Pesti Napló, 1860. július (11. évfolyam, 3116-3141. szám)

1860-07-01 / 3116. szám

gál neki, mert rablók kiűzése „belügy“, és ezt az illető kormánynak magának el kell intéznie a vakmerővel, a­nélkül, hogy „európai“ felszó­lalásra ok lenne. Mihelyt azonban „rendes kor­mány“, „külhatalom“, mind ez esetben Pie­mont, kezét egyenesen belemártja a dologba, a kérdés tüstént európai jellemet nyerne és a nemzetközi jog szempontjából ítélve, a kü­lha­­talmak felszólalását vonhatná maga után és te­temes nehézségeket gördíthetne a küzdelem folytatása elé. Ha az annexió most hevenyében kimondatnék és Viktor Emánuel annak elfo­gadására szoríttatnék (mert visszautasításról nem igen lehetne szó!) a küzdelem, mely még csak félig sikerült, rögtön más jellemet öltene és a végeredmény komolyan veszélyeztetnék Emlékeznek olvasóink, hogy Piemont — leg­alább pro forma — Középolaszhonból is visz­szahívta hivatalnokait és katonáit és az anne­xiót csa­k akkor fogadta el, a­mikor az úgy is már befejezett tény vola így Szicziliában is a választások kihirdet­­tetnek, aztán annak rendje szerint véghez fog­nak menni, a követek majd egybegyülnek, az annexiót megszavazandják és csak aztán kei­lend Viktor Emánuelnek nyilatkoznia. De mindez néhány hetet, talán hónapokat is igé­nyel, addig Garibaldi háborítatlanul folytatja a maga munkáját, semmi külbeavatkozás vagy felszólalás által nem akadályozva és Piemont­­tól minden felelősséget elhárítva, mindaddig, m­íg „a tények kérlelhetlen logikája, és teljes siker minden további felszólalást szük­ségtelenné vagy legalább eredménytelenné nem tesz. Ily­eszes ellenséggel szemben, kinél az erő és bátorság ildommal és óvatossággal párosul, kettősen szükséges a legnagyobb elővigyázat, mert ha ez hiányzik, ezen ellenség nem csak saját előnyei, hanem az ellenkező oldalról el­követett hibák által csak annál gyorsabban jut el czéljához. Hazafias fölhívás Veszprém­ megye gazdáihoz! A haza majdnem minden megyéjében megalakult a gazdasági egylet, alig van néhány, hol a tétlenség egykedvttsége az ami földbirtokosainkat visszatartja az alakulás eszméje kivitelétől. A Tótmegyeren tartott ekeverseny napja az, melyen — a hazai gazdaság fölvirágzására — az egybegyült közönség leginkább fellelkesült. Alig múlt el néhány nap az említett verseny után, midőn a „Pes­i Napló“ egyik számában gróf Károlyi Ede a gazdasági egyletek alakulása érdekében — a magyar gazdákhoz intézett lelkesítő szózata meg­jelent. Elterjedt e czikk, úgy annyira, hogy alig van hon­­polgár, ki e nagy hatású s nemzetünk vagyono- Botlására irányzott buzdító szavak hatalmát ne érezné, s el ne határozná magát arra, hogy megyéje se maradjon el a haza többi vidékétől. Előttünk fekszik még a lap ; lelkünk emelkedik, ha a nemzet jövőjére gondo­lok. Sz. István napja sz,­mely emlékül szolgálhat a ma­gyar nemzetnek, mert általa hozatott be a gazdálko­dási vágy. ISCO-tk évi Sz. István napja reend az, melyen az összes haza lakói megülendik a megyénként m­egala­kult gazd.