Pesti Napló, 1860. július (11. évfolyam, 3116-3141. szám)

1860-07-27 / 3138. szám

PEST, Julius 26. A délolaszországi harc­térről semmi bizonyos; a meglepő lények a közel­jövőnek tartják fönn , annál kimeríthetlenebbek azon tudósítások, melyek a nápo­lyi Ügyek zűrzavaros állapotát rajzolják. Különösen a „Journal des Débats“ az, melynek közleményeire akarunk ezúttal kizárólag szorítkozni, s pedig azért is, mert épen e tekintélyes lap volt az, mely értesülve II. Ferencz király engedményeiről, az alkotmányos nápolyi királyság autonómiája mellett nyilatkozott. A „Journal des Débats“ szerint Genuában július 19 dikén jól értesültek arról beszéltek , hogy Medici ezredes hadoszlopának előcsapata — 1000 ember — már Calabriában áll, s pedig csak három órányi tá­volságra a nápolyi előőrsöktől. Maga Garibaldi mintegy hét—nyolez ezernyi se­reggel nyomul utána a nápolyi földre, s úgy hiszik, hogy ezen erőre sem lesz szüksége, sőt egyetlen puskalövést sem kell tennie, annyira kedve szerint s előnyére alakulnak a körülmények, mert Nápolyban — a nevezett lap szerint — anarchia uralkodik . 12 év fényes nappal a miniszterpalotában gyilkolták le Cimmillino rendőrbiztost, Angellito és Spinelli i­quisitorokat megsebesiték s Campagna két kémjét megv­rtek stb. A nápolyi főtörvényszék 13 kán tette le az esküt az alkotmányra; ezek ugyanazon törvényszéki sze­mélyek, kik először az 1848-ks alkotmány eltörlésé­ért kérvényt nyújtottak be, s azután a szabadelvűe­ket súlyos büntetésekre ítélték. A nép, mely ezen el­járást tudja, fütyüléssel fogadta őket, m­idon megje­lentek, s a főtörvényszéknek csupán­­­égy tagja ke­rülhette ki a kigunyo­tatást, mert kiket tanúsított mérsékeltségek ajánlott. Az államtanácsot szervező rendelet általános ro­­szalásra talált. A kormány minden jóakarata mellett sem szaba­dulhat a régi rendszer hőseitől, kiket pedig a közvé­lemény elitélt, s addig, míg ezek is a felelős kormány látkörén belől mozognak, mi természetesebb, mint hogy a legőszintébb szándékra is csak bizalmatlan­­sággal felelnek azon részről, honnét a parlamentáris kormány támogatásra számíthatna. A király rokonai erélyesen buzognak ugyan a köz­véleménynek az alkotmányos kormány részére való megnyerésén, de minthogy a trón mellől nem támo­gattalak azon határozottsággal, melyet a körülmé­nyek komolysága megkívánna, természetes, hogy jó­indulatú buzgóságuk siker nélkül marad. E mellett a piemonti párt tetemes haladást tesz, vívmányai napról napra jelentékenyebbek; izgatá­sukban nagy segélyekre van Garibaldi neve, kinek népszerűsége a csodaszervvel határos. Egyébiránt azon nyomás, melyet az európai diplo­matic­a turini kabinetre gyakorol, ezen utóbbit kény­szeríti, hogy magát a végsőre is készen tartsa, mert a nemzeti párt egész Olaszországban ezen nyomást egy — szerintük természetellenes szövetségre — az erőszak egy nemének tekinti. Innét magyaráz­hatók tán a rendkívüli hadikészületek , miket a turini kormány végeztet. Nevezetes csapatok indít­tatnak a Pó felé, mi természetesen a szomszéd ausz­triai kormányt is kényszerítendi hasonló intézkedé­sek tételére. Különben pedig Turinban épen nem csi­nálnak titkot azon tervből, hogy csak alkalmas idő­re várnak, hogy Ausztriát megtámadják, s vele Velencze birtokáért lándzsát