Pesti Napló, 1860. május (11. évfolyam, 3067-3091. szám)
1860-05-31 / 3091. szám
den faluban rendezett „Széchenyi gyászünnepélyben , s ilyenkor az utas, kiben magyar (vagy ha úgy tetszik székely) vér csereg, inkább vészen részt egy ily egyetemes buzgalomból, mint a természet, máskor szivet emelő szépségeiből. Az egész székely nép egy búcsújáró néppé alakult. Gondolom, minden városból jön tudósítás vagy ezen, vagy más hírlap útján a tartott és tartandó „ Széchenyiünnepélyt“ illetőleg, de nem minden faluból. A székely falvakban rendre ülik meg a gyászünnepélyt, mégpedig úgy, hogy a vidék notabilitásai, papjai és iskolatanítói mind odagyülnek, ahol az ünnepély tartatik, ahol aztán az illető helybeli lelkész tart gyászelmélkedést, és a több megye énekvezérei éneklik a Hymnuszt és Szózatot. Megérkezve Aranyosszékre, hallam, hogy itt is minden falu prot. egyházában hála és engesszelő ima tartatott az örök emlékű legnagyobb magyar néhai gr. Széchenyi üdvösük szelleméért.“ — Trencsinből írják nekünk : „Az országszerte gyászolt legnagyobb magyarnak élesztő szelleme köztünk is megjelenvén, egyesülési erejével rideg megyénkben nem csak a felső magyar, hanem az alsó tótajku osztályoknál is oly tekintélyes részvétre talált, hogy a magyar nemzet nagy halottja Trencsinben is fényes gyászünnepélyben részesült volna, ha a tilalom közbe nem jő. Így azonban a kitűzött napon, máj. 24-én volt derék alispánunk, Kabicza Pál, lelkes honfitársak kíséretében, a pipüres templomba menvén, a nagy halottért csak egy alkalmas imádságot mondott. Adja Isten, hogy a nagy hazafi szellemét, kit testvéri egyetértés által legjobban tisztelhetünk, zilált megyénk értelmisége kellőleg fölfogván, mások üdvös példájára nálunk is a gazdasági egylet alkotására ügyelkeznet: 1“ — Gyásztiszteletek tartattak Széchenyiért újabban vett tudósitások szerint még april 14 kén V. Mikol Ján ; april 15 én Ipolypásztón; april 16 kán Perőesényben; april 27 én Perkátán (Fehérmegyében) a kath. egyházban (misézett Galgóczi Ferencz); ápril 30-kán Ér Adonyban (Bihar megyében) a kath. egyházban (misézett Kemény Ignácz), Negyeden (Pozsony megyében) mind a kath. mind a h. h. egyházban; máj. 5-kén Aranyos Maróton a kath. egyházban; máj. 6-án Bábonyban az ág. hitv. egyházban, ismét Ér-Adonyban a h. h. egyházban (szónokolt Csécsi Imre); máj. 7 én Duna Patajon a kath. meg a h. h. egyházban, Zay-Ugróczon az ág. hitv. meg a kath. egyházban;máj.8 nAlsó Gyékényesen a g.e.oláh egyházban (szolgált Pap György), Cs.-Kereszturon; máj. 10 kén Magyar Láposon, Pakson az ág. h. meg a kath. egyházban, S.A.Ujhelyben a kath., h. h. gör. e. és zsidó templomban (az elsőben Vitéz Vincze apát, a másodikban Vályi Pál szolgálván), Török Bálinton a kath. és Zsolnán szintén a kath. egyházban ; máj. 11 kén Farádon a kath. egyházban; máj. 12 én ismét Farádon a helv. h. egyházban, Leleszen a kath., Szolyván a g. e. egyházban (az utóbbi helyen Rakovitzscy 8. szolgálván) ; máj. 12 kén Devecseren a kath egyházban; máj. 13 án Furtán(Biharmegye déli részében) a kath. és helv. h. egyházban; máj. 14 én Abán (Fehérmegyében) a kath. egyházban; máj. 15 kén Csicseren (Ungmegyében); máj. 16 kán Kis-Kőrösön a kath. egyházban; máj. 19 kén Csalárban (Nógrádmegyében) a kath. egyházban; azonkívül még — a napról nem tudósítottak — Farkasdon, Vikén. — Beregből írják a V. Újságnak, hogy a podpolóczi szoros kiálló szikláján, mely alatt az őseinket