Pesti Napló, 1860. május (11. évfolyam, 3067-3091. szám)
1860-05-16 / 3080. szám
Ehez járultak : Róson Késmárky Jozefin 5 frt, Rosos Izabella 5 frt, Ányos-Rosos Mária 2 frt, Nagy Károly 5 frt, Késmárky Gáborné 1 frt, Beszerédj-Késmárky Amália 1 frt, Csapó Kálmán 8 frt, Dombay-Bezerédj Antónia 2 frt, Bezerádj Gyuláné 3 frt, Kopácsy Mari 2 frt, Tallián Karolina 2 frt. 170. Békésy Klára Szeghalmon 50 frt 74 kr. Éhez járultak: Békésy Jósefné 1 ft,Günthner Leopoldinlft,Békésy Klára és Irma 2 frt, Kiss Ferenczné kasznárná 1 frt, Kiss Ferenczné gyógyszerészné 1 frt, Hivesi Károlyné 1 frt, Augusz Jánosné 2 frt, Igaz Károlyné 1 frt, Csathó Zsigmondné 1 frt, Flaskai Jánosné 1 frt, Major Józsefnéj 1 frt, Fejér Róza 1 frt, Sófi Eszter 1 frt, Flaskai Teréz 2 frt, Bálintfi Nina 1 frt, Tatár Jánosné 1 frt, Ürményi Mari 1 frt, özv. Seress Ferenczné 1 frt, Seress Józsefné 1 frt, Petri Mihályné 1 frt, Krisztó Athanázné 1 frt, Fodor Apollónia 1 frt, Sóos Józsefné 1 frt, Diezel Antalné 1 frt, Gross Szili 1 frt, Gross Lotty 1 frt, Flutorovics Emilia 50 kr, Orbán Amilia 10 kr, Simay Jánosné 60 kr, Koncz Bálintné 1 huszasz 44 kr, Péter Sárika 40 kr, Knezovits Zsófi 50 kr, Szőkéné 2 frt, Fleschár József 1 frt, Fekete Etel 1 frt, Szabó Gáborné 1 frt, Ehrlich Jánosné 1 frt, Fischer Kati 1 frt, Rueth Rozália 1 frt, Andrásy János 1 frt, Babos Irén 1 frt, Valaki 50 kr, Szalka Lujza 1 frt, Csák Jánosné 1 frt, Valaki 1 frt, Panics Jánosné 10 kr, Pap Jánosné 50 frt, Petrovics Demeterné 1 frt, Tippmann Ilka, Nina és Irén 1 frt 50 kr, Katona Jánosné 1 frt, Feldné 50 kr, A csökmői tanítóné 30 kr. 171. Jankovics - Tallián Róza Szöllős-Gyorokon 20 frt. A XXI. kimutatás összege : 279 frt 75 kr; az egész eddigi összeg : 38 arany, 12,753 frt 48 kr. Pesten, 1860. april 11. Czanyuga József, pénztárnok. Az 1860-iki január 1 jétől márczius 31-kéig a magyar nemzeti Muzeum számára részint ajándékozott, részint megvett tárgyak. (Folytatás és vége.) III. Képtár. Gróf Zichy Edmund ravatalon fekvő gróf Illésházy Gáspár, gr. Illésházy Gáspárné szül gróf Thurzó Ilona és gróf Illésházy Gábornak ismeretlen művész által festett arczképeiket. B. Bajzáth György Donát János „Hebe“jét. Dr. Pálya József Barbarini (Gvercino) „Szent Sebestyén“ét ajándékozták. IV. Természetosztály. A) Állatország. Gróf Sztáray-Waldstein Mária egy havas estikot. Metetka Ferencz gyógyszerész egy kerecseny sólymot és 2 huhogó fülbét. Heller Alajosné cochinchinai kakast. Ságody Ignácz hivatalnok karvaly-ölvet. Guttmann József vendéglőkapus nagy buholyt. Fischer Jakab bőrgyárnok újfoundlandi kutyát. Motesiczky Móricz földbirtokos nagy darázsfészket.Tilk János rendes falkvízt és 1 gyöngytyúktojást. Schertzenlechner Sebag 1 labradori fókát. Köhler Ede fűszerárus 30 különféle csigát és kagylót és egy függőczinkefészket. Rossete Julia nevelőnő nagy tenyererákot ajándékoztak. Frivaldszky János múzeumi őr által gyüjtetett 62 fajrovart 115 példányban. Csere útján megszereztetett 10 külföldi pillangó és 6 tengeri csiga. B) Ásványország.Kubinyi Ferencz földbirtokos néhány sziklapéldányt a budai numulit képletből. Hantken Miksa lovag több