Pesti Napló, 1860. augusztus (11. évfolyam, 3142-3166. szám)
1860-08-01 / 3142. szám
most neveztük jeles czimbalmos a városligeti „Páva szigetben“ a nagyszámú közönséget kitűnő jelességű czimbalom s biztos gordonka-játékával igen kellemesen lepte meg, ezt sokszoros tapsokra s ismétlést sürgető kiáltásokra ragadta. E rögtönzött, de teljesen sikerült kísérletnél mi is meggyőződtünk arról, hogy Patikárus Ferkó, midőn hírneves Imre testvérét derék társasága czimbalmosává tette, jól s előnyösen választott, s ez által is biztosan számíthat a finomabb mulatságot kedvelő magyar közönség pártolására. NEMZETI SZÍNHÁZ. Jul. 30-kan: Este és reggel, vigj. 3 felv. Kövér Lajostól. Nyilvános köszönet. A pesti nyomdáknak a f. évi junius 24-dikén Visegrádon s a Migazzi-kastélyban megtartott Gutenberg-ünnepélyen résztvett összes személyzete ezennel szives háláját nyilvánítja azon t. ez. nyomdatulajdonos uraknak, kik pénzbeli segélyük s egyéb adomány által a felejthetlen ünnep létesüléséhez járulni kegyeskedtek s köszönetet mond névszerint: Heckenest Gusztáv, Emich Gusztáv, Werfer Károly, Engel és Mandello, Müller Emil, Trattner Károlyi, Kozma Vazul és Bucsánszky Alajos főnök uraknak, kik közöl néhányan az ünnepély díszét személyes jelenlétükkel is emelni szíveskedtek. Hasonlóul hálás elismerésünket mondjuk I. Werfer Károly nyomdatulajdonos urnak azon föláldozó készségéért, miszerint az ünnepély részleteit ábrázoló színes kőnyomat által e nap emlékét megörökíteni s abból egy-egy példányt az ünnepélyen résztvevők mindegyikének juttatni szíveskedett. Pesten, jul. 27. 1860. A pesti nyomdászok rendező bizottmánya a Gutenberg-ünnepély alkalmával. Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, jul. 27-kén. Az angol alsóház jul. 26-ki ülésében Bright jelenté, hogy az erődítésekre kívánt őszlét fölötti tanácskozások alkalmával a következő indítványnyal lép föl : Miután a hadseregi és hajóhadi budget 29,700,000 fontra megy, mely öszletet a ház vagy már megajánló vagy kész megajánlani, s miután 3,800,000 fontot ajánltatott meg ezek fölött a chinai hadviselésre , tekintettel ezen nagy kiadásokra, későbbre halasztja a honvédelmi bizottság jelentésének tekintetbe vételét. Ugyancsak Bright kérdésére kijelenti a kincstárnok, hogy a szeszes italokra vetett adó fölemelése állandó lesz. Griffith kérdi a külügyminisztertől : igaz-e, hogy ő felsége kormányának a nápolyi király rendkívüli követe azon javaslatot téve, hogy a többi hatalmakkal együtt hat hónapi fegyvernyugvást eszközöljön a nápolyi és a Garibaldi alatt álló sziciliai kormány közt? s hajlandó-e a kormány e javaslatra? Lord J. Russell : Mielőtt a tisztelt úr ezen kérdésére felelnék, azokhoz, amiket ugyancsak neki mondok egy pár nappal ezelőtt, hozzá kell adnom némi dolgokat. A tisztelt úr kérdezi tőlem , igaz-e, hogy a szárd király Garibaldihoz követet küldött s minő üzenettel ? Akkor nem tudtam megmondani ezen küldetés jellemét. Azóta hallom Turinból, hogy Garibaldinak azt javasló, kössön fegyvernyugvást a nápolyi csapatokkal s ne indítson expeditiót a király szárazföldi területére. Ezen üzenet öszhangzásban volt azon nézettel a mit ő felsége kormánya a turini udvar előtt kifejezett. A mi a mostani kérdést illeti : igaz, hogy a nápolyi királytól rendkívüli követ jött ide s azt javasló ő felsége kormányának, lépjen föl közvetitőül