Pesti Napló, 1860. augusztus (11. évfolyam, 3142-3166. szám)

1860-08-01 / 3142. szám

most neveztük jeles czimbalmos a városligeti „Páva szi­getben“ a nagyszámú közönséget kitűnő jelességű czim­­balom s biztos gordonka-játékával igen kellemesen lepte meg, ezt sokszoros tapsokra s ismétlést sürgető kiáltá­sokra ragadta. E rögtönzött, de teljesen sikerült kísérlet­nél mi is meggyőződtünk arról, hogy Patikárus Ferkó, midőn hírneves Imre testvérét derék társasága czimbal­­mosává tette, jól s előnyösen választott, s ez által is biz­tosan számíthat a finomabb mulatságot kedvelő magyar közönség pártolására. NEMZETI SZÍNHÁZ. Jul. 30-kan: Este és reg­gel, vigj. 3 felv. Kövér Lajostól. Nyilvános köszönet. A pesti nyomdáknak a f. évi junius 24-dikén Visegrádon s a Migazzi-kastély­ban megtartott Gutenberg-ünnepélyen résztvett összes személyzete ezennel szives háláját nyilvánítja azon t. ez. nyomdatulajdonos uraknak, kik pénzbeli se­gélyük s egyéb adomány által a felejthetlen ünnep léte­­süléséhez járulni kegyeskedtek s köszönetet mond név­­szerint: Heckenest Gusztáv, Emich Gusztáv, Werfer Ká­roly, Engel és Mandello, Müller Emil, Trattner­ Károlyi, Kozma Vazul és Bucsánszky Alajos főnök uraknak, kik közöl néhányan az ünnepély díszét személyes jelenlétük­­kel is emelni szíveskedtek. Hasonlóul hálás elismerésün­ket mondjuk I. Werfer Károly nyomdatulajdonos urnak azon föláldozó készségéért, miszerint az ünnepély részlet­­eit ábrázoló színes kőnyomat által e nap emlékét meg­örökíteni s abból egy-egy példányt az ünnepélyen részt­vevők mindegyikének juttatni szíveskedett. Pesten, jul. 27. 1860. A pesti nyomdászok rendező bizottmánya a Gutenberg-ünnepély alkalmával. Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, jul. 27-kén. Az angol alsóház jul. 26-ki ülésében Bright jelenté, hogy az erődítésekre kívánt őszlét fölötti tanácskozások alkal­mával a következő indítványnyal lép föl : Miután a hadseregi és hajóhadi budget 29,700,000 fontra megy, mely öszletet a ház vagy már megajánló vagy kész megajánlani, s miután 3,800,000 font­ot­ ajánltatott meg ezek fölött a chinai hadviselésre , te­kintettel ezen nagy kiadásokra, későbbre halasztja a honvédelmi bizottság jelentésének tekintetbe vételét. Ugyancsak Bright kérdésére kijelenti a kincs­tárnok, hogy a szeszes italokra vetett adó fölemelése állandó lesz. Griffith kérdi a külügyminisztertől : igaz-e, hogy ő felsége kormányának a nápolyi király rendkívüli követe azon javaslatot téve, hogy a többi hatalmakkal együtt hat hónapi fegyvernyugvást esz­közöljön a nápolyi és a Garibaldi alatt álló szic­iliai kormány közt? s hajlandó-e a kormány e javaslatra? Lord J. Russell : Mielőtt a tisztelt úr ezen kérdésére felelnék, azokhoz, a­miket ugyancsak neki mondok egy pár nappal ezelőtt, hozzá kell adnom némi dolgokat. A tisztelt úr kérdezi tőlem , igaz-e, hogy a szárd király Garibaldihoz követet küldött s minő üzenettel ? Akkor nem tudtam megmondani ezen küldetés jellemét. Azóta hallom Turinból, hogy Ga­ribaldinak azt javasló, kössön fegyvernyugvást a nápo­lyi csapatokkal s ne indítson expeditiót a király száraz­földi területére. Ezen üzenet öszhangzásban volt azon nézettel a mit ő felsége kormánya a turini udvar előtt kifejezett. A mi a mostani kérdést illeti : igaz, hogy a nápolyi királytól rendkívüli követ jött ide s azt javasló ő felsége kormányának, lépjen föl közvetitőül a nápolyi