hajdan e hazába vezető út kígyózik, Széchenyi nevével vas-emléket állítanak föl. — A Szegedi Hiradóban Gerley Széchenyi egyletet indítványoz, melynek tagjai havonkint 50 krt fizetnének, s a begyült összegből szegény tanulókat küldenének külföldre kiképzés végett. — A töbölkuti Széchenyi-gyásztisztelet után ifj. Bónis Lászlónál nagy ebéd volt, mely alkalommal — mint a Politikai Ujdonságoknak írják — a nemes verseny nagy emberének, Széchenyinek emlékét Köbölkuton megörökítendő „Széchenyi-ösztöndíj“ czimű alapítványra nyitottak aláírási ívet, s erre 21-en egy óra alatt 163 irtot írtak alá. A nevezett alapítvány évi kamatját a legszorgalmasabb két, vagy ha telik, több köbölkúti szegény iskolás gyermek (fiú és lány) között fogják, minden évi máj. 13 kan, mint a megtartott Széchenyi-gyászünnepély évnapján, egyenlően kiosztani. — Mohácson, máj. 14-én kelt nyomtatott gyászjelentés hívta meg a közönséget az ott 25 én tartandott Széchenyi -gyásztiszteletre. — A m. Akadémiára a Vasárnapi Ujságnál eddig összesen 7014 fi gyűlt be. — Gr. Károlyi István Rómából visszaérkezett. — Hír szerint Molnár színtársulata még e nyáron a budai színkörben egyszer vendégelőadást fog rendezni. — Friedmann Ignácztól első füzete jelent meg ily czimű német munkának: Jellemképek a zsidó történelemből a második templom építésétől kezdve a legújabb időig. A munkát, mely három füzetből fog állani, Lámpel adja ki. — M. A. ur csikkét (Nyírbátorból) szívesen közlenék, ha e tárgyat nem jelentettük volna lapunkban befejezettnek. — F—k A. urnak Szegedről beküldött czikkére vonatkozólag megjegyezzük, hogy azon humbuggal vádolt üzletnek „magyar lábra állítása“ alatt az irodai ügyek magyar nyelven vitele értendő, ez pedig kereskedőinknél eddigelé csakugyan ritkaság. Azért még e kereskedők korántsem „hizafiatlanok.“ Ha azonban, mint Fok A ur neheztelő soraiban olvassuk, a magyar ügyvitel kereskedőinknél „már századok óta szokásos,“ ezen csak örvendhetünk , ámbár nem lehet meg nem jegyeznünk, hogy mi ezen Akit/ Bt kissé merésznek tartjuk. Mi Máday bélai fogadtatásáról még következő részleteket veszünk : „E hó 19-dikén már korán reggel folytak az előkészületek az ünnepeltnek méltó fogadtatására. A város szélétől egész a paplakig zöld fák lettek ültetve s zöld gályákból font három diadalív készült. Mindjárt délután sereglett össze a nép, várván szeretett lelkészük megérkezését. Három óra tájban ment ki az iskolai ifjúság három tanítójával együtt, továbbá fejérbe öltözött nagyobb leányok s minden rendű s korú nép. Mintegy 40 óra tájban Kézsmárkról jövet lépte át a ▼árvavárt a város területét, többek kíséretében, kik Kézsmárkig kocsiztak volt eléje. A határon magyarba öltözött tizenhat délezeg ifjú lovas által fogadtatott, kik által körülvéve folytatta útját a város felé. Valamivel tovább állott fölállítva az iskolai ifjúság, s itt az egyik Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, máj. 26. Az alsóház május 25-iki ülésében O’D o n o g hu e (ír követ) szót emel azon kiáltvány ellen, melyben a kormány tiltja a toborzást a pápa részére. Anglia háborúban nem áll a pápával s nem valószínű, hogy a pápa háborút kezdjen Anglia valamelyik szövetségesével. Miért ne állhatna tehát az izföidi a pápa szolgálatába ? S különös, hogy ugyanazon kormány kedvező szemmel nézi a Garibaldi részére tett pénzgyűjtést. A kormány más politikát követ Angliában és Izföldön. A kormány ír kiáltványa