sziklafajt Buda vidékéről. Szabó József tanár 2 sziklapéldányt. Pospiechek Magdolna assz. egy csomó apró gránátot. Kovács Gyula múzeumi őr tufnai porló calcitot. Palkovics György, a földtani társulat szolgálatában, pyri tesszenet, ajándékoztak. C) Őslénytani tárgyak. Ebeczky Emil földb. számos őslénytani tárgyakat Ajnácskőről. Kubinyi Ferencz számos őshalfogat a budai Szépvölgyből. Luby István földbirtokos őselefántfogat és lábszárt. Elek Menyhárt földbirtokos több őselefántcsontot. Koncz Ferencz kalaposmester őselefántfogat. Pintér Illés földbirtokos ősbölényfejet. Petrovay László földbirtokos 2 őselefántállkapcsot. Halasy Béla ősbölényfejet. Bolváry Antal földbirtokos őselefántfogat. Okolicsányi Gusztáv földbirtokos ősemlősállkapcsot Gr. Keglevich Gyula 9 különféle ősemlősmaradványt. Pásztó városa nagy őselefántcombcsontot. Pázmán Lajos tanár 4 őscsontot. Morbitzer Gyula cs. k. megyei biztos 2 DE szarvasszarvtöredéket. Dr. Szabó János több tályai levélnyomatot. Gönczy Pál gymnasiumi igazgató kövült gyümölcsöt. Szabó József tr. ősdelfincsigolyát. Palkovics György kövült fát — ajándékoztak. Kelt Pesten 1860-dik ápril 1-én, újabban a Constituti címel fejezi ki megelégedését, hogy Piemont, mint a Cavour gr. feleletéből kitetszik, épen úgy roszalja Garibaldi vállalatát, mint Francziaország. „Azonban — folytatja a Const., — ha az expeditió Piemont érdeke ellen van is, de öszhangzik azon párt érzelmével, melynek hőse Garibaldi. Piemont nem követhet el erőszakot oly férfiún, ki oly nagy népszerű hatalmat képvisel. Egy ily tett Olaszországban hatalmas reactiot támasztana.“ Mi az angolok beleelegyedését illetőleg megjegyzi: „Az angolnak épen oly bajos volna Szicíliát magához ragadni, mint amily bajos volna az orosznak Konstantinápoly elvétele. Franczia- és Angolországnak a nápolyi ügyben eddigi egyetértése után nem lehet hinni, hogy most külön nézeten volnának.“ Az összes német sajtó osztja a Constitutionnel véleményét, s Francziaország Piemont részéről az expeditió és az angol segély ellen emelt haragos rászólást nem tartja komolynak. Hogy mily kevéssé akadályozták az expeditió kiindulását, erre vonatkozólag, egy franczia lap egy adomának beillő párbeszédet közöl, e szerint a genuai kormányzat a nápolyi konzul kérdőre vonta, hogy miért nem akadályozta meg Garibaldi elindulását . „Ugyan hogy tartóztathattam volna fel 1000 embert 100 rendőrkatonával.“ És az ön sorkatonasága? „Oh konzul úr — felelt a kormányzó — ezeket consignálni kellett, hogy az expeditióval el ne menjenek.“ És ez igaz lehet, miután egy másik forrásból úgy értesülünk, hogy Garibaldit régi bajtársain kívül a Genuában volt toskánai ezredből körülbelöl 250 ember kiséri, akiknek szökve kellett a hajóra menni. Azokat, kik a hajóra nem juthattak, másnap karabinierek kisérték vissza a városba. A hajón a katonák leteszik egyenruhájukat, s a Garibaldi csapat szokott viseletét, a veres bronst, vászonnadrágot, s széles karamu kaapot veszik föl. Hogy a polgárok között is mennyire népszerű a hatalmasoktól foszült expeditió, kitűnik abból, hogy az olasz királyság minden városában comiték alakulnak, a