Pesti Napló, 1860. szeptember (11. évfolyam, 3167-3191. szám)

1860-09-01 / 3167. szám

Bizonyára, amely okból nem akarták, nem óhajtották az erdélyi fejedelmek végképeni megbukását a katholikusok, ugyanazon okból történt, hogy miután mégis megszűntek, a Pázmány által rettegett ,contemptus mégsem állhatott be. I. Leopold és II. József idejében a magyar alkotmány és nemzetiség előharczosai közt bizonyára számos katholikusok, és részben főpapok valának. Olvastam egy régi emlékiratot, mely azon kérdést tárgyalja: mily úton-módon lehetne Magyarországot a legkönnyebben és sikeresebben beolvasztani. Ezen emlékirat bevallja, hogy a kath. elerus olykép ragaszkodik hazájához, mikép nincs kilátás rá, hogy azt akár jó, akár részszerivel e czélra megnyerjék, s igy nem marad egyéb hátra, mint azt bizonyos, javaslatba tett úton-módon hatástalanná tenni, annak befolyását paralizálni. Azonfölül a kath. elerus mindig igen buzgón pártfogolta, és pedig vallásra, tekintet nélkül, a hazai tudományosságot, irodalmat, művészetet, ipart mivelte és terjesztette a hazai történetet és történeti szellemet; s volt idő az utóbbi 80 év lefolyta alatt, midőn a magyar irodalom csak úgy és az által létezett, mert a magyar könyveket a kathelerus vette és olvasta. A magyar nyelv soha sem szűnt meg társalgási nyelve lenni, s a magyar öltözetet illetőleg is, utolsó volt, a ki azt letette. Az említett és azokhoz hasonló nyilatkozatok tehát, melyek miután mélyen sebzők, még akkor sem volnának jelenleg helyükön, ha történeti igazságon alapulnának,s annál kevesbbé engedhetők meg, ha, mint láttuk, történetileg igaztalanul sújtják a katholicismust, midőn azt, ha nem is jelenében, de legalább múltjában elítélik azon honfiúi kötelmekre nézve, amelyek körüli érdemet vagy bűnt ma mindenkinek ezerszeresen határozva és fokozva számítnak be. A hitfelekezeti békét és egységet nem fogja fönntartani sem a közönyösség, mert ez elvtelenség lévén, legfölebb ideiglenes negatív összetartásra vezethet, ellenben mint demoralizáló, elvégre is bizonyos felbomlást idéz elő; sem az egyes felekezeteknek mások fölötti, kivált nem indokolt fölmagasztaltatása, mert mint az önérzetet sértő csak keserűséget, visszavonást, ellenszegülést szül, hanem csupán a kéz, szabadságnak, türelemnek s kölcsönös jogtiszteletnek azon nagy elvei, melyekre az azokat kivívott európai polgárisultság méltán büszke lehet; melyek szerint megadjuk kinek-kinek a magáét, lelkismeretét senkinek nem erőszakoljuk, elismerjük mindenkiben a képességet és érdemet, s ha már vetélkednünk kell, nem vetélkedünk másban, mint az igazságnak és erénynek, jognak és kötelességnek lelkismeretünk szerinti védelme és betöltésében. Ha valahol, úgy bizonyára a vallási és egyházi téren komoly, méltóságos, meggyőződés- és jogérzetre mutató magatartás van helyén. El volnánk ítélve a világ előtt, ha az könynyen játszóknak találna bennünket azon érzelmekkel, melyek jellemes kitartásunkért s igy bennünk való megbizhatásért egyedül kezeskedhetnek. Kérem hazámfiaimat, a mondottakat fogadják azon felvilágosodott, jóakaró, békülékeny szívvel, melylyel én azokat írtam s közzétettem. Danielik János, m. k. kanonok. 