általános elégületlenségre vezet. Mr. Cardwell (első titkár Irföld részére) : az egész panasz félreértésen alapszik. A törvény határozottan tiltja ő felsége alattvalóinak, ő felsége engedelme nélkül idegen szolgálatba állani. Hogy senki se menthesse magát a törvény nem tudásával, nem kiáltvány, hanem rendőri hirdetmény jön közzétéve. Angliában nem mutatkozott hajlam e törvény megszegésére. Hogy a kormány előmozdítja a pénzgyűjtést Garibaldi részére, önkényes állítás, melyet a tisztelt úr nem tud bebizonyítani. Mr. Mousell: könnyű pedig bebizonyítani. Ha oly állású ember, mint J. J. Russell, nyilván III. Vilmoshoz hasonlítja Garibaldit, a ha — pour en courager les autres — elmondja, hogy ő is gyűjtött volt pénzt a helléneknek anélkül,hogy baja lett volna, minek mondjuk az ily beszéd irányát ? Bo w y ernek még egy más panasza van a kormány ellen. A brit övét Nápolyban egy márcz. 21-ki sürgönyben, a nápolyi menekülteket oly emberekhez hasonnlta, a kik a népdüh elöl szaladnak, s akiket ez okból az angol hajóknak joguk van fölvenni. Szónoknak nem föladata a nápolyi kormány belügyeibe avatkozni, csak kérdi, vájjon hasonló nyilatkozatot merne-e tenni az angol követ hatalmasabb állam, például Francziaország ellen? Vájjon e miatt visszahívják e, vagy rendreutasítják Elliot urat, a nápolyi követet? S aztán Russell lord megdicsérte az Intrep.d kapitányát, mivel a nápolyi tisztek fölhívására nem akarta a Garibaldi által odahagyott hajókat elfoglalni. Ezt nevezi a nemes lord részrehtzjlatlanságnak , semlegességnek. Lord Palmerston, a tisztelt jogtudós urat fájdalom nem örvendeztethetem meg azon hírrel, hogy ő felsége kormánya az érintett sürgönyt roszalta volna. Az a különös ezen sürgönyben, hogy az igazat mondja, s úgy hiszem, az ő felsége dplomatiai ügynökeinek föladata, igazat mondani, bármi kellemetlen legyen azon kormánynak, melyhez az iratot intézik. S Elliot úr közlése nem önkényes állításon alapult. Minden brit hadihajó brit föld, s a politikai menekültek menhelyet találnak a brit földön. Oly elv ez, melyet például Gibraltárban is minden párttal szemközt fönntartanak. Elliot úr azt mondja, hogy a nápolyi rendőrség elöl menekvő egyének hasonlók azokhoz, akik a pórnép üldözése elől menekülnek. (Mr. Hennessey: azok a kormány elöl menekültek.) Igen, de a kormány Szicziliában a rendőrség. Az igen tisztelt úr azt mondja, hogy mr. Elliot vétett a Nápoly törvényei és intézményei iránti tisztelet ellen; én azt mondom, az ellenkező áll. A nápolyi kormány veti meg Nápoly törvényeit és intézményeit. Van ott derék törvénykönyv, van alkotmány és parliament, melyekre az elhunyt király megesküdött, és ezen alkotmány mégis csak holt betű. A rendőrség minden és mindenható, elfogja az embereket anélkül, hogy vádat emelne, fogságban tartja kihallgatás nélkül, s ha a törvényszék által fölmehetnek, akkor is börtönben tartatnak mint gyanúsak. Mr Pope Hennessey: nagyítják a nápolyi dolgokat, így báró Foerio lánczairól meséltek. Mr. Gladstone: én magam láttam őt lánczokban! Hennessey: de akkor nem volt rajta táncz, mikor operálták. (Nevetés). A nemes lord, mint a szabadelvű párt vezére egész Európában, természetesen terjeszteni igyekszik a liberalismust Olaszországban. Én azonban részemről oly dolognak tartom a szabadelvűséget, melyet sehol sem helyeselhetni. (Nevetés). Mr. O'Brien jó katholikus s a pápát védi, de a nápolyi kormány csúf tetteit nem