Pesti Napló, 1860. május (11. évfolyam, 3067-3091. szám)

1860-05-16 / 3080. szám

Ehez járultak : Róson Késmárky Jozefin 5 frt, Rosos Izabella 5 frt, Ányos-Rosos Mária 2 frt, Nagy Károly 5 frt, Késmár­­ky Gáborné 1 frt, Beszerédj-Késmárky Amália 1 frt, Csapó Kálmán 8 frt, Dombay-Bezerédj Antónia 2 frt, Bezerádj Gyu­láné 3 frt, Kopácsy Mari 2 frt, Tallián Karolina 2 frt. 170. B­é­k­é­s­y Klára Szeghalmon 50 frt 74 kr. Éhez járul­tak: Békésy Jósefné 1 ft,Günthner Leopoldinlft,Békésy Klára és Irma 2 frt, Kiss Ferenczné kasznárná 1 frt, Kiss Ferenczné gyógyszerészné 1 frt, Hivesi Károlyné 1 frt, Augusz Jánosné 2 frt, Igaz Károlyné 1 frt, Csathó Zsigmondné 1 frt, Flaskai Jánosné 1 frt, Major Józsefnéj 1 frt, Fejér Róza 1 frt, Sófi Eszter 1 frt, Flaskai Teréz 2 frt, Bálintfi Nina 1 frt, Tatár Jánosné 1 frt, Ürményi Mari 1 frt, özv. Seress Ferenczné 1 frt, Seress­ Józsefné 1 frt, Petri Mihályné 1 frt, Krisztó Atha­­názné 1 frt, Fodor Apollónia 1 frt, Sóos Józsefné 1 frt, Diezel Antalné 1 frt, Gross Szili 1 frt, Gross Lotty 1 frt, Flutoro­­vics Emilia 50 kr, Orbán Amilia 10 kr, Simay Jánosné 60 kr, Koncz Bálintné 1 huszas­z 44 kr, Péter Sárika 40 kr, Knezo­­vits Zsófi 50 kr, Szőkéné 2 frt, Fleschár József 1 frt, Fekete Etel 1 frt, Szabó Gáborné 1 frt, Ehrlich Jánosné 1 frt, Fischer Kati 1 frt, Rueth­ Rozália 1 frt, Andrásy János 1 frt, Babos Irén 1 frt, Valaki 50 kr, Szalka Lujza 1 frt, Csák Jánosné 1 frt, Valaki 1 frt, Panics Jánosné 10 kr, Pap Jánosné 50 frt, Petrovics Demeterné 1 frt, Tippmann Ilka, Nina és Irén 1 frt 50 kr, Katona Jánosné 1 frt, Feldné 50 kr, A csökmő­i ta­nítón­é 30 kr. 171. Jankovics - Tallián Róza Szöllős-Gyorokon 20 frt. A XXI. kimutatás összege : 279 frt 75 kr; az egész eddigi összeg : 38 arany, 12,753 frt 48 kr. Pesten, 1860. april 11. Czanyuga József, pénztárnok. Az 1860-iki január 1 jétől márczius 31-kéig a magyar nemzeti Muzeum számára részint ajándékozott, részint megvett tárgyak. (Folytatás és vége.) III. Képtár. Gróf Zichy Edmund ravatalon fekvő gróf Illésházy Gáspár, gr. Illésházy Gáspárné szül gróf Thurzó Ilona és gróf Illésházy Gábornak ismeretlen művész által fes­tett arczképeiket. B. Bajzáth György Donát János „Hebe“­­jét. Dr. Pálya József Barbarini (Gvercino) „Szent Sebestyén“­­ét ajándékozták. IV. Természetosztály. A) Állatország. Gróf Sztá­­ray-Waldstein Mária egy havas estikot. Metetka Ferencz gyógyszerész egy kerecseny sólymot és 2 huhogó fülbét. Heller Alajosné cochinchinai kakast. Ságody Ignácz hivatal­nok karvaly-ölvet. Guttmann József vendéglőkapus nagy bu­­holyt. Fischer Jakab bőrgyárnok újfoundlandi kutyát. Mote­­siczky Móricz földbirtokos nagy darázsfészket.Tilk János ren­des falkvízt és 1 gyöngytyúktojást. Schertzenlechner Sebag 1 labradori fókát. Köhler Ede fűszerárus 30 különféle csigát és kagylót és egy függőczinkefészket. Rossete Julia nevelőnő nagy tenyererákot­­ ajándékoztak. Frivaldszky János múze­umi őr által gyüjtetett 62 fajrovart 115 példányban. Csere út­ján megszereztetett 10 külföldi pillangó és 6 tengeri csiga. B) Ásványors­zág.Kubinyi Ferencz földbirtokos néhány szik­­lapéldányt a budai numulit képletből. Hantken Miksa lovag több