Pesti Napló, 1860. augusztus (11. évfolyam, 3142-3166. szám)
1860-08-28 / 3163. szám
i küldetésről beszélnek, melylyel Montenegróba valamelyik külügyi hivatalnokot indítanának. — Persigny gróf aug. 22-dikén Londonból Párisba érkezett, s onnan St. Etienne -be ment, hogy ott a megyei köztanácson elnököljön. — Kissereff gróf Varsóba elutazott. Metternich herczeg aug. 24 -ikén szándékozott Bécsbe utazni szabadsággal. Az osztrák nagykövet elindulása előtt, mint az „Ind. belge”! Írja, hosszas értekezletet tartott a franczia külügyminiszterrel. Hogy mit beszéltek itt tulajdonkép, azt a belga lap nem tudja, csupán annyit lát a távirati jelentésből, hogy a „ Constitutionnel“ 24-dikén constatálja a párisi és bécsi kabinetek között fönnálló jó viszonyokat, s szerencsét kíván Ausztriának, hogy őszintén a reformok ösvényére tért. Az „Indépendance“ e szerencsekivánat megfejtését Bécsből várja. — Aug. 23-dikán Párisban még hiányzottak a részletek Garibaldi kiszállásáról és Reggio bevételéről. Azt újólag erősítik, hogy a diktátor Nápolyban volt és ottani barátaival személyesen értekezett, a rendőrség az egész dologra szemet hunyván (?). A király maga, hir szerint, a diktátor kiszállása óta semmit sem akar tudni az alkotmányról többé. A miniszterek állítólag nagy zavarban vannak. — Azon himeretlen nyilatkozatok,melyeket d’Aquila gróf aug. 23-dikán a párisi „Opinion Nationale“ által közzé tesz , Párisban annál nagyobb figyelmet gerjesztenek, minél kevésbbé szokták meg eddig azt, hogy Nápoly a nyilvánosságot és betűt használta volna fegyverül. A herczeg azon, ő ellene emelt kettős vád ellen tiltakozik, mintha ő hazája szabadsága ellen összeesküdött és magát régenssé neveztetni szándékozott volna. Levele a többi közt így hangzik : „Én szívvel olasz vagyok, habár Bourbon vagyok, vagy mivel az vagyok, és a rugalmas vádak elhárítása végett oly laphoz folyamodom, mely tudom, hogy Olaszországhoz őszintén ragaszkodik, és a melyet én ezért nem tudok kárhoztatni, ha szinte oly tételt támogat is, amely nem az enyém, s habár én nem tartozom az egységes párthoz, kivévén elméletben s oly időkre, melyek szerintem még nem érkeztek el. Én egyszerű polgár vagyok ; nem ismerek szebbet, mint egyszerű polgárképen élni a hazában, szabad intézmények oltalma alatt; s annyira távol vagyok attól, hogy a souverain hatalomra áhítozzam, hogy midőn Brazíliában valók, többször viszszautasítom azt, különféle köztársaságok sajnálatára, melyek engem királysággal kínálának meg. Tisztelem a koronát a mások fején, de irtóznám attól (détesterais) a magamén. „Unokaöcsém II. Ferencz trónralépte óta az 1848-iki alkotmány visszaállítását tanácsoltam neki, s előre megmondám neki, hogy nem sokára oda fog vitetni, hogy azt újra kihirdesse, de már késő lesz. Azonban, midőn a megpróbáltatás napjai eljöttek, s midőn a mit megmondtam volt valósulni kezdett, én erélyesen közreműködtem ezen alkotmány fönntartásában. A tengerészettel én tétettem le az esküt, mint annak feje, miután azt magam az alkotmány értelmében a tengerészeti miniszter kezei közé letevem. „Látván, hogy az elenyészett hajdani rendőrség pótlása végett az illetők Nápoly egyik felét a másik ellen fegyverzik és hogy a sérek szolgálata helyett a pisztolyokkal és szíletekkel felövedzett bravókét léptették, fennhangon tiltakoztam ily veszélyes eljárás ellen s megmondtam, ahol kellett, hogy az egyedüli eszköz, a közrendnek hatályos helyreállítására és becsületes módom fönntartására a nemzetőrségnek őszinte és komoly fölállítása. Szóval: ime az