1. Az adó nagysága. De erre ne számoljunk, hogy ez, bár miként alakuljanak viszonyaink, kisebbedjék; legfölebb a kivetés aránya és hova s miképeni fordítása kerülhet változás alá. 2. Emennél is inkább az, hogy egy adóssággal értékének felére terhelt ház , bruttó jövedelmének felét adóba és igazításra, másik felét a hitelezőnek fizeti, a háztulajdonos pedig, kinek szinte 80—100.000 frt tőkéje abban van, üres kézzel megy ki. Következményei: a) Hogy jelen körülmények közt csakis az állhat meg mint háztulajdonos, akinek ingatlanját semmi adósság nem terheli. b) Hogy ha valakinek, bár a város közepén, üres telke volna, és fölépíttetéséhez saját ereje nem elegendő, kölcsönpénzzel hozzá ne fogjon, különben belebukik. c) Hogy e szerint kilátásunk van még sok ideig páratlan szépségű palotáink tövénél, szerény viskókat látni; ez annyival inkább, miután a telek tulajdonosai, jobb jövő reményében, nem igen szeretnek azoktól megválni, sőt gyakran saját károkra, ha akadt vevő , túlságosan követelők. Ily tényekkel szemben talán jobb volna erről hallgatni. De ám üdvözült nagy mesterünk azt mondta: „Ha nagy nemzet akartok lenni, mindenekelőtt országtok szive legyen ép és erőteljes, mert ebből lüktetik a vér a legvégsőbb edényekbe is; azért építsetek, magyarítsátok Pestet.“ Követnénk örömest, de ki építsen ? talán egy-két dúsgazdag bankár álljon egy társulat élére, hogy biztos hypothekára pénzét fektesse? de azoktól ne várjunk semmit, jól értenek ők kész vagyonukat más módon is gyümölcsöztetni. Tehát ismét csak a lelkes főurakhoz kell föltekintenünk. Ők létesítették a tiszai és keleti pályát, ők a biztosító társulatot, ők fáradoznak a hitelbankban, és ezeknél sokkal biztosabb jövedelmű egy Pestet építő társulat intézete, csak firma kell, majd ide vezeti a haszon a külföldi bankárokat is, amint a keleti pályánál megtörtént. Az ily társulat sarkalatos alapjainak meghatározásába nem lehet bocsátkozni, mert ha ezen eszme valamely főúrnál viszhangra találna, majd értendő ahoz, csak az olvasó közönség tájékozására, vagy hírlapi polémia föladatául egy-két pontot összefoglalva idézek. 1. A társulat 5000 frtos részvényeken alapul. (Örömest veendem az első részvényt.) Részvényeseinek 6°/0 biztosit. 2. Működési tere a pesti Dunapart a sóháztól a hajóhivatalig és az országút az indóháztól a Múzeumig és sóházig. 3. A jelenlegi telektulajdonosok vagy eladják telküket a társulatnak, vagy pedig eme csak fölépíti három emeletre lakóhelyöket és azzal mint közbirtokos költségeihez és a telek becsárához való arányban, lép. 4. Mind a két félnek fönntartva maradt, később — egyezkedés utján — egyik a másikat kielégíteni. 5. Hogy a részvényesek biztosan 6 perre számolhassanak, szükséges a házakat pazar fény nélkül építeni. Látván naponkint, mily vidor életkedv fogta el az egész nemzetet és hogyan ringatódzik mindenki a reményekben , nagyon örülnék, ha ezen tárgyat a napisajtó körébe vonná; de még inkább örvendenék, ha nemzetünk nagy reményű fija Széchenyi Béla gróf dicső atyja nyomdokait követve, a társulat élére állana és midőn octoberben az Akadémia nagy ünnepélye leend, ezen napot a boldogult emlékére azzal nevezetessé tenné, hogy rokon érzelmű barátjaival, egy Budapestet épitő társulatot alakítnának. Nem várunk attól oly hirtelen nagyszerű tüneményeket, mint miket Frigyes Berlinben, Péter Pétervárában és most III. Napóleon Párisban előidézett, de biztat bennünket a szentírás e mondata : „Vesd el a magvat, és az ur Isten fölneveli azt.