sziklafajt Buda vidékéről. Szabó József tanár 2 szikla­példányt. Pospiechek Magdolna assz. egy csomó apró gránátot. Kovács Gyula múzeumi őr tufnai porló calcitot. Palkovics György, a földtani társulat szolgálatában, pyri tesszenet, aján­dékoztak. C) Őslénytani tárgyak. Ebeczky Emil földb. számos őslénytani tárgy­akat Ajnácskőről. Kubinyi Ferencz számos őshalfogat a budai Szépvölgyből. Luby István föld­­birtokos őselefántfogat és lábszárt. Elek Menyhárt földbirto­kos több őselefántcsontot. Koncz Ferencz kalaposmester ős­elefántfogat. Pintér Illés földbirtokos ősbölényfejet. Petrovay László földbirtokos 2 őselefántállkapcsot. Halasy Béla ősbö­­lényfejet. Bolváry Antal földbirtokos őselefántfogat. Okoli­­csányi Gusztáv földbirtokos ősemlősállkapcsot Gr. Keglevich Gyula 9 különféle ősemlősmaradványt. Pásztó városa nagy őselefántc­ombcsontot. Pázmán Lajos tanár 4 őscsontot. Mor­­bitzer Gyula cs. k. megyei biztos 2 DE szarvasszarvtöredéket. Dr. Szabó János több tályai levélnyomatot. Gönczy Pál gymnasiumi igazgató kövült gyümölcsöt. Sz­abó József tr. ős­­delfincsigolyát. Palkovics György kövült fát — ajándé­koztak. Kelt Pesten 1860-dik ápril 1-én, újabban a Constituti címel fejezi ki megelégedését, hogy Piemont, mint a Cavour gr. feleletéből kitetszik, épen úgy roszalja Garibaldi vállalatát, mint Francziaország. „Azonban — folytatja a Const., — ha az expeditió Piemont érdeke ellen van is, de ösz­­hangzik azon párt érzelmével, melynek hőse Gari­baldi. Piemont nem követhet el erőszakot oly fér­fiún, ki oly nagy népszerű hatalmat képvisel. Egy ily tett Olaszországban hatalmas reactiot támasztana.“ Mi az angolok beleelegyedését illetőleg megjegyzi: „Az angolnak épen oly bajos volna Szic­íliát magá­hoz ragadni, mint a­mily bajos volna az orosznak Konstantinápoly elvétele. Franczia- és Angolország­nak a nápolyi ügyben eddigi egyetértése után nem lehet hinni, hogy most külön nézeten volnának.“ Az összes német sajtó osztja a Constitutionnel vé­leményét, s Francziaország­­ Piemont részéről az expeditió és az angol segély ellen emelt haragos rá­­szólást nem tartja komolynak. Hogy mily kevéssé akadályozták az expeditió kiindulását, erre vonatko­zólag, egy franczia lap egy adomának beillő párbeszé­det közöl, e szerint a genuai kormányzat a nápolyi konzul kérdőre vonta, hogy miért nem akadályozta meg Garibaldi elindulását . „Ugyan hogy tartóz­tathattam volna fel 1000 embert 100 rendőrkatoná­­val.“ És az ön sorkatonasága? „Oh konzul úr — fe­lelt a kormányzó — ezeket consignálni kellett, hogy az expeditióval el ne menjenek.“ És ez igaz lehet, miután egy másik forrásból úgy értesülünk, hogy G­a­­ribaldit régi bajtársain kívül a Genuában volt toskánai ezredből körülbelöl 250 ember kiséri, a­kik­nek szökve kellett a hajóra menni. Azokat, kik a ha­jóra nem juthattak, másnap karabinierek kisérték vissza a városba. A hajón a katonák leteszik egyen­­ruhájukat, s a Garibaldi csapat szokott viseletét, a veres bronst, vászonnadrágot, s széles karamu ka­­apot veszik föl. Hogy a polgárok között is mennyire népszerű a hatalmasoktól foszült expeditió, kitűnik abból, hogy az olasz királyság minden városában comiték alakul­nak, a