Pesti Napló, 1860. június (11. évfolyam, 3092-3115. szám)
1860-06-01 / 3092. szám
nyában sincsen a berlini kabinet és ily bizalom nélkül egy intim szövetség létrejötte a lehetlenséggel határos. De azért a túlsó oldalra sem áll Poroszország. A franczia császárrali találkozást vissza nem utasítá ugyan a régens, hanem kitért előle. Kitért egyszersmind Miklós nagyherczeggeli hosszabb együttlét elöl is és igen hiteles személyek határzottan állítják, miszerint a porosz herczeg a határozott időnél 12 órával előbb hagyta el fővárosát, mert arról értesült, hogy Miklós nagyherczeg őt másnap reggel „meg akarja lepni.“ Dániának pedig — azon német példabeszéd szerint, hogy „kemény törzsnek kemény ék kell“ — szintoly daróczos feleletet küldtek Berlinből, a milyen daróczos vala a Kopenhágából oda érkezett kérdés. Eddigelé tehát Poroszország még mindenfelé nyitva tartja magának az utat és semerre nem kötelezte magát. Ha ez ideiglenes állapot, mely csak addig tartana, míg Berlinben a helyzetre és a hatalmak kölcsönös állására nézve tisztább belátást nyertek, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. Azonban teljes szívünkből sajnálnók, ha Poroszország politikája ismét azon halvány neutralitás színét öltené, mely a keleti háború alatt oly szomorú szerepet játszatott vele. Korunkban egyes emberekre nézve régen eltűnt azon előítélet, miszerint az ősz csak az ősz hat monopóliuma és hogy a fiatalkornak nincs joga komolyabb dolgokba avatkozni. Államokra nézve még kevésbbé tartható fönn ezen előítélet; ezek közt épen a fiatalok, a fölvirágzók azok, kiktől a világ erélyes kezdeményeket, nagyszerű tetteket vár, míg a vének többé kevésbbé passiv szerepre vannak kárhoztatva. Poroszhon fiatal állam, neki jövője van, ha megérdemelni tudja, ha fiatalkorában az emberiség érdekében „sudavit et alsit.“ Ha maga a kályha mögött maradna, más bizony elő nem vonja onnét. A porosz régensnek naponként vissza kellene emlékeznie nagy őse, Frigyes Vilmos választófejedelem szavaira, miket Hausser remek történeti művében tartott fönn az utóvilág, nevezetesen a mai Poroszhon számára, és amelyek eként hangzottak : „Tapasztaltam én, mit tesz az, neutrális lenni; még a legjobb föltételek mellett is roszul traktálják az embert; meg is esküvöm, hogy soha életemben többé neutrális nem leszek, és nem fogom lelkismeretemet ezzel terhelni.“ Nem szükséges, hogy Poroszország nyakrafőre háborúba rohanjon, hogy szükég nélkül, valakit kihívjon vagy épen saját ujjai megégetésével mások számára kaparja ki a gesztenyét a parázsból, de — ha csak nagyhatalmi állásáról leköszönni — mihelyt valami nagy európai kérdés határozottan előtérbe lép, nem akar, legalább erkölcsileg ide vagy amoda kell állnia, kalapácsnak vagy ülőnek kell lennie, mert aki e kettő közt akar helyt foglalni, azt mindkét felől nyomják és az legközvetlenebbül érzi az ütést. Adalékok a magyar történelemhez, v. Bocskai György, a nagynevű Istvánnak és Erzsébetnek, Báthori Kristóf erdélyi fejedelem nejének atyja, ifjabb éveiben I. Ferdinánd magyar titkára s Dobó István mellé, midőn ez Erdély vajdájává neveztetett tanácsosul adott hive, utóbb János Zsigmondhoz pártolt. 