­egyletek ünnepét. Ez ünnep szerintünk n­emzeti lesz! Ünnep, me­lyet egyenlően megtart protestáns úgy mint bár­mely felekezetű magyar. Magyar ünnep, mely eszünkbe juttatja, első ki­rályunkat, ki a miveltebb európai népek sorába emelé nemzetünket, mely nélkül a mag­yar alig maradhatott volna meg ezer éven át e honban, melyet, oly édes örömérzettel, oly büszke odaadással nevez „édes hazának.“ Mi« szóljunk többet? — Veszprém lakosai!! kitsuk meg a gazdasági egyletet!!! ala-Egy ügybarát.#­ STAMBUL, jun. 20. Báró Prokesch osztrák követ, az ujo kapott né­gy havi bucsú nyomán, ma Galaczon, Pes­ten át BiCabe indult. Tegnap délután Fusd pasa búcsú­­látogatásában több óráig időzött a Bécs­be menő minisz­ternél, mely szokatlan nyájasság az idevaló diploma­tiai körötben sok mendemondának szolgált okul, kivált­kép minthogy azon hit szárnyal, hogy a báró követi ál­lomására nehezen jó visasz. A portán az utolsó napokban valami jelentékeny ese­mény nem történt. Kibiiszk­ egészen tetszése szerint korlátlanul működik , most Viddinben székel, és noha a hivata­os „Journal de Constantinople“ közel visszaérkez­téről beszél, mégis néhány hete még beletelhet, hogy a bizottmány annyira várt eredménye ismeretes legyen. On­man pasa, a­zu­tán egykori első komornokja és ké­­sőbbi­i tagja a magas tanácsnak, nagyszerű sikkasztások vádja alatt egy törvényszéktől hivatala és vagyona vesz­tése mellett Brusszába száműzésbe küldetett. Ezen a­ fi,fei Abdul Madzsid teljes bizalmát bírta, három millió piaaz­­tenel csalta meg fejedelmét és szerencsétlen hazáját. R­e a­­­d. STAUBUL, jun. 18-án. Utólsó levelünkben jelentet­tük, hogy Vaszil pasa, csá­zári testőrparancsnok, ezen magas hivatalából U téve, Arabieztsn orrfu mii-ii i, az ara­­bisztáni tábor mszs.d­ Ijanak neveztetett ki. Utólag hall­juk, hogy ezen török nagy uj hivataláról­ lemondását te­­li és egészen visszahuzódott. A porta, a sürgős kö­­rülményekre tekintve, nem kéredelmezhetett és helyébe N.tauk p­a. a a néhai dseddai helytartót nevezte ki ofon­ Különfélék. — A magyar tad. Akadémia házára és tőkéjének öregbítésére szerkesztőségünknél adakoztak: Madaras­ János a szatmári kaszinóegylet tagjainak nevében beküldött hozzánk 134 frtot, 1 db cs. aranyat és 1 ez. ujfrtost, mely összeghez járultak : N­u­r­i­c­s­á­n Imre gy­üjtő : Nuricsán Imre a házra 3 frtot, Brand Mártonné 1 frt, Karacsai Józ­sef 1 frt, Biró László 1 fr, Szede­rjey Károly 1 frt, Bruhemn István 1 frt, Horvát Guszti 1 frt, Fa­kas Aulal 1 frt, Demidor Ignácz 2 frt, Unghváry János gy. Pasqual Antal a házra 1 frt, Baksa Lajos 2 frt, Sza­tmáry József 1 frt, Szattmáry Károly 1 frt, Finn Ábra­­hám 1 frt, Unghváry Mária 1 ez.uj ft, Un­gh­áry János 1 darab aranyat. L­u­b­y János gy. : Luty János a házra 5 frtot a tökéhez 5 frio­, Hegedűs József a házra 1 frtot, Gedő Endre 50 krt, Babó Miklós a házra 1 a tőkéhez. 