szicziliai fölkelés gyámolítására. —A császár megparancsolta, hogy a pamutműve­­ésnek előmozdítására Algierban még 12 évig jutal­mak tűzessenek ki. — Az „Opinion nationale“ szerint az olasz-franczia tatár­ munkálat be van fejezve. E szerint Savoya felöl a Cenis hegy nagy és kis fém­lapálya Olaszországé marad, a kis lapály menedékes része, melyen Esseil­­on erőd van, Francziaországhoz csatoltatik. A ten­­germelléki Alpoknál Tinaia folyam képezendi a ha­tárt, Ventimiglia Olaszországhoz fog tartozni, vala­mint az egész tendei grófság. Sospello és Saorgio erőd Francziaországé leendőek. A Francziaország által fizetendő kárpótlás, ugyanazon forrás szerint 100 mil­ió frankra van határozva. — Párisi hírek szerint, miután Piemontban az új választások a kabinetre nézve nagyon kedvezők, nincs kétség benne, hogy az átengedési szerződést nagy többséggel fogják megszavazni. Azt mondják, hogy a kormány a csapatoknak Olaszországból­ ki­vonulását azért sietteti, hogy a szavazásra ne láttas­­sék legkisebb befolyást is gyakorolni. emigratio a kikötők felé sietett, hogy hajókra szálljon , a katonatisztek nagy számmal nyújták be lemondásai­kat, s siettek a felkelők sorait szervezni a forradalom terén. Ezzel az önkényteseknek Liguria, Piemont, Lom­bardia, Parma, Modena, Toskána, Romagna, a Márkák és Umbriából kívánnak tőlünk mód és eszköz-szolgálta­tást, hogy Szic­iliába mehessenek. „Szerencsétlenségre­ a testvéri és honszeretet e szép ébredése a tudósítások bizonytalansága, a tartományok távolsága, s a fölszerelés lassúsága miatt sokáig maradt gyümölcsözés nélkül. Ezen késlekedés eddig kényszerí­tett volt, ezentúl formaszerinti abbanhagyás, testvérgyil­kosság lenne. Az egész világ reactionáriusai pénzt, csa­patokat és fegyvert küldenek Rómába, és ezen pénzek, ezen csapatok és fegyverek testvéreinknek a legkegyet­lenebb szolgaságban tartására, s minmagunk és szabadsá­gunk fenyegetésére használtatnak. A Sz. Péterért aján­lott pénzek helyébe állítsuk az Olaszországért nyújtandó pénzeket, melyek a függetlenség, egység és szabadság pénzei lesznek, s mialatt az idegenek csak ellenségeinket segítik, tegyük magunkat oly helyzetbe, hogy testvérein­ken hatásosan segíthessünk, kik a nemzet erkölcsi és politikai egységéről vérükkel adnak tanúbizonyságot. E czélból nyitunk nemzeti aláírást azon meggyőződésben, hogy a civilisatio ügyére tett aláírások jóval fölülhala­­dandják azt, mit a minden nemzetbeli reactionáriusok a despotismus és barbárság számára összeadnak. La Farina elnök:“ — A közben érkezett távirati sürgönyök közt a ko­rább érkezettnek kiegészítéséért megemlítjük a Lon­donból május 14-én kelt el, mely sze­rint a „Morning Post“ és a „Times“ állítják, hogy a Garibaldi-féle ex­­peditióból 1000-en Marsalánál partra léptek. Gari­baldi maga a tengeren maradt. Egy további expedi­tiót várnak. Kubinyi Ágoston, magyar nemzeti Múzeum igazgatója. NEMZETI SZÍNHÁZ. Május 14 dikén látok, dráma 5 felv. Szigligetitől. A titkos Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, máj. 11-kén. A „Ti­mes“ írja, hogy a Walesi herczeg elfogadá a polgári hivatalnokokból álló lövész testület tiszteletbeli ezre­­dességét, s a királynő