölték. A magyar protestáns ügyet illetőleg Osterlamm könyvárus hazánkfia legújabban igen érdekes és közhasznú füzetet adott ki: „A magyarhoni ágostai és helvét hitvallású evangélikusok szabad és nyilvános vallásgyakorlatát biztosió törvények,“ összeállítva Székács József által, még pedig magyar és német nyelven. E füzet tartalmát képezik: 1) az 1606 ban kötött bécsi békeszerződésnek, mely az 1608 diki országgyűlésen az ország törvényei közé igtattatott, a koronázás előtt határozatba ment vallásügyi pontjai; 2) az 1645-ben kötött linczi békeszerződés, melyet az 1647 diki pozsonyi országgyűlésen hozott 5 dik törv. ez. tartalmaz; 3) az 179% diki 26-ik törv. ez.; 4) az 1849/4-diki országgyűlésen hozott 3 ik törv. ez.; 5) az 18478-diki országgyűlésen hozott 20-dik törv. ez. Függelékül mindehez hozzá van csatolva az 1608, 1647 és 179%diki törvények eredeti (latin) szövege. — A marmarosszigeti h. h. főelemi iskola tanítói legújabban keresztyén egyháztörténetet adtak ki helv. hitv. népiskolák használatára, mit ezennel a protestáns tanítók figyelmébe ajánlunk. A könyvecske 64 lapra terjed kis nyollczadrétben s ára 30 ujkr. — A „Kecskeméti Protestáns Közlöny“ múlt évi V. (decemberi) füzete, még Fördös Lajos által szerkesztve, következő tartalommal megjelent: „János evangélista élete, munkássága és tudománya,“ Tóth Józseftől; „Mit tesz a Krisztust prédikálni?“ Kis Pétertől; „Az evang. egyházi szolgálat,“ Pap Károlytól; „Egyház és iskola,“ Kerkapoly Károlytól; „Neveléstani tanulmányok és irányeszmék,“ Jancsó Ádámtól; Schultz-Wagh János által dolgozott latin nyelvtana ismertetése, Hollósy Zsigmondtól; Haan L. időszaki táblájának bemutatása Tegzestől ; két okirat, közölve Révész Bálint és N. N. által; „Kazinczy Ferencz emlékezete“ Szász Károlytól; „A kecskeméti ref. egyház nyilatkozata az iskolaügyben,“ Tegzestől. — Hartlebsn olvasótárából a „Napoleon fénykora és hanyatlásai" czimü munka harmadik része (az olvasótár 23. és 24-ik füzetét képezve) megjelent. Midőn ezt olvasóinkkal tudatjuk, egyúttal figyelmeztetjük azon jelentésre, mely ez olvasótár iránt lapunk vasárnapi számához volt mellékelve. — Megjelent Kolozsvárt Dózsa Dánieltől : „Boronksy Margit, történeti regény“ két kötetben. Tizenhatodrétben 171 és 172 lapra terjed. Kolozsvárt Stein, Pesten Pfeifer Ferdinánd bizománya. —Megjelent : „Az uj iparrendtartás. Kiadatott 1859. dec. 20. Népszerű magyarázattal, Útmutatásokkal és *) Cserdet efendi az államtörténész (historique le Umpire) különös rokonszenvvel viseltetik a magyar haza és ennek a török birodalommal szoros összeköttetésben levő története iránt. Telekinek a „Hunyadiak korá“-nak fordítását nagy figyelemmel hallgatta, több jegyzéket is csinált , és minden második szavánál ezt szokta mondani: „Kanymyz birdir !