1 friot­, Ungh­áry Orbán a házra 1 friot, Abday Sándor 75 krt, Lier István 1 frt, Kosotány János 50 kr, Andre Alajos 50 kr, Klein Sámuel 1 ft, Papp Antal 2 frt, Koós Gábor 1 frt, Szuhányi Lajos 1 frtot, Szuhányi Mór 1 frt, Uray Endre 1 frt, Kende Lajos 1 frt, Izsák Dezső 1 frt, Csanády 1 frt, Nagy Dáv­id­ 1 frt, e­gy öreg 1 frt, Boer Gyu­l 1 frt, Jékey Ferencz 1 frt, Domahidy Fe­­rencz 5 frt, Jékey Mór 3 frt, Vaday György 1 frt, Baráth Mihály 50 kr, Mikolay Károly 1 frt, Nagy Áron 50 kr, Tóth József 30 kr, Mátyás István 1 frt, Egy magyarfi 1 frt, Halász János 1 frt, Balogh István 50 kr, Kaufman József 50 kr, Schwarz Sámuel gy. : Schwarz Sámuel a házra 5, a tőké­hez 5 frtot, Gödény Imre a tőkéhez 5 frt, Pap János a házra 1, a tökéhez 1 f­t, Jurácsko Dániel a házra 3, a tökéhez 3 frt, Cs­emel Károly a házra 2, a tökére 4 frt, Korányi János a házra 2, a tökére 2 frt, Boros Miklós a tőkére 5 frt, Beer Si­mon a házra 1, a tökéhez 1 frt, Fábián László a házra 1, a tőkéhez 1 frt, Tamásy Eduárd gy. D­rabant a házra 1 frt, Hagara Miklós a házra 2 frt, Bunay Ignácz a házra 1 frt, Thólyay Antal a házra 1 frt, Eszláry József a házra 1 frt, Pap János a házra 1 frt, Egry Laj­os a házra 1 frt, Ember Ja­kab a ház­a 4 frt, Losonc­­y Jó/Bés a há­za 1 frt, Tamássy Kard a házra 2, a tőkéhez 1 frt, Somlyay György a házra 2 frt, Petrovich Antal a házra 5 frt, Bodoky Lajos­ a házra 1 frt, hogy Káro­y a házra 1 frt, Madar­asi János a házra 2 frt 45 frt. Ezen kimutatást az eddig köt­öttekhez adva, a szer­kesztőségünk­hez e czélra tett adakozások egész összege: Itt,04? frt, 76 d#­kr, 71 db arany, 20 db cs. tallér, II db ez. uj fitos, 1 db il/2 ez. iubel, 65 db ez. huszas, 1 db cs. tfekis jezáros és 12 d. x/4 fitos. — Junius 15 dikén M.-Szengyelben (Erdélyben) Széchenyiért * egyszersmind Jósika Sámuelért a gyásozisteni tissteletet igen ünnepélyesen megtartották a görög egyesült románok temp­lomában. Krisán György esperes, öt pap segédlete mellett, tartotta a gyászmisét. — Kaposvárt, a megyeház termében, jul. 7-dikén lesz tzak­lati és hangversenyi előadása szűkölködő hor­­vátok javára. A jövedelem annál nagyobbnak ígérkezik, mert a belépti díj — szabad tetszésre van bízva. — Nagyváradi levelezőnk írja, hogy az ottani főgym­­nasiumi ifjuság Krausz László igazgatót neve napján fáklyás zenével tisztelte meg; az ünnepélyt a „Siódat“ fejezte be. — Korn Fülöp hazánkfia, évek óta Londonban, most engedélyt kapván a visszatérésre, Pestre érkezett, magá­val hozván a festészeti remekmű­vnka másolatait a legsike­rültebb fényképekben. Gyűjteményében Rafael, Rem­­brand, Tizian, Van Dyck, Correggio, Rubens, Leonardo da Vinci, Dürer sat. szintúgy, mint az újabbkori festé­szek művei gazdagon vannak képviselve; a fényképeken kívül vannak még gyűjteményében híres férfiak arczké­­pei s különféle színezett képek. Egy-egy kép ára­­ tallér, hatra egyet, tizenkettőre kettőt ad rá. A közönségnek lesz alkalma személyesen meggyőződhetni e műlopok jeles­ségér­ől , mert Korn úr, mint tudjuk, legközelebb kiállí­tást akar rendezni képeiből. Mihelyt e kiállítás helyét és idejét megtudjuk, azonnal értesíteni fogjuk olvasóin­kat, addig is figyelmeztetjük a műbarátokat az említett gyűjteményre. — A „Bukaresti Magyar Közlöny“ első száma június 16 án megjelent. Újólag figyelmeztetjük rá a közönséget, mert az uj magyar lap, mely