mentheti. A nép ott remélhetőleg előbb-utóbb véget vet a zsarnokságnak, habár nem Garibaldi által. Mint katholikus büszke rá, hogy a szabadelvűség zászlója alatt áll. A Reuter féle távsürgöny-iroda Londonban egy szentpétervári sürgönyt közöl, mely szerint Gor csak e főleg a különféle,udvaroknál levő orosz követeket megbízta, adjanak fölvilágosítást a török követ kizárása felől az orosz részről történt nyilatkozatok alkalmával. A keresztyének állapota Törökországban, úgymond az orosz külügyminiszter, oly kérdés, mely a nagy hatalmasságoknak van fönntartva, s Törökország nem azért nem hivatott meg, mivel az 1856-diki szerződés részese, mert különben Pimont, amelynek részvéte ellen Ausztria föllépett volt, ugyanazon okkal állhatott volna elő. FRANCZIAORSZÁG. Az ünnepek miatt újabb külföldi lapok nem érkezvén, a tegnapiakból a következő, csak igen kevés embert érdeklő szemelvényt vehetjük át. Az olaszországi harcrosok hazaszállítása a legnagyobb gyorsasággal foly. Legközelebb a Bazain hadosztály négy ezrede fogja tartani Párisba ünnepélyes bevonulását. A Moniteur szerint a császár nagy szemlét tartott 26-kan a párisi lovas helyőrség fölött. A császárt a csapatok előtt mindenütt kísérte a császári herczeg kis ponny lován. A katonaság s a szemlére összecsődült nép a legnagyobb lelkesedéssel éltette a császárt, a nyílt kocsiban ülő császárnét, és a császári herczeget. A Patrie írja, hogy a szemle után egy váratlan jelenet élénk benyomást tett a közönségre. A szemle végeztével a császárné egy ideig még a téren maradt, s a nép szabadon közelíthetett kocsijához. A nép között ott állt egy három tagból álló kézműves család, apa és anya egy a császári herczeggel egykorú fiúval. Az anyához lovagoló herczeg, megpillantva az ismeretlen pajtást, leszáll lováról, gyermeteg örömmel siet hozzá s megöleli. A jelenet annyira megható volt, hogy a szegény szülök könyökre fakadtak, s a nézők mélyen meghatva a császárnét és a herczeget lelkesülten éljenezték. OLASZORSZÁG. A milánói hivatalos lap jelenti, hogy a piemonti hadsereg hadilábra léhetett s hogy a táborjárási pótlékok már május 22 k e óta fizeltetnek. Ezen rendszabály fontossága már magában fö tűnő, de még jelentékenyebbé válik az gr. Cavournak az átengedési szerződés fölötti viták alkalmával mondott beszéde által, melyben a gróf a Rómával és Nápolylyal viselendő háború lehetőségét egész leplezetlenül mutatja; nevezetes ama hir is, mely szerint Francziaország nem ellenzené Szicziliának Piemonthoz ragasztását, ha viszonyosság fejében Francziaország Gennát nyerné. Ezen körülmények közt figyelmet érdemel, mit már tegnapi számunk is említett, hogy a franciák kitakarodása s Vaillant tábornagy elvonulása Milánóból június 10 ig vagy mások szerint 20 ig halasztatott el, valamint föltűnő az is, hogy a franczia sorhajó és fregát épen ezen időben választá a nápolyi kikötőt állomási helyül. Egy anconai máj. 21-ki hír szerint, Lamoriciére lemondási szándékát tudata. A „Malta Times“ máj. 1- ról jelenti, hogy Garibaldi tábornok Marsalából Alcamo felé tett útjában, Salemibe érkezve, két kiáltványt bocsátott ki; az elsőnek tartalma következő: „Garibaldi József, a szicziliai nemzeti hadsereg topfrancsnoka kinyilatkoztatja, hogy ő a sziget tekintélyesebb polgárainak meghívása és szabad községeinek megkérdezése folytán, minthogy háború idején a polgári és katonai hatalomnak egy kézben kell ösipontositva lennie, a szicziliai diktátorságot Viktor Emánuel Olaszország királya nevében átveszi.