törjenek. Hasonló csa­patmozgalmakról értesütnek a római ha­tárok felé; a pisai, luccai, florenczi és sienzi helyőr­ségek abban vannak, hogy Terra Nuova és Arezzo közt öszpontosuljanak, valamint a Romagnában állo­másozott minden csapatok az egyházi államok hatá­rai felé indíttattak. Ezen készületekből s egyéb jelenségekből az lát­szik, mintha Olaszországban csak a kutyanapok el­­múlását várják, hogy a tavalyi s az idei tavasz vé­gén fé­kenhagyott véres munkát, újra rá kezdjék. Minő fejlődést vett a sziriai kérdés, — ez iránt ol­vasóinkat külföldi rovatunk átnézésére utasítjuk. A „Vindobona“ szima jelzálogbiztosító társaság. III. Fejtegessük még egy kevéssé a „Vindobona“ jóté­teményeit. Tegyük föl azon esetet, hogy nemsokára be fog teljesedni a „Vindobona“ igazgató tanácsának jöven­dölése, t. i. hogy a magyar birtokosok mostani hite­ Művészeti körút a fővárosban. Miegyletünk azon szokását helyeseljük, hogy a beküldött mű­daraboknak többhavi tárlatban kiállítá­sát megengedi, e nélkül ugyanis a folyó havi mű­tár­­lat szegényül fi­ött volna ki s a műegyletnek nem he­lyi, hanem országos jellegénél fogva, egy bó gyakran nem is elég arra, hogy a távol vidékek részvényesei a kiállított műveket megláthassák s a festészet helyze­tével megismerkedhessenek. A jelen havi tárlatnak 60 darabja közül, 36 az előbbemről maradt. Huszonhat honi művész 40 és 18 idegen művész 20 darabot állítottak ki. Az összes számban egy főszöntetű mellszobrot, egy rézmetszést , egy aquarellt, továbbá 12 kőnyomatot és 45 olaj­festményt találunk. A történelmi festészet, melyhez a vallási művek is tartoznak, a festészet legmagasb és legnehezebb neme a mivel nálunk mindazon eszközök s intézetek hiá­nyoznak, mik honi tehetségeinket a festészet terén kiképezhetnék, ez okból ne csodáljuk, hogy a tárlat­nak ezen osztályzat alá vehető 5 darabja közül a történelmi festészet rovatába egyet sem sorolhatunk. — „Nándorfehérvár védelmezése Hunyady János és Kapisztrán által a törökök ellen 1456. évben“, réz metszés. Kiállításánál az érdem Virsing rsjza s Bog­ner Antal metszése közt megoszlik ugyan, de annak főrészét mégis Virsingnek tulajdonítjuk. — Vizke­­lety Béla hivatása a történelmi festészetre, eddigi rajzaiból eléggé ismeretes. A tárlatban levő „szent Ja­kab oltárképe“, Gotthardoé asszony tulajdona, tanul­mány nélkül, de szorgalommal ecsetelt mű, egyet­len alakja miatt a nagyszerűség és drámai szerke­zet szükségkép hiányzik benne, s ezért a történelmi festészet magaslatára fel nem vergődik Pecz Hen­riknek „Hunyady László s Gara Mária“ képe, Kis Sándor „gróf Széchenyi István életéből“ czimű­ festmé­nye s Vörös M­­rilynak „Dániel álomfejtése a baby­­loni király e­ret, mi­által Chaldea bölcseit megmenti a vesztő parancs alól“ bár mind történelmi egyének eseményeit ábrázolják, szintén nem történelmi fest­mények, mert a kezelés kisszerűsége miatt, az élet­képek sorába esnek. Pícz művén a drapériák és kel­mék gazdagságát kiemeljük; de Vörös az alakokra annyira kevés gondot fordított, hogy az építészeti rész­let túlnyomóvá válik. Kis Sándor végre a nagy Lolti magán és nem nyilvánus életéből azon episodot ecse­teli melyben szeretett neje jelenlétében Gasser szob­rász előtt mintául állott. A tárgy maga korszerű, ha a kivitel kisszerű