a nápolyi király közt és Garibaldi közt s ha ezen közbenjárást, melynek czélja lenne fegyvernyugvást eszközölni s megakadályozni Nápoly megtámadását, Garibaldi nem fogadná el, Nagybritannia és Francziaország erővel kényszerítsék őt fegyvernyugvásra. Ő felsége ezen javaslatot nem fogadá el. A kincstár kanczellára jelenté, hogy a papíradó ügyét aug. 6 kán szóba hozza. A .M. Chronicle azt mondja, hogy lord J. Russell, mint látszik, szót fogadott az ellenzéki Héraldnak, s azt írta a franczia kormánynak, hogy miután a drúzok és maroniták fegyvert kötöttek, szükségtelenné vált a franczia expeditio Szíriába. A bonapartista lap erre megjegyzi, hogy Anglia veszélyes játékot űz szövetségesével, s kiemelvén az ezen eljárás által okozott nagy elkeseredést Francziaországban, azt mondja, hogy ezentúl a drúzok minden vérengezéséért Angliára hárítják a felelősséget. Egyébiránt a fegyvernyugvás a drúzok és maroniták közt azért lehetetlen, mivel akkor kelle vala aláíratnia, midőn a drúzok vérengeztek. FRANCZIAORSZÁG: A sziciliai állapotok mibenlétét a „Patrie“ júl. 27-től a legutóbbi sürgönyök nyomán a következő czikkben foglalja egybe: „A sziciliai legújabb sürgönyök jelenleg azt jelentik, hogy a Milazzoból és a messinai másodrendű járművekből való kitakarodás meg volt parancsolva, de a citadellát a nápolyi kormány folyvást megszállva tartotta, amely nem is fogna kiüríttetni előbb, mint egy előleges egyezménynek megkötése után a nápolyi és turini kabinetek közt, oly egyezménynek, amelyen, mint mondauik, egész erővel dolgoznak. Ha ezen speciális egyezmény sikerül, akkor a citadellát, amely pompás egy má, át fogják adni nem ugyan a garibaldistáknak, hanem a piemonti kormány csapatainak.“ Legutóbbi tudósításai rovatában hozzá teszi a „Patrie“: „A szárd tengerészeihez tartozó avilá-gözös „Tanaro“ Genuából jöttében és Szicziliába mentében 26-dikán Cagliari nál megállapodott. Mint mondják, Viktor Emánuelnek egyik hadsegéde van rajta, aki Garibaldihoz megy bizonyos küldetéssel.“ Daczára a „Patrie“ ezen közléseinek, az azóta érkezett sürgönyökből az tűnik ki, hogy Milazzot Garibaldi nem találta üresen, és hogy Messinába nem piemonti csapatok s nem egyezkedés folytán vonultak be. Ugyancsak a „Patrie“ Pestről jul. 27-röl a következő távirati tudósítást közli: „Maga a a kapitányt, a ki egy franczia gőzhajóval Bajorországtól kezdve megy lefelé a Dunán, a parti lakosok mindenütt örömkiáltásokkal üdvözlik.“ — Calais-ból jul. 27-röl azt táviratozzák, hogy Leuchtenberg herczegnő Mária orosz nagyhérnő leánya, Strogonoff gróf kíséretében hajóra ült s Angliába utazott. TÖRÖKORSZÁG. A sziriai ügy kezd már hivatalos adatokkal is gyarapodni. Az angol parlamentben lord John Russell kékkönyvet, az egykorú történetek e leghitelesb forrását, terjeszté elő az angol parlamentben a szíriai eseményekről. Ezen kék könyv 50 folió levélnyi konzuli tudósításokat tartalmaz. A gyűjtemény legérdekesb darabja sir Henry Bulwernek therápai levele június 27-ről. A török kormány, írja sir H. Bulwer, mely két zászlóaljat és egy fregátot küldött a szíriai partokra, most még négy zászlóaljat küld, s nem tagadja azon borzasztó tettek egyikét sem, melyet a drúz néptörzs elkövetett ; azonban ugyanily borzasztó tettek, mint mondja, a mozlimok ellen is követtetének el. Úgy látszik e hitben van Brant úr is, aki Damaszkusra