szicziliai fölkelés gyámolítására. —A császár megparancsolta, hogy a pamutműveésnek előmozdítására Algierban még 12 évig jutalmak tűzessenek ki. — Az „Opinion nationale“ szerint az olasz-franczia tatár munkálat be van fejezve. E szerint Savoya felöl a Cenis hegy nagy és kis fémlapálya Olaszországé marad, a kis lapály menedékes része, melyen Esseilon erőd van, Francziaországhoz csatoltatik. A tengermelléki Alpoknál Tinaia folyam képezendi a határt, Ventimiglia Olaszországhoz fog tartozni, valamint az egész tendei grófság. Sospello és Saorgio erőd Francziaországé leendőek. A Francziaország által fizetendő kárpótlás, ugyanazon forrás szerint 100 milió frankra van határozva. — Párisi hírek szerint, miután Piemontban az új választások a kabinetre nézve nagyon kedvezők, nincs kétség benne, hogy az átengedési szerződést nagy többséggel fogják megszavazni. Azt mondják, hogy a kormány a csapatoknak Olaszországból kivonulását azért sietteti, hogy a szavazásra ne láttassék legkisebb befolyást is gyakorolni. emigratio a kikötők felé sietett, hogy hajókra szálljon , a katonatisztek nagy számmal nyújták be lemondásaikat, s siettek a felkelők sorait szervezni a forradalom terén. Ezzel az önkényteseknek Liguria, Piemont, Lombardia, Parma, Modena, Toskána, Romagna, a Márkák és Umbriából kívánnak tőlünk mód és eszköz-szolgáltatást, hogy Sziciliába mehessenek. „Szerencsétlenségre a testvéri és honszeretet e szép ébredése a tudósítások bizonytalansága, a tartományok távolsága, s a fölszerelés lassúsága miatt sokáig maradt gyümölcsözés nélkül. Ezen késlekedés eddig kényszerített volt, ezentúl formaszerinti abbanhagyás, testvérgyilkosság lenne. Az egész világ reactionáriusai pénzt, csapatokat és fegyvert küldenek Rómába, és ezen pénzek, ezen csapatok és fegyverek testvéreinknek a legkegyetlenebb szolgaságban tartására, s minmagunk és szabadságunk fenyegetésére használtatnak. A Sz. Péterért ajánlott pénzek helyébe állítsuk az Olaszországért nyújtandó pénzeket, melyek a függetlenség, egység és szabadság pénzei lesznek, s mialatt az idegenek csak ellenségeinket segítik, tegyük magunkat oly helyzetbe, hogy testvéreinken hatásosan segíthessünk, kik a nemzet erkölcsi és politikai egységéről vérükkel adnak tanúbizonyságot. E czélból nyitunk nemzeti aláírást azon meggyőződésben, hogy a civilisatio ügyére tett aláírások jóval fölülhaladandják azt, mit a minden nemzetbeli reactionáriusok a despotismus és barbárság számára összeadnak. La Farina elnök:“ — A közben érkezett távirati sürgönyök közt a korább érkezettnek kiegészítéséért megemlítjük a Londonból május 14-én kelt el, mely szerint a „Morning Post“ és a „Times“ állítják, hogy a Garibaldi-féle expeditióból 1000-en Marsalánál partra léptek. Garibaldi maga a tengeren maradt. Egy további expeditiót várnak. Kubinyi Ágoston, magyar nemzeti Múzeum igazgatója. NEMZETI SZÍNHÁZ. Május 14 dikén látok, dráma 5 felv. Szigligetitől. A titkos Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, máj. 11-kén. A „Times“ írja, hogy a Walesi herczeg elfogadá a polgári hivatalnokokból álló lövész testület tiszteletbeli ezredességét, s a