jóváhagyta. Az­ angol felsőház május 10 diki ülésében a vám­­bili másod ízben felolvastatott. Ugyanez nap a ven­déglőkre és korcsmákra vonatkozó bilit elfogadta a bi­zottság. Május 2-ikán Glasgowban az­ „olasz szabadság ba­ráti“ skócziában gyűlést tartottak, oly czélból, hogy pénzt gyűjtsenek. Garibaldi tábornokot segítendők szi­­cziliai expeditiójában. M’Adam ez alkalommal kije­lenté, hogy Garibaldi írt neki, gyűjtsön pénzt a neve­zett czélra. Azon meggyőződését fejezé ki szónok, hogy Garibaldi, a szárd király ballgatag beleegyezésével megy Szicziliába. A nemzeti (azaz uralkodó) párt és Garibaldi teljes egyetértésben intézték dolgaikat. A gyűlés erre bizalmat szavazott a vitéz tábornoknak, s a gyűjtött pénz haladéktalan elküldését elhatározák. Az angol lapokról a következő egybeállítást olvas­suk egy német lapban: hány pél­dányban Times (a philisterek (?) és mivelt közönség lapja).........................4 penny 55,000 Advertiser (minden sorházban) . 4 „ 8,000 Morning Post (Palmerston lapja) 4 „ 8,000 Herald (a toryk lapja) ... 4 „ 2,500 Morn. Chronicle (napoleonista közlöny, de nem mindig kö­vetkezetes) ..............................4 „ 2,000 Daily News (a szabadelvűek, néha lord John Russell lapja) 3 „ 10,000 Globe (szabadelvű, palmerstoni színezettel)...............................4 „ 3,000 Daily Telegraph (radical, külpo­litikájában palmerstoni) . . 1 „ 50,000 Morning Star (a manchesteri párt közlönye).........................1 „ 45,000 Standard (conservativ, Disraeli) 1 „ 20,000 A fennebb közlött lapok közöl többnek esti lapja is van, melynek ára szint annyi mint a reggeli lapnak. Times esti lapja az Evening Mail, a M. Posté az Eve­ning Post; a M. Héraldé az Ev. Herald; a Morn. Chro­nicle-é az Evening Journal; a Daily Newsé az Express A Morn. Staré az Ev. Star. A Globe csak este jelenik meg. E napi­lapokon kívül van egy sereg olcsóbb heti­lap. A drágább lapok közöl csak a Timesnek van na­gyobb elterjedése. FRANCZIA­ORSZÁG. A franczia lapok folytatják a Garibaldi expeditiója elleni csatározásaikat, ára egy szám OLASZORSZÁG. Tegnapi számunk közté már a ná­polyi máj. 12-ről szóló sürgönyt, melyből„kiderül, hogy a nápolyi kormány egyenesen Angliának tulajdonítja a Garibaldi-féle expeditió sikerültét; hasonló véle­ményt nyilatkoztatnak a párisi félhivatalos lapok, s hogy Angliának csakugyan szeme van Szic­iliára, azt a „Times“ egy czikke mintegy igazolni látszik, mely a szigettartománynak Nápolytóli elválasztását vitatja. A „Times“ ezen közlését mindenesetre nevezetesnek tartják még azok is, kik különben annak valami nagy fontosságot tulajdonítani nem hajlandók. Az angol flotta egy osztálya, mely Málta és Sziczi­­lia közt czirkál, M­u­n­d­y ellen­tengernagy parancsai alatt van, a következő sorgőzősökből áll : C­r­e­s­s­y 80, Hannibal, Neptun, Agamemnon, Watt egyenként 91 ágyúval; ez oly erő, melylyel bizony, egy kis részrehajlás kíséretében, lehet valamit tenni. An­gliában egyébiránt egy szabadcsapatot is alakítanak, hogy azzal a szic­iliaiakat segítsék; a május 12-ei alsóházi ülésben pedig a Solicitor-General kijelente, hogy a pénzgyűjtés Garibaldi számára nem törvény­­ellenes. Ehez járul az angol