Pesti Napló, 1860. május (11. évfolyam, 3067-3091. szám)
1860-05-05 / 3071. szám
— Egy Szóval sem panaszkodik, senkitől sem kér semmit. Séta helye még mindig csak a rész kigőzölgési udvarra szorítkozik. Egyébiránt egészséges s lélekerős, az unalom nem bántja; a többi közt Cicerót „de officiis“ fordítja francziára, és Máté evangyéliuma X. rész, 28. verse fölött: — „ ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, a lelket pedig nem ölhetik meg; hanem inkább féljetek attól, ki mind a lelket, mind a testet eltemetheti a gedennába,“ egy vallásos értekezést irt. Szepes, Gömör, Liptó s más vármegyékből egész küldöttségek készülnek látogatására; eddig talán már tudják, hogy be nem bocsájtatnak. A bélai lelkész Máday Károly, ki két havi börtönre van elitélve, még nem érkezett meg. A kassai cs. kir. helytartósági osztály a gölniczi lelkész Loisch urat, ki Toperczer helyébe superintendensi helyettesnek neveztetett ki, lelkészi hivatalából kitette. A bélai evang. község azonban, mely nem coordinálta magát, és igy f. é. jan. 10-ke és febr. 5-én kelt vallásügyi minisztérium rendeletei folytán azt hiszi, hogy magára hagyattatott, Mádaytól további lelkészi hivatala folytatását követelte; itt azt hírlik az említett községről, hogy lelkészét a templomba akarja elzárni, a netán erővel történendő elvitele esetére. Egyébiránt az úgynevezett coordinált községek sorából többen ismét visszatérnek, másrészt pedig az erőtetett rendezés ellen óvást tesznek, így Szepesben a kis-lomniczi paraszt evangélikus község az itteni helytartósági osztályhoz ellenmondását már benyujtotta, a schoedleri bányavárosi község lelkészével erős viszálkodásokba bonyolódott és a rendezéstől elállott, stb. Gróf Széchenyi Istvánért környékünkön mindenütt megtartattak a pompás gyászmisék : Eperjesen az ottani plébános ft. Dienes apát ur, Lőcsén a szepesi káptalan nagy prépostja ft. Baczovszky ur által; egyedül itt Kassán tartatott a nagy Széchenyiért csendes kis-mise a székesegyházban, miután a püspök ő kegyelmessége az ünnepélyes nagy misét megtartani nem engedte; mindamellett a kis misére is nem csak a helybeli főnemesség, polgárság s nagy tömeg nép jelent meg számosan, és a vidéki nemesség is szép számban volt képviselve — nem kételkedvén a halotti isteni tisztelet pompás megtartásán. A székesegyházból átvonult az egész tömeg a református s onnét az evangelicus templomba, hol S c u 11 e i lelkész ur egy rövid, de szép, velős beszédet tartott. Mind a három templomban elhangoztaták lelkes jogászaink Vörösmarty szózatát. öcs. k. Apostoli Felsége apr. 26 án kelt legmagasb parancsa folytán, ő cs. Fensége Vilmos főhg altábornagy egy körrendeletet bocsátott ki a hadseregi főparancsnoksághoz, mely a cs. k. hadseregnél behozandó mindkét vallásfelekezetű ev. tábori lelkészek alkalmazását tárgyazza. Ily tábori lelkészek, úgymint egy ágost, és egy helv. hitvallású, az illető vallásfelekezetű katonaság számára következő állomásokra fognak alkalmaztatni: Bécsben Alsó- és Felső-Ausztria, Salzburg, Sziria, Horvátország és Szlavónia részére; — Veronában: a lombard-velenczei királyság, Karinthia, Krajna, Tirol, a partvidék és Dalmáczia részére; — Buin: Magyarország részére; — Lembergben : Galiczia és Bukovina részére ; — Nagy-Szebenben : Erdély, a Bánság és Szerb vajdaság részére. Ezen állandóan alkalmazott tábori lelkészek a katonai papság összes állományába eleve mint harmadosztályú segédlelkészek soroztatnak, a járadékaikat, előléptetésüket stb illetőleg, a többi segédlelkészekkel egyenlők. A jelöltek szabályszerűleg nőtlen egyének legyenek, kivételkép azonban nős egyének is fölvétetnek. A későbbi házassági engedélyért folyamodókra a katona felek részére létező házasodási szabályok alkalmaztatnak. A tábori lelkészek egyházi működése az állomásukhoz tartozó, minden fegyvernemben valláshiveikre, kórházakban s minden más katonai intézetekben, kiterjed. A hadseregi főparancsnokság nevezi ki őket, és szolgálati ügyeiket és fegyelmüket illetőleg állomási helyük országos főparancsnoksága alá tartoznak. Ezen tábori lelkész állomások betöltésére nézve a hadseregi főparancsnokság erre tökéletesen alkalmatos ev. lelkészek kinevezése s az illető minőségi tabellák nyerése végett, a vallás- és közoktatási minisztériumot keresendő meg. Az egyén ajánlásoknál a jelölteknek német, magyar és szláv nyelvekbeni jártassága, valamint példás erkölcsi jó magaviselete s helyes politikai érzülete mutatandó ki. A tábori lelkészek állomáshelyükön az isteni szolgálat megtartására minden szükségesekkel ellátandók, melyek az ágOBt. és helvét vallásunk részéről fölváltva fognak használtatni. Az egyházi beszédeken és isteni szolgálaton az illető vallásfelekezetű tisztek legénységükkel együtt, a fönnálló szabályok szerint tartoznak jelen lenni. — Háborús időszak alatt, a papi kórházi szolgálatra minden működő hadsereghez, a harcz tartamára kat evang. tábori lelkész egy ágost, és egy helvét vallásu — adandó. (Bp. H.) A legutóbbi háborús események alkalmából a Lombardiában ausztriai hatóságoknál levő törvényszéki s közigazgatási letétmények Veronába vitettek, ahol azok még ez idő szerint is vannak. Márc. hó 13-án Veronában egy vegyes bizottmány ült össze, oly czélból, hogy a Lombardia átengedett területrészeit illető letétményeknek, a zürichi békekötés következtében, a szardiniai királyi kormány részére átszolgáltatását rendezze. Későbbi reclamatiók eltávolítása végett, azon polgári s katonai állású ausztriai államalattvalók, kiknek részére lntétmények voltak a Lombardiábani előbbi ausztriai hatóságoknál, arra szólittatnak föl, hogy ez iránti igényeiket 1860. jun. 1-ig a nevezett bizottmánynál jelentsék be, hogy igy azokat, a lntétményeknek a szardiniai királyi kormány részérőli átszolgáltatásánál tekintetbe lehessen venni. (Bp. H.) BELGRÁD, ápril 26. úgy látszik, hogy lesz valami a dologban, azon hirt illetőleg, mintha bizonyos pártbeli emberek arra törekedtek volna, hogy megakadályozzák Mihály herczeg trónra juthatását, s hogy arra Leuchtenberg herczeg hivassék meg. Több körülmény forog fenn, mi e kósza hirt lehetővé teszi. Jankovits Milován, az ismeretes szkupszinár, aki azon véleményben van, hogy Szerbia addig nem fog kifejlődni, mig az idegenek (sztranczi) azaz a honosítottak s az öregek agyon nem verettetnek ; ez egyén — mondom — már a múlt év végén távozott el innen, mint mellbeteg, s jó ideje, hogy Pétervárott tartózkodik, mellbaját ott orvoslandó. Milován, az úgynevezett dulópárt egyik