én programmom, melyet unokaöcsém kormánya elé annak idejében terjesztek : Erős, lejális és összetartó minisztérium. Egy igen szilárd és igen alkotmányos kiáltvány, melyben a minisztérium tudassa az alkotmányhoz való föltétlen ragaszkodását; kihirdetése, ha kell, az ostromállapotnak, indokolva azon megtámadások által, melyeknek a nápolyi állam ki van téve; reformálása az alsóbb rendőrségnek s becsületes emberekkeli fölváltása azon jöttment erkölcsiség nélküli kalandoroknak , a kik abban részt vesznek; előleges szervezése a nemzetőrségnek; lerombolása azon tengeri és más eszközöknek, melyekkel Garbadi rendelkezik , ha készülőben levő támadását meg akarják előzni; a sajtó által elkövetett kihágások megtorlása ; erélyes rendszabályok az alkotmányos kormányrendszer minden ellenségei ellen; minden e rendszerhez nem szító hivatalnoknak azonnali letevése.“ A herczeg azt mondja, hogy e programai miatt vonta ő magára a karcarilla gyűlöletét; elismeri, hogy azon részletek, melyeket a „Presse“ az ő hajóraszállásáról közlött volt, igazak, kivévén, hogy ő a goeletten az olasz lobogó helyett nem tűzette ki a brazíliait. Közli azon levelet, is, a melyet a király elutazása előtt hozzá intézett, és a melyben II. Ferencz nagybátyját egész családjával együtt biztosítja irántuk való változhatlan jó indulatáról. „Adjon a jó Isten — igy szól többi közt a levél — és a szent szűz nekünk jobb időket, mindenek előtt hazánk, azután családunk javára.“ S szives búcsúvételen végződik. Mondják, hogy a száműzött herczeg igen barátságosan fogadta Thouvenel urat, s azzal az olasz ügyekről igen hosszasan beszélgetett. OLASZORSZÁG. Aug. 19 én Messina városa Garibaldinak a szárazföldre történt elvonulása tiszteletére fényesen kivilágíttatott. Caprából visszajöttekor a diktátor egy angol járművel találkozott, Faronál pedig azon hajót talált a horgonyon, mely számára 31,000 darab lőfegyvert s 15 vontcsövű ágyút szállított. Anélkül, hogy itt a diktátor szárazra szállt volna, magához véve Bixio 5000 emberét, tovább evezett. Cosenz tábornok szintén parancsot kapott a szárazföld egy másik pontján hadosztályával szintén kiszállni. Egy jármű 2000 önkényest n npolyi hajók folytonos tüzelése közt szállított ki, azonban mások különösnek találják, hogy e tüzelést a nápolyi hajók csak a kiszállítás megtörténte után kezdették, vagyis épen úgy, mint Marsalánál. Reggio bevétele, melyet egy turini sürgöny után már jelentettünk, annyiban fontos, mennyiben a királyi hadak épen itt bírtak elsánczolt táborral, s épen e pont.ó,alliták, hogy azt határozott elszántsággal fogják védelmezni. Monteleone, hol a királyi haderő jelenleg öszpontositá magát, Calabria Ulteriore tartományban van s a Miletóból Nicastroba vezető úton az első postaállomást képezi. Ha egyébiránt való az, mit a „Paime“-nak írnak, hogy a hadügyminiszter indítványára a nápolyi minisztérium elhatározta minden haderőt magában Nápolyban vonni össze, hogy a „helyzet kulcsáért“ az eldöntő ütközetet itt vívják meg, akkor a kir. csapatoknak gyors visszavonulása Garibaldi előtt még nem mutatna ezeknek meg nem bízható hangulatára. Lehető, hogy az autonomisták e fogással arra számítnak, a csapatokat lassan szoktatni a Garibaldi elleni csatázáshoz, s fokonként keseríttetni el őket az általa okozott fáradalmak által. A „Journa des Déb.