Pesti Napló, 1860. június (11. évfolyam, 3092-3115. szám)
1860-06-17 / 3105. szám
Russell, mint gyaniták, aki most Londonban van, hanem Eber nevű magyar ezredes, FRANCZIAORSZÁG. Azon jelentés, melyet a honvenenr a „Moniteur“-ben jun. 12 dikén a márcz. 24-diki átengedési szerződés közzététele elé bocsát, így hangzik : „Felség! Szerencsém van felséged elé terjeszteni a rendeletet a márczius 24-dikén Tarinban aláírt szerződés közzététele iránt , mely szerződés erejénél fogva Viktor Emánuel király ő felsége Savoyához és a nizzai kerülethez való minden jogát és jogezimét a császárra ruházván, ezen két országnak Francziaországgal való egyesítésébe beleegyezett. A szárd parlament legközelebb ünnepélyes szavazattal szentesíte azon átengedést, melyet először az uralkodó eszközlött, azután pedig azon népségek óhajtása szentesített, melyeknek rendeltetése, hogy francziákká legyenek. Nemzetközi egyezkedés törvényszerűsége nem volt szilárdabbul megalapítva soha. „A föltételek ezen összegének szabályszerű és egymásutáni teljesítése, egybevetve azon előterjesztéssel, mely a bécsi főokmányt aláirt udvarokhoz előzőleg a végre küldetett meg, hogy velök fölfogassa, minő indokok bírták felségedet a szárd király ő felségéhez intézett kívánatra, kitünteti Francziaország új szerzeményének teljesen kivételes természetét. Nem nagyravágyási eszme az, mely a császári politikát vezette, hanem elővigyázati érzelem. Felséged nem hódítmány után törekedett, hanem biztosítékot keresett. Nem folyamodott erőhatalomhoz, hogy ezt elérje, hanem egy uralkodó barátságából és hálájából nyerte azt meg. És ezen biztosíték értékét kétszerezi azon népségek önkénytes és egyhangú lelkesedése, melyek ezentúl annak őrei leendnek: „Felséged és Francziaország Sire büszkék lehetnek oly vívmányra, mely mindkettejük erkölcsi varázsát öregbíti, anélkül, hogy abból bármely hatalomra valamely törvényszerű érdek sérelme vagy büszkeség föláldozása hárulna. Ugyanis a turini szerződés 2-dik czikke fönntartja azon külön föltételeket, melyekhez Európa, Szardinia kivonatára , Savoya egy részének birtoklását kötötte (entouré) s minket lojalitásunk kötelez, hogy azokat épen úgy tiszteletben tartsuk mint Svájcz semlegességét, addig is, mig legközelebb a bécsi főokmányt aláirt udvarokkal s magával a helvét szövetséggel is tartandó értekezlet ezen kérdést véglegesen meg nem állapította. Legyen tehát kegyes felséged aláírásával ellátni az ide mellékelt rendeletet, mely egy szép lapot képez egy, áldásokban már is oly gazdag uralkodás történetében. Vagyok stb. stb. (aláírva) Thouvenel.“ Ezt követi a következő rendelet: „Napoleon, Isten kegyelméből és a nemzet akaratából francziák császára, rendeltük és rendeljük a következőket : 1. czikk. Sivoyának és a nizzai kerületnek Francziaországgali egyesítésére vonatkozólag a múlt márczius 24-kén Francziaország és Szardinia közt egy szerződés köttetvén , s ezen okirat ratificatioi Turinban ugyanazon hó 3- án kicseréltetvén, a mondott szerződés, melynek tartalma itt következik, teljes és tökéletes teljesítést fog nyerni. (Következik a szerződésnek e lap által már hónapok előtt közlött szövege.) 2. czikk. Miniszterünk és államtitkárunk a külügyek osztályában van megbízva ezen rendelet végrehajtásával. Kelt a fontainebleaui várban, jun. 11. 