királynő jóváhagyta. Az angol felsőház május 10 diki ülésében a vámbili másod ízben felolvastatott. Ugyanez nap a vendéglőkre és korcsmákra vonatkozó bilit elfogadta a bizottság. Május 2-ikán Glasgowban az „olasz szabadság baráti“ skócziában gyűlést tartottak, oly czélból, hogy pénzt gyűjtsenek. Garibaldi tábornokot segítendők szicziliai expeditiójában. M’Adam ez alkalommal kijelenté, hogy Garibaldi írt neki, gyűjtsön pénzt a nevezett czélra. Azon meggyőződését fejezé ki szónok, hogy Garibaldi, a szárd király ballgatag beleegyezésével megy Szicziliába. A nemzeti (azaz uralkodó) párt és Garibaldi teljes egyetértésben intézték dolgaikat. A gyűlés erre bizalmat szavazott a vitéz tábornoknak, s a gyűjtött pénz haladéktalan elküldését elhatározák. Az angol lapokról a következő egybeállítást olvassuk egy német lapban: hány példányban Times (a philisterek (?) és mivelt közönség lapja).........................4 penny 55,000 Advertiser (minden sorházban) . 4 „ 8,000 Morning Post (Palmerston lapja) 4 „ 8,000 Herald (a toryk lapja) ... 4 „ 2,500 Morn. Chronicle (napoleonista közlöny, de nem mindig következetes) ..............................4 „ 2,000 Daily News (a szabadelvűek, néha lord John Russell lapja) 3 „ 10,000 Globe (szabadelvű, palmerstoni színezettel)...............................4 „ 3,000 Daily Telegraph (radical, külpolitikájában palmerstoni) . . 1 „ 50,000 Morning Star (a manchesteri párt közlönye).........................1 „ 45,000 Standard (conservativ, Disraeli) 1 „ 20,000 A fennebb közlött lapok közöl többnek esti lapja is van, melynek ára szint annyi mint a reggeli lapnak. Times esti lapja az Evening Mail, a M. Posté az Evening Post; a M. Héraldé az Ev. Herald; a Morn. Chronicle-é az Evening Journal; a Daily Newsé az Express A Morn. Staré az Ev. Star. A Globe csak este jelenik meg. E napilapokon kívül van egy sereg olcsóbb hetilap. A drágább lapok közöl csak a Timesnek van nagyobb elterjedése. FRANCZIAORSZÁG. A franczia lapok folytatják a Garibaldi expeditiója elleni csatározásaikat, ára egy szám OLASZORSZÁG. Tegnapi számunk közté már a nápolyi máj. 12-ről szóló sürgönyt, melyből„kiderül, hogy a nápolyi kormány egyenesen Angliának tulajdonítja a Garibaldi-féle expeditió sikerültét; hasonló véleményt nyilatkoztatnak a párisi félhivatalos lapok, s hogy Angliának csakugyan szeme van Sziciliára, azt a „Times“ egy czikke mintegy igazolni látszik, mely a szigettartománynak Nápolytóli elválasztását vitatja. A „Times“ ezen közlését mindenesetre nevezetesnek tartják még azok is, kik különben annak valami nagy fontosságot tulajdonítani nem hajlandók. Az angol flotta egy osztálya, mely Málta és Sziczilia közt czirkál, Mundy ellentengernagy parancsai alatt van, a következő sorgőzősökből áll : Cressy 80, Hannibal, Neptun, Agamemnon, Watt egyenként 91 ágyúval; ez oly erő, melylyel bizony, egy kis részrehajlás kíséretében, lehet valamit tenni. Angliában egyébiránt egy szabadcsapatot is alakítanak, hogy azzal a sziciliaiakat segítsék; a május 12-ei alsóházi ülésben pedig a Solicitor-General kijelente, hogy a pénzgyűjtés Garibaldi számára nem törvényellenes. Ehez