sajtó, mely majdnem egyhangúlag kívánja az expeditió sikerét. A párisi félhivatalos sajtó rászóló hangját is Ná­polyban csak tettetésnek tartják, s ezt a következő, május 10-én kelt párisi irattal vélik igazolhatni : „Báró Thouvenel és lord Cowley között élénk beszél­getés történt. A franczia külügyminisz­er figyelmezteté az angol követet, hogy Anglia, a császár eredeti nézeté­vel ellenkezőleg, Toskána bekeblezését s a tizenkét mil­­­lió birodalmának fölállítását sürgeté, s ez által kénysze­­ríté Francziaországot Savoya és Nizza visszafoglalására. Adatokkal mutogatta meg az angol követnek, hogy a Garibaldi-féle expeditiót Anglia idézte elő, hogy egy, 20 millió lélekbe álló olasz királyság alapításán dolgozik, de melytől Sziczíliát elválasztaná hogy azt saját protek­torátusa alá helyezze. Thouvenel úr kinyilatkoztatá még Cowley lordnak, hogy ez által Francziaország is to­vábbi lépések megtételére kényszerittetik, hogy Olaszor­szág egysége Francziaország természetes határainak visszaszerzését kell hogy következtesse, s hogy végre Olaszországnak Szardinia és Anglia általi absorbtiója Belgiumnak és a bal Rajna partnak Francziaországhozi csatoltatását vonná okvetlenül maga után. Cowley sie­tett egy futárt indítani a Foreign­ Office­ba.“ — Az „olasz nemzeti egylet“ egy kiáltványt bo­csátott ki, mely a körülmények tekintetéből igen fon­tos , s melyet az augsburgi lap levelezője olyannak talál, mely a szárd kormány eljárását közelről ismer­teti. A kiáltvány így hangzik: „A szicziliai fölkelés világosan bizonyítja, hogy a nemzeti egység fogalma és öntudata az összes nemzet fo­galma és öntudata. Mialatt Florenczben „éljen Olaszor­szág és Viktor Emánuel“ kiáltások közt ünnepeket tar­tanak, Palermoban ugyanazon kiáltások közt meghalnak, s ugyanazon zászló, mely Toskána és Aemilia tornyain virágkoszorúzottan leng, vérrel festve lobog Sziczilia béresein. A szicziliai fölkelés hírére egész Olaszor­szág megmozdult. Aláírások nyittattak Florence-, Tu­rin-, Genua-, Milano-, Livorno-, Bologna-, Ravenna- és sok más városban. A szicziliai és nápolyi fegyverképes Távirati jelentések. Nápoly, máj. 9. Cassaro hg nagy beteg lett. Ravenna, máj. 11. Az Adria kikötői megszemlélé­sével megbízottak tegnap ide érkeztek. Turin, máj. 11. Azt állítják, hogy Gar­ib­al­di­­ hajóraja eleség beszedése, a szállított önkénytesek teljes­­ fölfegyverzése s vezérekkel ellátása végett Talamonénál­­ Toakánában kikötött; mindez megtörténvén, a hajóraj ismét tengerre szállt. Verona, máj. 12. A letétemények átadása ügyében kiküldött bizottság munkájával nagyobbrészt elkészült s üléseit darab időre elhalasztotta; a szárd biztosok Mi­lanóba tértek vissza. Turin, máj. 12. Hir szerint az orosz követ is tilta­kozott Garibaldi expeditiója ellen. — Hir szerint Cat­taneo, Ferrari, Bertanis más olasz érzelmű követek ki akarnak lépni. — Montezmolo marquis Brescia kormányzójává neveztetett ki. Nápoly, máj. 12. (A múlt számunkban közlött ma­gán távsürgöny bővebben. A Bécsben levő nápolyi köz­j­vetségtől.) A Turinban tett jelentések s a piemonti kor­­í­mány adta ígéretek ellenére, hogy a nyilvánosan rende­zett s fölfegyverzett kalóz-csoportok expeditióját