“ szerint Garibaldi elállott azon tervétől, hogy Nápolyi egyenesen megtámadja, mert az annexionisták egy „legális forradalom“ elbocsátásában állapodtak meg, úgy hogy Garibaldi mindenütt csak mint segítő és támogató jelennék meg, míg a kezdemény mindenütt magukat a nápolyiakat illetné, legalább Turinban és Milanóban az ügyek ekénti vezetése mellett a mérsékelt unionisták nagyon törekednek. Mihelyt tehát a nápolyi tartományok kivétel nélkül ideiglenes kormányt alakítottak s Nápoly bevételével a Bourbonok az országot elhagyták volna, a nép azonnal fölhivatik a bekeblezés melletti szavazásra. A mérsékelt unionisták, kik attól tartanak, hogy a 200,000-nyi fegyveres erő élére lépett Garibaldi majd semmi magasabb tanácsra nem hajolna, ezen politikából azt remélik, hogy a bekeblezés a kor hősét ismét másod rangba helyzi viszsza, s helyette Viktor Emánuel csillaga ragyog föl tisztán, homálytalanul. — A párisi „Presse“ szerint, mióta a turini kormány a római államokba szánt expedited megakadályoztatta, az unionisták megállapított hangja ez : „A nemzet akarja, Cavour gróf nem akarja; — Jól van, mi tehát tudni akarjuk, kinek akarata fog megtörténni.“ — A nápolyi térparancsnok a kihirdetett ostromállapotot sietett fölhasználni, s pedig a képen , hogy minden hírlapot, a „Nationale“ kivételével, melynek dolgzai rendezett állapotban voltak, elnyomott. A viszszaállított sajtótörvények szerint ugyanis a hírlapok köteleztetnek nagy biztosítéki összege letételére; ezen törvényes kívánatnak ekkorig csak a „Nazione“ tett eleget, a térparancsnokság tehát egészen törvényesen vélt eljárni, ha azon múlztást az illető lapok elnyomására indokul használja föl. A hírlapírók ezen intézkedés folytán egy előterjesztést készítettek, s nyújták azt be a kabinetnek, melyben elismerik, hogy újabban a sajtó nagy kihágásokat követett el, hanem ez csak néhány egyénnek hibája, s nem méltányos, hogy e miatt, a szabadság első és legfontosabb biztosítéka semmittesék meg, kiváltképen oly pillanatban, midőn a választások már az ajtó előtt vannak s a nép a nemzeti souverainitás legfőbb cselekményét veendi gyakorlatba. A fölhozott eset hallatlan, s még nem történt, hogy a sajtó fölé akasztott Damocles kard egyszerre minden lapnak véget vessen. Ha a választások a szabad sajtó minden discussiója nélkül történnek meg, ennek következményei nemsokára majd mutatni fogják magukat. Hol nem akarják a nyílt és szabad sajtót tűrni, ott csak a titkos sajtó működését segítik elő. Ha a drákói biztosítási határozványt egész szigorral szándék kezelni, vájjon miért nem nyilatkoztatták ezt ki mindjárt jan. 25-én. Eddig hallgattak, s most egyszerre kilépnek: vájjon igazságos, emberi, méltányos egy csapással 500 szedőt, s 1000 eladó családot kenyörtelenné tenni ? Ha a cautio fönnmarad, úgy — Nápoly pénzviszonyai közt — csak a magas pénzvilág állíthat lapot, azonban a mai időben az sem fogja merni tőkéit kockáztatni. — Az „Espero“ aug. 21-ről jelenti, hogy a „Capo deli armi“-nál 20 és 21-ke közti éjen történt ugyan kiszállítás, azonban Garibaldi fő hadereje Reggionál kötött ki. — A franczia félhivatalos lapok közlései szerint a nápolyi hadügyminiszter Nápoly körül négy figyelő tábort állít, u. m. Pozzuvi, Pansilippo Portiéi és Torre del Greco-ban ; azt hiszik, hogy ez által a nápolyi öbölből tervezett kiszállás lehetlenné válnék. A király bizalmasabb emberei által javaslott azon tervet, hogy Gaetába menjen, elutasitá; ő egész végig a csapatoknál akar maradni. Ugyanezen lapok megczáfolják azon hírt is, mintha Potenzában ideiglenes kormány alakult volna. — A Journa des Dél.“ Nápolyból aug. 15-től egy levelet közöl, melyben e szavak is előfordulnak : „Ferencz király katonája verekedni fog, az ütközet makacs, s tán kétes kimenetelű lesz.