járul az angol sajtó, mely majdnem egyhangúlag kívánja az expeditió sikerét. A párisi félhivatalos sajtó rászóló hangját is Nápolyban csak tettetésnek tartják, s ezt a következő, május 10-én kelt párisi irattal vélik igazolhatni : „Báró Thouvenel és lord Cowley között élénk beszélgetés történt. A franczia külügyminiszer figyelmezteté az angol követet, hogy Anglia, a császár eredeti nézetével ellenkezőleg, Toskána bekeblezését s a tizenkét millió birodalmának fölállítását sürgeté, s ez által kényszeríté Francziaországot Savoya és Nizza visszafoglalására. Adatokkal mutogatta meg az angol követnek, hogy a Garibaldi-féle expeditiót Anglia idézte elő, hogy egy, 20 millió lélekbe álló olasz királyság alapításán dolgozik, de melytől Sziczíliát elválasztaná hogy azt saját protektorátusa alá helyezze. Thouvenel úr kinyilatkoztatá még Cowley lordnak, hogy ez által Francziaország is további lépések megtételére kényszerittetik, hogy Olaszország egysége Francziaország természetes határainak visszaszerzését kell hogy következtesse, s hogy végre Olaszországnak Szardinia és Anglia általi absorbtiója Belgiumnak és a bal Rajna partnak Francziaországhozi csatoltatását vonná okvetlenül maga után. Cowley sietett egy futárt indítani a Foreign Officeba.“ — Az „olasz nemzeti egylet“ egy kiáltványt bocsátott ki, mely a körülmények tekintetéből igen fontos , s melyet az augsburgi lap levelezője olyannak talál, mely a szárd kormány eljárását közelről ismerteti. A kiáltvány így hangzik: „A szicziliai fölkelés világosan bizonyítja, hogy a nemzeti egység fogalma és öntudata az összes nemzet fogalma és öntudata. Mialatt Florenczben „éljen Olaszország és Viktor Emánuel“ kiáltások közt ünnepeket tartanak, Palermoban ugyanazon kiáltások közt meghalnak, s ugyanazon zászló, mely Toskána és Aemilia tornyain virágkoszorúzottan leng, vérrel festve lobog Sziczilia béresein. A szicziliai fölkelés hírére egész Olaszország megmozdult. Aláírások nyittattak Florence-, Turin-, Genua-, Milano-, Livorno-, Bologna-, Ravenna- és sok más városban. A szicziliai és nápolyi fegyverképes Távirati jelentések. Nápoly, máj. 9. Cassaro hg nagy beteg lett. Ravenna, máj. 11. Az Adria kikötői megszemlélésével megbízottak tegnap ide érkeztek. Turin, máj. 11. Azt állítják, hogy Garibaldi hajóraja eleség beszedése, a szállított önkénytesek teljes fölfegyverzése s vezérekkel ellátása végett Talamonénál Toakánában kikötött; mindez megtörténvén, a hajóraj ismét tengerre szállt. Verona, máj. 12. A letétemények átadása ügyében kiküldött bizottság munkájával nagyobbrészt elkészült s üléseit darab időre elhalasztotta; a szárd biztosok Milanóba tértek vissza. Turin, máj. 12. Hir szerint az orosz követ is tiltakozott Garibaldi expeditiója ellen. — Hir szerint Cattaneo, Ferrari, Bertanis más olasz érzelmű követek ki akarnak lépni. — Montezmolo marquis Brescia kormányzójává neveztetett ki. Nápoly, máj. 12. (A múlt számunkban közlött magán távsürgöny bővebben. A Bécsben levő nápolyi közjvetségtől.) A Turinban tett jelentések s a piemonti korímány adta ígéretek ellenére, hogy a nyilvánosan rendezett s fölfegyverzett