“ Salemi, máj. 14. 1860. tanító s két növendék által magyar és német nyelven üdvözöltetett. Tovább haladva, a város szélénél fölállított első diadali "■ mellett szintén üdvözlő beszéddel fogadta a nagyobb leánysereg, s innen azután a sűrü néptömeg által örömrivalgások s éljenzések közt lakásáig kísértetett, ahol a nép késő estig föl s alá hullámzott. Az ünnepélyt fáklyás menet zárta be, melylyel a kézamárki főgymnásium tanuló ifjúsága, egyesülve a helybeli ifjakkal, tisztelte meg az ünnepelt férfiút.“ — Tegnap (29 kén) Magyarország egyik régi, híres, tudós ügyvéde hunyt el, Késő Ensel Sándor, életének 74 dik évében. Most röviden csak annyit jelentünk, hogy a temetés holnap (csütörtökön) délelőtti 10 órakor lesz. (A halottas ház a lövészutczában a 8-ik szám alatt van.) NEMZETI SZÍNHÁZ. Máj. 26 kán: Márta, dalma 4 felv. Flotovtól. IGAZÍTÁS. Lapunk múlt számában, a Jeszenszki úr nyilatkozatához csatolt jegyzékben hibásan áll „hazafiatlanságot“ e helyett : „t o v a giatlanságot.” G. G a r i b a 1 d i. Ellenjegyezve Türr, vezérsegéd. A másik kiáltvány 19 szakaszból áll, s a hadseregi szervezésre vonatkozik. OROSZORSZÁG. Az orosz politika törekvéseiről keleten a „Pet. Zeitung“ következő közleményt hoz, melyet hivatalosnak lehet tekinteni: „Ha valaha Európa figyelmét valamely dolog komolyan vette igénybe, úgy bizonyosan ama népek sajnálatos helyzete az, melyeknek ügyükben Gorcsakoff herciog a hatalmak tényleges gondoskodására hivatkozott; és ha ezen állapot megjavítható a nélkül, hogy a világbéke az igazság és jog érdekében újólag meg ne zavartassák, úgy ezen fölötte kívánatos és szükséges eredmény csak a civilizált Európa egyértelmű közreműködésével érhető el. A császári kormány eljárása fölülenseli azt mindazon vádakon, melyeket ellene oly gyakran fölhoztak, ő jogális ítéletre hivatkozik, fö hívja Európa, az emberiség, a polgárisodás érdekeit, s a hatalmak azok, melyek Európa, az emberiség és a polgárkodás legfőbb kifejezését teszik ; a kormány ezeket teszi kíráktni a nevezett ügy fölött.“ Esti posta. Pest, máj. 80. A kölni lapnak írják Páriából: „A Courrier du Dimaneche szerint Thouvendapé SHF" Folytatása a mellékleten. Távirati jelentések: Turin, május 28. A kamara 26 dikai ülésében Ratazzi nagyon keményen megróvá a miniszterin -ot az átérngelési szerződés miatt a megjegyzé, hogy ez átengedésben vészteljes mag marad jövőre nézve. A nemzetiségi elv, úgymond, meg van semmisítve s Piemont hadi tekintetben most gyöngébb, mint a hadjárat előtt. — A genuai syndícus, a corsi érsek sógora, mint mondják, lemondott. London, máj. 28. A „M. Post“ m i számában írja, hogy az 1856 diki szerződés Oroszországot följogosítja, hogy Törökországról a többi hatalmasságnak panaszt tegyen. Ha Oroszország legutóbbi nyilatkozatait csak úgy félrevetik, úgymond a nevezett lap, annak az lesz a vége, hogy e hatalmasság megint régi ótalmazási politikáját fogja követni; ha ellenben tanácskozmány ül ösze, akkor annak tárgyalásai alapját okvetlenül a Törökország függetlenségének kedvező 1856-diki szerződés fogja képezni. Még ha Francziaország meg is változtatta volna politikáját, mégis a tanácskozmány többsége,úgymint Ausztria, Porosz- és Angoloszág Törökországnak kedvezne. Bern, máj. 29. A st. galleni kanton az új alkotmány tervét félrevezette, mellette 18,330, ellene pedig 20,669 szavazó