“ — A „Débats“nak egy másik — aug. 18-iki levelében a „Monarcha“ sorhajó megtámadtatását illetőleg a levelező állítja, hogy tizenkét altiszt meg volt nyerve, de Garibaldi előbb érkezett meg a „Tüköry“n, mint kellett volna,s azért egy altiszt e kiáltása : „még korán van“ gyanút ébresztett, s a támadt lármára Acton kapitány megrendelhető az ellentállást. TÖRÖKORSZÁG: Keleti híreinkhez, melyeket múlt számunkban közlünk, a következendőket csatoljuk meg. Mihelyt a franczia interventió bevégzett tény volt, a török miniszterek tekintélyesbjei s különösen Ali és Riza basa beadták lemondásukat, a szultán nem fogadta el a lemondást, de egy miniszteri tanács elhatározta, hogy ezután egyetértőleg fog tenni s a külföldi befolyásnak lehetőleg ellen áll. Különben minden miniszter nagy tevékenységet fejt ki. A hadügyi osztály éjjel nappal működik a sereg rendezésén, öregbítésén s hadiszerek beszerzésén. A rendőrminisztérium számos befogatások által mutatja ki, hogy elejét akarja venni minden súrlódásnak, habár néhány rajongó ulema folyvást lázítja meg a mozlimokat. Egy bejruti kereskedői ház levele szerint 20,000-re megy ott azok száma, akiknek nincs egyebük, mint amit hátukra vehetnek. A damaszkusi keresztyén városrész égése tizenkét nap s tizenkét éjjel tartott. A görög metropolita lakásán egy földalatti rejtett bejáratban a rablók roppant értékű kincsre akadtak, mely nagyrészt antik templomedényekből állott. Darabokra törték, hogy könnyebben osztozhassanak benne. Szerkisz, az örmény patriárcha és vicariusa orosz érdemjelet kaptak. Le Ily tábornok, ki azért küldetett, hogy az örmény és görög egyház között fönnforgó vitát kiegyenlítse, közelebbről Athos hegyére s onnan Palestinába utazik. Maga is görög származású. Az ecsmiáziai örmény patriarcha meglátogatta közelebbről a tifliszi orosz kormányzót. Ennek tanácsára körlevelet bocsát a híveihez, melyben biztosítja őket Sándor czár gondoskodásáról s folytonos oltalmáról. Mondják, hogy török Armeniába számos orosz ügynök küldetett. A közelebbről említett caesareai zavargás onnan eredt, hogy egy orosz útlevéllel ellátott és Odessából érkezett örményt a törökök azzal vádolták, hogy vallásukat gúnyolja. A törökök üldözőbe vették, de ez a törvényszékhez megkült. Végre sikerült a népcsoportot szélylyel oszlatni. Az athénéi török követ, írják Athénből aug. 18-ról, néhány nappal ezelőtt jegyzéket adott be a görög kormányánál , melyben panaszolja, hogy a görög hatóság egyáltalában nem tesz lépést, hogy a Görögországban nőttön növő izgalmat csillapítsa. (Tr. Ztg.) A Havas-Bullier-féle telegráfi hivatal ezt közli Konstantinápolyból, aug. 14-ről : Bulwer, az angol követ előterjeszté a szultánnak, mily veszélyek fenyegetik birodalmát s panaszkodott a minisztérium tétlenségén. Fölszólitá, hívja vissza Küprüszli basát s küldje helyébe az európai tartományokba Omer basát. Ez utóbbi tanács nem talált tetszésre. Bulwer ur tanácsának el nem fogadását annak tulajdonítja, hogy Rza basa haragszik a szemaszkerre. Távirati jelentések: Turin, aug. 25-dikén esti 10 órakor. Garibaldinak Reggioban kelt sürgönye jelenti, hogy újabb győzelmet vívott. A királyi hadaknak egy része a fellegvárba zárkózott. — Cosenz a fiumicinoi tengerszoroson tetemes haderőkkel átkelt. Milano, aug. 26. Az olasz egységi bizottság kiáltványt bocsátott ki, melyben inti Nápolyt, ne csatlakozzék Piemonthoz , mert ez Szardinia és Liguria átengedését okozná; attól is óv, hogy Nápoly független legyen Carignanhg alatt, mert ez által