a szomszéd országból szól át hozzánk, csak tetemes pártfogás mellett tarthatja fönn­ magát. — A „Szegedi Hiradó”ban olvassuk, hogy e lapnak a nem-magyar ajkú, de magyar­ lelkü Kis Bessenyőn hat defize ője van s ennyivel sem a nagy és magyar M­ión, sem a nagy és magy­ar Szentesen, sem a nagy és magyar Csongrádon írem dicsekhetik. — A „Győri Közlönyében Földváry Kálmán a lapiro­­dalom emelőte tekintetéből fölszólítja gazdatársait, fog­­y­nak szintén tollat , írják meg, a mit üdvösnek gondol­nak ; az illetők, úgymond, majd kiszemelik a haszonve­­h­etőt s nem lesz egy megszületett eszme sem veszett kincs. — Czanyuga József mint szerkesztő s Herz János mint kiadó szinházi napilapra kaptak engedélyt; e lap „Magyar Thalia“ czime alatt fog megindulni. — Az ág. hitv. gömörmegyei esperesség jan. 12-kén Jólsván tartott gyűlésének főtárgya a már pátensileg rendezkedett s most visszatért egyházak ünnepélyes visz­­szakeblezése volt. A Protestáns lap levelezője írja erről : „Tizenkilencz egyház jelentette magát e végett a lelkészek és presbyterek által aláirt s az egyház pecsé­tével megerősített nyilatkozatokban, melyek mint felöl vaktatván, az egyházak éljenekkel fogadtattak s az auto­nom egyházak sorába kebelezhettek. Gömörben nincs tehát többé szakadás, mind a 40 egyház ismét egy autó nem testületet képez, s ezen lehetetlen szivből nem örül­­­nün­k.“ — Az ág. hitv. tiszai egyházkerület közgyűlése aug. 1-én Miskolczon lesz. — Molnár György színigazgatónak reménye van, hogy mégis engedély­t kap a budai színkörben hat vendégelő­­adásra. Adja az Isten, hogy e remény mihamarabb tel­jesed­ik ! — Azon esetre, ha valamiképen mégsem sike­­rü­lne az engedély kieszközlése, Molnár a nemzeti szín­ház igazgatóságát kérte föl, engedne társulatának (súg. 16-dikától) három vendégelőadást. — Június 21-én szenderült jobb létre Pesten Geöcz László, a szent-István rend vitéze s a volt magyar kirá­lyi budai kincstár veterán tanácsosa, családjának utolsó fi ivadéka, életének 34 ik évében. — Tiszafüredi levelezőik írja: „Egy lelkes magyar nővel ismét kevesebb van. Jun. 26-án hunyta be örökké t­rtó álomra szemét Bolvány Antalné, sz. Szabó Francziska asszony. A haza jeles honleányt, a család édes jó anyát, a szegények mindig kész segélyezőt vesztettek benne. A Német lapok annyi ellenkező hírt hoznak Pálffy György gróf kimúlására nézve, miszerint érdekesnek tartjuk, erre vonatkozólag a következő hiteles tudósí­tással szolgálni. A még csak 21 éves fiatal gróf az egy­házi államot beutazván, Lamor­ciére tábornok által föl­szólittatott a pápai könnyű lovasság szervezésére. Ez ajánlatot elfogadva, a gróf ideiglenesen belépett a római hadseregbe és abban főhadnagyi rangot nyert. Vagy há­rom héttel ezelőtt meglátogatta őt R. báró franczia tiszt,­ét a gróf lakásának ajtaját nyitva, őt magát pedig pam­lago­n alva találta. A báró, nehogy barátját háborgassa, felment a második emeletben lakó Z. grófhoz és ezzel együtt körülbelül egy óra múlva lement Pálfyhoz. Az ajtó nyitva volt, az asztalon revolver feküdt, a gróf ma­ga pedig a