1860. (aláírva) Napoleon, (ellenjegyezve) Delangle, Thouvenel. — A „Constitutionnel“-ben Grandguillot ur Thouvenel úr gondolatfonalát tovább fonva szintén nyugtatgatja Európát, igyekezvén a jun. 14-i nemzeti ünnepnek előre békés jelentőséget adni. Közben azonban valódi franczia büszkeséggel kiált föl a czikkíró: „Igaz, hogy a mi győzedelmeink elbántak az 1815 -i szerződésekkel annyiban, a mennyiben azok ránk nézve megalázók valának; igaz, hogy mi összezúztuk a szent szövetséget, széttörtük ezen erkölcsi lazaretet, mely a júliusi monarchia alatt minket gyalázatos veszteglésekre kárhoztatott; igaz, hogy mi is megaláztuk ama régi agyarkodási szellemet, amely minket még nem rég számkivetni akart a civilisatio öléből. Mi, ha tetszik, visszaadtuk a kölcsönt, de e kölcsön, ne feledjük, becsületbeli kölcsön volt. Azonban itt megálltunk !“ Miután a czikkíró a császár mérsékletét és békéltető jellemét kiemelte így végzi : „Nem a hódítási politika az, melyet a hadsereg és a nemzetőrség üdvözölni fognak azon dicsőséges főnök személyében, aki mindenek fölött a békeszerző (pacificatem) szerepre áhítozik, hanem azon becsületes és méltányos politikát fogják üdvözölni, mely csupán azért viszi kiebb Francziaország határát, hogy újra föltalálja a franczia családhoz tartozó tartományokat, és amely nemzetünket nagyobbítja a nélkül, hogy megalázna vagy fenyegetne valakit.“ A „Nat. Zrg“ a fennebbieket úgy tekinti, mint amelyekbe van foglalva körülbelől a badeni Programm. A porosz keresztes újság pedig hivatalos körökben azt hallja, hogy a császár Badenben egy általános „lefegyverkezés“ szükséges voltát is szőnyegre fogja hozni, mely azonban szerintük csak Ausztriának Olaszországból való teljes eltávolítása után történhetnek meg, mert Velencze állítólag az egyetlen szírt, melyen az egyetemes világbéke hajótörést szenvedhetne. Átaljában föltűnik a „Kreuz- Zig“-nak, hogy a hivatalos és nem hivatalos hozzávetegető politikusok véleménye szerint a badeni összejövetel Ausztria ellen van intézve. Másik általános meggyőződés, hogy az összejövetelben az orosz anyacsászárnénak része van. Stuttgartból legalább igen biztos forrásból értesítik a levelezőt, hogy az anyacsászárné ott alkalmat keresett magának, hogy a franczia követ előtt örömét fejezze ki a Napóleon császárral volt találkozásán. A porosz „Kreuz-Zig“-nak egyébiránt roszkedve van, mert azt hallja, hogy About úr megint egy új röpiraton dolgozik, mely Posen herczegség följajdulását fogja magába foglalni. Szerinte azonban a munka megrendelése óta határozták el a badeni összejövetelt, s azért valószínűnek tartják, hogy annak közzétételét elnapolják s a badeni beszélgetések eredményétől függesztik föl. Hogy egyébiránt a „Kreutzig“ mily fekete üvegen néz, mutatja az, hogy ő Vaillant tábornagy azon látogatását is, melyet elutazta előtt öt táborkari tisztjével Velenczében tett, csaknem úgy tekinti, mintha ezen urak a jövő hadjáratra „recognosciroztak“ volna. — úgy látszik, hogy a castellamarei erődnek az argóiok általi megszállása mégis valósul. Legalább egy porosz lap párisi levelezője szerint június 12-kén diplomatiai körökben oly sürgönyt mutogattak, melyben M u n d y admiral a megszállást jelenti. OLASZORSZÁG. Az „A. A. Z.