király közt és Garibaldi közt s ha ezen közbenjárást, melynek czélja lenne fegyvernyugvást eszközölni s mega­kadályozni Nápoly megtámadását, Garibaldi nem fogadná el, Nagybritannia és Francziaország erővel kényszerítsék őt fegyvernyugvásra. Ő felsége ezen javaslatot nem fo­­gadá el. A kincstár kanczellára jelenté, hogy a papíradó ügyét aug. 6 kán szóba hozza. A .M. Chronicle­ azt mondja, hogy lord J. Rus­sell, mint látszik, szót fogadott az ellenzéki Hérald­nak, s azt írta a franczia kormánynak, hogy miután a drúzok és maroniták fegyvert kötöttek, szükség­telenné vált a franczia expeditio Szíriába. A bona­partista lap erre megjegyzi, hogy Anglia veszélyes játékot űz szövetségesével, s kiemelvén az ezen eljá­rás által okozott nagy elkeseredést Francziaország­­ban, azt mondja, hogy ezentúl a drúzok minden vérengezéséért Angliára hárítják a felelősséget. Egyéb­iránt a fegyvernyugvás a drúzok és maroniták közt azért lehetetlen, mivel akkor kelle vala aláíratnia, midőn a drúzok vérengeztek. FRANCZIAORSZÁG: A szic­iliai állapotok miben­létét a „Patrie“ júl. 27-től a legutóbbi sürgönyök nyo­mán a következő czikkben foglalja egybe: „A szic­iliai legújabb sürgönyök jelenleg azt jelentik, hogy a Milazzoból és a messinai másodrendű járművek­­ből való kitakarodás meg volt parancsolva, de a citadel­lát a nápolyi kormány folyvást megszállva tartotta, a­mely nem is fogna kiüríttetni előbb, mint egy előleges egyezménynek megkötése után a nápolyi és turini kabi­netek közt, oly egyezménynek, a­melyen, mint monda­uik, egész erővel dolgoznak. Ha ezen speciális egyezmény sikerül, akkor a citadellát, a­mely pompás egy má, át fogják adni nem ugyan a garibaldistáknak, hanem a pie­­monti kormány csapatainak.“ Legutóbbi tudósításai rovatában hozzá teszi a „Patrie“: „A szárd tengerészeihez tartozó avilá-gözös „Tanaro“ Genuából jöttében és Szicziliába mentében 26-dikán Cagliari­ nál megállapodott. Mint mondják, Viktor Emá­­nuelnek egyik hadsegéde van rajta, a­ki Garibaldihoz megy bizonyos küldetéssel.“ Daczára a „Patrie“ ezen közléseinek, az azóta ér­kezett sürgönyökből az tűnik ki, hogy Milazzot Ga­ribaldi nem találta üresen, és hogy Messinába nem piemonti csapatok s nem egyezkedés folytán vonul­tak be.­­ Ugyancsak a „Patrie“ Pestről jul. 27-röl a kö­vetkező távirati tudósítást közli: „M­a­g­a a a kapi­tányt, a ki egy franczia gőzhajóval Bajorországtól kezdve megy lefelé a Dunán, a parti lakosok min­denütt örömkiáltásokkal üdvözlik.“ — C­a­l­a­i­s-ból jul. 27-röl azt táviratozzák, hogy Leuchtenberg herczegnő Mária orosz nagyhér­­nő leánya, Strogonoff gróf kíséretében hajóra ült s Angliába utazott. TÖRÖKORSZÁG. A sziriai ügy kezd már hivata­los adatokkal is gyarapodni. Az angol parlamentben lord John Russell kékkönyvet, az egykorú törté­netek e leghitelesb forrását, terj­eszté elő az angol par­lamentben a szíriai eseményekről. Ezen kék könyv 50 folió levélnyi konzuli tudósításokat tartalmaz. A gyűj­temény legérdekesb darabja sir Henry Bulwernek therápai levele június 27-ről. A török kormány, írja sir H. Bulwer, mely két zászlóaljat és egy fregátot küldött a szíriai partokra, most még négy zászlóaljat küld, s nem tagadja azon borzasztó tettek egyikét sem, melyet a drúz néptörzs elkövetett ; azonban ugyanily borzasztó tettek, mint mondja, a mozlimok el­len is követtetének el. Úgy látszik e hitben van Brant úr is, a­ki Damaszkusra