“ (Ez a mi vérünk!) Vámbéry, Buhbí hal) a magas tanács tagjának történeti munkája a hazai tudósok figyelmébe ajánltatik, mint olyan, mely az Arsacidák párt dynastiáról eddig nem ismert adatokkal szolgálhatna. Igenis, Sz. bégtől megjelent egy könyv, mintegy 3 hónap előtt, de ez nem más, mint Ibni Khalidun a híres arabs tudós műve történeti részének török fordítása. A könyv, melynek neve „Fe th ü Aber“, leginkább az izraeliták történetét tárgyalja, mint azt a híres toledoi arabs tudós héber kút forrásokból merítette. Ibni Khalidun összes művei csak egy év előtt kerültek ki a kairói és szambuli sajtó alól, egy régi török fordítás szerint. A két nagy kötet végén, egy, arab nyelven irt függelék volt, melynek egyik részét a fáradhatlan tudós és nagy magyarbarát Csevdet efendi*), a másikat pedig a szép tudományú Szubhibag fordította. Resid. Szláv-oláh mozgalmak az Al-Dunánál A „Volksfreund“ aldunai levelezője a török birodalmat fenyegető szláv-oláh mozgalmakról következőleg ír : „A magas porta előtt nem titok többé, hogy a dunamelletti adóköteles tartományai felkelésre készülnek ellene, hogy az erre vonatkozó előkészületeket nemsokára bevégzik, hogy Moldva Oláhország, Szerbia, Montenegro, Bosnia és Bulgária e jelszó alatt: „egy valamenynyiért és valamennyi egyért“ véd és dacz szövetségre léptek egymás közt a magas porta ellen, hogy a moldva oláh parlament törvény- és kormányrendeletei, Szerbia követelései, a bosnyákok és bolgároknak a porta elleni panaszai nem czéloznak másra, mit jogalapot teremteni a török kormány elleni szövetséges felkelésre. A most nevezett tartományokban igen jól tudják, hogy az előterjesztett követeléseket nem adhatják meg, mert ezzel a m. porta nem tenne kevesebbet, mint lemondana főuraságáról. Minthogy ezen tartományok a porta legújabb határozatáról s az ebből következett intézkedésekről igen jól vannak értesülve, ennek tulajdonítandó, hogy közelebbi időben még inkább észrevehetők a minden oldalróli erőfeszítések, hogy a dunai tartományok általános felkelésre bhassanak. „Mialatt Oroszország jelen csendes politikája Besszarábia határán nyolcz—tízezer emberből álló hadtestet állít fel, — tagadhatlanul a dunai herczegségek javára; mialatt a moldva-oláh és a szerb kormányok szemei előtt, —e szerint általok helyeselve, mert tűrik, — a dunai tartományoknak a török uraság alóli felszabadítására izgató nyomott felhívások terjesztetnek , olvastatnak s részben helyeseltetnek; mialatt Moldva-Oláhország, Szerbia, Montenegro és Bosnia legtöbb városaiban a felkelés előmozdítására a pártok gyűléseket tartanak, gondoskodnak a nép felfegyverkezéséről s a vállalkozók számának nagyobbításáról , az alatt a m. porta egy hadsereget szervez, melynek vezérletét Omer pasa veendi át. „A sokat jelentő újság mellett, hogy a m. porta fenyegetésére 0:03 Konzág is egy figyelő hadtestet állított fel, a fényes kapu védintézkedései egészen helyén vannak, azonban komoly zavarából addig nem menekülhet, míg a külföldi nagyhatalmak részéről a szerződések mellett határozó fellépés nem történik. czsáknak nyugaton korlátlan önkényuralmat engedni? — Ez esetben a fényes kaput nagy veszély fenyegeti, a dunai tartományok a török főuraságot lerázhatják, s a fényes kapu minden erőfeszítése daczára többet veszthet, mint csupán a dunai herczegségek fölötti suzerainitást. „A még többet veszthetés értelme fölött még nincs itt az idő nézetet közölni. Elég lesz csupán arra figyelmeztetni, hogy az orosz politika azzal szemben, miket eddig a szárd politika végrehajtott, igen gyanús, s mindenesetre Franczia és Oroszország közti kötött egyetértést gyanittat, mely szerint Oroszország keleten, mint Francziaország nyugaton korlátlan kezeket nyer.“