s csak vázlat. Igényeink az életképekkel szemben mérsékelteb­bek, mert míg a történelmi festészet alapját hidató nevezetes események képezik, addig az életképek a családi s köznapi élet érdekes , de ma nagy körű s nem is maradandó becsű jelenetei melett maradnak. Valamint az emberiség az egyén fölött áll, s a törté­net fogalma magasztobb, mint a köznapi eseményeké, szintúgy a történelmi estészet is becseib, mint szélet­kép. Voltak festészek, kik az életképet a történelmi n.a becsére fő emelői törekedtek. Igy a Van Dyck családot ábrázoló híres festménye Van Dycknek a herczeg Esz­­terházy képtárban az életkép híiv­onalán áll. Újabb , időben ped­g Krifft Péter a belvederei képtár fest­ményeiben, az élő képet a történelmi festmény nagy­szerűségével kezelte. Azonban mindez az életkép külsőségeihez tartozik és­­véleményünk­ szerint törté­nelmi személyek magán­eseményeit lehe­t életkép mód­jára előállítani, mint ezt előbb K . Sándornak gróf Széchenyi féle festményén is tapasztaltuk , de magán­emberek életmozzanatait, sohasem lehet történelmi festménynyé fölavatni, bár menyire nagy éi­szerű s gaz­dag drámai kiállításban szemléljük is az­okat, mert ezeknél a történelmi momentum hi­gyzik, mely érde­két m­inden korban és minden ember­előt­t fönntart­hatná.­­ A kiállítás életképei körül honi festész­ünk: Sterno Károly jó színezésű két festménye : „az Amazon“ és „vadászat­ban“ mindenek előtt magára vonja figyel­münket. Az utóbbi mű a természet htt s jellemző föl­fogásával a magyar életkép nemben él­őpéldány le­­het. Két tiszteletig ur, vadászat v­an, h így közel ta­nyára betér, melynek magyar paraszt gaz­dija az elő­­pinezében vendégszeretettel fogadja az őri kezeket és i­­pával bűzött legjobb borával készül őke­t megven­dégelni. A gazda egyik kezében a lopót fe irtja, mig másikkal a félig tartott poharat fölemelve, tartalmat nézegetve dicséri vendégei előtt, hogy a du uinya be­csét ve­ük megértesse. Ez az általános figya­let any­­a­ira igénybe veszi , hogy a vendégek ügyi­ke ajkai­hoz illisitett ujjaival a but már előleges­­en ízleli, másika pedig, ülőhelyzetében polik­ürités h­elyett, a házgazda szavaira figyel, a vadászkutyák addig az estebéd legjobb falatjait fölemészteni készt!­snek s a mező lábas fiúcska végre a kezében tartott sa ő­ őrül öt feledi s fölemelt fővel atyjára tekint. Hason­ló müvek m­uzeti jellegü é­rtképfestészetünket megállapi­thatják, mint Teniers müvei a németalföldit hajd­an me­galapi­­­­tották. U­j­h­á­zy Ferencz szintén honi művész, S­erio dicséretes irányától eltérő modort követ, „reggel“ és „délután“ czicuti műveivel. Téviránya nem abból áll, hogy vádatszevűleg kezelte festményeit, mert vázla­tok a genialitás kimu­atására gyakran használtattak, s erre például csak Rembrandtot említjük,hanem tév­­irányát az teszi, hogy ha­­ népünk jellegétől eltérő s Brouwer, Steen és Laar példái­b­an idomta an em­berfaj a sas rov­atságaiból kölcsönzi alakjait, s igy az érdemien kárhoztatásban részesülő bambocd­ad mű­vészek utánzója gyanánt szerepel, ezen fedélzetne­­met pedig, mely az olasz festészetben sem honosult meg soha, nálunk meghonosulva látni nem óhajtjuk. Bécsi festész L­e­iff­e­r Lipót, „a kiváncsiak“ és a brüsszeli „Caro­lus“, a „válasz“ czím­ű életképeikben jól kezelt fra­nzia ízlésű képecskéket ecseteltek.