nézve némi aggodalmat ébreszt. Mély sajnálattal kell hozzá­tennem, folytatja Bulwer, hogy az ozmán kormány annyival hibásabb, mivel egy év óta nem múlt el hét, melyben én újra meg újra ne figyelmeztettem vol­­na Fuát basát és az utána következő három nagyvezírt Sziria állapotjára. Másfelől ki kell mondanom azon véleményt, hogy a keresztyén maroniták magaviselete, a mód, melylyel keresztyén papjaik a drúzok ellen lázítottak, s álta­lán e keresztyén néptörzs magatartása nem kevéssé folyt be arra, hogy ismét lángra lobbantsa a hamu alatt szunnyadó vallásos háborút, mely annyiszor pusztítá a tartományt.­­ E kék köny­vből kitűnik azon érdekes tény is, hogy a török kormány jó korán volt értesülve az újabban annyira elfajult harczról. A bej­­rúti főkonzul Moore még május 12-ikén írt Bulwer­nek a Libanonban uralkodott izgalomról, s ekkor sem mulaszta el az utóbbi figyelmeztetni a török kormányt. A konzuli jelentésekből az látszik, hogy az első össze­csapás május 29-ikén délután történt. Egy csoport maronita megtámadta Szolima, Korkail és Blehuai helységeket, melyekben keresztyén és drúz vegyest lakott. Az ott lakó drúzokat a keresztyének elverték és kergették. E kékkönyv nyomán halljuk először azt is, hogy június 9-ikén Tirus városát is fenyegették a drúzok, s csupán annak köszönhetik a keresztyének megszabadulásukat, hogy egy angol magán­hajó állo­másozott ott, melynek fedelén néhány könnyű ágyú állott rendelkezés alatt. A tulajdonos neve Harvey, a­kit régebben a drúzok nagy vendégszeretettel fo­gadtak , s több rokonszenvet érzett irántuk , mint a maroniták iránt. Az angol konzul felszólítására hajó­jával lövésnyire ment a város kapujához, s ott hor­gonyt vetett, hogy a drúzok közeledése esetében föl­tartóztassa. A drúzokat e yacht tartóztatta vissza a vállalattól, a­kik mindenben igyekeznek fönntartani a barátságot az angolokkal. jétek el, hazánk is hir szellemi erővel, mely eddig is mostoha körülményei daczára és senkitől sem támo­gatva önálló búvárként nemcsak hazánkban , de ha­zánk határain túl is ismeretes, ki kedvezőbb tanári helyzetében majd tudni fogná a magyar tudományt kellőleg képviselni s azt szóval és tettel terjeszteni. Kiki tudni fogja, hogy dr. Margó egyetemünkbeli fiatal tanítót értem. Sokan azt fogják kérdezni, hol mutatta meg Margó tr. élettanbani szakavatottsá­­gát ? Mi pedig azt kérdjük, megmutathatta-e Cz. tanár élet­ani szakavatottságát, mielőtt krakói, aztán pesti élettanárrá tették?mondja ön a szárnyaszegett sasnak, hogy röpüljön. Margó négy évig volt egyetemünknél élettani tanársegéd, aztán a szövet­tan (histo­­logia) magántanítója, s helyettes tanár lett; mint ilyen, tudományos értekezést irt saját észlele­tei nyomán az izomrostok kifejlődéséről stb., melyet a bécsi tudományos akadémiának természet­­tudományi osztálya 1859. évi 36-dik kötetében ki­nyomatott. Margó szintúgy mint Brücke és Czermák, munkatársa a M o 1 e s­eh ot­t­ kiadta „Untersuchungen zur Naturlehre des Menschen und der Thiere“ czimű­ folyóirat­nak ; másfél évig helyettesítette a nyugalmazott Schordan tanárt élettani előadásaiban, később Czermák tanárt, mikor ez Párisban távol volt; midőn pedig két év előtt az élettani tanszék ürese­désbe jött, annak elfoglalására az egyetemi tanárkar Margót, mint ugyanezen szakma helyettes-tanárát hívta meg, mivel őt mint szakértő élettudóst ismerte el, egyéb competenseknél pedig M. a