Olaszország szükséges egysége lehetlenné tenne. —Farininak az önkénytesekre vonatkozó körlevelét Mazzini nyilatkozványa megjelenése óta még szigorúbban foganatosítják. Páris , aug. 26. A mai Moniteur teljesen közli a császárnak a lyoni fogadtatás alkalmával mondott beszédét. „Köszönöm, uraim“ monda a császár — „hogy Francziaország jóléte öregbítésére czélzó törekvéseimet úgy méltányolják. Én egyesegyedül az ország közérdekeivel foglalkozván , utálok mindent, ami ezeknek kifejlődése elé akadályokat gördíthetne. Érzéketlen vagyok mind a határainkon kívül szított indokolatlan bizalmatlanság, mind az önző érdekeknek a belföldön mutatkozó túlságos nyugtalankodása iránt. Semmi sem térít le a mérséklet és igazság útjáról, melyen eddig jártam, s mely Francziaországot a nagyság és jólét azon fokán tartja meg, melyet a gondviselés ez országnak a világon rendelt. Szenteljék hát magukat bizalomteljesen a béke munkáinak, sorsunk kezünkben van. Európában Francziaország gerjeszt föl minden nagy és nemeslelkű eszmét, s a onosz befolyások csak akkor vethetnék alá, ha elfajulna. Higgyék meg, uraim, az én családom alatt nem fajul el.“ — Nápolyból aug. 24-éről szóló hivatalos sürgönyök jelentik, hogy a nápolyi hadak, kemény harcz után, Reggiót oda hagyták s az épülőfélben levő erődbe húzódtak, melyet azonban nem lehet tartani. Másik öszszeütközés is volt, 23-án Biale mellett, a Brigandi-dandárral. Mikor a tudósítást elküldték, a harcz még állott. — Chinából írják, hogy a francziák jun. 8-án majdnem az egész Cse-fu szigetet elfoglalták. Esti posta. Pest, aug. 27 — Párisban aug. 24-dikén a nap főeseményét két nyilatkozvány tette, t. i. először a „Constitutionnel“ azon czikke, a mely, mint a távirati jelentésből előre értesitteténk, Francziaországnak Ausztriával való jó viszonyait constatálja, s nagy eltökélléssel még azeplitzi közeledésnek is örül; másodszor azon beszéd, melylyel a dijoni polgármester II. Napóleont fogadta, még pedig mintapártiak hitték, s amint rendszerint történni szokott, az uralkodó beleegyezésével. A francziák azon törték a fejeket, hogyan lehet egymással megegyeztetni e két nyilatkozványt. Grandguillott úr czikke a „Constitutionnel“-ben így hangzik: „Mi tiszteljük a számkivetés fájdalmait, értjük annak érzékenykedéseit, de lehetetlen elnéznünk annak minden nagyításait, minden igaztalanságait. Mi minden bizonynyal megengedjük, hogy a Francziaországba menekült magyarok a közfigyelmet hazájukra fölhívni iparkodjanak ; ámde mire való például belevegyíteni Ausztria uralkodójának nevét ama szemláttomást és rendszeresen ellenséges levelezésekbe, melyeket bizonyos külföldi lapok minden reggel hoznak nizzai- ö üvegre is a viszonyok Francziaország és Ausztria közt jelenleg a legkiválóbbak és sajnálatos, hogy némelyek ezt feledve, félreértéseket iparkodnak kelteni két, a harertéren őszintén kibékült nemzet közt. Különben is ügyes fogás-e, mint az általunk említett levelezések teszik, szakadatlanul a leggyermekesebb, ha nem a legvalótlanabb tudósítások átvételén iparkodni? Ferencz József Császár nagy tanácsát bízta meg azon szervezési elvek kidolgozásával, amelyeknek az ausztriai reformokat vezetni kellene. Nincsen helyén, úgy látszik nekünk, csakúgy könnyedén (gratuitement) gyanúsítani sem ezen fejedelem jóhiszeműségét, sem bátor kitartását épen akkor, midőn mindenki előtt nyilvánossá lesz, hogy ő Ap. Felsége el van tökélve nem hátrálni a megkezdett ösvényen, (ne pas revenir sur ses pas), midőn minden részrehajlatlan ember előtt tudva van, hogy nincs