compheusa, s testvére Milan az, aki befogattatván, azt vallotta volna, hogy pártjuk törekvése Leuchtenberg herczeg trónra ültetése. Mióta Milan a nevezett vallomást tette, azóta a dulópárthoz tartozó emberek egyenként veszítik Milos herczeg kegyét. Az illető pártemberek kezéből elvétetett a „Szrbszke Novine“ szerkesztése, s meglehet, hogy e lap dolgozótársai közt némelyek sajtóvétség elkövetése miatt bűnvád alá is fognak helyeztetni. Hír szerint a lap szerkesztője és Grus belügyminisztériumi segéd szülőhelyeikre utasíttattak egy időre ; egy tanácsnok masitást kapott felvigyázni, hogyan építik a kragujeváti belgrádi országutat, s egy kerületi főnök rendeltetett melléje ; továbbá egy törzskari tiszt más rendeltetést kapott; s Milos herczeg első segéde váratlanul elbocsáttatott. íme mily sokat ért Milos herczeg haragja, mennyien veszítették el kegyét; pedig mindez emberek ugyanegy párthoz tartoznak, azon párthoz, mely annyi elkövetett rendetlenségek okozója vala, mely a testvérek közt megingatta a viszonyos bizalmat s szeretetet, s mely a herczeggel, a nemzettel s a világgal azt akarta elhitetni, hogy Szerbia legfőbb emberei hittelenek s hazaárulók , csak hogy ők ragadhassák kezeikbe a kormány gyeplőit. Mindez emberekről állítják, mintha megegyeztek volna mindenkép megakadályozni Mihály herczeg trónra juthatását, mert előre látják, hogy alatta ármánykodásukkal roszul fognának járni. Jelenleg e párt bomlófélben van, s ha beteljesül még két fontos hir, mely tegnap óta hallatszik, úgy a párt veszítvén fejét, egészen szétoszlik. A kószahir szerint: Szerbia jelenlegi metropolitája, ki, mellesleg legyen mondva, Oroszhonban végezte theologiai tanulmányait, s ott szenteltetett fel, szintén elvesztette Milosig kegyét, s azért vagy valamely kolostorba fog küldetni bűnbánás végett, vagy más püspöki székre áthelyeztetni, s pedig azért, mert őt is a most bomlásban levő párt legelőkelőbb tagjának lenni mondják. A metropolita kegyvesztésével karon fogva jár azon tegap óta elterjedt hír, hogy Sztevcsa, a párt látszólagos feje, s a tanács elnöke beadta volna lemondását, mit Milos herczeg el is fogadott. Ha mind e hírek valósulnak, úgy bizonyossággal mondhatni, hogy Szerbia némileg zilált állapotban van, s e ziláltságot a kormányzásban elkövetett eddigi rendetlenségek idézték elő. Fog e Szerbia ily bizonytalan ingó állapotban sokáig megmaradhatni ? Ki tudná ezt egy előre megjósolni ? De kétségbe nem vonható igazság, hogy Szerbia erős kormányt szükséges, mely a törvényekre támaszkodva s a nemzet szeretetét bírva, képes leend kiirtani azon számos visszaéléseket, melyek sok év óta belopództak Szerbia kormányzatába, államgépezetébe. Csak sajnálni lehet, hogy Mihály herczeg kénytelve érzé magát eddig, távol lenni Szerbia kormányzatától, mert csak benne bízunk, hogy erős jellemével s végtelen jóakaratával képes leeni Szerbia anyagi s szellemi fejlődésének uj s nagyobb lendületet adni. Sztambulból, az ott levő szerb küldöttségtől, semmi újság ide még nem érkezett, vagy legalább nem tudatik. A sztambuli franczia újság azon kérkedése, hogy a küldöttség csak a herczeg megbízottjaiból áll, nem a nemzet küldöttei , s hogy a Porta a szerb nemzet óhaját bírná ellenvet e követség követeléseinek, itt csak gúnymosolyt idéztek elő. A szerb nemzet féltékenyen őrzi jogait, s a küldöttség csak e jogok megtartását s életbeléptetését sürgeti Sztambulban. Mi lesz a küldöttség működésének eredménye, majd meglátandjuk. 