halántékon keresztezőre találtatott. Papírjai a földön szét voltak szórva,­ pénze és drágaságai pedig sehol nem voltak találhatók. A lövés irányából követ­keztethetni, hogy a halál rögtöni volt, és minden arra mutat, miszerint a gyilkosság táblás czéljából követtetett el. A szerencsétlennek bátyja, ki szintén Viterboban volt, öcscsének már csak hűsi tetemét ta­lálta. A temetés legnagyobb katonai pompával ment vég­be ; a gyászvonatot Bourbon gróf franczia törzstiszt sz­­­ső önkénytes lovasezred parancsnoka vezényelte és az összes tisztikar megadta szerencsétlen bajtársának az utolsó kíséretet. A fiatal gróf szive múlt csütörtökön érkezett Bécsbe, onnan pedig Magyarországba vitetik, hogy a családi sírbolttá helyeztessék nyugalomra. A bol­­dogultnak teste pedig Olaszhon mosolygó ege alatt por­had Viterbóban és a sír hantot máris szép márványemlék disziti, e magyar felírással. Erdödi gr­óf Pálffy Dani György főhadnagy római szol­gálatban 21 ik évében meghalt, s családjától siratva nyug­szik e hant alatt. Adjon Isten békét neked, kit annyira szerettünk mind­nyájan, kiért gyászolunk. Hazádért buzgón vérző szived otthon magyar földön pihen. Viterbó, junius 16-án 1660. — A R un­on­e adriatica di sicurtá titkárán­ Galgóczy Károlyt választotta meg, ki is a Magyarországra terjedő pesti főü­gynökséget Korn Ignácz, eddigi társtitkárral fogja képviselni. A nevezett biztost a társaság ezentúl, mint hiteles forrásból írják, magyarul is fogja, és pedig a német szöveggel egyenlő hiteles érvényességben, nyo­matni, s levele­zését, benn az országban, valahol csak le­het, magyarul fogja folytatni. NEMZETI SZÍNHÁZ. Jun. 23 dikán a Salvi féle o­asz társaság második felléptéül : N o r m a, dalmű 2 felv.­­bellinitől. Jun. 29-kén : Liliom­fi, vigj. 3 felv. Szigligetitől. A Kassán máj. 14 én a szűkölködő horvátok számára az odavaló színházban tartott, úgy színdarab, mint -------------- --------7 -------------7-----­ábráé­zadisokból bejött 700 forintot, a lelkés és bonsze­rető Forgács grófné sz. báró Pongrácz E.eonora­­ nagy­ságától hálás köszönettel általvettem. Ez é zalm­et az előadásban működött delnők és honfiak irányában is kí­vánjuk nyilvánítani, arról is biztosítván őket, hogy sietni fogok ezen összeget mielőbb a kitűzött jótékony czélra fordítani. Gr. Károlyi Ede. *) Kére­rek a hazai szives közlésére. lapok t. szerkesztőségei e czikk­ ­os állomásra, ki is e hét folytán Stambul odahagyva, a Maroniták és Druzok újabb villongásairól nevezetessé lett libanoi hegységen át Damaszkusba megy. Namuk pasa a török birodalom újabb katonai iskolájának ta­­n­íván­ya, ki a korban jócskán haladt, de erélyes, tevékeny jelleméből tekintve, még fiatal lélekre mutat; ő Pétervárott és Londonban a portát mint követ több ide­g képviselte, francziául meglehetősen beszél és ha nem csalódunk teljesen bir azon parancsnoki tehet­séggel,­­ a török tekintély ezen messzeeső tartomány­ban fönntartására szükséges. Kíséretében csak a katonai ügyességről híres tiszteket vette fel, kik közt Ferik dandárparancsnok Madzsar Ismael pasa (Kun­ty Gy­örgy) az