gátolni fogja, ezek mégis — a hajóraj szeme láttára — tengerre szálltak s már tegnap két hajóval Marsalába (Tra­­pani-főnökség Szicziliában) érkeztek. A királyi hajók lődözni kezdtek, de abban kelle hagyniok, mert az angol gőzösök két óra hosszat tartóztaták őket, mondva, hogy a parton kiszállott tisztjeiket kell fölszedniök, így azon csoportok partra szállának. A királyi hadak a partra szállottak elébe menének s iparkodnak őket hátulról is megkerülni. Paris, máj. 14. (A francziaországi rovatunkban köz­­lött kivonat bővebben.) Grandguillot czikke a „Con-­stitutionnel“ mai számában többek közt így szól: „Ca­vour gr. válasza Thouvenelhez bizonyítja, hogy Garibaldi vállalatát Piemont szintúgy roszalja, mint Francziaország. Ha azonban ez expeditió ellenkezik is Piemont érdekével , de összehangzik azon párt érzelmeivel, melynek hőse Garibaldi. Piemont nem léphetett föl erőszakkal oly ember ellenében, ki oly nagy népszerű hatalmat képvisel. Ezzel veszedelmes re­­actiót idézett volna föl Olaszországban. Európa roszalja ugyan Garibaldi vállalatát, Szic­ilia azonban oly helyzetben van, hogy sikere fölött senki sem fog csodál­kozni.“ Alább, Angolország vágyakodásairól, ezt jegyzi meg Grandguillot: „Angolország nem vehetné el könnyebben Szic­íliát, mint Oroszország Szimbult.“ Fi­gyelmeztet továbbá az egyetértésre, melyet Franczia­ és Angolország eddigelé Nápoly irányában tanúsítottak; nem is hiszi, hogy a két államnak most másféle szándé­­kai legyenek. Még lehet remélni, hogy a nápolyi kérdést nem a forradalom oldja meg. Ellenkező esetben pedig csak az háríthatja el a veszélyeket, ha a hatalmasságok, különösen Franczia- és Angolország: egyetértenek. Marseille, máj. 14. Május 12-kéről kelt nápolyi tudósítások jelentik, hogy csütörtökön demonstratio tör­tént Palermóban, mely alkalommal a katonák bántal­­maztattak, de néhány puskalövés szétszórta a tömeget. London, máj. 15. A felsőházban megígéri Wode­house lord, hogy Hudson lord turini követnek és a ge­nuai brit konzulnak levelezését Garibaldi expeditiojáról közleni fogja. Esti posta, Pest, máj 15. —A „Courrier du Dim­an­che“ szerint Thouvenel úr, mihelyt értesült Garibaldi elindulásáról, rög­tön előterjesztvényt intézett a párisi szárd követhez és a turini franczia követhez, melyben kijelenti meny­nyire fájdalmas benyomást gyakorolt az a császári kormányra. És ámbár nem hárítja a felelősséget köz­vetlenül a turini kabinetre , de mégis úgy hiszi a ki­rályi kormánynak be lehet szá­mítani a hanyagságot, melylyel a készülődéseket elnézte. Cavour úr. ugyan azon forrás szerint, késedelem nélkül adott válaszá­ban kinyilatkoztatta, hogy szintoly hangosan rászalta Garibaldi expeditióját, mint Thouvenel úr, de megakadályozhatása nem függött a szárd kormánytól. Minden mód föl volt használva a vállalat megakadá­lyozására. Cavour személyes b­efolyását is igénybe vette, hogy Garibaldit vállalatáról lebeszélje, de csak annyit tudott megígértetni, hogy későbbre halasztja indulását. Cavour végre kinyilatk­oztatja, hogy a má­sodik expeditiót megakadályozta r vjta, és kéri, hogy a szárd kormány óvatos és mér­sékelt politikáját ne hoz­zák folidarításba azzal a kalandos