nyilatkozott. Páris, máj. 29. A „Moniteur“ mai száma szerint Foud államminiszter a tarbesi gazdasági egyesület gyűlésén szónokolván, elősorolá a legújabb gazdasági intézkedések folytán történt haladásokat, emlékeztető a mérsékletre, melyet a császár a bábom után tanúsított s megjegyzé, hogy a múltban tanúsított mérséklet kezességül szolgál a jövőre nézve. „Azon események ellenére“ — mondá többek közt — „melyek néhány állam nyugalmát zavarják, az izgatottság ellenére, melyet a kedélyekben gerjeszteni iparkodnak, Francziaoszág mégis nyugodt, mert tudja, hogy a császár elég erős, hogy jogait mindenkivel tiszteltesse, a császár pedig sokkal legálisabb szomszéd és hűbb szövetséges, hogysem másokért fenyegesse.E tervári követhez egy sürgönyt küldött, melyben kijelenti, hogy Francziaország is részvéttel viseltetik ugyan a keleti keresztények sorsa iránt, azonban az Oroszországtól ajánlott módon hatni azultánra nem volna hajlandó; az 1856-i párisi szerződés kijelöli, hogy mit kell tenni vagy nem tenni a hatalmasságoknak és ez mindenkinek határozottan megtiltja a török birodalom belkormányzásába elegyedést. E pillanatban, ahogy a dolgok állanak, szó sincs többé se a congressusról, se a nyomozás eszközlése végett közösen küldendő jegyzékről, miután a zultán ez ellen tiltakozott s kinyilatkoztatta, hogy keresztény alattvalói ügyét maga fogja kinyomoztatok Kétségenkivül meg fognak annyival elégedni, hogy a zutánt udvariasan fölszólandják rá emlékezni arra, mit alattvalóinak és Európának ígért. Oroszomig nyilván egészen más eredményt várt, azonban elég tapintottbba , a dolog ilynemű kimeneteléből annyi hasznot húzni a mennyit csak lehet.“ — A hadügyminiszter egy máj. 15 iki köriratban tudtul adja, hogy ezután, akik nem is voltak azelőtt szolgálatban, fölvehetők a testőrségbe, de hat évnél nem kevesebb időre. Egy más köziratban rendeli, hogy ezután egyszer felöltözött és tartalékhoz rendelt katonák kiváltása csak a miniszter engedelmével történhetik meg, mert különös fontosságú, hogy az ily elbocsátások mentül csekélyebb számra olvadj mak le. — Marseilleből jelentik, hogy az új római orosz követ, a szicziliai kérdést illető pontos utasításokkal Nápolyba utazott. Nápolyból sok pénzcsomag érkezett Marseillebe, 133 ebből Ro ts ch id é, ki Genuában szállott ki. — Párisból írják: A lapok magatartása, s a hivatalos körökből kiszivárgó nyilatkozatokból ítélve, Francziaország e pillanatban épen oly jó indulattal viseltetik a fölkelés iránt, mint Anglia. El vannak határozva segítni azt, mennyire az illemmel összefér. Palmerston lord jelentette volna Parsba, hogy ha Sziczilla Szardíniához kívánna csatlakozni, nem lesz szava ellene. Az orosz s az ausztriai követ épen nincs megelégedve a jelenlegi franczia politikával. Cobden újabban értekezett a császárra, s a legmegnyugtatóbb biztosításokat kapta. Az angol Ügynök ir is mindenfelé barátainak, hogy azokkal saját meggyőződését elhitesse, mely szerint Francziaország semmiféle körülmények között föl nem hagy az angol szövetséggel. J o u v i 11 e herczegtől az orlean párt egyik főnöke levelet kapott, melyben írja, hogy a legitimisták hasztalan ringatják magukat csalódásban Montemoint illetőleg. Ő valóban lemondott minden trónkövetelési szándékról, s hihetőleg Londonban élő testvére , don Juan is, kire a legitimisták legtöbbet számítottak, követni fogja Montemolin ás don Fernando példáját. — A máj. 28-ki lud. belge