nézve némi aggodalmat ébreszt. Mély sajnálattal kell hozzátennem, folytatja Bulwer, hogy az ozmán kormány annyival hibásabb, mivel egy év óta nem múlt el hét, melyben én újra meg újra ne figyelmeztettem volna Fuát basát és az utána következő három nagyvezírt Sziria állapotjára. Másfelől ki kell mondanom azon véleményt, hogy a keresztyén maroniták magaviselete, a mód, melylyel keresztyén papjaik a drúzok ellen lázítottak, s általán e keresztyén néptörzs magatartása nem kevéssé folyt be arra, hogy ismét lángra lobbantsa a hamu alatt szunnyadó vallásos háborút, mely annyiszor pusztítá a tartományt. E kék könyvből kitűnik azon érdekes tény is, hogy a török kormány jó korán volt értesülve az újabban annyira elfajult harczról. A bejrúti főkonzul Moore még május 12-ikén írt Bulwernek a Libanonban uralkodott izgalomról, s ekkor sem mulaszta el az utóbbi figyelmeztetni a török kormányt. A konzuli jelentésekből az látszik, hogy az első összecsapás május 29-ikén délután történt. Egy csoport maronita megtámadta Szolima, Korkail és Blehuai helységeket, melyekben keresztyén és drúz vegyest lakott. Az ott lakó drúzokat a keresztyének elverték és kergették. E kékkönyv nyomán halljuk először azt is, hogy június 9-ikén Tirus városát is fenyegették a drúzok, s csupán annak köszönhetik a keresztyének megszabadulásukat, hogy egy angol magánhajó állomásozott ott, melynek fedelén néhány könnyű ágyú állott rendelkezés alatt. A tulajdonos neve Harvey, akit régebben a drúzok nagy vendégszeretettel fogadtak , s több rokonszenvet érzett irántuk , mint a maroniták iránt. Az angol konzul felszólítására hajójával lövésnyire ment a város kapujához, s ott horgonyt vetett, hogy a drúzok közeledése esetében föltartóztassa. A drúzokat e yacht tartóztatta vissza a vállalattól, akik mindenben igyekeznek fönntartani a barátságot az angolokkal. jétek el, hazánk is hir szellemi erővel, mely eddig is mostoha körülményei daczára és senkitől sem támogatva önálló búvárként nemcsak hazánkban , de hazánk határain túl is ismeretes, ki kedvezőbb tanári helyzetében majd tudni fogná a magyar tudományt kellőleg képviselni s azt szóval és tettel terjeszteni. Kiki tudni fogja, hogy dr. Margó egyetemünkbeli fiatal tanítót értem. Sokan azt fogják kérdezni, hol mutatta meg Margó tr. élettanbani szakavatottságát ? Mi pedig azt kérdjük, megmutathatta-e Cz. tanár életani szakavatottságát, mielőtt krakói, aztán pesti élettanárrá tették?mondja ön a szárnyaszegett sasnak, hogy röpüljön. Margó négy évig volt egyetemünknél élettani tanársegéd, aztán a szövettan (histologia) magántanítója, s helyettes tanár lett; mint ilyen, tudományos értekezést irt saját észleletei nyomán az izomrostok kifejlődéséről stb., melyet a bécsi tudományos akadémiának természettudományi osztálya 1859. évi 36-dik kötetében kinyomatott. Margó szintúgy mint Brücke és Czermák, munkatársa a M o 1 e seh ott kiadta „Untersuchungen zur Naturlehre des Menschen und der Thiere“ czimű folyóiratnak ; másfél évig helyettesítette a nyugalmazott Schordan tanárt élettani előadásaiban, később Czermák tanárt, mikor ez Párisban távol volt; midőn pedig két év előtt az élettani tanszék üresedésbe jött, annak elfoglalására az egyetemi tanárkar Margót, mint ugyanezen szakma helyettes-tanárát hívta meg, mivel őt mint szakértő élettudóst ismerte el, egyéb competenseknél