“ sírjára borulván, annak nyugalmáért és hona boldogságáért imádkozott. Mi követtük példáját és egy ideig nem lehetett hallani mást, mint keserves zokogásokat, melyek a jelenlevők melléből fakadtak ki és az ég Urához szálltak mint megannyi imádsága egy népnek. Este újra a kápolnában gyűltünk össze, hol az áldásra vártunk a legnagyobb ajtatossággal, melyből egy esemény által zavartattunk föl, mely mindnyáunkat megingatott; a lelkész t. i. a miatyánkat és a többi imádságokat német nyelven monda el és végül Széchenyi István emlékére tartott rövid beszédet szintén e nyelven tartá. Igaz ugyan, hogy az imádság, ha szívből jön egyenlően megy Istenhez akár mely nyelven mondjuk is azt, de e napon és magyar házban, főkép ily magyar házban még is csak honunk nyelvét kellene használni. A szertartás bevégezte után Széchenyi Béla gróf a lelkészt és tanítót kérdőre vonván, megparancsolá, hogy másnap ugyanazon órában a jelenvoltak újra összegyűljenek a kápolnában a történt hiba jóvátevésére, s az elmondott imádságok magyarul ismételtessenek. Parancsa szerint másnap 8 órakor este a kápolnában újra összejöttünk és magyar szivünknek igen jól esett, hogy imánkat saját nyelvünkön bocsájthattuk ég felé. Béla gróf honfiúi érzelmei ez által le lévén csillapítva, megbáná, hogy előtte való nap talán megsértette a lelkészt és tanítót s ekkor mutatta magát szép lelke egész szépségében. Nem félt, hogy megalázza magát s a lelkészt és tanítót bocsánatért kérte, hogy előtte való nap őket talán hevességében megsértette. E magában véve talán kis tett által újra mutatá, milyen érzelmek vannak benne és bizonyosan mindenkinek, ki e tettet megérti, tiszteletét megnyerte. Egy szemtanéi. (L.) Párisnak vannak elyzei mezei, Velenczének Márk téré, Londonnak parkjai, Berlinnek hársfa-utczája, Bécsnek glacisja , hát Budapestnek ?esz Dunapartja! Ugyanis hiszszük és valljuk, hogy legkellemesebb sétánk idővel a Dunapart lesz. A partnak kövekkel való kirakatása és egyszeres vagy kettős házsorral való beültetése a város szépítészeti osztályát illeti, mert a forgalmat korlátozó ligetekről oly helyen, hol az élénk kereskedés szemlélete a legédesebb élvezetet nyújt, szó sem lehet ; valamint a kertészeti társulat kertecskéje mindig eszembe juttatja, mily nagy lármát ütöttek egykor a francziák, midőn Lajos Fülöp magán használatára a tuileriák kertjéből egy kis szakaszkát elkerittetett; pedig ezen kertecske is csak alkalmas pipázó helyül tetszik elkészítve, legalább bajos volna bebizonyítani üdvös eredményeit az országra nézve. Az európai hírlapirodalom számtalanszor kürtölte, mily széppé tette harmadik Napóleon Páris városát, azt is hogy egész utczák leromboltattak, szebbeknek helyt engedendők ; Rouen pedig 100,000 lakosával Páris példáját követi. Ilyenkor mindannyiszor pesti lapjaink függelékül hozzácsatolták : „Hát Budapesten miért nincs az így ?“ Bizony szép és jó volna az, de ám hiányzanak ahoz az eszközök, szintoly könnyű egy térképen Pestről Stambulig egyenes vonalat húzva, mondani, ide is jó volna egy vasút. Azonban amint ennek kivitele nem lehetetlen, csak hogy nem egyenes vonalban, hanem kerülésekkel és szép lassacskán az idővel, úgy Budapest kiépítetése is, módját föltalálva, nem agyrém. A kereskedelmi kamrának legközelebbi jelentésében világosan elősorolvák az akadályok, melyek városunkban az építkezést tiz év óta letartóztatták és jelenleg is nehezítik. Úgymint : CZENK, aug. 22. Tegnapelőtt ültük meg az egész országban a magyarok legnagyobb ünnepét, mely első királyunk emlékére szentesittetett; mai nap ez ünnep előttünk kétszer szent azon második emlék miatt, mely szent István napjához van kapcsolva. És bizony kölöcös, hogy e névhez vannak kötve bonunk történetének két nagy, talán