1568-ban sógoraival, Dobó Istvánnal és Balassa Jánossal — mindhárman a Sulyok nemzetségből vettek nőt — tervet forralt a német hadaknak Magyarországból kiűzésére. Ezen terv szerint a kezükben volt lévai és zólyomi várakból Nyitrára fogtak volna törni, ennek püspökét Bornemisza Pál királyi helytartót kézrekeríteni, a füleki és szécséni török őrségek segédével Nagyszombatot és Pozsonyt elfoglalni stb. Szándékuk, mielőtt foganatba vétethetett volna, kitudódott, nyelvet kapott, mint akkor szokás volt mondani. Rákóczi György és Deregnyei Pál, a szatmári őrség magyar felének főtisztei, s Kálnási Ferencs lovas hadnagy bejelentették a tervet Ruebernek, a keletéjszaki országrész főkapitányának, Szentkirályi Miklós Balassa Jánosnak az erdélyi fejedelemhez, mint királyjelölthez intézett levelét szintén Rueberhez Kassára vitte, s azonfelül még valamely portai tolmács is megsúgta Maximilián konstantinápolyi ügyviselőjének, drága pénzért a czélzatot. Bocskai ekkor magyarországi körútjából már viszszatért Erdélybe, de Balassát és Dobót az 1569. augusztus 1-én Pozsonyban megnyílt országgyűlés alkalmával, Maximilián kívánságára az államtanács elzáratta s mint árulókat bepöröltette. A pör még nem volt befejezve, midőn három évvel később, 1572- ben, Rudolfnak királylyá koronáztatása alkalmával, ugyancsak Rudolfnak közbenvetésére Balassa és Dobó kegyelmet nyertek Maximiliántól; de amaz még 1570-ben megszökvén börtönéből, különben is már ura volt ismét várainak , uradalmainak; emez pedig néhány héttel a nyert kegyelem után meghalálozott. így olvassuk a történetet Istvánffinál, ki, mint Bocskainak az államtanács magyar titkárságában utóda, szerepelt is a beperlésben. Tudom, hogy mások másképen tudják, — veti elbeszélése után a mi historicusunk, — de én úgy adtam elő, a mint én tudom a dolgokat. Ama „mások“ alatt Istvánffi kétségkívül Forgács Ferenczet és még különösebben Forgács Simont értette, kinek jegyzete, melylyel testvére azon állítását, hogy a Balassának tulajdonított levél Balassa ellenségeinek koholmánya volt, kíséri, — itt következik : „Balassi János nekem halála előtt azt beszélette, hogy Maximilián császár kildte volt alá Kenderesi Istvánt Rueberhez, commendálván ötét neki, hogy élne tanácsával, mert igen jó praktikus volna. Azért ott Kassán az az Kenderesi metszeti ki az Balassi pecsétit, és levelet ir az sententián, a mint itt meg vagyon írva, Balassi szavával az királ fiának *) és subscribálja az Balassi keze írását imitálván. Arra osztán úgy tett választót az királ fia, kinek az continentiája úgy volt, a mint itt írva vagyon. Azt penig az állevelet kildték volt be egy Horvát Miklóstól **), Balassi Farkas szolgájátul, kit Krusics ***) corrumpált volt, ki az királ fia responsumát úgy vitte az fejedelem kezébe Bécsbe, ki osztán azt mondta, hogy Balassi János és Farkas, Vigléshez közel egy monyorós keretben, ketten csinálták az csizmája sarkába az levelet, és sokat ígértek neki, ha híven beviszi az királ fiának, és híven választ is hoz. *) János Zsigmond. **) Istvánfi Szentkirályi Miklósnak nevezi, utána vetvén: „Osztán komáromi naszádos lévén, ugyanott hala meg. Sokáig az várba tartották titkon, senki egyéb nem tudta Kilmannál (komári kapitány) és az várbeli német hadnagynál.“ ***) Krusics János, bányavárosi főkapitány. Ez valahogy fülébe esik Balassi Jánosnak és beküld Erdélbe Bocskai Györghöz az sógorához (mert feleségek egy ember gyermeki Sulyok Balás leánya voltak), hogy azt az hamis levelet, melyet ő nevével vittek királ fiának, elkérje tőle és kiküldje, mert nem ő levele volt volna, és veszedelme következnék miatta, ha ki nem külderék. Bocskai az levelet megkéri és kiküldi. Balassi mindjárást felviszi császárnak, és megmutatja neki és redarálja, hogy nem övé volna, hanem valamely nem barátja veszedelmére fabrikálta volna. Az fejedelem akkor acceptálja excusatióját és jó szóval bocsátja el; azután őmaga levelet ir neki, egészen az maga kezével, szép szókkal, és inti, hogy felmenjen az gyölésbe, fogadást is nagyot teszen neki. Amaz felmegyen