első helyet foglalja el. Namuk ez u­óbbinak, a­mint hallom, kevés alárendeltséggel az egész dandárfelügye­­letet átadja, míg ő Damaszkus belsejében a katonai hatalom kezelését akarja megtartani. Izmáel pasa még Namuk pasa előtt ma délután illető seregének egy részé­vel egy szép had­hajór­a száll, mely őt Beirutig szállítja. A váratlanul kapott elindulási rendelet a libanói esemé­nyek egész komolyságát sejdítteti. A porta F­ars hő­sében nagy bizalmat látszik helyezni. Riza pasa had­fi­őminiszter a tegnap nála hivatalában bucsútó pa­sát egész barátsággal karon fogva a szeraszkeriati téren fölállított katonaság szemlélésére vezette. A tö­rök országnagy ezen hajlamainak benső hévfokit mér­legelni nem akarjuk, nem is szükséges az; a közvélemény Izmáél pasát legbátrabb, legszerényebb midzsárlinak is­meri, kinek komoly magaviseletét, harczias külsejét a tö­rök nép minden rétegeiben becsülik. Mikép nyilatkozik az európai sajtó a nevezett pasáról, azt legjobban látni a nem csekély tekintélyű „Revue des deux mondes“ júniusi tüze­k 621 iki oldalán, az utolsó keleti háborút tárgyaló czikkből. Ő az utódó keleti háború óta egész visszavo­­nultságban é­lve, csak katonai tudományokkal foglalatos­kodott, nem láttuk őt a hatalompolczon állók ajtajánál sompolyogni, nem alacsony nyalakodással mások kegyéért esdekelni, mint azt sok európai, persze silány tehetségű tiszt szokta; a porta rá­szorult, és igy lett ő a libanoi tö­rök sereg főparancsnoka. R­e­s­i­d. Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, jun. 26. Lord Stra­th­e­d e­n az angol felsőház tegnapi U.é.-ében indítvá­­nyozá, hogy a királynő keressék meg, állítson föl konzuli állomást Mozambiqueban, a keresk­­érdekek előm­ozdí­­tása s a rabszolgaságot illetőleg Nagy britannia és Por­tugal közt kötött sz­eződmények föltételeinek életbe lép­tetése végett. Lord Wodehouse (külügyi államtitkár) megjegyzi, hogy habár a kormány nevében az indítvá­nyozó­­ felirat ellen nyilatkozik, jónak tartja, hogy az érintett tárgy szóba jöjjön. Attól, hogy brit konzul ne­veztetik ki Mozamb­­uckat, nem sokat várhatni a rab­szolgakereskedés elnyomására. Sokkal több jót várhatni attól, ha azon ország segélyforrásai megnyittatnak s a bennszülöttek közt kereskedelmi szellem fejtik ki,­­ mint az angol vagy portugál beavatkozástól. A kormány czél­szerűnek tartj, dr Livingstone expeditóját pénzzel tá­mogatni, mint konzult nevezni ki Monamb­­u­eba. A baj valódi forrása nem Afrikában van, han­m Gubában. Re­­ményli szónok, lord Stratheden nem ragaszkod­ó az in­dítványhoz. Lord Brougham: az Afrika kelet part­jain fekvő vidékek segély­forrásai nem fejlődhetnek ki addig, míg a portugáliok becsülettel s­em teljesítik köte­lezettségeiket. Spanyolország, a cubai rab­zolgakeres­kedés elnyomását illetőleg csalfán v­eli magát. Nem így Brazília,­­ egy teljes erővel törekszik a gyaláza és em­­bervásárnak véget úttui, s a fölszabadított négereket a legfőbb közhivatalokra emeli, valamint a társas élet­ben egyenjogúaknak tekinti a fehérekkel. Végre méltó boszankodással szól szónok