— Naumann Károly müncheni festész műve „az eltö­rött korsó“, ezeknél azonban tökéletebb, compositiój­a annyira élethű, s az alakok annyira jellemzetesek, hogy fölnyitott könyv gyanánt olvashatunk róluk. —• Molnár József „fürdő leányok“ czimű­ festmé­nyének gondos és nagy mérvű kiállítása dicséretes, ezt azonban a fürdő leányok hideg márványszerű csina sorára ki nem terjeszthetjük. — Seydel Ede drezdai művész festményei , ha a templomban levő schwarzweidi leányoknak kevéssé eszményes tett alakjaik ellen kifogást nem is teszünk, hammn a piszkos arczszivük ellenében ezt rend kénysz­eril­jok, nehogy a szorgalmas nép faj kö­gyei a ronda moss­­o idtaisság vádja alá essenek. — Végre kisorsításra megvett „La Mora“ olasz játék Than Mórtól, az aqu­arell nemben ügyes dolgozat. (Vége köv.) lezői a kölcsön „megújításába vagy meghosszabbítá­sába csak azon esetben fognak beleegyezni, ha az adós a „Vindobona“ biztosítását kieszközli,­­ sőt a prolongatiót egyedül e biztosítástól fogja föltételezni.“ ez esetben mi történik és mint bizony­uland be a „Vin­dobona“ jótéteménye ? A hitelezők, hogy itt is az igazgatótanács szavai­val élünk: „meg nem elégedvén egy biztosítékkal, midőn kettőre tehetnek szert,“ felm­ondandják a köl­csönt s annak meg­hosszabbítását attól f­ltételezen­­dik, hogy az adósok eszközöljék ki a „Vindobona“ jótárását. Az adós, miután a keserű pohár vagyis a „Vindo­bona“ általi megadóztatás tőle el nem múlhat, kész az áldozatra is, ha tartozásának visszafizetésére kép­telen s ekkor folyamodik a „Vindobona“ jótállásáért. De a „Vindobona“, indy be nem fizetett 10 millió alaptőkéjével min­den folyó kamatot és már indopo­­thekált, kölcsönt s az ezentúl keletkezendő minden adósságot nem biztosíthat, sok folyam adót kénytelen lesz visszautasítani. A­ki előző résznak, elégtelennek fogja tartani az oly adós hypothékáját, melyet a „Vi idohona“ biztosítani vonakodik s fölmondja vég­képen kö­csönét. Ez országos valamitást okozna a „Vindobona“, ha idéztük jövendölése beteljesednék; minden esetre azonban előidézendő sok adósra nézve azon bí­jt, hogy több hitelező kölcsönétek megújítását a „Vin­dobona“ jótállásától föltételezendi. Az eddig jó és elégséges jelzálog több hitelező szemében nem leend­­ó és elégséges és egyedül azért, mert a reindobonánó alapítók elkiálták magukat, hogy ők a vizet nedvessé akarják tenni. Hiszen ők se biztosítják a nem biztos biztosítékot! A fő­­birtokosnak, főleg a birtok jelen terhei mel­lett, olcsó hitelre van szüksége; nem oly hitelre, mely a „Vindobona“ jóakaratától függ, melyért a ren­des kamatokon felül még provisiót, biztosítási dijat kell­jen a „Vindobona“ részére fizetni. A birtokos a jelen viszonyok közt nem viselhet el oly kö­ntönt, melytől a biztos­tási évi dij a biztosi­ás egész tartalmára egy­szerre s előre fizetendő, melynek kamatai­ól még kü­lön­b%t kell fizetni ellátási vagy telepítési díj fejé­ben. A „Vindobona“ tehát, amely a megterhelt lö­d birtoknak nem tud olcsó pénzt szerezni, mely a je­lenben létező egyéni hitelt is megsemmisíti, a jelzá­log becsét, érvényét leszállítja, mely uj, complicált viszonyokat idéz elő, nem tekinthető jótéteményül s mint fönt­bb bebizonyítani törekedtünk, mind a köz­re, mind az