pedig M. a magyar nyelv tudásával följebb állott. Azt kérdem, mi kívántatik még ezekhez, hogy Margó Jr. rendes tanárrá neveztethessék ? Azon német tanár urak közül, kiket a m. kormány körünkbe küldött, ki tett több érdemet Margónknál a tanárság elnyerésére ? Az élettannak hazánkban másik képviselője a kolozsvári derék élettanár Jenurassik ügyfelünk. Azt nagyon jól tudjuk magunkról, hogy mennyi fáradságba kerül a tudománynak szakmaszerű elsajátítása, kivált az idegen befolyás alatt levő honunkban; s ha önnöneink közöl valaki saját erejéből, sőt akadályok gördítése ellenére fölemelkedik a tudomány színvonalára, az alól elrántsuk a gyéként! Ne gördítsünk hazánkfiainak új akadályokat nehéz és áldozatteljes pályájukban, helyezzük őket kedvezőbb állásba, adjunk tudományos képzettségű férfiainknak alkalmat szakmájukban a tevékenységre. Ha a tunya törökökhöz Kairóban igereket hinak és küldenek, ott megjárja, mert a töröknek nem áll testéhez a tudományos munkálkodás: mi nem vagyunk törökök, nemzetünk szellemi fölvirágzását leginkább hazánkfiainak méhszorgalma és búvárkodása által akarjuk elérni. Koránsem vagyunk mi ellene, sőt óhajtjuk, hogy közénk Európaszerte híres férfiak jöjenek, de csak azok, kiket mi hívunk, kiknek egyéb missiójuk nincs, mint a tudományközlés. Mely külföldi tudósokat kelljen pedig meghívnunk, azt majd tudósaink közvéleménye nyomán döntsék el az egyes egyetemi karok. De ha egyes külföldi tudós behívásáról van szó, ezt nem úgy értjük, hogy aztán azoknak adjuk át nemzedékről nemzedékre a rendes tanszékeket, hanem, hogy azok tetemes pénzösszeg és tandíj biztosítása mellett léphessenek föl nálunk azon ideig, míg saját tudományszakmájukat, melylyel hírnevet viták ki maguknak, előadták. Ezt mindenesetre oly időben tehetnék, mikor e tudós férfiak saját egyetemektől ideiglenesen megválhatnának. Továbbá megkívánnák azt is, hogy az így behívott tudósok ne másod-harmadrendűek legyenek, hanem a külföldön is szaktudományuk egén elsőrendű csillagként tündököljenek, mint például a vegytanba: Liebig, Lehmann, Regnault, Pelouz, Peligot, GorupBezanez, Scherer, Strecker stb. —az élettanban: Dubois- Reymond, Helmholtz, Brücke Ludwig, Cl. Bernard, Donders, stb. az állattanban: M. Edwards, Burmeister, Giebel, Pertes, C. Th. Siebold, Steenstrup, Stein, Trosebel, T s ch udi stb. Történelmi tudatlanságot árul el, ki az idegenajku oktatóknak Magyarhonba hozatalát indokolni vágyván, dicső Mátyás királyunk amaz, akkor helyes szokására hivatkozik, miszerint a hatalmas király a külföldi tudósokat udvarába csődítette. Mátyás király idejében a magyarnak alkotmányszerü hivatása volt a fegyverbenállás akár a honvédsereg akár a királyi had sorai közt. Akkor elv volt a fegyverrel megtámadott ősi hazát a török stb. ellen megvédelmezni, s szolgává aláztatott azon nemes, ki a hon veszedelmében fegyvert nem ragadott. Ily állapotban magyar nem szánhatta magát a tudományra. S ha a derék király a fegyver zöreje közt is gondoskodott a békés tudományokról, azt csakis idegenek és nemnemes bennszülötteink által képviseltethető. Most viszonyaink egészen mások. Most czélunk szellemi erőnk által egyensúlyozni műveit szomszédunkat , s szintoly hiba volna a honfiaink által érdemlékeny tudománybabért a batkával sem különb külföldinek homlokára tűzni, mint gyalázat lett volna Mátyás korában, ha