1. 1. KÜLÖNFÉLÉK. — Buda városa tanácsa elhatározta, hogy az elhunyt nagynak természeti nagyságban lefestendő arczképét a városháza gyűlési teremében kifüggeszteti, a vízivárosi Brunnsféle háztól a lánczhidon alulig terjedő házsort Széchenyi-utczának nevezi s Széchenyi országos emlékéhez 400 frttal járul. — A pesti szegénygyermek kórháznak legutóbbi közgyűlésén hozott határozatai: 1) Gyászirat intézése gróf Széchenyi Istvánnéhoz ; 2) Széchenyi olajban festett arczképének fölfüggesztése a kórházi teremben ; 3) az emberbarátok által apított ágyak sorába fölvétetik egy „Széchenyi ágyalapitvány,“ mely tiszteleti alapítványnak neveztetik, s a mely ágy mindenkor az elhunyt nagy hazafi nevét viselendi. A közgyűlés megemlékezett ez alkalommal egy más elhuyt férfiról is, kinek e jótékony intézet létét köszöni. Ugyanis a két évvel ezelőtt Edisburgban meghalt dr. Schöpf volt az, ki 1839 ben a pesti szegénygyermekkórházat indítványozta és létre is hozta. Az emlitett közgyűlés határzatánál fogva e férfiú arczképe is diszesitendi a kórházi nagytermet. Gr. Károlyi Edétől következő felhívás jelent meg: „Egy a Magyarország nagy halottjának, Széchenyi István grófnak emlékét megörökítendő hanthalom felemelésére ezennel meghivatik a nemzet. Ezen nagyszerű hálaemlék létesithetése tekintetéből megvárja a hon fiaitól és leányaitól, hogy annak ünnepélyes, sajátkezűleg történendő végrehajtására minél számosabban jelenjenek meg Kassán, f. évi máj. 15-én. Az ünnepélyes menet május 15-én délután 2 órakor indul a városban levő nagy sétatérről az emelendő Széchenyi-halom színhelyére, a város rétjére. A nem Kassán lakó vendégek iránti tekintetből a horvát szűkölködők felsegitésére május 14-n előadandó társas színdarab és mutatvány május 15 kén tetve ismételtetii fog. Kassán, april 28. 1860. A bizottmány nevében Károlyi Ede gróf, elnök.“ Pozsonyi rendes levelezőnktől, kinek utóbbi levele sajtóhibából „Rozsnyó“ fölírással jelent meg lapunkban (mely hiba különben másnap meg lett igazítva), máj. 3-áról megint ezt írja nekünk: „Az ág. hitvallásunk ma délelőtti 10 órakor tartották meg nagy Széchenyink emlékezetére gyászszertartásos ünnepüket helybeli egyházukban. Az eső szakadt, de ez nem tartóztatá a közönséget, hogy részt vegyen. A magyar ének után Geduly helybeli lelkész szónokolt. Miután bizton hiszem, hogy a szónoklat ki fog nyomatni, csak annyit érintek róla, hogy az remeke volt a hitszónoklatnak és hazafias emlékezetnek. A feladat az evangeliomból volt véve: !s „István erős volt a hitben s azért isteni műveket vitt végbe e földön.“ A mennyire találók ez igék, annyira ihletett volt a kifejtés,és láttam férfiakat kényezni, láttam ifjúságunkat edződni s erősödni azon büszke öntudat megismerésében, hogy oly faj, mely ily fiakat szül, nem tenyészhetik el e földről. A szónok ismerte e tettdus életét, hogy azt oly meghatóan festhesse. — Isteni tisztelet után kívül az utczán a Szózat énekeltetett el, minek elzengése után a közönség szétoszlott. Minapi értesítésemben hibásan áll, hogy néhány bolt volt az apr. 30 i szertartás alatt bezárva ; elenkezőleg néhány kivételével minden bolt zárva volt.