“nak írják Genuából jun. 8-án: „Jól valók értesülve, midőn közlöm, hogy itt és Cagliariban egy második expeditió van készülőben Szicziliába, hogy Garibaldi haderejét szaporítsák; tegnap éjjel ugyanis „Swallow“ amerikai clipper mintegy 350 önkénytessel, fegyver és lőszerrel terhelve, egész csendesen megindult Sziczilia felé. A hatóságok persze hogy tudták azt, azonban a vállalat vezetőinek értésül adák, hogy a kormány orgánumai kénytelenek lesznek a dologba avatkozni, ha azt zaj és feltánássel végeznék. Ezen baráti figyelmeztetés elegendő volt, hogy a hajóraszállás minden lármás orientatív nélkül történjék. Azért is az önkénytesek két fogadóban nem messze a kikötőtől összegyülekeztek, hol Medici ezredes egy segédtisztje a legénységnek tiz annyi zsoldot és élelmezést szolgáltatott ki. Azután 10—12 főnyi csapatkákban , polgárilag öltözködve, fegyvertelenül hajóra vitettek. Éjfél után 2 óra felé „Swallow“ már a magas tengeren volt, kiindulását a hatóság legkevésbé sem gátolta. Hajólevelében az áll, kivándorlókat szállít Francziaország afrikai gyarmataiba. A hajó fedezetén volt két 18 fontos, négy 12 fontos és három 6 fontos ágyú, valamint nagymennyiségű kézi fegyver és lőszer, melyek előre nem látott esetekre készítettek elő. A hajóskapitány cubai születésű s Garibaldinak személyes barátja. A „Swallow“ a Carbonaro fok magasan, Szardinia sziget déli csúcsánál más két expeditionális hajóval fog találkozni, melyek Medici ezredes vezénylete alatt állnak.“ — Az apróbb hírekből következőket emelünk ki: — Mint Turinból jelentik, Zembianchi ezredes,ki az egyházi államokba történt berohanásakor fogságba esett, már szabadon bocsáttatott. — A „Nazione“ római levelezője szerint bizonyos báró P, némely másokkal azon vád alatt állana, hogy ők két egyént, Franchit és Marianit, az elsőt 500, a másikat 100 ezer frank ígéretével vesztegették meg, ha Napóleont és Garibaldit megölik. Ellenben a „G. di Torino“ azt akarja tudni, hogy egy Bosco nevű nápolyi hivatalnok Sziziliába utazott azon állítással, hogy vagy kivégzi Garibaldit, vagy általa fog kivégeztetni. — Mint Párisból, jun. 10-től sürgönyözik, az egyházi államok határait az önkénytes csapatok fenyegetik. — A szárd hadsereg létszáma 201,000 ember, u. m. 116,000 gyalog, 17,000 lovas, 16,000 bersaglieri (vadász) , 6000 tüzér, 3000 hadmérnökség. Az aktív hadsereg összesen 158,000 ember, ezt a 42,500 ember tartalék egészíti ki 201,000 re. A haditengerészet áll 4 gözfregátból és 6 hadihajóból. Egy más levél szerint a szárd hadseregnek jelenleg 16 lovas ezrede van, béke idején minden ezredben 35 tiszt és 600 közlegény, háború idején 50 tiszt és 1000 ember. Éhező még a guidek ezrede. A „Wanderer“ a „Triest. Zrg“ után írja , hogy Garibaldi két küldöttje t. i. Orbán és Garibaldi intendánsa Sagneti Londonba mentek, hogy az ottani menekültek közt új erőket toborzzanak Szicziliába. Orbán mintegy a Teleki hadsegéde. Stagoettinél, hír szerint, elég pénz van — mintegy 300,000 frank, melyen Milanóban londoni váltókat vásárlott. Távirati jelentések: Páris, jun. 12. A „N. Pr. Zig“nak és „N. Zig“nak írják, hogy a castellamarei erődnek eddig tagadott angol megszállása mégis való; ma legalább diplomatiai körökben M u n d y tengernagy egy sürgönyének másolata keringett, mely e megszállást jelenti. Csodálatos képen az angol lapok erről mindeddig mélyen hallgattak. — A „N. Pr. Zfg“nak írják azt is, hogy a 11 antanagy és öt tiszt az ő kíséretéből Milánóból történt elutazásuk előtt még Velenczében voltak. A főlapok hír szerint külön tudósítókat küldenek Baden Badenbe, mi bizonyíthatja, mily nagy érdekeltséggel kísérik itt azon találkozásnak külső jelenségeit is. Hannover a. jun. 13. A „Weser Z tg“nak társűi igénye szerint Borries gr. lemond s Münchhausen fog új minisztériumot