nemeseink magok helyett külföldi zsoldost küldöttek volna a hon védelmére. Végre a német szaktudósoknak egyetemünknek alkalmazását nem lehet az által indokolni, hogy véget vessünk tanuló ifjaink kivándorlásának. Ezzel jobb lett volna hallgatni; ez vád épen a német tanárok ellen. Mikor alálírt az élettant Schordann volt tanár alatt 185-ben hallgatta, úgy emlékezik, hogy tantársai száma közelebb állott a 60, mint az 50-hez. A vegytant a latinul előadó Sangaletti tanár alatt 185%dik tanév első felében 95-en hallgatták, kik közül 61 volt orvosnövendék, a többi tanulógyógyszerész . 18a i/a.j-ban a latinul előadó Szabó helyettes vegytanárnak 113 hallgatója volt, ezek közt 83 orvosnövendék, stb, s most ...Wertheim németül előadó tanárt az 1859/66-iki tanévben 36 orvosnövendék s 34 gyógyszerész hallgatta. A gyógyszerészek ugyan most két évre vannak osztva, de nem az orvosnövendékek, így volt és van ez a többi tantermekben is. Ha az élettani négy utóbbi tanévi hallgatók számait egymással összehasonlítjuk, azon meggyőződésre jutunk, mikép egyetemünknél német tanárok alatt a magyar tanulók száma oly mértékben csökkent, mily arányban ugyanaz a bécsi egyetemnél növekedett. A mellékelt táblában adjuk az élettani hallgatók számát az utóbbi két évben . Az élettani hallgatók száma : télennyáron tanár :185°/7-ben 4541 Margó1857/g-ban 4950 —1859-ben 5537 Czermák 1859'6 ban 3933 — Úgy hiszszük, hogy e számok többet bizonyítanak, mint bárki okoskodása. Az üdvös tanulság ebből az, hogy ha a magyar egyetemnél ifjaink kivándorlásának gátat vetni akarunk, azt ne a német tanárok behozatala s itt tartóztatása által törekedjünk elérni, hanem a magyar tannyelvnek jogaiba visszahelyezése által. Nem ellenkezik a mi nézetünkkel a nemesi tudományverseny élesztése tanáraink között. Miután t. i. valamely nyomatékos szakmának egy rendes magyar (azaz tisztán magyarul vagy magyarul és németül előadó) tanára van, ha a tudományfejlesztés érdekében az egyetemi kar hasznosnak látja ugyanazt németajkú tanár által is képviseltetni, óhajtjuk, neveztessék ki ugyanazon szakmára valamely németajkú, de kitűnő szaktudós, s tartson az egyik tanár magyarul — a másik németül előadást ugyanazon jog — és díj mellett. Ez által ki lesz minden érdek elégítve, a magyarul jobban értők hallják anyanyelvüken, a németül jobban értők pedig németül hallhassák ugyanazon szakmát, s a tanulóknak alkalom nyujtassék azon tanárt hallgathatni, kitől legtöbbet remélnek elsajátíthatni. Ha a fekvő javakkal nem biró s csupán közköltségen fönntartott bécsi egyetem nevezetest) ugyanazon szakmáin két—három (mind németajkú) tanár is működik, mert ne lehetne kivételesen egy szakmára két tanárt alkalmazni egyetemünknél, mely a megillető közköltségen kívül terjedelmes uradalmaival rendelkezhetnék, annál inkább, minthogy itt magyarul szükséges, németül hasznos (mindegyik tantárgyat e szerint két nyelven) előadni. Poor Imre tr., egyetemi m. tanító. Távirati jelentések. Turin, jul. 28. A comacchioi püspököt és fővicáriusát elfogták, a papnöveldét bezárták. Ravenna, jul. 28. A vidéken, a katonai összeírás miatt, csoportosulások történnek. Milánó, jul. 30. A mai „Perseveranza“ írja: „Hire jár, hogy Garibaldi Milazzo bevétele után Messinába bevonult, hol is a királyi hadak a fellegvárat tartották elfoglalva. — Ricasoli ma Turinba utazott. — Lilta