egyénre nézve káros hatású az. A földbirtoknak, mint már évek előtt és ismételve a közelebb évek alatt e lapokban fejtegettük, fö­ld­­hitel-bankra van szüksége, bankra, mely olcsó kamatlábi­s törlesztési fok mellett adjon kö­csönt. Ily bank engedélyezése iránt a kellő lépések rég meg vannak téve. Hiszszük, hogy az engedély meg fog adatni. A földbirtok teherviselési képessége annak előnyös bimbózásától is függ. De azt a legelfogultabb „igaz­gató tanácsos“ sem állíthatja, hogy az úgynevezett nemzeti bank reálhitelágának közvetlen vagy a „Vin­dobona“ közvetett kölcsöne olcsó beruházásul szol­gálhat. —.. különfélék. • — Jeszenszky Béla, mint gyűjtő, 96 újítot tett le szerkesztőségünknél a m. Akadémia palotájára. Ez ösz­­szeget a Szőnyi féle intézet növendékei tették össze s jirultak hozzá nevezetesen : Cinner Ernő 4 frt, Gubody Ottó 3 frt 50 kr , Ginka Béla 2 frt, Jármay Gy­ula 4 frt, Jármay László 3 frt, Jármay Jenő 1 frt, Jeszenszky Béla 8 frt 10 kr, Karacsissy Kornél 7 frt, Károlyi Károly 14 frt, Kolosváry István 7 frt, Kurz László 3 frt 40 kr, Küry Oszkár 6 frt, gróf Lázár Jenő 5 frt, Majthényi Imre 8 frt, ifj. Nagy István 5 frt, b. Prónay Aurél 7 frt, Vladár Emil 8 frt. — Újabban annét következő Széchenyi-gyász­­tiszteleteket jegyezhetüek:ápril 23-án Magyar­caikén a kath. egyházban ; máj. tí­kán tartatott V­i­s­­k­e­n (Mátma­­s megyében) ; máj. 19-én Kővágó Eör- bön (Z­ils megyében a kath., ág. hitv. és zsidó templom­ban; máj. 20 án Egy­házasfalun (Sopron v megyében), K­i­r­á­l­y L­e­h­o­ré n (Liptó megyében) még. hitv. egy­házban, N. Doboson (Szatmármegyében) a h. h. egy­házban ; máj. 21 én K­é­z­d­i-V­ás­árhelyt a kath. s a h. h. egyházban; máj. 22 kén NagyRippényben (Nyitramegyében); máj. 23 kán Vadkerten (Festme­gyében) a kath . ág. hitv. és h. h. egyházban. — Bécsi lapok a következő jellemző történetecskét beszélik. Valaki a vízben tu­dokolt s valaki — saját élete kockáztatásával — kimentette. Az életmen­ő (mellesleg megjegyezve: egy szegény munkás) a hely­beli hatóságnál megteszi jelentését, kérve az életmen­­tési d­jat. A bíró az esetet bélyegezzen papírra jegyez­vén be, a fe­jebbvaló hatóság kifogást tett bet­eg hiá­nya ellen s az életmentő munkást 42 kvnyi bírságra ítélte. na már most — jegyzik meg a b­écsi lapok — ez az e bér, ki életét koczkáztatta, nem kapja meg a dijat (a mi p­dig lehetséges), akkor jutalma a jó tettért —­a jó öntud­aton kívül — egy napszám és 42 kr vesztesé­géből fog állani. — Zimmermann es. k. miniszteri tanácsos Szebenbe utazott az ág. hitv. egyházat a szászok közt rendezni. — Kemenes ur előfizetést hirdet „Kemenes kö­tömé­nyeire“, s fölhivásában igy ajánlja könyvét: „Majdnem minden sorából az égő szív szerelme ragyog ki, mely­­lyel zeng a legfö­sigenb­ől a átöleli a hont; ugyanazért a hon fiainak és leányainak m­­eg részvétébe ajánlom.