a négereket illető amerikai törvények túlságos szigora felől. Az oxfordi püs­pököt i gének és lemetl­enü­l érinti lord Wodehouse kozata, hogy a kormány nem akar brit konzult ne­­ki Mozambiqueba. Szónok is fontosnak tartja Livings expeditióját, de azt hiszi, kevés eredménye les egésznek, ha brit konzulra nem támaszkodhatik. merset herczeg, az admira­itás első lordja , nem hatja meg, hogy eaake ölheti a rabszolgaság elnyon konzulság fölállítása Mozambiqueban. Míg az ame zászlók alatt evező hajókat nem kutatják, lehetetle ember­kereskedést megszüntetni. Cubában lehet a gá­zatos üzletnek a halálos csapást megadni. Örömmé fesült szónok, hogy az egyesült államok a mim­p­óliával közreműködtek a rabszolgakereskedés em­t­á­sára, egy hajórajt küldvén az afrikai nyugati parti Lord Granville kéri inditványozót, vonja vissz­a tványát s ne tegye ki a kormányt azon vádnak , ingatagul jár el a rabszolgaság ügyében, az által­­a az ez ügyben tett indítványt megtámadja. Az o­x­f­ő püspök ellenben kéri lord Strathedent, ne engedje­n indítványa visszavonására leivatni a Granville gróf­latkozata által. Lord Stratheden megmarad ind­nya mellett, s azt 11 szavazattal 6 ellenében elfogai . A bonapartista „Chronicle“ szidja Sváj hogy a semlegesítés kérdésével nem akar fö­ha, holott az egész kérdés olyan unalmast. „Mei már a világ azt az örökös: „Chablais és Fancis „Faucigny és Chablaisu­t!u — „Svájcz, úgy óriásokat csinál a cretinekből s egy két szó által élt Teli mesés almájából. Svájcz gyalu visszaélt geogr. fekvésével és biztosított függ­yével. A svájczi zsoldosok nélkül már rég lelt volna Olaszország rablánczai !“ — Egy Ironside nevű úri­ember megkisér be fogatni a Garibaldi-féle adakozások gyű­­fieldben. De sehol sem fogadták el kereset/ belügyi államtitkárhoz fog fordulni ez ügy — Prevost Paradol sajtó pere érdekes, észrevételek elmondására inditá a Times uralom által uralkodó demoncratia föl kormányforma, úgymond, a lefolyt ny sokat ten a franczia nemzeti becsületnek nép ösztöneinek megfelelőt. Győzött k­ruban a megboszulta magát két állandó ellenén az első konzulság korából. Egy a társadalmat a forradalmaktól. Elömozulta a ti kedést s majdnem megváltoztatá a nép jellemét, már néppé alakitva át. Párist s az ország majd denik nagyobb városát irigylésre méltó módon szépité. Növelte a franczia területet s — Auszt Német- és Angolország daczára, széttépte az 181E szerződményeket De még fönnáll egy párt, mely uj császárságot meg sem csodálja. Minden Sebaste és Solferino, minden Rue de Rivoli, kereskedő szerződés és 3 uj franczia departement daczár „parlamentarismusnak“ most is vannak hivei. Ke­rek számra nézve, de hatalmasak szellemüknél, eg­yülésöknél és társadalmi állásuknál fogva. Egyes kétséges katona és író átállott, de a párt mégis méren áll, s a hivatalnoksereg hízelgése és a­­ Hiányzottak apathhiája mellett is hallatja szavát. E­ről időre példát kell adni, s ez történt épen most. A vost Paradol úr a régi, angolféle szabadelvű ifi publicistája a múlt pénteken : „A régi pártok“ ez röpiratáért egy havi fogságra és 3000 frank kiisé ítéltetett. Olvastak e művet,­­ minden angol cset hozni fog, hogy lehetett oly ártatlan dolgot törvén kereset tárgyává tenni.