legnagyobb eseményei; először volt e név egy szent királyé, ki népét a keresztény hitre térítvén, hogy a miveltség felé vezesse; és sok század múlva e nevet viselő hazánk legnagyobb fia, ki nemzetét mély álomból fölébreszté, hogy szellemi kifejlődésének elérésére buzdítsa. E nap, mint magából értetődik, a nagy férfiú családja által is megünnepeltetett. A nagy mise után, mely a ezenki kastély kápolnájában mondatott, Széchenyi István özvegye, két fiától és minden közel rokontól kisérve, a sírbolthoz ment, hol a nagy halott teste fekszik. Széchenyi Béla gróf volt első, ki atyja Különfélék — Ungból írják a „P. H.“nek : „Advocem : hivatalos nyelv. Tudva van, hogy egy legújabb rendelet a magyar nyelvet, mint a néppel való közlekedés nyelvét, hivatalosan használtatni parancsolta, nemcsak a törvénykezésnél, de a közigazgatásnál is. És mégis olvasunk elegendő német végzéseket és kiadványokat, magyar emberek számára írottakat, még a telekkönyvi hivataltól is, pedig épen a telekkönyv adott alkalmat az említett rendelet kibocsátására. Ungvári nyolcz osztályú főtanodánk értesítvénye ez évre is németül jelent meg, pedig 397 tanuló között csak 30 német van, ha igaz, hogy ezen 30 csakugyan német.“ — Ugyancsak a „P. H.“ben következő töredék olvasható egy aradi magánlevélből: „Újságul írhatom, hogy itten sz. István ünnepélye, úgy szintén a város erdejében 300 emberre tervezett banquett betiltatott; a világítás, a városban hol csak mutatkozott, azonnal megszüntettetett. A nőknek a magyar kalap viselése iránt az utczákon dobszóval hirdették a tilalmat, oly büntetés mellett, hogy azon nőnek, a ki viselni merészli, fejéről még azonnal az utczán levétetik, és a városházánál adódik gondviselés alá.“ — Figyelmeztetjük olvasóinkat Fényes Eleknek imént megjelent röpiratára: „A magyar elem s ellenesei.“ Czáfolata azon gyanúsításoknak, melyekkel az ágostai „Alig. Ztg.“ a bécsi „Ostd. Post“ és társaik, kivált a legutóbbi időben, bennünket illettek. — A „Nagy-körösi Naptár“ első évi folyama, szerkesztve Ballagi Károly nagy-körösi tanár által, bő olvasmánynyal megjelent s 40 ujkron kapható. Tartalmából különösen Körös részletes leírását tartjuk kiemelendőnek. — Debreczenből „egy irodalombarát“tól veszszük a következő sorokat : „Legdrágább kincsünk, nemzeti irodalmunk nevében vagyok kénytelen egy pár sorral a „Pesti Napló“ tisztelt közönsége elé fordulni. A „Debreczeni Közlöny“ közelebbi számában panaszt emel a fővárosi közönségnek, a debreczeni irodalmi termékek iránti részvétlensége miatt, mondván , miszerint „Beranger dalaira“ egy, Kulini Nagy Benő és Sárváry Elek „Magyar hölgyek életrajzára" kettő, Balkányi Szabó Lajos „Magyar ősmeséira“ pedig egy előfizető sem érkezett a fővárosból. Debreczennek irodalmi közönsége nem is arrogál magának elismerést s erővel nem tolja magát senki nyakára sem, azonban kötelességem a „Vasárnapi Újság“ legközelebbi számában megjelent azon megjegyzésre, hogy „a Debreczeni Közlöny nem keresi az okot“ a részvétlenségre nézve fölszólamlanom. Föl kell szólamlanom és kijelentenem, miszerint a „Magyar ősmeséknek“ nincsen is panaszuk a fővárosra, mert kivéve a szerkesztőségeket egyetlenegy előfizetési ívet sem küldött a fővárosba, a „Magyar hölgyek“ életrajzára pedig azért nem jöhetett előfizetés, mert a „Múltúnk hölgyei“ hason czímű vállalat, háttérbe szorította az ismeretlenebb nevű írók művének pártfogásban részesítését. Beranger dalairól nem szólok, mert az Ízlés sokféle s magam is úgy vagyok, hogy inkább a tűzhez járulok és inkább a fővárosból találom a tudomány és műveltség sugarát szétderengeni, mint a vidékről. Egyébiránt ott lesz a journalistika és kritika előtt a napokban már megjelenendő két mű, a magyar ősmesék és magyar nők életrajza, akkor mondja meg észrevételeit és akkor keresse ki az okokat a „Vasárnapi Újság“, mert amint beletekinthettem e munkákba , mindenik érdemes lesz egy kritikus fáradságára. Suum cuique.