m­a­­gyar nyelv tudásával följebb állott. Azt kér­dem, mi kívántatik még ezekhez, hogy Margó Jr. rendes tanárrá neveztethessék ? Azon német tanár urak közül, kiket a m. kormány körünkbe küldött, ki tett több érdemet Margónknál a tanárság elnye­résére ? Az élettannak hazánkban másik képviselője a ko­lozsvári derék élettanár Jenurassik ügyfelünk. Azt nagyon jól tudjuk magunkról, hogy mennyi fá­radságba kerül a tudománynak szakmaszerű elsajátí­tása, kivált az idegen befolyás alatt levő honunkban; s ha önnöneink közöl valaki saját erejéből, sőt akadá­lyok gördítése ellenére fölemelkedik a tudomány szín­vonalára, az alól elrántsuk a gyéként! Ne gördítsünk hazánkfiainak új akadályokat nehéz és áldozatteljes pályájukban, helyezzük őket kedvezőbb állásba, ad­junk tudományos képzettségű férfiainknak alkalmat szakmájukban a tevékenységre. Ha a tunya törökök­höz Kairóba­n i­g­­­e­r­eket hinak és küldenek, ott megjárja, mert a töröknek nem áll testéhez a tudo­mányos munkálkodás: mi nem vagyunk törökök, nemzetünk szellemi fölvirágzását leginkább hazánk­fiainak méhszorgalma és búvárkodása által akarjuk elérni. Koránsem vagyunk mi ellene, sőt óhajtjuk, hogy közénk Európaszerte híres férfiak jöjenek, de csak azok, kiket mi hívunk, kiknek egyéb missiójuk nincs, mint a tudományközlés. Mely külföldi tudóso­kat kelljen pedig meghívnunk, azt majd tudósaink közvéleménye nyomán döntsék el az egyes egyetemi karok. De ha egyes külföldi tudós behívásáról van szó, ezt nem úgy értjük, hogy aztán azoknak adjuk át nemzedékről nemzedékre a rendes tanszékeket, hanem, hogy azok tetemes pénzösszeg és tandíj biz­tosítása mellett léphessenek föl nálunk azon ideig, míg saját tudományszakmájukat, melylyel hírnevet viták ki maguknak, előadták. Ezt mindenesetre oly időben tehetnék, mikor e tu­dós férfiak saját egyetemektől ideiglenesen megvál­hatnának. Továbbá megkívánnák azt is, hogy az így behívott tudósok ne másod-harmadrendűek legye­nek, hanem a külföldön is szaktudományuk egén el­sőrendű csillagként tündököljenek, mint például a vegytanb­a: Liebig, Lehmann, Regnault, Pelouz, Peligot, GorupBezanez, Sche­rer, Strecker stb. —az élettanban: Dubois- Reymond, Helmholtz, Brücke Ludwig, Cl. Bernard, Donders, stb. az állattanban: M. Edwards, Burmeister, Giebel, Pertes, C. Th. Siebold, Steenstrup, Stein, Tros­ebel, T s c­h u­d­i stb. Történelmi tudatlanságot árul el, ki az idegenajku oktatóknak Magyarhonba­ hozatalát indokolni vágy­ván, dicső Mátyás királyunk amaz, akkor helyes szokására hivatkozik, miszerint a hatalmas király a külföldi tudósokat udvarába csődítette. Mátyás ki­rály idejében a magyarnak alkotmányszerü hivatása volt a fegyverbenállás akár a honvédsereg akár a királyi had sorai közt. Akkor elv volt a fegyverrel megtámadott ősi hazát a török stb. ellen megvédel­mezni, s szolgává aláztatott azon nemes, ki a hon ve­szedelmében fegyvert nem ragadott. Ily állapotban magyar nem szánhatta magát a tudományra. S ha a derék király a fegyver zöreje közt is gondoskodott a békés tudományokról, azt csakis idegenek és nem­nemes bennszülötteink által képviseltethető. Most viszonyaink egészen mások. Most czélunk szel­lemi erőnk által egyensúlyozni műveit szomszédun­kat , s szintoly hiba volna a honfiaink által ér­­demlékeny tudománybabért a batkával sem kü­lönb külföldinek homlokára tűzni, mint gyalázat lett volna Mátyás korában, ha nemeseink magok