levelet visz Garibaldinak Viktor Emánueltől, melyben csak azon óhaj van, mint mondják, kifejezve, hogy az olasz ügyön segítve legyen. A turini angol követ szombaton ebédet adott Manna és Winspeare tiszteletére, s ez ebéden Cavour is és az egész diplomata kar jelen volt. Hétfőre Manna és Winspeare a porosz követ, Brassier által adandó diplomatikus ebédre hivatalosak. London, jul 30. A mai „M. Post“ párisi társurgénye azt mondja, hogy a szultán az alkudozások megkezsére vonatkozó javaslatot elfogadta, ez alkudozások befejezése előtt pedig már nem fognak hadakat tengerre szállítani. Esti posta. Pest, jul. 31. — Az angol alsóház jul. 27-diki ülésében L a 11 kérdést ten, hogy a spanyol kormány, az angol kormány részéről tett előterjesztések s azon előnyök folytán, melyeket Spanyolország a most életbe lépett angol rendszabályozás következtében élvez, szándékszik-e változást tenni a spanyol hajózási törvényeken. Lord J. Russell feleli: a spanyol kormány fölhivatott ugyan, hogy vámjegyzékét még egyszer vegye fontolóra, de a fölhívás mindeddig eredmény nélkül maradt. Griffith kérdésére válaszolt ugyancsak lord J. Russell. A damaszkusi eseményekről mindeddig nincs hivatalos tudósításunk, csak egy távirati közlést vettünk- korai dolog volna ezekról a teendőkről tanakodni. Ez alkalommal ugyancsak a tiszt, úrnak tegnap adott válaszomra nézve meg kell jegyeznem, hogy annak folytán a nápolyi kormány követe levelet külde hozzám, melyben panaszolja, hogy nyilatkozatait nem helyesen adtam elő. Csak szóval voltak téve ezen nyilatkozatok, s én igyekeztem mind javaslatát, mind feleletét helyesen adni elő. Levele így szól: „Londonjuk 27. Mylord! Miután exclád felelete a szicziliai háborúra és kötendő fegyverszünetre nézve az én nézeteimet, valamint kormányoméit nem helyesen adá vissza, bocsásson meg, ha fölkérem, méltóztatnék megigazítni, az alsóházban tett előadását. Én azt kértem ő brit felsége kormányától, legyen olyan jó, hogy Francziaországgal és Piemonttal együtt gyakorolja némi kényszerítő befolyást Garibaldira oly czélból, hogy valódi fegyvernyugvás köttessék hat hónapra, hogy a Piemonttal szándéklott szövetség fölötti alkudozások véget érhessenek s a nemzeti képviselet összejövetele lehetővé tétessék. Eszem ágában sem volt azt kívánni, hogy az illető hatalmak erőszakosan lépjenek föl Szicília ellen, annál kevésbbé volt ilyesmi azon kormánynak szándékában, melyet képviselni szerencsém van, meg lévén győződve, hogy elég eszköz van a föntnevezett hatalmaknak módokban a nélkül, hogy rendkívüli lépésekhez kelljen folyamodniok. Van szerencsém stb. A. La Greca.“ Semmit sem adok ezen előadáshoz, óhajtván , hogy a nápolyi követnek javára legyen. Bentincknek felelésít G. Lewis belügyi államtitkár, hogy invasio nem fenyegeti egyelőre Angliát. Ha e veszély bekövetkeznék, mindig elég idő lesz az „alien act“ szükségéről tanácskozni. Nem óhajtja szónok, hogy az idegenek vagy gyanús jellemű egyének irányában követendő eljárásra nézve a kormánynak tisztán discretiojától függő hatalom adassék. Nem is szándéka a kormánynak ily törvényjavaslatával előállani. Ezek után lord Palmerston kijelenti, hogy az ind törvényjavaslatokkal ez ülésszakon nem hagy föl a kormány, s az ind-európai seregnek általában a brit sereggel egybeolvasztása bizottságilag fog tárgyaltatni. Roebuck és Monckton Milnes ellene szólanak, Dickson ezredes védi a bilit. A vitákat a közelebbi hétfőre halasztják el. — A „Constitutionnel“ jul. 28-dikán a vidékre szóló kiadásában a következő jelentést teszi: „A nagyhatalmak képviselői tegnap és ma a külügyminisztériumban gyűltek egybe, hogy a szíriai fölkelésre vonatkozó egyezménynyel foglalkozzanak. Azt mondják, hogy ezen egyezmény holnap alá lesz írva.... A porta beleegyezése ma este megérkezett.