kalóz-csoportok expeditióját gátolni fogja, ezek mégis — a hajóraj szeme láttára — tengerre szálltak s már tegnap két hajóval Marsalába (Trapani-főnökség Szicziliában) érkeztek. A királyi hajók lődözni kezdtek, de abban kelle hagyniok, mert az angol gőzösök két óra hosszat tartóztaták őket, mondva, hogy a parton kiszállott tisztjeiket kell fölszedniök, így azon csoportok partra szállának. A királyi hadak a partra szállottak elébe menének s iparkodnak őket hátulról is megkerülni. Paris, máj. 14. (A francziaországi rovatunkban közlött kivonat bővebben.) Grandguillot czikke a „Con-stitutionnel“ mai számában többek közt így szól: „Cavour gr. válasza Thouvenelhez bizonyítja, hogy Garibaldi vállalatát Piemont szintúgy roszalja, mint Francziaország. Ha azonban ez expeditió ellenkezik is Piemont érdekével , de összehangzik azon párt érzelmeivel, melynek hőse Garibaldi. Piemont nem léphetett föl erőszakkal oly ember ellenében, ki oly nagy népszerű hatalmat képvisel. Ezzel veszedelmes reactiót idézett volna föl Olaszországban. Európa roszalja ugyan Garibaldi vállalatát, Szicilia azonban oly helyzetben van, hogy sikere fölött senki sem fog csodálkozni.“ Alább, Angolország vágyakodásairól, ezt jegyzi meg Grandguillot: „Angolország nem vehetné el könnyebben Szicíliát, mint Oroszország Szimbult.“ Figyelmeztet továbbá az egyetértésre, melyet Franczia és Angolország eddigelé Nápoly irányában tanúsítottak; nem is hiszi, hogy a két államnak most másféle szándékai legyenek. Még lehet remélni, hogy a nápolyi kérdést nem a forradalom oldja meg. Ellenkező esetben pedig csak az háríthatja el a veszélyeket, ha a hatalmasságok, különösen Franczia- és Angolország: egyetértenek. Marseille, máj. 14. Május 12-kéről kelt nápolyi tudósítások jelentik, hogy csütörtökön demonstratio történt Palermóban, mely alkalommal a katonák bántalmaztattak, de néhány puskalövés szétszórta a tömeget. London, máj. 15. A felsőházban megígéri Wodehouse lord, hogy Hudson lord turini követnek és a genuai brit konzulnak levelezését Garibaldi expeditiojáról közleni fogja. Esti posta, Pest, máj 15. —A „Courrier du Dimanche“ szerint Thouvenel úr, mihelyt értesült Garibaldi elindulásáról, rögtön előterjesztvényt intézett a párisi szárd követhez és a turini franczia követhez, melyben kijelenti menynyire fájdalmas benyomást gyakorolt az a császári kormányra. És ámbár nem hárítja a felelősséget közvetlenül a turini kabinetre , de mégis úgy hiszi a királyi kormánynak be lehet számítani a hanyagságot, melylyel a készülődéseket elnézte. Cavour úr. ugyan azon forrás szerint, késedelem nélkül adott válaszában kinyilatkoztatta, hogy szintoly hangosan rászalta Garibaldi expeditióját, mint Thouvenel úr, de megakadályozhatása nem függött a szárd kormánytól. Minden mód föl volt használva a vállalat megakadályozására. Cavour személyes befolyását is igénybe vette, hogy Garibaldit vállalatáról lebeszélje, de csak annyit tudott megígértetni, hogy későbbre halasztja indulását. Cavour végre kinyilatkoztatja, hogy a második expeditiót megakadályozta r vjta, és kéri, hogy a szárd kormány óvatos és mérsékelt politikáját