vállalattal, mely Európát jelenleg foglalkoztatja. A „Courrier“ szerint­i nyilatkozat a franczia kormányt megnyugtatta. Az ,Ind. beige- tudósítása szerint a többi nagyhatalom s kért fölvilágosítást az expeditiót illetőleg, s külö­­nösen Oroszország nagyon sürgetőleg. A félhivatalos lapok most már szelidebb hangon kezdenek nyilatkozni s az Ind. beige szerint nincs mesz­­sze az idő, midőn azok, kik Garibaldi személye s a szicziliai fölkelés ellen a legszenvedélyesebben keltek rí s a fölkelést angol cselszövényeskedésnek tulajdoni­­tották, elismeréssel s dicsérettel fognak Garibaldiról s a fölkelésről szólatt — s a fölkelésért a nápolyi hi­bás kormányzást fogják vádolni. Garibaldi nem számított arra, hogy merész vállala­tában a szardiniai hadseregből átszökők is részt fog­nak venni; — annyira nem számított erre, hogy a következő fölszólítást adta ki (az „Espero“ szerint): „Olasz katonák! A visszavonás és a fenyíték hiá­nya századok óta sok szerencsétlenséget szült ha­zánknak. Most valóban bámulatot érdemel azon egyet­értés, mely az Alp­hegyektől Szicziliáig minden né­pet lelkesít. De még hiányzik­ nemzetünkben a fenyíték, miért is a nemzet számot tart reátok, hogy rendbe szedje magát, s erősnek, egyesültnek mutatkozzék azok­nak, a­kik lánczra akarják verni. Maradjatok hát, ti ifjak, soraitokban! Ti, kik túléltétek a nemzeti karosokat, gondoljátok meg, hogy éjszakán is van ellenségünk és vannak rabszolga testvéreink ; gondoljátok meg, hogy a déli népnek, ha egyszer megszabadul a pápa és Bourbo­nok katonáitól, fenyítékhez szokott zászlóaljaitokra lesz szüksége, hogy az új veszélyekkel daczolhasson. Az újjá alakuló haza nevében szívére kötöm a mi vitéz had­seregünkhöz tartozó ifjúságnak , ne hagyja el sorait, hanem inkább gyülekezzék még tömöttebben a bátor tisz­tek és ezen győzedelmes (Viktor Emánuel) körül, kinek ha vitézségét olykor a kislelkű tanácsok föltartóztathatják is, nem fog késni, hogy mindnyájunkat azon győzede­­lemre vezessen, mely minden küzdelmeinknek végét sza­­kasztja.“ Az „Espero“ szerint a Garibaldi tábornok által ma­gával vitt önkénytesek száma nem 1200, hanem 2200-ra megy, melyek tökéletesen vannak fegyverez­ve, ruházva és élelmezve ; egy része véres zubbonyt és kalapot visel, a más rész szürke felső öltönyt. A hajókat a legügyesebb hajósok vezetik, kik a nápo­lyi és szicziliai vizeken a legjelentéktelenebb szögle­teket is ismerik. A „Pongolo“ szerint ezen első expe­ditiót nem sokára egy második fogja követni több ha­­joly­ant, mint fennebb, már érintve van, a szicziliaiak segélyére Londonban is alakul egy legia, minthogy Saffi egy ottani meetingben kinyilatkoztatta, hogy Olaszország javára a köztársaságiak is elismerik Vik­tor Emánuel királyt a nemzet fejének. Mindezen készületek ellen Ferencz király Szic­iliá­­ban 50,000 embert tart fegyver alatt, melynek egy része Palermo és Messina közt megerősített táborba vonul, s a hadi gőzösök segítségével a két ponttal folytonos összeköttetésben marad; a Cap Bon, Pan­­tellaria sziget, és Cap Serella közt egy figyelő hajó­osztály állíttatik föl, mely Szic­ilia déli csúcsán ál­lást foglalva, akadályozandja, hogy Garibaldi a szi­getet körül