“ Á a 2 ft. Veszprémbe küldendő, bérmentesen. — A P. Hírnök megint fölkéretik, hogy ha megint átvesz a P. Naplóból valamit, nevezetesen megin oly közleményt, mint a melyikben a szabadkai kérvény fog­laltatik, vagy minő a zágrábi közl­mény volt, ne feledje el m­egint oda tenni a forrást. Ha Ő feledni fog, mi majd — emlékezünk. — Boka Károly zenész f. hó 20 kán élete 52 d k évé­ben Debreczen,b.n elhunyt. Temetésen Debreczen közön­sége 10 — 12 evernyi számban jelent meg. A halotti be­szédet Révész Imre mondotta. — Özv. Kubinyi Lászlóné, szül. Kubinyi Erszébet asszonyság f. hó 23-án elhu­nyt. — A pesti protestáns theologiai collegiumi nyilvános közvizsgálatok jul. 27 től jul. 30 áig tartanak , még­pe­dig jul. 27 én d. e.8 d. u. 3 órakor, jul. 28 án d. e. 8, d. u. 3 órakor, jul. 29 én d. u. 6 órakor, jul. 30 án d. e. 8 órakor. Jul. 31-én d. e. 9 órakor lesz a főiskolai vá­lasztmány gyűlése. — A Wanderer írásbeli megintést kapott á jul. 21 ikei számában fog­alt, „Olaszország“ című csikkért, mint a melyben „a nápolyi eseményekről oly köz­örvé­­nyek és észrevételek foglaltatnak, melyek a monarchi­kus elvvel ellenkező irányt tanúsítanak, azonkívül pe­dig gyűlöletes gyanúsítást foghatnak magukban a császári háznak egyik tagja iránt.“ XXXIV. kimutatása a nemzeti Múzeum disz­te­i­­nseinek földiszitésére és fölszerelésére be­­gyűlt adakozásoknak. 244. F­i­a­l­k­a Eugenia Rozsnyón 65 frt. Éhez járultak: Fialka Eugénia 5 frt, Cziíkus-Aranyhalmy Malvina 2 frt, Gyü­rky Emma 2 frt, Stom­baihrr Julia 2 frt, Markó Izabella 2 frt, Kengyel Janka 3 frt, Stummel Emma 1 frt, Mayer Ro­zina 1 frt, Fialka Piro­ka 3 frt, Irosty E­usiliv 1 frt, Kramar­­csik Amália 1 frt, Porubszky Róza 1 frt, Szerecsen Eszti 1 frt, Szeged Czeczilia 1 frt, Batizfalvyné 1 frt, Alexy Zsu­­zsánna 1 frt, Ba­nkner Ida 1 frt , Kálmán Pepi 1 frt, Vázári Lujza 2 frt, Meskó Ju­la 5 frt , Gál Szilónia 2 frt, Dobay Kornélia 2 frt , Szontága Lini 1 frt, Gömöry Matild 1 frt, Sárkány Jozefin 2 frt, Özv. Sár­kány Zsuzsálnna 2 frt, Kayzer Hennin 1 frt, Szén­ágii Anit frt, Brecz Mari 1 frt, Ruffi Rozina 2 frt, Húsz Zsuz­sán­na 2 frt, Sch­ .Llik Ilona 4 frt, Kiss Emilia 1 frt, Szecskay Róza 1 frt, Kimer Kamilla 1 frt, Bölcsházy Szermin 1 frt, Garay Berta 1 frt, Hoch Erzsébet 1 frt­, Spisák Róza 2 frt. _ 245, Rubin­yi-Nagy Zsuzsánna Rozsnyón 40 frt. Éhez járultak : Jankovich Miklósáé 1 frt, Rub­nyi-Nagy Zsuzsánna 10 frt, Hanvai Káro­lné 5 frt, Sziklay F­erena 5 frt, Má­­riássy-Szirmay Nina 5 frt, Kiss-R­zelly Adél 2 frt, R­gályi Pálné 1 frt, Madarász-Dapssy Ilona 2 frt, Madarász Feledy Karolina 2 frt, Darvas Apollónia 5 frt, Kubinyi Janka 1 frt, Szath­máry Istvánná 1 frt, 24 6. Deutsch - Steiniczer Teréz Aradon 9 frt 50 kr. Éhez járultak : Killer Eliza 1 frt 50 kr , Hofmann Eleonóra 1 frt. Kindl Laura 2 frt, Dentreh-S­einfizer Teréz 5 frt. 247. Báró Révay-Tajna­y Ilona Pesten 125 frt. Éhez járultak: gr. Sztáray Wa­dsteiin Mára 15 frt, gr. Sztáray- Szirmay Ale­xandra 20 frt , gr. R­insky Ifigenia 1,0 frt, gr. Zi­­chy-Kornis Anna 20 frt , Tajnay­ Jeszenszky Vilma 20 frt, b. Révay Tajnay Ilona 20 frt, b. Ritvay Sarolta 10 frt. 2 8. Máriássy-Bay Petroi­­ella Pesten 10 frt. 249. 8 á n k a Stefán­a Arad­o 11 frt. Éhez járultak: Gyur­­kovich Franciska 2 frt, Parad-L­ysi­k Karolina 2 frt, Vetro Sa­rolta 1 frt, Sinkovics Stefánia 1 frt, Bittó-Markovics Mária 10 frt, Sánka Stefánia 5 frt. 250. Báró Gerliczy-Sz­tan­kovánszky Erzsébet Budán 15­­ frt. Éhez járultak : J. R . 10 frt, b. Gerliczy-Sz. Er.Sebet 120 frt, T. J. 1 frt, tv. A. 3 frt , C. B. 5 frt, J. E. 10 fr­t, G T. 2 frt, J. L. 1 fr.t, H. 11. 