alkotni. — Ugyanezen lap és a „Zig für Norddeutschland“ azon hírt említik föl, hogy a braunsehweigi rendek oly lépésekre készülnek, melyek — ha sikerülni találnak — bizonyos távol, de végre is elkerülhetlen esetben nem maradhatnak tetemes befolyás nélkül hazájuk sorsára. Turin, jun. 14. A savoyai dandár 114 tisztjéből 85 en szárd szolgálatban maradnak. — Cagliariban, mint mondják, két szárd dandárt szállással várnak. — A„Gazzetta di Parma“ jelenti, hogy Mazzini valami 80 hívével Livornoból Sziciliába ment. — A szárd kamarát hír szerint a jövő hét végén bezárják. — Ricci követ beadta a kamarának kereskedelmi minisztérium fölállításáról szóló jelentését. Pária, jun. 14. A császár ma reggel 7 órakor elutazott Baden-Badenbe. — Savoya és Nizza bekeblezése ki lévén már hirdetve, a császár, megelégedése kifejezéséül, Thouvenel külügyminisztert a becsületrend nagyszalagjával ruházta föl. Baden-Baden, jún. 15. A porosz hg-kormányzó tegnap (csütörtökön) este megérkezett. Azonkívül itt vannak már: a badeni nagybg, a bajor király, a weimari nagybg. Mára várják: a szász, a würtembergi és a hannoverai királyokat, a hesseni nagyherczeget, a koburgi és a nassaui ágeket. A német fejedelmek ma értekeznek egymással. Napóleon császárt csak estére várják. Beszélik, hogy a hg kormányzó a bajor és a würtembergi királyoknak előbb meghatározott jelenlétét akarta volna fölhasználni, hogy őelőttök találkozzék a francziák császárjával. A hannoveri király Berlinben maga szántából ígérkezett Baden-Badenbe; ezután tudósítá a hg-kormányzó a szász királyt a többi három király megjelenéséről. Esti posta, Peat, jun. 16. — Az angol alsóház jun. 12-diki ülésében Sheridan kérdezé : szándéka-e a kormánynak a hajórajt a sziciliai vizeken erősíteni, hogy a brit lobogó alá menekülve erősebb oltalmat találjanak? Kifejezi-e a kormány a nápolyi udvarnak megvetését az olyan eljárásokért , mint Palermo bombáztatása ? Tanácsolja-e, hogy a civilizált népek által elfogadott szabályok szerint folytassa a háborút ezentúl? S fog-e tiltakozni minden idegen hatalom beavatkozása ellen a nápolyi királynak alattvalóival folytatott háborújába ? S kész e szükség esetén föl is lépni az ily beavatkozás ellen? Palmerston, a külügyi államtitkár megkérése a tengernagyságot, hogy egy hajót Marsalánál, egyet Messinánál, s egy harmadikat Palermonál állítson föl. Négy más hajó a nápolyi öbölben állomésoz, oly czélból, hogy a brit alattvalóknak, akiknek kellene, védelmül szolgáljanak. Úgy hiszem, ennyi elég lesz. Ami a másik kérdést illeti: úgy halljuk, hogy a nápolyi kormány ügynököt külde Párisba és Londonba, aki talán egy két nap múlva itt lesz már. A ház nem kételkedhetik azon, hogy mi azon követnek kifejezzük azon érzelmeket, melyekkel ő felsége kormánya, mint mindenki Angliában, tekinti a Palermoban elkövetett barbár tetteket, - - azon barbárságokat, melyek korunknak és a polgárisodásnak gyalázatára válnak. Ami azt illeti, vájjon lesz-e jó hatással ezen részünkről teendő előterjesztés a nápolyi kormány ezutáni eljárására nézve, ez iránt nem merem a házat merész reményekkel kecsegtetni. Sokkal valószínűbb, hogy a nápolyi kormány azt teendi,ami a perugiai rablás és vérfürdő alkalmával történt, midőn azon tisztet, a ki azon irtózatosságot elköveté, a pápai kormány előléptette. Azon hajóhadi és szárazföldi vezérek, akik Palermónál működtek, megrovás és büntetés helyett valószínüleg dicséretben és kitüntetésben