“ A párisi kiadásban csupán a porta beleegyezéséről van szó. Ami ez utóbbit illeti, a félhivatalos lapok ezen egész szíriai ügyben annyira elsiették a dolgot, hogy a „Constitutionnel“ állítását ezúttal már minden ember kétkedve fogadta. S valóban a „Morning Post“ még július 30-dikán is csak annyit tud, hogy a porta hajlandóságát jelentő ki alkudozásokba ereszkedni. Az egyezmény aláírását illetőleg a „Patrie“ jobban volt értesülve a „Constitutionnel“-nél, ez utóbbi jelentvén, hogy 30-dikán lesz az újabb összejövetel a külügyi minisztériumban. A független lapok tudósításai szerint a júl. 26-diki conferentiai ülés a török nagykövet azon észrevételére szakadt volna félbe, hogy ő kormányának jelentést tenni köteles, a júl. 28-diki ülés pedig Cowley lord bizonyos ellenvetésére oszlott volna szét. Sok bajba került hír szerint a hatalmak képviselői közt egyetértést eszközölni az együttes interventió részletei iránt. Az arányok az eddigi megállapodás szerint így állanának: Francziaország jutaléka 4000 emberből fogna állani, a a többi hatalmaké 6000-ből. Ezen hat ezerből az „Indépendance belge“ szerint Anglia állítana 2000-et, Ausztria és Poroszország 4000 et. Oroszország jutalékáról a tudósító nem hallott semmit. Ha azonban a hatalmak jutalékából valami hiányzanék, vagy nem lenne elég gyorsan kéznél, Francziaország jogosítva lenne a hiányt kipótolni. — A porosz „Nat. Ztg.“ Parisból megkapta a foglalatát egy diplomatiai jelentésnek, melyet állítólag a folyó évi májusban küldtek Londonból valamelyik nagyobb német udvarhoz. Ezen jelentés azt fejtegeti, hogy Palmerston lord Apponyi gróffal, gr. Bernstorffal, sőt magával Brunnow báróval is már áprilisben és májusban tartott beszélgetéseket Napóleon császár terjeszkedési terveiről, mely alkalommal oda nyilatkozott volna, miszerint ideje azoknak gátat vetni. Palmerston lord azonban úgy vélekedik, hogy az európai államok helyzete annyira szánakozásra méltó, miszerint Angliának, Francziaországgal való összeütközés esetében óvakodni kellene attól, hogy ezen államoknak a kormányaival szövetkezzék. Ezen kormányok úgymond a legtöbbnyire elrémültek, megromlottak és roszul vannak értesítve. Nem látnak és nem találnak el semmit. Angliának nem lenne semmi könnyebb mint azt megtenni ami hajdan tett, mert oly roppant segélyforrásokkal bír az, hogy a Pitt és Castlereagh idejebeli subventiókat akár meg tudná kétszerezni vagy háromszorozni. De Anglia nem akar oly ütközeteket fizetni, melyek csak Francziaország újabb diadalaival végződnének. Ha Anglia III. Napóleon ellen háborút fog kezdeni, akkor a népekkel, nem pedig a kabinetekkel fog szövetségre lépni. A második császárságot nemzeti háborúkkal fogják legyőzni mint legyőzték az elsőt. Nem lesz nehéz dolog ily szövetségeket létrehoznunk. Németországban sok és kitűnő elem van ahoz, és mi őket kellő pillanatban föl fogjuk használni, hogy a szárazföldet és magunkat