“ — Felső-L i h o t á r ó 1 (Árvamegye) írják nekünk : „Gróf Széchenyi István váratlan halálának leverő hire ! bérczeink közé is behatott. Közönségünk a csapás hallatára, első szent kötelességének tartáa egy halott emlékének illően hódolni, és iránta való tiszteletét külsőleg is tanúsítandó, a gyászisteni tisztelet megtartását Asó- Kubinba ápril 26 ra határozta. E napon megyénk minden vidékéről számosan sereglettek ide; délelőtt 11 órakor gyűlt össze a közönség a kath. egyházban ; a megye összes értelmisége, hölgyek és férfiak gyász magyar ruhában jelentek meg; a kath. papság a megye legtávolabb ező helységeiből érkezett meg, jelenlétével a szertartások pompáját növelendő, képviselve voltak mezői városaink, több községeink s a széhek. A templom közepén volt felállítva a ravatal az elhunyt czimerével diszitve. A gyászisteni tiszteletet a megye prépostja, Szlivaczky Imre fényes szertartással végző. Az egyház minden zuga telve, mindenütt a megható csend, minden ar■ don a fájdalom, minden szemben a könyvjelenték, hogy s a roppant veszteség nem egyeseket, de a hazát érte; a nemzet, melynek minden osztálya itt képviselve volt, egy családdá olvadt össze, s a nagy halottban jótevőjét és legerősebb támaszát siratta. A mise után köszönet mondatott a papságnak a közönség nevében; erre a Csaplovics-féle könyvtár választmányi tagjai összeültek, s elhatározák Széchenyi István arczképét a könyvtár számára megszerezni, és a nagy halottért május végéig gyászt viselni. Ezután a jelenlevők nagy része az itteni fogadóban gyűlt össze, hol ebéd alkalmával több pohár emeltetett a halhatatlan hazafi emlékezetére és nemes fiai egészségére. Lelkesítse őket az előttök álló nagy példa és egy nemzet hálája. Erre gyűjtések indítványoztattak az elhunyt szobrára és az Akadémiára. A gyűjtések eredménye annak idejében az illető helyekre be fog küldetni.“ — Nemes-Kosztolányról, ápril 22-éről írják nekünk: „Alsó-Nyitramegye felvidékéről hírlapjainknak ritkán van közölni valójok, de néhány hó óta az egykoron itt virágzó társasélet ismét fejlődni kezd. Rejtélyes neme a bánatos örömnek fogá el keblemet e f. hó 21-én, midőn látám, mint gyülekeznek vidékünk közel s távol lakosai Tarnóczy Kázmér alsó-lelóczi birtokán, s mint Bietnek Nyitra vizének dagadozó árjai, s a szakadva hulló eső közepeit sikamlós útakon a regényes dombon fekvő Isten egyházához, hol elhunyt Széchenyiekért gyászmise tartatott. Mély benyomást tett Heill Károly plébános ügyes tapintattal szerkesztett lelkes és kitünően előadott magyar beszéde. A gyászba öltözött sok Úri hölgy és számos férfi arczán keserves könyek permeteztek e veszteségünkön, s a vidék tót ajkú népe meghatva e látványon, nyájas tsztelettel kéré Tarnóczyt, a most is közszeretetben részesülő elfeledhetlen egykori alispánt, venné továbbra ő a szegényeket most oltalma alá! Szombatnap vala, s ott álla mégis áhítattal több zsidó , ott állának elkomorodottan a szomszéd kemeskosztolányi evang. nem rendezkedett egyház tagjai, ott nehány helvét s görög-nem-egyesült vallású egyén ; keverjen parasztgazda, birtokos nemes, s a városok polgári. A közös bú és aggodalom összehoza bennünket, hogy az Istenhez egyesülten fohászkodhassunk: mentené hazánkat és fiait az enyészettől! — Ugyan aznap Nagy- Biliczen is tartatott gyászmise, i. h. 26-ára pedig a Rudnay-család hivott meg a Divék-Ujfalun tartandóra.