helyett külföldi zsoldost küldöttek volna a hon védelmére. Végre a német szaktudósoknak egyetemünknek­ al­kalmazását nem lehet az által indokolni, hogy véget vessünk tanuló ifjaink kivándorlásá­nak. Ezzel jobb lett volna hallgatni; ez vád épen a német tanárok ellen. Mikor alálírt az élettant Schordann volt tanár alatt 185­­-ben hallgatta, úgy emlékezik, hogy tantársai száma közelebb állott a 60­, mint az 50-hez. A vegytant a latinul előadó Sangaletti ta­nár alatt 185%dik tanév első felében 95-en hallgat­ták, kik közül 61 volt orvosnövendék, a többi tanuló­­gyógyszerész . 18a­ i/a.j-ban a latinul előadó Szabó helyettes vegytanárnak 113 hallgatója volt, ezek közt 83 orvosnövendék, stb, s most ...Wertheim németül előadó tanárt az 1859/66-iki tanévben 36 or­vosnövendék s 34 gyógyszerész hallgatta. A gyógy­szerészek ugyan most két évre vannak osztva, de nem az orvosnövendékek, így volt és van ez a többi tan­termekben is. Ha az élettani négy utóbbi tanévi hall­gatók számait egymással összehasonlítjuk, azon meg­győződésre jutunk, mikép egyetemünknél né­met tanárok alatt a magyar tanulók száma oly mértékben csökkent, mily arányban ugyanaz a bécsi egyetemnél növekedett. A mellékelt táblában adjuk az élet­tani hallgatók számát az utóbbi két évben . Az élettani hallgatók száma : télennyáron tanár :185°/7-ben 4541 Margó1857/g-ban 4950 —185­­9-ben 5537 Czermák 1859'­6­ ban 3933 — Úgy hiszszük, hogy e számok többet bizonyítanak, mint bárki okoskodása. Az üdvös tanulság ebből az, hogy ha a magyar egyetemnél ifjaink kivándorlásá­nak gátat vetni akarunk, azt ne a német tanárok be­hozatala s itt tartóztatása által törekedjünk elérni, hanem a magyar tannyelvnek jogaiba visszahelye­zése által. Nem ellenkezik a mi nézetünkkel a nemesi tudo­mányverseny élesztése tanáraink között. Miután t. i. valamely nyomatékos­ szakmának egy rendes ma­gyar (azaz tisztán magyarul vagy magyarul és né­metül előadó) tanára van, ha a tudományfejlesztés érdekében az egyetemi kar hasznosnak látja ugyan­azt németajkú tanár által is képviseltetni, óhajtjuk, neveztessék ki ugyanazon szakmára valamely német­ajkú, de kitűnő szaktudós, s tartson az egyik tanár magyarul — a másik németül előadást ugyanazon jog — és díj mellett. Ez által ki lesz minden érdek elégítve, a magyarul jobban értők hallják anyanyel­vüken, a németül jobban értők pedig németül hall­hassák ugyanazon szakmát, s a tanulóknak alkalom nyujtassék azon tanárt hallgathatni, kitől legtöbbet remélnek elsajátíthatni. Ha a fekvő javakkal nem biró s csupán közköltségen fönntartott bécsi egyetem nevezetest) ugyanazon szakmáin két—három (mind németajkú) tanár is működik, mert ne lehetne kivé­telesen egy szakmára két tanárt alkalmazni egyete­münknél, mely a megillető közköltségen kívül terje­delmes uradalmaival rendelkezhetnék, annál inkább, minthogy itt magyarul szükséges, németül hasznos (mindegyik tantárgyat e szerint két nyel­ven) előadni. Poor Imre tr., egyetemi m. tanító. Távirati jelentések. Turin, jul. 28. A comacchioi püspököt és fővicáriu­­sát elfogták, a papnöveldét bezárták. Ravenna, jul. 28. A vidéken, a katonai összeírás miatt, csoportosulások történnek. Milánó, jul. 30. A mai „Perseveranza“ írja: „Hire jár, hogy G­a­r­i­b­a­l­d­i Milazzo bevétele után Messinába bevonult, hol is a királyi hadak a fellegvárat tartották elfoglalva. — Ricasoli ma Turinba utazott. — Lilta levelet visz Garibaldinak Viktor Emánuel­­től, melyben csak azon óhaj van, mint mondják, kifejez­ve, hogy az olasz ügyön segítve legyen.