ne hozzák folidarításba azzal a kalandos vállalattal, mely Európát jelenleg foglalkoztatja. A „Courrier“ szerinti nyilatkozat a franczia kormányt megnyugtatta. Az ,Ind. beige- tudósítása szerint a többi nagyhatalom s kért fölvilágosítást az expeditiót illetőleg, s különösen Oroszország nagyon sürgetőleg. A félhivatalos lapok most már szelidebb hangon kezdenek nyilatkozni s az Ind. beige szerint nincs meszsze az idő, midőn azok, kik Garibaldi személye s a szicziliai fölkelés ellen a legszenvedélyesebben keltek rí s a fölkelést angol cselszövényeskedésnek tulajdonitották, elismeréssel s dicsérettel fognak Garibaldiról s a fölkelésről szólatt — s a fölkelésért a nápolyi hibás kormányzást fogják vádolni. Garibaldi nem számított arra, hogy merész vállalatában a szardiniai hadseregből átszökők is részt fognak venni; — annyira nem számított erre, hogy a következő fölszólítást adta ki (az „Espero“ szerint): „Olasz katonák! A visszavonás és a fenyíték hiánya századok óta sok szerencsétlenséget szült hazánknak. Most valóban bámulatot érdemel azon egyetértés, mely az Alphegyektől Szicziliáig minden népet lelkesít. De még hiányzik nemzetünkben a fenyíték, miért is a nemzet számot tart reátok, hogy rendbe szedje magát, s erősnek, egyesültnek mutatkozzék azoknak, akik lánczra akarják verni. Maradjatok hát, ti ifjak, soraitokban! Ti, kik túléltétek a nemzeti karosokat, gondoljátok meg, hogy éjszakán is van ellenségünk és vannak rabszolga testvéreink ; gondoljátok meg, hogy a déli népnek, ha egyszer megszabadul a pápa és Bourbonok katonáitól, fenyítékhez szokott zászlóaljaitokra lesz szüksége, hogy az új veszélyekkel daczolhasson. Az újjá alakuló haza nevében szívére kötöm a mi vitéz hadseregünkhöz tartozó ifjúságnak , ne hagyja el sorait, hanem inkább gyülekezzék még tömöttebben a bátor tisztek és ezen győzedelmes (Viktor Emánuel) körül, kinek ha vitézségét olykor a kislelkű tanácsok föltartóztathatják is, nem fog késni, hogy mindnyájunkat azon győzedelemre vezessen, mely minden küzdelmeinknek végét szakasztja.“ Az „Espero“ szerint a Garibaldi tábornok által magával vitt önkénytesek száma nem 1200, hanem 2200-ra megy, melyek tökéletesen vannak fegyverezve, ruházva és élelmezve ; egy része véres zubbonyt és kalapot visel, a más rész szürke felső öltönyt. A hajókat a legügyesebb hajósok vezetik, kik a nápolyi és szicziliai vizeken a legjelentéktelenebb szögleteket is ismerik. A „Pongolo“ szerint ezen első expeditiót nem sokára egy második fogja követni több hajolyant, mint fennebb, már érintve van, a szicziliaiak segélyére Londonban is alakul egy legia, minthogy Saffi egy ottani meetingben kinyilatkoztatta, hogy Olaszország javára a köztársaságiak is elismerik Viktor Emánuel királyt a nemzet fejének. Mindezen készületek ellen Ferencz király Sziciliában 50,000 embert tart fegyver alatt, melynek egy része Palermo és Messina közt megerősített táborba vonul, s a hadi gőzösök segítségével a két ponttal folytonos összeköttetésben marad; a Cap Bon, Pantellaria sziget, és Cap Serella közt egy figyelő hajóosztály állíttatik föl, mely Szicilia déli csúcsán állást