részesülnek a nápolyi királyi kormány részéről. Az utolsó kérdésre nézve, tudjuk , hogy a nápolyi kormány idegen szövetségeseit hívta segítségül, hogy a nápolyi királynak a két Sziczilia birtokát biztosítsák. Ausztria kereken kimondá, hogy a nápolyi ügyekben nem ártja magát. Okunk van hinni, hogy a franczia kormány hasonlót tesz, és mint gondolkodik e tárgyban a brit kormány, mondanom sem kell. Közös hibája és sorsa az oly kormányoknak, mint a nápolyi, hogy ha az e tekintélyek alatt elkövetett kegyetlenkedések kétségbe döntik alattvalóikat, minden barátságos hatalomtól segélyt esdenek a forradalom szitogatói ellen. Feledik az ily kormányok, hogy ők valódi és eredeti okai azon forradalmi mozgalmaknak stb.. S a nem kérdi, igaz-e, hogy a berlini követségnél katonai „attachét“ neveztek ki? S minden angol követségnél akar-e a kormány attachékot nevezni ki. Lord Palmerston: A franczia kormány katonai attachékot nevezett ki majd minden nevezetes udvarnál levő követségéhez s a brit kormánynak ily attachéja rég volt a párisi követségnél. Most jónak látták a berlini követség mellé is adni egy katonatisztet. S. Pakington : A franczia kormány nevezett e ki londoni követségéhez hajóhadi tisztet, s tesz-e hasonlót a brit kormány párisi követségénél ? Lord Palmerston: igennel felel az első kérdésre, az utóbbira nézve nem tudja, mit tesz lord J. Russell. Végre Griffith kérdésére felelt lord Palmerston: Híre jött, hogy a nápolyi parancsnok és Garibaldi közt egyezmény jött létre, hogy míg a nápolyi hadak Palermóból kivonulnak, Gastellamare erődét brit csapatok szállják meg. Későbbi hírek után azonban azt hiszem, hogy ily megszállás nem történt meg. A franczia szenátus június 12-diki ülése Savoya és Nizza bekeblezésének volt szentelve. Mint a „Moniteur“ által jún. 13-án közzé tett jegyzőkönyvből látható, Foud államtitkár néhány szót mondott az egy nappal előbb az államtanács által tárgyalt és elfogadott senatus-consultum-javaslat átnyujtása előtt, mely utóbbi igy hangzik: 1- se czikk. Savoya és a nizzai kerület kiegészítő részét képezik a franczia császárságnak. A franczia alkotmány és törvények ott 1861. jan. 1-jétől kezdve lépnek hatályba. 2- dik ez. A Francziaországgal egyesített területeknek császári törvényszékes kerületeibe és départementokba való beosztását törvény fogja megállapítani. 3- dik ez. A vámvonalak megállapítására vonatkozó különféle rendszabályokat és mindazon intézkedéseket, melyek a franczia kormányrendszernek ezen területekre való bevitelére nézve szükségesek, 1861. január 1-seje előtt kiadott császári rendeletekkel meg lehetend tenni, mely rendeletek törvény erejével fognak bírni. Miután a szenátus osztályülésekbe vonult vissza s az összes ülés két óráig föl volt függesztve, az elnök fölolvasá a bizottmányi jelentést, mely természetesen egyhangú elfogadását indítványozta a kormány- előterjesztésnek, mire a jelen volt 126 szenátor a három czikkelyt előbb egyenként, aztán az egészet egyhangúlag elfogadta. A „Moniteur“ június 13-dikán fölszólítja a tábornoki karnak minden Fázisban levő aktiv tiszteit, hogy 14 dikén a szokott diszruhában a császár kíséretéhez csatlakozzanak, midőn ő felsége a tuileriákból a Marsmező felé veendi útját. Azon fegyveres erő számát, mely 14 dikén a császár előtt szemlére kiállandó vala, a testőrséget, sorkatonaságot és a nemzetőrséget is beleértve 100 egynéhány zászlóaljra, tehát mintegy 100,000 gyalogra, 40 