befolyás, mely jelenleg elő merne állani, elő tudna állani, hogy ő Felségét útjában fönntartsa. „Még egy másik megjegyzést. Ausztriának Poroszországhoz való közeledése , nem , mint mondogatják egy pártnak , egy régi kormányzati elméletnek a műve ; inkább egy józan és ezentúl békés politika eredménye az ; tanúbizonysága az ama békülékeny szellemnek, amely Francziaországnak, Angliának és Oroszországnak megnyerte szavazatát, sőt mondhatni legális támogatását. „Sokat beszéltek szent István ünnepéről Magyarországban, és sokaknak kedvek telt azt mondani, hogy az az osztrák kormányban aggodalmakat gerjesztett. A való az, hogy e kormány nem tétovázott az első naptól kezdve a hazafias mozgalomnak élére állani, így akart e nemzeti ünnepélyt a legnagyobbszerűvé tenni, s elégtételt adni, mint fennhangon kijelenté, Magyarország nagy többsége legitim óhajtásainak. „Mi — így végződik a czikk — szeretjük e nemes oszágot, s mély rokonszenvünk nem fog iránta hiányozi soha; de épen ezért hiszszük följogosítva magunkat annak kimondására, hogy ily kicsinyes fogások (manoeuvres roszul illenek azon ügy nagyságához, melyet az illetők védeni akarnak. Ezen ügy sokkal több hasznát veendi kiterjedt szabadelvű reformoknak, mint a forradalmi prevocatióknak.“ Az „Indépendance beige“ e czikk eredetét, mint ma említve volt, egy, Metternichig és Thouveneur közt folytatott beszélgetésben keresi, s olyanformán tudja a dolog történetét, hogy Mouster marquis a Bécsben levő franczia követ meg lett volna bízva, tegyen észrevételeket az osztrák lapok ellenséges hangját illetőleg Francziaország irányában erre Metternichg viszont megjegyezte volna hogy a franczia sajtó sem szalaszt el egy alkalmat is hogy Ausztriában . . . táplálja azoknak eszméit és reményeit, akik a mostani kormányrendszernek ellenségei Thouvenel, az hogy ezen fölszólamlásoknak némileg eleget tegyen, ekkor inspirálta volna a kérdéses czikket. A kölni lap a „Const.“ czikkét a diplomatia művének tartja, s keveset ad rá Poroszországot illetőleg , a minthogy azt az „Opinion Nationale“, „mely azt írja, amit hall, nem amit neki mondanak“ aug. 24-kén is hevesen megtámadja. A másik nevezetesség, a dijoni polgármester beszéde így hangzik : „Sire! A kulcsok, melyeket felségednek átnyújtani szerencsém van, ezentúl két igen nagy emléket fognak magokkal hordani: XIV. Lajos vette azokat át ezelőtt majd két századdal akkor, midőn, mint mostan felséged, Francziaországhoz csak akkoriban csatolt tartományok látogatására ment. Azonban neki egyedül a hódítás adá azokat, míg önnek a népségek egyhangú szavazata adta Savoyát és a nizzai grófságot. Mert az ön kormánya az ország nimbuszát az elbűvölésig emelte, és midőn Európa úgy tesz, mintha még most is az ön fegyvereinek hatalmától félne, valósággal sokkal inkább fél azon rokonszenvektől, amelyeket ön a népeknél keltett. Ennyi nagysággal szemközt a császár meg fogja nekem engedni, ha arra emlékeztetem, hogy a mi városunk volt első, mely azt előre látta, mert ő volt az első, mely felséged szájából ama látnoki szavakat hallá: „Hidjék el önök, Francziaország nem fog elveszni az én kezeim között.“ „Asszonyom! Burgund boldog és büszke, hogy felségedet régi fővárosában fogadhatja. Tudja ő, mint egész Francziaország, hogy ön a trónuson minden szerencsétlenségnek kecses gondviselése, valamint szükség esetében ön bátor uralkodónéja fogna lenni egy nagy országnak. A mi lakosságaink türelmetlenül várják önt, hogy lássák önt asszonyom, s kifejezzék ön előtt hűségöket a császárhoz, aki oly nagggyá teszi Francziaországot, a császárnéhoz, ki azt oly boldoggá teszi s az önök császári herczegéhez, a ki azt fényében és jólétében örökíteni fogja.