és lekapált. Kenderesi, az áruló, úgy jára, hogy azután én kezembe levelei akadának, kiket az vezírpasának és az budai pasának irt volt, kikbe sokat írt vala az császár erőtlensége felől, és hogy elgyűlölték volna az országt; most volna ideje, hogy iudolnának (a törökök) és ő oly módot adna nekik, hogy ez egész ország esztendeig *) övék lenne; és hogy őmaga is rövid nap Venecébe **) menne, és onnét be az Portára és szembe lenne az vezírpasával. Ez leveleket látván császár, kerestetni kezdte, és magát nem találván, szolgáit megfogdoztatja. Őmaga jött volt Csallóközbe, holott jegyzetté vált feleségül magának Dersfi Farkasnét, Paksi János leányát, Annát, kivel régtől fogva gonoszul élt, ki egy igen libidinosa bestia volt, onnét megyen volt Bécsbe. Az dévéni révbe meghallja, mint jártak szolgái Bécsbe, és hogy őmagát is keresték. Elijedvén tért mindjárást Szakócza felé, hogy onnét Lengyelországba menjen, Morván és Szilézián által ; azonban császár (nevében) hát mindenövé megírták, hogy fogják. Révai Mihál értvén, hogy Szakóczára ment, miért, hogy Szakolczához közel ■ vammúneam lakik, hivatja Rácz Pált, kivel egy várba lakott Holicsba, — mely Rácz Pál vette volt az Bakics Pál leányát, és az után volt része Holicsba — kinek megjelenti az dolgot és informálja mit cselekedjék. Amaz azontúl utána menvén Szakóczára, az barátok katastromából vonzza ki és Bécsbe viszi. Ott sokáig járták fogva az bóhárházba, és sok kínzások után megvallván minden árulásit, elrekkenték, így fizeté meg az jámbor Balassi Jánosnak árulást; sőt egyéb mrakét is, mert valamit látott hallott, nyomon mondotta be az fejedelemnek; sőt azt is, az kit sem látott sem hallott. De csuda álnok vala minden latorságnak meggondolására. Itt az mi császárunknak az szegén magyarokat árulta, őtet az terek császárnak; kiért oly kedves vala, hogy egyszer követsigbe választották vala az Portára, és'hiogy ruhákot csináltasson magának selyem marhát * sokat és czímer nusztokat adának neki. Kit mikor Ördög (Teuffel) Györg, praesidens consilii beliici, nekem megjelentett volna, én látván esztelenségeket, sokat szólok ellene, kiből ő is informálván társait és az fejedelmet, hagyák, és mást választának; de nála marada mind, a mit neki az készületre adtak volt.“ Szalay László. *) Értsd: egy esztendő lefolyása alatt. **) Venetiae, Velencze. A cultus- és oktatásügyi miniszter a kalocsai főiskola s az azzal egyesitett tanitó-képezde igazgatójává, kiennyey József ottani képezdei tanitót kinevezte. Részvétnyilvánitások. I. Nagyméltóságu grófnő! A megrendítő esemény, mely nagyméltóságodat és nagyméltóságod igen tisztelt családját, hazánkkal és nemzetünkkel együtt oly váratlanul és lesujtólag érte, mélyen megrendítette és kimondhatatlan fájdalomba merítette a Hajduvárosok közönségét is. Mert a Hajduvárosok is azon nemzet tagjai s századok óta kiegészítő részei, mely nagymagod dicsőült férjét — imádott hazánk és nemzetünk fényének földerítését czélzott magasztos törekvéseiben s rendíthetetlen küzdelmeiben — Istentől küldött vezéréül ismerte és tisztelte, csodálta és áldotta; és a mely most kimondhatatlan szívfájdalommal gyászolja és kesergi — Kárpátoktól Adriáig — „Nagy halottja“ fölött, a legmagasztosabb czéloknak szentelt drága életszövetnek kialvását. Nagyméltóságodat és családját legközelebbről legérzékenyebben s legsúlyosabban érte e közös veszteség. Ámde, ha az isteni kegyelemnek megvigasztaló erején kívül találhat a megmérhetlen fájdalom némi enyhületet — az igazi részvétnek, hozzá mély megilletődéssel közelíteni szíves törekvésében , úgy esedezünk nagyméltóságod előtt: fogadja kegyesen a Hajduvárosok közönségének nalgod eleibe ezennel — minden lelki erejéből siető, igazi részvét-nyilatkozását. A Hajduvárosok, minél mélyebben meghatva érezik magokat a nagy Széchenyi Istvánnak váratlan és megrendítő halálából eredeti hazafiul méltó fájdalom miatt, annál magasabb és erősebb fényre emelkedik lelkekben az a hit és meggyőződés, hogy a dicsőült atya által megkezdett munka nagyalgod fiaiban, a hazának ime szép és nagy reményeiben, tovább vezettetni , s majd a czélhozjutás dicsőségével fog megkoronáztatni; és ebben gróf Széchenyi István nagy neve áldott leszen, mig egy magyar él, kinek kebele a haza iránti szeretet szent érzelmeivel földobogni tud. Ha van vigasztalás számunkra , azt egyedül ebbeli hitünkben és meggyőződésünkben kereshetjük. Fogadja amagod igazi és őszinte részvétnyilvánitásunk s változatlan hazafii üdvözletünk ismétlését —kik vagyunk a * Hajdúkerület egykori székhelyén — Hajdú-Böszörményben, 1860. május hó 10-én nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgái a Hajduvárosok közönsége. n. Nagyméltóságu grófné! A haza föl tudja fogni azon mély fájdalmat, mely nagyméltóságod nemes szivét egy oly férfi elhunyta miatt érte, kinek ravatalánál egy nemzet áll mély gyászban ; és ha lehetséges a vigasz — lelje föl azt nagyméltóságod, azon közrészvétben, mely e hazában mindenütt, a kunyhókban úgy, mint a palotákban, oly érzékenyen nyilvánul. A magyarnak csak egy hazája van — s e hazának csak egy Széchenyi Istvánja volt. Van-e kebel, mely a legmélyebb gyászba ne borulna, midőn a nemzet első s legnagyobb embere ép azon pillanatban szólittatik el a Gondviselés által földi pávájáról, midőn Magyarország újjászületése kezdődik? Ha a fájdalom szól a fájdalomhoz , a szív fölfogja a kifejezett érzelmeket egész mélységekben! Fölfogja tehát nagyméltóságod a mi érzelmeinket is, mert mi szintén érezzük azon sajgó fájdalmat, mely nagyméltóságod nemes házát a legdrágább férj és legnemesebb ember halála által érte. Engedje hát nagyméltóságod, hogy Szabadka város községtanácsa az összes lakosság nevében kifejezhesse ama fájdalmát, mely nagyméltóságodnak, egész családjának és különösen a közös és mindennél drágább hazánknak, egy oly férfi halála által okoztatott, ki a nemzetiség és hazaszeretet első szikráját a már majdnem megkövesült szivekben lángra lobbantani képes vala. Mi reméljük s velünk az egész nemzet, hogy nagyméltóságod fiai — az atyának nagyságát és erényeit is örökölék, s e nagy alkotónak még oldatlan föladatait bevégezni fogják, mert ők egy oly atya oldala mellett növekedtek föl, ki mint ember, férj, atya, barát s nemzetének jóltevője páratlanul áll. A megdicsőültnek szelleme lengje körül nagyméltóságodat, fényes családját és egész hazánkat, s fordítson el minden veszélyt legdrágább kincsünktől — hazánk s nemzetiségünktől! Szabadka szab. kir. város községtanácsa 1860. évi május 22-kén. III. Nagyméltóságu grófnő ! Kegyelmes asszonyunk ! A veszteség, mely nagyméltóságodat — felejthetlen férje halálában érte, közös az egész magyar hazával, és mély fájdalommal érzi annak nagyságát egyesületünk is. Mert a dicsőültben mi is mint magyarok, nemzetünk szeme fényét, s mint e társulat tagjai, egyesülésünk eszméjének teremtését veszték el. De midőn az ő emlékezete fölött a nemzet millióival együtt kesergünk, vigaszt lelünk a hitben, hogy az ö szelleme él és élni fog örökké ! Hiszszük és reményijük különösen, hogy az ö szelleme élni fog nagyméltóságod szépreményü fiaiban — a „legnagyobb magyar“ szellemének egyenes örököseiben, kik — meg vagyunk győződve — a Széchenyiek hűségével