lovasszázadra és 16 üteg tüzérségre tették június 13-dikán. Az ünnepélyre nagyszerű készületek tétettek. Rouland franczia cultusminiszter az érsekekhez és püspökökhöz oly tartalmú megkeresést intézett, hogy miután a császár az Alpok melletti békés szerzeményért a királyok királyának hálákat akar adni, tehát a legközelebbi vasárnap jan. 17-én mise végével énekeltessen Tedeumot. Hasonló körlevelet kaptak az evangélikusok egyházi directoriumának, a reformátusok consistoriumának s az izraeliták központi consistoriumának elnökei is. — A Castellamare palermói várerőd megszállását az angolok, a legújabb versió szerint Geribaldi erélyes ellenszegülése következtében hagyták abba. — Lebarbier de Tinon altengernagy 4 sorhajóval, 410 ágyúval és 4850 emberrel ment el a bigerai szigetekről Nápolyba, ahol Jebenne ellentengernagy 5 hajóval csatlakozott hozzá. — Párisban, mint a kölni lapnak írják, egy nemesekből, földbirtokosokból és kereskedőkből álló állítólagos „szicziliai küldöttséget“ várnak, mely a császárt „a sziget állapotáról föl akarja világosítani.“ Ezen embereket San Martino és Iscbitella urak ajánlották , úgy látszik tehát, hogy a nápolyi kormány küldte őket a franczia fővárosba. — U ugyanazon lap szerint Martino az június 12-dikén egy órahoszszút értekezett a császárral és Thouvenel úrral Fontainebleanban. — Egy bosnyák és bolgár küldöttségről is beszélnek, mely Párisba érkezett, hogy egy földjeitől nyert küldetésben eljárjon. — A nápolyi udvar rendkívüli fölhatalmazottjának San Martinonak jun. 11-én már egy beszélgetése volt a franczia külügyminiszterrel, hogy Napóleon császár segélyével Szicziliát Ferencz király mostoha testvére Trani gróf számára megmentse, s ellenadományul a franczia mintára készített alkotmányt ajánljon. Ezen terv Therese királynőtől ered, ki Garibaldi győzelmeit fia , Trani gróf számára, azzal teljesen kibányászni véli. Jelentik egyszersmind azt is, hogy a király ezen terve a kabinet háta mögött, a miniszterek tudta nélkül készült, s a nápolyi követtel, ki Antonellinek meghitt embere, s Grammontnak barátja, kéz alatt közöltetett. Az olasz egység ellenei ezen diplomatiai sakkhúzástól csodadolgokat várnak, melylyel Garibaldit végképp at-tá tehetni vélik. Azonban a dictator, mint az „Indépendance“-nak írják, erősen el van tökélve a harczi dráma második felvonását az Abruzzákban kezdeni meg, nem ügyelve a fennebbi terv melletti törekvésekre. Garibaldi annyira tudott hatni a katonaságra, hogy Palermoban a kir. palotában, ezek Garibaldit és Victor Emánuelt fennhangon éltetik, mely körülmény a tulajdonképeni indok volt a capitulatio elfogadására. Sziczíliát illető alkudozásokra vonatkozólag a kölni lapnak így írnak Bécsből jan. 12-ről: „Szicíliának jövendő sorsa iránt e pillanatban élénk alkudozások folynak Francziaország, Anglia és Szardinia közt, azonban semmi jel sem mutat arra, hogy e kérdésben köztök valamely megállapodás jött volna létre. Garibaldi el van határozva a fölkelés zászlóját Nápolyban is kitűzni, s nem sokára azon hítt veendjük, hogy Galabriában kiszállt. Hogy vállalatának milyen eredménye lesz, az természetes attól függ, minő alakot veend a nagyhatalmak alkudozása. A király ügyére itt Bécsben nem nagy reménynyel vannak, miután a tapasztalás megmutatta, mily kevéssé lehet a tábornokra támaszkodni.