“ Megemlíti a „Times,“ – fogta pártját hasonló esetben az angol sajtó Mol­lembertnek, mig a franczia nagy­közönség dugott kézzel közönyösen nézte, hogy a „lyukba c­sák.“ „A többség — mond a Times — e pillanat imperialista s Prevost Psradoinak meg kell hajol Mi a­ golok teljes rokonszenvvel vagyunk iránta sajnáljuk, hogy csak az értelmes fők kis körét­­ viseli. Mi azt hiszszük, hogy a­mit a császárság hat, annyi mint semmi ahoz képest, a­mit elves minden diadal és bekeblezés csekély kárpótlás azért, hogy a francziák közt egy egész nemzed­ Constitutionnel és Patrie elveiben növekedik föl. E kü­­önbség, kiált föl továbbá a „Times“, az argói i­mányzás és a democrata kény­uralom közt!­ Hivas­zik a „Times“ az ilföldi izgatások irányában ar goi kormány magaviseletére s a franczia sajtóví­gyokra. „Az a kérdés, mond végül, ostobaság e mi az, a mit az emberi szellem annyi idők óta a politi­kan lé­tehozott, s vagy a polgári intézmények­­­rényképét amolyan Klodvig éa Napóleonnért: egy uralmakban kelljen keresni?“ — Az összeütközés, melytől a felső- és alsóház­­ tartani kelle, a Times szerint már csaknem elhárított, tekinthető. Azon 22 tagból álló alsóházi küldött, melynek a p­iiradó ügyében a f­lsőház illető egé­sz­éleményt kelle adni, két pártra szakadt, Wilpolt Bright urakkal élén. Bright jelentése a lordok eljárá­ban az alsóház jogai ellen intézett merényt lát. Wa­p jelentése nyugo­tan van tartva , els­orulván az elő­­­­nyékét, azon­ban nincs benne semmi új, a­mi már a fél házban mondva nem volt volna. A bizottsági tagok fő­sége ez utóbbi véleményt tetszéssel fogadta. Br­ght m lett nyilatkozott: lord J. Russell és Gladstone. FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur junius 26-i Jeromos herczeg haláláról így ír: „Jeromos Napoleon herczegöcs, fensége halált herczegtől fosztja meg Francziaországot, a­kinek léke egy hősi korszak legnagyobb eseményeihez radar­t kötve. A gondviselés megengedte, hogy utóssó testvére I. Napoleon császárnak ne hal­ja a nélkül, hogy megérte legyen visszaá­litását a dicsősége­s dynastiának, melyet­­ oly híven szól. A nemzet csatlakozni fog a gyászhoz, mely a csás családot érte. A „Constitutionnel“ a többi közt ezt mondja: „Ef Franeziaország csatlakozni fog a császár szomori­yához, és a császári család ezen gyásza nemzeti gy szá fog válni. . . . Ezen nemes élet, mely n­őst vés dött be, jelentékeny he­tet fog elfoglalni század történetében. ... Az újjá született Francziaorszi lenne utólsó tanúját veszté el azon dicsőségnek, mi­nek újra föléle­dését megengedte neki érni a gom­belés, miután őt annak m­ind legfényesebb diadalai mind legemlékezetesebb megpróbáltatásaiban rét sité.“ A „Courrier de Paris“ így panaszul: „A dei­mocratiai Francziaország a 89-dik év gyermektt­á­szolja­­ benne; Francziaország egyikét veszté­ben a nagy háborúk utólsó ka­puáinak, egyikét a wall loo-i hősöknek.“ Valamennyi lap közöl az elbán

Next