­­ A turini an­gol követ szombaton ebédet adott Manna és Win­­s­p­e­a­r­e tiszteletére, s ez ebéden C­a­v­o­u­r is és az egész diplomata kar jelen volt. Hétfőre Manna és Win­­speare a porosz követ, Brassier által adandó diplo­matikus ebédre hivatalosak. L­ondon, jul 30. A mai „M. Post“ párisi társu­rgé­­nye azt mondja, hogy a szultán az alkudozások megkez­­sére vonatkozó javaslatot elfogadta, ez alkudozások be­fejezése előtt pedig már nem fognak hadakat tengerre szállí­tani. Esti posta. Pest, jul. 31. — Az angol alsóház jul. 27-diki ülésében L­­ a 11 kérdést ten, hogy a spanyol kormány, az angol kor­mány részéről tett előterjesztések s azon előnyök foly­tán, melyeket Spanyolország a most életbe lépett angol rendszabályozás következtében élvez, szándékszik-e változást tenni a spanyol hajózási törvényeken. Lord J. Russell feleli: a spanyol kormány fölhivatott ugyan, hogy vámjegyzékét még egyszer vegye fontolóra, de a fölhívás mindeddig eredmény nélkül maradt. Grif­fith kérdésére válaszolt ugyancsak lord J. R­u­s­s­e­ll. A damaszkusi eseményekről mindeddig nincs hiva­­talos tudósításunk, csak egy távirati közlést vettü­nk- korai dolog volna ez­ekról a teendőkről tanakodni. Ez alkalommal ugyancsak a tiszt, úrnak tegnap adott válaszomra nézve meg kell jegyeznem, hogy annak folytán a nápolyi kormány követe levelet külde hozzám, melyben panaszolja, hogy nyilatkozatait nem helye­sen adtam elő. Csak szóval voltak téve ezen nyilat­kozatok, s én igyekeztem mind javasla­tát, mind fele­letét helyesen adni elő. Levele így szól: „Londonjuk 27. Mylord! Miután exclád felelete a szicziliai háború­ra és kötendő fegyverszünetre nézve az én nézetei­met, valamint kormányoméit nem helyesen adá vissza, bocsásson meg, ha fölkérem, méltóztatnék megiga­­zítni, az alsóházban tett előadását. Én azt kér­tem ő brit felsége kormányától, legyen olyan jó, hogy Francziaországgal és Piemonttal együtt gya­korolja némi kényszerítő befolyást Garibaldira oly czélból, hogy valódi fegyvernyugvás köttessék hat hó­napra, hogy a Piemonttal szándéklott szövetség fölötti alkudozások véget érhessenek s a nemzeti képviselet összejövetele lehetővé tétessék. Eszem ágában sem volt azt kívánni, hogy az illető hatalmak erőszako­san lépjenek föl Szic­ília ellen, annál kevésbbé volt ilyesmi azon kormánynak szándékában, melyet kép­viselni szerencsém van, meg lévén győződve, hogy elég eszköz van a föntnevezett hatalmaknak módok­ban a nélkül, hogy rendkívüli lépésekhez kelljen fo­­lyamodniok. Van szerencsém stb. A. La Greca.“ Semmit sem adok ezen előadáshoz, óhajtván , hogy a nápolyi követnek javára legyen. Bentincknek felelé­sít G. Lewis belügyi álla­mtitkár, hogy invasio nem fenyegeti egyelőre Angliát. Ha e veszély bekövetkeznék, mindig elég idő lesz az „alien act“ szükségéről tanácskozni. Nem óhajtja szónok, hogy az idegenek vagy gyanús jellemű egyé­nek irányában követendő eljárásra nézve a kormány­nak tisztán discretiojától függő hatalom adassék. Nem is szándéka a kormánynak ily törvény­javaslatával előállani. Ezek után lord Palmerston kijelenti, hogy az ind törvényjavaslatokkal ez ülésszakon nem hagy föl a kormány, s az ind-európai seregnek álta­lában a brit sereggel egybeolvasztása bizottságilag fog tárgyaltatni. Roebuck és Monckton Mil­ne­s ellene szólanak, Dickson ezredes védi a bilit. A vitákat a közelebbi hétfőre halasztják el. — A „Constitutionnel“ jul. 28-dikán a vidékre szóló kiadásában a következő jelentést teszi: „A nagyhatalmak képviselői tegnap és ma a kül­ügyminisztériumban gyűltek egybe, hogy a szíriai fölkelésre vonatkozó egyezménynyel foglalkozzanak. Azt mondják, hogy ezen egyezmény holnap alá lesz írva.... A porta beleegyezése ma este megérkezett.