Sziczinából semmi újat sem kar. Legutolsó sürgönye máj. 22-én kelt Palermoban. Ebben is az áll, mit már sokszor hallottunk, hogy a királyi hadserget nemsokára kiűzik Palermoból. A nápolyi compromittáltabb hivatali okok elszaladtak. Nápolyban abban a mértékben növekszik a nyugtalanság s válik aggodalmas rettegéssé, a mint a királyi tekintély tért veszt Szicíliában. — Parisban hire jár, hogy az orosz anyacsászárné, Napoleon császár és császárné találkozni fog ak. Az özvegy császárné gyengélkedése miatt nem fogadhatta el Napóleon meghívását, hogy Nizzából Wildbachba utazva Parisban pihenje ki magát, ezért Napoleon császár értesítette, hogy szándéka Eugenia császárnéval együtt elfogadására Dijonba ment is kísérni Strassburgig. Némelyek még hozzá toldják e hirhez, hogy a magas utazók Sarrebruckig utaznak együtt, hogy ott találkozzanak a porosz kormányzó herczeggel, az özvegy császárné fivérével, de megjegyzi Ind.berge: kétkedünk benne, hogy Németország jelen franczia-ellenes hangulata miatt a porosz kományzó herczeg ily találkozásra megjelenhetnek. — Páriából írják, hogy nemsokára meg fog jelenni „Julius Caesar élete“ (la vie de Jules César), Napoleon császár rég óta munka alatt áll műve. —• Ezen könyv ezért leend bebizonyítani, hogy Rómában Julius Caesar volt a demokratikus eszmék képviselője s a nemzeti akaratot győzelemre segítette a szenátori aristokratismus fölött. Ez be fogja bizonyítani, hogy a gradiusok halálával legyőzött demokratia, az első római császárral győzelmesen foglalta el a császári trónt. Akik Napóleon császár műveit olvasták, tudni fogják, hogy Juius Caesar és kora mindig kedvencz tanulmánya volt Napóleonnak. A nápolyi kormány által nagy hangon kihirdetett san martinoi győzelem ép oly kevéssé talál a valóságban igazolást, valamint a juriai „Gazz.uff. del Regno“-nak azon híre, hogy Garibaldi fegyvertetteinek eredménye bebizonyult. Ehelyett folyvást nyer hitelességben azon nézet, hogy Garibaldi a nápolyiakat még most csak ijeszti Palermo megrohanásával, hogy egyébkent okvetlenül megelőzni szükséges rendezkedéseket annál több biztossággal tehesse meg. Palermoból érkezett újabb tudósítások egész május 24-ig terjednek, s ezekből kiderül, hogy 16 tól a most nevezett napig a két ellenfél közt semmi komolyabb összeütközés nem volt. Garibaldi elfoglalván és csapataival megszállván a Calafimi melletti szóró okat, fő gondját a minden oldalról növekvő hadsereg rendezésére forduá, s Monreale környékén erejének zömével állást foglalt. Ha a királyiak győztek volna, úgy Garibaldinak ezen állás-foglalása nem lehet kivihető, s ha az eldöntő ütközet köztök már megkezdődött volna, úgy a monreali állásból azóta előbbre kellett volna nyomulnia. Arról minden tudósítások megegyeznek, hogy a mozgalom 16-tól 24-ig nevezetes haladást tett, s hogy Garibaldi serege vidéki rendes csapatok partraszállításával is tetemesen szaporodott. Nagy fontosságú tény az is, hogy Garibaldi a községek fölhívása alapján a szicziliai dictátorságot Victor Emánuel király nevében fogadta el. A fölkelő seregről a „Patrie“ következő közlést hű:.: „Garibaldi 20-a Montezle mellett táborozott s seregét eldöntő támadásra készité; önkénytesei két osztályra voltak e osztva, az egyiket ő maga vezényli, a másikat Medici ezredes; ezenkívül egy tartalékot is alakított Mezzacapo vezérséga alatt. Minden osztályban van három vadászzászlóalj; a legújabb minta szerint készült