“ — Jövő vasárnap délután fog Mariot Imre hazánkfia, saját készítményű nagy léghajójával (48.000 köbláb tartalmú) fölereszkedni. Nagyságán kívül e léghajó azáltal is kitűnik, hogy benne az archimedesi csavar új módon van alkalmazva. Neve: Budapest. A fölereszkedés helye a városliget, a Hermina-kápolna mellett. — Az aug. 23-dikán lefolyt székesfehérvári lóversenyek eredménye, a „Vadász- és Versenylap“ szerint, következő: 1. Székesfehérvári dij. 1-e gr. Batthyány István : Cornflower. 2-dik Confidence. 2. Császárdij 100 arany. 1-séig Rohan Arthur: Jane Eyre p. k. ap. Wolfdog, ang. Poliok. 2-dik gr. Batthyány István: Avia. 3. Eregyverseny. 1-sö gr. Batthyány István: Auda. 2-dik gr. Zichy Manó: Harkaway. 4. Gr. Waldstein János dija. 1-ső gr. Zichy Aladár: Confidence. 2-dik gr. Batthyány László: Jemima. 5. Somogyi díj. 1-sö gr. Almásy György, nevezte Benson T.: Rigoletto, ap. Alert, ang. Freeman k. lov. gr. Hunyady János. 2-dik gr. Batthyány István: Avia, lov. a tulajd. 3-ik gróf Pappenheim : Ecclipse, lov. hg Rohan Arthur. 6. Vigaszverseny. 1-ső gr. Batthyány Géza 3é. p. k. lova. 2-dik Y. Harkaway. 3-dik Jemima. 7. Magánfogadás, Kárász Imre ur Horgos és gr. Zichy Aladár Claudius ménjei közt. — Claudius körüljárt. — Szabóky Adolf kegyesrendi tanártól Pesten épen most jelent meg : „Számolástan. Kézikönyvül gymnasiumi, alreáliskolai, felső elemtanodai s magán használatra. I. Rész. Ötödik, az ausztriai pénzbecshez alkalmazott kiadás. 1881.“ A hazának igen sok nyilvános és magán tanintézeteiben használt munka ajánlására elég legyen megjegyezni, hogy néhány év alatt öt kiadást ért és, mint tudjuk, a m. tanhatóság által is ajánltatott. Az egész munka négy részből áll. — A Táncsics és hat diák ellen indított felségárulási per végtárgyalása holnap végződik be. Az államügyészség részéről tegnap történt meg az előterjesztés, nevezetesen a 61 éves Táncsics Mihályra mint közvetlen tettesre halálbüntetés, a 18 éves K. Kaas Ivárra mint szintén közvetlen tettesre, kinél azonban enyhítő körülmények forognak fönn, 5 évi súlyos börtön, a 17 éves Draveczky Mihályra, a szintén 17 éves Hindy Árpádra és a 19 éves Hindy Kálmánra mint bűntársakra, kiknél szintén enyhítő körülmények forognak fönn, 2 - 2 évi súlyos börtön, valamennyire a perköltségek megtérítése, végül a 22 éves Pápay Ignáczra s a 28 éves Rab Istvánra bizonyítékok elégtelenségéből való fölmentés indítványoztatott. A védők közül tegnap Szilágyi Virgil, mint Táncsics és Pápay védője, ma pedig Barna Ferencz (Kaas védője), Bereczky (Draveczky védője), Gozsdu (a két Hindy védője) s Andorfi (Rab védője) szónokoltak. Mindnyájan tényálladék hiányánál fogvászi fölmentést követeltek védenczeik számára. Kifejtették, hogy felségárulási tény a fennforgó iratok szerkesztésében, olvasásában s másokkal közlésében nem forog fönn , hogy a kormányrendszer módosításának szüksége legfelső helyről is elismertetett, hogy a változás utáni vágy s e miatti izgatottság közös az egész országban. Az ügy politikai oldalát bővebben különösen Szilágyi Virgil és Barna Ferencz tüntették elő logikai világossággal és férfias bátorsággal. A védbeszédek elmondása után a törvényszék visszavonult ítéletet hozni. Az Ítélet holnap délelőtt fog kihirdettetni. XXXIX. kimutatása a nemzeti Múzeum dísztermei feldíszítésére és fölszerelésére begyült adakozásoknak. 