“ — Gácsról, ápr. 26-áról írják nekünk: „A legnagyobb magyar gyásztisztelete a kath. templomban fényes szertartással megtartatott. Gr. Forgách József rendezte a gyász requiemet. A templom belseje, a gyászravatal a nagy halott nagy érdemeinek hazafias megtiszteléséhez, s a rendező lelkes gróf állásához illő diszszel tolmácsolta külsőleg a nemzeti gyászt. A templom falai körönkörül, az oltárkép, a szószék, az orgona, az ülőpadok gazdagon fekete posztóval voltak beborítva. A templom közepén felállított ravatal gyertyafényten úszott. A koporsó ezüst szegélyzetű gyász szőnyegén, nagy ezüst betűkkel volt felírva az üdvözült gróf családi neve s családi czimerei a ravatalon s falakon függöttek. A gyásztisztelet végeztével a testvérgrófok számos vendéget hívtak magashoz ebédre, különösen a Losonczról érkezettek közel. Ezen fölül a posztógyár, az uradalmi tisztség , a város birája versenyezve sietek a vidéki közönség többi tagjait is vendégül maguknál letartani.“ — Szombathelyről, hol az utolsó tisztelet megtartásáról a vidéket értesítendő gyászsorokat a hatóság lefoglalta, a következő tudósítást veszszük: „Vas megyében Szombathelyen az örökre felthetetlen nagy hazafi, gróf Széchényi István emlékére a gyászmise-áldozatot Bitnicz Lajos nagyprépost és akadémiai tag ápril 26 án reggeli tíz órakor mutatta be a mindenhatónak. Ámbár e napon tőlünk is nagyon számosan sietnek Nagy- Czenkre, ott, mint a haza közös gyászhelyén megyénket képviselendők, mégis tágas székesegyházunk (melynél nagyobb Magyarhonban csak talán kettő vagyon) a közgyászban résztvevők befogadására a szó teljes értelmében szűk és elégtelen vola. Midőn fél tízkor megkondult az öreg István harang, ennek szivarjáró, mély, komoly hangjára fölélénkült az egész város, és ennek minden utczáiról tömegesen tudata a nép az ország nagy halottjának gyászünnepében résztveendő. A boltok lezárattak. A kaszinó tagjai, a szomszéd vidékről bejött nemesség és birtokos osztály, a városi ezédek, a tanuló ifjúság minden osztályából számosan, és a város polgárai mindanynyian magyarba és gyászba öltözve s gyertyával ellátva 3/410-re a második harangszóra indulának ki a kaszinó tereméből a templom felé, és mivel már ekkor a főajtón a nagy sokaság miatt a bemenetel lehetlenné lön, az idáig zárva tartott mellék kis ajtón léptek be a templom hajójába, hol a dóm keresztjében felállított ravatal közül tizenketten teljes magyar öltözékben kalpaggal és diszkarddal jobbról és balról állának fel, kezükben égő gyertyát tartva; ezek közt meglepő volt, első helyen látni a két volt alispánt és főszolgabírót, több volt országgyűlési követet és táblabírót, úgy szintén tekintélyes nagybirtokost. Más tizenkettő különféle rendből és rangból hasonló díszöltözékben és égő gyertyával a három lépcsövel magasabb szentély rekesze széltében képező kettős sort; ezeken kívül közel kétszázan, öregek és ifjak, mindenféle rendből vegyítve, valamennyien magyar fekete gyászban és égő gyertyával a nagy oltár felöl nyitva maradt