1 frt. 251­­0 r­o­s­z­­ E­rő­s Erzsébet Littkén (Szabolcs) 144 frt. Éhez járu­tak : Orosz-Erős F.rsébet 10 frt, Erős-D­ősz Karolin 5 frt, Erős Erzsike 2 frt, I£rős Mariska 2 frt, Zoltán Ionka 2 frt, K. H­orváth Eufémios 10 fr­t, G­rabovszky-Kállay Au­guszta 10 frt, Farkas-Szomjasy J­ozefin 5 frt, Farkas Julia 5 frt, Sánta-Kelemen Ilona 5 frt, Hassal Istvánná 5 frt, b. Lipthay-Horváth Karolin 5 frt, b. Horváth Ida 5 frt, Kállay- Vidosich Mária 5 frt, özv. Vidovich Ferenczné 3 frt, ifj. Vidovich Ferenczné 2 frt, Czobel-Vay Evelin grófnő 10 frt, Czobel Emu­a 2 frt 50 kr, Czob­el Minka 2 frt 50 kr, Kovács- L­ithay Julia 5 frt, Kovács Mari 2 fr­r, Váczy Erzsike 2 frt, Somogyi Rudolfné 5 frt, Gnaudl-Szomja­ssy Francziska 5 frt, Török Elvira 2 frt, Jármy-Kállay Zsuz­­ánna 5frt, Jármy- Péchy Katalin 2 frt, Ilosvay Bella 5 firt, Ilosvay-Ujhelyi Krisztina 5 frt, Szmrecsányi-Liptay Mária­­7 frt, Mikecz­isaak Borbála 5 frt. 262. B­o­g­y­a­y Ida Sümeghen (Zala) 31 f­­rt. Éhez járultak: Bogyay-Mihálovics Ida 10 frt, Oszterhueber Lujza 2 frt, Osz­­terhueber Ágosta 2 frt, Füzik Eleonóra 1 frt, Mim­irák Istv­án 1 frt, B­gyay Gizella 1 frt, Bogyay János 1 frt, Oszterhue­­ber Amália 5 frt, Barcza Sándor 5 frt, Kohn József 1 frt, Béres Zsófia 1 frt, Béres Czeczilia 1 frt. A XXXIV-dik kimutatás összege : 51­8 frt 50 kr ; az egész eddigi összeg : 66 arany 18,573 frt 69 kr. Pesten le60. május 8. Czanyuga József, pénztárnok. Az 1860-iki április 1 jétől június 30-dikáig a magyar nemzeti M­uzeum számára részint ajándékozott, részint megvett tárgyak. I. Könyvtár. A washingtoni „Smitsonian Institution“ 4 kötetet A stájerországi történelmi egylet 5 köt A nürn­bergi m­uzeum 1 k. A bécsi cs. k. tudományos akadémia 34 k. A bécsi cs. k. birodalmi földtani intézet 2 k. Az erdélyi Muzeum 1 k. A nagyváradi cs. k. kerületi országos törvény­szék 152 kéziratot A nagy­károlyi kaszinó 1 kötetet. Borsod­­megye némely hazafiai 1 k . magyar erdészegylet 1 k. A budai takarékpénztár 1 k. Somsich Pál földb birtokon 1 k. Tandler József cs. k. hely­tartósé­gi tanácsos 2 k. Hof­­richter graczi hírlap szerkesztő 4 k. Wizer János föld­­bir­okos 21 kézi­rtot és 3 kötetet. Sebestyén Gábor cs. k. főtörvényszéki ülnök 1 k. Szalay László akadémiai tag 1 k. Török János akad. tag 1 k. Kiss Károly akad. tag 2 k. Vörös Eszter assz. 1 k. A „Pesti Hírnök“ szerkesz­tősége 1 k. Rácz Ádám kiadó 1 k. Radics Mihály föld­­birtokos 1 k. Szilágyi István m. szigeti gymnasiumi igaz­gató 2 k. Neumann Salamon nevelő­intézet tulajdonosa 2 k. Libay Lajos festész 12 kőnyomatot. Sziklay Ede földbirto­kos 2 kötetet. Orosz Mihály földbirtokos 161 kéziratot. Mát­­ray Gábor múzeumi őr 1 kötetet. Jámbor Endre szerkesztő 1 k. A „Szegedi Híradó“ szerkesztője 1 k. Névtelen nő 1 k. Szoner József szervő 1 k Gedu­y Lajos lelkész 1 k. Razer József pazmar­ita 1 k. Ruehie­r Miklós kasznár 6 k. Fuchs Ignácz szerkesztő 1 k Mik­ilka András szerkesztő 1 k. Ba­logh Alajos szerző 1 k. Blaekovics Sándor jogász 3 k Zül- Jich Rudolf szobrász 1 k. Farkas népzenész 1 zeneművet. A budai cs. k. egyetem nyomdája 15 csomagot. Gyurián József pesti nyomdája 4 k. Landerer és Heckenast pesti nyomdája 13 k. K­erz János pesti nyomdája 17 k. Em­ich Gusztáv pesti nyomdája 28 k. Bucsáns­ky Alajos pesti nyomdája 21 k. En­gel és Mandello pesti nyomdája 11 k. Bagó