28R. Muray-Dőry Ilona Petőházán 150 frt. Éhez járultak : Muray-Dőry Ilona 100 frt, Ürményi Miksáné sz. gr. Festetics Borbála 50 frt. 287. Várady-Hegedüs Krisztina Marmaros-Szigeten 259 frt 50 kr. Éhez járultak : özv. Komáromy Júlia 10 frt, b. Sztojka Gyuláné 10 frt, Mann-Sztojka Klára bárónő 10 frt 50 fr, Mihály-Maim Julia 10 frt, Szaplonczai-Boronkay Zsófia 10 frt, Szaplonczay-Boronkay Krisztina 10 frt, Fejérváry- Berzeviczy Borbála 10 frt, Móricz-Pogány Antónia 2 frt, Szepesy Emila 10 frt, b. Barkóczy Ferenczné 5 frt, Hatfaludy-Szaplonczay Zsuzsi 5 frt, Belkovics Mária 4 frt, Szabó Bertalanná 2 frt, Várady-Mihály Ilona 10 frt, Nánásy Lajosáé 2 frt, Dévay Györgyné 2 frt, Ilusotzky Torok Rozália 4 ft, Hollósy-Szonvád Erzsi 4 ft, id. Pellionis Józsefné 10 ft, Szép Antalné 5 ft, Pataky Emilia 10 ft, Szöllösy Balázsné 3 ft, Szőllösy Károlyné 9 ft, Szaponczay Sándorné 5 ft, Horváth Menyhártod 3 ft, Mandis Mari 3 ft, Karácsonyi Regina 2 frt, Scholtz Edáté 3 frt, Ivovássy Istvánná 2 frt, Fejér Amalné 2 frt, Kovassy Albertné 2 frt, Geitner Albertad 5 frt, Pothajeczky Anna 3 frt, Kimmer Ferenczné 5 frt, Kovássy Ferenczné 2 frt, Girsich Adelmé 3 frt, Várady Józsefné 2 frt, Kestner Jenny 2 frt, Mihálka-Hatfaludy Mária 3 frt, Diener Miksáné 3 frt, Bayer Linka 3 frt, Gaal Sándorné 4 frt, Búzát Lilla 3 frt, Szilágyi Istvánná 10 frt, Hatfaludy Sándorné 3 frt, Kováss Györgyné 3 frt, Petrovich Mária 2 frt, Lövey Klára 5 frt, Endey Jánosáé 5 frt, Várady Gáborné 10 frt, Horváth Károlyoá 5 frt, Beöthy Anizia 5 frt. 288. Markos - Povoszky Zsuzsanna Ungváron 106 frt. Éhez járultak: Markos-Povoszky Zuzsanna 5 frt, Lyachovics Czeczilia 5 frt, Herchtur,teresika 5 frt, Telegy- Lászlófylima 5 frt, Hrabár Julianna 5 frt, Haki-Rltterstiel Andrásné 5 frt, Polter Paulina 5 frt, Polányi Istvánná 5 frt, Csonka Ignáczné 5 frt, Hungor Józsefné 1 frt, Balogh Vinczéné 4 frt, Csépy Mária 4 frt, Ambrózy Analtié 3 fr , Papsntik Károlyné 3 frt, Tedák Jánosné 3 frt, Bánóczy Mára 1 frt, Lőrinczy-Bánóczy Vilma 1 frt, Böszörményi Józsefné 3 frt, Beniczky Mária 5 frt, Stipszky Nia 2 frt, Mondok Ilona 1 frt, Misnuczky Józsefné 3 frt, Brujmann Paulina 2 frt, Rhein litvánná 1 frt, Liszkay János 1 frt, Pokorny Mari 1 frt, Tarnóczy Mária 1 frt, Özvegyi Mária 2 frt, Szmolniczky Erzsébet 2 frt, Apaticzky Mária 1 frt, Melczner Gizella 1 frt, Weismann Rozália 1 frt, Beke Teréz 3 frt, Pollák Mária 2 frt, Vizniczky Irma 2.frt, Csurgovics Nina 1 frt, Vizniczky Jozefin 2 frt, Horvát Ágnes 3 frt, Kovács Teréz 1 frt. (Vége köv.) NEMZETI SZÍNHÁZ. Aug. 30. Prielle Cornélia a. utolsóelőtti vendégjátékául „Fürdőre kell mennie“ 1 fölv. vígjáték „Robert és Bertran“ három fölvonásos balettal. — Prielle Cornélia egyike azon szerencsés színpadi egyéniségeknek, akik már megjelenésükkel megnyerik a nézőt, lekötik annak figyelmét, a kiknek kifejező értelmes arczjátékát szívesen nézzük, finom, nőies, választékos tartásukban gyönyörködünk és a kiknek ajkairól jól esik hallanunk ama folyékony künnyeded beszédmodort, mely se az emlékező tehetség se a beszélő orgánum gyarlóságaival nem küzd, s ugyanazért a költő gondolatából