ne hajózhassa; egy másik flottának fel­adata a Nápoly, Palermo és Messina közti összeköt­tetést fönntartani, a tyrbeni tengert és a calabriai partokat szemmel tartani. Az „Opinione Nationale“ utóközléseket hoz Gari­baldi expeditiójának hajóra szállásáról. Az expeditió La Face, Quarto és Quintoban, nem messze Genuától szállíttatott hajókra, senkitől észre nem vétetve, ha­bár Genuában mindenki tudta, hogy az készülőben van. „Garibaldi expeditiója“ czimirat alatt a „Patrie“ következőket ír : „Számos levelet vettünk ma május 10 és 11 ről, me­lyek Garibaldi expeditiójára világot terjesztenek. Ezek szerint a mostani expeditió egy rég tanulmányozott terv­nek kivitele, s a szic­iliai fölkelés kissé korán rontott ki. Az eredeti terv szerint ugyanis egyszerre három pon­ton kellett volna a fölkelésnek kitörnie, t. i. az Abruz­­­­zákban, Calabriában és Szicziliában, hogy így a védel­met megosztva súlyosítsák. Az Abruzzákból szándék volt az egyházi államokat föllázítani. Calabria területe az Abruzzákéhoz hasonló, s igen alkalmas a guerilla csatározásra, kiszállítás ide csupán az adriai tengerről lehetséges, de innét is sok nehézséggel összekötve. F. hó . 11-i Genuában egy második expeditió megindításával fog­lalkoztak,melynek vezére Garibaldi k­e­b­e­­­b­a­r­á t­j­a Medici­­ ezredes lenne, kit szintén határzott jellemű férfiúnak is­mernek ; a vállalkozó önkénytesek száma 6000-re léte­­­zik. Mindenki úgy fegyverei magát, a­mint teheti s ez az­­ oka, hogy itt többé se revolvert, se tőrt, se kardot már­­ nem kaphatni. A kormány szándéka esen második expe­­­­ditiót minden áron megakadályozni. Más oldalról pedig a­­ nápolyi kormány, Garibaldi tábornok terveiről rég érte­­s­­itve, a legmegfessítettebb védelemre készül.“ — Egy párisi máj. 13-ról szóló sürgöny jelenti : „Turini levelek szerint ott tegnap oly hírt terjesztet­­­­tettek, hogy Montalto­nál az egyházi államban, és a Romagna partjainál kisebb expeditionális csapatok szál­líttattak ki. „Mint Toulouse-ból írják, Montemolin gróf és testvére május 11-kén estére várattak oda, s másnap Párisba­­ voltak indulandók.“­­ — A Garibaldi expeditiójában részt vett főbb tisz­tek közt említik T­ü­r­r (Tüköri) ezredest, és gróf Teleki Sándort is. Május 11-dikén az angol felsőházban egy Közép- Amerikát illető kérdésre megjegyzi Wodehouse, hogy a Bai szigetek szerződésileg engedtettek át Hon­­­­durasnak. Lépések történtek megakadályozni, hogy Honduras az érintett szigeteket más hatalomnak el ne­m idegenítse. Nicaraguával kötendő szerződmény felté­­­­teleire nézve is egyesség van, de azt még se a nica­­r­raguai congressus nem ratificálta, se az angol királynő­­ alá nem írta. A ratificációk előtt a kormány nem­­ terjesztheti elő a papírokat. Lord Stratford de Redcliffe a törökországi protestánsok­­ állását illető körlevelet terjeszti elő az „evangeli-­­­kus szövetségnek“. A Törökországban lakó pro­testánsok, úgymond, részint idegen államok alattva­lói, a­kik kormányaik védelme alatt állanak, részint­­ a­zultán alattvalói. Ez utóbbiakról szól leginkább A ,­­ más keresztény hitvallásnak közöl a biblia-társulat és­­ amerikai hithirdetők sokakat áttérhettek a protestáns

Next