“ A párisi kiadásban csupán a porta beleegyezésé­ről van szó. A­mi ez utóbbit illeti, a félhivatalos lapok ezen egész szíriai ügyben annyira elsiették a dolgot, hogy a „Constitutionnel“ állítását ezúttal már minden em­ber kétkedve fogadta. S valóban a „Morning Post“ még július 30-dikán is csak annyit tud, hogy a porta hajlandóságát jelentő ki alkudozásokba ereszkedni.­­ Az egyezmény aláírását illetőleg a „Patrie“ job­ban volt értesülve a „Constitutionnel“-nél, ez utóbbi jelentvén, hogy 30-dikán lesz az újabb összejövetel a külügyi minisztériumban.­­ A független lapok tu­dósításai szerint a júl. 26-diki conferentiai ülés a tö­rök nagykövet azon észrevételére szakadt volna fél­be, hogy ő kormányának jelentést tenni köteles, a júl. 28-diki ülés pedig Cowley lord bizonyos ellen­vetésére oszlott volna szét. Sok bajba került hír sze­rint a hatalmak képviselői közt egyetértést eszközöl­ni az együttes interventió részletei iránt. Az arányok az eddigi megállapodás szerint így állanának: Fran­cziaország jutaléka 4000 emberből fogna állani, a a többi hatalmaké 6000-ből. Ezen hat ezerből az „Indépendance belge“ szerint Anglia állítana 2000-et, Ausztria és Poroszország 4000 et. Oroszország juta­lékáról a tudósító nem hallott semmit. Ha azonban a hatalmak jutalékából valami hiányzanék, vagy nem lenne elég gyorsan kéznél, Francziaország jogosítva lenne a hiányt kipótolni. — A porosz „Nat. Ztg.“ Parisból megkapta a fog­lalatát egy diplomatiai jelentésnek, melyet állítólag a folyó évi májusban küldtek Londonból valamelyik nagyobb német udvarhoz. Ezen jelentés azt fejtegeti, hogy Palmerston lord A­p­p­o­n­y­i gróffal, gr. Bernstorffal, sőt magával B­r­u­n­n­o­w báróval is már áprilisben és májusban tartott beszélgetéseket Napóleon császár terjeszkedési terveiről, mely al­kalommal oda nyilatkozott volna, miszerint ideje azoknak gátat vetni. Palmerston lord azonban úgy vé­lekedik, hogy az európai államok helyzete annyira szánakozásra méltó, miszerint Angliának, Franczia­országgal való összeütközés esetében óvakodni kel­lene attól, hogy ezen államoknak a kormányaival szövetkezzék. Ezen kormányok úgy­mond a legtöbb­­nyire elrémültek, megromlottak és roszul vannak ér­tesítve. Nem látnak és nem találnak el semmit. Angliának nem lenne semmi könnyebb mint azt meg­tenni a­mi hajdan tett, mert oly roppant segélyfor­rásokkal bír az, hogy a Pitt és Castlereagh idejebeli subventiókat akár meg tudná kétszerezni vagy háromszorozni. De Anglia nem akar oly ütkö­zeteket fizetni, melyek csak Francziaország újabb diadalaival végződnének. Ha Anglia III. Napóleon ellen háborút fog kezdeni, akkor a népekkel, nem pe­dig a kabinetekkel fog szövetségre lépni. A második császárságot nemzeti háborúkkal fogják legyőzni mint legyőzték az elsőt. Nem lesz nehéz dolog ily szövetségeket létrehoznunk. Németországban sok és kitűnő elem van ahoz, és mi őket kellő pillanatban föl fogjuk használni, hogy a szárazföldet és magunkat

Next