foglalva, akadályozandja, hogy Garibaldi a szigetet körül ne hajózhassa; egy másik flottának feladata a Nápoly, Palermo és Messina közti összeköttetést fönntartani, a tyrbeni tengert és a calabriai partokat szemmel tartani. Az „Opinione Nationale“ utóközléseket hoz Garibaldi expeditiójának hajóra szállásáról. Az expeditió La Face, Quarto és Quintoban, nem messze Genuától szállíttatott hajókra, senkitől észre nem vétetve, habár Genuában mindenki tudta, hogy az készülőben van. „Garibaldi expeditiója“ czimirat alatt a „Patrie“ következőket ír : „Számos levelet vettünk ma május 10 és 11 ről, melyek Garibaldi expeditiójára világot terjesztenek. Ezek szerint a mostani expeditió egy rég tanulmányozott tervnek kivitele, s a sziciliai fölkelés kissé korán rontott ki. Az eredeti terv szerint ugyanis egyszerre három ponton kellett volna a fölkelésnek kitörnie, t. i. az Abruzzákban, Calabriában és Szicziliában, hogy így a védelmet megosztva súlyosítsák. Az Abruzzákból szándék volt az egyházi államokat föllázítani. Calabria területe az Abruzzákéhoz hasonló, s igen alkalmas a guerilla csatározásra, kiszállítás ide csupán az adriai tengerről lehetséges, de innét is sok nehézséggel összekötve. F. hó . 11-i Genuában egy második expeditió megindításával foglalkoztak,melynek vezére Garibaldi kebebará tja Medici ezredes lenne, kit szintén határzott jellemű férfiúnak ismernek ; a vállalkozó önkénytesek száma 6000-re létezik. Mindenki úgy fegyverei magát, amint teheti s ez az oka, hogy itt többé se revolvert, se tőrt, se kardot már nem kaphatni. A kormány szándéka esen második expeditiót minden áron megakadályozni. Más oldalról pedig a nápolyi kormány, Garibaldi tábornok terveiről rég értesitve, a legmegfessítettebb védelemre készül.“ — Egy párisi máj. 13-ról szóló sürgöny jelenti : „Turini levelek szerint ott tegnap oly hírt terjesztettettek, hogy Montaltonál az egyházi államban, és a Romagna partjainál kisebb expeditionális csapatok szállíttattak ki. „Mint Toulouse-ból írják, Montemolin gróf és testvére május 11-kén estére várattak oda, s másnap Párisba voltak indulandók.“ — A Garibaldi expeditiójában részt vett főbb tisztek közt említik Türr (Tüköri) ezredest, és gróf Teleki Sándort is. Május 11-dikén az angol felsőházban egy Közép- Amerikát illető kérdésre megjegyzi Wodehouse, hogy a Bai szigetek szerződésileg engedtettek át Hondurasnak. Lépések történtek megakadályozni, hogy Honduras az érintett szigeteket más hatalomnak el nem idegenítse. Nicaraguával kötendő szerződmény feltételeire nézve is egyesség van, de azt még se a nicarraguai congressus nem ratificálta, se az angol királynő alá nem írta. A ratificációk előtt a kormány nem terjesztheti elő a papírokat. Lord Stratford de Redcliffe a törökországi protestánsok állását illető körlevelet terjeszti elő az „evangeli-kus szövetségnek“. A Törökországban lakó protestánsok, úgymond, részint idegen államok alattvalói, akik kormányaik védelme alatt állanak, részint azultán alattvalói. Ez utóbbiakról szól leginkább A , más keresztény hitvallásnak közöl a biblia-társulat és amerikai hithirdetők sokakat áttérhettek a protestáns