nagy félkört alakítanak. A megyés püspök, a káptalan és az áldozó, valamint a tanuló papság,egyszerű fekete mély gyászban szokott helyeiken jelentek meg. A mély gyászban, fekete attilákban jelen volt igen számos jurhölgyek egy része a szentélyben hat, másik része a női oldalról fekete posztóval bevont öt padot foglala el; a férfiak oldaláról fenntartatott öt padban a megye főnökén kívül a város tisztviselői , és azon gyászban megjelent öregek és ifjak ülének, kik a gyászünnepélyben gyertya nélkül jelentek meg. A többi pad és térség a városi és szomszéd falusi népséggel, mely valláskülönbség nélkül mindünnen összesereglett, egész zsúfolásig úgy megtelt, hogy a be nem fértek miatt a templom mind a három nagy ajtaját fel kelle tárni. A sokaság nagy számát legjobban onnét érthetni, hogy majdnem félóra felék el, míg a nagy tömeg négy ajtón át elszéledett. A ravatal az ország nagy halottja méltóságához illő alakban felállítva , három ölnyi magas és aránylag széles lévén, lépcsője és fokozaton emelkedik az ég felé és négy fokon köröskörül rakva égének a viaszgyertyák. Az alkotmány tetőpontján az aranyszegélyü fekete posztóval takart koporsót a középen felállított arany feszületen kívül vörös bársony kalpag arany rojtokkal és bakallóval, aranytól és drágakövektől csillogó diszkard, gazdagon megaranyozott magyar mente és dolmány, a két oldalról, valamint fejről és lábról a grófi családi czimerek ékelitek. A családi czmer alatt a Széchenyiek jelszava: „. . Dem pro nobis, quis contra nos“ nagy ezüst betűkkel volt látható. A fő homlokzaton e fölirás: „A legnagyobb Magyarnak!“ oly nagyszerű betűkkel volt írva, hogy a főajtó küszöbénél már mindenki megtudhatta, kiért tartatik e nemzeti gyászünnepély. E fölirás alatt az egész gyászravatalt zöld ágakból csinosan font koszorúk övezék körül. Szent misék minden oltárnál tartatattak és az ezeknél szolgálatot tevő ifjak mindnyájan magyarba öltözve s ketten égő gyertyával elömenve segédkedének, így a fényes templom minden részeiben , de különösen a hajóban s ravatal körül égő számtalan gyertyavilág fényözöne képe vala azon világnak , melyet a boldogult nagy hazafi hazánk minden részeiben meggyujtott, mely minden komoly szemlélőnek lelkében azon szent gondolatot ébreszté, vajha Széchenyi István nagy szellemének magyar hazánkban 1825-től fogva égő világa örökre világítson minden magyar lelkében és hazafias szikrája soha egy pillanatra se aludjék ki honszerető kebelünkben ! Nem hagyhatom feljegyzés nélkül, hogy a gyászünnepély bevégzése után is, a nép a ravataltól alig tudott megválni, és a zöld koszorúknak neki esve, boldognak érzé magát, ha annak gályáiból valamicskét mielőbb leszakaszthatott s mint szent ereklyét magával elvihette. — Szomszédvidékünk több előkelő urasága s birtokosa, úgy a helybeli iparosok nagyobb része ezen mai gyászünnepély napján minden munkát cselédjeiknek betiltanak, és ezeket a gyászisteni tisztelet részvevőjére utasiták.