“ Hogy azonban a nápolyi kormány minden szabadságigéretek mellett mily kevéssé hajlandó eddigi rendszerétől eltérni, mutatja a belga lap egy levele is, melyben írják, hogy egy fiatal ember, ki a Garibaldi diadalai mellett tett nyilatkozás alkalmával elfogatott, halálra botoztatott, sőt esetek emlittetnek, hol a befogottak halálig kinoztattak. Ugyanezen levél említi azt is, hogy a kormány minden hajót, mihez hozzáférhet, Sziciliába vitorláztat, legújabban három franczia gőzöst bérelt ki. Palermo, máj. 31. Kedves Bertanini Palermoban vagyunk. A város néhány pontja még az ellenségé, de reményem elfoglaljuk nemsokára. Bámulni lehet vadászaink bátorságát, de több mint tizedeve vannak , néhány bátor emberre még szükségünk van. A nép teljes lelkesedéssel, s nagyon számolok rá. A nápolyi tábornok huszonnégyórai fegyvernyugvást kért, hogy hajóra szállítsa sebesültjeit. Ma 12 órakor az ellenségeskedések el voltak kezdendők. Mivel azonban az idő nem volt elegendő a hajóraszállításra, újabb egyezés köttetett három napra, hogy az igen számos halottat is el lehessen takarítni. Ember, fegyver és lőszer kell tehát, hogy művünk gyorsan érhessen ezért. Garibaldi J. — Hogy a sziget felkelési bizottságai egymás közt jól szervezett összeköttetésben állanak, egy Trabonella báró által aláírt hirdetményből lehet következtetni. Ő a caltaninettai bizottság elnöke, s már 28-án azon helyzetben volt, hogy tudathatta Garibaldinak Palermoba 27-én 9/a órakor történt bevonulását. E hírt a Santa Catharina nevet viselő felkelési bizottság tudatta vele, mely a felkelő hadsereg levelezését viszi Caltanisetta a sziget legbelsejében fekszik 250 kilométerre, 23—24 német mértföldnyire Palermótól. — Cavour gr. egyik közelebbi tanácsülésben nagy melegséggel s egyszersmind sok ügyességgel szólott a napóleoni politika értelmében, midőn megczáfolá azon kétségeket, melyek a császár olaszországi politikája iránt fönnforognek, s rajzolá azon befolyást, melyet a császár a villafrancai találkozás óta az olasz ügy mellett érvényesített. Újólag fölemlítette Napóleon levelét a pápához. „E levélben — mond a miniszter — a világi hatalomnak mostani alakjában a föntartása szükségtelennek jelentetik ki, és ez Olaszországra nézve sokkal fontosabb tény, mint maga a magentai vagy solferinoi ütközet. Ezen levélnek ránk nézve azonos fontossága van Velencze megszabadításával.“ — Az ellenzék rászalja ezen beszédet, a diplomaták pedig nem annyira a gróf szavaira, mint inkább magatartására ügyelnek, s ebből azt magyarázzák, hogy Nigra lovag Párisban nagy eredménynyel dolgozik. — Lafarina nem kapott hivatalos küldetést Szícziliába, azonban — mint írják — oda elutazott. Felelős szerkesztő : B. KEMÉNY ZSIGMOND. A „Pesti Napló“ magán társűrgénye. London, júl. 16. Az alsóház pénteki ülésében Russell J. kijelenté, hogy elvárják, hogy Francziaország kívánni fogja a hatalmasságoktól Savoya és Nizza bekeblezésének elismerését, ilynemű jegyzék azonban eddigelé még nem érkezett. Baden, jun. 15. estve. A német fejedelmeknek mai előleges értekezlete minden Németország külviszonyait illető kérdésben örvendetes egybehangzást tüntetett ki, miáltal a fejedelmek összejövetelének lényeges czélja el van érve. Napoleon császár esti 7 órakor polgári ruhában megérkezett s a Stephania lgno villába szállt; mindenek előtt a porosz agregenst akará meglátogatni, de ez megelőzve őt 901 óráig maradt nála. Biztos hallomás szerint a császár ismételvén békés biztosításait, kijelenté, miszerint azért óhajtotta ezen összejövetelt, hogy azokat élő szóval is kifejezhesse.