Márton budai nyomdája 3 k. Szigler testvérek komáromi nyomdája 1 k. A pápai ref. főtanoda nyomdája 5 k. Szilády Károly kecskeméti nyomdája 2 k. Debreczen városának nyomdája 2 k., Kaulicz János újvidéki nyomdája 1 k. Réti Lipót aradi nyomdája 1 kö­etet ajándékoztak. A magyarországi és erdélyi hírlapokon kívül beküldetik a „Bukareszti magyar közlöny“ is. II. Régiségosztály. Novotni János festész egy régi diszcsipszét Nápolyból. Siessel Lajos földbirtokos egy vas kulcsot. Nagy-Kőrös községe egy aranyat A magyar Akadé­mia Kazinczy emlékére veretett 1 arany és 1 rézérmet Oko-­­­csányi Gusztáv földbirtokos 1 rézérmet. Farkas Imre tiszt­tartó 1 vas sarkantyút. Zerdahely­i József cs. k. kamarás 248 részint ezüst, részint rézérmet. Fogt Alajos segédlelkész 1 aranyat Bencsik Ferencz földbirtokos 11 különféle egy­pt­omi régiséget. Gróf Szluha Károly 40 ezüst és 130 rézérmet. Seidl Pál uradalmi felügyelő 1 mitrant. Dr. Stur Lipót 1 taréjos sarkantyút. A főt. esztergomi káptalan 1 római sirkövet. Kerstinger István kereskedő 1 régi bankót. Darvas Lajos földbirtokos 1 kis vas kardot. A gőzhajótársulat 5 régi em­lékkövet. Károlyi László a boldogult József főherczeg nádor­­nak egy székét és köpenyét. Kür­ty József 315 ezüst érmet egy kis cserépedénylyel. Mattyasovszky László földbirtokos 4 ezüst és 28 rézérmet, 1 törött melltűt és 1 lándzsát. Purg­­staller Ferencz 6 ezüst és 18 rézérmet. Baranyi Károly 1 rézcsákányt. Gróf Andrássy Manó 1 tárogatót. Garay Antal gazdatiszt 2 sarkantyút, 1 kengyelvasat és 1 patkót. Schmidt Fer­ecz szabómester 1 diszkardot. Egy ismeretlen 2 bányász­­cs­ákányt. Vojnovics Mihály jegyző 1 rézérmet. Jetsch Má­tyás pesti polgár 2 vas ágru csövet. Mejszi Gyula városi szolga 1 régi kulcsot és 1 vas pecsétnyomót. Majoros látván zentai ügy­véd 1 vörösréz-pinczetokot — ajándékoztak. (Folytatjuk.) NEMZETI SZÍNHÁZ. Jul. 23 án : Kákin csomó, vigj. 1 felv. Berb­erétől; ezután :Legjobb az egye­nes ú­t, vigj. 1 felv. K.­trebuetól; mindedik vígjáték után pedig Trieb­er Paulina kisasszony, Stoli Péter nemzeti ének mesternek tanítványa éneke. Az előadás fénypont­ját, képzelhetni, hogy Egressy Krumm Illése képezte. Nyilatkozat. A „Pesti Napló“ ez évi jul. 12-iki 160. számában a deési levelező ur a halhatatlan Széche­nyi neve­­­mlítésére keményen s egyszersmind gyan­usí­­tólag szólal föl a „naptárcanálók“ ellen, hogy a legna­gyobb magyar nevét „közöpséghajhászat okáért“ hasz­nálják fel. Az­ anonym levelező úr főkép azon ag­godalmát fejezi ki, hogy „hol az ellenőrség ?“ stb. Min­den polemizálások elleni gyűlöletem daczára is, miután, tudtommal Széchenyi nevére naptárt csak én — ki épen nem vagyok oly hiú „jó hangjául, hiteles“ írói nevet tu­lajdonítani magamnak —indítottam meg, s annak re­ményibe­n egész tiszta jövedelmét nyilvános azámadolás mellett a Széchenyi-szoborra ajánlot­tam, a igy ezen gyanúsítások csak is reám­ lehetnek ért­­hi­tók, kénytelen vagyok tehát a „d­e é­s­­ levelező“ urat fölszólítani, hogy szíveskedjék minden további ha­szontalan polémia e kerülésére becses nevét ve­lem tudatni, hogy az á falam nemsokára kiadandó „Széchenyi naptár“ kezelésére nézve neki, mint „pár excellence“ ellenőrnek a nagy közönség előtt számot ad­hassák. Brassó, július 16 án 1860. Khernade.

Next