“— Puszta -Sz-Mihályról, (Vasmegyéből) apr. 26-dikáról írják nekünk: „Szivünk lelkünk mély gyászát Istennek is bemutatandók, sőt. Ausserneck Ferencz derék lelkészünk ma gyászmisét szolgált, melyen a németujvári herczegi uradalom tisztsége, a közelvidéki értelmiség és honleányok jelen voltak, s mely a körülményekhez képest, és a nemzet drága halottjához méltón, elég fényes is volt. Említett derék lelkészünk a szószékről rövid, de megható és velős beszédet intézett a zsúfolásig telt egyház híveihez. A hatásos beszéd után következett a gyászmise, melyet I. Dalgaházy Pál, nyugalmi lelkész mondott. A honleányaink fűzte babérkoszorúkkal s feliratokkal födött ravatalt égő gyertyákkal s tetőtől talpig magyar ruhába öltözött öregebbek és jobbak állák körül.“ — Nyitráról ápr. 26-áról, Rudnay István úrtól veszszük e sorokat: „Ma tartottuk meg mi is itt megyénk fővárosában nagy Széchenyi Istvánunkét-' a gyászmisét. A részvét általános volt, bár megyénk minden vidékén gyászmisék tartatnak, sok távolvidéki ,om ide, hogy itt, a megye szivében is részt vegyen azor,ajtatosságnál, mely a boldogultért őszinte hálaérzetünk adójaként tartatott. Nem lehet ez alkalommal nem említeni, hogy gyászmisénk a piaristák templomában tartatván meg, e derék szerzetben papok a tágas templom valamennyi kis oltáránál önkényt gyászmiséket olvastak a nagy mise alatt. A gyászmise után azt határoztuk , hogy gazdasági ■fiókegyletet és takarékpénztárt alakítunk Nyitrán, és csatlakozásra Bars, Trencsén és Turócz megyéket is felhívjuk, mely czélra egy jun. 5- és 6 án tartandó gyűlésre az engedélyt a megye főnökétől már el is nyertük. Akarunk az alkalommal és pedig jun. 5 én hangversenyt is szűkölködő horvát atyánkfiai javára tartani; a mükedvilek örömmel ajánlották fel közreműködésöket.“ — Ábrázidy úr Veszprémből, ápr. 27-ről írja nekünk : „A nagy hazafiért, a legnagyobb magyarért, mi is megtartottuk tegnap a gyászisteni szolgálatot. Kora reggel szokatlanul élénk volt kisded egyhangú városunk, okát megfejté a kaszinón lobogó fekete zászló. Közelgett az ünnepély órája, a kaszinó tagjai szép renddel, kisérve a gyászolók seregétől, vonultak székesegyházunkba. A város mindent megtett, hogy az ünnepélyt emelje, a boltok az ünnepély alatt zárva voltak. Az isteni szolgálatot nagyi. Koroncz László úr, nem pedig a megyéspüspök tarta, mint némely lap hibásan előre közölte. Ő mlaga ugyanis ép e napokban ment bérmálási körútjára, noha városunk kivonata az ünnepélyre vonatkozólag ő benne közpomosult. Fájdalom, még más körülménynek is kellett e nagy és városunkban felejthetlen napot megszomorítni. Már az ünnepély előtt néhány nappal az a hír terjedt városunkban, hogy a kispapság püspökileg letiltatott az ünnepélyről, amit épen nem hittünk, de sajnos, csalatkoztunk. Már megtelt a templom, a papság nem jön, már mindenki hitte a szárnyaló hirt, és ím egyszer csak megjelenik a kispapság, de a püspöki parancs ellenére. — A protestáns egyházakban jövő egymásutáni vasárnap tartjuk a halhatatlan férfi emlékére a gyász isteni tiszteletet.“ — Szegzárdról apr. 27-éről írják : „Gyászoló nemzetünk legnagyobb halottjáért a gyás mise-áldozatot megyénkben első szolgáltatta f. hó 21-ikén Zomba derék közbirtokossága, s abban számos vidéki is vallásos kegyelettel részt ven. Ugyan e hó 25-én a gr. Széchenyi és Zichy családok rendezének Kajdacson, hova nagydoroghi uradalmuk leánygyülekezetül tartozik, elhunyt nagy rokonuk lelkeért gyászmise ünnepélyt. Kajdacs még soha ily nagyszerű ünnepnek tanúja nem volt. Itt Tolna-