fognak mindig virasztani ez árva nemzet sorsa fölött. Ez a mi vigaszunk, s hogy ez teljesebben enyhítse fájdalmunkat, engedje a kegyelmes asszony! reménylenünk, hogy a hazafiak e vigaszát osztja nagyméltóságod is velünk, kik a gyászoló özvegy keservében legbensőbb részvéttel osztozunk, s kik gróf Széchenyi István emlékét hazafias kötelességeink lelkismeretes teljesítésével akarjuk kebleinkben mindenkor megőrizni. Fogadja kegyesen nagyméltóságod az alólirt egyesület határtalan tisztelete és legbensőbb részvétének imer gyenge kijelentését. Szabadkán a kaszinó 1860. évi ápril 25 én tartatott választmányi üléséből nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgái, a szabadkai kaszinó nevében : Mukits János, kaszinói elnök. Pesti lóversenyek 1860. Harmadik nap, csütörtök máj. 31. Szintén érdekes versenyek. E napon küzdöttek jó futóinka Batthyányi-Hunyady s a minden évben nagy érdeket keltő aszszonyságok dijáért. Az idő ma is borongós és hűvös volt. A verseny a következő eredménynyel folyt le: I. Batthyányi-Hunyady-dij 200 arany. Futhat minden ló. 1 sng. mfld. Tét 20 arany. F. v. f. A tét 40 aranyig a második lóé, ezenfölül az elsőé. Nevezve volt 4 ló; futott 3. u. m. hg Liechtenstein Fér. 4é. p.p. m. „Schorsow,“ Bandmann ur 3é. f. m. „Challenge“ és gr. Hunyady 5é. p. m. „Compromise“. Győztes egy fejjel „Challenge“, 2-ik „Compromise“. II. Asszonyságok dija 200 arany, száz arany értékű serlegben. Egyszer körül 20 öllel a nyerőpont előtt kezdve. Tét 10 arany; f. v. f. A 2-ik lóé 50 arany. Urlovarok. Nevezve volt 12 ló; futott 6. u. m. gr. Harrach 7é. p. k. „Frolic“ (lovar Bischofshausen ur); gr. Hunyady József 6é. p. k. „Agitation“ (lovar Beniczky Ferencz); Ensel Kálmán ur 5 éves pej kancza „Aranka“ (lovar a tulajdonos); Mr. Kellett id. p. m. „Pan“ (lovar hg Rohan) ; id. gr. Batthányi István 6é. sp. m. „Basi Bozuk“ (lovar Kinsky Octáv gr.) és gr. Zichy Aladár 5á. p. k. „Peeress“ (lovar ifj. gr. Batthyányi István). Nyertes „Peer ess.“ 2-ik „Frolic.“ 3 ik „Agitation.“ III. H az a f i d ij : 100 arany. Futhat magyarhoni minden kancza; 11/^ a. mfl. Tét 10 arany, fuss vagy fizess. A tétesz fele a 2 ik ló. Nevezve volt 14 ló; futott 5 u. m., hg Kinsky Ferdinánd 3é s. k. „Peace.“ gróf Wenkheim Rudolf 6é. vpk. „Cigarette;“ gr. Hunyady József 4é. pk. „Sylphine.“ id. gr. Batthyányi István 5é. pk. „Cornflower“ és hg Liechtenstein Fer. 3é. pk. „Alix.“ úgynevezett „holtverseny.“ Peace kivételével a többi futó majdnem egy csomóban közeledett a célponthoz, melyhez néhány ölnyire „Sylphine“ előnyomult, de épen a czélpontnál mellé szökött a 30. „Alix.“ A bírák holtversenynek ítélék a futást s a díjért „Slphine“ és „Alix“-nak ismét futni kell. A holtfutás után az illető versenyzőknek szabadságában áll a programaitól eltérést kívánni, így ily kívánság folytán a „Handicap“ helyét az eladó verseny foglalta el. IV. Sina-díj: 100 arany. Eladó verseny, kapcsolatban egy tétversenynyel. Tét 20 arany, fele bánat. Futhat minden ló, 20 öllel a nyerőpont előtt kezdve egyszer körül. A nyertes ló 1000 frtért megvehető. Az elővétel joga a pesti lovaregylet pénztárát illeti, mely a nyertest árverésre bocsátandja. Nevezve volt 5 ló, futott 3. u. m. hg Liechtenstein Fer. 4é. p.k. „Thane,“ gr. Hunyady József 4é. sga pr. „Heki“ és ifj. Batthyányi István 4é. sgam. „Potentate“. Igen könnyen nyert „Thane“; „Potentate“ lemaradt. Az árverésen „Thane“t a tulajdonos 1400 fton megtartá, így az egylet pénztárába 400 frt fizettetett. „Potentate“ 320 frton vétetett meg. Y. Handicap 1000 forint. 1859. 1860. 