“ A „Moniteur“ a császár dijoni feleletéről hallgat, csupán annyit említvén, hogy az ottani püspök fogadását néhány szóval megköszönte. A turini „Opinione“ sürgönyénél közelebb adatok még nincsenek a dél-olaszországi eseményekről, mit egyébiránt azon körülmény , hogy a távsodrony Palmi-ig meg van rongálva, eléggé kimagyaráz; azonban egy, aug. 21-ről szóló s Toulonba érkezett magánlevél említi, hogy Garibaldit a Reggio ellen vezetett támadásában 4000 kalabriai fölkelő segítette. A basilicatai eseményeket illetőleg az ellenmondások még föltűnőbbek; először sürgönyözték , hogy Potenzában ideiglenes kormány alakult, másnap ezen hírt alaptalannak nyilatkoztatták, ma olvassuk a belga lapban, hogy ott a mozgalom igen erős; az eredeti sürgöny szavai ezek : „Intendant royal tete insurrection.“ Ezen szavakat a lap így közli: a potenzai királyi intendáns a mozgalom élén áll; habár mások úgy is magyarázzák azt, hogy a királyi intendáns a fölkelés ellen küzd. Ugyanezen sürgöny szerint Nápolyban 21 dikén óránként várták Garibadi kiszállását, s így a diktátor kalabriai operatióit még most sem tekintik egyébnek diversiónál, hogy ellenes erejét szétszakgassa, figyelmét megossza. Ezen sürgöny jelenti meg, hogy a nemzetőrség főnökei Nápolyban beadták lemondásukat, minthogy a király az idegen zászlóaljak feloszlatásába nem egyezett meg; tudva van, hogy ezen főnökök a népesség legkonzervativebb osztályaiból vétettek s ezek közt csak a leghajlékonyabbak vállalkoztak a fönnálló viszonyok közt e kényes szerepre ; ha tehát ma már e férfiak is visszavonulnak, várjon ki marad még a kabinet mellett ? Az idegen csapatok megtartása alkotmányellenes, a főnökök visszavonulása tehát ezen ok miatt a minisztériumot minden határozón»«« lépésre fogja ösztönözni, s igy azon csapatok meg-, vagy nem talása tekinthető most a kormány életkérdésének. Pianelli tábornok a királyt a Nápoly körül végeztetett új erődítésekkel vigasztalja; bármily mesésen hangozzék is de állítják, hogy a király a főváros ostromát be akarja várni, habár az éhség — minden kivándorlás mellett is, kivált a szegényebb osztályoknak napról napra érezhetőbb. A párisi „Presse“nek írják Nápolyból • „Akar ön a kormány vígasztalain helyzetéről egy kézzelfogható bizonyítékot? A nápolyi kormánynak jeles tengerészete van, ezenkívül rendelkezése alá helyzi a nápolyi kereskedelmi hajókat is, és mégis csapat- lő-és élelmiszer szállítmányait nem meri a saját lobogója alatt álló hajókra bízni; egy-két fregaton kívül, melyek a part körül czirkálnak, minden hadi- és kereskedelmi hajó tétlenül hever a kikötőben, s a szállítmányokat az e czélra kibérlett franczia hajók kezelik, minthogy ezek hánil,illanok. A kormány által 9 hajó van fölbérelve melyeknek havonkint 466,000 frankot fizet a kincstár; ez föltűnő akkor, midőn tudva van, hogy a nápolyi kormánynak van minden olasz hatalom közt a legerősebb tengerészete mig Garibaldi alig rendelkezhetik hat-hét, sok részben hiányos gőzösről.“ Ezt természetesen sok mindennek, s különösen a határozott komolyság és következetességnek lehet tulajdonítani, melylyel a diktátor vállalatát, vezeti hogy e parányi erővel is hathatósan működik- szilárdságának újabb bizonyítéka az is, mit az ’ Opinione“ említ, hogy t. i. a Pianius-féle önkényes ’’hadosztály, mert parancs nélkül, sőt a diktátor parancsa ellen akart az egyházi államokba berontani midőn