a legparányibb gyöngyszemet sem ejti el. Miért van mégis, hogy ily jeles művésznőt csak vendégül kell látnunk a magyar nemzeti színpadon ? — Az igazgatóság hibája, felelik rá rögtön némelyek. — Az igazgatási rendszer következménye, igazítják ki talán több igazsággal mások. Kétségen kívül, de referens úgy van meggyőződve, hogy a legelfogultabb igazgató, a leghibásabb rendszer sem követhetne el a színház s a színügy valódi érdekei ellen ily szembeszökő botlásokat , ha a fővárosi magyar közönség melegebb részvéttel nyilatkoznék a drámaügy , s ennek azon jelesebb képviselői mellett, akik arra érdemesek. És itt különösen a földszinti közönséget értjük, mert a páholyok legalább ki vannak véve, sőt bérlőiknek ez évszakbani életmódjához képest eléggé látogatottak is, és a karzat ünnep- és vasárnapokon rendszerint jól van képviselve. C íme a vendégművésznő például nyolczszor lépett föl mostaniig, s ha leszámítjuk a mai estét, midőn a ballet jött segítségére, s a „Szigetvári vértanuk“ kétszeri adatását, ami rendkívüli alkalmakkor történt, a zártszékeket csak úgy gyengén látogatottaknak kell mondanunk. Pedig „noblesse oblige“ azt mondja a franczia, s miket az kötelez, hogy a fővárosban lakó magyarok vagyunk, akik szellemi szükségének akart közvett e Szent István király ünnepe a vidéken. UGOCSA: A sz. István ünnepét a megye volt székhelyén Nagy-Szőlősön mi ugocsaiak is megültük. 20 dika reggelén az egész megye értelmisége, papok, világiak , vallás- és nyelvkülönbség nélkül, Nagy-Szőlősre gyűlt föl, s a gazdasági egyesület tagjaihoz csatlakozva, előbb a róm. kath. templomban tartott egyházi szónoklaton és szent misén, azután a g. kath. templomban ismét a szent misén jelen volt, majd innen a ref. templomba sereglett, hol a helybeli pap az ünnephez alkalmazott szép és buzgó imádságot monda el, melyet a „Hymnusz 1 és „Szózat“ néhány versszakának lelkesült és lelkesítő eléneklése követe. És ki hivta föl e tömeget, hogy szent István ünnepére a megye székhelyére gyűljön ? — senki, ösztönszerűnek mondható ez összejövetel, mindenki úgy gondolkozhatott, hogy az első király emléke megünneplésének legméltóbb helye a megye volt székvárosa, hol az alkotmányos élet reminiscentiái is élénkebben ragadják meg a hazafi lelkét, mint egyebütt. így, midőn megyénk két elvesztett jelesének, Ugocsa utólsó főispánjának és több országgyűlésen Ugocsát jelesül képviselő követe — s valóban szeretve tisztelt alispánjának özvegyeit az isteni tiszteleteken közöttünk szemléltük : eszünkbe jutottak a régi jó idők, s tömegesen siettünk föl a Perényi-kastélyba báró Perényi Zsigmondnét fiastól és báró Perényi Gábornét üdvözlendők. Innen valamennyien, nők és férfiak Lator Gábor vendégszerető házához mentünk, ki bennünket magyar szívességgel fogadott s megvendégelt. Azt, hogy a lakomán lelkes, hazafias pohárköszöntésük mondattak, mondanom sem kell. 1. 1. A kákafoki gáttársulat aug. 23-án Szarvason gyűlést tartván, elhatározta , miszerint elnöke magát más gáttársulatok s Körösszabályozási társulatok elnökeivel , s több kőrösvölgyi birtokosokkal érintkezésbe tegye, s velök kezet fogva engedélyt eszközöljön közgyűlés tartásra, melyre a kőrösvölgyi birtokosok a végett összehivandók lennének, hogy tanácskozzanak , mikép kell a közös szabályozási ügyet újra s más alapokon szervezni, hogy a mostani eljárás sikeretlensége s gyűlöletessége megszüntessék. Csabacsüd, aug. 29-én 1860. Trefort Ágoston, a kákafoki gáttársulat elnöke.