1861. évre ajánlja a lótenyésztés egy pártolója. Futhat minden ló egyszer körül, mintegy 1% mf. Tót 150 frt, bánat 75 frt. A 2-ik ló a tét- és bánatösz felét nyeri. Nevezve volt 17 ló; futott 7. u. m. gr. Eszterházy Mih. 5é. pk. „Miss Lefty;“ gr. Wenkheim Rad. 4é sp. m. „Doboz;“ gróf Hunyady József 4é. pk. „Sylphine;“ gróf Kvitky Octáv 4é. sga m. „Deutsche Michel;“ gr. Schmettow Rikhárd 4é. sp. m. „Hülegény.“ ifj. gr. Batthyányi István 4é. iga k. „Confidence“ és hg Liechtenstein Fer. 5é. ága k. „Stella.“ Gyors futás, többnyire csomóban. „Miss Letty“ vezetett és nyert. 2-ik „Michel.“ VI. Nákó-dij 100 arany. Futhat magyarhoni minden ló, mely az illető évben a pesti gyepen nyertes nem volt. Egyszer körül 20 öllel a nyerőpont előtt kezdve. Űrlovarok. Tétel 5 arany, „fuss vagy fisess.“ Ha 5 aláírónál több van a 2 dik ló kétszeres tételt kap, a 3 ik megmenti tételét, különben a 2 dik ló csak tételét kapja vissza. Aláírtak 8-an. Futott by Liechtenstein „Activ“-ja (lovar hg Rohan); Batthyányi István „Avia“ja (lovar a tulajdonos); gróf Festetics Géza „Előre“je (lovar gróf Kinsky János); gr. Szápáry Iván „Alborak“ja (lovar a tulajdonos) és gr. Hunyady „Heki“je (lovar hg Rohan.) Sebes futás; győztes „Előre“; 2 dik „Avia.“ VII. Az eldöntetlenül maradt hszafi-dijért versenyeztek „Sylphine“ és „Alix“, lépésben járták körül a pályát. Angol kékkönyv Garibaldiról. Marryat parancsnok sir.A. Fanshawe altengernagyhoz : „Intrepid“, máj. 12. Ön parancsára 9-ben hagyám el Messinát, s Trapauin által Marsalába menek, ahová érkezett ugyanakkor az „Argus“. Midőn kiszálltam, az alkonzulnál tudakozódtam a város és az ország állapota felől, két gőzös szárd lobogóval tűnt föl a láthatáron, a Moio közelébe jöttek s fegyvereket kezdtek partra szállítani. Meg kell jegyeznem, hogy a két gőzös nagyobbika mintegy 100 yardnyira jött a Molohoz, de csakhamar számos bárka járt körűle, segítni a legénység partra szállítását. 5—6 mfldnyire volt egy nápolyi hadigőzös s a sík tengeren távolabb egy vitorlás fregát. Az előbbi a kikötőbe ment s egy ágyulövésnyire volt, mikor még fele sem szállott ki a legénységnek,de nem tudni mi okból nem lőtt, mig a kiszállottak mind csatarendbe állva a város felé nem indultak. A görög parancsnoka az „Intrepid“-ra jött s különböző kérdéseket tön a seregekre nézve! Azt mondá, tüstént meg kell kezdenie a lődözést, s kért engem, hívjam vissza azon angol tiszteket, a kik a városban lehetnének. Ez okból egy tisztet küldök ki , fölhuzatám a jeladó lobogót, azonban a jövevények elfoglalák a kikötőt s a mi matrózainkat — igen udvarias módon — elfogták s értesiték őket, hogy Garibaldi tábornoktól kér kérniök engedélyt, aki azt természetesen azonnal magadá. Ingram parancsnok és Coffin alkonzul kíséretében a nápolyi gőzös fedözetére menek. A hajó parancsnoka mondá nekem, hogy jókora számú fegyveres idegen szállt partra, s ő kénytelen rájuk lövetni, úgy látszott, igen föl volt indulva ezen eset miatt, s én megjegyzem, óvakodjanak azon gőzösökre lőni MAGYAR KÖNYVÉSZET. 70. „ Jó sz á g ismertetés“ kiadja a Magyar Gazdasági Egyesület. I. Füzet. A mágócsi uradalom (Csongrád vármegyében.) Pest. Nyomatott Herz Jánosnál, 1860. Arad ft 30 kr új pénzben. 71. „Székfoglaló beszéd”, melyet Danielik János egri kanonok és prépost a Sz.-István-Társulat alelnöke, mint a magyar Akadémia tiszteleti tagja martius 19-ikén az Akadémia heti ülésében tartott. Pest, 1860. Nyomatott Werfer Károlynál. 72. „Széchenyi Emlékezete.“ Irta és a debreczeni kaszinó által 1860. ápril 26-kán rendezett Széchenyi gyászünnepély alkalmával felolvasta 111 és György. Debreczenben, Csáthy és társa tulajdona. * Értsd: kelmét.